vissza a cimoldalra
2018-01-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3875)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60387)
Társművészetek (1227)
Milyen zenét hallgatsz most? (24992)
Kedvenc előadók (2815)
Haladjunk tovább... (207)
Momus társalgó (6308)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11212)
A csapos közbeszól (95)

A Porgy és Bess Magyarországon (200)
Ferencsik János (78)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (604)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4145)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2557)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1190)
musical (160)
Simándy József - az örök tenor (510)
László Margit (117)
Kolonits Klára (1024)
Erkel Színház (8762)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1280)
Franz Schmidt (3020)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (526)
Média, zene, ízlés (71)
Bartók Rádió (727)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: IVA
Leírás:
Honlap:
   


IVA (8456 hozzászólás)
 
A Porgy és Bess Magyarországon • 2002018-01-18 02:44:15

A kép sajnos nem látható.


Olvasói levelek • 112132018-01-18 02:40:05

Kedvenc nótám volt az általános iskolában és az énekkarban:

https://www.youtube.com/watch?v=cPjkugOZQmI


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 603862018-01-17 19:27:04

Köszönet a fontos és érdekes kiegészítésért.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 603852018-01-17 19:23:55

Azért minél árnyaltabban elemezzük ezt a képet, annál jobban megmutatkozik, milyen ostobák, otrombák és művészetellenesek a jogörökösök támasztotta rasszista, nacionalista, kirekesztő jogok.



Természetesen az Aida, Otello előadhatásainak (szerencsére csak fiktív ) összehasonlításának fontos jelentősége, van, mert bár soha senki nem követelte az adott szerepekben kizárólag az adott bőrszínű énekes felléptét, a hasonlat jelzi a Porgy és Bess jogörököseinek minden emberi szellemet nélkülöző követelményét. A magam részéről ragaszkodom ahhoz, hogy A ravasz rókácskában minden szerepet csak a vonatkozó fajtához tartozó állat alakíthassa. Nem a csillagokról és a májusról nyivákoló énekeseket akarok látni a színpadon, hanem valódi, üzekedő rókapárt, akik „tapasztalataikkal gazdagíthatják a darabot”! (Az eszébe sem jut egy ilyen okos érvelőnek, hogy a művész attól művész, hogy személyes élettapasztalatok nélkül is elő tud hívni kivételes személyiségének mélyéről olyan jellemeket, helyzeteket, amelyeket ő maga nem élt meg.)



Gondoljunk arra, mi lett volna a magyar művészettel és a közönséggel, ha minden művész felfüggeszti megjelenését a szovjet csapatok kivonulásáig. (A „kedvencem” Szabó Magdának az a vallomása, mely szerint azért nem lett anya, mert nem volt hajlandó rabot szülni egy diktatúrába. Abba a diktatúrába, amelyben egyébként folyamatosan megjelenhetett, a József Attila-díjaktól a Kossuth-díjig számos elismerést megkapott. Gondoljunk arra, mi lett volna, ha az adott időszakban minden honleány így gondolkodik a családalapításról.)



De legalább voltak alkudozások a Macskák ügyében, nem is eredménytelenek, és azokat a szerző sem bánta meg.



Elkerülte a figyelmedet Ókovács Szilveszternek ez a mondata: „természetesen van engedélyünk, aláírtuk New Yorkkal a szerződést, méghozzá olyat, amelyikben semmiféle all-black-cast, tehát teljes fekete szereposztási kötelezettség nem szerepelt.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 603772018-01-17 04:42:09

Nem mindenütt bizonyultak a világháborúk ilyen egyértelműen pozitív hozamúnak, mint a budapesti Operaház életében. Bécsben például:



Az első világháború idején megtorpant a színházak látogatottsága, a pénzhiány miatt számos intézményt be kellett zárni.

(…)

Az utolsó magyar Kálmán-premier 1937-ben volt a Városi Színházban. A Josephine császárnő címszerepét az európai operaházak csillaga, Németh Mária énekelte. Ezenközben Európa arculata és ennek megfelelően a közönség hangulata is napról napra változott. Így például Bécsben is csökkent az érdeklődés az operett iránt. Puskaporos volt a levegő, amikor 1938-ban az osztrák határon német katonák zúdultak át. Az Anschluss után Ausztriában is megkezdődtek a zsidóüldözések, Kálmán tovább nem maradhatott az országban.


https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1lm%C3%A1n_Imre



(Köszönöm a kiemelt figyelmet.)


Erkel Színház • 87582018-01-17 04:04:32

Mostanában akadtam ama miniszoknyás, szaladó signorina egyik Carmen-előadásának részletére, és a szívem szakadt meg a minőség- és hitelességbeli különbség láttán-hallatán.


Erkel Színház • 87572018-01-17 04:02:30

… stb., stb., stb.


Erkel Színház • 87562018-01-17 04:00:53

Biztosan nem fogod látni az „édeskés feliratozást” még további 100 évig. Ugyan, ki akad mára az Erkel Színház közönségében, és ki lesz ott olyan primitív tahó 100 év múlva, aki nem érti az olasz szöveget, különösen a századforduló költői nyelvezetét operaénekelve! Mármint a XIX. és XX. század fordulójáét.


Erkel Színház • 87422018-01-16 03:47:06

A vámpír (koncertszerű előadás) – 2018. január 12.



Ha létezik olyan témavilág az irodalomban, filmben, amelyik sohasem érdekelt, az a vámpíroké. Mindig komikusnak találtam, hogy felnőtt emberek képesek érdeklődni ilyen lehetetlen kitaláció iránt, s ha mégis szembekerültem egy-egy filmrészlettel, akárcsak más horrorok, nem borzadást, hanem (ki)nevetést váltottak ki belőlem.

Talán mert éppen ez volt a szándéka, azért is tetszett meg 2004-ben a Színház- és Filmművészeti Egyetem operett–musical szakos hallgatóinak Démonológia című zenés vámpírtörténet-paródiája, amely 3 éven át ment fergeteges sikerrel az Ódry Színpadon, majd a Vidám Színpadon.

Tartottam hát Heinrich Marschner A vámpír című operájától, noha meghökkentő témákban különben sincs hiány a romantikus operairodalomban, bár az eddig megismertekben többnyire fogódzót jelenthet egy-egy hős, esemény szimbolikus értelmezése. És persze tartottam a zene minőségétől is, a feledésre ítélt művek iránti gyanúval. Valószínűnek tartom, hogy ez oktalan, legalábbis túlzó volt: az opera zenéje mindvégig tehetséges és minden tekintetben felkészült alkotó művének benyomását kelti, amelyet hallgatni kellemes. Meglehet hosszadalmasnak tűnik, alighanem azért is, mert az Operaház hon- és műsorlapja egy órával rövidebb előadást jelez előre. A darabot Cser Ádám remekműbe vetett hittel és lendülettel vezényelte, amit tán meggyőző erőnek is nevezhetünk. A sokszereplős darab szólamai körül legélvezetesebbnek az énekkarét találtam, szövegük viszont sajnos nem engedte, hogy igazán közel jussak a melódiákhoz: mintha az eddig megismert valamennyi operaszöveg tartalmi gyengeségeinek sűrítménye lenne. Ennek mosolyogtató hatása pedig az egész cselekmény megmosolygásának esélyét fokozta, természetesen az alaptéma és -miliő miatt is.

A címszereplő a feltűnően jó alakító készséggel és a szerephez idomulni tudó megjelenéssel megáldott Bruno Taddia volt. Sajnos ezen erényei ellenére, nem tudott igazán érdekelni. Esetében vállalom, hogy a hiba az én vevőkészülékemben is lehetett: olyan operában, amelyben három fontos és karakteres nőalak szerepel, a férfihősök közül még a címszereplőnek sincs nyert ügye. (Legfeljebb a Don Giovanni lehet kivétel ez alól.) A három nő különböző karakteréhez a szereposztó igen találóan választott három erősen különböző hangszínű és színpadi karakterű énekesnőt: az első végzetes áldozathoz (Janthe) Keszei Borit lírai, kissé szubrettes hangjával; a másodikhoz (Emmy, a megszólalás sorrendjében harmadikhoz) Balga Gabriellát drámai mezzójával és előadásmódjával, illetve a halál elől megmenekülő, főhősnőnek tekinthető Kolonits Klárát. Amikor Kolonits énekelni kezdte játékos, magas szólamát, gyermekien tiszta hangján és dallamformálásával, az a gondolatom támadt, hogy ha vámpír lennék, soha többé nem tudnék másra gondolni, mint az ő vérére. Félretéve a szellemeskedést: hallatlanul hitelesen keltette életre Malwina nehéz, de hálás szerepét.

-Zéta- Lábjegyzet a címlapon (http://www.momus.hu/article.php?artid=7117) című kritikájában simogatóan hatott rám annak a vegyes élményemnek az „előzetes” megerősítése, hogy Balczó Péter alakítása az első és a második részben mintha nem is ugyanazé az énekesé lett volna. Az elsőben korábbi tapasztalataimat igazolta, a másodikban, remélem, az ezutániakat vetítette előre.

A kocsmajelenet kiváló előadói – Kálnay Zsófia, Kiss Tivadar, Ujvári Gergely, Rezsnyák Róbert, Molnár Zsolt – a koncertelőadásból a színházi élmény dimenziójába helyezték a darab derűs részletét.

A mértéktartó mennyiségű narráció vajon Marschner operájához tartozik? Ha már muszáj németül előadni a művet, és annak szövegét angolul is feliratozni a színpad fölött, miért nem németül hangzik el a narráció is; s ha már magyarul, miért nem tájékoztatják tartalmáról az angol fordításra szorulókat? Ha csupa profi és remek zenész működik a színpadon, miért nem színész olvassa fel az összekötő szöveget (Aczél András helyett), és ezt nem az apró baki miatt kérdem. Magam legszívesebben nélkülöztem volta a hangversenynek ezt az elemét.

Két dolgot sajnálok igazán. Az egyik, hogy a kellemes élményből nem maradtak bennem dallamok, és még azt sem mondhatom, hogy alig várok egy következő alkalmat, amikor a zene elkezdhet érlelődni bennem. Még jobban azt sajnálom, kivált ha lesz következő alkalom, hogy az Operaház egy színházi lehetőségről mondott le azzal, hogy olyan darabot, amely kiált a vizuális effektusok erősítő és emlékezetbe segítő hatásáért, nem szcenírozva, pontosabban nem hagyományosan szcenírozva mutatott be, és lemondott arról, hogy ezt a bemutatót, amelyben temérdek tehetség és erőfeszítés fekszik, nagyobb közönség láthassa. Nagyobb ezen az estén, amelyre nem sikerült megtölteni az Erkel Színház nézőterét, és természetesen a többi estén, amelyek valójában talán nem is lesznek. A pazarlás klasszikus és sajnos nem egyedüli esete.


Erkel Színház • 87412018-01-16 03:30:46

Bár nem ezért küldted a két linket, megjegyzem, hogy a velencei Bohémélet és a baden-badeni Tosca rendezése is kimeríti a súlyos bűncselekmény fogalmát.


Pantheon • 21712018-01-15 21:47:15

Ökrös Oszkár cimbalomművész (1957. május 21. – 2018. január 15.)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 603702018-01-15 05:00:10

Szerintem a ’90-es évek elejéig voltak jobb nézőszámok. Több okból volt az kivételes időszak. A még mindig szépen támogatott helyárakat az érdeklődő réteg még mindig meg tudta fizetni: a biztonságos jövedelmi viszonyok és a megélhetési lehetőségek csak a rendszerváltás után változtak meg alapvetően. A számos ok egyike az is, hogy ebben az időszakban még jellemzően magyar nyelvű operajátszás volt, ami csak 1976-tól szűnt meg fokozatosan.

Ugyanolyan időszak biztosan nem lesz még egyszer, de másmilyen még lehet, és a mostani sem fog örökké tartani.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 603692018-01-15 04:53:50

Az ’50-es évek második felétől járok az Erkel Színházba. Mint vidékről beutazók, már fél 11-kor, később este fél 7-kor bent voltunk a nézőtéren, és figyeltünk mindent, mindent. Olyan környezetből jöttem, ahol a „kornyikálásról”, balettről beszélni (finoman) valami úri huncutságnak számított, de inkább amolyan csúfolni való „csira”-ügynek; jobb volt kerülni is a témát. Nem győztem örülni annak, hogy Pesten mégis mennyi ember megtölti a nagy nézőteret ezeknek a műfajoknak hódolva, ünneplőben, felajzott érdeklődéssel. Nem állítom, hogy alsó tagozatos általános iskolásként azzal a gondolattal tekintettem a nézőtérre, hogy lássuk, gazdaságos-e ez a művészeti szolgáltatás, sőt, évtizedekkel később sem izgatott annyira ez a kérdés. Lassan azért megtanultuk, a szüleinkén kívül milyen támogatásoknak is köszönhetjük, hogy annyiszor mehetünk színházba; később azt is, hogy annak is megvolt, megvan az ára.

