vissza a cimoldalra
2018-11-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61317)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4097)
Milyen zenét hallgatsz most? (25002)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11292)
A csapos közbeszól (95)

Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2994)
Élő közvetítések (7512)
Balett-, és Táncművészet (5577)
Opernglas, avagy operai távcső... (20163)
Kimernya? (2837)
Nagy koncertek emlékezete (35)
A nap képe (2107)
Lisztről emelkedetten (932)
Pantheon (2280)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1529)
Franz Schmidt (3222)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1155)
Miller Lajos (87)
Palcsó Sándor (229)
musical (180)
Gioacchino Rossini (1021)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: IVA
Leírás:
Honlap:
   


IVA (8809 hozzászólás)
 
A nap képe • 20892018-09-09 00:02:22

Isten éltesse Kincses Veronikát boldogságban, sokáig!


A nap képe • 20872018-09-04 06:21:29

Köszönet!


A nap képe • 20852018-09-03 22:44:52

Nem jártam erre az utóbbi napokban. Most látom, hogy a Mandarin alakítójának neve sem stimmel. A képen nem Fülöp Viktor, hanem Havas Ferenc látható.


A nap képe • 20842018-09-03 22:40:12

Nem téved.


A nap képe • 20782018-08-24 01:55:08

Gyerekkorom Iluskái: Gencsy Sári és Vámos Ágnes. Szerettem őket. A későbbi, nemszeretem rendezésű János vitézekben Csengery Adrienne volt a kedvencem a szerepben.

Amikor Orosz Júlia felvételével találkoztam a Youtube-on (gyerekkoromban ő már nem játszotta Iluskát), egészen elbűvölt ez az előadói minőség:

https://www.youtube.com/watch?v=2Fp0jf3bVVA


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 66842018-08-23 01:52:05

Nem baj, ha senkinek sem tetszem, ha az emberek elfordulnak az utcán, amikor meglátnak. Az a fontos, hogy a tükörben szépnek látom magam.


Operett, mint színpadi műfaj • 36642018-08-22 00:11:27

Kb. a műsor első 30–40 percét néztem a tévében. Dolhai Attila éneklése bennem is aggályokat ébresztett, kételyt aziránt, hogy ki tudna teljesedni az operettbonviván szerepkörben. Ugyanakkor tökéletesen elnyerte a tetszésemet Rab Gyula, aki 2016-ban a Capuletek és Montague-k koncertszerű előadásán, idén a Così fan tuttéban és A varázsfuvolában hívta fel magára a figyelmemet. Úgy gondolom, alkalmi operettfellépései helyreállíthatnák a bonviván szerepkör rangját.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 610202018-08-15 17:07:09

Ránki: Az ember tragédiája. Faust. De mondta valaki, hogy csak operák lesznek?

Nebáncsvirág, Jézus Krisztus Szupersztár, Mária evangéliuma, A próba.


Erkel Színház • 94512018-08-13 23:21:39

https://8.kerulet.ittlakunk.hu/kultura-szabadido/180813/nemreg-felujitott-erkel-szinhaz-nemsokara-ujra-bezarhat-hogy-felujitsak


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 610142018-08-12 23:56:47

Micsoda ez tulajdonképpen, 2018. augusztus 12-i dátummal? Sajtótájékoztató vagy villáminterjú anyaga?

Billy Elliot már a múlt” – aztán a cím felütésének tárgya már elő sem fordul a cikkben. A szerző talán úgy gondolja, a „botránytéma” nélkül már senkit sem érdekelne, mi lesz az Operában?

Tervei szerint az Opera egy éve kezdődött felújítása 2019 szeptemberére véget érhet, de már a 2018-19-es évad záró előadását az Andrássy úti épületben tartaná” – e szerint már értesülnünk kellene jelentős műsorváltozásokról, hiszen az Operába már meghirdették a Manon Lescaut, a Gioconda, az André Chénier, Az álarcosbál, a Mayerling nem kevés előadását. A 444.hu tudósítója minderre nem kérdez rá, nyilván fogalma sincs az intézmény programjairól, csak a Billy Elliotról és a Keresztény évadról hallott valami érdekeset.


A nap képe • 20772018-08-12 04:12:27

Házy Erzsébet fotója Újszegeden készült, a „tupírkonty” és a csónak kivágás korában. (1960-as évek)


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 66742018-08-11 05:51:14

Piszkálta az emlékezetemet, és Déri András írásának egyik mondatáról – „Van egyáltalán az előadásban valami szépség, katar(k)tikus pillanat?” – most elő is jött: volt már a mi magyar Giovanninknak is rockosított változata, ugyancsak szemérmetlen címmel és műfaji meghatározással. Ha jól emlékszem, a Szegedi Szabadtéri Játékokon mutatták be, és lemezen is megjelent 1985-ben:

János, a vitéz - rockopera

https://www.youtube.com/watch?v=86GKrLSP5bI

Természetesen nem néztem meg annak idején, és természetesen a lemezt sem vettem meg. Most, hogy kb. „három centinként” belehallgattam, úgy gondolom, lehet(ett) megtapasztalás nélkül is elítélni valamit. Nemcsak Mozartért, de Kacsóh Pongrácért is.

Ám nem lehetett ez rosszabb annál a János vitéznél, amelyet viszont megnéztem a Pesti Színházban 2004 márciusában, Forgács Péter rendezésében:

https://port.hu/adatlap/szindarab/szinhaz/janos-vitez/directing-8099

Voltaképpen nem emlékszem rá, mitől volt annyira borzalmas, bár leírtam valahol annak idején, de nem ér annyit, hogy előkeressem. Azt viszont nem felejtettem el, hogy az Iluskát alakító (különben tehetséges) egyetemi hallgatót M. G. P. minden idők legpöszébb Iluskájaként értékelte.

A 2009-ben a Nemzeti Színházban, Alföldi Róbert rendezésében bemutatott János vitéz zenei, énekesi szempontból sokkal korrektebb volt ez előzőeknél. Csak az a vég, a III. felvonás megoldása ne lett volna!!! Talán Alföldi ötlete volt az előképe annak a divatnak, hogy számos, jobb erkölcsűnek megírt operai hősnőt kizavarnak strichelni a placcra. Hol is? A Magyar Állami Operaház rendezéseiben.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 66732018-08-11 04:52:11

Köszönöm szépen.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 66722018-08-11 04:50:31

Ezt a lapos vackot?


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 66592018-08-10 07:49:03

Én nem mondtam, hogy műfajgyalázás történt. (Ljubimov rendezése az volt, de még sokáig nem mindenki meri elismerni.) Viszont úgy gondolom, a Don Giovanni zenéjének minősége és hatása fokozhatatlan. Elrontani ugyanakkor mindent lehet.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 66582018-08-10 07:46:47

De miért kellene lehozni a legmagasabb rendű műfajt a hétköznapok szintjére? Mozartot vagy mások kiváló zenéjét hallgatni: az élet ünnepi órái. Ha gyerekkoromban azt hallottam volna az Operában (Erkelben), ami a rádióból szólt (kiv. operarészletek) és amit az osztálytársaimmal énekeltünk az iskolában, azért sohasem törtem volna magam a fővárosba, ilyen színházakba.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 66552018-08-10 04:43:53

Nemcsak a Győzikét nem nézed, de a Don Giovannit és társait sem. Azt vallod, hogy látatlanban nem szidalmazol semmit és senkit, meg gyengéden célozgatsz a pesti vattázásokra, az olvasónak viszont úgy tűnik, hogy egy sárkány ül a barlangjában és gyűlöletének lángjait szórja kifelé, nem feltétlenül művészeti indíttatásból.

A vattázás egy tetten érhető, talán nem kivételesen alkalmi jelenség, de mégsem általános gyakorlat az Operaház nagyon is kifogásolható közönségszervezésében. Te viszont általánosítasz: aki a hozzászólásaidat olvassa, mindennaposnak gondolhatja. Mert az lehet, hogy „lelkiismeretesen” figyeled a nézőtereket a jegyvásárlási oldalakon, de azt nem tapasztalod, hogy az Erkel Színház csaknem minden előadása után mégiscsak egy fizető tömeg ünnepel, tetszését nyilvánítva. Ez akkor is tény, ha az előadások nekem történetesen nem, vagy nem nagyon tetszenek.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 66542018-08-10 04:22:06

A Me Too-mozgalom is képes népszerűsítésre. Az a kérdés, hogy pozitív-e ez a hozam.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 610112018-08-10 04:15:24

De igen, az Operaház kontextusában az említett nevek szitokszavak.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 610102018-08-10 04:12:24

Ha a számszerű tények ellenére ragaszkodsz ahhoz az állításodhoz, hogy a Müpa sokkal olcsóbb, mint az Erkel (és hogy lehetnek a két zenés hely között azonos körülmények), én ragaszkodom ahhoz, hogy ostobaságokat írsz le. Kár, mert a fórumot nem csak ketten látjuk.

Viszont legyen igazad abban, hogy a két színpad egyenértékűsítésének ötlete sohasem valósul meg! Színpadnak és embernek is értéke és vonzereje az egyediség, másolatokra, utánzatokra nincs szükség.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 610092018-08-10 03:55:37

Bizony, bizony! Ha az Erkel Színház színpadát az Operáéval kompatibilissá akarnák tenni, az egész színpadnyílást is át kellene építeni, ami által a nézőtéri aula elvesztené lenyűgöző arculatát és az Operaházénál mindenkor jobb akusztikáját.

De miért is kellene egyformává tenni a két színpadot? Két színházról beszélünk, amelyek nem egyformák. A szakértők dolga (lenne), hogy mindkét színpad kiváló, de más-más színházi, esztétikai élményt nyújtson a közönségnek. Abban az aranykorban, amelyből nekem is jutott, a mindkét játszóhelyeken fontos daraboknak eltérő rendezésük, díszletük volt a két színpadhoz.

A vidéki vedégjátékok, a vidéki színpadokról és fesztiválokról átvett (vagy azokkal közös produkcióban készült) előadások így is elvesznek az Erkel Színház színpadán: fekete függönyrengeteg körös-körül. De a saját előadások közül is jó néhány nem használja ki az Erkel színpadi lehetőségeit sem. Ugyanaz a blamázs csak még nagyobb lenne az Operában.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 610082018-08-10 03:36:15

Micsoda kivételes trauma lehetett! Mert ha az ember egy kereskedelmi csatornára kapcsol kora vagy késő esti órában, nem a gusztustalanságok netovábbját látja, akár hajnalig...


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 66452018-08-09 05:27:50

Szüts Apor nyílt válaszlevelében meglepett, hogy nem védi munkájának eredményét tíz körömmel. A Kesselyák Gergelyében viszont az, hogy nem emlékszem rá, mikor találkoztam az önfényezésnek ilyen, mindenre kiterjedő, mámoros mértékével, amely saját személyére és az általa vezetett intézményre is irányul. Csak éppen arról nem győzött meg, hogy itt egy új alkotással van dolgunk. (Úgy gondolom, privát levélben szólíthat valaki egy szakmabelit akár Cicamicának is, de egy nyílt levél inkább a nyilvánossághoz szól, mint a címzetthez, ezért a becéző megszólítás többnyire hivalkodásként hat.)

Mindketten azt vetik Kovács János szemére, ami látszólag jogos: olyan darabváltozatról mondott nyilvános ítéletet, amelynek előadását nem látta. Miért tartom ezt a szemrehányást csak látszólag jogosnak?

Elsősorban azért, mert Kovács János nem egy előadásról mondott kritikát, hanem az eredetit meghamisító zenei átdolgozásokról, amelyek gyakorlata nem új keletű, és amely gyakorlat Mozart nagy művéhez érkezve verte ki nála a biztosítékot, aggódva azért, hogy innen a gyakorlat már nem fog határokat ismerni és tisztelni. Ha Kovács János az előadásra rábólintó kritika nyomán írt, nyilván meghallgatta az abban mellékelt részletet (amint tettem én is). Még ha a felvétel hangminősége különben rossz is, nem hiszem, hogy annak alapján bármi jó remélhető az egésztől.

A hivatkozott előzményben példaként említettem a magam több évtizedes rossz emlékét, mert úgy vélem, Jacobi Viktor zenéjének ugyanúgy jár a tisztelet, mint a Mozarténak. Vagy mint az ifjabb Johann Straussénak: a napokban akadt utamba A denevérnek ez az 1962-ben készült verziója: https://www.youtube.com/watch?v=2WYS_YPZUxU. Lehet szörnyűködni.

