vissza a cimoldalra
2017-10-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3843)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (59872)
Társművészetek (1210)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc előadók (2812)
Momus társalgó (6052)
Milyen zenét hallgatsz most? (24975)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2273)
Kedvenc művek (141)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11179)
A csapos közbeszól (94)

Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? (452)
Marton Éva (692)
Élő közvetítések (6633)
Franz Schmidt (2920)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (295)
musical (155)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (930)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2358)
Bartók Béla szellemisége (209)
Udvardy Tibor (166)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1108)
Lisztről emelkedetten (846)
Lehár Ferenc (575)
Operett, mint színpadi műfaj (3268)
Bizet és a Carmen (284)
Balett-, és Táncművészet (5404)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: IVA
Leírás:
Honlap:
   


IVA (8216 hozzászólás)
 
Marton Éva • 6922017-10-17 21:35:27

Egydologban igazad van: a HVG-nek nem érdemes elmagyaráznia nekem semmit sem, mert számomra a hitelenségét csupán hangsúlyozó (egyben elfogadhatatlan) „zsurnalisztikai fordulatok” nélkül sem hiteles. De ezért még elmondhatom a véleményemet, ugye?

Abban már nincs igazad, hogy e kifogásaimat a tartalmi mondanivaló helyett „mazsolázgattam”. Nem helyette, hanem előtte.

Továbbá: megjegyzésed nem Pristaldus, általad hivatkozott hozzászólásának tartalmára vonatkozik, hanem az enyémre. Tudom, az én hozzászólásaim sorszámára „elvből” nem hivatkozol, ezért büszkévé tesz, hogy ugyanakkor a tartalmukra való reagálásnak képtelen vagy ellenállni. Ez igazán hízelgő, kedves.


Marton Éva • 6852017-10-16 00:17:58

Valószínűleg (…) vélik forrásaink (…) forrásaink szerint”…

Az ilyen hivatkozások mindig megrendítik az írások hitelességébe vetett bizalmamat, ha beszélhetünk ilyesmiről egyáltalán a linkelt oldal esetében. Pl. hogy Orbán Viktor bizalma kiben rendült meg, azt ma már csak Orbán Viktor szájából hinném el.

A topic alanyára térve, Marton Éva lemaradása szerintem azt tükrözi, hogy sokan tisztelik és kevesen szeretik.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 598662017-10-15 20:25:32

Szerintem az érvekkel és ellenérvekkel való cáfolás érdekesebb ls meggyőzőbb lehet egy fórumon, mint a vitapartner kilövetése.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 598652017-10-15 20:22:12

Szerintem tételesen cáfolni érdekesebb, mint töröltetni.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 598642017-10-15 20:18:32

A nagy túrós nekem is kívánatosabb, mint a szintén Ókovács által leírt, de nem Ókovács, hanem a vállaltan bulvártermék szerkesztői által pirossal, csupa nagybetűvel, kurzívval és nagy méretben szedett lóalkatrész, ismerjük el, hogy Gábor György vallástörténész írása sistergő gyűlöletbeszéd.



Tudod mit, te Mehta, majd ott, az Izraeliek élén, ott legyél nagyokos, de ne a mi idegenszerető, kíméletlenül elkötelezett, populárisan és tradicionálisan antirasszista, velejéig filoszemita országunkban, te pszeudózsidóindiaicigány, te!” – ezt ugyanis nem Ókovács írta-mondta-gondolta, hanem Gábor György. Egy beszélni és írni tudó ember „helyett” elmondani annak vélt gondolatait: hazugság, aljas fogás.


Édes anyanyelvünk - avagy az új homokozó • 25782017-10-15 05:47:56

Ezopusszal egyetértek, de a szócikk nem győz meg arról, hogy a párbeszédei téves fordítás.

Te milyen magyar címet adnál az operának?


Édes anyanyelvünk - avagy az új homokozó • 25762017-10-14 04:19:26

Úgy érzékeltem, a médiában hozták divatba az utóbbi egy-két évtizedben azt a (fontoskodó) nyelvi babonát, amely szerint a melléknévi igenév idejét az értelmezés szerinti időhöz kell igazítani. A Fekete-Afrikában járt orvosok még rendben vannak, de az ott sokat látott orvosok, vagy az ott gyógyított orvosok pedig meg is változtatja a szókapcsolat értelmét. Az ott gyógyító orvosok sem lenne megfelelő, ha az orvosok már nem dolgoznak ott. Jobb megoldás melléknévi igenév helyett mellékmondatot alkalmazni: az orvosok, akik Fekete-Afrikában gyógyítottak.

Nem vagyok biztos abban, hogy így helyes a Fekete-Afrika írása, hiszen ez nem földrajzi név. Én így írnám: fekete Afrika.


Édes anyanyelvünk - avagy az új homokozó • 25752017-10-14 03:51:34

A művészeti vezető beszédében „a zemberek”-típusú tagolásra figyeltem fel, de nem hallgatom újra azért, hogy ezt pontosítsam.

Az én ismeretem és szótáram szerint párbeszédeket jelent a dialogues. Pedig mit?

A cím csonkolása nekem sem tetszik, hiszen megváltoztatja az eredeti jelentését. Az eredeti cím pedig nem olyan hosszú, mint pl. A lombardoké, amelynek rövidítésével a jelentés is csak módosul.


Édes anyanyelvünk - avagy az új homokozó • 25742017-10-14 03:38:28

A keresztnevét csak egyszer hallom (a videó elején), de ott meggyőző. Köszönöm.


Édes anyanyelvünk - avagy az új homokozó • 25702017-10-13 03:09:33

Noha kérdésem nem anyanyelvünkre vonatkozik, itt teszem fel, mert „Kedvenc rendezőink” és „Kedvenc művészeti vezetőink” című topic még nem létezik.

Kinek van érve Francis Poulenc keresztnevének „angolos” kiejtése mellett?

Mindjárt az elején (is) hallható:

https://www.youtube.com/watch?v=xE2yFKxhMbI


Rost Andrea • 19432017-10-13 02:56:50

Köszönet a linkért, pótoltam ennek az interjúnak a meghallgatását. Érdekes, hogy Rost Andrea már 2013 márciusában (ez a YT-megosztás dátuma, nem tudom, mikor készült a felvétel pontosan), ¾ évvel a Pillangókisasszony előtt, gondolt a Toscára és a Saloméra. Sőt A kármelitákra is, amelynek előadása mégsem vele valósult meg.

Mi történhetett? Valami hasonló, mint a Luluval, amelyet Mihály András eredetileg Házy Erzsébettel akart bemutatni, ám terve elkésettnek bizonyult?


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 598312017-10-13 01:58:47

Mivel én nem vagyok ilyen humánus gondolkodású, bennem az a kérdés merült fel, hogy ezekből az irdatlan összegekből hány Erkel Színházat lehetett volna lebontani.


Olvasói levelek • 111642017-10-12 02:09:51

Köszönöm. Engem általában zavar, amikor (ablakos) üzenetekkel piszkálnak a neten. (Persze nem a Te válaszodra gondolok.)


Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak • 28632017-10-12 00:05:19

Szilágyi Erzsébet szerepére behívnám próbaéneklésre.


Olvasói levelek • 111622017-10-11 23:54:12

Rosszul gondolom, hogy ez egy fehérgalléros változata annak a biztonsági adónak, amelyet verőbandák hajtanak be a boltosokon?


Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak • 28582017-10-11 17:21:17

Az olyan mint a santitabernacoli?


Kedvenc előadók • 28112017-10-11 16:25:23

Éppen én írtam, hogy nem lehetünk egészen következetesek, sajnos. Van az idegen neveknek egy része, amelyet „magyarul”, „magyarosan”, pontosabban a magyar művelt nyelv szerinti hagyományos közmegegyezéssel használunk a beszédben. Ilyen a Gilda, a Guglielmo is, amelyekben az eredeti nyelv legfontosabb kiejtési „buktatóin” nem esünk el. És ha valahol fontos ezeket figyelembe venni, az a Magyart Állami Opereraház saját készítésű, ismeretterjesztő videójának alámondása, amelyben a kevésbé avatottnak magyaráznak. Ez pedagógiai felelősség is.

Grétsy László, még vendéglátó üzemegységek feliratairól szólva, többször is elmondta, hogy a Café alak egyik nyelv írásmódjának sem felel meg. Azóta sem változtattak a feliratokon, az interneten pedig úgy elszaporodtak a Cafék, mit a sicc.


Kedvenc előadók • 28092017-10-11 06:14:35

Tisztelt professzorod szabályával egyetértek és rokonszenvezek, hiszen milyen kellemetlen lenne, ha a Hamletről magyarul beszélgetve (kb.) hemlitet és afílját kellene mondanunk. Egészen következetesek mégsem lehetünk a fonetikus kiejtésben. Pl. a Tartuffe címét és hősét már egy gimnazista is tartüffnek mondja, a Musette-et is müzettnek ejtjük ki, a Musettát muzettának. Schaunard, Benoît, Alcindor neve még akkor is némi francia nyelvismeretet kíván tőlünk, ha a Bohémélet más hőseinek nevét olaszos változatban tünteti fel a színlap.