Lehet, hogy Momo fórumtársnak megbízható adatai vannak az Erkel Színház nézőterének mindenkori kihasználtságától, de azért van a nézőnek is szeme és benyomása erről, még ha nem számlálja is meg az üresen maradt székeket. Az én összbenyomásom az említett évtizedekről az, hogy ezt a nézőteret általában megtöltötte a közönség, masszív tömeg hatását keltő mértékben. Ettől még akadhattak üres helyek, vagy olyanok, ahová a nézőtéri felügyelő, vagy a jegyszedő nénik ültettek be valakit.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 603682018-01-15 04:35:33

A tényeket az indulatoktól elválasztandó, az „anyázás” vádját a magam nevében feltétlenül, de mert olvasom a Café Momus kritikáit és fórumának hozzászólásait, a nálam keményebben fogalmazók nevében is visszautasítom. Ha azt mondom, hogy az Operaház jelenlegi műsorpolitikája rossz, a bemutatók és felújítások legnagyobb része fölösleges, sőt egyenesen pazarlás, a színházi minőségre a stílustalanság és az izzadságszagú felkapaszkodni akarás jellemző, az imázskampány műfajidegen, elhibázott és ízléstelen, a közönségszervezés sok esetben eredménytelen, szellemében lekezeli a közönséget, ezzel nem tettem ajánlatot arra, hogy kit kire kellene lecserélni, felmenőit pedig senkinek sem említettem, még gondolatban sem.

De minden állításomat megcáfolhatja az, ha minden este telt ház van. Igen, az Erkel Színházban is. Az Opera felújítása idején még a járásokban is ülnie kellene a közönségnek. Ehhez persze nem bizonyult barátságosnak az első általános intézkedés: az Erkel helyárainak felemelése 100 %-kal, azzal a lakonikus indoklással, hogy a Billy Elliotnál is bevált. Ráadásul ez nem is igaz.

Mindennek tetejébe hozzáteszem: én Ókovács Szilveszter drukkere vagyok. Az Erkel Színház megmentéséért és működtetéséért is; azért is, mert volt már és jöhet még nála rosszabb vezető, és azért is, mert vállalt, pályázott és nyert. Hogyan is drukkolhatnék az ő ellenében olyan főigazgató-aspiránsnak, aki nem pályázott (akár reménytelenül is), legalább azért, hogy a jobb elképzeléseit pályázati formába öntse és publikálja?


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 603672018-01-15 04:27:13

Mindig, minden vezetés alatt jellemző volt, hogy az Operaházban is vannak kongó előadások. És ezek ott sem a legnépszerűbb 25-re voltak jellemzők, hanem a kísérletekre.

Ami a Madách Színházat illeti: én még nem hallottam ott erősítés nélküli zenét, mikroport nélküli éneklést. Nem tudom, megfelelő-e az akusztikája az opera műfajához. Nincs vidéki kultúrház jellege, de felújítása óta ízléstelen bulvárszínház jellege van, az opera műfajához mindenképpen méltatlan. Sokan számon kérik az operaházi élményt az Erkel Színház külsején, régen is, ma is, pedig az a mostani óriásplakát-erdővel együtt is ízlésesebb és méltóságteljesebb környezet, mint a Madách közönségkiszolgáló részei.

Ami a realitást illeti: amennyivel nagyobb és nagyobb nézőterű színház az Erkel Színház, annyival leleményesebben, tehetségesebben és ésszerűbben kell összeállítani a repertoárját és szervezni a közönséget. Nincs ebben semmi mámoros.

Rendben: az Aida jó példa, csak nem aktuális.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 603662018-01-15 04:21:02

Egyszerű tömegszórakoztatás”…

Bármennyire alá akarjuk is minősíteni a vitapartnerek igényességét, ezt az „egyszerű tömegszórakoztatást” 100–150 éve csinálják a Scalában, a Metben, a Covent Gardenben, Párizsban, Rómában, Oroszországban, Sidney-ben, szerte Németországban és Ausztriában, szerte a világon. Szóval nem csak nekünk, akik a marhavásár és a vonat indulása között már nem tudunk elmenni a Híradómoziba, ezért betévedünk az Erkelbe, tinglitangli Toscákat nézni.

Más színházak nagyon sikeres produkciói, köszönik, jól elvannak a más színházakban: a Madáchban, az Operettben; a My Fair Lady nagy sikerrel, dugig telt házakkal megy a Centrálban, nagyon magas helyárakkal.

Egy alapvetően a Madách Színházba illő produkció, a Billy Elliot a maga dupla helyáraival jegyértékesítési szempontból már megbukott az Erkel Színházban. Melyik operaelőadást kellene cserében megbuktatni a Madách Stúdióban vagy a Tolnay Szalonban?

Isten őrizzen attól, hogy az Erkel Színház erkélyét leválasszák a nézőtérről, hogy az már végképp a világ legnagyobb ravatalozójának nézzen ki! Mit érnénk el vele? Lenne az Erkelből egy valamikori Alfa mozi? (Vagy hogy én nem is mennék be, mert ma már nem szeretek a földszinten ülni?)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 603512018-01-14 05:27:25

Kérdés, hogy engedélyeznék-e a kiszolgáló rész mértéktartó bővítését a park rovására, még inkább, hogy lemondanának-e a színház mögötti parkolónak legalább a feléről. Azt a szerszámos pecurájt is ideje lenne diszkrétebben elhelyezni: tűrhetetlen, hogy egy fővárosi színház, az ország második színházépülete mögött ilyen, falu határába sem illő sufni szabadon éktelenkedjék. Aki a metró felől érkezik, annak ez az első benyomása a színházról.

(Ha visszatér a komolyan vehető díszlet és a varázslatos vizuális élményt nyújtó szcenika, elképzelhető, hogy hosszabb távon többeket érdekel majd a színház. Persze tehetség és igényesség is kell hozzá.)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 603502018-01-14 05:14:12

Sokadszorra írod le ezeket.

Az ürességtől „kongó”, vagy legalábbis nem telt nézőtér nem a légköbméterhez képest kelt rossz tatást, hanem a mindenkori ülőhelyek kihasználatlansága miatt. Gyakran olvassuk, mindenféle életrajzokban is, hogy az első, illetve a második világháború egyik-másik évében nem mentek a színházak, az embereknek elment a kedvük a színházba járástól, különben is éheztek stb. Ilyen asszociációk miatt is nagyon lehangoló a rossz nézőtér. Biztos, hogy az emberek rossz politikai közérzetétől a katasztrofális médiakultúráig ma is számtalan tényező közrejátszik a rossz és egyre gyakrabban rossz nézőterek okaiban – de a fő felelősség alól nem lehet mentesíteni az Operaházat, annak műsorpolitikáját és elhibázott közönségszervezési stratégiáit. Amikor az Operaház nem működik, az Erkelnek csordultig telve kellene lennie nézőkkel! Igy volt az 1980-tól 1984-ig tartó felújítás idején is, amikor sokkal több repertoár-előadás átkerült az Operából, mint most!

Amikor olyasmit írsz, hogy két kisebb helyen kellene játszani az Erkel helyett, elfelejted, hogy mit játszanak itt: olyan műfajt, amely másképp hangzik is nagyszínházban, pontosabban operaépületben. Senki sem azért megy operába, főleg nem vidékről, hogy Pesten is kultúrházi hangzású és küllemű előadásokat látogasson.

A jelenlegi közönségszervezés teljesítménye védhetetlen, és sem a jegyértékesítési nézőtéri alaprajzon, sem a nézőtéren nem lehet piros csíkkal bejelölni, hogy hol telik be egy Madách színháznyi nézőtér. Ez az Erkel Színház, ezt kell megtölteni, tisztességes zenei és színházi minőséggel, árképzési struktúrákkal, szervezési munkával és közönségkapcsolati kultúrával!

Az Aida történetesen a legrosszabb példa, mert nincs Aidánk. Amit néhány évvel ezelőtt ilyen címmel mutattak be, csak egy ócska blődli.


A nap képe • 20262018-01-14 04:59:44

Köszönöm. Kerestem én is, de nem találtam; egyáltalán nem ismerem Hamburgot.

Szomorú. Nemcsak azért, mert ez nem népopera, és nem is olyan szép, mint az volt, hanem azért is, mert semmilyen élményt sem nyújt.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 603372018-01-13 04:17:28

Akkorák vagyunk, mint tíz prózai színház együttvéve… Korábban soha nem hallottam, hogy ezt bárki hangsúlyozta volna”…

Ez így van! A sajtó kiemelő értékelése mindössze abban nyilvánult meg, hogy a Pesti Műsorban, illetve a heti- és napilapok színházi műsoraiban az Operaház és az Erkel Színház hagyományosan az első, illetve a második helyen szerepelt, a Nemzeti Színház előtt.



Az európai élvonalba történő bekapcsolódás

Ez közhely sosem lesz közhelynél több.



Erkel Színház átépítését

Eddig a 2013-ban megkezdett felújítás folytatásáról, befejezéséről, illetve újabb felújításról volt szó. Miért változott a kifejezés most átépítésre, az interjú két helyén is?



Az operairodalom tallózása nem elég merész”…

… mármint a korábbi korszakokban. Most A vámpírig merészkedtek. Jön még merészebb is, hallatlan művészi energiák befektetésével, egyetlen alkalomra, esetleg nem fél, hanem negyed háznak?



A technikát igénylő, klasszikus balettrepertoár pedig fokozatosan leépült a táncjátékok javára.

Ez Solymosi Tamás önigazoló elméletének része, különben nem igaz.



Egy Gardelli, Patané, Ferencsik vagy Erdélyi Miklós tudta csak összevarázsolni a társulatot néhány órára

Azért ott volt még „egy” Lukács Miklós, Kórodi András, Madarassy Albert is, és utánuk is jöttek az akkor fiatalok, akikből még ma is maradt, hála Istennek. (Persze nem korunk egymást váltó főzeneigazgatóira gondolok.)


Pantheon • 21702018-01-11 07:43:11

Ujlaky László színművész (1942. március 8. – 2018. január 9.)


Erkel Színház • 87292018-01-10 21:09:27
Erkel Színház • 87282018-01-10 21:09:23

Szerintem az elfuserált jelzővel túl szigorúan és durván ítéled meg a Hoffmann meséi magyar címét, amely szintén műfordítási terméknek tekinthető. A cím ugyanis nem arra utal, hogy Luther kocsmájában Hoffmann az elbeszéléseit ismerteti, hanem hogy elbeszéli három szerelmének történetét. Úgy is mondhatjuk – magyarul természetesebb is így –, hogy elmeséli ezeket. Elmeséljük, mi bosszantott fel bennünket tegnap, vagy hogy milyen szerencsétlenek voltunk a szerelemben egész életünkben. Ilyen értelemben a Hoffmann meséi cím kifogástalanul pontos, legfeljebb azt vezeti félre, aki szerint E. T. A. Hoffmann jellemzően gyerekmesék írója.

Johann Strauss Geschichten aus dem Wienerwald-ja magyar címéhez sem a történetek szót használta a fordító, hanem a meséket. Sőt, a keringő idilli címét ironikusan idéző Ödön von Horváth-tragédia (Geschichten aus dem Wiener Wald) csaknem azonos címének közkeletű fordítása – Mesél a Bécsi erdő – tovább erősíti ennek az iróniának a keserűségét.


Erkel Színház • 87002018-01-10 00:36:43

A Hoffmann meséinek semmi köze a mesék világhoz, nem gyerekeknek való. Noha a dalmű három felvonásán keresztül a költő elbeszélései, mesé(lése)i elevenednek meg, azok korántsem gyermekekhez szólnak.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 64922018-01-09 18:21:04

És a másodikon a „törzsközönség” volt?

Szerintem a tavalyi Lucia két premierje kivételes volt abból a szempontból, hogy nemcsak premier és másodpremier (vagy repertoár-előadás) közönségét szólította meg, hanem a két primadonna külön rajongótáborát is.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 64902018-01-09 17:20:41

(Nyomatékosítom, hogy a topic tárgyának ellentmondóan az Opera-Világ kritikájához szóltam hozzá.)


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 64882018-01-09 17:17:53

Nem szeretnék véleményt írni egy kritikáról: szerzője úgy látta-hallotta az előadást, ahogy látta-hallotta, úgy írta le, ahogy leírta. Hogy számomra mennyire hiteles, csak egy, a művészeti tényezőket nem érintő mondat elemzésével érzékeltetem:



„Az Erkel Színház előterébe lépve rögtön szembe is tűnt: nem az operakedvelők törzsközönsége vett jegyet az előadásra, amiben annak magas helyárai is szerepet játszhattak.”



Totálisan telt ház volt, ami máskor sajnos nincs. Egy telt ház közönsége eleve nem lehet azonos a hiányos házak közönségével (amelyek szintén nem csak a törzsközönségből állnak). Én sok arcot láttam a törzsközönségből, és úgy olvasom, innen, a fórumról is ott volt, aki ott akart lenni. Tisztelem a kritikust, ha ő mindenkit látott, aki hiányzott.

