vissza a cimoldalra
2020-04-03
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11475)
A csapos közbeszól (95)

Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62104)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7342)
Zenetörténet (280)
Kolonits Klára (1170)
Pantheon (2583)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4735)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3773)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1907)
Franz Schmidt (3569)
Opernglas, avagy operai távcső... (20447)
Élő közvetítések (8464)
A MET felvételei (131)
Operett, mint színpadi műfaj (4274)
Momus-játék (5819)
Kimernya? (3516)
Plácido Domingo (927)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: Beatrice
Leírás:
Honlap:
   


Beatrice (770 hozzászólás)
 
Zenetörténet • 2742020-03-20 19:38:35

Azoknak, akik szeretnek régi újságokban, folyóiratokban böngészni: A vírushelyzetre való tekintettel április közepéig ingyenesen böngészhető az Arcanum Digitális Tudománytár, ami két évszézad magyar újságjait és folyóiratait teszi elérhetővé. További részletek itt.


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 45742020-03-14 16:53:11

A zenekar honlapja szerint 20-án 19 órakor elérhetővé teszik a felvételt a zenekar Youtube-csatornáján.


Kolonits Klára • 11592020-02-19 19:43:26

Sajnos nem láttam a szóban forgó videót, de tavaly érdeklődésből, nézőként résztvettem Edita Gruberova egyhetes mesterkurzusán Tirolban. Bár nem vagyok énekes, annyi lejött, hogy egy ilyen kurzuson nem lehet pillanatok alatt áttanítani, átalakítani régi rossz beidegződéseket. A kurzus végére, miután sokat gyakoroltak, sikerült egyeseknek valamennyire begyakorolni a Gruberova által tanított megoldásokat. A prompt utánzás e mesterkurzus során is többször "kudarcosnak" bizonyult, de akik ambicionálták a változtatást, érzékelhetően tudtak fejlődni néhány nap alatt.

Kolonits Klára nem a győri mesterkurzussal kezdte énektanítási munkásságát, és benyomásaim szerint az IQ-ja se kimondottan átlag alatti, aligha lehet vádolni azzal, hogy azt képzelné, hogy mindenkinek az anatómiája pont ugyanolyan, mint az övé. Viszont, úgy látom, vannak bizonyos technikai fogások, amelyek alkalmazása nélkül nem nagyon lehet valaki igazán jó énekes az ő fachjában. Nyilván ezeket próbálta megtanítani, és ha az elsajátítás nem sikerült azonnal, az nem az ő "kudarca", de nem is a tanítványoké. Amelyik tanítvány úgy gondolja, hogy érdemes a művésznő által mutatott úton továbbmenni, az majd nyilván megteszi.

Melegen ajánlom az énekesnő Mesterkurzus projektjének videóit: http://klarakolonits.com/masterclass/


Kolonits Klára • 11562020-02-17 19:00:09

Elképesztő hete volt Kolonits Klárának a múlt hét:



Honlapja szerint február 12-én mesterkurzust tartott Győrben a Széchenyi István Egyetemen,

13-án ugyancsak Győrben Konstanzát alakította a Nemzeti Színház színpadán,

14-én Pesten a Festetics-palotában az Új Harmónia Fúvósegyüttessel lépett fel (Händel Messiásából énekelt egy áriát, valamint Mozart Exsultate Jubilate-ját),

15-én a Müpában az Operajátszóház műsorban Mozart Don Giovannijának részleteiben Zerlinát (!) alakította,

16-án délelőtt a Müpa Fesztivál Színházában a Beethoven 250 sorozat keretében az A távoli kedveshez dalciklusból énekelt el két dalt (többször is, mert "magyarázós" műsor volt),

ugyanaznap este a Hatszín Teátrumban az Operabeavatóban Donna Anna volt.



Felsorolni is sok... A fentiek közül tanúja voltam a 14-i és 15-i, valamint a 16-i délelőtti eseménynek, és tanúsíthatom, hogy ezek a fellépések a művésznőtől már megszokott és elvárt magas színvonalon zajlottak, érzékelhető spórolás nélkül.



Én csak az események felén vettem részt, és még csak most "pihenem ki", azaz dolgozom fel őket. Mindegyik nagy élmény volt.



Hadd meséljek az egyikről, a számomra legszokatlanabbról: Az Operajátszóház a Budapesti Vonósok sorozata, Dinyés Dániel vezényletével és Göttinger Pál rendező fellépésével, valamint énekesekkel. Elsősorban gyerekeknek szól. A Tükörteremben rendezik az egyórás műsort. A zenekar pódiumon helyezkedik el, a terem közepén van egy nagy tér, ahol a gyerekek ülnek párnákon, a felnőtt kísérők és a túl kicsi vagy félős gyerekek oldalt ülnek székeken. A műsorban a nagyszerű énekbetétek és az ezeket kísérő élvezetes zenei és rendezői magyarázatok mellett az ún. gamifikáció ("játékosítás") módszerét is alkalmazzák: a középen levő gyerekek kapnak bizonyos játékszabályokat, és eszerint kell viselkedniük, részt véve az opera cselekményében az énekesekkel együtt. A Don Giovanni-Zerlina kettőst úgy játszották el, hogy a két énekes (Cseh Antal és Kolonits Klára) a tér két átellenes pontjáról indult el (énekelve a kettőst), és a gyerekeknek kellett a talpuk alá rakosgatni a párnákat, csak párnára léphettek, és két párna nem lehetett egymáson. Nos, némi "túra" után sikerült középen találkozniuk.

Később a felnőtt közönségből is bevontak egy apukát a játékba: ő játszotta Masetto (néma) szerepét egy széken ülve, és az volt a rá vonatkozó szabály, hogy nem mozdulhatott meg, és nem nevethette el magát, miközben a neki éneklő Zerlina bármit csinálhatott, csak nem érhetett hozzá.

Volt még Regiszterária is (Cseh Antal ezúttal Leporello bőrébe bújt), a gyerekeknek meg kellett jegyezniük, hogy melyik országban hány nőt hódított meg Don Giovanni, illetve milyen nőket kedvel, és ki lettek kérdezve belőle (jól teljesítettek).

Az Operajátszóház elvileg a kisiskolás korosztálynak szól, de szerintem melegen ajánlható minden gyereknek 4 és 124 éves kor között...

Számomra a legnagyobb élmény mégiscsak Zerlina volt, abszolút különlegesség, sose hallottam még a művésznőt ebben a szerepben. De az egész produkció szuper volt.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 72632020-02-12 23:15:40

Badarság, hogy az Alvajáró librettistája, Felice Romani, szicíliai lett volna. Valójában genovai volt, Bellini volt a szicíliai.



A Tell Vilmos-Alvajáró analógia ott bicsaklik meg, hogy Tell Vilmos, ha nem is igazán történeti személy, de mindenesetre egy jól ismert legenda főszereplője, amelynek helyszíne adott: Uri kanton, ami ugye német vidék. Aki a történetet feldolgozó, komolyan vehető művet akar írni, bármilyen nyelven, meg kell tartania ezt a helyszínt, így Rossini - Schiller színművén alapuló - operája is itt játszódik. A szereplők közül jó néhánynak a francia librettóban is német (vagy legalábbis németes) maradt a neve: Arnold, Hedwige stb. Az Alvajárónál nincs ilyen többnyelvi vonatkozás és helyszíni kötöttség. Teljesen fiktív a sztori, bárhova helyezhető. Romani egy svájci faluba helyezte. A szereplők nevei olaszok, és olaszul beszélnek (énekelnek) az olasz megrendelésre készült, Olaszországban bemutatott darabban, melyet olaszok írtak. Így joggal adódik a következtetés, hogy egy svájci olasz faluról van szó (még ha Romani explicite nem is adta meg, hogy olasz a falu).

Érdekesség, hogy a címszereplő Amina neve valójában arab eredetű. Az Amina név mai itáliai elterjedtségéről itt van adat. Színesíti a képet, hogy az Itália egy részét egykor benépesítő etruszkoknak volt egy Amina nevű városuk.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 72482020-02-11 16:53:21

Igaz, de olaszul beszélnek (énekelnek) a szereplők, és olasz nevük van.



Svájci nyelv nincs, a hivatalos nyelvek tudomásom szerint az olaszon kívül a francia, a német és a rétoromán.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 72462020-02-11 16:19:11

Egy svájci olasz faluban :-)


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 44882020-02-10 00:10:21

Nem okozott csalódást a koreai tenor, sőt! Szerintem ő volt a legjobb az előadói gárdában. Hangja betöltötte a terem óriási terét, jó technikával, árnyaltan, kifejezően énekelt.


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 44832020-02-03 22:14:46

Az eredetileg beharangozott tenor, Francesco Demuro, akit a Puritánokban megkedveltünk, sajnos mégse fog fellépni az előadásban. Remélem, a helyette éneklő fiatal koreai tenor nem okoz majd csalódást.


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 44822020-02-03 22:11:25

Tényleg reményteli. A felvételből ítélve megvan az elégikus jellegű hangszín, ami Bellinihez kell.



Azért a hölgy kösse fel a fehérneműt - az Alvajáró fináléja két éve már elhangzott a Müpában...



Hallotta valaki Markovát tavaly a Veszprémfesten Gilda szerepében?


Erkel Színház • 104082020-01-13 22:34:57

Takatsa fórumtárs beszámolójával egyes pontokon egyetértek, más pontokon nem. Schrottot én is nagyon kedvelem, jó is volt most is. Szerintem a voce maga nem osztályon felüli, de az egész jelenség magávalragadó.



Én örültem, hogy Schrott nem egyedül szerepelt, hanem egy igazi csapatjáték középpontjában állt. Vashegyi György szerintem igen jól fogta össze az egészet. Kétségtelenül más a stílusa, mint a konvencionális Mozart-interpretátoroké, már csak régizenei múltja okán is más a megközelítése, szerintem ebben Harnoncourtra hasonlít.



Rácz Rita megítélésében egyetértünk, szerintem óriásit fejlődött az utóbbi időben, hangilag és a színészi játékot tekintve is. Nagyszerűen énekelte a Rózsaáriát.



Kálnay Zsófia szerintem az előadás legszebb hangja volt, és remek volt az alakítása.



Molnár Levente igen szép hanggal rendelkezik, de mintha a hang az alsóbb régiókban nem lenne annyira kistafírozva.



Rost Andrea kérdésében csak annyiban nem értek egyet a fórumtárssal, hogy én nem az énekesnőt sajnálom, hanem magunkat, hogy nem kaptunk jobb Grófnét. A hang ki van élesedve (nem elfogadhatatlan mértékben, de engem zavar), időnként kicsit huhogott is. A hangi teljesítmény csökkenését sajnos az ő esetében nem ellensúlyozza előadóművészi bölcsesség növekedése. Interpretáció tekintetében ugyanolyan sekélyes, mint mindig évtizedek óta. Sajnos. Véleményemmel feltehetően kisebbségben vagyok, a megítélésem szerint gyenge Dove sono-ját a közönség nagy ovációja követte.



A mellékszereplők kitettek magukért, és azt is érdemes megemlíteni, hogy jól sikerültek a maszkok is, pl. remek volt Gábor Gézáé és Megyesi Zoltáné.