Temérdek gondunk van a bábeli nyelvzavar óta!


MET-es operaelőadások moziban • 6142017-10-10 23:51:48

Hájpolás ide vagy oda, Fleming mellett szól, hogy – még ha nem előnyös is összehasonlítása pár évvel korábbi teljesítényeivel – ma (2017. január) is nagyon szép a hangja, és énekelni is nagyon tud.


MET-es operaelőadások moziban • 6132017-10-10 23:41:25

A „kivételesen jól” eléneklőkhöz (Giulietta Simionato, Ebe Stignani, Christa Ludwig, Fiorenza Cossotto) hozzátenném Ercse Margitot és Takács Klárát is. Ercsének – pécsi Amnerise és pesti Ortrudja sorában – egyik legjobb, Takács Klárának szerintem a legjobb szerepe volt Adalgisa.


Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak • 28522017-10-10 22:54:42

Milyen praktikus a két színház földrajzi közelsége! Mint a széles ívű híd pillére, igazán bekapcsolódhatna a projektbe a Magyar Állami Operaház.

Nyilván meglepetésként tartogatják a rajongók számára, hogy Radamest, Heródest és a Lohengrin címszerepét Eyvazov fogja énekelni.


Olvasói levelek • 111312017-10-08 01:39:07

Szívesen, kedves Héterő.


Kedvenc előadók • 28032017-10-08 01:37:08

OFF: Kérlek szépen. Én is a Tűzrókát használom. Sajnos egyre többen nem támogatják.


Olvasói levelek • 111292017-10-06 20:31:07

Kedves Héterő, a Kedvenc előadók-topicba 2800. sz. alatt Neked írt válaszomat nem tudtad felhasználni?


Erkel Színház • 83192017-10-06 06:37:41

Nem azért utaltam arra, hogy az „ellenkező vélemény” szerzője (is) dilettáns, mert tetszeni mert neki a dolog, hanem azért, mert annak ellenére tartom dilettánsnak, hogy a szakma bennfentese, amiért még elfogulatlannak sem tekinthető a véleménye.

„Én, mióta olvaslak...” – százalékosan nem számolom ki –, azt tapasztalom: Téged irritál, hogy mások leírhatják az ellenkező véleményüket. Márpedig ez a hely erre való. Van, aki a sajtóba ír véleményt, van, aki a blogjába, és van, aki ide.

A színház elsősorban azoknak játszik, akik megfizetik a helyárakat. Ezek közé tartoznak az örök fanyalgók is. Lehet, hogy itt ők képezik a többséget.

„Egyébként nem kell...” Neked mindent magadra venned, mintha a Tiéd lenne minden művészeti teljesítmény. Ez a tevékenységed nem más, mint véleményterror.


Erkel Színház • 83162017-10-06 03:17:03

Nem biztos, hogy mindenki azt ír, amit akar, és itt nem külső „tényezőktől” való függésre gondolok. Sokkal jobb dolog áradozni és rajongani, mint panaszkodni és szidni!

Ismétlem, ezúttal sem tudom, hogy a kurzivált mondatot rám is vonatkoztatod-e, annyit mindenesetre mondhatok, hogy az ember semminek sem az „ellenére” jár operába. Ha már túl van is az optimista jóhiszeműség korán, ha már csalódott is egy-egy előadásban vagy művészben, legközelebb bizony az élvezet reményében megy el. Hogy egy énekesbe, táncosba végre sikerül beleszeretnie. Hogy a rendezés alig elviselhető minősége ellenére élvezni tudja a művet. Hogy bár az adott időszakban látott húsz pocsék rendezést, de a huszonegyedik talán valami jó és szép lesz, vagy legalább elviselhető környezete a zenei produkciónak.

Tudom, hogy mekkora érték fekszik egy előadásban, még egy rosszul sikerültben is! A zeneszerző és más alkotók zsenijétől és tanulmányaitól a darab történelmen át megvívott harcáig, melynek során a minőség vitte győzelemre fennmaradását, népszerűségét. Az előadók tehetségétől és egész életen át tartó (olykor méregdrága) tanulmányaitól, szorgalmától az adott előadás, szerep megtanulásáig, a próbafolyamatig. A színház megépítésének gondolatától annak fenntartásáig, üzemeltetéséig a mai napon. A műszak, a jegypénztáros, a takarítók munkája. Nem könnyű évszázadok embereinek és egy nagy társulat roppant munkájának két-három órán át (élvezhető vagy) nem élvezhető eredményéről elmarasztalóan írni! Hazudni, nem lehet: az bűn!!! Lehetne persze nem írni semmit sem, a Café Momus, illetve az internet előtt sem volt erre mód.

Van azonban az éremnek (jobban mondva a színháztérnek) egy másik oldala is. A közönség, aki fizet (talán nem mindenki, a magam gyakorlatáról beszélek), és annak a pénznek is van egy nem mérhető értéke: a néző és elődei áldozata. Esetleg több élet munkája van benne. Egy 1500 forintos Erkel-jegy léptékében ez nem mond sokat, sőt cáfoló is lehet. De itt is arról van szó, hogy egy nézői személyiség nem csak abból áll, hogy ül a színházban és tapsol vagy nem, aztán véleményt ír a fórumra, dicsérőt vagy (szerinted) „gyalázkodót”. Olykor hosszú évtizedek lehetőségeken felüli anyagi áldozata van benne, akkor is, ha évadonként egy előadást látott, akkor is, ha százhúszat. Nem az a 32 vagy 40 forint, amibe akkor került egy jegy, hanem az, amiért utazhatott, jobban öltözködhetett vagy bármi mást vehetett volna, sőt, amit másra kellett volna költenie. Ha az a néző nem lett volna, és nem lenne ma az a néző is, aki szerinted a „negatívumot” keresi a színházban, a rendezőzseniknek nem lenne hol bemutatniuk a maguk egyéniségét (vagy utánozniuk a másokét), az előadóknak már régóta nem lenne kiknek szolgálni a művészetükkel.

Az már külön „pech”, hogy a technikai fejlődés magával hozta a számítógépet, az internetes magazinokat és a fórumokat, amelyekre – a szabályzat apró megszorításaival – boldog-boldogtalan beírhatja a véleményét. Ráadásul álnéven, ami pl. nekem nem tetsző, de most már nem válok meg a „névjegyemtől”. Ehhez sem viszonyulunk egyformán. Van, aki olvassa a hozzászólásokat, kritikákat, van, aki írja is, van, aki vitatkozik. Akiknek a véleményétől most frissen kiborultál, bár nem indulatmentesen, részletesen ismertették, mi és miért nem tetszett nekik az előadásban, illetve az azzal kapcsolatos, pl. pedagógiai szempontú aggályaikat.

A megítélés sem egyforma. Az internetes véleménynyilvánítást – a szólásszabadság részeként – általában a demokrácia nagy vívmányának tartják, a klasszikus liberalizmus eddig kikezdhetetlen értékének. Ez nem csupán a szimpatikus jámboraknak van fenntartva, és nincsenek kirekesztve belőle még a „lelki nyomorban” szenvedők sem.


Erkel Színház • 83152017-10-06 03:04:17

Nézd, én nem hiszem, hogy ha megnézek egy Carment, amelyben nincs egyetlen elmés és szellemes ötlet sem, csak a gagyi mai miliőbe helyezés, az üres show, rondának tartom a díszletét és a jelmezeit, és nincs benne egy szereplő sem, akinek egy pillanatra elhinném, hogy azonos azzal, akit megformálni igyekszik (aztán megnézem a másik szereposztással is, és akkor sem jutok közelebb hozzá), tehát ez a totális elutasítás elsősorban az én személyemről „árulkodna”. (Csak egy példát mondtam a számos közül.)

Én nem ismerem személyesen, de árnyaltabban látom az itt kemény véleményt író embereket. Vannak, akik szakmainak vagy szakmainak vélt tapasztalatai nyilvánulnak meg az énekesek, illetve az őket kiválasztó vezetők iránt; vannak, akik a világ nagy operaházaiban gyűjtött empirikus élményeikhez mérik az itthoni teljesítményeket, mások a hordozókon láthatókhoz-hallhatókhoz. Mindenkinek lehet egy viszonyulása, lojalitása vagy ellenszenve az intézmény vezetéséhez is, sőt összekapcsolhatja ezt politikai meggyőződésével – miáltal sajnos a vélemények nem, vagy nem teljesen függetlenek. Ez valóban nem erény, de lelki nyomornak nem nevezném, az ismeretség alapossága híján semmiképp sem.

Nem tudom, hogy engem a kb. 4 ember közé gondolsz-e, hiszen általában elutasítom a legtöbb új produkció valamennyi elemét. Kétlem, hogy ez földbe gyalázás lenne. Ami pedig véleményem függetlenségét illeti, nekem kínos belső vívódást és lelki traumát okoz „egyeztetni” a véleményemet egy olyan vezető regnálása alatti Operaház előadásairól, aki felé egyszerre érzek csillapodni nem akaró hálát, érdemeiért az Erkel Színház megtartásában, illetve egyre erősödő haragot a művészi nívó gyengesége, a provokatív és üres repertoár-megújítási üzem miatt. Ez a vívódás és trauma azonban nem azonos az életemmel, annak csupán időszakos eleme, amitől még nem érzem magam lelki nyomorban.

