vissza a cimoldalra
2018-04-24
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60771)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3974)
Társművészetek (1246)
Momus társalgó (6313)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11270)
A csapos közbeszól (95)

Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2680)
Erkel Színház (9234)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (758)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (152)
Opernglas, avagy operai távcső... (20065)
A díjakról általában (1022)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1227)
Komlóssy Erzsébet (38)
Élő közvetítések (7039)
Operett, mint színpadi műfaj (3576)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1382)
Franz Schmidt (3107)
Sz. Ágai Karola-drámai koloratúrszoprán (466)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (690)
Lisztről emelkedetten (905)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2497)

Fórumok teljes listája
Apróhirdetések
• 2018-04-17
A Magyar Nemzeti Énekkar meghallgatást hirdet bariton és basszus szólamra, valamint basszus szólamvezetői megbízatásra szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező énekesek számára.

A meghallgatás anyaga:

1. Szabadon választott skála, ami a hangterjedelmet bemutatja.

2. Két szabadon választott, különböző karakterű darab (ária, vagy dal) előadása (zongorakísérőt biztosítunk)

3. Előre megadott énekkari állások előadása zongorakísérettel az alábbi művekből (kottát kérésre biztosítunk):

- Bach: h moll mise
- Brahms: Német Requiem
- Bartók: Cantata profana
- Verdi: Quattro pezzi sacri

4. Lapról olvasás

5. Szólampróba vezetése (csak szólamvezető-jelölt esetében!)


Jelentkezés részletes szakmai önéletrajzzal 2018. május 10-ig Tóth Antal menedzsernél a toth.a@filharmonikusok.hu e-mailcímen.
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: parampampoli
Leírás:
Honlap:
   


parampampoli (6449 hozzászólás)
 
Erkel Színház • 92272018-04-24 08:40:04

Kedves Laci, Macduff is más, és Gustavo is. Az utóbbi ötször hosszabb és tízszer nehezebb. Dvorskyt 1977-től húsz éven minden pesti fellépésén hallottam, egyszer külföldön is, és végigültem egy lemezfelvételét is az Olasz Intézetben. A világon semmiben nem hasonlít rá Malafii, legfeljebb annyiban, hogy neki is középen van az orra. -:)) (Copyright by Molnár Ferenc) Dvorsky csodálatos olaszos hanganyag volt, fiatalon nagyszerű technikával is, Malafiiénál sokszorosan nagyobb volumennel, brilliáns magas regiszterrel. Mikor Pavarottinak egyszer előénekelt, hogy adjon neki tanácsot, az azt mondta neki: mit mondjak? Jobb vagy, mint én. Ezt Malafiira aligha mondaná.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 607702018-04-23 23:40:05

Hátha a momus szervez nekünk egy buszos kirándulást New Yorkba... -:)))


Erkel Színház • 92202018-04-23 20:11:29

ÁLARCOSBÁL PREMIER (2. rész)



A második szereposztás premierjén, mint az már lenni szokott, sikerült újabb, egyáltalán nem pozitív tapasztalatokra szert tennem a rendezés képtelenségeit illetően. Azt gondolom azonban, hogy erről tovább szót csépelni felesleges, mivel azzal már segíteni úgyse tudunk rajta, és valójában nem is érdemel több szót. Annál inkább érdemel a produkció zenei megvalósítása, mert míg az első szereposztás összességében stabilan jó színvonalat mutatott, a másodikkal néhány alakítást leszámítva, igen súlyos problémák mutatkoztak. Ha röviden kellene megfogalmaznom a véleményem, azt mondhatnám, hogy a két előadás közt szakadéknyi a különbség.



Mindkét előadás karmestere Michelangelo Mazza, aki nevének jelentésével ellentétben („buzogány”), a premieren nem emlékeztetett a középkori harci eszköz rettentő erejére. Az Álarcosbál nyitányának legelején, a háromszori pizzicatók alapján már általában kb. sejthető, hogy a dirigenstől mire számítson az ember egész este. A premieren nem csak ezek, de az utána következő első, a nyitókórust megelőlegező dallam is igen sápadtan, vérszegényen hangzott fel. Az utána következő, ellenpontozó részek is egymástól igen eltérő intenzitással szóltak, és ez a kettősség Mazza egész dirigálásán végigvonult. Jól megragadott részek váltakoztak hirtelen lelassuló, energiaszegény egységekkel. Nem találtam megfelelőnek az áriák kíséretét, különösen ott nem, ahol a zenekarnak majdnem egyenrangú szerepe van a szólista részeit összekötő dallamokban.  Legjobban érzékelhető volt ez Renato III. felvonásbeli áriájában, ahol a zenekarnak ugyanolyan intenzitással kell megszólaltatni a csalódás fájdalmát és indulatát, mint az énekszólamnak.



A második előadáson azonban Mazzát mintha kicserélték volna, de nem csak őt, hanem zenekarát is. Az első hangtól kezdve lendületesen, differenciált színekkel, izgalmasan muzsikáltak. Hasonló változást tapasztaltam a kórus teljesítményében is (karigazgató: Csiki Gábor): ők ugyan a premieren is jók voltak, de a saját szokásos, kiváló színvonalukat valójában a második estén mutatták meg. Ebből arra következtetek, hogy a premier előtt érdemes lett volna még többet próbálni, mert az mégsem járja, hogy egy premier funkcionáljon egy új produkció főpróbájaként. A magam részéről kíváncsian várom, hová és milyen irányba fejlődik karmesteri szempontból az előadás, fájlalva, hogy Mazza épp akkor került jó formába, mikor az elsővel összehasonlíthatatlan énekesi gárdát vezényelt.



Zeneileg egyetlen momentumot szeretnék kiemelni, amely mindkét estén elégedetlenségre adott okot, ez pedig az opera fináléja. Gustavo megbocsátó szavai után a concertatót a kotta szerint „ppp” és „sottovoce estramamente”(extrémen halkan) kell indítani. Enélkül az a hatalmas crescendo, amit Verdi elképzelt, és néhány felvételen néhány karmester olyan torokszorítóan interpretált, egyszerűen nem jön létre. Mazza az indításban nem fogja vissza eléggé az apparátust, és Amelia első magas Bé-jét sem képes, sajnos, egyik szoprán sem pianissimo intonálni, hogy utána a magas C lehessen a valódi dinamikai csúcspont. Így a finálé egyik este sem érte el azt a hatást, amelyet a kottában elrendeltek megvalósítása esetén el tudna érni.



Fekete Attila éneklését hallgatva mindig Gruberova jut eszembe, aki tenorpartnerének, mikor az első hangtól az utolsóig rekedtre ordította magát, csak annyit mondott: „Peter! Technika!” Riccardo szerepe egyébként nagyszerűen passzol Fekete hangjához, de sajnos bizonyos részekben, amelyek ezt a szólamot a legnehezebbek egyikévé teszi, technikailag nem áll a helyzet magaslatán. Nagy, sötét, baritonális hangon indít, hibátlan első áriával, majd onnan az Ulrica kép végig fokozatosan veszít erejéből és biztonságából is. Mélypontját a Tengerészballada általános intonációs zavaraiban és egy intonációs krachjában, majd a Kacagókvintett zárórészében érte el, ahol egyenesen hang nélkül maradt. A második felvonástól érdekes módon új erőre kapott, és onnan tulajdonképpen az előadás végéig jó teljesítményt nyújtott.



Hogy mit jelent egy operában az, hogy egy énekes, mint Fekete, a szerephez megfelelő volumenre képes, a második este vendégtenorját hallgatva derül ki. Mikhailo Malafii kellemes hangon, megbízható, kicsit szlávos technikával, de végig üzembiztosan énekelte az egyébként nem neki való szerepet. Harminc évvel ezelőtti orosz kollegáját, Alekszander Fegyint juttatta eszembe, aki kiváló Faustot és Mantuai herceget énekelt nálunk. Malafiit is szívesen hallanám ezekben a szerepekben, vagy Alfrédként a Traviatában -- Gustavo azonban más fach: ez Manrico és Alvaro rokona, amelyben hiába az énekesi kultúra, ha a darab szinte teljes egészében elég súlyos volumenproblémák mutatkoznak.



Nem mutatkoznak volumenproblémák Amelia két megszemélyesítőjének esetében. Sümegi Eszter kellemes meglepetés volt: sokkal jobb, mint vártam és sokkal jobb, mint ugyanebben a szerepben volt tizenhárom éve. Jobb, mint legutóbbi Aidáiban, és sokkal jobb, mint pár héttel ezelőtti bosszantóan alkalmatlan Liújában. Azon lehet vitatkozni, hogy valaki pont ilyen hangon képzeli-e a drámai Verdi-szoprán szerepek egyik legszebbikének szólamát. Én nem, mert Sümegi hangja messze nem egy minden regiszterben egyforma teltséggel, gömbölyűen és áradóan megszólaló olaszos színű matéria. Magas regisztere sokszor túlvibrált és elvékonyodik, de ezzel a hanganyaggal is színvonalasan, váltótársnőjével összehasonlítva kiemelkedő színvonalon énekli el a szólamot. A pianók hiánya továbbra is egyértelmű, viszont továbbra is profi módon él a piano tónusú, pianónak tűnő énekléssel, amelynek köszönhetően jogosan igen nagy sikert aratott a III. felvonás áriájával, valóban kiemelkedő énekes produkciót bemutatva.



