vissza a cimoldalra
2020-01-27
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11463)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (10441)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1384)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4665)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3649)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1853)
Jonas Kaufmann (2476)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7244)
Pitti Katalin (836)
Ilosfalvy Róbert (878)
Franz Schmidt (3512)
Élő közvetítések (8357)
Opernglas, avagy operai távcső... (20386)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (837)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (605)
Zenetörténet (262)
Kimernya? (3421)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: Ardelao
Leírás:
Honlap:
   


Ardelao (4612 hozzászólás)
 
Zenetörténet • 2622020-01-24 21:43:22

 



NEMZETI SZÍNHÁZ



Pest, kedden, augusztus 3-án, 1869.

Mártha, vagy: a richmondi vásár.

Vig opera 4 felvonásban. Írta Friedrich Wilhelm Riese; fordította Szerdahelyi. Zenéjét szerzetté Flotow. Karnagy: Huber Károly. Rendező Böhm Gusztáv.



SZEMÉLYEK:

Lady Harriet Durham, a királyné udvarhölgye — Helvey Ilka.

Nancy, meghittje — Saxlehner E.

Lord Tristan Miklefort, rokona — Bodorfi.

Lyonel — Ellinger.

Plumkett, gazdag haszonbérlő — Kőszegi.

Richmondi bíró — Kaczvinszky.

Tanácsírnok — Perron.

Pitt Molli— Korcsekné.

Smith Poli— Haviné.    } pórlányok

Witt Betti — Szövési A.



Árusok. Haszonbérlők. Pórnők és leányok. Szolgák. Vadászok. Apródok. Nép.



FŐVÁROSI LAPOK, 1869.VIII.3.


Zenetörténet • 2612020-01-24 21:05:58

 



137 évvel ezelőtt hunyt el Friedrich von Flotow német zeneszerző.



 Akinek Liszt Ferenc örömében megcsókolta a fülét...



A „Márta” első magyar előadásának egyetlen élő szereplője

emlékeiről mesél. . .



Friedrich von Flotow Márta című vígoperáját újítja föl csütörtökön az Operaház. A Márta a régi Nemzeti Színházban került először színre magyar nyelven. A bemutató szereplői közül ma már csak özv. Cerri Gyuláné Saxlehner Emma* él. Az Ugocsa-utca egyik modern házában lakik. A „Bauhaus”- stílusban épült modem szobákban különösen hatnak a régimódi bútorok. De a nyolcvan-hatéves Saxlehner Emma asszony olvasóasztalán modern regények hevernek, egy német kötet, egy Zilahy-regény és egy Bókay- könyv. Századvégi fekete ruhája, botja, erős szemüvege levendulaillatot idéz a nagyasszony köré. A hajdani nagy alténekesnőre emlékeztető, kedvesen zengő hangon beszél az első Márta-elöadásról:



— 1867-ben mutatta be a Nemzett Színház Flotow Mártá-ját. Az első előadáson Pauli Richardné Markovits Ilka énekelte Mártát, a szopránszerepet, Nancyt, az altszerepet pedig én. Pauli Richard, a régi tenorista volt Lyonel és Kőszegi játszotta Plumkettet. A Nemzeti Színház főzeneigazgatója Erkel Ferenc volt. Fia, Erkel Gyula vezényelte az operát, Erkel másik fia pedig Sándor, a nagydobot verte a zenekarban. A karmesterek között volt Huber Károly is, Hubay Jenő édesapja, s ha jól emlékszem, ő is vezényelte egy párszor a Mártát. Őszintén szólva, nem tudom megmondani, hányszor énekeltem Nancyt. Radnóthfáy intendatúrája alatt sokszor játszottuk Flotow víg-operáját, mindig nagy sikerrel.



— 1884-ben nyitották meg a mai Operaházat. A megnyitó előadáson Ortrudot énekeltem Lohengrinben. Nem-csak a Márta első szereplői közül, de az operai megnyitó előadás résztvevői közül is csak én vagyok még életben. A Márta operaházi bemutatójára csak tíz év múlva, került sor. Ezen az előadáson is én énekeltem Nancyt s azután még számtalanszor, míg Mahler igazgatása alatt aztán nyugdíjba nem mentem.



— A Márta örökké kedves emlékem marad. Ennél csak Liszt Ferenchez fűződő emlékeim kedvesebbek. Nagyon sokszor találkoztam Liszttel, énekeltem a dalait hangversenyeken, régi híres nagy banketteken. Liszt Ferenc sokszor kísért zongorán. 1869-ben mutatták be a Redout-ban, a mai Vigadóban Liszt nagy kantátaszerű szerzeményét, a 137. zsoltárt. Az altszólót én énekeltem. A hegedűszólót a nagynevű Reményi Ede játszotta a zenekarban. Az előadás után Liszt Ferenc felugrott, hozzám jött és elragadtatva, örömében megcsókolta a fülemet. Ezt sohasem felejtem el! Liszt azután is gyakran meglátogatott, ha Budapesten járt.

— Sok szomorú emlékem van és egy nagy boldogságom: a fiam, Cerri Károly és a menyem. Elégedetten, visszavonultan élek. Csak egy kívánságom volna: bár ne lenne tükör a világon. . . .



Holott erre a kívánságra Saxlehner Emmának semmi oka sincs, hiszen egyike a legbájosabb öregasszonyoknak. S még egy kis szomorúsága van a nagyasszonynak. Az Operaház csütörtöki Márta felújítását nem láthatja. Gyöngélkedik. Esténként már otthon a helye. Pedig nagyon kíváncsi lenne a fiatalokra. Orosz Júliára, az új Mártára és Gere Lolára, aki az ö régi szerepét, Nancyt énekli. . . .



—cent



BUDAPESTI HÍRLAP, 1935.I.23. (55. Évfolyam, 19. szám)



*Saxlehner Emma (1849-1938) operaénekesnő, zenepedagógus.



WIKIPEDIA (Megj. A.)


Franz Schmidt • 35112020-01-24 19:43:15

 



NAGY ÖRÖM LÁTNI ÉS HALLANI EZT A NAGY SIKERT!!!


A nap képe • 21772020-01-22 16:24:53

 



[…] Csöndesen álmodó Duna-parti palota a budai Margit-rakparton, benne muzeális értékeket őrző, tágas, nagy szobák: ez az otthona élő nagy büszkeségünknek, Hubay Jenőnek, a magyar zenekultúra világhíres úttörőjének. Kívülről előkelő, mint egy – grandkanali - csipkepalota, homlokzatán Brügge régi házainak mesélő némasága, belülről pazar gazdagságú, csudálatosan szép művészi élet lüktetése. Dalok születnek itt, művészet fakad, ifjú titánok nevekednek fel a mester nevelésében s indulnak világgá. ...



Innen indult útnak Vecsey Ferencz, Geyer Stefi, Szigeti József, Gyárfás Ibolyka, Telmányi Emil s a tüneményes tehetségű Pártos István, de külföldi hírességek is, így többek között az amerikai Sol Cohen és Brown Eddy, az orosz születésű Kogan és több neves művész. Szerte-széjjel a nagyvilág minden irányából zarándokolnak ide a művészi kiképzés áhítói, akiknek ez időszerinti élő nagy mestere a magyar Hubay Jenő. A művészet vándorainak tarisznyáiba a hírneves mester nemcsak a virtuozitás művészetét adja útravalóul, hanem a lelkét is, a gazdag, mélységekben pompázó érzéseket, a melyek ott zajlanak valamennyi Hubay növendék előadó művészetében. ...[…] (Hubay Jenő otthonában [részlet] - Vasárnapi Újság 1917) 



A fénykép az utolsó művészképző osztályról készült a Fő utcai zeneteremben 1936-37 telén. A fényképen láthatók (balról jobbra): Bruckbauer Ferenc, Bardócz Margit, Fejér Sándor, Hubay Jenő, Fenyves Lóránd, Zathureczky Ede, Lengyel Gabriella, Virovai Róbert.



A zongoránál Farnadi Edith, hegedül Wanda Luzzato. (Zenemű Kiadó Bp. 1976.)


Zenetörténet • 2602020-01-21 20:31:54

 



LORTZING EMLÉKE



 



ÉPPEN MA, 169 évvel ezelőtt halt meg Berlinben ALBERT LORTZING német zeneszerző.



Első kisoperája a „Janinai Ali pasa” (1820) volt. Münsterben mutatták be a „Krisztus mennybemenetele” oratóriumát (1828). „A lengyel és gyermeke” (1833) már több német színpadot járt be. Sikert romantikus operái (A vadorzó -1842, Undine - 1845) hoztak számára.



„A fegyverkovács” című vígoperája bemutatója (1846) után Bécsbe karmesterként szerződtették. Fő műve a Nagy Péter cár történetét elmesélő „Cár és ács” (1837).



Érdeme, hogy a német népművet és mesejátékot a romantikus opera, a vígopera szintre emelte.



*



— Nemcsak a pietás vezérli most a németeket, hogy oly sűrűn látogatják meg Albert Lortzing sírját (Ez még 1899-ben történt, a „Fegyverkovács” akkori bemutatója alkalmából).



A roskadozó keresztet friss repkénnyel futtatják tele, melyet a megtérés és megbánás könnyei öntöznek sűrűn.



A nemzeti érzés, mely most hatalmas lángra lobbant a németeknél, Albert Lortzingot  is megmenti a feledéstől. Igaz német volt, minden érzésében s tettében. Ha nem is oly hatalmas erő lüktetett benne, mint Wagnerben vagy Weberben, úgy Lortzing működését, különösen nemzeti szempontból, alábecsülni nem lehet.



Ő volt az, ki a német vígoperát a kezdetleges tökéletlenségektől megszabadította s oly magas művészi színvonalra emelte, hogy a modernebb német vígoperák közül kevés vetekedik az övéivel. Nem volt az a világraszóló reformátor, mint Wagner. Tehetségében nem a drámai erő van túlsúlyban, hanem a kedvesség és egyszerűség. A mikor még neve alig volt ismeretes, sokan voltak, kik sehogyan sem tudtak megbarátkozni múzsájának termékeivel. Sem vígaknak, sem komolyaknak nem tartották, hanem, egyszerű keresetlenségénél fogva, inkább jelentéktelennek. Lipcsében, hol leghosszabb ideig tartózkodott, igen kevés barátja volt. A kevesek közé tartozott azonban dr. Fink, az akkori kritikus-gárda legkiválóbb tagja. Ez Lortzing munkásságáról külön tanulmányt írt, melyben a többek között Lortzing zenéjéről ezeket mondja:



„Nem akar mást, mint kellemesen szórakoztatni. A természetet a keresett fölé helyezi, s ezért a ritmus és dallamok egyszerű fonása által inkább tetszeni, mint feltűnni törekszik. Sehol sem banális, de sehol sem igyekszik túlzottan eredeti lenni. Az eredetiségre való törekvésnek is meg van az a káros hatása, hogy gyakran a tehetségtelenségnek palástjául szolgál. Szóval Lortzing zenéje egyszerű és természetes, ment minden külső máztól.”



Mikor egy-két dalműve osztatlan sikert aratott, akkor már elismerték Lortzing nagy tehetségét. És ki is tüntették a «bájos» jelzővel. Mindenütt csak a «bájos» Lortzingról beszéltek, de megélhetésre nem igen nyújtottak neki módot. Soha embert annyi bal- szerencse nem üldözött, mint ezt a művészt, ki gyakorta kénytelen volt nagy családjával éhezni.



Igaz színész-családból származott. Apja becsületes bőrkereskedő volt, ki különös gyönyörűséget talált abban, hogy vasárnaponként műkedvelői színpadokon felléphessen. Egy ilyen előadás alkalmával ismerkedett meg Peidel Zsófiával, ki szintén rajongott a színművészetért. A fiatalok megszerették egymást s elhatározták, hogy együttesen megvalósítják régi tervüket: színészek lesznek. A férfi a hősszerelmes szerepkört választotta, az asszony szubrett lett. S így vándoroltak egyik városból a másikba, mint egy vándor komédiástrupp tagjai.



Albert Lortzing 1801. október 23-án született. Egyetlen fiú volt, kis nővére, ki két évvel idősebb volt, mint ő, tizenegy-éves korában meghalt. A szülők azon voltak, hogy gyermeküknek jobb sora legyen, mint nekik. A lehető leggondosabb nevelésben részesítették. Az iskolai tanulmányokon kívül azonban, különösen ügyeltek arra, hogy zeneileg is kellőképpen képezze ki magát, a szülők vándorélete azonban gyakorta hátráltatta a fiút tanulmányaiban.



Különben is a gyermek nem-szívesen forgatta a könyveket, hanem csak akkor volt boldog, ha valamelyik kis szerephez jutott: a színpadra léphetett. Rajongó szeretettel csüngött szülőin, sok keserves könnyeket hullatott, mikor látta, hogy olykor esténként még a száraz kenyér is hiányzik az asztalról. Minden módot kigondolt, hogy szüleinek segélyére lehessen. Titokban partitúrákat adott ki, s mikor néhány garast összekuporgatott, vidáman adta anyjának.

— Itt van, anyuskám! Most talán valami meleg ételre is telik!



A viszonyok mind rosszabbak lettek, s Lortzing abbahagyva tanulmányait, maga is kénytelen volt, mint színész megkeresni kenyerét. Mint fiatal szerelmes lép fel, majd tenor-szerepeket is énekel. A sors ide-oda veti. A trapp végigjárja az összes kisebb városokat. Aachenben felismeri Lortzing tehetségét a kölni színház igazgatója, Eingelhardt. Magához veszi őt szüleivel együtt s mindent megtesz, hogy Lortzing nyugodtan dolgozhassék. Ezek voltak legboldogabb napjai. Az érzések szunnyadoztak lelkében, a gondolatok rajzottak fejében s csak alig várta a pillanatot, hogy papírra rögzítse őket. Nagy lelkesedéssel lát a munkának. Gyors egymásutánban írja az egyházi dalokat, de csakhamar észreveszi, hogy e dalok talentumának sehogy sem felelnek meg.



Akkortájban (1831-ben), az egész világ, rajongó érdeklődéssel követte a lengyelek szabadságharcát. Mindenki lelkesedett a kis nemzetért, mely hősies bátorsággal felvette a küzdelmet a hatalmas Oroszország ellen. Lortzing ügyes módon felhasználta ezt az osztatlan rokonszenvet s egy kis egyfelvonásos operát irt, melynek tárgyát a lengyel szabadságharc egyik epizódjából merítette. «A lengyel és gyermeke» (Der Pole und sein Kind) volt a címe s mikor 1833. január 4-én bemutatóra került, Lortzing ezt írta apjának:



„Soha annyi könnyet nem láttam, mint e kis darab előadásánál. Sírt a színházban mindenki.



S mikor a meghatottság kissé elmúlt, kitört a lelkesedés. Tomboltak, tapsoltak s én alig győztem megköszönni az elismerést.”



A rendkívüli siker természetesen nagyban hozzájárult ahhoz, hogy alkotókedvét növelje. A színházi elfoglaltsága dacára maradt annyi ideje, hogy a múzsának is áldozhasson. A kisebb, egy-vagy két-felvonásos operák gyors egymásutánban követik egymást s mindegyik tetszik a közönségnek. Az önérzet mindjobban dagasztja Lortzing kebelét; érzi, tudja, hogy valami nagyobb mű alkotására van hivatva. Szövegkönyv után néz s jónak találja, hogy ismét a lengyelek életéből merítse tárgyát. Rövid idő alatt megírja a «Cár és ács» című operáját. A legszebb s legértékesebb művét. Azaz őszinte friss humor, mely Lortzing egyéniségét jellemzi, hatalmas, széles mederben buzog végig az operán. Nemcsak Németországban, de a külföldön is mindenütt a legnagyobb elragadtatással fogadják az operát. Még Oroszországban is előadják, De itt a cárból a cenzúra német nagyherceget formált.



Mennél jobban növekedett Lortzing, annál inkább növekedtek anyagi gondjai is. Az operái, a nagy siker dacára, alig jövedelmeztek valamit; a nagyobb színházak 60—70 tallért, a kisebbek 25—30-at fizettek az előadási jogért. Így Lortzingnak ugyancsak meggyűlt a baja, hogy nagy családját és szüleit eltartsa. Dacára annak, hogy Lipcsében magasztalják, kezébe ragadja a vándorbotot s megy mindenhová dirigálni, tanítani, csakhogy keressen. Mennyit dolgozott, fáradozott, azt könnyű elképzelni. Ez a cigányélet azonban még mindig nem lohasztotta alkotóerejét. «A vadorzó», «Undine», «A fegyverkovács» ezekből a vándorévekből valók.



A negyvennyolcas forradalmi évek azonban még ezt a szomorú helyzetét is rosszabbá tették. A színházi élet teljesen pangott s a legtöbb színház a tönk szélén állott. Ekkor Lortzing a hamburgi színháznál volt. A kiadásokat, ahol csak lehetett összevonták s egy szép napon Lortzing szerződését is felbontották. Nem is kapott többé szerződést.



„Színházba nem járok — írja ekkor egyik barátjának — de az emberek, kikkel találkozom, még mindig szánakozva néznek reám, mintha azt mondanák: «Szegény ördög, még mindig szerződés nélkül?» A zenekar tagjai s a többi emberek, kik eddig «karmester úrnak» szólítottak, most zavarba jönnek, ha köszöntőm őket, s azt felelik: Ah jó napot... izé úr!... Hisz a karmesteri cím már nem illet engem!”



Ez időtől fogva rohamosan hanyatlik Lortzing pályája. Tengődik, vállalkozik, próbálkozik siker nélkül. Végre az ivásban keres enyhülést és feledést. Egészsége erősen megromlik, s gyakorta panaszkodik fejfájásról, vértolulásról. 1851. január hó 20-án este holtfáradtan tér haza. Egész nap munka után nézett eredménytelenül. Szomorúan elkölti vacsoráját övéivel, s korán lefekszik. Reggel hét órakor halva találják ágyában.



Mindössze 49 évet élt.



Mélyen érző, igaz költőember volt. Nem méltányolták eléggé életében, most, halála után emelik számára a piedesztált. Igazi költő-sors. Míg élt: éhezett, nyomorgott, halála után nemzeti hőssé avatják. Mi haszna van már a szegénynek belőle?



A.



Régi folyóiratokból válogatva.



(Magyar Nemzet, Fővárosi lapok, Zenelap, Pesti Napló stb.)


Milyen zenét hallgatsz most? • 250492020-01-20 22:01:26

 



BALASSA SÁNDOR:



 



5 Testvér (5 Brothers), Op. 5 (1960)



Levelek a rezervátumból (Letters from the Reservation), Op. 87 (version for piano) (2004)



2 Zongoradarab (2 Piano Pieces), Op. 137 (2014)



Ládafia, Vol. 1 (From an Old Chest, Vol. 1), Op. 113 (2009)



Ládafia, Vol. 2 (From an Old Chest, Vol. 2), Op. 120 (2010) 



Piano Sonatina No. 1, Op. 23, No. 5 (1961)



 



KASSAI István (zongora)



GRAND PIANO GP 803. sz. CD lemez



 



A nagyon kellemes zongoradarabok a kiváló zongorajátékkal párosulva igazi élvezetet nyújtanak!


A nap képe • 21762020-01-20 20:51:10

Portré



Balassa Sándor



A Tribune Internationale des Compositeurs 1971-es párizsi seregszemléjén Legenda című művével III. helyezést ért el. A külföldi sikert hazai elismerés is követte, az idén Erkel-díjat kapott. Balassa Sándor nevével 1971 előtt ritkán találkoztunk a hangversenyműsorokon, holott már 1965-ben megszerezte zeneszerzői diplomáját.



Mit jelent számára az elmúlt néhány év? A belső érlelődés miatti tudatos visszavonulást vagy inkább kényszerpihenőt — esetleg még talán most is ott tartunk, hogy senki sem próféta a saját hazájában?



— A hasonlat ez esetben nem szerencsés, sőt félrevezető, mert semmi esetre sem tartom magam prófétának. Egy kezdő komponista számára a visszavonulásnak nincs értelme, ugyanis még nincs honnan visszavonulnia. Nem hiszem, hogy 1965 óta megváltoztam volna. Minden embernek van egy eredendően sajátos töltése, s azt kell kibontakoztatnia, amivel rendelkezik. Különböző kaliberű ágyúk vannak, amelyek természetesen csak a méretüknek megfelelő löveggel használhatók. Így van ez az ember tehetségével is: eredményesen mindenki csak saját keretein belül működhet. Ez a tevékenység teljesen leköt, műveimnek nem voltam és nem is leszek propagandistája, reklámfőnöke. Minden műnek megvan a saját életútja, s ezen az úton már a zeneszerző nem kísérheti — saját lábán kell megállnia. Ezért tartom fontosnak a zene pontos lejegyzését, hogy később „szülői" segédlet nélkül is bárki, bárhol megszólaltathassa.



— Korunk zenei termésében az eligazodás nemcsak a zenekedvelőknek, hanem a hivatásos muzsikusok számára is nagy probléma, ugyanakkor a zene elvesztette azt a társadalmi presztízsét, amivel, évszázadokkal ezelőtt rendelkezett. Miben látja e kettős jelenség okát?



— A jelenlegi zűrzavar létezik, de megfelelő távolságból nézve biztosan kitisztul majd. Próbáljuk vizsgálni például a szerteágazó okozatok egyik kézenfekvő szálát. Sok esetben zenén kívüli rendszerekkel akarják igazolni a zene létezését. Különböző matematikai, fizikai, pszichológiai stb. összefüggésekkel szervezik meg a zene anyagát, mintha elvesztették volna hitüket a zenei szerveződés lehetőségeiben.

     A tudományos megközelítés a dolgokat önmagukban vizsgálja az én kizárásával, ez zavaróan befolyásolhatná a pontos eredményt. A művészi megközelítésből nem hagyható ki a szubjektum, sőt minden más összefüggés is csak erre vonatkoztatható. Az anyag itt közvetítő közeg, mely embertől emberig viszi az üzenetet. Ennek az üzenetvivő anyagnak a művészi elrendezését tanuljuk meg, mint szakmai szférát, ez a mesterség. A többi nem tanítható, az ember a saját énjének rejtelmeiből hozza felszínre, érzésem szerint ez a lényegesebb szféra.

     Nem akarom szétválasztani ezt a két tényezőt — egy mű szintjén ez nem is lehetséges, de bármely oldal túlzása olyan torzulást okozhat, mely megrendítheti a művészet alapjait. Erre ma nagyon sok példát találhatunk. A mérték és egyensúly utáni vágyam ösztönöz, idézném a költőt: „Jót s jól, ebben áll a nagy titok."

      Az üzenetről csak annyit — a kiválasztott írástudók nem dobhatják vissza az embereknek a betűket, mondván: rakjátok össze magatok, mert én nem tudom. Ezzel saját létezésüket számolnák fel. A fogalmazást meg kell kísérelniük még akkor is. ha ez lehetetlennek tűnik.     



      A  kérdés második részére válaszolva, hogy ti. a zene elvesztette azt a társadalmi presztízsét, amivel hajdan rendelkezett — azt mondhatom, ez sajnálatos, de egyáltalán nem meglepő, összehurkolva az előbbi témakörrel: a középkorban a tudomány volt a teológia szolgálólánya, korunkban úgy látszik, a művészet válik a tudomány szolgálólányává. A zeneszerzőnek, gondolom, meg kell próbálnia visszaszerezni az elveszett presztízst, — hogy lehet-e? Kérdéses, de mindenképp meg kell próbálnia.



      A zene fáján vannak új hajtások, de az alapprobléma ma is az, ami hétszáz évvel ezelőtt volt. A műnek, a mű megszólaltatójának és a közönségnek kell zárnia azt a hárompólusos áramkört, amelyben a varázslat létrejöhet.— Hogyan látja a különböző iskolák, irányzatok fejlődését s ezek között hová helyezné saját munkásságát?

     Az ágakon megjelenő friss hajtások nem fejlődhetnek a fa törzse nélkül, a törzs viszont a hajtásokon keresztül lélegzik, a gregoriántól ível Bachon, Mozarton át a jövő felé. Ez a fa mindeddig megújult, különböző népek zenéjéből, csodálatos géniuszok által, de a pálya tovább ívelhet, nyitva a tér.

      Irányzatokhoz nem szívesen kötődnék, mert elveszíthetném látásmódom szabadságát. Egy irányzat vagy iskola látszólag biztonságot, védettséget adhat, de idegenszerű korlátokat is. Az így keletkezett darabokon a szerző — amikor már kikerült a csoport hatása alól — utólag nem segíthet.

      De amit legkevésbé látok gyümölcsözőnek: egy még újabb irányzatért otthagyni a nemrég felvett régebbit, így a szerzőnek egyrészt nincs alkalma belenőni, mélyen megragadni a stílust, megtalálni a saját összefüggésrendjét az anyagon belül, másrészt a látszólag friss irányzat ha máshonnan került ide, pillanatnyilag talán újnak hat, de Föld-méretekben gondolkodva csak „felmelegítés", máshol unott holmi — más szóval: ha a darab legfőbb ereje csak újdonságában van és nem az összefüggések gazdagságában, úgy mulandó jelenség csupán. Ezeket a gondolatokat azért vetem fel így, mert munkámban felmerülnek, nap-mint nap viaskodom velük — a létezésemért.



— Legtöbbször önmagunk sem vesszük észre, hogy elveink az idő múlásával mennyire átalakulnak. Szeretném megkérdezni: a Főiskoláról kikerült Balassa Sándor felfogása mennyiben tér el mai elképzeléseitől?



— Sokat tanultam előadott darabjaim visszahallgatásából. Ilyenkor az elképzelés és a megvalósulás ütközik meg, a zeneszerző számára ez valóságos szürete a tapasztalatoknak.

      A Főiskolán Szervánszky Endre professzor tanítványa voltam, azt megelőzően autodidakta módon foglalkoztam komponálással. Szervánszky tanár úrtól a kötelező klasszikus anyagú tanulmányokon kívül (melyek rendkívül fontosnak bizonyultak, és ezt figyelmébe is ajánlom minden főiskolás kollégámnak) magasrendű etikai útravalót kaptunk. Ez az utóbbi az évek múlásával egyre drágább kincsemmé válik: iránytű, mely mindig az igazabb út felé ösztökél akkor is, ha az látszik a nehezebbnek. Ennek a szemléletnek fundamentuma az, hogy mindennél fontosabb az emberség, mert az igazi művészet is csak erre az alapra épülhet. Tanárom erősített meg abban a felfogásomban is, hogy csak a lényegi kapcsolatok a fontosak, minden más ezekre függeszkedik csupán. A nehéz kor, melyben élünk, a civilizáció kőkorszak-ártalmai eltompítanak, felőrölnek bennünk valami alapvetőt.

      Ennek az alapvetően emberi tartásnak a megőrzésében látom a kiút megtalálásának egyik lehetőségét. A bajok orvoslása túlesik az egyén hatáskörén, mégis szeretnék a saját portámon rendet tartani, mert ezt megtehetem, s ezért a rendért vállalnom is kell a felelősséget."



Ifj. Fasang Árpád



MUZSIKA, 1972.VII.1. (7. szám)



-------



2019 májusában a „GRAND PIANO” lemezcég 2 CD lemezen (GRAND PIANO GP 803, 804) válogatást jelentetett meg Balassa Sándor zongoraműveiből. A felvételeken Kassai István zongoraművész játszik. Kiválóan és élvezetesen adja elő a jobbnál jobb zongoradarabokat. Balassa Sándor a hazai kortárs muzsika jeles képviselője.  



5 Testvér, Op. 5: No. 3, Sostenuto, pesante



Legenda - vegyeskarra



Balassa Sándor - Hunok völgye, Op. 69


Zenetörténet • 2582020-01-11 18:06:59

G L I È R E



145 évvel ezelőtt, 1875. január 11-én (a Julián naptár szerint: 1874. december 30-án) született Kijevben az apai részről német-belga, anyai részről lengyel származású  Reinhold Moricevics Glière (oroszul: Рейнгольд Морицевич Глиэр, ukránul: Ре́йнгольд Мо́ріцевич Гліер), születési nevén Reinhold Ernest Glier. Vezetéknevének írását - származására hivatkozva - 1900 körül Glière-re változtatta.



Keldis  „Az orosz zene története” című könyvében azt írja, hogy: „ […] Glière az orosz zene nagy nemzeti stílusának «utolsó mohikánja» volt, fáradhatatlan a tanításban és a komponálásban. A zeneszerzés mestere a zene valamennyi műfajában.



Nem szakad el az orosz klasszikus hagyományoktól Glière, aki Tanyejev, Arenszkij és Ippolitov-Ivanov tanítványa:  az 1890-es évek végén és az 1900-as évek elején tűnik fel több nagy zenekari darabbal (I. szimfónia, vonós-szextett és oktett). […]”



1891-ben a kijevi zeneiskolában tanult, ahol többek között Otakar Ševĉik hegedűjátékra oktatta. 1894-ben a Moszkvai Konzervatóriumban tanult tovább, ahol Tanyejev (ellenpont), Ippolitov-Ivanov (zeneszerzés), Arenszkij és Georgi Conus  (összhangzattan) tanítványa volt. 1900-ban diplomázott. Ezután tanári állást vállalt a moszkvai Gnyeszin Zeneiskolában.



Újra Keldist idézem: „[…] 1902-ben két magániskolában is tanít, amit Tanyejev szerez számára. Itt többek között Mjaszkovszkij és a 11 éves Szergej Prokofjev is a tanítványa lesz. 1905-1908 között Berlinben is dolgozik. Visszatérve Moszkvába, ismét a Gnyeszin Zeneiskolába megy tanítani.



A fiatal zeneszerző, egyszerű és világos melodikai szerkesztéssel, zenéjének határozott nemzeti jellegével, a formaadás és a kifejezés nagy művészetével vonja magára a figyelmet. Az I. szextettért Glinka díjat kap. A nemzeti kolorit és a népdalhoz való közelség jellemzi későbbi alkotásait is, melyekben az „Ötök” alkotó útját követi: ilyen a 2. vonósnégyes Op. 20 (1905), a II. szimfónia Op. 25 (1908).



Az «Ilja Muromec» című hatalmas és dekoratív III. szimfóniában, Op. 42 (1911) az orosz nemzeti eposz nagyszerű hőseit, ezek egészséges, céltudatos és életerős jellemét állítja szembe a modernista művészet cikornyásságával és beteges dekadenciájával. Glière a népi élet témáit néha passzívan, szemlélődően fogja fel, de művei tartalmát és kifejezési eszközeit tekintve alapjában véve haladó és realista marad.



1913-ban tanárnak nevezik ki a kijevi zeneiskolába. amelyet egy évvel később konzervatóriumi szintre emelnek. Ekkor elnyeri az igazgatói állást is.



Egészséges realizmusa lehetővé tette, hogy a Nagy Októberi Forradalom után azonnal aktívan bekapcsolódjon a szovjet zenekultúra fejlesztésébe és megtalálja a helyes utat az új hallgató-tömeg kielégítésére. […]”



Életének első felét a cári uralom idején, a másodikat a proletárdiktatúrában töltötte. Glière az, aki nem szenvedte meg a Lenin, majd Sztálin nevével fémjelzett korszakot, sőt, a haszonélvezők körébe lépett, mégpedig a legfelsőbe. 



1920-ban Glière Moszkvába költözött, ahol a Moszkvai Konzervatóriumban 1941-ig tanított.



Több neves tanítványa volt, többek között: Alekszandrov, Hacsaturian, Davidenko, Moszolov. Néhány évig a «Proletkultur» szervezetében is dolgozott, mint oktatási népbiztos.



Ez a "közepes tehetségű" zeneszerző a harmincas évek közepétől 1948-ig a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének elnökeként működött, címeinek-kitüntetéseinek listája elképesztő (három Glinka-díj, Munka Vörös Zászló Érdemrend, három-három Lenin- és Sztálin-díj, népművészeti díjak [pl. szovjet, üzbég, azeri] stb…).



Művei közül említést érdemelnek: a már szóba hozott III. szimfónia (Ilja Muromec), Hárfa-versenye (Op. 74, 1938), Kürtversenye zenekarra (Op. 87, 1951), több, a Vörös Hadsereg részére írt katonaindulója, továbbá Hegedűversenye (Op. 100, 1956), kamaraművei (vonósnégyesek, oktett), zongoradarabjai, operái (pl. Rachel, Op.81 /1942-43/), balettjei (pl. Bronz lovas, Op. 89 [1948-49]; Taras Bulba, Op.92 [1952]), dalai, koráljai, kantátái és filmzenéje.



A szovjet rendszer nagy becsben tartotta Glière-t. 75. születésnapján (1950-ben) nagy ünnepséget tartottak a zeneszerző tiszteletére. Műveiből összeállított hangversennyel üdvözölték a „kitűnő szovjet zeneszerzőt”, aki – mint írták – kiváló őrzője az orosz zene legjobb hagyományainak. Különösen a szovjet balettzene terén alkotott nagy értékűt.



(A Szabad Nép nyomán, 1950.I.22.)



Glière 1956. június 23-án – 81 éves korában – hunyt el, Moszkvában.