Az „operát szerető, színházba járó emberek” alatt nyilván azokat érted, akik a falakat rengető vastapsokkal jutalmazzák az előadásokat, önbizalmat és örömet nyújtva ezzel a közreműködőknek. Nehéz „műfaj” ez, mármint az ujjongás, hiszen a közönségnek nincs módja arra, hogy külön ünnepelje a zeneszerző géniuszát, az előadók teljesítményét, de elutasítsa a rendezést, a látványt. Még premieren sem igen, amikor az alkotók a tablóban jelennek meg, és kihasználják az általános ovációt.

Visszatérve a vitaindításhoz idézett blogger beszámolójához, amely meghatottan számol be a páholyokban is állva tapsoló diákokhoz. Bele szoktál-e nézni a nemrég indult X-Factorba? (OFF: Én bele-bele, mert lelki nyomortól távoli életem része, hogy az is szól az otthonomban. ON:) Ritka gyengének tűnt az induló mezőny. Annál gyengébb csak a zsűri (!), aki újabban a már valamennyire tűrhető, értékelhető produkciókat is álló tapssal nyugtázza. Ennek az egész show-nak a világa úgy van kitalálva, hogy valami világraszóló szenzációként hasson. Hát melyik fiatal ne szeretne a részese lenni ilyen kollektív ovációnak, egyszer végre nemcsak a szobában, hanem egy igazi nézőtéren is!


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 598162017-10-06 00:27:04

Az OperaCafé videói általában rövidek és felületesek. (Régebben ilyenek sem voltak.)

Lehet, hogy terjedelmüket a pénzkeret (is) korlátozza, de lehet, hogy az a feltételezés, hogy hosszabb és mélyebb beszámolóra, portréra nem kíváncsi a néző.

Szerintem a felvett képanyag sokszorosa annak, amit láthatunk, de a vágás stílusa a ma divatos pillanatkép. Ez is a pazarlás kultúrájának egyik megnyilvánulása.


Kedvenc előadók • 28002017-10-06 00:09:35

Köszönöm a kiegészítést: a jelickij is fájt.



Ha ugyanarra gondolunk: a bekezdések között nem lesz sorköz, ha a sorváltáshoz nem entert, hanem Schift + entert ütünk. A szöveg végén pedig a Delete billenytűvel biztosíthatjuk, hogy ne legyen utána üres sor. (Az utóbbit azelőtt is tettem. Az előbbit azért kísérleteztem ki, mert nem szeretem a széthúzott szövegeket, illetve ha nincs különbség a bekezdések és a nagyobb gondolati egységek tagolása között.)


Kedvenc előadók • 27992017-10-05 23:52:25

Ebben a többesben sajnos (?) nem szerepelek.


Társművészetek • 12002017-10-05 23:46:47

Az a kérdésem, hogy mi a különbség a Nemzet Művésze és a nemzet művésze között.


Erkel Színház • 83112017-10-05 23:40:38

Igen, a vélemények különbözőek lehetnek. Nemcsak a bírált alkotás totális elfogadása és totális elutasítása közötti skálán, hanem a függetlenség és az (el)kötelezettség közötti, annál is tarkább skálán is.

Az olvasó fogadóképességének palettája is elég színes, a hiszékenység és a szkepticizmus között. A szerző sugárzó szakértelme sem feltétlenül hitelesíti a véleményt, de a sugárzó dilettantizmus mégannyira sem. (Itt nem feltétlenül arra gondolok, hogy ki szakmabeli, ki nem, ki bölcsész, ki nem, hanem arra, hogy a felháborodás vagy a rajongás mennyire előzmények nélküli vagy alkalomszerű.)


Pantheon • 20952017-10-05 07:21:04

Köszönöm szépen az eligazítást.

Nos, éppen a rendezőre nem gondoltam, jó okkal. Mint olvasom a Wikipédiában, Fehér András 34 éven át volt az Operaház tagja, jómagam Az álarcosbál-rendezésére emlékszem, az Erkel Színházból. Ezért úgy gondolom, hírül kellett volna mennie a neten a szomorú eseménynek, elsőként a MÁO honlapján és Facebook-oldalán, illetve bejegyeztetni a Wikipédiára, ha már kitalálták a netes lexikon áldását, amely elvileg percrekész lehetne.

Nem kizárt tehát, hogy Fehér András eltávozásának híre is a Vámos Ágnesének sorsára fog jutni, amelyről ma sincs még hivatalos adat (ottan).

Fehér Pált láttam még az Erkel Színházban, igaz, kisgyerekkoromban, és nem kellemes körülmények közt. Schubertet énekelte A Három a kislányban, de a II. felvonás hosszabb szünete után bejelentették, hogy a művész rosszulléte miatt Rösler Endrével folytatják az előadást. (Az eset olyan régen volt, hogy halványan gyanakodnom kell arra a tévedésemre, mely szerint Röslerrel indult az előadás, majd Fehér Pál mentette meg. Az ominózus beugrás után azonban mindkét művész fellépett még. Igen, oly régen, hogy még humorizáltunk is azon, hogy Operaházunkban Fekete és Fehér Pál is létezik.)

Fehér Adriennt színházi tudósításokból ismerem, egy-két felvételről győződhettem meg tehetségéről. Fehér Gábort felületesen ismertem a Cotton Clubs Singersből.

Erőt és megnyugvást kívánok Fehér András szeretteinek.


Kedvenc előadók • 27962017-10-05 00:47:37

Vajon ki mondja az OperaCafé portréinak összekötőszövegét, és ki (nem) ellenőrzi, hogy az legalább ismeretterjesztői szinten helyesen hangozzék el? Vagy csak én nem tudom, hogy a Guglielmo nevet a Google magyar becenevéből eredeztetjük?

Haja Zsolt-portré


Erkel Színház • 82962017-10-05 00:19:23

Minél több információt csöpögtetsz a produkcióról, annál rosszabb a kép. A képviselő mennyivel hozza közelebb a darabot az ifjúsághoz, mint a gróf?

Különböző nemesi rangú emberekről szól csaknem az egész történelem, és a világirodalom jelentős része. A képviselőket álatalában csak a médiából ismerjük. Jönnek-mennek.


Pantheon • 20892017-10-05 00:10:17

A bejegyzés óta sem ad ki nekem a Google közelmúltbeli hírt az elhuny Fehér András szavakra. Azonosító adatok híján csak abban erősít meg, hogy több Fehér András létezett és létezik.

Nem várok feltétlenül nekrológokat a Pantheonban, de ha a gyászhír közhír, és valóban fontos valakinek, úgy vélem, az ne csak a szakmán (?) belülieknek szóljon.


Erkel Színház • 82932017-10-04 00:36:30

Az első televíziós valóságshow-k idején egy tapasztalt és jól kommunikáló részvevő beavatta a nézőket abba, hogy a „takarodó” után a villákban elhelyezett kamerarendszer nyilvánvalósága ellenére milyen erősen működnek a hormonok. Valószínűleg Majoros Péter sem orvosi szakszerűséggel fejezte ki magát, de talán mégis pontosabban, mint Hábetler András, akinek ennyire futotta a Figaro erotikus és szerelemittas légkörének magyarázatára. Nem vagyok feminista, de azért fölvetem, milyen meggondolásból hallgatott ugyanakkor a petesejtek szálldogálásáról? Tán csak nem attól tartott, hogy ezzel megidézné a legköznapibb petesejtek, a tyúktojások szálldogálását?

A Figaro házassága cselekményének nagy tétje, hogy Susanna megőrizze érintetlenségét Figarója számára, még mielőtt Almaviva nyilványosan lemond az első éjszaka jogának intézményéről. Namármost, ha Susanna már a darab elején úgy hancúrozik a lepedő alatt Figaróval, hogy „végeznek” is (és netán ezt nem is első ízben teszik), nincs tétje a dolognak. Sőt, ez esetben Susanna még butus is, aki elmulasztott néhány kellemes órát a Gróffal, aki maga is vonzó férfi, és még bőkezű is lett volna a szobalányhoz. De a darab nem erről szól, hanem Susanna Figaro iránti szerelméről, és szeretetre méltó személyéről, akiben nem véletlenül talált baráti és lelki társra a Grófné.


