vissza a cimoldalra
2017-12-13
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Társművészetek (1220)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3859)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60213)
Momus társalgó (6308)
Milyen zenét hallgatsz most? (24990)
Kedvenc előadók (2814)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11198)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (6746)
Erkel Színház (8579)
Operett, mint színpadi műfaj (3407)
Berlioz újratemetése (140)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2451)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1203)
Franz Schmidt (2975)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1142)
Bartók Béla szellemisége (256)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (423)
Opernglas, avagy operai távcső... (19881)
Jonas Kaufmann (2150)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (571)
Lisztről emelkedetten (879)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (935)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6440)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: tamando
Leírás:
Honlap:
   


tamando (18 hozzászólás)
 
 
Momus társalgó • 62152017-11-08 12:07:59

Részlet Löriczy György igazgatói pályázatából,:"tanitóinak, biztatóinak, támogatóinak kiket tart. Tk.:



Kerényi Miklós Gábor legendás színidirektort – rendezőt és pedagógust, aki mindig hitt bennem és biztatott. 1990-ben egy közös munka után ő ajánlott a Magyar Állami Operaházba, majd az ő rendezői munkája és ötlete alapján lettek az első produceri, jogkezelői feladataim is. Színházi látásmódja, szervezőkészsége, logikája, menedzserként is kimagasló képessége, mindig előremutató gondolkozása, elhivatottsága, kifogyhatatlan energiája rengeteg mindenre rávett és megtanított. Mindig érdekelte a véleményem, kész volt a vitákra, sőt megfogadta a tanácsaimat. 14 éve az Operettszínházban rengeteg közös öröm és eredmény köt minket össze. Meggyőződésem szerint a Színház további sikeres működésének záloga és pályázatom alapja – egyben nekem nagy megtiszteltetés és páratlan lehetőség –, hogy továbbviszi és vállalja a művészeti vezetői szerepet megválasztásom esetén.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 600502017-11-04 01:31:55

Ez egy nagyon rossz tendencia kezdete!! Bár régebben egy=(1!) LEGENDÁS művészeti titkára az Operaháznak örökös tagságot kapott, de ő operaénekes, filmszinész is volt: DÁRDAY ANDOR. Szerintem is inkább a mai aktivakat kellene örökös tagsággal jutalmazni, nem pedig a valamikori protokoll főnököt, őneki adjanak tisztikereszt polgári tagozatot,stb. Ja, hogy az nem jár havi  pénzzel... Egyáltalán ki az örökös tagok "vezetője" aki ezt megszavaztatja. És ez a sok posztumusz? Nem kellene inkább időben gondolkozni, hogy ki érdemes rá "élőként"??