Úgy vélem, összességében megérdemelt volt a siker, és mindenki hozzátette a magáét, a színpadon és azon kívül is.


Mi újság a debreceni Csokonai Színházban? • 1082019-12-09 23:56:37

Pénteken volt a premierje Debrecenben a Szöktetésnek, benne Kolonits Klára csodás Konstanza-alakításával. A kifinomult vokális nüanszok, a tökéletes trillák... minden hangi trükk a kifejezést szolgálja, hihetetlen érzelmi mélységeket tárva fel. A második felvonásban a legtragikusabb heroinákkal szinte egyenrangú hősnőként mutatkozott meg, és ha valaki ezt túlzásnak tartja, gondoljon bele: egy, a házastársi (jegyesi) hűséget alapvető értéknek tartó nő számára tényleg rettenetes, ha arra akarják kényszeríteni, hogy a párja helyett más férfival töltse az éjszakát, és érthető, ha a kínzást és a halált is elviselhetőbbnek tartja. A történet átélhetőségét nagyban segíti, hogy a rendezés (Juronics Tamás munkája) modern, és, tudjuk, vannak a világon helyek, ahol ez a történet akár ma is megtörténhet. Van a rendezésben néhány ötletes és hatásos megoldás, pl. amikor a szerelmespár szökni próbál és elfogják őket, és kiderül, hogy Belmonte a basa halálos ellenségének a fia, a szerelmeseket láncra verik, és a lánc hossza még pont lehetővé teszi, hogy némi erőfeszítéssel elérhessék egymást és csókot váltsanak. Vannak vitatható elemek, pl., hogy Konstanza az első jelenetének elején meg van bilincselve, de el lehet fogadni, hogy ez a basa pszichológiai hadviselésének része. A rendezésben - csakúgy, mint a darab zenéjében - keverednek a tragikus és komikus elemek. A végén pedig van egy elég nagy dramaturgiai csavar.

Amikor a szereposztást megláttam, két név láttán igen meghökkentem: László Boldizsár mint Belmonte, és Cseh Antal mint Ozmin? Mindkét művészt igen becsülöm, de nehéz volt elképzelni őket szerepükben. Nos, Cseh színészileg nagyszerűen hozta az ebben a rendezésben biztonságiőr-jellegű figurát, és hangilag is többet megtett, mint amit vártam, de ennek ellenére, mivel nem valódi basszus, ez nem igazán az ő szerepe. Viszont László Boldizsárról bebizonyosodott, hogy, igen, Belmontéra is képes. Fellépése alighanem összefüggésbe hozható azzal, hogy felesége, Nánási Helga alakította Blondét. Nánási, akit először hallottam, nem túl nagy hang, de, legalábbis a debreceni színházban, elegendő a szerephez. A felső hangi régiókban jól ki van stafírozva, az alsókban kevésbé. Játéka hiteles és szórakoztató. Pedrillo Laki Péter volt. Őt korábban a Margitszigeten Bóni grófként láttam, akkor, kiváló színészi alakítás mellett, éneklése gyakorlatilag a mikroportba való kiabálás volt (lehet, hogy nem volt formában aznap). Ahhoz képest Pedrillo-alakításának hangi része fejlődést mutat, de még mindig nem mondanám operaénekesnek. Kérdés, hogy mit ambicionál és hova tud fejlődni. Színészileg Pedrillóként is nagyon jó volt.

A zenekar teljesítményéről (karmester: Somogyi-Tóth Dániel) kicsit vegyes benyomásokat szereztem, de az énekeseket jól szolgálták. A kórus szépen teljesített. Az együttesek jól össze voltak próbálva.

A közönség vastapssal honorálta az előadást. A produkció a Coopera projekt keretében valósult meg. Győrben is látható lesz.


Kolonits Klára • 11402019-12-02 22:04:09

A művésznő - honlapja szerint - december 6-án a Szöktetésben énekel Debrecenben.



A szerepet jövő májusban Pesten is énekli, csakhogy a sorozat egyik előadására se lehet jegyet kapni. A legtöbb előadás zártkörű, arra az egyre, amelyik nem az, pedig már feltehetően elfogytak a jegyek.


Belcanto • 9272019-11-29 00:27:56

Élvezetes, színvonalas koncert volt, mind a koncepció, a műsor összeállítása, mind a kivitelezés tekintetében.

Az énekkari művészek közül szólistaként korábban már hallottam Bakos Kornéliát, Dékán Jenőt és Varga Donátot, és megjegyeztem a nevüket.

Most sem  okoztak csalódást, és újabb neveket jegyeztem meg: a basszus Kelemen Dánielét, valamint a szoprán Bálint Ágnesét, aki színes és jelentős vivőerejű hanggal és remek előadói képességekkel rendelkezik.

Élvezetes volt Tóth Antal összekötő szövege is. Átsejlett rajta az enciklopédikus tudás. Alighanem napokig tudna a belcantóról beszélni, anélkül, hogy puskázna vagy ismételné magát.

Minden közreműködő szépen teljesített, senkinek sem kell szégyellnie magát. Elismerésem!


Kolonits Klára • 11372019-10-28 17:01:06

November 11-én 17 órától a Katona József Színház Kantinjában lesz egy beszélgetés, külföldön élő magyar színházi alkotókról. A belépés ingyenes.



Az egyik beszélgetőtárs Kolonits Klára lesz.



További információk:



https://szinhaz.org/csak-szinhaz/csak-szinhaz-budapest/2019/10/20/jo-kerdes-kulfoldon-elo-magyar-szinhazi-alkotokrol-beszelgetnek-novemberben/



https://deszkavizio.hu/november-11-en-folytatodik-a-jo-kerdes-sorozat-a-katonaban/



"Szó lesz arról, hogy más munkamódszert igényel-e az alkotóktól a külföldi környezet, illetve arról is, hogy hogyan változik a színházi hatásmechanizmus más országokban, színházi kultúrákban?"


Pantheon • 24092019-10-05 16:20:36

Martin Bernheimer amerikai zenekritkus (1936-2019)


Kolonits Klára • 11262019-10-04 13:32:53

Kolonits Klára szeptember 27-én sikeresen debütált Toulouse-ban Norma szerepében. Már az éterien hangzó Casta Diva nagy tapsot és bravókat kapott, és a végén is szép ünneplés volt.



A partnerek közül Karine Deshayes (Adalgisa) volt a legprofibb, szolid technikával és jó hangi és színészi kifejezőkészséggel. Nem tűnik belcanto-specialistának, de jó énekes.



Pollione szerepében a fiatal Airam Hernández lépett fel, szép színű hang, de véleményem szerint lírai tenorjának túl súlyos még a szerep, pláne úgy, hogy egymás utáni napokon énekelt, mert az eredetileg szerződtetett másik tenor kiesett a produkcióból (csakúgy, mint a másik mezzo). Sajnos a tenor színészileg sehol sem volt, tökös római hadvezér helyett egy tutyimutyi civil állt a színpadon. Az Orovesóról inkább ne essék szó. A kórus hangzása ugyan nem volt elég homogén, de legalább egyszerre énekeltek és lelkesek voltak. A fiatal, tehetséges karmester, Giampaolo Bisanti a lírai vonalat állította előtérbe, már a nyitányban. A rendezés (Anne Delbée) nem nyerte el a tetszésemet, de a helyi közönség kedvezően fogadta. Be kell látnom, hogy az opera összművészeti műfaj, és a nem kifejezetten belcanto-rajongó átlagnéző figyelmét is valamivel le kell kötni. Ami leginkább nem tetszett, az egy plusz figura szerepeltetése volt a produkcióban, egy félmeztelen táncosé, aki igen szépen kidolgozott felsőtesttel rendelkezett, időnként agancsos álarcot viselt, és számomra zavaróan sokat mozgott a színpadon. Sajnos még csak néma sem maradt, hanem időnként mikroporttal belepofázott a zenébe. (A félmeztelen férfi szólótáncosok zenei produkciókban való hangsúlyos szerepeltetése világtrend lehet, Joyce DiDonato tavalyi Müpa-beli fellépésében is akadt egy.) Meglehet, ha még egyszer meg tudnám nézni a produkciót, talán jobban összeállna bennem, de erre sajnos nincs módom.



Itt egy francia cikk: https://www.francetvinfo.fr/culture/musique/opera/toulouse-norma-en-ouverture-de-la-saison-du-theatre-du-capitole_3636267.html

a videóban rövid előadás-részletekkel és Kolonits-interjúval.



Ezek pedig francia nyelvű kritikák:



https://www.olyrix.com/articles/production/3454/norma-theatre-capitole-toulouse-27-septembre-2019-article-critique-chronique-compte-rendu-opera-bellini-bisanti-delbee-orain-vergez-cheli-lievore-kolonits-deshayes-hernandez-veronese-soare-clotilde-almuzara-fruitier-orchestre-national-choeur

https://blog.culture31.com/2019/09/29/quand-lopera-mene-a-tout-norma-embrase-le-capitole/

https://www.diapasonmag.fr/critiques/norma-de-bellini-au-capitole-de-toulouse-demandez-la-lune-29359


Plácido Domingo • 8982019-09-30 23:02:02

Az ÉS-cikket azért nem tudtam elérni a neten, mert engedélyezni kellett volna az összes cookie-t (sütit) a reklámvideó lejátszásához. Azért írom ezt le, hátha másnak is hasonló problémája van vagy lesz. 



A beírás többi részére nem kívánok reagálni, meguntam a trolletetést.


Plácido Domingo • 8912019-09-29 13:38:47

Tisztelt Heiner Lajos!



Mivel a fórumon szólított meg — talán ironikusnak szánt — ellenvetéseivel, én is nyilvánosan válaszolok.



Ladislav / Laci Kozlok Ön szerint Zéta írásának Domingóról szóló "cikkrészletéhez" szólt hozzá. A fórumtárs a 867.sz. hozzászólását azzal kezdte, hogy nem tetszett neki a Domingóról szóló írás (nem részletezte, mely része nem tetszett). Kétségtelen, az említett írás Domingo ügyének apropóján általánosabb morális kérdéseket is feszeget, de mégis Domingóról esik a legtöbb szó, a cikk nagyrésze őróla szól. Az Ön által említett  "cikkrészlet" a cikk jóval több mint 50%-a. Kozlok fórumtársunk ráadásul azt is írta, hogy a Domingo-ügyben szerinte az európaiak viselkedése a normális, tehát a fórumtárs morális síkon is értékelte az ügyet, nemcsak a zenei aspektust említette.



Kozlok fórumtársat egyébként nagyra becsülöm, jelenleg is. Privát üzeneteket is váltottunk. Ettől még nem kell mindenben egyetértenünk. (Ha pl. egy nagyon jó barátommal valamiben nem értek egyet, és ezt meg is mondom neki, akkor szükségszerűen véget kell érnie a barátságnak?)