Ha nekem, aki nem vagyok muzsikus, voltak és vannak tapasztalataim a fölösleges és kiábrándító zenei feldolgozásokról, feltételezzük, hogy Kovács Jánosnak is voltak és vannak bőven: véleménye aligha elhamarkodott. Gondolom, abban nem tévedek, hogy Kovács János nem fizetett kritikát írt az Opera-Világba, a Café Momusre annál is biztosabban nem, tehát nem lehet számon kérni rajta a teljes előadás személyes élménye megszerzésének lelkiismeretességét. Rajtam sem, akinek szintén van véleményem: korábbi tapaszalataim, (bevallottan) előítéleteim és meghallgattam a részleteket. Micsoda kalandvágy kell(ene) ahhoz, hogy egy muzsikus vagy egy operarajongó jegyet váltson és Miskolcra utazzék egy RockGiovanni című előadáshoz!

Remélem, nem az történt, hogy a MÁO ezt a produkciót szándékozik beszerkeszteni a következő évad Primavera-sorozatába, mely esetben Kovács János nyílt levelével kezdődött volna el az esemény reklámkampánya – talán à la Billy Elliot.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 609992018-08-09 03:19:54

Rövid válasz, de egzaktabb nem is lehetne.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 609982018-08-09 03:08:28

A Müpa helyárait egyáltalán nem „érdemes” összevetni, sem az Operaház, sem az Erkel Színház helyáraival. A Müpa ugyanis hangversenyterem, ahol, ha megfeszülnek is, csak részben szcenírozott koncertszerű előadásokat tudnak tartani. Kényszerű megoldás, szegényes, bár divatos. Az Operában és az Erkelben viszont többnyire szcenírozott előadást adnak, még ha többnyire gyenge szcenírozásban is.

De ha valaki mégis a helyárak összehasonlítására vetemedik (mert hiszen szabad), szíveskedjék venni a fáradságot ahhoz, hogy utánanézzen, milyenek a helyárak az Erkel Színház előző és soron következő évadjában!

MüPa helyárai nemhogy az Opera, de még/már nagyjából az Erkel árainál is alacsonyabbak!” – ez simán nem igaz!

Az Erkel Színház legmagasabb alaphelyára 7200, a legalacsonyabb 1500 Ft. Ennél (sem pontosan, sem „nagyjából”) alacsonyabb ár nincs a Müpában! De még ilyen alacsony sincs.

Az Erkel Színház előző évadja fő attrakciójának számító André Chénier-t 4000 forintos helyről néztem, igencsak közelről, bár a teljes színpadot nem láthattam, de koncert lévén, a szólistákat középre rendezték. 8000-ért még közelebbről lehetett látni, és a legjobb helyek ára sem közelítette meg a Müpa 20000 körüli árait.

Ez év márciusában Monteverdi Orfeóját a Müpában a legolcsóbb helyről 3900-ért láttam (oly messziről, mintha a Nemzetiből néztem volna). Igaz, Villazónnal, de az ő árfolyama már a Nyetrebkóé alatt jár.

Tévedés abban hinni, hogy az Operából egy az egyben az Erkelbe „átemelt” előadások színvonalat garantálnak. Ellenpélda: a Don Giovannit igazán nem egy az egyben plántálták át az Erkel Színházba: csak díszlet-torzókat gyártottak hozzá és legfeljebb nyomokban volt megrendezve. A színház újranyitása óta mégis a korszak legjobb estéit hozta: Kolonits Klára, Erwin Schrott, Bretz Gábor remekléseivel. (Ja, mindkét évadban 1500-ért láttam ezeket az előadásokat (négy jó Don Giovannit 6000-ért) – hogy érdemes legyen összehasonlítani az Erkelt a Müpával...)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 609932018-08-08 07:34:38

Az Operaház főigazgatása nem elméleti elhivatottságot feltételez. Aki nem vállalná, az nem lehet alkalmas. Egy énekes torkában is hiába rejlik kincs, ha csak ő tud róla, a szobában énekel, nem énekes. Akkor énekes, ha a hangjával 1000-2000 embernek közölni akar valamit. A főigazgató is fel akar mutatni valamit.


Erkel Színház • 94502018-08-08 04:17:27

A Mi újság a Magyar Állami Operaházban?-topicban reflektáltam néhány itt leírt gondolatra.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 609912018-08-08 04:05:05

Jó néhány pontatlanság van ebben a hozzászólásban.

Lehet, hogy az Operaház legjobb helyeinek ára barátságtalanabb (és még barátságtalanabb lesz az újranyitás után), viszont a Müpába egyáltalán nem lehet olcsón bejutni. Bezárása előtt az Opera III. emeletére lehetett még kapni 1200–1500 forintos helyeket, ahonnan minden jól hallható és a teljes színpad látható. Igaz, lifttel nem lehetett feljutni (vagy csak némi szánalomkeltés árán), reméljük, hogy a jövőben lehet majd, hiszen az EU előírásai szerint az Operánál jelentéktelenebb intézményekben is bizosítani kell az akadálymentességet.

Az Erkel Színház lelkes híveként is pontosítanom kell: az Erkel minden helyéről sem lehet mindent látni. Pontosabb, hogy minden helyről lehet látni valamit. Az oldalpáholyokból a színpad azonos széleit, de inkább ⅓-át nem lehet látni! Nem alkalmas helyek azoknak, akik az adott előadást nem ismerik, netán a darabot sem, illetve balett esetében is hiányos a látvány és gyengébb a hatás. De élvezetet nyújt azoknak, akik egy-egy operaelőadást már többször, esetleg sokszor láttak. És ne hallgassuk el: a földszinten a legdrágább sorok szélső üléseiről is hiányos látványt kapunk, ugyanolyan áron, mint a középső helyekről.

A Müpa Fesztivál Színházában (amely jelenleg a Nemzeti Táncszínház helye, a Magyar Nemzeti Balett néhány előadásának helyszíne) ugyanez a helyzet, noha cca egy évszázaddal később építették, mint az Erkel Színházat. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremről szólva nem beszélhetünk színpadról, legfeljebb színpadként használt pódiumról és a terem egyéb részeibe kitalált látványosságokról.



***



Feljegyzéseim szerint az 1977/1978-as évadig „ősidők óta” az Operában 40, az Erkel Színházban 32 Ft volt a legmagasabb alaphelyár.

Egy darabig elhanyagoltam a feljegyzést, majd az 1979/1980-asok szerint az Operaház hirtelen és kényszerű bezárásáig 60 Ft volt az Operaház, 50 az Erkel legmagasabb alaphelyára, az utóbbi változatlan maradt az Operaház rekonstrukciója idején.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 609902018-08-08 03:48:37

Azok a ’80-as évek 30–35 évvel ezelőtt voltak: más politikai és gazdasági rendszerben és körülmények közt. Ismerjük a hibáit, hiszen akkor és itt éltünk. Mégsem lehet ma mindent azzal takarni. Bármilyen akkori színpadi gépezetet ma elavultnak nyilvánítanának, bármilyen padló elkopott volna azóta. Ki érné be ma fekete, olajos parkettával? – úgy emlékszem, olyan volt az Operában az előző felújításig. Arról sem a régi rendszer tehet, hogy mára minden eszméletlenül drága (kivéve a magyar munkaerőt), és minél szűziesebb képét mutatja egy gazdasági művelet a pályázati rendszer álcája mögül, annál gátlástalanabbul romlott és tisztességtelen. Úgy általában. Ez nem visszasírás, hanem tárgyilagosság.

Én elismerem, milyen tiszteletre méltó, hogy Ókovács Szilveszter akar valamit. Sajnos ez a valami nem mindig kompatibilis a magyarországi népesség zömének érdekeivel és lehetőségeivel, kommunikálása pedig olykor rendkívül ellenszenves és gőgös. Ezzel együtt én is úgy gondolom, nála potensebb és alkalmasabb személy jelenleg nem akadna az Operaház élére. A helyzet némileg hasonló a főváros, illetve az ország vezetősége ügyéhez. Hőbörögni lehet miattuk, lehet őket besározni – csak éppen alternatívájuk, az nincs.


Erkel Színház • 94472018-08-07 03:03:01

Egyre formálják, kerekítik azt a legendát, amely szerint az Operaház 1980 és 1984 közötti felújítása mennyire szakszerűtlen és olcsó volt, és ennek levét issza a mostani felújítás. Pedig ez nem egészen igaz. Magam is tapaszteltem mindazt, ami az előző után csalódást hozott: a lényegesen rosszabb akusztika, a liftek hiánya, romosan maradt lépcsőházak, az ülések fafelületének színe és silány felületkezelése, a mázolt padló és mellvédbélés a földszinten stb. De mégiscsak felújították az akkor is minden középület közül egyik legigényesebb palotánkat, 4 évadon át munkálkodtak rajta, mialatt az Erkel Színház változatlan helyárakkal, előadások dömpingjével, hősiesen ellátta a minőségi zenére és szórakozásra vágyó, elsősorban hazai közönséget! Pedig az egész beruházás lebonyolítására és megtervezésére nem volt sok idő, hiszen az Opera épületét (valóban) életveszélyes állapota miatt kellett haladéktalanul bezáratni. Akkor is sok drága anyagot fordítottak a restaurálásra: emlékszem még a riport- és dokumentumfilmekre, amelyekben bemutatták, mennyi aranyat és milyen technikával vittek fel a díszítésekre.

1984-ben is kiváltott vitákat az Operaház felújításának érékelése, politikai színezetű vitákat is. Elképzelhető, mi várható majd 2019-ben. Vagy ki tudja, mikor...

Nekem is jutottak tapasztalatok a külföldi közönségről, akiktől most az üdvösséget reméli a főigazgató. Főleg fiatalokról a III. emeleten. Akik ruhatárnak nézik a mellvéd párkányát és ezen vitatkoznak az ültetővel, előadás alatt leejtik az utolsó sorban a pet-palackot, amely meg sem áll a lépcsőn a mellvédig; beszélgetnek, telefonálnak és interneteznek. Legjobb tulajdonságuk, hogy az első szünetben eltávoznak: „na, itt is voltunk”-atitűddel.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 609852018-08-07 01:51:55

Ha felmegyünk az ötödik világítószintre, tehát a zsinórpadlás teteje alá, onnan az Operaház alaplemezéig letekintve negyven méter a magasság, ide egy tizenöt emeletes toronyház elférne.

A 3-as metró II. János Pál pápa téri kijáratával szemben, a tér és a Népszínház utca sarkán áll egy éppen 15 emeletes toronyház. Ki hiszi el, hogy az beférne az Operaház színpadára?



– Az Ybl-palota freskói, aranyozásai, kárpitjai nem férnek már bele?

– Ehhez az általunk csak „Kánaán-változatnak” nevezett, összesen bő negyvenmilliárdos végösszegű támogatás kellene. Ebben már a teljes tetőzet cseréje is benne volna
”...

Megannyi feltételes mód. Ezek szerint Zoboki Gábor az Urbanistán adott interjúban csak egy „Kánaán-változatot” ismertetett meglehetős részletességgel? Miért ugrik át ezen a riporter és a riportalany is?



– Az épület bal oldalán és a mögötte lévő parkolók rovására terjeszkednénk” – hangzik el immár az Erkel Színházról.

Az bizony nagyon jó lenne, ha az Erkel Színház mögötti parkoló megszűnne a porta-sufnijával együtt (már többször szóvá tettem ennek a tákolmánynak a lehetetlenségét egy nagyvárosban) – de vajon hol parkolnának azok, akik addig azt a helyet használták?



Azaz, hogy az Ybl-palota egyre inkább a külföldi közönséget szolgálja ki.

Ez a folyamat a rendszerváltáskor kezdődött. Eddig csak mint nem kívánatos, de kényszerű jelenséget emlegették. Ezután program lesz? Kultúrpolitikai törekvés? Nyílt elismerése annak, hogy a magyar operalátogatók (zömmel értelmiségiek) jövedelme sohasem fogja lehetővé tenni azt, amit bármelyik külföldi megengedhet magának?

Mintha korábban arról lett volna szó, hogy az Opera-kaland program keretében azért hordják buszokkal a vidéki és határon túli fiatalokat az Erkel Színházba, hogy beleszeressenek a műfajba és ők váljanak a jövő operaközönségévé. Először szerelmessé teszik őket, hogy később ne tudjanak eljutni még az Opera kakasülőjére se?