Reinhold Glière : String Quartet No. 1 in A major Op. 2 (1900)


Milyen zenét hallgatsz most? • 250452020-01-11 16:49:13

 



VASILY SERGEYEVICH KALINNIKOV:



 



Symphony No.1 in G Minor



Symphony No.2 in A Major



 



National Symphony Orchestra of Ukraine



Theodore Kuchar (conductor)



 



NAXOS CD



  


Zenetörténet • 2572020-01-11 12:57:47

KALINNYIKOV



154 évvel ezelőtt, 1866. január 13-án született, és 119 évvel ezelőtt, 1901. január 11-én*  hunyt el és Vaszilij Szergejevics Kalinnyikov (Васи́лий Серге́евич Кали́нников) orosz zeneszerző.



Kalinnyikov annak a generációnak sarja, mely Borogyint, a nagy romantikust vallotta mesteréül. Zenei képzésben Moszkvában részesült, ahol Iljinszkij** és Blaramberg *** voltak mesterei. 25 éves korában a moszkvai Kis Színház és az Olasz Színház vezető karmestere, de lassan elhatalmasodó tüdőbaja arra késztette, hogy lemondjon állásáról és délvidékre költözzék. Ekkor kezdett szorgalmasan komponálni. Előbb egy kantátával (Johannes Damascenus) vonta magára a német zenekritikusok figyelmét, majd I. szimfóniájával, amelyet Bécsben (1898) és Párizsban (1900) is nagy sikerrel játszottak.



Liszt hatása alatt szimfonikus költeményeket is írt (A nimfák, A cédrus és a pálma), majd illusztráló zenét Tolsztoj Boris cár-jához.



Súlyos betegségének a Krím-félsziget enyhe klímája sem használt, és fiatalon halt meg, alig 35 éves korában.



Forrás: A ZENE 1936. évi 11. száma



 



*más forrás szerint: 1900. december 29-én



** Alexej Alexandrovics Iljinszkij (1859-1920), zenetanár és zeneszerző



 ***Pavel Ivanovics Blaramberg (1841-1907), zeneszerző, író



 



Kalinnikov - Tsar Boris - Ouverture


A nap képe • 21722020-01-08 07:56:11

 



Hans Guido von Bülow éppoly híres volt gorombaságáról, mint zenei tehetségéről. Egy társaságban bemutatták Dumden lordnak, az angol főúr szerette a tréfát, de el is értette. Bülow azonban még a művészeknél megszokott hiúság mértékén is túltett és különösen fájt neki, ha egy-egy kudarcát említették.



A lord egészen elfogulatlanul kérdi:

— Bocsánat, mester, mikor játszott utoljára Angliában?

— Két éve, — felelte Bülow és arca elsötétedett visszagondolva arra a lesújtó kritikára, melyben az akkori szereplését az angol lapok részesítették.



— És hol játszott, doktor úr?

— Joachimmal együtt a Kristálypalotában.

— Igen, igen, emlékszem, olvastam róla. Mit is játszott, hogy úgy lerántották?



Ez már Bülownak is sok volt és gorombán így válaszolt:

— Mit? Az „Oh du lieber Augustin”-t, tudja? Ráadásul Joachim meg én elfütyültük a „God save the Queen”-t. Talán azt is szeretné tudni, mit ettünk? Plum-puddingot.



Ezzel fölállt és otthagyta a lordot. A társaságban kínos zavar keletkezett, csakhamar azonban visszatért a goromba mester és nyugodtan odalépett angol barátjához.



— Haragudtam önre az imént, — mondta, — de nem volt rá okom. Tudakozódtam ön felől.

— No, és jót hallott?

— Sajnálatomra nekem nem jó, amit hallottam. Ha egy Bülow egy Dumdennel muzsikáról beszél, akkor az egyik bizonyosan ökör. Ez az ökör a jelen esetben én vagyok, mylord.



*



Hans Guido von Bülow mondta:

— A jó karmester abban különbözik a rossztól, hogy az egyiknél a partitúra van a dirigens fejében, míg a másiknál a fej van a partitúrában.



AZ ÚJSÁG, 1936.IV.22. (Anekdota Lexikon)


A nap képe • 21692020-01-04 11:13:48

 



PERGOLESI RENESZÁNSZ





Megírtuk azt a mozgalmat, amely főleg Olaszországban Pergolesi művészetének újjáélesztése érdekében támadt. Hírt adtunk arról is, hogy a nápolyi zeneszerző bicentenáriuma alkalmából (1936) bizottság alakult, melynek célja Pergolesi összes műveinek kiadása. Az összkiadást 25 kötetre tervezik. Elképesztőén nagy szám ez, ha arra gondolunk, hogy Pergolesi 26 éves korában örökre letette a tollat és rövid életét is tüdőbajban, betegen töltötte.



Ezenkívül sem volt a szerencse gyermeke: meg kellett küzdenie a sikerért és az elismerésért. S ma mégis úgy áll a zenetörténetben, mint a nápolyi iskola egyik vezérszelleme. Sorsa igazi művészsors: halála után egyszerre óriásira nőtt a híre. Van erre több példa a zenetörténelemben: Bizet, aki a Carmennel megbukott, vagy Mozart, akinek csak tömegsír jutott. Halála után versengtek a fejedelmek a Pergolesi-kéziratokért, hogy lemásoltathassák és előadhassák őket.



A tervezett 25 kötetből már 9 megjelent. A 9 kötet tartalma minden muzsikus számára a legnagyobb meglepetés, mert a kinyomtatott művek csaknem mindeddig ismeretlenek voltak.



Az eddig megjelentek között van Pergolesi első nagy színpadi műve: „Giulielmo d’ Aquitania,” két zenés komédia, a „Lo frate innamorato” (A szerelmes fivér) és az „Il geloso schernito” (A kigúnyolt féltékeny) címűek, a „La morte di San Giuseppe” (Szent József halála) című kétrészes oratórium. Vonószenekari concertinókat, triószonátákat, különböző hangszerekre szonátákat és koncerteket írt és egy misét, mely 10 szólóénekre, kettős ének- és zenekarra van írva.



A Pergolesi-reneszánsz mind a hangszeres, mind a színpadi zene terén megindult. Egyre-másra elhangzanak két évszázados tetszhalott állapot után új és új Pergolesi művek. Eddig az Úrhatnám szolgálón és a Stabat Materen kívül nem adtak elő más Pergolesi művet. Most sorra kezdik venni a többi színpadi műveit is. Még bábszínház műsorán is találkozunk Pergolesi-komédiával.



Pár éve Svájcban a zürichi Marionett-színházban adták elő a „Livietta e Tracollo” vígoperát. Nemrég egy svájci tudós, Johannes Wisscher új Pergolesi operát fedezett fel a brüsszeli királyi könyvtárban. Címe: „La contadina” (A parasztlány). Az új operát többször előadták már a beromünsteri rádióban.



A ZENE, 1941.VI.15 (XXII. Évfolyam, 13. szám)



 


Franz Schmidt • 34902019-12-30 12:21:58

ZENEI KISSZAKASZ



Schmidt Ferencnek, a Bécsben élő magyar születésű kiváló zeneszerzőnek Párisi Notre Dame című egész estét betöltő operáját legközelebb felújítja a bécsi operaház. A dalmű rendezésére Charles -Moort, a kiváló skót operarendezőt hívták meg. Schmidt Ferenc jelenleg beteg és nem vehet reszt művének a próbáin.



ÚJSÁG, 1938.XII.7.



*



Schmidt Ferenc, a Bécsben élő magyar származású kiváló zeneszerző Párisi Notre Dame című operáját, amely a háború előtt nálunk is szép sikerrel került színre, most felújította a bécsi operaház. A nagyszámú közönség élvezettel hallgatta a kitűnő előadást és melegei ünnepelte a szereplőket. Schmidt Ferenc nem lehetett jelen művének a felújításán, mert még mindig súlyos betegen fekszik bécsi lakásán.  



ÚJSÁG, 1938.XII.23.



(Sajnos 1939. február 11-én elhunyt) Megj. A.


Milyen zenét hallgatsz most? • 250442019-12-24 15:42:16

 



G.F. Händel: Messiah



 



Joan Sutherland (soprano)



Grace Bumbry (alto)



Kenneth McKellar (tenor)



David Ward (bass)



 



George Malcolm (harpsichord)



Ralph Downes (organ)



Alan Stringer (trumpet)



 



London Symphony Orchestra & Chorus



 Sir Adrian Boult (conductor)



 



DECCA CD


Franz Schmidt • 34852019-12-22 08:28:02

 



EGY EMLÉK SCHMIDT FERENCRŐL, születésének 145. évfordulója alkalmából:



(Egy 85 évvel ezelőtti újsághír)



 



Schmidt Ferenc, a bécsi Zeneakadémia Igazgatója hatvanéves.



Schmidt Ferenc jubileuma bennünket is érdekel, mert Ausztria híres zenepedagógusa és zeneköltője 60 évvel ezelőtt Pozsonyban született. Magyarságának emlékét a Notre-Dame operája őrzi, melybe egy csárdásmotívumot is beleszőtt.



Sokkal nevezetesebbek azonban úgy ennél, mint Fredigundis dalművénél, kamarazeneművei, szimfóniái és orgonaszerzeményei. Hosszú ideig tagja volt, mint csellista a bécsi Operaház zenekarának is. Jubileumát csendben, de tanártársai és növendékei szeretetétől övezve ünnepli.



 



BUDAPESTI HÍRLAP, 1934. XII.23.



 


A nap képe • 21672019-12-22 07:50:49

 



FRANZ SCHMIDT, VAGY SCHMIDT FERENC EMLÉKÉRE.

 



Filharmónia.



A hétfői első filharmóniai est tulajdonképpen a második hangverseny műsorát hozta a filharmonikusoknak, mert az első estjüket, melyen Verdi Requiem-jét akarták előadni, tudvalévően el kellett halasztaniuk. A Népopera emeletei és páholyai egészen megteltek érdeklődőkkel, a földszinti széksorokban szokatlanul kevesen voltak. Pedig a műsor bővelkedett érdekességben, két vendég, két bemutató, ennél többet kívánni sem lehetett volna!



Schmidt Ferenc II. (esz-dúr) szimfóniájának előadása volt az est igazi értékes eseménye. A pozsonyi születésű szerző nevét nálunk is csak néhány év óta ismerik, mióta operája a Notre Dame a bécsi udvari Operaházban olyan értékes sikert aratott.



Schmidt Ferenc magyar ember. Dohnányi Ernő kortársa és iskolapadbeli szomszédja. Bécsben nevelték muzsikussá. Az operaházi zenekarban volt gordonkás és a zenei főiskolán „K. k. Professor" a zongora tanszakon. Mióta dalművét előadták, otthagyta az orkesztert és szeretne — hazajönni Magyarországra. A Zeneakadémia tárgyalt is vele, hogy a zongora tanszak egyik katedrájára megnyerje, de nem tudtak megállapodásra jutni. Talán inkább a zeneszerzési tanszakon kellene működési kört biztosítani számára.



Schmidt nagytehetségű muzsikus. Ismerjük az operáját, mely egyszerre hírnevessé lette, de igazi értékei sokkalta jobban megmutatkoznak a ma előadott szimfóniájában. Komoly készültséget, nagy tudású, a mesterségét fölényesen ismerő zenészember. Nem geniális, csak talentumos, nem is akar geniális lenni a muzsikájában, ám azt, hogy mennyire talentumos, műve minden taktusa sugározza. Az invenciója korántsem gazdag, a fantáziája sem szárnyal a magasságok felé, hanem a szerkezeti tudás, a felépítés virtuózsága, a hangszerelés ezerszínű fényjátéka olyan méretű tulajdonságai, mint amilyen arányokban ezt csak az igazi kiválasztott nagy mesterek kvalitásaiban találjuk. A négytételes mű nem a gondolatok eredetiségével, nem is a melódiák egyéni karakterével, hanem a konstrukció alapos és komoly értékével, a hangszerelés káprázatos ügyességével és a dolgozási mód bravúrjával ragad meg bennünket. Egészen modern, ahogyan a Schmidt orkeszterén gondolkodik és Straussnál is Straussabb, ahogyan elmondja, színezi a gondolatait. A mű középső része, a tíz változatból álló második-harmadik tétel — az mutatja a szerző igazi profilját, itt látszik meg talentuma a maga igazi jelentőségében. A mesterségnek ez a fölényes tudása és alkalmazása: művészet!



Schmidt alkotásának méltán volt komoly sikere. A magyar tehetségek életében az is új jelenség, hogy negyven esztendős elmúlt és itthon csak még ezután fedezik fel.



— A másik újdonság Márkus Lili* zongoraversenye volt, melynek koncertáló szólamát a szerző játszotta. A rokonszenves és tehetséges zongoraművésznő műve sokkal igénytelenebb, mintsem hogy komoly bírálatra számot tarthatna, a közönség tapsai ezúttal nem a szerzőt, hanem a kvalitásokban oly gazdag zongorajátékost illeték.



— Az est vendégét, Bosetti Hermina* bajor királyi kamara énekesnőt a Népoperai Mozart ciklusból ismeri a mi közönségünk. A müncheni Rezidenz-Theater intim térségei kétségtelenül alkalmasabbak Bosetti kisasszony legmagasabb kulturáltságú ének művészete igazi érvényesüléséhez, mint a Népopera arányai, de frissen csengő, üde hangja, finoman kivésett énekbeli készsége, mindenekfelett pedig az előadásbeli intelligenciája teljes mértékükben megmutatkozhattak. Pedig a műsora nem volt szerencsés. Constanza áriája Mozart „Szöktetés a szerályból” című operájából, ami mindenekfelett koloratúra ária, a művésznő pedig nem a koloratúrás trillázó Mozart énekesnők közül való, nem is ez a fő erőssége. A három Schubert dal pedig, melyeket zongorakíséret mellett énekelt, igazán elveszett a Népopera hangot nyelő akusztikájában. Nem vált előnyére az előadásának, hogy erőltette a hangját. A bölcsődal azonban még így is gyönyörű szép volt és emlékezetes marad számunkra ebben az előadásban. ...



A zenekar, a közönség tapsait egy ráadással hálálta meg. Az estét Brahms Tragikus nyitánya vezette be, melyet szárazon és unottan játszottak. Viszont Schmidt művének pompás előadásáért minden dicséretet megérdemel Kerner István és orkesztere.



k.a.



PESTI NAPLÓ, 1916.X.24. (67/296)



 



*Márkus Lili (1900-1962), zongoraművész, gobelin- és kerámiaművész.



  Hermine Bosetti (1875-1936), német operaénekesnő.



 (Megj. A.)


A nap képe • 21652019-12-19 07:08:30

REINER FRIGYES ma délelőtt Budapestre érkezett.

Januárban nálunk is vezényel a világhírű magyar karmester



 



Ma délelőtt egynapi tartózkodásra, Budapestre érkezett Reiner Frigyes, az Amerikában élő világhírű magyar karmester, a Philadelphiai Filharmóniai társaság elnök-karnagya. Estig marad Budapesten, csupán erre az egy napra jött, hogy édesanyját meglátogassa.



Reiner Frigyes ma 45 éves*. Egyike a legnagyobb magyar zenei karriereknek. A háború előtt 1914-ben már a drezdai operaház karmestere volt, majd 1915-ben királyi karnaggyá nevezték ki. 1922 óta Amerikában működik és 1931 óta a Philadelphiai nagyopera legfőbb zenei irányítója és a filharmonikusok elnöke. A milánói Scalában is többször dirigált. Mintegy tíz esztendővel ezelőtt vezényelt utoljára a budapesti Operaházban. Annakidején főzeneigazgatónak is hívták, de nem tudtak megállapodni, úgyhogy Reiner Frigyes visszament Amerikába. Legutóbb Londonban szerepelt nagy sikerrel, a Covent Garden ünnepi előadásait vezényelte.



A világjáró magyar karmester a következőket mondotta a londoni hetekről és legközelebbi programjáról:

— Hat hónapot töltök Európában. A londoni tartózkodással nagyon meg voltam elégedve, kitűnő művészeket és zenészanyagot kaptam.

— Rendkívül rövidre szabott budapesti utamnak nincs más célja, mint hogy édesanyámat meglátogassam. Már ma este Bécsbe utazom, ahol fontos tárgyalásaim vannak európai megbízottammal. Nagyszabású turnét készítettek elő számomra és ennek útvonalát kell perfektuálni. Róma, Firenze, Nápoly, Milánó. Stockholm, Zürich és Bécs a fontosabb állomásai ennek a körútnak.

— Ma délelőtt tárgyaltam egy budapesti dirigálásról is. Nagyon szeretnék annyi idő után újra Budapesten vezényelni. Holnap délelőtt fogjuk összeegyeztetni telefonon a dátumokat. Minden valószínűség szerint január közepén, Róma után jövök a budapesti hangversenyre és innen Stockholmba utazom. Magam is nagyon ambicionálom ennek a hangversenynek a létrehozását.



A fiatalos külsejű Reiner Frigyes elmondta még, hogy Amerikában nagy érdeklődés mutatkozik a magyar zenei művek iránt és ő maga lelkesedéssel propagálja a magyar muzsikát, amely egyre jobban hódít a nagyvilágban.



 



MAGYARORSZÁG, 1936.VII.15. (43. Évfolyam, 160. szám) 



* A cikk írásakor már 47 éves volt. (megj. A.)


Franz Schmidt • 34802019-12-14 01:12:50

Bizonyára a Teremtő bölcsességének köszönhető, hogy a tehetséges Schmidt Ferenc - bár egyetlen leánygyermekét elvesztette, és házasságain belül nem született hozzá hasonló zenei adottsággal megáldott utódja - mégsem maradt művészi képességekkel bíró leszármazott nélkül. A zeneszerző tehetségének – úgy tűnik - valamely ágon öröklődnie kellett. És öröklődött is, mégpedig Ernst  Ludwig Zirner személyében. Igaz, a fiú anyja ekkor már más felesége volt, de az égi törvények fölülírják az emberekét. Liszt Ferencnek például három gyermeket szült Marie d’Agoult grófné, aki sohasem vált el hites urától, a gróftól. De hasonló kapcsolat alakult ki Wagner és Cosima Liszt között is, aki Bülow feleségeként szülte meg negyedik gyermekét, mely leányka – mint később kiderült - már Wagnertől származott. Cosima egész életében megszállottan szolgálta Wagnert, a zsenit, ezáltal téve eleget a Teremtő által neki rendelt feladatnak. De, ha már a művészeknél tartunk, megemlíthetjük Bródy Sándort is, akinek írói vénáját egy kolozsvári színésznőtől származó, házasságon kívül született fia, Hunyadi Sándor örökölte. No, és házasságon kívül született a csodálatos Leonardo da Vinci is! Semmi sem történik véletlenül, mindennek oka és célja van.



Nézzük hát, hogyan alakult a Schmidt utódok sorsa:



ERNST LUDWIG ZIRNER (* 1906. február 27., Bécs, Osztrák-Magyar Monarchia; 1971. február 9., Urbana, Illionis) osztrák-amerikai zenész (koncertzongorista) és operarendező.




Életpályája




Ludwig Zirner Ella Elise Zirnernek (1878-1970), az ismert bécsi ruhaüzlet, a Ludwig Zwieback & Bruder cég örökösének a fiaként született, apja Franz Schmidt volt. „Ludi“-t azonban anyjának férje, Alexander Zirner (1863-1970) apoptálta. Idősebb féltestvérei Renée Katharina (Kitty) Erös (1899–1948) és Hans Erich Zirner (1900–1960?) voltak.



Ludwig Zirner a Bécsi Zeneakadémián koncertzongoristaként szerzett diplomát, részben pedig – szintén igen muzikális anyja akarata ellenére – cselló- és zongorajátékot, valamint zeneszerzést vér szerinti apjánál tanult – anélkül, hogy ezt tudta volna, mivel csak 1961-ben tájékoztatták arról, hogy Schmidt az édesapja volt. Anyja kívánságára 1930-ban átvette a Ludwig Zwieback & Bruder Co. üzletház vezetését.



1939. február 17-én anyjával az Egyesült Államokba, New Yorkba emigrált, és ott már március 28-án alkalmazást nyert az Orbachs cégnél (Union Square 14.). 1948 körül Zirner az Illionisi Egyetemen (University of Illionis) zeneigazgató lett, és ott 1950-ben megalapította az Operaműhelyt. A Zeneiskolában (School of Music) az operatagozat vezetője lett. Zirner emellett tanított a Standord Egyetemen és más amerikai főiskolákon is. Különböző zenei fesztiváloknál is közreműködött, mint producer, rendező és karmester, olyan operáknál, amelyek közül sokat először mutattak be Amerikában. Az Amerikai Nemzeti Operatársaság (American National Opera Company) művészeti tanácsadójaként tevékenykedett.



Zirner 1942. február 3-án nőül vette – a Bécsi Műhelyek társalapítójának, Fritz Waerndorfernek a családjából származó -  Laura Beata Wärndorfer jelmeztervezőt. Kettejük fia August Zirner, a színész.



(Megj. A.: Ludwig Ernst Zirner 65 évesen, rákbetegségben hunyt el. Fia, August nagyon sokáig képtelen volt túltenni magát e tragédián, ezért pszichiáter segítségére volt szüksége.)



AUGUST ZIRNER  (1956. 01. 07. -, Urbana, Illionis) amerikai-osztrák színész, Franz Schmidt unokája



JOHANNES ZIRNER (1979. 07. 19., Herdecke), német színész, Franz Schmidt dédunokája



LEO ZIRNER (1990, Prien am Chiemsee), német színész, Franz Schmidt másodszülött dédunokája


Franz Schmidt • 34792019-12-14 01:04:12

A Smaragd fórumtárs által belinkelt megemlékezés valóban kiváló összefoglaló Franz Schmidt életéről és munkásságáról. Itt lenne az ideje, hogy magyar nyelven is megjelenjen egy könyv Schmidt Ferencről. Annak, aki e könyv megírására vállalkozna, a jelen fórum igen gazdag anyagot szolgáltatna. Az itt összegyűjtött információk idő- és logikai rendbe szedése természetesen nem kis feladat, de megérné a fáradságot. Ezek alapján elkészülhetne egy olyan írásmű, amely felülmúl(hat)na minden e tárgyban eddig megjelentet.



Elérkezett az ideje annak is, hogy a teljesség, ill. történeti hűség kedvéért Schmidt Ferenc életének féltve őrzött titkát e fórum keretében is felfedjük. Annál is inkább, mert e titok már régen nem titok. Dr. Carmen Ottner több előadáson is beszélt róla, és a neten, "Was wäre gewesen ..."„ címszó alatt is elolvashatjuk a történetet. E témát a hivatkozott megemlékezésben Zuzana Godárová is megemlíti.



Smaragd fórumtárssal korábban azért nem láttuk etikusnak Schmidt magánéletének e szegmenséről szólni, mert tiszteletben tartottuk a zeneszerző azon kívánságát, hogy életéről csak annyi váljon ismertté, amennyit ő a saját maga által megfogalmazott önéletrajzban közölni kívánt. De változtak az idők és a dolgok megítélése, miközben Schmidt Ferenc élete történelemmé vált. A tudatos elhallgatás pedig nem más, mint történelemhamisítás. Schmidt Ferenc nagy szerelmétől, Ella Elise Zwiebacktól származó fiáról van szó, aki már a Zwieback-lány Alexander Zirnerrel kötött házasságában született.



A következő bejegyzésben e fiúról, majd Schmidt unokájáról és dédunokáiról lesz szó.


Franz Schmidt • 34762019-12-11 07:31:33

Magyar szerző sikere Németországban.



Az esseni városi színházban nagy sikerrel mutatták be a pozsonyi születésű Schmidt Ferenc romantikus dalművét, a „Notre Dame”-ot, amely két évvel ezelőtt a bécsi udvari Operában került először színre, ugyancsak teljes sikerrel. A Hugo Viktor ismert regénye után készült opera, amely az esseni előadással immár Németországban is hamarosan népszerűvé teszi majd a magyar születésű zeneszerző nevét. Nemcsak mesteri hangszerelése és melódiái invenciója révén sorozható a modern dalműalkotások legértékesebbjei közé, hanem minket speciálisan azért is érdekel, mert Schmidt hellyel-közzel magyar motívumokat visz bele muzsikájába. Sőt megállapították már azt is, hogy az első felvonás zenekari Intermezzo-ja, egy meleg, szélesen elömlő magyar témának lendületes és ragyogó feldolgozása, a dalmű leghatásosabb részlete. Ezt az „Intermezzo”-t a bécsi előadásokon is rendesen megismételtetik. Schmidt nemzeti érzése különben már egyéb munkáiban is, - különösen esz-dúr szimfóniájában, - élénk kifejezést nyert. Egy magyar csárdás-témára irt variációk, ritmikus frissességével, legsikerültebb tétele ennek az alkotásnak, amelynek bemutatását Filharmonikusaink is tervezik. A „Notre Dame” partitúráját Operaházunk is megszerezte előadásra és Kern igazgató a mű bemutatását még erre az évadra tervezi.



MAGYARORSZÁG, 1915.X.22. (22/294)


Franz Schmidt • 34732019-12-09 09:35:41

Még egy megjegyzés a „Notre Dame” díszletéhez:



"A főépítész fogja be a száját" - Eldurvult a vita a Notre-Dame újjáépítéséről



Ha Kern Aurél és Kéméndy mester tudta volna, hogy féltve őrzött fotóik egyszer még felbecsülhetetlen értékűek lesznek! Hiszen lehet, hogy az utókor már csak az úszómedencés, félpucér fürdőzők visongásával megszentségtelenített vagy a (bizonyítottan káros hatású) ólomkristály-tornyos Notre Dame-ot látogathatja ... 



Elképzelhető, hogy a józan ész felett francia honban is hamarosan a „böszmeség” arat diadalt …


Franz Schmidt • 34722019-12-08 20:05:41

:-)


Franz Schmidt • 34702019-12-08 11:08:28

Két fényképgyűjtemény.

 



Az Operaház legközelebbi újdonsága, mint ismeretes, a Bécsben élő magyar Schmidt Ferencnek Hugó Viktor világhírű regénye után készült két-felvonásos operája, a Notre-Dame lesz. Az Operaházban már javában készülnek a bemutatóra. A folyosókon sétálókat délelőttönként meg-megcsapja egy-egy forró melódiafoszlány: Schmidt partitúrájának valamelyik részlete, mely a próbaszobák ajtaja mögül kiszűrődik, a kórus is tanulja már a nagyszerű együtteseket, a legfelső emeleten pedig, ahol a díszleteket festik, Kéméndy Jenő* műhelyében javában folynak a tervezgetések, hogy a mi Operaházunkban minél tökéletesebb kiállításban kerüljön a közönség elé ez az érdekes, színpompás dalmű.



Különösen nagy gondot okoz az opera két utolsó képének rendezése. A második felvonás második képe ugyanis a Notre-Dame hatalmas terén játszik, a harmadik pedig a gyönyörű épület erkélyén, a két torony közt lévő plateaun.



Kern Aurél igazgató, a Notre-Dame legbuzgóbb rendezője megkérte Kéméndy mestert, hogy ehhez a képhez csak a templom kapuját fesse meg. Az egész háttér a Notre-Dame kapuja lesz a maga impozáns nagy méreteiben és a templom arányait szembeszökővé fogja tenni a kórus, mely a kapu előtt állva hátraszegett nyakkal néz majd a magasságba, jelezve

ezzel, hogy odafönt történik valami.



Még érdekesebb díszletezői feladatot nyújt az utolsó kép: a Notre-Dame erkélye, amit szintén úgy akarnak megkonstruálni, hogy érzékeltesse a magasságot és emellett hű legyen az eredetihez.



A természetesség, hűség, ez foglalkoztatja erősen Kern Aurélt a Notre-Dame előkészületeinél. Azt szeretné, ha a világhírű, történeti múltú párisi templom tökéletes, hű másolata állna az Operaház színpadán.



— Minden készletet, minden díszítést utánozni kell, — mondta a napokban Kéméndynek.



— Várjon csak mester, a háború előtt Párisban jártam, akkor megvettem a Notre-Dame részleteinek fényképeit, majd elhozom.



— Nekem is van néhány — szólt szelíden Kéméndy — majd én is elhozom.



Másnap felkereste Kéméndy Kern Aurélt az igazgatói szobában.



— Elhoztam a képeket.

— Én is. Tessék, itt vannak.



Mindegyik kezébe vette a másik kollekcióját elkezdték forgatni a képeket, aztán meglepetten néztek egymásra: ugyanazok voltak Kern gyűjteményében, mint Kéméndyében.



Hogyan történhetett ez?



Kern a háború kitörése előtt járt Párisban, tudta, hogy a Notre-Dame-ot elő akarják adni az Operaházban, gondolta, jó lesz majd a kritika-írásnál a rendezés bírálásához az eredeti képeket felhasználni. Alapos újságíró létére megvette mindazokat a templomrészleteket, melyek a Schmidt-operában előfordulnak. Kéméndy még akkor járt Párisban, mikor Bécsben új volt a Schmidt-opera. A zeneszerzőről tudta, hogy magyar ember, sejtette, hogy műve elkerül valaha hozzánk is. „Minden esetre” megvette azokat a fotográfiákat, melyeket a díszletekhez fel lehet majd használni.



Így került aztán most össze a két egyforma fénykép-gyűjtemény. A Notre Dame

díszletei tehát igazán alapos studium alapján készülnek.



SZÍNHÁZI ÉLET, 1916. 15. szám.



*Kéméndy Jenő (1860-1925), jelmez és díszlettervező, szcenikus és festőművész. (Megj. A.)


Franz Schmidt • 34692019-12-07 21:41:40

—„Notre-Dame“ az Operaházban.



 Az Operaház vezetősége elfogadta előadásra Schmidt Ferenc «Notre-Dame» című operáját, amely a bécsi udvari Operában nagy sikert aratott április hóban történt bemutatása alkalmával. A mű szerzője magyar ember, Pozsonyban született és hosszabb ideig tagja volt a «Hofoper» zenekarának, amelynek kötelékéből azonban az imént kivált, hogy teljesen a zeneszerzésnek és a bécsi Zeneakadémiában elfoglalt tanári állásának szentelhesse idejét.



Schmidt ma is kitűnően beszél magyarul és szülőföldéhez való ragaszkodását művei is híven tükröztetik vissza. A «Notre-Dame», amely Hugo Viktor híres regénye után készült, egész sereg magyar motívumban ékeskedik és különösen elragadó hatást kelt magyaros lendületével az első és második képet összekötő «Intermezzo», amely az eddigi bécsi előadásokon percekig tartó tapsvihart aratott.



 Schmidt az esz-dúr szimfóniájában*, amely a szerző egyik legszebb alkotása, szintén magyar témát dolgozott fel briliáns variációihoz. Mielőtt az Operaház vezetősége a «Notre-Dame -ot megszerezte volna előadásra, Kerner karnagyot és Chmálevszky gazdasági főnököt küldötte fel Bécsbe a mű meghallgatására. Az ő jelentésük alapján végleg elfogadták aztán előadásra a modern színpadi alkotást, amely kétségkívül egyik legérdekesebb újdonsága lesz a jövő évadnak. Az opera utolsó próbáira maga a szerző is lejön Budapestre, aki különben az egész nyarat Magyarországon tölti. 



MAGYARORSZÁG, 1914.VI.4. (21. Évfolyam, 131. szám)



*Ez a II. szimfónia (Megj. A.)


A nap képe • 21642019-12-03 06:31:25



Tizenkét éves zeneszerző.



A csodagyermekeknek elég gazdag sorozata újból kibővült eggyel. Ezúttal azonban nemcsak a zenei talentum ragadja csodálatra a közönséget, hanem a zeneszerzés tehetsége is. Mert Korngold Erik Farkas, a tizenkétéves bécsi csodagyermek nemcsak kitűnő zenész, hanem egyúttal kiváló zeneszerző is. A kis fiú már öt éves korában nagy zenei hajlamokat árult el, mire az atyja, a ki szintén zeneszerző, fiacskáját a zenében kiképeztette. A kis Korngold már nyolc éves korában lekottázta a saját szerzeményű dallamait, utóbb pedig ez a zeneszerzői hajlama annyira kifejlődött, hogy tizenkét éves korára már kiadhatta a saját zeneműveit — három vastag kötetben.



Előkelő bécsi zenemesterek, pl. Strauss Richárd, Humperdinck, Nikisch, Weingartner stb. bírálat alá vették a kis Korngold szerzeményeit és megállapították, hogy nem közönséges tehetségről van szó, hanem olyan csodagyermekről, aki, ha így halad tovább, serdült korára világhírű komponista lehet. Bécsi szakkörökben a kis Korngold általános érdeklődés tárgya s a zene ottani nagymesterei kijelentették, hogy a fiúcskát tovább fogják oktatni, mert eredeti tehetség lakozik benne, ami a mai komponisták között meglehetősen ritka.



TOLNAI VILÁGLAPJA, 1910.IV.24. (10. Évfolyam, 17. szám)


Pantheon • 24542019-12-01 16:58:31

Egyetértek! Megrendülve olvastam halálhírét! Nagy kedvencem volt!