Rálik Szilvia hangja sajnos mindenben alkalmatlan erre a szerepre. Hangja nélkülöz minden teltséget, gömbölyűséget, énektechnikája pedig, amely megfelelő Elektra vagy Brünnhilde éles kiáltásaira, még Abigél harci őrjöngésére is, ettől a szólamtól teljesen idegenek. Volumenproblémái, igaz, egyáltalán nincsenek, de ez az a hang és hangadás, amely jobb lenne, ha inkább kevésbé hallatszana. A konstans, minden fekvésben és dinamikában kellemetlen vibrato valóban próbára teszi a néző hallószerveit, de az előadás végére már az agyi hallóközpontot is. Amelia helyett sokkal jobb lenne, ha inkább Oszkárral próbálkozna, ez a világos és éles szín sokkal jobban érvényesülhetne az apród szólamában.



Különösen ebben a produkcióban el is kelne egy jó Oszkár, mert sajnos az apród ziccer szerepe az előadás gyenge pontja. Szemere Zitának korábban hallott Papagenája és Zerlinája alapján ideális szerepe lehetett volna, azonban a Melindákkal lefárasztott középregiszterben alig hallatszik, csak a magas fekvésben fénylik fel úgy, ahogy kellene. A második estén az előadásból sajnos Oszkár mint olyan kimaradt. A színpadon ugrabugrál ugyan egy sárga kabátos leányka, de sajnos hallatszani egyáltalán nem hallatszik. Ha pedig egy-egy hangra mégis, mint például a Kacagókvintett gyönyörű dallamának magas C-jén, olyan csúnya hangot hallatva, melyet profi énekestől tényleg ritkán hallani színházban. (Hírlik, hogy Covacinschi Yolanda már a májusi próbaéneklésen így énekelte Oszkárt, és mindenki azt várta, ária közepén leállítják, ahogy az egykor próbaénekléseken szokás volt. Nem tették, helyette megvették nekünk Oszkárnak…. Valamikor azt hittem, hogy a koloratúr fachban Gábor Artemisznél kisebb hangot soha az életben nem fogok hallani. Tévedtem: most hallottam.



Amennyire gyenge pontja az előadásoknak Oszkár, olyan erős Ulrica. Fodor Bernadette-et először hallottam színpadon, eddig csak két koncerten volt hozzá szerencsém. Kiegyenlített hangon, a magas regiszterben különösen nagy biztonsággal, a mély regiszterben a szokásos Ulrikákhoz képest kevésbé sötét színnel énekelt. Nagyon tehetséges és még fiatal énekesnő, akinek az évek bizonyára meghozzák majd azt a pluszt is, amely a másik Ulrikát, a Wiedemann Bernadettét olyan élményszerűvé teszi. Pontosan húsz évvel ezelőtt, a Saccani vezényelte előadás jósnője volt nagy kiugrása, amely óta mindenki számon tartja. Most, két évtized elteltével, meg tudta ismételni akkori sikerét. A hang, a közelmúltban olykor tapasztaltaktól eltérően, most mindenben engedelmeskedett, kitűnő formában, a regiszterek között törést nem mutatva énekelt. Ami azonban a hangi produkción kívül benne van ebben az alakításban, az valójában szavakkal alig leírható. A személyiség súlya, kisugárzása, az a delejes erő, amely a nézőt arra kényszeríti, hogy még mielőtt megszólalna, már rá kell figyelni, és utána is töretlenül. Teljes egészében uralta a második képet, óriási sikert aratva. Egymaga zsebre vágta és hazavitte a második premier sikerét, megérdemelten.



Mint az előadás rendezésének elemzésekor jeleztem, a rendezés legjobban félreértett figurája a titkárból udvari piktorrá degradált Renato. Az első szereposztásban Alexandru Agache, a szerep nemzetközi klasszisa kapta a feladatot, és mint már nem először történik, leckét ad mindenkinek a Verdi-stílusból, a legato-éneklésből. Ő valóban tudja és érti, amit énekel, ami önmagában nem lenne érték, itt azonban, a sok rémes olasz akcentussal éneklő kollega között ritkaságnak tűnik fel. A hang színe, a minden regiszterben homogén matéria, a technikai biztonság Agache esetében evidencia, feltűnő ezeken kívül, hogy milyen művészi alázattal valósítja meg a figurának és énekesnek egyaránt előnytelen rendezői elemeket is. Feltételezem, hogy mindent úgy, ahogy azt a rendező kérte.



A másik Renato, Molnár Levente teljes ellentéte Agachének. A hang merőben alkalmatlan a szólamra, minden fekvésben mozog, a magas regisztere korlátozott, már az első ária első F-jén zátonyra fut, hogy utána is minden hang „e” felett hátul, a torokban kössön ki.  Intonációja bizonytalan, folyamatosan, a felső- és a felső középfekvésben gyakran disztonál, a Verdi-stílust, a legatót még hírből sem ismeri. Technikai gondján a Domingótól ellesett trükkel próbál segíteni, állandóan az orrába fúj, de rajta sajnos ez sem segít. A III. felvonás szobajelenete az énekesi mélypont. Közismert, hogy ha az énekesnek az énekkel gondja van, vége van a játéknak is. Mivel ott Molnárnak a szólam áthághatatlan akadályt jelent, önmagához képest játékban ugyan visszafogottabb, de hiába: életemben a nagyáriát rosszabb előadásban nem hallottam.



És bár egy énekes produkciójában az éneklés erényei vagy problémái a meghatározók, Molnár esetében fő gond a színészi alakítás. Egyáltalán nem azt a figurát játssza, amelyet az első estén láttam. Egy Figaróba oltott Rigoletto-paródiát ad elő, kacsázó mozgással, buffó elemekkel, mindent eltúlozva. Mint csepp a tengerben észlelhető ez Renato első megjelenésekor. A rendező elég ostoba ötleteként festőállványát tolva, a távozó udvaroncok között furakodva érkezik a színre Agache, a férfikórus ellenérző gesztusaival kísérve. Molnár ehelyett egyenesen földre esik, mintha Rigoletto lenne az első felvonásban, az egyik udvaronc meg is csapkodja, mint egyes rendezésekben a bohóc púpját szokásos. Darab és figuraidegen színpadi akció. Meggyőződésem, hogy Molnár magát színpadi zseninek gondolja, aki mindent tud, és akinek mindent szabad. És tényleg: hagyják neki ezeket a színpadi képtelenségeket, ezt a műtől és komoly színháztól idegen ripacsériát. Pedig nem támogatni kellene, hanem tűzzel-vassal irtani. (Életemben először Molnárt egy visszafogott, takarékos mozgású, gesztusaiban és reakcióiban átgondolt Sharpless alakítás kapcsán méltattam, akkori eszköztára mindenben eltért a maitól. Valószínűsítem, hogy hangi problémáinak feltűnésével váltott irányt, és kompenzálva ment el egy tűrhetetlen és vállalhatatlan felé. Nekem úgy tűnik: visszafordíthatatlanul.)



A négy összeesküvő jól teljesíti feladatát, különösen az első szereposztás két basszusa, Cser Krisztián és Cserhalmi Ferenc csillogtatnak jelentős hangi erényeket, sötét színekkel ellensúlyozzák figurájuk rendezői értelmezésének olykor vígjátéki jellegét. Gábor Géza és Kőrösi András szolidabb produkciót nyújtanak hangban, viszont játékban közelebb állnak a Verdi által elképzelt két intrikushoz.



Mindkét szereposztásban megoldatlan, súlytalan Silvano szólama. A szerepet egykor ígéretes fiatal basszbaritonok énekelték, az opera video- és lemezfelvételeinek baritonjai ma Pesten nyugodtan Renatók lehetnének második szereposztásban. Füle Máté és Erdős Attila énekléséről ez a legjobb akarattal se mondható el: az egyik mindenkori gyenge hangján énekel, a másik próbálkozik ugyan azzal a színpadi tehetséggel, melyet az Operettszínház Kékszakálljában egyértelművé tett, de hangi értelemben teljesen eredménytelenül. Verdi még kis szerepben sem az ő világa.


Erkel Színház • 92172018-04-23 17:29:34

Pavarottinak ezzel a megállapításával nem tudok egyetérteni. A zenében ez benne van ugyan, de a szövegben nem, sőt: Riccardo halálakor megesküszik Renatónak, hogy szerelme tiszta volt, annak felesége becsületén nem esett folt. És minden -- korábbi, normális rendezésben -- a szerelme kettős még csak egy csókkal se végződött, Riccardo állt Amelia mögött, és büszkén kihúzta magát szerelmi hódításának tudatában. Itt Pesten most lenge ruhában ágyba bújatják őket, teljesen félreérthetetlen szituációban, totális ellentmondásban a zárójelenet szavaival.


Opernglas, avagy operai távcső... • 200622018-04-22 14:33:01

A mellékelt képet látva eltávolítása a leghelyesebb lépés volt, ami történhetett. Ennél már csak az lett volna helyesebb, ha meg se hívják, vagy viszi magával a mellékelt fertelmet is.


Erkel Színház • 91982018-04-22 13:20:54

ÁLARCOSBÁL PREMIER (1. rész)



Van Gálvölgyinek egy remek jelenete: öreg, reszketős bácsi áll a hentes pult előtt, párizsit akar venni. Az eladó kérdezi: milyet parancsol? Mert van ilyen meg olyan ízű. Hát PÁRIZSI ÍZŰ PÁRIZSIT –feleli. És hiába kínálnak neki akármit, ő párizsi ízű párizsit szeretne. Valahogy így van ezzel az operaközönség is: opera szerű operát szeretne látni. „Előadás ízű előadást.”



