vissza a cimoldalra
2019-07-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11352)
A csapos közbeszól (95)

Operett, mint színpadi műfaj (4009)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7011)
Élő közvetítések (8033)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3317)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1324)
Opernglas, avagy operai távcső... (20269)
Kedvenc magyar operaelőadók (1125)
Pantheon (2371)
Kimernya? (3179)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1697)
Franz Schmidt (3375)
Haspók (1259)
Fischer Ádám (512)
Balett-, és Táncművészet (5842)
Bretz Gábor (129)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4517)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: Ardelao
Leírás:
Honlap:
   


Ardelao (4560 hozzászólás)
 
Franz Schmidt • 33732019-07-17 14:06:53

MAGYARSÁG RÁDIÓMELLÉKLETE:



1930.I.12. WIEN:



10.30:



Schmidt Ferenc F-dúr fugája és négy előjátéka orgonán.



*



1930.VI.27. BERLIN:



21.04:



Schmidt Ferenc zeneszerző estje.  



*



1930.IX.12. WIEN:



21.05:



Adler Oszkár hegedű- és Schmidt Ferenc zongoraművész Mozart: C-dúr és B-dúr szonátáját játssza.

 


A nap képe • 21362019-07-16 20:52:43

Harminc éve hunyt el Herbert von Karajan



(1908.IV.5. – 1989.VII.16.)



 



[… ]A berlini állami operaház vendégjátéka Budapesten



 … Herbert von Karajan első bemutatkozásával, azonnal hódított. Határozott, biztos, parancsoló külsejével, zenei tudásával, ösztönös művészi érzékével és egyelőre különösen a részletekben, megragadó finomságokat megvalósító vezénylő művészetével várakozáson felül beváltotta a száguldó hírnevéhez és a ragyogó képességéhez fűzött reményeket. Nagy érdeklődéssel várjuk a vendégművészek szerdai zenei estjét, amelyet ugyancsak Karajan fog vezényelni. Tüntető meleg tapsokat kapott a kiváló karmester a közreműködő énekművészekkel és zenekarral együtt. Ha a tapsok beszélni tudnának, elárulnák, hogy a Beethoven-zene elhangzása után szívből jöttek, de az idegeket megtáncoltató, merőben külső fizikai hatáskeltésekből zseniálisan meghangszerelt Strauss-opera után inkább csak döbbent bámulatot fejeztek ki.[…]



(H. G.)



ÚJ MAGYARSÁG, 1941.IV.22. (8/90)



*



[…] Sápadt magas fiatalember jelenik meg a karmesteri pulpituson: Herbert von Karajan, akinek a tehetségéről már kitűnő hírek szállingóztak hosszú idők óta zenei köreinkben. Magasra emeli kezeit, csuklójának egy mozdulatára megsuhan a pálca és a III. Leonóra nyitány első húsz taktusa után összenéznek a zeneértők. Karajan már győzött ebben az annyira kényes-ízlésű városban, ahol nem egy világhatalmasság bukott meg. Az első előnyös benyomást csak megerősítik a következő percek. Karajan lenyűgöző szuggesztivitással tartja kezében a zenekart, igazi vérbeli karmesterzseni, nagy előadói egyéniség, akinek keze alatt különös fénnyel, erővel szól a berliniek pompás zenekara. Még vannak azért kételkedők, akik azt mondják, lehet, hogy jó szimfonikus karmester, de az igazi erőpróba, az Elektra még hátra van. Ezt az erőpróbát is ragyogóan megállja ez az örményszármazású fiatal muzsikus. Az Elektra előadását partitúrával a kezünkben figyeljük és bámulattal, csodálattal regisztráljuk: a zenekar és az együttes minden tagja halálos pontosan vág be, bár az ütembeosztás állandóan változik, a kényes éneklés zenekari részek egymást követik, mégis egy hang sem sikkad el, nem vész el. De túl ezen a halálos pontosságon és lelkiismeretes kidolgozottság tökéletességén, megindító az a démonikus erő, ahogyan karjainak mozdulataival viszi előre Karajan az egész együttes drámai menetét. […] 



Tóth Dénes,



ESTI ÚJSÁG, 1943.IV.23. (6/92)



*



Nagy művészi élmény volt a berlini Staatsoper zenekarának estje.





A berlini Staatsoper vendégjátékának második estjén Herbert von Karajan vezényletével nagyszabású zenekari est színhelye volt a Magyar Királyi Operaház.



A Staatsoper zenekara ma a világnak talán legjobb együttese. Tagjai elsőrendű művészek, együttes teljesítményük a legzengőbb, legcsodálatosabb összjáték; az alig 33 éves Herbert von Karajan pedig, aki 1938 ősze óta egyik vezetője ennek a rendkívüli zenekarnak, ma minden bizonnyal a világ legnagyobb karmestereinek egyike.



Abból a típusból való, mint Hans von Bülow, Hans Richter, Max von Schillings, Wilhelm Furtwängler, a német zenekarvezetés nagymesterei.



Feltétlen ura zenekarának és ugyanakkor alázatos híve a műnek, melyet megszólaltat. Úgy szól varázspálcája intésére ez a hatalmas, 120 tagú zenekar, mint egyetlen nagyszerű hangszer. Megrázó fortisszimói, elhaló, tüneményes pianói, az előadott művek értelmezése mind-mind valóságos élmény, a legritkább művészi élvezet. Az „Elektrában,” mint eszményi színpadi karmestert ismertük meg, most pedig, mint a nagy szimfonikusok alkotásainak nagyszerű tolmácsát. 



A műsor méltó volt az ünnepi alkalomhoz. Bevezetőül Mozart hatalmas Haffner-szimfóniáját hallottuk. Egy alapjában véve tragikus muzsikus-léleknek mély, titokzatos fényekben villódzó vallomását. A zenekarban a maguk tisztaságában szólaltak meg ezek a felejthetetlen melódiák, - az andante finom értelmezése a gyors tételek csodálatos áradása, általában az egész mozarti mű kiemelése a szokványos ”mozartoskodó,” finomkodó hagyományok közül.



Richard Strauss egyik ifjúkori szimfonikus költeménye, a „Halál és megdicsőülés” volt a műsor, következő száma. Herbert von Karajan elsőrangú tolmácsa az ellentétekben oly gazdag, különös hangzásokban, ritmikai meglepetésekben oly bőséges Strauss-muzsikának. Vezénylése rendkívüli tisztasággal juttatta érvényre a mű alapgondolatát; a küszködő, szenvedő emberiség megváltója a művészet.



Befejezésül Beethoven szólalt meg a berlini Staatsoper zenekarának hangversenyén, a VII. szimfónia, melynek egyik érdekessége, hogy nincs lassú tétele, hanem csupa vidám viharzás, táncos könnyedség, hódító szédület, a ritmus apoteózisa az egész. Wagner a tánc megdicsőítésének mondja ezt a szimfóniát, — és valóban az: a ritmus áradásának, vidám lüktetésének elragadó egyvelege. Az utolsó tételben Beethoven magyar dallamot dolgozott fel. 



Herbert von Karajan vezényletében különösen a nagyszerű zenekar felülmúlhatatlan, egyöntetű zengését csodáltuk meg.

Utána a kitűnő együttes a Nürnbergi mesterdalnokok nyitányát, majd pedig a Rákóczi indulót adta elő tomboló sikerrel. Felejthetetlen siker volt ez a második est; a berlini Staatsoper zenekarának és Herbert von Karajan zenekari estje.



Sz. M.



ÚJ MAGYARSÁG, 1941.IV.24. (22/82)



*


Franz Schmidt • 33642019-07-04 09:59:36

Előzmény: 3309, 3350, 3351, 3353



Érdekesség, hogy Oswald Kabasta – Franz Schmidt jó barátja - német főzeneigazgató eperjesi gyógyszerész-család sarja. A világhírű karmester nemrégiben Budapesten rendkívül nagysikerű hangversenyt vezényelt a müncheni Filharmonikus Zenekar élén. Ebből az alkalomból említjük meg, hogy nagyapja és dédapja Eperjesen gyógyszerészek voltak.



(GYÓGYSZERÉSZEK LAPJA, 1940.II.15.)



 


Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) • 16882019-07-03 23:01:51

Nem tudom, volt-e már e topikban Kemény Egon alábbi dalairól szó. Ha igen, úgy elnézést kérek, hogy ismétlésbe bocsátkozom:



Amerikai költők zenés antológiája. Közreműködik Neményi Lili és Angyal Nagy Gyula. A verseket megzenésítette és zongorán kísér: Kemény Egon …


Franz Schmidt • 33632019-07-03 22:13:16

A Franz Schmidt zeneszerzői munkásságát érintő heves viták szerencsére már elültek. A ma komolyzenei köreinek vezető egyéniségei egyre inkább belátják, hogy nevezett zenéjével foglalkozni kell. Franz Schmidt tanári munkásságának az értékét azonban soha senki sem vitatta. E vonatkozásban minden kortársa és az utókor is messzemenő elismeréssel szólt róla. Minthogy Franz Schmidtnek már létezik magyar nyelvű Wikipédia-oldala, érdemes lenne azt még néhány fontos adattal kiegészíteni, legalább is addig, amíg azok fellelhetők:



Úgy tudom, az időközben sajnálatosan megszűnt Franz Schmidt Társaság birtokában volt annak a jegyzéknek, amelyben Franz Schmidt összes tanítványának a neve szerepelt. Közülük sokan váltak híressé, nemcsak a magyar és idegen nyelvű Wikipédia-oldalakon említett személyek. Dr. Carmen Ottner asszonytól egy személyes találkozó alkalmával talán érdemes lenne e jegyzék másolatát elkérni.



Korábbi bejegyzésemben már szóltam Schmidt néhány nő tanítványáról. Íme még egy, aki a gyengébb nem képviselői közül vált híressé: Isolde Ahlgrimm.



És egy róla szóló, korabeli újságcikk:



Vendég zongoraművésznők a Rádió műsorán.


A nap képe • 21352019-06-29 19:26:43

Magyarokról, magyaroknak (részlet



… Rudolf Bing, a New Yorki Metropolitan Opera, távozó igazgatójától Goeran Gentele veszi át a MET irányítását. A New Yorki opera történetében most első alkalommal zeneigazgató kerül melléje: Rafael Kubelik karmester és zeneszerző, Jan Kubelik hegedűművész fia, akit a zenei világ cseh művésznek könyvel el.



Nem akarom felborítani a zenei lexikonok hagyományait, de azért van valami mondanivalóm erről. Jan Kubelik az apa, Prága mellett, Michle városban született, a régi Osztrák-Magyar Monarchia idején. Sokszor vendégszerepelt Magyarországon, szívesen járt hozzánk, sok magyar barátja volt, sőt magyar családból nősült. 1903-ban tartotta az esküvőjét, Széll Farkas táblai tanácselnök lánya (valójában: neveltlánya, megj. A .), Széll Marianna lett a felesége és felvette a magyar állampolgárságot. Igazán nem vagyok túlzó soviniszta, ha Rafael Kubelikot, a MET új zeneigazgatóját, mégsem engedem át teljesen és végleg egyetlen halk szó nélkül más nemzetnek, hiszen az apja magyar állampolgár volt, magyar anyától született és maga is beszél magyarul.[…]



Homoki Erzsébet



SZABADSÁG, 1971.VII.16. (81. Évfolyam, 65. szám)



*



A ZENE NYELVÉN



Emlékezés Jan Kubelikre



Prágában, a huszita Táborról elnevezett nuslei utcában született Jan Kubelik, a világhírű cseh hegedűművész. Emlékét tavaly — születésének századik, halálának negyvenedik évfordulója alkalmából — az egész világ felidézte. E jubileum kapcsán újra felébredt az érdeklődés minden iránt, ami életművében fontos volt. Feltehető, hogy olvasóink is szívesen fogadják a művészt bemutató sorokat és azt a néhány, a cseh—magyar kulturális kapcsolatok történetéhez tartozó megállapítást, amely rávilágít a művész magyarorszá



A zenebarát és műértő körök előtt bizonyára ismertek azok a művek, amelyeket annak idején éppen Kubelik tett annyira népszerűvé. A századvég késői romantizmusának jellegzetes hegedűvirtuóza volt, külföldi és hazai zeneszerzők, Bach, Beethoven, Brahms, Ernst, Franck, Grieg és Paganini, valamint Dvořák, Ondřička, Smetana, Suk, Ševčík és mások műveiből azokat vette fel repertoárjába, amelyeken bemutathatta kápráztató technikáját. Bejárta az egész világot, becslések szerint kb. hatmillió kilométert tett meg valamennyi világrészen, s több mint ötezerszer lépett fel.



„Paganini óta nem láttunk ilyen jelenséget. A középkorban Kubelikot boszorkányként máglyán égették volna meg" — írták róla a korabeli külföldi lapok.



Kubelik nem csupán saját művészetét fejlesztette szinte ördöginek tartott tökélyre, hanem mindent megtett annak érdekében, hogy mind nagyobb körben tegye ismertté és kedveltté a zenét, a világ s elsősorban nemzete zeneirodalmának örök becsű kincseit.



Hangversenyezett önállóan és nagy zenekarokkal egyaránt. Fellépett például 1902-ben Londonban a Cseh Filharmóniával, Kubelik ifjúkorában, magasra ívelő pályája elején, amelynek hangversenyeit Oscar Nedbal vezényelte.



Mint minden sikeres, hírneves embernek, kimagasló egyéniségnek voltak irigyei, művészetének, de emberi magatartásának is szigorú bírálói. Egy korabeli újság így vette védelmébe: „Kubelik nem bírálható, mint ahogy nem bírálható Paganini, Dante, Raffael, Michelangelo."



Egy közép-európai kis nemzet nagynevű muzsikusok sorát adta a világnak, de egyikük sem vonta magára a közfigyelmet annyira, mint Kubelik tehetségével és virtuozitásával.



Ezt tanúsítják Ady Endre tárcái is: ezekben más cseh személyiségek mellett — két alkalommal — Kubelikot is szerepelteti, aki nemcsak Európa és a többi világrész nagyvárosaiban, hanem természetesen az Osztrák—Magyar Monarchia nagyobb városaiban is hangversenyezett.



A budapesti lapok beszámoltak róla, hogy Jan Kubelik magyar nyelvkönyvet vásárolt. Ady — akkor újságíró Debrecenben — tollhegyére tűzi ezt a hírt. „Kubelik Jan nagy muzsikus, de politikusnak sem utolsó. Mindenesetre jobban elintéz holmi nyelvkérdést, mint az osztrák—cseh politikusok," írja a Szabadság című lap 1900. január 3-án megjelent számában. Másodszor a Szabadság 1900. november 25-i számában említi Ady Kubelikot, aki szerinte:



„... tagadhatatlanul egyik legérdekesebb művész-egyénisége a jelennek".



Feltehető, hogy Ady Endre személyesen is megismerte a cseh muzsikust, aki Debrecenben is hangversenyezett, és itt találta meg élettársát. Erről a tényről és fejleményeiről az évtizedek során több alkalommal jelentek meg érdekes írások, amelyek közül Rolla Margitnak a Magyar Nemzet 1977. szeptember 2-i számában közölt. „Kubelikné — Széll Marianne" című írását tartjuk a leginkább figyelemre méltónak. Az aránylag rövidre fogott írás fényt derít a cseh muzsikus magyar feleségének származására és regénybeillő életére.



Ki volt tehát Széll Marianne?



Széll Lajos doktor, Budapest székesfőváros helyettes főorvosának lánya. Apja alig harmincéves korában elhunyt, s nagybátyja, Széll Farkas haladó szellemű debreceni táblai tanácselnök. Arany János volt tanítványa fogadta örökbe és nevelte fel a kislányt.

Marianne 1898-ban férjhez ment egy grófi családból származó huszárhadnagyhoz, de a házasság alig másfél év után válással végződött.



Rolla Margit így ír róla: „A fiatal Széll Marianne, értékes szellemi és lelki tulajdonságai mellett, gyönyörű nő is volt, egész lényében olyan, akit nem lehet egykönnyen elfelejteni. És szépen hegedült." ...



„Jan Kubelik 1899-ben hangversenyezett először Budapesten, majd vidéki városokban, így Debrecenben is. Ezen a koncerten ismerte meg a fiatal Széll Mariannet, aki ott szülei társaságában megjelent. Kubelíket külföldi szerződés kötötte, csak három év múlva találkoztak újra Bécsben, ahová Kubelik már, mint világhírű hegedűművész meghívta őket."



A Magyar Nemzetben megjelent cikkből kitűnik, hogy a Kubelik családban, amely évtizedekig Budapesten lakott és később Prágába költözött, mind a nyolc gyermek megtanult magyarul.



Újra Rolla Margitot idézem: „Mikor Kodály Zoltán Angliába utazott, hogy az oxfordi egyetemen díszdoktorrá avassák, Londonban is koncertet adott... A hangversenyen Rafael Kubelik karnaggyal találkozott, aki magyarul üdvözölte. Kodály elámulva kérdezte: Honnan tud magyarul? Mire Rafael Kubelik így válaszolt: Édesanyám magyar nő. Széll Marianne."



Jan Kubelik családja nagymértékben hozzájárult a csehszlovák—magyar kulturális kapcsolatok elmélyítéséhez. Kubelikné Széll Marianne a prágai Egyetemi Könyvtárnak adományozta nevelőapja, Széli Farkas értékes könyvtárát. Leánya, Anita Kubeliková hegedűvirtuóz a Sárospataki Tudományos Gyűjteménynek ajándékozta Jan Amos Komensky centenáriuma alkalmával a Széll-hagyaték Comenius-kötetét.



Őrzik még a második világháború küszöbén elhunyt muzsikus bal kezének gipsz-mását és sokoldalú művészi tevékenységének számos dokumentumát. A legméltóbban azonban a népek zenei kincsesháza őrzi emlékét. Zdeněk Fibich „Poeme” című szerzeményét, Antonin Dvořak Humoreszkjei közül a legnépszerűbbet, a hetediket Jan Kubelik hegedű-átdolgozásában játsszák a leggyakrabban. Népdalok művészi átdolgozásával sokat tett azért, hogy a jellegzetesen cseh népi dallamok új köntösben, hatásos harmonikus hangszerelésben itthon és külföldön is egyre nagyobb teret hódítsanak.



Jan Kubelik, aki magyar nőt vett feleségül, s aki annyi nemzet fiaival szót értett a zene nyelvén és még négy-öt más, anyanyelvén kívül elsajátított nyelven, mélyen érző cseh hazafi volt. Királyok, államelnökök, neves politikusok és diplomaták előtt szerepelt, a legmagasabb rendű kitüntetésekben részesült, de soha, sehol nem feledkezett meg egyszerű származásáról, népéről, hazájáról. E legendás muzsikus állítólag udvariasan, de határozottan mondott ellent a bécsi császári udvar szándékának, hogy nemesi rangra emeljék. Művészi becsvágyának és törekvéseinek elismerését a nép iránta megnyilvánuló szeretetében, a közönség és pályatársai megbecsülésében találta meg.



Személyesen ragaszkodott mesterhegedűjéhez. Egy angliai árverésen szerezte meg a Stradivari készítette, 1715-böl származó Emperor hegedűt, amelyről — mint feljegyezték — azt mondta: „Egyetlenegy dolog érdekel a világon, a hegedűm. A pénznek nincs számomra értéke, nem szerezhet sem örömet, sem bánatot. Ha anyagiakkal törődnék, nem élhetnék művészetemnek. Nekem a művészet szerez örömet, hitelezőimnek a pénz. Tehát kinek-kinek a magáé."

 



SZÁNTÓ GYÖRGY



A HÉT, 1981.III.28.



*



[…] A Kubelik-párnak hét gyermeke van. Nyolc volt, de a nyolcadik, aki apja nevét viselte, Jan korán meghalt. A legidősebbek az ikrek: Mary és Annie. Aztán kor szerint sorrendben következik: Johanna, Claire, Tatjána, összesen öt leány. A fiúk a legfiatalabbak: Raffael és Krisztián.



Az ikrek közül tavaly sokat írtak a lapok, Mary-ről, aki egy olasz munkást mentett ki a tengerből. Hegedű művésznő ő is, éppen úgy, mint ikertestvére, és mint az idősebbik fiú, Raffael, aki még csak tíz éves, de már most is minden hegedűvonása elárulja, hogy apja nagy művészetét örökölte.



— Van nekünk egy kedves barátunk. Szenes Zsigmond, debreceni orvos. — mesélte el Kubelikné. —akit mindnyájan nagyon szeretünk, különösen a fiam, Raffael. Szenes doktor tavaly tréfásan azt mondta Raffaelnek: — „Hát te még nem komponálsz?" — A télen aztán Raffael pár napig nagyon csöndes volt. Egyszerre csak avval állt elő : — „írtam valamit a Szenes bácsinakI" — És megmutatta első zenei kompozícióját, az „Al Mare"-t, amit másnap el is küldött Debrecenbe. És most folyton komponálgat.



„…Hiába kérem a kis Raffaelt, hogy játssza el nekem szerzeményét, szerénykedve tiltakozik. Egyébként is, csodálatos szerénység jellemzi a Kubelik-gyermekeket.”[…] 



BI. Színházi Élet, 1924. 38. szám.



*



Érdekes zenekari estet hallhatunk Prágából. A műsoron szereplő Kubelik-műveket szerzőjük,

Jan Kubelik adja elő, fia, Rafael Kubelik vezényletével.



PESTI NAPLÓ, 1934.VI.26. 



*



Kubeliket a fia dirigálta.



Jan Kubelik, a nálunk is jól ismert, sőt annakidején nálunk felfedezett világhírű cseh hegedűművész, tegnapelőtt érdekes, zenekari hangversenyen működött közre Prágában.



A cseh filharmonikusokkal Mozart: A-dúr hegedűversenyét játszotta és a zenekart húszéves karmester-fia: Rafael Kubelik vezényelte- Az ifjú dirigens édesanyja tudvalévőén debreceni magyar asszony.



AZ EST, 1934.X.19.



*



Kubelik fia Londonban.



Kevesen tudták eddig, hogy Jan Kubeliknek, a világhírű hegedűművésznek egy felnőtt fia is van, aki szintén művészpályára készül. A fiú: Rafael Kubelik, október végén Londonban a prágai Filharmonikusok vendégszereplő zenekarát dirigálja.



PESTI NAPLÓ, 1937.X.28.



*


Franz Schmidt • 33582019-06-28 17:37:20

Magyar szerző a nemzetközi műsorban

 



Azok között, akik hétfőn este a nagyon érdekesnek ígérkező bécsi műsor meghallgatására készülnek, csak kevesen tudják, hogy a Bécsi Filharmonikusok műsorában szereplő-szerzők közül az egyik - magyar ember. Schmidt Ferenc, akinek a „Notre Dame” című sok, sikert aratott operájából, két részletet ad elő a bécsi-zenekar, magyar földről került idegenbe, és mint sok nagy zenész-honfitársa, Joachim, Goldmark, Nikisch, Hans Richter, kora ifjúságában hagyta el hazáját.

 



Pozsony közelében, «színmagyar» Csallóközben ringott Schmidt Ferenc bölcsője és a bécsivé lett zeneszerző csak Pozsonyban végzett középiskolai tanulmányai után került a császárvárosba, ahol a híres zeneakadémián Hellmesberger növendéke lett. Mint egzekutív zenész, ritkítja párját a komponisták között: a zeneszerzés mellett kettős művészi oklevelet is szerzett, gordonka- és zongoraművész egy személyben.



Hosszú ideig a bécsi állami operaház zenekarának volt tagja, mint gordonkás és ezt a hangszert tanította a bécsi zeneakadémián is. 1914-ben átvette az intézetben az egyik zongora-tanszak vezetését is és ekkor megvált az operaháztól. 1925-ben pedig, mint Marx József utóda, a bécsi állami Zeneakadémia igazgatója lett.



Schmidt Ferenc ma is kitűnően beszél magyarul és régebben, mikor gyakran megfordult Budapesten, szívesen érintkezett a magyar zenei körökkel. Művei sokszor szerepeltek a Filharmóniai Társaság műsorában. Notre-Dame című operáját pedig, amelynek szövege Hugó Viktor regényéből készült. 1916. december 14-én bemutatta a budapesti Operaház is. Azt a két részletet, amelyet hétfőn Bécsben játszanak belőle, gyakran adták már elő Budapesten is úgy filharmonikusaink, mint a nálunk vendégszereplő bécsi zenekarok.



 



MAGYARORSZÁG, 1929.VI.23.


Franz Schmidt • 33532019-06-22 12:49:53

5. Oktober 1931. WIEN:



20.45: Sinfonie-konzert.



Dirigent: Prof. Oswald Kabasta. Ausführende: Prof. Franz Schmidt (Klavier).



Wiener Sinfonie-Orchester.



 



Beethoven: Fantasie für Pianoforte, Orchester und Chor, op. 80.



Es-Dur (Eroica), op. 55.



 



PESTER LLOYD, 1931.


Kinek tetszik Rimszkij-Korszakov ? • 472019-06-21 22:10:17

Rimszkij-Korszakov és az orosz zene.



A Pétervárott nemrég elhunyt Nyikolaj Rimszkij-Korszakov (1844.II.18.-1908.VI.21.) egyike volt annak az öt orosz muzsikusnak, akik a hatvanas években az orosz nemzeti zene megteremtésén fáradoztak. Köztük kétségkívül Rimszkij-Korszakov volt a legfinomabb művész. Az orosz opera 14 nagy művet köszönhet neki, melyek közül a „Szadko” lett a leghíresebb. Operái közül, melyek jellegzetesen orosz karakterűek, egyet sem adtak elő a német színpadokon. Az „ötök társaságáénak” kívüle Borogyin és Muszorgszkij voltak legkiválóbb tagjai. A társaság irányának ma már számos követője van, akik bár technikai ügyességben megközelítik mestereiket, eredetiség dolgában mégis elmaradnak tőlük. Közülük ismertebbek a rafináltan technikázott Glazunov, a pétervári konzervatórium igazgatója, a fiatalon meghalt Kalinnyikov, ki erős, friss szimfóniáiról híres, Arenszkij, Ljadov, Grecsanyinov, akik csaknem mind Rimszkij-Korszakov tanítványai voltak.



Rimszkij-Korszakovot külföldön csaknem kizárólag szimfonikus zene-költeménye, „Seherezade" révén ismerték, mely egyike a legkiválóbb orchester-daraboknak. Művészetének alapja az orosz népdalban rejlett, melynek a legeredetibb, szellemes módon való földolgozásához kitűnően értett.



Rimszkij-Korszakov hatvannégy évet élt.



NÉPSZAVA, 1908.IX.23.



*



Szenzációs sikerrel mutatták be New York-ban Rimszkij-Korszakov „Sadko”-ját.



Rimszkij-Korszakov lírai dalműve, amelyet a huszonkét év előtt elhunyt nagy orosz zeneszerző 1897-ben irt rendkívül nagy sikert aratott most a New Yorki Metropolitan operaházban, ahol épp úgy, mint nálunk és mindenütt másutt régi és részben már feledésbe merült dalművekkel akarják a repertoárt felfrissíteni. A választás helyességét mutatta az a tomboló tetszés, amellyel a különben nehezen lelkesülő közönség a bemutató előadást fogadta.



Rimszkij-Korszakov Sadko-ja szövegileg egy orosz legendát visz színpadra.



Szadkó énekes. Olyanfajta, mint Franciaországban a trubadúrok, vagy Németországban a minnesängerek voltak. Hangszere a guzslica, amellyel énekét kíséri. Maga Szadkó egy álmodozó lélek, aki folyton romantikus utazásokról, tengerekről, folyókról ábrándozik. Nagyszerű a dalműben az a bankett-jelenet, amelyet az előkelő kereskedők céhházában tartanaik. Szadkó dala itt valósággal fellelkesíti a már kissé italos kereskedőket, de amikor az énekes felszólítja őket, hogy szereljenek fel két hajót és induljanak felfedező útra, a tengerre, kincseket keresni, kigúnyolják őt. Mindazonáltal a gúny és a csúfolódás nem veszi el Szadkó kedvét a felfedező úttól. Vágyát a tengerparton meleg melódiában önti ki. Énekét meghallgatja a tenger királyának a leánya: Volkova, aki szerelemre gyullad az énekes iránt és hűséget esküszik neki. Megjósolja Szadkónak, hogy álmai megvalósulnak, és hogy hálójával aranyból való halakat fog ki a tengerből. A jövendölés valóra válik és Szadkó dúsgazdag ember lesz. De midőn a novgorodi kereskedőket felszólítja, hogy kísérjék el őt felfedező útjára, valamennyien bolondnak tartják. A nép azonban ünnepli az énekest és harminc jól felszerelt hajóst bocsát rendelkezésére. Szadkó el is megy a felfedező útra és nagy kincseket hoz haza Mivel azonban nem rótta le a köteles adót a tengerek királyának, ez nagy vihart támaszt. Szadkó, hogy a tenger urának haragjától megmentse az embereit, sajátmagát áldozza fel és a habok közé ugrik. Volkova azonban megmenti őt, atyjához vezeti és könyörög érte. A dalmű egyik legszebb jelenete az a rész, ahol Szadkó és Volkova a tenger fenekén lakodalmukat tartják. A tengerek királya azonban látja, hogy ember nem való az ő birodalmába és ezért megparancsolja Szadkónak, hogy térjen haza az emberek közé. Szadkó visszatér, Volkova pedig fájdalmában folyóvá változik.



A gyönyörű zenéjű operát pazar kiállításban mutatta be a színház. Johnson Edward énekelte a címszerepet, Fletcher kisasszony pedig Volkova poétikus alakját személyesítette meg. Mindkettőjüket viharos lelkesedéssel ünnepelte a közönség, amely valósággal szenzációs tetszéssel fogadta a harminchárom éves újdonságot.



AZ ÚJSÁG, 1930.II.26.


Franz Schmidt • 33512019-06-19 17:37:13

FORRÁS, 1943.VI.1.

 



[…] Zenekari hangversenyeink közt a müncheni filharmonikusok két estjét kell először megemlítenünk. Oswald Kabasta vezényelte a kitűnő zenekart, amely, ha nem is éri el a bécsiek tökéletességét, még mindig példaképe lehetne a magyar együtteseknek. Kabasta egyénisége az ismert nagy karmesterek közül Mengelberghez áll legközelebb. Termete is, mozgása is sokban hasonlít a holland mesteréhez; nem annyira méltóságteljes és nagyvonalú, viszont több derű, a bajorokra jellemző egészséges testi-lelki életöröm ömlik szét mozdulatain.[…]



Oswald Kabasta sikereihez számos Franz Schmidt zenemű bemutatása és előadása is köthető!


Franz Schmidt • 33362019-05-23 12:44:09

Egy Schmidt hangversenyről:

 



A NEGYEDIK FILHARMONIAI HANGVERSENY



1922.XI.20.



Filharmonikusaink hétfői hangversenyüket egy nagytehetségű magyar szerző művével nyitották meg.



Schmidt Ferenc, akinek második szimfóniája került előadásra, 1874-ben Pozsonyban született. Mint a „Notre Dame“ című opera szerzője lépett az európai nyilvánosság elé. Dalművét 1914-ben adták Bécsben s rá két évvel nálunk is szép sikert aratott az Operában. Második (Esz-dúr) szimfóniáját is játszották már a filharmonikusok egyik rendkívüli hangversenyükön 1918-ban.



Schmidt műve a bruckneri minta szerint tágított formára készült. Több mint egy órát vesz igénybe. Az ilyen „tágítás“ nem válik egy műnek sem előnyére. Első tétele a tematikus felépítésben és kidolgozásában a szonátaforma egyik változatának tekinthető. Meleg témák csillannak fel az Orchester színtengerében. Rövid, inkább motivikus jellegűek.



A kidolgozásban a komoly tudás egész kincsesháza tárul a hallgató elé. Sokszólamú szövése mesteri, témáinak szembeállításában mindig természetes marad, egyébként sincs az egész műben semmi erőltetettség. Zenekara gigantikus méretei mellett kitűnően egyensúlyozott, kihasználása elsőrendű. A második tételben a mű a „téma con variazioni“ formáját követi végig. A finálét hosszabb lassú bevezetés készíti elő, amelyet a szintén komoly jellegű allegro záró-rész követ kiszélesített témáival, így festenek a mű kontúrjai madártávlatból.



Sajnos, a szerzőt is csak madártávlatból ismerjük. Annyit tudunk róla, hogy először a bécsi udvari Operában volt gordonkás, aztán hangszert cserélt és a bécsi konzervatóriumban vállalta el egyik zongoraszaknak a vezetését. Muzikális képzettségéről már ez a tény is eleget mond. Ma zongorát és zeneszerzést tanít ugyanott. A rajz nem teljes. A hiányzó vonalakat azonban a tegnapi szimfónia hangjaiból megszerkeszthetjük. Fogékony lelkű, gazdag kedélyű, vérbeli muzsikust ismerünk meg belőle, aki Bruckner és Mahler művein át szívta magába az „abszolút“ zenei stílust. A hatszorosan osztott vonósok briliáns kezelése, a hatásos fúvóregisztrálás, zenekarának drámai ereje rögtön elárulja a kitűnő operaházi gordonkást. Strauss Richard vezérkönyveinek minden keresztmetszete úgyszólván: a kisujjában van. Modern, igazi idegéletet élő intellektuális agy. Játszi könnyűséggel tette magáévá mindazt a készséget, amely a zenetörténet nagyjait jellemezte.



Mesteri tudásának csillogó eszközei mögött az alkotó egyéni vonásai elmosódnak. A technikai elemektől megtisztított motívummagon vissza- visszatükröződik a Rózsalovag szerzőjének ellenállhatatlan hatása. Pedig Schmidt Ferencben vannak egyéni jellegzetességek. Határozott, komoly erőt sugároz a zenéje. Azonban formális készsége nagyobb, virtuózabb, semhogy állandóan előtérbe kerüljön az ő Igazi „énje.”



...



 […] Schmidt Ferenc szimfóniája leköti figyelmünket, érdekel mindvégig, fantáziánkat is állandóan foglalkoztatja.



Mélyebb összhatást talán nem tesz (természetesen azt a bizonyos negyediket értve!).



Alkotó „énjét” nem érezzük ki belőle teljes pontossággal, azonban művének komoly értéke kétségtelen. A közönség nem azért fogadta meleg tapsokkal, mert a mesteri munkát honorálta benne. Nem. Sokkal inkább azért, mert bőven találkoznak a szimfóniában olyan részletek, amelyekre mégis csak a legegyszerűbb jelző a legtalálóbb ítélet, hogy tudniillik: szép.[…]



... 



[…] Schmidt szimfóniája a fúvósok és vonósok számára egyaránt félelmetes nehézségeket tartalmaz. Rengeteg dolgot adhatott a betanulása. Szépen, diszkrét ízléssel kísérték a zongoraversenyt is.



Az imént azt mondtuk, nem volt az egész műsorban semmi különösebb egyéni vonás. Mégis volt. De azt a karmester Dohnányi Ernő nagy és erős egyénisége adta hozzá. Az önzetlen jó barát, aki az iskolapadbeli pajtásért minden energiáját latba vetette, hogy a sikert kivívja számára. El is érte. A jeles komponista, Schmidt Ferenc büszke lehet egykori iskolatársára, Dohnányi Ernőre. Sikerének hatalmas részét köszönheti neki. Friedmann mester sem találhatott volna avatottabb kezet a kísérő zenekar vezetésére.[…]

 



Dr.Spur Endre



SZÓZAT, 1922.XI.22.



(Spur Endre (Barcs, Somogy vm., 1886. máj. 11. - Pittsburgh, Penn., USA, 1963. okt. 6.): ügyvéd, törvényszéki bíró, zenetörténész.)



*


Franz Schmidt • 33312019-05-20 12:03:55

A két háború közötti években Franz Schmidt és művei gyakran szerepeltek a Magyar Rádió és a hangversenyek műsorán:



 



„Franz Schmidt-est.“



Műsor:



Symphonie Nr. 1. E-dúr



Zwischenspiel aus der Oper „Notre Dame“



Sehlusszene aus der Oper „Fredigundis“



(Sopransolo: Louise Helletsgruber (Staatsoper)



Magyar Rádió



1928.III.15.



 



Pozsony magyar estét közvetít, amelynek műsorában Jarnó József Jókai Mórról tart előadást magyar nyelven, dr. László felolvas, Erdélyi zongoraművész pedig Liszt, Kodály, Dohnányi és Bartók műveit adja elő. Magyar szereplője van Bécs kétzongorás hangversenyének is, amelyben Franz Schmidt, a bécsi Zeneakadémia magyar születésű tanára és Edgar Schiffmann működik közre.



AZ EST, 1930.VI.13.



 



A modern osztrák irodalom bemutatkozása Budapesten.



[…] Az irodalmi estély a modern osztrák zene néhány kimagasló alkotásával is gazdagodott: a műsor első számaként az Új Magyar Vonósnégyes szép tolmácsolásában Franz Schmidt mély költészettől átszőtt vonósnégyesét hallottuk, majd az egyik legnagyobb élő osztrák zeneszerző, Joseph Marx zongorakísérete mellett Báthy Anna, az Operaház művésznője énekelte el a mester néhány remek dalát. A közönség az összes szereplőket lelkesen ünnepelte és ez a tetszés az osztrák és magyar kapcsolatok újabb megpecsételését jelenti.[…]



PESTI HÍRLAP, 1936.XII.8.