Ön azt írja, én az említett Zéta-írás morális vetületét "boncolgatom" (megjegyzem, a "boncolgatás" egyetlen mondatban történt), és kritizál, hogy nem voltam konzekvens. Vajon mi van abban a mondatban, ami nem konzekvens? Én ugyan nem írtam olyat, hogy azt tartanám kívánatosnak, ha kizárólag Domingo — vagy akár kizárólag a zeneiparban tevékenykedők — számára lennének következményei a hatalmi helyzettel történő visszaélésnek.



Ez egy zenei fórum, ezért eredetileg nem gondoltam — és most sem igazán gondolom —, hogy az orvosok, tanárok viselkedését itt kellene megtárgyalni. Mivel azonban, számomra érthetetlen módon, Ön pont ezt hiányolja hozzászólásomból, hadd folytassam hát az Ön által már továbbvitt gondolatmenetet. Én általánosságban írtam, hogy legyen következmény, nem említve egyetlen foglalkozást-hivatást sem, vagyis mindegyikre gondolva. Ebből következik, hogy például a papokat is bele kell érteni. Túl nagyszámú, papi visszaélésről szóló beszámoló került elő az utóbbi időben ahhoz, hogy mindegyiket alaptalan vádaskodásnak lehetne tartani. Véleményem szerint, ha már a múltban történteket nem lehet megmásítani, legalább a jövőbeni eseteket meg kellene előzni, ennek pedig eszköze az, ha a múltban történtek napvilágra kerülnek, mert ennek elrettentő ereje lehet. Nem feltétlenül büntetőjogi szankcionálásra gondolok, sok esetben elég a nyilvánosságra kerülés. Azt sem tudom, Ön miért képzeli, hogy azt tartanám kívánatosnak minden esetben, ha a foglalkozástól eltiltás lenne a szankció. Ezt kiskorú sértettek esetén (amennyiben az elkövető hivatásszerűen kiskorúakkal foglalkozik, és sérelmükre sorozatosan követett el cselekményeket), indokoltnak tartom, egyébként nem.



Változnak az idők, amit a múltban az áldozatoknak szó nélkül el kellett tűrniük, ma már nem kell. Szerintem ez így helyes. Akár a zenei világban, akár másutt.



Az Ön által említett ÉS-cikkhez egyelőre nem tudok hozzáférni (külföldön vagyok), de majd elolvasom.


Plácido Domingo • 8682019-09-28 13:37:09

Nekem viszont nagyon is tetszett Zéta írása. Arról persze lehet vitatkozni, hogy a mai Domingo által nyújtott művészi élmény — ebben vagy abban a szerepben — megéri-e a ráfordított anyagiakat, de az írás tartalmával nagyon is egyetértek. Szerintem is szükséges, hogy a hatalmi helyzettel való visszaélésnek igenis legyen következménye, akár hosszú idő után is, mert csak az bír visszatartó erővel.


Edita Gruberova • 30882019-09-26 13:15:59

Hír Kínából: az októberi sanghaji koncertre 4 óra alatt fogytak el a jegyek, a pekingi koncertre meg 15 perc alatt. (Müpa-méretű koncerttermekről van szó.) 


Edita Gruberova • 30872019-09-26 13:12:58

Berlinben vehetett át életműdíjat Edita Gruberova


Kolonits Klára • 11252019-09-09 20:41:42

1-jén és 7-én, Beregszászon és Tatán Kolonits Klára alakította Szilágyi Erzsébetet a MÁO koncertszerű Hunyadi László-produkciójában. Az M5-nek a beregszászi előadásról szóló riportfilmjében a művésznő is látható-hallható (1:46-tól).


Karmesterekről, karmesterségről-"úgy általában" • 6402019-09-09 20:33:28

Medveczky Ádám szeptember 1-jén ünnepelte 50 éves operaházi jubileumát. Az évforduló napján Beregszászon vezényelte a Hunyadi Lászlót a MÁO vendégelőadásán. Az M5 riportja az előadásról


Operett, mint színpadi műfaj • 40362019-08-12 12:22:48

Ezek szerint én is tévedtem, melyért a művésznők elnézését kérem.



Nem történt volna meg a tévedésünk, ha a helyszínen osztogatott brosúrában feltüntették volna, hogy melyik előadásban ki énekel, és nem csak a két szereposztást. Így azonban azt hittük, hogy minden résztvevőt tekintve az első szereposztást látjuk.



A tényleges szereposztás a honlapon található meg.


Operett, mint színpadi műfaj • 40322019-08-11 18:23:22

Nem vagyok operettrajongó, de a tegnapi estére beütemeztem magamnak a Csárdáskirálynőt a Margitszigeten, hogy ezt a  művet egyszer élőben is lássam. 

A címszereplővel, Fischl Mónikával nagy szerencsém volt. Vérprofi, nagyszerű hangi és színészi adottságokkal. Mivel az előadás előtt kicsit utánaolvastam, tudtam róla, hogy operát is énekel, így eleve bizonyos elvárásokkal ültem be a nézőtérre, és ezeket a várakozásokat meg is haladta. A belépőjében még nem, mintha lett volna egy kis bemelegedési szakasz, ami után viszont nagyon jól énekelt. Hangi és színészi alakítás tekintetében is nagyon szerethető, méltóságteljes, jelentős figurát hozott, mindvégig magas hőfokon.

Üde színfolt volt még - hangi értelemben is - Bojtos Luca Stázija.

A szinte teltházas előadás nagy sikert aratott a színvonalas nyáresti szórakozásra vágyó nézők körében.


Edita Gruberova • 30852019-07-16 01:48:15

Mégiscsak volt magyar vonatkozású (bár nem magyar származású) az aktív résztvevők között: kiderült, hogy az igen tehetséges horvát Mia Malezija részben Magyarországon végezte a tanulmányait, többek között Tokody Ilonánál, és, ha jól értettem, jelenleg Pécsett él. Amikor a mostani mesterkurzuson Marietta dalát adta elő (Korngold: A halott város), Gruberova azt mondta neki utána, hogy amikor hallgatta, libabőrös lett a gyönyörűségtől. (Ilyet más résztvevőnek nem mondott.) Azt is mondta, hogy Agathét (A bűvös vadász) meg Wagnert hall a hangjában. Ez utóbbi nagyon meglepte az énekesnőt. Donna Annáról viszont Gruberova lebeszélte.



További ígéretes résztvevők voltak a szlovák Martina Masaryková és a német illetőségű Sophia Theodorides. Remélem, még hallunk róluk.


Edita Gruberova • 30822019-07-13 02:19:52

Videós ízelítő Gruberova jelenleg futó mesterkurzusából (Bad Häring, Tirol, Ausztria):



https://tvthek.orf.at/profile/Tirol-heute/70023/Tirol-heute/14019626/Meisterkurs-mit-Operndiva/14527388 (egy hétig érhető el a videó).



Passzív résztvevőként (azaz megfigyelőként) én is ott vagyok az órákon, és nagyon élvezem, hogy belepillanthatok olyan műhelytitkokba, amik számomra mint néző számára nem tárultak fel eddig. Úgy gondolom, érdemes lehet laikusként is megosztanom az érdeklődőkkel a tapasztalataimat.



Sose voltam még ennyi koloratúrszopránnal összezárva. :-) 13 aktív részvevő van, egy félaktív (kisebb óraszámban), és jó néhány passzív, köztük nemcsak énekesek, hanem énektanárok és Gruberova-rajongók is. Minden aktív résztvevő néhány maga által kiválasztott áriát gyakorolhat a művésznővel, mindenkire kétnaponta kerül sor kb. 35 perc erejéig (esetenként ez több is).



Elvileg nem énektechnika-tanításról van szó - hiszen itt már kiképzett énekesek vannak -, hanem kifejezésről, interpretációról, de a művésznő mindenkinél talált technikai hiányosságot, így kénytelen technikát is tanítani, hiszen házat építeni alap nélkül nem igazán lehet. A hiányosságok legtöbbje pedig közös. Visszatérő kritika a művésznőtől, hogy nagy levegőt kellene venni, ezt ő hallani szeretné, de nemigen hallja eléggé senkinél. A levegővétel előtti kilégzés fontosságát is hangsúlyozza. A szerdai órái után, valakivel beszélgetve megemlítette példának a Lucrezia Borgiát, ahol a prológusban ő hosszú fil di vocét csinál, ez előtt két teljes ütemen keresztül kell kilélegeznie, aztán be. Miután ezt mondta, kapásból meg is csinálta az egészet fil di vocestül, én meg ott álltam 2 méterre, és tátva maradt a szám. Stopperrel nem mértem a fil di voce hosszát, de saccra annyi lehetett, mint amennyi szokott lenni, 20 másodpercnél több. Mindezt az aznapi 5 órányi tanítás után. 72 évesen. És szemmel láthatóan élvezi.



Én meg a műhelytitkokon túl élvezem azt is, hogy énekelni hallom (nem egyszer hosszú áriarészleteket demonstrál, az esetek egy részében koncertminőségben), és bepillantást nyerhetek élőben abba a szerepébe is, amelyet élőben sose hallottam vele: az Éj királynőjébe. (Az F-es részeket nem énekelte. Más áriákban E-ig azonban fölment.)



Visszatérve a technikához: a has szerepét nagyon hangsúlyozza, leginkább hasból kell énekelni, vagyis a hasizmoknak kell dolgozniuk, elsősorban a középfekvésben fontos ez, és az egésznek összhangban kell lennie az arcizomzat munkájával. A szájat hosszanti irányban kell nyitni - egyszer azt mondta, bizonyos helyzetekben akkorára, mintha egy anakonda egy nyulat akarna elnyelni. A felsőajkat fel kell húzni, az orcákat felnyomni, még a füleket is fel kell tolni. Akinek nem így rögzült eddig a technikája, az gyakoroljon tükör előtt, bármilyen nehéz is áttanulni. Az egyik tanítványnak ez sikerült 2 nap alatt, és a művésznő nagyon elégedett volt az eredménnyel. 



Hangsúlyozta még, hogy nem szabad nyomni, többeket kritizált, hogy túl sok hanggal énekelnek és így idő előtt ellövik az összes puskaport, és így hogy akarnak az ária végére jutni, meg még 20 év múlva is a pályán lenni. Intelligensen spórolni is kell tudni, a kevesebb több is tud lenni, jó technikával (lásd fent) elérhető, hogy a nézőtér utolsó sorában is hallható legyen az ember, anélkül, hogy nyomna. A túl sok hanggal éneklőknek azt ajánlotta, hogy énekeljenek úgy, mintha otthon a fürdőszobában énekelnének, majdnem mintha markíroznának, de a megfelelő száj- és arcmozgással, és akkor szebben fog hangzani, amit énekelnek (ez be is igazolódott, amikor a tanítványok második vagy többedik nekifutásra így énekeltek).



Kifejezés tekintetében többek között azt említette, hogy minden szó fontos. A Zerbinetta-áriában (melyet többen is választottak, de csak az egyikkel volt elégedett) pl. hangsúlyozta, hogy a "So war es mit Pagliazzo" résznél (amikor Zerbinetta felsorolja korábbi szeretőit), minden egyes névnek külön karaktert kell adni. Zerbinettánál fontos az életfilozófia átadása is az interpretációban. A szerep egyébként szerinte nem szubrett-szerep.