Megjósolom, hogy épp ezen okból ennek az Álarcosbálnak jelentős közönségsikere lesz, ahogy a tegnapi premieren is, de az egykori nagy premierekhez képest hatalmas, többszöri függöny előtti meghajlásos sikert  nem aratott. A siker elsődleges oka éppen az, hogy az előadás egészen úgy néz ki, mint egy operaelőadás: gyönyörű jelmezek és díszletek lepik meg az ilyen stílusú előadásoktól már elszokott nézőt. Ilyen értelemben ez a produkció, és abban benne ill. külön a rendezés nem olyan inzultus Verdi operája, zenéje és szelleme iránt, mint volt Galgóczy Trubadúrja vagy Anger Traviatája – sokkal ravaszabbul, kevésbé nyilvánvalóan, de nem kevésbé felháborítóan rejti el merényleteit a szerző iránt egyrészt, önnön tehetségtelenségét és alkalmatlanságát másrészt.



Amikor felmegy a függöny, Krisztus levételét ábrázoló hatalmas festmény tűnik fel, végig megtartva előfüggöny szerepét. Kérdés ebből következően: MIÉRT? Mi köze van Krisztus képének az Álarcosbál merőben politikai történetéhez, amely a III. Gusztáv svéd király elleni merénylet történetét dolgozza fel, egy, a valóságban nem létező, szerelmi szállal megspékelve. Reméltem, hogy a szimbólum értelme az előadás végére kiderül.



Mi a baja ennek a rendezésnek tulajdonképpen? Az, hogy az ifjú olasz rendező, Fabio Ceresa, aki a hírek szerint valami rendezői versenyen első díjat nyert egy modern opera rendezésével, semmit nem tudott kezdeni Verdi remekművével. (Jelena Obrazcova mondta egy interjúban, hogy a rendezők azért duzzasztják fel a színházak műsorát modern darabokkal, mert senki se tudja, hogy kell rendezni, senki nem ismeri azokat, így a „tehetséges” rendező nyeregben érzi magát.) Az álarcosbált azonban ismerik, ismerjük páran, így elég egyértelmű, hogy a rendező a világon semmit nem értett meg sem a történetéből, sem a benne megfogalmazott férfibarátság, sem a szerelmi háromszög drámájából. Megkockáztatom: gyakran olyan, mintha a szöveget magát sem értené, ami azért furcsa, mert egy olasz rendezőtől annyit minimum elvárhatnánk, hogy értsen olaszul. Erre a legjobb példa az első felvonás, amelyben Oscar bejelenti a király érkezését („S’avanza il Ré!”), aki amúgy első perctől a színpadon van, és nem ő vonul be a rá várakozó udvaroncok közé, hanem azok az ő hálószobájába. (!) A nyitányban először, majd többször megjelenő álarcos fekete és fehér angyal, amely megelőlegezi Gustavo tragikus sorsát, érdekes motívum lenne, kár, hogy nem eredeti. Az 1984-es genfi Álarcosbálban ugyanez a megoldás már előkerült, igaz, ott sokkal jobban és érthetőbben, hatásosabban, bár kevésbé szájbarágósan kidolgozva. Egyébként Ceresa és szcenikai munkatársai nagyon jól ismerhetik a genfi produkciót, az első és harmadik felvonás színpadképe szinte egy az egyben azt másolja.



Gustavo szobájában egyébként érdekes dolgok történnek ezek után is: például Oscar lerántja a főbíró parókáját. Ez szintén nem új ötlet, más produkcióban is többször láttam már, az azonban teljesen új és nagyon „eredeti”, hogy Oscar és apródtársai ezek után a főbírót a király baldachinos ágyába is bedöntik. Ennek megítélésére előbb ajánlom elgondolkozni annak valószerűségén, hogy bárki bárkit is megforgat egy király ágyában, annak jelenlétében.



Az ilyen és hasonló „kiváló” ötletekkel percenként bombázza rendezőnk a művet és a közönséget, ezek számbavételére nincs se kedvem, se időm. Aki akarja, menjen, és nézze meg az előadást. Konklúzióm mindezekből az, hogy a rendezőnek csak saját képtelen (társalgásban idiótának nevezem őket) ötleteit rendezte meg, ahelyett, hogy a szereplők kapcsolatrendszerét dolgozta volna fel, előbb agyban, aztán a színpadon. (Ez évek, sőt évtizedek óta hiányossága a modern rendezéseknek, és le kell szögeznem, hogy bár általában nem vagyok Anger rendezéseinek nagy barátja, az ő Köpeny-rendezése volt hosszú évek óta szinte az egyetlen kivétel.) Erre azonban ifjú olasz titánunknak már nem maradt ideje, energiája, de gyanítom, szándéka se igen volt rá. Neki a fontos az volt, hogy minden áriát, duettet, tercettet vagy ennél nagyobb együttest szétmozgasson, lehetőleg azzal a szemponttal, hogy a közönség még véletlenül se figyeljen arra, ami az operában egyedül fontos: az énekesre. Tulajdonképpen nem kegyelmezett senkinek: ugyanúgy szétveri Gustavo Tengerészdalát, mint az utána következő Kacagókvintettet, azzal, hogy Ulrica tribünjét kétszer átvonszoltatja a színen, mint Amelia áriáját, akit alatta három kínai hölgyemény (a Turandot két szolgálólánya barátnéjával kimenőn van egy másik operaházból ??) vetkőztetni kezd. Még szerencse, hogy a kalap, a köpeny és a cipő után a folyamatnak vége szakadt, így a valóban pikáns részektől már megkíméltek mindannyiunkat.



Az első és a harmadik felvonás „csak” ilyen értelemben fatális és darabidegen melléfogás, a második felvonás azonban több ennél: ha enyhén akarok fogalmazni illogikus idiotizmus, ha szigorúbban, botrány és aljas pofon Verdinek. Hogy a mű egészében sem érintette meg Ceresát, hogy nem értett meg belőle semmit, az az eddigiek alapján is kb. világos volt, de a 2. felvonás megoldása teljes egészében döbbenetes, felfoghatatlan, és a maga nemében undorító. Az Akasztófák dombja a város szélén, ahova Ulrica a varázserejű füvekért küldi Ameliát nem más, mint egy városszéli opiumbarlanggal kevert kupleráj. (Fű – fű, gondolhatta a rendező.) Itt találkozik Amelia és Gustavo, hogy az operairodalom legcsodálatosabb szerelmi kettősét, a tiszta és nemes szerelem talán leggyönyörűbb zenei megfogalmazását egy baldachinos ágyban, ópiumpipát szippantgatva énekeljék és játsszák el. Nem is akarnám ezt tovább magyarázni: oly abszurd és gusztustalan, minden ihletet és nemességet elpusztító, lemészároló kép, hogy tényleg azt kell mondanom, amit egy címlapos kritikában nem írnék le, de itt igen, hogy Fabio Ceresa ezek után azt érdemelné, hogy valaki úgy ülepen rúgja, hogy repüljön, mint a győzelmi zászló.



A szerelmi szál valódi kidolgozottságánál még nagyobb hiányosság a másik alapkonfliktus: Renato dupla csalódása, barátjában és feleségében egyaránt. Renato figurája egyébként teljesen hidegen hagyta a rendezőt, azon az egyetlen ötleten kívül, hogy ebben a rendezésben nem titkára, hanem udvari festője Gustavónak. Ezért az első áriát, a férfi barátság gyönyörű zenei megfogalmazását egy portrét festegetve kell énekelnie, a zenével és a szöveggel is teljes ellentétben. Nincs megkomponálva, a megfelelő hangsúllyal az Ulricához érkező Renato megjelenése se, és általában a rendező mindent elkövet, hogy a bariton főszerelő ki ne tudjon emelkedni a tömegből. A második felvonás záró együttesében, amelyben egyértelműen Renato a főszereplő, elzengve emberi tragédiáját, a rendező egy sámlira ülteti, miközben a kórus és a két összeesküvő különféle bohózati jeleneteket ad elő mögötte és körülötte. A szobajelenetben a három részes nagyária első harmadában („Alzati!”) a földre ülteti, Amelia pamlaga mögé, a középső részben („Eri tu..”) egy festmény mögé állítja, jó hátra, hogy a szólam lehetőleg ne érvényesüljön. Csak a harmadik részben („O dolcezze perdute”) jön előre, hogy végül a közönség azt kaphassa, amiért jött: Verdi dallamát pazar megszólaltatásban. Tulajdonképpen nagy szerencse, hogy Agache a szereppel való évtizedes kapcsolata okán álmából felébresztve is képes arra, hogy Renatót eljátssza és megszólaltassa, így bármennyire is megtett a rendező mindent, hogy ez ne sikerüljön neki: sikerült.



A teljesen kidolgozatlan jelenetek közé tartozik a sorshúzás jelenete. A szöveg szerint a három nevet egy urnába teszik, amelyik itt és most egy szűkszájú váza. Ebből senki csipesz nélkül ki nem tudna húzni semmit. Elmarad a zeneileg is, dramaturgiailag is oly tökéletesen megkomponált jelenet, a cédula kihúzása, átnyújtása, felolvasása, a zenébe írt hatalmas szünetekkel, melyek alatt a nézők lélegzetüket visszafojtva várják az eredményt. Teljes képtelenség az utolsó kép megoldása is. Gustavo nagyáriája alatt az apródok ki-bejárkálnak, majd alighogy feltárul a báli kép, pompás jelmezkollekcióval, nyílt színi tapsot aratva, ismét falak ereszkednek le, hogy Gustavót és Ameliát a király hálószobájába zárják, kettesben. Valaki, ha más nem, hát a karmester szólhatott volna a rendezőnek, hogy a zenében egyértelműen az van írva, hogy a találkozásnak a bál forgatagában kell megtörténni, ott kell egymásra találniuk, végig a báli zenével kísérve, és hogy éppen a fájdalmas báli zene fokozatos elhalkulása készíti elő a gyilkosság utáni haldoklási jelenetet.