*


Zenetörténet • 2542019-05-18 13:06:28

GOLDMARK KÁROLY (1830-1915) EMLÉKÉRE:

 



RADIÓ KÖZVETÍTÉS:



 



A Székesfővárosi Zenekar  Goldmark centenáris-hangversenye,



A Pesti Vigadó Nagyterméből                               



Közreműködik Némethy Ella, a magyar királyi Operaház művésznője, felvinci-Takács Alice hegedűművésznő és Szedő Miklós operaénekes.



Vezényel: Bor Dezső karnagy.



 



1. Tavasszal — nyitány



2. A Sába királynője című operából a kerti jelenet (Némethy Ella)



3. A-moll hegedűverseny (Takács Alice)



4. Sakuntala — nyitány



5. a) „Merlin" című operából ária



5. b) „A Sába királynője" című operából ária (Szedő Miklós)



6 . A-dúr Scherzo op. 45.



 



ESTI KURIR, 1930. április 5.


Franz Schmidt • 33292019-05-17 17:42:35

Egy hazai Schmidt koncert már régóta esedékes lenne!



Műveiből bőven lehetne válogatni.


Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) • 16552019-05-12 21:42:25

Nagyszerű lehetett!!


Franz Schmidt • 33262019-05-12 21:40:08

:-)


A nap képe • 21272019-04-30 13:04:33

 



„Nem azért jöttem a világra, hogy élvezzem az életet, hanem, hogy más embereknek örömet szerezzek."

(Lehár Ferenc 



(1870. április 30. – 1948. október 24.)



 



 


Franz Schmidt • 33172019-04-30 12:41:40

:-)))


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12542019-01-21 14:32:06

















































































































































































































































































































































KIMUTATÁS A JELEN TOPIKBAN SZEREPLŐ MŰVÉSZEKRŐL



2019.01.21-i ÁLLAPOT



P-TŐL ZS-IG



Név, művészeti ág



Szül. év



A bejegyzés sorszáma



Papp Mihály színművész



1875



467.



Papp Viktor zeneíró, zenekritikus, szerkesztő



1881



6.,733.,734.



Pártos István hegedűművész



1903



725.,726.,727.,728.,729.,



730.,731.,732.



Perényi Géza zeneszerző, karmester, tanár, zenei író, zenekritikus



1877



1205.,1206.,1207.,1208.,



1209.,1210.,1211.,1212.,



1213.,1214.,1216.,1217.,



1218.,2019.,2020.,2021.



Pilinszky Zsigmond operaénekes



1883



130.,133.



Plotényi Nándor hegedű- és zongoraművész



1844



809.,810.,811.,812.,813.,



816.,817.,818.,819.,820.,



821.



Polgár Tibor zeneszerző, karmester



1907



561.,562.,563.,660.



Popper Dávid gordonkaművész, zeneszerző



1843



95.,96.,98.,99.



Ptasinszky Pepi prímabalerina



1904



922.,923.,924.,925.,926.,



927.,928.,929.,930.,931.,



932.,933.,934.,936.



Radnai Miklós zeneszerző, színházigazgató



1892



23.,24.,34.,35.,36.,183.,



184.,826.



Rajter Lajos karmester, zeneszerző, pedagógus



1906



57.,87.,88.,1131.



Reményi Ede zeneszerző, hegedűművész



1928.



394.,395.,396.,397.,398.,



399.,400.,809.,810.,811.,



812.,817.,818.,819.,820.



Réthy Eszter operaénekesnő



1912



91.,92.,207.,210.



Rév Lívia zongoraművész



1916



735.,736.,737.,740.,741.,



742.,747.,814.



Rieger Tibor mérnök, zeneszerző, zongora- és orgonaművész



1899



647.,648.,649.,650.,651.,



652.,653.,654.,655.,656.,



657.



Rubányi Vilmos karmester



1905



58.,59.,60.,61.,245.,568.



Rubinstein Erna hegedűművész, operetténekesnő, színésznő



1903.



250.,251.,252.,253.,254.,



255.,256.,257.,258.,259.,



262.,264.



Ruzitska György zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus



1786



83.,84.,158.



Sándor Erzsi operaénekes



1855



450.,451.,452.,453.,940.,



983.



Sándor (Schlesinger) Emma zeneszerző, műfordító



1863



1085.,1086.,1087.,1088.,



1089.,1090.,1091.,1094.,



1095.,1096.



Sárosi Ferenc zeneszerző



1855



49.



Schmidt Ferenc (Franz Schmidt) zeneszerző, zongoraművész, karmester, pedagógus



1874



70.,72.,74.,76.,77.,78.,



81.,108.,111.,113.,118.,



128.,171.,172.



Sebeők Sári operaénekes



1882



32.,67.,68.,1151.



Serák Márta opera-, operetténekesnő



19.sz. vége?



914.,937.,938.,939.,940.,



941.,942.,943.,944.,945.,



946.,947.,948.,949.,950.



Siklós Albert  zeneszerző, főiskolai tanár, zenetörténész, gordonkaművész és lapszerkesztő



1878



717.,720.,721.,722.,723.,



724.,848.,856., 1029.,



1124.,1125.,1191.



Szabados Béla zeneszerző



1867



94.,97.,1191.



Szabó Ilonka operaénekes, lírai szoprán



1911



282.,283.,284.,285.



Szabó Lujza operaénekes, kol. szoprán



1904



263.,265.,266.,353.



Szabó-Xavér Ferenc zeneszerző



1848



31.,829.



Szamosi Elza operaénekesnő



1881



215.,216.,217.,378.,380.,



467.,667.,983.,1166.



Szánthó Enid operaénekesnő



1907



547.,548.,550.,551.,552.,



553.,554.,555.,556.,557.,



1154.,1160.



Szedő Miklós dr. orvos, operaénekes



1896



435.,436.,437.,438.,439.,



440.,441.,444.,445.,446.,



458.,459.,851.,1131.



Szemere Árpád operaénekes, rendező



1878



981.,982.,983.,984..985.,



986.,987.,988.,989.,990.,



991.



Szendrey Aladár zenetudós, orgonista, karmester, zeneszerző, egyetemi tanár



1884



130.,137.,841.,842.,843.,



844.,845.,846.



Szendy Árpád zongoraművész, zeneszerző, zenepedagógus



1863



355.,356.,357.,358.,360.,



361.,743.,1112.,1184.



Széchényi Andor gróf, zeneszerző



1865



1232.,1233.,1241.



Széchényi Franciska grófnő, zeneszerző



1783



1232.,1233.,1235.,1240.,



1243.



Széchényi-Haas von Teichen Gisa grófné, zeneszerző



1890



1232.,1233.,1242.,1243.



Széchényi Imre gróf, zeneszerző



1825



386.,387.,388.,389.,390.,



391.,1232.,1233.,1236.,



1237.,1239.,1243.



Széchényi Lajos gróf, zeneszerző



1781



1232.,1233.,1234.,1243.



Széchényi Ödön gróf, zeneszerző



1839



1232.,1233.,1238.,1243.



Széchényi-Szentgyörgyi Horváth Felícia grófné, zeneszerző



1838



1232.,1233.,1243.



Székely Imre zongoraművész, zeneszerző



1823



804.,805.,806.,807.,808.



Sztojanovits Jenő zeneszerző, karmester, zenepedagógus



1864



507.,508.,509.,510.,511.,



512.,517.,518.



Takáts Mihály operaénekes (bariton)



1861



454.,455.,456.,457.,982.,



983.,1166.



Tamás Ilona operaénekes, szoprán



1914



243.,244.,245.,246.,247.



Tamássy Zdenkó zeneszerző



1921



458.,459.,460.,461.,462.,



463.



Tiszay Magda operaénekesnő



1919



669.



Tóth Péter karmester



1924



3.,7.,8.,12.,13.,14.,15.,



17.,19.,279.,280.,281.



Tutsek Ilona operaénekesnő



 



1905



195.,197.,198.,199.,200.,



211.



Tutsek Piroska operaénekesnő



1905



195.,196.,197.,198.,199.,



200.,204.,205.,206.,207.,



209.,210.,211.,260.,351.



Vaály Ilona színésznő, primadonna



1894



653.,654.



Varró Magit zongoraművész, zongorapedagógus



1881



743.,744.,745.,746.,747.



Vavrinecz Mór, karnagy, zeneszerző



1858



523.,524.,525.,526.,530.,



829.,833.



Várady Rózsi csellóművész



1902



1215.,1222.,1223.,1224.,



1225.,1226.,1227.,1228.,



1229.,1230.,1231.



Vecsey Ferenc hegedűművész, zeneszerző



1893



503.,504.,505.,506.,



1148.



Verebes Ernő színész, operetténekes



1902



520.,521.,522.



Virovay Róbert hegedűművész



1921



38.,39.,40.,171.,404.



Volkmann Róbert zeneszerző



1815



28.,332.,333.,337.,829.,



1038.,1039.,1092.,1103.,



1104.,1112.,1116.,1132.,



1133.,1134.,1165.



Weingartner Felix (Bódog) dr., karmester, zeneszerző, zongoraművész, író



1863



1150.,1164.,1165.,1166.,



1167.,1168.,1169.,1170.,



1171.,1172.,1173.,1174.,



1175.,1176.,1177.,1178.,



1179.,1180.,1181.,1196.



Zádor Dezső operaénekes



1876



130.,134.,944.



Zádor Jenő zeneszerző, zenetörténész



1894



107.,139.,140.,141.,



1160.



Závodszky Zoltán operaénekes



1892



52.,185.,204.,205.,207.



Zichy Géza író, drámaíró, zeneszerző, zongoraművész



1849



37.,63.,64.,65.,66.,392.,



825.



Zsedényi Károly táncos, koreográfus, balettmester



1910



50.,343.,344.,345.,346.,



347.,351.,352.,353.,354.



A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12532019-01-21 14:30:32

































































































































































































































































KIMUTATÁS A JELEN TOPIKBAN SZEREPLŐ MŰVÉSZEKRŐL –



2019.01.21-i ÁLLAPOT



H-TÓL P-IG



Név, művészeti ág



Szül. év



A bejegyzés sorszáma



Hauser Mihály (Hauser Miska) hegedűvirtuóz, zeneszerző



1822



775.,776.,777.,778.,779.,



780.,781.,782.,783.,784.,



785.



Hámory Imre színész-operaénekes



1909



247.,248.,249.



Hilgermann Laura operaénekes, énekpedagógus



1869



550.,553.,558.



Horváth Attila zongoraművész, zeneszerző, zenetanár



1862



173.,174.,175.,176.,177.,



178.,179.,180.,181.,182.



Horváth Mihály zeneszerző, karmester, zenetanár, orgonaművész, zongoraművész



1903



313.,316.,318.



Huber (Hubay) Károly karmester, zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus



1828



1038.,1039.,1040.,1041.,



1042.,1043.,1044.,1045.,



1046.,1047.,1048.,1049.,



1050.,1051.,1052.,1053.



Jemnitz Sándor zeneszerző, karmester, esztéta, zenekritikus



1890



162.,163.,164.,165.,166.,



167.,168.,169.,172.,



1178.



Joachim József hegedűművész



1831



122.,123.,124.,125.,126.



Kabos Ilonka zongoraművész



1898



327.,328.,330.,334.,335.,



336.



Káldy Gyula karmester, főrendező, színházigazgató, zeneszerző, zenei író, a Magyar Királyi Operaház igazgatója



1838



1103.,1109.,1116.,1117.,



1118.,1119.,1120.



Károlyi Gyula zongoraművész



1914



705.,706.,707.,708.



Kelemen Lajosné sz. Zathureczky Berta író, zeneszerző



1855



1068.,1069.,1070.,1071.,



1072.,1073.



Kemény Egon zeneszerző



1905



171.,172.,305.,306.,308.,



324.,439.,440.,444.,445.,



447.,448.,449.,480.,562.,



578.,583.,585.,590.,591.,



592.,600.,601.,602.,603.,



613.,660.,687.,693.,761.,



794.,795.,796.,870.



Kern Aurél zenei író, zenekritikus, zeneszerző



1871



33.,829.



Kiszely Gyula zeneszerző, rendező



1900



848.,849.,850.,851.,852.,



853.,854.,855.,856.,857.,



870.,871.



Koháry Mária Antónia zongoraművész, zeneszerző



1797



1101.,1102.



Kolbay Ildikó énekes, operettprimadonna



1898



951.,952.,953.,954.,955.,



956..957.,958.,959.,960.,



961.,962.,963.,964.,965.,



973.



Koessler János zenepedagógus, zeneszerző, karnagy, orgonista



1853



464.,465.,466.,1205.,



1214.,1216.



Koncz János hegedűművész, zeneakadémiai tanár



1894



785.,786.,787.,788.,



1215.,1227.



Kosáry Emmi operaénekesnő



1889



230.,234.,235.,236.,235.,



238.,239.,240.,241.,242.,



286.,289.,291.,292.,293.,



294.,295.,296.,297.,298.,



972.,983.



Koréh Endre, operaénekes, basszus



1906



560.,561.,562.,563.,564.,



565.,566.,567.,568.,570.,



823.,837.



Kósa György zeneszerző, zongoraművész, karnagy, korrepetitor, főiskolai tanár



1897



348.,349.,350.,353.,



1141.,1144.



Környei Béla operaénekes



1873



217.,218.,219.,415.,983.,



1124.,1125.,1128.



Krammer Teréz operaénekesnő



1868



661.,662.,663.,664.,665.,



666.,667.,668.,674.,675.



Krausz László hegedűművész, karmester, festőművész



1903



1192.,1193.,1194.,1195.,



1196.,1197.,1198.,1199.,



1200.,1201.



Krausz Lili zongoraművésznő, zongoratanár



1905



789.,780.,781.,782.,783.,



784.



Kurucz János zeneszerző, zongoraművész



1883



966.,967.,968.,969.,970.,



971.,972.,973.,974.,975.,



976.,977.,978.,979.,980.



Küry Klára színésznő, operettprimadonna



1870



786.,787.,788.,789.,790.,



791.,792.,793.,794.,795.,



796.,797.,798.,799.,800.



Laurisin Lajos operaénekes (tenor)



1897



302.,303.,304.,306.,307.,



311.,312.,314.,315.,317.,



318.,319.,320.,323.,325.



Laurisin Miklós zongoraművész, zeneszerző



1899



302.,305.,306.,319.,320.,



321.,322.,447.,448.,449.,



566.,874.



Lavotta János zeneszerző, hegedűművész



1764



474.,475.,476.,477.,478.,



479.,480.,481.,482.,483.,



484.



Losonczy-Schweitzer Oszkár hegedűművész, zenekarvezető, zeneszerző



1890



1139.,1140.,1141.,1142.,



1143.,1144.,1145.,1146.,



1147.,1148.,1149.



Lumpe Gizella énekesnő, énektanár



18..?



179.



Major J. Gyula zongoraművész, karnagy, zenetanár, zeneszerző



1859



1103.,1104.,1105.,1106.,



1107.,1108.,1109.,1110.,



1111.,1112.,1125.



Medek Anna operaénekesnő



1885



212.,213.,214.,393.,661.,



716.,983.



Michalovich Ödön zeneszerző, zenepedagógus



1842



45.,158.,1105.



Mosonyi Mihály zeneszerző, zenepedagógus, zenei újságíró, zenekritikus



1815



46.,51.,112.,158.,337.,



338.,1137.



Mózsi István zenepedagógus, zongoraművész, zeneszerző



1913



1244.,1245.,1246.,1247.,



1248.,1249., 1250.,1251.



Molnár Imre dr. énekművész, zenetudós, író, zeneművészeti főiskolai tanár



1888



1024.,1025.,1026.,1027.,



1028.,1029.,1030.,1031.,



1032.,1033.,1034.,1035.,



1036.



Müller Károly zongoraművész, karnagy, zeneigazgató, zenetanár



1882.



859.,860.,861.,862.,863.,



864.,865.,866.,867.,868.,



869.,874.,1218.



Nagy Péter zongoraművész



1960



770.,774.



Nagy Vidor zeneszerző, brácsaművész



?



770.,774.



Ney Dávid operaénekes



1842



571.,572.,982.,983.



Németh Mária operaénekesnő



1897



414.,415.,416.,417.,421.,



422.,423.,424.,1154.,



1159.,1227.



Nyíregyházi Ervin zongoraművész, zeneszerző



1903



100.,101.,102.,103.,104.,



105.,106.,114.,115.,116.,



117.,130.



Odry Lehel operaénekes (bariton), operarendező



1837



992.,993.,994.,995.,996.,



997.,998.,1000.



Orczy Bódog báró, zeneszerző, a Nemzeti Színház intendánsa



1835



1054.,1055.,1056.,1057.,



1058.,1059.,1061.,1062.,



1063.,1064.,1065.,1066.,



1067.



Ottó Ferenc zeneszerző, zenetörténész, zenekritikus



1904



917.,918.,919.,920.,921.



Ottrubay Melinda balett-táncos



1920



324.,326.,339.,340.,341.,



344.,351.,352.



A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12522019-01-21 14:28:35












































































































































































































































































































































KIMUTATÁS A JELEN TOPIKBAN SZEREPLŐ MŰVÉSZEKRŐL –



2019.01.21-i ÁLLAPOT



A-TÓL H-IG



Név, művészeti ág



Szül. év



A bejegyzés sorszáma



Adelburg Ágost hegedűművész, zeneszerző



1830



10.,935.



Adler Adelina szopránénekesnő, zenepedagógus



1892



826.,827.,830.,831.,835.,



836.,837.,839.,840.,925.



Adorján Jenő hegedűművész, zeneszerző



1874



893.,894.,895.,896.,897.,



898.,899.,900.,901.,902.,



903.,904.,905.



Aggházy Károly zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus



1855



11.,154.,331.,1060.,1092.,



1093.,1112.



Albert Ferenc hegedűművész, tanár



1918



619.,630.,631.,632.,633.,



634.,635.,636.,637.,638.,



639.,640.,1144.



Albert Gyula zeneszerző, karmester, hegedűművész, tanár



1892



631.,636.,637.



Alexander László zongoraművész, zeneszerző, feltaláló



1895



130.,144.,145.,146.,147.,



148.,149.,150.



Allaga Géza gordonkaművész, cimbalomtanár, zeneszerző



1841



493.,494.,495.,496.,497.,



498.,499.,500.



Anday Piroska operaénekesnő



1903



118.,119.,120.,121.,129.,



130.,132.,156.,692.,693.,



1154.,1159.,1215.,1227.



Antalffy-Zsíros Dezső orgonaművész, zeneszerző



1885



151.,152.,153.,154.,155.,



1160.



Baka-Baitz Irma zongoraművész, zeneszerző



1867



1074.,1075.,1076.,1077.,



1078.,1079.,1080.,1081.,



1082.,1083.,1084.



Bakfark Bálint



1507



1004.,1005.,1006.,1007.,



1008.,1009.,1010.,1011.,



1012.



Baráti György karmester, zeneszerző, gordonkaművész, tanár



1913



1013.,1014.,1015.,1016.,



1017.,1018.,1019.,1020.,



1021.,1022.,1023.



Barki László hegedűművész



1958



529.,543.,549.,559.,658.,



694.,696.



Bánát Gábor hegedűvirtuóz, zenetudós



1926



531.,532.,533.,534.,535.,



536.,537.,538.,542.,544.,



545.



Báthy Anna operaénekes



1901



220.,221.,222.,1151.



Beleznay Antal karnagy, zeneszerző, tanár



1857



227.,228.,231.,232.,233.



Beretvás Hugó zeneszerző



1872



1121.,1122.,1123.,1124.,



1125.,1126.,1127.,1128.,



1129.,1130.,1131.,1135.,



1136.,1138.



Bertha Sándor zeneszerző, zongoraművész, zeneíró



1843



371.,372.,373.,374.,375.,



376.,382.,383.,384.,385.



Bihari János zeneszerző, hegedűművész



1764



481.,486.,487.,488.,489.



Bodó Erzsi drámai szoprán



1899



266.,362.,363.,364.,365.,



366.,367.,368.,369.,370.



Bogáthy Mihály színész, énekes



1926



53.



Bokor Margit operaénekes



1905



1150.,1151.,1152.,1153.,



1154.,1155.,1156.,1157.,



1158.,1159.,1160.,1161.,



1162.,1163.



Böhm Gusztáv zeneszerző, hegedűművész, karmester, operai rendező



1823



83.,85.,86.



Bräuer Ferenc zeneszerző, egyházkarnagy, zenetanár



1799



89.,90.



Burián Károly operaénekes



1870



9.



Buttykay Ákos, zeneszerző, zongoraművész



1871



230.,234.,237.,239.,240.,



242.,257.,286.,287.,288.,



289.,290.,291.,292.,293.,



294.,295.,296.,297.,298.,



300.,301.



Chován Kálmán,  zeneszerző, zongoravirtuóz, zenepedagógus



1852



1182.,1183.,1184.,1185.,



1186.,1187.,1188.,1189.,



1190.,1191.



Clement Károly zeneszerző



1876



823.,824.,825.,826.,827.,



828.,829.,830.,831.,832.,



833.,834.,835.,836.,837.,



838.,840.



Csermák Antal György zeneszerző, hegedűművész



1774 körül



481.,490.,491.,492.



Dalnoky Viktor dr., fogorvos, operaénekes, rendező



1866



415.,416.,417.,425.,426.,



427.,428.,430.,432.,433.,



434.,435.,925.,927.,930.



Dános Lili, zongoraművész, korrepetítor, tanár



1912



744.,745.,748.,749.,750.,



751.



Delly Rózsi operaénekesnő



1912



703.,704.



Dienzl Oszkár zongoraművész, zeneszerző, karmester



1877



709.,710.,711.,712.,713.,



714.,715.,716.,718.,719.



Dohnányi Ernő zeneszerző, zongoraművész, karmester, pedagógus



1877



79.,80.,81.,128.,130.,158.,



166.,705.,1171.



Doppler Ferenc fuvolavirtuóz, zeneszerző



1821



191.,192.,193.,337.



Doppler Károly zeneszerző, karmester, fuvolaművész



1825



190.



Dullien Klára hegedűművész, -tanár



1905



641.,642.,643.,644.,645.,



646.



Durigo Ilona operaénekesnő



1881



130.,131.,822.,833.



Egressy Béni zeneszerző, író, színész



1814



29.



Ember Nándor zongoraművész



1897



41.,42.,54.,55.,56.,277.,



278.



Erdősy Eugénia énekesnő



1856



767.,773.



Erkel Elek karmester, zeneszerző



1843



752.,753.,754.,755.,756.,



757.,758.,760.,763.,764.,



765.,766.



Erkel Gyula karmester, zeneszerző, zongoraművész, timpanista



1842



157.,158.,160.,161.



Farkas Ödön zeneszerző, zenepedagógus



1851



186.,187.,188.,189.,



1112.



Fedák Sári színművésznő, operettprimadonna



1879



467.



Fenyves Gábriel dr. zongoraművész, karmester



1895



130.,142.



Flattné Győrffy Gizella operaénekes



1874



378.,379.,380.,381.,392.,393.



Frank Klára (Péter Józsefné) zongora- és énektanár



1914



744.,745.



Fricsay Richard karmester, ének- és zenetanár



1867



789.,791.,792.



Fusz János zeneszerző, karnagy



1777



135.,136.



Gábor Arnold operaénekes



1880



130.,143.,910.



Gábor József operett-/operaénekes (tenor), színész,rendező,műfordító



1879



909.,910.,911.,912.,913.,914.,



915.,916.,925.,930.,944.,947.



Gárdonyi Zoltán zeneszerző, zenetörténész, zenetudós



1906



158.,159.



Gencsy Sári operaénekes



1924



676.,677.,683.,684.,685.,687.



Gertler Endre hegedűművész



1907



404.,405.,406.,407.,408.,409.,



410.,411.,412.,413.



Geyer Stefi hegedűművész, -tanár



1888



418.,419.,420.



Gizycka-Zamoyska Ludmilla zongoraművész, zeneszerző



1829



1097.,1100.



Gobbi Alajos hegedűtanár, karmester, zeneiskolai igazgató, zenekari igazgató és zeneszerző



1842



224.,225.,226.,1105.



Goldmark Károly hegedűművész, zeneszerző, zenepedagógus



1830



44.,471.,472.,473.,1169.



Goll Bea táncosnő, színésznő



1927



41.,42.,50.,93.



Gonda Lucy zongoraművész



1920



873.,874.,875.,876.,877.,



878.


 

Greisinger István zeneszerző, zongoratanár



18 ?



179.



Gyenge Anna operaénekesnő



1894



686.,688.,689.,690.,697.,



698.,699.,700.



A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12512019-01-21 14:17:26

https://www.ebay.ie/itm/1978-Press-Photo-Stephen-Mozsi-pianist-/392082453270?hash=item5b49ef7316



Stephen Mozsi, pianist – Press Photo



https://www.findagrave.com/memorial/175806089/istvan-mozsi


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12502019-01-21 13:54:44

KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA, 1981.01.18.:



"Mózsi István hazament

          Kedves Barátom!

          Sok-sok év után — milyen kegyetlen, vagy talán kegyes a sors — újra együtt játszhattál .. testvéreddel, Pistával. Játszhattál — írom. Nem, ti nem játszottatok.

Te, Aladár, a hegedűművész, öcséddel, a zongoraművész Pistával nem játszottál. Ti alkottatok!

          Emlékszem, mindketten nehezteltetek rám, mert „művésznek” neveztelek titeket. Az igazi író sem szereti, ha mint „írót” mutatom be valakinek. Aladárom, Pista nemrég meghívást kapott. Most nem Baden-Baden- be, nem Japánba a Youri Nippon zenekarhoz, hanem az égi seregek nagy szimfonikus zenekarába. És most, akik itt maradtunk, üzenünk neki, mert adósok vagyunk egy levéllel, amit most ügyetlenül, bélyeg nélkül, de utána küldünk. Hiszem, hogy megkapja.

          Kedves Pista!

          Mikor ezt a levelet olvasod, nem kell, hogy válaszodban az anyagi feltételekről írj. Az téged soha nem érdekelt, azt soha nem említetted. Csak egyet szeretnék tudni: eleget teszel-e kérésünknek, és játszol-e most odafenn? Nem fontos az időpont, az sem lényeges, hogy Mozart egy szonátáját, Liszt rapszódiáit vagy a Temetési indulót játszod-e. A mi március tizenötödikéinken ezeket te mindig adtad nekünk. És ha találkozol új és örök hazádban régi mestereddel, Karl Hoffmeister bácsival a koronázóvárosból, Pozsonyból, mondd meg neki. hogy mi innen a sárgolyóbisról üzenjük: köszönjük, hogy felismerte tehetségedet, és már 1937-ben a legkiválóbbnak minősített. Mondd meg neki, hogy nem tévedett. Tanúknak ott lesznek Bach, Chopin, Erkel, Liszt, Strauss, Bizet, Debussy. Ki kelti ezeknek a nagy mestereknek a műveit úgy életre, mint te tetted, Pistám?

           Bécsben születtél, de a lelked magyar volt. Megkísértettek: ha más nemzetiségűnek vallod magad, világhírre emelnek. De te visszautasítottad. Ott maradtál a John utcában robotolni. Márvány emléktáblát érdemelnél. De hol lesz már a kis hangversenyterem, mikor régi tanítványaid büszkén hangoztatják még: Mózsi István tanítványa voltam!

            Ezt a levelet most a lelkiismeretfurdalás íratja velem, és néhány barátom kérésére is írom. Vedd komolyan, mert őszintén írjuk. Itt jártál köztünk, és alig ismertünk. Ismert Baden-Baden, Tokió, Karlsruhe, Luxemburg és Pozsony, a clevelandi WHK-rádió is sokszor sugározta a zongorádból elővarázsolt csodás hangokat. Sokan ismertek, élveztek, értékeltek. Mi, magyarok, alig-alig. Ha mégis elvetődtünk egy vasárnap a Zeneakadémia Mózsi-délutánjára, akkor éreztük, hogy azon a napon mennyire gazdagok lettünk, milyen sokat nyertünk. De mindig kevesen voltunk — mi, magyarok.

             Pistám, gyenge fizikumod elégett az alkotás és adás tüzében. Hazamentél Istenedhez. Elaludtál, és hajnalban nem ébredtél fel többé itt új napra, új küzdelemre. Nem búcsúzhattál, nem búcsúzhattunk. Művészlelked sugárzását vitted csak. Itt hagytad zongorádat, az orgonát és a sok-sok szalagot: hangszalagot, szívszalagot, karácsonyi csomagok piros szalagját. És itt hagytad Etelkát, Marikát, Gyurit, Aladárt meg az unokákat.

              Levelünk olvasva kérlek, hidd el: szerettünk, ha soha nem mondtuk is, értékeltünk, de szavaink nem voltak rá, csak dadogtunk. Most újra kérünk: a mennyei seregek nagy zenekarában ülj a zongorához megint, és játssz tovább ad maiorem Dei gloriam, Isten nagyobb dicsőségére.



(P.G )”



KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA, 1981.01.11.:



Meghalt Mózsi István zongoraművész



Hirtelenül lobbant el ez az élet, melynek fénye magyarságunkat, műveltségünket fényesítette a külföld figyelő szemei előtt.

A kiváló Liszt-interpretátor gyönyörködtető művészetének záróakkordja volt az a két clevelandi ünnepély, melynek során — néhány nappal halála előtt — Csodás élmény (Talán az Úristen különös ajándéka!) volt Mózsi István zongoraművész két utolsó játéka. Mesteréhez hasonlóan játszott „a velőtrázó húrokon”. Az 56-os szabadságharc és forradalom 24. emlékünnepélyén a Csárdás Macabre zenéjével a mindig ismétlődő magyar haláltánc zenéjével emlékeztetett az 56-os ifjúság tragikus sorsára. A XX. Magyar Találkozó művészestjén Liszt XV. rapszódiájával riasztotta cselekvésre e hideg és közönyös kor magyarját.

Művészi pályafutását — életét is — lezáró ezen két szereplés feledhetetlen játékával búcsúzott tőlünk Mózsi István. S mi most, a külföldi magyarság gyászát hirdető ezen néhány sorral, az elismerés, a tisztelet, az emlékezés babérkoszorúját helyezzük sírjára.

Zongoraművészetén kívül példamutató magyar életét is dicsérnünk illik. Vállalta a nemzeti emigráció célkitűzését: szűkebb hazájának, a Felvidéknek elrablásába soha bele nem nyugodott. Emigrációs életének tetteire emlékezve, még dicsőbbnek érezzük azt az akaratot, mellyel családját, gyermekeit magyarnak tartotta, nevelte.

Hisszük azt, hogy Mózsi István zongoraművész — „a magyar kötelességteljesítés nehéz batyujával” — a magyar ősök és hősök birodalmába került, és onnan a Teremtő biztató, erősítő dalait közvetíti számunkra.

Liszt Ferenc muzsikája művelőjének halálakor Vörösmarty „Liszt Ferenchez” írt költeményének zengő sorai jutnak eszünkbe, mint tanítás a jövőre:

A gyenge és erős serényen tenni, tűrni egyesüljenek.

És a Nemzet, mint egy férfi, álljon érckarokkal győzni a viszályon.

(— szabadkai —)"


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12492019-01-21 13:53:03

KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA, 1979.05.13.:



Mózsi István

clevelandi zongorahangversenye



Elkéstünk. Késtünk jóvátehetetlen módon, stílustalanul, ízléstelenül. Be kell vallanom. Bach csodálatos prelüdje és fugája a Wohltemperiertes Klavier sorozatból már lepergett. Chopin 4. balladája, a misztikus, borongós, bravúros fisz-moll, szintén. Pedig hogy „spóroltam” rájuk.

Amikor megérkeztünk — mondhatnám így is: belopakodtunk — a Cleveland Music School Settlement nagyon szép és ízléses előadótermébe, a művész már Liszt: Asz-dúr koncertetüdjét játszotta. De hogyan! A közönség már rabul ejtve, feszülten figyelt, Mózsi a régi, nagyszerű élánnal, fantáziadús frazírozással, nemes tónussal, ellenállhatatlanul. Majd az f-moll és a Desz-dúr koncertetüdök kerülnek műsorra. Ha jól tévedek, Liszt a kedvenc zeneköltöje Mózsinak. És ez sok mindent megmagyaráz. Nemcsak a három koncertetüd (Liszt Ferenc-i értelemben vett) tökéletes technikai kivitelezésére gondolok, arra a fölényes felkészültségű gyakorlati tudásra, amely játékára annyira jellemző, hanem arra a mélyebb s ezért művészibb tolmácsolásra, ahogyan a Liszt Ferenc-i mondanivaló lényegét megragadja, s azt hitelesen közvetíti.

Biztos ízlése, művészi intuíciója, roppant erős muzikalitása mindannyiunkat, akik ott voltunk, magával ragadott. Műsorán volt még, ugyancsak Liszttől a 8. és 11. magyar rapszódia és Johann Strauss Koncert parafrázisa a Denevér című operettből.

A minden szám után kirobbanó tapsorkánt két számmal köszönte meg a művész: Chopin: 4. cisz-moll etűdjét, majd Bartók: Este a székelyeknél című darabját adta elő mindannyiunk igaz gyönyörűségére.

Szép délután volt, nemes szórakozás, és élmény.

Még csak annyit fűzök hozzá, hogy kitűnő művészünk rövidesen Japánba készül hangversenykörútra. Három koncerten szerepel, ezek közül kettőt Tokióban ad, a híres Yomiuri Nippen szimfonikus zenekarral. Liszt Esz-dúr zongoraversenyét játssza, bizonyára megérde melt, nagy sikerrel.



Polóny Zoltán”



A XVIII. MAGYAR TALÁLKOZÓ (Cleveland, Ohio) KRÓNIKÁJA:



"[…]



2. A második nap: 1978. november 25- én, szombaton



[…]



Este 7 óra körül vette kezdetét a XVIII. Magyar Találkozó ünnepi vacsorája […]



A hagyományos magyar bál, mint az előző években, most is kitűnő hangulatban folyt le. […]



A tánczenét Hegedeős Kálmán kitűnő zenekara szolgáltatta . A zongorán Mózsi István , a kiváló zongoraművész játszott.”



KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA, 1977.03.13.:



Mózsi István Liszt-hangversenye Clevelandben



A Clevelandben élő Mózsi István zongoraművész, a kiváló Liszt-előadó, új hangversenyének bejelentésével örvendeztette meg a clevelandi magyar zeneértőket. Már régen nem hallottuk Mózsi Istvánt, és ezért nagy örömet kelt meghívója legújabb Liszt Ferenc estjére.

Mózsi István Liszt Ferenc programja március 13-án, délután 3 órakor kezdődik a Cleveland Music School Settlement előadótermében (11125 Magnolia Drive, University Circle). A műsoron elsőnek a h-moll szonáta szerepel, amelyet Liszt Ferenc Robert Schumann-nak dedikált, és amely 1854-ben jelent meg. Ezután Liszt-rapszódiák következnek: a harmadik, amelyet gróf Festetics Leónak, a negyedik, amelyet gróf Eszterházy Kázmérnek, az ötödik, amelyet Reviczky Szidónia grófnőnek (Heroikus elégia), a nyolcadik, amelyet Monsieur A. D’Augusztnak, a tizenegyedik, amelyet báró Orczy Ferynek ajánlott.

A gazdag dallamú és ritmusú műsor Liszt Ferenc müveinek szépségét valóban ígéretesen és igézetesen fogja bemutatni Mózsi István virtuóz előadásában. Az előadást a zeneiskola egyetemi kara rendezi, belépődíj nincs.”


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12482019-01-21 13:50:17

KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA, 1975.03.23.:



Mózsi István és Mózsi Aladár szonáta estje Clevelandben



Rendkívülien szép és magasszínvonalú hangversenyen vehetett részt Cleveland magyarsága március 8-án, szombaton este a CLEVELAND INSTITUTE OF MUSIC Kulas Auditóriumában. Ezen az estén a clevelandi magyarság nagyrabecsüléssel körülvett zongoraművésze, Mózsi István, közös hangversenyt adott öccsével, a Pozsonyból érkezett Mózsi Aladár hegedűművésszel. Mózsi Aladár, az Európaszerte ismert nevű hegedűművész ugyanis vendégtanárként tanított a MICHIGAN ÁLLAMI EGYETEMEN, East Lansingben. Pozsonyba való hazatérése előtt, ezen a szonáta esten ünnepelte a két kiváló művész a találkozást és a búcsúzást. A magas művészi színvonalú és a testvéri találkozó forróvá tette a clevelandi szonáta estét, amely sokáig maradandó élménye azoknak, akik a hangversenyt meghallgatták.

Az előadótermet megtöltő, szépszámú közönség nagy szeretettel fogadta a művész-fivéreket. A műsor a következő volt: Beethoven: C-moll szonáta; Suchony: Szonatina; Brahms: D-moll szonáta.