Két hölgyet eltanácsolt Konstanzától, egyet Gildától, mondván, hogy nem illik a szerephez a hangjuk karaktere.



A fentieken túl is még rengeteg mindenről esett-esik szó, amit most nem tudok felsorolni. Mindenesetre boldog vagyok, hogy ott lehetek. A mezőny nagyon nemzetközi (az aktív résztvevők között több német, szlovák, orosz van, spanyol és délszláv is akad köztük, meg több távol-keleti). Magyar egy szál se. Mindenki becsületesen felkészült. Meglepett, hogy milyen jól csinálják a legtöbben a staccatókat és a trillákat, az egyik orosz valami hihetetlenül jól trillázik.



A légkör nagyon normális, ha a művésznő kritikát fogalmaz meg, az mindig az énekesi megoldásra vonatkozik, és sosem az énekes személyére


Erkel Színház • 101842019-06-12 16:58:32

Nekem is tetszett Bátori Éva, akit korábban nem igazán értékeltem. Fodor Bernadettet is nagyszerűnek találtam. 

Számomra viszont Pasztircsák Depuis le jour-ja volt a mélypont. Miért? Mert nem szólt semmiről. Mintha egyáltalán nem is értette volna a szöveget, fogalma se lett volna az egyes szavak értelméről, csak fonetikusan betanulta volna őket. Nem zárom ki, hogy valójában értette, de ha így volt, sajnos ez nem jött át. A hangi kifejezést testi vonaglással helyettesítette. Mindebben feltehető példaképére, Nyetrebkóra hajaz. Ez a hozzáállás mostanában nyerő, hát csak tessék, én nem leszek ott a nézőtéren, amikor ezek énekelnek. Negatív véleményem kialakulásában nyilván szerepet játszott, hogy nincs még egy hónapja, hogy egy egészen más Depuis le jour-t hallottam, amellyel nemhogy egy napon, de egy hónapban sem lehetne említeni Pasztircsák produkcióját. A 72 éves Gruberova regensburgi koncertjéről beszélek. Pasztircsáknak meg őszintén kívánom, hogy fejlődjön a művészi kifejezés terén, hiszen nem tehetségtelen.

Sajnos az est főszereplője, Gregory Kunde először apróbb, aztán egyre nagyobbá váló egészségi problémával küzdött, a kezdeti pár torokköszörülés végül köhögésbe majd lemondásba torkollott. Mindezzel együtt egy profi tenort hallottunk, aki megtette, amit lehetett az adott körülmények között. Az este minden nehézség ellenére stílusos módon zárult egy másik "Gregoryval", azaz Gergellyel (Boncsér), akinek nagy gratuláció jár a Nessun dormáért.


Erkel Színház • 101182019-05-25 18:20:26

Az igen jelentős, de Magyarországon ismeretlen Gregory Kunde tenorista Puccini-koncertjére is szól a kedvezmény. Miért nem csináltak ennek a nagyszerű tenornak egy kis hírverést? Én sokszor hallottam őt abban az időben, amikor még a könnyebb szerepkört énekelte. Láttam őt Az ezred lányában, a Boleyn Annában, de a legtöbbször A puritánokban, ahol kivétel nélkül mindig kiénekelte azt a bizonyos F-et. Vájtfülűek szerint az egyik legokosabban vezetett tenorpálya az övé. 


Edita Gruberova • 30802019-05-23 11:48:09

Beteltek a helyek a Művésznő júliusi ausztriai mesterkurzusára, a jelentkezést lezárták. Passzív résztvevőnek (azaz megfigyelőnek) lehet még jelentkezni, az első nap ingyen van, aztán napijegyet lehet venni.


Kolonits Klára • 11012019-05-06 12:15:21

Olasz Traviata-kritika


Kolonits Klára • 10942019-04-30 19:14:07

A Képmás magazin májusi számában interjú jelent meg a művésznővel. Az interjú eleje itt olvasható, a címlap itt tekinthető meg.


Kolonits Klára • 10912019-04-03 20:11:02

Interjú a művésznővel és Zsoldos Bálinttal, az április 7-én esedékes Liszt-dalestjük kapcsán


Kolonits Klára • 10892019-04-03 19:37:16

Kijött a toulouse-i Théâtre du Capitole programja a jövő szezonra. Eszerint Kolonits Klára két Normát énekel ott, szeptember 27-én és október 9-én, valamint lesz egy koncertje október 3-án.


Kolonits Klára • 10872019-04-01 21:58:26

Az Opera Magazin január-márciusi számában interjú olvasható a művésznővel.



Érdemes az utána következő Gruberova-interjút is elolvasni, és megfigyelni a hasonlóságokat.


Edita Gruberova • 30782019-03-28 14:46:17

Grandiózus búcsú volt a színpadtól a tegnapi Roberto Devereux Münchenben, a végén egy őrületesen jó, pontos és igen hosszan kitartott D-vel. Utána 58 perces ünneplés.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 66962019-03-01 16:59:31

Nagyon sok mindenben egyetértek - ppp - fórumtárs Peretyatkóról szóló kritikájával.



A koncertre én is minimális várakozással mentem el, ahhoz képest bizonyos tekintetben kellemesen csalódtam, de sok ambivalencia volt az élményben. Megpróbálom összeszedni, ami pozitívumot és negatívumot találtam Peretyatkóban:



Az első olyan orosz énekes, akinél azt éreztem, hogy belcantót énekelve nem legyőzni, maga alá gyűrni akarja a hangokat, hanem tisztelettel viseltetik irántuk (ilyen tekintetben nálam pl. a nagy Netrebko sehol sincs). Sokkal "olaszabb", mint más orosz énekesek. (Talán az olasz [ex]férj hatása?)



A hangnak a felső régiókban van egy nagyon szép, szlávos, igen attraktív "metál" színezete. Sajnálatos azonban, hogy már C fölé nehezen megy. A hangtartomány alsóbb részén meg sajnos halvány és érdektelen a hangszín.



Bizonyos áriákban kifejezetten expresszívnek találtam: az ő előadásában a Boleyn Anna finálé szólt valamiről, egy női sorsról, sok fájdalomról, ezt - legalábbis velem - képes volt érzékeltetni, ellentétben a nagy Netrebkóval, akinek több élő Boleyn-felvételét is meghallgattam-megnéztem, és egyik se szólt semmiről. Expresszív volt Peretyatko - meglepetésemre - a Linda di Chamounix kavatina bevezető recitativójában is, amit a legtöbb énekesnő csak letud, "ledarál". Viszont a Donna Anna-áriája nem szólt semmiről, azt kár volt énekelnie, ráadásul döglassan, maximum a staccatókat tudtam valamennyire értékelni.



Elég jók voltak a trillái, bár némelyik meglehetősen sajátos volt.



A magas hangok hiánya illetve problémás volta tényleg megkérdőjelezi ezen szerepkörre való jelenlegi alkalmasságát.



Az a sejtésem, hogy a hölgy hangi válságban lehet. Ilyenkor önkritikával rendelkező énekesek elvonulnak, keresnek egy jó énektanárt (pontosabban, énektechnika-tanárt), lemondanak több-kevesebb fellépést, és rendbeszedik a hangjukat. A legjobbak ezt már azelőtt megteszik, mielőtt a közönség igazán észrevenné a problémákat. Ezt tette Gruberova életének 60. évében. Talált egy jó énektechnika-tanárt (aki megérdemli, hogy ideírjam a nevét: Gudrun Ayasse), átalakította a technikáját és az élvonalban tudott maradni. A mai napig használ a tanára által neki kidolgozott énekgyakorlatokat, és így 72 évesen is képes volt itt Pesten elénekelni a teljes Luciát, az őrülési jelenetet háromvonalas Esz hanggal zárva, az agyonhájpolt és jóval fiatalabb Peretyatko pedig ugyanaznap Bécsben nem énekelt csúcshangot.



Nem örülök, hogy Peretyatko ilyen állapotban van, és kívánom neki, hogy oldódjanak meg a problémái, hiszen szükség van jó énekesekre. Nekünk itt Magyaroszágon a belcanto-szoprán fachban azonban van egy sokkalta jobb énekesnőnk. Így igencsak kritikusan szemléljük az "importárut". Fáy Miklós meglehetősen negatívan ítélte meg Peretyatkót.


Erkel Színház • 97072019-02-26 17:07:56

Tréfásan talán úgy lehetne összefoglalni a koncertet, hogy "északi szépség délszaki nótákat énekelt".



Garanča, akit utoljára 8 éve hallottam élőben, most is jó benyomást tett rám, szép hang, nagyon jó technika, hihetetlen, hogy mit meg tud csinálni egyetlen levegővel. Ugyanakkor mindig van benne valami kis tartózkodás, hidegség (legalábbis számomra).



A karmester nagyon nem jött be nekem, valahogy olyan "iskolásan" muzsikáltak a keze alatt a muzsikusok, akikről pontosan tudom, hogy többre is képesek.


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 42392019-02-21 22:52:04

Rossz is lenne, ha egyformák lennénk, és mindenkinek pontosan ugyanaz lenne a véleménye!

Találtam két külföldi cikket a koncerttel kapcsolatban:

A német nyelvű cikk a budapesti fellépésről (is) szól. Többek között megtudhatjuk belőle, hogy az üstdobos az utolsó pillanatban ugrott be megbetegedett kollégája helyett, valamint, hogy Eötvös Péter is gratulált Isabelle Faustnak.

A másik, olasz cikk a pár nappal korábbi torinói, a hivatalos programban a budapestivel megegyező koncert kritikája.


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 42342019-02-18 16:35:46

Keveset járok zenekari hangversenyekre, erre azonban elmentem és nem bántam meg. Mendelssohn e-moll hegedűversenyét már hallottam párszor, ezek között volt lélektelen, "darálós" előadás is, de a múlt pénteki koncert számomra nem ilyen volt. Kifejezetten élveztem az általam először hallott Isabelle Faust játékát és interpretációját (meg a zenekar produkcióját is). Nekem ez egy olyan koncert volt, amelyről úgy távoztam, hogy többnek, jobbnak éreztem magam, mint előtte.

Az I. emelet utolsó sorából hallhatósági problémát nem érzékeltem.

Nos, nem vagyunk egyformák. Például eszembe se jutna olyan művésztől autogramot kérni, akinek nem tetszett a produkciója, aztán még ezzel egy nyilvános fórumon dicsekedni.

A Népszava kritikusa, Varga Péter nem úgy értékelte a koncertet, mint e fórum korábbi megszólalói.


Edita Gruberova • 30732019-02-18 16:23:08

Edita Gruberovának sajnos betegség miatt le kellett mondania 20-ára tervezett regensburgi koncertjét. Új dátum egyeztetése folyamatban, a már megváltott jegyek érvényesek lesznek.


Edita Gruberova • 30712019-02-15 16:51:30

Budapest most már azzal is beírta magát az operatörténelembe, hogy szerdán színteret adott Edita Gruberova leges-legutolsó Luciájának. (A legelső 1975-ben volt Grazban.) 