Ami pedig ezt a gyilkossági jelenetet illeti: nos, az már maga a kabaré. Renato egyedül zavarja meg a szerelmesek találkozását, a történelmi hűségnek megfelelően pisztollyal, de nem süti el. Hosszú ideig Gustavo hasának szegezve tolja maga előtt, az hátrál fokozatosan, míg valaki a színfalak mögött el nem süt egy másik revolvert. Az egész oly komikus és groteszk, hogy nem csak én, hanem körülöttem jó néhányan is hangosan felröhögtek. És innen már hiába minden, mert ilyen előkészítés után nem hat a csodálatos finálé sem. Annál inkább sem, mert abszolúte nincs kidolgozva Renato lelkiismeretfurdalása, rádöbbenése tette teljes értelmetlenségére, miután elolvasta a Gustavo által átnyújtott papírt. Hiányzik, egyébként nem csak itt, hanem az egész darabból a király és Oscar apród bizalmas kapcsolatának megjelenítése, amely más rendezésekben oly emberi és megrendítő módon kulminál a búcsú pillanatában. Hogy itt, éppen ebben a csodálatos fináléban sem állt a helyzet magaslatán a karmester, már a dolog zenei részéhez tartozik. Arról pedig majd holnap írok, miután ma megnéztem a második szereposztást is.



Addig maradjunk annyiban: az Operaház ismét elpuskázott egy nagy lehetőséget, hogy egy csodálatos, igazi közönség kedvenc operát megfelelő előadásban mutasson meg. Sok ostoba ötlet, távol Verditől, de olyan távol, mint Ég a Földtől. Sok hűhó semmiért.



Hogy mit keres az előfüggönyön Krisztus levétele a keresztről, arra a legkevésbé sem kaptunk magyarázatot.



 



 


Opernglas, avagy operai távcső... • 200452018-04-20 00:37:08

Peretyatko éppen most bukott egy hatalmasat a MET-ben Luciával -- hurrá, gyorsan meghívjuk rá Bécsbe is. Milyen jó, hogy már rég eszembe sincs Bécsbe menni operát nézni. KIT? (Erről szól a jövő évi program. Hogy nincs kit.)


Erkel Színház • 91922018-04-17 20:26:08

A jegyek elkeltek.


Opernglas, avagy operai távcső... • 200432018-04-17 17:50:55

Tiltják, olyan értelemben, hogy az énekes hiába kéri, nem teszik meg. Az a Xerxes régen volt. Ahogy Tatjána mondja: "akkor minden más volt."


Opernglas, avagy operai távcső... • 200392018-04-17 16:18:16

Többször nehezményeztem, hogy az indiszponáltság bejelentésének mellőzése sőt tiltása nagyon helytelen szokás az Operaházban. Többször fordult elő, hogy valaki betegen énekelt, mégse voltak hajlandók bejelenteni. Utána pedig az énekesnek kellett a rossz kritikákat zsebrevágni. Az igaz, hogy sokan visszaélnek vele, pl Neil Shicoff pályája utolsó éveiben rendszeresen betegnek mondatta be magát, akkor is, ha teljesen egészséges volt. Idegileg nem volt már teljesen rendben, és ha bemondták, tudta, hogy a közönség elnézőbb lesz, és ettől megnyugodott. Gyakran jól is énekelt, de egyre ritkábban.


Opernglas, avagy operai távcső... • 200372018-04-17 16:01:17

Caballé Trubadúrt énekelt, nem Forzát. És biztos, hogy nem véletlenül nem hívták meg utána 19 évig. Tucci a pesti Traviata után soha többet nem énekelt sehol. Az első felvonás után szinte semmi taps nem volt, és a később megjelent cikkben is történt egy utalás, hogy már a szünetben készenlétben állt Horváth Eszter, hogy ha kell, be tudjon ugorni. Tucci azonban, valószínűleg félve, hogy a gázsiját elveszíti, ha legalább az előadás felét nem énekli el, azt mondta, nekivág. És akkor már végigcsinálta, csak a két nappal későbbi Aidát mondta le, és Annabelle Bernard énekelt helyette, csodálatosan. (Gách Marianne Tucci iránt nagy részvéttel és megbocsátással írt cikkében -- persze, ő ingyen jeggyel ment, nem ötszörös helyárakkal.)


Erkel Színház • 91912018-04-17 15:50:49

ÁTADÓ JEGYEK !



3 darab jegy keresi gazdáját AZ ÁLARCOSBÁL április 21-i premierjére. Földszint 20. sor közép, ára 3600 Ft/db. Akit érdekel, írjon privában! (Átadás-átvétel előadás előtt 15 perccel az előcsarnokban, fizetés kp-ben. Bankkártyás és részletfizetés nem elfogadott. -:))))


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 607182018-04-16 18:18:11

Köszönöm! Rossz címmel kerestem. -:)


Plácido Domingo • 7012018-04-16 16:15:13

Igen, igen, pontosan így történt. Felejt olykor az ember, azt is, ami őseivel történt. Már aki, persze.


Plácido Domingo • 6972018-04-16 12:22:15

Undorító és szégyenletes. Ezt írta volna Franco tábornoknak is? Megmutatná volt uralkodójának, János Károlynak is? Szerintem nem is ő írta, hanem a titkára, agentje, ő meg aláírta a többi között. Titkár úr meg felmarkolta a pénzt. Vagy... Domingo bácsi olyan szenilis, hogy már azt se tudja, mit beszél és ír.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 607062018-04-16 10:50:17

Én akkor se mennék, nyugodt lehetsz. -:)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 607042018-04-15 23:17:30

És mi az értelme bemutatni Hugo Wolf négyfelvonásos operáját A kormányzót? Egyetlen koncertért egy olyan művet, amely már az ősbemutatón is hatalmasat bukott, azóta se játsszák sehol, és még a Youtube-on se található róla, belőle semmi a világon. A nézők lesznek vagy kétszázan, vagy annyian se, még nincs megnevezve a karmester és több énekes. Embertelen pazarlása pénznek, erőnek, energiának...


Opernglas, avagy operai távcső... • 200302018-04-15 20:55:31

Kedves Otello, bármi történik, mindig a saját fülednek higgy, mindig annak, amit élőben hallottál, ne annak, amit a rádióban, youtube-on! Írjál mindig az élményeidről, én mindenkor örömmel fogom olvasni beszámolóidat.


Opernglas, avagy operai távcső... • 200172018-04-14 20:43:23

Örülök beszámolódnak, köszönöm. Ha jól értettem, mindket előadást élőben láttad és hallottad?


Erkel Színház • 91472018-04-03 18:07:47

Mint te.


Erkel Színház • 91452018-04-03 17:59:04

1. Azt nehéz is lett volna.


Erkel Színház • 91442018-04-03 17:53:53

Akkor azóta lett. Örülök neki. (Minőségéről nincsenek információim, hacsak a fiatal énekesek éneklése nem. De a már régebben pályán lévőké nem különben.)


Erkel Színház • 91422018-04-03 17:26:44

Szervusz, kedves Tiramisú!



Nem adok ingyen nyelvórát senkinek, még írásban sem. Az értelmezés pusztán válasz volt Héterőnek, akinek nincs is szüksége nyelvoktatásra. (Néhány, vagy inkább sok énekessel ellentétben.)


Erkel Színház • 91392018-04-03 17:00:18

A Pagliacci szövegkönyvében bizonyára nem a 4. értelemben hangzik el. Úgy, mint: "Ah, Tonio, a káposztafélék rügye!"


Erkel Színház • 91372018-04-03 16:29:07

Kedves Tiramisu!



(Eddig tegeződtünk itt, most valamiért magázódni kezdünk. Rendben.)



Egy barátomtól, akinek vannak ott ismerősei, hallottam, hogy jelen pillanatban, és már egy ideje, nincs olasz nyelvoktatás a Zeneművészeti Egyetem énekszakos hallgatóinak. Hogy korábban, mikor volt, milyen volt, arról is voltak elég megbízható információim. Hogy most miért nincs, nem tudom, lehet oka sokféle. Hogy Haja Zsolt hol tanult, azt sem tudom. De biztosan nem most tanul. És bármikor tanult, a szótárban a "gobbo" akkor is púpost jelentett. Ha valaki kinyitja, megtalálja.



Tisztelettel:



ppp



 


Erkel Színház • 91122018-04-03 12:11:17

Ezt a beírásomat viszont kérem, hogy ne töröljék ki: a fórum azért van, hogy előadásokról, műsorpolitikáról mondják el a véleményüket azok, akik akarják, nem azért, hogy más fórumozókkal foglalkozzanak. Akinek személyes vagy pszichikai problémájuk van, oldják meg maguk, esetleg forduljanak pszichiáterhez, ha egyedül megy! De ne itt inzultáljanak más fórumozókat!