Erkel Színház • 82922017-10-04 00:30:51

Szinte minden operában nagy (pontosabban fő-) szerepe van a szexualitásnak. A műfajt azonban az teszi kivételesen vonzóvá, varázslatossá és átélhetővé, hogy fő témája a szexualitás – valószínűleg egyedülállóan – emberi minősége: a szerelem. Ennek művészi megnyilatkozását (pl. Mozart művészetében) szexszé degradálni – minden, csak nem az opera, a klasszikus zene népszerűsítése a fiatalok körében. Tudjuk, hogy a kamaszok ma már a felső tagozat utolsó éveiben (viszonylag) kockázatok nélkül el tudják kezdeni a szexuális életet, amiért nem kell regényeket és operatörténeteket megélniük. Ha egy Figaro házassága előtt kiáll a rendező a függöny elé (ez már önmagában szörnyű, hiszen a színpadra állítóknak az utolsó jelmezes próba után már nincs keresnivalójuk a színpadon!) és banális stílusban, a biológiaórán tanultakra hivatkozva ajánlja az operairodalom egyik legfinomabb és legszellemesebb darabját, a hallgatóság sohasem fogja megérteni a műnek – sem a többi (valamennyi) Mozart-operának – a problematikáját.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 598072017-10-03 05:08:24

Az Operaházénál mindenképpen csodásabb.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 598062017-10-03 05:06:10

A zenekari árok „áthelyezése”??? Én csak azt tapasztaltam, hogy a nézőtér felé bővítették, egy-két sornyit elvéve a zsöllyékből.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 598052017-10-03 04:58:07

Tapasztalatom szerint kiszámíthatatlan, hogy milyen produkciók tudják fenntartani magukat.

A Billy Elliotot valószínűleg igényesebb bulvárnak szánták, mégsem megy jól.

A jelenlegi Nabucco finoman szólva sikeredett bulvárosra, de valószínűleg a zene viszi (elsősorban a népszerű Szabadság-kórus) és néhány jó énekes.

A diótörő jelenlegi változata az előző, bő 60 éven át futónak a „bulvárrevü”-változata, de akiknek mindenáron ez a balett kell decemberben, azoknak ez mindegy.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 598042017-10-03 04:43:26

Akármelyik topicba került is ez a hozzászólás, minden gondolatával egyetértek.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 598032017-10-03 04:41:58

Hol lenne már a bezárt Erkel!


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 598022017-10-03 04:36:00

Az egyik politikai „erő” megoldástechnikájáról már szerezhettünk ismereteket.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 598012017-10-03 04:27:39

1980-tól 1984-ig nagyon nem volt tehertétel az Erkel Színház az Operának, és a folyó meg a következő évadban sem az. Inkább áldásnak nevezném.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 598002017-10-03 04:23:05

És hová kerüljön a balett-társulat? (Nem topicilag.)

Az operák balettbetétjei már így is elképesztően gyengék.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 597992017-10-03 04:19:45

Szerintem egy-egy topic kezelhetőségére is érdemes gondolni. Az ilyen giga-topicban nehezebb visszakeresni valamit, hát még emlkékezni a helyére.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 597982017-10-03 04:15:11

Igen, ez kétségtelen.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 597972017-10-03 04:13:47

Agache értékeit nem vitatva, nem tudom függetleníteni magam a szopránoktól.


Erkel Színház • 82882017-10-03 04:01:55

Alighanem az a kisebb baj, ha valaki, aki nem művész (jelen esetben nem rendező), annak hiszi magát. A nagy baj az, hogy mégis el akarják adni, részben az igazi művészek hiánya miatt.


Erkel Színház • 82872017-10-03 03:47:26

Ami Szinetár Miklóst illeti…

1967. február 17-én kaptuk tőle azt A denevért, amelyben Rosalinda lastexnadrágot viselt az első felvonásban, majd amikor Alfrédtól is sikerült megszabadulnia, bekapcsolta a televíziót, amelynek képernyőjén megjelent a TV Maci. (Az estélyen, ahol főhőseink inkognitó jelennek meg, ugyanakkor a Császár-keringő szórakoztatta a bál közönségét.)

Ettől a fél évszázada esett rendezéstől datálom a Szinetár-iskolát, annak máig „korszerű” üzenetét, a „modern” zenés színházat. Hallottam kb. két évtizeddel ezelőtt nyilatkozni Szinetárt egy tv-műsorban, magyarázva, hogy főiskolai hallgatóit is arra oktatja, hogy a színpadon ne az jelenjen meg, amit a szerzők úgyis megírtak, hanem az, amit ők gondolnak erről.

Tehát lastexnaci, TV Maci – körülbelül ennyit, de inkább csak még kevesebbet mondanak számomra immár fél évszázada a miliő- és cselekménytranszformálások. Legfeljebb ma Pamina farmer-halásznadrágja hordozza azokat a mély gondolatokat, amelyeket a korabeli Rosalinda pantallója, a televízió csodája helyett pedig a mai távközlés divatos újdonságai, no meg a kerekes szék.


Momus társalgó • 60482017-10-03 03:39:26

:-)

A Nap képébe vele!


Haladjunk tovább... • 1622017-10-02 07:32:20

És hogyan készült a tündéri kiscica, kedves Daunerni?

(Természetesen az Olvasói levelek-topikban történt megjelenítésére gondolok.)


Haladjunk tovább... • 1612017-10-02 07:27:15

A Duna-parton, 1960-ban


Erkel Színház • 82762017-10-02 03:45:36

Rémes, rémes! Jóindulattal hajlana az ember arra, hogy ezt operaparódiának nevezze, de ahhoz a gegeknek szellemesnek kellene lenniük, nem közönségesnek.



Ami a nehézségeket illeti, az oly sokat szidott „átkosban” – igaz, hogy négy évadon keresztül tartott az Operaház rekonstrukciója (a mostaniról még nem tudjuk, meddig fog tartani) – az Erkel Színházban az alábbi kiemelkedő eseményekkel találkozhatott valamennyi generáció, a fiatalok is, akiket nem néztek le jobban, mint a felnőtteket, idősebbeket:



A varázsfuvola – felújítás 2 szereposztásban, Ferencsik Jánossal

Triptichon – felújítás 2 szereposztásban

Simon Boccanegra – felújítás 2 szereposztásban

A végzet hatalma – új betanulás 2 szereposztásban

Hoffmann meséi – felújítás 2 szereposztásban

Kékszakáll – bemutató 2 szereposztásban

Carmen – felújítás 2 szereposztásban

Lohengrin – új betanulás 2 szereposztásban

A próba – bemutató 2 szereposztásban

Psalmus Hungaricus – A székely fonó, 2 szereposztásban

Parsifal – bemutató Ferencsik Jánossal

Otello – új betanulás 2 szereposztásban

Bohémélet – új betanulásban

A lombardok – új beállások

Pillangókisasszony – felújítás 4 szereposztásban



Az Erkel Színház népszerű és nívós repertoárja mellé áthozták az Operából:



A walkür

Giselle

A hattyúk tava

Béjart-est

Balanchine-est

Spartacus



A felsorolások korántsem tükrözik a teljességet. Nem állítom, hogy az előadások mindegyikére lelkesedéssel emlékszem, a francia művek felújítása akkor is a leggyengébb pontja volta a dalszínháznak. A sor végén említem a Don Giovanni Ljubimov-féle rendezését, amely emlékeimben a bóvli kategóriába tartozik, noha tudom, hogy többen a dicsőséglistán tartják számon.

Ami a szereposztásokat illeti, előfordult, hogy a kiválóságok mellett néhány kényszer- vagy gyengébb megoldást hallottunk, ám az nemigen, hogy egy gyenge gárdának csak egy-két elfogadható pontja legyen.

Később sajnálatosan a Bánk bán és még inkább a Hunyadi László kapott méltatlanul mostoha szereplőgárdát. Azért nagyon sajnálatosan, mert akkoriban már egyre nagyobb számban jártak külföldiek is az előadásokra, az Erkelbe is, és nemigen lehetett csodálkozni azon, ha senki nem vitte hírét zseniális nemzeti dalműveinknek. Márpedig annak, hogy operahallgatók áldozatkész rajongással beleszeressenek művekbe, műfajokba, stílusokba, legfőbb feltétele a kiváló, a művel adekvát minőségű előadási színvonal. Külföldiek számára is, vidékiek, diákok számára is.

Nagyon sajnlom tehát, hogy az OperaKaland közönsége olyan előadásokban találkozik a műfajjal, művekkel, amelyek után legfeljebb azt mondhatják el, hogy na, itt is jártunk.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 597672017-10-02 01:21:04

Mert a Nabucco általában telt házas, de erre gondolni észre is szükség lenne.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 597662017-10-02 01:18:58

Csatlakozom a felháborodókhoz! Kirázólag azért vállalkoztam még egyszer erre az ócskánál ócskább rendezésre, hogy Sümegi Esztert halljam Abigél szerepében! Márpedig kétszer nem fogom megnézni ezt a mézes majomgenny vackot, én sem lopom a pénzt. (Különben a téma az Erkel Színházhoz tartozik.)


Olvasói levelek • 111132017-10-02 00:01:34

http://www.atempo.sk/images/esemenyek/2017/hazy-erzsebet2.jpg


Olvasói levelek • 111122017-10-01 23:59:56


Házy Erzsébet művészete és pályája • 40572017-10-01 23:48:10


Erkel Színház • 82662017-10-01 05:00:57

ifúságot → ifjúságot (OFF: Csakugyan üdvös lenne a helyesírás-ellenőrző segítség a szerkesztőablakban, vagy az utólagos szerkesztés lehetősége.)


Erkel Színház • 82652017-10-01 04:19:15

ereti értelme → eredeti értelme


Erkel Színház • 82642017-10-01 01:15:42

Véletlenül értesülve arról, hogy ezúttal az OperaKaland 3 előadására a nagyközönség is bejuthat, kissé jobban áttanulmányoztam az előadásról tudhatókat, illetve a szereposztásokat.