A lelkes és ragaszkodó közönség hosszan ünnepelte a két művészt, akik a közönség megértését a következő ráadások előadásával köszönték meg: Bartók: Este a székelyeknél; Kodály: Kállai kettős; Mózsi Aladár: Román tánc.

A hangverseny után, amelyen a clevelandi zeneszerető magyar közönség szinte hiánytalanul jelent meg, Mózsi István a VASÁRNAP-nak a következőket mondta:

— Csak arra kérhetem a Vasárnapot, hogy mondja el helyettem és nevemben, mennyire hálás vagyok a clevelandi magyarság megértéséért, amelyet ma is tapasztaltam részükről. Az öröm, amelyet érzek, hogy öcsémmel, Aladárral találkozhattam, megsokszorozták azok, akik hozzájárulásukkal, bárminő segítéssel is, de sikeressé tették közös hangversenyünket. Mindenkinek köszönöm ezt a segítést és megértést.”



KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA, 1975.03.02.:



„Kamarazene a legmagasabb fokon Clevelandben



          […] A hangverseny színhelye a Cleveland Institute of Music: 11021 East Blvd, University Circle (Kulas Auditorium).

Talán még sokan emlékeznek rá, hogy Mózsi István két évvel ezelőtt Európában járt hangversenykörúton és öccsével, Aladárral több hangversenyt adtak zsúfolt termekben. Koncertjeiket a kritika a legnagyobb elismerés hangján méltatta.

„Kamarazene a legmagasabb fokon" írta egyik hangversenyük után a legszigorúbb németországi zenekritikai újság.

          Mózsi Aladár Pozsonyban él, és a két testvér hosszú évtizedek után így találkozott először. A múlt nyárra tervezett második európai hangversenykörútjuk elmaradt, mert Mózsi István beteg lett és a hosszú repülőút helyett a kórházi műtőasztalig kellett megtenni egy sokkal rövidebb és fájdalmasabb utat. De hála a jóságos Istennek, a mi nagy művészünk ismét egészséges, és még az az öröm is érte, hogy öccse repült ide Pozsonyból. Michigani hangversenyeiket az amerikai közönség a legmelegebben fogadta.

          A clevelandi, március 8-i koncert műsorán Beethoven C-moll szonátája, Suchon szonatinája és Brahms D-moll szonátája szerepel. Bartók és Kodály legnépszerűbb számaiból is adnak ízelítőt.

          Valóban, soha vissza nem térő alkalom ez, hogy meghallgassunk két magyar művészt, akik nemcsak vérszerinti testvérek, de testvérek a zenében is. Találkozni fog itt a koncertek két legnépszerűbb szólóhangszere: a hegedű és a zongora, a lemagasabb fokon. […].

M. Cs.”


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12472019-01-21 13:41:32

KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA, 1973.03.11.:



Mózsi István clevelandi hangversenyén bemutatót ad hangversenykörútjának programjából



A Clevelandben élő, kiváló magyar zongoraművész s zeneszerző, Mózsi István március 11-én, vasárnap délután 3 órai kezdettel a CLEVELAND MUSIC SCHOOL SETTLEMENT AUDITORIUM-ában (11125 Magnolia Drive, University Circle) zongorahangversenyt ad.

Mózsi István, akinek előadói tudását, művészi stílusát és alkotásait nemcsak a clevelandi magyarság, hanem Cleveland egész zeneértő közönsége ismeri, hangversenyével ritka élményben részesíti a zeneszerető közönséget, egész estét kitöltő hangversenyén a következő műveket adja elő:



1. Johann Sebastian Bach: „ CHROMATIKUS FANTÁZIA ÉS FÚGA".

2. Wolfgang Amadeus Mozart: "C-MOLL FANTÁZIA".

3. Frederic Chopin: „A NEGYEDIK BALLADA".

4. Liszt Ferenc: „MEFISZTÓ KERINGŐ”.

5. Claude Debussy: „FEUX D'ARTISTE”.

6. Igor Stravinsky: "DANCE INFERNALE", “BERCEUSE", "FINALE” a „Tűzmadár” c. balettből.



*

[…] Mózsi, István márciusi hangversenye tulajdonképpen része annak az előkészületnek, amellyel Mózsi István európai műsorát dolgozza ki és állítja össze. Ezen a nyáron, ugyanis, Mózsi István európai hangversenykörútra indul, hogy eleget tegyen felgyülemlett meghívásainak. A felsorolt művek bemutatót adnak az európai programból. […]”



KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA, 1973.03.25.:



Mózsi István zongoraművész európai körútra készül



           Mózsi István neve jól ismert az amerikai magyarság előtt, különösen a keleti partvidéken élők gyönyörködhettek többször művészi játékában. De nem felejtette el nevét Európa sem, minek bizonyítékaként nemrég az a megtiszteltetés érte, hogy a németországi Baden-Badenből meghívást kapott egy európai hangverseny-körútra.

          Mózsi István a boldog béke utolsó évében, 1913-ban született Bécsben. Zenei tanulmányait Pozsonyban kezdte, majd a Prágai Zenei Konzervatóriumban nyert oklevelet. A pozsonyi Nemzeti Színház karmestere lett, és a rádió szóló zongoristája. Hangversenyezett Németországban, Ausztriában, Csehszlovákiában és Magyarországon, majd az Egyesült Államokban.

          A második világháború után a németországi Karlsruhe-ban tanít a Zenei Konzervatóriumban. 1951-ben Amerikába költözik és Clevelandben telepszik le. Azóta is a clevelandi zenei élet egyik vezető egyénisége, a Clevelandi Zeneiskolának 10 éve tanára.

          Nemrég Clevelandben zsúfolt nézőtér előtt tartott nagysikerű hangversenyén három legkedvesebb zeneszerzője, Bach, Mozart és Chopin műveit valóban bravúrosan adta elő, de a még műsorán szereplő Liszt, Debussy és Stravinszky művek előadásával is bizonyította magas zenei technikáját. Igazi művészi játékával tökéletesen kifejezte a zenei tartalmat. Ma, 60 éves korában is megtartotta fiatalos technikáját, de játéka még erőteljesebb, mint 20 évvel ezelőtt.

          Jelenleg sokat gyakorol európai hangversenyére. Körútjának első állomása Luxemburg, ahol Európában élő hegedűművész öccsével készül találkozni. Első együttes hangversenyükön Beethoven-Brahms hegedű-zongora szonátája szerepel műsorukon.

          […] Akik már évek hosszú során át élvezik Mózsi István játékát, […] méltányolják elmélyült, kiforrott, megfontolt előadásmódját, melyben nemcsak kitűnő technikájával, de a művészszív igazi átélésével, a lélek magasbaszárnyaló hangjaival ejti rabul hallgatóságát.



P. G.”



KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA, 1974.01.13.:



M. Cs.

          „Látogatás Mózsi Istvánnal



          Mózsi István nemcsak legnagyobb, de elmondhatom, hogy legszerényebb művésze is Cleveland magyarságának. Múlt nyáron európai hangversenykörúton járt, ahol hegedűművész öccsével, Mózsi Aladárral együtt hódították meg a német és francia zenekedvelők szívét.

          Mózsi István most új hangversenyre készül. Ezúttal itt, Clevelandben, január 13-án, vasárnap délután 3 órakor a Cleveland Music School Settlement koncerttermében (11125 Magnolia Drive) tart önálló zongoradélutánt. Ebből az alkalomból kerestem fel, hogy érdeklődjem új koncertje programjáról, nyári turnéja sikeréről és további terveiről. Bevallom, egy kicsit az önzés vezetett hozzá, mert reméltem, hogy hallok valamit csodálatos művészetéből.



          Mózsi Istvánt nem kell külön bemutatni Cleveland és környéke zenekedvelő közönségének. Nemcsak mi magyarok, de az amerikai zenerajongók is ismerik és méltányolják művészetét. Múlt tavasszal Clevelandben tartott zongorahangversenyén zsúfolásig megtelt a terem és azt hiszem, január 13-i hangversenyét is nagyon sokan várják türelmetlenül, velem együtt.

Első kérdésem következő hangversenyének műsorára vonatkozott.

          — A hangverseny első fele komoly lesz — kezdte a művész — a második fele inkább szórakoztató. Első számnak Johann Sebastian Bach fisz-moll Toccata-ját fogom játszani, aztán Chopin h-moll szonátája következik, ami egy négy részes, hatalmas mű. Erre kaptam a legjobb kritikát most nyáron Németországban. Ezután Liszt Ferenc három koncertetűdje lesz műsoromon, ezek olyanok, mint a Liebesträume, csakhogy sokkal nehezebbek és sokkal szélesebb vonalon. Johann Strauss Denevér című operettjének melódiáira írt egy Amerikában élő zongorista, Kovács István egy úgynevezett parafrázist. — variációkat. Ezzel fejezem be a műsort.

          — Eddig sajnos, még csak egyszer volt alkalmam hallgatni játékát, mivel alig egy éve lettem clevelandi lakos. Akkor Lisztet játszott, méghozzá olyan művészi tökéllyel, azt hiszem, Liszt Ferenc maga sem adhatta volna elő darabjait mélyebb átérzéssel. Szeretném tudni, ki a legkedvesebb zeneszerzője, és kinek a műveit játssza legszívesebben?



          — Természetes már gyermekkoromtól kezdve a legkedvesebb zeneszerzőm: Liszt Ferenc. A másik Chopin, de mindegyikünk tanítómestere Bach, akit mind Chopin, mind Liszt nagyon szeretett.

          — Bartók Béla például, akit a külföld hamarább elismert, mint saját honfitársai, pedig igazán a magyar lélek mélyéről fakad minden műve, szerepel-e néha műsorán?

          — Majdnem minden műsoromon szerepel. Most készülök például a németországi hangversenykörútra, ahol Bartók Mikrokozmoszából játszom. De a Music Settlementben, ahol tanítok, minden tehetségesebb gyerekkel játszatok Bartókot, főleg a Gyerekdarabokat. A Mikrokozmosz a legjobb bevezető a huszadik század zenéjébe. Különösen az ötödik és hatodik füzetben koncertmotívumokat tartalmaznak a Mikrokozmosz tételei.

          — Most talán beszéljen a nyári hangversenykörútról.

          — A nyári hangverseny még most is úgy tűnik nekem, mint egy álom. Sose gondoltam, hogy 60 éves leszek, mikor egy jetre ülök, hogy 6 óra 50 perc alatt New Yorkból Frankfurtba repüljek. Ott várt növendékem, aki hangversenyeimet rendezte és elvitt Baden-Badenba. Ugyanott viszontláthattam az öcsémet, akit 28 éve nem láttam. Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár.

Mikor a művész öccsével való találkozásról beszélt, hangja megcsuklott a meghatottságtól. Igen, ehhez a találkozáshoz nem kellett kommentárt fűznie. Majd így folytatta a beszámolót:

          — Luxemburgban tartottuk az első hangversenyt, ahol Beethovent. Caesar Frank és Chopin szonátáit játszottuk. Második nap Liszt Esz-dúr koncertjét adtam elő a Baden-Badeni filharmonikusokkal. Nagyon jó kritikákat kaptam. Utolsó Baden-Baden-i hangversenyünkön is Beethovent, Chopint és Caesar Frankot játszottunk, melyre a német újság azt írta: kamarazene a legfelsőbb régiókban. Sajnos, ennek is vége lett, de öcsémmel új hangversenykörútra indulunk: Spanyolországba, Svédországba, Belgiumba, Németországba. Ezek a jövő terveim. Meg kell említenem, hogy különösen a francia közönség milyen halálos csendben hallgatott végig egy-egy előadást, hogy utána annál nagyobb tapsban törjenek ki. Ritmusban tapsoltak, mint megtudtuk, ott az a “vastaps”. De a német közönség ellen sem lehet panaszunk és az újságok kritikái ellen sem.

          A kedves, szívből jövő beszámoló után kérésemre Mózsi István leült a zongorához és eljátszotta Liszt három koncert-etűdjét, majd a parafrázist a Denevérből. A zongora csak egyetlen hangszer, de Mózsi István egész hatalmas zenekart szólaltat meg rajta. Ha az újság betűin nem is lehet a hangokat közvetíteni, de a Clevelandben élő szerencsések vasárnap, 13-án délután meghallgathatják. Mind Liszt halhatatlan muzsikájának minden szépségét, mind Strauss Denevérjének minden színét, vidámságát igazi művész előadásában hallani: olyan feledhetetlen élményt ígér, amit nem szabad senkinek elmulasztani.

          Látogatásom igen kedves jelenettel zárult. A művész még a zongoránál ült, mikor megérkezett lánya, Marika, veje Hokky István és 4 gyönyörű gyermekük: a 11 éves Károly, a 9 éves István, a 6 éves Péter és a 4 éves kis Kriszti. Mind a négy gyerek egy hang nélkül rohant hozzám, megcsókoltak és utána leülve néma csendben várták meg, míg a nagypapa befejezi játékát. Csak akkor mentek oda hozzá, hogy őt is csókjaikkal üdvözöljék. Szép példát mutattak rá, hogyan kell egy koncertet hallgatni: néma csendben és teljes figyelemmel.

          Én pedig remélem, és azt hiszem, velem együtt még nagyon sokan, hogy vasárnapi hangversenye után és európai körútja előtt újra hallgathatjuk büszkeségünket és nagy művészünket: Mózsi Istvánt.”


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12462019-01-21 13:35:42

MAGYARSÁG, 1968.09.20.:



Rádió Gála Bál Clevelandban

Cleveland városában nagy társadalmi esemény készül,

1968. szeptember 28-án, szombaton este 7 órakor a HOTEL STATLER HILTON legnagyobb báltermében lesz az immár szokásossá vált RÁDIÓ GÁLA BÁL, — ezúttal a harmadik — Szappanos Ferenc és felesége Barbara rendezésében. — A közkedvelt “Szappanos-rádió” minden vasárnap 11-től 12-ig hallgatható Cleveland és környékén a WDOK-FM, 102.1 mc. állomáson!

A bál műsorán szerepel Kovács Apollónia, a híres rádió-televízió énekesnő és Kakocsi Sándor magyar nótaénekes, — valamint Bodnár Margit, és Mózsi István zongoraművész, Wayne Mark műsorvezető. — Király Ernő cigányzenekara és a Johnny Singer's tánczenekar játszik. […]„



SZABADSÁG, 1971.11.26.:



ÜNNEPSÉGEK ORSZÁGSZERTE - CLEVELAND, OHIO



Cleveland magyarsága az idén is megünnepelte az 1956-os szabadságharc évfordulóját, amely a Statler Hotel “Windsor” termében került megrendezésre november 7-én délután 4 órakor nagyszámú közönség jelenlétében. […]



Mózsi István és felesége — ez a kitűnő művészházaspár — két műsorszámmal is szerepelt: négykezesben Brahms műveket adtak elő, majd Mózsi Etelka Kacsóh Pongrác: Késő ősz van és Rákóczi kesergője című dalait énekelte művészi átérzéssel, hatalmas sikerrel.  …..”



KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA, 1972.09.03.:



A SZENTISTVÁNI EZREDÉV ÜNNEPSÉGSOROZATA



Hosszú és gondos előkészítés után Szent István királyunk és a magyar kereszténység millenniumának ünnepségsorozatát lebonyolította, és befejezte a szervezést vállaló papi rendezőség. A clevelandi katedrálisban szentmisével és utána díszvacsorával ért véget az ünnepségsorozat. […]



A youngstowni Szent István ünnep



A millenniumi ünnepek második mozzanata a youngstwoni Szent István ünnep volt. A Szent István szobor mellett ez alkalommal avatták fel a ferences atyák a szentistváni országépités és a magyar államszervezés letagadhatatlan elsőségének művészi és megkapó bizonyítékait, a szobor mellett felállított két falba épített vármegyei címereket, a szentistváni vármegyerendszer bronzbaöntött címereit. […] A művészi műsort Mózsi Etelka adta, aki Mózsi István zongorakíséretével az elszakított területek himnuszait énekelte el. […].



Ünnepi szentmise a katedrálisban



[…] A szentmise az amerikai Himnusz és a magyar Himnusz eléneklésével ért véget. A szentmise áhítatát Mózsi István zongoraművész orgonára írott zeneműve és Kiss János karnagy zeneműve emelte. Mindkét alkotás ez alkalommal került először bemutatásra. Mózsi István zeneművét Mózsi Etelka énekszáma illusztrálta.



Szent István díszvacsora



[…] Az amerikai Himnuszt Bodnár Margit, a magyar Himnuszt Buzáné Ormay Ildikó énekelte, mindketten Mózsi István zongoraművész kíséretével. Asztali áldást Elek Áron református püspökhelyettes adott. […]”


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 8102019-01-18 23:13:31

184 éve született Cesar Antonovics Kjui orosz zeneszerző, az „Ötök” tagja, később hadmérnök (1835. január 18. – 1918. május 26.)

 



«Január 18-án százhuszonöt éve (szerző a cikket 1960-ban írta, megj. A.), hogy a vilnai gimnázium francia nyelvtanárának, Antoine Cuinak házában fiúgyermek született, akit a zenetörténet Cézár Antonovics Kjui néven ismer, mint az új orosz iskola nagy „Ötök”-nek tagját.



Élete eleinte ugyanúgy alakult, mint a legtöbb kortársmuzsikusé. Korán kezdi zenei tanulmányait, 10 éves kora óta zongorázik. Az első benyomást Chopintől kapja, akinek sokáig hatása alatt áll. Néhány hónapig Moniuszko tanítványa; tőle a zeneszerzés alapjait tanulta. Ettől kezdve Szentpétervárott tanul előbb mérnöki, majd hadmérnöki akadémián. Ez utóbbiban, tanulmánya végeztével, tanár marad hosszú éveken át (tábornoki rangban vonul nyugalomba.) Hadmérnök hallgató korában találkozik Balakirevvel, aki megismerteti őt a korszak legoroszabb zeneszerzőjének, Glinkának muzsikájával.



1857-ben éri a Chopin utáni legnagyobb zenei benyomás, ismeretsége Dargomizsszkijjel, akinek sajátos ariózus-deklamatorikus vokális stílusa egész későbbi munkásságára döntő befolyással van.



Ezektől az évektől kezdve egyre inkább háttérbe szorul a katonai-mérnöki-pedagógiai tevékenysége s középpontivá válik a zenei, zeneszerzői, később a zeneesztétikai, zenekritikusi. 1857—58-ban megírja a Kaukázusi fogoly című operát (Puskin után szabadon megírt librettóra), mely — 1881-82-ben átdolgozta — mindvégig legsikeresebb darabja marad. Ezt hosszú sorban követik az operák. Különös előszeretettel használ fel francia, vagy francia novellák, regények alapján írt librettókat (Hugó, Maupassant, Mérimée, Dumas), de gyakran választ témát az orosz irodalomból is, főleg Puskin műveiből (pl. a Kapitány lánya). Egy felvonásnyi balettmuzsikát is ír a Muszorgszkijjal, Rimszkij-Korszakovval és Borogyinnal közösen tervezett Mlada című balett-operához.



Az operaszerzői tevékenység mellett legjelentősebb a dal termése. Kamara művek, kis zongoradarabok, zenekari művek (köztük legismertebb műve: a Tarantella. 1859) jelzik munkásságát; elsősorban a kor stílusára jellemző miniatűr szalondarabok.



Ő fejezte be a haldokló Dargomizsszkij kívánságára annak Kővendég című operáját s többek között ő is írt egy befejezést Muszorgszkij Szorocsinci vásárjához, amelyet meg is hangszerelt.



Ma már azt kell mondanunk. hogy kompozíciói nem jelentősek, sem dallamvilágukkal, sem formálásukkal nem hívják magukra a figyelmet, sőt a sajátos nemzeti hang is — amely a korszak orosz muzsikusait az európai zeneszerzők sorának élvonalába emeli — szinte teljesen hiányzik életművéből. Miért tartjuk hát mégis számon, mivel vívta ki helyét, mivel sikerült nevét fenntartania?



Az orosz közélet az elmúlt század második felében, lényegiben francia minták után alakult. Francia volt a művelt társalgás nyelve, francia irodalom volt a divatos, zenében is a francia nagyopera jelentette az egyetlen lehetséges irányzatot. Ebbe a nyugatot utánzó légkörbe tört be az új. orosz nemzeti muzsika gondolatával először Glinka, majd néhány fiatal muzsikus, akik egymással összefogva küzdöttek az orosz nemzeti zene megvalósításáért. Az „Ötök:” Borogyin, Balakirev, Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov és Kjui.



Kjui, zeneszerzői tevékenysége mellett, jelentős kritikai munkásságot is folytatott. 1864-től kezdve tizenhárom éven át állandó zenekritikusa az egyik pétervári újságnak, és ezután is gyakran és sokfelé ír cikkeket az új orosz zene érdekében, egyszerre propagálva benne a hazai, nemzeti muzsikát és az új modern zenét, az orosz mellett a leghaladóbb, legújabb nyugatit is felismervén, hogy a kettő egymás nélkül sem fejlődni, sem közönségsikert elérni nem tud. Kjui kritikai munkásságát, propagátori tevékenységét nemcsak hazáján belül, hanem az országon kívül is gyakorolta.



Két jelentős cikkgyűjteménye látott napvilágot Párizsban is, és ki tudja, nem ezek az írások hívták-e fel pl. az ifjú Debussy figyelmét az orosz muzsikára, melyből — tudjuk - mily sokat merített.»

 



Székely András



MUZSIKA, 1960. 1. (3. Évfolyam, 1. szám)


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12452019-01-18 10:05:02

Az alábbi felvételek sajnos nagyon rossz minőségűek, de legalább léteznek:



Stephan Mozsi - Chopin Scherzo #1 in B minor



Stephan Mozsi - Hungarian Rhapsody #11 in A Minor



Egyik tanítványa (James Szorady) a következőképpen ír róla:



„Azok, akik emlékeznek közülünk az ohiói South Euclidban található Szent Gergely Nagytemplomra, talán emlékeznek a templomi orgonista és helyi zongoravirtuóz Mózsi István úrra. Mind ő, mind felesége sok évig tanított zongorát, és tanítványukként szeretettel idézem fel emlékezetemben Mózsi Istvánnak a templom alagsorában tartott zongoraestjeit. Ezek általában azzal végződtek, hogy Liszt és Chopin tolmácsolásával káprázatos bemutatót tartott nekünk virtuóz zongoratudásából. Józsi fia volt olyan kedves, hogy megosztott néhány videót, amelyeket apja a 70-es évekből hagyott hátra. Egy régi Sony B&W beta felvevővel készültek (ennek tudható be a videók minősége). Remélem, ezek a videók most eljutnak mindegyikünkhöz, akik már idősek vagyunk, akik emlékeznek e nagyszerű zenei napokra, amelyeket mindannyian élveztünk. […].”


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12442019-01-17 19:05:00

Következő művészünkről egyetlen nyelven sem találunk Wikipédia-oldalt. Neve véletlenül keltette fel érdeklődésemet, egy másik, tőle független téma kapcsán.



A korabeli írások alapján megpróbáltam róla egy szerény Wikipédia-oldalra való információt összegyűjteni:



Kapcsolódó kép



MÓZSI ISTVÁN, zenepedagógus, zongoraművész és zeneszerző 



(Bécs?*, 1913.02.15.-South Euclid, Cuyahoge County, Ohio, USA,1980.12.07.)



          Zenei tanulmányait Pozsonyban kezdte meg, majd a Prágai Zenei Konzervatóriumban nyert oklevelet. Tanára, Karel Hoffmeister  zongoraművész és zongorapedagógus, 1937-ben a legkiválóbb tanítványának minősítette. (Mózsi István öccse, Aladár, egyébként ugyancsak a zenei pályát választotta, híres hegedűművész lett, zenét is szerzett, és egy ideig a Michigani Állami Egyetem vendégtanára volt.)



          Tanulmányai befejezése után Mózsi István a pozsonyi Nemzeti Színház karmestere és a rádió szóló zongoristája lett. Hangversenyezett Németországban, Ausztriában, Csehszlovákiában és Magyarországon, majd az Egyesült Államokban.

          A második világháború után a németországi Karlsruhéban tanított, a Zenei Konzervatóriumban. 1951-ben Amerikába költözött, és Clevelandben telepedett le. Ott a Clevelandi Zeneiskola (Cleveland Music School , 11125 Magnolia Drive, University Circle) tanára és a clevelandi zenei élet egyik vezető egyénisége volt.



          1973-ban Németországból európai hangversenykörútra kapott meghívást, amelynek eleget is tett. Különösen a francia, de a német közönség körében is nagy sikert aratott. 1979 tavaszán fivérével együtt - a Yomiuri Nippon Symphony zenekar meghívására - Tokyoban adott három hangversenyt Liszt Ferenc műveiből, zenekari kísérettel.



         Mózsi István sohasem tagadta meg magyar voltát, és e tény bizonyos mértékig zenei karrierje kiteljesedésének is útját állta. Szűkebb hazája, a Felvidék elszakításába sohasem nyugodott bele. Gyermekeit Amerikában is magyarnak nevelte. Kapcsolatát a clevelandi magyarokkal folyamatosan ápolta, rendezvényeiknek feleségével, az énekművész és zongoratanár Mózsi (sz. Kucsera) Etelkával állandó szereplője volt.



         Zeneszerzői munkásságáról nem sokat tudunk. Rendszeresen orgonált templomokban, ahol egyik - orgonára komponált - művét is előadta. Szerzeményei címéről, azok fellelhetőségéről azonban nem állnak rendelkezésre elérhető adatok. 



         Kedvenc zeneszerzője Bach, Mozart Chopin és Liszt volt, de Bartók műveit is szívesen játszotta, a legtehetségesebb tanítványai által előadandó zeneművek közé Bartók szerzeményeit mindig beiktatta.



         67 éves korában hunyt el, álmában, váratlanul. Közvetlen családtagjai, felesége, három gyermeke, György, József és Mária, leányától származó 4 unokája - Hokky Károly, István, Péter és Krisztina -, öccse, Aladár, és a clevelandi magyarság egésze gyászolta.  



* Egy korabeli újságcikk szerint nevezett szülővárosa Bécs. Ugyanakkor Mózsi István elhalálozási adatai között születésének helyeként a „Cseh Köztársaság” (!?) szerepel. Tekintettel arra, hogy Mózsi István Pozsonyban kezdte meg zenei tanulmányait születési helye feltehetően Pozsony, de – ha nem - ifjúkora mindenképpen Pozsonyhoz köthető.


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12432019-01-15 08:39:13

E témához kapcsolódóan még bátorkodom megosztani a Kassai István művész úrtól, az 1232—1242. sz. bejegyzésekben ismertetett zeneművek egyik, de a kevéssé ismert vagy nem érdemük szerint méltányolt zeneszerzők munkáinak általában is elhivatott tolmácsolójától kapott, alábbi információt:



Széchényi Kálmán könyvet írt németül a művészetkedvelő és zeneszerző Széchényiekről. 200 példányban jelent meg Németországban. Komoly, szép, alapos munka, rengeteg képpel és CD melléklettel (ld. az 1232. sz. bejegyzésben):



https://berzsenyi.org/hirek/in-eine-bessre-welt-entruckt-die-grafen-szechenyi-von-sarvar-felsovidek-und-die-holde-kunst-250-jahre-musikgeschichte/



Remélhetőleg e könyv egyszer - akár a magyar állam kultúrára fordítandó eszközeiből finanszírozottan - magyarul is megjelenik, hiszen az abban foglaltak is a magyar történelem részét képezik.


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12422019-01-15 07:25:28

Képtalálat a következőre: „Széchényi Gisa”



Széchényi sz. Haas von Teichen Gisa (1890-1945), az első nő, aki filmzenét szerzett



Gisa, Széchényi Ferenc dédunokájának, a tengerésztiszt Gyulának a felesége, 1890-ben Bécsben született, és 1945-ben Bécsben hunyt el. Gisella bárónő a nagyiparos báró, Philipp Haas von Teichen leánya volt. A gyönyörű Gisa Haas von Teichen tehetséges komponista volt, és nagyon jól zongorázott. Mesélik, hogy hódolói egy hegytetőre felcipeltek egy zongorát, amelyen azután ő játszott.



Gisa zenét komponált apja Abendsonne (Alkonyat) c. melodrámájához, amelyet először 1911.4.6-án a Bécsi Városi Színházban (Wiener Bürgertheater) Mária Terézia és Mária Jozefa főhercegnők, Mathilde von Sachsen hercegnő, Franz Salvator főherceg és a főnemesség számos képviselője előtt mutattak be, nagy sikerrel.



Az Abendsonne c. melodrámát 1917-ben meg is filmesítették. A némafilmet zongorakísérettel mutatták be. A zene igen sikeres volt, a bécsi sajtó 1917-ben a film premierjéről a következőt írja: „Széchényi-Haas grófné gyönyörű, szívből jövő zenével járult hozzá.”



Széchényi Kálmán és Kassai István"



Ezzel zárul a Széchényi dinasztia zeneszerző tagjaitól származó zongoraművek ismertetője. Minél többet hallgatom az egyes darabokat, annál nagyobb örömömet lelem bennük. Mindenkinek jó szívvel ajánlom figyelmébe ezt az értékes és ritka felvételt.


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 8072019-01-14 19:52:29

95 éve hunyt el gróf Zichy Géza magyar író, zongoraművész, zeneszerző és politikus.



(1849. július 23. – 1924. január 14.)



 



[…] «Gróf Zichy Géza emlékezete.»[…]



Írta s a Magyar Tudományos Akadémia 1924. december 15-én tartott összes ülésén felolvasta Kozma Andor t. tag.



(részlet)

 



[…] «Tekintetes Akadémia!



„Nincs nagyobb fájdalom, mint boldog időkre emlékezni a nyomorúságban."  



És még sincs szebb fájdalom, a nyomorúságban sem, mint örökre tovatűnt nemes alakot idézni vissza emlékezetünkbe.



Ezt a legszebb fájdalmat vállaltam magamra a Tekintetes Akadémia megtisztelő felhívása folytán s

szeretettel mélyedtem el abba a nekem igen kedves feladatba, hogy gróf Zichy Géza elhunyt tiszteleti tagtársunk emlékezetének áldozzak.



A reá való emlékezésnek szép fájdalmát szeretném megóvni ama legnagyobb fájdalomnak keservétől, melyet a boldog időkre emlékezés a nyomorúságban vergődőknek okoz. De hiába hallgatnám el, amit minden magyar szív érez. Le kell azzal előbb röviden és zordonan számolnom, hogy aztán a keserv sötét árnyékából megkönnyebbülve meneküljünk a magyar főúri lantos emlékezetének tiszta fényébe.



Ő maga is hamar leszámolt a szörnyű időkkel. Megérte még azt az ezeréves nemzethez nem méltó belső romlást, mely minden külső ellenségnél vadabb rohammal hozta ránk a rút katasztrófát. A roham félelmes volt, de ő megállta, mert félni nem tudott. Megundorodni azonban a szennytől, mely imádott nemzetén végig sepert, tudott. Megvetni mindent, ami aljas, szintén tudott. Ha ifjabb korában éri vala nemzetének veszedelme, fél-kézzel is tudott volna küzdésre kelni a magyar becsületért és jobb jövőért. De hetven éves korán túl érte az, amin büszke lelke fellázadt. Ilyenkor, „jó lehet a lélek kész, a test erőtlen.” Teste, mely pedig acélos, karcsú, magas előkelőségében méltó volt dalos, ábrándos, de mégis ritka erős lovagi lelkéhez, nem bírta tovább. Mikor már minden személyes veszedelmet és injuriát töretlenül kiállt, a kitombolt förtelmes vihar után a test megtörött. Aztán, csak a hívő keresztény lélek erejétől éltetve, tudott panasz és félelem nélkül szenvedni még néhány évig. És tudott meghalni bátran, mert „aki hisz, ha meghal is él.”



Az evangélium szerint „nem úgy jön el Isten országa, hogy azt az ember eszébe vehetné.” De ellentmondást nem tűrő sugallat bennünk, hogy az a szent titok, mely a szenvedésekben kihunyt földi élet után az emberi lélek örök sorsát takarja, csak jót rejthet sűrű fátyolába. Csak a kiszenvedett siratóinak kegyetlenség a halál, magának a halottnak kegyelem. Gróf Zichy Gézának, a költőszívű büszke magyar főúrnak bizonyára az volt. Elképzelni is fájdalmas, mit érezne ő, ha a szerencsétlen világháború és a szégyenletes forradalmak szörnyűségei után még azt a kínos, reménysorvasztó, erkölcspusztító nemzeti nyomorúságot is meg kellett volna élnie, amelyben a haza már egy végtelenségnek tetsző lustrumon át tengődik.



Az a csodálatos, nagy benső ellentmondás kínjától terhes érzésem van, hogy éppen ama legjobb, legnagyobb elhunyt magyarok haláláért kell leginkább áldanunk az Isten jóságát, akiket legkeservesebben siratunk.



Ugyanezt a fájó megnyugvást fejezte ki Vargha Gyula kitűnő költőtársunk abban a szép szomorú versében, melyet virágul tett le gróf Zichy Géza ravatalára:

 



„A jóságos szemek lehunytak,



Talán, mert nézni már meguntak.



A szem, mely új fényt vár amott,



Mért nézzen itt sötét romot?”



 



Ám, ha a földöntúli élet titkát az emberész nem is éri fel, a hű emlékezés erejével vissza tudja idézni az örökre elköltözött feledhetetlent. Nem a kiszenvedi halottat, hanem azt a még reményteljességben ragyogó, nemes élő alakot, akinek homlokáról sugárzik a tiszta gondolat, ajkáról árad a férfias dal s kezének bűvös erejű érintésétől érces zengésekre zendülnek a húrok.



Így jelen meg gróf Zichy Géza emlékezetem távlatában.[…]



 



MTA Elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek



19. kötet



1925. 1. szám.


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12412019-01-14 16:56:36

Képtalálat a következőre: „Széchényi Andor”



Széchényi Andor (1865-1907)



Andor (András), Széchényi Ödön Almay Irma bárónővel kötött, első házasságából származó fia.  1865-ben született Pesten, és 1902-ben hunyt el Nieder-Ollwitzban.



Minden bizonnyal forróvérű fiatalember volt. Andor ifjú éveiben négy pisztoly- és hét kardpárbajt élt túl. 1888 és 1890 között a déltengeri szigetekre utazik, majd 1891-től 1893-ig Szomáliába, később Oroszországon, Perzsián és Indián át Kínába. Úti beszámolói az Osztrák Földrajzi Társaságnál jelentek meg. Andor kormányozható léghajókkal repülési kísérleteket is tett.



Táncokat komponált zongorára, 1889-ben jelent meg a „J. Engelmann Wien” kiadónál  a „Gedanken-Walzer” („Keringő gondolatok”), az „Ein Marsch mehr!” (Még egy induló!) és a „Tritsch-Tratsch-Polka”.



Andor nemcsak a pisztollyal és a karddal bánt jól, hanem jó zongorista is volt. Az „Ein Marsch mehr!” (Még egy induló!) c. szerzemény témája az apja által komponált Hableány gyorspolka augmentált, lassított változata: a szerző a kíséret állandó lengőbasszusai („walking bass”) által úgyszólván megakadályozta, hogy a pompózustól eltérő karakterrel lehessen előadni a darabot. Andor nyilvánvalóan nem volt az üres szavak barátja. Tritsch-Tratsch-Polkája leplezetlenül rokon a Magyarországon „Szamárinduló”-nak nevezett Bolhakeringővel (angolul: Flea Watz). A Keringő gondolatok iróniamentes, bensőséges vallomás.



(Folytatom.)


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12402019-01-13 22:41:11

Képtalálat a következőre: „Félicie Széchényi”



Széchényi sz. Szentgyörgyi Horváth Felícia (Félicie) (1838-1920)



Felícia, Széchényi Ferenc unokájának, Gábornak a felesége, 1838-ban, Pesten született és 1920-ban Hegyfalun (Magyarország) hunyt el. Apja, Horváth Antal huszárezredes volt, anyja Orczy Paulina bárónő. Felícia 1873-ban, házasságkötése után 14 évvel adott életet Eugénia nevű leányának.



Felícia a „Herzblatt” (Szívecském), a „7 Uhr früh” (Reggel 7-kor) és a „Dorette” c. polkáját a „Musikdruckerei von Jos. Eberle” bécsi kiadónál publikálta. Az Eberle Kiadót 1873-ban alapították, és a céget kb. 1890 óta Waldheim Eberle jegyzi. E szerzemények tehát valószínűleg 1873 és 1890 között keletkeztek. Felícia e darabokat leánya megszületésének az évében vagy valamivel később komponálta, nyilvánvalóan az anyai boldogságtól lelkesülten. Az „Immer lustig” (Mindig vígan) 1914-ben jelent meg a „Max F. Aichwalder Musikalienhandlung und Verlag Wien” zeneműkereskedő és kiadó cégénél.



Felícia mindegyik tánctétele kiválóan sikerült, dallamgazdag, életteli, hangulatos darab, ezért döntöttünk úgy, hogy a CD-t ezekkel indítjuk.



(Folytatom.)