Franz Schmidt • 34612019-11-29 22:22:44

BÉCS ZENEI ÉLETE





A Musikverein legutolsó hangversenyén újdonságot is hallottunk: a szimfonikusok 38 éves hegedűsének, Alfred Jiraseknek* háromtételes C-dúr szimfóniáját. Jirasek Marx-növendék, akit mint komponistát eddig alig ismertünk. Stilisztikailag nem mutat a mű Marx-hatást, annál inkább érzik rajta azonban Franz Schmidtnek, a szerző sógorának befolyása.



A nagyon egyszerű diatonikus, inkább szerenádkarakterű témák elvesznek egy sokszor túl-gazdag zenekar polifon játékában, úgy hogy egy szerenád és szimfónia között álló, furcsa, előnytelen műfaj lesz belőle. Legjobb egy szintén Schmidt-szerű elismerésreméltó tudással komponált variációs tétel. Dicsérhetjük a hangszerelést is, bár szélső tételei kissé zavarosak. Utána Backhaus játszotta — mint mindig, mesterien — Beethoven G-dúr zongorakoncertjét. Próba nélkül! Jellemző a mai zeneüzemre! A legutóbbi időkben egy néger (vagy mulatt) énekesnőt, Maria Andersent fogadtak nagy szimpátiával, aki telt ház előtt adott egy önálló koncertet is a Musikvereinsaalban. Muzikalitása, bársonyos, lágy, jól-képzett mezzoja megérdemelte a nagy sikert. Nemcsak a spirituálékat énekli elbűvölően, de ahogy egy nemzetközi műsor minden számát eredeti nyelven adja elő és a német dalok világát átéli, egyenesen bámulatos. Ki kell emelnünk az akadémiai Wagner-Verein és a Konzerthaus-Gesellschaft Bach-emlékestjét, Kabasta professzor kiváló vezényletével. Prelúdium és fuga a-mollban, volt a biztató bevezetés, melyet Schütz játszott orgonán, technikailag és elgondolásban egyaránt fölényes biztonsággal. Egy kantáta következett Szánthó Enid és egy zongorakoncert Schmidt mesteri előadásában, majd egy zenekari szvit után a Magnificat, mint az est tetőpontja. A Singakademie kara, a tanítók á capella kórusa, valamint a szólisták*: Ginster, Szánthó és Levko-Antosch (Volksoper), továbbá Patzak és Manowarda kiválót nyújtottak.



A ZENE, 1935. 15. szá



*Megjegyzések: (A.)



Alfred Jirasek (1892-1972), osztrák zeneszerző, Franz Schmidt sógora



Wilhelm Backhaus (1884-1969), német zongoraművész



Franz Schütz (1892-1962), osztrák orgonaművész



Ria Ginster (1898-1985), német szoprán énekesnő



Szánthó Enid (1907-?), magyar alt énekesnő



Olga Levko-Antosch (1903-?), osztrák alt énekesnő



Julius Patzak (1898-1974), osztrák tenor énekes



Josef von Manowarda (1890-1942), lengyel származású osztrák basszus énekes



*


A nap képe • 21632019-11-29 19:23:51

[…] Puccini és Jeritza



Giacomo Puccinit igazi művészbarátság fűzte Jeritza Máriához, őt tartotta korunk legkitűnőbb énekesnőjének. A «Nyugat lánya» megbukott New Yorkban és a Metropolitan igazgatója óvakodott attól, hogy még egyszer műsorra tűzze. Puccini levelet írt később Gatti-Casazzának, a Metropolitan vezetőjének, és felhívta figyelmét arra, hogy a darabot csak Jeritza mentheti meg. Vele tűzzék műsorra, és úgynevezett «bombasiker» lett.



Más alkalommal, 24 órával a bemutató előtt kérte meg Puccini Jeritza Máriát arra, hogy vállalja el egy egyfelvonásosának női főszerepét. Az „Il Tabarro” című operáról volt szó, (A köpenyről) és Jeritza vállalta, mert tudta, hogy sikerre viszi.



Puccini Jeritza Máriára gondolt akkor, amikor Turandot című operáját komponálta.Testreszabott szerep ez, és Puccini még mielőtt elkészült volna művével, élete utolsó nyarán a szerep nagyrészét személyesen tanította be Viareggioban Jeritza Máriának, aki aztán a mester elképzelése alapján kreálta.[…] 



AZ EST, 1931.VII.24. (22/166)



Részlet: Fejezetek Jeritza Mária életéből

(Rehabilitáló életrajz a világhírű énekesnőről)


Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) • 18082019-11-25 18:16:09

A „Kemény Egon életműve” CD-sorozat most megjelent 3. lemeze igazi kincs lehet azok számára, akiknek a gyermekkora és ifjúsága a II. világháborút követő első 15 évre esett, de élményt jelenthet minden más korosztály számára is. Mert történelmet idéznek ezek a gyermekek számára komponált, nagyszerű kis művek. Derű, humor, életkedv árad belőlük, a lírai részek pedig úgy hatnak, mint egy lágy szülői simogatás. Csodálatos gyermekkórusok és gyermekhangok, nagyszerű hangszerelés. Ezeknek a daloknak egykor igazi közösségkovácsoló erejük volt. A tisztességre, tiszteletre nevelés szolgálatában álltak. És erre Kemény Egon személye, becsületessége és sokoldalú tehetsége garancia volt.



Köszönet illeti Kemény Egon leányát, Kemény Anna Máriát, aki nem kis munkával és áldozatvállalással tette lehetővé, hogy a zenekedvelő közönség a zeneszerző e műveit is újra vagy első ízben meghallgathassa. 


Milyen zenét hallgatsz most? • 250422019-11-01 11:12:47

 



Franz von SUPPÉ: REQUIEM



 



Ouliana Tchaikowski (soprano)



Danielle Michel (alto)



Gilles Vitale (tenor)



Jean-Louis Bindi (basse)



 



Jugendsinfonieorchester de la Ville de Bonn (RFA)



Chorales Franco-Allemandes de Lyon, et de Paris



Chef Chɶur: Odile Chateau, Bernard Lallement



Direction: Wolfgang Badun



1989



.



BNL 112774. sz. lemez



 


A nap képe • 21622019-10-18 11:12:02

Szerző és énekes.



A »Rivista d’Italia« a következő régi színházi történetet eleveníti föl: A római Argentini-színházban Galuppinak egyik új operája volt bemutatóra kitűzve és a főszereplő, — aki a mesterrel összekülönbözött — elhatározta, hogy az opera legszebb áriáját tönkresilányítja.



Amikor Galuppi legnagyobb meglepetésére észrevette, hogy legszebb szerzeményeit eltorzítják, kövér testalkata ellenére fölmászott spinéte mellől a színpadra és a megdöbbent közönséghez a következő beszédet intézte:



— Mélyen tisztelt közönség! Amit itt hallottak, nem az én szerzeményem és miután ez a kutya nem tudja énekelni, elénekelem én magam, úgy, amint tudom!



A beszédet és az utána elénekelt áriát tomboló taps jutalmazta, de mikor a diadalmas szerző, sok akadály után, verítékes homlokkal újra elfoglalta helyét, a kulisszák mögül előlépett az énekes és szintén beszédet intézett a közönséghez:



— Mélyen tisztelt közönség, — így szólt, — bevallom, hogy előbb nem akartam énekelni, de most bebizonyítom, hogy jobban tudok énekelni, mint ő. Kérek csendet és figyelmet!



Azután gyönyörűen végigénekelte az áriát.



Baldassare Galuppi (1706-1785)



MAGYARORSZÁG, 1913.II.12.



*


Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) • 17772019-10-13 10:55:27

 



KEMÉNY EGON EMLÉKÉRE

 



RÁDIÓÉLET:



12.05: Osváth Júlia az Operaház tagja énekel zongorakísérettel.



[…] Kemény Egon: Szerenád […]



1937. november 3. (BUDAPEST I.)



*



18.30: Budapest tangót táncol



(összeállította Kemény Egon, Szedő Miklós dr.)



[…] Kemény Egon: Légy életem és halálom (Harmath szövege. Szedő Miklós dr.) […]



1937. november 8. (BUDAPEST I.)



*



12.10: Országos postászenekar. Vezényel: Eördögh János.



[…] Kemény Egon: Kis balettzene.[…]



1942. február 12. (BUDAPEST I.)



*



14.18: Mindenki muzsikája. Jáki Tóth Pál szalonzenekara játszik.

[…] Kemény Egon: Tündértánc. […]



1942. augusztus 2. (BUDAPEST I.)



*



20.35: BOLOND ISTÓK, a rádió házi-kabaréja.



Írták: Darvas Szilárd, Fejér István, Gádor Béla, Gyöngyi László, Kemény Egon, Lányi Viktor, Romhányi József, Tabi László, Tiszai Márton.



Közreműködnek: Rácz Vali, Somogyi Erzsi, Surányi Magda, Benedek Tibor, Gács László, Herczeg Jenő, Komlós Vilmos, Lantos Olivér, Lugossy György, Mihályi Ernő, Pongrácz Imre és a Hurrican énekegyüttes. Zongorán kísér: Kardos István.



1942. augusztus 6. (BUDAPEST II.)


Társművészetek • 14332019-10-12 05:46:40

MAGYAR MUZSIKASZÓ, Budapest, 1932. december 1. ( I. évfolyam. — 4. szám) :



Mocsányi és Lakos



          Mocsányi ül a zongoránál, énekel és zongorázik, grimaszokat vág és dúdol. Lakos csak támaszkodik, vagy hegedül, banjozik és tercel. Mindketten fáradhatatlanul mosolyognak. … 

          Mindig tudnak valami újat hozni. Kifogyhatatlanul ötletesek. Mindenki szereti őket. Te is, — ő is, — én is. ...

          Ha valaki 1903-ban a rádióról beszél, azt menten becsukták volna a Lipótmezőre. Csak e két fiú családja bízott benne, hogy a sivalkodó fiúgyermekük később ritmikusan bőgve és brekegve, sivítva és susogva, dúdolva és dadogva, trombitálva és turbékolva, no és végül, de nem utolsósorban: énekelve, közismert és népszerű rádió-humoristává növi majd ki magát.

          És igazuk lett. „Mocsányi és Lakos", vagy „The two Jazzers“ vagy „Laci és Tibi“, — de mindhárom név alatt ez az ellenállhatatlan két kópé, — európaszerte kedvelt és tapsolt attrakció. Igaz, hogy közben Mocsányi gabonás is volt és csak titokban járt az Akadémiára. Lakossal itt barátkozott össze, ki a hegedűtanulmányok mellett a Műegyetemet is látogatta. (A Műegyetem még, azóta sem adta vissza a vizitet. Nem hallatlan?)

          Először csak társaságuk és családjuk mulattatására kezdték otthon parodizálni a jazz-t. De a rádió lehetőséget adott nekik, hogy milliófülű hallgatósága előtt debütáljanak. Azóta már jónéhány Mocsányi—Lakos-műsor ment le, de az kétségtelen, hogy ma is egyik legnépszerűbb és legszélesebb körben követelt állandó műsorszám az ő szereplésük.

          Összesen 54 évesek. Szerepeltek Bécsben és Berlinben, Londonban és Zürichben, Albertfalván és Kisvárdán, hogy csak a nagyobb városokat említsem. Hogy nem unják őket, azt megértem; — de hogy ők nem unják! ...

          Mocsányi: «Nem lehet ezt megunni, hisz mi is rengeteget nevetünk, amíg a műsorunkat kidolgozzuk. Egyik ötlet jön a másik után és néha a szegény szerző nem ismer rá a zenéjére, illetve ráismer az eredetire, amiből kölcsön kérte a melódiát.»

          Lakos: — «és nincs pardon, még a saját számaink sem menekülhetnek. Például Laci legutóbbi operettje. ...»

          Mocsányi: ... «csak hallgass! Vagy énekeljek valamit tőled? Inkább ne bántsuk egymást.»

          Lakos: «Jobb is lesz. De visszatérve a téged érdeklőkre, sejtheted, hogy igen gyakran kénytelenek vagyunk improvizálni. Őszintén megvallva, ilyenkor van a legnagyobb sikerünk. Csak sajnos, az ilyeneket nem tudjuk megismételni; másodszorra sosem megy olyan jól.»

          Mocsányi (nevet és erről a nevetésről külön cikket lehetne írni. Ez a legjobb imitációja): «A múltkor a rádióban nyolc vidéki telefon kérte a magyar nótaegyveleg megismétlését, de azt persze nem vallhattuk be, hogy azt is csak ott rögtönöztük...»

          A legsokoldalúbb énekesek. Mind a ketten zenét is „szereznek.“ Mocsányi szöveget is ír. Lakos a közismert „Rádió Újság" kottaszerkesztője.



Ezen-kívül édesapja gépgyárában is mérnökösködik. Berlinben bárjuk is volt, a „Dschungel.”…  

          Mocsányi az első magyar gramofongyár társtulajdonosa. Ilyen minőségében mintaszerűen belterjes gazdálkodást folytat. A saját versét megzenésítve, azt gramofonba énekli, és mint gyáros forgalomba is hozza. (Lakos szerint a lemezeket is ő veszi meg, de ez csak baráti ugratás részéről).

          Jelenleg az Astoria felsőtermében játszanak és szórakoztatják a budapesti közönség színe-javát. (Az étlapon is rajta vannak, mint: rögtönzöttek. ... (sic).

          Még csak egyet. Amióta Lakos Tibi megnősült, minden a duó ellen irányuló szerelmi merénylet áldozata szegény Mocsányi Laci. Ennek következménye, hogy Laci is nősülni készül ...”



Bimbambulla / The Two Jazzers



Mocsányi-Lakos duó "Gudbáj Honolulu"



Mocsányi-Lakos duó: Nevet a Róth


Társművészetek • 14322019-10-12 05:43:54

          A múlt század hatvanas éveinek közepén, egy napon „műkedvelő” bárzongorista barátom azzal állt elő, hogy feltétlenül el kell látogatnunk a Tabáni Kakasba. „Majd meglátod, miért.”- mondta. A - tél lévén - jól fűtött, füstös, ezért meglehetősen levegőtlen, nem különösebben impozáns helyiség zsúfolásig tele volt vendégekkel. Nem értettem, mi vonzotta barátomat ide. Nem messze a bejárattól, a sarokban azonban egy zongora állt, és már sejtettem tabáni kirándulásunk indítékát.



          A zongoránál egy jelentéktelen, almafejű, gyér hajú kis ember ült, szinte eltűnt hangszere árnyékában. Ám, ha jobban megnézted, észrevetted szeme körül a sok apró nevetőráncot, amelyek arcát végtelenül szimpatikussá, személyét azonnal szerethetővé varázsolták. És a kis ember egyszer csak elkezdett zongorázni, majd énekelni. Hangja nem volt szép, inkább vékonyka, erőtlen, de a dalokat, amelyeket szerény hangja ellenére tökéletes zeneiséggel adott elő, a mai napig a fülemben hallom. Előadóművész volt ő a javából, aki képes volt egy pillanat alatt magára vonni a vendéglátó helyiség avatatlan közönségének is a figyelmét, feledtetni ételt és italt. Családot kovácsolt a sok ismeretlenből, akik egymást követő kis csapatokban körbeállták a művészt és hangszerét, folyamatosan új és újabb zeneszámokat rendelvén tőle. Ő pedig játszott élvezettel, mosolyogva, a pajzánabb szövegrészeknél hamiskásan kacsintgatva, hol erre, hol arra.



          Ő volt Laci bácsi, mindenki Laci bácsija, a Mocsányi, az egykori Mocsányi-Lakos duó, a „The Two Jazzers” akkor még élő tagja. A hatvanas évek közepén a Tabáni Kakas vendégei közül bizonyára már nem sokan tudták, hogy egy legendás művészhez volt szerencséjük, aki egykor nemcsak itthon, de külföldön is hírnevet szerzett magának. A művészet egyik legnehezebb ágát művelte: a zenével ötvözött, igazi, szívderítő humorét, amely tán még a poklot is elviselhetőbbé teszi.  





Lakos Tibor (fent) és Mocsányi László (lent)



A TWO JAZZERS TÖRTÉNETE ÉS DISZKOGRÁFIÁJA


A nap képe • 21602019-10-04 21:45:10

Beethoven-est.



Schnabel Artur ma este Beethoven három szonátáját és néhány apróságát játszotta el a Zeneakadémia nagytermében. A kitűnő német zongorásnak ugyanolyan a játéka, mint a megjelenése. Egyszerű, természetes és minden póz nélkül való. Kihozza a legelrejtettebb szépségeit is annak, amit előad, és lehetőleg keveset magyaráz bele a saját felfogásából, egyéni érzéseiből, melyek esetleg nem fednék teljesen azt, amit a szerző akart.  



Schnabel szerény ember, nem akarja saját magát az előtérbe tolni, hanem minél hűségesebben állítja a hallgatói elé, amit a komponista teremtett. Miután ma este Beethoven volt ez a komponista, Schnabel játékának finomságot, ízlést, tisztaságot, komolyságot és mélységet kellett felénk árasztania. Ami a legtökéletesebb mértékben sikerült is neki, annyira, hogy míg előadásában gyönyörködtünk, állandóan az az érzés uralkodott rajtunk, hogy Beethoven remekeit ma a zongorán senki sem bírja kifogástalanabbul elénk varázsolni, mint Schnabel Artur. Legfeljebb éppen úgy, mint ő.



Azokban a művekben, melyeket ma este játszott, nem maradt ritmikai érdekesség, dinamikai árnyalat, harmóniai eredetiség, ami kiaknázatlan maradt volna. Mindent egybevetve, igen szép, sokáig felejthetetlen este volt a mai. Nem estünk ugyan át különösebb idegizgalmakon, nem akartak külsőségekkel elkápráztatni, de annál több igazi zenei gyönyörűségben volt részünk. A közönség a hangverseny első részében nem lelkesedett valami túlságosan. Persze a műsoron nem állottak Rubinstein-etűdök. Később azonban nekimelegedett és úgy ünnepelte Schnabelt, amint megérdemelte.



(W.)



ÚJSÁG, 1916.I.21. (14. Évfolyam, 21. szám)



*



Amikor Schnabel számolni tanította Einsteint! 



Albert Einstein, a nagyszerű fizikus és matematikus, aki szabad idejében szívesen hegedülgetett, jó barátságban volt Artur Schnabellel, a híres zongoraművésszel. Egyszer együtt kamarazenéltek, és Mozart egyik nehéz szonátáját játszották. Einstein minduntalan kiesett az ütemből. Schnabel idegeskedni kezdett és rászólt:

— Nem jó, Albert, ne így! Egy, kettő, három, egy, kettő, három. ... Hát nem tudsz háromig számolni?



AMARIKAI MAGYAR VILÁG, 1975.X.5. (12. Évfolyam, 40. szám) 



*


A nap képe • 21592019-10-04 19:24:10

Hangverseny.



Schnabel Artur Budapesten! 



Schnabel Artur rendezett ma zongora-estét a Royal termében.



A művész eddigi szerepléseinél annyi kiváló tulajdonságot árult el, hogy jogos várakozással tekintettünk mai első önálló hangversenye elé. És Schnabel valóban elsőrangú zongorásnak bizonyult. Komoly, tiszta művészet az övé. megérzik rajta az elmélyedés, a lelki meggyőződés. Pompás technikai készsége is csak eszköz a belső érték föltárására. Műsora igen érdekes, de kissé fárasztó volt.



A romantika dominálta a mai estét. Chopin, Schumann és Brahms, kinek f-moll szonátájában szintén szabadabban lüktet az érzés. Schnabel eltalálta mindegyik poéta stílusát. Chopin sokszor hallott b-moll szonátáját egész varázslatos szépségében élveztük. Schumann tizennyolc Davidsbündler táncában művészete egész skáláját nyílt alkalma érvényesíteni. A puha tónusú, csendes érzelmektől a legféktelenebb erő- és ritmusváltozatokig.

A fiatal Schumann csodás gazdagságú képzelete forr és lázong ezekben a táncokban a merev, klasszikus formák ellen.



A közönség lankadatlan figyelemmel kísérte a negyven percnél tovább tartó produkciót és lelkesen megtapsolta a művészt,



(h. e.)



BUDAPESTI HÍRLAP, 1911.III.11. (31. Évfolyam, 60. szám)



Arthur Schnabel (1882-1951), lengyel származású zongoraművész, zeneszerző és pedagógus.


A nap képe • 21572019-09-19 22:59:24

Casals győzelme!

(
Intimitások a tegnap esti hangverseny körül)



Bartók Béla tegnap este hazaérkezett londoni, turnéjáról. Éjjel utazott, holott máskor éjszaka, pihenni szokott a nagyvárosokban. Ez az éjszakai utazás Pablo Casalsnak szólt, aki tegnap először játszotta el Bartók Béla cselló-rapszódiáját. A zeneszerző jelen akart lenni ezen a hangversenyen, amikor a világ legjobb gordonkaművésze interpretálja zenedarabját. A hangverseny közönségéről ugyanazt mondhatjuk, amit Hubermann, egy Furtwängler, vagy Horowitz közönségről mondhatunk. Ez annyit jelent, hogy a legszebb közönség.



Próba a szünetben



A műsor szünetében Bartók Béla bement Casalshoz és a spanyol mester félrevonult vele, aztán lejátszotta neki a rapszódiát.



— Nincs benne hiba? Van valami különös kívánsága? — kérdezte Bartóktól.

— Nincs semmi. Így nagyon jó.

— Akkor kint is így játszom l



Kint éppen így játszotta. Tomboltak is az emberek.



*



Utcát neveztek el Casalsról



Pablo Casals ezután elmesélte, hogy tavaly ünnepelték ötvenedik születésnapját Vendrell városkában, Spanyolországban, ahol született. Most utcát neveztek el róla. Az ünnepségre leutazott hatvan gordonkaművész, akik szerenádot adtak Casals tiszteletére hatvan csellón. Egyébként a városka díszpolgára lett. A királyi udvarba is meghívták. Gordonkázott és a játék végén azt mondották, hogy most ő hallgasson, mert más fog játszani. És Casals tiszteletére a spanyol király két leánya négykezest játszott a zongorán. Casals beszámolt még dirigensi működéséről, azt mondja, hogy egyik legnagyobb sikerét mostanában Barcelonában Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusának eldirigálásával aratta a Barcelonai Filharmonikusok élén. 



AZ EST, 1930.XII.12. (21. Évfolyam, 282. szám)



 



AZ ÚJSÁGBAN FÉNYKÉPEN LÁTHATÓ:



PABLO CASALS SZERDA ESTI KONCERTJÉN BARTÓK BÉLÁVAL BESZÉLGET A MŰVÉSZ-SZOBÁBAN. HOGY A MAGYAR KOMPONISTÁNAK KEDVESKEDJEN: BARTÓK-FRÁZISOKAT INTONÁLT CSELLÓJÁN. (Megj. A.)



*


A nap képe • 21562019-09-19 19:35:48

Pablo Casals



A nagy űr, melyet Sarasate hagyott hátra halálával a spanyol művészéletben, nem sokáig maradt betöltetlenül. Megjelent hosszú idők után a művészet láthatárán: Juan Manén,* a fenomenális hegedűs és Pablo Casals, a gordonka utolérhetetlen poétája, akik a spanyol exekutiv művészet, hanyatló dicsőségét újra talpra állították. Mind a kettőt ismeri már közönségünk. Manént csak az imént ünnepeltük, a Filharmonikusok estéjén, Pablo Casalsnak mindent átfogó nagy művészetét azonban csak tegnap ismertük meg a maga teljes nagyszerűségében. Tegnapi önálló hangversenyére csaknem utolsó helyig megtelt a Vigadó nagyterme, annyira kíváncsi volt közönségünk erre a művészi produkcióra, amely a sajtónak múltkori egyhangú dicsérete után, a szenzáció valószínűségét már előre is feltételezte. És ezt a feltevést a tegnapi est eredménye fényesen igazolta; Pablo Casals mesteri gordonkázása valósággal leigázta a közönséget és mámoros hangulatba hozta a hallgatót reveláló erejével és minden nemes tulajdonságával, amely ezt az istenáldotta művészt benső átérzés és intellektus dolgában valamennyi társa fölé helyezi.



Milyen nemes egyszerűség, melegség és csodálatos árnyaló-képesség nyilatkozik meg ebben a játékban, amely távol áll minden virtuskodó hajlamtól, minden olyan művészietlen törekvéstől, amely őt esetleg a brillírozás-ban való öntetszelgés kedvezőtlen világításába helyezhetné. Casals előadásában igazán zenei élménnyé alakul minden, ami a vonója alól kikerül. Lelkén szűrődik át minden gondolat, az ő egyéniségének meleg poézisa nemesit meg minden frázist. Abszolút tökéletesség jellemzi játékát előadás és stílus dolgában, mindent lebíró technikája pedig a művészi kicsiszoltságnak valóságos diadalát jelenti. Casals Händel g-moll szonátáját, Bach g-dúr szóló-suite-jét és Locatelli d-dúr szonátáját játszotta, majd szünet után Fauré három finom apróságát és Popper briliáns szerzeményeit adta elő, mindegyikével szűnni nem akaró lelkes tapsra ragadva a felvillanyozott közönséget.



Gyönyörű est volt, amelynek sikeréből Dienzl Oszkár is jogosan kivette a maga részét pompás zongorakísérete révén.



(m. a.)



MAGYARORSZÁG, 1911.II.10. (18. Évfolyam, 35. szám)



*Juan Manén, spanyol hegedűművész (1883-1970)[Megj. A.]


A nap képe • 21552019-09-19 14:08:06

„Pablo Casals.



Popper Dávid egy alkalommal — mint állítják — a következő kijelentést tette:



— Ha tudnám, hogy még csak egy óráig élek, akkor Pablo Casals hangversenyére vitetném magam.



— Nagy cselló művészünknek ez az entuziasztikus kijelentése méltán fölkelti az érdeklődést Pablo Casals művészete iránt, különösen most, hogy Budapesti bemutatkozásának napja már egészen közel van.



Casals neve körülbelül 12 évvel ezelőtt tűnt fel először Parisban a Lamoureux hangversenyeken. A fiatal spanyol egy csapásra meghódította a francia fővárost, és innen kezdve interpretatori pályája a folytonos emelkedés, haladás és fejlődés jellegét viseli magán. Bírálói megegyeznek abban, hogy a ritka nagy zenemagyarázó géniuszok közül való. Egyszerűség, világosság, természetesség jellemzik a játékát. Technikai készségben alig veheti fel vele valaki a versenyt. De Casals nem utazik bravúr-hatásokra. A zeneszerző szolgálatában áll. Minden erejével arra törekszik, hogy az előadott munkát a maga teljes igazságában megismertesse hallgatóságával. Ez az önzetlen elmélyedés és őseredeti muzikalitás az, a mi Pablo Casalst minden más csellóművész fölé emeli s ez az, ami a mi Popper Dávidunkat is az idézett nagy dicséretre indította.



Egy pillantást Casals arcképére. — A domború, nagy és mégis finom formájú homlok, a tüzes, mély és rendkívül értelmes szemek, a kissé dacos száj — elárulják a komoly embert, a rajongó művészt, a kinek mély érzelemvilága van.



Életrajzi adatai közül megemlítjük, hogy Vendrellben, Spanyolország egy kis városában született 1876-ban. A zene elemeit apjától tanulta, aki templomi orgonista volt. Tizenkét éves korában kezdett csellózni tanulni Barcelonában. Később Madridban folytatta a tanulást. A Párisba jutása nem ment könnyen, nem ment simán, de az-óta Casals ellenállhatatlanul hódit meg minden területet, ahol csak értenek a nemes muzsikához. „



(cs. g.)



A HÉT, 1910.XI.13. (21. Évfolyam, 46. szám)



Pablo Casals (1876-1973)



 


A nap képe • 21542019-09-17 13:10:18

Kiepura, a lengyel Caruso Budapesten



Beszélgetés az új tenorista-fenoménnel 



(A Nemzeti Újság tudósítójától).



Jan Kiepura karrierjének története olyan csodálatos, hogy akár Háry János is elmesélhetné, mint egyik hódító kalandját. Sőt vitéz Háry is büszke lehetne egy ilyen kalandra. Mert ő csak a hétfejű sárkányt győzte le egy csapással; de Jan Kiepura az ezerfejű szörnyeteget: a bécsi opera kíméletlenül szigorú kritikájú közönségét ejtette rabul az első attaknál. Ezelőtt két hónappal teljesen ismeretlenül mutatkozott be Bécsben és ma úgy emlegetik, mint Caruso utódját. Ebben a döntő sikerben tálán része volt annak, hogy Jan Kiepura merészen szakított a tenorista tradícióval. A „tenoristát” mindenki kicsit kopasznak, nagyon kövérnek, esetlennek, sőt mi tagadás, egyszer-másszor komikusnak képzeli! Jan Kiepura egészen más. Karcsú, fürge, fiatal és boldog. Nem is csoda. Fortuna asszony nagyon is a kegyeibe fogadta.



Ahogy itt ül velünk szemben, minden szavából csak úgy árad a siker, az elért diadalok mámora.

— Nagyon örülök budapesti vendégszereplésemnek — mondja szerényen. Bécsben nagyon szerettem magyar kollégáimat, elsősorban Németh Mária asszonyt és vágytam megismerni a hazáját.



Tört németséggel így folytatta: — Csak úgy ne járjak itt, mint Bécsben, ahová két napra mentem és most előreláthatólag két évig maradok. A dolog úgy történt, hogy egy impresszárió, aki már Varsóból ismer, meglátott az utcán. Rögtön megfogott, és már vitt is az operaház direktorához próbát énekelni. Schalk szigorúan fogadott bennünket, és azt mondotta, hogy legalább nyolc operaáriát kell végigénekelnem, hogy megítélhesse, mit tudok. Amikor a harmadiknál tartottam, lelkesülten megrázta kezemet, és egy hét múlva bemutatkoztam a Toscában. A többi már magától ment.



Látszik Kiepura beszédéből, hogy a világ legtermészetesebb dolgának tartja tüneményes pályafutását.



Maga mondja:

— Ez eddig csak epizód. Nem is voltam elfogult, amikor először léptem a bécsi közönség elé. Hiszen a végső célom a Scala és a Metropolitain. Egyelőre még tanulok.



És Kiepura eléri majd legfőbb vágyát, mert bőven van ideje. Mindössze 24 éves és csak egy éve énekel.



Nálunk Faust címszerepét lengyelül fogja, énekelni. Szerinte a legszebb nyelv a világon és önálló koncertjén kizárólag lengyel dalokat akar énekelni. A hazáját nagyon szereti.



Karácsonyra —bár igen előnyös fellépési ajánlatokat kapott — hazamegy, mert máris honvágya van.



Jan Kiepura még sokáig elbeszélgetne velünk közvetlen, élénk modorában, de impresszáriója szigorúan pihenni küldi. Kiepura nagyon szófogadó. Még pihenni és vigyázni is hajlandó, csak szégyent ne valljon a budapesti közönség előtt, és búcsúzik is.



Mert azt mondja — mosolyogva, búcsúzás közben — igazán nem élné túl. ...



(v. m.)



NEMZETI ÚJSÁG, 1926.XI.28. (8. Évfolyam 271. szám)



Jean Kiepura, lengyel tenorista Budapesten (korabeli fimlhíradó)


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 8312019-09-15 19:35:37

 



161 éve született HUBAY JENŐ emlékére:



HUBAY JENŐ



Önmagáról.

 



«Nehéz feladat, amellyel szerkesztő úr engem megtisztelt: írjak valamit magamról. Szerző darabjáról — az még csak megy, de művész életéről — ez már sokkal nehezebb. Egyet azonban szívesen ismételek mindenkor, ugyanis, hogy egész életemnek irányelve a magyar zeneművészet fölvirágozása volt. Már gyermekkoromban elmerengtem a magyar dalok hallatára, kora ifjúságomban pedig már elővarázsoltam képzeletemben a gyönyörű népdalainkban gyökerező magyar szimfóniákat, magyar operákat.  ...



Igen fiatalon kerültem külföldre. Már a hetvenes években 14 éves koromban, Berlinben az ottani zeneakadémián Joachim tanítványa voltam, akkor, a mikor az újonnan megalakult nagy német birodalomban a nemzeti nagyság öntudatra ébredt, minden német kebel duzzadt az önérzettől. Négy esztendőt töltöttem ott s bár sokszor gúnyoltak chauvin magyar gondolkozásomért, én hajszálnyit sem engedtem meggyőződésemből.