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 592812017-06-26 01:17:26
A Roberto Devereux legnagyobb tanulsága, hogy az éneklés alapja a BELCANTO. A tegnap esti magyar szereplők kivétel nélkül mutattak fel valamit abból, hogy mennyire jót tesz nekik ez az éneklési stilus, de sajnos idejekorán nem ebben a stilusban nevelkedtek, holott ez minden éneklés alfája-omegája. Az Operaház repertoárja szinte teljesen nélkülözi ezt a stilust, pedig fiatal énekeseit ezzel készithetné fel hosszabb énekesi pálya befutására. Már ha ezzel törődne valaki.
..És persze Edita Gruberova, aki énekesi karrierjének 50. jubileumát készül ünnepelni 2017/2018-ban, már rég nem tudna egy hangot sem kiadni magából, ha nem ismeri fel időben, hogy hangjának, habitusának, torkának ez a belcanto éneklés a az őrző-védője.Kár, hogy ennek a jubileumnak nem a szombat esti előadás volt a deklarált első állomása. Frenetikus még mindig. Az Erzsébet királynő szerepében is volt alkalmam megnézni többször őt szinpadon, és akiben visszásságot kelt a művésznő koncerten való 'túlontúli' szerepjátszása, az pont azért van igy, mert több rendezés leszűrt eredményét láthattuk, ő impulzivan és aktivan mindvégig közölni óhajtott, amiben a magyar szereplők nem voltak partnerek.
Ennek okát abban is látom, hogy amig Gruberova minden szituációt, szót ért és értelmez, addig a partnerek szinte nem ismerték, vagy csak felületesen azokat a helyzeteket és mondatokat amelyek hozzájuk szólnak, -tisztelet a kivételnek.( Néha kiejtési pontatlanságok is elhangzottak.) Mindezek ellenére a szereplő gárda nagyon erős volt: László Boldizsár ha nem “csak” egy egyszerű koncertnek fogta volna fel, és felkészültebb lett volna, méltó partner lehetett volna. Schöck Atala immár beért mezzo hangja kivételes szépségű, még őt éreztem a legfelkészültebb főszereplőnek. Szegedi Csaba kissé ingadozó tejesitményét szintén talán a felkészülés rövidségére merem háritani. Azt nem értettem, hogy a harmadik felvonás elején elhangzó fontos recitativóra miért nem tudtak egy erős jelenlétű operaénekest találni. Pédául Fried Péter milyen jelentőssé tudta tenni a 'selyem sál' megtalásáról szóló rövid, de fontos jelenetet. Gratuláció a kórusnak, zenekarnak.
Rost Andrea • 19352017-06-18 00:57:04
Kedves Cilike, Általánositva ez nem valós, mert Zempléni Mária fölényesen birta a szólamot. Hogy egyszer-egyszer ilyen előfordult, az lehet. de amire én emlékszem, soha nem tapsztaltam a kifáradás jeleit a darab végére nála.
Milyen zenét hallgatsz most? • 248812016-12-01 00:35:37
Mendelssohn: Elijah, Op. 70
(sung in German)
Christine Schäfer (soprano), Cornelia Kallisch (contralto), Michael Schade (tenor), Wolfgang Schöne (bass)
Stuttgart Gächinger Kantorei Choir; Stuttgart Bach Collegium Orchestra, Helmuth Rilling
Fried Péter • 292016-11-02 09:22:57
Gratulálok Fried Péter művész úrnak az október 29-i, A Bánya c. opera előadásában való alakitásához. Azért alakitásról irok,mert nála éneklés és szinészet szorosan eggyé vált. (Ahogy igértem, külön is írok, mert Fried megkerülhetetlen művészi kiteljesedést mutatott ebben az operában is.) A szép basszus hang csak egy olyan alap, amelyhez elmaradhatatlan megemliteni széles dinamikai árnyalást, a hangszinekkel való remek bánásmódot, a hangi magasságok és mélységek törésmentes tudatos!, ha kell puha, ha kell „erőteljes“ éneklését, - egy deklaráltan dodekafon szerzeményben. Nem beszélve a szövegről, amelyet oly módon artikulált, hogy a néző számára az ismeretlenül hangzó finn szöveg értelmet kap. A Spotify-on meghallgattam az eredeti finn felvételt, KAIVOS címmel, és szerintem a a magyar előadás zenei megvalósitása jobban sikerült .
Fried pedig szivet, lelket beleadva egyszerűen főszerepet varázsolt a szerepből.Talán a szerep van úgy megirva, hogy alkalmat ad arra a szerepformálásra, hogy az egyébként általában statikusnak gondolt "Pap - szerepnek" is lehet szerepfejlődése, sorsa és másokra ható sorsformáló ereje. Csak néhány példa : eleinte az emberi józan itélőképességre hivja fel a figyelmet, illetve a lázadáskor még offenziv a magatartása, de nem marad ki a szerepből Marko forradalmár (Kiss B. Atilla)sebesülése miatti karitativ megnyilvánulása sem, szemrehányó szigora Irával szemben(akit a végén mintegy „feloldoz“, de tud gunyuros és ironikus lenni, pl. Simonnal való jelenetében, ahol minden mondata külön értelmet és szint kap, majd komoly eszmei és lelki mélységekbe bocsátkozik, a forditás alapján nézve a bibliai igére utalva adva értelmet az egész „bánya szituációnak“. Az opera legvégén énekelt áriája kivételes pillanatot szerez, amely záró sorának megrázó értelmezésével, először egy pap által szokásos Isten felé magasztalással, ebből egy az Urat számonkérő mozdulattal majd –értelmezésem szerint- a saját magát ütlegelő (sanyargató) mozdulattal hatásos megdöbbentő és megható pillanatokat szerezve követi a forradalmárokat……-az ismeretlenbe.

(Nem tudom nem ideírni, hogy a Polgár László által képviselt és meghonositott magasfokú intellektussal átszőtt zenei – szinpadi megfogalmazás és énekiskola átörökitője ő, azon talán még túl is mutat (meg ne kövezzenek érte), egy korunkban eltűnőben lévő gyönyörű basszus cantabile és profondo hangmetéria tudatos ‘használatával’, széles érzelmi skálán mozogva; Aztán csak költői kérdés marad: de hol van számára egy ‘A Végzet hatalma’: Padre Guardian-ja,’ Tristan: Marke királya’, de miért nem énekel Fülöp királyt,(amelyben oly kiváló volt),Fiescot, na és ott hordozza magában Boris Godunov, Gurnemanz szerepének összes hangi és szinészi lehetőségének teljes skáláját.)




Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 573822016-10-28 13:18:28
‘A bánya’ c. opera tegnap esti előadását néztem meg. Szókincsét tekintve nem túl változatos, amely szöveget maga a szerző irt. Még a feliratozással is nehéz követni a sok jelzett szóra való visszautalást amely szintén jelzős szerkezetek halmaza. Az egyetlen női szerep, Ira szerepében Miksch Adrienné, mint "éden-kerti" Éva, aki eleve inkább negativ tud lenni és kicsit mindig ellenlábas, ez okozza vesztét is. Nem tudom, kellene-e a pisztolynak hangzó lövést leadnia Ira halálakor, de tegnap nem volt. Ira szólama elég nehéz és széles területen mozog, a preciz szövegmondásra való törekvés emiatt itt nem célja az énekesnőnek.Számomra spinto hangnak tünik az övé, de egyfajta teltséget hiányolok belőle.
Simon szerepét Tommi Hakala (finn énekes) énekelte, aki viszont igy anyanyelvi szinten bánik a kiejtéssel, mégis tudja olaszos éneklésmódba helyezni szólamát, bár hangja hordozhatna több nemesebb szint.
Laborfalvi Soós Béla figurában nagyon jó, csak a hangvolumen teljesen hiján marad bármiféle átütőerőnek, és elmarad az elvárható szinttől. Talán a zenekart ha halkabbra tudnák venni, segithetne rajta.Elég szerencsétlennek tartom, hogy végig félmeztelen "Cavaradossi-" figurába bujtatták.
Fried Péter a "Pap" szerepében igényesen kidolgozott sokszinű énekléssel és feltűnően apró részletekig kidolgozott szinészi játékkal oldja meg figuráját. Kitűnő szövegmondásnak tünik az övé. Róla a topicjában külön is írok.
Kiss B. Atilla figurájában a helytálló forradalmár, akiből áldozat válik, hangilag nem mindig uralta szerepét. Újvári Gergelyt kell megemliteni a részeges bányász rövid de hallhatóan nyaktörő szólamú karakter szerepében, amelyhez a kórus élvezetes játéka társul. A kórus különben is egyik föszereplője az operának, suttogó effektusaiktól kezdve a legerősebb fortéig kiválóan énekelnek és aktiv hathatós szinpadi partnerek is.
Itt kell még megemliteni a rendező kiváló szinész-és tömegmozgatását, és a láthatóan egyénekre lebontott szinészvezetését, a tiszta helyzetek megteremtését, amely nélkülözhetetlen az opera egészének megértéséhez.
Bogányi Tibor vezényelt, együtt lélegezve énekessel, zenekarral.
Megjegyzem, hogy a túlhanszerelt hangzáson biztosan lehetett volna javítani, helyenként hangfüggöny fedi az énekeseket. A zeneszerző soha nem tudta meghallgatni opera szinpadon művét, tudott dolog, hogy olyankor még nagyon sokat javitanak a szerzők a hangzáson. Ezt a munkafolyamatot nem lett volna szabad most kihagyni, csak egy általános forte, néha mezzoforte a legkisebb dinamika a tutti összhangzást tekintve. Katartikus műre talált az Operaház, kérdés, hogy az 56’-os évforduló elmúltával el kell-e temetni azt az
operát.
Plácido Domingo • 6132016-09-19 00:18:45
A pénteki (Szept.17) évadnyitó társulati űlésen A Miniszter szavai szerint: Bécs és Prága a versenytárs.(??)
Másnap, szombaton (szept. 18) reggel 5h-kor keltek vidéki ismerőseim, eredetileg másra !! szólt a jegyük, és ezt az előadást kapták csereként, mégis:
a szeptember 18-i Billy Elliot Erkel-szinházi délelőtti előadásáról a nézőket "technikai" okokra való hivatkozással egyszerűen hazaküldték.

Ez is a verseny része?
Tájékoztatás sem előtte, sem utána...és senki sem kér elnézést,
csak elhallgatást...