Erkel Színház • 91032018-04-02 21:43:41

Marco Comint a ma délelőtti Cavalleria-Pagliacci előadás után részben rehabilitálni szeretném. Sokkal jobb tempókat vett általában, sokkal energikusabban, pregnánsabb ritmikával szólalt meg a két remekmű, csak néhány ponton éreztem úgy, hogy még mindig jóval több lendületre illetve szenvedélyre lenne szükség. Mint a múlt alkalommal, most is a Bajazzók Nedda-Silvio kettőse volt az előadás „nyugvópontja”, ami az operairodalom legszenvedélyesebb, leplezetlen erotikától fűtött zeneszáma esetében nem kis probléma. Ebben sajnos hibás volt Váradi Zita is, aki egyébként jobban énekelt, mint az első előadáson, de abban a duettben más hangkarakterről, és úgy érzem, más énekesi habitusról lenne szó. (Miért nem énekli legjobb szerepét már a második szezonban Rost Andrea?) Haja Zsolt helyén van figurában is, hangban is, bár a korábbiakhoz képest mintha jobban feszülne rajta az ing… óvatosan, óvatosan a kilókkal, mert felszedni könnyebb, mint leadni, és egy amorózó bariton esetében nagyon nem mindegy, különösen a mai világban, ahol az operadirektorok olyan szempontok szerint válogatnak, mint Ókovács, vagy mint frissen értesültünk, Gulyás Dénes is. Szeretném értesíteni továbbá Haja művész urat, hogy az olasz „gobbo” szó púpost jelent, nem pocakost, mint ő egy téves gesztussal illusztrálja Toniót, egy jó nagy „pancia”-t mutatva Neddának. Nem árt, ha egy énekes tud olaszul, de mint hírlik, a Zeneművészeti Egyetemen most éppen nem tanulnak olaszul az énekes növendékek. Nem fontos, gondolják bizonyára… Chanev olyan H-t énekelt ma is az „A ventitre ore!” frázison, hogy csak úgy sistegett, de már Turidduban is szórta a bé-ket, h-kat rendesen. És most hibátlan volt a Búcsú az anyától záró bé-je is! Kitűnő hang, remek technika, nagy kár, hogy idén kihagyták a Ballóból, jövőre a Giocondából is. Ahogy Lukács Gyöngyit a jövő évi Santuzzákban is hiába keressük – teljesen érthetetlen módon nem kapta meg a szerepet. Aki ma látta és hallotta, ezen a tényen csak a szemét meresztheti és száját táthatja. Kivéve persze az illetékes elvtársakat és elvtársnőket, mert a vezetőségből nem láttam senkit megtisztelni jelenlétével az előadást. Biztos nyuszit mentek terelgetni, vagy locsolkodni piros tojásért. Kár. Emlékeztetném a direkciót, hogy egykor Tóth Aladár, vagy később Petrovics Emil minden este, bizony, minden este ott ültek, hogy konkrét információik legyenek énekeseik tevékenységéről. (Ókovács inkább videó üzenetekkel boldogítja az ő drága közönségét, és ha nagynéha mégis megjelenik, legfeljebb egy felvonás megtekintésére van hitelesítve. Kivéve persze, ha Netrebko énekel, őt végignézte, hogy utána írhasson róla a nénikéjének.)  És ha ma ott lett volna valaki, láthatta és hallhatta volna Lukács Gyöngyi minden eddiginél szebb, sebezhetőbb és mégis drámai Santuzzáját, gyönyörű pianókkal és remek fortékkal. Agache már annyiszor látott alakításait mutatta, még a múltkorinál is jobb formában. 31-én Alfióját éreztem erőteljesebbnek, most Toniója vitt mindent. Olyan sűrű, sötét hangon énekelte a szerepet, úgy belemenve a figurába, hogy a Neddával énekelt kettősben eszköz nélkül is mérhető volt a feszültség megugrása a teremben. A sajnos nem nagy létszámú közönség kitörő lelkesedéssel ünnepelte a szólistákat, és a csodálatosan szereplő kórust. Egyre gyakrabban tapasztalom, hogy a közönség kitüntető figyelemmel kíséri az énekkart, a végén repkednek a nekik szóló „bravi”-k, de most a Bajazzók commedia dell’arte előtti kórusa után is, nyílt színen felcsattant a kiáltás. Teljes joggal. És ezúttal a zenekar is dinamikában sokkal differenciáltabban, a szóló részekben néha egészen gyönyörű játékkal tett meg mindent az előadás sikeréért.


Kedvenc magyar operaelőadók • 10702018-04-01 23:03:53

És ő mindig mindenben olyan nagyon szép volt?


Kedvenc magyar operaelőadók • 10682018-04-01 22:19:19

Tragikus, hogy egy énekes így gondolkodik az operáról. Ennél csak az tragikusabb, hogy a nyolcéves parlamenti tevékenységét is úgy gondolja, ahogy.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 606752018-04-01 12:01:48

Nem, ez nem csak inkorrektség, hanem a rá mindig jellemző pimaszság, fölényeskedő és lekezelő stílus. Egy 84 éves ember biztos nem fog rajta elégtételt venni, de remélem, egyszer még valakiben emberére talál. Amúgy magyarosan.


Erkel Színház • 90972018-04-01 11:51:39

A Parasztbecsület tényleg csodálatos, lelkesítően nagyszerű produkció volt, hozzá kell tennem: a karmester Marco Comin minden igyekezete ellenére. Comint évek óta szerződteti ide valaki, noha minden alkalommal botrány, amit csinál. Balkezes karmester, ami nem lenne baj, de ő sajnos valójában kétbalkezes. Életemben nem láttam és hallottam ilyen operához semmit nem értő dirigenst, akivel egyszerűen nem lehet énekelni. Már a nyitány lassú, vértelen indítása jelezte, mire lehet számítani, de amit végül kaptunk, arra még a legrosszabb gondolatomban se számítottam. Comin egyszerűen nem tud vezényelni: beintései, ha egyáltalán beint, mind rosszak, az énekesek nem tudják követni az atakjait, mert elindít egy tempót, amit az énekes követ, majd minden indok nélkül lelassít, és integet az énekesnek, hogy állj, lassítson le! Értik? Az énekes várja meg őt, ne menjen az egyébként általa adott tempóban. Ennek következtében minden szétment, aminek szét lehetett menni, és minden lassú, dögunalmas volt, ami a verizmusban főbűn. Hogy a tradíciókat nem ismeri, nagy baj, de hogy a kottát se tudja dirigálni, már tényleg tragédia. Folyamatosan nehéz helyzetbe hozta a Cavalleria amúgy kiválóan éneklő három főszereplőjét, de többször éreztem együttérzést a remek formában éneklő, de folyton megzavart kórus iránt is. Az énekesek értékelésében abszolút egyetértek az előttem szólóval, Chanev tavalyhoz képest a diétával leadottból visszaszedett jó pár kilót, de ahány kilót, annyi decibelt is nyert a hangja, ismét az öt évvel ezelőtti premier remek formájában énekelte Turiddut, még akkor is, ha a Búcsú az anyától utolsó bé-jét nem sikerült tökéletesen megfognia. Canio továbbra se az ő szerepköre, bár a magas fekvésben erősebb most, mint korábban, de a szinte baritonra írt középfekvésben nem elég erőteljes. Váradi Zitát alaposan megkínozta Comin, különösen a Madárdalban a borzasztó tempókkal. Szóval ez a Comin ide nem kell, nem kell, de nagyon nem kell. Ő se, meg a többi felesleges külföldi karmester, akik a félreállítottak helyett dirigálnak itt vagyonokért. Vajon ez kinek áll érdekében?? Mert a közönségnek nem. Milyen remek előadásokat vezényelt a két darabból tavaly Hámori Máté? Hát nem eltüntették? Ki érti ezt, és az okát? (Pl. én, de ha valaki kicsit gondolkozni kezd a háttér okokról, hamar kitalálhatja különösebben nagy képzelőerő nélkül is.)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 606562018-03-28 16:26:11

Hogy az évtizedek óta tartó operarendezői tébolynak mi köze van a pár éve problémává váló migrációnak, azt nem értem, és az írás sem tudta velem megértetni. Azt azonban remélem, hogy az operaházi vezetés, élén Ókovács Szilveszterrel és Anger Ferenccel, megszívlelik Boros Attila intelmeit, ha már a Magyar Időkben jelentek meg. Bár nem hinném.


Erkel Színház • 90532018-03-27 22:50:43

Nem voltak tények, koholmányok és hazugságok voltak. Amelyekről a mai helyzetben, a kiderült sikkasztási botrányok közepette, egyáltalán beszélni, nem más, mint - Antall József híres mondását idézve - politikai pornográfia.


Erkel Színház • 90492018-03-27 14:59:53

Minden operaigazgató bizonyos értelemben politikai kinevezett volt, talán az egyetlen báró Lukács Miklóst kivéve, aki családja, múltja, egész habitusa alapján se lehetett a regnáló hatalomhoz közeli ember. Őt szakértelme miatt nevezték ki -- és milyen jól tették!



Az általad itt politikai curriculummal jellemzett Vass Lajos, politikai megbízatásain kívül volt kulturális intézmény vezetője is, bár ezt elegánsan lefelejtetted a listáról. Igaz, csak egy vidéki nagyváros kultúrházának. Hogy szakmailag jogosultabb volt-e posztra, mint Ókovács, ezen lehet vitatkozni. (Bár hogy egy tehetségtelen, pályára alkalmatlan énekes mitől alkalmasabb bárkinél, azt nem tudom.) Hogy emberileg biztosan, ezt tanúsíthatják azok, akik mindkettejüket ismerik. Az egyik egy kedves, mindenkivel szót értő és arra törekvő, háttérbe húzódó, a szakmai ügyekben nála kompentensebbekre hallgató vezető volt. A másik egy mindenkivel konfliktusba keveredő, agresszív és nagyképű, cezaromán diktátor, aki egyedül dönt mindenben, és semmiféle ellenvetést nem tűr. Aki megpróbálta, Várkonyi Judittól a szervezési osztály egykori vezetőjéig, a kettő között seregnyi emberrel, már mind kívülről szemléli az Operaház falait. Ókovács Szilveszter a magyar operatörténet legkártékonyabb vezetőjeként fog bekerülni az almanachokba, erre előre merek fogadást kötni. De nem kell megvárni a történelem ítéletét: kegyenceit leszámítva már most is ez a vélemény róla a szakmában. (Csak nem meri senki felvállalni a véleményét. Én megtehetem, szerencsére nem függök tőle semmilyen értelemben. Legfeljebb csak a telefont csapta le rám, mikor egyszer felhívott. De nem bántam.)


Edita Gruberova • 30532018-03-26 13:42:37

Furcsa, hogy az 50. évfordulóra épp Pozsonyban nem csináltak jubileumi hangversenyt. Ki érti ezt?