19 éves koromban Párisba utaztam. Más világ. A francia kultúra roppant vonzó, átfinomult, érdekes, artisztikus. Hány nevezetes emberünk nem tudott ellenállni e kultúra vonzásának s ottmaradt élete fogytáig! Engem is Páris tett ismertté, hozzá fűződnek első sikereim kedves emlékei. Sok nagy emberrel ismerkedtem ott meg, kik megtiszteltek barátságukkal. De ott is csak az a gondolat tett boldoggá, hogy sikereim a magyar művészet nagy érdekeit is szolgálják. E sikereknek köszönhetem, hogy alig 23 éves koromban Brüsszelbe hívtak a királyi Conservatoireba Vieuxtemps tanszékének betöltésére. Itt azonban kemény próbát kellett hazafias érzelmeimnek meg vívniok, mert a közoktatásügyi miniszter kikötötte, hogy belga állampolgárrá legyek. Ezt kereken visszautasítottam és győztem, — mint magyar művész működtem majdnem öt évig Brüsszelben. 1886-ban hívtak haza. Habozás nélkül hagytam ott a brüsszeli zenevilágot, a nyugati államok fejlett nagy zeneéletét és jöttem haza — haza, a legprimitívebb zenei viszonyok közé. 31 évi szakadatlan, soha el nem lankadó munka után, ma igazán azt mondhatom, nem hiába éltem, mert megéltem azt, a mit akkor fiatal szívvel és lélekkel alig mertem remélni. Megéltem, hogy a mi zeneakadémiánk a kezdetlegesség nehézkes viszonyaiból a világ egyik legjobban szervezett zeneintézetévé fejlődött, a mely csak úgy ontja a kész és tehetséges művészeket, a kik közül ma már világhírnévre is szert tettek sokan!



Engem Budapestről is számtalanszor hívtak külföldre, Németországba, Angliába, Amerikába s megkínáltak nagy s dúsan jövedelmező állásokkal. Nem mentem. Mindig a magyar zeneművészet nagy érdekei tartottak itthon; zeneművészetünk fellendülése szerzett örömet és megelégedést nekem s adott erőt az újabb munkához és alkotáshoz. Nekem tehát egyetlen iránytűm, egyetlen mágnesem egész életemen át a magyar zene volt. Ez irányította lépéseimet, termékenyítette képzeletemet, acélozta akaraterőmet! És nem csalatkoztam benne.  ...»



Dr. Hubay Jenő



VASÁRNAPI ÚJSÁG, 1917. (6. szám)


A nap képe • 21532019-09-14 19:28:21

 



200 éve született CLARA WIECK-SCHUMANN (1819.IX.13.) a XIX. század egyik legkiválóbb zongora-művésznője, Robert Schumann zeneszerző felesége. 



*



Brahms húszéves volt. Az akkor még teljesen ismeretlen zeneszerző 1853. szeptember 30-án Düsseldorfba utazott, hogy Robert Schumannt, a német romantika nagymesterét meglátogassa és befejezett műveit, két zongoraszonátáját és első dalát neki eljátssza. Schumann lelkesedése határtalan; a leghangulatosabb zenekritikák írója rögtön felfedezi a lángész bélyegét, tollat ragad, és «Neue Bahnen» címen megírja utolsó gyönyörű cikkét. . . Rémlátásai elől alig néhány hónappal később a halálban keres menekvést Schumann; Düsseldorf egyik hídjáról a Rajnába veti magát. Kifogják, de elméje örökre elborult. Endenichben, az őrültek házában hal meg 1856-ban.



De Brahms a megismerkedés emlékezetes napján nemcsak Robert Schumannhoz talált életre-szólóan benső kapcsolatot, hanem feleségéhez, a nagyszerű zongora-művésznőhöz is. Ifjúsága egész hevével beleszeret a nála 14 évvel idősebb Clara Schumannba, saját zongoraestélyeiről lemond, hogy oldalán maradhasson a hetedik magzatával várandós szerencsétlen asszonynak, akit szűkös anyagi helyzete csakhamar újabb hangversenykörutakra kényszerít. Vele utazik, megható figyelemmel viseli gondját, vagy otthon őrzi a Schumann-család hat kis gyermekét. S Clara vonzalmat érez iránta, rokonszenvet, amelyből csakhamar viszontszerelem fejlődik.



Tudja ezt a meghitt baráti kör, elsősorban Joachim József, halálig hű barátja, a magyar származású klasszikus hegedűművész. Schumann temetése után senki sem kételkedik abban, hogy Brahms most apja példája szerint házasodik. [Johann Jakob Brahms, a víg-kedélyű hamburgi nagybőgős, 24 éves korában vette el a nála 17 évvel idősebb, sánta kis varrólányt, Christiane Nissent.]



S Clara, aki eddig hangsúlyozottan anyai szelídséggel védekezett, immár szabad és boldogan tartogatja igenlő válaszát. Végre az övé lehet, csalás és lelkifurdalások nélkül! . . . Clara vár —és Brahms ebben a döntő pillanatban visszalép. Szerelem helyett a barátságot választja s ez élethossziglan fűzi őket egymáshoz. Clara Schumann egy évvel előbb hal meg (1896), mint Brahms, aki őt mindvégig anyagiakkal támogatja.



JEMNITZ Sándor



A ZENE, 1935. (16 szám)


A nap képe • 21432019-08-25 15:08:12

[…] A Filharmonikus hangversenyen mutatták be Edward Elgar angol zeneszerző „Délen” (Int he South) című nyitányát. Ez a szimfonikus zenemű már a szerző nemzetiségénél fogva is érdekes, hiszen az angol nemzetnek tudvalevőleg egy fia sem lepte meg nagy jelentőségű zeneművekkel a világot. A jó Sterndale Bennet édeskés, holdvilágos romantikájú zongora-koncertjeit csak úgy nem lehet a nagyjelentőség epitheton ornansával felruházni, mint a Sullivan, vagy a legújabb angol komponisták operettjeit.



Most végre van az angoloknak egy zeneszerzőjük, akit hazájában nemzeti nagyságként ünnepelnek, akiben a speciális angol szimfonikus zene megteremtőjét látják — ez az ember Edward Elgar.

 


Nagystílű oratóriumai: a „Gerontius álma,” az „Apostolok,” szimfonikus zenekari művei: a „Variációk,” London utcai képét, zsibongását festő humoreszkje, keleti rapszódiái rövid időn belül Európa és Amerika minden nevesebb koncerttermében megfordultak, kisebb méretű munkáit, dalait főleg odahaza kultiválják nagy szeretettel.



Elgar művészi pályafutásának van egy igen érdekes, a zenetörténetben szinte páratlanul álló monuntuma: autodidakta, a zeneszerzés technikai tudományát jóformán egyedül, klasszikus mesterművek tanulmányozása és gyakorlati tapasztalata alapján sajátította el. Nem volt mestere, aki a harmóniák, disszonanciák kezelésének, a kontrapunktikus tudomány és a zenei formák titkaiba beavatta volna, nem ült a nyakán semmiféle tapasztalt, erőskezű tanító, aki az ifjú művész szertelenül csapongó fantáziáját megfékezte volna: Edward Elgar a saját erejéből, — a saját kárán tanult. (Talán Goldmark Károly az egyetlen, akiről hasonlót lehetne feljegyezni).



Az Elgar nyitánya tulajdonképpen programzene, poétikus intencióit Elgar egyik bizalmas barátja foglalta írásba. E kommentár szerint viruló olaszországi vidék keltette hangulatokat fest a költő; álmodozásaiban elmerülve régi, római csatakép tárul lelki szemei elé, borzalmas harci üvöltés reszketteti meg a levegőt, előtte áll a háború, a maga iszonyatos vadságában. Víziójából a pásztorfiú furulyája ébreszti fel, rémlátása csak álom volt, lelkére üdítőleg hat a természet csodaszépsége.



A kidolgozásban Elgar a program-szimfonikusok általános hibájába esik: túlságosan hosszadalmas. Ez a terjengősség, vég-nélküliség a mű hatását igen megrontja, maga a szerző csökkenti a legszebb gondolatait.



A csendes természet s a viharzó háborúnak szembeállítása elég érdekes ellentét — a zenei festés s tartalom tekintetében is — le is köti is az érdeklődést, azonban a szerző elfelejti, hogy igazán csak a szorosan egybefűzött ellentétek hatnak, hosszadalmassága elveszi az ellentét élét.



Az azonban tagadhatatlan, hogy magas kvalitású művészlélek ez az angol zeneszerző, zseniális zenész, sőt ami többet jelent, mélykedélyű poéta. Határozottság, férfias energia, előkelő nemes szólásmodor, erős muzikális érzés az Elgar zenéjének legjellemzőbb karaktervonása. Akinek a füle nem barátkozott még meg a modern harmóniákkal, más véleményen lesz, de disztingváljunk: a kakofónia, disszonancia-halmozás, ami Elgárnál található, sohasem cél neki, nem puszta hatásvadászat, hanem nemesebb feladat szolgálatában álló eszköz. Az Elgar disszonanciája nem önmagáért van a helyén, hanem jelent valamit. […]



Kálmán Imre



Új Idők, 1904. (10. Évfolyam)



*Sterndale Bennet (1816-1875), angol zeneszerző, zongoraművész, karmester és zenepedagógus.(Megj., A.)


A nap képe • 21422019-08-22 10:24:11

Ma reggel - Debussyre emlékezvén - a Klassik Rádióban, egyebek között az alábbi részlet hangzott el a Muzsika 2004.12.01-i számában megjelent írásból:



„[…]



Beszélgetés Debussyvel



„Claude Debussy, akivel alkalmunk volt mostani látogatása során beszélgetni, rendkívül barátságos, csupa temperamentum francia úr. Még fiatal, alig negyvennyolc éves, de fekete hajával, csimbókos, koromfekete szakállával ennél is fiatalabbnak tetszik. A hajviselete nem a hagyományos művészsörény, oh, dehogy. Inkább négerszerűen göndör. Aminthogy barna arcbőrében és profilból tömpe orrában is van valami négerszerű. […].



Az arca roppant kellemes. A tekintete bársonyosan, simogatóan meleg. A szava barátságos; a hangja, amely mintha iszonyú mélyből szakadna fel, behízelgő. Vidám elégültség és rendkívüli naivitás ömlik el az egész emberen. Hol olyan, mint egy jóllakott, jókedvű faun, hol pedig mint egy csodálkozó gyerek. […]



- Tudja, hogy én roppantul meg vagyok hatva - mondja Debussy -, meg vagyok hatva tőle, hogy a munkáimat itt Budapesten mennyire ismerik. Jobban, mint Párizsban. Szégyellem magam, hogy otthon sohasem érdeklődtem a modern magyar zene iránt. Én nem tudtam, hogy itt ilyen fejlett, ilyen pezsgő zenei élet van... Nem ismertem a magyar zeneszerzőket, a magyar művészeket... Csak most, amióta itt vagyok, és megismerkedtem néhányukkal... Nem bókból mondom, de engem meglepett, milyen pompás, fejlett zenei centrum Budapest... […]



- Hallom, a bécsi hangversenye körül egy kis afférja volt.



- No, nem éppen affér. Csak nem engedtem meg, hogy a La Mer című szimfóniámat játssza az a filharmonikus társaság, amelynek hangversenyét dirigáltam. Azért nem engedtem, mert nem tudták eléggé. Ők maguk is belátták ezt, és egyetértőn változtattunk a műsoron.

- A La Mert múlt évben nálunk is játszották...

- Tudom. És bizonyára jobban játszották, mint most játszották volna Bécsben. […]”



Debussy - Arabesques, Images, Rêverie (Reference recording: Zoltán Kocsis


A nap képe • 21412019-08-22 09:32:21

„Vállalom az úttörő, a fáklyavivő sorsát. Hitem a művészet, amely boldogsággal tölti be az emberiség lelkét. Minden megértetlenség és tehetetlen gúny elcsendesedik egyszer, és mint a ködpárából kiemelkedő nap, úgy fénylik, csillog a felülkerekedett győzedelmes művészet!”



*



Musicien français így szerette magát nevezni és valóban nehezen lehetne őt találóbban jellemezni. Mert ízig-vérig francia volt, s művészete nemcsak a francia zenének, hanem általában a gall géniusznak egyik legjellegzetesebb és legtökéletesebb megnyilatkozása. Jellegzetes franciássága volt oka annak, hogy a kilencvenes évek túlnyomórészt egyoldalúan németes vagy olaszos zenei levegőjében furcsán és értelmetlenül s nem ritkán lekicsinylőleg fogadták erősen egyéni, nemcsak a németekkel, hanem az olaszokkal szemben is merőben ellentétes esztétikát valló alkotásait. Saját honfitársai, akik a könnyed, sokszor sekélyes múlt századbeli franciás opera- és balettzenéért  vagy Wagnerért lelkesedtek, szintén idegenül néztek rá. A hivatásos muzsikusok sem rajongtak érte, hiszen Debussynek francia mivoltán kívül, ami komoly zenei körökben különben sem látszott akkoriban a legjobb ajánlólevélnek, az a gyengéje is volt, hogy csak muzsikát adott, és láthatólag nem törődött az akkori „magas zene” bölcseleti, poétikai, szociális, sőt még formaproblémáival sem. A hazájabeli muzsikusok talán még a németeken is túltettek félreismerésében és lebecsülésében. Csípős, gúnyolódó, az elismert tekintélyeket éppen nem túlságosan tisztelő modora is hozzájárult ahhoz, hogy az a kicsiny (és túlnyomórészt nem zenészekből, hanem költők- és festőkből alakult) kör, mely a nagy szimbolista költő, Stéphane Mallarmé* házában Debussy újszerű művészetének első megértő közönsége volt, csak nagyon lassan bővült, és sajátosképpen a zenészek voltak azok, akik legtovább várattak magukra.



Fábián László



Debussy és művészete, Budapest, 1926.



Pantheon Irodalmi Intézet Rt. 



*Stéphane Mallarmé (1842-1898), francia költő, műfordító. (Megj. A.)


A nap képe • 21402019-08-20 06:38:22

Igazad van! Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmemet a dátum elírására. Az idézett szöveg a Népszavában 1980.V.09-én jelent meg. 


A nap képe • 21382019-08-19 21:18:27

Debussy a „Pelléas és Mélisande” keletkezéséről.



Claude Debussy „Pelléas és Mélisande”-ja iránt világszerte nagy az érdeklődés; a néhány évvel ezelőtt elhunyt halhatatlan mester operáját külföldön mindenfelé előadják és a budapesti Opera igazgatósága is tervbe vette a jelenkor eme legkiválóbb zenedrámájának előadását.



A XIX. század második felének úgyszólván minden zeneszerzője Wagner hatása alatt állott, s e hatástól egy ideig Debussy sem tudott szabadulni. 1885-től 1888-ig Rómában élt, mint a Prix de Rome nyertese, s onnan küldte el Párisba „Almanzor” című operatöredékét, amelyben még Wagner nyomdokain halad. Ezt a töredéket Debussy később megsemmisítette. La Demoiselle élue (A liliomos hölgy) című kantátája, Rosetti szövegére, ugyancsak Wagner hatása alatt keletkezett 1887-ben s némileg a Lohengrinre emlékeztet, de csupán harmóniáit illetőleg. 1890-ben megjelent Baudelaire-dalai közül pedig a „Balcon” címűben Trisztán-szerű fordulatokat találunk.



De Debussy eredeti, nagyszerű zenei egyénisége mindjobban kidomborodott; belátta a Wagner-irány követésének céltalanságát, s merészen, hirtelen irányt változtatott, új célok felé tört. Ennek a művészi alkotásnak terméke az ő mesterműve: Pelléas.

Akadtak zenei boncolók, akik Pelléas-ban is a Wagner-hatásokat kutatták és iparkodtak azokat kimutatni. Így különösen Giacomo Setaccioli „Debussy e un innovatore?” című rosszakaratúan megírt könyvében (Róma, 1910.) mindenáron ki akarja mutatni Pelléas-ban a Wagner-technikát. Sikerült is 24 vezérmotívumot összeböngésznie annak bizonyítására, hogy Debussy semmi mást nem alkotott, mint amit Wagnertől tanult.

Ezzel az egyoldalú beállítással szemben rendkívüli érdekesek az itt következő sorok. Debussy maga keresetlen szavakban beszél arról a fejlődésről, amelynek eredménye volt a Pelléas és kifejti:



„Miért és hogyan írtam meg «Pelléas»-t?



1893-ban ismerkedtem meg Pelléas-al. . . . Noha első olvasásra elfogott a lelkesedés, és noha talán fel is támadt bennem titkos gondolata az esetleges megzenésítésnek, komolyan mégis csak annak az évnek vége felé kezdtem rá gondolni. (1893.)

Mi okból választottam Pelléas-t? Már régóta az volt a szándékom, hogy a színpad számára zenét írjak, de a forma, amelyben ezt meg akartam tenni, annyira szokatlan volt, hogy különféle kísérletek után, már majdnem lemondtam róla. Az abszolút zene terén már előzetesen végzett kutatásaim odavezettek, hogy csak gyűlölni tudtam a klasszikus fejlődést, amelynek tisztán technikai a szépsége, és amely csupán az akadémikus irány követőit érdekelheti.



Éveken át szenvedélyesen zarándokoltam Bayreuthba mire kételkedni kezdtem a wagneri formákban, illetőleg úgy éreztem, hogy ezek csakis Wagner különleges genijének kifejezésére alkalmasak. Ő nagyban gyűjtötte a formulákat (il fut un grand ramesseur de formules), s azután olyan műformában egyesítette azokat, amely egyéninek látszott, mert az emberek rosszul ismerik a zenét. És anélkül, hogy tagadnók az ő genialitását, bátran elmondhatjuk, hogy ő tette oda a pontot kora zenéje után, mint ahogy Victor Hugo mintegy összefoglalta az egész megelőző költészetet. Tehát a Wagner után következő zenét kellett megkeresni és nem a Wagner-utánzatot.



Pelléas drámája, amelyben — noha az álmok légköre veszi körül — sokkal több a tisztán emberi, mint az úgynevezett „életdokumentumokban,” csodálatosan alkalmasnak látszott arra, amit csinálni akartam. A nyelvezete annyira szívhez-szóló, hogy érzelmessége könnyen folytatódhatott a zenében és a zenekari illusztrálásban. Es megkíséreltem, hogy a szépségnek olyan törvényét kövessem, amelyről — úgy látszik — sajátságosképpen megfeledkeznek az emberek akkor, amikor drámai zenéről van szó. Ennek a drámának a személyei igyekszenek úgy énekelni, mint a természetes emberek, nem pedig önkényes, erőszakolt nyelven, amely elavult hagyományokból fejlődött.



Innen van, hogy szememre vetik állítólagos előszeretetemet az egyhangú deklamáció iránt, amelyben sohasem jelenik meg semmi olyan, amit általában dallamosnak mondanak. Elsősorban: ez a szemre­hányás nem helytálló, — azután meg: lehetetlen, hogy valamely személynek az érzelmei folytonosan melodikus formában nyerjenek kifejezést; — végül: a drámai dallamnak egész másnak kell lennie, mint amilyen a melódia általában. . . . Akik elmennek a színházba, hogy zenét hallgassanak, nagyjában hasonlítanak azokhoz, akiket az utcai énekesek köré látunk gyülekezni! . . . Ott két sous-ért a hallgató melodikus kedélyhullámzásokhoz juthat, ... és gyakran nagyobb türelmet tapasztalhatunk, mint szubvencionált színházaink számos látogatójánál, — mondhatnók „a megértés akarását” tapasztaljuk, amely teljesen hiányzik emezeknél.



Sajátságos irónia, hogy az a közönség, amely mindig „újat” kér, ugyanaz, amely mindig felháborodik és gúnyolódik, valahányszor valaki megkísérli, hogy kiemelje a sablonzene megszokott kereteiből. Talán érhetetlennek tetszik ez, de ne feledjük, hogy sokan vannak, akik minden művészi alkotást, minden szépségre való törekvést úgy tekintenek, mintha ellenük irányuló személyes sértés volna.



Nem akarom azt állítani, hogy Pelléas-ban mindent fölfedeztem, de megkíséreltem, hogy új utat törjek, amelyen mások követhetnek, kiszélesítvén azt saját személyes újításaikkal. Talán így sikerül majd a drámai zenét kiszabadítani azokból a megmerevedett keretekből, amelyek között már oly régen él.



Pelléas-t először 1895-ben fejeztem be. Azóta átdolgoztam, megváltoztattam, ... és ez életemnek körülbelül tizenkét évét jelenti.



Claude Debussy.”

 



(Fordította: Major Gyuláné)



ZENE, 1925. 1. szám.



[157 éve, (augusztus 22-én) született Claude Debussy)


Franz Schmidt • 34052019-08-14 05:29:32

Emlékeztetőül e mű korábban beillesztett felvételeiből:



Wayne Marshall plays the Variations & Fugue from Fredigundis by Franz Schmidt



Franz Schmidt: Variationen und Fuge über ein eigenes Thema (Königsfanfaren aus Fredigundis), Tina Christiansen, Organ


A nap képe • 21372019-08-12 14:41:52

80 éves lenne novemberben!



LUCIA POPP (1939-1993)

 



LUCIA POPP dalestje a Vigadóban ritka szép felépítésével is magára hívta a figyelmet. Ez a nagynevű énekesnő, csupa népdalfeldolgozást énekelt, s mindent eredeti nyelven! Prokofjev, Kodály, Dvořak, Mahler, Brahms nagyszerű darabjai szólaltak meg oroszul, magyarul, csehül, németül — az ejtés és a különböző népdalstílusok tökéletességében.



A pozsonyi származású művésznő a bécsi Staatsoperben alapozta meg hírét, s ma a nagy operaszínpadok és pódiumok megbecsült világsztárja. (Klemperer fedezte fel annak idején!). Lucia Popp eléggé nem becsülhető tulajdonsága, hogy élesen meg tudja húzni a határvonalat az operaszínpad és a dal pódiuma között. Különösen értékelendő ez a népdaljelleg mértéktartó kibontakoztatásában. Gyönyörű hangszíne, széles skálája, dinamikája példásan szolgálta a műsorára tűzött népdalcsokrokat. Sikerében — amelyet két Brahms-ráadással tetézett — hatalmas része volt Geoffrey Parsonsnak,* ennek a pompás zongorakísérőnek, akit annak idején Schwarzkopf kísérőjeként tanult meg becsülni a budapesti közönség.  



Lucia Popp és Parsons koncertje a Magyar Rádiót is dicséri: ismét hasznos szolgálatot tettek a dal sokáig elhanyagolt ügyének.

 



Raics István



NÉPSZAVA, 1960.V.19.

 



*Geoffrey Penwill Parsons (1929-1995), ausztrál zongoraművész, kiváló zongorakísérő volt! (Megj. A..)

 


Franz Schmidt • 33892019-08-04 21:51:48

Orgona-est.



Egy fiatal pozsonyi magyar művész mutatkozott be ma a Főiskola nagytermében, Németh István László*, akinek nevét örömmel jegyezzük föl emlékezet okáért, hogy örömmel várhassuk mindig vissza. A legjavából való muzsikus, föltétien úr ezen a nehezen megnyergelhető hangszeren, aki tökéletes ritmussal, bámulatosan finom és szellemes, önálló regisztrálással, rendkívül világos, értelmes szólamvezetéssel egy válogatottan érdekes műsort játszott végig.



Az orgona régi és új klasszikusai legkomolyabb műveikkel vonultak föl ezen a műsoron, Buxtehude: g-moll előjátéka s fugájával, Bach: C-dúr Toccata, Adagio és fugájával, négytételes Pastoraléjával, g-moll fantázia és fugájával, Reger fisz-moll szonátájával, Brahms és Schmidt Ferenc hangulatos Korálelőjátékaival.  



A közönség a lenyűgöző szépségű előadásért szívből ünnepelte az előadót.



(m. i.)



MAGYARSÁG,1927.XII.1.



*Németh-Šamorínsky István (1896-1975), zeneszerző, orgonaművész, zenepedagógus. Bécsben tanult zongora és orgonaszakon. Franz Schmidt tanítványa volt. (A.)


Franz Schmidt • 33872019-08-03 11:22:07

A 123.sz. bejegyzésemben már jeleztem (2015.V.30.), hogy Pozsonyban, a mai Kulturális Minisztérium helyén állt ez a bizonyos Raidner nevű ház, ahol Schmidt 1874-ben megszületett.



A jelenlegi épület Orsolya utcai falán emléktábla jelzi, hogy:



ITT SZÜLETETT FRANZ SCHMIDT, A JELENTŐS ZENESZERZŐ, CSELLISTA ÉS ZONGORISTA (1874.12.22.-1939.2.11.)



Az 1965-ből való emléktábla alkotója Alexander Vika volt.


Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) • 17232019-07-28 21:55:01

Fájlalom, hogy a Dankó Rádióban véget ért a Kemény Egon halálának 50. évfordulója alkalmából készített zenei műsor. Szép, méltó megemlékezést hallhattunk egy héten át e nagyszerű zeneszerzőnkről, élvezhettük az általa komponált, csodálatos dallamokat, zeneszámokat. Külön köszönet illeti Kemény Egon leányát, aki felkutatta az édesapja szerzeményeiről készült, elveszettnek, megsemmisültnek hitt hangfelvételeket, és gondoskodott arról, hogy azok élvezhető, jó minőségben jussanak el a hallgatók füléhez, szívéhez.  Kemény Anna Mária hatalmas feladatot vállalt és teljesített, amelyért nemcsak a zenekedvelők tartoznak hálával, hanem a zene hivatásos krónikásai is. Remélhetőleg a jövőben Kemény Egon neve mellett a zenei lexikonokban már nemcsak két-három rövidke sor szerénykedik majd; e zeneszerzőnk is az őt megillető, rangos helyre kerül!


Franz Schmidt • 33732019-07-17 14:06:53

MAGYARSÁG RÁDIÓMELLÉKLETE:



1930.I.12. WIEN:



10.30:



Schmidt Ferenc F-dúr fugája és négy előjátéka orgonán.



*



1930.VI.27. BERLIN:



21.04:



Schmidt Ferenc zeneszerző estje.  



*



1930.IX.12. WIEN:



21.05:



Adler Oszkár hegedű- és Schmidt Ferenc zongoraművész Mozart: C-dúr és B-dúr szonátáját játssza.

 


A nap képe • 21362019-07-16 20:52:43

Harminc éve hunyt el Herbert von Karajan



(1908.IV.5. – 1989.VII.16.)



 



[… ]A berlini állami operaház vendégjátéka Budapesten



 … Herbert von Karajan első bemutatkozásával, azonnal hódított. Határozott, biztos, parancsoló külsejével, zenei tudásával, ösztönös művészi érzékével és egyelőre különösen a részletekben, megragadó finomságokat megvalósító vezénylő művészetével várakozáson felül beváltotta a száguldó hírnevéhez és a ragyogó képességéhez fűzött reményeket. Nagy érdeklődéssel várjuk a vendégművészek szerdai zenei estjét, amelyet ugyancsak Karajan fog vezényelni. Tüntető meleg tapsokat kapott a kiváló karmester a közreműködő énekművészekkel és zenekarral együtt. Ha a tapsok beszélni tudnának, elárulnák, hogy a Beethoven-zene elhangzása után szívből jöttek, de az idegeket megtáncoltató, merőben külső fizikai hatáskeltésekből zseniálisan meghangszerelt Strauss-opera után inkább csak döbbent bámulatot fejeztek ki.[…]



(H. G.)



ÚJ MAGYARSÁG, 1941.IV.22. (8/90)



*



[…] Sápadt magas fiatalember jelenik meg a karmesteri pulpituson: Herbert von Karajan, akinek a tehetségéről már kitűnő hírek szállingóztak hosszú idők óta zenei köreinkben. Magasra emeli kezeit, csuklójának egy mozdulatára megsuhan a pálca és a III. Leonóra nyitány első húsz taktusa után összenéznek a zeneértők. Karajan már győzött ebben az annyira kényes-ízlésű városban, ahol nem egy világhatalmasság bukott meg. Az első előnyös benyomást csak megerősítik a következő percek. Karajan lenyűgöző szuggesztivitással tartja kezében a zenekart, igazi vérbeli karmesterzseni, nagy előadói egyéniség, akinek keze alatt különös fénnyel, erővel szól a berliniek pompás zenekara. Még vannak azért kételkedők, akik azt mondják, lehet, hogy jó szimfonikus karmester, de az igazi erőpróba, az Elektra még hátra van. Ezt az erőpróbát is ragyogóan megállja ez az örményszármazású fiatal muzsikus. Az Elektra előadását partitúrával a kezünkben figyeljük és bámulattal, csodálattal regisztráljuk: a zenekar és az együttes minden tagja halálos pontosan vág be, bár az ütembeosztás állandóan változik, a kényes éneklés zenekari részek egymást követik, mégis egy hang sem sikkad el, nem vész el. De túl ezen a halálos pontosságon és lelkiismeretes kidolgozottság tökéletességén, megindító az a démonikus erő, ahogyan karjainak mozdulataival viszi előre Karajan az egész együttes drámai menetét. […] 



Tóth Dénes,



ESTI ÚJSÁG, 1943.IV.23. (6/92)



*



Nagy művészi élmény volt a berlini Staatsoper zenekarának estje.





A berlini Staatsoper vendégjátékának második estjén Herbert von Karajan vezényletével nagyszabású zenekari est színhelye volt a Magyar Királyi Operaház.



A Staatsoper zenekara ma a világnak talán legjobb együttese. Tagjai elsőrendű művészek, együttes teljesítményük a legzengőbb, legcsodálatosabb összjáték; az alig 33 éves Herbert von Karajan pedig, aki 1938 ősze óta egyik vezetője ennek a rendkívüli zenekarnak, ma minden bizonnyal a világ legnagyobb karmestereinek egyike.



Abból a típusból való, mint Hans von Bülow, Hans Richter, Max von Schillings, Wilhelm Furtwängler, a német zenekarvezetés nagymesterei.



Feltétlen ura zenekarának és ugyanakkor alázatos híve a műnek, melyet megszólaltat. Úgy szól varázspálcája intésére ez a hatalmas, 120 tagú zenekar, mint egyetlen nagyszerű hangszer. Megrázó fortisszimói, elhaló, tüneményes pianói, az előadott művek értelmezése mind-mind valóságos élmény, a legritkább művészi élvezet. Az „Elektrában,” mint eszményi színpadi karmestert ismertük meg, most pedig, mint a nagy szimfonikusok alkotásainak nagyszerű tolmácsát. 



A műsor méltó volt az ünnepi alkalomhoz. Bevezetőül Mozart hatalmas Haffner-szimfóniáját hallottuk. Egy alapjában véve tragikus muzsikus-léleknek mély, titokzatos fényekben villódzó vallomását. A zenekarban a maguk tisztaságában szólaltak meg ezek a felejthetetlen melódiák, - az andante finom értelmezése a gyors tételek csodálatos áradása, általában az egész mozarti mű kiemelése a szokványos ”mozartoskodó,” finomkodó hagyományok közül.



Richard Strauss egyik ifjúkori szimfonikus költeménye, a „Halál és megdicsőülés” volt a műsor, következő száma. Herbert von Karajan elsőrangú tolmácsa az ellentétekben oly gazdag, különös hangzásokban, ritmikai meglepetésekben oly bőséges Strauss-muzsikának. Vezénylése rendkívüli tisztasággal juttatta érvényre a mű alapgondolatát; a küszködő, szenvedő emberiség megváltója a művészet.



Befejezésül Beethoven szólalt meg a berlini Staatsoper zenekarának hangversenyén, a VII. szimfónia, melynek egyik érdekessége, hogy nincs lassú tétele, hanem csupa vidám viharzás, táncos könnyedség, hódító szédület, a ritmus apoteózisa az egész. Wagner a tánc megdicsőítésének mondja ezt a szimfóniát, — és valóban az: a ritmus áradásának, vidám lüktetésének elragadó egyvelege. Az utolsó tételben Beethoven magyar dallamot dolgozott fel. 



Herbert von Karajan vezényletében különösen a nagyszerű zenekar felülmúlhatatlan, egyöntetű zengését csodáltuk meg.

Utána a kitűnő együttes a Nürnbergi mesterdalnokok nyitányát, majd pedig a Rákóczi indulót adta elő tomboló sikerrel. Felejthetetlen siker volt ez a második est; a berlini Staatsoper zenekarának és Herbert von Karajan zenekari estje.



Sz. M.



ÚJ MAGYARSÁG, 1941.IV.24. (22/82)



*


Franz Schmidt • 33642019-07-04 09:59:36

Előzmény: 3309, 3350, 3351, 3353



Érdekesség, hogy Oswald Kabasta – Franz Schmidt jó barátja - német főzeneigazgató eperjesi gyógyszerész-család sarja. A világhírű karmester nemrégiben Budapesten rendkívül nagysikerű hangversenyt vezényelt a müncheni Filharmonikus Zenekar élén. Ebből az alkalomból említjük meg, hogy nagyapja és dédapja Eperjesen gyógyszerészek voltak.



(GYÓGYSZERÉSZEK LAPJA, 1940.II.15.)