Hogy lettek volna ennek az előadásnak magas helyárai?! Az csak természetes, hogy felemelt helyárak voltak, saját tapasztalatom szerint ez bő fél évszázados gyakorlat, ha neves „nyugati”, „valutáért fellépő” művész énekel, hátha még világsztár is, és ha nem is egyedüli vendég. (A gyakorlat persze sokkal régebbi.) A helyárak így is olcsóbbak voltak, mint az Operaház alaphelyárai, illetve a Müpáéi, Zeneakadémiáéi. Jómagam 4000 forintos helyen ültem, ahonnan mindent láttam és remekül hallottam. Próbáljon meg valaki ennél olcsóbban beülni egy prózai kőszínházba (tűrhető helyre persze); a zenés színházakat már nem is ajánlom.


Olvasói levelek • 112042018-01-07 00:00:50

(Megoldódott.)


A Porgy és Bess Magyarországon • 1962018-01-06 23:52:04

Általában halas standokon, pultokon szoktak rákot árulni. A halárus pedig jobban hangzik, mint a rákárus.


A Porgy és Bess Magyarországon • 1952018-01-06 23:39:29

„Nem afroamerikai kolóniában fog játszódni”…

Nem probléma, hogy a zene szerint ott játszódik?


A Porgy és Bess Magyarországon • 1942018-01-06 23:37:19

Máskor meg a cseresznyével volt baj, akkor is jól jött egy kis málna:

Strawberries, cherries and an angel’s kiss in spring – Friss eper, málna és egy angyaltól egy csók (https://www.youtube.com/watch?v=b1EbaB1P5iE)


Erkel Színház • 86822018-01-06 23:11:41

Vízkereszt. Eltűntek a fényfüzérek az esővédőről, a fiatal fákról, eltűntek a házikó-standok, az oszlopvitrinek A diótörő viaszfiguráival. Alighanem az idei karácsony központja sem az Operaház épülete lesz még.

Remélem, a gömbkoronás mediterrán fácskák az Erkel Színház előtt maradnak. Ráfér egy kis elegancia a homlokzatra: a vásári reklámáradat ellensúlyozására.


A Porgy és Bess Magyarországon • 1882018-01-06 19:40:19

A mai színlapokon a régi előadás epizódszereplői sem szerepelnének. Ma nem tartják fontosnak, hogy az énekkar (és a balettkar) gyakran látható, jelentős személyiségeit név szerint ismerje a közönség.


Olvasói levelek • 112032018-01-06 19:37:08

A Porgy és Bess-topicban nem jelenik meg az ablakba írt hozzászólásom.


A Porgy és Bess Magyarországon • 1872018-01-06 19:25:38

Lehet tudni, mit kötöttek ki a jogörökösök?


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 603232018-01-06 08:36:10

Nem értek egyet Veled. Az átbetűzés nem ugyanaz, mint a fonetikus átírás, ezért kell rá egy eltérő szakszó.

Német nevet, ha átbetűztek az oroszba, mi értelme egy másik, latin írást használó nyelvbe átbetűzni? Az már visszabezűtés lenne.

A Bjudapeszt rohamosan kivonul az angolok és angolkodók használatból. Amint mi a magyarban ellenállunk a computer (komputer) idétlen, suta hangzásának, maradtunk a kompjuter kiejtés mellett.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 603212018-01-06 04:36:00

Köszönöm. Érdekes, és megpróbálandó megtanulni.

Tetszik nekem ennek az átbetűzésnek a pontossága. Azt hiszem, itt érdemes megállni egy percre: a magyar nyelv dicséretére. Igaz ugyan, hogy pl. a német és az angol szavak végén elharapott r-ek, g-k, a köztesen szóló magánhangzók átbetűzésére nemigen alkalmas (ezért is olyan kellemetlen a nyelvérzék és jó hallás hiányával sújtott magyarok angol és német kiejtése), de az orosz szavak átbetűzésére nagyon is, míg a nyugati nyelvek ilyen gyakorlata nekünk szánalmas igyekezetnek tűnik. Mégis ez uralkodik a nagyvilágban.


Erkel Színház • 86802018-01-06 03:24:21

Ha már ilyen simogatóan személyeskedsz, tegyük hozzá: a lojalitás sem teng túl benne.


Erkel Színház • 86772018-01-05 21:55:20

Zéta bizonyára időben értesült arról, hogy nem való még neki.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 603162018-01-05 21:43:48

Én kérek szépen egy példányt, előzetes köszönettel.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 603122018-01-05 05:48:20

Egy filmész barátom addig szokott keresgélni a YouTube-on, míg nem talál olyan felvételt, amelyen a színész vagy rendező, akinek a neve kiejtése kérdéses, maga mutatkozik be. Muszorgszkij esetében sajnos ez nem lenne célravezető, a neten pedig csak butább lesz az ember:

https://www.youtube.com/watch?v=gsBewaZntI0

Másszórgszkij (ezt nyilván nem az oroszoktól kérdezték meg)

https://www.howtopronounce.com/modest-mussorgsky/

Mádeszt Müszórgszki, ill. Mádeszt Muszórgszki

https://forvo.com/word/modest_mussorgsky/

Módeszt Muszórgszki



Nekem attól lett Muszorgszkij Mogyeszt, hogy az iskolában nemhogy Ogyesszát mondtunk, de még a tankönyvben és az atlaszban is így volt nyomtatva. Ezek után a zeneszerző nevét ki sem ejtettem volna másképp, mint Mogyeszt. Azóta is fejbe vág az Odessza, pedig így mondják az ukránok, míg a Google szerint az oroszok Odjesszának.

(Most hallottam, amint Tamara Szinyavszkaja egy mesterkurzuson „Totyi” Dal Montét említi.)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 603072018-01-04 20:48:46

Köszönöm, nagyon szép. Sokér’ nem adnám, ha ezzel a szöveggel szólalna meg az Operában!


Balett-, és Táncművészet • 54382018-01-04 18:07:00

Nem Apáti Bence írása és a Te hozzászólásod dimenziójában értettem, hogy a gender-probléma és a zaklatási ügyek figyelemelterelő sikamlósságok, amelyekre minden cirkuszra éhes közönség vevő. Az egész világ, abban elsősorban Európa nagy problémáiról való elterelés. Aki ezt nem érti, sajnálom, a téma alapjában véve nem tartozik ide.

A gyerekek nemének megváltoztatása, hormonblokkolók nem számítanak jelenségnek Magyarországon. Legfőképpen nem a Magyar Állami Operaházban, és nem a Balettintézetben. Mint a cikk motivációjával és értelmével azonosulni tudó vitapartnertől, még mindig nem kaptam választ arra, hogy mi köze ez egész témának a címben szereplő Balettintézethez. (Azon kívül, hogy egy érdekcsoport bármilyen ürüggyel készségesen rúg bele ebbe az intézménybe.)

A „fiamozást” OFF megjelöléssel mint a régi magyar nyelv érdekességét vetettem ide. Legfeljebb annyi „hátsó” gondolattal, hogy valaki talán ismeri az eredetét. Ha ezt Te, Cilike, „beszólásnak”, gyengének, nagyon ócskának, méltatlannak (mihez?) értékeled, az a Te indulat- és gondolatvilágodat jellemzi. A svéd óvodákban bevezetett gyakorlathoz fűztem, kizárólag annak nyelvi vonatkozásához. Nem tudom, hogyan jönnek ide a majommegfigyelések. (A „példám” nem volt gyenge, sem erős, sem példa.)

Ha Te ismered Apáti Bencét, ez Neked elég lehet ahhoz, hogy biztos légy véleményének eredetiségében. Nekem elég ahhoz, hogy ne legyek biztos benne. Egyébként akár eredeti, akár irányított az írása, mindenképpen megdöbbentett, hogyan lehet ennyire a színpad alá süllyedni. Naivul mindig azt hittem, a művészet egy erős bástya. Egy hinterland, ahová el lehet menekülni a romlott világ elől. A művésznek megadatik, hogy művészetén keresztül mondja el véleményét a világról, ne a csőcselék nyelvén.


Balett-, és Táncművészet • 54272018-01-04 06:23:14

És milyen jogon használják ehhez Bizet zenéjét? A Kártyaáriát, amelyben Carmen meghatározza önmaga sorsát? És Merimée történetét, amelyet majd Don José mesél el?

http://nepszava.hu/cikk/1149370-nok-elleni-eroszak---megvaltoztattak-a-carmen-veget


Bizet és a Carmen • 2852018-01-04 06:17:58

Nők elleni erőszak – Megváltoztatták a Carmen végét

http://nepszava.hu/cikk/1149370-nok-elleni-eroszak---megvaltoztattak-a-carmen-veget


Balett-, és Táncművészet • 54262018-01-04 03:37:42

OFF: A svédekről jutott eszembe. A múlt században, nyomokban még a második felében is, szokás volt lányoknak azt mondani: fiam. Cselédlánynak, alkalmazottnak, feleségnek, leány rokonnak. Néha: fiacskám.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 603042018-01-04 02:49:51

Ki az a B. G.?


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 603032018-01-04 02:48:33

Nincs az az ütős verzió, amiért lemondanék Marináról. Ráadásul az Operaház tartozik is nekem eggyel.

Láttam egy felemelt helyáras Borisz Godunovot a ’70-es években, több vendégművész is fellépett benne. Egy sejtelmesen hosszú szünet után kimaradtak a szandomiri képek.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 603022018-01-04 02:32:33

Emlékeztem Papp Márta cikkére, azért írtam, hogy „állítólagos” ős-Borisz. Az állítók a felújítás idején megjelent riportok, más kritikák szerzői voltak, valószínűleg az Operaház is.


Balett-, és Táncművészet • 54242018-01-04 02:08:33

Ha ez nem magyar probléma, miért „Genderlobbi a Balettintézetben” a cikk címe, amelyben egy konkrét magyar intézmény szerepel?

Lehet, hogy pontosan tudod, mit nem lehet a svéd óvodákban, de az a „probléma”, amiről Apáti Bence ír, nem áll fenn Magyarországon. Fikció, rosszabb esetben vízió. Úgy gondolom és hiszem, hogy az elmebaj minősített esetei a jelenlegi kormányzat alatt, éppen törvényes és kormányzati támogatás híján, nem szivárognak be hozzánk (legfeljebb a hírük). Ez a gender-problémáknál (amelyek a zaklatási ügyekkel együtt nyilvánvalóan a valódi problémákról való figyelemelterelésre születtek) sokkal súlyosabb történelmi kérdésekben is megnyilvánul, nap mint nap.

A „nem normális felfogású embereknek” is van joguk leírni a véleményüket. Igen helyesen, hiszen ki dönti el, hogy kinek a felfogása normális vagy nem. Hogy Apáti Bence felfogása normális-e, a publikált cikkből nem derül ki. Abban is kételkedem, hogy a maga véleményét írta le.


Balett-, és Táncművészet • 54232018-01-04 02:04:43

Én azért nem bírom elviselni az aktualizáló, modern rendezéseket (legalábbis azokat, amelyekről ezen a fórumon így vélekedtem), mert fikarcnyi tehetség nyomát sem láttam bennük, ordított belőlük a hazugság.

A bele-belepörgetést lehet indokolni az irritációval, de a véleményformáláshoz kevés.

Matthew Bourne teljes balettjének tv-változatát nálunk 2005-ben mutatta be a Duna TV, akkor vették fel nekem VHS-re. Engem – mint az eredeti darab rajongóját – addig irritált, amíg a rádióújságban azt olvastam, hogy ez „A hattyúk tava férfi-változata”. Mert ez a profanizálás torzít. Amikor elindítottam a kazettát, azonnal megfogott a mű mint önálló alkotás, ettől persze még jól szórakoztam a dramaturgiai és koreográfiai allúziókon és a paródiákon. Öt estén át ötször megnéztem az egészet. Később ritkábban. Azóta más szereposztásban is láthattam a YouTube-on.

Hogy „milyen jogon használják ehhez Csajkovszkij zenéjét?

Milyen jogon használják Verdi zenéjét, amely a Traviata elején hangulatos jelenetbe formálja egy szerelmespár megismerkedését, esztrádműsorok záró vagy ráadásszámaként, nem egy szoprán és tenor szólistával, hanem többel? Milyen jogon szerepeltetnek az Operaház legutóbbi Hattyúk tava-verziójában az Udvari bolond helyett egy hercegi barátot, aki majd a mesebalett diadalmas fináléjának hangjaira elém rakja a vízbe fúlt Siegfried herceg hulláját? Milyen jogon mutatnak a születésnapi bál felvonásában stilizált nemzeti táncok helyett egzaltált öltözetű és mozgású csoportokat?

