vissza a cimoldalra
2018-04-24
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60771)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3974)
Társművészetek (1246)
Momus társalgó (6313)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11270)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (9237)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2680)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (758)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (152)
Opernglas, avagy operai távcső... (20065)
A díjakról általában (1022)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1227)
Komlóssy Erzsébet (38)
Élő közvetítések (7039)
Operett, mint színpadi műfaj (3576)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1382)
Franz Schmidt (3107)
Sz. Ágai Karola-drámai koloratúrszoprán (466)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (690)
Lisztről emelkedetten (905)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2497)

Fórumok teljes listája
Apróhirdetések
• 2018-04-17
A Magyar Nemzeti Énekkar meghallgatást hirdet bariton és basszus szólamra, valamint basszus szólamvezetői megbízatásra szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező énekesek számára.

A meghallgatás anyaga:

1. Szabadon választott skála, ami a hangterjedelmet bemutatja.

2. Két szabadon választott, különböző karakterű darab (ária, vagy dal) előadása (zongorakísérőt biztosítunk)

3. Előre megadott énekkari állások előadása zongorakísérettel az alábbi művekből (kottát kérésre biztosítunk):

- Bach: h moll mise
- Brahms: Német Requiem
- Bartók: Cantata profana
- Verdi: Quattro pezzi sacri

4. Lapról olvasás

5. Szólampróba vezetése (csak szólamvezető-jelölt esetében!)


Jelentkezés részletes szakmai önéletrajzzal 2018. május 10-ig Tóth Antal menedzsernél a toth.a@filharmonikusok.hu e-mailcímen.
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: Edmond Dantes
Leírás:
Honlap:
   


Edmond Dantes (3100 hozzászólás)
 
Erkel Színház • 92352018-04-24 10:59:36

Privátban válaszoltam.


Erkel Színház • 92322018-04-24 10:16:03

"Itt Kaufmann is huszadrangú tenornak van kikiáltva." ???


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 607712018-04-24 10:08:30

Repülőjegy is vásárolható 30% kedvezménnyel New Yorkba? Cserébe átadom a belépőjegyre szóló 30% kedvezményt.


Erkel Színház • 92282018-04-24 08:46:21

"...totális ellentmondásban a zárójelenet szavaival."..és totális ellentmondásban a vélelmezett valósággal = III. Gusztáv tényleges nemi irányultságával. Ennélfogva nem lehet neki túl nehéz ellenállni az Amélia-kísértésnek...Ám ha egyszer egy rendezés netán Oszkárral bújtatja egy ágyba "Riccardót" azaz III. Gusztávot, ne legyél majd nagyon ingerült! :-)


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 39722018-04-23 08:56:57

Köszönöm.


Erkel Színház • 92062018-04-23 08:54:10

Úgy látszik, nincs szerencsénk egyik kedvenc Verdimmel: az 1965 körüli felújítást még nem láthattam, de hiszek a különben óvatosan udvarias Abody Béla lesújtó kritikájának. Már láttam (nem is egyszer), de -Ferencsik remek vezénylését leszámítva- nem szerettem az 1973-as felújítást, színpadilag sem és -Komlóssyt majd Jablonkay Évát leszámítva- az énekes szólistákat sem. Később sem csinálhattak túl maradandó produkciókat a Ballóból. Legutóbb a szegedi Dóm-téren pedig a Katarina Witt-bál...nem folytatom. Kétségtelenül nem lehet könnyű feladat színpadra állítani ezt az operát, mert nem elég "csak" kottahűen elénekelni és "lejárni", de biztosan van jobb a mostaninál. Kihagyom.


Opernglas, avagy operai távcső... • 200632018-04-22 15:49:36

Biztosan nem a mellekelt kep illetve a keszulo produkcio milyensege vagy minosege miatt bontottak vele szerzodest. Ha ugy lenne, az eleg "gaz" lenne, sot: szegyen vagy rohej, mindegy is. Csak futolag benezve ide-oda: ahany cikk, annyi magyarazat vagy magyarazkodas. Szoval ott valami nem volt/van kosher...