 


Erkel Színház • 90212018-03-26 13:38:18

Én most csak az operára értettem... -:))) De tulajdonképpen lehetnek a dolognak politikai áthallásai is.


Erkel Színház • 90172018-03-26 13:18:00

Budapest, Pozsony, Prága - egy hajóban eveznek. Katasztrófa mindenütt.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 606422018-03-25 20:26:08

Nem lehet, hogy neki tetszett?


Erkel Színház • 90122018-03-25 20:25:07

Annyi lehet, én csak  az esetleg hatvan feletti kort illetően kételkedtem. (És közben azon morfondírozok, hogy abból a csodálatos Pikk dámából már szinte senki sincs a pályán, sőt, Obrazcova már az élők sorában sem. Pedig Davidoff milyen kitűnő tenor volt, Gerello pedig jó kis bariton.)


Erkel Színház • 90092018-03-25 20:03:12

Szerintem annyi nincs még, Miskolcon a Pikk dámában kifejezetten szép arcú, dekoratív külsejű nő volt, negyven körül vagy alatta kicsit. Tavaly még Aidákat is énekelt, ami egyébként talán leggyakoribb szerepe volt, még lemezt is csinált belőle, igaz, csak keresztmetszetet.


Erkel Színház • 90002018-03-23 18:13:04

9000.


Erkel Színház • 89992018-03-23 17:13:42

Igazad van.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 606232018-03-23 16:15:17

Nem is gondolnád, milyen sokan vannak a Tebadi-fanek, különösen olaszok, de magyarok is (akiket ismerek, még a Callas-rajongóknál is elvakultabbak -:))) ) akik "Renatona" (azaz a nagy Renata) minden hangját gyűjtik, legyen az bármilyen felvétel.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 606002018-03-22 22:56:52

60600.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 605992018-03-22 22:43:43

Kovács János meg 5-öt.



Rost idén lemondta, ha Domingo jön, énekel? Ha lemondja, megint nem? Neki lehet?


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 605952018-03-22 22:32:19

Elég volt a nevekből! Ha magad nem tudod, csak annak alapján, amit az elmúlt napokban és hetekben itt írtak a fórumon, akkor felesleges névtotót játszani. (A Sümegi-ügyet részemről befejeztem. )


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 605922018-03-22 22:26:34

Pontosan. És az nem OK módszer, hogy valakiket már a rajtnál kizárunk a versenyből, hogy a másik egyedül versenyezzen.



Sajnálom, hogy nizajemon elvitte a diskurzust egy irányba, csak Sümegire hegyezve ki a kérdést. Nem csak róla írtam, és nem konkrét, hanem általános érvénnyel. Érdekes, hogy ezt csak Robesz vette észre.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 605902018-03-22 22:18:43

Abigélből pl Boross Csillát. De nem csak ezeket a szerepeket énekli. Én is sokszor nagyon elismerően írtam róla (Elsa, Senta, Giorgetta, a régi Liúi és Desdemona, többek közt), de ami az utóbbi években történik körülötte, az számomra nem O.K. Te elkötelezett híve vagy, ez közismert, mondhatnám, elfogult. Én senkivel nem vagyok elfogult, még ha bárki ezzel vádolna, akkor sem. Mert nem engedhetem meg magamnak.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 605842018-03-22 22:01:06

Ez a vezetés csinált belőle sztárt, méltatlanul háttérbe nyomva mindenkit. Addig csak egy elismert énekesnő volt, aki soha nem volt megfosztva semmilyen lehetőségtől. Most miatta tesznek tönkre énekesnőket. Érdekes, hogy ha annyira csodálatos volt, miért nem kellett soha a külföldi nagy házaknak? Sümegi Eszter Sümegi Eszter volt és maradt. Majd elszámol imáiban az "illetékessel". Hogy hány főbűnben volt vétkes. Nem lesz könnyű beszélgetés.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 605812018-03-22 21:28:20

Én éppen 2001-ben hallottam ezekben a szerepekben Maria Guleghinát. Hát....


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 605762018-03-22 21:02:24

És amikor azokat énekelte, vele párhuzamosan énekelt még mindenki más is. Hogy a legszebbek lettek volna, noch dazu a világon, méretes túlzás.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 605732018-03-22 20:24:31

Nem, kedves Pristaldus, nagyon is logikus: az ő logikájuk szerint!! Csak átfutottam a szereposztásokat, és tényleg, ha nem kellene sírni, akkor röhögni kellene rajta. Kovács Jánosnak 4 Denevér és egy Sába királynője. Amelia Miksch Adrienn. -:))) Minnie: Bátori Éva. 20 éve is határszerepe volt Amerikában, mikor még volt magassága, ami a Jenufa második szériája óta nem nagyon van neki, az utóbbi években szinte nem is énekelt nagy szerepet, erre hozzávágják az olasz repertoár legnehezebb szerepét. A seriff Szegedi Csaba. Láttak már ekkora üleppel cowboyt? Azt könnyebb találni, mint ilyen hanggal Jack Rance-t a Fanciullában. Manon Lescaut: Létay Kiss, akit nem akarok megsérteni, de kb annyi a női varázsa, mint a II. felvonás táncmesterében volt Maros Gábornak egykor. „Donna non vidi mai????” Róla. Énekli majd Boncsér Gergely, az Operettből, aki tenorban nem lirico, hanem lirissimo. Aki kiosztja rá Des Grieux-t (nagy olasz tenor mondta a szerepről, hogy nehezebb, mint két Radames együttvéve) az életében nem hallotta a művet. Rostnak Tosca, miután akkorát bukott benne, mint egy ház, és Pamina, aminek a magas piano állásait 20 éve tudta elénekelni utoljára, de akkor is nehézkesen. Sümeginek nem elég a 4-5 premier évente, nem elég sorozatban minden évben valami kitüntetés, a kiváló művész cím, Wagner-díj, Kammersaengerin és most a Kossuth-díj -- nem, még oda kell neki adni a Toscát és a Chenier Maddlénáját is. Kis telhetetlen… Egyetlen énekesnő a színházban?? Akkor miért nem tűzték ki Turandotra is, abban süvöltözhetne kedvére, miután 10 éve egy pianót nem tud énekelni. Inkább odaadják Turandotot Lukács Gyöngyinek, aki évekkel ezelőtt elmondta, hogy búcsút vett a szereptől. Remélem, tartani fogja magát döntéséhez, és ezt a megalázó felkérést vissza is fogja utasítani. Így jár az az ország és az a színház, amelyik hozzá nem értők kezére jut. Nyilvánvaló, hogy Ókovács és tettestársai elhatározták, hogy leszámolnak azokkal, akikből nem ők csináltak sztárokat. Nem bírják elviselni a nagy énekeseket, a nagy művészeket, akik nélkülük lettek azok, akik. Tulajdonképpen az opera, a művészet lényegét nem értik. Irtóznak a nagyoktól, mert ők törpék. Sőt, a törpénél is kisebbek. Tulajdonképpen senkik. Ilyen emberekre színházvezetést bízni, hatalmas felelőtlenség. Hogy egyébként a főigazgató egyetlen szava se igaz, egyetlen állítása se, már akkor se, amikor nagynénikéjének megírja valamelyik levelében - nem számít. Művészi és emberi értelemben is ámokfutás, a közpénzek (a felújítás költségei is emelkednek folyton, milliárdokkal) és a művészi közvagyon elherdálása és tönkretétele. Meddig hagyják még???? Ki állítja meg?????


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 605642018-03-22 09:31:07

Semmiféle hátránya nem lenne. Ellenben meglenne az az előnye, hogy ha egy énekes beteg lesz, nem egy énekes van egy szerepre, egymás utáni napokon 5 előadásban. Továbbá meglenne az az előnye, hogy nem csak egy énekesnő énekel, aki egyébként is mindent rogyásig. És unalomig.


Balett-, és Táncművészet • 54962018-03-22 08:28:31

Már hogyne lehetne!. Az origón?? Dehogynem lehet. Még egy olyen táncosról is, akiről kb. mindenki tudja, hogy "hóót" tehetségtelen. Viszont remek szélsőjobbos írásokat publikál.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 605512018-03-21 12:50:14

Adva lenne, ha lenne... én sajnos mást olvasok a csillagokból a távcsövemmel. De valójában nem is kell távcső., látom szemüveggel is. Sőt: nélküle is.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 605462018-03-21 11:20:54

Egykor volt Misura, Szendrényi, Szilfai, Rohonyi, egyik jobb, mint a másik. Miért ne lehetne most is több Gioconda, Lukács, Sümegi, Boross? A közönségnek is érdekesebb lenne nem mindig ugyanazt az egyet nézni.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 605422018-03-21 08:45:34

Ne örülj korán!! Ez a módszer, hogy egy produkciót altatnak egy időre, aztán kihozzák valami új produkcióban, hogy a fene ott enné meg mindet, ahol voltak, Traviátától a Trubadúrig és Aidáig. Ez lesz a Toscával és a Don Carlossal is, igen hamar, attól tartok. A Saloméről volt szó, hogy mégse Anger rendezi a Szigeten. Amiben én nem vagyok biztos, mert a város tele van a plakátokkal, hogy ő rendezi. Az évad műsorában nem láttam. Szóval katyvasz és káosz. És Domingo bácsi mégse énekli a Boccanegrát a felújított Operaházban januárban???


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 605412018-03-21 08:42:14

Gioconda Sümegivel, Nyugat lánya Rálikkal - mindig ugyanazok énekelnek mindent. A Tosca csinált idén 8 telt házat, ha jól látom, nincs is műsoron. Az álarcosbál szintén nincs, biztos azért, mert már arra is első héten elkelt az összes jegy. Nagyon intelligens műsorösszeállítás.  -:((((



Mi a fenének kell folyton váltogatni a bérletek neveit????