Néhány fénykép láttán és az ajánlóban a mai szó olvastán úgy döntöttem, hogy (Ppp írásjeleit használva) nem!!! nem!!!!!!!!!!!, s így majd elkerülhetem az Úristen szólongatását ez ügyben.



Ilyen dolgokra azonban nem is számítottam volna! „Jó”, hogy itt áll ez a beszámoló, köszönet érte.



(Csak az idézett szóhasználatokról: a szarházi nyilván átvitt értelmű szitokszó, amelynek ereti értelme mintha nem is lenne. A kurvának és a stricinek azonban nagyon is konkrét jelentése van, ezért állítom, hogy a Figaro házasságának teljes szöveg- és gondolatkörnyezetétől idegen, a Beaumarchais, da Ponte, illetve Mozart stílusától való távolságáról már ne is szóljunk. No és arról se, hogy ilyen kifejezésekért igazán kár operakalandra invitálni az ifúságot. Szegények, szegények!)


Haladjunk tovább... • 1352017-09-30 20:23:34

Olykor azért is formáztunk a privát levelezésben, mert ott lehetett kipróbálni (önmagunknak küldve), hogyan fog kinézni a hozzászólás. Persze lehet, hogy a formázás egyszerűsödésével okafogyottá válikaz ilyen „főpróba”.


Haladjunk tovább... • 1272017-09-30 15:36:14

Csak úgy kérdem. Ha majd áradnak a képek, az ember kifejezhetné a tetszését vagy a felháborodását. Még többet lehetne kritizálni és veszekedni. :-)


Haladjunk tovább... • 1252017-09-30 15:10:55

Lájkolni vagy feldühödni nem lehet?


Olvasói levelek • 110912017-09-30 01:54:56
Ó!
Köszönet érte előre is.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 597552017-09-29 04:52:41
Nem állítottam, hogy az Operaház építészetileg az Erkel Színház! Hasonlatként hoztam szóba a Lakit, mert a minőség és a pontosság egy operaház, egy piaci stand, vagy bármi esetében minőséget, illetve pontosságot jelent.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 597542017-09-29 04:35:55
OFF: Viszont láttunk olyan Turandot-rendezést – vagy húsz éven át –, amelynek koncepciója szerint Kalaf csalás révén jut hozzá a három talány megfejtéséhez. (És még el is játssza, hogy nem.)
Giacomo Puccini • 1212017-09-28 23:27:16
Elnézést!
Sajnos a Magyar Állami Operaház sincs már nagyon messze attól, hogy bekapcsolódjon a nemzetközi vérkeringésbe. (Vagy mibe.)
Giacomo Puccini • 1202017-09-28 23:25:54
Érdekes Bohémélet lehetett: két Musette-tel, Mimi nélkül.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 597462017-09-27 04:48:36
Anélkül, hogy alábecsülném más műemlékek szépségét és jelentőségét, úgy gondolom, az Operaház felújítása több mint jelentős műemlék-felújítás.
Ha a West Hungária Bau olyan szakszerű és pontos munkát fog végezni, mint a Laki Épületszobrász Zrt. az Erkel Színház felújításakor, én áldásomat adom rá. :-)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 597452017-09-27 04:33:00
A Triptichonra vonatkozó teória számomra is elfogadhatatlan, és sértő a közönségre nézve. Ha ennyire primitívnek tartjuk a nézőt, lehetne a teljes est címe Három egyfelvonásos.
Ha ez valóban ilyen közönséget próbáló szó, miért adták a múlt évben ama balett-estnek a Bartók TáncTriptichon címet?
Balett-, és Táncművészet • 53982017-09-27 04:11:43
A darabjaink egy részét nehéz utaztatni. Ilyenek például a Seregi-művek, amelyek díszlete akkora volumenű, hogy lehetetlenné teszik a szállítást, vagy olyan költségekkel járna, amit a mostani gazdasági helyzet nehezen tudna elviselni.

Ezek szerint a rendszerváltás előtt lényegesen jobb lehetett a gazdasági helyzet a mainál: a Spartacusszal a társulat bejárta a fél világot, a Sylvia is néhány európai színpadot, többek közt a Monte Carlo-i operát is.
Az persze lehetséges, hogy a partiumi és erdélyi helyszínekre – megannyi sportcsarnok – könnyebb volt alkalmazni A víg özvegy-balett díszletit. Amint a Hunyadi László díszleteinek, szcenírozásának is jót tehetett, ha minél több kihullott belőle, és nagyobb figyelmet kaptak a nagy sikert arató énekesek.
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 22722017-09-23 03:28:35
A Székely fonó 2016. október elsejei felújítása óta úgy gondolom, Ulbrich Andrea ilyen.
Pantheon • 20812017-09-21 02:07:11
Horváth Erika balettművész, a Győri Balett alapító tagja [1959 – 2017. szeptember 19. (az elhalálozás bejelentésének dátuma)]
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 38282017-09-19 22:22:20
Orni... (ha → ho)
Pantheon • 20792017-09-19 19:50:16
Pesten is vendégszerepelt Zurab Szotkilava, de valószínűleg csak a Pesti Műsorból emlékszem a nevére. Boldogok lennénk ma ilyen tenorral (és persze mezzoszopránnal)!
Erkel Színház • 82472017-09-19 18:54:55
Zéta ruhaipari technológiai ismeretek nélkül ír operakritikát. Ami nincs összefércelve, az a kiszabott anyag. Amit nem lehet rendesen összefércelni, az az elszabott anyag. Az elszabott anyagból nem rendesen összefércelve létrejött rendezés: az ......... előadás. Ez az egzakt jelző hiányzik az élvezetes, bár szomorú kicsengésű kritikából.
Erkel Színház • 82442017-09-19 16:36:44
Helyesbítések:
Olexandr Bilozub → Olekszandr Bilozub (Kissé megzavarhatott, hogy ez az úr régebben Alekszandr Belozubov volt.)
ősatyáink az sem tudták → ősatyáink azt sem tudták
több fórumtársaim körében → több fórumtársam körében
Elnézést kérek!
Bánk bán • 29232017-09-19 02:58:15
Amikor az Erkel Színház homlokzatára feszített molinón megláttam ezt a szarvas-„mellszobrot”, a Szűcs Gábor-féle tikres-tükrös Carmen lángvöröslő plakátján látható bika jutott eszembe róla, mely állat köztudottan a Carmen-dráma kulcsfigurája.
Alig várom, hogy színre kerüljön a Tosca, és legelésző birkanyáj jelenjen meg a plakátján!
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 597272017-09-18 06:11:48
A cikk legújabb frissítése már 7 ember haláláról szól.
Talán van már megnyugtató híred az operaháziakról...
Erkel Színház • 82422017-09-18 05:12:24
Bánk bán – 2017. szeptember 14. és 15.