Olvasói levelek • 112662018-04-22 09:53:08

Ooo, kedves takatsa, nem olyan konnyu engem megbantani: megedzodtem-megedzettek mar itt mint teher alatt a palma(t), meg ha nem is okvetlenul a megedzes szandeka vezeti trenereimet. A bablevest nem kulonosebben szeretem es sosem vagyok teljesen elegedett magammal. Beirasaim, elbeszelgeteseim magamban mindig sajat benyomasaimat, velemenyemet tukrozik, sosem kinyilatkoztatasok, bar olykor akad, aki hianyolja beloluk a "szerintem" szot. Szerintem ;-) a profi kritikusok is sajat velemenyuket irjak meg (en pedig meg amator kritikus sem vagyok, csupan egy nezo, aki olykor megirja a velemenyet) es nem irjak oda, hogy "szerintem", de attol meg a vilag kerek. Udv. ED


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 607662018-04-22 09:41:10

Kedves takatsa, inkabb az Olvasoi levelekben valaszolok, itt tul OFF lenne = kikapnek ;-)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 607632018-04-21 15:03:16

Kedves takatsa, nagyra értékelem mostani tartalmas és színvonalas beírásodat: már ezért érdemes (volt-van) mint írod: "jól elbeszélgetni magamban". Talán elkerülte a figyelmedet, de szerencsére azért akadnak beszélgetőtársaim...és akadnak olyanok is, -lejjebb találhatsz kettőt-hármat- akikkal valóban nem beszélgetek (el). Jobb a békesség részemről, ők pedig csak hadakozzanak...a velük néma fantommal. Ha neked is úgy jobb, közéjük sorolhatlak...de helyette inkább folytasd (ki)oktatásomat parlamentárisabb stílusban, amit télen a Boccanegrával kapcsolatban elkezdtél és ami, nem-sajnálatos módon akkor abbamaradt. Üdv. ED


Natalie Dessay • 18022018-04-21 14:50:32

Sokáig vártunk Natalie Dessay fellépésére, de operaszínpadon sosem kaptuk meg és mivel néhány éve, sokak bánatára hátrébb (?) lépett és munkásságát a pódiumra és lemezfelvételek készítésére szűkítette, be kell érni eme új kínálatával. Hogy ez a kínálat milyen bőséges és gazdag, továbbá, és ez a lényeg: mennyire minőségi és tartalmas, arról csütörtöki zeneakadémiai koncertjén győződhetett meg a házat megtöltő közönség. A pesti koncert történetesen a művésznő születésnapjára esett, aki nem tudta előre, zongorakísérője, Philippe Cassard jóvoltából értesülhetett róla: az oldalajtóban megjelenő Dessay a "Happy Birthday to You" dallamára libbenhetett a színpadra. Apró zenei tréfa: máshonnan importált bevezető zongoraszóló után jött az első szám; a Figaro Rózsaáriája kicsit bemelegítésnek tűnt, a megszokottnál gyorsabb tempóban. Ezt követően egy csokorra való Schubert-dal következett: Geheimes, Die junge Nonne, Lied der Mignon, Suleika/I és a legismertebb: Margit a rokkánál, amire majd a koncert végén érdekesen rímelt Gounod Ékszeráriája. A keretes szerkezet jegyében a Schubert-dalokat egy másik Mozart-ária zárta: A varázsfuvola  egykoron tüneményes Éj királynője ezúttal Pamina áriáját adta elő megható líraisággal, egyfajta fájdalmasan aranyló őszies ragyogással, tévedhetetlen hatással. Bevallom, kicsit tartottam a következő blokktól: Hans Pfitznert jószerivel nem ismerem, Palestrina című operáját évtizedekkel ezelőtt egyszer láttam (félig...) Bécsben és nem sok jót vártam az Alte Weisen című, nyolc dalból álló ciklusától, de kellemesen csalódtam. Kimondottan szórakoztató, érdekes darab mindahány, Dessay -csakúgy mint többi számát- mindegyiket el is játszotta válogatott finom gesztusokkal, arcjátékkal, diszkrét testbeszéddel. Damrau és Kaufmann közös dalestje után ismét meggyőződhettem róla: a hagyományos daléneklés, ahol az énekes rezzenéstelen arccal, zongorára támasztott kézzel, a semmibe meredve "csak" énekel(t), nos ez a korszak és ez az előadásmód alighanem a múlté. Az viszont már az énekesen múlik, mit, mennyit, mikor és hogyan adagolja pódiumi előadását, hogyan tálalja énekét. Örömmel nyugtázhatom, hogy Dessay, ez a -felvételei alapján látva- vérbeli színpadi művész mindvégig ízléssel, mértéket nem tévesztve adagolt, vonzott, sugárzott.