Azt, hogy ez a budapesti előadás volt tényleg a legutolsó Lucia-alakítása, a művésznő maga jelentette ki, amikor az előadás után beszélgettünk vele, éjszakába nyúlóan. Azt már korábbról tudtuk, hogy Boleyn Annát és Lucrezia Borgiát nem szándékozik már színpadon énekelni, és most a Lucia is múlt időbe került. Normáról viszont nem mondott ilyet, a Roberto Devereux-ről pedig kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy még szívesen alakítja Elisabetta szerepét (márciusban lesz négy előadás Münchenben).



Felhatalmazott, hogy közzétegyem: a budapesti fuvolaművész volt egész karrierje során a legjobb mind közül, akikkel Luciában valaha együtt dolgozott! Szeretettel említette a bécsi zenekarból Schulz urat is (aki sajnos már elhunyt), akivel szintén nagyszerű volt az együttműködés (én is tanúja voltam párszor), de a budapesti fuvolás volt a legeslegjobb, játékával energiát adott neki, nagyon köszöni.



Tudja valaki a fuvolaművész nevét?


Erkel Színház • 96722019-02-12 12:32:10

Nem az üvegharmonika eltűnése az egyetlen különbség. A korábbi szériákban az eredeti, magasabb verziót játszották (úgy tudom, Lucia első áriája a tradicionális verzióhoz képest fél hanggal, az őrülési jelenet meg egész hanggal van följebb a magasabb verzióban). Most a tradicionális verziót játsszák. Nyilván Gruberova miatt szóba se jöhetett most a magasabb verzió, amit ő sose énekelt.

A csúcshangok kiéneklése szempontjából a tradicionális verzió feltehetően könnyebb a szopránoknak, hacsak nem magashegyi kanárik. :-)

Az őrülési jelenetben most mindkét szoprán a tradicionális fuvolás kadenciát adta elő (korábban Kolonits más, tudtommal saját kadenciát énekelt).



Mindkét szoprán fantasztikus volt a maga nemében. Figura tekintetében a hangi adottságokkal összhangban Gruberova törékenyebb, kislányosabb, a gyerekkorból alig kinőtt, félénk lányt alakított, Kolonits Luciája felnőttebb és öntudatosabb volt, de az ellenséges, kegyetlen férfikörnyezet őt is legyőzte.



Hihetetlenül szerencsések vagyunk, hogy a világ két legjobb Luciája most nálunk hallható!


Erkel Színház • 96692019-02-11 21:08:47

(Balga Babrielláról:) Szóval van egy ismerősöd, aki szerint nem hallatszott. Én megnéztem az Olasz nőt kétszer is, és hallottam a hölgyet, sőt, amikor a jobbszélen ültem, Cseh Antalt leszámítva őt hallottam a legjobban. Mint írtam már, nem nagyméretű hang, de jól terjed.

Úgy vélem, ugyanabba a hangtípusba tartozik, mint a nemzetközi porondon Sonia Ganassi, akinek szintén sokszor a fejéhez vágták már, hogy valójában szoprán (pedig nem az, még bizonyos alt szerepeket is énekel néha). Itthon meg Vörös Szilviát kritizálták egy darabig ezzel (most már nem annyira).

Mellesleg, amikor ezek az operák íródtak, még nem különült el igazán a szoprán és a mezzo fach.


Edita Gruberova • 30682019-02-10 02:46:38

A Művésznőnek mesterkurzusa lesz júliusban Ausztriában. További információk: http://www.academia-vocalis.com/index.php/en/seminars http://www.academia-vocalis.com/index.php/de/seminare-meisterkurse


Edita Gruberova • 30672019-02-09 22:30:27

Odatette a Művésznő azt a Luciát ma este rendesen...


Erkel Színház • 96472019-02-04 11:56:10

Hugenották-kritika a január 27-i előadásról


Erkel Színház • 96462019-02-04 11:53:12

Csatlakozom az előttem szólóhoz. Balga Gabriella a fiatal énekesgeneráció legtehetségesebbje (szerintem legalábbis - persze nem hallottam mindegyik fiatalt, meg minden másodikat se, és bevallottan a belcanto felé húz mindig a szívem). A hang nem igazán nagy, de extrém jó a projekciója, azaz a terjedése, a múltkor az egyik Hugenottákon a kakasülőn ültem, és ott is jól hallottam. Tökéletes Olasz nő volt, teljesen olasz, megjelenésében, viselkedésében, hangzásában, és - amennyire meg tudom ítélni - kiejtésében is. A szép hangján, óriási hangterjedelmén és technikai tudásán túl azt is értékelem benne, hogy mindig teljesen "belebújik a szerepbe", minden szerephez külön felépíti a karakterét, ami teljesen más, mint a másik operákban alakított más karakterei (vö. vannak énekesek, akik mindig valahogy "önmagukat alakítják" - ettől még jók is lehetnek, de Balga stílusa más, ő kilép sajátmagából). A többi szereplő sem volt rossz, de Balga kimagaslott közülük. A modern rendezés ugyan nem lett a szívem csücske, de elismerem, hogy így lehet fiatalabb rétegeket bevonzani - és visszavonzani - a nézőtérre (ahol ezúttal örvendetesen sok fiatal volt). Ami kicsit zavart a szereposztásban, az az volt, hogy Bakonyi Marcell túlságosan fiatal és jó kiállású a szerepéhez, bejnek inkább egy öregedő, pocakosodó férfiút képzelne az ember. Az előadásnak nagy sikere volt, megérdemelten. Én meg még egy előadásra megváltottam a jegyet. :-)


Erkel Színház • 96412019-02-02 16:38:48

 



Búbánat nagyszerű Hugenották-recenzióját még kiegészíteném pár saját gondolattal: igen jó színvonalú sorozat volt (mindegyik előadást láttam), Maestro Dohnányi biztos kézzel irányította a zenei részt a rengeteg közreműködővel. Részemről nagy dicséret a pazar jelmezeknek (tervezőjük Kovács Yvette Alida), akárhogy néztem őket, nem találtam két egyformát még a kórista-jelmezek között sem. A didaktikus felirat-díszletek kevésbé a kedvenceim, de tolerálhatók (végül is az egész opera didaktikus jellegű). Az énekesi teljesítmények a jótól a nagyszerűig terjedtek. Boncsér Gergelyt én nagyra értékelem, szép a hangja, jó a technikája. A legjobb formában szerintem az utolsó előadáson volt - a magyarázat feltehetően az, hogy előtte négy napja volt pihenni, míg a második és harmadik előadás előtt csak két illetve másfél napja volt erre. Majdnem mindenkire igaz egyébként ez. A kivétel Kolonits Klára, aki szinte egyenletesen magas hőfokon teljesített minden alkalommal. Továbbá Balga Gabriellánál is csak egyetlen (a harmadik, délelőtti) előadáson éreztem, hogy most kicsit kevésbé van formában, de ez is még bőven a tőle már megszokott profi színvonalon belül volt. Nála különösen értékeltem azt a lefelé menő staccato futamot, amelyet tökéletesen egyenletesen, minden hangot megszólaltatva teljesített. Ilyesmit nagyon kevesen tudnak.



 



Bravó minden közreműködőnek!


Erkel Színház • 95682019-01-13 15:53:11

Jobbulást Kovács maestrónak! 5-én nagyszerű Denevért dirigált, a legjobbat, amit a MÁO-ban eddig hallottam. Még a játékban is résztvett (Froschsal évődött). És minden szereplő a tőle telhető legjobbat nyújtotta - alighanem a maestro hatására.


Erkel Színház • 95202018-12-29 23:29:28

Eladó a szilveszteri Denevérre egy jegy az erkély 11. sorába. 3000 Ft. El tudom küldeni e-mailben vagy odaadom kinyomtatva.


Pantheon • 22852018-12-17 02:54:40

Geszty Szilvia :-((


Kolonits Klára • 10812018-11-07 16:16:30

Fények, árnyak, tüzek: Verdi Requiemje a Kodály Központban


Sass Sylvia • 4622018-10-11 22:33:04

Sass Sylvia legújabb könyvének bemutatója október 15-én a Hegyvidéki Kulturális Szalonban lesz. 


Erkel Színház • 94582018-10-07 22:13:14

Nekem is tetszett a Carmina Burana (a 6-i előadást láttam). Jó ötlet a régizenei "előzenekar". Sajnos a narrátor szövegét sokszor nem lehetett érteni - nehéz megítélni, hogy ez milyen arányban volt az ő hibája, illetve a hangosításé. A vetítés ötletes volt, kicsit talán a hosszan szerepeltetett zuhatag volt unalmas. A zene meg az ének korrekt volt, a karmestertől egy kicsit több dinamikai árnyalást vártam volna. A szereplők közül a legjobban Popova Aleszja tetszett - minden mozdulata tele van költészettel.


Edita Gruberova • 30572018-06-22 12:52:19

Gruberova Normái Prágában



 



Národní divadlo, 2018. május 18, 31, június 2.



 



Norma: Edita Gruberova



Pollione: Zoran Todorovich



Adalgisa: Jana Horáková Levicová



Oroveso: Oleg Korotkov



Clotilde: Sylva Čmugrová



Flavio: Václav Vallon 



Vezényelt: Peter Valentovič



 



2016-ban a művésznő Japánban énekelte a szerepet ebben a produkcióban (erről beszámoltam a 2957. sz. bejegyzésben), és akkor felkérték, hogy Prágában is énekelje el, ami nagy sikerrel (legalább 15 perces ünneplés, álló ováció minden előadás után) most idén le is zajlott. A karmester, valamint a szereplőgárda nagyrésze azonos volt, az Adalgisa és a Flavio volt más. 



 



A produkció rendezője a fiatal japán Tomo Sugao. A rendezés modern és logikus, bár van néhány vitatható pontja. Az egyik ezek közül, hogy a 2. felvonás elején, amikor Norma majdnem megöli a gyerekeit, nem látjuk, hogy rájuk emeli a tőrt, csak azt látjuk, hogy fontolgatja azt, a gyerekek egy pillanatra tűnnek fel a színen, illetve akkor is inkább csak Norma képzeletében. A másik vitatható megoldás - modern rendezésekben ugyan nem szokatlan -, hogy igencsak be van mutatva, hogy Pollionénak a két hölggyel való kapcsolata korántsem plátói: az Adalgisával énekelt duett végén a római hadvezér felkapja Adalgisát, ráfekteti az oltárra, és rámászik. Az ezt megelőző Casta diva jelenet végén is valami hasonló volt eredetileg a rendezésben: a Norma képzeletéből-vágyaiból materializálódó Pollione szexelt a főpapnővel - ezt a megoldást a művésznő megvétózta, így a dolog állva ölelkezéssé-csókolózássá szelídült.



Valami más is megváltozhatott: a - jóval korábban készült - műsorfüzet színpadi fotóin a Normát alakító cseh énekesnő pisztollyal a kezében látható, de az általam látott előadásokban valódi tőr szerepelt (ez van összhangban a librettóval). 



 



Nincs két egyforma előadás, se a művészek teljesítményét, se a néző pillanatnyi diszpozícióját tekintve, ezek mind befolyásolják az élmény alakulását. Nekem úgy tűnt, Gruberova az első előadáson egyenletesen jó (mit jó, csodálatos!) teljesítményt nyújtott, a másodikon talán kezdetben nem volt annyira jó formában, mint az elsőn (igazából azért csak nüansznyi különbségekről beszélek), de a finálé, a Qual cor tradisti-től kezdve, valami olyan fantasztikusan lírai és tökéletes volt, hogy kifeküdtem tőle. Amikor az ember úgy érzi, meghalt és a mennyországba került....