 


Élő közvetítések • 69652018-03-19 22:14:36

Egyetértek veled, mert Alagna korábbi Otellójához volt szerencsém videón, mikor Orange-ban debütált a szerepben. Nem hiszem, hogy azóta nagyot fejlődött volna, annyit biztos nem, hogy emlékeimmel felvegye a versenyt. Akkor meg minek? Meghallgatom valamelyik régi kedvenc felvételemet, jobban járok.


Lukács Gyöngyi drámai szoprán • 29072018-03-19 06:53:54

Már megint ez az értelmetlen felvetés...nyugodj meg, minden magyar énekes sokat szeretne szerepelni a MÁO-ban. Nem tudom hanyadszor jössz ezzel a vélelmezéssel, hogy biztos maga az énekes nem is akarja, hogy hívják.


Opernglas, avagy operai távcső... • 199742018-03-18 14:49:20

Szurkolok neki!


Kedvenc magyar operaelőadók • 10522018-03-18 12:17:50

Ne bántsuk az ifjú urat, végre egy új ember, aki értelmesen szól hozzá, ha esetleg téved vagy nem egyezik véleménye a mienkkel. Legalább kicsit felkavarta a momus állóvizét. A vélemények ütköztetése mindig kellemes dialógushoz vezet, álláspontját pedig mindenki megvédheti . De ajánlatos a véleményeket ütköztetni, nem a véleményezőt ütni és minősítgetni. ;)


Rost Andrea • 20022018-03-18 12:05:29

A kommentárnak a valósághoz a földön semmi köze. De nyilvánosságra úgyse fogják hozni.


Kedvenc magyar operaelőadók • 10492018-03-18 12:04:13

Akkor kicsit tegyük helyre ezt a dolgot. -:))  Misura teljes pályájának ismeretében, úgy érzem, érdemben hozzászólhatok. Davidnek részben igaza van abban, amit írt, mert Misura hangja a középfekvésben színben és olykor erőben is egy teljesen világos lírai szoprán volt, gyakran egyenesen operettes jelleggel. Amikor azonban a magas regiszterbe ért, képes volt hatalmas hangerővel megszólalni. Soha nem felejtem el a Mózes premierjét, ahol az első felvonás egyik együttesében úgy vitte át a teljes apparátust, hogy csoda, hogy a színház egészben maradt utána.Tökéletes énektechnikájának köszönhetően (mert az volt!) fantasztikusan jól szólt a mélyregiszterben is. Ergo: egy olyan énekesnő, akit bármilyen fachban lehetett volna használni. A Figaróban lehetett volna éppúgy Susanna is, mint Grófné. Egyik se lett, mert egy színház mindig hiánygazdálkodást is folytat. És mivel Misura mindent el tudott énekelni, ráállították azokra a szerepekre, amelyeket más nem tudott elénekelni, így lett elég rövid időn belül az Opera egyik oszlopa. A hangszín ízlés kérdése, azon vitatkozni nem érdemes, nem csak Misura esetében nem, hanem a többi felsorolt, kiválóbbnál kiválóbb énekes esetében sem. De aki látta Misurát Leonóra, Senta, Izolda, Turandot, Abigél szerepében, aki ott volt jubileumi gálaestjén, ahol egyetlen estén háromra való programot énekelt úgy, hogy mindenkinek a szája tátva maradt, az tudja, miről beszélek. Vagy visszavonulása után pár évvel az Operacsillagok gálán Fokanovval egy olyan kettőst a Trubadúrból, hogy a szó szoros értelmében s.ggre ültem tőle. Énekleckét adott mindenkinek. (Általában nagyon kockázatos olyan énekesekről kategorikus nyilatkozatot adni, akiket nem hallott az ember élőben, pláne olyanról, akit más évizedeken át hallgatott. Véleményt persze mindenki mondhat, ahhoz nem kell ugyanolyan pályát befutni, mint egy énekesnek, ahogy -- már mondtam ezerszer -- az is véleményt mondhat egy tojás frissességéről, aki nem tud tojást tojni. De a tévedés lehetősége ilyenkor nagyon nagy. Egyébként a Toscában én sem szerettem igazán, épp ezért abban összesen csak kétszer néztem meg. Abban mindig mások voltak az ideáljaim. -:)) )


Sass Sylvia • 4432018-03-18 00:03:29

Általános tanácsokra érthette, nem konkrét szerepformálási utasításokra.


Rost Andrea • 19982018-03-18 00:02:36

Majd mesélj!  Rost alkatilag nem Marica, Rálik hangilag képtelenség. A Ne szólj, kicsim, ne szólj, azon a hangon ? A mikroportot élvezheted holnap is, mert úgy hallom, azzal megy.


Rost Andrea • 19962018-03-17 20:40:11

Ha így döntöttek, jó döntöttek. Isten őrizz a színház egyik legszebb produkcióját lecserélni valami Anger-féle sz@rra! Hogy a Szigeten hogy fog mutatni, hogy fogják felépíteni, arról fogalmam nincs. Legyen az ő bajuk.


Rost Andrea • 19942018-03-17 18:53:13

Nem lesz Salome a Szigeten? Ezt honnan tudod?


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 6702018-03-17 17:18:14

Már hogy a fenébe ne emlékeznék rá?? Igaz, csak lemezről, mert mikor ő disszidált, még csak kétéves voltam. Sajnos kevés felvétel maradt vele. 


Sass Sylvia • 4402018-03-17 17:16:09

A Callas-életrajz szerint 1952-54 közt 92 kilóról fogyott le 64-re, viszont már 52-ben is jóval soványabb volt, mint a 40-es években, amikor krumpliszsáknak nevezte az athéni tenorista, vagy ő maga nem volt hajlandó Pillangókisasszonyt énekelni debütnek a Scalában. Van egy híres képe, első Normáiról, ahol szőke parókában úgy néz ki, mint egy hústorony. Akkoriban, állítólag 120 körül volt a testsúlya. Ilyen értelemben mondtam a 60 kilót - bár sose mértem meg személyesen, ez igaz.


Sass Sylvia • 4372018-03-17 16:53:05

Sajnos azt kevés helyen játsszák. -:) De igaz, fokozatosan kellett volna meghódítani a drámai fachot, és bőven lett volna mit énekelni a Lady előtt is. Azt meg 40 felett.


Sass Sylvia • 4332018-03-17 16:38:07

Abszolút egyetértünk ebben. Sass 26 évesen énekesi szempontból hibátlan volt, de hallatszott, hogy nem tesz jót neki. 8 évvel később, mikor lemezre vette, már korántsem volt olyan hibátlan, de még akkor is nagyszerű. Van vele 86-os élő felvételem, még akkor is, mert éppen jó napja volt. De a hang már nem az a fiatal, csengő, mindent legyőző csoda hang, mint 77-ben Torinóban. Ám, mint tudjuk, a művészet komplex dolog, és nem csak virágkorban lehet valaki nagy művész.


Sass Sylvia • 4322018-03-17 16:32:44

Tudom, hogy Leontyne még él, de mint énekesnő, múlt idő. De Isten éltesse sokáig, gyakran hallgatom régi felvételeit.


Rost Andrea • 19902018-03-17 16:28:11

Úgy könnyebb. Mert én már láttam párszor... -:))


Sass Sylvia • 4292018-03-17 16:27:28

Hasonló élményem volt nekem is. Csak a végén vettem észre, hogy nem krimit néztem. -:)))


Sass Sylvia • 4262018-03-17 16:16:34

Tökéletesen alkalmas volt rá, csak túl korán csinálta, és megártott neki. Ahogy David írja, etalon.


Sass Sylvia • 4202018-03-17 16:10:35

Három nagy Turandot volt a történelemben, akikre azt lehet mondani, mindenkit megelőztek: Nilsson, Marton, Dimitrova. Hogy ezek közül kit szeret a legjobban, az örökös vita tárgya, aminek soha nem lesz vége. (Nekem a 83-as Marton a csúcs. )


Sass Sylvia • 4182018-03-17 16:07:44

Price is óriási énekesnő volt, bár nekem nem az első számú kedvencek közt, de végtelenül tisztelem és maximálisan elismerem, és mindig mindenben örömmel hallgatom.


Sass Sylvia • 4162018-03-17 16:06:13

Jövőre lesz.


Sass Sylvia • 4152018-03-17 16:06:02

Turandot később jött, akkor már 32 volt. 26 évesen volt Lady, az nagy baj volt, bár maga az alakítás azóta is szenzációs, és a valaha volt legnagyobb Ladyk egyike. (Olasz fórumokon ez általános vélemény, együtt Verrettel, Callassal, Rysanekkel említve.) Hogy a pályaépítése totális tévedés volt, természetesen nem vitatéma, abban teljes mértékben egyetértünk.


Sass Sylvia • 4132018-03-17 16:03:46

Ismét vitatkoznom kell többszörösen is: Kincses hangja a legszebb magyar szoprán matériák egyike volt, Mozartban és Pucciniben is csodálatos. Marton pedig szerintem a legturandottabb Turandot hang volt, ami csak létezik. Nekem sok élőm van vele (majdnem 200x énekelte a szerepet) 1983-1995 között, és még az az utolsóban is abszolút érvényes alakítást nyújt hangilag kis (kicsit élesebben és erősebb vibrátóval, az tény), színészileg és kifejezben még jobbat mint 12 évvel korábban, még akkor is kenterbe verve mindenkit, aki azóta is a szerephez közelíteni próbált. Dávid, ne ítélj elhamarkodottan fénykort illetően! Marton 1994-ig fénykorban volt, nézd meg ezt 94-ből, ha nem hiszed:



https://www.youtube.com/watch?v=-V9UsCFGd6s



A következő évben hallatszott először, hogy valami történt.