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 568432016-06-26 23:19:37
Félreértés ne essék, a "művésznő" tehetségéhez nem fér kétség, és reméljük pályája, amely még mindössze hat-hét! évre nyúlik vissza, nem veszit felfelé ivelő lendületéből. De épp ugyanaz a "Kamaraénekesi dij", amelyet Sümegi E., Kolonits K., Gál E, Komlósi I, több évtizedes pálya után és emlékezetes teljesitmények után érdemeltek ki, még túl korainak tűnik.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 568282016-06-24 09:25:59
Vedd elő Purcell: TheFairy Queen-jét, mondvacsinált shakespear-i őskapcsolattal, merthogy a többször és már a XX. sz-ban rekonstruált zenei tartalom, hasonlóan Monteverdi :Poppeájához, muzikologusok és karmesterek, kiadók konszenzusa, vagy éppen nem az.Vegyél egy fantáziadúsnak hitt rendezőt, aki komromisszumkész a saját agyszüleményeivel,tegyük mérlegre, vagy bejönyy, vagy nem.A rendezőt, aki meghirdette ugyan a„ film noir“ stilusát,és prózisták kihagyására semi-operától való megszabadulást: itt most Almási-Tóth András, aki a korabeli kísérőzenét, ami nem kétséges, Shakespeare: A Szentivánéj i Álom c. Művéhez készült, de az eredeti dramaturgiának nyoma veszett(Oberon –Titania történet prózistákkal), szóval a rendező kénye-kedvére találjon valami történetet:menekülő utvonalnak jónak tűnt korban közelebb hozni a fantziát, így a rendező meghirdette ugyan a„ film noir/1940“ stilusát,és prózisták kihagyásárval semi-operától való megszabadulást,és feladata volt még alapmunkatársa választása, aki diszlettervező Sebastian Han,és, jelmez tervezője Lisztopád Krisztina, a miniprofik viágából érkezzen.A dramaturg Keszthelyi Kinga, történetét konzekvensen nem kapjuk meg, a látomás-szerű cselekmények sora próbálják összevarrni az elsőre cseppet sem érthetőt. A történet valahogy visszafelé játszódik az időben, indulunk a mostból, megyünk a múltba és érkezünk vissza a mába.Zeneileg a jazz és a barokk zene végső egyesülése.Tündérkirálynő, mint elkényeztetett úri cica soha nem elégedett aktuális helyzetével,a szánalmas sodródó modern „arche nő“,a sebezhető istennő, és annak egyik tipusa, akit rémálmok és valós rémségek gyötörnek. Általában kreatív, érzékeny és bonyolult férfiakat választ. Mivel könnyen lesz szerelmes, gyakran csöppen szerelmi kalandokba. Fontos, hogy megtanulja kezelni azt az adottságát, hogy a férfiakban azonnal vonzalmat ébreszt. Hogy a szerelem ne csak a vágy kifejezése legyen, hanem mélyen szerethesse és elfogadhassa a másikat, meg kell szelídítenie ösztöneit.”
( Így a stroy nem mindig érthető, csak részben , az 100 ft-os műsorfüzet csak minimanko), és szinte minden cselekmény suta, nem szólva arról,ami a szinpadon történik, az éppen a hangzó szöveg, vagy Purcell zenéjével szembe megy.Ezt mindjárt hibának is rónám, mert kifelé, a néző felé súrúsödnek az egyik érthehetlen körülmény másikba való csapódása.Továbbá legnagyobb zenei húzása a bemutatónak, hogy a 400 éves zenébe a mai jazz-t integráltatta a rendező, amely jó is, meg nem is. Fekete-Kovács Kornél Jazz Band-je a mai magyar jazz életünk egyik leg-je. Jól iis tették a dolgukat. De a truváj ellenére született egy öszvér, ami viszont már nem Purcell. A historizáló, autentikus korszakunkban egy kakukktojást szült. Vannak erdeti hangnemben megszólaló számok, vannak transzponált számok, és kihagyottak, illetve a sorrendiségben a rekonstruálttól eltérő helyen megszólaló zenék. Továbbá az áriák, ariosok összevonva egy-egy szerepre, szereplőre lettek átírva.
Vannak azonban ínagyszerű énekesek, akik az ÜGYET viszik a vállukon, élükön Baráth Emőkével.(Átöltözéseinek se szeri, se száma, de jól győzte a szinpadi énekesi létet. (Ünneprontó nem szeretnék lenni, hallgtava őt, nem tudom hogy hogyan tudna a klassszikus szerepekkel bánni.‘Paminát‘ pld. képes lenne e ezzal a haggal énekelni).Szappanos Tibor remek karakter tenor szerepekekben excellált, Kiváló ötlet a ‚“Chines Woman“ ‚ duett jelenet, amikor férfi tenor hangján, kínai gazdag „masculine“ hölgyként jelenik meg. Rab Gyula tenor hangja épp megfelel a szólamához, Gianluca Margehieri baritonja nem épp nemes hangszínű, de kettejük egymással szembe állított figurája mindekttőjük javát szolgálja.Nála is keveredett a bariton-basszus számok előnytelen váltakozása.Különösen a ‚Kung fu‘ harcban, amely jelentős szinházi élmény is. Szemere Zita és Ducza Nóra preciz tiszta éneklésükkel hivták fel magukra a figyelmet, persze ki nem zökkenve a rájuk testált, mindenkit megrontani akaró, és egyéb női fifikáktól nem mentes
figurájukból.Kiválóra sikerült Fried Péter „Drunken Poet“-ja, amely szintén több bariton és basszus szerep összegyúrásának eredménye. Kitűnő hangi állapotban van Fried:magas, mély hangok gond nélküliek.Bár régen is voltak jelei annak, hogy a karakter és buffo elemek megformálásához van érzéke, itt most tért nyert ez az odala, és ami szimpatikus, hogy mindig igyekszik mikro-sorsot építeni it a szerepiből elkerüni az olcsóbb megoldást. Az erdetileg ‚Next Winter“ kezdetű kromatikus áriában, mint a FairyQueen „látomása" tér vissza a „poéta“, Fried meghökkentő és hatásos gesztusrendszert alkalmazva, és mindezt az est legmagasabb minőségű nemes basszus hangján énekelve. A „Fiu“ szerepében, Daragó Zoltán egyéni szinű kontratenorjának újabb szép állomásával találkozhatunk. A hangja remélhetőleg még volumenjében is ki fog teljesedni.
Összefogalava:Látványos jelmez, német színházi elemű díszletek forognak, esnek azét, állnak öszze, folyamatosan. A kórus kiváló és az egész estét aktivan tartják össze.
A karmester, Benjamin Bayl, a legjobbak közül való még fitalanak számító, intuitiv és energikus, egy pillanatra sem veszitett intenzitássából és ez mindenkire hatással van, érdemes lenne még visszahívni, miután látom a neten, hogy sok más stilusban is otthonosan mozog.
A zenekar magja mai 442()HZ-re hangolt, de vélrményem szerint ha Purcell nem 415-ön hangzik, akkor zenéje sérül. Ezt meg kellene értenie azoknak, akik ma barokk szerzők művei állíttatják szinpadra.A záró előadást láttam. A zsúfolásig megtelt nézőtér az előadás szereplőit órási tapssal jutalmazta.Rengeteg Tv-s kamera az előadás minőségi archiválására enged kövezkezni.
Once upone time..,



Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 565952016-05-15 01:45:55
Nem tudom egyáltalán miért lenne ebbena topicban (is)helye ennek az egész vitának.(Lsd,:A komolyzene jelen M.-on)í
Ha mégis helyén valónak tartjátok, akkor azon viszont midenki elgondolkozhatna, hogy hol tart, és ha igen előbbre tart-e a magyar KARMESTER képzés, és minden évben elő kerül-e egy"Baráti
Kristóf" ,vagy "Kelemen Baranabás", minden évben hallunk egy Kocsis, vagy Ránki utódot? Ugyanakkor hány nagyreményű operaénekes kandidátnak tapsoltunk már, és nyomokban sincsenek már a pályán!
Azt hiszem túl nagy elvárással álltok az operaénekes hallgatók vizsgájához, és azon is el kellene gondolkozni, hogy egyáltalán eleve a felvételi vizsgákon van-e megfelelő létszámú olyan "minőségű" jelentkező, akikből magasabb mérce szerint lehet egyáltalán válogatni. Avagy inkább azért kerültek, kerülnek felvételre, hogy az ének tanárok ne maradjanak "munka" nélkül. Régebben is voltak rosszab és jobb "évjáratok". Jevg.Nyesztyerenkot kérdezték még moszkvai éveiben egyszer: A növendékei mitől ilyen kiválóak, nem fél-e, hogy konkurálni kell velük?Azt felelte:"Csakis a saját hangfajomnak megfelelőket tanítom. A hallgatóim mindegyike évente kb.1000 jó basszus tanuló közül a 10 legjobb basszus, aki ide kerülhetett hozzám. Itt ismét tucatnyian lesznek nálam, de csak 1-2 basszus, akit kiválasztok évente, és azokat viszem tovább.Egy jó énekes képzése-7-8 évig tart.Én most csúcson vagyok.Ők most kezdik, és amikorra alkalmasak lesznek a pályára, én még előbbre tartok, az őket követőknél pedig már lehet, hogy nem is énekelek már."
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 564852016-04-20 00:07:27