Csajkovszkij kompozíciójából és a különböző szvit-változatokból nyilvánvaló, hogy a zeneszerzőnek volt határozott elképzelése a történetről és hőseiről. Többet azért nem merek állítani, mert a hangversenyeken és a teljes lemezfelvételeken is annyira kihúzogatják és átszerkesztik az egyes zeneszámokat, hogy már onnan sem derülnek ki pontosan a zeneszerző eredeti elképzelései, hát még az előadásokból, amelyekbe a librettóírók és a koreográfusok még agresszívebben belenyúltak. Szintén a YouTube-on láthatók a „női verziónak” olyan előadás-felvételei, amelyekben egészen meghökkentő a zeneszámok felhasználása. Nem tudom, hogy ehhez milyen jogok kellenek, valószínűleg semmilyenek, mivel a Csajkovszkij-művek felhasználása már nem jogdíjköteles. Eszmei jogok tekintetében szerintem a minőség döntse el, jogos-e valami, vagy sem. Bourne balettje pontosan annyira megfelel a zenemű címének, mint a korábbi verziók. Talán ezért nem is tartott szükségesnek megkülönböztető címet.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 64592018-01-04 00:13:39

Érdekes, először Parampampoli fordítását olvastam, amelyben egybeírja a pszeudoénekeseket. Ez nekem olyan értelmezést sugallt, hogy az előzőleg dilettáns típusúnak is minősített énekesek ál-, nem valódi énekesek (ami nem zárja ki, hogy ilyen-olyan hiányosságokkal, de tisztán, hangjegyhűen szólaltatják meg a kottát). Csak a Te kérdésed nyomán merült fel bennem a hamisan éneklés értelmezési alternatívája.

Az is érdekes, mennyire hallgatófüggő, hogy egy operát tenor-operának ítélnek meg. Az André Chénier bennem kezdettől szoprán-operaként él, mert szoprán-centrikus hallgató vagyok, mert a Maddalenáé igazi primadonnaszerep, mert a La mamma morta felépítésében és hatásában veri az egész darabot, és mert – a címszereplő tragikus sorsát sem vonva kétségbe – Maddalena tragédiasorozata és áldozata a megrázóbb.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 602982018-01-03 20:03:09

Igazad van: egy-egy verzió divatja korszakokra jellemző. De mivel a Borisz Godunov Rimszkij-Korszakov által hangszerelt változata helyett egy állítólagos ős-Boriszt 1976 márciusában (42 évvel ezelőtt!) mutattak be az Operaházban, úgy gondolom, most már lehetne választani a távoli korok divatjai közül. A kritikusoknak is vannak divatkorszakaik: talán már letűnt azon kritikusok kora is, akik feltétlenül aláértékelik a mutatósabbat.


Balett-, és Táncművészet • 54192018-01-03 17:31:30

Matthew Bourne A hattyúk tava című tehetséges alkotása is igazolja, hogy Apáti Bence aggodalma milyen álságos. Bourne a Hattyú szerepét nem olyan táncosnak szánta, aki a lelkébe zárt Odette-et és Odíliát szeretné eltáncolni, sem olyan férfiaknak a kar szerepét, amely tütüben, spiccelve és hattyúskodással fejezné ki magát. Szövegkönyve, amelyben sok utalás található a balett ismert változataira (annál is több, igen szellemes utalás az ismert koreográfiákra) korántsem az eredeti fordított változata. A Hattyúfiú és társai jelmeze, sminkje, mozgása más módon stilizált, a fiúk hangsúlyosan férfiasak, különben nem lennének hatással az önmaga számára is rejtélyes személyiségű Hercegre.

A több, mint 20 éve létező alkotás folyamatosan látható londoni és amerikai színházakban, tv-változatban, de a Covent Gardenben nem adták, és nem szorította ki A hattyúk tava „eredeti” változatát. Nagyon örülnék, ha Budapesten is műsorra tűznék, pl. az Új Színház, vagy a Thália épületében, az Operaház (Nemzeti Balett) táncosaival. A „genderlobbista forradalomban” azonban erre, több, mint 20 éve, egyre kevesebb az esély.


Balett-, és Táncművészet • 54172018-01-03 04:22:12

Talán egy éve sincs, hogy Apáti Bence megkérte e fórum használóit, hogy a bulvárszerepléseivel kapcsolatos véleményüket mellőzzék. Egy másik, publicisztikája nyomán kerekedett vitát pedig azzal summázott: „ez nem egy politikai topic”.

Úgy gondolom, hogy aki publicisztikában nyilvánul meg, ugyanúgy nem kerülheti el a véleményezést, mint aki például a táncban. Hogy Apáti mennyire profi publicista, annak kérdése teljesen érdektelen ahhoz képest, hogy a cikkben mennyire dilettánsnak mutatkozik a tánc világában, ahol nem kevés ideig tanult és működött. Mert annyit még a kuka néző is tud, hogy egy balett-táncosnak vagy egy balerinának nemcsak neme, nemi irányultsága, lelki alkatának megfelelő kifejezési (megnyilvánulási) vágya van, hanem testi alkata is: termete, vonalai, felépítése. Ez utóbbi másodlagos nemi jellegének része. Olyan gyereket, akin kétségesnek ígérkezik ez a jelleg, nem vesznek fel a balettintézetbe vagy más táncképzőbe, kész táncművész szerződtetésekor ez a kérdés (nő-e vagy férfi) már fel sem merül. Gyakorlatilag nem fordulhat elő, sem a tánckarban, sem a szólisták közt, hogy egy férfi női szerepet kér, vagy egy balerina férfi feladatot – tehát egy igazgató hátrányosan megkülönböztető döntése az ügyben fel sem merülhet. Az öltöző vagy a zuhanyozó választásának kérdése mégannyira sem: nem lehet szexuális orientációtól függő, ez nevetséges.

Apáti Bence maga is táncolt Seregi László Sylviájában, amelynek egyik jelenetében a mitológiai szerelemistent, Ámort, illetve a társulat őt alakító táncosát egy véletlenül lelt spicc-cipő ösztönzi arra, hogy lábára húzza: kíváncsisága, hogy milyen lehet spicc-cipőben táncolni, de nem táncosnői lelkét akarja megélni benne. A szám komikuma nem a nemi szerepváltás, hanem az esetlenség (amihez persze sok ügyesség és gyakorlás szükséges).

Ordít az írásból, hogy a mondvacsinált nagy ügy csupán ürügy, ezúttal a liberálisok pocskondiázására. Sietve hozzáteszem, ebben nem érzem magam célpontnak, sem eltalálva – Isten őrizzen tőle!

Sokkal inkább sejtem úgy, hogy Apáti Bence – hacsak nem őrült meg teljesen – „szakmai”, „szakértői” nevét adta egy simán liberálisellenes kirohanáshoz, noha ez sem kis őrület.

Egyébként hogyan értelmezzük a Balettintézet nevét a cikk címében, amikor a szövegben nem is fordul elő? Csupán olyan szitokszóként, mint a balett-táncost, egy másik publicista szótárában?


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 602952018-01-03 02:34:48

Furcsa dolog divatról beszélni, amikor Sosztakovics átdolgozása is lassacskán 90 éves. Változatlanul azt tartom egy felújítás legnagyobb problémájának, hogy nincsenek hozzá megfelelő hangú és személyiségű énekeseink, viszont nagy a választék itthoni és külföldi rendezők közt, akik hajlamosak lennének blődlit csinálni belőle, sok pénzért. Legjobban egy orosz vagy bolgár társulat „autentikus” vendégjátékának örülnék (az Erkel Színházban).


Erkel Színház • 86562018-01-02 04:10:45

Az eredeti antipropaganda így szólt:

Kapcsolódó kép

Egyéb változatai viccből születtek.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 602922018-01-02 02:10:11

Köszönöm. Oláh Gusztáv utóbbihoz készült tervei közül ezt sem győzöm csodálni:





Békés András 1972-es rendezése egyébként már az 1960-ban indított felújítási hullám „modernizált” darabjának számított. Korántsem díszes, inkább puritán díszletelemek sugallták a társadalmi környezet dekadenciáját. A történelmi helyszínt, a pompát és a hatalmat csak a mindvégig fekete háttér előtt aranyló hagymakupolák érzékeltették. Önmagában nem volt szép, sem méltó a Rimszkij-Korszakov-féle hangszerelés gazdagságához. Csupán a színpompát képviselő, kifejező jelmezekkel kiegészítve, az előadással együtt megszerethető. Vagy inkább ragaszkodásra intő...


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 602912018-01-02 02:05:41

Ez esetben valószínűnek tartom, hogy az eredetileg tervezetthez képest későbbi alkalommal készült el a felvétel.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 602862018-01-01 06:23:52

Sajnos nem láttam, de szerintem is attraktív darab, ha a fő szólamokat vérbő énekesek abszolválják. A budapesti előadás ékességének tartották id. Harangozó Gyula szövegkönyvét és koreográfiáját a Polovec táncokhoz, mely alkotása egyfelvonásos balettként (illetve balett-estek részeként) még évtizedekig fel-felbukkant a műsorrendben. Erről már személyes tapasztalataim is lehettek.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 602852018-01-01 06:13:55

Láttad is azt a tv-felvételt? Én ugyanis csak egy malőrjéről értesültem, sajnos ma már lehet nyíltan beszélni róla. Amikor két nyilvános operaelőadást szántak a tv-felvétel alapjául, Komlóssy nem tudta vállalni Márfát. A televízió (talán az adásrendező) viszont azt mondta, Jablonkay Évával nem készíti el, mert nem találja képernyőre alkalmasnak. (Tény, hogy Komlóssy arca kivételes vizuális élmény volt, az Operaház viszont okkal bizonygatta, hogy az adott pillanatban Jablonkay vokális alakítása jobb.) Emlékem szerint nem tudtak megegyezni, ezért a felvételt nem mutatták be, vagy el sem készült.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 602842018-01-01 06:01:28

Sajnos a Békés András rendezte Hovanscsina előtti operaházi bemutató úgy hiányzik az OSZMI adattárából, mintha nem is lett volna.

Azon előadások idején még nem ismertem a Hovanscsinát, csak halványan emlékszem korabeli színlapokra, amelyek szerint Tiszay Magda mellett (vagy után) Tamássy Éva is énekelte Márfát. Egy másik emlékem pontosabb: az 1960-as években készült egy televíziós felvétel (részlet), amelyen Szabó Anita énekelte Márfa jóslatát, mögötte lángtenger lobogott. (Noha akkor hol vannak még a lángok?) 


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 602532017-12-30 07:33:32

De szerinted létezik olyan, akinek a javaslatait érdemes lenne meghallgatni, mert hiteles szakértelmű ebben a művészeti ágban? Ha lennének ilyenek, pályázhattak volna a főigazgatói posztra, ha másért nem, hogy részletesen, színvonalasan elmondhassák az elképzeléseiket.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 602502017-12-30 03:39:56

Iván Hovanszkij szerepe magas basszus vagy hősbariton hangot kíván. Begányi Ferenccel nemhogy működött a Hovanscsina, az ő Hovanszkija minden idők egyik legpazarabb énekesi-színészi alakítása volt. Úgy tudom, a Szovjetunióban is sikert aratott vele.

De remek volt Faragó András, és Doszifejként Szalma Ferenc is. Nem is sorolom tovább a nagyságainkat, itt van a Békés András rendezte felújítás eredeti szereposztása:

http://www.szinhaziadattar.hu/web/oszmi.01.01.php?as=9140&kr=A_10_%3D%22Hovanscsina%22

Ebből persze nem lehet nem külön megemlékezni Palcsó Sándor Írnokáról és a később beálló Mészöly Katalin megrendítő Márfájáról. És persze az énekkar odaadó teljesítményéről, és nem utolsósorban id. Harangozó Gyula páratlan ízlésű és légkörű Perzsa táncáról.

Ezek futólagos említésével csak azt akartam mondani, hogy a Hovanscsina csaknem minden előadása katartikus élmény volt, amire a „működött” kifejezés félrevezető lehet.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 602492017-12-30 03:29:39

Engem például nagyon érdekelne az ellenzék mondanivalója kulturális ügyekben, és egyben az Operaház kapcsán. Mit képviselnek, milyenek az elképzeléseik a jövőt illetően. Mekkora Operát képzelnek el, hány előadással, milyen színházi struktúrában



1. Kíváncsi vagyok, melyik ellenzéki párt mondanivalója érdekelne. Mert van egynéhány, sőt lesz még több is: http://nepszava.hu/cikk/1148950-nem-riadtak-vissza---tovabb-szaporodnak-a-partok



2. Olyan sok ellenzéki politikust szoktál látni az Operaház és az Erkel Színház nézőterén? Olyan gazdag tapasztalataik lehetnek, annyiszor megnyilatkoznak a médiában opera-ügyekben, hogy szerinted érdekes lehet az ő elképzelésük a jövőt illetően? Érdekes lehet, hogy ők mekkora Operát képzelnek el stb.?



Ebben a földi életben én már nem akarom hallani, milyen alternatívát kínálnak „a szakmapolitikai túloldalon”. A 2010 előtti ciklusban megtudtam, köszönöm szépen. Azóta egyebet sem tesznek, mint megtámadgatják a közbeszerzési pályázatok eredményeit, nehogy előbbre jusson az a szerencsétlen Operaház. Dögöljön meg a szomszéd tehene is – ez a szakmai politikájuk vezérelve, amit Te is idézel olykor.