Stagione-rendszerre állunk át, azaz egy-egy produkció szakadatlan blokkban megy. Kivétel lesz az adventi és a nagyheti időszak, valamint a májusünnepi fesztiválunk ideje.



Már régóta valami hasonló folyik. Leginkább éppen az adventi időszakban, amikor egész decemberben szakadatlan blokkban, akár nyolcas szereposztásban, futószalagon nyomják A diótörőt.

Igaz, a „szakadatlan blokk” még a Billy Elliot esetében is megfeneklett, mindenesetre kíváncsian várom, hogyan fog A hugenották vagy A vámpír különben kiváló erőkkel kiállított előadása szakadatlan blokkban menni, különösen az Ybl-palotában…


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 66252018-08-03 04:57:20

Jó-e, ha a Don Giovannit rockosítják?

Kovács János nyílt leveléhez



Nem sokkal bemutatása után, 1981. május 18-án láttam a Fővárosi Operettszínházban a Leányvásár „felújítását”, amelyet Szinetár Miklós rendezett. Nem tudom, ő felelt e Jacobi Viktor zenéjének áthangszereléséért mint ötletgazda vagy mint aki keresztülvitte a nekem 37 éven túl sem gyógyuló testi-lelki sérülést okozó ötlet megvalósítását, mindenesetre Szinetár volt az, aki ezt a betegítő dolgot azzal indokolta, hogy az „in the American country” zajló cselekményhez az akkor a popzenében divatos country stílus (elektronikus) hangszerelése illik.

Utána alig másfél évet kellett „várni” az Erkel színházi Don Giovanni-„felújításra” Jurij Ljubimov „rendezésében”, amelyet későbbi időpontja okán csak 35 éven túl sem gyógyuló sérülésemként tartok számon. Ez esetben nem a zene, hanem az operajátszás meghamisítása miatt, noha – felhívom a figyelmet arra, amiről az avasi Don Giovanniról szóló kritika is beszámol – nagy sikerrel! Úgy értem, a sajtó, a pesti és a Nyugatról tóduló közönség sznobjai is csodájára jártak, átkerült az Operába, és műsoron tartották még hosszú évekig: ez volt a Magyar Állami Operaház Don Giovannija. Számos felelőse van ennek a sikernek.

Nem említem sok egyéb színházi, operai sérelmem, megsértésem, sérülésem példáit. Tudom, nem vagyok ezekkel egyedül, sem Magyarországon, sem Európában, a nagyvilágban sem. Hadd ugorjam egy nagyot!



A Magyar Állami Operaház jelenlegi Nabuccója Kesselyák Gergely rendezése. Volt szerencsétlenségem látni továbbá a miskolci Tosca Erkel színházi vendégjátékát is, ugyancsak Kesselyák értelmezésében. Ezeknek az operáknak van cselekményük – konkrét időben és helyszínen játszódó cselekményük –, és vannak jellemeik (a drámai személyek legtöbbjének még konkrét foglalkozása is van) – ezek megszólalnak a zenében is, benne van a művek partitúrájában. Mindezt meghazudtolta a két rendezés, amelyet különben egy zeneművész követett el, akinek a vezénylései többnyire megfelelőt, olykor élményszerűt is eredményeznek. Nem tudom, Kesselyák felel-e a Don Giovanni rockosításáért mint ötletgazda vagy mint aki keresztülvitte a Kovács Jánosnak láthatóan sérelmet okozó esetet, amelyen a Nabucco és a Tosca megrendezhetése és büntetlen megrendezése után én már nem csodálkozom.



Eszembe jut Kovács Jánosnak az a nyilatkozata is (talán a MUZSIKA folyóirat egy régi számába adott interjújában olvastam), mennyire ellenszenvesek számára az operaslágerekből szerkesztett esztrádműsorok, beleértve ama „Három tenor” munkásságát is. (Érdekes módon ők is a műfaj népszerűsítésére hivatkoztak mentségként.) Tiltani vagy büntetni kellene ezt a tevékenységet – már nem emlékszem, melyik szót használta az általam nagyra becsült karnagy úr, a szankcionálás mindkét módjával egyetértenék. A „gálák” és „szupergálák” azóta is, köszönik, remekül vannak – és rengeteg pénzt hoznak egyeseknek. Valószínűleg a rockosított klasszikus zene jövőjét is a pénz fogja meghatározni. Mint a bűncseleményekét általában.


A díjakról általában • 10362018-07-28 08:34:01

Szerintem ezt a két színházi személyiséget (mint afféle „ősellenségeket”, illetve amiket a politikusok és az újságírók csináltak belőlük) egymással szemben versenyeztetni borítékolt provokáció. (Ismétlem, a nyertesek neve már borítékban van.) Jellemző a Színházi Kritikusok Céhére. Vidnyánszky lépését ezúttal bölcsnek találom.


Társművészetek • 12652018-07-28 03:21:28

Nem az Origo és nem a Magyar Idők védelmében, csupán a tényszerűség kedvéért:

Az Origo nem definiálja magát független lapként. A Magyar Idők konzervatív közéleti napilapként határozza meg magát. Miért is kellene független véleményt közölniük?

Valóban nincs utalás arra, hogy munkatársaik látták volna a Chicago előadását, de nem is kritikát írtak. „Feltehetően azért nem tetszett, mert egyszerűen rossz” – ebben a mondatban a feltehetően jelzi, hogy a minősítés feltevésen alapszik. Fáy recenziója más előjelű összegzést nem tesz lehetővé.


Társművészetek • 12642018-07-28 03:18:35

Nem az Origo védelmében, csupán a tényszerűség kedvéért:

Az Origónak van kult.-rovata, de ez nem kötelezi bármelyik színpadi produkció értékelésére, sem azokkal kapcsolatos szakmai vitára. A cikk nem a Chicago előadásáról szól, hanem arról, hogy az ellenzéki média nem fogadja el, nem közli le az Alföldi Róbert rendezéséről formált ellenkező véleményt, történetesen Fáy Miklós szabad véleményét.

Az írás megjelenését az indokolja, hogy az Origót többen olvassák, mint Fáy blogját, a kritika lényegét pedig kifejti a Fáy stílusában kevésbé jártas olvasók táborának.

A PS 2-höz: Le nem közölt kritikáját Fáy Miklós leközölte a blogjában, tehát nyilván nem ajánlotta fel az Origónak (amely linkeléssel elérhetővé tette a cikket).


Balett-, és Táncművészet • 55352018-07-28 02:18:05

Reklám, megjegyzésekkel:

A Royal Moscow Ballet előtt az Erkel Színházba érkezik a Moscow City Ballet is:

https://koncertpromo.jegy.hu/program/moscow-city-ballet-don-quijote-93038

Még majdnem minden hely szabad a Don Quijote előadására::

https://koncertpromo.jegy.hu/program/moscow-city-ballet-don-quijote-93038/459281

Érdekesség, hogy az erkély oldalpáholyaiba 4–4 jegyet kínálnak. Az egyik székről csak extra magasak láthatják a fél színpadot, alacsonyabbak csak a fal mellé állva, 13 ezerért.

A bal oldali proszcéniumpáholy is kiadó. A 2. sorból 17 ezerért szintén csak állva lehet látni a színpad felét, az első székről valószínűleg semmit sem.

A legolcsóbb jegyek ára 10 ezer forint.


Házy Erzsébet művészete és pályája • 43212018-07-27 07:51:23

:-)


Házy Erzsébet művészete és pályája • 43182018-07-27 04:55:32

Az évadnyitó ülésen Házy Erzsébetet abban a szoknyában látjuk, amelyet a Belgrád rakparti fotózáson (4295. sz. hsz.) is viselt, ott pulóverhez. Egy belvárosi „maszek” üzletében lehetett ilyen, fekete alapra feltehetően kézzel festett szoknyákat kapni, nem olcsón.

Persze nem ez az, ami többek közt megragad ezen a remek felvételen és a többi képen. Felidézik, hogy milyen fontos volt a művészek igényes, sőt ragyogó megjelenése, a munkás–paraszt hatalom idején is. (Az „is” korábbi évtizedekre vonatkozik.) Hiszen ezek a képek mindössze négy évvel a „vadkommunizmus” megenyhülése után készültek! Művészeink, sztárjaink, tévés személyiségeink példaképei megjelenésükben a nyugati filmsztárok voltak. Pár évvel a lódenkabátos, micisapkás korszak után – és egy-két évtizeddel az eleganciának hadat üzenő és máig sem hatástalan műtopis, „ál-prolis” stílus divatja előtt.

Házy persze törekedett arra, hogy kivételes adottságait méltó tálalásban adja, a nyilvánosság ne csalódjon abban a tökélyben, amelyet külseje, hangja, művészete, tehetsége alapján feltételez róla. Ugyanígy emlékszem az Opera másik tündöklő szépségére, Szőnyi Olgára: tihanyi vakációja alatt sem okozott csalódást annak, aki egyiptomi királylányként látta.

Aztán ott ül Melis György, finom öltönyben, nyakkendővel, nyilván ragyogó ingben, makulátlanul borotváltan. Fölteszem, az évadnyitó társulati ülés nem volt nyilvános esemény, legfeljebb pillanatképek kerülhettek bele egy-egy tudósításba. Mégis úgy érzem, megjelenésükkel engem, az 58 évvel későbbi bepillantót is megtiszteltek.

Hogy megtiszteltük egymást annak idején!


A díjakról általában • 10342018-07-27 03:02:23

Igen vegyes gondolatokat ébreszt bennem Vidnyánszky Attila gesztusa.

A szerintem jelentéktelen tehetségű szemfényvesztő sokat köszönhet a magyarországi kritikusoknak, akik a gagyiért való lelkesedésük jegyében elismerték produkcióit és nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy megvethesse lábát az anyaországban.

Jóval később Vidnyánszky többször is igencsak lekezelően nyilatkozott a színikritikusok társadalmáról. Azt is állította, hogy sohasem olvassa el a kritikákat, azok nem is érdeklik. Ehhez képest mára tűpontosan megfogalmazza a Színházi Kritikusok Céhe munkásságáról és etikai gyakorlatáról alkotott képét:

»Az elmúlt évek sok-sok negatív tapasztalata íratja velem ezeket a sorokat.

Annyi „furcsaság”, szakmailag megkérdőjelezhető, vitatható, politikai, ideológiai indíttatású döntés született e díjak kapcsán, annyiszor írta felül az Önök ideológia elfogultsága előadások esztétikai értékét, annyiszor éltek a büntetés eszközével az Önök „ízlésétől” eltérő politikai, színházi világlátású társulatokkal, rendezőkkel, színészekkel szemben, hogy ezt a jelölést a magam részéről semmisnek tekintem.
«

A kritikusok javára írom, hogy szakmailag igen felkészültnek, többnyire műveltnek és szorgalmas, lelkiismeretes előadáslátogatónak tartom őket – ezzel együtt immár több, mint évtizedes tapasztalatom alapján úgy gondolom, Vidnyánszky nemcsak tűpontosan fogalmazott, de tökéletesen igaz is a meglátása.

Lehet, hogy ha láttam volna Vidnyánszky Nemzeti-beli Bánk bánját, és – szemben az Erkel színházival – tetszett is volna, másképp vélekednék, de látatlanul nagyon meglepett a kritikusok értékelése, és nehezen tudok nem valamiféle stratégiát sejteni benne. Ugyancsak stratégiagyanús a kritikusok idei igyekezete Alföldi Róbert alkotásának elismerésére. A kritikusok általában a támadások, botrányok kereszttüzében (sokszor igazságtalanul) álló Alföldi mellett foglaltak állást, de művészete minőségének elismeréséig nemigen merészkedtek, kritikáikban is tárgyilagosságra szorítkoztak. Most ezen a téren is megszakadni tűnik egy hagyomány.

Íme az idei jelölések: https://papageno.hu/intermezzo/2018/07/a-2017-2018-as-szinhazi-evad-legjobbjai-a-kritikusok-szerint/

Tudni való, hogy a nyertesek személye, illetve a nyertes alkotások díjazása már eldőlt: a Színházi Kritikusok Céhe döntött róluk. A nyilvánosság csak később, a szeptember 20-i díjátadó gálaesten értékelhette volna, hogy „Alföldi megverte Vidnyánszkyt” vagy hogy „a kritikusok csatlakoztak a kurzushoz”. Hacsak nem az Újvidéki Színház Borisz Davidovics síremléke című előadásának rendezője, Alekszandar Popovszki kapja a legjobb rendezés díját, a jó szándékúnak tűnő jelölések mindkét esetben az árkok szélesítéséhez és mélyítéséhez vezetnek. Lehet, hogy Vidnyánszky Attila ezúttal nem kívánt részt venni az indulatok kavarásában.