A nap képe • 21182019-01-13 14:47:21

ERIC SATIE



(1866-1925)



Képtalálat a következőre: „sATIE SPORTS ET DIVERTISSEMENTS”



„LEMEZ



          Áldott magány.



          Három vonallal fölrajzolható a portréja, szakáll, cvikker, keménykalap. Erik Satie, a zeneszerző. Aki ennyire különbözik embertársaitól, arra könnyű rámondani: különc. Nem tud észrevétlen maradni, nem tud elvegyülni, nem tud jellegtelen zenét komponálni. A különc az utókornak dolgozik. A drága utókornak, amely a múltból csak a különcökre kíváncsi, de csak a múlt különceire kíváncsi, hogy aztán összecsapja kezét, és sápítozzon, jaj, ma már kihalt a nagyság a világból. Satie élt, csöndben és különösen, mulattatta az utcagyerekeket, írogatta a zenéit; estére, később már délre lerészegedett, és nem történt meg vele a csoda. Legfeljebb az a csodálatos, hogy mája 59 évig bírta.

          Átlagos különc után nem marad más, mint néhány furcsa történet. Satie például a világháború alatt bemenekült egy óvóhelyre, ahol levette a kalapját, és udvariasan így köszöntötte az odabent szorongókat: »Jó estét. Azért jöttem, hogy önökkel együtt haljak meg.«



          Egy másik történet szerint, amikor végleg összeveszett szerelmével, kihívta a rendőrséget, hogy szabadítanák már meg ettől a fölöslegessé vált embertől.

          Átlagos különc történetei egy generációt érnek meg. Satie történeteit a zenetudomány kutatja. A különc különös zenéje ma divat. Joggal. Finom kis zongoradarabok, rövidek, sűrűek, és mégis könnyedek. Az új Satie-lemez hatvanegy percére hatvan zeneszám került. Átlagosan egy perc és egy másodperc hosszúak a művek. Ahhoz képest elég sok dolog fér beléjük. Keringő, nyitány, a rózsakeresztesek, sport és egyéb szórakozások, a kötéltáncos, golf, karnevál, tűzijáték, tenisz, Párizs és a tengerpart. Játék az élet. Nem gonosz és nem kegyetlen, csak magányos játék. És nem is olyan nagydolog a halál.



Karamy Zoltán”



REFORM, 1997.VIII.5.



Eric Satie: Sports et divertissements


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12392019-01-13 14:25:18

Visszajelzést kaptam, hogy a Széchényi Kálmán gróf úrral készített interjú, azaz az 1237. sz. bejegyzésbe beillesztett link nem nyitható meg. Most ismét megkísérlem azt megfelelő technikával beilleszteni:



Interview Imre Széchényi 2015


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12382019-01-13 11:01:45

Folytatom a „SZÉCHÉNYI, EGY MAGYAR DINASZTIA ZONGORAMUZSIKÁJA” címmel kiadott CD tájékoztatójában található leírást:





Széchényi Ödön (Edmond) (1839-1922), a pasa, aki zenét szerez



"Ödön, Széchényi István és Crescentia von Seilern-Aspang grófnő fiatalabb fia, 1839-ben, Pozsonyban született, és 1922-ben, Konstantinápolyban hunyt el.



Ödön gyakran keltett életében feltűnést különös vállalkozásaival: 1862-ben kutyája társaságában, egy csónakban, a Dunán, Passauból Pestre evezett. Magyarországon megszervezte a tűzoltóságot, és Erkel Ferenc zeneszerzővel együtt 1864-ben Sakk-kört alapított. Ödön 1867-ben kifejezetten az adott célra tervezett, „Hableány” elnevezésű, dunai gőzhajójával vízi úton utazott Pestről a Párizsi Világkiállításra. Ezzel az útjával nagy figyelmet keltett. A „Hableány” a párizsi kiállításon aranyérmet nyert. 1874-ben Konstantinápolyba költözött, hogy Abul Aziz szultán udvarában tűzoltóságot állítson fel, ami a lehető legrövidebb idő alatt sikerült is neki. E szigorúan katonai szabályok szerint megszervezett tűzoltóságot a Hadügyminisztériumnak rendelték alá. E zászlóalj vezetője gróf Széchényi pasa lett. 1896-97-ben Széchényi Ödön kapcsolatban állt Theodor Hirzllel, aki egy cionista állam megalapításához a magas porta támogatását remélte. Hirzl arra kérte Ödönt, hogy teremtsen kapcsolatot a szultánnal, ami azonban nem sikerült neki.



Széchényi Ödöntől zongoraműveket és egy dalt ismerünk. A tűzoltózenekar számára komponált műveknek nyoma veszett.



A Cinfalván (Siegendorf, Burgenland) komponált, kéziratban megőrzött Marien Polka valószínűleg az első műve.



A Freudentöne beim Wiedersehen (Viszontlátási örömhangok) c. keringő a zeneszerzés technikájában már határozott fejlődést mutat, „Felsővidéki Ödön” művésznéven került kiadásra.



A Dieses Leben ist ein Prachtleben (Ez az élet gyöngyélet) c. darab egészen kiváló csárdás, amely úgy hangzik, mintha az ifjú Ödön időközben Mosonyi Mihálynál vett volna zeneszerzés-órákat.



A többi darab a hajósélethez kapcsolódik, ami magyarországi intézményesítése érdekében kifejtett tevékenységére utal. A kedvelt Schiffsverein Polka (Hajósegyleti polka) két kiadásban jelent meg. A Pull on! (Hajrá!) galopp, a Hableány polka (amely az édesvízi utakon, gőzhajón, Pesttől Párizsig megtett, utazását idézi fel) ugyancsak invenciózus darabok. A Regatta négyes címe kétértelmű, a darab zenei szempontból egy hat tételből álló quadrille. E szerzemények mindegyike 1863 és 1868 között jelent meg."



(Folytatom.)


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 8052019-01-13 09:36:13

153 évvel ezelőtt született, és 118 éve, fiatalon hunyt el



Kapcsolódó kép



 Vaszilij Szergejevics KALINNYIKOV, nagytehetségű, orosz zeneszerző.



          A Gerely naptár szerint 1866. január 13-án született, az Orlovszki Kormányzóságban található Vojnában, és 1901. január 11-én hunyt el, Jaltán.



          Rendőrtiszt fia volt. Apja, aki a helyi kórusban énekelt, és gitáron is játszott, fiát már korán zenetanulásra ösztönözte.  Az apának az egyházhoz fűződő jó kapcsolata révén a fiú a helyi papneveldében tanulhatott, ahol 14 éves korában már átvette a kórus vezetését.



          1884-ben Moszkvában folytatta zenei tanulmányait: Először a konzervatórium diákja volt, majd ösztöndíjjal a Moszkvai Filharmonikusok Zeneiskolájában, fagott szakon tanult tovább. Itt Iljinszkijtől és az autodidakta Blarambergtől zeneszerzés-oktatásban is részesült. (A családban egyébként - úgy tűnik – erősen öröklődött a zenei tehetség, mert Vaszilij legfiatalabb testvére, Viktor (1870-1927), szintén zeneszerző lett, főleg kóruszenét komponált.)



          Anyagi nehézségei miatt Vaszilij Kalinnyikov kénytelen volt egyszerre több színházi zenekarnál állást vállalni, fagotton, üstdobon és hegedűn játszott. A kemény munka  nagyon megviselte az amúgy sem erős fizikumú fiatalember szervezetét.  P. Csajkovszkij ajánlására 25 éves korában a Moszkvai Kisszínház karmestere lett, de lassan elhatalmasodó tüdőbaja arra kényszerítette, hogy lemondjon minden állásáról és délvidékre költözzék.



          Ekkor kezdett szorgalmasan komponálni. Kalinnyikov annak a generációnak sarja, amely Borogyint, a nagy romantikust vallotta mesteréül.



          Két szimfóniájával ígéretes, komoly zeneszerzőnek bizonyult. Előbb egy kantátával (Damaszkuszi Szent János) vonta magára a német zenekritikusok figyelmét, majd I. szimfóniájával, amelyet Bécsben (1898-ban), majd Párizsban (1900-ben) is nagy sikerrel játszottak. (Az I. szimfónia – kitűnő zenéjénél fogva – ma is műsoron van az orosz zenekaroknál, de II. szimfóniája szintén figyelemre méltó zenedarab). 



          Liszt hatása alatt szimfonikus költeményeket is írt (A nimfák, A cédrus és a pálma), majd Tolsztoj «Boris cár»-jához komponált zenét.  Írt egy nyitányt, Bylina címmel, továbbá zongoradarabokat, dalokat és kórusműveket. Maradt utána egy befejezetlen opera (címe: „1812-ben”) is, ennek csak a Prológusa készült el.



          Zenéjén keresztül Kalinyikov igyekezett bemutatni az orosz életet és az orosz tájakat. A 19. század végi orosz zene haladó realista táborát képviselte.



          Súlyos betegségének a Krím- félsziget enyhe klímája sem használt, és Kalinnyikov fiatalon, 35 éves kora előtt hunyt el, Jaltán. Kiadója, Jürgensen, a zeneszerző kéziratban hátra maradt műveit az özvegytől nem remélt, magas áron vásárolta meg, mondván, hogy a zeneszerző halála után azok értéke megtízszereződik.



Forrás:



Révai Nagy Lexikona



A Kalinnyikov műveivel megjelent MARCO POLO CD-k kísérőfüzetei



Kalinnikov: Symphony No.1 / Svetlanov NHK Symphony Orchestra (1993 Movie Live)



Vasily Kalinnikov - Tsar Boris - Ouverture


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12372019-01-12 18:18:25

Egy pillanatra megszakítom a „SZÉCHÉNYI, PIANO MUSIC FROM A HUNGARIAN DINASTY 1800-1920 c. albumhoz mellékelt információs füzet fordításának a közlését, mert érdekesebbnek tartom, ha Széchényi Imréről a Széchényi család Németországban élő tagja, Széchényi Kálmán, élőszóban nyilatkozik.Az alábbi interjú Széchényi Kálmánnal Széchényi Imrének egy korábban kiadott albumáról (Forgotten Compositions) készült:



https://www.youtube.com/watch?v=hBpeItxx3iQ



E topikban Széchényi Imréről még további, nevezetesen a 386.,387.,388.,389.,390., 391. sz. bejegyzések szólnak. Úgy tűnik, zeneszerzői minőségében Széchényi Imre számít a dinasztia legjelentősebb tagjának.



Németországban Széchényi Imre művei nagy elismertségnek örvendenek. Ezt bizonyítja az alábbi CD-jéről megjelent kritika is:



Képtalálat a következőre: „Bild: audio.max/MDG Gesang-Imre Széchényi: Lieder”



Gesang-Imre Széchényi: Lieder - BEWERTUNG: 5 Sterne (großartig)



Die CD mit Liedern von Imre Széchényi (1825-1898) lässt uns einen außerordentlich begabten Komponisten der Romantik wiederentdecken. Zu Lebzeiten wurde die Musik des ungarischen Adligen von Franz Liszt oder Johann Strauß aufgeführt.



Graf Imre Széchényi war im Hauptberuf ein hochrangiger Diplomat. Als österreichisch-ungarischer Botschafter hat er ab 1844 in Paris, Rom und Brüssel die Donaumonarchie diplomatisch vertreten. Sein privates Interesse aber galt der Musik, seit Széchényi als Kind am Wiener Hof von Privatlehrern auch in Klavierspiel und in Komposition unterrichtet worden war. Schon früh hat er Lieder und Klavierstücke geschrieben, später auch Streichquartette und Orchesterwerke.



WER | WIE | WAS



Titel Imre Széchényi: Lieder



Mit Katharina Ruckgaber, Sopran | Jochen Kupfer, Bariton | Peter Thalheimer, Csakan (Stockflöte) | Helmut Deutsch, Klavier



Label Audio.Max (MDG)



Bestellnummer AUD 903 2019-6



Französischer Auftakt



Die meisten der insgesamt 22 Lieder dieser CD sind Vertonungen französischer Dichter, darunter Victor Hugo,  Pierre Jean de Béranger oder auch Charles Guillaume Etienne. Sein Lied "La cendrillon" eröffnet das Album mit beeindruckender Klarheit und Einfachheit. Die Sopranistin Katharina Ruckgaber singt das Lied ungekünstelt, gleichzeitig mit großer Kunst. Dies liegt zweifellos auch am herausragenden Liedgestalter Helmut Deutsch, dessen detailliertes Klavierspiel das gesamte Album prägt und überstrahlt.



Zwischenspiel mit Stock



Nach den "Six Romances" kommt dann ein eher ungewöhnliches Instrumentarium zum Einsatz: die "Csakan", die ungarische "Stockflöte" ist im Duett mit der Sopranistin zu hören. Der Flötist Peter Thalheimer bedient diese besondere "Gehhilfe", die ihren Namen tatsächlich dem Umstand verdankt,  dass die Flöte in einen hölzernen Spazierstock "eingebaut" ist. Ein Exemplar dieser wohlklingenden musikalischen Kuriosität, die um das Jahr 1800 in Wien erfunden wurde, ist zum Beispiel im Berliner Musikinstrumentenmuseum ausgestellt.



Kunstlied



Nach diesem Zwischenspiel betritt der Bariton Jochen Kupfer erstmals die Bühne, ausgestattet mit dem Ehrentitel "Bayerischer Kammersänger" und ehemaliger Schüler von Dietrich Fischer-Dieskau. Kupfer ist für Széchényis eingängige Vertonungen deutschsprachiger Texte zuständig, darunter Gedichte von Eichendorff, Müller und auch Schubarts "Der Gefangene".



Starke Texte, die Széchényi in höchster Qualität vertont hat und als exzellenter Pianist in seinem Salon auch selbst am Flügel begleitete. Seine Schwägerin Mariette hat damals den Gesangspart übernommen, sein Bruder Dénes Flöte und Horn dazu gespielt



Hausmusik



Die CD präsentiert romantische Haus- und Salonmusik im allerbesten Sinn. Innig und authentisch wird hier unter der stilsicheren Leitung von Helmut Deutsch ein klug zusammengestelltes Programm dargeboten, dass man gern auch einmal im Konzert erleben würde. Als Einspielung haben wir es hier zweifellos schon mit einem Höhepunkt des Jahres zu tun.



Hans Ackermann, kulturradio - Stand vom 03.08.2017“


Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) • 15652019-01-12 16:01:09

VÉGRE!



Nem mindennapi felvételek kerülnek kiadásra! A hír a maga nemében óriási. Igazi hiánypótlásról van szó.



Bárcsak Kemény Egon nagyoperettjeit is újra színre vinné valaki!  ...





„CANTO, CANTARE, AMO, AMARE…”



2019. február 7., 19:00



Till Ottó-terem



KEMÉNY EGON: Hatvani diákjai és Komáromi farsang című daljátékainak CD-bemutatója



Kassai István zongoraművész

Kemény Anna Mária 



Műsorvezető: Nagy Ibolya (Dankó Rádió) 



Részletek: ITT


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12362019-01-12 10:37:24

Képtalálat a következőre: „Széchényi Imre”



„Széchényi Imre (Emerich) (1825-1898)



Imre, Lajos második, François von Wurmbrand-Stuppach grófnővel kötött házasságából származó idősebbik fia, 1825-ben Bécsben született, és 1898-ban Budapesten hunyt el.



Már 20 évesen a diplomácia szolgálatába állt, először Rómában, 1848-ban Stockholmban, 1850-51-ben Frankfurtban, ahol barátságot kötött a későbbi Bismarck kancellárral, 1852-ben Brüsszelben és Párizsban, 1854 közepétől Szentpéterváron, ahol megismerkedett Johann Straußszal, és élete végéig barátságban maradt vele. 1860-ban nagykövet lett Nápolyban, 1878-ban Ausztria-Magyarország nagykövete Berlinben. Szolgálataiért Ferenc József császár aranygyapjas lovaggá ütötte, II. Vilmos császár pedig a legmagasabb porosz rendjelet, a Fekete Sast adományozta neki.



Diplomáciai szolgálatával párhuzamosan zenei karrierje is kialakult. Dalokat, táncokat, kamarazenét és zenekari műveket komponált. Utalunk műveinek már megjelent CD-felvételeire: Forgotten Compositions, Hungaroton HCD32748Lieder MDG Audiomax 903 2019-6Complete Dances for Orchestra Naxos 8.573807.



1891- ben Széchényi Imrétől Carl Paeznél, Berlinben három füzet jelent meg Walzer für das Pianoforte zu vier Händen” (Keringő zongorára, négy kézre) címmel, amelyekből a jelen CD-re az első keringőt vettük fel. E darab Széchényi Imre szerzeményeinek valamennyi jellemző jegyét megmutatja: a dallamgazdagságot, az eleganciát, a sokrétűséget és a humort.”



(Folytatom.)


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12352019-01-11 07:31:21

Képtalálat a következőre: „Széchényi Franciska”



Batthyány Miklósné, sz. Széchenyi Franciska (Fanny) (1783-1861), az első magyar zeneszerzőnő



"Franciska, Széchenyi Ferenc legidősebb leánya, 1873-ban született, Bécsben, és 1861-ben hunyt el Pinkafőn (ma: Pinkafeld néven, Ausztriában található). Batthyány Miklós grófhoz ment feleségül. Ferenc mélyen szeretett leánya zenélt, verset írt, és festett is. Az 1814-15. évi kongresszus alatt Franciska feltűnést keltett kiváló zongorajátékával. A pinkafeldi kastély kápolnájában, ahol orgonált, és a kórust vezette, rendszeresen elhangzottak Franciska saját szerzeményei. Franciska a X. Pius pápa által 1909-ben szentté avatott Klemens Maria Hofbauer lelkész (1751-1820) romantikus körének szellemi központja volt. Franciska a mindennapi életben megvalósította a Hofbauer kör eszméit. 1851-ben Grazból, a pauli Szent Vincent által alapított irgalmas rendből nővéreket hívott Pinkafeldbe, majd egy leányiskolát és mellette kolostort alapított, kórházat, árvaházat és bölcsődét létesített.



Alapítványai finanszírozásának az érdekében gondoskodott javainak nyereséget hozó kezeléséről. Gondoskodott földjeinek öntözéséről, halastavakat létesített, juhokat és szarvasmarhákat tenyésztett, különböző fajtájú, nemesített gyümölcsfákat ültettetett, papírgyárat, valamint szeszfőzdét alapított, fonó- és cséplőgépeket vásárolt. Amikor megözvegyült, 1854-ben novíciaként maga is belépett az általa alapított kolostorba, ahol 1860-ban fogadalmat tett, és életét az idősek és betegek ápolásának szentelte.



Széchenyi Franciska zongoraműveket, dalokat, duetteket és vallásos műveket (liturgikus énekeket, számos négyszólamú kórusművet, egy német és egy latin misét) komponált, melyek mindegyike kéziratban maradt az utókorra. Nyomtatásban két egyházi dala ismert, ezek a (Pyrker László által összeállított) „Orgonahangok” (Orgeltöne) c. munkában jelentek meg.



„Sechs Länder” c. zongoradarabjának a keletkezéséről nem találtunk információt. Ez a miniatűr táncsorozat a zeneszerzőnő finom ízlését tükrözi, az előadáshoz szükséges igényes technika zongoratudásáról tanúskodik."



(Folytatom.)


Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) • 15632019-01-10 11:55:08

Csak úgy ….



A Magyar Nemzet, 1999.09.01-i számában olvasom:



Névnap

Egyed, Egon és Zádor

nevű olvasóinkat köszöntjük.



[…]

Az Egon germán, ószász, középnémet eredetű név, jelentése: híres, fényes, fegyver. A művészvilágból Kemény Egon Erkel-díjas zeneszerző, a nagy közönségsikert aratott Valahol Délen című operett, számos daljáték és gyermekeknek írt kórusmű szerzője, az irodalomban Egon Erwin Kisch prágai születésű német író, újságíró ismert tulajdonosa e névnek.  . […]”



Hát nincs igaza a névmisztikának? :)


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12342019-01-10 05:19:31

Képtalálat a következőre: „Széchényi Lajos”



Széchényi Lajos (Ludwig) (1781-1855)



"Széchényi Ferenc legidősebb fia, Lajos, jogot tanult. Részt vett a Napóleon elleni nemesi felkelésben. 187 katonával felállított egy századot, és harcolt az 1809. évi, győri ütközetben, ahol megsebesült. 1824 és 1849 között Széchényi Lajos Zsófia főhercegnő, a későbbi Ferenc József és Maximilián császár anyjának a főudvarmestere volt. Széchenyi Lajos figyelemmel követte fivére, István Magyarország érdekében végzett, irányadó tevékenységét, és írásaival támogatta őt.



Széchényi Lajos tehetséges színész, német nyelvű versek költője, zeneszerző, jó zongorista és énekes volt. Dokumentumok szólnak két olyan hangversenyéről, ahol saját zongoraszerzeményeket adott elő császári publikum előtt. Mária Lujza főhercegnő, Napóleon későbbi felesége, 1810-ben ezt írta: „Tegnap nagyon szép keringőket hallottunk, Széchenyi Lajos szerzeményeit.”  



Két versét (a „Die abgeblühte Linde” /Az elvirágzott hárs/ és a „Der Flug der Zeit” /Az idő múlása/ címűt) 1817-ben Franz Schubert zenésítette meg, aki később neki ajánlotta az ismert, „Der Tod und das Mädchen” /A halál és a lányka/ c. dalt.



Lajos Joseph Haydnnal is kapcsolatban állt. Széchenyi és Haydn között tanítvány-tanár viszonyt feltételezünk. 1825-ben Benedict Randhartinger (1802-93), a későbbi udvari énekes és udvari segédkarmester, Schubert ajánlására Széchényi magántitkára lett. Randhartinger Széchényinek ajánlotta 10. opusát, a „Grand Trio”-t. Társadalmi helyzetének megfelelően Széchényi Lajos Bécsben fényes szalont vezetett. 1835-ben Széchényi itt mutatta be Liszt Ferencet, és alapozta meg a Széchényi család Liszthez fűződő baráti kapcsolatát, amelyet fivére, István, és fia, Imre, tovább ápolt.



Lajos zongoramuzsikát, dalokat, kamarazenét és zenekari műveket komponált. Általunk ismert zeneszerzői tevékenysége túlnyomó részt Aloyzia von Clam-Gallas grófnővel kötött, első házasságának az idejére (1801-22) esett.



A „10 Ländler” und 1 Mazurka” c. zongoradarabot 1812-ben komponálta. Az egybekomponált táncfüzér három részre tagolható, a zenei formát a hangnemi és motivikai kapcsolatok kötik össze. A zongorahanghoz több fúvós hangszer neve van bejegyezve, ez feltehetően további, későbbi feldolgozásra utal.  



A Deutscher mit Coda c. zongoramű az akkoriban divatos táncjelleget követi, amelynek legismertebb darabja Beethoven zongoraszonátájának (Op. 79) első tétele („alla tedesca”).



A három, kéziratban megőrzött, keltezés nélküli Magyar tánc (Ungarische Tänze) zenetörténeti szempontból különösen érdekes, mert azok a magyar táncstílus korai példái. Csermák Antal és Lavotta János műveivel rokon szerzemények. Stílusjegyeik alapján e táncok 1820-előtt keletkeztek.”



(Folytatom.)


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12332019-01-09 11:23:25

„SZÉCHÉNYI,



EGY MAGYAR DINASZTIA ZONGORAMUZSIKÁJA



A gróf Széchényi dinasztia a legjelentősebb nemesi családokhoz tartozik Magyarországon. A Széchényi dinasztiából egy sor jelentős személyiség származott, politikusok, püspökök, tábornokok, írók és művészek. A család legjelentősebb képviselője Széchényi Ferenc gróf, a magyar nemzeti könyvtár megalapítója és Széchenyi István gróf, a korszerű Magyarország megteremtője volt. A Széchényi család tagjai generációkon át szenvedélyesen szerették a zenét, szoros kapcsolatban álltak például olyan híres zeneszerzőkkel, mint Haydn, Schubert, Donzetti, Liszt, Johann Strauß, valamint koruk neves hangszeres előadóművészeivel és énekeseivel is. A család tizenegy tagja maga is szerzett zenét, hét tagjuktól találunk kottaanyagot, azon belül zongoraműveket is, amelyekből a jelen CD válogatást mutat be.”



Eddig az ismertető bevezető szövege.



A továbbiakban



Széchényi Lajosról, (1781-1855),



Széchényi Franciskáról (1783-1861),



Széchényi Imréről 1825-1898,



Széchényi Ödönről (1839-1922),



Széchényi, sz. Szentgyörgyi Horváth Felíciáról (1838-1920),



Széchényi Andorról (1865-1907) és



Széchényi, sz. Haas von Teichen Gisáról (1890-1945) lesz szó.



(Folytatom.)


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12322019-01-09 00:29:55

2018 novemberében jelent meg az alábbi CD, amelyet elsősorban történelmi, ill. zenetörténeti érdekessége, másodsorban az azon szereplő zeneműveket előadó művészek személye és szándéka iránti tiszteletből lemezgyűjteményem részévé tettem. E zeneművek némelyikén erősen érződik a kor népszerű zeneszerzőinek a hatása, de mindenképpen elismerést érdemel a grófi vérvonalból leszármazott komponisták abbéli törekvése, hogy a művészet terén is értéket alkossanak. Szerzeményeik kedvesek, hangulatosak, finom érzéseket, tiszta gondolatokat közvetítenek. Néha eltűnődöm, mennyire más lenne a világ, ha korunk tehetős rétege - a társadalmi, politikai élet „elitje” - ilyen lélekemelő foglalatossággal, nem pedig önös célokat szolgáló harácsolással és egyéb - vállalt vagy a jó erkölcs diktálta kötelezettségeihez képest - méltatlan cselekedetekkel töltené fölös idejét.



SZÉCHÉNYI – PIANO MUSIC FROM A HUNGARIAN DYNASTY, 1800-1920



https://www.grandpianorecords.com/Album/AlbumDetails/GP786



A CD-hez mellékelt ismertető sajnos csak angol és német nyelven olvasható, ezért úgy vélem, hasznos lehet, ha azt – a gróf Széchényi Kálmántól, Ferenc szépunokájától, és Kassai István zongoraművésztől kapott felhatalmazás alapján – a következő bejegyzésekben magyar fordításban is közzéteszem.  



Minthogy a lexikonokban kétfajta írásmód, „Széchenyi” és „Széchényi” is szerepel, megkérdeztem gróf Széchényi Kálmánt, hogyan írjuk helyesen e családnevet. Ő erre az alábbi választ adta:



A Széchényi család múlt század elején hozott határozata (amely befolyt a magyar helyesírásba) alapján minden, a grófi családból származó Széchényi két „é“ –vel íródik.




Egyetlen egy kivétel van: Széchenyi István. Sajnos sok családtag nem követi ezt a szabályt, így teljes az anarchia.”



A gróf úrnak ezúton is kifejezem köszönetemet a fordítás lektorálásában nyújtott segítségéért.



A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12312019-01-08 09:11:55

A művésznő temetéséről



PESTI HÍRLAP, 1934.01.16.:



Cigánymuzsika kísérettel hantolták el New Yorkban Várady Rózsit. Megható levél érkezett tengeren túlról: még karácsonykor írták, és a gyöngédszívű levélíró elmondja benne a tragikus hirtelenséggel elhunyt Várady Rózsi gordonkaművésznő temetésének megrázó részleteit. A Brodway Tabernacle-templomban volt a szertartás, angol pap végezte. A művésznő amerikai férje, Joseph Anthony, széles piros-fehér-zöld szalaggal díszitett babérkoszorút tett a koporsóra. A búcsúztató beszédet Vanderbilt Gladys unokanővére, Mrs. Hammond, tartotta. És amikor kivitték a koporsót a templomból, a borús decemberi délutánban, magyar cigányok vonója szólalt meg, zokogva húzták az idegenbe szakadt cigányok: „Elmegyek a templom mellett . . .“ A magyar fájdalom, a magyar borongás, amely a száraz fából zengett, hatalmába kerítette azokat az idegeneket, akiknek a fülében még ott muzsikált egy emlék: Várady Rózsi Amati-csellójának ezüstfenyő éneke . . .


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12302019-01-08 07:33:08

Majd a szomorú hír:



PESTI HÍRLAP, 1933.12.21.:



         „Várady Rózsi gordonkaművésznő meghalt.



          Egy nagytehetségű magyar művész, egy sugaras asszonyi egyéniség, tragikusan hirtelen elmúltáról ad hírt szűkszavú newyorki távirat: Várady Rózsi, a nagytehetségű magyar gordonkaművésznő, Budapest zenei életének egyik körülrajongott tagja, hirtelen meghalt.

          Várady Rózsi a budapesti Zeneakadémiát végezte, ahol Schiffer, Popper és Kerpely tanárok voltak mesterei, majd Berlinben Becker tanárnál szerzett művészi oklevelet. A fiatal művésznő a háború után Amerikában hangversenyezett, ahol csakhamar meghódította a legkényesebb ízlésű, legelőkelőbb társaságokat is.  Nemcsak mesteri vonójával, hanem asszonyi szeretetreméltóságával is a legrövidebb idő alatt sikerült elérnie, hogy ünnepelt tagja legyen New York zenei és társasági életének, és ezt a kivételes helyzetét állandóan felhasználta arra, hogy nagyértékű szolgálatokat tegyen a magyar ügynek. Ő volt az első magyar művésznő, aki a világháború óta a washingtoni Fehér Házban szerepelt, és a newyorki magyar követség is őt kérte fel szereplésre, valahányszor a magyar kultúrának kellett propagandát csinálni. Amidőn 1928-ban a Kossuth-zarándokok New Yorkba érkeztek, Várady Rózsi kétszáz terítékes vacsorán látta őket vendégül, amelyen összehozta a magyarokat az amerikai társadalom előkelőségeivel.

          Amerikai és kanadai hangversenykörútjáról visszatérve, az a megtiszteltetés érte, hogy 1926-ban a salzburgi ünnepi játékok során, a bécsi filharmonikusokkal játszotta el Haydn egyik gordonka-versenyét. Néhány év óta Magyarországon élt a művésznő, férjével, Anthony József amerikai íróval és háza mindig nyitva állt művészeknek és íróknak, úgyhogy Várady Rózsi csakhamar egyik legnépszerűbb és legünnepeltebb tagjává vált a főváros társadalmának. Nagy kultúrája, szellemessége, szeretetreméltósága és aranyszőke szépsége mindenki szívét meghódította, aki csak valaha is a társaságába került. Két hónappal ezelőtt Amerikába utazott férjével, akinek legújabb színdarabját, a magyar tárgyú Harvest time című vígjátékát, most készítik elő New York egyik színházában. Tragikus véletlen, hogy Várady Rózsi ugyanaznap halt meg, ugyanolyan tragikus hirtelenséggel, mint Molnár Géza, akinek egyik legkedvesebb tanítványa volt a Zeneművészeti Főiskolán. A váratlan gyászhír nagy megdöbbenést keltett az egész fővárosban. Várady Rózsiban dr. Várady Miklós zenekritikus kartársunk testvérhúgát gyászolja.”


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12292019-01-07 14:22:36

Még néhány tudósítás Várady Rózsi életének utolsó éveiből:



PESTI NAPLÓ, 1929.06.19.:



Várady Rózsi és Anthony József házassága.

Newyorkból írják lapunknak, hogy Anthony József író, a newyorki Cosmopolitan Book Corporation könyvkiadó vállalat feje és Várady Rózsi gordonkaművésznő házasságot kötöttek. Az esküvő a newyorki előkelő világ egyik kimagasló szereplőjének, Mrs. John Henry Hammondnak Central-Park Easten levő palotájában folyt le, ahol a tanú szerepét a háziasszony töltötte be, aki gróf Széchenyi Lászlóné Vanderbilt Gladysnek és Marlborough hercegnőnek unokatestvére. A házasság a magyar író- és művészvilágot is közelről érdekli. Várady Rózsi egyike az amerikai hangversenydobogón szereplő leghíresebb csellóművésznőknek, aki a Kossuth zarándoklat alkalmával az Amerikai Magyarok Szövetségében a legmagasabb amerikai körök előtt jelentős szolgálatokat tett hazájának, ő volt az első magyar művész, akit a Fehér Házba meghívtak, ahol magyar zeneszerzők műveivel nemcsak magának, de a magyar zeneirodalomnak is dicsőséget szerzett.

Anthony József, aki az egyik legnagyobb könyvkiadó cég vezetője, s mint író is megbecsült nevet szerzett, lelkes és hasznos barátja a magyar irodalomnak, aki programjába vette a magyar szépirodalomnak az angolul beszélő világgal való megismertetését.”



SZÍNHÁZI ÉLET, 1929/37. SZÁM, 19. OLD.:



Maga csak tudja



[…] Általán elismerésben nem szűkölködnek a külföldre szakadt magyar művészek. Itt van például Várady Rózsi amerikai magyar csellóművésznő, akiről csak annyi derült ki, hogy jog szerint kilencágú koronát viselhet.

— Férje révén?

— A művészete révén. Egyszer ugyanis New Yorkban meghallgatta a koncertjét Fehér paripa sas, a legöregebb indián törzsfőnök. Az indián nagy fejedelem annyira meg volt hatva Várady Rózsi művészetétől, hogy koncert után kihallgatásra rendelte magához, és spontán elragadtatásában indián hercegi rangra emelte, amely magas kitüntetésben idáig csak I. Ferenc Józsefnek volt része. Várady Rózsi új indián neve »Isteni hárfa.« […]”



NAGY ENDRE AZ UJVILÁGBAN (1930, december)



(Nagy Endre meséli …)



„[…] Sok kitűnő magyar művésszel találkoztam odakint. Putty Lia, Korda Mária, Kosáry Emma, Gyenge Anna, mind meleg vendégszeretetben részesítettek. Láttam Kosáry első fölléptét Philadelphiában, a ,,Hotel Imperial” című operettben, ő remek volt, de az operett kétségbeejtően elhibázott. Aztán találkoztam Várady Rózsi gordonkaművésznővel, aki a Newyork városa által Byrd kapitány tiszteletére adott recepción az egyedüli művészi szám volt.



A magyar vonatkozások sűrűbben szövik át Newyorkot, mint a telefonhuzalok. Az ember alig tud olyan helyre lépni, ahol magyar vonatkozások vékony fonalába bele ne akadjon.  […]”


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12282019-01-06 19:58:03

Hogy a történetből egy kis krimi se hiányozzék:



ELLENZÉK, 1927.06.23.:



Egy magyar csellóművésznő kalandja Newyorkban. Budapestről jelentik: Héthónapos amerikai turnéja után most tért haza Budapestre Várady Rózsi, az európai hírű csellóművésznő. A művésznő elmondja, hogy Amerikában mennyire tisztelik és szeretik a magyar muzsikusokat, különösen Dohnányit, Kodályt és Bartókot. Azonkívül egy egészen amerikai ízű kalandját is elbeszéli. Newyorkban történt, hogy egy éjszaka, a hotelszobájának ablakán álarcos, revolveres bandita lépett be, ami elég különös dolog, mert a szobája a szálloda 13-ik emeletén volt. Várady Rózsi kétségbeesetten dulakodni kezdett a rablóval, aki fojtogatni kezdte. A dulakodás hevében azonban fölrúgták a toalettasztalkát, amelyen egy üveg szóda állott. A szódásüveg explodált, és a nagy durranásra a hotelszemélyzet dörömbölni kezdett az ajtón, mire a bandita elmenekült, mindössze ujjának kék lenyomatait hagyta ott a művésznő nyakán, amelyről a korrekt amerikai rendőrség nyomban daktiloszkópiai felvételt csinált.”



A bandita igazi műértő lehetett. Tudta, hogy a művésznő egy valódi Amati-cselló tulajdonosa.


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12272019-01-06 07:23:03

AZ UJSÁG, 1926.08.25.:



Várady Rózsi Salzburgban is sikert aratott Kodály Zoltán csellóra írt

magyar táncaival



-------



Keszler József fedezte fel az „Ujság”-ban. — Popper Dávid volt az első tanára. — Harding elnök ünnepi fogadóestjén játszott. — A világ leghíresebb csellójának tulajdonosa



------

Salzburgi szereplése után azonnal visszamegy Amerikába



          Salzburg, augusztus hó. (Az Ujság kiküldött munkatársától.) Abban az egybesereglett nemzetközi társaságban, amely a salzburgi ünnepi játékok közönségét alkotja, mi magyarok bizonyos fokú büszkeséggel tekinthetünk szét. Mert a magyar művészek szereplése csaknem mindennapos, sikere pedig egészen kivételes. Németh Mária a Don Juanban énekel, Anday Piroska a Fledermaus Orlovszky hercegét személyesíti meg, Darvas Lilly a Turandotban és a Jedermannban is fellép. De a hangversenytermekből sem hiányzanak a magyarok. Öt szólistája van a salzburgi ünnepi hangversenyeknek, s az öt szólista közül kettő magyar: Várady Rózsi és Koncz János. A szegény külföldiek csak nehezen és eltorzítva tanulják meg nevüket, de sokszor hamarább megtanulják, mint a budapestiek. A salzburgi Festspieleken is a külföldön élő, elismert szőke magyar leány kerül az érdeklődés középpontjába, Várady Rózsi, Amerikának talán legnépszerűbb csellóművésze. Pedig Salzburgban nehezen terelődik valakire az érdeklődés. Reinhardt döbbenetesen szép produkciói és a soha nem hallott fényes operaelőadások elkényeztették, és túlzott igényekig fokozták fel az ünnepi játékokra egybesereglett közönséget. De a Jedermann, a Turandot és a Fledermaus izgalmai után minden figyelem a hangverseny-terem felé fordul, és fokozottan felfigyeltek az amerikaiak, mikor a kirakatokban meglátták kedvencük képét, »Rózsi Várady the famous hungarian violincellist«-t, akinek a Festspielek zenei rendezősége nem is egy, de mindjárt két hangversenyét is hirdeti. Mert Várady Rózsi Amerikában hihetetlen pályát futott be, s ma világszerte a legelsők között emlegetik.