Kedves énekesnő ismerősöm számolt be arról, hogy három fordulós
magánénekesi meghallgatás volt az Operaházban. Az első fordulóban, -mint távelőválogató- neten beküldött hang és video anyag alapján hívtak be közel 60 énekest, akik tegnap, a második, "élő" fordulóban egy kisebb próbateremben énekeltek. Ma pedig közel harmaduk és néhány, külön, csak a szinpadi meghallgatásra meghívott énekes az Operaház nagyszínpadán énekelhetett.
Voltak többen külföldről is, és sokan magyarok vidékről, és Bp.-ről.
A mai napra kiegészült a meghallgató bizottság névsora. Ókovács Szilveszter,(aki nem mindenkinél volt jelen(?!), Kocsár Balázs mb. zeneig., Kesselyák Gergely első karmester, Bátor Tamást vélték még látni, és pár "UFP" azaz azonositatlan személy, akiket a szinpardól nem ismertek fel.Pl. : egy hölgy, aki valószinűleg a művészeti titkár, ill. még talán Anger Ferenc és talán ketten még..??-(róluk találgatni sem tudtak).
A körülményekről ismerősöm elmondta, hogy meglehetősen nagy létszámú meghallgatás volt. Váratlanul ért többeket az, hogy csak nagy távolságról hallhatták a zongorakíséretet, és a színpadon magukat a tapasztalatlanabbak nem mindig tudták kontrollálni.
Mindezek ellenére remélhetőleg lesz új felfedezett!
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 564132016-03-28 11:54:37
Parsifal— nagypénteken ‘varázs’ nélkül? Évtizedek hagyományává vált az Operaház műsorában a Parsifal húsvéti előadása. A jelenlegi előadás szinte felújításnak tekinthető, az új karmester, és nagyszámú új főszereplő bemutatkozása miatt, azonban ez az előadás sajnos már fényévekre van az 1983-as bemutatótól, mind zenei megvalósításban, mind a rendezést tekintve. Ez utóbbi teljesen esetleges és az utóbbi években az énekesek kénye-kedve szerint változnak helyek a helyzetek, gyakran indokolatlanul és önkényesen,úgy mint ebben az előadásban is. A "korabeli" sejtelmességet adó elő-tüllfüggöny teljesen a múlté, az erdei tisztást jelképező szintén “korabeli” egész szinpadot borító zöld szőnyeg csak foltokban van meg, még jelképnek is szánalmasan kevés, különösen amikor Parsifal a III.fv-ban erről énekel, és mi nézők hatalmas fekete foltokat látunk két három csenevész zöld rongy között, amiben még így is meg lehet botlani. Az énekesi teljesitményeket tekintve Evelyn Herlitzius -Kundry alakitója az egyetlen, aki egyáltalán Wagnerhez és az Operaházhoz méltó minőséget képviselt. Legapróbb részletekig kidolgozott magas szinvonalú alakítás az övé. Hang és szerep tökéletes egyensúlya jellemzi. A többi főszereplő pár számmal kisebb volument, és a közepesnél alig magasabb művészi szintet nyújtanak—hangsúlyozom: különösen a magyar elődökhöz képest. Nagy bayreuth-i vagy bécsi, müncheni produkciókat nem is vennék alapul, de a korábban Budapesten megtekintett Parsifal előadásoktól is nehéz elvonatkoztatnia magát a hallgatónak. Az Amfortas szerepét éneklő Gerd Grochowsky magasságait feledni lehet, azok rendre mattul huhognak.Művészete nélkülözi a jelentős előadóművészt-színészt, és a jelentős énekest. A Gurnemanz szerepét először éneklő Bretz Gábornak érezhetően még sok és nagy ez a szerep, nem csak azért, mert a magas szereprészeket és hangjait is rendre és kizárólag felemelt kézzel igyekezett megoldani, és pótolni, nem mindig sikerrel, a vége felé már eléggé lefáradt, a legmagasabb talán hangjai nem sikerültek. Ahol hangos zenekari kíséret volt, ott bizony hallani alig lehetett, csak látni a küzdelmet. A várt revelácio most elmaradt. A szerepformálása inkább külső eszközökkel az idős kort hangsúlyozza, nem pedig a belülről fakadó bölcsességet. A címszereplő Kovácsházi István-nem új beálló- gyakran "dünnyögve" spórol, nazalitását nem tudom megszokni. A hosszú szerepben vannak átható és teltebb hanggal megszólaló részei, de ezek nagyon kevés alkalommal fordulnak elő. A karmester Juraj Valcuha, aki fiatal dirigens, és a Filharmoniai Társaság koncertjeiről nem ismeretlen ai operaházi koncert közönségnek. Operadirigensként először láthattuk. A Parsifalt még nem vette teljesen birtokba, talán a fiatal kora is helyenként sietteti. feltehetően az egyik legrövidebb Parsifal előadást vezényelte, amit valaha hallottam. Ebben persze szerepet játszik az is, hogy a legtöbb énekes könnyebb fajsúlyú hang a megszokottnál. A zenekari hangzás a tempok esetlegessége miatt sem egységes A Parsifal megérdemelne egy tisztességes felújítást, megfelelő karmesterrel, rendezővel, és a szerpeket méltón megszólaltatni tudó énekesekkel.

Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 563562016-03-23 09:14:44
A vetítő függönyök általában nem rezonátor szerepükről híresek. Anyaguknál fogva hangelnyelők, minél nagyobb a felületük nem lineárisan, hanem x3-ösen hangeltérítők, különösen a korszerű kezelt felületű fényvisszaverő anyagoknak.Ha megváltozattak valamit mögötte, az is komoly hangelnyelő szerepet kaphatott.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 543542015-11-13 10:49:57
Én magam is szembesültem azzal, hogy "VATTA" vagyok, ahogy megtudtam az ültetők elejetett szavaiból, az III.em-i jegyünkkel a fszt-ről nézhettük a Werther-t.Eza színházi zsargonban azt jelenti, hogy az el nem adott helyeket őresztizs okokból fel kell tölteni. Akkor lehet, hogy nagy "előnynek" tűnt a miőségi csere. Belegondolva a helyzetbe mégiscsak az Operház próbált előnyt kovácsolni utolsó pillanatban ebből a megoldásból, hogy leplezze balsikerű jegyár politikája eredményét, mármint az üresen tátongó fszt-et.
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 28412015-06-23 09:08:51
Egyre gyakrabban felvetődik a beírásokban, így Nálad is, hogy a félig teljesítő autentikusként hívott vendég helyettt miért nem egy a hangfajnak megfelelő magyar énekest választanak. (…-és valóban hol van Kálmándy, Sümegi, Fried?..sőt Agache még talán Dalandot is sötétebb hangon szólaltatná meg, mint ami itt elhangzott,-illetve nem hangzott el.)
Rutherford-nál két éve már Sachs szerepe is takaréklángon szólalt meg, és csak a 3. felvonásban méltatott valamelyest adni a hangjából. Most a Hollandiban szintén meg kellett elégednünk egy nazális hangspórolóval, aki a szólam lelki mélységeit sem tudta így közvetíteni. (Erre szerződtetik valóban??) A Sentát éneklő E. Strid úgy tűnt, mint aki a színpadon kezd bemelegíteni, helyenként egyenes, kissé alacsony hangindításokkal, csak éppen ez egészen a ballada második strófájáig tartott. A végére spórolt, de Senta szerepét valóban (csak) így kell elénekelni?
Daland szerepe ebben az előadásban is adós maradt a "német súlyos basszus" hangszínével, a mély regiszter P.Rose hangján most sem szólalt meg. Úgy látszik a magyar előadásokra egyszerüen képtelenek megfelelő basszust találni. Helyenként Rutherford és Rose hangszíne a duett megszólalásokban alig különbözött. Ezt a visszahallgatott élő adás felvétele is jól tükrözi. A szervezőknek érdemes lenne egy-két régebbi felvételt meghallgatni, hogyan szól a “Bolygó", ha megfelelő a szereposztás). Nyári Zoltán számomra érdekes kérdés, met ez a szerep valójában nem a legmagasabb hangokat kívánja meg a tenortól, mégis többször erőltetettnek tünt a megszólalása. Ellenben "A kormányost", U.Strickert valóban megtalálta a szerep, ő és Wiedemann B. voltak helyükön az előadásban.
A rendezőnek nehéz dolga van a MÜPA-ban, hogy a koncertteremben a semmiből csináljon opera előadást, de a legfontosabb szándék számomra hiányzott Kovalik megvalósításából, amire az ultramoderneknek- (és ez nem is volt az) -is alapfokon kellene törekedniük, ezt pedig úgy hívják:KATARZIS! /Idegen szavak gyűjteményében=beteljesülés; érzelmi, erkölcsi megtisztulás, ami egy megrendítő esemény, tragédia hatására a néző, olvasó, főhős lelkében végbemegy/
…És ebben Fischer Á. sem tudott segíteni.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 528062015-06-15 23:52:59
"Sírba teszik Vivaldit"írta:Fáy_Nol.hu
Milyen zenét hallgatsz most? • 241942015-06-09 00:43:46
ARMEL Operafesztivál -Kékszakállú- Casting 2015.06.05-"Mezei Néző”-Blog