Noha érteni vélem elutasító döntését, az mindenképpen az általam lejjebb említett megbélyegzéshez vezet. Bárki nyeri is a díjat, dicsőségén a bélyeg: „persze, mert Vidnyánszky visszavonult”. Egy jelölés visszautasításával gyarapodott a díjak el nem fogadásának sorozata. Egy nem túl nagy horderejű színházi fordulat tovább halványítja a múltbeli és mindenkori díjak, elismerések, kitüntetések ragyogását általában.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 609782018-07-25 05:19:28

A hattyúk tava legutóbbi felújításának monstrum díszletei nem férnének el az Erkel Színház színpadán. Tán jobb is. (Korábban persze két verzió is remekül működött az Erkelben.)

A Jenůfát – bár Vidnyánszky Attila rendezését utálom – én is szívesen venném az Erkel színpadán, különösen magyarul, az 1974-es felújítás nagyszerű fordításában.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 609772018-07-25 05:00:12

Ókovács Szilveszter érzékelhetően őszintén mámoros a maga vezette intézmény rendezvényeinek minden elemétől. Mégis mennyivel meggyőzőbb lenne, ha ez a mámor valaki mást ragadna el, aki megosztja ezt a nyilvánossággal. Hiába, olyan korban élünk, amikor nincs feltétlenül szükség a vevőkészülékre, elég, ha az adó nyomban közvetíti önnön mámorát.

Hogy különben van miért szeretnem is Ókovács Szilvesztert, az közismert a fórumon, nem is ismétlem. De annak is hangot adok, amit kifogásolok és ami roppant mértékben ingerel.



Az is igaz, hogy a zsinórpadlás nélkül bőven megfelelő Margitsziget elmond valamit az akkori operaházi és Erkel színházi előadások szcenikai truvájáról.

A Film Színház Muzsika egyik (valószínűleg) 1957-es számának címlapjáról emlékszem Gencsy Sári arcképére, amely a Margitszigeti Szabadtéri Színpad fiatal Iluskájaként mutatja be a művésznőt. Innen és korabeli Pesti Műsorokból tudom, hogy a János vitéz a Sziget műsorának is nagy slágere volt. Látni sajnos nem láthattam, mert a 20 órakor kezdődő előadásokról nem tudtunk volna hazajuni. Ám ugyezekben az években többször is láthattam a daljátékot az Erkel Színház matinéin, és biztos vagyok abban, hogy a szcenírozás zsinórpadlás nélküli szigeti változata nem lehetett azonos az Erkel Színházival. Az Erkelben ugyanis (mai szemmel is) különösen bámulatos szcenikával ment a darab: élő, valódi birkákkal és paripákkal, áttűnéses színváltozásokkal, boszorkányröptetéssel, az utolsó felvonásban pedig máig felülmúlhatatlan, kaleidoszkópszerű káprázattal, amely a kék tó rideg környékéről Tündérországba vitte a nézőket – de még mennyire a zsinórpadlás segítségével! Nem igaz tehát, hogy a Margitszigeten zsinórpadlás nélkül előadott János vitézből következtetni lehet az operaházi és Erkel színházi előadások szcenikájának színvonalára! Sokkal inkább igaz, hogy az ötvenes évek előadásainak emléke megszégyeníti valamennyi mai elődás látványának színvonalát. (Legutóbb jutott eszembe az ugyancsak áttűnésekkel remeklő hajdani Hoffmann meséi, amelyben Antónia anyjának portréja mögül tetszettek át az énekesnők, akik a felvonás legdrámaibb jelenetében Antónia anyjának hangját adták. Miről is? Hogy a különben leleményes Szirtes Tamásnak nem jutott eszébe semmilyen ötlet, hogyan jelenhetne meg artisztikusan Billy Elliot néhai anyukája.)

Azt persze nem állítom, hogy a kőszínháziak mellett a szabadtéri előadások nem voltak hatásosak és pompásak, viszont más eszközökkel hatottak. A nagy teret kihasználó méretekkel, a csoportok és a statisztéria létszámával, szinte mindig a produkcióhoz vagy a szériához gyártott új, vagy kiegészítő díszletekkel.

Szóval lehet mámorosan dicsérni saját produkcióinkat, de a régi lejáratásához legalább empirikus élmények kellenének. De hogyanis lehetnének ilyenjei Ókovács Szilveszternek? Amikor főigazgatónk megszületett, már egy ócska felújítással arrább jártunk a János vitézzel, éppen akkoriban már A denevért is lecserélték Szinetár Miklós első Denevér-szörnyére; és akkor hol volt még Ókovács attól az életkortól, amikor olyan tapaszalatokat szerezhetett volna az Opera és az Erkel szcenírozási színvonaláról, amelyekkel igazolhatná a szabadtérre adaptálás mai gyakorlatát.

Ugyane helyzet miatt elképesztően vakmerőnek tartom azt a megállapítását, amely szerint Füreden a maiak „ugyanolyan pompás és méltó búcsúestek, mindig kettesével, mint 1950-ben Otto Klemperer utolsó hangversenye volt, ugyanitt – és ugyanolyan elkerülhetetlenek is.

Bárcsak én tudnám ezt igazolni vagy cáfolni!


Balett-, és Táncművészet • 55342018-07-23 19:20:26

Egy furcsa precedensről adok hírt, amely lehetne akár fájdalmas is.

Néhány napja egy barátom kérdezte, tudok-e arról, hogy december 3-án A hattyúk tavával lép fel egy orosz társulat az Erkel Színházban, noha az Operaház honlapján még nincs fenn a műsor.

Eljutottam egy Eventim nevű jegyügynökség oldalára (http://www.eventim.hu/hu/jegyek/the-royal-moscow-ballet-a-hattyuk-tava-budapest-erkel-szinhaz-495390/event.html), amelyen olvasom, hogy:

A nagy érdeklődésre való tekintettel: EXTRA ELŐADÁS ÚJ IDŐPONTBAN!

Hazánkba látogat a világhírű Moszkvai Balett


A továbbiakban tipikusan mai beharangozó:

Egy hamisítatlan téli szenzációval, 2018. december 3-án hazánkba látogat a Moszkvai Balett – a táncosok a Hattyúk tava előadással kápráztatják el a budapesti közönséget. Csajkovszkij világhírű darabját Marius Petipa, Lev Ivanov és Anatoly Emelianov rendezte.

A társulatot Anatoly Emelianov alapította, első előadásukra 2002. augusztus 12-én került sor – a bemutatón a moszkvai értelmiség oszlopos tagjai is részt vettek.
” Stb.

Ehhez képest a társulat „eredeti” intézményneve: The Royal Moscow Ballet. Természetesen, hiszen tudjuk, Oroszországban királyság van. Lehet, hogy királyság volt a szovjet és a cári időkben is, csak másképp tanultuk és tapasztaltuk.

Az új „időpont”: „h, 03. dec 2018 kor 15:00” és „h, 03. dec 2018 kor 19:00

Nem voltan nagyon lelkes (már azért sem, mert egy kedves fórumtársunk korábban leírta, hogy több zengzetes nevű, de nem feltétlenül etalon értékű orosz társulat járja a világot), csak kíváncsi. Meg is találtam a vendégségbe ígért együttes Hattyúk tava-felvételeit a YouTube-on (és más társulatokéit is: pl. Royal Russian Ballet), van, amelyikről lehet tudni, hogy 30 éves, ám jellemzően semmilyen adat sem szerepel a megosztón. Így hát a Royal Moscow Ballet előadásából annyit tudtam megállapítani, hogy táncosai abszolút profik (vagy azok lehettek), és hogy díszlete mind a négy képen át ugyanaz: éjszakai tó, fölötte a teljes cselekmény ideje alatt változatlan helyű telihold. Kalózfelvétel lehet, amelyről nem derül ki, hogy a művészek milyen színészegyéniségek és létrejön-e a darabból a színház.

Visszatérve az Eventim weboldalára: egészen tegnapig olcsóbb sportcsarnoki árkategóriákkal, 9900 és 16900 Ft között hirdették a jegyeket. Ám a nézőtér fölött a kurzor nyila minduntalan tenyérré változott: lehet. hogy még nem aktiválták az oldalt? Úgy gondoltam, ma felhívom az irodát a megadott telefonszámon, de mára ez szükségtelenné vált. Mindkét előadás alatt azt olvasom: ELFOGYOTT.

Érdekes hirdetési és jegyértékesítési rendszerrel lehet dolgunk. Kezdve azzal, hogy hozzám, aki naponta böngészek balettel kapcsolatos oldalakat a Google-on, egyetlen hirdetést sem küldött a rendszer az eseményről.

Barátom, aki élőben még nem látta A hattyúk tavát, megnézte volna az előadást. Én: talán. Legfeljebb akkor, ha pontosabb és csábító információkat kapok róla, és kedvenc helyem szabad még. Tehát nem érint érzékenyen a kudarc, de akár érinthetne is.

Mindenesetre az Operaháznak érdemes lenne felvennie a kapcsolatot ezzel az Eventimmel, amely a meg nem hirdetéstől egyik napról a másikra eladná a Billy Elliot teljes tábláit.


A díjakról általában • 10322018-07-23 04:21:30

Mindkét bekezdés tartalmával egyetértek!

Én történetesen olyan díjátadásra emlékszem, amikor a Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel esedékes parolázást hárították el néhányan, többek közt egy idős tudós nő, artisztikus kézmozdulattal. Úgy tudom, akkoriban még nem kérdezték meg a díjazandótól, hogy elfogadja-e a kitüntetést, azt viszont általában tudni lehetett, kikkel kell majd kezet fogni.


A díjakról általában • 10272018-07-19 00:20:53

Első hallásra van ebben valami szép. Közben tért követel ítéletemben az a gondolat, amely más kitüntetés-visszautasítások és -visszaküldések esetében is: az ilyen gesztus nyomban megbélyegzi mindazokat, akik viszont elfogadják vagy elfogadták a díjat. Szégyelljék magukat. Ők az elvtelenek, akiket csak a (földi) dicsőség és annak anyagi vonzata érdekel. Tulajdonképpen ezt minden korok mindenféle elismeréseinek átvevőire és élvezőire rá lehet húzni.

Én pedig úgy gondolom, ha valaki visszautasít egy díjat például azért, mert számára nem tetszetős vagy éppen ellenszenves kurzus fogadta el a felterjesztését, azzal megsérti mindazokat, akik a mindenkori kurzusoktól függetlenül hivatásuknak érezték, hogy tehetségüket szorgalmukkal, tanulással, áldozatkész, odaadó munkával kiteljesítsék. Hiszen a Jóisten adományával sáfárkodtak 1947-ben, 1956-ban, 1957-ben, 1988-ban vagy 2018-ban. Azt az érvelést sem tudom elfogadni, hogy a kitüntetés várományosa majd csak a Mindenható színe előtt készül kitárni tenyerét a jutalomért. Nem feltételezi, hogy a Mindenható még az üdvözülés előtt, ide, a földi létbe is elküldheti elismerését – ahogyan meg is tagadhatja azt –, esetleg nem is céltalanul.

Nem állítom, amit Pilisszántó Önkormányzata, hogy az eset szégyen lenne, viszont sajnálom, hogy a roppant megnyerő úr nem fogadta el az elismerést (egyelőre) földi embertársaitól.


Erkel Színház • 94402018-07-18 04:28:59

Jó helyre kattintottál, csak lehet, hogy ki kellene írni a 18-as karikát.


Erkel Színház • 94392018-07-18 04:27:17

Elfogadható válasz szerintem nincs is erre a kérdésre. Csak arra emlékszem, fontos életélményként is, hogy 1980 és 1984 között az Erkel Színház vitte saját repertoárját, az Operaház fontos és népszerű darabjaiból adaptálták színpadára, amit csak lehetett, szombaton és vasárnaponként kettő, olykor három előadást tartott (egyet talán még hétfőn is), kapuin csak úgy dőlt be és kifelé a nézők tömege. Bemutatókban és felújításokban sem volt hiány, több Wagnert nézhettünk, mint mostanában a két házban együttvéve. Természetesen a balettegyüttes is kitett magáért. Dicsőséges turnékat is lebonyolítottak, de legfontosabbnak mégis a honi közönség érezhette magát.