Most azért is fakadtam ki egy kissé, mert tegnap – túl az Andrea Chénier-koncert nagyszerűségén –, belépve az Erkel nézőterére, bár nem először, lenyűgözött annak a hangversenydobogóvá alakított színpadba szinte átolvadó látványa. Bizony eszembe jutott, hogy ezen a helyen, egy ellenkező történetben, akár vásárlási szenvedélyünknek is hódolhatnánk, mekkora Black Friday-eket lehetne itt csapni. Vagy, az ellenkező történet egy másik változatában, akár rabló-pandúrt is játszhatnánk az Erkel Színház helyén tátongó gödörben.


A Porgy és Bess Magyarországon • 1772017-12-29 05:48:32

Ma szinte felfoghatatlan, hogyan jöhetett össze egy színházban ennyi nagy, különleges művészegyéniség, élükön néhány zsenivel:

http://www.szinhaziadattar.hu/web/oszmi.01.01.php?as=9705&kr=A_10_%3D%22Porgy%20%C3%A9s%20Bess%22

(Az oldal felcserélte a két szereposztás eredeti sorrendjét.)

Akkor sem érzékeltük tudatosan, inkább csak önfeledten élveztük.

Eszembe jut olykor az a piknikre induló néger asszony a turbánjával és a kosarával: Svéd Nóra! Divéky Zsuzsa, illetve Várnay Edit, amint a málnát kínálja! Ahogy remeg a hőség és a feszültség annak a füstös, nyomorúságos bérháznak az udvarán! Micsoda atmoszférája volt!


Erkel Színház • 86302017-12-29 04:57:09

Bohémélet – 2017. december 27.



Valószínűleg az opera népszerűsége, a produkció tartós sikere, a közönség igénye kívánta, hogy Nádasdy Kálmán 1937. május 11-én (immár 80 évvel ezelőtt) az Operaházban bemutatott rendezését – Oláh Gusztáv díszleteivel és Márk Tivadar jelmezeivel – 20 év múltán, az 1957. szeptember 19-i felújítás alkalmával az Erkel Színház színpadára is adaptálják, az eredetihez képest egyszerűsített színpadképekkel. Onnantól évtizedeken át felváltva, helyesebben párhuzamosan adták a két verziót a két színpadon, több évadban évadon belül is váltogatva a Puccini-opera előadásának színhelyét. Nyilván fontos volt, hogy ezt a közkedvelt művet nagyobb nézőtéren, még többen élvezhessék (helyet adva az Operában a szűkebb közönségre számítható daraboknak), különösen egy-egy külföldi vendégművész (pl. Scotto, Gedda, Ricciarelli, Pavarotti) felléptekor, amikor megrohanták a nézők a pénztárat, még ha akár többszörös árakon adták is a jegyeket.

Ismert tény, hogy ezúttal nem a közönségigényre való tekintettel, hanem az Operaház zárva tartása miatt tűzték műsorra a darabot hosszú évek után ismét az Erkelben, egy karácsony körüli szériára, viszont rossz ötletnek bizonyult az évadban éppen duplájára emelt helyárakat tovább duplázni, az emberek karácsonyi könnyelműségére számítva. Így aztán a jegyértékesítés menete közben néhány előadásra bizonyos árengedményeket adott az Opera, éppen 50 % erejéig, aminek eredményeként annyiért néztünk előadást, amennyire a szerencsénkből tellett…



Visszatérve az Erkel Színház előadásaira, a díszletek akár csonkoltnak is mondható változatairól is tudni kell – és ez érzékelhető ma is –, hogy teljes értékű színházművészeti alkotások, csak az operaházi eredetire és annak ismerőire való tekintettel nem mondom, hogy szintén remekművek. Lehetne persze még szerethetőbb is az Erkel színházi, 60 éves Bohémélet, de ez nem a díszletverzión múlna, hanem a rendezésen. Tudjuk, hogy a darab felújításait, új betanulásait elsősorban ifj. Palcsó Sándor tartotta karban, de már ő sincs köztünk, a színlapról pedig nem derül ki, hogy jelenleg ki felel a színészi játékért, a játék egységességéért, stílusosságáért stb. Bizonyos, hogy a produkciónak égető szüksége lenne egy kor-, darab- és stílusismerő, művelt rendezőre, aki koncepciózusan újraalkalmazza színpadra az előadást. Aki tudja, hogyan kell a szereplőknek a Café Momus dobogója elé lépve úgy folytatniuk a dalolást, hogy az továbbra is színpadi játéknak tűnjön, és ne adjon okot a gúnyolódó rosszindulatúaknak arra, hogy az operaelőadást kosztümös koncertnek nevezzék. Aki tudja, hogy Hegyeshalomtól nyugatra ma is furcsának tartják, hogy a magyar nők összepuszilkodnak bemutatkozáskor (meg üdvözléskor): ez Párizsban, két évszázaddal korábban mégannyira képtelenség lehetett. Ha már vállaljuk, hogy az egyik lányka szalagos főkötőcskét szorongat a kezében, míg a másik strucctollas kalapban illeg. Ha már vállaljuk Márk Tivadar vizuális elképzelését a párizsi bohémekről, akiknek társaságából a filozófus éppen most borotváltatja le életében először a szakállát, a haja se legyen úgy felnyírva, mintha a közszolgálati tévé bemondóstúdiójából lépett volna ki. Palerdi András, különben ritka fiatalos megjelenésű Colline, de – ezt már tavaly is leírtam, sőt, más véleményezők is rendszeresen – nem basszus, hanem bariton. Puccini szándékkal és hangzás iránti egyensúlyérzékkel írhatta basszus hangra a szólamot, amit sajnos az is bizonyít, hogy a Kabát-ária ezúttal ritka jelentéktelenül hangzott el.

Persze, évtizedek óta kívánatos némi rugalmasság a látványtervek kivitelezésében: Márk Tivadar híres jelmeztervei inkább csak irányadók, a színárnyalatok ügyében is. Mégsem szerencsés, ha Rodolfo mellfekvencének türkiz tónusa valamennyi felvonásban idegen színfoltként rikít, csupán az Erkel Színház nézőtéri személyzetének uniformisához igazodik. László Boldizsár torkából eszményien szép Rodolfo-hang szól, de a szólam magasságaitól láthatóan fél: hogy nagyobb baj ne történjék, üvöltő hangadással „biztosítja”, amit kár is lenne kitartani; amiből nem szól a magas hangok által kifejezni hivatott lángoló szenvedély.

A színészi játékon is van mit igazítani és kordában tartani. Egy évvel ezelőtt, még az Operaházban, ha nem szívenütőnek is, de jó megoldásnak véltem Rőser Orsolya Hajnalka Musette-alakítását. Most – tán az Erkel Bohémélet-színpadának „kamaraibb” mérete is tette – mind éneklésben, mind játékban tolakodóan harsánynak találtam. Sajnos erre az attitűdre a különben szintén szépen éneklő Szegedi Csaba (Marcello, másik felnyírt hajú bohém) operett-előadásba való ripacskodással reagált, mely hangvétel még az opera IV. felvonásában is megkísértette.

Kihegyezett kíváncsisággal vártam Horti Lilla bemutatkozását, akit az utóbbi évek legígéretesebb Mimijének találtam. Hangszíne és volumene ideális a szerephez, technikai problémái mintha nem lennének. Megnyerően szép, természetes és kedves jelenség is. Azért mondom egyelőre mégis ígéretnek, mert az alakítás személyességének, a figura megejtő és drámai vonásainak még érnie kell. Az érleltetés tanároknak és színpadi mestereknek is a dolga, és persze azoknak is, akik lehetőséget adnak az énekesnek arra, hogy szerepről szerepre csiszolódjon, lehetőleg kisebb és könnyebb szerepekről olyan jelentősre, mint Mimi. Ezen az estén egy drámaibb és megejtőbb Mimit is kihallottam Horti Lilla énekléséből, mint amilyennek szólt, Kocsár Balázs különben élvezetes vezénylete alatt.



Mielőtt azt gondolná valaki, hogy művelt rendezők stb. igénylésével valami egyetemi szintű követelményt állítok az Operaház produkciója elé, sietek megjegyezni, hogy bizonyos színpadi tudnivalók a középiskolai szintű tudáskörbe tartoznak. Amint azok az észrevételeim sem a bölcsészet legmagasabb régióiba, amelyeket a honlapról vagyok kénytelen elmondani.

Öröm, hogy a Bohémélet cselekményismertetője nem terjengős és nem zavaros szöveg, kellemesen utal az opera költőiségére is. Aztán látom a leírás alatt dr. Till Géza nevét, dőlt betűkkel, mintha idézet alatt állna. Csakhogy Till Géza Opera című kötetének kiadásaiban a korabeli honi gyakorlatnak megfelelően a drámai személyek francia névváltozata szerepel, ahogy a magyar szövegkönyvekben is. Az eredeti nyelvű előadások korában azonban már az olasz nevek használatosak, már amelyiket az opera szövegírói „olaszítani” tudtak. Érthető, hogy a honlap szerkesztői nem akartak zavart kelteni azzal, hogy az ismertetőben ragaszkodtak volna a francia névváltozatokhoz, ám a korrekt megoldás az lenne, ha a szöveg alá ezt írnák: dr. Till Géza ismertetőjének felhasználásával.

Ha már ily bőkezűen szórom az észrevételeket, hadd tanácsoljam azt is, hogy az ország egyik legkiemeltebb és legrangosabb kulturális intézményének honlapján tartsák be a magyar helyesírás idegen nevek toldalékolására vonatkozó szabályait is. Ha Rodolfo – Rodolfónak, ha Marcello – Marcellót, ha Musetta – Musettáról (nem pedig kötőjellel, mint a Musette-ről). Ha az érettségin lehet használni a helyesírási szabályzatot (lehet), akkor ez nem csak bölcsészkari tananyag. Ha az érettségin lehet használni, lehessen az Operaházban is. (Hogy aki annak honlapján olvassa a darabok cselekményét, ne hibás írásmódokat tanuljon meg.)

Ha már a honlapon az olaszosított nevek szerepelnek, a szórólapon se álljon kakukktojásként Musette.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 602332017-12-28 02:31:43

Mejtusz Ifjú gárdája vagy a Párizs lángjai balett nagyon keveset ment”…

Az Ifjú Gárda 25 alkalommal ment, a Párizs lángjai viszont 1950. június 11. és 1977. április 3. között 135 alkalommal, vagyis 27 éven át évadonként átlagosan 5-ször.



Mohácsi János formabontó Aidája pedig inkább siker, mint megosztó produkció.

Ezen a fórumon a felújítás után egyvalaki kardoskodott a rendezés mellett. Különben ritka egyetértésben utáltuk, e tekintetben valóban nem megosztó.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 64532017-12-22 02:28:53

Azért kicsit jobban körülírja, mint én.


Erkel Színház • 86192017-12-17 05:06:47

Mindig érdemes kritikát olvasni. A világító, három sorban szereplő angol nyelvű feliratokból, noha azok minden szava érthető, nekem nem állt össze ez a hosszú intézménynév. A három sor eltérő színe miatt sem, a falon való elhelyezésük miatt sem tűnt cégfeliratnak, és azért sem, mert A munka nemesít? falfirka ugyanakkor magyar nyelvű. Csupán villogó dekorációnak tekintettem.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 64512017-12-17 02:24:14

Természetes, hogy a tetszést Rossini zenéje aratta, de azon is lehetett volna gyengíteni rossz fordítással. Ez sikeresnek bizonyult.

Tudjuk, hogy a napjainkra a fodrász szakmába olvadt borbély szakma korábban apróbb orvosi, fogorvosi tevékenységekre is kiterjedt. Akárhogy is, testi-lelki bizalmon alapuló szolgáltatás, amitől nem áll távol a házasságszerzés sem. De bármennyire kiterjedt is a borbély szakterülete, azzal mégsem mutatkozhat be, hogy ő legremekebb kerítő.


Erkel Színház • 86172017-12-17 01:24:35

Az eredeti Gimm-mese eltérő variációi közül Humperdinck operájában a gyerekek a sötétséggel, a tájékozódás elvesztésével, az őket rémisztgető erdei szellemekkel, végül a gonoszt megtestesítő Boszorkánnyal küzdenek meg az erdőben. Ezekkel elemekkel.

Piroska története „a szexuális kalandok veszélyességéről és azok elkerülésére int” – olyan rajzfilmpornókban, amelyekben Piroska a farkassal üzekedik, és ha nem tévedek, a nagymama és a vadász is ilyesmihez csatlakozik, ha már kéznél van az ágy. Különben nagyon jó lenne, ha ez a mese a szexuális kalandok elkerülésére intette volna az utóbbi évszázad leányait, mert akkor nem 20–30 év múltán jutna eszükbe, hogy óvakodniuk kellett volna az erdőtől, nem pedig évtizedekkel később kipakolni a médiában. Egyébként azért erdei történet ez is, mert farkas és vadász többnyire az erdőben jár.

Hófehérke nem rivalizál és nincs édesanyja. Mostohaanyja irigy a szépségére. A dramaturgia azért küldi az erdőbe, hogy ő is találkozhasson egy vadásszal, ott laknak a törpék is, és arra kóricál majd a királyfi.