          Ahogy a Hotel Európában együtt vacsorázunk, érdeklődő pillantások fordulnak mindenünnen asztalunk felé. Várady Rózsit szeretik, megbecsülik és nagyratartják. Ő maga szerényen beszéli el pályafutását:

          — Bizonyos büszkeséggel gondolok vissza, hogy a magyar kritikusok szigorú nesztora, Keszler József fedezett fel az »Ujság« hasábjain. Még a zeneakadémia növendéke voltam, mikor az egyik vizsga-hangverseny után feltűnést keltő kritika jelent meg rólam az Ujság-ban és a szokatlan hangú beszámolóban az óriási tekintélyű Keszler József nagy jövőt jósolt nekem. Büszke voltam erre a jóslásra, és büszke vagyok, hogy ezt a gyönyörű jóslást beigazoltam.



         Mert Várady Rózsi valóban beigazolta Keszler József jóslását. Két világrész zenei közönsége ismeri nevét s tölti meg hangversenyén a legnagyobb koncerttermeket is. Mikor Salzburgban a Festspielhaus sötétbarna gótikus termében a dobogóra lép, és Mozart-korabeli stilizált aranybrokát és aranycsipke ruhájában csellója mellett helyet foglal, csaknem csupa ismerős arc fordul felé. Baráti tenyerek verődnek össze, amelyek már Amerikában is sokat tapsoltak neki, s akkor is, most is őszintén tapsolnak. Haydn C-dúr egy versenyművét játssza nagyszerű intelligenciával és biztos formaérzékkel, sokoldalú, csipkefinom technikával. Kantilénája meleg, a piccicatoi sziporkáznak, akcentuálása finom és érdekes. Lebilincsel mindenkit, amikor játszik. Minden tétele után dörögve csendül fel a taps. Ennek a nagyszerű művészetnek az alapjait a budapesti Zeneakadémiában rakták le:

          — Schiffer, Popper és Kerpely voltak az első mestereim. Ma is könnyes szemmel gondolok Popper Dávid óráira vissza. Nagyon sokat tanultam tőle és igazi művészetet. Utolsó tanítványa voltam és az első nő, aki kezéből művész diplomát kapott. Később Beckernek voltam a tanítványa. De a tudásom igazi alapjait a budapesti Zeneakadémián szereztem.

          Azután pályafutására terelődik a beszélgetés. Közvetlenül és kedvesen meséli:

          — Amerikában aránylag könnyű volt a dolgom. Európai koncerteimről ismerték már a nevemet. Már a legelső évben Harding elnök fogadóestéjén játszottam, mikor az Egyesült-Államok legfelsőbb bíróságának tiszteletére díszítették fel a Fehér Házat. Örülök, hogy legnagyobb amerikai sikereimet magyar szerzeménnyel arattam, mert Kodály Zoltán csellóra írt magyar táncai az én tolmácsolásomban mindenütt magukkal ragadták a közönséget.

          Ehhez a nagyszerű magyar kompozícióhoz Várady Rózsi Salzburgban se lett hűtlen. A Mozarthausban rendezett hangversenyén Kodály kompozíciója ragadta magával a közönséget, de hihetetlen nagy sikere volt Perényi Géza Csikósnótájának is, amely XVI. századbeli magyar motívumokat használt fel. Ezt a két érdekes magyar kompozíciót, mint igaz gyöngyszemeket illesztette Várady Rózsi az igazán a legnagyobb stílust reprezentáló műsorába.

         Hirtelen elkomolyodik az arca. Valami fájdalom suhan rajta keresztül.

         — Meg lennék elégedve mindennel. Csak szegény anyám lenne velem. Az ő halála, alig pár hónap előtt, nagyon megrázott. A siker is kevésbé izgat, az elért eredményeknek is kevésbé örülök, mióta anyámmal nem oszthatom meg.

          Azután megint maga elé néz, és melegen mondja:

          — Van egy igazán jó barátom: a csellóm. Büszke vagyok reá. Amati készítette 1615-ben a szász királyi család számára. Mellékes, hogy talán az egész világ legértékesebb csellója. Csak az a fontos, hogy lelke van. Nem hagy el, és soha nem csal meg.

          Várady Rózsi évek óta nem hangversenyzett Európában. Amerikai turnéját most is csak a salzburgi meghívás miatt szakította meg. Szeptember elején utazik vissza Amerikába. A tengeren túl is ragaszkodással és szeretettel válogatja össze műsorába a nemes magyar kompozíciókat, hogy azok ékesszóló tolmácsává szegődjön, és szimpátiát, szeretetet, nagyrabecsülést ébresszen Magyarország iránt, amire pedig igazán nem kis mértékben szükség van.



Pünkösdi Erzsébet.



E zenei eseményről bővebben a SZÍNHÁZI ÉLET 1926. évi 34. számában is olvashatunk.


Szkrjabin • 5392019-01-06 01:03:41

147 évvel ezelőtt, ezen a napon született



ALEXANDR NYIKOLAJEVICS SZKRJABIN, orosz zeneszerző és zongoraművész



(1872.01.06-1915.04.27.)



Rónai István A HÉT 1972.01.07-i számában a zeneszerző születésének 100. évfordulója alkalmából az alábbi sorokkal emlékezett meg róla:



Szkrjabin szimbolizmusa



           A romantika óta nem egy művészeti áramlat mohó zaklatottsággal, tudatosan, programszerűen igyekszik elmosni a határokat az egyes művészetek között. A különböző művészetek expanziója a romantikában ölt először feltűnő méreteket: a romantikusok elirodalmiasítják a zenét. Majd az impresszionizmus a maga módján pikturálissá teszi a muzsikát. A szimbolizmus azzal kezdi, hogy zenévé oldja az irodalmat. De ha a l’art poétique-et mindenek előtt és felett a zene érdekli, hol keresse most már önmagát a muzsika?

         Több út áll a századforduló zenésze előtt. A zenére törő irodalmat filozófiává párolhatja, mint Richard Strauss. Megkísértően gazdag kísérőzenét szerezhet a nyelv muzsikájához, a szimbolista költő szózenéjéhez, mint Claude Debussy, és megteremtheti a maga különbejáratú szimbolizmusát — mint Alekszandr Nyikolajevics Szkrjabin.

          Száz évvel ezelőtt, 1872. január 6-án született. Ő a par exelence szimbolista, mi több: a szélsőségesen szimbolista zeneszerző. Meghatározó élménye a szinesztézia, a szín, a fény, a hang, a természet, a művészet korrespondenciája. Prometheus (1913) című szimfonikus művének partitúrájában nemcsak hangszereket szerepeltet, hanem egy fényszórót, az úgynevezett Luce-t is, mely számára a szerző hangjegyekkel jelzi a fény színét, időtartamát. (Kár, hogy akkor — 1913-ban — a világ még nem ismerte Bartók Kékszakállújának szimbolizmuson túlmutató színpadi fényjátékát, szenvedélyes színpompáját, a bartóki szerkezet tengelyének árny- és fénypilléreit.) Szimbolista Szkrjabin az önkívület trombitaszínében (Poéme de l’extase), a mindenséggel való kapcsolatának misztikus, sátános voltában, a végső szintézis reménytelen hajszolásában (misztériumjátékának, a L’acte préalable-nak zenéjéből csak töredékek készültek el). Látnoki színzenéje magán viseli a szimbolizmus múlandóságának bélyegét.

             De sokban igazolta is őt az utókor.
Úgynevezett misztikus hangzatával (kifejtése szétfeszítené e cikk kereteit) az elsők közt lép a hagyományos tonalitáson túli zene talajára, amennyiben a tercépítkezést kvartakkordokkal helyettesíti. Kitervelt hangrendszerével, azzal, hogy előre meghatározott hangzat hangsorára támaszkodik, hatással van a dodekafóniára. Hatással van a folklorizmusra is: a misztikus hangzat szűkített és bővített kvartjaival az akusztikus hangsor lényegére tapint rá. Precedenst jelent a huszadik század majd minden klasszikussá lett zenei irányzata számára.



          »Zenét nekünk« — verselte Verlaine. Színt nekünk — zenélte Szkrjabin. „


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 8032019-01-05 13:59:31

139 évvel ezelőtt született



Kapcsolódó kép



Nyikolaj Karlovics Metnyer (Medtner) orosz zeneszerző



(1880.I.5. Moszkva – 1951.XI.13. London)



[…] „Az orosz zeneszerzők között, különleges hely illeti meg Medtnert. Egész alkotása visszatekintő; távoli, legtöbbször melankolikus emlékezésekből szövődik össze. Ezek bánatos ábrándozások arról, ami elmúlt s már remény sincs arra, hogy visszajöjjön, holott oly kedvesnek és rokonszenvesnek tűnik a zeneszerző szemében.”[…]



Idézet Keldis: „Az orosz zene története” című könyvéből.



*



„Tiszta formaépítésű, világos stílusú művész, aki így az orosz iskola, jelentős tagjává emelkedett.” 



Forrás: Falk Géza: „Csajkovszkij különös élete” című könyvéből.



*



[Zongoraműveit mindig nagy élvezettel hallgatom. A.]



Nikolai Medtner: Sonata in E minor "Night Wind". Andrey Ponochevny (piano) Minsk 2011


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12262019-01-05 11:20:13

A zenéről, illetve az előadóművészek játékáról írt elemzések – bár zenetörténeti jelentőségükre tekintettel rendszeresen idézem őket – megfogalmazásukat illetően sok esetben bizony rászolgálnak a kritikára. Nem mentesek a sallangoktól, a közhelynek minősülő panelektől, a szükségtelen jelzőhalmozásoktól és sok esetben a nevetséges fogalomtársításoktól. E műfaj – sajnos – mind a mai napig megőrizte ezen előnytelen tulajdonságait. Az alábbi kritika záró mondata is ilyen, mindenesetre bizonyíték a művésznő Amerikában elért sikerére:



NEMZETI ÚJSÁG, 1925.04.11.:



Magyar csellóművésznő amerikai sikere.



Várady Rózsi, a néhány év óta Amerikában élő magyar gordonkaművésznő, március 16-án, Newyorkban, a Town Hallban rendezett hangversenyén nagy sikerrel bemutatta Kodály Zoltánnak gordonkára írt magyar népdalait és Kodálynak Bach-korál átiratait. Az amerikai sajtó, élén a Newyork Times, Herald Tribune és The Sun-nel, mint komoly művészi eseményről emlékezik meg a zseniális magyar zeneszerző műveit bemutató hangversenyről, kiemeli Kodály abbeli érdemét, hogy a magyar népdalt regenerálta, elismeréssel adózik továbbá hangszeres képzelőerejének. Várady Rózsit méltatva, magyaros temperamentumát, melegen zengő lírai tónusát és ízléses muzikalitását emeli ki a kritika.



SZÍNHÁZI ÉLET, 1925/18. SZÁM:



Várady Rózsi mackó-hódolója

Várady Rózsi
, az évek óta Amerikában élő gordonkaművésznő legutóbbi hangversenyén kedves jelenet játszódott le. A művésznő bemutatta Kodály Zoltánnak csellóra írt magyar népdalait, amelyek között utolsónak egy medvetánc szerepel. Alig hangzott el a végső akkord, amikor a pódiumra betáncolt egy pünkösdi rózsákkal és ibolyákkal feldíszített, inteilligens külsejű hatalmas mackó, aki a művésznőnek óriási virágkosarat nyújtott át, a közönség élénk tetszésnyilvánítása közepett. A taps még fokozódott, amikor másodízben a művésznő helyett a mackó köszönte meg meghajlással az üdvözlést, és udvariasan morgott is hozzá.”


Zenetörténet • 2522019-01-04 15:38:03

Később a „Muzsikus életem krónikája” című könyvében Rimszkij-Korszakov így örökíti meg a Beljajev-kör történetét:



Rimszkij-Korszakov emlékei Beljajevről:



           »[…] Szentpétervárott – egy koncert alkalmával – odajött hozzám egy magas, jó megjelenésű úr, akivel ismételten találkoztam, de személyesen még nem ismertük egymást. Bemutatkozott – Mitrofan Petrovics Beljajevnek hívták – és engedélyt kért, hogy valamennyi próbán jelen lehessen. Beljajev szenvedélyesen szerette a zenét, el volt bűvölve Glazunov szimfóniájától, amikor az Ingyenes Zenei Iskolában először játszották; kifejezetten emiatt utazott Moszkvába. Ekkor kezdődött nagyjelentőségű ismeretségem ezzel a kiváló emberrel, aki később fontos szerepet játszott az orosz zenében. […]   



             A zenéért, főleg a kamarazenéért odaadóan rajongó Beljajev már régóta minden péntek este maga köré gyűjtötte szenvedélyesen kvartettező barátait. Ő maga is brácsázott, és szorgalmasan kivette részét a kvartett-játékból. Estéiket rendszerint egy Haydn vonósnégyessel kezdték, azután áttértek Mozartra, később Beethovenre és végül valamilyen Beethoven utáni kvartettre. Mindegyik szerző kvartettjét a művek sorrendje szerint vették elő. Ha az egyik pénteken Haydn első kvartettjét játszották, akkor a következőn a második került műsorra. Miután így eljutottak az utolsó kvartettig, újra kezdték az elsővel. 1883-84 telén a „beljajevi péntekeknek” egyre több látogatójuk lett. A kvartett szokásos tagjain – Gelbke doktoron, Gesehus professzoron, Ewald mérnökön és Beljajeven – kívül Glazunov, Borogyin, Ljadov, Dütsch és sokan mások is látogatták az estéket.



          Én is eljártam Beljajev pénteki kamaraestéire. Az esték igen érdekesek voltak, Haydn, Mozart és Beethoven korai vonósnégyeseit elég jól játszották. Az újabb vonósnégyeseket már gyengébben, sőt néha igen rosszul, noha a kvartett tagjai nagyon jó kottaolvasók voltak. Attól kezdve, hogy körünk tagjai is megjelentek a „péntekeken”, a társaság műsora bővült: a legújabb időkben írt vonósnégyesek is műsorra kerültek. Amikor Szasa Glazunov megírta első, B-dúr vonósnégyesét, Beljajev pénteken kipróbálhatta. Beljajev valósággal beleszeretett a fiatal zeneszerző tehetségébe. Később valamennyi vonósnégyesét és vonósnégyesre írt szvitjét, még ha nem is készültek el egészen, rendszeresen eljátszatta. Saját művein kívül Glazunov sok különféle vonósnégyes átiratát is bemutatta Beljajev kvartettjének. Voltak közöttük Bach-fúgák, Grieg-dalok és sok egyéb mű. A Beljajev-péntekek rendkívül megélénkültek, és zavartalanul folytak tovább. […]



            A zene befejeztével éjjel egy órakor vacsorához ültünk. A vacsora bőséges volt, de sűrű poharazgatás követte. Néha vacsora után Glazunov vagy más valaki még zongorához ült, s el-eljátszott valamely új, éppen akkor komponált vagy négy kézre átírt művet. Későn, éjjel 3 órakor oszlott szét a társaság. Egyeseket nem elégített ki a vacsorán fogyasztott ital; ezek a házigazdától elbúcsúzva, anélkül, hogy akárcsak egy rossz szót is szóltak volna, elmentek egy vendéglőbe, és tovább ittak. Néha vacsora után, nem közben egy-két-üveg pezsgő került az asztalra, melyet azon nyomban elfogyasztottak, hogy az új kompozíciót „felszenteljék.”   […]



            A következő években a „péntekek” látogatottsága egyre nőtt. A konzervatórium elvégzése után Félix Blumenfeld és fivére, Szigmund is gyakran eljárt oda. A vonósnégyeseken kívül ettől kezdve zongoratriókat, zongora-kvintetteket is elővettek. Más zongoristák is kezdtek odajárni, néha átutazó művész is akadt köztük. Azok a konzervatóriumi fiatalok, akik nálam végezték el tanulmányikat, ugyancsak beálltak Beljajev pénteki látogatói közé. Hegedűsök is feltűntek az összejöveteleken. Glazunov tudott gordonkázni, és maga is részt vett a kvintettekben, szextettekben és oktettekben. Vacsora után az ivás egyre nagyobb méreteket öltött. […]



            […] Beljajev köre észrevehetően növekedett. Konzervatóriumot végzett tanítványaim – Zolotarev, Akimenko, Amani, Krizsanovszkij és Cserepnyin – egymás után beléptek tagjai közé, s a Moszkvában feltűnt nagy csillag, a kissé természetellenes, kérkedő és öntelt Szkrjabin is csatlakozott hozzájuk. A másik moszkvai sztár Rahmanyinov nem csatlakozott, noha az ő műveit is előadták az Orosz Szimfonikus Koncerteken.[…]



             […] Még tavasszal, amikor elkezdtem a Szaltánt (Képek a Szaltán cár meséjéhez c. zenekari szvitről van szó, megj. A.), megkérdeztem Beljajevtől, vállalja-e kiadását? Beljajev némileg tartózkodó és tagadó választ adott, azt mondva, hogy kissé túl sok operám terheli már a kiadót. Ezért Brüsszelhez fordultam; szívesen vállalta a kiadást, de csak 2000 rubelt fizetett érte, jóval kevesebbet, mint Beljajev szokott fizetni operáimért. Megkötöttük a szerződést, és Brüsszel már csak a partitúra elkészülésére várt. Ekkor azonban Beljajev is érdeklődni kezdett a Képek iránt és vállalkozott azok kiadására. Azt válaszoltam, hogy már Brüsszelhez köt a szerződés. Beljajev láthatóan megbántódott a visszautasítás és a Brüsszellel kötött szerződés miatt. De mit tehettem volna? Nem én voltam a hibás, hanem ő. Ez nem zavarta meg kapcsolatunkat, mely továbbra is jó maradt, Mitrofan Petrovics ettől kezdve úgy döntött, hogy általában nem ad ki operákat, mert állítólag nagyon felgyülemlettek a zenekari és kamaraművek, s azok kiadása fontosabb. Mégis saját maga cáfolta meg magát, amikor a Tanyejev-féle Oresteia kiadására vállalkozott. […]



            […] Az operát Tanyejev (Oresteia - megj. A.) bemutatta az igazgatóságnak, és azt a Mariinszkij Színház műsorára tűzte. Napravnyik nem vállalta az Oresteia dirigálását. Krusevszkijt bízta meg vele. Jelentős közönségsikerrel mutatták be. A második-harmadik előadás után azonban az igazgatóság (úgy gondolom Napravnyik részvételével) megkurtította az operát. A szerzőt ez felháborította, nem volt hajlandó aláírni az igazgatósággal a megállapodást, és az operát levették a műsorról. Beljajevnek tetszett az Oresteia, és nagyon méltánytalannak találta az igazgatóság eljárását Tanyejevvel szemben; együttérzése kifejezéseképpen nyomban felajánlotta a zeneszerzőnek, hogy operáját kiadja. […]



            […] Elérkeztek a karácsonyi ünnepek. Beljajev már régóta gyengélkedett, és most súlyos operáción esett át. Az operáció sikerült, de két nap múlva a beteg szíve felmondta a szolgálatot, és Beljajev 67-ik évében meghalt (a régi orosz naptár szerint: 1903. december 22-én, a Gergely naptár szerint 1904. január 4-én – megj. A.).



            Könnyen el lehet képzelni, milyen nagy csapást jelentett ez az egész körnek: elvesztette éltető központját. Beljajev részletes végrendeletben gondoskodott családjáról, különben egész vagyonát zenei célokra hagyományozta. A felosztott tőkerészeket a végrendelet szerint az Orosz Szimfonikus Koncertek, a zeneműkiadók, zeneszerzői jutalmak, egy Glinka alapítvány, kamarazenemű  pályázatok és nyomorgó muzsikusok segélyezésének céljára kellett fordítani. Ezen-kívül a végrendelet még kisebb meghagyásokat is tartalmazott. A tőke igazgatásával és valamennyi zenei ügy irányításával hármunkat bízott meg: engem, Glazunovot és Ljadovot, azzal a kötelezettséggel, hogy válasszunk magunk mellé helyetteseket. Oly nagy tőkéről volt szó, hogy a hangversenyekre, a zeneműkiadásra, a jutalmakra és egyebekre csupán a tőke kamatát kellett fordítanunk, azt sem teljes mértékben, maga a tőke érintetlen volt, sőt az idők folyamán mind jobban növekedett.



            Mitrofan Petrovics Beljajev önzetlen művészetszeretetének jóvoltából tehát bámulatos és hallatlan intézmény létesült, amely egyszer s mindenkorra biztosította az orosz zeneműkiadást, koncerteket, prémiumokat; élén az első időben a mi triumvirátusunk állott. […]«



Vajon meddig tartott ez az anyagi biztonság? Rimszkij-Korszakov 1908-ban, Ljadov 1914-ben meghalt. 1917-ben pedig Oroszországban kitört a forradalom, s később Glazunov is elhagyta az akkor már szovjet területet képező országot. Mi lett a hatalmas Beljajev vagyonnal?


Zenetörténet • 2512019-01-04 15:33:51

EGY NAGY OROSZ ZENEBARÁT EMLÉKÉRE:



115 évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el



Képtalálat a következőre: „митрофан беляев”



MITROFAN PETROVICS BELJAJEV orosz mecénás és zeneműkiadó



(Szentpétervár, 1836.02.22. – Szentpétervár, 1904.01.04. /a Gergely naptár szerint/)



Részlet Keldisnek az „Az orosz zene története” c. könyvéből:



          »[…]



            Beljajev 1836. február 22-én született Szentpétervárott. Gazdag orosz kereskedő és faiparos, lelkes híve volt az orosz zenének és hatalmas vagyonát ennek népszerűsítésére és ösztönzésére fordította. […] Beljajev indította el az orosz „szimfonikus hangversenyeket,” melyeknek műsorán kizárólag hazai zeneszerzők darabjai szerepeltek. Ő létesítette a Zenei Kiadót is (Lipcse, 1885 – megj. A.) is. Mindezzel sikerült elősegítenie az orosz zene klasszikus alkotásainak széleskörű népszerűsítését; a fiatal, pályájukon még ismeretlen szerzőket ezen a réven ismerte meg a közönség. […] minden évben jelentős összegű „Glinka díjat” tűzött ki az orosz zeneszerzők legjobb szimfonikus és kamarazene műveinek jutalmazására.



            Mint a kamarazene nagy kedvelője, évek hosszú során át hetenként minden pénteken meghívott pétervári lakására egy-egy kvartettet; maga rendszerint a brácsát játszotta. (Hegedülni és zongorázni is tudott. A kör nevét Beljajevről kapta, aki Rimszkij-Korszakovval az élen maga köré gyűjtötte a pétervári zeneszerzők zömét. - Megj. A.) A nyolcvanas évek közepén a Beljajev-féle péntekek résztvevőinek száma bővült. Ismert pétervári zeneszerzők lesznek a Beljajev-ház állandó látogatói, köztük Borogyin, Rimszkij-Korszakov, Ljadov és a fiatal Glazunov, akit a házigazda különleges, majdnem atyai szeretettel vesz körül. Ezzel lassan megváltozik az összejövetelek jellege és programja is. A legnagyobb figyelmet a korabeli orosz zenére fordítják. Az új műveket, a kör tagjainak új alkotásait gyakran hevesen megbírálják, megvitatják.



            A kör így zeneszerzők csoportjává változik, amely az orosz zeneművészet egy bizonyos irányát képviseli. A kör vezető tagjai Rimszkij-Korszakov, Ljadov és Glazunov. Beljajev hangversenyrendezői és kiadói tevékenységének minden kérdését megtárgyalja velük.



            A kör, amelynek életében tevékeny részt vesz Sztaszov is, mind összetétele, mind alkotói tevékenysége tekintetében mintegy örököse volt az „Ötöknek.”[…]«



(Folyt. köv.)


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12252019-01-04 08:17:25

Kissé előreszaladtam az időben. Pedig az alábbi két újsághírt – a párhuzamba állítás végett - mindenképpen idéznem kell. Miféle kishitűség, önértékelési deficit „munkál” bennünk, hogy számunkra csak a külföldről importált hazainak van igazán értéke?



BUDAPESTI HÍRLAP, 1920.12.29.:



IRODALOM ÉS MŰVÉSZET.

(Hangverseny.) Szimpatikus fiatal művésznővel ismerkedtünk meg ma este, Várady Rózsival. Hangszerének nincs túl nagy tónusa, teknikája sem bevégzett tökéletességű, de játéka finom, ízléses és komoly fejlődést ígérő. Kissé tartalmasabb műsort szerettünk volna. Popper és Glazunow darabjaiból a kisasszony muzikalitását nem ítélhetjük meg eléggé, legföljebb dologbeli készségét. A közönség jóindulatúan (?!) fogadta a bemutatkozást.



VILÁG, 1921.11.11.:



          Einstein táviratilag gratulált egy amerikai magyar művésznőnek



          (A Világ tudósítójától.) Az Amerikába szakadt magyar művészekről mostanában sok szó esett és a hírekből konstatálható, hogy a nemzetközi versenyben nem maradnak el a nagy nyugati starok mögött. […] Király Ernő, tkai Márton mellett most egy Magyarországon kevéssé ismert magyar csellóművésznő nagy eredményeiről értesülünk a The Newyork Times, a The Globe és a Newyork Herald elragadtatással teli recenziói révén. Várady Rózsinak hívják a fiatal művésznőt, akiről egy ízben már írtunk azzal kapcsolatosan, hogy Einsteinnal együtt turnézott a nagy amerikai városokban. Várady Rózsi koncertjein elsősorban a bennszülött newyorkiak tapsoltak a magyar művészet nemzetközi viszonylatban is magasnívójú és mégis sajátságos hangsúlyú reprezentánsának.

          A Newyork Herald „Girl Cellist Makes Debut" címmel ír első felléptéről, mely az Aeolian-hallban folyt le New-York egész zenevilágának jelenlétében. A kritika nemzetközi meglepetésnek minősíti Várady Rózsi debütjét és bizonyos elégedettséggel állapítja meg, hogy ez a ragyogó karrier az amerikai metropolisból startolt világhódító útjára. A The Globe-ban Pitta Sauborn, a legkiválóbb amerikai zeneesztétikus foglalkozik egy félhasábos cikkben a bemutatkozással és Casals Pablot emlegeti, mint akihez nő létére is a legközelebb áll egyéni interpretáció és szemfényvesztő technika dolgában. A Staatszeitung a következőket írja: „Egy elragadóan érdekes ismeretséget kötött tegnap közönségünk az Aeolian-hallban Várady kisasszonnyal, akinek ragyogó teljesítményei az egész közönségből spontán csodálatot váltottak ki. Napfényes becsületesség és szeretetreméltó artisztikum jellemzi művészetét: mindent jól fog fel és jól fog meg és annyira átitatja művészetét érzelmeivel, hogy a háttérben működő hatalmas erőkifejtésről szinte megfeledkezik az ember. Valóban felfrissítő művészi élvezet volt ez a két óra.“

          […]

          Várady Rózsi nagy sikeréről érdekes levélben számol be unokabátyjának, Emőd Tamásnak.

          »Most, hogy az első sorsdöntő siker után vagyok — írja —, azt hiszem én is, hogy igazuk van azoknak, akik itt egy nagy karriert jósoltak nekem. A Times-ben megjelent kritikámat mellékelem, azt mondják szenzációs. Mert itt minden szenzációra megy, ez a legfontosabb. Az embereknek kevés az idejük, mindenki addig dolgozik, amíg kilóg a nyelve, mindenből csak a legjobbat akarják, legyen az selyemharisnya, fogpaszta vagy művészet. Természetesen van itt is igazi műértő közönség, hiszen ez az ország olyan végtelenül nagy, hogy bőven jut ebből is.«

          A művésznő sikerének híre Londonban érte Einstein professzort és családját. A világhírű tudós nyomban sietett gratulációval és a következő szövegű táviratot küldte Várady Rózsinak: »Nagy szeretettel és büszkeséggel üdvözöljük valamennyien. Einstein és családja.«


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12242019-01-03 09:09:53

BUDAPESTI HÍRLAP, 1922.03.19.:



„(Magyar művésznő hangversenye a Fehér Házban.) Tegnapi számunkban megírtuk, hogy Várady Rózsi csellóművésznő Washingtonban abban a kitüntetésben részesült, hogy Harding elnök a legfelsőbb körök tiszteletére rendezett hangversenyre a Fehér Házba hívta meg. A magyar művésznőről, a ki a híres orosz tenoristával, Rosing Vladimirral együtt általános tetszést aratott az estén — ezt írja egyik washingtoni lap (The Evening Star): Várady Rózsi, a fiatal magyar csellóművésznő teknikája olyan könnyed és folyékony, mint egy hegedűsé, tónusa hol széles, hol lágyan ömlő, ujjai alatt úgy peregtek a trillák, mint egy bálkirálynő kezében az ezüst konfetti. Művészete komoly, egyénisége lebilincselő. A hangverseny után az elnök és felesége köszönetet mondtak a magyar művésznőnek, hogy az est fényét és szépségét művészetével felejthetetlenné tette. A következő napon az elnöknő egy óriási rózsakosarat küldött neki, Harding elnök pedig sajátkezűleg írt, meleghangú levélben a művésznő további pályájához szerencsét kívánt.”


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12232019-01-02 12:16:06

DAILY NEWS, 1921.04.14., FŐ KIADÁS, 8. OLDAL:



Várady Rózsi fotója alatt a következő felirat áll:



„Miután az európai hangversenytermekben nagy sikert aratott, Váradi Rózsi kisasszony, csellóvirtuóz, tegnap megérkezett hozzánk az Olympic gőzhajón, hogy országunkban hangverseny-körutat tegyen. Útja során pompás zenei műsorokkal szórakoztatta útitársait.”


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12222019-01-02 11:50:58

Nevét a magyar lexikonokban hiába keressük. Magyar Wikipédia-oldalt sem találunk róla. Pedig híres volt. Életének rövid, alig több, mint 3 évtizede alatt személye és tehetsége mind Európában, mind az Amerikai Egyesült Államokban ismertté vált. Ehhez pedig igazán nagynak kellett lennie. Hiszen a hírek az ő korában nem jutottak el a futótűznél is sebesebben, másodpercnyi gyorsasággal a világ minden zugába. Az új világ partjait is hosszas hajóút megtételével érte el. Ki volt hát ő?  



Varady LCCN2014713363.tif



Várady Rózsi csellóművész



(Budapest, 1902.03.04.- New York, 1933.12.19.)        



Rövid életrajza az angol nyelvű ismertető nyomán:



Budapesten született; apja dr. Várady[1] Vilmos volt. A budapesti Királyi Zeneakadémián ő volt az első nő, aki művész diplomát szerzett. Pablo Casalsnál is tanult. 1921-ben lépett fel először Amerikában, és 1926-ban a Salzburgi Fesztiválon szólistaként szerepelt.



1929-ben férjhez ment Anthony József író- és kiadóhoz. A New York-i Park Central Hotelban hunyt el 1933. december 19-én, szívbetegségben.





[1] Eredeti nevén: Schwartz Vilmos – megj. A.




Zenetörténet • 2502019-01-02 10:08:52

MAGYAR KIRÁLYI OPERAHÁZ



Az orosz balett vendégjátéka 1912.XII.29.

 



A mai produkciók közül új volt a Thamar. Érdekes, erotikától izzó mimodráma Lermontov egyik verséből. A zene Balakirev hasonló című, ragyogó színekben pompázó szimfonikus költeménye. Fokin koreográfiája nyomon követi a muzsikát, de nem mindig megfelelő invencióval. Fantáziánk a buja vérű Thamar szerelmeskedését Balakirev hatása alatt mámorosabbnak, csillogóbbnak képzeli el, mint a hogy Fokin tablói tárják elénk. A kápráztató színorgiában végül a tragikum komor feketesége is elhalványodik. Thamar nyugágyon pihen kastélyának tornyában. Kitekint az ablakon a hóborította messzi tájra, mely vakítóan fénylik a holdsugárban. Hirtelen fölriad, mohón fölkapja kendőjét és meglengeti: a távolból férfi közeleg. Szolgái bevezetik az idegent. Fejét kámzsa takarja, melyet Thamar egy rántással letép. Acélos izmú, gyönyörű fiatalember áll előtte. A nő alakja kéjesen rázkódik meg. Parancsot ad. Csodaszép leányok jelennek meg és észbontó táncba kezdenek.



Majd katonák jönnek elő s fegyvertáncot járnak. Vérpezsdítő melódia bukkan föl a zenekarban, melyből egyre tüzesebb és forróbb hanghullámok áradnak. A színpadon vad bakkanál. Hajlékony, karcsú nők suhannak szinte kígyózva, hatalmas férfiak rohannak utánuk. Á szédítő forgatagban fátylak lobognak, kardok villognak, kések cikáznak a padlóra. Thamar magához öleli az idegent és táncra perdül vele. Az érzékiség már a paroxizmusba csap át, mikor a pirkadó hajnal belopódzik. Kinyitják az ablaktáblákat, a szenvedelem lehűl. Vége az éjszakának. Thamar kirántja övéből tőrét s leszúrja a szerelmes ifjút. Holttestét a szolgák beletaszítják az alant zuhogó folyóba. Thamar boldogan dől le ismét nyugágyára. Elmereng az átélt órák emlékein. Aztán fölriad. Kendőjét lengeti. A hómezőn át ismét férfi közeledik a kastély felé. ...



(BUDAPESTI HÍRLAP, 1912.XII.29.)


Zenetörténet • 2492019-01-02 01:06:46

MILIJ ALEKSZEJEVICS BALAKIREV



182 évvel ezelőtt született Milij Alekszejevics Balakirev, az orosz zeneművészet egyik vezéregyénisége.               



(1837. január 2. Nyizsnyij Novgorod - 1910. május 29. Szentpétervár)



Neve elválaszthatatlanul fonódik össze a múlt század orosz nemzeti törekvéseivel, a „hatalmasok kis csoportjának" mozgalmával, Muszorgszkij és Rimszkij-Korszakov művészetével. A század második felében az orosz zenei élet csaknem minden nagyobb eseménye valamiképpen az ő nevéhez fűződik, s csaknem összes zeneszerző társa — Muszorgszkijtól Ljapunovig — sokat köszönhet neki.



Milij Alekszejevics Balakirev 1837-ben született Nyizsnyij-Novgorodban. Első zenei tanulmányainak különösen az szabott jó irányt, hogy sorsa hamarosan Karl Eisrichhez vezette, Ulibisev, a híres muzsikus-főúr kamarazenészéhez. Ulibisev, Mozart lelkes és jótollú orosz életrajzírója, igazi európai színvonalú zenei életet teremtett környezetében; házi zenekara, melyben Balakirev is közreműködött, Mozart- és Beethoven-szimfóniákat adott elő. Balakirev Ulibisev révén került fel Pétervárra, Oroszország zenei centrumába, Glinka környezetébe. Itt érlelődött meg benne az elhatározás, hogy a muzsikus-életpályát választja.



Eszményképe Glinka, az európai műveltségű, de orosz nemzeti célokat követő muzsikus. Már első kompozíciói is ilyesféle törekvést mutatnak: 1853-ban, 10 éves korában orosz népdalokra ír fantáziát, 1855-ben pedig Glinka Iván Szuszanyinjából fűz össze nagyszabású zongoraparafrázist — csaknem Liszt modorában.



Az 50-es évek végén kerül kapcsolatba Pétervárott Muszorgszkijjal, Kjuival, később



Rimszkij-Korszakovval és Borogyinnal. Megismerkedésük az orosz zenetörténet virágkorának kezdetét jelenti. Balakirev e fiatal zenészek mestere, társa, szervezője és lelkesítője — különösen az első években, mikor még a tanulás, a művészi érdeklődés korszakát élik.



Balakirev közben más területen is szervezi a zeneéletet: Lomakinnal társulva Szabad Zeneiskolát létesít, mely színvonalas hangversenyeivel rövidesen Pétervár legjelentősebb zenei centrumává emelkedik. Ugyanakkor a Kaukázus vidékére is el-ellátogat, ahol többek között cserkesz és perzsa dallamok keltik fel érdeklődését. Rendszeresen is foglalkozik népdalok gyűjtésével és publikálásával, példát szolgáltatva ezzel ugyancsak népi és orientalisztikus érdeklődésű társainak. Neve Nyugaton is ismertté válik: elsősorban benne látják Glinka örökének legigazibb birtokosát, így személyes jelenlétével segíti elő 1867-ben Prágában Glinka két nagy operájának bemutatóját. Számos társadalmi elismerésben is részesül: Lomakin után a Szabad Zeneiskola igazgatója, Rubinstein után a Cári Zenetársaság vezető karnagya lesz, sőt később a cári kápolna zenei vezetését is reá bízzák.