Sass Sylvia • 4092018-03-17 15:57:35

Hibátlan koloratúrái voltak, és a 49-es Turandottal sem volt semmi gondja, ahogy a Ladyvel se, Abigéllel se. Mindent tudott ! De aztán jött Bellini és Wagner felváltva, lefogyott 60 kilót, és akkor már persze, hogy nem ment úgy a Turandot, mint előtte. Aztán válás, szerelem, abortusz, elhagyás... szóval nem volt könnyű sors. Ismétlem, egy énekest a fénykora alapján kell megítélni, ezekhez Callas esetében mérce a a kalóz Nabucco, az 51-es első Gioconda, a mexikói Aida, és az 55-ös két élő Norma: Scala és RAI. Ha semmi mást nem tett volna, csak ennyit, már a legnagyobbak közt lenne a helye.


Rost Andrea • 19882018-03-17 15:45:06

Hogy a Szigeten nem nézem meg vele, az biztos. Mikroporttal mindenki el tudja énekelni. De félek, hogy be fogják vinni vele a Házba is.


Sass Sylvia • 4042018-03-17 15:42:39

Itt vitatkoznom kell: Callasnak káprázatos technikája volt, de egyéni színe ellenére nem volt a hagyományos értelemben vett "szép" orgánum. Viszont amit azzal ki tudott fejezni!!!!! A túlvállalás, az egymástól eltérő repertoárok váltogatása, továbbá a magánéleti problémák vezettek oda, hogy túl hamar kiégett.


Sass Sylvia • 4022018-03-17 15:39:52

Mivel én Sass Sylviát fénykorában szinte minden itthoni előadásában láttam, elég jól tudom, hogy mit beszélek. Valóban nem Callas volt, és sose akart az lenni. Sass Sylvia volt. Számos interjúban elmondta, hogy ez a buta összehasonlító reklámszlogen sokkak többet ártott neki, mint használt.


Sass Sylvia • 3972018-03-17 14:52:46

Azon a Toscán én is ott voltam, az már valóban a szomorú végjáték kezdete volt. De egy énekest nem a hanyatlása, hanem a fénykora alapján kell megítélni. Ahogy azt david28 teszi.


Kedvenc magyar operaelőadók • 10392018-03-17 11:09:25

David28, te egy igen szellemes fickó vagy. (Jó füllel.) -:)))


Kedvenc magyar operaelőadók • 10382018-03-17 10:47:41

Horti Lilla figyelemre méltó hang volt növendék korában, veszélyes technikai hibákkal. Ezeknek a technikai hibáknak az az általános természete, hogy ha nem küszöbölik ki őket azonnal, akkor öt év múlva 5x, 10 év múlva 10x akkora hibáknak fognak hallatszani. Horti Lilla a vizsgáin is, a Marton versenyen is folyamatosan forszírozva és disztonálva énekelt (magyarul: folyamatosan alacsonyan),mivel, úgy tűnik, fejébe vette (vagy tették), hogy ő egy nagy drámai szoprán már most is, de mindenképpen az lesz. Jövőre, mint hírlik, ő lesz Manon Lescaut. Aki ismeri a szerepet, tudja, hogy az nem Mimi, hanem annak sokszoros többszöröse. A 3-4. felvonás iszonyatosan nehéz és megterhelő, drámai szoprán feladat. Horti Lilla, félek, és bár ne legyen igazam, a magyar szoprán temető legújabb áldozata lesz.


Rost Andrea • 19852018-03-17 00:22:58

Toscát Szegeden, tavaly nyáron. (Írtam privátban ...)


Kedvenc magyar operaelőadók • 10292018-03-16 23:49:55

-:))))))


Rost Andrea • 19832018-03-16 23:43:14

És Salomét? Meg Toscát ? :DDDDDDDDDD


Kedvenc magyar operaelőadók • 10262018-03-16 22:50:26

Milyen kis szerény, mint az ibolya. Egyenesen erre született... ezt majd meglátjuk, mondjuk 20 év múlva.


Rost Andrea • 19812018-03-16 22:48:25

Zétát kinevezhetjük jósnak, mert hónapokkal ezelőtt megjósolta, hogy Rost le fogja mondani a Marica grófnőt a Müpában. Hát nem lemondta? (Állítólag Rálik énekel helyette. -:(


Erkel Színház • 89732018-03-14 11:52:45

Szegény amerikaiak... persze miért legyen nekik jobb, mint nekünk? Mindenesetre alaposan meg fognak lepődni. Vagy inkább döbbenni.


Erkel Színház • 89712018-03-14 09:42:40

Oszt vagy kapnak, vagy nem. Két hetvenéves odablattyog a bizonytalanra, oszt vagy kap jegyet, vagy nem. Aztán meg hazablattyog, ha nem. Nagyon életszerű, nem? Mint ezek az adminisztratív, szovjet rendszerű intézkedések.


Erkel Színház • 89702018-03-14 09:41:20

Köszönöm: erről van szó.


Erkel Színház • 89672018-03-14 09:13:15

Egy barátom minden előadásra, amelyik érdekelte, az I. em. oldalpáholyba vett jegyet, mert még jó minőségű és megfizethető. Nyugdíjas házaspárnak nem mindegy. Ők akkor most társadalmilag igazságosan ki vannak zárva onnan? Ekkora orbitális baromságot életemben keveset hallottam.



A jövő heti Ramon Vargas dalesten pár nappal ezelőtt negyed ház se volt, "zöldmezős beruházás" az egész -- minek, ki a fenének hívnak ide dalestre egy réges régen lejárt szavatosságú énekest, mikor még a legnagyobb ászok se képesek dalesttel megtölteni egy nagyobb termet, néhány ügyeletes sztárt kivéve? Valakinek érdeke volt, hogy Vargast meghívják újra, feleslegesen? (A kérdősjelet akár le is lehet felejteni a mondat végéről.)


Erkel Színház • 89572018-03-13 22:15:34

Egy színházban fél évad. Érdekes.


A díjakról általában • 10032018-03-07 19:57:18

Berczelly István!!!


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 604942018-03-05 13:29:10

Azon nem lenne semmi csodálkozni való. Ha Gabriele Adorno lenne, annál inkább. -:)


  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Sipos Péter (hegedű), Filip Lilla (brácsa), Jorge Sanz Ramos (cselló),
Yuki Taniguchi (zongora)
moderátor: Fülei Balázs
"Hangulat Junior"
Négyesfogat magyarosan
Brahms: g-moll zongoranégyes, Op.25
ismétlés: 11:30

18:00 : Budapest
MTA Zenetudományi Intézet

Balog Evelin, Bíró Zsófia, Gjorgjevic Dóra, Kunszeri Márta, Menyhárt Zsuzsanna, Rácz János (fuvola)
Somogyvári Csilla (fuvola, piccoló), Ittzés Zsuzsanna (fuvola, altfuvola), Nagy Bernadett (fuvola, basszusfuvola), Lukács Gergely (tuba), Nagy László Adrián (zongora)
"Tavaszi fuvolavarázs - a Filharmoniai Társaság kamaraestje"

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Boldoczki Gábor (trombita)
Kertesi Ingrid (szoprán), Fenyő László (cselló), Dinyés Soma (csembaló, orgona pozitív), Réti Balázs (zongora), Kuklis Gergely (hegedű), Klenyán Csaba (klarinét), Lakatos György (fagott)
"Boldoczki Gábor és barátai"
HÄNDEL: E-dúr szvit, HWV 430 – Ária és variációk
J.S. BACH: G-dúr szonáta viola da gambára és csembalóra, BWV 1027
ALBINONI: Esz-dúr szonáta trombitára és basso continuora
HÄNDEL: „Tu del Ciel ministro eletto” – ária az Il Trionfo del Tempo e del Disinganno c. oratóriumból (HWV 46a)
A. MELANI: „Quai bellici accenti” – kantáta („La tromba”)
S. FRIEDMAN: Fanfár szóló trombitára
FAURÉ: Après un rêve, Op.7/1
SCHUMANN: Adagio és allegro, Op.70
DEBUSSY: Nuit d’étoiles
POULENC: Les chemins de l’amour
MARTINU: La revue de cuisine
19:00 : Sopron
Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ

Várallyay Kinga (zongora), Varga Gábor (klarinét)
Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Kóczán Péter
J.S. BACH: A-dúr zongoraverseny, BWV 1055
COPLAND: Klarinétverseny
MENDELSSOHN: IV. (A-dúr) “Olasz” szimfónia, Op.90

19:00 : Gyula
Gyulai Várszínház, Kamaraszínpad

Tóth Péter (zongora)
SCHUBERT: B-dúr Szonáta, D. 960
BRAHMS: F-moll Szonáta, Op. 5

19:30 : Debrecen
Kölcsey Központ

Bogányi Gergely, Boda Balázs, Grünwald Béla, Mogyorósi Éva, Pless Attila, Somogyi-Tóth Dániel (zongora)
Kodály Filharmonikusok Debrecen
Vezényel: Kovács László
"Zongoraavatás"
LUTOSŁAWSKI: Paganini variációk két zongorára
GERSHWIN: 3 Preludes
CHOPIN: A-dúr Polonéz, Op. 40. Nr.1
MOZART: A- dúr szonáta 3. tétel, „török induló” K. 331.
BEETHOVEN: cisz-moll (Holdfény) szonáta Op. 27. No. 2.
BRAHMS: II. B-dúr zongoraverseny, Op. 83.
A mai nap
történt:
1932 • A Székely fonó bemutatója (Budapest)
született:
1875 • Huszka Jenő, zeneszerző († 1960)
1967 • Lukács Gyöngyi, operaénekesnő