A harmadik előadáson az volt a benyomásom, itt-ott egy kicsit beosztással élt, de azért minden megvolt. Aztán Az In mia man-tól kezdve nagyon drámai volt, igencsak kieresztette a hangját, amikor a szituáció indokolta.



Szóval, nem tudnék igazából választani, melyik előadásban volt a legjobb, minden előadásnak megvoltak az óriási értékei.



A Casta diva cabalettája ezúttal egy versszakos volt. Gruberova korábbi megoldásaihoz képest itt most kevésbé voltak hangsúlyosak a staccatók. Meg kell azonban jegyeznem, hogy némely más "nagyságok" (avagy inkább naccságák) Normáival ellentétben ezek még mindig valódi staccatók voltak, ha nem is annyira pattogósak, mint korábban.



 



A tenor szempontjából a harmadik előadás volt a legjobb. Az elsőben egy hosszabb, a másodikban egy rövidebb bemelegedési időszaka volt, a harmadikban viszont már az elején jól zengett a hangja. Tudni kell, hogy mostanában nem énekel belcanto szerepeket, ezt a sorozatot nyilván Gruberova kedvéért vállalta, és milyen jó, hogy elvállalta, mert remek párt alkotnak a színpadon. Minden bizonnyal ő a művésznő kedvenc Pollionéja. Most, az ötvenes évei közepén is remek kiállású férfi, nagyon jól kidolgozott testtel, és, ha már bemelegedett, jól is énekel, szép megoldásokkal. Kiváló színész is.



 



A Gruberova által énekelt, az eredeti partitúrának megfelelő verzióban az Adalgisával énekelt duettek magasabban fekszenek, mint a konvencionális verzióban, és ez általában nagy kihívás elé állítja a mezzoszopránokat. Horáková Levicová is az első előadásban érzékelhetően tartott a csúcshangoktól, némelyiket el is kerülte, a harmadik előadásban már sokkal biztosabban teljesített. A hangja nagyon jó pozícióban szól, kicsit nazális. Nem igazán színes hang. Olasz kiejtését olasz barátaim igencsak megkritizálták. Színpadi jelenléte leginkább a Gruberovával énekelt duettekben illetve a tercettben volt említésre méltó, a Pollionéval énekelt jelenetben az első előadásban jelentéktelennek és unalmasnak találtam, a harmadikra sokat fejlődött. (Meglehet, azért vagyok vele kicsit kritikus, mert nemrég láttam Balga Gabriellát a szerepben, aki bizony elkényeztetett.) 



 



Az orosz Oroveso elég slampos volt. A korábbi tokiói előadásban nem tett rám ilyen benyomást, de most számos szöveghibát vétett (az utolsó előadásban jó nagyot), és meglehetősen lezserül viselkedett a színpadon. A hangja ki van világosodva, de jól meg tudja nyomni a mély hangokat, ha akarja. Nem olasz hang.



 



A kis szerepek megfelelően voltak kiosztva, és nagyon profi volt a gyerekszereplő (csak egy volt, a másik gyerek egy csecsemőbábu volt, pólyában).



 



A kórus és a zenekar is jól teljesített, kisebb hibáktól eltekintve (egy-egy hangszer néha "kiszólt" a zenekarból). A második előadáson egyszer rossz ütemben indult a zene a színfalak mögött. Az első előadáson volt egy kis fáziskésése a kórusnak, de később ezt korrigálták. Peter Valentovič nagyszerűen, odaadóan kísérte az énekeseket. A harmadik előadáson meg különösen gyönyörűen szólt a nyitány.



 



 


Edita Gruberova • 30562018-06-22 12:33:53

Azt hallottam, az új program vegyes ária- és dalprogram lesz.


Marton Éva • 7232018-06-12 11:55:06

Közeleg a művésznő 75. születésnapja. Az Osztrák Rádió műsort szentel az alkalomnak (Ö1, június 19, 10:05).


Kolonits Klára • 10712018-06-07 15:26:09

Fáy Miklós írása a június 5-i dalestről


Kolonits Klára • 10662018-05-24 12:20:49

Ma este 6-kor a Bartók Emlékházban (1025 Budapest Csalán út 29):



BARTÓK: A KÉKSZAKÁLLÚ HERCEG VÁRA

Május 24. csütörtök 18 óra

DVD-bemutató és sajtótájékoztató

Kolonits Klára – Kovács István

Az EPS produkció szervezésében

A belépés díjtalan



Forrás



Mezei Néző azt írja a Facebookon: "Kolonits Klára a Bartók Emlékházban fog beszélgetni a Kékszakállú filmjéről (18h)"


Edita Gruberova • 30552018-04-24 12:11:22

Úgy tűnik, új dalprogrammal készül a művésznő az áprilisra meghirdetett frankfurti dalestre. Részletek még nem ismeretesek.


Erkel Színház • 92042018-04-22 23:25:15

Nekem is ópiumbarlangnak tűnt - ugyanabból a sorból nézve, de gukkerrel. (Hamarosan ebben a sorban nem is ülhetünk majd, mert kiveszik a normál jegy-és bérletértékesítésből, a "társadalmi igazságosság" jegyében.)



Értékelésetekkel egyetértek.


Erkel Színház • 92022018-04-22 23:17:20

Fél füllel hallottam, hogy a ruhatáros hölgy azt mondja valakinek, hogy a szerszám valami nyeremény volt.


Kolonits Klára • 10652018-04-21 10:52:02

Már kaphatók a jegyek Kolonits Klára és Dinyés Dániel esti kerti koncertjére, június 2, Óbudai ZeneZug Fesztivál, Óbudai Társaskör



November 19-én pedig a művésznő Verdi Requiemjében énekel Kecskeméten


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 606992018-04-15 00:18:42

Prágában is álló ováció volt a V4 gálán, pénteken, az Obecní dům Smetana termében. A pestihez hasonlóan itt is beugró volt a tenor, itt Pavel Černoch helyett Peter Berger énekelt. Nem mondanám első vonalbeli tenornak, de a Herceg áriáját a Ruszalkából szépen énekelte, határozottan jobban, mint a két héttel korábban a teljes operában általam hallott kollégája. A lengyel basszus, Krzysztof Bączyk, akit a pesti gálán is hallottunk, most nem tetszett annyira, mint Pesten. Vagy gyengébb formában volt, vagy az számított, hogy máshol ültem, hátrébb és oldalabbra, egy más akusztikájú teremben, mint a Müpa, mindenesetre a mély hangjai most kevésbé voltak meggyőzőek. Vörös Szilvia gyönyörű hangja nagy vivőerővel és kifejezően szólt. Mély hangjai szép kereken, kellemes melegséggel zengtek. Aki korábban szopránnak nevezte, ennek a gálának a hallatán bizonyára visszavonta volna nézeteit. Nem tudnék választani a Müpában hallott Schöck Atala és a prágai gálán hallott Vörös Szilvia között, mindkettő nagyszerű művész (nem csak szimplán "énekes"), örülök, hogy mindkettőt hallottam, és remélem, még fogom is. Az egyik inkább alt, a másik mezzo, de mindketten remekül interpretálták a gálaműsor rájuk eső részét. 



Gruberova Lauretta-áriája olyan, de olyan tökéletes diminuendóval zárult, amilyet a legtöbb énekes még álmában se tud produkálni.



A pesti gálától eltérően a koncert előtt nem volt beszéd, valamint most csak egyetlen ráadás volt, Gruberova Adélja (a kacagódal), ez után jött a jól megérdemelt álló ováció. 



A műsor részletesen:



Dvořák: Ruszalka - Polonéz



Smetana: A csók - Recitativo és Barče áriája



Smetana: Az eladott menyasszony - Jeník áriája



Moniuszko: A kísértetkastély - Skołuba áriája



Moniuszko: Halka - Mazurka



Kodály: Háry János - Szegény vagyok



Mozart: Idomeneo - Elettra bosszúáriája



Rossini: A sevillai borbély - Rágalomária



Moyzes: Garam menti táncok, op. 43 - IV. tétel



Dvořák: Rusalka - A Herceg áriája



Rachmaninov: Aleko - Aleko cavatinája



Mascagni: Parasztbecsület - Santuzza áriája



Csajkovszkij: Anyegin - Lenszkij áriája



Puccini: Gianni Schicchi - Lauretta áriája



Erkel: Hunyadi László - Palotás



Bizet: Carmen - Seguidilla



Bellini: Az alvajáró - Amina áriája



Vezényelt: Peter Valentovič



Közreműködött a Magyar Állami Operaház zenekara

 


Erkel Színház • 91822018-04-06 12:12:31

Én is elajándékoznék egy ugyanilyen jegyet. Szóval, már ketten mehetnek.


W.A.Mozart • 15422018-04-06 08:58:48

A mai Varázsfuvolára (Erkel Színház, este 7) ingyen átadó egy jegy a kakasülőre, a 12-ire meg féláron (7200 helyett 3600) a fszt. 4. sorba.


Mi újság a debreceni Csokonai Színházban? • 1022018-04-03 12:47:12

Márok Tamás Norma-kritikája


Opernglas, avagy operai távcső... • 199972018-04-03 12:41:33

A fotó nem akar átmenni, bocs.


Opernglas, avagy operai távcső... • 199962018-04-03 12:39:58

Dvořák: Rusalka, Prágai Nemzeti Színház, 2018. március 28.

Egy ideje már szerettem volna megnézni ezt a gyönyörű zenéjű és érdekes, szimbolikusan is értelmezhető operát. A 2014-es Müpa-beli koncertszerű előadást sajnálatos módon kihagytam. Most, életemben először, megnéztem a darabot színpadi előadásban. Heiner Lajos fórumtársunk már többször beszámolt prágai Rusalkákról. Én nem vagyok olyan szakavatott, mint ő, csak az első megtekintésről szerzett benyomásaimat tudom leírni.

A rendezés viszonylag tradicionális, legalábbis nem valami eszement átértelmezés. Érdekesség, hogy minden felvonás megszólalása előtt hangszóróból bejátszott zajokat hallunk, az elején vízcsobogást, ez segít minket belehelyezkedni a vízi világba, ami Rusalka otthona. (Egyébként csak most, az előadásra való nézői felkészülésem során döbbentem rá, hogy a Rusalka nem igazi keresztnév, hanem beszélő név: vízitündért jelent.) A rendezésben jelentős szerepet kapott a koreográfia, nemcsak a sok jelenetben szereplő táncosok, hanem az énekesek számára is. Minden mozgás nagyon profi módon be is lett próbálva.

A címszerepben Dana Burešová becsülettel helytállt, valószínűleg mindent megcsinált, amit kellett, de nem nagyon találtam egyéniségnek, nem annyira sugárzott belőle a karakter szeretni akarása és szenvedése. A Holdhoz intézett híres ária se szólt akkorát, mint vártam. A hang egyébként a drámai kitörésekre is alkalmas, kicsit nazális. A végén már csöppet untam.