Érdekes beszámoló az ARMEL nyilvános meghallgatásáról.
Azért is érdekes, mert a "Mezei Néző" c.Blog posztolója beszámol
arról, hogy kik énekeltek elő a jövő évre tervezett produkcióra, és arról is, hogy Bartók 'Kékszakállú'-jára nem találtak jelöltet. Az Erkel Színház produkcióiban is közreműködő Honvéd kórusos ismerősöm pedig tudni véli, hogy ezt a meghallgatást lemondó Cser Krisztián kapta a megbízást- ezek szerint előre borítékolva. Csak az nem tudom, hogy akkor a többi, köztük már nem is olyan kezdő operaénekessel a “neves zsűri” tagjai ezt hogy merték megtenni??Ime az idézet:

"A Kékszakállú válogatása négy után kezdődött. Három párra osztották az énekeseket. Először Eötvös Péter vezénylete mellett énekeltek, majd a rendező, Nadine Duffaut irányításával szituációban is folytatták.

Először Rácz István és Ócsai Annamária kezdett. Rácz István benyomásaim szerint ma különösen jó formában énekelte már Fülöp király áriáját, amelyet szeptemberben háromszor is hallottam tőle. Ócsai Annamária volt számomra a fellépők közül az egyetlen ismeretlen.Nem ment rosszul a délelőtti La Favorita sem, és úgy láttam, hogy a castingon őt viszonylag keveset javították, könnyedén végre tudta hajtani az instrukciókat és összességében nagyon erős hatást tett fiatal és markáns egyénisége. Én el tudtam vele képzelni Juditot és azt hiszem, hogy előbb-utóbb valóban meg is fogja találni a szerep és egészében is láthatjuk majd, milyen lenne.

A második páros összesített életkora volt a legalacsonyabb. Miután előre nem volt tudható, hogy milyen a rendezői koncepció, ki akar-e tartani az idős Kékszakállú- fiatal nő modellnél, vagy éppen ellenkezőleg, váltani akar, esélyesek lehettek ők is. Kun Ágnes Anna hatalmas izzással, szenvedéllyel énekelt, érvényes Juditként el lehetett volna őt is fogadni. Mikecz Kornél színészi vénája miatt tűnt fel nekem még az évad elején, ő is játszhatná a címszerepet, de alkata miatt érezhető volt, hogy egészen speciális koncepció kellene hozzá. Fiatal is és a szerep klasszikus értelmezésétől messze áll az a figura, amelyet várni lehetne tőle. Vokális teljesítménye alapján én a magam részéről arra is nyitott lennék, hogy vele megnézzem az előadást.

Harmadszor került a sor a legesélyesebbnek tűnő párosra, életkoruk alapján egy klasszikus rendezés valószínűleg éppen a Gábor Géza - Miksch Adrienn párost használná fel. Jól is néztek ki együtt, a jelenetük eljátszása közben is megszületett a kapcsolat, egy érvényes előadás körvonalai kirajzolódni látszottak.

Az egész casting, amire ez a hat énekes bejött megközelítőleg egy órán belül le is bonyolódott. Megvárták ezek után a még majdnem két órával később kezdődő eredményhirdetést.

Az eredményhirdetés önmagában hosszabb volt, mint egy óra, mert minden operaház vezetője beszélt a saját tapasztalatairól. A rendezvény háziasszonya ügyesen próbált rövidíteni, de végül mégis hosszú lett az egész. A beszédek felénél már rájöttünk, hogy nincs elég szék kitéve - így sejteni lehetett, hogy nem találtak minden szerepre énekest.