(Tudom, ezeket már leírtam máskor is, de még felidézni is jólesik.)


Erkel Színház • 94382018-07-18 03:54:06

Kedves Edmond Dantes, noha néhány hozzászólással lejjebb azt írtad, ne várjuk, hogy kommentáld-kommenteld a belinkelt írást, mert bizonyos szint alá nem mégy, nyomban kommentáltad és teszed ezt azóta is. Nincs ezzel semmi probléma, természetesen, amint azzal sem, hogy látatlan produkció vitáinak kommentelője vagy.

Ugyanakkor annak sem álltál ellen, hogy a szójáték kedvéért elsüsd, Billy Elliot erősen (el)sántikált, ami nyilván nem a főszereplőre, hanem a darabra, még inkább az azzal kapcsolatos marketing és közönségszervezés hiányosságaira utal (te talán röviden blamázsnak mondanád) – ám ha láttál volna egy előadást, éreznéd, hogy ez az allúziód mennyire szerencsétlen választás volt. Ahogy az előadások főszereplői ugrottak, röppentek, szálltak a színpadon, az éppen a te utalásodat teszi sántítóvá. Ugyancsak a látatlanság hiánya teszi hiteltelenné azt a megjegyzésedet, miszerint a produkció erősen túllépett önmagán. Hiszen éppen azt nem tudhatod, hogy milyen önmaga a produkció. Ettől persze még megjegyezhetsz bármit. (Én is.)


Erkel Színház • 94372018-07-18 03:46:39

Pontosabban: az LMBTQI Q-ja (queer) „buzi”-t jelentett egykor, angol nyelvterületeken, ma pedig azt is jelentheti, az értelmezés és használat szándékától függően. Az erről tájékoztató oldalakat nem linkelem ide, mindenki megtalálhatja.


Erkel Színház • 94362018-07-18 03:44:50

Kedves Telramund! Vasárnap fejeződött be egy rangos, világméretű esemény a sportban. De rátelepedett minden médiumra és az utcákra, még az én otthonomra is. Sokszor eszembe jutott, hogyan nem unják még, de azért „túlestem” rajta, mindig van hová menekülni. Az idő sok mindent megold, és amit ununk, nem is igazán érdekes.


Erkel Színház • 94352018-07-18 03:07:04

A My Fair Lady című musical és hollywoodi film happy enddel bocsátja haza nézőit: Eliza visszatér Higgins otthonába, és valószínűsíthetjük, hogy ott is marad: egymásba szerettek (vagy szeretnek majd). Ezt a választást nem lehet megcáfolni arra hivatkozva, hogy az eredeti színmű (Pygmalion) esetében G. B. Shaw elhatárolódott ettől a megoldástól, mondván: Eliza Freddyhez megy feleségül. A My Fair Lady nem ugyanaz a darab, eltér a címe is, és hadd tegyem hozzá, hígabb, gondolatszegényebb a Pygmalionnál.

A Billy Elliot – a Musical című zenés darabot, annak részleteit és jellemeit sem lehet a Billy Elliot című filmben látottak szerint megítélni. A színpadi előadás az és annyi, amennyit a rendező, a műfordító, a (színlapon nem szereplő) dramaturg a színpadra bocsát. A műfajnak megfelelően zömmel szórakoztató jelenetek és szövegek, a dalok és táncok nem ugyanazt mutatják, mint amit a filmdrámában láttunk, többet bíznak érzelmi befogadásunkra és fantáziánkra. Ha itt annyit láttunk, hogy a főhős barátja, Michael hajlamos otthon női ruhát ölteni, és amolyan poénként megjegyzi, hogy édesapja ugyanezt szokta tenni, ebből csak azt vonhatjuk le, hogy Michaelnak és apjának szokatlan szexuális viselkedési formája van, ami a többségétől eltérő szexuális vonzalmakat is takarhat – vagy nem. Egy színpadi műnek világosan érthetőnek kell lennie, de nem szabad kiadnia valamennyi titkát, idő sincs rá.



Billy meleg pajtásának, Michaelnek a szerepéről pedig ugyancsak nem szeretnék nyilatkozni – írja a konzervatív közéleti napilap főmunkatársa. Lássuk, hogyan nem nyilatkozik: – Merthogy Michael meleg. Ezen nincs mit szépíteni.

Szépíteni”? Valakinek a meleg vagy nem meleg volta nem esztétikai kategória.

Aztán olyan szerencsénk lesz, hogy magántáncosi olvasatból éresülünk a B. E.-téma eredeti változata, a musicallel nem azonos film megoldásáról:

A filmben – hangsúlyozom, a filmben – az utolsó nagyjelenet csúcspontja, hogy Billy apja megérkezik a premierre, ahol a már felnőtt Billy Elliot táncolja a főszerepet. A hattyúk tava főszerepét. Azonban ebben A hattyúk tavában nem nők táncolják az elvarázsolt hattyúkat, hanem férfiak. Ebben A hattyúk tavában a herceg egy férfiba szeret bele, akit egy gonosz varázsló hattyúvá változtatott. Egy hetero kapcsolatba kényszerített meleg férfi meneküléséről szól, aki végül a meleg hattyú/férfi karjaiban lel boldogságot.

Ezt a hattyút táncolja Billy. Erre az előadásra érkezik meg az apja és foglal helyet egy pár mellett. A pár egyik tagja egy vékony nő, a másik egy fekete bőrű férfi. Mielőtt Billy egy hatalmas ugrással berobban a színpadra, Billy apjának bemutatkozik a fekete bőrű férfi párja. Azt mondja: Én vagyok Michael. Ez a végső, katartikusnak szánt jelenet hála istennek kimarad az Erkel Színház előadásából.


A Magyar Idők olvasói nem érdemelték meg azt az információt, hogy „ebben A hattyúk tavában” meghatározás alatt Matthew Bourne világhíres balettváltozatában lép fel Billy, ebben nézik meg családtagjai. (Nem biztos, hogy a premieren.) Az alkotás videóverzióját a 2000-es évek eleje óta ismerhetik a magyar tévénézők is, és szinte folyamatosan elérhető videómegosztón is. Bourne szövegkönyvében a heteroszexuális kapcsolat (és mellesleg anyja zsarnoksága) elől menekülő királyfi végül egy nem feltétlenül „meleg hattyú/férfi karjaiban”, és nem leli meg boldogságát – Bourne értelmezése ennél talányosabb és bonyolultabb.

A filmben A hattyúk tava vezérmotívuma jóval régebb óta működik filmzeneként, mint ahogy a felnőtt táncossá érett Billyt meglátjuk a színpadra érkezni és táncolni, egy bravúros ugrás erejéig. Ebből világos, hogy a jelenet nem idézet az előadásból, hanem csupán illusztráció: nem szorul értelmezésre. A végefőcímen olvashatjuk: Swan Lake appears courtesy of Adventures In Motion Pictures Limited and Matthew Bourne – ez is motivációja lehet egy alacsony költségvetésű film helyszín- és előadásválasztásának.

Egyáltalán nem biztos, hogy Billy apja és fia egy pár mellett foglal helyet a színházban. Viszont biztos, hogy a „pár” egyik tagja sem nő, és a félhományban nem látjuk, hogy a fiatalember mennyire vékony. Arcvonásai alapján feltételezhetjük, hogy Michael, mindenesetre nem nő, hanem egy pirosított vagy kipirult arcú, kihúzott szemű fiatalember. Semmi sem utal arra, hogy a fekete bőrű férfi a párja, még csak arra sem, hogy egymás társaságában lennének, még az sem, hogy a fekete kissé unott tekintettel figyeli a találkozást. Színházban nemcsak párok ülnek egymás mellett, hanem a véletlen is ültet embereket egymás mellé, amint Billy bátyját és Michaelt is.



(Very OFF – vagy az Erkel Színház topicjában mégsem?

Ugyancsak a film végefőcímén olvasom: Production Designer Maria Djurkovic. Persze, ez a névhasonlóság minden tekintetben merő véletlen. Csupán megütötte a szememet, nyilván senki másét.)


Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 25992018-07-15 04:53:28

Boldog az a nép (jutott eszembe Mária Dominika hercegnő szavajárása A hattyúból, Molnár Ferenctől), akinek még a fővárosin kívüli operatársulata is 4–4 Susannát, Figarót és Almavivát, sőt 6 Grófnét tud kiállítani! Vagy csak én gondolom, hogy ezek nem akármilyen szerepek?


Erkel Színház • 94202018-07-15 04:24:00

Még egy kései, de nem megkésett kritika a Billy Elliotról, illetve annak botrányos „kritikájáról”:

https://szinhaz.hu/2018/07/14/tancolj_billy


Erkel Színház • 94182018-07-14 03:33:17

Köszönöm, igen érdekes. Bár a szóalak időben és térben is hosszú fejlődéstörténete nem győzött meg teljesen, a konklúzióval egyetértek. A „legjobb hírű rosszhírű ház” mintájára: itt állunk a még mindig legszalonképesebb szalonképtelen szóváltozattal.

És szerintem is férfiba… való a finom, meleg leves.


Erkel Színház • 94172018-07-14 03:29:57

Bárki tartja is dögunalmasnak a „sorosbézencezést” mindenkitől, itt egyedül te folytatod. Olyanok gúnyolására használod, akikkel nem itt találkozol. Más médiumok, híroldalak, fórumok, társaságok hangulatát, feszültségét, vicsorgását, gyűlölködését importálod ide.

Engem nem izgat, hogy mit látsz és mit nem. Arra utaltam, hogy egy általad látatlan produkció nyomán gerjesztett vitában hányszor említetted-idézted, tenyeredet dörzsölve, a főigazgató „útilapuját”, „selyemzsinórját”. Úgy gondolod, ha ez bejönne neked, megfordul a világ?

„Eddigi nem-reagálásaidról” annyit, hogy mindig reagálsz, csak nem hivatkozol a hozzászólásaimra. Valószínűleg nem tudod, mit jelent a csúsztatás.

Ma délelőtt és este lesz a záruló évad utolsó két Billy Elliot-előadása. Egyiken sem zárják le az erkélyt: mindkét előadáson fognak ott ülni, miután a földszint és az oldalpáholyok megteltek.


Erkel Színház • 94092018-07-13 08:43:45

Kedves Smaragd, továbbra is egyerértek Veled. Egy csoport állapodott meg valamiben – de ez a csoport az egész társadalom része. Kifelé is jelezték, hogy ezt elfogadják, már nem tartják sértőnek. (Pedig ezzel a szóval az ízetlen szójátékok, sunyi szellemességek még használatban vannak.)


Erkel Színház • 94072018-07-13 07:31:54

Kedves Smaragd, én tökéletesen igazat adok Neked!

OFF:

Csakhogy… Míg az angolban létezik a hosszú és tudományos homoszexuális kifejezésnek egy szalonképes, sőt kedves szinonimája is (gay, aminek a korábbi jelentése vidám volt), amikor az 1980-as évek végén a magyarban is igény támadt egy rövidebb és nem latin szóra, kiderült, hogy nyelvkincsünkben csak obszcén és pejoratív szinonimák léteznek. Az utóbbiak viszonylag enyhébb kifejezése volt a meleg, amelynek nem tudományos, de félhivatalos használatában maguk a homoszexuális közösségek, szervezetek egyeztek meg, holott korábban ennek is pejoratív felhangja volt.

Úgy gondolom, három évtizeddel később már nincs remény ennek a szóhasználatnak a visszafokozására ebben a jelentésben, mert nincs másik helyette.


Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 25982018-07-13 05:50:28

Kedves Héterő, lehet, hogy most megleplek. Ismersz, hogy sosem vagyok rest megemlíteni a hazai nyelvű operajátszásra (annak legalább részleges visszahozására) való igényemet, amely egyfelől saját vágyam, másfelől döntően abban látom a felnövő nemzedékek megszólításának lehetőségét az operaszínpadról.

Örülök annak, hogy Pál Tamás is védelmébe vette a magyar nyelvű operajátszást, és hogy ilyen szépen és (engem) meggyőzően tette.