Érdeklődésem középpontjában a kettős szerepet (Boszorkány ill. Idegen hercegnő) éneklő Jolana Fogašová állt, mivel Ladislav Kozlok fórumtársunk ajánlotta. Fogašová szépen énekelt, de az első felvonásban kicsit kevésnek tartottam a volument. Egyébként is az Idegen hercegnő (aki csak a 2. felvonásban szerepel) szerepe hangilag jobban illik hozzá, mint a Boszorkányé, utóbbi szerepbe én talán inkább egy jó magas hangokkal rendelkező alt énekesnőt képzelnék (Fogašová meg szerintem egy extra nagy hangterjedelmű szoprán, aki időnként mezzo szerepeket is énekel). A harmadik felvonásban (ahol megint a Boszorkányt alakította), úgy vettem észre, több volt a volumen, mint az elsőben. Azt hiszem, az elsőben "biztonsági kűrt futott", ugyanis előző este Carment énekelt ugyanitt. Szóval, alig több mint 24 óra alatt három, igencsak különböző szerepet énekelt el! Úgy sejtem, nem ő akart a Rekordok Könyvébe bekerülni, hanem Prágában is olyan tapintatos és zseniális egyedek készítik az énekesek beosztását, mint nálunk. Fogašová hangja tetszett, van benne valami megnyerő melegség. Színpadi jelenléte és színészi kvalitásai kiemelkedőek, megjelenése fejedelmi. Ebben a produkcióban egyébként a Boszorkány dögös, bár némileg megkeseredett nőként jelenik meg, alaposan felsliccelt szoknyából kivillanó lábakkal.

A Herceget alakító tenor viszont teljesen jelentéktelen volt. Az elején volt egy gikszeresen indult hangja, de korrigálni tudta. Nem ismerem eléggé ezt az operát ahhoz, hogy megítéljem, mindent korrektül teljesített-e, időnként furcsának tűnt az éneklése. Nem kapott valami nagy tapsot.

A Vízimanó, Jiří Sulženko hangja szépen zengett, és figurában is nagyon jelen volt.

A Kukta kis nadrágszerepét Kateřina Jalovcovára osztani igazi luxusszereposztás volt. Mikor meghallottam szép, meleg mezzo hangját, rögtön az ugrott be, hogy a Boszorkányt is simán elénekelné (azóta utánanéztem: tényleg szerepel a repertoárján). Jelentős színészi tehetséggel is rendelkezik, és százszázalékosan bedobja magát a szerepbe. Örülnék, ha másban, nagyobb szerepekben is hallhatnám.

Külföldi vendégkarmester debütált a színházban: Keri-Lynn Wilson. Tisztességgel ütötte a taktust, beintett, ahol kellett, de különösebb inspirációt nem fedeztem fel benne.



Dana Burešová – Rusalka (azaz Vízitündér)

Richard Samek – Herceg

Jolana Fogašová – Boszorkány, Idegen hercegnő

Jiří Sulženko – Vízimanó

Yukiko Kinjo – 1. sellő

Lucie Hájková – 2. sellő

Stanislava Jirků – 3. sellő

Kateřina Jalovcová – Kukta

Ivan Kusnjer – Vadász, Erdőőr

Vez. Keri-Lynn Wilson

Rendezte Jiří Heřman



A fotón balról jobbra: Jalovcová, Kusnjer, Fogašová, Burešová, Wilson, Samek



 


Edita Gruberova • 30502018-03-25 23:15:43

A tavaly decemberi Müpa-beli V4 operagála (Gruberova részvételével) el fog hangzani Pozsonyban április 8-án, Varsóban 11-én, valamint Prágában 13-án. Utóbbira tiszteletjegyek igényelhetők március 27-ig. (A többi információ a MÁO honlapjáról származik.)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 605652018-03-22 12:35:50

A bérleti tájékoztató most már ezen az új linken érhető el


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 605362018-03-20 12:04:10

Kikerült a MÁO honlapjára a bérleti tájékoztató.


Kolonits Klára • 10642018-03-15 21:15:45

Most fedeztem fel, hogy Kolonits Klára Kékszakállú-felvétele megjelent DVD-n.


Mi újság a debreceni Csokonai Színházban? • 1012018-03-15 19:59:36

Újabb Norma-élménnyel lettem gazdagabb tegnap Debrecenben. A zenei megvalósítás továbbra is erős, méltó Bellini szelleméhez. Meglehet, pár év múlva ezt a szériát már magyar operatörténeti legendaként fogják emlegetni. Én mindenesetre szeretnék annyi előadást kiélvezni, amennyit csak lehet. Nincs két egyforma előadás. Most a zárójelenetben Norma sokkal líraibban, szerelmesebben viszonyult Pollionéhoz, könyörögve kérlelte, hogy mondjon le Adalgisáról a szabadon engedés fejében. Amikor az elutasítás hallatán megfenyegette, hogy bosszúból Adalgisát "fel fogja nyomni", ez is már inkább egy halálra gyötört, legalább minimális elégtételre vágyó lélek fellobbanása volt, és tudható volt, hogy a valóságban nem fogja megtenni, amivel fenyeget. Korábban viszont volt olyan előadás, hogy ebben a fenyegetés-részben valósággal bosszúálló fúriává változott, sistergett a dühe, szégyentelenül élvezte Pollione rémületét, teljesen elhittem neki, hogy tényleg valóra fogja váltani a fenyegetést. Nos, mindezeket a variációkat megengedi a zene, a libretto, sőt, a rendezés is, és egy Kolonits-kaliberű előadó ki is tudja aknázni a lehetőséget, újabb és újabb örömteli meglepetésben részesítve közönsége azon részét, amelyik több előadásra is elmegy.



Balga Gabriella és Călin Brătescu a tőlük már megszokott magas színvonalon teljesített, utóbbi egy kis bemelegedést követően. Örömömre Wagner Lajos (Oroveso) előadásról előadásra fejlődik szerepében, a Momus-beírásokból most már értem, hogy a nehézséget az okozta neki, hogy bariton létére mély basszus szerepet kapott. A nyitójelenetben most már tényleg basszusnak hangzik. Figuraként pedig mindig nagyon "ott van".



A korábban látott előadásokhoz képest még egy különbséget vettem észre: a Casta divát Norma most nem a viszonylag hátul levő kis oltárféleségen állva énekelte, hanem előrejött. Ez megoldotta az egyik korábbi beírásomban említett akusztikai problémát, hogy a Casta divát a földszint elején nem lehetett annyira jól hallani. (Most ugyan nem ott ültem, de emlékeim szerint az elöl éneklők mindig jól hallhatók ott.)



Belcanto-rajongóknak javaslom, hogy ne hagyják ki ezt az igen jelentős Norma-produkciót, ami május 18-án Pesten is vendégszerepelni fog, illetve még március 24-én Momus-busz indul Pestről a megtekintésére (az előadás után meg vissza).


Erkel Színház • 89472018-03-13 13:52:13

Francia nyelvű Lucia-kritika a márc. 8-i előadásról


Lukács Gyöngyi drámai szoprán • 28882018-03-13 10:12:57

Bár a Gioconda egyáltalán nem tartozik az általam preferált repertoárba, a Lukács-gálán a kitűnő művészek előadásában hallott részletek kedvet csináltak hozzá, és a jövő évadban meg fogom nézni, feltéve, hogy ez lesz a szereposztás. (A bérlettájékoztató szerint lesznek Giocondák.)


Erkel Színház • 89042018-03-06 14:31:54

Blogbeszámoló a Luciáról


Erkel Színház • 89032018-03-06 14:29:36

Képgaléria az Operaház Facebook-oldalán (itt már kiírták Vörös Szilvia nevét)


Erkel Színház • 89022018-03-06 14:24:43

Nekem is nagyon tetszett a Lucia, Kolonits Klára szerintem is fantasztikus volt, hihetetlenül átszellemült alakítást nyújtott. A szünetben találkoztam két olasz operarajongó ismerősömmel (az egyik énekes és énektanár). Ők is nagyon pozitívan nyilatkoztak Kolonitsról, ellenben vehemensen kritizálták Szegedi Csaba olasz kiejtését (a hangszíne viszont tetszett nekik). Megegyezett a (pozitív) véleményünk az Alisáról, aki nem a kiosztott színlapon és az előcsarnoki monitoron feltüntetett Kun Ágnes Anna volt, hanem örömmel ismertem fel benne Vörös Szilviát, aki kb. három nagyságrenddel jobb énekes. Rejtély, hogy a feltehetően utolsó pillanatban történt szereplőváltozást miért titkolták el a közönség elől. Ha már nem volt idő új szereposztást nyomtatni meg a monitoros infót átprogramozni, legalább ragaszthattak volna egy kézzel írt cetlit a monitorra, és megjelenhetett volna valaki a függöny előtt a változást bejelenteni.



A tenor sajnos tényleg eléggé lerekedt a végére. Megfigyeltem, hogy minden egyes rekedt hangját akkor produkálta, amikor a fölülről ráömlő szárazjég-zuhatagban állt. Nem tudom biztosan állítani, hogy ok-okozati összefüggés volt a kettő között, de gyanús a dolog. Szerintem ebben a produkcióban mértéktelenül alkalmazzák ezt az effektust. Ráadásul a szelepek pöfögnek és sziszegnek.



A díszlet most már a végleges volt. Az osakai előadásban sokkal ritkásabb volt, nem volt közepe - Kelemen Zoltán blogjából értesültem, hogy az valójában összeszerelési malőr eredménye volt. Nekem úgy is jó volt. :-)



Sajnos a díszlet ajtajai elég zajosnak bizonyultak - remélem, ez csak ezen az első előadáson volt érzékelhető.


Erkel Színház • 88832018-03-02 23:49:49

Betegség miatt ingyen átadó egy jegy a szombati (márc. 3.) Luciára. Fszt. 8.sor. Jegyátvétel a helyszínen. Privátot kérek.



Edgardo egy bizonyos Giordano Lucà lesz.


Erkel Színház • 88672018-02-27 14:36:31

A Neue Merker recenziója a február 23-i Così fan tutte-ról


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 39512018-02-27 09:08:14

Van egy fölösleges jegyem a ma esti teltházas A gáláns indiákra. Fszt. 4. sor. Érdeklődés esetén privát üzenetet kérek mihamarabb.


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 39382018-02-23 12:34:19

A kakasülőről én egy végtelenül kifinomult, a művészettel szimbiózisban élő előadóművészt (Kaufmann) meg egy tisztes iparost (Damrau) láttam-hallottam.


Edita Gruberova • 30482018-02-19 18:12:48

Tudok pár magyarról, aki ott lesz. Viszont akinek nincs még jegye, számoljon azzal, hogy nagyon nehéz lesz jegyet szerezni. Állóhelyre is lehet persze menni - nem tudom, érvényben van-e még az a szokás, hogy a nagyon frekventált előadásokra az előadás napján kora reggel sorszámokat osztanak az állóhelyekre.