Erkel Színház • 86152017-12-16 19:12:53

Nem az említetteknél 6–7 évvel idősebb és érettebb alkatú Gyurkovics Mária énekelte Juliskát.

Gyurkovics Mária nem énekelte Juliskát, neki tehát nem kellett volna megfelelnie az ízlésednek.

Számomra a civil világ látványa nem sugall érzelmeket. Ez a színpadkép és a rekvizitumok régi gyárudvart, mai külvárosi utcaképet sugallnak, hamisan, de a bevásárlókocsi akár M. Tóth Géza valamelyik Ring-darabjának fináléját is felidézheti, mindegy is, melyikét.

Folytathattam volna a Bambi sorát Kittenberger Kálmán műveivel.

A Jancsi és Juliska – mint címe is jelzi – fontos jellemzője, hogy abban egy testvérpár küzd az elemekkel, szemben azokkal a gyermek- és ifjúsági hősökkel, akik egyedül keverednek kalandokba az erdőben: Piroska, Hófehérke.


Erkel Színház • 86132017-12-16 03:46:47

Az 1957-es felújítás rendezője (Stephányi György) vagy a produkció más vezetői nem lehettek tanácstalanok. Páka Jolán és Raskó Magda is alacsony termetű énekesnő volt, az előbbi nagy koloratúrszoprán főszerepek birtokosa Gyurkovics Mária mögött, míg az utóbbi többek közt Puccini lírai hősnőit énekelte, bár nem az élvonalban. Harminchét, illetve harmincnyolc évesen bizony „nagyjából kislánynak” látszottak – nos, a színészi alakító- és mozgáskészség mellé ehhez kellett a korántsem öncélú makeup, műszempilla, szőke paróka copfocskákkal, széles masnikkal, dirndli fazonú ruhácska stb. is. Mindez szerintem nem csúfolódás, hanem színpadi látványkultúra tárgya, ami helyett, ha ma nem tetszik, jobbat kell kitalálni.

A korabeli Jancsik közül mindig Szőnyi Olgát láttam, akinek ez számos nadrágszerepe közt is rövidnadrág-szerep volt, mely kantáros viselet „enyhített” lenyűgözően királynői megjelenésén.

(Fölteszem, hogy az általam sajnos nem látott szériában Pászthy Júlia és Ötvös Csilla is illúziókeltő Juliska volt.)


Erkel Színház • 86122017-12-16 03:40:10

Köszönöm a helyreigazítást, és nagy bocsánatot kérek mindenkitől, elsősorban Ducza Anikó olimpiai bronzérmes tornásztól és Ducza Nóra magánénekesnőtől! (Külön bosszant, hogy – a sportvilág analfabétájaként – nem is ismerem a tornásznőt, valószínűleg csak a rádióból fészkelődött a neve a fülembe, és nem tegnap.)



Tudom, hogy a hajléktalanok (némelyiknek állása is van) és a kukában kotorászók (némelyik lakik is valahol) nem feltétlenül ugyanazok. Ebben a rendezésben viszont nagyon úgy tűnik, hogy a család hajléktalan. – Rendkívül szegény család is lakhat takaros kis házban, tarthatja azt rendben és tisztán (virágos ablakkal is: lehet évtizedeken át gyűjtögetni és újravetni a magokat az egynyáriakról, és persze lehet évente tízezreket is költeni új palántákra). – Színpadi művésznek ne kelljen magyaráznom, miért viselnek a művésznők parókát, műszempillát a színpadon, az ábrázolt nőalak társadalmi helyzetétől függetlenül, s nem azért, mert ez „dukál”. – Láttam már festett hajú hajléktalant (még olyant is, aki órákig sminkelte a szesztől kivörösödött, felpüffedt arcát), de Megyesi Schwartz Lúcia dekoratív parókája nem úgy nézett ki, mint amit otthon (vagy az utcán) festettek. – Ha elolvasod a Bambit, megtudod, hogy az erdő miért védelmező környezet is, pl. a tisztással ellentétben. – (Akadnak azért a nagyvilágban, ha nem is Jancsi- és Juliska-korú, de nagyobb gyerekek, akiket, ha nem is a nyomorból, de a szürkeségből kiemelt egy tehetségkutatóban megszerzett ismertség. Hogy ez önáltatás-e, vagy sem, az a tehetségtől függ, és attól, hogy képes-e a könnyű siker a hivatástudat és a szorgalom motorjává válni.) – A gyermekrablás a szervkereskedelemben műfajilag nem illik a mesébe, amelynek tartalmi és formai követelménye az egyszerűség. (Még az operairodalom remekműveinek cselekménye is egyszerű.)

Ha kolléganőd kislányának megbocsátod, nekem is meg kellene bocsájtanod, hogy nem tetszett a rendezés. Megbocsátás helyett viszont személyeskedsz, amikor gúnyolódástól sem tartózkodva azt írod, úgy ülök be, hogy ezt most utálni fogom és juszt se akarom érteni, mi történik, szép kislánykákat és szép kisfiúkat akarok csinos házban és szép mesebeli erdőben. Cserébe én sem írom, hogy Te úgy ülsz a számítógéphez, hogy ezt most dicsérni fogom és a magam véleményén túl juszt is gyermetegnek és együgyűnek állítom be annak a meglátásait, aki ismét elmarasztalni merészelte művészi aranykorát élő, de igazságtalan támadásokat megélő Operaházunk gondolatgazdag felújítását. (Ez nem visszavágás, csak stílusgyakorlat volt.) Nem, ha egyszer ötletelés helyett tehetség, megnyilatkozó üzenet és a stílushoz való hűség köszön rám a színpadról, nem fogom visszasírni a „szép mesebeli erdőt”.


Erkel Színház • 86052017-12-15 05:00:22

Jancsi és Juliska – 2017. december 14.



Ez a modernizálás egy darabja a többi ilyen szándékú vacaknak, amelyek különben nem ócskavas- és papírhulladék-áron készülnek az Operaházban, immár futószalagon.

Nincsenek tapasztalataim arról, hogy a rendező, Rafael R. Villalobos hazájában kicsodák és hogyan élnek a legszegényebbek, a hajléktalanok – ám annál mélyebb merítésű tapasztalatokat gyűjtöttem erről a világról Budapesten (időben is széles merítéssel: a kapitalista restauráció óta eltelt három évtizedben, amelynek hozadéka, vagy inkább hordaléka a pária sorsú emberek sokasága), a napok kevésbé fényes óráiban is, történetesen egy olyan kerületben, ahol a szegénység, a lumpen életmód, az alkalmi szálláslehetőségek és ételosztó helyek gyakorisága következtében e világ kivételes sűrűsége figyelhető meg. Láttam már hajléktalanokat aludni, lakni, enni és inni (alkoholt is) az utcán, sőt „gyereket csinálni” is – hadd használjam ezt a kifejezést itt a szeretkezés szinonimájaként. De magzatot viselni, babát szoptatni, gyermeket nevelni sohasem, pontosabban hajléktalan gyermekeket nem! A hajléktalanok nem alapítanak családot, amikor utcára kerültek, ha volt gyermekük, őket az állam, az egyházak, alapítványok stb. intézményei nevelik tovább. Lakást nem mellékelnek hozzá, így többségükből hajléktalant nevelnek, akik akkor már nem gyermekek. (Akadnak az elképesztő jelenségekről adatok is ebből a „szép” régi-új világból. Olyan politikusi és újságírói kijelentéseknek, melyek szerint Magyarországon ma tömeges mélyszegénység van, nem akarok hinni, főleg nem hivatkozni rájuk, miközben mások cáfolják ezt, én pedig nem végeztem róla kutatásokat. De leírom, amit véletlenül a napokban olvastam, nem exkluzív helyen, csupán a Wikipédiában: „Ukrajna lakossága az 1991-es függetlenedés és rendszerváltás óta 2008 elejére 52 millióról 46 millióra csökkent. 17 év alatt 30 millió abortuszt hajtottak végre”. Az adatközlés erre a forrásra hivatkozik: https://mno.hu/migr/17-ev-alatt-30-millio-abortusz-ukrajnaban-383492.) Csak azért tértem ki erre, mert megrázott, és hogy sejthessük: milyen útvesztőkben és vesztőhelyeken tűnnek el a gyerekek, oly mértékben mindenesetre, hogy egy szembeötlő társadalmi rétegben mintát sem látunk belőlük. Annyi kéregető emberrel találkozom, hogy ha mindegyiknek csak egy százast adnék a kezébe, semmi pénzem sem maradna (ilyenkor szégyellem, hogy még operára is jut), de gyermek koldust a rendszerváltás óta nem láttam. Lehet, hogy másoknak, más helyeken és más körülmények közt (pl. autóból) eltérő tapasztalataik vannak.

Az én tapasztalatommal a Jancsi és Juliskának ezt a látványkoncepcióját eleve elvetem, affektáltnak, fontoskodó közhelynek (ld. salzburgi Bohémélet, a pesti Faust stb.) és hiteltelennek találom. Azért írtam látványkoncepciót, mert üresnek tűnik, semmi gondolati többletet sem ad ahhoz a változathoz, mely szerint egy seprőkészítő pici kunyhóban él családjával az erdőszélen, és mindennapos gondjuk az éhség. Egyébként a hajléktalanok éppen azért élnek (főleg nagyobb) városokban, mert a kukákból és a könyöradományokból legalább éhségüket csillapíthatják és fenn tudják tartani magukat.

Lehet persze kifogásolni, miért kérem számon a hitelességet még egy mesében is, ráadásul egy rémtörténetben. Hát csak azért, mert olyan ember beszéde, aki hazudik, nem köt le. És mert a Jancsi és Juliska ez esetben nemcsak rémtörténet, hanem opera is, ahol fontos kifejező elem a zene, időnként álomszerű szépségekkel. Például a német klasszikus és romantikus zeneirodalom olyan hagyományos ékességével, mint az „erdőzene”. Idilli erdőé, amely szépséges, harmonikus és megnyugtató – amíg nem látunk a mélyére: növények és állatok olyan populációi, amelyek végtelen körforgásban gyilkolják egymást, máskülönben nem maradnak életben. De Humperdinck zenéje nem erről szól, hanem arról az erdőről, amely a veszély mellett védelmet is ad, az idilli világról is, amelyben a jó ellensége a gonosz, és létezik igazság: a jó legyőzi a gonoszt. Hogy pontosan a gonosznak a módszerével, ennek gondolati mélységére nem ás le a mese, az a fő, hogy örülhessünk a végén. Ha azonban a látvány megerőszakolja az eredeti miliőt, én nem tudok örülni.

Talán nem véletlen, hogy az elutasított koncepción belül is a rendező tervezte jelmezeket találtam legsikerületlenebbnek, vagy éppen egyenetlen színvonalúnak. Amikor megnéztem a Juliskát alakító Ducza Anikó fényképeit, leltárilag mindent erényét rendben találtam, sőt. Ezért is érthetetlen, miért kellett Juliskájából nem helyes, hanem „érdekes” gyereket csinálni – készek vagyunk ezzel a jelzővel illetni, akiről nem akarunk tapintatlanul nyilatkozni. Rövid és kócos, vörös parókához ronda szemüveget visel (lehet, hogy a kukában lelte, de azon sem lepődnék meg, ha valaki tudatná, hogy ilyen keret fél millióba kerül), jelmeze nem szegény gyereké, hanem múlt századi takarítónőé, és mindent megtesz, hogy viselője ne gyereknek tűnjön. Jancsi ugyanakkor igazán szép fiúcska, Kálnay Zsófia megjelenésével és játékával is szakít azzal a kínos hagyománnyal, hogy az operaénekesnők nadrágszerepben sem hajlandók háttérbe szorítani magukban a nőt. Ezúttal az ő hangja és vokális alakítása is a legtetszetősebb élmény volt számomra.

Kirívóan zavaró a gyerekek anyját, Gertrúdot éneklő Megyesi Schwartz Lúcia megjelenése, aki viszont (bár szintén valami múlt századi takarítónő-jelmezben) mintha a nagyvilági, hódító nőt nem lenne hajlandó elnyomni magában (vagy inkább Kundryt alakít). Világos fürtökkel díszes vörös hajkoronájával a rendező-tervező nyilván azt a fontos üzenetet küldi a színpadról, hogy milyen drága hajfestékeket képesek emberek kihajítani a kukába, nem is keveset, ha még Juliska kócára is jutott belőle. Az opera 1957-es magyar színlapján Ébresztő tündérként szereplő jelenés a mai színlapon Ébresztőmanócskára változott, ennek megfelelően Nagy Zsófia személyében egy magas és csinos fiatalember jelenik meg.

Nem szívesen élcelődtem azoknak az művészeknek a látványával is, akiknek éneklése nagyon is tetszett. Sajnos a magyar szövegérthetőséget általában gyengének találtam, míg az Altatómanócskát alakító Simon Krisztinánál nehézkes formálásúnak: mintha nem az anyanyelvén énekelne. Pedig Kovács János a partitúra élvezetes hangzásélménnyé varázsolása közben gondot fordított arra is, hogy az itt-ott vastag zenei szövet ne nyomja el az énekeseket. Ám a magyar nyelvű éneklés több évtizedes száműzetése nemzedékváltások múltán nem lehet büntetlen egy kultúrában.