Ugyanakkor be kell vallanom, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok és a Margiszigeti Szabadtéri Színpad esetében természetesnek tartottam és örömmel vettem az eredeti nyelven énekelt előadásokat. Egyfelől azért, mert azok jelentős részben számítottak külföldi közönségre is, és a vendégeket ugyanúgy illik a darab általuk megszokott, könnyebben érthető nyelvén megszólítani, ahogy a túlnyomó részben hazai közönséget is: magyarul. Másfelől azért, mert a szabadtériek ritkább, kivételes események, a hazai rajongóknak is változatosságot hoznak, és igazodnak a gyakran nagyobb számú, eredeti nyelven éneklő vendégfellépőhöz is.

Jó pár előadást láttam a Dóm téren, még többet a Magyar Televízió helyszíni közvetítéseinek jóvoltából, és persze majdnem mindent a Margisztigeten. Ama természetes kivételességben sohasem merült fel bennem, miért nem magyarul énekelnek. Belefért a szabad tér egyéb körülményeibe: az időjárás szeszélyei, fokhagymaillat a kolbászsütők felől, hajókürt, nézőtársak cigarettavégeinek fel-felvillanó parazsa...


Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 25972018-07-13 05:42:24

Kedves Daunerni, köszönet érte! Bár, ha beválik, hogy a karmester nemcsak betanítja és elvezényli az előadást, hanem meg is írja róla a kritikát – végül is ő látja-hallja az előadást legközelebbről –, céljafogyottá és érdektelenné válhat hivatásos és amatőr recenzensek, hát még a fórumon véleményt mondók tevékenysége.


Erkel Színház • 94052018-07-13 03:37:42

Az alanti hozzászólásból logikusan következik, hogy szerzője a már dögunalmas „sorosbérenczezéssel” azért mutat olyan undorító képet a gyűlölködő ellenzékről, mert valójában kormánypárti. Érdekes stílusgyakorlat, de nem a komolyzenei portálra való.

A feltételezést az is alátámasztja, hogy személyében a Billy Elliot témájában olyan fórumozó szól hozzá minduntalan, aki még 700 forintot sem szánt arra, hogy az inkriminált előadásról fogalma legyen. Pedig egykori katonás színészek is alakítanak benne, és – „a darab iránti relatív (?) érdektelenség” jegyében – három-négy Katona-nézőtérnyi közönség minden alkalommal megnézi. Tegnap is így volt.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 609322018-07-12 03:23:38

Kedves Eccerű, nem állítom, hogy az általad vázolt jelenség egyáltalán nem létezik, de – engedelmeddel – én nem hiszek a jelenkori Magyarország diktatúra-mítoszában. A médiatáltosok gyávaságában inkább.

A médiáról az Operaházra terelve a szót: néhány éve Molnár Levente meglepően „szabadon” nyilatkozott az Opera főigazgatójáról. (Hogy melyik lapban, arra már nem emlékszem.) Azóta jobb dolga van a társulatban, mint korábban; lám, még Bánk szerepe is az övé lett, utazik vele a Lincoln Centerbe is.


Momus társalgó • 63472018-07-12 02:37:23

Igen, általában a csúcson vgayok, csak időnként alácsúszom.


Erkel Színház • 94032018-07-11 04:19:24

(és nem kvázi)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 609272018-07-11 01:27:24

Ha egy produkció szériájából az előadások kisebb hányadát törlik, valamint további két szériáját meghirdetik – ezt úgy értékelni, hogy a darabot levették a műsorról: hazugság. Kvázi nélkül.


Erkel Színház • 94022018-07-11 01:21:39

Logikus, hogy a kormányfő bizalmát élvező főigazgató számára nagyobb súlya van egy, a kormány szócsövének számító lap mégoly ostoba bírálatának is, mint egy ellenzéki lapénak. A hazugság azonban akkor is hazugság (én nem kvázi), ha az adott környezetben nem idegen.


Erkel Színház • 94012018-07-11 01:19:39

Viszont esténként siker van, bravózás, mosolyok: ilyenekről nem menő írni, pedig hát igencsak részei a valóságnak.



Ókovács Szilveszter figyelmébe ajánlom a Café Momus fórumát, amelyen ilyenekről is szoktunk írni. Legutóbb, a Billy Elliotot véleményezve, is megtettük.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 609262018-07-11 01:14:23

– vélekedett egy humán területen dolgozó államtitkár

– mondta a vitáról a Fidesz egyik parlamenti képviselője

A Fidesz egyik politikai tanácsadója is azt mondta, hogy”…



Nem először írom le: számomra itt végződik az újságírás. Ahol már meg sem próbál hitelesnek lenni, csupán szöveget nyom. A hírközlés, a tanulmány ugyanis nem fórum. Hiszen a köznevek (titulusok) mögött lehet akárki, még inkább senki.



– fejtette ki álláspontját a kormánypárti lap dolgozója.– Nekem még a videóból sem derült ki a „dolgozó” neve.



Megjegyzem, hogy a Magyar Rádió hajnali gazdaműsorának riportjaiban, ha egy közmunkás, vagy egy mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozó tehenész vagy egy eperszedő diák nem mutatkozik be, a riporter sosem mulasztja el megkérdezni: kivel beszéltem? (Nem a Manon Lescaut-ból idéztem.)


Momus társalgó • 63442018-07-10 02:30:23

Nem mondhatni, hogy csúcsra járattam a fantáziámat. Köszönöm!


Miller Lajos • 832018-07-09 16:38:44

Teljesen egyetértek abban, hogy a művészi egyéniség és teljesítmény nem mindig tükrözi a magánembert. Ez nem is baj: lehet jó és megtisztelő az ismeretség egy-egy művésszel, máskor meg lehet áldás a tőle való távolság.


Miller Lajos • 822018-07-09 16:36:56

Akinek ennyit sem számítanak egy interjú ellentmondásai, csak higgye el bárkinek minden szavát.


Miller Lajos • 812018-07-09 16:35:01

Kedves Telramund, Ön pontosan tudja, hogy én honnan tudom, miket csinált a múlt rendszer a nem munkás-paraszt szülőkkel és gyerekeikkel. Megírtam Önnek családomnak az Önéhez hasonló történetét. (Az egy másik történet, hogy csaknem meghitt levelezésünk után Ön rendszeresen durván szólt hozzám a fórum nyilvánossága előtt, amiért aztán megszüntettem a privát üzenetváltás lehetőségét.) Ez valóban nem ennek a fórumnak a témája, viszont ne gondolja, hogy egyedül Ön tudna mesélni…


Miller Lajos • 802018-07-09 16:28:59

Ön nem hivatkozik az előzményre, nem tudom, engem is érint-e a hozzászólás. Mindenesetre én nem azért bíráltam az interjú tartalmát és minőségét, mert az Origón jelent meg. Példáztam a kifogásaimat, igyekezve pontosan fogalmazni.


Miller Lajos • 792018-07-09 16:27:44

Akár tudatlanságból és tapasztalatlanságból, akár csak azért, hogy nekem mindenáron ellentmondj, általánosító, méretes ostobaságot írtál le. Médiuma, szekesztője, riportalanya válogatja, hogy a jóváhagyás megtörténik-e, vagy sem. Van, ameyik médium fel sem ajánlja; van, amelyik interjúalany csak legyint: örül, hogy túlesett az interjún, nem foglalkozik vele többé. És van, amikor a riportalany helyesbítésért perel, esetleg kárpótlásért is.


Miller Lajos • 672018-07-09 07:51:43

Az internetes újságokból csak azokat az írásokat olvasom el, amelyeket a fórumtársak belinkelnek.


Miller Lajos • 652018-07-09 04:31:17

Nem tudok arról, hogy Miller Lajos már korábban is legendát faragott a „mellőzéséből”. Külföldi sikerei mellett is másmilyen pályaívet járt be, mint Marton Éva, és összehasonlíthatatlanul kevesebbet nyilatkozott nála.


Miller Lajos • 642018-07-09 04:26:20

Ebben a bugyuta kérdésekkel is megterhelt interjúban, nagyon úgy tűnik, mind a riporter, mind riportalany szövegét silányan szerkesztették meg. Gyanítható, hogy a pontatlanságokba, maszatolásokba csempésztek be néhány szenzációt – mi más lehet ma szenzációs a régi rendszer kiválóságának pályáján, mint hogy milyen igazságtalanságok érték?

A felvezetőben azt írják, hogy „édesapja miatt – akit több év börtönre ítéltek – 1956 után évekig feketelistán volt a világhírű énekes”. Hogyan kerülhetett feketelistára 1956 után, 17 évesen, amikor még nem is tudta, hogy énekes lesz?

Ugyancsak a felvezetőben értesülünk arról, hogy „saját bevallása szerint annak (ZAK) elvégzése után nem ő volt a legfoglalkoztatottabb énekes”. Miller szavai viszont így hangzanak: „1969-ben végeztem, és tudtam, nem én leszek a legfoglalkoztatottabb énekese az operának.” – A két szöveg nem ugyanazt jelenti! Különben is, ki az, aki a ZAK-ról az Operához kerülve egyből a legfoglalkoztatottabb? Talán Sass Sylvia volt az, bár eleinte ő is kapott kisebb szerepeket.

Csak két példát emeltem ki arra, hogy nem érdemes ezt a riportot Miller Lajos hiteles portréjának tekinteni.


Erkel Színház • 93972018-07-09 03:46:58

Az Erkel Színház elé álló színházi buszjáratokról már csak azért sem lehetett tudni, honnan jöttek (garázsból-e, vagy valamelyik rendes járat vonaláról), mert többnyire már az előadások utolsó szünetében a színház előtt berregtek. Hideg időben akár a teljes utolsó felvonás alatt, indulásig járatták a motorjukat, nehogy lefagyjon, nem kevés benzingőzt és zajt árasztva a környéken.

A Boráros teret, Moszkva teret és a Kosztolányi teret megcélző járatokat vettem igénybe olykor. Amíg 1,50 volt a buszvonaljegy, 3 forintot, amikor 2 forint, akkor 4-et kellett fizetni a vezetőnél. A magasabb tarifák korában már nem szereztem tapasztalatokat. A bérlet nem volt érvényes, de akinek a járat kényelmesebbé tette a hazajutását, annak megérte fizetni.


Erkel Színház • 93962018-07-09 03:29:04

Szeretném látni azt az „alsó szintet képező” Mosoly országát, amelyben Orosz Júlia volt a szubrett; azt A denevért, amelyben Neményi, Osváth, Szilvássy, Orosz, Gencsy, Házy, Udvardy, Sárdy játszott; A koldusdiákot, amelyben Neményi, Szilvássy, Ágai, Vámos, Komlóssy, Melis lépett fel; Orosz Adél, Róna Viktor, Kun Zsuzsa, Fülöp Viktor táncolta a balettbetétek szólóit!

Úgy gondolom, a szintet elsősorban az előadók és színpadra teremtők művészi értéke határozza meg.


Momus társalgó • 63412018-07-09 03:10:08

Kedves Macskás, elárulod, hogy kerül össze ez a két dolog?


Marton Éva • 7402018-07-09 03:07:05

Mely szakmában szakszerűtlenség összevetni egy művésztelepet, illetve az azonos kerület lakásainak minőségét érintő támogatást egy operaház, illetve az annak kerületében levő lakások minőségét érintő támogatásokkal? Mindegy is, ha bármilyen szakszerűséghez jelen vagy te.

Klára retorikáját kifogásoltam, és ebből a szempontból közömbös, hogy kinek milyen jellegű beruházásáról van szó. Emlékszünk a klasszikus népi demagógiára: miért fordítanak szellemi és anyagi energiákat az űrkutatásra addig, amíg nem tudják gyógyítani a rákot?

Marton Éva mellszobra megrendelőjének feltehetően van elképzelése az alkotás elhelyezéséről.


Marton Éva • 7392018-07-09 03:04:06

OFF: Azt a színvonalat tükörnek hívják.


Erkel Színház • 93882018-07-08 05:56:26

A valamikori rendkívüli színházi járatok azt mutatták, hogy az ország kultúrpolitikai törekvéseit központilag összehangolják a gazdaság működtetésével. Sok minden változott az azóta eltelt hosszú évtizedek alatt, a színházi közönség életszínvonalában, összetételében és sok más dologban. Akkoriban szinte természetesnek éreztük a rendkívüli járatokat, ma már az sem feltétlenül természetes, hogy a színház áll és működik...