Edita Gruberova • 30472018-02-19 17:55:15

Az operaslovakia.sk cikke a jubileum alkalmából



Azt írja, a történelmi debütálás nem is 18-án, hanem 19-én volt. Már máshol is olvastam ezt a verziót. Persze a lényeg az 50 év - nem sokan tudnak ilyen hosszú énekesi múlttal a hátuk mögött még főszerepeket énekelni, fachváltás nélkül. A drámai koloratúr fachban, azt hiszem, nincs és nem is volt más ilyen.


Edita Gruberova • 30452018-02-19 02:04:38

Néhány órája ért véget Edita Gruberova jubileumi koncertje a Zürichi Operaházban, színpadi debütálásának napra pontosan 50. évfordulóján. Az ünnepelt kis "lájtos" programmal készült: elénekelte Donizetti három "Tudor királynő" operájának (Stuart Mária, Boleyn Anna, Roberto Devereux) fináléját, a koncert elején még a gyónási jelenet is szerepelt a Stuart Máriából. Ezt a programot már hallottam vele párszor, a program nehézsége miatt nem szokott utána ráadást adni, de most a végén még odatette a Csarnokáriát, meg levezetésképpen Adél kacagódalát a Denevérből. Úgy hangzott, meg úgy is nézett ki (közelről is), mintha 50 éves lenne és nem 71. A közönség állva ünnepelte és újra meg újra visszatapsolta.


Mi újság a debreceni Csokonai Színházban? • 1002018-02-13 11:48:04

Még egy Norma-kritika


Kolonits Klára • 10462018-02-12 14:28:32

Angol nyelvű ismertető a dalest helyszínéről, egy gyönyörű rokokó kastélyról, amely billentyűs hangszerek gyűjteményének is otthont ad


Kolonits Klára • 10452018-02-12 14:14:18

Október 6-án a művésznő dalestet ad Dinyés Dániel közreműködésével a levočai azaz lévai fesztiválon


Kolonits Klára • 10442018-02-12 13:53:41

Riport látható a Così fan tutte próbájáról az OperaCafé tegnapi adásában


Kedvenc magyar operaelőadók • 10232018-02-07 12:40:53

Kováts Kolos 70 éves lett. Isten éltesse!



Fidelio



Opera-világ


Mi újság a debreceni Csokonai Színházban? • 982018-02-05 12:53:09

"Barbárok Debrecenben"- a dehir.hu kritikája


Mi újság a debreceni Csokonai Színházban? • 972018-02-05 12:49:32

Szombaton volt a debreceni Norma-sorozat ötödik, számomra harmadik előadása. A művészeknek nem volt könnyű, mert az előző napon is volt előadásuk (nagyon nem szerencsés az ilyen beosztás), de most is nagyon professzionális teljesítményt nyújtottak. A tenoron itt-ott érződött egy kis fáradtság, de az exponált helyeken jól teljesített. Kolonits Klára az első felvonásban eleinte kicsit visszafogott volt, de a felvonás fináléjára a többiekkel együtt "begyújtotta a rakétákat". Igen ütősre sikeredett az a finálé. Úgy vettem észre, ezen az előadáson melegebben, kerekebben szólt Balga Gabriella hangja, mint a korábban hallott első kettőn. Vokális interpretációja engem Sonia Ganassiéra emlékeztet - ha tényleg őt választotta mintának, jól választott. Nagyszerű, hogy most már két tehetséges fiatal belcanto-képes mezzónk van (a másik Vörös Szilvia).

A Kolonits-Balga páros megléte szinte kiált pl. Donizetti Boleyn Annája után (kedves operaigazgatók, tetszenek hallani...?).

Most már a rendezésből is több részlet vált világossá számomra. A darab elején a druida kislányt nem Pollione és Flavio bántalmazza, hanem két másik római. A színpadnak van egy fölső emelete, ahol kiegészítő, illusztratív történések zajlanak - pl.  a rómaiak itt játszadoznak a kislánytól elvett gömbbel meg fátyollal. A druidák kultuszának fontos része az arcfestés, ezt kapja meg a kislány is a nyitány végén, valamint Norma két gyereke a darab végén, amikor Oroveso veszi őket a gondjaiba, és kvázi így válnak a druida közösség tagjaivá. Általában véve a rendezés elemei koherensek és logikusak, nincsenek benne kósza, összevissza ötletek. A jelmezek nekem tetszettek. Voltak azonban a közönségben, akik kritizálták, hogy a jelmezek cipzárasak, pedig a cselekmény korában még nem létezett cipzár. (Mit szólnának, ha olyan Norma-produkciót látnának - én már láttam -, ahol gépfegyverek is szerepelnek? Szerintem ez egy időtlen történet, beleférhet a cipzár meg a géppuska is.)

Ami nem annyira tetszett a rendezésben, az az oltár. Elég kicsi, jobbra hátul van, akusztikailag szerintem nem annyira szerencsés ponton, a Casta divát jobb helyre is pozicionálhatták volna (persze azért Kolonits így is hallható). Meg az oltár tetején van valami madáretető-szerű díszítés, ez egy kicsit komolytalannak tűnik. De bárcsak minden mai rendezésben csak ennyi kifogásolnivalót találnék!

Az eddig általam korábban élőben látott négy Norma-produkcióhoz képest ez az ötödik helyezi a legnagyobb hangsúlyt arra, hogy mennyire megkönnyebbül Norma - azt lehet mondani, boldog lesz - mikor nyilvánosan megvallja szörnyű, a közösség ellen elkövetett bűnét. Gondolom, ez a megoldás a rendező és az énekes együttes gondolkodásának eredménye, és persze kell hozzá egy olyan címszereplő, aki hitelesen közvetíteni tudja ezt a belső történést. Norma vallomásának következménye kínhalál lesz, de ezt is vállalja, hogy így vezekeljen, végre megszabadulva a rá nehezedő mázsás súlytól. Lehet spekulálni, hogy kizárólag a szerelem vezette-e tévútra, de nagyon is elképzelhető, hogy a népének is szeretett volna engedményeket kicsikarni, de ez megfeneklett azon, hogy Pollione római "macsó", a nőket kihasználja, az alacsonyabbrendűnek gondolt druidákat eleve megveti és nem tesz nekik engedményeket. A Normában a rómaiak és a druidák is "barbároknak" nevezik az ellenoldalt - ez is modernné és aktuálissá teszi ezt az operát.

Az előadás után a közönség vastapssal ünnnepelte a művészeket.


Mi újság a debreceni Csokonai Színházban? • 962018-01-31 12:37:48

Páréves interjú a Pollionét éneklő, Magyarországon eleddig nem ismert Călin Brătescuval. (Románul van, de a Google Fordító segítségével hozzáférhető a tartalom.) Megtudhatjuk az interjúból, hogy példaképe Franco Corelli, és a klasszikus rendezéseket szereti. Az is érdekes megállapítása, hogy sok énekes van a világon, de nagyon kevés [köztük] a művész...



 


Mi újság a debreceni Csokonai Színházban? • 932018-01-27 23:30:35

Pardon, a "fent" igazából "lent" - csak a válasz írásakor jelenik meg a beidézett előző poszt "fent", a fórumban már "lent" lesz.


Mi újság a debreceni Csokonai Színházban? • 922018-01-27 23:26:06

Jó, hogy megnéztem a mai előadást is - ma nem szerepeltek a cabaletta da capo részében a fent kritizált, számomra excesszív koloratúrák, és így nekem jobban tetszett. Persze ízlés dolga, hogy ki hogy értékeli.


Mi újság a debreceni Csokonai Színházban? • 912018-01-27 01:57:18

Norma gyorsjelentés Debrecenből:



Sikeres premier. A szerepeket - egy kivételével - sikerült jól kiosztani.



Az egyáltalán nem könnyű partitúrát a zenekar sikerrel abszolválta, nekem különösen a vonósok tetszettek. A nyitány talán kicsit lassú volt, de legalább elkerülték a másik végletet, amikor úgy hangzik, mintha egy katonazenekar játszaná a promenádon (bizony hallottam ilyen Normákat Pesten). 



A kórus is kitett magáért.



Duffaut rendezése konvencionális-időtlen. Passzol a darabhoz. Egyéni elem a nyitány megrendezése: egy gyerek-balerina táncol a druidák közt. Egy idő után papnő-öltözéket adnak rá, és ekkor válik világossá, hogy Normát látjuk gyermekkorában. Később Pollione és Flavio a gyerek-druidát középre vonszolják, a földre lökik és elvesznek tőle egy kultikus jellegű, varázsgömb-szerű tárgyat (minden druidának van ilyen), miközben gúnyosan vigyorognak. Amiből rögtön kiderül a druidák és a rómaiak viszonya.



A tenor (Calin Bratescu) jó választás volt. Érces hangja megfelel a szerep követelményének. Áriájában fura módon oldotta meg a c-t, mintha félig falzettben lett volna. (Nálam szakavatottabbak majd kielemzik.) Színésznek nem jelentős.



Kevés olyan kortárs szoprán van, aki a Norma összes hangi kívánalmának megfelel. Kolonits Klára ilyen. Jókor sikerült színpadra jutnia a szereppel. Minden hangot kiénekelt, nem deklamált, nem tört bele a bicskája a legtorokgyötrőbb staccatókba sem. Csodálatos, kifinomult megoldásai voltak számos helyen, és ezeket a legnagyobb természetességgel adta elő. Bensőséges, átszellemült, könyörgő Casta divát énekelt, a könnyem is kicsordult tőle. Nem tudtam viszont egyetérteni azzal, ahogy a cabaletta második versszakát prezentálta Sills modorában, az agyonkoloratúrázástól szinte felismerhetetlenné vált az eredeti zene. Másutt a díszítései mértéktartóbbak voltak, az említett egy ponttól eltekintve tetszett a zenei interpretációja. "Persze" megcsinálta az opcionális d-t az 1. felvonás végén, meg az eszt a Pollionéval való duett végén. Mintha korlátlan lenne a felső regisztere. 



Jól passzolt Kolonits hangjához Balga Gabrielláé: Annak dacára, hogy mélyebben fekszik, mégis lányosabbnak hangzott. Hiteles volt, mint fiatal, naiv lány (miközben ugye Norma már asszony, két gyerekkel). Balga jól is énekli a belcanto dallamíveket, és remekül is játszik. Remélem, látjuk majd még más belcanto szerepben is.



Az Oroveso talán beteg volt, sajnos nem volt az igazi. A végére kicsit belejött. A Flavio (Biri Gergely) és a Clotilde (Rendes Ágnes) jól énekelt, előbbinek érzésem szerint még az olasz kiejtésén lehetne javítani. A közönség jól fogadta a premiert.


Opernglas, avagy operai távcső... • 199222018-01-16 13:00:07

Interjú a Mezei Néző blog szerzőjével


  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1895 • Mario Castelnuovo-Tedesco, zeneszerző († 1968)
elhunyt:
1897 • Johannes Brahms, zeneszerző (sz. 1833)
1950 • Kurt Weill, zeneszerző (sz. 1900)
1972 • Ferde Grofé, zeneszerző (sz. 1882)
1986 • Peter Pears, énekes (sz. 1910)
2007 • Pongrácz Zoltán, zeneszerző, karnagy (sz. 1912)