Makacs, összeférhetetlen természete miatt azonban egész életét heves összecsapások, kellemetlenségek keserítik meg. Súlyos idegzavarai pedig nemegyszer teljes alkotói tétlenségbe kényszerítik. 1890 táján Rimszkij-Korszakovval való szoros barátsága is megszakad; egyedüllétében fiatalokat gyűjt maga köré, közöttük Ljapunovot, az ifjú orosz nemzedék legtehetségesebbikét. Alkotóereje azonban már hanyatlóban van. 1894-ben Varsóban lép utoljára a közönség elé, Chopin b-moll szonátájával, életének egyik kedves repertoár-darabjával. Ezután, különösen a századfordulótól kezdve, teljes visszavonultságban él. Alkotókedve mintha ismét visszatérne egy időre: előveszi félben maradt második zongoraversenyét, befejezni azonban most sem tudja.



Balakirev zenéje csak néhány, vitathatatlanul kiemelkedő darabjában él számunkra. Művészetét európai romantikus hang (Chopin, Schumann, Berlioz) és keleti kolorit keveredése jellemzi. Ez a sajátos stílus leginkább Nyikolaj Rubinsteinnek ajánlott, „Jslamey” című keleti fantáziájában mutatkozik meg, ebben a nagyszerű zongoradarabban, mely az egész világ koncertpódiumain gyakran szerepel. Hasonlóképpen igen sikerült kompozíció a „Tamara” című szimfonikus költemény az orosz Loreleyről; ebben Balakirev félreérthetetlenül Liszt nyomdokain halad.



Balakirev munkássága azonban nem annyira művei, mint inkább zenei nevelő-szervező tevékenysége által vált halhatatlanná. Műve, szelleme nagy kortársainak zenéjében él — rejtetten, de kimutathatóan. És ez már önmagában is elegendő ahhoz, hogy nevére kegyelettel emlékezzünk, s munkásságára megbecsüléssel gondoljunk.



Kárpáti János”



MUZSIKA, 1960. 7. szám



Mily Balakirev - Tamara, symphonic poem (1867-82)


Zenetörténet • 2482019-01-02 00:25:57

A 104 éve elhunyt GOLDMARK KÁROLY EMLÉKÉRE



(1830.V.18. – 1915.I.2.)



"Egyetlen találkozásom Wagnerrel.

Közli: Goldmark Károly.



Egy hangversenypróbán láttam először Wagner Richardot.



Éppen a «Tannhäuser» nyitányát tanulmányozta és mindjárt kezdetben azt kívánta az első kürtöstől, hogy a korál első ütemeit kötöttebben játssza.



Egynéhány sikertelen kísérlet után így szólt a kürtös: „Kérem Mester,

— ezt a részt nem lehet a kürtön kötve játszani.”



„Hát kedves barátom,”

— felelte Wagner„miért is volnánk mi tulajdonképpen művészek?”



Ez a megjegyzés használt, mert a kürtös ezt a helyet aztán már kötve fújta.



Tudvalevő, hogy Wagner Richard a 60-as évek elején Bécsbe jött, hogy hangversenyeit vezesse. Bécsi tartózkodása idejében a közeli Penzingben lakott, — én pedig Bécs mellett Unter-St.-Veitben.



Egyik este olvasgatva sétáltam a mezőn. Már erősen alkonyodott, amikor két embert pillantok meg, akik kiáltozva közelednek felém. Azt hittem, hogy kissé be vannak csípve s épen ezért leültem egy kőre, hogy elhaladhassanak előttem.



Amikor közelembe értek, megismertem Wagner Richardot egyik ismerősöm kíséretében. Wagner volt az, aki annyira kiabált; erősen méltatlankodott amiatt, hogy a bécsi előadásban a Lohengrin egyik karát túlságosan gyors tempóban éneklik s ugyanakkor ő maga énekelte el a kifogásolt részt úgy, amint azt énekelni kellett volna. Bemutatkoztam Wagnernek; s aztán elkísértük őt a villájáig. Útközben keservesen panaszkodott vigasztalan anyagi helyzete miatt.



Én akkor már ismertem «Tannhäusert», «Lohengrint» és Wagner utolsó hangversenyeiből a «Mesterdalnokok»-nak, a «Walkür»-nek meg «Siegfried»-nek egyes töredékeit s rajongó lelkesedéssel volt tele a lelkem.



Leírhatatlanul fájdalmasan hatott rám, valósággal a szívembe markolt, amikor ennek az embernek a panaszkodását kellett hallgatnom és bár gyűlölök minden érzelgő pózt, mégis a lelkemből röppent ki ez a megjegyzés: „De tisztelt mester, hát nem lel Ön minderre vigaszt nagyságának és halhatatlanságának tudatában?”



„Oh, hagyja ezt” — felelte ő — „mit ér mindez! Spontini haldoklott s bizony mindez cseppet sem volt kellemes neki; nem akart meghalni, védekezett, jajgatott; a halál közellétének érzete megremegtette őt. És amikor Berlioz vigaszképen halhatatlanságára emlékeztette, — szomorúan fordult el, mondván: „Ne csináljon rossz vicceket.”



Ez időtől fogva nem láttam többé Wagnert. Néhány héttel később megtörtént a „csodálatos esemény” — Lajos király felkereste őt, Wagner ezután már csak egyszer vagy kétszer jött Bécsbe; de a véletlen mindig megakadályozott abban, hogy vele találkozhassam."



 A ZENE, 1913. május hó, (V. Évfolyam, 5. szám)


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12212019-01-01 23:53:55

          Ígéretemhez híven visszatérek még kobzos55 Fórumtársam jogosan felvetett kérdésére: Helyesek-e a Perényi Géza nevéhez rendelt születési, ill. elhalálozási adatok? Fórumtársam kérdésére nem találtam megnyugtató választ. A Magyar Családtörténet-kutató Egyesület által rögzített információk elsősorban azokra a személyekre vonatkoznak, akiknek a származása iránt valaki már jelezte érdeklődését. Elképzelhető, hogy Perényi Géza zeneszerző nem tartozott ezek közé. De tegyük fel, mégis felmerült az információigény, és megindult a nyomozás az ő személyét illetően is.



          Pinkász Sándor – Perényi Géza feltételezett édesapja – mérnökember volt, a Magyar Mérnök- és Építészegylet Közlönye 6. évfolyamának 1872. évi 4. számában u.i. az alábbi címmel jelent meg egy dolgozata:



          „VI. A gőzgép jelzett munkája (VIII. tábla) Pinkász Sándortól […]”.



          Egy évvel zeneszerzőnk állítólagos születési éve után pedig A HON c. lap 1878.01.22-i számában ezt olvashatjuk:



           „Névváltoztatások: […] …………. Pinkász Sándor (helyesebben Sámuel) fővárosi lakos saját, valamint József és Géza nevű kiskorú gyermekei »Perényi«-re […] átváltoztatá vezetéknevét, belügyminisztériumi engedelemmel.”



          Ha Perényi Géza születési évszáma helyes, akkor zeneakadémiai tanulmányait zeneszerzőnk csak 30 éves korában (1907-ben) fejezte be. Első diplomára ritkán tesz szert az ember 30 évesen. Elképzelhető, hogy Perényi Géza először -  apja foglalkozását követve és a biztos egzisztencia megteremtése érdekében - először gépészmérnöki diplomát szerezett. Külföldről – ahol karmesterként vált ismertté - 1914-ben tért haza. Minthogy zeneművészként Magyarországon gyakorlatilag az első világháborúnak, az 1919. évi zavaros időszaknak és hazánk kétharmada tragikus elvesztésének az idején kellett megalapoznia egzisztenciáját, elképzelhető, hogy ez idő alatt ésszerűbbnek látta visszatérni (feltételezett) polgári foglalkozásához, és mérnökként valóban vasgyári felügyelői beosztásban dolgozott.



          Ez az okfejtés talán elfogadható is lenne, csakhogy felvetődik még egy zavaró kérdés: Ha Pinkász Sándor eredetileg még Sámuel! is volt, akkor ki volt „Pinkász Sámuelné, sz. Handelszmann Háni, porczelán- és könyvkereskedő Beregszászon”, aki a Központi Értesítő 1880.11.28-i, 95. számában van bejegyezve (Beregszászi Törvényszék, 1880. nov. 4., 280./1.)? E bejegyzés szerint az őt alkalmazó cég vezetője: Pinkász Sámuel. (Ők lehettek Perényi Géza nagyszülei, minthogy Perényi Géza apja, mint Pinkászék elsőszülött fia, örökölte apja keresztnevét?)



          Ha így van, akkor hogyan értelmezzük Perényi Géza mély katolikusságát? A feltételezett nagyszülők, a feltételezett apa, anya és a zeneszerző feleségeinek állítólagos neveiből ítélve Perényi Géza zsidó származású lehetett. E tény, persze nem zárja ki a katolikus hitet, de magyarázatot ad arra, hogy 1939 után miért nem hallunk Perényi Gézáról. Az ötvenes években pedig a zeneszerző már amúgy is előrehaladott korú volt, így azután az utókor annak rendje-módja szerint megfeledkezett róla.



         A zenetörténészek feladata kideríteni az igazságot. E néhány mondat szerepe csupán gondolatébresztésül szolgál.


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12202019-01-01 12:31:52

És ami még a zeneszerző halála után történt, illetve nyomok, amelyek fennmaradt zeneművei felkutatásában segíthetnek.



MAGYAR NEMZET, 1970.01.07.:



A magyar orgonazene című sorozat harmadik kötete. Gergely Ferenc gondozásában, most jelent meg a Zeneműkiadónál. A kötet Perényi Géza, Gárdonyi Zoltán, Huzella Elek, Kapi-Králik Jenő, Lisznyay-Szabó Gábor, Koloss István és Sulyok Imre műveit tartalmazza.”



ÚJ EMBER, 2005.03.20.:



A budapesti Szent István bazilika énekkara márc. 20-án 10 órától a következő műveket adja elő: […] Perényi Géza: Alleluja, […].



ZIRCI APÁTSÁGI BAZILIKA, 2012.:



Orgonahangversenyeink: 



Augusztus 26. vasárnap 16 óra - Rostetter Szilveszter orgonaművész



Pikéthy Tibor, Bakfark Bálint, Brassai Croner Dávid, Wolmuth János, Nowotny Ferenc Miklós, Liszt Ferenc, Antalffy-Zsíros Dezső, Kapi-Králik Jenő, Huzella Elek, Lisznyai Szabó Gábor, Rostetter Szilveszter, Perényi Géza műveiből.”



Zenei kéziratok jegyzéke, II. kötet, 144. old. (1923)



„Perényi Géza: Ballada nagy zenekarra. Op. 13. Eredeti kéziratos vkönyv. 18 lev. 2 r.”



A Petőfi Irodalmi Múzeum évkönyve, 1959



129. oldal:



"[…] Perényi Géza      Én. zg. op. 66. Szerző k. 1931. […]”



133. oldal:



"[…] Az Értől az Óceánig



1. Perényi Géza    Én. zg. op. 68. Szerző k. előkészítve. […]”



Az Országos Széchenyi Könyvtár évkönyve, 1979:



„[…] A Zeneműtár kiemelésre méltó új szerzeményei egy eddig ismeretlen, kiadatlan Dittersdorf-szinfónia eredeti kéziratos partitúrája, továbbá huszadik századi magyar zeneszerzők (Farkas Ferenc, Kardos István, Kiszely Gyula, Kósa György, Perényi Géza, Soproni József) zeneművei eredeti kéziratai. […]”


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12192019-01-01 12:11:16

Perényi Gézának az 50-es évek kemény időszakában bekövetkezett haláláról mindössze egyetlen írást találtam:



EVANGÉLIKUS ÉLET, 1954.04.04.:



"MEGHALT PERÉNYI GÉZA



E kiváló zeneszerzőnk nem a mi egyházunk tagja volt, hanem a római katolikusé. Egyházunkkal mégis oly szoros kapcsolatot tartott szelleme és művészete által, hogy távozása fölött nem térhetünk napirendre anélkül, hogy le ne tegyük a hála és kegyelet koszorúját elé. Perényi Géza állandóan lapozgatta a Dunántúli Énekeskönyvünket, s a korálszövegek közül nem egy ihlette meg teremtő lelkét. A korálok dallamait e búcsúsorok írója ismertette meg vele. S ekkor egy csodálatos dallamvilág tárult fel előtte, amely fogvatartotta őt egészen halála napjáig. Hasonló eset történt az elmúlt száz év egyik legnagyobb német zeneszerzőjével, Max Regerrel is, akinek híressé lett e mondása: »A protestánsok nem is tudják, mekkora kincsük van a koráljaikban.« Hát Perényi Géza tudta, mert miként Regert, őt is ugyanoly módon megihlették a mi korálszövegeink és koráldallamaink. Tanúság erre, hogy miként a római katolikus Reger, úgy a római katolikus Perényi Géza is egész sorozat gyönyörű evangélikus korálelőjátékot komponált orgonára. Említsük itt meg a Perényi Géza által feldolgozottakat: Térj magadhoz, drága Sión — Krisztus, aki boldogít (Christus, der uns selig macht) — Ne csüggedj el, kicsiny sereg — Az én időm, mint a szép nyár — Dicsőült helyeken — Jézus, ki bűnös lelkemet — Én Istenem, én bűnös ember — Hirdetek tinéktek — Jézus, Istennek Báránya — Mely igen jó az Úristent dicsérni — Krisztus, Te vagy életem (2 drb) — Mily nagy az Úr kegyelmessége (2 drb).

Perényi Géza 1877-ben született, a Zeneakadémia elvégzése után fiatalkorában külföldön karmesterkedett. A fent felsorolt evangélikus orgonazenén kívül írt operát, miséket, kantátákat, szimfóniákat, s különféle összeállítású kamarazenét. Két kompozíciójával elnyerte a Zichy Géza-díjat és a Reményi-díjat. Mi, evangélikusok, gondoljunk hálásan drága halott barátunkra, s kegyeletünk adóját rójjuk le akképpen, hogy a részünkre komponált evangélikus orgonazenét minél gyakrabban szólaltassuk meg az Úr dicsőségére.



Zalánfy Aladár”


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12182018-12-31 09:10:08

1935-től 1939 közepéiig Perényi Gézáról már csak a rádióban hallhatunk. Zalánfy Aladár orgonaművész (ugyancsak Koessler-tanítvány, aki maga is játszott Perényi-műveket) 1937-ben még hosszabb cikket ír róla a Protestáns Szemlében, de egyetlen forrásból sem derül ki, hogy 1939 után miként alakult e zeneszerzőnk sorsa.



KIS UJSÁG, 1936.05.28.:



Rádióműsor, hétfő, június 1., Budapest II:



„[…] 6.40—7.10: Ifj. Toronyi Gyula énekel (zongorakísérettel). … 7. Perényi Géza: Ád az Isten. […]”



Rádióműsor, hétfő, június 2., Budapest II:



„[…] 1.00—-2.20: A rádió szalonzenekara. […] 3. Perényi Géza : Dal szöveg nélkül. […]”



DUNÁNTÚL, 1937.08.07., rádióműsor, 08.09., kedd, Budapest I:



„[…] 18.30 A rádió szalonzenekara. […] 3. Perényi Géza: Bál után. […]”



NÉPSZAVA, 1937.09.18.:



Rádióműsor, 09.23., Budapest I:



„[…] 21.00: Új magyar zeneművek. Előadja az Operaház tagjaiból alakult zenekar. Vezényel Rajter Lajos. Közreműködik Takács Jenő (zongora). 1. Perényi Géza: G-dúr szimfónia (második). […]”



Rádióműsor, 09.24., Budapest I:



„[…] 17.25: A rádió szalonzenekara. […] 5. Perényi Géza: Bölcsődal; b) Kis történet, gavotte. […]”



PROTESTÁNS SZEMLE, 1937, 383. oldal:



Magyar zeneszerző koráljátékai.



          Perényi Géza kiváló zeneköltőnk tollából most hagyta el a sajtót 10 orgonakorálelőjáték, melynek nagyobb része főleg magyar dallamok fölötti kompozíció. A korálelőjáték irodalmát főleg német zeneszerzők művelték már 400 év óta. Ez a magyarázata annak, hogy speciális magyar koráldallamaink fölött eddigelé még nem jelentek meg korálelőjátékok. Ha komponált is egy-két magyar zeneszerző néhány korálelőjátékot, az az evangélikus orgonások részére hozzáférhetetlen volt, mert ezek ezideig csak kéziratban vannak meg. Annál nagyobb örömmel kell hát üdvözölnünk Perényi Géza most megjelent korálelőjátékait, mert így ezentúl hazánk összes evangélikus templomaiban is be lehet vezetni a gyülekezet magyar koráléneklését hozzáillő és azon felépülő művészi értékű, stílusos és egyházi szellemben írt korálelőjátékokkal.

          A zenei világban járatosabbak előtt nem ismeretlen a szerző neve. Zenekari hangversenyeken több művét, valamint Budapest katholikus templomaiban néhány gyönyörű miséjét is hallottuk, melyeket a rádió is közvetített. Mindezen műveken átvonuló előkelő ízlés, nagyvonalúság, biztos ellenpontozó művészet s tematikai invenció arra predesztinálja Perényi összes orgonaműveit, hogy azok a mi evangélikus templomainkban is felcsendüljenek Isten dicsőítésére. Ezért hívjuk fel evangélikus orgonásaink szíves figyelmét a most megjelent 10 korálelőjátékra, melyek egyenkint is kaphatók a Rózsavölgyi és Tsa cégnél (Budapest, IV., Szervita-tér 5.).



 Zalánfy Aladár



10 choralvorspiele für Orgel



https://antikva.hu/zene/10-choralvorspiele-fur-orgel



NÉPSZAVA, 1938.01.15., rádióműsor 01.21-én, Budapest II:



„[…] 20.25: A rádió szalózenekara. […] 9. Perényi Géza: Bál után. […].”



NÉPSZAVA, 1938.05.14., rádióműsor 05.17-én, Budapest I:



„[…] 21.15: Beszkárt-zenekar. Vezényel: Müller Károly. 1. Perényi Géza: Ünnepi hangok, nyitány. […]”



NÉPSZAVA, 1938.09.17., rádióműsor 09.18-án, Budapest I:



„[…] 11.20: Ilniczky László szalonzenekara. […] 4. Perényi Géza: Csikósnóta. […]”



NÉPSZAVA, 1939.07.22., rádióműsor 07.25-én, Budapest I:



„[…] 17.10: Jakab Terka zenekara. […] 6. Perényi Géza: Csikósnóta. […]”


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12172018-12-30 08:20:24

1933-tól 1936-ig:



Dr. Molnár Imre: A MAGYAR MUZSIKA KÖNYVE, Sztára Sándor: KÓRUSMŰVÉSZET (154. oldal):



„[…] A legutóbbi, XXIII. (budapesti) országos verseny az 1933 július két első napján lefolyt dalünneppel volt kapcsolatos. Részt vett rajta 162 dalárda. […] — Perényi Géza „Szól a kakas már" kezdetű pályadíjnyertes nehezebb népdalegyvelegével bronzérmesek lettek a Debreceni Harmónia Dal és Sportegyesülete (Forray István) és a Fővárosi Altisztek Dalkara (Ujj József dr.). […]”



A ZENE, 1933/5.-6. SZÁM, 62. OLDAL:



Budapest székesfőváros népművelési bizottsága hangversenyei a Székesfővárosi Zenekar közreműködésével



Nyolcadik hangverseny — 1933 december 3-án — Karnagy: Bor Dezső vasárnap délután 5 órakor —  A bérlet.



Közreműködnek: Domány Sári operaénekesnő és Mykyscha Taras zongoraművész.



1. Perényi Géza (1877 Budapest—): Ünnepi nyitány. (1926.)

Nagy zenekari nyitányát Perényi az Orsz. Postás Zene- és Kultúregyesület zenei szakosztálya 30 éves fennállásának ünnepségére írta. Lassú bevezetés készíti elő várakozásteljesen az Allegro-részt, melynek főtémája jellegzetes kvartlépéssel indul. Nagyon eredeti és magyaros az oboában intonált melléktéma, melynek dallamát a hegedűk és gordonkák szövik tovább. Élénk zárótémával végződik az expozíció. Rövid visszavezető rész után újra megszólal a főtéma kezdő kvartlépése. A melléktémát most a klarinét kezdi. Határos crescendo-val készíti elő a komponista a zárótémába torkolló kódát, — a fúvók koráltémáját a basszusok nyolcadmozgású ellenpontozása támogatja — majd a diadalmas tutti-befejezést, melynek tomboló erejét ünnepélyesen kimért lassítással fokozza. […]”



VISSZA A MÚLTBA - Részletek Weiner László zenei jegyzeteibõl ((Közreadja Kovács Ilona)



„[…] 1934. február 19. — Filharmónikus hangverseny — Fischer Annie



[…] Magyar újdonság Perényi „Duhajzó”-ja. A legény dévaj mulatozása elsõsorban a nagyszerű hangszerelésben nyer kifejezést. Kétségkívül ügyes munka. […]”



KIS UJSÁG, 1935.09.06.:



A KIS UJSÁG RÁDIÓJA - Csütörtök, szeptember 12:



[…] 12.05: Weidinger Ede szalónzenekara. […] 7. Perényi Géza: Fegyvertánc; […]”



A ZENE, 1935/5.-6. SZÁM:



Tizenegyedik hangverseny — 1933 december 17-én vasárnap d. u. ½ 6 órakor ORGONAHANGVERSENY a Zeneművészeti Főiskola nagytermében […]



[…] 7. Perényi Géza (1877 Budapest —): Pastorale Angelica.

Perényi a Zeneakadémián Koessler János növendéke volt. Orgonakompozíciói a hangszer szeretetéből és alapos ismeretéből fakadnak. E művében a pasztorális hangulatot a témának érdekes szövésmódjával és a kísérő staccato-figura ügyes alkalmazásával éri el. Nagyon szép a középtétel ostinato-témája —- egy dallam, mely ugyanabban a szólamban ismétlődik, állandóan — igen sikerültén támasztja alá a pasztorális tónust. […].”


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12162018-12-29 10:03:28

Néhány sajtóhír az 1928-tól 1933-ig terjedő időszakból:



MAGYARSÁG, 1928.05.04.:



Az Országos Postás Zene- és Kultúregyesület hangversenye most zajlott le a Zeneművészeti Főiskola nagytermében nagy sikerrel. A műsort Mozart Jupiter-szimfóniája nyitotta meg, melyet az egyesület szimfonikus zenekara adott elő nagy lendülettel, majd a zenekarra és férfikarra írt Strauss Bordal fejezte be. A kitűnő előadást Perényi Géza karnagy energikus keze vezette. […].”



A ZENE, 1928/6. SZÁM, 109. old. (Ebben a számban találjuk meg Perényi Géza - úgy tűnik - egyetlen fotóját.):



Hangversenyműsoraink ismertetése



 […]



4. Dvorzsák A. : op. 76. Harmadik szinfónia, F-dúr. (1888.)



[…]

A szláv est műsorát Perényi Géza zeneszerző és karmester, Koessler-mester egykori jeles növendéke vezényli, aki ezúttal először szerepel zenekarunk élén. Mint komponista három vonósnégyesével, egy zongorakvintettel, két trióval, két szextettel, két zenekari suite-tel, két szinfóniával, két nagy misével (vegyeskar-zenekarral), három nyitánnyal és „Salgó“ című Petőfi-operájával vonta magára a figyelmet. Éveken át az időközben megszűnt Mozart-zenekart vezényelte, ezidőszerint egy zeneiskola igazgató-tanára. […]”



ESTI KURIR, 1932.07.23.,rádióműsor, hétfő, július 25.:



„Budapest



9.15 […] 3. Perényi Géza: Lassú és Kónyi verbunkos



BUDAPESTI HÍRLAP, 1932.08.26., rádióműsor aug. 28-tól szept. 3-ig:



Ebben az időintervallumban – különböző időpontokban - Perényi Gézától az alábbi szerzemények hangzottak el a Budapest adón:



Fegyvertánc, Keringő, Ünnepi nyitány, Balett szvit.



KIS UJSÁG, 1932.09.23., rádióműsor, szerda, 09.28.:



„[…] 7.45: A Mándits szalonzenekar hangversenye. […] 3. Perényi Géza: Intermezzo. […]”


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12152018-12-28 10:11:27

1926-1927:



VILÁG, 1926.02.28.:



Az Ügyvédotthon hangversenye. Az Országos Ügyvédotthon Egyesület tegnapi hangversenyén […] A Budapesti Mozart-Egyesület zenekara Perényi Géza karnagy vezényletével Mozart Bastien-nyitányát és Händel Suitjét adta elő. […].”



Az alábbi cikkben a jelen topikban már említett művészekről is szó esik:



A ZENE, 1926/3. SZÁM:



„Váradi Miklós: Salzburg zenei ünnepségei - 1926. augusztus



[…]



A salzburgi erkölcsi sikernek tetemes része a választékos műsoré, valóban nagy művészeket megszólaltató hangversenyeknek köszönhető. A „Wiener Männergesangverein“ két hangversenyéből, négy filharmonikus- és nyolc kamarazeneestből állott ez a sorozat, amelyen klasszikus, romantikus és modern zeneszerzők, közöttük két magyar: Kodály és Perényi művei szerepeltek. A bécsi dalárda két hangversenyén Anday Piroska Bruckner „Altrapszódiáit“ és Strauss dalokat énekelt. […] Itt játszotta Koncz János Mozart: „G-dúr versenyművét. Walter finom kísérete és a magyar művész sokszor fuvola-édességű kantilénája az első taktustól kezdve lebilincselő, örömteljes összhangban szálltak fel a Festspielhaus zsúfolt termében. Koncz hatalmas sikert aratott önálló estélyén is, ahol Mozart: „А-dúr szonátáját“ játszotta Bruno Martiggal, továbbá Nardini verseny- művét, Paganini Campanelláját és néhány apróságát. A filharmonikus hangversenyek másik magyar szólistája Várady Rózsi Haydn: „C-dúr gordonkaversenyét“ játszotta Clemens Krauss vezénylete alatt. Önálló estjén egyebek között Mozart egyedüli cselló és zongorára írt „Andantino“-ját és két magyar szerzeményt, Kodály Zoltán és Perényi Géza egy-egy darabját adta elő. Kodály „Magyar táncai” geniális ritmusokkal, színes harmonizációjukkal arattak nagy sikert. Perényi „Csikósnótájá“-ban XVI. századbeli magyar motívumokat dolgozott fel. Mélyen érző, borongós melankóliájú, szépvonalú témái hálás feladatot rónak az instrumentalista számára, de elgondolkodásra késztetik a zenészt is. A jelenlevő szerző rendkívül meleg ünneplésben részesült.



A ZENE, 1927/16. SZÁM:



Egyházzenei hírek. Zalánfy Aladár ev. főorgonista a Deák-téri ev. templomban az elmúlt vasárnapokon a következő orgonaműveket adta elő: Május 1-én 11 órakor. Bach J. S. : „Mi Atyánk, ki vagy mennyekben“ korálelőjáték az Orgelbüchleinből, Bach: Praeludium és fúga (d), Perényi Géza: Sortie (d) és Sortie (g). Május 8-án 11 órakor. Reger Max: „Eljött hozzánk az üdvösség“ korálelőjáték a 135. op.-ból, Perényi G. : „Jézus, ki bűnös lelkemet“ korálelőjáték (kézirat, először), […]



A ZENE, 1927/7. SZÁM, 135. old.:



„[…] 

Zenekari hangversenyt rendezett az Orsz. Postás Zene- és Kultúr egyesület a Zeneakadémia nagytermében, fennállásának 30 éves jubileuma alkalmával. A hangversenyt Perényi Géza egyesületi karnagy és zeneszerzőnek ez alkalomra írt magyar vonatkozású „Ünnepi nyitány“-a vezette be, amely magyaros allúzióival, a „Boldogasszony anyánk“ ősi egyházi népének majesztétikus feldolgozásával és a kódában alkalmazott harangjátékkal lenyűgöző hatást keltett. […]” 



A ZENE, 1927/5. SZÁM, 101. oldal:



„Hangversenyek



[…]

Riegler Ernő, a bazilika kitűnő orgonaművésze önálló hangversenyén ismét nagy érdeklődést keltett. Plasztikus melódiavezetése, választékos regisztrálása, mely főleg a fúvóregiszterekhez vonzódik, bizonyos epikai szélességgel, nyugodtsággal egyesül. Rheinbergernek Budapesten először hallott szonátáját és Bach, Dubois, Liszt, Busoni-művek közt Perényi Géza szerzeményeit hallottuk. Perényi értékét növeli, hogy a magyar szerzők között ő az egyetlen, aki kiváló orgonaműveket ír. Iránya eredeti, egyetlen magyar szerzőhöz sem hasonlítható. A két magyar újdonság a műsor egyik legjobban sikerült száma volt. Riegler művészetét a részletek pontos felrajzolása és az egységesen átfogott koncepció jellemzi. (S—oly) […]”


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12142018-12-27 11:51:37

1925:



Az alábbi újságcikk szintén egy pályadíj-nyertes Perényi műről szól. Ez az egyetlen elmarasztaló kritika, amely a zeneszerző kompozíciójáról megjelent. Minthogy a szakemberek díjazták a művet, elképzelhető, hogy az újságíró nem többek, hanem csak a személyes véleményét fogalmazta meg. Sajnos, nem áll módunkban eldönteni, igaza volt-e.



PESTI HÍRLAP, 1925.12.10.:



„ (Budai dalárda díszhangversenye) Kedd este nagy számú, előkelő közönséget szólított a Vigadóba. Bemutatták a Budai dalárda hatvanéves jubileumára készült két pályadíjnyertes művet: König Péternek Himnuszát Budavárához és Perényi Gézának A magyar költő című művét. — A két pályanyertes magyar kompozíció közül kétségkívül a König Péteré a jobbik. Nagy tudással, lendületesen fölépített mű. Kevésbbé mondhatjuk ezt Perényi Géza kórusáról. Erőszakos és mesterkélt effektusaival sem tudja feledtetni a kompozíció — sivárságát. Egyike azon műveknek, amelyek után az egész zeneművészet irányában támadnak kételkedő gondolatok. Perényi művében elénk állított kérdőjelre ezúttal megkaptuk a méltó választ — még pedig a műsor következő számában Koessler Himnusz a szépséghez című művében. A Perényi művében tobzódó asszimetriákkal és természetellenesekkel szemben meggyőzően bizonyítja ez a Himnusz, hogy a zene sohasem vonatkozhat el teljesen a szabályostól, szimetrikustól és a természetestől . . Már tanítványainak is így tanította ezt mindig a mester. — Természetes formákhoz és szabályokhoz ragaszkodni sohasem akadémikus vaskalaposság. Nézzétek meg magát a „Természetet", az is ezt az elvet követi,mikor alkot! Az embernek az arcán két szem és két fül van, de csak egy száj és egy orr. Az egyik szem és száj a fő és melléktéma — az orr és száj a feldolgozás, — a másik szem és száj a visszatérés. Az ember arca olyan, mint egy — szonáta szerkezete. Már pedig természetes, az, amit maga a „Természet" is követ. — És még egy dolog volt, amit különösen akart tanítványai lelkébe oltani: a „szép"-re való mindenkor és minden áron való törekvést... Kedd este bemutatott kompozíciója is hirdetője és megvalósítója ennek a két elvnek; a formai tökélyt adja a konstrukció és a „szépet" a tartalom; — sőt maga a mű eszmei tartalma is nem más, mint ennek a gondolatnak a dicsőítése. A vonásokon szélesen elfektetett melódiák testesítik meg a szépet, — majd a hatalmasan és hullámosan fölépített emelkedések festik ennek küzdelmeit, amíg végül kitartott tiszta harmóniák jelzik a gondolat győzelmét. Csupa szín és hangulat ez a mű; még a legbonyolultabb polifóniájában is mindig egyszerű és világos. […]”



Isoz Kálmán zenetörténész viszont így ír a zeneszerzőről:



PROTESTÁNS SZEMLE, 1925:



„[…] E gigászi nagyságok után még egy szerény, halkszavú hazai zeneszerzőről, Perényi Gézáról kell megemlékeznünk, ki — ha nem csalódunk — először jelent meg a filharmonikusok műsorán Szimfonikus nyitány"-ával. (Op. 44.) E műve, melyet a közönség igen melegen fogadott, a nagy dologbeli készségről s a hangszerelés összes rejtekeinek ismeretéről tesz tanúságot.


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12132018-12-25 19:45:36

De lépjünk kicsit vissza az időben!



Néhány hír 1919-ből, amikor is a feltételezetten 1877 júliusában született Perényi Géza zeneszerző és karnagy állítólag „állami vasgyári tisztviselő” (?) volt …



A maga korában komoly médiumnak számító PESTI NAPLÓ 1919.02.12-i száma hírt ad egy március 2-án megrendezendő hangversenyről, oly módon, hogy az újságíró a zeneszerző keresztnevét nem is említi. Ebből következően Perényi Géza annyira ismert lehetett a maga korában, hogy a számos lehetséges névrokon mellett sem feltételezték, hogy valaki nem ismeri Perényi Gézát. Egy hobbi-zeneszerzőként tevékenykedő vasgyári alkalmazott esetében ekkora népszerűség nem kizárt, de nehezen hihető:



„A Zenekaregyesület március 2-án matinét rendez a Vigadóban. G. Tessényi Margit, a kiváló zongoraművésznő Schumann versenyművét adja elő, a zenekar Selden és Perényi új műveit mutatja be. (Jegyek Károlyinál. Deák-u. 5).”  



AZ UJSÁG, 1919.02.06.:



A Budapesti Zenekaregyesület márczius 3-iki estéjén két magyar újdonság kerül bemutatásra: Selden-Góth Gizella: Temetési kar (Kiss József költeménye énekkar és zenekarra), továbbá Perényi Géza II. Szimfóniájának 2 tétele. […]”



PESTI HÍRLAP, 1919.03.04.:



„Színház és zene.

(Hangversenyek.) Hétfőn este fényes hangverseny volt a Vigadóban: […]

És ugyancsak hétfő este volt a Lichtenberg Emil vezetése alatt működő Budapesti Zenekaregyesület harmadik hangversenye, igen érdekes műsorral. Bemutatták a nagytehetségű Perényi Géza második szimfóniájának két rendkívül tetszetős részletét (egy poétikus elégiát és egy ötletes scherzot) […]”



Három évvel később a budavári koronázó főtemplomban is Perényi mű hangzott el:



NEMZETI UJSÁG, 1922.06.27.:



Szent László névünnepe



[…]  

A nagyváradi és biharmegyei menekültek ma délelőtt 10 órakor Hoványi Géza, a Biharszövetség elnöke, Lukács Ödön Nagyvárad volt helyettes polgármestere, Steiszlovszky Adolf királyi főügyész és Krüger Aladár vezetésével a budavári koronázó főtemplomban Szent László magyar királynak Nagyvárad és Biharmegve főpatronusának emlékére templomi ünnepséget rendeztek. Az ünnepségen nagyszámú és előkelő közönség vett részt. Az^ ünnepség idején a templomban a szentély előtt kiállították a koronázó templom Szent László ereklyéjét. Az ünnepi szentmisét Brém Lőrinc püspöki helynök mondotta, amelynek végén, ünnepi szentbeszédben emlékezett meg az ünnepély jelentőségéről és kifejtette, hogy a magyar fajnak, és a magyar férfiaknak Szent László hitére és erkölcsére van szüksége, hogy ezt az országot abba a fénybe, dicsőségbe és jólétbe állíthassák vissza, amelyben Szent László dicsőséges kormányzása alatt volt. Az ünnepély alkalmával a templom ének- és zenekara Sugár Viktor karnagy vezetésével előadta Perényi Géza új szerzeményét, a Missa solemnis-t. A magyaros és gregorián motívumokkal átszőtt kompozíció nagy tudással és pompás hangszereléssel készült, amelyről a szakértők a legnagyobb elismeréssel emlékeztek meg.


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12122018-12-24 12:40:46

Perényi Géza zeneszerzői tevékenységéről 1914 és 1924 között:



A ZENE, 1914/3. SZÁM:



Bemutatták Perényi Gézának, a kiváló magyar komponistának Arany János szövegéhez írt Az árva fiú című zenekari balladáját, amely már több sikert ért meg Budapesten. Perényi a modern magyar zeneszerzők legjavából való. Gazdag invenciója, brilliáns hangszerelőképessége, nagyvonalú koncepciója már számos művel gazdagították irodalmunkat.”



PESTI HÍRLAP, 1917.09.17.:



A gróf Zichy Géza-féle pályázat nyertese.