A „Bohémélet 2.0” előadásáról szólva megosztott kritikahelyen vallottam meg, hogy a cseppet sem tetsző, nagyon nem szeretett rendezés és színpadi látvány ellenére, pontosabban attól függetlenül, meghatódtam az Erkel Színház monumentális nézőtere és színpada hangsúlyossá vált egységének varázslatosságától.
A Bánk bán Vidnyánszky Attila rendezte felújításán hasonló élmény ért, de sietve hozzáteszem: szintén az előadástól függetlenül, illetve annak ellenére is.
Ennek története azzal kezdődött, hogy (ma már ritka alkalomként) a földszint első sorába szólt a jegyem. A produkcióra az 1. és 2. sorba helyüket biztosított nézőket azonban néhány hónappal ezelőtt udvarias levélben értesítette az Operaház arról, hogy ezekről a helyekről nem lehet látni az előadást, ezért keressék fel a szervezést jegyük cseréjének ügyében. Időben intézkedve sikerült fájdalommentes kárpótlást kapnom, és kíváncsian vártam, mi lesz az az ötlet, amiért érdemes volt ilyen bonyodalmat vállalnia a színháznak.
Igen, a mellvéd-párkány kb. 2 méternyire való kiszélesítéséről van szó, amihez szükséges volt az első két zsöllyesor fölé ácsolni a világot jelentő deszkák hurkát, amely mintegy körülveszi a zenekari árkot. Szélesebb tehát, mint amilyent az Operettszínházban láttam A denevér legutóbbi színrevitelében, amelyben a színészek ki-kijöttek a zenekar mögötti sávra, hogy közelebbről, a nézőkhöz közvetlenebbül tudják elsütni poénjaikat, és mozgalmasabb legyen az előadás látványa. Az Erkel Színházban is el tudok képzelni olyan előadást, amelyhez jó lehet ez az ötlet: leginkább revüt, de érdekes koncepció részeként operettet, vígoperát, esetleg balettet is. (Eszembe jutott a Spartacus, amelynek egyes jelenetei, és A bahcsiszeráji szökőkút, amelynek a bevonulási képe szorul a kortina elé, ami kényszerű és nem túlságosan illúziókeltő megoldás, a darabok és a zenék ereje azonban elfedi mindezt.)
Szóval sok mindenre alkalmas lehet a kiszélesített mellvéd, akár a szereplőknek a nézőtér járataiban zajló közlekedésével, illetve a proszcéniumpáholyok bevonásával kombinálva – de nem a Bánk bán esetében, és főleg nem úgy, ahogyan ez Vidnyánszky rendezésében megvalósult. Az előadás valamennyi elemére jellemző a felemásság, az ambivalencia. Miközben tagadhatatlan, hogy vizuális illúziót akar nyújtani, még ha ez sikerülne is (nem sikerül, mert az illúziókeltés minden eleme silány és hibás), illúziónkat lépten-nyomon kirántja egy a darabtól idegen világba. Képtelenség, hogy a nézőtér elején ülve, kissé felfelé nézve karnyújtásnyira látom magam előtt Melindát és Tiborcot, közöttük pedig a szemembe világít a foszforeszkáló smaragdzöld és narancsvörös szöveg-feliratozás. A színpadról is reflektor irritálja a szememet. Úgy kell nekem, ha ilyen helyre törleszkedem! – mondhatnánk, ha a másik (a premier-) szereposztás estéjén nem emeleti oldalpáholyban ültem volna, ahonnan a másik Melindát a zenekar keretében látom, mint egy hangversenyen, és bizony ott is utolér egy reflektor a színpad közepéről.
Nem könnyű színpadra idézni egy XIII. századi történet látványvilágát, különösen nem, ha az opera alapját adó dráma érdekes forrásait kutatva egyre bizonytalanabbak leszünk a cselekmény történelmi valódiságában. De nem is azért megyünk színházba, hogy a történelmi hitelességben bízzunk vagy kételkedjünk – végül is szépirodalmi alapműről és zenedrámáról van szó –, ám egyfajta bizalomra mégiscsak szükség van a műélvezethez: hogy három óra hosszára bele tudjunk helyezkedni egy világba. Bocsánatos hagyomány a látványt és a rendezést leönteni valamilyen (a Bánk bán esetében magyaros) generál-historizmussal, hiszen számunkra a reformkor sincs érezhető közelségben az érett középkorhoz képest. Nekem ugyanakkor jobban imponál a középkori miliő megidézése, nem azért, hogy a viselkedéskultúra és az építészeti és öltözködési stílusok ismeretét számon kérjem a rendezőn és a tervezőkön, hanem mert minél távolibb az időben egy emberi, társadalmi és nemzeti tragédia, annál megrázóbb, hogy annak átélésével saját helyzeteinkre, sőt önmagunkra ismerünk. A hitelességhez azonban fontos az egységes világ, amelyet Vidnyánszky Attila (a továbbiakban jelölje ez a név Olexandr Bilozub díszlettervező és Nagy Viktória jelmeztervező személyét is, akik nyilván a rendező koncepciója, illetve utasítása szerint alkottak) megtagad tőlünk. Míg egyfelől örülhetünk annak, hogy Vidnyánszky lemondott a történet mába, vagy extrém helyszínre transzponálásának gagyiságáról (sőt, olyannyira „korhű”, hogy Petur, II. Endre és Tiborc parókájáról még azt is megtudjuk: amíg nem zúdították ránk hajhullást gátló samponok reklámjait, ősatyáink az sem tudták, hány varkocsba fonják hajzuhatagukat), másfelől bosszankodhatunk azon, hogy egy-egy aprósággal a „művészszínház”, illetve a „modernség” feltétlen híveinek is kedvezni akar. Legjobb példa erre a „visegrádi vár” mulatóterme, amely mintha egy divatos loftház belterében magasodna. Hangsúlyos díszletelem ez, amely bár homályba rejti a merániak mulatozását, annyit látni enged, hogy a szexuális kicsapongásokat sem megvető népség olyan hosszan képes piros luftballonokkal (!!!) játszadozni, hogy a néző alig győzi türelemmel.
Gertrud ábrázolása is félrevezető. Igaz ugyan, hogy Bánk trónok mocskának nevezi a királynét, és azzal vádolja, hogy a kéj oltárán áldozott, továbbá testvére felvidítására bordélyt nyitott az udvarnál – ilyenkor akár fel is merülhet bennünk egy bordélytulajdonos kurtizán képe –, de nem gondolom, hogy Bánk indulatos megjegyzését értelmezve kellene vizuálisan jellemezni a királynét. Hiszen Gertrud szabadossága annál álságosabb, minél szigorúbb és szentesebb kinézettel parancsol uralkodói tekintélyt. Egykori Gertrud-jelmezekben a korona alsó peremétől tekeredő gyolcs takarta Gertrud nyakát – ma érett korban is jó megjelenésű énekesnőink dekoltázsából egy Carmenhez is túl sokat kap a közönség.
Ahogy a darab halad előre, a rendezés egyre kevésbé képes kitalálni a helyszíneket és a drámai jeleneteket, nemhogy illúziókeltővé, netán megrázóvá tenni a tragédiát. A Tisza-parti kép megoldásába végképp belebukik. Rengeteg szárazjeget kap a színpad, részekre hasított fekete függönyt, amelyeket fújdogál a vihar szele, de Tiborc és Melinda helye és mozgatása, illetve maga a tragédia ebben – pontosabban a zenekari árok körül – finoman szólva is zavaros. Vidnyánszky érzékelhetően különös súlyt akart adni a darab tragikus mozzanatainak (olyannyira, hogy még a hősök üdvözüléséről is döntött), de ezek tűnnek a rendezés legnagyobb fiaskóinak. Kiábrándító, amikor Bánk, Gertrud leszúrása után még a ráborított kettős trónnal is az anyaföld felé döngöli áldozatát. (Amit -Ppp- egy másik este alapján írt kritikájában olvasok, hogy ti. a királynét „a rendezés halála után kiülteti az oldalpáholyba, hogy egy gyertyasor mögül végignézze önmaga gyászszertartását”, a földszinten ülve nem vettem észre, az emeleti páholyból talán a takarás miatt nem láttam. Ugyanakkor…) Amikor Gertrud gyászszertartásakor behozzák a színre Melinda és gyermeke koporsóját (natúr faládák), azok üresek. A zárójelenet alatt a nagyúr hitvesét és fiát már a főigazgatói (jobb oldali) proszcéniumpáholyban látjuk, gyertyasor fényében, mint akik már üdvözültek. Túl azon, hogy ömlik ránk a giccs – még egy angyali kislány is besétál a mellvédre, piros rózsácskákkal telt kosárkával a kezében –, némi malíciával azt mondanám, sikerült megfejtenem a rendező egyik szimbólumát: a mennyország a főigazgatói hely…