A színházi buszjáratokon a sofőrnél kellett jegyet váltani, amely a vonaljegy mindenkori árának kétszeresébe került. Ha ez a rendszer visszaállna, ma 700 forintért utazhatnánk oda, ahová a metró és más járatok gyorsabban elvisznek. Ha belegondolok, hogy olykor-olykor ennél is kevesebbért nézek előadást az Erkelben…

A Rákóczi úti villamosoknak a Blaha Lujza tér és a Keleti pályaudvar között a Luther utcánál feljebb is volt egy megállójuk. (Sorakoztak a járdaszigetek.) Valóban, nem a távolság közepén lévőket hagyták meg. Lehet, hogy ennek nem forgalmi, hanem személyes oka volt…

A petícióban az Erkel Színház férőhelyeinek és alkalmazottainak száma sajnos nem fedi a mai valóságot. Ma nem 2200 az ülőhelyek száma: úgy tudom, kb. 1800. És sajnos nem mindig ülnek mindegyik széken, továbbá csak hétvégén tartanak naponta két előadást a „nagyszínpadon”. Szerintem a petíció elbírálása esetén ellenőrzik ezeket az adatokat.


Erkel Színház • 93872018-07-08 05:15:41

Pár napja vettem észre, hogy A Nyugat lánya másik szereposztásában nem Fekete Attiláé, hanem Boncsér Gergelyé lesz Ramerrez szerepe.


Momus társalgó • 63382018-07-08 05:07:58

Én bevezetése óta nagyon szeretem és élvezem a nyári időszámítást, és ki nem állhatom a télit. Örülnék, ha az „megszűnne” – ami tk. azt jelenti, hogy hazánk (a tőlünk északra és délre fekvő országokkal együtt) a kelet-európai időzónához tartozna. (Köszönöm a linket!)


Momus társalgó • 63372018-07-08 05:07:56

Én bevezetése óta nagyon szeretem és élvezem a nyári időszámítást, és ki nem állhatom a télit. Örülnék, ha az „megszűnne” – ami tk. azt jelenti, hogy hazánk (a tőlünk északra és délre fekvő országokkal együtt) a kelet-európai időzónához tartozna. (Köszönöm a linket!)


Marton Éva • 7362018-07-08 04:50:14

Nem kioktatni szándékoztam, csak igyekeztem válaszolni az „Ami érdekelne...” kezdetű kérdésére.

A Százados úti művésztelepet 1911-ben építették. Ugye, nem baj, hogy nem bontották le és nem adják át az enyészetnek, csak azért, mert a kerületben jelen van a szegénység és sok lakás rossz állapota is? Mert ezen az alapon az Operaház felújítása alkalmával időszerű feltennünk a kérdést, hogy mit terveznek a VI. kerületnek az Andrássy útnál kevésbé fényes részein levő lakások, házak állapotával, illetve a készülő Eiffel Műhelyház mellett hogyan lakik majd Kőbányának talán még a VIII. kerületinél is kevésbé előkelő helyzetű lakossága.

A függőfolyosóknak az a dolguk, hogy lógjanak, a függ ugyanis a lóg szinonimája. Talán arra gondolt, hogy le vannak szakadva – de hát nincsenek, különben a kameraröptében bemutatott helyen fel lennének dúcolva. Igen, még ha a lakások nem „totál” lepusztultak is, valószínű, hogy nincs bennük fürdőszoba, sőt az sem kizárt, hogy szintenként csak egy-egy közös vécé van a folyosók végén. Sok-sok ilyen ház van még Budapesten. Ilyenek voltak a mai Corvin-negyed területén is, de ott legalább elkezdődött a nyomorúságos állapotok felszámolása. Önnek nyiván van olyan polgármester-jelöltje, aki egyszerre, mintegy varázsütésre megszünteti az évszázadok történelmének azt az örökségét, amely az emberek otthonainak nívója közötti különbségekben nyilvánul meg.


Marton Éva • 7342018-07-06 01:59:45

OFF: A videóban látható udvarnál és házsornál sokkal lepusztultabbak is vannak, szerte Budapesten, és világszerte. A VIII. kerületben folyamatosan kiírnak pályázatokat társasházak felújítására. Azt biztosan nem tervezi senki sem, hogy mindenkit állampolgári jogon megillessen olyan otthon, amelyben szárítóhelyiség is van.

Szerintem az „olaszos jelleg” nem külvárosi udvarokra, hanem városi utcákra jellemző, ahol egymással szemben levő lakóházak között feszítenek ki zsinegeket, hogy az utcai forgalom fölött száradhassanak a kimosott holmik. Mert ott talán még udvar sincs erre a célra.


Marton Éva • 7272018-07-05 07:25:54

Nem tévesztettem el a topicot:

https://www.echotv.hu/adasok/2018/06/29/jobboldali-budapest/13812


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 609202018-07-03 03:33:48

Úgy érzékelem, mára mindkét operai játszóhely vendéglátói ambíciója túl hangsúlyos lett.

Az Erkel Színházban a Bernáth Büfének átkeresztelt csarnok az előadásokon kihasználatlan. Kong az ürességtől, szép, hosszú pultján nincs áru, néha le is zárják. Ugyanakkor a földszinti foyer-ba érkező néző azonnal tolongásba kerül, mert útjában állnak az asztalok és körülöttük a közönség, amely ott vásárol, eszik-iszik mohón. Újabban a bejárat elé, az esővédő alá is kihelyeznek pultot és székeket. A (nézői) bal oldali feljáró alatt pedig, mint egy rossz kocsma udvarán, rikítanak a piros műanyag kólásrekeszek – amelyek az emeleti büfé nagy pultja mögött takarásban lennének. Ilyen könnyű a magas művészet előkelő fellegvárába betelepíteni a snasszt.

Mielőtt bezárták az Operát, ott is érzékelhető volt a korábban megszokotthoz képest dühödt fogyasztás a büfében. Valójában meg sem tudtam ítélni a középre helyezett büfépultot, mert sosem volt kedvem a tömegbe nyomulni. A büfécsarnok körüli (eddig sötétkék–arany kárpittal falburkolt) folyosón is nehéz végigtolakodni, mert a szűk helyen is asztalok körül fogyasztanak. De nem is érdemes a balkonra törekedni, mert talpalatnyi hely sincs a poharazók sűrűjében.

Lehet persze, hogy ennek örülnöm kellene, és ha én is részt vennék a földi örömök habzsolásában, elnézőbben tekintenék a színpadi ötletek és látványok szegényességére.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 609192018-07-03 03:26:23

Én egyetértek Zoboki Gábornak azzal a véleményével, hogy az eddigi két járás éppen a legértékesebb, középső ülőhelyek rovására van, okosabb azokat kihelyezni a szélekre: a földszinti páholysorok tövébe, ahol a kevésbé kedvelt, szélső ülőhelyek vannak, ugyanolyan áron, mint a középsők.

Szerintem eddig is nehezen lehetett kijutni az Opera földszintjéről. Úgy sejtem, tágabbak, kényelmesebbek lesznek a széksorok, azért is, mert gyaníthatóan kevesebb férőhelyre törekszenek. Erre utal, hogy még hátrább akarják tolni a nézőteret a színpadtól, a zenekari árok javára, holott ez megtörtént az 1980 és 1984 közötti felújításkor is.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 609182018-07-03 03:22:49

Amikor néhány évvel ezelőtt új kortinát szereltek a színpad elé (túlságosan mély árnyalatú bordót, amely teljes világítás mellett is sötétítette a nézőteret), akkor említette Virius fórumtárs, hogy az 1950-es évek előtt zöld textíliák voltak az Operaházban, az eredeti színvilágot Oláh Gusztáv tervezte át vörös árnyalatúakra; neki köszönhetjük az általunk megismert és megszokott arculatot. Áldottam akkor (is) Oláh Gusztáv fantáziáját, hiszen az épület burkolatain, oszlopain uralkodó vörös márvánnyal harmonizálnak a függönyök, bútor- és falikárpitok, futószőnyegek vörös árnyalatai. De sokszor elképzeltem a színházat zöldbe öltöztetve, és a látvány korántsem tűnik idegennek. Amióta nem kell bejárnunk a világ nagyvárosait, hogy színházaik nézőteréről színes fogalmunk lehessen, az interneten böngészve is tapasztalhatjuk, hogy az operaházak nézőterei, néhány meglepő és üdítő kivételtől eltekintve, mind bíbortól és aranytól díszesek, első pillantásra szinte uniformizáltnak hatnak. Nos, ha van rá hivatkozási alap is – ti. az eredeti tervek és megjelenés –, miért ne tartozzon operaházunk a választékosabb színvilágúak közé?

Sokkal inkább tartok a tervezés és a kivitelezés tévedéseitől. Olyan súlyos tévedésektől, amelyek az Erkel Színház dicséretes felújításának hibáit eredményezték. A széles vonalával egykor elegánsabb bejárati front kutricásítása, a nézőtér falainak füstös-szenes árnyalatúra sötétítése, a korábban selyemfényűre politúrozott, gesztenyebarna faburkolatok mattra és foltosra rondítása, és nem utolsósorban a kortina, amely a világítástól függően, hol egy ravatalozó gyászfüggönyének, hol egérbundának hat. Bár az olajzöld egyik kedvenc színem, és kiválóan harmonizál az arannyal, beltérben csínján kell vele bánni: derengő világításban szürkének hat és könnyen sötétít.

A csillár lejjebb eresztésével is vannak aggodalmaim. Vajon a III. emeleten ülőknek nem lóg majd bele a színpadképbe, még inkább a feliratozóba? Kár lenne, ha ezt a szempontot éppúgy figyelmen kívül hagynák az ötletgazdák, mint azok a rendezők és látványtervezők, akikről nem hihető, hogy alkotásukat megnézik a rendezői pulton kívüli helyekről is.


Fischer Ádám • 4972018-07-03 01:25:54

A topic címe a cikk linkelése és a kivonatolás elégségessége mellett szól.


Erkel Színház • 93802018-07-03 01:14:52

Zökkenőmentesen, egy nem meglepő és meg is érthető hírrel, valamint két kellemes meglepetéssel indult a jegyelővétel a MÁO, pontosabban az Erkel Színház következő évadjának előadásaira.

Egy-két napja olvasható az intézmény honlapján az alábbi közlemény:

http://www.opera.hu/v/jegyvasarlas-a-2018-19-es-evadra-julius-2-atol/

Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy jelenleg csak az Erkel Színházba meghirdetett előadásokra tudnak jegyet váltani. A 2019-ben megnyíló Eiffel Műhelyház Bánffy-terem, valamint az újranyitó Operaház előadásairól a későbbiekben adunk hírt.

Jó hír, hogy az Erkel Színház helyárai a tavalyihoz képest nem emelkedtek.

Ennél is örvendetesebb, hogy egy korábbi közlés tartalmával – vagy annak félreértelmezhető vagy félreértelmezett megfogalmazásával – ellentétesen, elővételben is lehet venni jegyet az erkélyülés utolsó soraiba, illetve az emeleti oldalpáholyokba, 1500 forintos alaphelyáron.


Wagner • 26052018-07-02 01:46:31

Köszönöm. Noha a családfából nem derül ki Horváth Ádám tevékenysége a Trisztán és Izolda magyar szövegében, a két szülő, a mostohaapa és a féltestvér műfordító volta, no meg a rendező otthonossága az opera világában is, erősíti azt, ami részedről nyilván több mint feltételezés.


Erkel Színház • 93762018-07-01 04:36:43

Billy Elliot – a Musical – 2018. június 29.



Mint ismeretes, a Magyar időknek a Billy Elliot két szériája közötti vitaűrben megjelentetett, intelemnek szánt „kritikájának” célja, rejtélyes motivációja több találgatásra is alkalmat ad. Friss tapasztalatom arra a feltételezésre vezetett, hogy a cikkíró Z. Horváth Zsófia neve mögött az Operaház eddig ismeretlen, új marketing-táltosát vélhetjük.

Jómagam két alkalommal néztem meg az előadást tavaly júniusban, itt számoltam be róla:

http://www.momus.hu/article.php?artid=7076

A második nézésre az csábított, hogy rendkívüli kedvezménnyel válthattam jegyet egy eltérő szereposztás produkciójához. Bár valamennyi szereplővel még nem láttam a darabot, harmadik megtekintést nem terveztem. Olyannyira nem, hogy új bérleteim vásárlásakor arra is ügyeltem, hogy azok ne szólítsanak a Billy Elliotra.