A Nemzeti Zenede pályaműbíráló bizottsága Gobbi Alajos igazgató elnöklete alatt megtartott ülésén a gróf Zichy Géza-féle hangszerelési pályázatra beadott művek közül a 200 korona díjat Perényi Géza „Kantate” című pályaművének ítélte oda. Komoly figyelmet érdemlő munka, zenei struktúrája kifogástalan, stílusa előkelően magyaros, hangszerelése színes, kifejező. A bizottság a „Serenade” szerzőjét tetszetős és zeneileg kifogástalan munkálatáért dicséretben részesíti.”



SZÓZAT, 1924.10.31.:



Egyházi mise a Belvárosi templomban. Mindenszentek napján és vasárnap, november 2-án 10 órakor ünnepi misére Perényi Géza új kórus- és zenekarra írt F-dúr miséje kerül előadásra. Vezényel Harmat Arthur, a Belvárosi templom karnagya.”


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12112018-12-24 12:35:44

Kedves kobzos55!



Köszönöm az újabb, pontosított információt és az abból levonható következtetéseidet. Nagyszerű lenne egy korrekt életrajz megszerkesztése, már, ha igazak a fellelt adatok. Engem azonban gondolkodóba ejt, hogy a Zeneakadémia elvégzése, majd a Belgiumban és Németországban kifejtett karmesteri tevékenység és számos hazai zenei díj elnyerése után miként lesz valaki vasgyári munkás. A logikai sorrendet megfordítanám: orgonaművész és (kényszerből) hobbi vasgyári munkás. Persze, csakis akkor, ha tényleg a mi Perényi Gézánkról van szó. Nagyra értékelem Poirot-t is felülmúló detektív-munkádat. Javasolom, hogy ha e téma végére értem, térjünk vissza e titok övezte zeneszerző kilétére. Hátha találsz a következő bejegyzésekben olyan utalást, amely a számodra elérhető adatokhoz valamilyen módon kapcsolódik.   



A lexikonokban egyébként csak Perényi Géza születésének az éve szerepel, annak hónapja, napja nem. Halálának éve biztos, hónapja, napja nem egészen. (Utóbbiakat u.i. csak egyetlen forrás említi.) Bár a zeneszerző elhunyta a róla szóló nekrológ alapján mindenképpen tavaszra esik.


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12092018-12-24 00:14:27

Kedves kobzos55!



Köszönöm észrevételedet. Én is kutattam Perényi Géza családja után, de nem jártam sikerrel. Perényi Géza szüleiről, származásáról nem találtam adatot. Elképzelhető, hogy apja vezetékneve eredetileg Pinkász volt, és nevének megváltoztatásával fia is a Perényi nevet kapta. De ez csak feltételezés. Mindenesetre megpróbálok ezen a nyomon is elindulni. Érdekes lenne pl. a Pinkász vezetéknevű atya keresztneve, foglalkozása és gyermekeinek a száma (születési éve) is. Mert, ha Perényi Géza elsőszülött gyermek volt, akkor – régi szokás szerint - az apa is feltehetően a Géza keresztnevet viselte. Emellett – ha az apa foglalkozása is ismert -, kiderülhet, volt-e köze legalább e szülői oldalnak a zenéhez. Ha igen, megnőne a valószínűsége annak, hogy a mi Perényi Gézánk a Pinkász családhoz tartozik.   



A beírt dátumokat a "Források"-ban feltüntetett anyagokból vettem. Utaltam is arra, hogy nagyon kevés a Perényi Géza személyéről fellelhető információ.



Perényi Gézától és műveiről azonban viszonylag sok írás jelent meg a sajtóban, szerzeményeit a rádióban is játszották. Tehát, a zenei élet ismert és elismert szereplője volt. Ezért is találom különösnek, hogy 1938 után a „híráradatnak” vége szakad, és Perényi Gézáról, zeneszerzői tevékenységéről már csak egy 1954-ben megjelent nekrológban olvashatunk. (Később majd idézem.) 1938 után persze viharos évek következtek, dúlt a háború, és szedte áldozatait a háború utáni, nem kevésbé küzdelmes időszak. Perényi pedig elsősorban egyházi műveket komponált, és e tevékenységét az ötvenes években nem díjazhatta túlzottan a kultúrát is irányító hatalom. Ezért nagyon is reálisnak tűnik, hogy megélhetésének biztosítása végett zeneszerzőnk az ötvenes években gyári munkásként volt kénytelen dolgozni.



Izgalmas kérdést vetettél fel. Most törhetem a fejem … : )


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12072018-12-23 11:48:58

Perényi Géza fő írásművéről:



A ZENE, 1913/10. SZÁM:



Perényi Géza: Beethoven kilenc szinfoniája. (Zenetudományi könyvtár

5. sz.[…]) Szerző kiterjedt széleskörű tanulmány alapján tárgyalja és dolgozza fel a kimeríthetetlennek tetsző anyagot. A munkának legerősebb és legjelentékenyebb oldala a legapróbb részletekre is kiterjedő, pontos analízis. Az a művészi készség, amellyel a kitűnő esztétikus a Beethoven-szinfoniáknak legklasszikusabb, leghatalmasabb értékét: a formát tárgyalja, már egyedül is biztosítja a könyv maradandó becsét. Az egyes művek poétikus tartalmának magyarázata és ismertetése kissé háttérbe került a fentemlített kimerítő részletmunkával szemben, de a közhelyek elől ízléssel kitérve írja le benyomásait erről is. Külön említésre méltó az, amit a szinfoniák hangszereléséről, harmóniáiról mond. Perényi olyan könyvet ad kezünkbe, mely a zenekedvelőkön és hivatásos zenészeken kívül a kulturtörténész számára is épen annyi érdekességet kínál, mint a szinfoniák hallgatóinak, a hangversenylátogatóknak. Mint a legjobb, legmegbízhatóbb vezetőt melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe. Az egyes szinfoniák külön füzetekben is kaphatók […].



E könyv füzetek formájában egyes antikváriumokban vagy a Vaterán még ma is kapható:



https://www.libri.hu/konyv/Beethoven-szimfoniai-I-VIII-Zenetudomanyi-konyvtar-5-a-5-h.html



https://www.lira.hu/hu/antikvar/szolfezs-zeneelmelet/szolfezs-zeneelm-vegyes/beethoven-kilencedik-szimfoniaja-antikvar


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12062018-12-22 16:10:25

Noha a Magyar Életrajzi Lexikonban Perényi Géza neve nem szerepel, az amerikai Corliss Richard Arnold könyvében (Organ Literature, A Comprehensive Survey, Volume I, Historical Survey) megtaláljuk, ami bizonyíték arra, hogy Perényi Géza az orgonairodalom említésre érdemes szereplője volt.



Ez első magyarországi újsághír:



NÉPSZAVA, 1909.03.30.:



Szimfonikus hangverseny. Az új zeneakadémia hangverseny-termében vasárnap este Schubert H-moll szimfóniájának első tétele után viharosan tapsolt a közönség. A taps nemcsak a nagy mester szellemének, hanem épp úgy az előadó művészeknek s első sorban Kun Lászlónak, a kiváló dirigensnek szólt. […] Újdonság kettő volt: Perényi Géza magyar zeneszerző Scherzinója és Mac Dowell Indián-szvitje. Perényi műve jeles, invenciózus munka, sokat ígérő tehetség műve, szép harmóniai és orchestrális hatásokkal. […]”


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12052018-12-21 06:35:20

PERÉNYI GÉZA zeneszerző, karmester, tanár, zenei író, zenekritikus



(Budapest, 1877 /a pontos dátum nem ismert/ – Budapest, 1954.03.18.)



Nevét a Magyar Életrajzi Lexikon nem említi. Információt a Wikipédiában sem találunk róla. Márpedig az, aki nem szerepel a Wikipédiában – idestova olybá tűnik – nem is létezik az utókor számára. Pedig orgonaműveit templomainkban itt-ott még ma is előadják, neve orgonaművészeink számára nem ismeretlen.



Életéről, munkásságáról a korábbi lexikonokban fellelhető, töredékes információk alapján a következőket tudhatjuk meg:



Perényi Géza – Koessler növendékeként – a budapesti Zeneakadémián szerzett diplomát 1907-ben. Ezt követően Németországban és Belgiumban működött karmesterként. 1914-ben visszatért Budapestre, és a Somogyi Mór-féle konzervatóriumban (VII. Erzsébet körút 44.), valamint a VIII. kerület, József körút 69. sz. alatt működő Zenekonzervatóriumban kapott tanári állást. 1924 és 1930 között az Országos Postás Zene- és Kultúregyesület és áll. eng. magán Zeneiskola igazgatója és az egyesület ének- és zenekarának karnagya volt; nevéhez fűződik a tanári kar átszervezése és ezzel az iskola színvonalának az emelése. Termékeny zeneszerző volt. Számos művével nyert pályadíjat, így például 1933-ban megnyerte az Országos Magyar Dalosszövetség férfikar-pályadíját, 1934-ben pedig dalciklusa a Brunswick Teréz-pályázaton nyert díjat. Zeneirodalmi munkásságáról is ismert volt. A zenei szaklapokban számos cikke, kritikája jelent meg.



Zeneművei:



Salgó c. operája Petőfi költeménye nyomán), misék (pl. Szent István-mise), szimfóniák, Duhajzó (szimf. költemény, 1934), férfikarok, nyitányok (pl. Ünnepi nyitány), számos kamarazenemű, orgona-kompozíciók (pl. 18 zsoltár-preludium orgonára) stb.  



Néhány írásműve:



Beethoven kilenc szinfoniája - 5a-5i füzet (1912) -, de könyv alakban is megjelent; Gessler Ödön új zongoraművei (A Zene, 1913/10. szám); Koessler János, a pedagógus és zeneszerző. (A Zene, 1926/4. szám); Csajkovszky (A Zene, 1927/3. szám).



 



Forrás: Magyarország tiszti cím- és névtára, 33. évf., 1914; Tolnai Új Világlexikona, 1929; Révai Nagy Lexikona, 1935; Dr. Molnár Imre: A magyar muzsika könyve, 1936; A Pesti Hírlap Lexikona, 1937; Új Idők Lexikona, 1941; http://www.parlando.hu/2017/2017-5/2017-es_szuletesnaposok.pdf



 


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12042018-12-19 10:47:07









































































































































































































































































































KIMUTATÁS A JELEN TOPIKBAN SZEREPLŐ MŰVÉSZEKRŐL



2018.12.20-i ÁLLAPOT



P-TŐL ZS-IG



Név, művészeti ág



Szül. év



A bejegyzés sorszáma



Papp Mihály színművész



1875



467.



Papp Viktor zeneíró, zenekritikus, szerkesztő



1881



6.,733.,734.



Pártos István hegedűművész



1903



725.,726.,727.,728.,729.,



730.,731.,732.



Pilinszky Zsigmond operaénekes



1883



130.,133.



Plotényi Nándor hegedű- és zongoraművész



1844



809.,810.,811.,812.,813.,



816.,817.,818.,819.,820.,



821.



Polgár Tibor zeneszerző, karmester



1907



561.,562.,563.,660.



Popper Dávid gordonkaművész, zeneszerző



1843



95.,96.,98.,99.



Ptasinszky Pepi prímabalerina



1904



922.,923.,924.,925.,926.,



927.,928.,929.,930.,931.,



932.,933.,934.,936.



Radnai Miklós zeneszerző, színházigazgató



1892



23.,24.,34.,35.,36.,183.,



184.,826.



Rajter Lajos karmester, zeneszerző, pedagógus



1906



57.,87.,88.,1131.



Reményi Ede zeneszerző, hegedűművész



1928.



394.,395.,396.,397.,398.,



399.,400.,809.,810.,811.,



812.,817.,818.,819.,820.



Réthy Eszter operaénekesnő



1912



91.,92.,207.,210.



Rév Lívia zongoraművész



1916



735.,736.,737.,740.,741.,



742.,747.,814.



Rieger Tibor mérnök, zeneszerző, zongora- és orgonaművész



1899



647.,648.,649.,650.,651.,



652.,653.,654.,655.,656.,



657.



Rubányi Vilmos karmester



1905



58.,59.,60.,61.,245.,568.



Rubinstein Erna hegedűművész, operetténekesnő, színésznő



1903.



250.,251.,252.,253.,254.,



255.,256.,257.,258.,259.,



262.,264.



Ruzitska György zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus



1786



83.,84.,158.



Sándor Erzsi operaénekes



1855



450.,451.,452.,453.,940.,



983.



Sándor (Schlesinger) Emma zeneszerző, műfordító



1863



1085.,1086.,1087.,1088.,



1089.,1090.,1091.,1094.,



1095.,1096.



Sárosi Ferenc zeneszerző



1855



49.



Schmidt Ferenc (Franz Schmidt) zeneszerző, zongoraművész, karmester, pedagógus



1874



70.,72.,74.,76.,77.,78.,



81.,108.,111.,113.,118.,



128.,171.,172.



Sebeők Sári operaénekes



1882



32.,67.,68.,1151.



Serák Márta opera-, operetténekesnő



19.sz. vége?



914.,937.,938.,939.,940.,



941.,942.,943.,944.,945.,



946.,947.,948.,949.,950.



Siklós Albert  zeneszerző, főiskolai tanár, zenetörténész, gordonkaművész és lapszerkesztő



1878



717.,720.,721.,722.,723.,



724.,848.,856., 1029.,



1124.,1125.,1191.



Szabados Béla zeneszerző



1867



94.,97.,1191.



Szabó Ilonka operaénekes, lírai szoprán



1911



282.,283.,284.,285.



Szabó Lujza operaénekes, kol. szoprán



1904



263.,265.,266.,353.



Szabó-Xavér Ferenc zeneszerző



1848



31.,829.



Szamosi Elza operaénekesnő



1881



215.,216.,217.,378.,380.,



467.,667.,983.,1166.



Szánthó Enid operaénekesnő



1907



547.,548.,550.,551.,552.,



553.,554.,555.,556.,557.,



1154.,1160.



Szedő Miklós dr. orvos, operaénekes



1896



435.,436.,437.,438.,439.,



440.,441.,444.,445.,446.,



458.,459.,851.,1131.



Szemere Árpád operaénekes, rendező



1878



981.,982.,983.,984..985.,



986.,987.,988.,989.,990.,



991.



Szendrey Aladár zenetudós, orgonista, karmester, zeneszerző, egyetemi tanár



1884



130.,137.,841.,842.,843.,



844.,845.,846.



Szendy Árpád zongoraművész, zeneszerző, zenepedagógus



1863



355.,356.,357.,358.,360.,



361.,743.,1112.,1184.



Széchenyi Imre gróf zeneszerző



1825



386.,387.,388.,389.,390.,



391.



Székely Imre zongoraművész, zeneszerző



1823



804.,805.,806.,807.,808.



Sztojanovits Jenő zeneszerző, karmester, zenepedagógus



1864



507.,508.,509.,510.,511.,



512.,517.,518.



Takáts Mihály operaénekes (bariton)



1861



454.,455.,456.,457.,982.,



983.,1166.



Tamás Ilona operaénekes, szoprán



1914



243.,244.,245.,246.,247.



Tamássy Zdenkó zeneszerző



1921



458.,459.,460.,461.,462.,



463.



Tiszay Magda operaénekesnő



1919



669.



Tóth Péter karmester



1924



3.,7.,8.,12.,13.,14.,15.,



17.,19.,279.,280.,281.



Tutsek Ilona operaénekesnő



 



1905



195.,197.,198.,199.,200.,



211.



Tutsek Piroska operaénekesnő



1905



195.,196.,197.,198.,199.,



200.,204.,205.,206.,207.,



209.,210.,211.,260.,351.



Vaály Ilona színésznő, primadonna



1894



653.,654.



Varró Magit zongoraművész, zongorapedagógus



1881



743.,744.,745.,746.,747.



Vavrinecz Mór, karnagy, zeneszerző



1858



523.,524.,525.,526.,530.,



829.,833.



Vecsey Ferenc hegedűművész, zeneszerző



1893



503.,504.,505.,506.,



1148.



Verebes Ernő színész, operetténekes



1902



520.,521.,522.



Virovay Róbert hegedűművész



1921



38.,39.,40.,171.,404.



Volkmann Róbert zeneszerző



1815



28.,332.,333.,337.,829.,



1038.,1039.,1092.,1103.,



1104.,1112.,1116.,1132.,



1133.,1134.,1165.



Weingartner Felix (Bódog) dr., karmester, zeneszerző, zongoraművész, író



1863



1150.,1164.,1165.,1166.,



1167.,1168.,1169.,1170.,



1171.,1172.,1173.,1174.,



1175.,1176.,1177.,1178.,



1179.,1180.,1181.,1196.



Zádor Dezső operaénekes



1876



130.,134.,944.



Zádor Jenő zeneszerző, zenetörténész



1894



107.,139.,140.,141.,



1160.



Závodszky Zoltán operaénekes



1892



52.,185.,204.,205.,207.



Zichy Géza író, drámaíró, zeneszerző, zongoraművész



1849



37.,63.,64.,65.,66.,392.,



825.



Zsedényi Károly táncos, koreográfus, balettmester



1910



50.,343.,344.,345.,346.,



347.,351.,352.,353.,354.




 


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12032018-12-19 10:40:29




























































































































































































































































KIMUTATÁS A JELEN TOPIKBAN SZEREPLŐ MŰVÉSZEKRŐL



2018.12.20-i ÁLLAPOT



H-TÓL P-IG



Név, művészeti ág



Szül. év



A bejegyzés sorszáma



Hauser Mihály (Hauser Miska) hegedűvirtuóz, zeneszerző



1822



775.,776.,777.,778.,779.,



780.,781.,782.,783.,784.,



785.



Hámory Imre színész-operaénekes



1909



247.,248.,249.



Hilgermann Laura operaénekes, énekpedagógus



1869



550.,553.,558.



Horváth Attila zongoraművész, zeneszerző, zenetanár



1862



173.,174.,175.,176.,177.,



178.,179.,180.,181.,182.



Horváth Mihály zeneszerző, karmester, zenetanár, orgonaművész, zongoraművész



1903



313.,316.,318.



Huber (Hubay) Károly karmester, zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus



1828



1038.,1039.,1040.,1041.,



1042.,1043.,1044.,1045.,



1046.,1047.,1048.,1049.,



1050.,1051.,1052.,1053.



Jemnitz Sándor zeneszerző, karmester, esztéta, zenekritikus



1890



162.,163.,164.,165.,166.,



167.,168.,169.,172.,



1178.



Joachim József hegedűművész



1831



122.,123.,124.,125.,126.



Kabos Ilonka zongoraművész



1898



327.,328.,330.,334.,335.,



336.



Káldy Gyula karmester, főrendező, színházigazgató, zeneszerző, zenei író, a Magyar Királyi Operaház igazgatója



1838



1103.,1109.,1116.,1117.,



1118.,1119.,1120.



Károlyi Gyula zongoraművész



1914



705.,706.,707.,708.



Kelemen Lajosné sz. Zathureczky Berta író, zeneszerző



1855



1068.,1069.,1070.,1071.,



1072.,1073.



Kemény Egon zeneszerző



1905



171.,172.,305.,306.,308.,



324.,439.,440.,444.,445.,



447.,448.,449.,480.,562.,



578.,583.,585.,590.,591.,



592.,600.,601.,602.,603.,



613.,660.,687.,693.,761.,



794.,795.,796.,870.



Kern Aurél zenei író, zenekritikus, zeneszerző



1871



33.,829.



Kiszely Gyula zeneszerző, rendező



1900



848.,849.,850.,851.,852.,



853.,854.,855.,856.,857.,



870.,871.



Koháry Mária Antónia zongoraművész, zeneszerző



1797



1101.,1102.



Kolbay Ildikó énekes, operettprimadonna



1898



951.,952.,953.,954.,955.,



956..957.,958.,959.,960.,



961.,962.,963.,964.,965.,



973.



Koessler János zenepedagógus, zeneszerző, karnagy, orgonista



1853



464.,465.,466.



Koncz János hegedűművész, zeneakadémiai tanár



1894



785.,786.,787.,788.



Kosáry Emmi operaénekesnő



1889



230.,234.,235.,236.,235.,



238.,239.,240.,241.,242.,



286.,289.,291.,292.,293.,



294.,295.,296.,297.,298.,



972.,983.



Koréh Endre, operaénekes, basszus



1906



560.,561.,562.,563.,564.,



565.,566.,567.,568.,570.,



823.,837.



Kósa György zeneszerző, zongoraművész, karnagy, korrepetitor, főiskolai tanár



1897



348.,349.,350.,353.,



1141.,1144.



Környei Béla operaénekes



1873



217.,218.,219.,415.,983.,



1124.,1125.,1128.



Krammer Teréz operaénekesnő



1868



661.,662.,663.,664.,665.,



666.,667.,668.,674.,675.



Krausz László hegedűművész, karmester, festőművész



1903



1192.,1193.,1194.,1195.,



1196.,1197.,1198.,1199.,



1200.,1201.



Krausz Lili zongoraművésznő, zongoratanár



1905



789.,780.,781.,782.,783.,



784.



Kurucz János zeneszerző, zongoraművész



1883



966.,967.,968.,969.,970.,



971.,972.,973.,974.,975.,



976.,977.,978.,979.,980.



Küry Klára színésznő, operettprimadonna



1870



786.,787.,788.,789.,790.,



791.,792.,793.,794.,795.,



796.,797.,798.,799.,800.



Laurisin Lajos operaénekes (tenor)



1897



302.,303.,304.,306.,307.,



311.,312.,314.,315.,317.,



318.,319.,320.,323.,325.



Laurisin Miklós zongoraművész, zeneszerző



1899



302.,305.,306.,319.,320.,



321.,322.,447.,448.,449.,



566.,874.



Lavotta János zeneszerző, hegedűművész



1764



474.,475.,476.,477.,478.,



479.,480.,481.,482.,483.,



484.



Losonczy-Schweitzer Oszkár hegedűművész, zenekarvezető, zeneszerző



1890



1139.,1140.,1141.,1142.,



1143.,1144.,1145.,1146.,



1147.,1148.,1149.



Lumpe Gizella énekesnő, énektanár



18..?



179.



Major J. Gyula zongoraművész, karnagy, zenetanár, zeneszerző



1859



1103.,1104.,1105.,1106.,



1107.,1108.,1109.,1110.,



1111.,1112.,1125.



Medek Anna operaénekesnő



1885



212.,213.,214.,393.,661.,



716.,983.



Michalovich Ödön zeneszerző, zenepedagógus



1842



45.,158.,1105.



Mosonyi Mihály zeneszerző, zenepedagógus, zenei újságíró, zenekritikus



1815



46.,51.,112.,158.,337.,



338.,1137.



Molnár Imre dr. énekművész, zenetudós, író, zeneművészeti főiskolai tanár



1888



1024.,1025.,1026.,1027.,



1028.,1029.,1030.,1031.,



1032.,1033.,1034.,1035.,



1036.



Müller Károly zongoraművész, karnagy, zeneigazgató, zenetanár



1882.



859.,860.,861.,862.,863.,



864.,865.,866.,867.,868.,



869.,874.



Nagy Péter zongoraművész



1960



770.,774.



Nagy Vidor zeneszerző, brácsaművész



?



770.,774.



Ney Dávid operaénekes



1842



571.,572.,982.,983.



Németh Mária operaénekesnő



1897



414.,415.,416.,417.,421.,



422.,423.,424.,1154.,



1159.



Nyíregyházi Ervin zongoraművész, zeneszerző



1903



100.,101.,102.,103.,104.,



105.,106.,114.,115.,116.,



117.,130.



Odry Lehel operaénekes (bariton), operarendező



1837



992.,993.,994.,995.,996.,



997.,998.,1000.



Orczy Bódog báró, zeneszerző, a Nemzeti Színház intendánsa



1835



1054.,1055.,1056.,1057.,



1058.,1059.,1061.,1062.,



1063.,1064.,1065.,1066.,



1067.



Ottó Ferenc zeneszerző, zenetörténész, zenekritikus



1904



917.,918.,919.,920.,921.



Ottrubay Melinda balett-táncos



1920



324.,326.,339.,340.,341.,



344.,351.,352.




 


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12022018-12-19 10:36:56















































































































































































































































































































































Az áttekinthetőség végett megközelítőleg minden 100. bejegyzés után (az adott téma lezárását követően) beillesztek egy táblázatot a jelen topikban szereplő művészekről, feltüntetve a róluk szóló bejegyzések sorszámát.



KIMUTATÁS A JELEN TOPIKBAN SZEREPLŐ MŰVÉSZEKRŐL 



2018.12.20-i ÁLLAPOT



A-TÓL H-IG



Név, művészeti ág



Szül. év



A bejegyzés sorszáma



Adelburg Ágost hegedűművész, zeneszerző



1830



10.,935.



Adler Adelina szopránénekesnő, zenepedagógus



1892



826.,827.,830.,831.,835.,



836.,837.,839.,840.,925.



Adorján Jenő hegedűművész, zeneszerző



1874



893.,894.,895.,896.,897.,



898.,899.,900.,901.,902.,



903.,904.,905.



Aggházy Károly zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus



1855



11.,154.,331.,1060.,1092.,



1093.,1112.



Albert Ferenc hegedűművész, tanár



1918



619.,630.,631.,632.,633.,



634.,635.,636.,637.,638.,



639.,640.,1144.



Albert Gyula zeneszerző, karmester, hegedűművész, tanár



1892



631.,636.,637.


 

Alexander László zongoraművész, zeneszerző, feltaláló



1895



130.,144.,145.,146.,147.,



148.,149.,150.



Allaga Géza gordonkaművész, cimbalomtanár, zeneszerző



1841



493.,494.,495.,496.,497.,



498.,499.,500.



Anday Piroska operaénekesnő



1903



118.,119.,120.,121.,129.,



130.,132.,156.,692.,693.,



1154.,1159.



Antalffy-Zsíros Dezső orgonaművész, zeneszerző



1885



151.,152.,153.,154.,155.,



1160.



Baka-Baitz Irma zongoraművész, zeneszerző



1867



1074.,1075.,1076.,1077.,



1078.,1079.,1080.,1081.,



1082.,1083.,1084.



Bakfark Bálint



1507



1004.,1005.,1006.,1007.,



1008.,1009.,1010.,1011.,



1012.



Baráti György karmester, zeneszerző, gordonkaművész, tanár



1913



1013.,1014.,1015.,1016.,



1017.,1018.,1019.,1020.,



1021.,1022.,1023.



Barki László hegedűművész



1958



529.,543.,549.,559.,658.,



694.,696.



Bánát Gábor hegedűvirtuóz, zenetudós



1926



531.,532.,533.,534.,535.,



536.,537.,538.,542.,544.,



545.



Báthy Anna operaénekes



1901



220.,221.,222.,1151.



Beleznay Antal karnagy, zeneszerző, tanár



1857



227.,228.,231.,232.,233.



Beretvás Hugó zeneszerző



1872



1121.,1122.,1123.,1124.,



1125.,1126.,1127.,1128.,



1129.,1130.,1131.,1135.,



1136.,1138.



Bertha Sándor zeneszerző, zongoraművész, zeneíró



1843



371.,372.,373.,374.,375.,



376.,382.,383.,384.,385.



Bihari János zeneszerző, hegedűművész



1764



481.,486.,487.,488.,489.



Bodó Erzsi drámai szoprán



1899



266.,362.,363.,364.,365.,



366.,367.,368.,369.,370.



Bogáthy Mihály színész, énekes



1926



53.



Bokor Margit operaénekes



1905



1150.,1151.,1152.,1153.,



1154.,1155.,1156.,1157.,



1158.,1159.,1160.,1161.,



1162.,1163.



Böhm Gusztáv zeneszerző, hegedűművész, karmester, operai rendező



1823



83.,85.,86.



Bräuer Ferenc zeneszerző, egyházkarnagy, zenetanár



1799



89.,90.



Burián Károly operaénekes



1870



9.



Buttykay Ákos, zeneszerző, zongoraművész



1871



230.,234.,237.,239.,240.,



242.,257.,286.,287.,288.,



289.,290.,291.,292.,293.,



294.,295.,296.,297.,298.,



300.,301.



Chován Kálmán,  zeneszerző, zongoravirtuóz, zenepedagógus



1852



1182.,1183.,1184.,1185.,



1186.,1187.,1188.,1189.,



1190.,1191.



Clement Károly zeneszerző



1876



823.,824.,825.,826.,827.,



828.,829.,830.,831.,832.,



833.,834.,835.,836.,837.,



838.,840.



Csermák Antal György zeneszerző, hegedűművész



1774 körül



481.,490.,491.,492.



Dalnoky Viktor dr., fogorvos, operaénekes, rendező



1866



415.,416.,417.,425.,426.,



427.,428.,430.,432.,433.,



434.,435.,925.,927.,930.



Dános Lili, zongoraművész, korrepetítor, tanár



1912



744.,745.,748.,749.,750.,



751.



Delly Rózsi operaénekesnő



1912



703.,704.



Dienzl Oszkár zongoraművész, zeneszerző, karmester



1877



709.,710.,711.,712.,713.,



714.,715.,716.,718.,719.



Dohnányi Ernő zeneszerző, zongoraművész, karmester, pedagógus



1877



79.,80.,81.,128.,130.,158.,



166.,705.,1171.



Doppler Ferenc fuvolavirtuóz, zeneszerző



1821



191.,192.,193.,337.



Doppler Károly zeneszerző, karmester, fuvolaművész



1825



190.



Dullien Klára hegedűművész és



 -tanár



1905



641.,642.,643.,644.,645.,



646.



Durigo Ilona operaénekesnő



1881



130.,131.,822.,833.



Egressy Béni zeneszerző, író, színész



1814



29.



Ember Nándor zongoraművész



1897



41.,42.,54.,55.,56.,277.,



278.



Erdősy Eugénia énekesnő



1856



767.,773.



Erkel Elek karmester, zeneszerző



1843



752.,753.,754.,755.,756.,



757.,758.,760.,763.,764.,



765.,766.



Erkel Gyula karmester, zeneszerző, zongoraművész, timpanista



1842



157.,158.,160.,161.



Farkas Ödön zeneszerző, zenepedagógus



1851



186.,187.,188.,189.,



1112.



Fedák Sári színművésznő, operettprimadonna



1879



467.



Fenyves Gábriel dr. zongoraművész, karmester



1895



130.,142.



Flattné Győrffy Gizella operaénekes



1874



378.,379.,380.,381.,392.,393.



Frank Klára (Péter Józsefné) zongora- és énektanár



1914



744.,745.



Fricsay Richard karmester, ének- és zenetanár



1867



789.,791.,792.



Fusz János zeneszerző, karnagy



1777



135.,136.



Gábor Arnold operaénekes



1880



130.,143.,910.



Gábor József operett-/operaénekes (tenor), színész,rendező,műfordító



1879



909.,910.,911.,912.,913.,914.,915.,916.,925.,930.,944.,947.



Gárdonyi Zoltán zeneszerző, zenetörténész, zenetudós



1906



158.,159.



Gencsy Sári operaénekes



1924



676.,677.,683.,684.,685.,687.



Gertler Endre hegedűművész



1907



404.,405.,406.,407.,408.,409.,410.,411.,412.,413.



Geyer Stefi hegedűművész, -tanár



1888



418.,419.,420.



Gizycka-Zamoyska Ludmilla zongoraművész, zeneszerző



1829



1097.,1100.



Gobbi Alajos hegedűtanár, karmester, zeneiskolai igazgató, zenekari igazgató és zeneszerző



1842



224.,225.,226.,1105.



Goldmark Károly hegedűművész, zeneszerző, zenepedagógus



1830



44.,471.,472.,473.,1169.



Goll Bea táncosnő, színésznő



1927



41.,42.,50.,93.



Gonda Lucy zongoraművész



1920



873.,874.,875.,876.,877.,



878.



Greisinger István zeneszerző, zongoratanár



18 ?



179.



Gyenge Anna operaénekesnő



1894



686.,688.,689.,690.,697.,



698.,699.,700.




 


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12012018-12-19 08:14:47

Befejezésül - az előző bejegyzések tartalmának összegzése, ill. pontosítása végett - közlöm Krausz Lászlónak azt az életrajzát, amely az USÁ-ban fellelhető források alapján válik ismertté előttünk:



         Krausz László (1903-1979) […] hegedűművész, karmester és festőművész  Magyarországon, Pécsett született. Zenei karrierje a hegedűvel kezdődött, amellyel először 13 éves korában lépett fel nyilvánosan. A pécsi városi zeneiskolában, majd a budapesti Állami Zeneakadémián folytatta tanulmányait, Hubay Jenő irányítása alatt. Krausz először 15 évesen vezényelt a budapesti Zeneakadémián.



         1923-ban elhagyta Magyarországot, hogy az új bécsi Konzervatóriumban folytassa tanulmányait. Később a Bécsi Állami Zeneakadémia növendéke lett. A Wilhelm Wazek Zenekar (William Wazek Orchestra) koncertmestere volt, és alkalmanként a Bécsi Szimfonikus Zenekarban (Vienna Symphony Orchestra) is játszott.



          1926-ban Krausz Párizsba ment, hogy a Modern Hegedű Intézetében (Institut de Violon Moderne) Járosy Albertnél tanuljon. Párizsban részt vett Eugène Ysaÿe kurzusain is (École Normale de Musique). 1929-ben Svájcba költözött, ahol 1947-ig maradt. Játszott a Weingartner Félix vezette Bázeli Zenekari Társasággal (Basler Orchester Gesellschaft). Egyidejűleg pedig zenetudományi, filozófiai és pedagógiai tanulmányokat folytatott a Bázeli Egyetemen.



          1935-től több éven át a lausanne-i Rádiózenekar (Radio Orchestra in Lausanne) első hegedűse volt.  Megalapította és vezette a Lausanne-i Vonószenekart (Lausanne String Orchestra). 1938-tól 1947-ig egy genfi zenekar, az Orchestre de la Suisse Romande első hegedűse volt, Ernest Ansermet vezetése alatt. Krausz alkalmanként vezényelte is ezt a zenekart. Krausz a Genfi Szimfonikus Együttes (Ensemble Symphonique de Genève) igazgatója, és a Bázeli Zenekari Társaság vendégkarmestere lett. A genfi konzervatóriumi fakultás tagjaként vezényelte a konzervatórium vonószenekarát is. Vendégkarmesterként számos más európai zenekarnál is fellépett, beleértve az Oszlói Filharmonikusokat (Oslo Philharmonic) is.



          1944-ben a nácik Krausz László szüleit (Krausz Simont és Franciskát) Auschwitzba deportálták A pécsi zsidó közösség megmaradt tagjaival együtt megölték őket.



         Krausz László 1947-ben feleségével, a zongoraművész és zeneszerző Susan Strauss-szal (Stuttgart, 1914 - Cleveland Heights, 2008), akivel Lausanne-ban ismerkedett meg, és 1935-ben kötött házasságot, valamint két fiával (Peterrel és Michaellel) - Walter Wanger amerikai filmproducer és Joan Benett színésznő segítségével - az Egyesült Államokba emigrált, és ott először New Yorkban, később Clevelandban telepedett le. A New Yorki Zenei Főiskolán (New York College of Music) kamarazenét tanított. Később a Széll György vezette Clevelandi Zenekarhoz (Cleveland Orchestra) csatlakozott. Krausz vezette a Clevelandi Zeneiskola székhelyén a Vonósegyüttes tanszakot (String Ensemble Department, Cleveland Music School).  Később ő lett  a Clevelandi Kamarazenekar (Cleveland Chamber Orchestra), a Mansfieldi Szimfonikus Zenekar (Mansfield Symphony Orchestra) és az Akroni Szimfonikus Zenekar (Akron Symphony Orchestra) zeneigazgatója és karmestere. 



          Az amerikai állampolgárságot a Krausz család 1953-ban kapta meg. 



          Krausz László kiváló festő is volt. Művészi felfedezései magukban foglalják a portrékészítést és a tájfestészetet, az absztrakt expresszionizmust, a geometriai szimbolizmust, a kabbala ábécét, a zsidó és izraeli témákat stb. Alkotásai között megtaláltjuk kora legnevesebb muzsikusainak portréit.



          1959-ben Krausz László a Western Reserve Egyetemen (Western Reserve University) a festészetben megszerezte a mester fokozatot. De a Clevelandi Művészeti Intézetben  (Cleveland Institute of Art), a Skowhegani Szobrász- és Festőiskolában (Skowhegan School of Sculpture and Painting) és a Cooperi Művészeti Intézetben (Cooper School of Art) is folytatott tanulmányokat, ahol alkalmanként tanított is. Kísérleti művészeti stúdiót vezetett a Case Technológiai intézetnél (Case Institute of Technology).



          Szívrohamban hunyt el, 1979.05.25-én.