Ha részvevője nem akartam is lenni, siettemben hallottam még a lépcsőházban a vastapsot és a kiabálós ovációt a félig sem telt nézőtérről.


Erkel Színház • 86042017-12-15 04:33:47

Akkora értékveszteség már nem érheti A diótörőt az Erkel Színház színpadára igazítással, mint amilyen 2016 decemberében érte Solymosi Tamás verziójával és az eredeti díszlet módosításával.


Erkel Színház • 86032017-12-15 04:31:34

Ez a nyomortelep patkányokkal pontosan beleillik abba a folyamatba, amely minden művet a maga emelkedettségéből, megemelt vagy hiteles miliőjéből leránt a mai közönségesség „valóságába”, ám olyan valóságba, amelyet az „alkotók” az íróasztaluk és a rendezői pultjuk mögül elképzelnek. Ezekben nem az a legfájdalmasabb, hogy a történetek ledobják magukról a „korszerűsített” és illúziótlanított előadások logikátlan ötleteit, hanem az, hogy azok a zenétől is idegenek.


Erkel Színház • 86022017-12-15 04:29:21

A János vitéz megérdemelne egy teljes felújítást, az Erkel Színház színpadára tervezve. A legutóbbi verzió már 2013 áprilisában gyatra volt. A cigánybáró idei, márciusi felújítása azt a szomorú tapasztalatot hozta, hogy jelenleg nincsenek a színházban magukkal ragadó színpadi egyéniségek klasszikus operett, daljáték előadásához.

Én elhiszem Neked, hogy a jegybevétel csak töredéke a működés finanszírozásának, ugyanakkor valami jogcím mégiscsak kell egy színház finanszírozáshoz. Ez a jogcím jelenleg elsősorban az Erkel Színház folyamatos műsorszolgáltatása (kisebb részben más játszóhelyeken, pl. a Fesztivál Színházban, illetve a turnékon zajló előadások is).

Szerintem a főigazgatónak és a művészeti vezetőnek, ha csak vázlatosan is, előzetesen is tudnia kellett, milyen lesz a Jancsi és Juliska rendezése.


Erkel Színház • 86012017-12-15 04:24:49

Kedves Momo, ha Te nem is, majd a mindenkori fórumolvasó eldönti, mi ebben a hozzászólásban a személyeskedés, és kiék e vitában a csúsztatások, ferdítések valójában.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 64442017-12-14 03:40:47

Én tágabb családodban, a fórumon is örülök, ha teszel ellene, de a „minden erőddel” azért takarékoskodj. Ki tudja, mi jöhet még.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 64432017-12-14 03:37:28

De, én elhiszem Neked, hogy a felsorolt szavak nem találhatók meg Figaro belépőjének eredeti szövegében. Viszont a sok száz magyar nyelvű előadás, az egykor népszerű rádió- és lemezfelvételek elragadtatott hallgatói nem is kifogásolták ezt. Valószínűnek tartom, hogy Harsányi Zsolt és Blum Tamás nem boldogult az olasz szöveg tükörfordításának mutatós versbe szedésével. Ez is igazolja, hogy a műfordítás kényszerűen alkotó tevékenység is.

(Máté Péter Elmegyek című és kezdetű dalának szövegét sem leljük a Sylvie Vartan előadásában világslágerré vált Nicolas-ban.)


Erkel Színház • 85812017-12-14 02:41:04

Nagyon rossz a hasonlatod. A teherszállítás gazdasági ágazat, azon belül is igen szerteágazó fogalom. Az operajátszás a legkomplexebb művészet.

A teherautókat nem elsősorban a rosszul kihasználhatóságuk szorította ki, hanem korunk bálványozott „istensége”: a személygépkocsi. És nemcsak kisebb szállítókocsik jöttek helyettük (meg a tehervonatok helyett), hanem sokkal nagyobb monstrumok is: a kamionok. Közben megváltozott az ipar és a kereskedelem viszonya és szerkezete is.



Visszatérve az Erkel Színházra: nem az Operáéhoz hasonlítva neveztem nagynak a színpadát, hanem minden egyéb kőszínházhoz viszonyítva az országban. Tapasztalhattuk, hogy operaelőadásokhoz sem a Thália, sem a Víg-, sem az Operett- színpada nem vált be, ezeken a helyeken legfeljebb speciális motivációval, kivételesen mutathat jól egy-egy opera színrevitele; akusztikai gondok is akadnak bőven. A PRIMAVERA-sorozat előadásain láthattuk, hogy a vidéki és határon túli nagyszínházak előadásai úgy festenek az Erkel színpadán – és ezzel egyiket sem szeretném megsérteni –, mintha babaszobát rendeznének be rajta.



A mai Erkel Színház épületének 106 éve (ha nem is folyamatos, de) folytatólagos működése, továbbá számos adat egészen addig a tényig, hogy jelenleg a Magyar Állami Operaház különböző formában alkalmazott dolgozóinak legtöbbje alapvetően az Erkel Színház működéséből él, és ez még a következő évadban is így lesz, nem azt támasztja alá, hogy az Erkel Színház műemlék.

Az Operaház és az Erkel Színház műsora optimális tervezésének az a feltétele, hogy az arra szerződtetett és azért fizetett emberek értsenek az optimális tervezéshez. Az Erkel nem sportcsarnok méretű: minden átalakítás alkalmával csökkentik a férőhelyek számát. A legutóbbi felújítás előtt az oldalpáholyokban még 7 vagy 8 széken lehetett nyomorogni és hajlongani, ma mindegyikben 3 kényelmes ülőhely van. Innen a fórumról legfeljebb véleményt mondunk az előadások művészi élménye mellett a bennünket zavaró és aggaszó fél házas és a telt házast meg sem közelítő előadások miatt, ezeknek lehet üzenő szándéka is, de az Operaház „csesztetésére” nincs lehetőségünk (tehát fölösleges is kivédeni azokat), amint arra fogadóképesség nem igen mutatkoznék. Az üres nézőtereket azért tartjuk kétségbeejtőnek, mert a jelenség nem természeti katasztrófa, hanem azt jelzi, hogy jelenleg emlékezetünk óta a legrosszabb műsorpolitika, közönségkapcsolat és közönségszervezés tanúi és elszenvedői vagyunk. A közönségkapcsolat álságos formája, hogy ilyen-olyan alkalommal civilben lehet a művészekkel találkozni, és egy-egy előadás előtt az alkotók kinyilvánítják az érdeklődőknek, miért kell a rendezéseknek úgy kinézniük, ahogy rondának tartjuk azokat.



Ugye, Te is tudod, hogy a pontokba szedett feltételezéseid mennyire hamisak? (Úgy is mondhatnám, profánul hülyének állítod be a nézőt, akinek nem tetszik valami.)



1. Aligha várja el valaki, hogy az Operaház „mindent” játsszon egyszerre, noha két operaépületben ez egyáltalán nem lenne abszurd elvárás. A probléma inkább abban van, hogy a színház nem minden időszakában rendelkezik olyan társulattal, amelyik bármely stílusú mű interpretálására alkalmas.



2. Az Erkel Színházat nem az eredetileg épített, hanem a mai nézőterével kell működtetni.



3. Az a legtermészetesebb elvárás lenne, hogy az Erkel Színház nézőtere legalább akkor tele legyen, amikor az Operaház be van zárva. (Pl. egy régóta nem adott meseopera decemberi, vagy egy Tosca januári előadásin.)



Végezetül: hamis szóhasználat és hamis felfogás sugalmazása, hogy az Operaház „működteti” az Erkelt, annak nagy nézőterével. Sosem volt szégyen, hogy inkább az Erkel Színház tartotta el az Operaházat azáltal, hogy a népszerű repertoár telt házas vagy jó házas előadásainak bevétele mellett megengedhette magának az Operaház a delikát repertoár valamivel drágább előadásain a szegényesen telt nézőtereket is. De a két ház előadásainak és árainak színvonala között nem is volt az Erkel Színházat megalázó különbség. (Ennek folyamata nem a jelenlegi vezetés érájában kezdődött.)


Erkel Színház • 85752017-12-13 05:06:38

Én nem vágyom igazán olcsó helyárakra. A kultúráért is kelljen fizetni, ne csak a karajért. Valójában kicsit szégyellem magam, amikor beülök az Erkelbe, jó helyre 500-ért. Viszont a 100 %-os helyáremelés egyik évadról a másikra, egy addig kellemes helyárakkal működő házban, csak azért, mert az Operaház nem játszik, durva ötlet és elhibázott lépés volt. Már azért is, mert sem a jövedelmek emelkedése, sem az infláció nem volt 100 %-os. Remélem, a folyó évad jegyeladási fiaskói legalább tanulságul fognak szolgálni!

Annyi bizonyos, hogy a túlhajszolt marketing költségeivel mérsékelni lehetne a helyárakat. Persze ebben az évadban már nem.


Erkel Színház • 85742017-12-13 05:03:26

Te is tudod, hogy érzékenyen reagálok az Erkel Színház minősítésére. :-)

A nagy színpad, nagy nézőtér alapvetően érték, amit ki kell(ene) használni, és nem tehernek tekinteni. (Van igény a nagy belterekre: már nem is tudom, hány aréna van Budapesten, illetve Magyarországon.)

Hogy a túlzott mennyiségű reklám nem hatékony, annak igazságát a jó bornak nem kell cégér közmondás is jelzi. Csak kellene az a jó bor! Olyasmi, amihez van alapanyagunk. Nem az, amit Párizstól irigyelünk.


Erkel Színház • 85712017-12-13 02:51:47

Azért a december 14-i előadás nézőtere valamivel keményebb képet mutat a nem megtöltöttségnél. Nem Madáchnyi, legfeljebb Madách Kamarányi (Örkény Színháznyi) ember váltott jegyet rá.

A december 19-i 11 órai fél házasnak ígérkezik – fél áron.

Ne feledjük: az Operaházban is voltak kínosan kongó nézőterek, sőt kínosan kongó, kedvezményes főpróbai nézőterek is. Lehet, hogy az Andrássy úti palota is nagy nyűg az Operaháznak. Attól is meg kellene szabadulni, és valami intimebbet építeni helyette.


Erkel Színház • 85702017-12-13 02:31:52

Cilike, mást értünk régen és soha alatt. Az 1991. december 15-én bemutatott, Fehér András rendezte változatot (http://www.szinhaziadattar.hu/web/oszmi.01.01.php?as=1208&kr=A_10_%3D%22Jancsi%20%C3%A9s%20Juliska%22) sajnos nem láttam, csak képekről és a tévében mutatott rövid részletekből tudom, hogy az még hagyományos mesekörnyezetben játszódott.

Az én alapélményem az 1957. április 18-án bemutatott változat: http://www.szinhaziadattar.hu/web/oszmi.01.01.php?as=15907&kr=A_10_%3D%22Jancsi%20%C3%A9s%20Juliska%22*.

Valószínűleg az Operaház akkori vezetői is úgy gondolták, hogy a darab Magyarországon nem ismert és nem népszerű (márpedig nagy szükség volt ifjúsági műsorra a János vitéz mellé, mert a forradalom leverése után a közönség átmenetileg bojkottálta az orosz és szovjet műveket, így A diótörőt és A hattyúk tavát is), ezért Humperdinck operájának rövidített, de kerek és izgalmas cselekményű változatát adta, a műsort pedig kiegészítette egy egyfelvonásos mesebalettel, a Babatündérrel. (Másodjára már jobban vártam a Bayer balettjét, mint a Jancsi és Juliskát.) Úgy emlékszem, mindig megcsodáltam az Erkel Színház nagy nézőterét a benne tapsoló felnőttek, gyerekek sokaságával. Mi nem tapsolhattunk végig, mert vonathoz kellett igyekeznünk.



A napokban olvastam el néhány változatát a Jancsi és Juliska-mesének, és bevallom, nem emlékeztem arra, hogy ennyire borzalmas. Anyukám általában a mesék szép oldalát domborította ki. A gyerekek éhezése sem rázott meg, kicsit irigyeltem őket, hogy nem kell nekik ebédelni, vacsorázni meg ilyenek: nem szerettem enni. A boszorkány sorsát a kemence ajtaján belül nem gondoltuk tovább.



*Az OSZMI adattárának hiányos oldalát kiegészítem azzal, hogy a „szerepkettőzés” (sőt szerephármazás) jegyében Jancsit Szőnyi Olga és Birkás Lilian, Juliskát Raskó Magda, a Boszorkányt Svéd Nóra, az Altató bácsit László Margit, az Ébresztő tündért Gombos Éva is alakította.


Erkel Színház • 85612017-12-12 16:00:04

Ez nem ilyen profán módon működik. Elmondom az én esetemet.