 


Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) • 16882019-07-03 23:01:51

Nem tudom, volt-e már e topikban Kemény Egon alábbi dalairól szó. Ha igen, úgy elnézést kérek, hogy ismétlésbe bocsátkozom:



Amerikai költők zenés antológiája. Közreműködik Neményi Lili és Angyal Nagy Gyula. A verseket megzenésítette és zongorán kísér: Kemény Egon …


Franz Schmidt • 33632019-07-03 22:13:16

A Franz Schmidt zeneszerzői munkásságát érintő heves viták szerencsére már elültek. A ma komolyzenei köreinek vezető egyéniségei egyre inkább belátják, hogy nevezett zenéjével foglalkozni kell. Franz Schmidt tanári munkásságának az értékét azonban soha senki sem vitatta. E vonatkozásban minden kortársa és az utókor is messzemenő elismeréssel szólt róla. Minthogy Franz Schmidtnek már létezik magyar nyelvű Wikipédia-oldala, érdemes lenne azt még néhány fontos adattal kiegészíteni, legalább is addig, amíg azok fellelhetők:



Úgy tudom, az időközben sajnálatosan megszűnt Franz Schmidt Társaság birtokában volt annak a jegyzéknek, amelyben Franz Schmidt összes tanítványának a neve szerepelt. Közülük sokan váltak híressé, nemcsak a magyar és idegen nyelvű Wikipédia-oldalakon említett személyek. Dr. Carmen Ottner asszonytól egy személyes találkozó alkalmával talán érdemes lenne e jegyzék másolatát elkérni.



Korábbi bejegyzésemben már szóltam Schmidt néhány nő tanítványáról. Íme még egy, aki a gyengébb nem képviselői közül vált híressé: Isolde Ahlgrimm.



És egy róla szóló, korabeli újságcikk:



Vendég zongoraművésznők a Rádió műsorán.


A nap képe • 21352019-06-29 19:26:43

Magyarokról, magyaroknak (részlet



… Rudolf Bing, a New Yorki Metropolitan Opera, távozó igazgatójától Goeran Gentele veszi át a MET irányítását. A New Yorki opera történetében most első alkalommal zeneigazgató kerül melléje: Rafael Kubelik karmester és zeneszerző, Jan Kubelik hegedűművész fia, akit a zenei világ cseh művésznek könyvel el.



Nem akarom felborítani a zenei lexikonok hagyományait, de azért van valami mondanivalóm erről. Jan Kubelik az apa, Prága mellett, Michle városban született, a régi Osztrák-Magyar Monarchia idején. Sokszor vendégszerepelt Magyarországon, szívesen járt hozzánk, sok magyar barátja volt, sőt magyar családból nősült. 1903-ban tartotta az esküvőjét, Széll Farkas táblai tanácselnök lánya (valójában: neveltlánya, megj. A .), Széll Marianna lett a felesége és felvette a magyar állampolgárságot. Igazán nem vagyok túlzó soviniszta, ha Rafael Kubelikot, a MET új zeneigazgatóját, mégsem engedem át teljesen és végleg egyetlen halk szó nélkül más nemzetnek, hiszen az apja magyar állampolgár volt, magyar anyától született és maga is beszél magyarul.[…]



Homoki Erzsébet



SZABADSÁG, 1971.VII.16. (81. Évfolyam, 65. szám)



*



A ZENE NYELVÉN



Emlékezés Jan Kubelikre



Prágában, a huszita Táborról elnevezett nuslei utcában született Jan Kubelik, a világhírű cseh hegedűművész. Emlékét tavaly — születésének századik, halálának negyvenedik évfordulója alkalmából — az egész világ felidézte. E jubileum kapcsán újra felébredt az érdeklődés minden iránt, ami életművében fontos volt. Feltehető, hogy olvasóink is szívesen fogadják a művészt bemutató sorokat és azt a néhány, a cseh—magyar kulturális kapcsolatok történetéhez tartozó megállapítást, amely rávilágít a művész magyarorszá



A zenebarát és műértő körök előtt bizonyára ismertek azok a művek, amelyeket annak idején éppen Kubelik tett annyira népszerűvé. A századvég késői romantizmusának jellegzetes hegedűvirtuóza volt, külföldi és hazai zeneszerzők, Bach, Beethoven, Brahms, Ernst, Franck, Grieg és Paganini, valamint Dvořák, Ondřička, Smetana, Suk, Ševčík és mások műveiből azokat vette fel repertoárjába, amelyeken bemutathatta kápráztató technikáját. Bejárta az egész világot, becslések szerint kb. hatmillió kilométert tett meg valamennyi világrészen, s több mint ötezerszer lépett fel.



„Paganini óta nem láttunk ilyen jelenséget. A középkorban Kubelikot boszorkányként máglyán égették volna meg" — írták róla a korabeli külföldi lapok.



Kubelik nem csupán saját művészetét fejlesztette szinte ördöginek tartott tökélyre, hanem mindent megtett annak érdekében, hogy mind nagyobb körben tegye ismertté és kedveltté a zenét, a világ s elsősorban nemzete zeneirodalmának örök becsű kincseit.



Hangversenyezett önállóan és nagy zenekarokkal egyaránt. Fellépett például 1902-ben Londonban a Cseh Filharmóniával, Kubelik ifjúkorában, magasra ívelő pályája elején, amelynek hangversenyeit Oscar Nedbal vezényelte.



Mint minden sikeres, hírneves embernek, kimagasló egyéniségnek voltak irigyei, művészetének, de emberi magatartásának is szigorú bírálói. Egy korabeli újság így vette védelmébe: „Kubelik nem bírálható, mint ahogy nem bírálható Paganini, Dante, Raffael, Michelangelo."



Egy közép-európai kis nemzet nagynevű muzsikusok sorát adta a világnak, de egyikük sem vonta magára a közfigyelmet annyira, mint Kubelik tehetségével és virtuozitásával.



Ezt tanúsítják Ady Endre tárcái is: ezekben más cseh személyiségek mellett — két alkalommal — Kubelikot is szerepelteti, aki nemcsak Európa és a többi világrész nagyvárosaiban, hanem természetesen az Osztrák—Magyar Monarchia nagyobb városaiban is hangversenyezett.



A budapesti lapok beszámoltak róla, hogy Jan Kubelik magyar nyelvkönyvet vásárolt. Ady — akkor újságíró Debrecenben — tollhegyére tűzi ezt a hírt. „Kubelik Jan nagy muzsikus, de politikusnak sem utolsó. Mindenesetre jobban elintéz holmi nyelvkérdést, mint az osztrák—cseh politikusok," írja a Szabadság című lap 1900. január 3-án megjelent számában. Másodszor a Szabadság 1900. november 25-i számában említi Ady Kubelikot, aki szerinte:



„... tagadhatatlanul egyik legérdekesebb művész-egyénisége a jelennek".



Feltehető, hogy Ady Endre személyesen is megismerte a cseh muzsikust, aki Debrecenben is hangversenyezett, és itt találta meg élettársát. Erről a tényről és fejleményeiről az évtizedek során több alkalommal jelentek meg érdekes írások, amelyek közül Rolla Margitnak a Magyar Nemzet 1977. szeptember 2-i számában közölt. „Kubelikné — Széll Marianne" című írását tartjuk a leginkább figyelemre méltónak. Az aránylag rövidre fogott írás fényt derít a cseh muzsikus magyar feleségének származására és regénybeillő életére.



Ki volt tehát Széll Marianne?



Széll Lajos doktor, Budapest székesfőváros helyettes főorvosának lánya. Apja alig harmincéves korában elhunyt, s nagybátyja, Széll Farkas haladó szellemű debreceni táblai tanácselnök. Arany János volt tanítványa fogadta örökbe és nevelte fel a kislányt.

Marianne 1898-ban férjhez ment egy grófi családból származó huszárhadnagyhoz, de a házasság alig másfél év után válással végződött.



Rolla Margit így ír róla: „A fiatal Széll Marianne, értékes szellemi és lelki tulajdonságai mellett, gyönyörű nő is volt, egész lényében olyan, akit nem lehet egykönnyen elfelejteni. És szépen hegedült." ...



„Jan Kubelik 1899-ben hangversenyezett először Budapesten, majd vidéki városokban, így Debrecenben is. Ezen a koncerten ismerte meg a fiatal Széll Mariannet, aki ott szülei társaságában megjelent. Kubelíket külföldi szerződés kötötte, csak három év múlva találkoztak újra Bécsben, ahová Kubelik már, mint világhírű hegedűművész meghívta őket."



A Magyar Nemzetben megjelent cikkből kitűnik, hogy a Kubelik családban, amely évtizedekig Budapesten lakott és később Prágába költözött, mind a nyolc gyermek megtanult magyarul.



Újra Rolla Margitot idézem: „Mikor Kodály Zoltán Angliába utazott, hogy az oxfordi egyetemen díszdoktorrá avassák, Londonban is koncertet adott... A hangversenyen Rafael Kubelik karnaggyal találkozott, aki magyarul üdvözölte. Kodály elámulva kérdezte: Honnan tud magyarul? Mire Rafael Kubelik így válaszolt: Édesanyám magyar nő. Széll Marianne."



Jan Kubelik családja nagymértékben hozzájárult a csehszlovák—magyar kulturális kapcsolatok elmélyítéséhez. Kubelikné Széll Marianne a prágai Egyetemi Könyvtárnak adományozta nevelőapja, Széli Farkas értékes könyvtárát. Leánya, Anita Kubeliková hegedűvirtuóz a Sárospataki Tudományos Gyűjteménynek ajándékozta Jan Amos Komensky centenáriuma alkalmával a Széll-hagyaték Comenius-kötetét.



Őrzik még a második világháború küszöbén elhunyt muzsikus bal kezének gipsz-mását és sokoldalú művészi tevékenységének számos dokumentumát. A legméltóbban azonban a népek zenei kincsesháza őrzi emlékét. Zdeněk Fibich „Poeme” című szerzeményét, Antonin Dvořak Humoreszkjei közül a legnépszerűbbet, a hetediket Jan Kubelik hegedű-átdolgozásában játsszák a leggyakrabban. Népdalok művészi átdolgozásával sokat tett azért, hogy a jellegzetesen cseh népi dallamok új köntösben, hatásos harmonikus hangszerelésben itthon és külföldön is egyre nagyobb teret hódítsanak.



Jan Kubelik, aki magyar nőt vett feleségül, s aki annyi nemzet fiaival szót értett a zene nyelvén és még négy-öt más, anyanyelvén kívül elsajátított nyelven, mélyen érző cseh hazafi volt. Királyok, államelnökök, neves politikusok és diplomaták előtt szerepelt, a legmagasabb rendű kitüntetésekben részesült, de soha, sehol nem feledkezett meg egyszerű származásáról, népéről, hazájáról. E legendás muzsikus állítólag udvariasan, de határozottan mondott ellent a bécsi császári udvar szándékának, hogy nemesi rangra emeljék. Művészi becsvágyának és törekvéseinek elismerését a nép iránta megnyilvánuló szeretetében, a közönség és pályatársai megbecsülésében találta meg.



Személyesen ragaszkodott mesterhegedűjéhez. Egy angliai árverésen szerezte meg a Stradivari készítette, 1715-böl származó Emperor hegedűt, amelyről — mint feljegyezték — azt mondta: „Egyetlenegy dolog érdekel a világon, a hegedűm. A pénznek nincs számomra értéke, nem szerezhet sem örömet, sem bánatot. Ha anyagiakkal törődnék, nem élhetnék művészetemnek. Nekem a művészet szerez örömet, hitelezőimnek a pénz. Tehát kinek-kinek a magáé."

 



SZÁNTÓ GYÖRGY



A HÉT, 1981.III.28.



*



[…] A Kubelik-párnak hét gyermeke van. Nyolc volt, de a nyolcadik, aki apja nevét viselte, Jan korán meghalt. A legidősebbek az ikrek: Mary és Annie. Aztán kor szerint sorrendben következik: Johanna, Claire, Tatjána, összesen öt leány. A fiúk a legfiatalabbak: Raffael és Krisztián.



Az ikrek közül tavaly sokat írtak a lapok, Mary-ről, aki egy olasz munkást mentett ki a tengerből. Hegedű művésznő ő is, éppen úgy, mint ikertestvére, és mint az idősebbik fiú, Raffael, aki még csak tíz éves, de már most is minden hegedűvonása elárulja, hogy apja nagy művészetét örökölte.



— Van nekünk egy kedves barátunk. Szenes Zsigmond, debreceni orvos. — mesélte el Kubelikné. —akit mindnyájan nagyon szeretünk, különösen a fiam, Raffael. Szenes doktor tavaly tréfásan azt mondta Raffaelnek: — „Hát te még nem komponálsz?" — A télen aztán Raffael pár napig nagyon csöndes volt. Egyszerre csak avval állt elő : — „írtam valamit a Szenes bácsinakI" — És megmutatta első zenei kompozícióját, az „Al Mare"-t, amit másnap el is küldött Debrecenbe. És most folyton komponálgat.



„…Hiába kérem a kis Raffaelt, hogy játssza el nekem szerzeményét, szerénykedve tiltakozik. Egyébként is, csodálatos szerénység jellemzi a Kubelik-gyermekeket.”[…] 



BI. Színházi Élet, 1924. 38. szám.



*



Érdekes zenekari estet hallhatunk Prágából. A műsoron szereplő Kubelik-műveket szerzőjük,

Jan Kubelik adja elő, fia, Rafael Kubelik vezényletével.



PESTI NAPLÓ, 1934.VI.26. 



*



Kubeliket a fia dirigálta.



Jan Kubelik, a nálunk is jól ismert, sőt annakidején nálunk felfedezett világhírű cseh hegedűművész, tegnapelőtt érdekes, zenekari hangversenyen működött közre Prágában.



A cseh filharmonikusokkal Mozart: A-dúr hegedűversenyét játszotta és a zenekart húszéves karmester-fia: Rafael Kubelik vezényelte- Az ifjú dirigens édesanyja tudvalévőén debreceni magyar asszony.



AZ EST, 1934.X.19.



*



Kubelik fia Londonban.



Kevesen tudták eddig, hogy Jan Kubeliknek, a világhírű hegedűművésznek egy felnőtt fia is van, aki szintén művészpályára készül. A fiú: Rafael Kubelik, október végén Londonban a prágai Filharmonikusok vendégszereplő zenekarát dirigálja.



PESTI NAPLÓ, 1937.X.28.



*


Franz Schmidt • 33582019-06-28 17:37:20

Magyar szerző a nemzetközi műsorban

 



Azok között, akik hétfőn este a nagyon érdekesnek ígérkező bécsi műsor meghallgatására készülnek, csak kevesen tudják, hogy a Bécsi Filharmonikusok műsorában szereplő-szerzők közül az egyik - magyar ember. Schmidt Ferenc, akinek a „Notre Dame” című sok, sikert aratott operájából, két részletet ad elő a bécsi-zenekar, magyar földről került idegenbe, és mint sok nagy zenész-honfitársa, Joachim, Goldmark, Nikisch, Hans Richter, kora ifjúságában hagyta el hazáját.

 



Pozsony közelében, «színmagyar» Csallóközben ringott Schmidt Ferenc bölcsője és a bécsivé lett zeneszerző csak Pozsonyban végzett középiskolai tanulmányai után került a császárvárosba, ahol a híres zeneakadémián Hellmesberger növendéke lett. Mint egzekutív zenész, ritkítja párját a komponisták között: a zeneszerzés mellett kettős művészi oklevelet is szerzett, gordonka- és zongoraművész egy személyben.



Hosszú ideig a bécsi állami operaház zenekarának volt tagja, mint gordonkás és ezt a hangszert tanította a bécsi zeneakadémián is. 1914-ben átvette az intézetben az egyik zongora-tanszak vezetését is és ekkor megvált az operaháztól. 1925-ben pedig, mint Marx József utóda, a bécsi állami Zeneakadémia igazgatója lett.



Schmidt Ferenc ma is kitűnően beszél magyarul és régebben, mikor gyakran megfordult Budapesten, szívesen érintkezett a magyar zenei körökkel. Művei sokszor szerepeltek a Filharmóniai Társaság műsorában. Notre-Dame című operáját pedig, amelynek szövege Hugó Viktor regényéből készült. 1916. december 14-én bemutatta a budapesti Operaház is. Azt a két részletet, amelyet hétfőn Bécsben játszanak belőle, gyakran adták már elő Budapesten is úgy filharmonikusaink, mint a nálunk vendégszereplő bécsi zenekarok.



 



MAGYARORSZÁG, 1929.VI.23.


Franz Schmidt • 33532019-06-22 12:49:53

5. Oktober 1931. WIEN:



20.45: Sinfonie-konzert.



Dirigent: Prof. Oswald Kabasta. Ausführende: Prof. Franz Schmidt (Klavier).



Wiener Sinfonie-Orchester.



 



Beethoven: Fantasie für Pianoforte, Orchester und Chor, op. 80.



Es-Dur (Eroica), op. 55.



 



PESTER LLOYD, 1931.


Kinek tetszik Rimszkij-Korszakov ? • 472019-06-21 22:10:17

Rimszkij-Korszakov és az orosz zene.



A Pétervárott nemrég elhunyt Nyikolaj Rimszkij-Korszakov (1844.II.18.-1908.VI.21.) egyike volt annak az öt orosz muzsikusnak, akik a hatvanas években az orosz nemzeti zene megteremtésén fáradoztak. Köztük kétségkívül Rimszkij-Korszakov volt a legfinomabb művész. Az orosz opera 14 nagy művet köszönhet neki, melyek közül a „Szadko” lett a leghíresebb. Operái közül, melyek jellegzetesen orosz karakterűek, egyet sem adtak elő a német színpadokon. Az „ötök társaságáénak” kívüle Borogyin és Muszorgszkij voltak legkiválóbb tagjai. A társaság irányának ma már számos követője van, akik bár technikai ügyességben megközelítik mestereiket, eredetiség dolgában mégis elmaradnak tőlük. Közülük ismertebbek a rafináltan technikázott Glazunov, a pétervári konzervatórium igazgatója, a fiatalon meghalt Kalinnyikov, ki erős, friss szimfóniáiról híres, Arenszkij, Ljadov, Grecsanyinov, akik csaknem mind Rimszkij-Korszakov tanítványai voltak.



Rimszkij-Korszakovot külföldön csaknem kizárólag szimfonikus zene-költeménye, „Seherezade" révén ismerték, mely egyike a legkiválóbb orchester-daraboknak. Művészetének alapja az orosz népdalban rejlett, melynek a legeredetibb, szellemes módon való földolgozásához kitűnően értett.



Rimszkij-Korszakov hatvannégy évet élt.



NÉPSZAVA, 1908.IX.23.



*



Szenzációs sikerrel mutatták be New York-ban Rimszkij-Korszakov „Sadko”-ját.



Rimszkij-Korszakov lírai dalműve, amelyet a huszonkét év előtt elhunyt nagy orosz zeneszerző 1897-ben irt rendkívül nagy sikert aratott most a New Yorki Metropolitan operaházban, ahol épp úgy, mint nálunk és mindenütt másutt régi és részben már feledésbe merült dalművekkel akarják a repertoárt felfrissíteni. A választás helyességét mutatta az a tomboló tetszés, amellyel a különben nehezen lelkesülő közönség a bemutató előadást fogadta.



Rimszkij-Korszakov Sadko-ja szövegileg egy orosz legendát visz színpadra.



Szadkó énekes. Olyanfajta, mint Franciaországban a trubadúrok, vagy Németországban a minnesängerek voltak. Hangszere a guzslica, amellyel énekét kíséri. Maga Szadkó egy álmodozó lélek, aki folyton romantikus utazásokról, tengerekről, folyókról ábrándozik. Nagyszerű a dalműben az a bankett-jelenet, amelyet az előkelő kereskedők céhházában tartanaik. Szadkó dala itt valósággal fellelkesíti a már kissé italos kereskedőket, de amikor az énekes felszólítja őket, hogy szereljenek fel két hajót és induljanak felfedező útra, a tengerre, kincseket keresni, kigúnyolják őt. Mindazonáltal a gúny és a csúfolódás nem veszi el Szadkó kedvét a felfedező úttól. Vágyát a tengerparton meleg melódiában önti ki. Énekét meghallgatja a tenger királyának a leánya: Volkova, aki szerelemre gyullad az énekes iránt és hűséget esküszik neki. Megjósolja Szadkónak, hogy álmai megvalósulnak, és hogy hálójával aranyból való halakat fog ki a tengerből. A jövendölés valóra válik és Szadkó dúsgazdag ember lesz. De midőn a novgorodi kereskedőket felszólítja, hogy kísérjék el őt felfedező útjára, valamennyien bolondnak tartják. A nép azonban ünnepli az énekest és harminc jól felszerelt hajóst bocsát rendelkezésére. Szadkó el is megy a felfedező útra és nagy kincseket hoz haza Mivel azonban nem rótta le a köteles adót a tengerek királyának, ez nagy vihart támaszt. Szadkó, hogy a tenger urának haragjától megmentse az embereit, sajátmagát áldozza fel és a habok közé ugrik. Volkova azonban megmenti őt, atyjához vezeti és könyörög érte. A dalmű egyik legszebb jelenete az a rész, ahol Szadkó és Volkova a tenger fenekén lakodalmukat tartják. A tengerek királya azonban látja, hogy ember nem való az ő birodalmába és ezért megparancsolja Szadkónak, hogy térjen haza az emberek közé. Szadkó visszatér, Volkova pedig fájdalmában folyóvá változik.



A gyönyörű zenéjű operát pazar kiállításban mutatta be a színház. Johnson Edward énekelte a címszerepet, Fletcher kisasszony pedig Volkova poétikus alakját személyesítette meg. Mindkettőjüket viharos lelkesedéssel ünnepelte a közönség, amely valósággal szenzációs tetszéssel fogadta a harminchárom éves újdonságot.



AZ ÚJSÁG, 1930.II.26.


Franz Schmidt • 33512019-06-19 17:37:13

FORRÁS, 1943.VI.1.

 



[…] Zenekari hangversenyeink közt a müncheni filharmonikusok két estjét kell először megemlítenünk. Oswald Kabasta vezényelte a kitűnő zenekart, amely, ha nem is éri el a bécsiek tökéletességét, még mindig példaképe lehetne a magyar együtteseknek. Kabasta egyénisége az ismert nagy karmesterek közül Mengelberghez áll legközelebb. Termete is, mozgása is sokban hasonlít a holland mesteréhez; nem annyira méltóságteljes és nagyvonalú, viszont több derű, a bajorokra jellemző egészséges testi-lelki életöröm ömlik szét mozdulatain.[…]



Oswald Kabasta sikereihez számos Franz Schmidt zenemű bemutatása és előadása is köthető!


Franz Schmidt • 33362019-05-23 12:44:09

Egy Schmidt hangversenyről:

 



A NEGYEDIK FILHARMONIAI HANGVERSENY



1922.XI.20.



Filharmonikusaink hétfői hangversenyüket egy nagytehetségű magyar szerző művével nyitották meg.



Schmidt Ferenc, akinek második szimfóniája került előadásra, 1874-ben Pozsonyban született. Mint a „Notre Dame“ című opera szerzője lépett az európai nyilvánosság elé. Dalművét 1914-ben adták Bécsben s rá két évvel nálunk is szép sikert aratott az Operában. Második (Esz-dúr) szimfóniáját is játszották már a filharmonikusok egyik rendkívüli hangversenyükön 1918-ban.



Schmidt műve a bruckneri minta szerint tágított formára készült. Több mint egy órát vesz igénybe. Az ilyen „tágítás“ nem válik egy műnek sem előnyére. Első tétele a tematikus felépítésben és kidolgozásában a szonátaforma egyik változatának tekinthető. Meleg témák csillannak fel az Orchester színtengerében. Rövid, inkább motivikus jellegűek.



A kidolgozásban a komoly tudás egész kincsesháza tárul a hallgató elé. Sokszólamú szövése mesteri, témáinak szembeállításában mindig természetes marad, egyébként sincs az egész műben semmi erőltetettség. Zenekara gigantikus méretei mellett kitűnően egyensúlyozott, kihasználása elsőrendű. A második tételben a mű a „téma con variazioni“ formáját követi végig. A finálét hosszabb lassú bevezetés készíti elő, amelyet a szintén komoly jellegű allegro záró-rész követ kiszélesített témáival, így festenek a mű kontúrjai madártávlatból.



Sajnos, a szerzőt is csak madártávlatból ismerjük. Annyit tudunk róla, hogy először a bécsi udvari Operában volt gordonkás, aztán hangszert cserélt és a bécsi konzervatóriumban vállalta el egyik zongoraszaknak a vezetését. Muzikális képzettségéről már ez a tény is eleget mond. Ma zongorát és zeneszerzést tanít ugyanott. A rajz nem teljes. A hiányzó vonalakat azonban a tegnapi szimfónia hangjaiból megszerkeszthetjük. Fogékony lelkű, gazdag kedélyű, vérbeli muzsikust ismerünk meg belőle, aki Bruckner és Mahler művein át szívta magába az „abszolút“ zenei stílust. A hatszorosan osztott vonósok briliáns kezelése, a hatásos fúvóregisztrálás, zenekarának drámai ereje rögtön elárulja a kitűnő operaházi gordonkást. Strauss Richard vezérkönyveinek minden keresztmetszete úgyszólván: a kisujjában van. Modern, igazi idegéletet élő intellektuális agy. Játszi könnyűséggel tette magáévá mindazt a készséget, amely a zenetörténet nagyjait jellemezte.



Mesteri tudásának csillogó eszközei mögött az alkotó egyéni vonásai elmosódnak. A technikai elemektől megtisztított motívummagon vissza- visszatükröződik a Rózsalovag szerzőjének ellenállhatatlan hatása. Pedig Schmidt Ferencben vannak egyéni jellegzetességek. Határozott, komoly erőt sugároz a zenéje. Azonban formális készsége nagyobb, virtuózabb, semhogy állandóan előtérbe kerüljön az ő Igazi „énje.”



...



 […] Schmidt Ferenc szimfóniája leköti figyelmünket, érdekel mindvégig, fantáziánkat is állandóan foglalkoztatja.



Mélyebb összhatást talán nem tesz (természetesen azt a bizonyos negyediket értve!).



Alkotó „énjét” nem érezzük ki belőle teljes pontossággal, azonban művének komoly értéke kétségtelen. A közönség nem azért fogadta meleg tapsokkal, mert a mesteri munkát honorálta benne. Nem. Sokkal inkább azért, mert bőven találkoznak a szimfóniában olyan részletek, amelyekre mégis csak a legegyszerűbb jelző a legtalálóbb ítélet, hogy tudniillik: szép.[…]



... 



[…] Schmidt szimfóniája a fúvósok és vonósok számára egyaránt félelmetes nehézségeket tartalmaz. Rengeteg dolgot adhatott a betanulása. Szépen, diszkrét ízléssel kísérték a zongoraversenyt is.



Az imént azt mondtuk, nem volt az egész műsorban semmi különösebb egyéni vonás. Mégis volt. De azt a karmester Dohnányi Ernő nagy és erős egyénisége adta hozzá. Az önzetlen jó barát, aki az iskolapadbeli pajtásért minden energiáját latba vetette, hogy a sikert kivívja számára. El is érte. A jeles komponista, Schmidt Ferenc büszke lehet egykori iskolatársára, Dohnányi Ernőre. Sikerének hatalmas részét köszönheti neki. Friedmann mester sem találhatott volna avatottabb kezet a kísérő zenekar vezetésére.[…]

 



Dr.Spur Endre



SZÓZAT, 1922.XI.22.



(Spur Endre (Barcs, Somogy vm., 1886. máj. 11. - Pittsburgh, Penn., USA, 1963. okt. 6.): ügyvéd, törvényszéki bíró, zenetörténész.)



*


Franz Schmidt • 33312019-05-20 12:03:55

A két háború közötti években Franz Schmidt és művei gyakran szerepeltek a Magyar Rádió és a hangversenyek műsorán:



 



„Franz Schmidt-est.“



Műsor:



Symphonie Nr. 1. E-dúr



Zwischenspiel aus der Oper „Notre Dame“



Sehlusszene aus der Oper „Fredigundis“



(Sopransolo: Louise Helletsgruber (Staatsoper)



Magyar Rádió



1928.III.15.



 



Pozsony magyar estét közvetít, amelynek műsorában Jarnó József Jókai Mórról tart előadást magyar nyelven, dr. László felolvas, Erdélyi zongoraművész pedig Liszt, Kodály, Dohnányi és Bartók műveit adja elő. Magyar szereplője van Bécs kétzongorás hangversenyének is, amelyben Franz Schmidt, a bécsi Zeneakadémia magyar születésű tanára és Edgar Schiffmann működik közre.



AZ EST, 1930.VI.13.



 



A modern osztrák irodalom bemutatkozása Budapesten.



[…] Az irodalmi estély a modern osztrák zene néhány kimagasló alkotásával is gazdagodott: a műsor első számaként az Új Magyar Vonósnégyes szép tolmácsolásában Franz Schmidt mély költészettől átszőtt vonósnégyesét hallottuk, majd az egyik legnagyobb élő osztrák zeneszerző, Joseph Marx zongorakísérete mellett Báthy Anna, az Operaház művésznője énekelte el a mester néhány remek dalát. A közönség az összes szereplőket lelkesen ünnepelte és ez a tetszés az osztrák és magyar kapcsolatok újabb megpecsételését jelenti.[…]



PESTI HÍRLAP, 1936.XII.8.



*


Zenetörténet • 2542019-05-18 13:06:28

GOLDMARK KÁROLY (1830-1915) EMLÉKÉRE:

 



RADIÓ KÖZVETÍTÉS:



 



A Székesfővárosi Zenekar  Goldmark centenáris-hangversenye,



A Pesti Vigadó Nagyterméből                               



Közreműködik Némethy Ella, a magyar királyi Operaház művésznője, felvinci-Takács Alice hegedűművésznő és Szedő Miklós operaénekes.



Vezényel: Bor Dezső karnagy.



 



1. Tavasszal — nyitány



2. A Sába királynője című operából a kerti jelenet (Némethy Ella)



3. A-moll hegedűverseny (Takács Alice)



4. Sakuntala — nyitány



5. a) „Merlin" című operából ária



5. b) „A Sába királynője" című operából ária (Szedő Miklós)



6 . A-dúr Scherzo op. 45.



 



ESTI KURIR, 1930. április 5.


Franz Schmidt • 33292019-05-17 17:42:35

Egy hazai Schmidt koncert már régóta esedékes lenne!



Műveiből bőven lehetne válogatni.


Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) • 16552019-05-12 21:42:25

Nagyszerű lehetett!!


Franz Schmidt • 33262019-05-12 21:40:08

:-)


A nap képe • 21272019-04-30 13:04:33

 



„Nem azért jöttem a világra, hogy élvezzem az életet, hanem, hogy más embereknek örömet szerezzek."

(Lehár Ferenc 



(1870. április 30. – 1948. október 24.)



 



 


Franz Schmidt • 33172019-04-30 12:41:40

:-)))


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12542019-01-21 14:32:06

















































































































































































































































































































































KIMUTATÁS A JELEN TOPIKBAN SZEREPLŐ MŰVÉSZEKRŐL



2019.01.21-i ÁLLAPOT



P-TŐL ZS-IG



Név, művészeti ág



Szül. év



A bejegyzés sorszáma



Papp Mihály színművész



1875



467.



Papp Viktor zeneíró, zenekritikus, szerkesztő



1881



6.,733.,734.



Pártos István hegedűművész



1903



725.,726.,727.,728.,729.,



730.,731.,732.



Perényi Géza zeneszerző, karmester, tanár, zenei író, zenekritikus



1877



1205.,1206.,1207.,1208.,



1209.,1210.,1211.,1212.,



1213.,1214.,1216.,1217.,



1218.,2019.,2020.,2021.



Pilinszky Zsigmond operaénekes



1883



130.,133.



Plotényi Nándor hegedű- és zongoraművész



1844



809.,810.,811.,812.,813.,



816.,817.,818.,819.,820.,



821.



Polgár Tibor zeneszerző, karmester



1907



561.,562.,563.,660.



Popper Dávid gordonkaművész, zeneszerző



1843



95.,96.,98.,99.



Ptasinszky Pepi prímabalerina



1904



922.,923.,924.,925.,926.,



927.,928.,929.,930.,931.,



932.,933.,934.,936.



Radnai Miklós zeneszerző, színházigazgató



1892



23.,24.,34.,35.,36.,183.,



184.,826.



Rajter Lajos karmester, zeneszerző, pedagógus



1906



57.,87.,88.,1131.



Reményi Ede zeneszerző, hegedűművész



1928.



394.,395.,396.,397.,398.,



399.,400.,809.,810.,811.,



812.,817.,818.,819.,820.



Réthy Eszter operaénekesnő



1912



91.,92.,207.,210.



Rév Lívia zongoraművész



1916



735.,736.,737.,740.,741.,



742.,747.,814.



Rieger Tibor mérnök, zeneszerző, zongora- és orgonaművész



1899



647.,648.,649.,650.,651.,



652.,653.,654.,655.,656.,



657.



Rubányi Vilmos karmester



1905



58.,59.,60.,61.,245.,568.



Rubinstein Erna hegedűművész, operetténekesnő, színésznő



1903.



250.,251.,252.,253.,254.,



255.,256.,257.,258.,259.,



262.,264.



Ruzitska György zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus



1786



83.,84.,158.



Sándor Erzsi operaénekes



1855



450.,451.,452.,453.,940.,



983.



Sándor (Schlesinger) Emma zeneszerző, műfordító



1863



1085.,1086.,1087.,1088.,



1089.,1090.,1091.,1094.,



1095.,1096.



Sárosi Ferenc zeneszerző



1855



49.