          A Krausz Lászlóval kapcsolatos anyagokat (különféle dokumentumok, naplók, fényképek, vendégkönyvek, felvételek és művészeti munkák) a Western Reserve Historical Society őrzi Clevelandban:



10825 East Boulevard, Cleveland, Ohio 44106

Telephone: (216) 721-5722



          Krausz Lászlónak a legjelentősebb 20. századi muzsikusokról készített, figyelemre méltó portréi a washingtoni Kongresszusi Könyvtárban (Library of Congress) találhatók. Ezek többnyire toll-, ill. tinta- és szénrajzok. Megtalálhatók közöttük Pierre Boulez (zeneszerző és karmester), Robert Casadesus (zongoraművész), Leon Fleisher (zongoraművész), Paul Kletski (zeneszerző és zongoraművész), Louis Lane (karmester), Frank Martin (zeneszerző), Yehudi Menuhin (hegedűművész és karmester), David Oistrach (hegedűművész), Paul Paray (karmester), Arthur Rubinstein (zongoraművész), Gunther Schuller (zeneszerző és karmester), Rudolph Serkin (zongoraművész), Robert Shaw (karmester), Leonard Shure (zongoraművész), Arnold Steinhardt (hegedűművész), Igor Stravinsky (zeneszerző), Széll György (karmester) és Szigeti József (hegedűművész).



További részletek itt olvashatók:



http://krauszart.com/laszlo-krausz.html



http://ead.ohiolink.edu/xtf-ead/view?docId=ead/OCLWHi0991.xml;chunk.id=bioghist_1;brand=default .


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12002018-12-18 11:24:51

MUZSIKA, 1958.05.00/5. SZÁM:



REMÉNYI-GYENES ISTVÁN: Zeneművészeink a nagyvilágban



„[…] KRAUSZ LÁSZLÓ az amerikai Akron Symphony (Ohio) állandó karnagya. Előtte a Genfi Konzervatórium tanára volt s vezette a lausanne-i vonószenekart is. […]”



Hangfelvételek, amelyeknél Krausz László neve szerepel


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 11992018-12-18 11:23:20

PÉCSI NAPLÓ, 1940.03.13.:



Pécsi származású hegedűművész szereplése Genfben. Ismételten foglalkoztunk már Krausz László, a pécsi származású, Svájcban elő hegedűművész sikereivel. Krausz Lászlót most újabb megtiszteltetés érte. A f. hó 13-án, szerdán este fél 9 órakor Genfben rendezendő nagy gálahangversenynek, amelyen W. Backhaus is szerepel, ugyanis ő a hegedű szólistája, és ebből az alkalomból Hindemith brácsára komponált gyászzenéjét fogja zenekari kísérettel játszani. Krausz László ezen szereplésének jelentőségét mi sem bizonyítja inkább, minthogy szóbanforgó hangversenyt rendező egyesület gálakoncertjein ebben a szezonban mindössze két magyar művész, Bartók és Szigeti szerepelnek. A hangversenyt egyebekben a Sottens rádióállomás közvetíti, ennélfogva azt a pécsi zenekedvelőknek is alkalmuk lesz meghallgatni.”


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 11982018-12-18 10:10:05

PÉCSI NAPLÓ, 1936.07.01.:



Krausz László külföldi sikerei. Krausz. László, a pécsi származású hegedűművész nemrégen a lausannei rádióban szerepelt nagy sikerrel. Bizonyítja ezt a sikert az ottani rádió hetilap egyik száma, amely a legnagyobb elismeréssel ír a nagytehetségű pécsi hegedűművészről. A mikrofon előtt játszott Händel művel kapcsolatosan, mint a klasszikus muzsika igazi interpretálóját, a mély, meleg tónusú művészt aposztrofálja a lap. A bázeli National-Zeitungban, amely Krausszal, mint brácsással foglalkozik, ezt olvassuk: „A legmagasabbrendű élvezetet szerezte hallgatóinak Krausz László, aki az igazi, határtalan művészetet szolgálja. Örömmel regisztráljuk a pécsi származású muzsikus jelentős sikerét, és mindehhez azt tesszük még hozzá, hogy Krausz László a bázeli Orchestergesellschaftnak egyik legbecsültebb tagja.


A nap képe • 21132018-12-17 22:28:48

«Orosz népdráma az Operaházban



Borogyin Igor hercegének bemutatója



 



Állíthatom, hogy Alexander Porfirjevics Borogyin szülötte a vad színekben tobzódó Igor herceg, de állíthatom azt is, hogy az orosz közszellem hozta létre. A névtelen kínai költőkkel versenyezhetne Borogyin szerénysége es önzetlensége. Amíg élt, a szentpétervári egyetem kémiai professzora mindenki elől rejtegette Igor herceget. Suttogva beszélt arról, hogy olyan feladatra vállalkozott, mely felülmúlja zenei kifejező erejét, de dolgozott rajta szüntelen, egész életén át, mert úgy érezte, hogy ez nemzeti kötelezettség. Körülötte egy Muszorgszkij, egy Rimszkij-Korszakov, egy Glazunov, egy Balakirev lázasan ösztönözték társukat művének befejezésére, még Lisztet is felbérelték, hogy siettesse az opera befejezését, hiába.



Meghal Borogyin, a barátok előszedik a hátrahagyott iratokat, összeillesztik a vázlatokat, ahol hézagra bukkannak, ott az emlékezetük segít, hiszen betűről-betűre ismerik Alexander Porfirjevics dallamvilágát, szándékát, természetét.



A költő Rimszkij-Korszakov, Glazunov megfeledkezik saját álmáról, hogy annál mélyebben idegezhesse be barátja álmát.



Ez a motívum vonul végig az orosz zenedráma történetén, a múlt században mindenki segít mindenkinek, nem elkülönült elefántcsonttornyok világa ez, közszellemnek tekintik azt, ami máshol az egyén legsajátosabb tulajdona, a tehetséget. Muszorgszkij meghal, mentsük meg a Hovanscsinát; Borogyin meghal, hozzuk tető alá az Igor herceget! A költők testvéri gyülekezete a halált a szellem örökkévalóságával békíti ki.



Azt mondjuk Borodin Igor hercege, de mondhatjuk így is, az oroszoké, mert ami benne egyéni, az egy egész népre jellegzetes, az oroszra. Borogyin Igor hercege álom a népről. Hálásak lehetünk Rimszkij-Korszakovnak, aki megmentette számunkra az orosz zenének ezt a dús, tömény illatú hajtását és Operaházunk előkelő vendégének, Issay Dobroven karmesternek, aki éber ösztönével, különleges kultúrájával tette fogékonnyá Operaházunk művészeit az orosz népi dallam egészséges bőségére.



A színház teljesítménye rendkívüli. Dobroven és Oláh Gusztáv együttes rendezése gondosan megőrzi a mű természetes kereteit. Színpad, hang, mozgás között tökéletes az összhang, de ebből az eszményi harmóniából is kiemelkedik Báthy Anna, Palló Imre, Székely Mihály triója. Éneknek, előadásnak ezt az újra egyszerű, újra idillikus formáját művész is csak ritka ihletettségében találja meg. Rösler extatikus rajongása előre jelzi a poloveci táncok vad tüzét. Budanovits Mária, Tutsek Piroska hangulatfestő éneke esemény. Nem kevésbé az Losonczy démonian karakteres Galiczky hercege és Laurisin, Komáromy Shakespeare - színpadot idéző markáns humora. Nádasdy Kálmán fordítása üde, eleven, hű tükre a cselekménynek. Az opera második felvonásában kerül sor a világszerte ismert poloveci táncokra. A poloveci balett-szimfónia pokoli tempóját Szalay Karola, Vera Ilona, Harangozó Gyula és az operai táncegyüttes valóságos táncdühvel hajszolják.



A szeretet és gyengédség, amivel annakidején a művet keresztvíz alá tartották, a ma esti bemutatón testet ölt Operaházunk színpadán, mindenki segít, mindenkinek, nem a külső sikerért, hanem a művészi, erkölcsi elégtételért.»



Kovács Kálmán.



MAGYARORSZÁG, 1938.I.21.



Oláh Gusztáv egyik pazar színpadképe (1948)!!

 


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 11972018-12-17 09:29:20

PÉCSI NAPLÓ, 1932.12.23.:



Pécsi művész a beromünsteri rádióban.

Krausz László pécsi hegedűművész, aki évek óta küföldön tartózkodik, és egymás után aratja a legnagyobb sikereket, 24-én szombaton este 9 órai kezdettel a beromünsteri rádióban kamarazene és szóló koncertet ad.”


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 11962018-12-17 08:59:27

PÉCSI NAPLÓ, 1929.08.28.:



Pécsi származású hegedűművész sikere. Krausz László pécsi születésű hegedűművész, a pécsi városi zeneiskola, majd rövid időn át Isaÿe, a legnagyobb élő hegedűművésznek volt növendéke, karrierjének új állomásáról számolunk be örömmel. Legutóbb Interlaaken előkelő svájci fürdőhely zenekarának volt tagja. Meghívást kapott a baseli opera zenekarához prímhegedűsi állásra, amelynek elnyerése mintegy 100 jelentkező közül neki sikerült. A baseli opera karmestere a világhírű Weingarnter Felix. […]”


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 11952018-12-16 10:14:45

PESTI NAPLÓ, 1928.01.01.:



Pécsi hegedűs sikerei Bécsben. Ezelőtt néhány hónappal megírtuk, hogy a fiatal pécsi művészgeneráció egyik közismert tagja, Krausz László, újból visszament Bécsbe. Az elmúlt rövid idő alatt máris újabb sikereket ért el. Mint a népszerű Wilhelm Wazek 25 tagú konzertzenekarának első hangversenymestere, több ízben fellépett szólószámokkal, zenekarkísérettel a közkedvelt Volksgarten koncertek során, mindannyiszor nagy sikert aratva. Ugyancsak ezen zenekar kísérete mellett már háromszor hegedült a bécsi rádió leadóállomás készülékébe, valamint néhány héttel ezelőtt a világhírű Tonkünstler Orchester egy hangversenyén is közreműködött, mint első hegedűs. Legújabban azonban arról értesülünk, hogy egy újonnan alakult bécsi kamarazenekarnak lett az első hegedűse. Ez a zenekar nemrég tartotta a bemutatkozó hangversenyét dr. Reischnek, az osztrák Nemzeti Bank elnökének a magánlakásán, meghívott vendégek előtt. Az „Interessantes Blatt” képes folyóirat egy feltűnést keltő cikk kíséretében hozza ezen új zenekar csoportképét. Krausz László ezen bemutatkozó házi koncertjüknek egy érdekes emlékét küldte el édesapjához, Krausz Simon ismert pécsi szabómesterhez. Dr. Hainisch, az osztrák köztársaság elnöke, aki szintén jelen volt a meghívottak között, egy aláírásával ellátott műsort küldött Krausz Lászlónak, dr. Fuchs udvari tanácsosnak, a sajtóirodák főnökének útján, így történt aztán, hogy Krausz Simon szabómester a szerkesztőségünk mellett levő kis boltjában örömmel mutatja ismerőseinek az osztrák köztársasági elnök kezeírását. Krausz Lászlótól annál is inkább sokat várunk, mert jelenleg a legkiválóbb bécsi akadémiai hegedűtanár, Dozzent Gottfried Feistnek a tanítványa.”


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 11942018-12-15 11:15:38

Meglepő, hogy Krausz László sikeres hazai és külföldi fellépéseiről – egy-két kivételtől eltekintve - csaknem kizárólag a pécsi sajtó tudósított:



PÉCSI NAPLÓ, 1927.03.01.:



"Támogasd a szegényeket. Siklósról jelenti tudósítónk: Ennek a jelmondatnak a jegyében rendezte a siklósi izr. Nőegylet a szokásos farsangi mulatságát a központi szálloda összes helyiségeiben. A Nőegylet alapos gonddal készítette elő műkedvelő gárdáját, hogy a kényes ízlésű közönségnek a legszebbet nyújthassa és kellemes szórakozást biztosítson, […] Nem várt, de nagyon kellemes számot illesztett be a Nőegylet vezetősége Krausz László hegedűművész játékával, ki most tért vissza külföldről, s gyönyörű magas művészi készültséggel bíró játékával hazánkban először szerepelt. Játékát külön méltatni nem szükséges, mert a közönség frenetikus tapsa mindent megadott neki, ami egy ily jeles művésznek kijár. Négy ízben kérték játékának ismétlését. […]"



Ugyanebben az újságban egy másik hír:



Krausz László a „Hárfa“ hangversenyén. Minap hírt adtunk arról, hogy Krausz László, aki a pécsi zeneiskolából kiindulva, a magaszervezte reáliskolai zenekaron át Bécs, Páris, Belgium leghíresebb hegedűvirtuózainak meghitt zeneszobájáig aránylag igen rövid idő alatt óriási utat tett meg, ebből a külföldi vándorlásából hazaérkezett. Sokan, igen sokan nagy érdeklődéssel kísérték ezen az útján. Krausz László mindenképpen beváltotta a hozzá fűzött reménységeket s csaknem kiforrott egyéniség áll ma előttünk pompás hegedűjével, így fog állani a „Hárfa“ közönsége elé március 13-án. Ezen a hangversenyen csak ízelítőt ad művészetéből az iránta érdeklődőknek, hogy kíváncsiságukat még inkább fölfokozza az április hóban rendezendő saját hangversenyére.”


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 11932018-12-14 20:52:11

PÉCSI NAPLÓ, 1927.02.20.:



csi hegedűművész visszatérése európai tanulmánykörútjáról.



Krausz László miután mint a pécsi városi zeneiskola növendéke többízben sikeresen vizsgázott a budapesti zeneakadémián, Bécsben folytatta tanulmányait. A bécsi konzervatórium mesteriskolájában egy évig Robert Pollak növendéke volt. Ebbe az időszakba esik Krausz egyetlen bécsi szereplése, mely alkalommal a Musikvereinssaalban Mendelssohn vonósnyolcasát vezette. A legnagyobb bécsi lapok elismerően nyilatkoztak Krausz kamarazenei teljesítményéről. Később Krausz a bécsi állami zeneakadémián Ehggartd Gyula kormánytanácsos tanítványa lett, és kitűnővel tett osztályvizsgát. Időközben a leghíresebb bécsi zenekarok egyikének, a Volksgartenben koncertező 30 tagú Wilhelm Wazek zenekarnak lett az első hangversenymestere. Az Akadémián részesült hegedűoktatási módszerrel Krausz nem lévén megelégedve, kilépett a növendékek sorából és az ugyancsak akadémiai tanár, Gottfried Feistnek lett a magántanítványa. Röviddel ezután nagyszámú bécsi tanítványainak sajnálatára Párisba ment. A nagy francia hegedűpedagógus, Lucien Capet vezetése alatt álló „École moderne du Violon” növendéke lett, és behatóan tanulmányozta a francia zenetanítási módszereket. Emellett az a megtisztelő szerencse érte, hogy ő volt a háború után az első magyar hegedűs, akit a párisi Eiffel-torony rádió zeneigazgatósága szólószereplésre meghívott. Első vendégszereplése olyan nagy sikerrel járt, hogy felszólítást kapott egy második szereplésre is. Ezen alkalmakkor Krausz nemcsak francia és német, hanem magyar szerzők (Hubay, Kodály) műveit is játszotta. Egy más alkalommal a párisi hegedűstársadalom és számos kritikus jelenlétében nagy feltűnést keltve a jelenkor legnagyobb hegedűmestere, a belga Eugéne Isaÿe előtt játszott, aki Krauszt — kívánságára — tanítványaképpen Brüsszelbe hívta. Egy nagy párisi zenelap, a „Zenei Világ” Krausznak Isaÿval közös fényképét hozta. Így került — bár rövid időre — a Magyarországon még ismeretlen pécsi hegedűs a párisi zenei érdeklődés közzéppontjába. Félévi párisi tartózkodás után Krausz Belgiumba ment, de röviddel ezután elfogadott egy hollandiai szerződési ajánlatot. Amsterdamba került, hol egy revüszínház zenekarának hangversenymestere és egyben helyettes dirigense lett. Vagy harmincszor szerepelt magánszámokkal is, minden alkalommal nagy sikert aratva. Egyízben a nagy magyarbarát Max Tak zeneigazgató feltűnést keltő elismeréssel nyilatkozott Krausz teljesítményéről. Negyedévi hollandiai tartózkodás után néhány hónapig Németországban folytatta tanulmányútját. Krausz külföldi tartózkodása alatt állandóan színes és szívesen olvasott cikkeket küldött a Pécsi Napló számára. Mint ismeretes, Krausz László sikerekben gazdag külföldi tanulmányútjáról visszaérkezett szülővárosába, és értesülésünk szerint újból megkezdi Pécsett a négy évvel ezelőtt megszakított hegedűtanítói működését.”


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 11922018-12-13 08:55:14

KRAUSZ LÁSZLÓ, hegedűművész, karmester, festő



(Pécs, 1903.04.04.-Cleveland Heights?, Ohio, 1979.05.25.)



Nevére a Weingartner Félixszel kapcsolatos hírek olvasása közben bukkantam rá. Kíváncsi lettem, ki is volt ez a – mint később kiderült – rendkívül sikeres pályát befutott művészember, akiről a magyar Wikipédia nem tesz említést, de neve a magyar hegedűművészek vagy karmesterek között sem szerepel.



Fotóját sokáig kerestem a neten, de csak fiairól – Péterről és Mihályról (Michael) - találtam fényképet. Végül rábukkantam a festő Krausz László időskori fotójára, amely – fiai arcképének alapján - kétségkívül a hegedűművész és karmester Krausz Lászlót ábrázolja:



A sajtóban 1975-ben megjelent fotó a festő Krausz Lászlóról, saját  műve előtt:



1975 Press Photo Lazzlo Krausz, Cleveland artist & his panel after Michaelangelo



Az első újsághír, amelyben Krausz Lászlóról olvashatunk:



PÉCSI NAPLÓ, 1926.09.26.:



Pécsi hegedűművész játszott a párisi Eiffel torony rádió felvevő készülékébe.



A pécsi városi zeneiskola végzett növendékei sorából Krausz László hegedűművész neve egyike a legismertebbeknek. Különösen ismert a Pécsi Napló olvasói előtt, mert úgy Bécsből, mint Párisból ügyesen megírt színes képeit lapunknak küldte közlésre. Amint értesülünk, Krausz Lászlónak Párisban, ahol miként Bécsben, egyik orchesterhez játszotta az első hegedűt, minap alkalma nyílt, hogy a legelső hegedűmester, a Brüsselben élő Ysaÿe mester alatt a legnevesebb párisi zenekritikusok és művészek jelenlétében játszhatott sokadmagával, akik mind arra vágyódtak, hogy a csak legtehetségesebbek tanításával foglalkozó művész tanítványai közé fogadják. Krausz Lászlót, aki maga is már a növendékek egész sorát tanította, legjobb sikerrel, Ysaÿe elfogadta növendékei sorába, és amint a mester otthonában újból megkezdi válogatott növendékeinek oktatását, a mi Krauszunk is elmegy Brüsselbe, hogy szép tudását a világ legelismertebb mesterének útmutatása szerint tökéletesítse. Előzőleg azonban ezen a héten még egyszer játszani fog az Eiffel torony fölvevő rádió készülékébe, ahol az elmúlt héten egyszer már játszott, szép játékával dicsőséget szerezve a magyar művészetnek, mivel mint László Krausz, magyar hegedűművészt konferálta be a rádió fölvételi állomás rendezője. Az Eiffel torony leadó állomásának meg kell elégednie azzal, hogy az ottani produkciókat csak 100.000 párisi és a többi francia város, de Anglia, Svájc, Spanyolország, Észak-Afrika és az északi részek rádió állomásai hallgatják, mivel arra, hogy az Eiffel toronyból előtörő hanghullámok a nyugati és balkáni államokba is elérjenek, az Eiffeltorony fölvevő készüléke gyenge és így a violonist hongrois-nak, Krausz Lászlónak ezúttal fél millió hallgató állomással kellett beérnie, a mi elég tekintélyes számú közönséget jelent. Szép sikerének köszönhette, hogy másodszori játékra is kapott fölszólítást. Fél órai játékért elég tisztességes honoráriumot is kapott. Fiatal földinket még az a dicsőség is érte a legutóbbi időben, hogy a legelőkelőbb francia művészi lap Ysaÿe fényképét hozta válogatott tanítványai, ezek sorában Krausz László társaságában. Élénk figyelemmel fogjuk kísérni földink további művészi fejlődésének útját, melytől még sokat várunk.


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 11912018-12-12 08:37:52

PESTI HÍRLAP, 1928.03.24.:



Chován Kálmán halála.



Csendben, szerény észrevétlenségben, mint ahogy egész élete lefolyt, távozott tőlünk zenei kultúránk egyik kimagasló alakja, egyik legértékesebb munkatársa: Chován Kálmán, a Zeneművészeti Főiskola nyugalmazott tanára. Chován Kálmánban, aki néhány nap előtt költözött az örök harmóniák országába, a zongoraoktatás legnagyobb mesterét vesztettük el, aki évtizedes működése alatt generációkat vezetett el a művészet magasabb megértéséig, az előadóművészet legmagasabb fokáig. Chován Kálmán 1852-ben született Szarvason. Zenei tanulmányainak elvégzése után tanári állást vállalt a bécsi európai hírű Horak-féle zeneiskolában, később a nagynevű intézet vezetője lett. Erkel Ferenc halála után a magyar kultuszkormány Chován Kálmánt a zeneakadémia tanárává nevezte ki, 1891-ben pedig rábízta az újonnan fölállított zongoratanárképző-tanfolyamok vezetését. Elméleti és gyakorlati tapasztalatait Chován Kálmán nagyszerű módszerű, a külföldön is elterjedt zongoraiskolájában és alapvető, még ma is használatban levő elméleti művében, „A zongorajáték tanmódszere", fektette le. Chován Kálmán nemcsak a legtapasztaltabb zongorapedagógus volt, de egyszersmind elsőrangú zongoraművész is, aki számtalanszor lépett fényes sikerrel a nyilvánosság elé. Azonkívül nagytehetségű komponista, kinek számos kamarazeneművét és főleg nemzeties érzelmű zongoraszerzeményeit egy időben igen sokat játszották. Éppoly kiváló mint művész és szaktudós volt Chován Kálmán, az ember. Idealista a szó legnemesebb értelmében, maga a megtestesült puritanizmus, szívjóság. Egyike volt ama kevés, magasabb polcot betöltő embereknek, akiknek nem volt ellenségük. Chován Kálmánt egész életén át általános szeretet és megbecsülés vette körül. Chován 1916-ban ment nyugdíjba, azóta a legcsendesebben, visszavonultságban élt."



A ZENE, 1935/15. SZÁM:



Chován Kálmán-emléktáblát lepleztek le Szarvason, a híres gimnázium homlokzatán. Raffay Sándor püspök tartalmas avatóbeszéde után dr. Horváth Dezső, a Szarvasi Öregdiákok Szövetségének titkára méltatta nagyhatású emlékbeszédében Chován Kálmán érdemeit és működésének üdvös hatását. A szép emléktáblát, amely Boda Gábor szobrászművész tervei szerint készült, Kelló Gusztáv evangélikus igazgató-lelkész vette át megőrzésre. A Zeneművészeti Főiskola nevében Siklós Albert, a Magyar Zeneszerzők Országos Egyesülete és a Magyar Zenebarátok Szövetsége nevében Szabados Béla, a Magyar Luther Társaság és az Országos Luther Szövetség részéről Szánthó Róbert helyeztek koszorút az emléktáblára. Dr. Haviár Gyula egyház-megyei felügyelő záróbeszédével végződött a meleghangú emlékünnep.”



Képtalálat a következőre: „Chován Kálmán emléktábla”



NÉPSZAVA, 1978.03.03.:



„Chován Kálmán zenei hetek Szarvason. A város szülöttének. Chován Kálmánnak emlékezetére évenként megrendezik Szarvason a zenetudós nevét viselő zenei heteket. Az idei zenefesztivált csütörtökön Chován Kálmán halálának 50. évfordulója tiszteletére ünnepi megemlékezéssel nyitották meg."


Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) • 15442018-12-11 11:07:49

A Petőfi Rádióban 1964.01.04-én hangzott el Kemény Egon-Kótzián Katalin: Édesanyám c. dala.



Majd - a dalok megnevezése nélkül – többször hangzott el a Magyar Rádió valamelyik adóján az alábbi műsor:



 „Kemény Egon-Kótzián Katalin dalai“ v. „Kemény Egon dalai Kótzián Katalin verseire“ v. „szövegére“, mégpedig



1972.11.28-án



1976.07.01-jén



1980.12.12-én



1983.02.14-én



A Magyar Ifjúság 1980.06.06-i, 23. számában, a Kossuth Rádió 06.14-i, szombati műsorának ismertetőjében ez áll:



„12.45: A Magyar Rádió és Televízió énekkara énekel

[…] 2. Kemény Egon—Kótzián Katalin: a) Altatódal II. (szólót énekel Komlóssy Erzsébet, km. az MRT szimfonikus zenekara. vez. Breitner Tamás), b) Édesanyám (szólót énekel Melis György, km. az MRT szimfonikus zenekara, vez. Breitner Tamás), […]“




Volt ezek szerint Kemény Egonnak egy „Altatódal I.“ c. szerzeménye is?



A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 11902018-12-11 08:20:51

Hetvenedik születésnapján is megemlékeztek róla:



MAGYARORSZÁG, 1922.01.21.:



„A magyar zenepedagógia nagyérdemű munkása, Chován Kálmán, nyugalmazott zeneakadémiai professzor, a napokban ünnepelte hetvenedik születésnapját. Chován hosszú időn át vezette a zongoratanárképző tanfolyamot, egész nemzedék került ki a keze alól. Irodalmi munkássága is jelentékeny. A zongora tanítás methodikájáról írt munkája ma is nélkülözhetetlen kézikönyve a zongarapedagógusoknak. Igen sok instruktív zongoraművet is adott ki. Jubileuma alkalmából öt füzet négykezes zongoradarabja jelent meg a hangjegypiacon.”


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 11892018-12-11 08:12:03

1921-ben a már nyugdíjas Chován Kálmánt felkérték a magán-zeneiskolák országos zenetanítási szakfelügyeletére, aki e nem könnyű, gyakran kellemetlen feladat ellátásában is igyekezett kíméletesen, méltányosan eljárni:



MAGYARORSZÁG, 1921.09.16.:



Tisztogatás a magánjellegű színésziskolák között



A magán zeneintézetek, mozi- és színiiskolák állami felügyelet alatt — Chován Kálmán országos zenetanítási szakfelügyelő nyilatkozata — Beszélgetés Rákosi Szidivel



                                                                                                                                                                                             Budapest, szeptember 15.



          (A Magyarország tudósítójától.) A ma reggeli lapok megírták, hogy a mai hivatalos lap közölni fogja a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletét a magánjellegű zene-, színi- és moziiskolák állami felügyelet alá vételéről. […] A magán-zeneiskolák országos szakfelügyelője, Chován Kálmán, nyugalmazott zeneakadémiai tanár, akinek nyilatkozatát alább közöljük, már megkapta kinevezését. […]

          […]



          Nyilatkozatra kértük fel Chován Kálmán országos zenetanítási szakfelügyelőt, aki a következőket mondotta munkatársunknak:



          — A kinevezés váratlanul ért, de örömmel vállaltam a nehéz feladatot, mert régóta éreztem, és hangoztattam, hogy a magánzeneiskolák körül végre-valahára rendet kell teremteni.

          Nagyon sok a visszaélés, különösen a fővárosban, és igen sok zeneiskolának —  amely nagybüszkén „Akadémiára előkészítő tanfolyam“-nak hirdeti magát — még csak rendes helyisége sincs. Megfelelő tanítási eszközök és tanerők hiányában szó sem lehet az ilyen intézetekben eredményes pedagógiai működésről. A miniszteri rendelet értelmében teljes fölhatalmazást kaptam arra, hogy a magánzeneiskolákat végigjárva, azok belső életét ellenőrizzem, s amennyiben a rendeletben fölállított követelményeknek úgy helyiség, mint berendezés, a tanerőik képzettsége, az állami tantervhez való ragaszkodás, általában a tanítás színvonala és szelleme tekintetében eleget nem tesznek, az illető iskolák megszüntetését hozzam javaslatba.

          — A miniszteri rendelet kötelezővé teszi a magánzeneiskolákban államérvényes oklevéllel rendelkező tanerők alkalmazását is. Ezen a ponton a szükséges szigort bizonyos kímélettel óhajtom párosítani, mert hiszen a diplomát nem szerzett zenetanárok közt is nem egy akad, aki tudásával és eddigi működésével érdemet szerzett arra, hogy pedagógiai működést fejtsen ki.  […]”


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 11882018-12-11 07:43:48

Chován Kálmán 1916-ban nyugdíjba vonult, de a sajtó még ezután is sokáig ír róla.



BUDAPESTI HÍRLAP, 1916.12.09.:



„(Kitüntetés.) A király Chován Kálmán zeneakadémia tanárnak nyugalomba vonulása alkalmából a zeneoktatás terén sok éven át teljesített kiválóan érdemes szolgálata elismeréseüI a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta.”


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 11872018-12-09 19:53:15

Chován Kálmán zenepedagógiai művei, tanulmányai:



ZENELAP, 1892.11.02./18. SZÁM:



Négy tanulmány (Octaven Studien) zongorára. Szerzé és Tomka István tanárnak barátilag ajánlja Chován Kálmán. 18. mű. A Rózsavölgyi és társa cs. és kir. udv. zeneműkereskedő czég kiadványa. Ára 1 frt. -

Chován Kálmán, az orsz. magyar kir. zeneakadémia kiváló tanára ismét meggazdagította legújabban szerzett nyolczad (Oktaven) tanulmányaival paedagógiai zeneirodalmunkat, E tanulmányok specialis jellegüknél fogva az oktávjáték fejlesztésére nézve igen alkalmas anyagot szolgálnak, melyekre a magasabb zongorajátékot tanulmányozóknak, valamint a zenetanári karnak figyelmét ráterelni legkedvesebb kötelességünknek tartjuk.”



ZENELAP, 1904.10.15.:



Rozsnyai Károly budapesti könyv- és zenemű-kereskedés (Múzeum-körút 15. sz.) újdonsága: A zongorajáték módszertana (methodika) mint nevelési eszköz. Írta Chován Kálmán, az orsz. m. kir. zeneakadémia rendes tanára, a zongoratanárképző vezetője. Il-ik bővített kiadás. […] Tizenegy éve, hogy a kiváló szerző „tanmódszere“ megjelent, s a kik addig (mert voltak ilyenek!) csak szerencse dolgának tartották az ő növendékeinek szép sikerét: letették a fegyvert, mert látták könyvéből, hogy tudatos, igazi mesterrel álltak szemben. A nem épen nagyterjedelmű, de alapos mű mindenkit csak elismerésre kényszerített; sajnálatos, s csak a mi ismert zilált viszonyainkra szomorúan jellemző, hogy egy évtizednél tovább tartott, a míg új kiadásra lett szükség. […]"



MAGYARORSZÁG, 1905.05.14.:



Zenepedagógiai művek



[…]



9. CHOVÁN KÁLMÁN, A zongora játék módszertana (methodika). I. általános, II. elméleti, III. gyakorlati rész és a legújabb akadémiai tananyag, IV. zeneműszótár[…].



10. CHOVAN KÁLMÁN. Elméleti és gyakorlati zongoraiskola módszeres magyarázatokkal kezdők számára. […]"



BUDAPESTI HÍRLAP, 1907.12.08.:



Új zenepedagógiai művek!



[…] Chován Kálmán.  A zongorajáték tanítási módszere (Methodika) mint zenei nevelési eszköz. Függ.: Zeneműszótár. Második javított kiadás […].



Chován Kálmán. Elméleti és gyakorlati zongoraiskola, mint zenei nevelési eszköz, az alapvető módszertan nyomán. Két évre terjedő tökéletes tananyag számos gyakorlat és dallamos darab két és négy kézre. 2 kötet: egy-egy évre […]



Szonatina-album és más előadási darabok az ifjúsági irodalom klasszikus műveinek legjavából fokozatosan, rendezte és átdolgozta Chován Kálmán. 2 köt.



[…]



Bertini-Chován. 45 válogatott tanulmány, Bertini Op. 29., 82., 100. és 134. opusból, magyarázatokkal és ujjrenddel […]



Czerny-Chován. Szemelvények Czerny Op. 139., 885., 688., 821. és 819. műveiből, egyúttal előtanulmánya Czerny-Szendy Op. 299-nek […].



Chován K. A zongorajáték módszertana (Methodika) mint zenei nevelési eszköz. Általános, elméleti és gyakorlati rész egy kötetben a Zeneakademia 12 évre terjedő teljes tantervével, számos hangjegypéldával."



Chován Kálmán antikváriumban beszerzhető, ill. előjegyeztethető zenepedagógiai munkái, szerzeményei és átdolgozásai


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 11862018-12-09 08:10:10

Nem célom Chován Kálmán valamennyi zeneművének a „felkutatása”. Akit e téma mélyebben érdekel, bizonyára megteszi helyettem. Még csupán néhányat sorolok fel közülük:



PALLAS NAGY LEXIKONA, 1904:



„Chován Kálmán, zeneszerző, újabb műve: Rhapsodie roumaine (2 zong. 4 kézre, Erzsébet román királynénak (!) ajánlva). Eredetileg zongorára írt magyar ábrándját zenekarra átírva előadta a Budapesti Filharmóniai Társaság.”



*



Scènes hongroises (Magyar hangulatképek), Op. 5 (kotta)



Chován Kálmán e szerzeményét többek között „a budai társas élet fellendítésére (!) megalakult” Harmónia társulat mutatta be 1905.02.04-én, Bäck Béla zongoraművész előadásában. (ORSZÁG-VILÁG, 1905.02.12.)



*



Frühlings-Scenen, Op. 11 (lapozható kotta)



Kalman Chován: Lustwandeln (Strolling/Andalgás) Op.11, No. 6 (videó)



Chován Kálmán főként zongora- és kamarazenei darabokat komponált. E darabot, amelyen érezhető Schumann hatása, 1887-ben írta, és Wilhelm Dörrnek, a Bécsi Konzervatórium tanárának dedikálta.



*



Gypsy Legend - Kalman Chovan (videó)



A neten e rövid, ám szép darabot többek előadásában is meghallgathatjuk. Számomra ez tűnik a leghitelesebbnek.



*



Rozsnyai Károly könyv- és zeneműkereskedése és antikváriuma a BUDAPESTI HÍRLAP 1911.12.10-i számában  a következő Chován-művek elérhetőségét hirdette meg:



„Magyar lant. Könnyű előadási darabok fokozatos sorrendben a magyaros ritmus és kifejezés fejlesztésére. Szerzette Chován K.

I.   sorozat: Op. 33. 12 darab egy kötetben (II.—V. évfolyam) ............ 6.—

II.  sorozat: Op. 35.  6 darab egy kötetben (IV. évfolyam) ..................5.—

III. sorozat: Op. 37. 4 ábrándszerű darab egy kötetben (IV., VI.—VIII. évfolyam).......6.



Családi Ünnep. 5 előadási darab az ifjúság számára (V. évfolyam). Szerzé Chován K. 1. Megnyitó. 2. Lassú keringő. 3. Menuet. 4. Mazurka. 5. Ongharese. Csárdás. Egy kötetben ...............5.—



Magyar akvarellek. 5 jellemdarab. Szerzé Chován Kálmán. (VII—VIII. évfolyam). 1. Ábránd. 2. Idyll. 3. Mese. 4. Juhász. 5. Csárdajelenet. Egy kötetben.............. 5.—



Virágregék

10 könnyű jellemdarab. Szerzé Chován Kálmán. Op. 38., 2 füzetben (III.—IV. évfolyam).

I. füzet: Százszorszép. Liliom. Jácint. Tulipán. Gyöngyvirág.......................8. —



ll. füzet: Rózsa. Nefelejts. Borostyán. Pipacs. Hervadás ............................3. —



Őszi képek.

3 jellemdarab. Szerzé Chován Kálmán. Op. 36. (VIII.— IX. évfolyam). Egy kötetben ……… 3.20”


  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (opera)

18:00 : Budapest
Fűtött utca - éjjeli menedékhely és nappali melegedő

Uta Meyer (szoprán) Szabó László (bariton) Katja Steinhäuser (zongora)
Fűtött utca - éjjeli menedékhely és nappali melegedő
1086 Budapest, VIII. kerület Dankó utca 15
Német és magyar népdalok énekhangra és zongorára
Bartók és Brahms feldolgozásában

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Dmitry Smirnov, Kokas Katalin, Kelemen Barnabás, Sarah Christian (hegedű), Razvan Popovici (brácsa), Kokas Dóra, Maximilian Hornung (gordonka), Csalog Benedek (fuvola), Dinyés Soma (csembaló), Davidovics Igor (lant), José Gallardo, Dejan Lazic (zongora)
BACH: c-moll triószonáta a Musikalisches Opferből, BWV 1079
BARTÓK: 1. hegedű-zongora szonáta, BB 84
SOSZTAKOVICS: g-moll zongoraötös, op. 57
17:30 : Kapolcs
Művészetek völgye

A Seleljo-testvérek szaxofon-zongora duója
"Amerikai szonáták"
MUCZINSKY: Sonata
ALBRIGHT: Sonata
PHIL WOODS: Sonata
A mai nap
született:
1909 • Licia Albanese, operaénekesnő († 2014)
elhunyt:
1989 • Martti Talvela, énekes (sz. 1935)
1998 • Hermann Prey, énekes (sz. 1929)