Mielőtt személyeskedésbe csapnék, inkább leszögezem: Vidnyánszkynak ezt a rendezését, minden súlyos hibájával együtt, illetve azok ellenére – hogyan is fogalmazzak pontosan? – kevésbé utálhatónak találtam, mint az utóbbi évek, állíthatom, több fórumtársaim körében is utálatot kiérdemelt rendezéseit. Nem először, de hogy új fórumlátogatóknak ne kelljen kutatniuk, miről beszélek, felsorolom, mely alapművek elleni merényletekre gondolok (a rövidebbség kedvéért a magyar rendezők munkáira szorítkozva, az eszembe jutás sorrendjében): A bolygó hollandi (Szikora János), Hunyadi László (Szűcs Gábor), Carmen (Szinetár Miklós, majd Oberfrank Pál), Puccini Triptichonja, Traviata (Anger Ferenc), Aida (Mohácsi János), A trubadúr (Galgóczy Judit), Nabucco, Tosca (Kesselyák Gergely), Sámson és Delila (Korcsmáros György), Don Pasquale (Káel Csaba), A Ring első három darabja (M. Tóth Géza), A cigánybáró (Szinetár Miklós). Nyilván vannak, akik ezzel nem értenek egyet, de hát az ízlések és a megérintettségek nem egyformák, továbbá van még egy érvem a Bánk bán e szerény védelme mellett: a produkció hatásából, pontosabban abból, hogy a hibás és felemás rendezésben is nagy élvezetemet leltem Erkel művében és egyes zenei teljesítményekben, úgy érzékeltem, hogy ez az előadás – a felsoroltakkal szemben, az üres vagy giccses megoldások ellenére is – mégiscsak képvisel egy – bár nem magas – művészi színvonalat.
Felemás minőségű ugyanis a darab tálalása és az előadók nyújtotta élmény is. Én ugyan hálás híve vagyok „Nádasdyék” átdolgozásának, érdekesnek találom az eredeti(nek állított) ősváltozat megismerését is. Azzal a tapasztalattal különösen, hogy élvezhetetlen elemeket annak zenéjében sem találtam. Ennél többet azonban nem merek mondani róla, miután az ősváltozatot kombinálták a „bariton-változattal”, a kettő véleményezése együtt nem könnyű. Talán könnyebb lenne, ha (szándékom szerint) két baritonistával hallhattam volna a címszerepet, ám az első estémen Szegedi Csaba sajnos lemondta fellépését, ezért nem tudom biztosan megállapítani, hogy a szólam bariton-változata, illetve bariton hangon való tolmácsolása elleni kifogásom általános-e, vagy csak a mindkét estén fellépő Molnár Levente alakításának szól. A Molnár Leventéé mindenképpen távol áll empirikus Bánk-eszményemtől. Nem mindig tudtam, hogy csak a változat-, illetve a szólambeli eltérések miatt hallottam gyakran hamisnak az énekét, vagy az énekes valóban melléintonál-e. Bizonyos, hogy a sok tremoló egyik kottaváltozat utasításában nem szerepel, ugyanakkor félrerajzolja a hősi figurát.
Szerencsémre a többi szerepben sikerült a két teljes szereposztással találkoznom, ami alapján az ún. második szereposztás énekeseit – kevés kivétellel – jobbnak találtam a premier-szereposztásénál.
A Bánk bán – hagyományainknak is köszönhetően – a nagyvadak operája. Noha a drámai személyek szinte mindegyikében megjelenik valamilyen erő, ám ugyanakkor az esendőség, a gyengeség is, ezek megérzékítéséhez nem elegendő „csupán” szép, megfelelő tónusú vagy vivőerejű hang. A jó színészi képességek és a sugárzó személyiség valamennyinél elengedhetetlen. Minden szempontból megfelelőnek, sőt élményszerűnek találtam Káldi Kiss András ércesen zengő baritonját, impozáns kiállását és méltóságteljes figuráját II. Endre szerepében. Bakonyi Marcellhez is volt bizalmam, noha Leporello-alakítása nyomán Don Giovanni szerepében szerettem volna viszontlátni, amelytől elég távol áll a Bánk bán királyának alakja. Bakonyinak és hangjának leginkább korban kell még érnie hozzá. Kelemen Zoltán Petur bánja jó hangzású, ám azt a nagyvadat hiányoltam belőle, akitől ez a szerep igazán hatásos lehet. Haja Zsolt alighanem jól halad e nem pontosan leírható feltétel felé, még egyik szerepében sem tapasztaltam úgy személyiségének hatását, mint Peturként, de neki sem fog ártani ezen a téren az idő múlása.
Persze az időre nem csak, sőt nem elsősorban az énekesekre gyakorolt jótékony hatása jellemző. Rácz Istvánt, aki Tiborcot énekelte, egyelőre mintha érintetlenül hagyta volna: a produkció egyik legélvezetesebb hangja az övé. Nem rajta múlt, hogy szólamát hátrányos helyzetbe hozza a bariton Bánk. Kováts Kolos hangja és teljesítménye Tiborc szerepében maga a hősiesség az idő felett. Biberachként Cseh Antalt találtam kevésbé meggyőzőnek, mint Geiger Lajost.
Ottó szerepét kiosztani sem, elénekelni sem könnyű. Horváth István szép, karcsú tenorját nem találtam ideálisnak a szólamhoz, éneklését sem elég magabiztosnak és szenvedélyesnek. A premier-szereposztás Ottója azonban nem kárpótolt ezért, ellenkezőleg. Vajon hány lírai és spinto szerepben kell még kínos helyzetbe hozni a közönséget és Balczó Pétert, olyanokban, amelyeket nem tud falzettek vagy gikszer nélkül elénekelni? Sajnos sorra ilyeneket hallottam tőle. Nem mondom, hogy nincs helye az operaszínpadon, de érdemes lenne megfontolni, nem működne-e eredményesebben néhány karaktertenor szerepben, vagy az énekkarban. (Nem gondolom, hogy ezzel a felvetéssel eltanácsoltam volna a művészi pályától!) Szóval Ottó felsülését Melinda előtt nem így írta meg Erkel.
Gertrudishoz érve meg kell említenem, hogy ezt a szerepet mindig „Amnerisekkel” hallottam. Bár a szólam nem olyan terjedelmű, a figura nem olyan színes és tragikus, nem jár be olyan sorsot, mint az egyiptomi királylány, talán nem véletlen, hogy „az én nagy időmben” Palánkay Klára, Delly Rózsi, Szőnyi Olga, Komlóssy Erzsébet, Ercse Margit, Mészöly Katalin hangján hallottam azonos korszakokban mindkét szerepet. Tehát nem azoknak jutott Gertud, akik már „túl voltak” Amnerisen, vagy valamelyik, korábban nagy sikerrel alakított Wagner-hősnőn. Németh Judit még csak a mezsgyéjén jár annak az állapotnak, amelyben Gertrud szólamában már nem lehet teljes élményt nyújtani, de a megformáló képesség és a rutin még segít. Komlósi Ildikó, aki az Erkel Színház újranyitása óta eltelt egy-két évadban még tiszteletet érdemlőn abszolválta Amnerist, nagy csalódást hozott Gertrudként: indulat nélkül állítom, hogy a két este legkellemetlenebb élményét, valamennyi szereplő közül. Az egyik fekvésben sem élvezetes, a mély regiszterben már csak kiabáló hangokat hatásos megjelenése és magabiztossága sem tudta elfedni.
A főszereplők közül legszebb élményemet Rőser Orsolya Hajnalka nyújtotta Melinda szerepében, még ha ugyancsak nem mentesen az előadás minden elemére nehezedő kettősségtől, amit korábbi Melinda-alakításában is tapasztaltam. A másfél évvel ezelőtti operaházi előadás után így számoltam be róla: „Rőser Orsolya Hajnalka vegyes élményt nyújtott Melinda szerepében. Az első felvonásban többször élesnek találtam a hangját, kellemetlennek a mélyebb regiszterét. (…) A II. és a III. felvonásban azonban sokkal kellemesebb benyomást keltett, az Ölj meg engemet, Bánk kezdetű, korántsem könnyű áriában bizonyult legmeggyőzőbbnek, legszebbnek. Szövege jól érthető, és van a hangjának egy kislányos bája is.” Azóta vokális alakítása sok tekintetben fejlődött. Vannak még éles hangjai, de ezeknél fontosabb: a biztos magassága és szépen, hatásosan megoldott pianói. Előfordul még a szubrettes hangszíne, de a két áriát nagy formátummal és meghatóan adta elő. Noha az ő személyében sem érzem még azt a szerepbirtokost, aki Melinda lírai és drámai vonásait, lágyságát és keménységét, tartását és nagyságát eszményien jeleníti meg (segítene ezen a jellemhez illőbb, jóval visszafogottabb jelmez és paróka is), a második felvonástól igazán nagy élménnyel ajándékozott meg. Köszönet ezért Kocsár Balázs karmesternek is! Februárban még erősen kifogásoltam, hogy a Pillangókissszonyban láthatóan hajtja, és nem hagyja kibontakozni Sümegi Esztert a vokális megformálásban. Ezúttal viszont hagyta, hogy érvényesüljenek Rőser Orsolya Hajnalka lenyűgöző legatói, az üvegcsengésű hangon higgadtan, őszintén és hitelesen megfogalmazott könyörgés, majd tragédia.
Szemere Zita Zerlina-, Olympia- és Norina-alakításai legfeljebb arra a türelemre szorítottak, hogy felnőjön ezekhez a szerepekhez, elsősorban a nem jelentős és a túlságosan szabadjára engedett, éles hangok kiegyenlítésével. Melindától még messzire tart, ha várományosa ennek a szerepnek egyáltalán. Nem várományosaként viszont tisztességesen oldotta meg a nehéz feladatot.
Hogy ambivalenciám mellett tőlem (számomra is) szokatlanul mérsékelt ellenszenvvel fogadtam az új Bánk bán-produkciót, abban tehát nagy szerepe lehetett Rőser Orsolya Hajnalkának – ám más közreműködőknek is: a Magyar Állami Operaház énekkarának! Jól és kevésbé ismert szólamukat e két estén olyan megvesztegető szépséggel tolmácsolták, hogy le merem írni: régen érzett katarzist köszönhetek nekik. Igen, valami megtisztulást ahhoz, hogy az ellenérzések mellett átadhassam magam a zeneélvezet örömének. Várom a Bánk bánnal való újbóli találkozást, azzal a reménnyel, hogy a rendezés legkínosabb momentumait kihullatják belőle, és módosítanak azoknak a kórusművész uraknak a jelmezein is, akiknek a prémes kabátja alól – még e silány vizuális környezetében is – kirí a civil inge.
Erkel Színház • 82412017-09-18 02:57:21
Az operaépületet mellőző új évad nyitásához néhány hangulatjavító ötlettel kedveskedett az Operaház az Erkel Színházba lépőknek, talán elsősorban azoknak, akik kényszernek érzik az Erkel látogatását.
A színház előtti térség padjai és szépen növekvő fiatal fái közé négy-négy, árvácskával és zöld növényekkel beültetett virágos ládát állítottak. Még jobban örültem volna ennek, ha a ládák léceit a padokéval azonos színűre pácolják. Talán az idő és az időjárás összeérleli majd az árnyalatokat.
Az immár beltéri feljárati lépcsősor fehér kövezetére három palackzöld színű futószőnyeget terítettek, amelyeket az előtérbe felérve is keresztez egy-két sáv. A szőnyegek nemcsak öltöztetik a fogadóteret, hanem biztonságosabbá is teszik a lépcsők használatát, nedves időben különösen.
Nem milliárdos kiadások, mégis jóleső, hogy az Operaház és az üzemház munkálatai alatt az Erkel Színházba járó közönségre is gondolnak. Hát még milyen jólesne, ha a feljáró szélein az épület felújításakor kialakított kutricákat visszabontanák, és a lépcsősor visszaépítése után három helyett öt futószőnyeg tenné igazán impozánssá a feljárót!
Hozzászólások a Momus írásaihoz • 64092017-09-13 07:58:56
Köszönöm, köszönjük!
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 5262017-09-13 05:51:12
Nem tudom, akarta-e időzíteni Kincses Veronika születésnapjára ennek a beszélgetésnek a megjelentetését az Operaház. Ha igen, 4 napos késéssel sikerült.
Ezek szerint én 5 napos késedelemmel kívánok sok örömet a művésznőnek, pályája élvezetes felidézésének megosztásával.
Hozzászólások a Momus írásaihoz • 64072017-09-13 04:59:30
Kedves Szerkesztők, legyetek szívesek elűzni a sajtó ördögét, és javítani az Iluska, az Éj királynője és Alfio a XIII. században, avagy Erkel Bánk bánja az Erkel Színházban című kritika szerzőjének nevét.
Köszönettel: IVA
Olvasói levelek • 110872017-09-13 04:53:28
Kedves Szerkesztők, legyetek szívesek javítani az Iluska, az Éj királynője és Alfio a XIII. században, avagy Erkel Bánk bánja az Erkel Színházban című kritika szerzőjének nevét. (Én még nem láttam a felújítást.)
Köszönettel: IVA
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 597172017-09-13 00:37:55
Tovaterjedt az AIDS, a madárinfluenza, a legújabb kanyaró járványa is – és nem örülünk neki. Vagy köszöntsünk Hajrá!-val mindent, ami új a Nap alatt?
Haladjunk tovább... • 1202017-09-13 00:28:50
Nálam eltűntek a képek.
Erkel Színház • 81772017-09-13 00:25:35
Stanisław Wyspianski Akropolisza Bárka-beli előadásának első részében Zsótér Sándor már 2006 októberében megelőzte ennek a megemelt tárgyi környezetnek a világát. Illetőleg már korábban is.
Erkel Színház • 81762017-09-13 00:10:16
Példás-e, vagy sem, egyezni is szoktak a véleményeink (olykor a Tiéddel is), de ha mindig egyeznének, nagyon unalmas lenne a fórum. Hozzászólásom egyébként nem csak Alföldi Róbertről szólt.
Nem szükséges utalnod a világvégére. Amikor vezérigazgatói mandátuma lejárt, Alföldi elhintette ugyan azt az életérzést, hogy ellehetetlenítették, ebben az országban nem lehet már dolgozni, de a felé dobott mentőövek meggyőzték arról, hogy van élet a Nemzeti vezérigazgatósága után is, van színház a Nemzeti falain kívül is. Igen sokat játszik és sokat rendez, előadásainak megtekintését nem tiltják és nem büntetik, tehát az „ameddig követheti” utalás nem aktuális, hanem hisztériakeltés.
Nem csupán az ő közönsége fizet. Én világéletemben fizettem a színházért, a kultúrcikkért, nem fizetett vagy kedvezményes élményeim száma oly elenyésző a megfizetettekhez képest, hogy azok csak kivételként erősítik a mindig fizetés szabályát. Fizettem Vidnyánszky Nemzeti (→ Magyar) színházi, Új színházi, Csokonai színházi és operaházi rendezéseiért, soron következő Bánk bánjáért, fizettem Alföldi vígszínházi, Budapesti kamaraszínházi, valamennyi bárkás, sőt szentendrei rendezéséért is, noha az ő közönsége sem voltam, és akkoriban ez nem volt politikaitüntetés-jellegű cselekedet, mint a Nemzetibe járás Alföldi ciklusának utolsó ½–1 évadjában. És ha most nézni akarnám Vidnyánszky rendezéseit a Nemzetiben, akkor sem tehetnék mást, mint teljes árú jegyet váltani az interneten vagy a kasszánál, pénzért.
Balett-, és Táncművészet • 53962017-09-12 01:41:12
Nem mindegy, mit értünk eredeti, régi jelmezek alatt. A rosszul őrzött lány 1971. márciusi bemutatójának játékos, rajzos díszleteinek a türkiz, tengerzöld, terrakotta, narancs árnyalatok voltak az alapszínei, amelyek visszaköszöntek Colas, Lise és a kar jelmezeiben.
Az imázskampány fotóin látható jelmezek, pl. Colas búzavirágkék „zakója” a későbbi, operaházi fejújítás jelmezegyütteséből valók.
Erkel Színház • 81682017-09-12 01:23:13
Alföldi operai téren folytatott ámokfutásáról csak a Szegeden rendezett Faust és Rigoletto tévé-közvetítéseiből van tapasztalatom. (OFF: Nemzeti színházi vezérigazgatóként mindkettőjük hatalomra jutásának és regnálásának történetét át- meg átjárják politikával átitatott, kívülről-belülről megrázóan visszataszító mozzanatok, amelyek könnyedén elhomályosítják a nem létezőt: a tehetséget. Márpedig a Nemzeti Színház minőségét és tekintélyét hagyományosan nagy igazgatóegyéniségek biztosították. Például, Major Tamás, akinek rettegett személye, politikusi vénája és hatalomgyakorlása is erősen megosztotta kortársai és az utókor ítéletét, rendezői talentuma és színészi nagysága azonban vitathatatlan.)
Erkel Színház • 81632017-09-11 01:48:40
Addig is azt ajánlom, hogy – amint a rendszerváltás és az azóta eltelt 28 év valamennyi politikai és gazdasági hibáját, ősbűnét és bűnét nem lehet számonkérni az aktuális kormányon – óvakodjunk attól is, hogy id. Vidnyánszky Attila »"költői szimbólumokkal" teletömött álomvilága, illetve névjegye« színházi és operai életünkre való rátehénkedésének felelősségét kizárólag a jelenlegi kormány kulturális vezetésének, illetve az Operaház jelenlegi vezetésének a nyakába varrjuk. Jómagam dátum szerint 1999. október 9. óta követem figyelemmel Vidnyánszky tehetségtelenségének, illetve áltehetségének ámokfutását, amelyhez azóta nemcsak a mindenkori kormányok kulturális és színházi vezetői adtak szabad utat, sőt támogatást, hanem a „színházi szakma” is, beleértve „költői szimbólumoktól” ájuldozó újságírókat, kritikusokat is, akik aztán nem győztek ámulni azon, hogy mekkora szellemet varázsoltak elő a cilinderükből. Kissé népiesebben: most ők is megehetik, amit főztek.
Erkel Színház • 81612017-09-10 21:17:13
Megtisztel az érdeklődésed, kedves Parampampoli. Az előadást csak a hét második felében nézem meg, mindkét szereposztással. Addig biztosan tökéletesre csiszolódik. De az igazat bevallva: félek.
A 8150. sz hozzászólást úgy értelmeztem, hogy a Te elemzésedre is számíthatunk, amit én is alig várok.
Pantheon • 20732017-09-09 02:38:22
Ljubiša Samardžić 1936. november 19. – 2017. szeptember 8.)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 597072017-09-07 23:23:51
A Strabag megkezdte Magyarország legnagyobb műemlékének felújítását
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 597042017-09-07 07:44:42
Balettek szólószerepeiben is fel szokott lépni.
Balett-, és Táncművészet • 53942017-09-07 02:59:05
Már van a honlapon Műsorváltozás rovat, benne az említett darabcserével.
  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
MűPa, Üvegterem