Schmidt Ferenc (Franz Schmidt) zeneszerző, zongoraművész, karmester, pedagógus



1874



70.,72.,74.,76.,77.,78.,



81.,108.,111.,113.,118.,



128.,171.,172.



Sebeők Sári operaénekes



1882



32.,67.,68.,1151.



Serák Márta opera-, operetténekesnő



19.sz. vége?



914.,937.,938.,939.,940.,



941.,942.,943.,944.,945.,



946.,947.,948.,949.,950.



Siklós Albert  zeneszerző, főiskolai tanár, zenetörténész, gordonkaművész és lapszerkesztő



1878



717.,720.,721.,722.,723.,



724.,848.,856., 1029.,



1124.,1125.,1191.



Szabados Béla zeneszerző



1867



94.,97.,1191.



Szabó Ilonka operaénekes, lírai szoprán



1911



282.,283.,284.,285.



Szabó Lujza operaénekes, kol. szoprán



1904



263.,265.,266.,353.



Szabó-Xavér Ferenc zeneszerző



1848



31.,829.



Szamosi Elza operaénekesnő



1881



215.,216.,217.,378.,380.,



467.,667.,983.,1166.



Szánthó Enid operaénekesnő



1907



547.,548.,550.,551.,552.,



553.,554.,555.,556.,557.,



1154.,1160.



Szedő Miklós dr. orvos, operaénekes



1896



435.,436.,437.,438.,439.,



440.,441.,444.,445.,446.,



458.,459.,851.,1131.



Szemere Árpád operaénekes, rendező



1878



981.,982.,983.,984..985.,



986.,987.,988.,989.,990.,



991.



Szendrey Aladár zenetudós, orgonista, karmester, zeneszerző, egyetemi tanár



1884



130.,137.,841.,842.,843.,



844.,845.,846.



Szendy Árpád zongoraművész, zeneszerző, zenepedagógus



1863



355.,356.,357.,358.,360.,



361.,743.,1112.,1184.



Széchényi Andor gróf, zeneszerző



1865



1232.,1233.,1241.



Széchényi Franciska grófnő, zeneszerző



1783



1232.,1233.,1235.,1240.,



1243.



Széchényi-Haas von Teichen Gisa grófné, zeneszerző



1890



1232.,1233.,1242.,1243.



Széchényi Imre gróf, zeneszerző



1825



386.,387.,388.,389.,390.,



391.,1232.,1233.,1236.,



1237.,1239.,1243.



Széchényi Lajos gróf, zeneszerző



1781



1232.,1233.,1234.,1243.



Széchényi Ödön gróf, zeneszerző



1839



1232.,1233.,1238.,1243.



Széchényi-Szentgyörgyi Horváth Felícia grófné, zeneszerző



1838



1232.,1233.,1243.



Székely Imre zongoraművész, zeneszerző



1823



804.,805.,806.,807.,808.



Sztojanovits Jenő zeneszerző, karmester, zenepedagógus



1864



507.,508.,509.,510.,511.,



512.,517.,518.



Takáts Mihály operaénekes (bariton)



1861



454.,455.,456.,457.,982.,



983.,1166.



Tamás Ilona operaénekes, szoprán



1914



243.,244.,245.,246.,247.



Tamássy Zdenkó zeneszerző



1921



458.,459.,460.,461.,462.,



463.



Tiszay Magda operaénekesnő



1919



669.



Tóth Péter karmester



1924



3.,7.,8.,12.,13.,14.,15.,



17.,19.,279.,280.,281.



Tutsek Ilona operaénekesnő



 



1905



195.,197.,198.,199.,200.,



211.



Tutsek Piroska operaénekesnő



1905



195.,196.,197.,198.,199.,



200.,204.,205.,206.,207.,



209.,210.,211.,260.,351.



Vaály Ilona színésznő, primadonna



1894



653.,654.



Varró Magit zongoraművész, zongorapedagógus



1881



743.,744.,745.,746.,747.



Vavrinecz Mór, karnagy, zeneszerző



1858



523.,524.,525.,526.,530.,



829.,833.



Várady Rózsi csellóművész



1902



1215.,1222.,1223.,1224.,



1225.,1226.,1227.,1228.,



1229.,1230.,1231.



Vecsey Ferenc hegedűművész, zeneszerző



1893



503.,504.,505.,506.,



1148.



Verebes Ernő színész, operetténekes



1902



520.,521.,522.



Virovay Róbert hegedűművész



1921



38.,39.,40.,171.,404.



Volkmann Róbert zeneszerző



1815



28.,332.,333.,337.,829.,



1038.,1039.,1092.,1103.,



1104.,1112.,1116.,1132.,



1133.,1134.,1165.



Weingartner Felix (Bódog) dr., karmester, zeneszerző, zongoraművész, író



1863



1150.,1164.,1165.,1166.,



1167.,1168.,1169.,1170.,



1171.,1172.,1173.,1174.,



1175.,1176.,1177.,1178.,



1179.,1180.,1181.,1196.



Zádor Dezső operaénekes



1876



130.,134.,944.



Zádor Jenő zeneszerző, zenetörténész



1894



107.,139.,140.,141.,



1160.



Závodszky Zoltán operaénekes



1892



52.,185.,204.,205.,207.



Zichy Géza író, drámaíró, zeneszerző, zongoraművész



1849



37.,63.,64.,65.,66.,392.,



825.



Zsedényi Károly táncos, koreográfus, balettmester



1910



50.,343.,344.,345.,346.,



347.,351.,352.,353.,354.



A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12532019-01-21 14:30:32

































































































































































































































































KIMUTATÁS A JELEN TOPIKBAN SZEREPLŐ MŰVÉSZEKRŐL –



2019.01.21-i ÁLLAPOT



H-TÓL P-IG



Név, művészeti ág



Szül. év



A bejegyzés sorszáma



Hauser Mihály (Hauser Miska) hegedűvirtuóz, zeneszerző



1822



775.,776.,777.,778.,779.,



780.,781.,782.,783.,784.,



785.



Hámory Imre színész-operaénekes



1909



247.,248.,249.



Hilgermann Laura operaénekes, énekpedagógus



1869



550.,553.,558.



Horváth Attila zongoraművész, zeneszerző, zenetanár



1862



173.,174.,175.,176.,177.,



178.,179.,180.,181.,182.



Horváth Mihály zeneszerző, karmester, zenetanár, orgonaművész, zongoraművész



1903



313.,316.,318.



Huber (Hubay) Károly karmester, zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus



1828



1038.,1039.,1040.,1041.,



1042.,1043.,1044.,1045.,



1046.,1047.,1048.,1049.,



1050.,1051.,1052.,1053.



Jemnitz Sándor zeneszerző, karmester, esztéta, zenekritikus



1890



162.,163.,164.,165.,166.,



167.,168.,169.,172.,



1178.



Joachim József hegedűművész



1831



122.,123.,124.,125.,126.



Kabos Ilonka zongoraművész



1898



327.,328.,330.,334.,335.,



336.



Káldy Gyula karmester, főrendező, színházigazgató, zeneszerző, zenei író, a Magyar Királyi Operaház igazgatója



1838



1103.,1109.,1116.,1117.,



1118.,1119.,1120.



Károlyi Gyula zongoraművész



1914



705.,706.,707.,708.



Kelemen Lajosné sz. Zathureczky Berta író, zeneszerző



1855



1068.,1069.,1070.,1071.,



1072.,1073.



Kemény Egon zeneszerző



1905



171.,172.,305.,306.,308.,



324.,439.,440.,444.,445.,



447.,448.,449.,480.,562.,



578.,583.,585.,590.,591.,



592.,600.,601.,602.,603.,



613.,660.,687.,693.,761.,



794.,795.,796.,870.



Kern Aurél zenei író, zenekritikus, zeneszerző



1871



33.,829.



Kiszely Gyula zeneszerző, rendező



1900



848.,849.,850.,851.,852.,



853.,854.,855.,856.,857.,



870.,871.



Koháry Mária Antónia zongoraművész, zeneszerző



1797



1101.,1102.



Kolbay Ildikó énekes, operettprimadonna



1898



951.,952.,953.,954.,955.,



956..957.,958.,959.,960.,



961.,962.,963.,964.,965.,



973.



Koessler János zenepedagógus, zeneszerző, karnagy, orgonista



1853



464.,465.,466.,1205.,



1214.,1216.



Koncz János hegedűművész, zeneakadémiai tanár



1894



785.,786.,787.,788.,



1215.,1227.



Kosáry Emmi operaénekesnő



1889



230.,234.,235.,236.,235.,



238.,239.,240.,241.,242.,



286.,289.,291.,292.,293.,



294.,295.,296.,297.,298.,



972.,983.



Koréh Endre, operaénekes, basszus



1906



560.,561.,562.,563.,564.,



565.,566.,567.,568.,570.,



823.,837.



Kósa György zeneszerző, zongoraművész, karnagy, korrepetitor, főiskolai tanár



1897



348.,349.,350.,353.,



1141.,1144.



Környei Béla operaénekes



1873



217.,218.,219.,415.,983.,



1124.,1125.,1128.



Krammer Teréz operaénekesnő



1868



661.,662.,663.,664.,665.,



666.,667.,668.,674.,675.



Krausz László hegedűművész, karmester, festőművész



1903



1192.,1193.,1194.,1195.,



1196.,1197.,1198.,1199.,



1200.,1201.



Krausz Lili zongoraművésznő, zongoratanár



1905



789.,780.,781.,782.,783.,



784.



Kurucz János zeneszerző, zongoraművész



1883



966.,967.,968.,969.,970.,



971.,972.,973.,974.,975.,



976.,977.,978.,979.,980.



Küry Klára színésznő, operettprimadonna



1870



786.,787.,788.,789.,790.,



791.,792.,793.,794.,795.,



796.,797.,798.,799.,800.



Laurisin Lajos operaénekes (tenor)



1897



302.,303.,304.,306.,307.,



311.,312.,314.,315.,317.,



318.,319.,320.,323.,325.



Laurisin Miklós zongoraművész, zeneszerző



1899



302.,305.,306.,319.,320.,



321.,322.,447.,448.,449.,



566.,874.



Lavotta János zeneszerző, hegedűművész



1764



474.,475.,476.,477.,478.,



479.,480.,481.,482.,483.,



484.



Losonczy-Schweitzer Oszkár hegedűművész, zenekarvezető, zeneszerző



1890



1139.,1140.,1141.,1142.,



1143.,1144.,1145.,1146.,



1147.,1148.,1149.



Lumpe Gizella énekesnő, énektanár



18..?



179.



Major J. Gyula zongoraművész, karnagy, zenetanár, zeneszerző



1859



1103.,1104.,1105.,1106.,



1107.,1108.,1109.,1110.,



1111.,1112.,1125.



Medek Anna operaénekesnő



1885



212.,213.,214.,393.,661.,



716.,983.



Michalovich Ödön zeneszerző, zenepedagógus



1842



45.,158.,1105.



Mosonyi Mihály zeneszerző, zenepedagógus, zenei újságíró, zenekritikus



1815



46.,51.,112.,158.,337.,



338.,1137.



Mózsi István zenepedagógus, zongoraművész, zeneszerző



1913



1244.,1245.,1246.,1247.,



1248.,1249., 1250.,1251.



Molnár Imre dr. énekművész, zenetudós, író, zeneművészeti főiskolai tanár



1888



1024.,1025.,1026.,1027.,



1028.,1029.,1030.,1031.,



1032.,1033.,1034.,1035.,



1036.



Müller Károly zongoraművész, karnagy, zeneigazgató, zenetanár



1882.



859.,860.,861.,862.,863.,



864.,865.,866.,867.,868.,



869.,874.,1218.



Nagy Péter zongoraművész



1960



770.,774.



Nagy Vidor zeneszerző, brácsaművész



?



770.,774.



Ney Dávid operaénekes



1842



571.,572.,982.,983.



Németh Mária operaénekesnő



1897



414.,415.,416.,417.,421.,



422.,423.,424.,1154.,



1159.,1227.



Nyíregyházi Ervin zongoraművész, zeneszerző



1903



100.,101.,102.,103.,104.,



105.,106.,114.,115.,116.,



117.,130.



Odry Lehel operaénekes (bariton), operarendező



1837



992.,993.,994.,995.,996.,



997.,998.,1000.



Orczy Bódog báró, zeneszerző, a Nemzeti Színház intendánsa



1835



1054.,1055.,1056.,1057.,



1058.,1059.,1061.,1062.,



1063.,1064.,1065.,1066.,



1067.



Ottó Ferenc zeneszerző, zenetörténész, zenekritikus



1904



917.,918.,919.,920.,921.



Ottrubay Melinda balett-táncos



1920



324.,326.,339.,340.,341.,



344.,351.,352.



A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12522019-01-21 14:28:35












































































































































































































































































































































KIMUTATÁS A JELEN TOPIKBAN SZEREPLŐ MŰVÉSZEKRŐL –



2019.01.21-i ÁLLAPOT



A-TÓL H-IG



Név, művészeti ág



Szül. év



A bejegyzés sorszáma



Adelburg Ágost hegedűművész, zeneszerző



1830



10.,935.



Adler Adelina szopránénekesnő, zenepedagógus



1892



826.,827.,830.,831.,835.,



836.,837.,839.,840.,925.



Adorján Jenő hegedűművész, zeneszerző



1874



893.,894.,895.,896.,897.,



898.,899.,900.,901.,902.,



903.,904.,905.



Aggházy Károly zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus



1855



11.,154.,331.,1060.,1092.,



1093.,1112.



Albert Ferenc hegedűművész, tanár



1918



619.,630.,631.,632.,633.,



634.,635.,636.,637.,638.,



639.,640.,1144.



Albert Gyula zeneszerző, karmester, hegedűművész, tanár



1892



631.,636.,637.



Alexander László zongoraművész, zeneszerző, feltaláló



1895



130.,144.,145.,146.,147.,



148.,149.,150.



Allaga Géza gordonkaművész, cimbalomtanár, zeneszerző



1841



493.,494.,495.,496.,497.,



498.,499.,500.



Anday Piroska operaénekesnő



1903



118.,119.,120.,121.,129.,



130.,132.,156.,692.,693.,



1154.,1159.,1215.,1227.



Antalffy-Zsíros Dezső orgonaművész, zeneszerző



1885



151.,152.,153.,154.,155.,



1160.



Baka-Baitz Irma zongoraművész, zeneszerző



1867



1074.,1075.,1076.,1077.,



1078.,1079.,1080.,1081.,



1082.,1083.,1084.



Bakfark Bálint



1507



1004.,1005.,1006.,1007.,



1008.,1009.,1010.,1011.,



1012.



Baráti György karmester, zeneszerző, gordonkaművész, tanár



1913



1013.,1014.,1015.,1016.,



1017.,1018.,1019.,1020.,



1021.,1022.,1023.



Barki László hegedűművész



1958



529.,543.,549.,559.,658.,



694.,696.



Bánát Gábor hegedűvirtuóz, zenetudós



1926



531.,532.,533.,534.,535.,



536.,537.,538.,542.,544.,



545.



Báthy Anna operaénekes



1901



220.,221.,222.,1151.



Beleznay Antal karnagy, zeneszerző, tanár



1857



227.,228.,231.,232.,233.



Beretvás Hugó zeneszerző



1872



1121.,1122.,1123.,1124.,



1125.,1126.,1127.,1128.,



1129.,1130.,1131.,1135.,



1136.,1138.



Bertha Sándor zeneszerző, zongoraművész, zeneíró



1843



371.,372.,373.,374.,375.,



376.,382.,383.,384.,385.



Bihari János zeneszerző, hegedűművész



1764



481.,486.,487.,488.,489.



Bodó Erzsi drámai szoprán



1899



266.,362.,363.,364.,365.,



366.,367.,368.,369.,370.



Bogáthy Mihály színész, énekes



1926



53.



Bokor Margit operaénekes



1905



1150.,1151.,1152.,1153.,



1154.,1155.,1156.,1157.,



1158.,1159.,1160.,1161.,



1162.,1163.



Böhm Gusztáv zeneszerző, hegedűművész, karmester, operai rendező



1823



83.,85.,86.



Bräuer Ferenc zeneszerző, egyházkarnagy, zenetanár



1799



89.,90.



Burián Károly operaénekes



1870



9.



Buttykay Ákos, zeneszerző, zongoraművész



1871



230.,234.,237.,239.,240.,



242.,257.,286.,287.,288.,



289.,290.,291.,292.,293.,



294.,295.,296.,297.,298.,



300.,301.



Chován Kálmán,  zeneszerző, zongoravirtuóz, zenepedagógus



1852



1182.,1183.,1184.,1185.,



1186.,1187.,1188.,1189.,



1190.,1191.



Clement Károly zeneszerző



1876



823.,824.,825.,826.,827.,



828.,829.,830.,831.,832.,



833.,834.,835.,836.,837.,



838.,840.



Csermák Antal György zeneszerző, hegedűművész



1774 körül



481.,490.,491.,492.



Dalnoky Viktor dr., fogorvos, operaénekes, rendező



1866



415.,416.,417.,425.,426.,



427.,428.,430.,432.,433.,



434.,435.,925.,927.,930.



Dános Lili, zongoraművész, korrepetítor, tanár



1912



744.,745.,748.,749.,750.,



751.



Delly Rózsi operaénekesnő



1912



703.,704.



Dienzl Oszkár zongoraművész, zeneszerző, karmester



1877



709.,710.,711.,712.,713.,



714.,715.,716.,718.,719.



Dohnányi Ernő zeneszerző, zongoraművész, karmester, pedagógus



1877



79.,80.,81.,128.,130.,158.,



166.,705.,1171.



Doppler Ferenc fuvolavirtuóz, zeneszerző



1821



191.,192.,193.,337.



Doppler Károly zeneszerző, karmester, fuvolaművész



1825



190.



Dullien Klára hegedűművész, -tanár



1905



641.,642.,643.,644.,645.,



646.



Durigo Ilona operaénekesnő



1881



130.,131.,822.,833.



Egressy Béni zeneszerző, író, színész



1814



29.



Ember Nándor zongoraművész



1897



41.,42.,54.,55.,56.,277.,



278.



Erdősy Eugénia énekesnő



1856



767.,773.



Erkel Elek karmester, zeneszerző



1843



752.,753.,754.,755.,756.,



757.,758.,760.,763.,764.,



765.,766.



Erkel Gyula karmester, zeneszerző, zongoraművész, timpanista



1842



157.,158.,160.,161.



Farkas Ödön zeneszerző, zenepedagógus



1851



186.,187.,188.,189.,



1112.



Fedák Sári színművésznő, operettprimadonna



1879



467.



Fenyves Gábriel dr. zongoraművész, karmester



1895



130.,142.



Flattné Győrffy Gizella operaénekes



1874



378.,379.,380.,381.,392.,393.



Frank Klára (Péter Józsefné) zongora- és énektanár



1914



744.,745.



Fricsay Richard karmester, ének- és zenetanár



1867



789.,791.,792.



Fusz János zeneszerző, karnagy



1777



135.,136.



Gábor Arnold operaénekes



1880



130.,143.,910.



Gábor József operett-/operaénekes (tenor), színész,rendező,műfordító



1879



909.,910.,911.,912.,913.,914.,



915.,916.,925.,930.,944.,947.



Gárdonyi Zoltán zeneszerző, zenetörténész, zenetudós



1906



158.,159.



Gencsy Sári operaénekes



1924



676.,677.,683.,684.,685.,687.



Gertler Endre hegedűművész



1907



404.,405.,406.,407.,408.,409.,



410.,411.,412.,413.



Geyer Stefi hegedűművész, -tanár



1888



418.,419.,420.



Gizycka-Zamoyska Ludmilla zongoraművész, zeneszerző



1829



1097.,1100.



Gobbi Alajos hegedűtanár, karmester, zeneiskolai igazgató, zenekari igazgató és zeneszerző



1842



224.,225.,226.,1105.



Goldmark Károly hegedűművész, zeneszerző, zenepedagógus



1830



44.,471.,472.,473.,1169.



Goll Bea táncosnő, színésznő



1927



41.,42.,50.,93.



Gonda Lucy zongoraművész



1920



873.,874.,875.,876.,877.,



878.


 

Greisinger István zeneszerző, zongoratanár



18 ?



179.



Gyenge Anna operaénekesnő



1894



686.,688.,689.,690.,697.,



698.,699.,700.



A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12512019-01-21 14:17:26

https://www.ebay.ie/itm/1978-Press-Photo-Stephen-Mozsi-pianist-/392082453270?hash=item5b49ef7316



Stephen Mozsi, pianist – Press Photo



https://www.findagrave.com/memorial/175806089/istvan-mozsi


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12502019-01-21 13:54:44

KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA, 1981.01.18.:



"Mózsi István hazament

          Kedves Barátom!

          Sok-sok év után — milyen kegyetlen, vagy talán kegyes a sors — újra együtt játszhattál .. testvéreddel, Pistával. Játszhattál — írom. Nem, ti nem játszottatok.

Te, Aladár, a hegedűművész, öcséddel, a zongoraművész Pistával nem játszottál. Ti alkottatok!

          Emlékszem, mindketten nehezteltetek rám, mert „művésznek” neveztelek titeket. Az igazi író sem szereti, ha mint „írót” mutatom be valakinek. Aladárom, Pista nemrég meghívást kapott. Most nem Baden-Baden- be, nem Japánba a Youri Nippon zenekarhoz, hanem az égi seregek nagy szimfonikus zenekarába. És most, akik itt maradtunk, üzenünk neki, mert adósok vagyunk egy levéllel, amit most ügyetlenül, bélyeg nélkül, de utána küldünk. Hiszem, hogy megkapja.

          Kedves Pista!

          Mikor ezt a levelet olvasod, nem kell, hogy válaszodban az anyagi feltételekről írj. Az téged soha nem érdekelt, azt soha nem említetted. Csak egyet szeretnék tudni: eleget teszel-e kérésünknek, és játszol-e most odafenn? Nem fontos az időpont, az sem lényeges, hogy Mozart egy szonátáját, Liszt rapszódiáit vagy a Temetési indulót játszod-e. A mi március tizenötödikéinken ezeket te mindig adtad nekünk. És ha találkozol új és örök hazádban régi mestereddel, Karl Hoffmeister bácsival a koronázóvárosból, Pozsonyból, mondd meg neki. hogy mi innen a sárgolyóbisról üzenjük: köszönjük, hogy felismerte tehetségedet, és már 1937-ben a legkiválóbbnak minősített. Mondd meg neki, hogy nem tévedett. Tanúknak ott lesznek Bach, Chopin, Erkel, Liszt, Strauss, Bizet, Debussy. Ki kelti ezeknek a nagy mestereknek a műveit úgy életre, mint te tetted, Pistám?

           Bécsben születtél, de a lelked magyar volt. Megkísértettek: ha más nemzetiségűnek vallod magad, világhírre emelnek. De te visszautasítottad. Ott maradtál a John utcában robotolni. Márvány emléktáblát érdemelnél. De hol lesz már a kis hangversenyterem, mikor régi tanítványaid büszkén hangoztatják még: Mózsi István tanítványa voltam!

            Ezt a levelet most a lelkiismeretfurdalás íratja velem, és néhány barátom kérésére is írom. Vedd komolyan, mert őszintén írjuk. Itt jártál köztünk, és alig ismertünk. Ismert Baden-Baden, Tokió, Karlsruhe, Luxemburg és Pozsony, a clevelandi WHK-rádió is sokszor sugározta a zongorádból elővarázsolt csodás hangokat. Sokan ismertek, élveztek, értékeltek. Mi, magyarok, alig-alig. Ha mégis elvetődtünk egy vasárnap a Zeneakadémia Mózsi-délutánjára, akkor éreztük, hogy azon a napon mennyire gazdagok lettünk, milyen sokat nyertünk. De mindig kevesen voltunk — mi, magyarok.

             Pistám, gyenge fizikumod elégett az alkotás és adás tüzében. Hazamentél Istenedhez. Elaludtál, és hajnalban nem ébredtél fel többé itt új napra, új küzdelemre. Nem búcsúzhattál, nem búcsúzhattunk. Művészlelked sugárzását vitted csak. Itt hagytad zongorádat, az orgonát és a sok-sok szalagot: hangszalagot, szívszalagot, karácsonyi csomagok piros szalagját. És itt hagytad Etelkát, Marikát, Gyurit, Aladárt meg az unokákat.

              Levelünk olvasva kérlek, hidd el: szerettünk, ha soha nem mondtuk is, értékeltünk, de szavaink nem voltak rá, csak dadogtunk. Most újra kérünk: a mennyei seregek nagy zenekarában ülj a zongorához megint, és játssz tovább ad maiorem Dei gloriam, Isten nagyobb dicsőségére.



(P.G )”



KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA, 1981.01.11.:



Meghalt Mózsi István zongoraművész



Hirtelenül lobbant el ez az élet, melynek fénye magyarságunkat, műveltségünket fényesítette a külföld figyelő szemei előtt.

A kiváló Liszt-interpretátor gyönyörködtető művészetének záróakkordja volt az a két clevelandi ünnepély, melynek során — néhány nappal halála előtt — Csodás élmény (Talán az Úristen különös ajándéka!) volt Mózsi István zongoraművész két utolsó játéka. Mesteréhez hasonlóan játszott „a velőtrázó húrokon”. Az 56-os szabadságharc és forradalom 24. emlékünnepélyén a Csárdás Macabre zenéjével a mindig ismétlődő magyar haláltánc zenéjével emlékeztetett az 56-os ifjúság tragikus sorsára. A XX. Magyar Találkozó művészestjén Liszt XV. rapszódiájával riasztotta cselekvésre e hideg és közönyös kor magyarját.

Művészi pályafutását — életét is — lezáró ezen két szereplés feledhetetlen játékával búcsúzott tőlünk Mózsi István. S mi most, a külföldi magyarság gyászát hirdető ezen néhány sorral, az elismerés, a tisztelet, az emlékezés babérkoszorúját helyezzük sírjára.

Zongoraművészetén kívül példamutató magyar életét is dicsérnünk illik. Vállalta a nemzeti emigráció célkitűzését: szűkebb hazájának, a Felvidéknek elrablásába soha bele nem nyugodott. Emigrációs életének tetteire emlékezve, még dicsőbbnek érezzük azt az akaratot, mellyel családját, gyermekeit magyarnak tartotta, nevelte.

Hisszük azt, hogy Mózsi István zongoraművész — „a magyar kötelességteljesítés nehéz batyujával” — a magyar ősök és hősök birodalmába került, és onnan a Teremtő biztató, erősítő dalait közvetíti számunkra.

Liszt Ferenc muzsikája művelőjének halálakor Vörösmarty „Liszt Ferenchez” írt költeményének zengő sorai jutnak eszünkbe, mint tanítás a jövőre:

A gyenge és erős serényen tenni, tűrni egyesüljenek.

És a Nemzet, mint egy férfi, álljon érckarokkal győzni a viszályon.

(— szabadkai —)"


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12492019-01-21 13:53:03

KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA, 1979.05.13.:



Mózsi István

clevelandi zongorahangversenye



Elkéstünk. Késtünk jóvátehetetlen módon, stílustalanul, ízléstelenül. Be kell vallanom. Bach csodálatos prelüdje és fugája a Wohltemperiertes Klavier sorozatból már lepergett. Chopin 4. balladája, a misztikus, borongós, bravúros fisz-moll, szintén. Pedig hogy „spóroltam” rájuk.

Amikor megérkeztünk — mondhatnám így is: belopakodtunk — a Cleveland Music School Settlement nagyon szép és ízléses előadótermébe, a művész már Liszt: Asz-dúr koncertetüdjét játszotta. De hogyan! A közönség már rabul ejtve, feszülten figyelt, Mózsi a régi, nagyszerű élánnal, fantáziadús frazírozással, nemes tónussal, ellenállhatatlanul. Majd az f-moll és a Desz-dúr koncertetüdök kerülnek műsorra. Ha jól tévedek, Liszt a kedvenc zeneköltöje Mózsinak. És ez sok mindent megmagyaráz. Nemcsak a három koncertetüd (Liszt Ferenc-i értelemben vett) tökéletes technikai kivitelezésére gondolok, arra a fölényes felkészültségű gyakorlati tudásra, amely játékára annyira jellemző, hanem arra a mélyebb s ezért művészibb tolmácsolásra, ahogyan a Liszt Ferenc-i mondanivaló lényegét megragadja, s azt hitelesen közvetíti.

Biztos ízlése, művészi intuíciója, roppant erős muzikalitása mindannyiunkat, akik ott voltunk, magával ragadott. Műsorán volt még, ugyancsak Liszttől a 8. és 11. magyar rapszódia és Johann Strauss Koncert parafrázisa a Denevér című operettből.

A minden szám után kirobbanó tapsorkánt két számmal köszönte meg a művész: Chopin: 4. cisz-moll etűdjét, majd Bartók: Este a székelyeknél című darabját adta elő mindannyiunk igaz gyönyörűségére.

Szép délután volt, nemes szórakozás, és élmény.

Még csak annyit fűzök hozzá, hogy kitűnő művészünk rövidesen Japánba készül hangversenykörútra. Három koncerten szerepel, ezek közül kettőt Tokióban ad, a híres Yomiuri Nippen szimfonikus zenekarral. Liszt Esz-dúr zongoraversenyét játssza, bizonyára megérde melt, nagy sikerrel.



Polóny Zoltán”



A XVIII. MAGYAR TALÁLKOZÓ (Cleveland, Ohio) KRÓNIKÁJA:



"[…]



2. A második nap: 1978. november 25- én, szombaton



[…]



Este 7 óra körül vette kezdetét a XVIII. Magyar Találkozó ünnepi vacsorája […]



A hagyományos magyar bál, mint az előző években, most is kitűnő hangulatban folyt le. […]



A tánczenét Hegedeős Kálmán kitűnő zenekara szolgáltatta . A zongorán Mózsi István , a kiváló zongoraművész játszott.”



KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA, 1977.03.13.:



Mózsi István Liszt-hangversenye Clevelandben



A Clevelandben élő Mózsi István zongoraművész, a kiváló Liszt-előadó, új hangversenyének bejelentésével örvendeztette meg a clevelandi magyar zeneértőket. Már régen nem hallottuk Mózsi Istvánt, és ezért nagy örömet kelt meghívója legújabb Liszt Ferenc estjére.

Mózsi István Liszt Ferenc programja március 13-án, délután 3 órakor kezdődik a Cleveland Music School Settlement előadótermében (11125 Magnolia Drive, University Circle). A műsoron elsőnek a h-moll szonáta szerepel, amelyet Liszt Ferenc Robert Schumann-nak dedikált, és amely 1854-ben jelent meg. Ezután Liszt-rapszódiák következnek: a harmadik, amelyet gróf Festetics Leónak, a negyedik, amelyet gróf Eszterházy Kázmérnek, az ötödik, amelyet Reviczky Szidónia grófnőnek (Heroikus elégia), a nyolcadik, amelyet Monsieur A. D’Augusztnak, a tizenegyedik, amelyet báró Orczy Ferynek ajánlott.

A gazdag dallamú és ritmusú műsor Liszt Ferenc müveinek szépségét valóban ígéretesen és igézetesen fogja bemutatni Mózsi István virtuóz előadásában. Az előadást a zeneiskola egyetemi kara rendezi, belépődíj nincs.”


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12482019-01-21 13:50:17

KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA, 1975.03.23.:



Mózsi István és Mózsi Aladár szonáta estje Clevelandben



Rendkívülien szép és magasszínvonalú hangversenyen vehetett részt Cleveland magyarsága március 8-án, szombaton este a CLEVELAND INSTITUTE OF MUSIC Kulas Auditóriumában. Ezen az estén a clevelandi magyarság nagyrabecsüléssel körülvett zongoraművésze, Mózsi István, közös hangversenyt adott öccsével, a Pozsonyból érkezett Mózsi Aladár hegedűművésszel. Mózsi Aladár, az Európaszerte ismert nevű hegedűművész ugyanis vendégtanárként tanított a MICHIGAN ÁLLAMI EGYETEMEN, East Lansingben. Pozsonyba való hazatérése előtt, ezen a szonáta esten ünnepelte a két kiváló művész a találkozást és a búcsúzást. A magas művészi színvonalú és a testvéri találkozó forróvá tette a clevelandi szonáta estét, amely sokáig maradandó élménye azoknak, akik a hangversenyt meghallgatták.

Az előadótermet megtöltő, szépszámú közönség nagy szeretettel fogadta a művész-fivéreket. A műsor a következő volt: Beethoven: C-moll szonáta; Suchony: Szonatina; Brahms: D-moll szonáta.

A lelkes és ragaszkodó közönség hosszan ünnepelte a két művészt, akik a közönség megértését a következő ráadások előadásával köszönték meg: Bartók: Este a székelyeknél; Kodály: Kállai kettős; Mózsi Aladár: Román tánc.

A hangverseny után, amelyen a clevelandi zeneszerető magyar közönség szinte hiánytalanul jelent meg, Mózsi István a VASÁRNAP-nak a következőket mondta:

— Csak arra kérhetem a Vasárnapot, hogy mondja el helyettem és nevemben, mennyire hálás vagyok a clevelandi magyarság megértéséért, amelyet ma is tapasztaltam részükről. Az öröm, amelyet érzek, hogy öcsémmel, Aladárral találkozhattam, megsokszorozták azok, akik hozzájárulásukkal, bárminő segítéssel is, de sikeressé tették közös hangversenyünket. Mindenkinek köszönöm ezt a segítést és megértést.”



KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA, 1975.03.02.:



„Kamarazene a legmagasabb fokon Clevelandben



          […] A hangverseny színhelye a Cleveland Institute of Music: 11021 East Blvd, University Circle (Kulas Auditorium).

Talán még sokan emlékeznek rá, hogy Mózsi István két évvel ezelőtt Európában járt hangversenykörúton és öccsével, Aladárral több hangversenyt adtak zsúfolt termekben. Koncertjeiket a kritika a legnagyobb elismerés hangján méltatta.

„Kamarazene a legmagasabb fokon" írta egyik hangversenyük után a legszigorúbb németországi zenekritikai újság.

          Mózsi Aladár Pozsonyban él, és a két testvér hosszú évtizedek után így találkozott először. A múlt nyárra tervezett második európai hangversenykörútjuk elmaradt, mert Mózsi István beteg lett és a hosszú repülőút helyett a kórházi műtőasztalig kellett megtenni egy sokkal rövidebb és fájdalmasabb utat. De hála a jóságos Istennek, a mi nagy művészünk ismét egészséges, és még az az öröm is érte, hogy öccse repült ide Pozsonyból. Michigani hangversenyeiket az amerikai közönség a legmelegebben fogadta.

          A clevelandi, március 8-i koncert műsorán Beethoven C-moll szonátája, Suchon szonatinája és Brahms D-moll szonátája szerepel. Bartók és Kodály legnépszerűbb számaiból is adnak ízelítőt.

          Valóban, soha vissza nem térő alkalom ez, hogy meghallgassunk két magyar művészt, akik nemcsak vérszerinti testvérek, de testvérek a zenében is. Találkozni fog itt a koncertek két legnépszerűbb szólóhangszere: a hegedű és a zongora, a lemagasabb fokon. […].

M. Cs.”


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12472019-01-21 13:41:32

KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA, 1973.03.11.:



Mózsi István clevelandi hangversenyén bemutatót ad hangversenykörútjának programjából



A Clevelandben élő, kiváló magyar zongoraművész s zeneszerző, Mózsi István március 11-én, vasárnap délután 3 órai kezdettel a CLEVELAND MUSIC SCHOOL SETTLEMENT AUDITORIUM-ában (11125 Magnolia Drive, University Circle) zongorahangversenyt ad.

Mózsi István, akinek előadói tudását, művészi stílusát és alkotásait nemcsak a clevelandi magyarság, hanem Cleveland egész zeneértő közönsége ismeri, hangversenyével ritka élményben részesíti a zeneszerető közönséget, egész estét kitöltő hangversenyén a következő műveket adja elő:



1. Johann Sebastian Bach: „ CHROMATIKUS FANTÁZIA ÉS FÚGA".

2. Wolfgang Amadeus Mozart: "C-MOLL FANTÁZIA".

3. Frederic Chopin: „A NEGYEDIK BALLADA".

4. Liszt Ferenc: „MEFISZTÓ KERINGŐ”.

5. Claude Debussy: „FEUX D'ARTISTE”.

6. Igor Stravinsky: "DANCE INFERNALE", “BERCEUSE", "FINALE” a „Tűzmadár” c. balettből.



*

[…] Mózsi, István márciusi hangversenye tulajdonképpen része annak az előkészületnek, amellyel Mózsi István európai műsorát dolgozza ki és állítja össze. Ezen a nyáron, ugyanis, Mózsi István európai hangversenykörútra indul, hogy eleget tegyen felgyülemlett meghívásainak. A felsorolt művek bemutatót adnak az európai programból. […]”



KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA, 1973.03.25.:



Mózsi István zongoraművész európai körútra készül



           Mózsi István neve jól ismert az amerikai magyarság előtt, különösen a keleti partvidéken élők gyönyörködhettek többször művészi játékában. De nem felejtette el nevét Európa sem, minek bizonyítékaként nemrég az a megtiszteltetés érte, hogy a németországi Baden-Badenből meghívást kapott egy európai hangverseny-körútra.

          Mózsi István a boldog béke utolsó évében, 1913-ban született Bécsben. Zenei tanulmányait Pozsonyban kezdte, majd a Prágai Zenei Konzervatóriumban nyert oklevelet. A pozsonyi Nemzeti Színház karmestere lett, és a rádió szóló zongoristája. Hangversenyezett Németországban, Ausztriában, Csehszlovákiában és Magyarországon, majd az Egyesült Államokban.

          A második világháború után a németországi Karlsruhe-ban tanít a Zenei Konzervatóriumban. 1951-ben Amerikába költözik és Clevelandben telepszik le. Azóta is a clevelandi zenei élet egyik vezető egyénisége, a Clevelandi Zeneiskolának 10 éve tanára.

          Nemrég Clevelandben zsúfolt nézőtér előtt tartott nagysikerű hangversenyén három legkedvesebb zeneszerzője, Bach, Mozart és Chopin műveit valóban bravúrosan adta elő, de a még műsorán szereplő Liszt, Debussy és Stravinszky művek előadásával is bizonyította magas zenei technikáját. Igazi művészi játékával tökéletesen kifejezte a zenei tartalmat. Ma, 60 éves korában is megtartotta fiatalos technikáját, de játéka még erőteljesebb, mint 20 évvel ezelőtt.

          Jelenleg sokat gyakorol európai hangversenyére. Körútjának első állomása Luxemburg, ahol Európában élő hegedűművész öccsével készül találkozni. Első együttes hangversenyükön Beethoven-Brahms hegedű-zongora szonátája szerepel műsorukon.

          […] Akik már évek hosszú során át élvezik Mózsi István játékát, […] méltányolják elmélyült, kiforrott, megfontolt előadásmódját, melyben nemcsak kitűnő technikájával, de a művészszív igazi átélésével, a lélek magasbaszárnyaló hangjaival ejti rabul hallgatóságát.



P. G.”



KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA, 1974.01.13.:



M. Cs.

          „Látogatás Mózsi Istvánnal



          Mózsi István nemcsak legnagyobb, de elmondhatom, hogy legszerényebb művésze is Cleveland magyarságának. Múlt nyáron európai hangversenykörúton járt, ahol hegedűművész öccsével, Mózsi Aladárral együtt hódították meg a német és francia zenekedvelők szívét.

          Mózsi István most új hangversenyre készül. Ezúttal itt, Clevelandben, január 13-án, vasárnap délután 3 órakor a Cleveland Music School Settlement koncerttermében (11125 Magnolia Drive) tart önálló zongoradélutánt. Ebből az alkalomból kerestem fel, hogy érdeklődjem új koncertje programjáról, nyári turnéja sikeréről és további terveiről. Bevallom, egy kicsit az önzés vezetett hozzá, mert reméltem, hogy hallok valamit csodálatos művészetéből.



          Mózsi Istvánt nem kell külön bemutatni Cleveland és környéke zenekedvelő közönségének. Nemcsak mi magyarok, de az amerikai zenerajongók is ismerik és méltányolják művészetét. Múlt tavasszal Clevelandben tartott zongorahangversenyén zsúfolásig megtelt a terem és azt hiszem, január 13-i hangversenyét is nagyon sokan várják türelmetlenül, velem együtt.

Első kérdésem következő hangversenyének műsorára vonatkozott.

          — A hangverseny első fele komoly lesz — kezdte a művész — a második fele inkább szórakoztató. Első számnak Johann Sebastian Bach fisz-moll Toccata-ját fogom játszani, aztán Chopin h-moll szonátája következik, ami egy négy részes, hatalmas mű. Erre kaptam a legjobb kritikát most nyáron Németországban. Ezután Liszt Ferenc három koncertetűdje lesz műsoromon, ezek olyanok, mint a Liebesträume, csakhogy sokkal nehezebbek és sokkal szélesebb vonalon. Johann Strauss Denevér című operettjének melódiáira írt egy Amerikában élő zongorista, Kovács István egy úgynevezett parafrázist. — variációkat. Ezzel fejezem be a műsort.

          — Eddig sajnos, még csak egyszer volt alkalmam hallgatni játékát, mivel alig egy éve lettem clevelandi lakos. Akkor Lisztet játszott, méghozzá olyan művészi tökéllyel, azt hiszem, Liszt Ferenc maga sem adhatta volna elő darabjait mélyebb átérzéssel. Szeretném tudni, ki a legkedvesebb zeneszerzője, és kinek a műveit játssza legszívesebben?



          — Természetes már gyermekkoromtól kezdve a legkedvesebb zeneszerzőm: Liszt Ferenc. A másik Chopin, de mindegyikünk tanítómestere Bach, akit mind Chopin, mind Liszt nagyon szeretett.

          — Bartók Béla például, akit a külföld hamarább elismert, mint saját honfitársai, pedig igazán a magyar lélek mélyéről fakad minden műve, szerepel-e néha műsorán?

          — Majdnem minden műsoromon szerepel. Most készülök például a németországi hangversenykörútra, ahol Bartók Mikrokozmoszából játszom. De a Music Settlementben, ahol tanítok, minden tehetségesebb gyerekkel játszatok Bartókot, főleg a Gyerekdarabokat. A Mikrokozmosz a legjobb bevezető a huszadik század zenéjébe. Különösen az ötödik és hatodik füzetben koncertmotívumokat tartalmaznak a Mikrokozmosz tételei.

          — Most talán beszéljen a nyári hangversenykörútról.

          — A nyári hangverseny még most is úgy tűnik nekem, mint egy álom. Sose gondoltam, hogy 60 éves leszek, mikor egy jetre ülök, hogy 6 óra 50 perc alatt New Yorkból Frankfurtba repüljek. Ott várt növendékem, aki hangversenyeimet rendezte és elvitt Baden-Badenba. Ugyanott viszontláthattam az öcsémet, akit 28 éve nem láttam. Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár.

Mikor a művész öccsével való találkozásról beszélt, hangja megcsuklott a meghatottságtól. Igen, ehhez a találkozáshoz nem kellett kommentárt fűznie. Majd így folytatta a beszámolót:

          — Luxemburgban tartottuk az első hangversenyt, ahol Beethovent. Caesar Frank és Chopin szonátáit játszottuk. Második nap Liszt Esz-dúr koncertjét adtam elő a Baden-Badeni filharmonikusokkal. Nagyon jó kritikákat kaptam. Utolsó Baden-Baden-i hangversenyünkön is Beethovent, Chopint és Caesar Frankot játszottunk, melyre a német újság azt írta: kamarazene a legfelsőbb régiókban. Sajnos, ennek is vége lett, de öcsémmel új hangversenykörútra indulunk: Spanyolországba, Svédországba, Belgiumba, Németországba. Ezek a jövő terveim. Meg kell említenem, hogy különösen a francia közönség milyen halálos csendben hallgatott végig egy-egy előadást, hogy utána annál nagyobb tapsban törjenek ki. Ritmusban tapsoltak, mint megtudtuk, ott az a “vastaps”. De a német közönség ellen sem lehet panaszunk és az újságok kritikái ellen sem.

          A kedves, szívből jövő beszámoló után kérésemre Mózsi István leült a zongorához és eljátszotta Liszt három koncert-etűdjét, majd a parafrázist a Denevérből. A zongora csak egyetlen hangszer, de Mózsi István egész hatalmas zenekart szólaltat meg rajta. Ha az újság betűin nem is lehet a hangokat közvetíteni, de a Clevelandben élő szerencsések vasárnap, 13-án délután meghallgathatják. Mind Liszt halhatatlan muzsikájának minden szépségét, mind Strauss Denevérjének minden színét, vidámságát igazi művész előadásában hallani: olyan feledhetetlen élményt ígér, amit nem szabad senkinek elmulasztani.

          Látogatásom igen kedves jelenettel zárult. A művész még a zongoránál ült, mikor megérkezett lánya, Marika, veje Hokky István és 4 gyönyörű gyermekük: a 11 éves Károly, a 9 éves István, a 6 éves Péter és a 4 éves kis Kriszti. Mind a négy gyerek egy hang nélkül rohant hozzám, megcsókoltak és utána leülve néma csendben várták meg, míg a nagypapa befejezi játékát. Csak akkor mentek oda hozzá, hogy őt is csókjaikkal üdvözöljék. Szép példát mutattak rá, hogyan kell egy koncertet hallgatni: néma csendben és teljes figyelemmel.

          Én pedig remélem, és azt hiszem, velem együtt még nagyon sokan, hogy vasárnapi hangversenye után és európai körútja előtt újra hallgathatjuk büszkeségünket és nagy művészünket: Mózsi Istvánt.”


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12462019-01-21 13:35:42

MAGYARSÁG, 1968.09.20.:



Rádió Gála Bál Clevelandban

Cleveland városában nagy társadalmi esemény készül,

1968. szeptember 28-án, szombaton este 7 órakor a HOTEL STATLER HILTON legnagyobb báltermében lesz az immár szokásossá vált RÁDIÓ GÁLA BÁL, — ezúttal a harmadik — Szappanos Ferenc és felesége Barbara rendezésében. — A közkedvelt “Szappanos-rádió” minden vasárnap 11-től 12-ig hallgatható Cleveland és környékén a WDOK-FM, 102.1 mc. állomáson!

A bál műsorán szerepel Kovács Apollónia, a híres rádió-televízió énekesnő és Kakocsi Sándor magyar nótaénekes, — valamint Bodnár Margit, és Mózsi István zongoraművész, Wayne Mark műsorvezető. — Király Ernő cigányzenekara és a Johnny Singer's tánczenekar játszik. […]„



SZABADSÁG, 1971.11.26.:



ÜNNEPSÉGEK ORSZÁGSZERTE - CLEVELAND, OHIO



Cleveland magyarsága az idén is megünnepelte az 1956-os szabadságharc évfordulóját, amely a Statler Hotel “Windsor” termében került megrendezésre november 7-én délután 4 órakor nagyszámú közönség jelenlétében. […]



Mózsi István és felesége — ez a kitűnő művészházaspár — két műsorszámmal is szerepelt: négykezesben Brahms műveket adtak elő, majd Mózsi Etelka Kacsóh Pongrác: Késő ősz van és Rákóczi kesergője című dalait énekelte művészi átérzéssel, hatalmas sikerrel.  …..”



KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA, 1972.09.03.:



A SZENTISTVÁNI EZREDÉV ÜNNEPSÉGSOROZATA



Hosszú és gondos előkészítés után Szent István királyunk és a magyar kereszténység millenniumának ünnepségsorozatát lebonyolította, és befejezte a szervezést vállaló papi rendezőség. A clevelandi katedrálisban szentmisével és utána díszvacsorával ért véget az ünnepségsorozat. […]



A youngstowni Szent István ünnep



A millenniumi ünnepek második mozzanata a youngstwoni Szent István ünnep volt. A Szent István szobor mellett ez alkalommal avatták fel a ferences atyák a szentistváni országépités és a magyar államszervezés letagadhatatlan elsőségének művészi és megkapó bizonyítékait, a szobor mellett felállított két falba épített vármegyei címereket, a szentistváni vármegyerendszer bronzbaöntött címereit. […] A művészi műsort Mózsi Etelka adta, aki Mózsi István zongorakíséretével az elszakított területek himnuszait énekelte el. […].



Ünnepi szentmise a katedrálisban



[…] A szentmise az amerikai Himnusz és a magyar Himnusz eléneklésével ért véget. A szentmise áhítatát Mózsi István zongoraművész orgonára írott zeneműve és Kiss János karnagy zeneműve emelte. Mindkét alkotás ez alkalommal került először bemutatásra. Mózsi István zeneművét Mózsi Etelka énekszáma illusztrálta.



Szent István díszvacsora



[…] Az amerikai Himnuszt Bodnár Margit, a magyar Himnuszt Buzáné Ormay Ildikó énekelte, mindketten Mózsi István zongoraművész kíséretével. Asztali áldást Elek Áron református püspökhelyettes adott. […]”


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 8102019-01-18 23:13:31

184 éve született Cesar Antonovics Kjui orosz zeneszerző, az „Ötök” tagja, később hadmérnök (1835. január 18. – 1918. május 26.)

 



«Január 18-án százhuszonöt éve (szerző a cikket 1960-ban írta, megj. A.), hogy a vilnai gimnázium francia nyelvtanárának, Antoine Cuinak házában fiúgyermek született, akit a zenetörténet Cézár Antonovics Kjui néven ismer, mint az új orosz iskola nagy „Ötök”-nek tagját.



Élete eleinte ugyanúgy alakult, mint a legtöbb kortársmuzsikusé. Korán kezdi zenei tanulmányait, 10 éves kora óta zongorázik. Az első benyomást Chopintől kapja, akinek sokáig hatása alatt áll. Néhány hónapig Moniuszko tanítványa; tőle a zeneszerzés alapjait tanulta. Ettől kezdve Szentpétervárott tanul előbb mérnöki, majd hadmérnöki akadémián. Ez utóbbiban, tanulmánya végeztével, tanár marad hosszú éveken át (tábornoki rangban vonul nyugalomba.) Hadmérnök hallgató korában találkozik Balakirevvel, aki megismerteti őt a korszak legoroszabb zeneszerzőjének, Glinkának muzsikájával.



1857-ben éri a Chopin utáni legnagyobb zenei benyomás, ismeretsége Dargomizsszkijjel, akinek sajátos ariózus-deklamatorikus vokális stílusa egész későbbi munkásságára döntő befolyással van.



Ezektől az évektől kezdve egyre inkább háttérbe szorul a katonai-mérnöki-pedagógiai tevékenysége s középpontivá válik a zenei, zeneszerzői, később a zeneesztétikai, zenekritikusi. 1857—58-ban megírja a Kaukázusi fogoly című operát (Puskin után szabadon megírt librettóra), mely — 1881-82-ben átdolgozta — mindvégig legsikeresebb darabja marad. Ezt hosszú sorban követik az operák. Különös előszeretettel használ fel francia, vagy francia novellák, regények alapján írt librettókat (Hugó, Maupassant, Mérimée, Dumas), de gyakran választ témát az orosz irodalomból is, főleg Puskin műveiből (pl. a Kapitány lánya). Egy felvonásnyi balettmuzsikát is ír a Muszorgszkijjal, Rimszkij-Korszakovval és Borogyinnal közösen tervezett Mlada című balett-operához.



Az operaszerzői tevékenység mellett legjelentősebb a dal termése. Kamara művek, kis zongoradarabok, zenekari művek (köztük legismertebb műve: a Tarantella. 1859) jelzik munkásságát; elsősorban a kor stílusára jellemző miniatűr szalondarabok.



Ő fejezte be a haldokló Dargomizsszkij kívánságára annak Kővendég című operáját s többek között ő is írt egy befejezést Muszorgszkij Szorocsinci vásárjához, amelyet meg is hangszerelt.



Ma már azt kell mondanunk. hogy kompozíciói nem jelentősek, sem dallamvilágukkal, sem formálásukkal nem hívják magukra a figyelmet, sőt a sajátos nemzeti hang is — amely a korszak orosz muzsikusait az európai zeneszerzők sorának élvonalába emeli — szinte teljesen hiányzik életművéből. Miért tartjuk hát mégis számon, mivel vívta ki helyét, mivel sikerült nevét fenntartania?



Az orosz közélet az elmúlt század második felében, lényegiben francia minták után alakult. Francia volt a művelt társalgás nyelve, francia irodalom volt a divatos, zenében is a francia nagyopera jelentette az egyetlen lehetséges irányzatot. Ebbe a nyugatot utánzó légkörbe tört be az új. orosz nemzeti muzsika gondolatával először Glinka, majd néhány fiatal muzsikus, akik egymással összefogva küzdöttek az orosz nemzeti zene megvalósításáért. Az „Ötök:” Borogyin, Balakirev, Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov és Kjui.



Kjui, zeneszerzői tevékenysége mellett, jelentős kritikai munkásságot is folytatott. 1864-től kezdve tizenhárom éven át állandó zenekritikusa az egyik pétervári újságnak, és ezután is gyakran és sokfelé ír cikkeket az új orosz zene érdekében, egyszerre propagálva benne a hazai, nemzeti muzsikát és az új modern zenét, az orosz mellett a leghaladóbb, legújabb nyugatit is felismervén, hogy a kettő egymás nélkül sem fejlődni, sem közönségsikert elérni nem tud. Kjui kritikai munkásságát, propagátori tevékenységét nemcsak hazáján belül, hanem az országon kívül is gyakorolta.



Két jelentős cikkgyűjteménye látott napvilágot Párizsban is, és ki tudja, nem ezek az írások hívták-e fel pl. az ifjú Debussy figyelmét az orosz muzsikára, melyből — tudjuk - mily sokat merített.»

 



Székely András



MUZSIKA, 1960. 1. (3. Évfolyam, 1. szám)


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12452019-01-18 10:05:02

Az alábbi felvételek sajnos nagyon rossz minőségűek, de legalább léteznek:



Stephan Mozsi - Chopin Scherzo #1 in B minor



Stephan Mozsi - Hungarian Rhapsody #11 in A Minor



Egyik tanítványa (James Szorady) a következőképpen ír róla:



„Azok, akik emlékeznek közülünk az ohiói South Euclidban található Szent Gergely Nagytemplomra, talán emlékeznek a templomi orgonista és helyi zongoravirtuóz Mózsi István úrra. Mind ő, mind felesége sok évig tanított zongorát, és tanítványukként szeretettel idézem fel emlékezetemben Mózsi Istvánnak a templom alagsorában tartott zongoraestjeit. Ezek általában azzal végződtek, hogy Liszt és Chopin tolmácsolásával káprázatos bemutatót tartott nekünk virtuóz zongoratudásából. Józsi fia volt olyan kedves, hogy megosztott néhány videót, amelyeket apja a 70-es évekből hagyott hátra. Egy régi Sony B&W beta felvevővel készültek (ennek tudható be a videók minősége). Remélem, ezek a videók most eljutnak mindegyikünkhöz, akik már idősek vagyunk, akik emlékeznek e nagyszerű zenei napokra, amelyeket mindannyian élveztünk. […].”


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12442019-01-17 19:05:00

Következő művészünkről egyetlen nyelven sem találunk Wikipédia-oldalt. Neve véletlenül keltette fel érdeklődésemet, egy másik, tőle független téma kapcsán.



A korabeli írások alapján megpróbáltam róla egy szerény Wikipédia-oldalra való információt összegyűjteni:



Kapcsolódó kép



MÓZSI ISTVÁN, zenepedagógus, zongoraművész és zeneszerző 



(Bécs?*, 1913.02.15.-South Euclid, Cuyahoge County, Ohio, USA,1980.12.07.)



          Zenei tanulmányait Pozsonyban kezdte meg, majd a Prágai Zenei Konzervatóriumban nyert oklevelet. Tanára, Karel Hoffmeister  zongoraművész és zongorapedagógus, 1937-ben a legkiválóbb tanítványának minősítette. (Mózsi István öccse, Aladár, egyébként ugyancsak a zenei pályát választotta, híres hegedűművész lett, zenét is szerzett, és egy ideig a Michigani Állami Egyetem vendégtanára volt.)



          Tanulmányai befejezése után Mózsi István a pozsonyi Nemzeti Színház karmestere és a rádió szóló zongoristája lett. Hangversenyezett Németországban, Ausztriában, Csehszlovákiában és Magyarországon, majd az Egyesült Államokban.

          A második világháború után a németországi Karlsruhéban tanított, a Zenei Konzervatóriumban. 1951-ben Amerikába költözött, és Clevelandben telepedett le. Ott a Clevelandi Zeneiskola (Cleveland Music School , 11125 Magnolia Drive, University Circle) tanára és a clevelandi zenei élet egyik vezető egyénisége volt.



          1973-ban Németországból európai hangversenykörútra kapott meghívást, amelynek eleget is tett. Különösen a francia, de a német közönség körében is nagy sikert aratott. 1979 tavaszán fivérével együtt - a Yomiuri Nippon Symphony zenekar meghívására - Tokyoban adott három hangversenyt Liszt Ferenc műveiből, zenekari kísérettel.



         Mózsi István sohasem tagadta meg magyar voltát, és e tény bizonyos mértékig zenei karrierje kiteljesedésének is útját állta. Szűkebb hazája, a Felvidék elszakításába sohasem nyugodott bele. Gyermekeit Amerikában is magyarnak nevelte. Kapcsolatát a clevelandi magyarokkal folyamatosan ápolta, rendezvényeiknek feleségével, az énekművész és zongoratanár Mózsi (sz. Kucsera) Etelkával állandó szereplője volt.



         Zeneszerzői munkásságáról nem sokat tudunk. Rendszeresen orgonált templomokban, ahol egyik - orgonára komponált - művét is előadta. Szerzeményei címéről, azok fellelhetőségéről azonban nem állnak rendelkezésre elérhető adatok. 



         Kedvenc zeneszerzője Bach, Mozart Chopin és Liszt volt, de Bartók műveit is szívesen játszotta, a legtehetségesebb tanítványai által előadandó zeneművek közé Bartók szerzeményeit mindig beiktatta.



         67 éves korában hunyt el, álmában, váratlanul. Közvetlen családtagjai, felesége, három gyermeke, György, József és Mária, leányától származó 4 unokája - Hokky Károly, István, Péter és Krisztina -, öccse, Aladár, és a clevelandi magyarság egésze gyászolta.  



* Egy korabeli újságcikk szerint nevezett szülővárosa Bécs. Ugyanakkor Mózsi István elhalálozási adatai között születésének helyeként a „Cseh Köztársaság” (!?) szerepel. Tekintettel arra, hogy Mózsi István Pozsonyban kezdte meg zenei tanulmányait születési helye feltehetően Pozsony, de – ha nem - ifjúkora mindenképpen Pozsonyhoz köthető.


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12432019-01-15 08:39:13

E témához kapcsolódóan még bátorkodom megosztani a Kassai István művész úrtól, az 1232—1242. sz. bejegyzésekben ismertetett zeneművek egyik, de a kevéssé ismert vagy nem érdemük szerint méltányolt zeneszerzők munkáinak általában is elhivatott tolmácsolójától kapott, alábbi információt:



Széchényi Kálmán könyvet írt németül a művészetkedvelő és zeneszerző Széchényiekről. 200 példányban jelent meg Németországban. Komoly, szép, alapos munka, rengeteg képpel és CD melléklettel (ld. az 1232. sz. bejegyzésben):



https://berzsenyi.org/hirek/in-eine-bessre-welt-entruckt-die-grafen-szechenyi-von-sarvar-felsovidek-und-die-holde-kunst-250-jahre-musikgeschichte/



Remélhetőleg e könyv egyszer - akár a magyar állam kultúrára fordítandó eszközeiből finanszírozottan - magyarul is megjelenik, hiszen az abban foglaltak is a magyar történelem részét képezik.


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12422019-01-15 07:25:28

Képtalálat a következőre: „Széchényi Gisa”



Széchényi sz. Haas von Teichen Gisa (1890-1945), az első nő, aki filmzenét szerzett



Gisa, Széchényi Ferenc dédunokájának, a tengerésztiszt Gyulának a felesége, 1890-ben Bécsben született, és 1945-ben Bécsben hunyt el. Gisella bárónő a nagyiparos báró, Philipp Haas von Teichen leánya volt. A gyönyörű Gisa Haas von Teichen tehetséges komponista volt, és nagyon jól zongorázott. Mesélik, hogy hódolói egy hegytetőre felcipeltek egy zongorát, amelyen azután ő játszott.



Gisa zenét komponált apja Abendsonne (Alkonyat) c. melodrámájához, amelyet először 1911.4.6-án a Bécsi Városi Színházban (Wiener Bürgertheater) Mária Terézia és Mária Jozefa főhercegnők, Mathilde von Sachsen hercegnő, Franz Salvator főherceg és a főnemesség számos képviselője előtt mutattak be, nagy sikerrel.



Az Abendsonne c. melodrámát 1917-ben meg is filmesítették. A némafilmet zongorakísérettel mutatták be. A zene igen sikeres volt, a bécsi sajtó 1917-ben a film premierjéről a következőt írja: „Széchényi-Haas grófné gyönyörű, szívből jövő zenével járult hozzá.”



Széchényi Kálmán és Kassai István"



Ezzel zárul a Széchényi dinasztia zeneszerző tagjaitól származó zongoraművek ismertetője. Minél többet hallgatom az egyes darabokat, annál nagyobb örömömet lelem bennük. Mindenkinek jó szívvel ajánlom figyelmébe ezt az értékes és ritka felvételt.


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 8072019-01-14 19:52:29

95 éve hunyt el gróf Zichy Géza magyar író, zongoraművész, zeneszerző és politikus.



(1849. július 23. – 1924. január 14.)



 



[…] «Gróf Zichy Géza emlékezete.»[…]



Írta s a Magyar Tudományos Akadémia 1924. december 15-én tartott összes ülésén felolvasta Kozma Andor t. tag.



(részlet)

 



[…] «Tekintetes Akadémia!



„Nincs nagyobb fájdalom, mint boldog időkre emlékezni a nyomorúságban."  



És még sincs szebb fájdalom, a nyomorúságban sem, mint örökre tovatűnt nemes alakot idézni vissza emlékezetünkbe.



Ezt a legszebb fájdalmat vállaltam magamra a Tekintetes Akadémia megtisztelő felhívása folytán s

szeretettel mélyedtem el abba a nekem igen kedves feladatba, hogy gróf Zichy Géza elhunyt tiszteleti tagtársunk emlékezetének áldozzak.



A reá való emlékezésnek szép fájdalmát szeretném megóvni ama legnagyobb fájdalomnak keservétől, melyet a boldog időkre emlékezés a nyomorúságban vergődőknek okoz. De hiába hallgatnám el, amit minden magyar szív érez. Le kell azzal előbb röviden és zordonan számolnom, hogy aztán a keserv sötét árnyékából megkönnyebbülve meneküljünk a magyar főúri lantos emlékezetének tiszta fényébe.



Ő maga is hamar leszámolt a szörnyű időkkel. Megérte még azt az ezeréves nemzethez nem méltó belső romlást, mely minden külső ellenségnél vadabb rohammal hozta ránk a rút katasztrófát. A roham félelmes volt, de ő megállta, mert félni nem tudott. Megundorodni azonban a szennytől, mely imádott nemzetén végig sepert, tudott. Megvetni mindent, ami aljas, szintén tudott. Ha ifjabb korában éri vala nemzetének veszedelme, fél-kézzel is tudott volna küzdésre kelni a magyar becsületért és jobb jövőért. De hetven éves korán túl érte az, amin büszke lelke fellázadt. Ilyenkor, „jó lehet a lélek kész, a test erőtlen.” Teste, mely pedig acélos, karcsú, magas előkelőségében méltó volt dalos, ábrándos, de mégis ritka erős lovagi lelkéhez, nem bírta tovább. Mikor már minden személyes veszedelmet és injuriát töretlenül kiállt, a kitombolt förtelmes vihar után a test megtörött. Aztán, csak a hívő keresztény lélek erejétől éltetve, tudott panasz és félelem nélkül szenvedni még néhány évig. És tudott meghalni bátran, mert „aki hisz, ha meghal is él.”



Az evangélium szerint „nem úgy jön el Isten országa, hogy azt az ember eszébe vehetné.” De ellentmondást nem tűrő sugallat bennünk, hogy az a szent titok, mely a szenvedésekben kihunyt földi élet után az emberi lélek örök sorsát takarja, csak jót rejthet sűrű fátyolába. Csak a kiszenvedett siratóinak kegyetlenség a halál, magának a halottnak kegyelem. Gróf Zichy Gézának, a költőszívű büszke magyar főúrnak bizonyára az volt. Elképzelni is fájdalmas, mit érezne ő, ha a szerencsétlen világháború és a szégyenletes forradalmak szörnyűségei után még azt a kínos, reménysorvasztó, erkölcspusztító nemzeti nyomorúságot is meg kellett volna élnie, amelyben a haza már egy végtelenségnek tetsző lustrumon át tengődik.



Az a csodálatos, nagy benső ellentmondás kínjától terhes érzésem van, hogy éppen ama legjobb, legnagyobb elhunyt magyarok haláláért kell leginkább áldanunk az Isten jóságát, akiket legkeservesebben siratunk.



Ugyanezt a fájó megnyugvást fejezte ki Vargha Gyula kitűnő költőtársunk abban a szép szomorú versében, melyet virágul tett le gróf Zichy Géza ravatalára:

 



„A jóságos szemek lehunytak,



Talán, mert nézni már meguntak.



A szem, mely új fényt vár amott,



Mért nézzen itt sötét romot?”



 



Ám, ha a földöntúli élet titkát az emberész nem is éri fel, a hű emlékezés erejével vissza tudja idézni az örökre elköltözött feledhetetlent. Nem a kiszenvedi halottat, hanem azt a még reményteljességben ragyogó, nemes élő alakot, akinek homlokáról sugárzik a tiszta gondolat, ajkáról árad a férfias dal s kezének bűvös erejű érintésétől érces zengésekre zendülnek a húrok.



Így jelen meg gróf Zichy Géza emlékezetem távlatában.[…]



 



MTA Elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek



19. kötet



1925. 1. szám.