Ha úgy hirdetik meg a Jancsi és Juliskát, hogy a legutóbbi előadást újítják fel, vagy új, a mese stílusához illő, romantikus felfogásban, már a nyári elővétel indulásakor vettem volna 8 príma jegyet, és még magamnak 1-et a másik szereposztáshoz. Információ híján, és az utóbbi évek felújításainak tragikus tapasztalataival azonban összesen 1 közepes árú jegyet vettem magamnak. (A kinézett szereposztást azóta meg is cserélték.) Közben kedvezményes vásárlásra is kaptam lehetőséget, de zsákbamacskára még úgy sem mertem költeni.

Amióta olvasom, hogy újabb modernizálási erőszak várható meseopera alakjában, örülök, hogy legalább nem voltam könnyelmű. Én mindent kibírok, de az ember nem a túlélésért megy színházba...


Erkel Színház • 85572017-12-11 22:03:27

Úgy emlékszem, a rádiófelvételen Pitti Katalin és Pánczél Éva énekli a testvérpárt.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 64392017-12-11 17:16:31

Az első fecske, ha jól rémlik, pár éve a Gianni Schicchi volt, a Mario és a varázsló párjaként” – írja -zéta- az Operettszínház operajátszási hagyományának kezdetéről.

Hát… az attól függ, melyik évszázadban láttuk azt az első fecskét. 1981 tavaszán Beaumarchais szerelmi történetének folytatását, a Figaro lakodalmát láthattuk: http://www.szinhaziadattar.hu/web/oszmi.01.01.php?as=18825&kr=A_10_%3D%22Figaro%20lakodalma%22



Elkeserített, amit az új magyar „fordításról” olvashatunk.

A francba!” – ez ráadásul nem is korunk köznyelvében élő káromkodás. Hosszú ideig az amerikai filmek sokkal durvább káromkodásait „fordították” így a szinkronszövegekben, hogy azok miatt le kelljen későbbi időpontban sugározni egy-egy filmet, sorozatot.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 602132017-12-11 02:30:57

Ld. az Erkel Színház-topicban.


Momus társalgó • 63052017-12-08 03:39:32

Másképp válaszolok. Egyáltalán nem mindegy, hogy az érintett milyen okból (vagy célból) „tűrte az abúzust”, sem annak körülményei, esetleges verbális előzményei. Mert ezektől (is) függően talán nem is abúzus történt. Erre hoztam fel egy gondolatmenet-modellt, saját szerzői nevem alatt: ez nem az általad leírtak értelmének kicsavarása. (A komment tetszetőssége nem érdekel, nincs vonzata sem eladott példányszámban, sem honoráriumban.)


Momus társalgó • 63042017-12-08 03:36:15

Nem írtam azt, hogy az a jel feljogosította a két férfit. Legfeljebb biztatta. Hogy mire? Ha igaz a nyilvánosságra hozott történet, az én ízlésem szerint türelmetlen és ízléstelen szexuális játékokra – de mi köze van a mi ritmusérzékünknek és ízlésünknek ahhoz, hogy mi történt egy autó belterében? Ez csak azóta „közügy”, amióta a harmadik jelenlevő több, mint 20 év múltán, megosztotta a nyilvánossággal. Mellesleg azt is, hogy a kéretlen hímvessző petyhüdt és kicsi volt. Ez vajon miért fontos? Ellenkező esetben más lett volna a helyzet?! A gesztus, ismétlem, számomra abszolút nem tetszetős, de ahhoz, hogy az „urak” kiábrándító és lesújtó kísérletén túlmenően zaklatásnak minősüljön, pontosan kellene tudni, mi történt és mennyi idő telt el a meglepéstől a visszakozásig. Végül is minden szexuális esemény, akár romantikus, akár visszataszító számunkra, kezdeményezések és arra adott válaszok láncolata; jól is néznénk ki, ha minden kezdeményezést zaklatásnak tekintenénk! Erőszak elkövetéséről pedig a konkrét esetben – tudjuk, melyikről van szó – egyáltalán nem beszélhetünk.



Nem azt írtad, hogy „bizonyíték nélkül kellene bárkit (jogilag) elítélni” (nem is írhattad volna, hiszen, gondolom, nem vagy a bíró helyében), viszont bizonyítékok nélkül tekinted ténynek az állítólagos „áldozatok” facebook-posztjait és médianyilatkozatait, és megtagadod a megvádoltaktól (nem az ártatlanság vélelmét, hanem) azt a vélelmet, hogy az éveken-évtizedeken át elhallgatott eseményekről nekik is van egy verziójuk, egy aspektusuk. Ez a vélelem általában megilleti őket, még ha pl. Marton L. és Kerényi M. G. nyilvánosság előtti védekezése korántsem volt meggyőző.



A bűncselekmények büntetése az igazságszolgáltatás feladata. Az igazságszolgáltatás lehetőségének elmulasztásával, illetve az igazságszolgáltatás helyett a bíróságnál sokkal befolyásolhatóbb közvéleményre bízni az ítélkezést: olcsó és atavisztikus megúszás.



Ez a tipikus karosszék-okoskodás” – ez a válasz, még ha kissé burkoltan is, tipikus személyeskedés, érvelés helyett. Itt, a fórumon nem számít, hogy tárgyalótermi vagy otthoni karosszékből okoskodunk-e nicknéven.



Marton L. és Kerényi M. G. ügyében nem tudok névvel, arccal vállalt, több konkrét esetről. (Az egykori, ma a világ másik felén élő táncos nyilatkozatának igazságtartalma nem bizonyított.) Nevet és arcot említettem, velem közölt lakcímet és személyi számot nem. Kedves Franca, „a tartalmas fórumozásnak alapkövetelménye, hogy ne csavarjuk ki a másik mondanivalóját csak azért, mert az általunk kicsavart értelmezésre elmésebb válasz adható”.



Igazad van, meggondolatlan szóhasználat volt részemről a „senki”. Megfeledkeztem az alapvetően hiszékenyekről, a média tálalása nyomán befolyásolhatókról, a közhangulatot és minden hisztériahullámot meglovagolókról, a csámcsogókról, a spontán és türelmetlenül ítélkezni akarókról stb., stb. Ezekre mindig számíthatnak azok, akik az igazságszolgáltatás helyett a nyilvánosság ítéletét (és a megkésett ismertséget, népszerűséget) választják.


Momus társalgó • 63012017-12-07 02:28:32

Teljesen mindegy egyébként, hogy az érintett milyen okból tűrte el az abúzust, az nem változtat annak bűncselekmény  jellegén és nem jelent felmentést az elkövető számára.

Azt senki sem fogja bevallani, hogy engedtem a közeledésének (netán a közelébe férkőztem), hogy kipróbáljam, mennyire erős hozzá a gyomrom, és mennyire reális az, amivel kecsegtet. Ennél mindenkinek vannak jobb történetei, továbbá az „abúzus nem tanúk előtt történik”, ugyebár.


Momus társalgó • 63002017-12-07 02:24:38

Nem szabadna hagyni elburjánozni, de én ennek a mozgalomnak sem jósolok fényesebb eredményt, mint a parlagfű irtásának. Pedig ott is bevetették már a kipellengérezés és a törvény, a büntetőjog erejét. Másfelől viszont mellette is érvelnek, áldásos tulajdonságaival és a természet egyensúlyának rendjével.


Momus társalgó • 62992017-12-07 02:22:01

Hadd erősítselek meg azzal, hogy amikor apukám lánya először ment szülők nélküli, vasárnap délutáni vendégségbe (nem házibuliba, mert oda nem is engedték volna), apukám a következő útravalóval látta el. Ha egy fiú kétértelmű kijelentést tesz, azonnal felállsz, és tanulmányi kötelességedre hivatkozva hazajössz. Ha ismered az illetőt, fel is pofozhatod.

Nem állítom, hogy a XIX. században született apukám útravalójának szavatossága nem járt még le, sőt azt sem, hogy felidézett történetem idején még „best” volt. Az viszont örök igazság, hogy egy nő viselkedésének jeleznie kell a sorompót egy férfi előtt. (Egy kamaszfiú viselkedésének is egy tolakodó, befutott férfi előtt, hiszen a mai kamaszokhoz már kéretlenül is eljut a szexualitás teljes skálájának ismerete, több médiumon keresztül is.)


Momus társalgó • 62982017-12-07 02:18:24

Mindenáron bele szeretnének kerülni a belterjes művész-világba” – ebben a gondolatban van a kutya elásva. A művészi pályán érvényesülni akaróknak és tudóknak, még a drámai szendéknek is, tehetségük mellett, rámenősnek, elszántnak is kell lenniük, már ahhoz is, hogy a színpadra tudjanak lépni, vagy hogy a semmiből érkezve, nagymenők, sztárok társaságában éljenek. A mindenre elszántság pedig meglátszik egy emberen, meglátják a rendezők is. Mindenki kibocsát jeleket, amikhez másoknak antennáik vannak. Ilyen jel – nem azért mondom, mert Stohl András is mondott ilyen értelműt (majd tompított rajta, de nekem nem kell) –, ha egy húszéves lány éjszakába nyúlt gyakorlat vagy kurzus után autóba ül két, nála évtizedekkel idősebb férfival.



Úgysem hinne nekik senki, mert nincs bizonyíték.

Talán nem oktalan, hogy az igazságszolgáltatásban a bűncselekmény megállapításához kitalálták a bizonyíték (tárgyi bizonyíték és/vagy egybehangzó tanúvallomások) szükségességét. Gyilkosságért való elítélés vagy gyilkosság vádja alóli felmentés is bizonyítékokon múlik. Zaklatás vádját miért kellene anélkül is hitelesnek tekinteni? Ha bizonyíték nem kellene, akkor bármilyen hazugsággal meg lehetne vádolni, illetve zsarolni bárkit.

A bűncselekmények elévülése intézményének is nyilván megvannak a jogi érvei, a számos közt az, hogy korlátlan ideig (vagy idő múltán) ne lehessen valakit zsarolni. Persze ez a védelem sem teljes, hiszen a friss esetek példázzák, hogy a jogi büntetésen túl is tönkre lehet tenni emberek és a hozzájuk tartozók karrierjét, jó hírét, nimbuszát, családi életét stb.



Az áldozat végiggondolja azt is, hogy kinek hinnének…” – igen, az ember minden lépésének van kockázata, amit vagy vállal, vagy nem. A zaklatást is lehet(ett volna) egyetlen percig sem vállalni, annak kockázataival együtt.



Az érintettek esetében általában több áldozat van, ami azért a történetek valódiságát erősíti.

Feltéve, hogy nevükkel, arcukkal és a bűncselekmény leírásával jelentkeznek. De nem tették, holott „támadóikat” már ártalmatlanították (persze vannak, akik a vérüket és a fejüket is kívánnák, elvégre demokráciában élünk). Bánhatják, hogy nem tették, hiszen most Az év emberének számítanának.



Hogy a szexuális erőszak...” – a jelen „metoo”-hullámban ez eddig nem volt jellemző.



Akik bizonyítékot követelnek, elfelejtik, hogy a szexuális erőszak, egyéb abúzus nem tanúk előtt történik. Vagy pontosan tisztában vannak vele, épp ezért követelik a tanúkat.

Senki sem követel bizonyítékot, legfeljebb anélkül nem hisz el semmit sem.


Pantheon • 21562017-12-06 06:33:33

Johnny Hallyday (Jean-Philippe Smet) 1943. június 15. – 2017. december 6.


Momus társalgó • 62882017-12-06 01:40:18

Nagyon találó ide ez az idézet, amely mára közmondás is.


Házy Erzsébet művészete és pályája • 41162017-12-05 21:57:32

Valójában nem tudom, hogy amikor egy kiadványból másolunk szöveget, helyes-e javítani a hibáit, vagy tisztelni annak eredetiségét, a hibákkal együtt. Tényleg tanácstalan vagyok.


  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Jerusalem Academy of Music and Dance
"Operavizsga-Fesztivál"
MENOTTI: A médium

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Sofja Gülbadamova (zongora)
MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Dimitrij Jurovszkij
DOHNÁNYI: 1. (e-moll) zongoraverseny, Op.5
RACHMANINOV: Szimfonikus táncok, Op.45

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: Tosca

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Berecz Mihály (zongora)
Concerto Budapest
Vezényel: Rácz Zoltán
BERNSTEIN: Candide - nyitány
GERSHWIN: F-dúr zongoraverseny
STRAVINSKY: Gyászének - magyarországi bemutató
STRAVINSKY: Tűzmadár-szvit (1945)
19:00 : Szombathely
Bartók Terem

Csáki András (gitár)
Savaria Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Madaras Gergely
"Spanyol-est"
BIZET: Carmen 1. szvit és Habanera a 2. szvitből
RODRIGO: Concierto de Aranjuez – gitárverseny
DE FALLA: A háromszögletű kalap – szvit
RAVEL: Bolero
A mai nap
született:
1835 • Cezar Antonovics Kjui, zeneszerző († 1918)
1841 • Emmanuel Chabrier, zeneszerző († 1894)
1907 • Ferencsik János, karmester († 1984)
1943 • Lencsés Lajos oboaművész