A Magyar idők cikke nyomán keletkezett műbalhé olyanok figyelmét is felkeltette az Erkel Színház előadása iránt, akik ugyancsak, sőt egyáltalán nem tervezték a megismerését, és ezt csak fokozta az 50 %-os kedvezmény híre. Közeli rokonságom öt tagja szánta rá magát a 29-ire, nos, a velük tölthető közös estéért én is.

Amíg összevártuk egymást a színház előtt, ismerős családdal találkoztam. Két gyerekkel érkeztek, akiknek születéséről a Facebookon értesültem, innen lehet tudni, hogy még tízévesek sincsenek. (A Billy Elliot ifjúsági előadás.) Kifelé jövet unokaöcsém is ismerősökbe ütközött, akik színtén tíz- és tizenéves gyerekeikkel voltak. No de saját találkozásainkon túl is, nagyon sok gyerek ült a nézőtéren – akiknek szülei nyilván most döbbentek rá, hogy utódaik éppen abban az életkorban vannak, amikor az ember megválaszatja művészeti és szexuális érdeklődésének irányát. Hát mi ez, ha nem az Erkel Színház megtisztelése? Az Erkel produkciójára bízzák gyermekeiknek ezt a sorsdöntő, esetleg dinasztiák sorsáról is döntő választását…

A siker, a kitörő ováció a nyílt színi tapsoknál és az előadás végén viharos volt. Részemről teljes ennek megértése, de hadd szedjem pontokba okainak elemzését:

1. Magyarországon minden előadásnak nagy közönségsikere van. Aminek nem, az csak az álalános tapasztalatot erősítő kivétel.

2. Határozottan úgy tűnt, ennek az estének a frenetikus sikerébe némi tüntetés is vegyült: olyan korlátoltság ellen, amely művészeti életünkben már évtizedek óta szokatlan.

3. Ne tagadjuk azonban az előadás jelentős művészi teljesítményeit jogosan megillető sikert se! A főszerepekben többnyire olyanokat láttam viszont, akiknek alakításával egy évvel korábban is találkoztam. Elsősorban a darabbeli apa és fia alakítását emelem ki. A címszerepet játszó Vizlendvai Áronról tavaly csak annyit írtam, hogy színvonalasan felelt meg feladatának, a műfaj követelményeinek. Táncos teljesítménye mára imponáló szintű, önmagában is kiváltja a tapsvihart. Éneklése, játéka is beérett. Nem kell aggódnunk: mire minősége túllépne a szerep megformálásának hitelességén, át kell adnia feladatát a fiatalabbaknak. A nagyközönséget megosztó személyiséggel és pályaarculattal is jellemezhető Stohl András tavaly is kifogástalan Apa-alakítása mára a nagy színész melletti fegyvertények közé sorolt. Aki játszani látja és szerepformálásának hatása alá kerül, minden fenntartását feladja.

Ladinek Judit hiteles, remek megformálója Mrs. Wilkinson, a tánctanárnő figurájának, változatlanul erőssége az előadásnak. És jók mindazok, akiket korábban már méltattam – de mindegyikük teljesítményével be tudtam telni annyira, hogy a zavarba ejtően műfajidegen és olcsó „ráadás-finálét” azonmód szívesen elengedtem volna.

4. A siker oka az is, hogy a közönség zömét nem zavarja a rettentő hangerősítés. Vagy éppen szereti azt, oly mértékben, hogy a szöveg teljes érthetőségét sem igényli. Márpedig ez a prózai részekben különösen zavaró, de persze az énekben is, a csupán angol feliratozás gyenge segítség ebben, és nem is mindenkinek. A magyar szöveg érthetőségének aránya korántsem kedvezőbb itt, mint az operaéneklésben.

Őszintén feldobott hangulatú nézősereg áradt kifelé a színházból, remélhetőleg hírét is viszik (legalább) annak, hogy a Billy Elliot témája és korántsem hibátlan előadása semmilyen tekintetben sem botrány vagy botrányos.


Erkel Színház • 93752018-07-01 04:12:48

Nem teljes félreértés. Ha szerinted a Billy Elliottal kapcsolatos nehézségek (én még nem nevezném bukásnak) ügye csak szakmai, akkor a rendező nem menthető fel a szakmai kompetencia felelőssége alól, függetlenül a rendezés minőségétől. Szirtes Tamás nem olyan véletlenül („véletlenül”) jutott hozzá egy Erkel színházi (operaházi) műsordarab megrendezéséhez, mint pl. Szűcs Gábor vagy Vasvári Csaba. És nem csak a Madách színházi szakmai színvonalat, stílust és néhány ott is bevált színészt hozta magával (a Madách színházira felsrófolt helyárakhoz), hanem mindazt a szakértelmet is, amellyel a Madách Színház legtöbb produkcióját jó érzékkel választotta ki a körúti színpadra. Az ő érzékével és gyakorlatával meg kellett volna látnia, hogy ez a musical is a Madáchba való, s bár annak saját táncegyüttese van, az Operaház oda is delegálhatta volna saját művészi erőit. Illetve, ha az ötlet alapvető motívuma az Erkel Színház népszerűsítése és fellendítése volt, kevésbé kockázatos és problematikus darab bemutatását kellett volna javasolnia, amely nem igényel ideológiai és kultúrpolitikai körítéseket. Szirtes nem megélhetési rendező, akinek mindenáron el kellett fogadnia egy felkérést.

Elhiszem, hogy te a szakmai inkompetenciát felvetve nem Szirtes Tamás személyére és nem a rendezésére (nem emlékszem rá, hogy láttad-e az előadást) gondoltál, én viszont állítom, hogy őt nem lehet kivonni ebből a kérdéskörből. Ő is részese ennek a – legújabb jelek szerint még nem fatális – tévedésnek.

(Hasonlatod nemhogy sántít, nem is áll meg a lábán. A Wozzeck vagy a Pelléas és Mélisande bemutatása ugyanis még egy operaházban sem ígér széles közönség-, netán kasszasikert, még akkor sem biztosan, ha egy Házy Erzsébet adatik hozzá. A Madáchnál „operaibb” társulatú Operettszínházban is csak kísérleti jelleggel, néhányszor adható elő egy-egy, a példádban említetteknél jóval népszerűbb opera. A Billy Elliot ugyanakkor a világ számos nagyvárosában jelentős és tartós siker, persze szakszerűen megválasztott játszóhelyeken.

Változatlanul hiszem, hogy a Billy Elliot ügyének legnagyobb hibája nem az Erkel Színház választása, hanem az Operaház általános rossz marketingje: elsősorban a bemutatáshoz szabott két és félszeresre emelt helyárak, majd ezeknek rendszeres kompenzálása különböző kedvezményekkel, ami viszont átlátszó és leértékeli a produkciót. Az Operaháznak illenék felismernie, hogy a magyar fogyasztó árérzékeny, a kultúrafogyasztó is, Nyugat-Európából pedig nem fognak Budapestre tódulni magyar nyelvű musical-előadásra.)


Erkel Színház • 93702018-06-30 04:51:00

Nem tudom, hogy Szirtes Tamás csak rendezőként vagy másként is részese-e a produkciónak, de az ő esetében nem lehet szakmai inkompetenciáról beszélni. Legfeljebb tévedésről.

Nem biztos, hogy Ókovács Szilveszter reménye teljesen alaptalan, légből kapott. A Billy Elliot nem törölt előadásai iránt már most fellendült az érdeklődés. (Tegnap megnyitották a nézőtéren az erkélyt is.)


Erkel Színház • 93692018-06-30 04:39:11

Néha hagyományosan úgy gondoljuk, hogy a nyugati világban nagyvonalúbbak az emberek, nem lennének képesek lényegtelen apróságokon csámcsogni a sajtóban. De valójában ott is „népek” élnek, akiknek valamilyen formában mindig kell a cirkusz is. Mindig megdöbbenek azon, hogy az amerikaiakat milyen mélyen foglalkoztatja a mindenkori elnökök minden megnyilvánulása, vagy a briteket a királyi család jelentéktelen ügyei.

Csak Nyakfelmetsző címmel mutatták be a Sweeney Todd című musicalt.


Anna Moffo • 342018-06-30 04:10:35

Trisztán linkje nyomán (köszönet érte!) én is megnéztem most a német változatot. Mivel az angol nyelvet eleve nem szeretem, természetesen ez sokkal jobban tetszett. Ezzel együtt mindenben egyetértek Veletek.

Psota Irénnek ez az alakítása érvényes lehetne, ha a fiatalokat húszévesek alakították volna, de operai igényű megszólaltatásban ez lehetetlen. Így viszont feltűnő, hogy a fiát játszó René Kollo alig fiatalabb nála, Anna Moffónál pedig csak egy évvel idősebb. Ugyanezért nem illett volna menyének Házy Erzsébet Szilviája sem.

Érezhető, hogy a forgatókönyvíró és a rendező mennyire törekedett a nagyoperett „My Fair Lady és Hello, Dolly! típusú” megfilmesítésére, ám kevésbé mesterien és kevesebb pénzből. Az utánzás igyekezete nem annyira a díszleteken és helyszíneken érhető tetten, mint a szertelen és olykor öncélú jelmezparádén. A darab drámai csúcspontjai és humora pedig elsikkadnak.


Anna Moffo • 332018-06-30 04:06:44

Nem biztos, hogy Szinetárnak nem kellett Házy. A filmek szereposztásába erősen beleszólnak azok, akik a pénzt adják hozzá. Valószínűleg a megrendelők elképzelése az volt, hogy a címszereplő vénuszi alkatú világsztár legyen. Moffo ennek megfelelt, tökéletesen és bravúrosan énekelte a szólamot, mindehhez az angol az egyik anyanyelve volt – ha létezik olyan, hogy két anyanyelv. Mindezzel nem versenyezhetett Házynak az az előnye, hogy otthonosabb volt a monarchiabeli nagyoperett stílusában. Kénytelenek vagyunk beérni azzal, hogy A csárdáskirálynő primadonnája lehetett a régi, nagy operettszínészekkel még idejében elkészített hangfelvételen.


Operett, mint színpadi műfaj • 36222018-06-30 03:10:32

Azt hiszem, az első mondat hibásra sikerült.


  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

"Orgonahangverseny"

18:00 : Budapest
Corvin Művelődési Ház - Erzsébetligeti Színház

Adventre hangolva
Ünnepi koncert a Honvéd Férfikarral

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Megyesi Zoltán (tenor), Viviane Hagner, Alexander Janiczek (hegedű), Rafael Rosenfeld (cselló), Pivon Gabriella (fuvola), Heinz Holliger (oboa), Reto Bieri, Klenyán Csaba (klarinét), Lakatos György (fagott), Szőke Zoltán (kürt), Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
A Zeneakadémia Vonószenekara
Vezényel: Heinz Holliger
kamara.hu – a Zeneakadémia kamarazenei fesztiválja
Üveggyöngyjáték
LIGETI: Hat bagatell
BEETHOVEN: B-dúr klarinéttrió, op. 11
HAYDN: 25. (G-dúr) zongoratrió, Hob. XV:25
HEINZ HOLLIGER: Rechant
BARTÓK: Divertimento, BB 118

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Vigh Andrea (hárfa), Klukon Edit, Ránki Dezső (zongora), Drahos Béla (fuvola), Szatmári Zsolt (klarinét)
Accord Quartet
Debussy-est a szerző halálának 100. évfordulójára
DEBUSSY: Egy faun délutánja
DEBUSSY: Szonáta fuvolára, brácsára és hárfára
DEBUSSY: Két tánc
DEBUSSY: Fehéren és feketén
DEBUSSY: Lindaraja
DEBUSSY: Hat antik felirat
DEBUSSY: Kis szvit

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Baráth Emőke, Szutrély Katalin, Megyesi Zoltán, Najbauer Lóránt
Purcell Kórus
Orfeo Zenekar
koncertmester: Simon Standage
Vezényel: Vashegyi György
MOZART: C-dúr („Jupiter”) szimfónia K. 551
MOZART: c-moll mise, K. 427
19:00 : Pécs
Kodály Központ

Giovanni Guzzo (hegedű)
Pannon Filharmonikusok
Vezényel: Howard Williams
BERNSTEIN: Candide − nyitány
BERNSTEIN: Szerenád – Platón: A lakoma című műve nyomán
ELGAR: II. szimfónia
A mai nap
született:
1942 • Daniel Barenboim, karmester, zongorista
elhunyt:
1787 • Christoph Willibald Gluck, zeneszerző (sz. 1714)
1963 • Reiner Frigyes, karmester (sz. 1888)