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12412019-01-14 16:56:36

Képtalálat a következőre: „Széchényi Andor”



Széchényi Andor (1865-1907)



Andor (András), Széchényi Ödön Almay Irma bárónővel kötött, első házasságából származó fia.  1865-ben született Pesten, és 1902-ben hunyt el Nieder-Ollwitzban.



Minden bizonnyal forróvérű fiatalember volt. Andor ifjú éveiben négy pisztoly- és hét kardpárbajt élt túl. 1888 és 1890 között a déltengeri szigetekre utazik, majd 1891-től 1893-ig Szomáliába, később Oroszországon, Perzsián és Indián át Kínába. Úti beszámolói az Osztrák Földrajzi Társaságnál jelentek meg. Andor kormányozható léghajókkal repülési kísérleteket is tett.



Táncokat komponált zongorára, 1889-ben jelent meg a „J. Engelmann Wien” kiadónál  a „Gedanken-Walzer” („Keringő gondolatok”), az „Ein Marsch mehr!” (Még egy induló!) és a „Tritsch-Tratsch-Polka”.



Andor nemcsak a pisztollyal és a karddal bánt jól, hanem jó zongorista is volt. Az „Ein Marsch mehr!” (Még egy induló!) c. szerzemény témája az apja által komponált Hableány gyorspolka augmentált, lassított változata: a szerző a kíséret állandó lengőbasszusai („walking bass”) által úgyszólván megakadályozta, hogy a pompózustól eltérő karakterrel lehessen előadni a darabot. Andor nyilvánvalóan nem volt az üres szavak barátja. Tritsch-Tratsch-Polkája leplezetlenül rokon a Magyarországon „Szamárinduló”-nak nevezett Bolhakeringővel (angolul: Flea Watz). A Keringő gondolatok iróniamentes, bensőséges vallomás.



(Folytatom.)


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12402019-01-13 22:41:11

Képtalálat a következőre: „Félicie Széchényi”



Széchényi sz. Szentgyörgyi Horváth Felícia (Félicie) (1838-1920)



Felícia, Széchényi Ferenc unokájának, Gábornak a felesége, 1838-ban, Pesten született és 1920-ban Hegyfalun (Magyarország) hunyt el. Apja, Horváth Antal huszárezredes volt, anyja Orczy Paulina bárónő. Felícia 1873-ban, házasságkötése után 14 évvel adott életet Eugénia nevű leányának.



Felícia a „Herzblatt” (Szívecském), a „7 Uhr früh” (Reggel 7-kor) és a „Dorette” c. polkáját a „Musikdruckerei von Jos. Eberle” bécsi kiadónál publikálta. Az Eberle Kiadót 1873-ban alapították, és a céget kb. 1890 óta Waldheim Eberle jegyzi. E szerzemények tehát valószínűleg 1873 és 1890 között keletkeztek. Felícia e darabokat leánya megszületésének az évében vagy valamivel később komponálta, nyilvánvalóan az anyai boldogságtól lelkesülten. Az „Immer lustig” (Mindig vígan) 1914-ben jelent meg a „Max F. Aichwalder Musikalienhandlung und Verlag Wien” zeneműkereskedő és kiadó cégénél.



Felícia mindegyik tánctétele kiválóan sikerült, dallamgazdag, életteli, hangulatos darab, ezért döntöttünk úgy, hogy a CD-t ezekkel indítjuk.



(Folytatom.)


A nap képe • 21182019-01-13 14:47:21

ERIC SATIE



(1866-1925)



Képtalálat a következőre: „sATIE SPORTS ET DIVERTISSEMENTS”



„LEMEZ



          Áldott magány.



          Három vonallal fölrajzolható a portréja, szakáll, cvikker, keménykalap. Erik Satie, a zeneszerző. Aki ennyire különbözik embertársaitól, arra könnyű rámondani: különc. Nem tud észrevétlen maradni, nem tud elvegyülni, nem tud jellegtelen zenét komponálni. A különc az utókornak dolgozik. A drága utókornak, amely a múltból csak a különcökre kíváncsi, de csak a múlt különceire kíváncsi, hogy aztán összecsapja kezét, és sápítozzon, jaj, ma már kihalt a nagyság a világból. Satie élt, csöndben és különösen, mulattatta az utcagyerekeket, írogatta a zenéit; estére, később már délre lerészegedett, és nem történt meg vele a csoda. Legfeljebb az a csodálatos, hogy mája 59 évig bírta.

          Átlagos különc után nem marad más, mint néhány furcsa történet. Satie például a világháború alatt bemenekült egy óvóhelyre, ahol levette a kalapját, és udvariasan így köszöntötte az odabent szorongókat: »Jó estét. Azért jöttem, hogy önökkel együtt haljak meg.«



          Egy másik történet szerint, amikor végleg összeveszett szerelmével, kihívta a rendőrséget, hogy szabadítanák már meg ettől a fölöslegessé vált embertől.

          Átlagos különc történetei egy generációt érnek meg. Satie történeteit a zenetudomány kutatja. A különc különös zenéje ma divat. Joggal. Finom kis zongoradarabok, rövidek, sűrűek, és mégis könnyedek. Az új Satie-lemez hatvanegy percére hatvan zeneszám került. Átlagosan egy perc és egy másodperc hosszúak a művek. Ahhoz képest elég sok dolog fér beléjük. Keringő, nyitány, a rózsakeresztesek, sport és egyéb szórakozások, a kötéltáncos, golf, karnevál, tűzijáték, tenisz, Párizs és a tengerpart. Játék az élet. Nem gonosz és nem kegyetlen, csak magányos játék. És nem is olyan nagydolog a halál.



Karamy Zoltán”



REFORM, 1997.VIII.5.



Eric Satie: Sports et divertissements


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12392019-01-13 14:25:18

Visszajelzést kaptam, hogy a Széchényi Kálmán gróf úrral készített interjú, azaz az 1237. sz. bejegyzésbe beillesztett link nem nyitható meg. Most ismét megkísérlem azt megfelelő technikával beilleszteni:



Interview Imre Széchényi 2015


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12382019-01-13 11:01:45

Folytatom a „SZÉCHÉNYI, EGY MAGYAR DINASZTIA ZONGORAMUZSIKÁJA” címmel kiadott CD tájékoztatójában található leírást:





Széchényi Ödön (Edmond) (1839-1922), a pasa, aki zenét szerez



"Ödön, Széchényi István és Crescentia von Seilern-Aspang grófnő fiatalabb fia, 1839-ben, Pozsonyban született, és 1922-ben, Konstantinápolyban hunyt el.



Ödön gyakran keltett életében feltűnést különös vállalkozásaival: 1862-ben kutyája társaságában, egy csónakban, a Dunán, Passauból Pestre evezett. Magyarországon megszervezte a tűzoltóságot, és Erkel Ferenc zeneszerzővel együtt 1864-ben Sakk-kört alapított. Ödön 1867-ben kifejezetten az adott célra tervezett, „Hableány” elnevezésű, dunai gőzhajójával vízi úton utazott Pestről a Párizsi Világkiállításra. Ezzel az útjával nagy figyelmet keltett. A „Hableány” a párizsi kiállításon aranyérmet nyert. 1874-ben Konstantinápolyba költözött, hogy Abul Aziz szultán udvarában tűzoltóságot állítson fel, ami a lehető legrövidebb idő alatt sikerült is neki. E szigorúan katonai szabályok szerint megszervezett tűzoltóságot a Hadügyminisztériumnak rendelték alá. E zászlóalj vezetője gróf Széchényi pasa lett. 1896-97-ben Széchényi Ödön kapcsolatban állt Theodor Hirzllel, aki egy cionista állam megalapításához a magas porta támogatását remélte. Hirzl arra kérte Ödönt, hogy teremtsen kapcsolatot a szultánnal, ami azonban nem sikerült neki.



Széchényi Ödöntől zongoraműveket és egy dalt ismerünk. A tűzoltózenekar számára komponált műveknek nyoma veszett.



A Cinfalván (Siegendorf, Burgenland) komponált, kéziratban megőrzött Marien Polka valószínűleg az első műve.



A Freudentöne beim Wiedersehen (Viszontlátási örömhangok) c. keringő a zeneszerzés technikájában már határozott fejlődést mutat, „Felsővidéki Ödön” művésznéven került kiadásra.



A Dieses Leben ist ein Prachtleben (Ez az élet gyöngyélet) c. darab egészen kiváló csárdás, amely úgy hangzik, mintha az ifjú Ödön időközben Mosonyi Mihálynál vett volna zeneszerzés-órákat.



A többi darab a hajósélethez kapcsolódik, ami magyarországi intézményesítése érdekében kifejtett tevékenységére utal. A kedvelt Schiffsverein Polka (Hajósegyleti polka) két kiadásban jelent meg. A Pull on! (Hajrá!) galopp, a Hableány polka (amely az édesvízi utakon, gőzhajón, Pesttől Párizsig megtett, utazását idézi fel) ugyancsak invenciózus darabok. A Regatta négyes címe kétértelmű, a darab zenei szempontból egy hat tételből álló quadrille. E szerzemények mindegyike 1863 és 1868 között jelent meg."



(Folytatom.)


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 8052019-01-13 09:36:13

153 évvel ezelőtt született, és 118 éve, fiatalon hunyt el



Kapcsolódó kép



 Vaszilij Szergejevics KALINNYIKOV, nagytehetségű, orosz zeneszerző.



          A Gerely naptár szerint 1866. január 13-án született, az Orlovszki Kormányzóságban található Vojnában, és 1901. január 11-én hunyt el, Jaltán.



          Rendőrtiszt fia volt. Apja, aki a helyi kórusban énekelt, és gitáron is játszott, fiát már korán zenetanulásra ösztönözte.  Az apának az egyházhoz fűződő jó kapcsolata révén a fiú a helyi papneveldében tanulhatott, ahol 14 éves korában már átvette a kórus vezetését.



          1884-ben Moszkvában folytatta zenei tanulmányait: Először a konzervatórium diákja volt, majd ösztöndíjjal a Moszkvai Filharmonikusok Zeneiskolájában, fagott szakon tanult tovább. Itt Iljinszkijtől és az autodidakta Blarambergtől zeneszerzés-oktatásban is részesült. (A családban egyébként - úgy tűnik – erősen öröklődött a zenei tehetség, mert Vaszilij legfiatalabb testvére, Viktor (1870-1927), szintén zeneszerző lett, főleg kóruszenét komponált.)



          Anyagi nehézségei miatt Vaszilij Kalinnyikov kénytelen volt egyszerre több színházi zenekarnál állást vállalni, fagotton, üstdobon és hegedűn játszott. A kemény munka  nagyon megviselte az amúgy sem erős fizikumú fiatalember szervezetét.  P. Csajkovszkij ajánlására 25 éves korában a Moszkvai Kisszínház karmestere lett, de lassan elhatalmasodó tüdőbaja arra kényszerítette, hogy lemondjon minden állásáról és délvidékre költözzék.



          Ekkor kezdett szorgalmasan komponálni. Kalinnyikov annak a generációnak sarja, amely Borogyint, a nagy romantikust vallotta mesteréül.



          Két szimfóniájával ígéretes, komoly zeneszerzőnek bizonyult. Előbb egy kantátával (Damaszkuszi Szent János) vonta magára a német zenekritikusok figyelmét, majd I. szimfóniájával, amelyet Bécsben (1898-ban), majd Párizsban (1900-ben) is nagy sikerrel játszottak. (Az I. szimfónia – kitűnő zenéjénél fogva – ma is műsoron van az orosz zenekaroknál, de II. szimfóniája szintén figyelemre méltó zenedarab). 



          Liszt hatása alatt szimfonikus költeményeket is írt (A nimfák, A cédrus és a pálma), majd Tolsztoj «Boris cár»-jához komponált zenét.  Írt egy nyitányt, Bylina címmel, továbbá zongoradarabokat, dalokat és kórusműveket. Maradt utána egy befejezetlen opera (címe: „1812-ben”) is, ennek csak a Prológusa készült el.



          Zenéjén keresztül Kalinyikov igyekezett bemutatni az orosz életet és az orosz tájakat. A 19. század végi orosz zene haladó realista táborát képviselte.



          Súlyos betegségének a Krím- félsziget enyhe klímája sem használt, és Kalinnyikov fiatalon, 35 éves kora előtt hunyt el, Jaltán. Kiadója, Jürgensen, a zeneszerző kéziratban hátra maradt műveit az özvegytől nem remélt, magas áron vásárolta meg, mondván, hogy a zeneszerző halála után azok értéke megtízszereződik.



Forrás:



Révai Nagy Lexikona



A Kalinnyikov műveivel megjelent MARCO POLO CD-k kísérőfüzetei



Kalinnikov: Symphony No.1 / Svetlanov NHK Symphony Orchestra (1993 Movie Live)



Vasily Kalinnikov - Tsar Boris - Ouverture


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12372019-01-12 18:18:25

Egy pillanatra megszakítom a „SZÉCHÉNYI, PIANO MUSIC FROM A HUNGARIAN DINASTY 1800-1920 c. albumhoz mellékelt információs füzet fordításának a közlését, mert érdekesebbnek tartom, ha Széchényi Imréről a Széchényi család Németországban élő tagja, Széchényi Kálmán, élőszóban nyilatkozik.Az alábbi interjú Széchényi Kálmánnal Széchényi Imrének egy korábban kiadott albumáról (Forgotten Compositions) készült:



https://www.youtube.com/watch?v=hBpeItxx3iQ



E topikban Széchényi Imréről még további, nevezetesen a 386.,387.,388.,389.,390., 391. sz. bejegyzések szólnak. Úgy tűnik, zeneszerzői minőségében Széchényi Imre számít a dinasztia legjelentősebb tagjának.



Németországban Széchényi Imre művei nagy elismertségnek örvendenek. Ezt bizonyítja az alábbi CD-jéről megjelent kritika is:



Képtalálat a következőre: „Bild: audio.max/MDG Gesang-Imre Széchényi: Lieder”



Gesang-Imre Széchényi: Lieder - BEWERTUNG: 5 Sterne (großartig)



Die CD mit Liedern von Imre Széchényi (1825-1898) lässt uns einen außerordentlich begabten Komponisten der Romantik wiederentdecken. Zu Lebzeiten wurde die Musik des ungarischen Adligen von Franz Liszt oder Johann Strauß aufgeführt.



Graf Imre Széchényi war im Hauptberuf ein hochrangiger Diplomat. Als österreichisch-ungarischer Botschafter hat er ab 1844 in Paris, Rom und Brüssel die Donaumonarchie diplomatisch vertreten. Sein privates Interesse aber galt der Musik, seit Széchényi als Kind am Wiener Hof von Privatlehrern auch in Klavierspiel und in Komposition unterrichtet worden war. Schon früh hat er Lieder und Klavierstücke geschrieben, später auch Streichquartette und Orchesterwerke.



WER | WIE | WAS



Titel Imre Széchényi: Lieder



Mit Katharina Ruckgaber, Sopran | Jochen Kupfer, Bariton | Peter Thalheimer, Csakan (Stockflöte) | Helmut Deutsch, Klavier



Label Audio.Max (MDG)



Bestellnummer AUD 903 2019-6



Französischer Auftakt



Die meisten der insgesamt 22 Lieder dieser CD sind Vertonungen französischer Dichter, darunter Victor Hugo,  Pierre Jean de Béranger oder auch Charles Guillaume Etienne. Sein Lied "La cendrillon" eröffnet das Album mit beeindruckender Klarheit und Einfachheit. Die Sopranistin Katharina Ruckgaber singt das Lied ungekünstelt, gleichzeitig mit großer Kunst. Dies liegt zweifellos auch am herausragenden Liedgestalter Helmut Deutsch, dessen detailliertes Klavierspiel das gesamte Album prägt und überstrahlt.



Zwischenspiel mit Stock



Nach den "Six Romances" kommt dann ein eher ungewöhnliches Instrumentarium zum Einsatz: die "Csakan", die ungarische "Stockflöte" ist im Duett mit der Sopranistin zu hören. Der Flötist Peter Thalheimer bedient diese besondere "Gehhilfe", die ihren Namen tatsächlich dem Umstand verdankt,  dass die Flöte in einen hölzernen Spazierstock "eingebaut" ist. Ein Exemplar dieser wohlklingenden musikalischen Kuriosität, die um das Jahr 1800 in Wien erfunden wurde, ist zum Beispiel im Berliner Musikinstrumentenmuseum ausgestellt.



Kunstlied



Nach diesem Zwischenspiel betritt der Bariton Jochen Kupfer erstmals die Bühne, ausgestattet mit dem Ehrentitel "Bayerischer Kammersänger" und ehemaliger Schüler von Dietrich Fischer-Dieskau. Kupfer ist für Széchényis eingängige Vertonungen deutschsprachiger Texte zuständig, darunter Gedichte von Eichendorff, Müller und auch Schubarts "Der Gefangene".



Starke Texte, die Széchényi in höchster Qualität vertont hat und als exzellenter Pianist in seinem Salon auch selbst am Flügel begleitete. Seine Schwägerin Mariette hat damals den Gesangspart übernommen, sein Bruder Dénes Flöte und Horn dazu gespielt



Hausmusik



Die CD präsentiert romantische Haus- und Salonmusik im allerbesten Sinn. Innig und authentisch wird hier unter der stilsicheren Leitung von Helmut Deutsch ein klug zusammengestelltes Programm dargeboten, dass man gern auch einmal im Konzert erleben würde. Als Einspielung haben wir es hier zweifellos schon mit einem Höhepunkt des Jahres zu tun.



Hans Ackermann, kulturradio - Stand vom 03.08.2017“


Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) • 15652019-01-12 16:01:09

VÉGRE!



Nem mindennapi felvételek kerülnek kiadásra! A hír a maga nemében óriási. Igazi hiánypótlásról van szó.



Bárcsak Kemény Egon nagyoperettjeit is újra színre vinné valaki!  ...





„CANTO, CANTARE, AMO, AMARE…”



2019. február 7., 19:00



Till Ottó-terem



KEMÉNY EGON: Hatvani diákjai és Komáromi farsang című daljátékainak CD-bemutatója



Kassai István zongoraművész

Kemény Anna Mária 



Műsorvezető: Nagy Ibolya (Dankó Rádió) 



Részletek: ITT


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12362019-01-12 10:37:24

Képtalálat a következőre: „Széchényi Imre”



„Széchényi Imre (Emerich) (1825-1898)



Imre, Lajos második, François von Wurmbrand-Stuppach grófnővel kötött házasságából származó idősebbik fia, 1825-ben Bécsben született, és 1898-ban Budapesten hunyt el.



Már 20 évesen a diplomácia szolgálatába állt, először Rómában, 1848-ban Stockholmban, 1850-51-ben Frankfurtban, ahol barátságot kötött a későbbi Bismarck kancellárral, 1852-ben Brüsszelben és Párizsban, 1854 közepétől Szentpéterváron, ahol megismerkedett Johann Straußszal, és élete végéig barátságban maradt vele. 1860-ban nagykövet lett Nápolyban, 1878-ban Ausztria-Magyarország nagykövete Berlinben. Szolgálataiért Ferenc József császár aranygyapjas lovaggá ütötte, II. Vilmos császár pedig a legmagasabb porosz rendjelet, a Fekete Sast adományozta neki.



Diplomáciai szolgálatával párhuzamosan zenei karrierje is kialakult. Dalokat, táncokat, kamarazenét és zenekari műveket komponált. Utalunk műveinek már megjelent CD-felvételeire: Forgotten Compositions, Hungaroton HCD32748Lieder MDG Audiomax 903 2019-6Complete Dances for Orchestra Naxos 8.573807.



1891- ben Széchényi Imrétől Carl Paeznél, Berlinben három füzet jelent meg Walzer für das Pianoforte zu vier Händen” (Keringő zongorára, négy kézre) címmel, amelyekből a jelen CD-re az első keringőt vettük fel. E darab Széchényi Imre szerzeményeinek valamennyi jellemző jegyét megmutatja: a dallamgazdagságot, az eleganciát, a sokrétűséget és a humort.”



(Folytatom.)


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12352019-01-11 07:31:21

Képtalálat a következőre: „Széchényi Franciska”



Batthyány Miklósné, sz. Széchenyi Franciska (Fanny) (1783-1861), az első magyar zeneszerzőnő



"Franciska, Széchenyi Ferenc legidősebb leánya, 1873-ban született, Bécsben, és 1861-ben hunyt el Pinkafőn (ma: Pinkafeld néven, Ausztriában található). Batthyány Miklós grófhoz ment feleségül. Ferenc mélyen szeretett leánya zenélt, verset írt, és festett is. Az 1814-15. évi kongresszus alatt Franciska feltűnést keltett kiváló zongorajátékával. A pinkafeldi kastély kápolnájában, ahol orgonált, és a kórust vezette, rendszeresen elhangzottak Franciska saját szerzeményei. Franciska a X. Pius pápa által 1909-ben szentté avatott Klemens Maria Hofbauer lelkész (1751-1820) romantikus körének szellemi központja volt. Franciska a mindennapi életben megvalósította a Hofbauer kör eszméit. 1851-ben Grazból, a pauli Szent Vincent által alapított irgalmas rendből nővéreket hívott Pinkafeldbe, majd egy leányiskolát és mellette kolostort alapított, kórházat, árvaházat és bölcsődét létesített.



Alapítványai finanszírozásának az érdekében gondoskodott javainak nyereséget hozó kezeléséről. Gondoskodott földjeinek öntözéséről, halastavakat létesített, juhokat és szarvasmarhákat tenyésztett, különböző fajtájú, nemesített gyümölcsfákat ültettetett, papírgyárat, valamint szeszfőzdét alapított, fonó- és cséplőgépeket vásárolt. Amikor megözvegyült, 1854-ben novíciaként maga is belépett az általa alapított kolostorba, ahol 1860-ban fogadalmat tett, és életét az idősek és betegek ápolásának szentelte.



Széchenyi Franciska zongoraműveket, dalokat, duetteket és vallásos műveket (liturgikus énekeket, számos négyszólamú kórusművet, egy német és egy latin misét) komponált, melyek mindegyike kéziratban maradt az utókorra. Nyomtatásban két egyházi dala ismert, ezek a (Pyrker László által összeállított) „Orgonahangok” (Orgeltöne) c. munkában jelentek meg.



„Sechs Länder” c. zongoradarabjának a keletkezéséről nem találtunk információt. Ez a miniatűr táncsorozat a zeneszerzőnő finom ízlését tükrözi, az előadáshoz szükséges igényes technika zongoratudásáról tanúskodik."



(Folytatom.)


Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) • 15632019-01-10 11:55:08

Csak úgy ….



A Magyar Nemzet, 1999.09.01-i számában olvasom:



Névnap

Egyed, Egon és Zádor

nevű olvasóinkat köszöntjük.



[…]

Az Egon germán, ószász, középnémet eredetű név, jelentése: híres, fényes, fegyver. A művészvilágból Kemény Egon Erkel-díjas zeneszerző, a nagy közönségsikert aratott Valahol Délen című operett, számos daljáték és gyermekeknek írt kórusmű szerzője, az irodalomban Egon Erwin Kisch prágai születésű német író, újságíró ismert tulajdonosa e névnek.  . […]”



Hát nincs igaza a névmisztikának? :)


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12342019-01-10 05:19:31

Képtalálat a következőre: „Széchényi Lajos”



Széchényi Lajos (Ludwig) (1781-1855)



"Széchényi Ferenc legidősebb fia, Lajos, jogot tanult. Részt vett a Napóleon elleni nemesi felkelésben. 187 katonával felállított egy századot, és harcolt az 1809. évi, győri ütközetben, ahol megsebesült. 1824 és 1849 között Széchényi Lajos Zsófia főhercegnő, a későbbi Ferenc József és Maximilián császár anyjának a főudvarmestere volt. Széchenyi Lajos figyelemmel követte fivére, István Magyarország érdekében végzett, irányadó tevékenységét, és írásaival támogatta őt.



Széchényi Lajos tehetséges színész, német nyelvű versek költője, zeneszerző, jó zongorista és énekes volt. Dokumentumok szólnak két olyan hangversenyéről, ahol saját zongoraszerzeményeket adott elő császári publikum előtt. Mária Lujza főhercegnő, Napóleon későbbi felesége, 1810-ben ezt írta: „Tegnap nagyon szép keringőket hallottunk, Széchenyi Lajos szerzeményeit.”  



Két versét (a „Die abgeblühte Linde” /Az elvirágzott hárs/ és a „Der Flug der Zeit” /Az idő múlása/ címűt) 1817-ben Franz Schubert zenésítette meg, aki később neki ajánlotta az ismert, „Der Tod und das Mädchen” /A halál és a lányka/ c. dalt.



Lajos Joseph Haydnnal is kapcsolatban állt. Széchenyi és Haydn között tanítvány-tanár viszonyt feltételezünk. 1825-ben Benedict Randhartinger (1802-93), a későbbi udvari énekes és udvari segédkarmester, Schubert ajánlására Széchényi magántitkára lett. Randhartinger Széchényinek ajánlotta 10. opusát, a „Grand Trio”-t. Társadalmi helyzetének megfelelően Széchényi Lajos Bécsben fényes szalont vezetett. 1835-ben Széchényi itt mutatta be Liszt Ferencet, és alapozta meg a Széchényi család Liszthez fűződő baráti kapcsolatát, amelyet fivére, István, és fia, Imre, tovább ápolt.



Lajos zongoramuzsikát, dalokat, kamarazenét és zenekari műveket komponált. Általunk ismert zeneszerzői tevékenysége túlnyomó részt Aloyzia von Clam-Gallas grófnővel kötött, első házasságának az idejére (1801-22) esett.



A „10 Ländler” und 1 Mazurka” c. zongoradarabot 1812-ben komponálta. Az egybekomponált táncfüzér három részre tagolható, a zenei formát a hangnemi és motivikai kapcsolatok kötik össze. A zongorahanghoz több fúvós hangszer neve van bejegyezve, ez feltehetően további, későbbi feldolgozásra utal.  



A Deutscher mit Coda c. zongoramű az akkoriban divatos táncjelleget követi, amelynek legismertebb darabja Beethoven zongoraszonátájának (Op. 79) első tétele („alla tedesca”).



A három, kéziratban megőrzött, keltezés nélküli Magyar tánc (Ungarische Tänze) zenetörténeti szempontból különösen érdekes, mert azok a magyar táncstílus korai példái. Csermák Antal és Lavotta János műveivel rokon szerzemények. Stílusjegyeik alapján e táncok 1820-előtt keletkeztek.”



(Folytatom.)


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12332019-01-09 11:23:25

„SZÉCHÉNYI,



EGY MAGYAR DINASZTIA ZONGORAMUZSIKÁJA



A gróf Széchényi dinasztia a legjelentősebb nemesi családokhoz tartozik Magyarországon. A Széchényi dinasztiából egy sor jelentős személyiség származott, politikusok, püspökök, tábornokok, írók és művészek. A család legjelentősebb képviselője Széchényi Ferenc gróf, a magyar nemzeti könyvtár megalapítója és Széchenyi István gróf, a korszerű Magyarország megteremtője volt. A Széchényi család tagjai generációkon át szenvedélyesen szerették a zenét, szoros kapcsolatban álltak például olyan híres zeneszerzőkkel, mint Haydn, Schubert, Donzetti, Liszt, Johann Strauß, valamint koruk neves hangszeres előadóművészeivel és énekeseivel is. A család tizenegy tagja maga is szerzett zenét, hét tagjuktól találunk kottaanyagot, azon belül zongoraműveket is, amelyekből a jelen CD válogatást mutat be.”



Eddig az ismertető bevezető szövege.



A továbbiakban



Széchényi Lajosról, (1781-1855),



Széchényi Franciskáról (1783-1861),



Széchényi Imréről 1825-1898,



Széchényi Ödönről (1839-1922),



Széchényi, sz. Szentgyörgyi Horváth Felíciáról (1838-1920),



Széchényi Andorról (1865-1907) és



Széchényi, sz. Haas von Teichen Gisáról (1890-1945) lesz szó.



(Folytatom.)


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12322019-01-09 00:29:55

2018 novemberében jelent meg az alábbi CD, amelyet elsősorban történelmi, ill. zenetörténeti érdekessége, másodsorban az azon szereplő zeneműveket előadó művészek személye és szándéka iránti tiszteletből lemezgyűjteményem részévé tettem. E zeneművek némelyikén erősen érződik a kor népszerű zeneszerzőinek a hatása, de mindenképpen elismerést érdemel a grófi vérvonalból leszármazott komponisták abbéli törekvése, hogy a művészet terén is értéket alkossanak. Szerzeményeik kedvesek, hangulatosak, finom érzéseket, tiszta gondolatokat közvetítenek. Néha eltűnődöm, mennyire más lenne a világ, ha korunk tehetős rétege - a társadalmi, politikai élet „elitje” - ilyen lélekemelő foglalatossággal, nem pedig önös célokat szolgáló harácsolással és egyéb - vállalt vagy a jó erkölcs diktálta kötelezettségeihez képest - méltatlan cselekedetekkel töltené fölös idejét.



SZÉCHÉNYI – PIANO MUSIC FROM A HUNGARIAN DYNASTY, 1800-1920



https://www.grandpianorecords.com/Album/AlbumDetails/GP786



A CD-hez mellékelt ismertető sajnos csak angol és német nyelven olvasható, ezért úgy vélem, hasznos lehet, ha azt – a gróf Széchényi Kálmántól, Ferenc szépunokájától, és Kassai István zongoraművésztől kapott felhatalmazás alapján – a következő bejegyzésekben magyar fordításban is közzéteszem.  



Minthogy a lexikonokban kétfajta írásmód, „Széchenyi” és „Széchényi” is szerepel, megkérdeztem gróf Széchényi Kálmánt, hogyan írjuk helyesen e családnevet. Ő erre az alábbi választ adta:



A Széchényi család múlt század elején hozott határozata (amely befolyt a magyar helyesírásba) alapján minden, a grófi családból származó Széchényi két „é“ –vel íródik.




Egyetlen egy kivétel van: Széchenyi István. Sajnos sok családtag nem követi ezt a szabályt, így teljes az anarchia.”



A gróf úrnak ezúton is kifejezem köszönetemet a fordítás lektorálásában nyújtott segítségéért.



A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 12312019-01-08 09:11:55

A művésznő temetéséről



PESTI HÍRLAP, 1934.01.16.:



Cigánymuzsika kísérettel hantolták el New Yorkban Várady Rózsit. Megható levél érkezett tengeren túlról: még karácsonykor írták, és a gyöngédszívű levélíró elmondja benne a tragikus hirtelenséggel elhunyt Várady Rózsi gordonkaművésznő temetésének megrázó részleteit. A Brodway Tabernacle-templomban volt a szertartás, angol pap végezte. A művésznő amerikai férje, Joseph Anthony, széles piros-fehér-zöld szalaggal díszitett babérkoszorút tett a koporsóra. A búcsúztató beszédet Vanderbilt Gladys unokanővére, Mrs. Hammond, tartotta. És amikor kivitték a koporsót a templomból, a borús decemberi délutánban, magyar cigányok vonója szólalt meg, zokogva húzták az idegenbe szakadt cigányok: „Elmegyek a templom mellett . . .“ A magyar fájdalom, a magyar borongás, amely a száraz fából zengett, hatalmába kerítette azokat az idegeneket, akiknek a fülében még ott muzsikált egy emlék: Várady Rózsi Amati-csellójának ezüstfenyő éneke . . .


  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Baráth Emőke, Balogh Eszter, Zachary Wilder, Kovács István
Purcell Kórus
Orfeo Zenekar (korhű hangszereken)
koncertmester: Simon Standage
Vezényel: Vashegyi György
Mozart, Werner, Albrechtsberger
MOZART: Sancta Maria, mater Dei, K. 273
ALBRECHTSBERGER: Domine, secundum actum meum (első előadás a 18. század óta)
WERNER: c-moll Requiem, 1763 (első előadás a 18. század óta)
MOZART: Ave verum corpus, K. 618
MOZART: Requiem, K. 626
19:00 : Tatabánya
Jászai Mari Színház

Baross Loretta, Mórocz Virág, Derzsi György és Ollé Erik
Tatabánya Város szimfonikus zenekara
vez.: Román Géza
PETŐ ZOLTÁN: Ady Endre válogatott versei megzenésítve, szimfonikus zenekar kíséretével
A mai nap
történt:
1844 • A Hunyadi László bemutatója (Pest)
1921 • Az Allegro Barbaro bemutatója (Bp.)
született:
1756 • Wolfgang Amadeus Mozart, zeneszerző († 1791)
1806 • Juan Crisóstomo Arriaga, zeneszerző († 1826)
1823 • Edouard Lalo, zeneszerző († 1892)
1948 • Mihail Barisnyikov, táncos
1970 • Emmanuel Pahud, fuvolista
1976 • Renaud Capuçon, hegedűs
elhunyt:
1629 • Hieronymus Praetorius, zeneszerző (sz. 1560)
1901 • Giuseppe Verdi, zeneszerző (sz. 1813)
1956 • Erich Kleiber, karmester (sz. 1890)
2000 • Friedrich Gulda, zongorista (sz. 1930)