A saját előzetes jóslataimmal elégedett lehetek, mert az általam érdekesnek talált énekesek közül egyet leszámítva mindenkit kiválasztottak a külföldiek közül. Külön örültem a gaboni Adriana Bignani-Lesca sikerének, aki valóban lehengerlően és nagy komikai tehetségről számot adva énekelt a délelőtt folyamán egy Offenbach áriát. Almási-Tóth András új produkciójához egy koreai énekest talált alkalmasnak (Boram Kim), akinek valamiféle szörnyet kell majd játszania. A rendező korábbi produkcióiban nekem nagyon tetszett Maurice Lenhard, aki most a hollandok előadásába került be. Ezek szerint ismét láthatjuk majd Pesten is.

Természetesen akármennyire is örültem annak, hogy a tippjeim bejöttek, mégis az érdekelt igazán, amire az egész napomat én is fordítottam: ki lesz Judit és ki lesz Kékszakállú. Juditnak Miksch Adriennt választották. A workshop alapján és a reggeli ária alapján én ezt teljesen elfogadható döntésnek tartottam, de mivel a rendező koncepciójáról semmit nem hallottam, ugyanígy rendben találtam volna, ha a másik két énekesnő közül választanak. Biztosan van olyan koncepció, amely őket részesítette volna előnyben.

Ekkor derült az ki, hogy NEM választottak ki senkit Kékszakállúnak, függőben maradt a címszerep. Még ezt is el tudom képzelni, hogy a koncepcióhoz e három különböző életkorú és alkatú énekes egyike sem illett bele. Ami fájt és kívülállóként, az események külső szemlélőjeként mégis megérintett: a három énekes közül a két hosszú pályát maga mögött tudó, jegyzett és felvételekkel is rendelkező énekes esetén nagyon nehezen magyarázható, hogy miért kellett nekik az egész napot a kezdőkkel együtt végigcsinálni. Miért nem tájékozódott a zsűri előre, nem hallgatott tőlük friss felvételt, nem nézte meg a fényképüket és ha ez nem is történhetett meg idő hiányában, miért nem elégedtek meg azzal, hogy délután négyre behívják őket? Ez az, amire szerintem egy már felépített énekesi pálya jogosíthatott volna....Éppen emiatt nagyon rossz szájíze maradt számomra is ennek a napnak, amit egy ideje olyan nagyon vártam. Majdnem annyira le lettem taglózva, mint az a szegény Judit, aki nagy reményekkel bemegy Kékszakállú kastélyába és vizes falakat, vért lát...Ilyen is egy casting. Hát nem, nem irigylem az énekeseket továbbra sem."
   
Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Belvárosi Főplébániatemplom

"Belvárosi orgonakoncertek"

17:00 : Budapest
MűPa, Üvegterem

Berecz Mihály (zongora)
Central European String Quartet:
Miranda Liu, Soós Máté (hegedű), Nagao Haruka (brácsa), Szabó Judit (gordonka)

"Hangulatkoncert"
BACH: c-moll szonáta, BWV 1017
CSAJKOVSZKIJ: Meditáció, Op.42
HAYDN: C-dúr („Madár”) vonósnégyes, Op.33/3

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

A Zeneakadémia Népzene Tanszékének tanárai és hallgatói
"Találkozások Liszt Ferenccel"
Liszt Ferenc és a cimbalom

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Mező Péter tanítványai

18:00 : Budapest
MTA Zenetudományi Intézet

Classicus Kvartett, Brassói-Jőrös Andrea (ének)
"Kodály és kortársai III."
KODÁLY: II. vonósnégyes
DEBUSSY: vonósnégyes
SCHÖNBERG: II. vonósnégyes

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Borbély Mihály (klarinét, szaxofon)
Kodály Kórus Debrecen
Vezényel: Szabó Sipos Máté
"Kodály-parafrázisok"

19:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Frankl Péter (zongora) Ács Ákos (klarinét), Szőke Zoltán (kürt) Kelemen Kvartett: Kelemen Barnabás, Kokas Katalin (hegedű), Homoki Gábor (brácsa), Fenyő László (cselló)
DOHNÁNYI: 1. (c-moll) zongoraötös, Op.1
DOHNÁNYI: esz-moll zongoraötös, Op.26
DOHNÁNYI: C-dúr szextett, Op.37

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Lenneke Ruiten, Hélène Walter, Christopher Ainslie, Helena Rasker, Paul Schweinester, Valerio Contaldo, James Platt, York Felix Speer (ének)
Les Musiciens du Louvre
Vezényel: Marc Minkowski
J.S. BACH: Karácsonyi oratórium, BWV 248 - 1., 2., 4., 6. kantáta
A mai nap
született:
1870 • Leopold Godowsky, zongorista († 1938)
1943 • Gösta Winbergh, énekes († 2002)
elhunyt:
1976 • Lily Pons, énekes (sz. 1904)