Baksa Krisztina (cselló), Takáts Márton (zongora)
moderátor Fülei Balázs
"Hangulat junior"
POULENC: Szonáta csellóra és zongorára

17:30 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Ház

Szersén Gyula színművész
Algács Melinda (ének), Neumark Zoltán (zongora)
"Ki nyer ma? Játék és muzsika 70 percben"

19:00 : Budapest
Fesztivál Színház

a Kolozsvári Magyar Opera Zenekara és Énekkara
(karigazgató: Kulcsár Szabolcs)
vez.: Szabó Sipos Máté
SELMECZI GYÖRGY: Boldogasszony lovagja - bemutató

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Banda Ádám (hegedű), Prunyi Ilona (zongora)
"Korngold 120-60"
KORNGOLD: Meseképek Op.3.
KORNGOLD: Zongoradarabok Shakespeare: Sok hűhó semmiért c. színdarabjához Op.11.
CLARA SCHUMANN: Három románc Op.22.
SCHUBERT: C-dúr fantázia Op. 159. D. 934.

19:00 : Budapest
Duna Palota

Antal Imola (ének)
Opera és operett áriák és dalok Telemanntól Donizettiig

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Baranyay László (zongora)
"Válogatás F. Chopin műveiből a szerző halálának 168. évfordulóján"

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Maria João (ének); Egberto Gismonti (zongora, gitár)
"Jazz itt"
A mai nap
elhunyt:
1837 • Johann Nepomuk Hummel, zeneszerző (sz. 1778)
1849 • Frédéric Chopin, zeneszerző (sz. 1810)