Szünet után már hazai pályán játszott: francia válogatásából még többet is szívesen meghallgattunk volna. Chausson terjedelmes Chanson perpétuelle-je után egy Bizet- és két Debussy-dal következett (Adieux de l'hotesse arabe illetve Regret és Coquetterie posthume) végül a már említett Gounod-Ékszerária, sajnos a Ballada nélkül. A két Debussy-dal előtt Cassard játszott két ismert Debussy-prelűdöt (A lenhajú lány és Ondine), részemről inkább oroszlánmancsokat hallottam semmint  impresszionizmushoz passzolóbb finom billentést, de összességében és ez a fontos,  jó partnere volt az énekesnőnek. Dessay? Két lábon járó, testet öltött tünemény, elbűvölő személyiség, perfekt hang és előadásmód. Erős képzavarral: belépése pillanatától fogva egy nyelvet beszélt ámuló és lelkes közönségével, hatása alól senki nem vonhatta, nem is akarta kivonni magát. A tomboló sikert három ráadással hálálta meg: egy Richard Strauss-dallal, egy számmal, aminek nem hallottam a szerzőjét és végezetül, tüneményesen, "Dessay-osan" egy Chanson espagnole-lal, talán (talán!) Delibes Les filles de Cadix?-át, ami visszamenőlegesen is magyarázatot adott szünetbeli ruhacseréjére: az első -"német-osztrák"- félidő klasszikus fekete nagyestélyiét a második, "francia-latin" részben ujjatlan, hátul merészen dekoltált, fekete alapon tarka madaras-mintás öltözékre cserélte. 



Natalie Dessay (ének) és Philippe Cassard (zongora) koncertje-Zeneakadémia, 2018. április 19.


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 39692018-04-21 14:37:09

Sokáig vártunk Natalie Dessay fellépésére, de operaszínpadon sosem kaptuk meg és mivel néhány éve, sokak bánatára hátrébb (?) lépett és munkásságát a pódiumra és lemezfelvételek készítésére szűkítette, be kell érni eme új kínálatával. Hogy ez a kínálat milyen bőséges és gazdag, továbbá, és ez a lényeg: mennyire minőségi és tartalmas, arról csütörtöki zeneakadémiai koncertjén győződhetett meg a házat megtöltő közönség. A pesti koncert történetesen a művésznő születésnapjára esett, aki nem tudta előre, zongorakísérője, Philippe Cassard jóvoltából értesülhetett róla: az oldalajtóban megjelenő Dessay a "Happy Birthday to You" dallamára libbenhetett a színpadra. Apró zenei tréfa: máshonnan importált bevezető zongoraszóló után jött az első szám; a Figaro Rózsaáriája kicsit bemelegítésnek tűnt, a megszokottnál gyorsabb tempóban. Ezt követően egy csokorra való Schubert-dal következett: Geheimes, Die junge Nonne, Lied der Mignon, Suleika/I és a legismertebb: Margit a rokkánál, amire majd a koncert végén érdekesen rímelt Gounod Ékszeráriája. A keretes szerkezet jegyében a Schubert-dalokat egy másik Mozart-ária zárta: A varázsfuvola  egykoron tüneményes Éj királynője ezúttal Pamina áriáját adta elő megható líraisággal, egyfajta fájdalmasan aranyló őszies ragyogással, tévedhetetlen hatással. Bevallom, kicsit tartottam a következő blokktól: Hans Pfitznert jószerivel nem ismerem, Palestrina című operáját évtizedekkel ezelőtt egyszer láttam (félig...) Bécsben és nem sok jót vártam az Alte Weisen című, nyolc dalból álló ciklusától, de kellemesen csalódtam. Kimondottan szórakoztató, érdekes darab mindahány, Dessay -csakúgy mint többi számát- mindegyiket el is játszotta válogatott finom gesztusokkal, arcjátékkal, diszkrét testbeszéddel. Damrau és Kaufmann közös dalestje után ismét meggyőződhettem róla: a hagyományos daléneklés, ahol az énekes rezzenéstelen arccal, zongorára támasztott kézzel, a semmibe meredve "csak" énekel(t), nos ez a korszak és ez az előadásmód alighanem a múlté. Az viszont már az énekesen múlik, mit, mennyit, mikor és hogyan adagolja pódiumi előadását, hogyan tálalja énekét. Örömmel nyugtázhatom, hogy Dessay, ez a -felvételei alapján látva- vérbeli színpadi művész mindvégig ízléssel, mértéket nem tévesztve adagolt, vonzott, sugárzott.



Szünet után már hazai pályán játszott: francia válogatásából még többet is szívesen meghallgattunk volna. Chausson terjedelmes Chanson perpétuelle-je után egy Bizet- és két Debussy-dal következett (Adieux de l'hotesse arabe illetve Regret és Coquetterie posthume) végül a már említett Gounod-Ékszerária, sajnos a Ballada nélkül. A két Debussy-dal előtt Cassard játszott két ismert Debussy-prelűdöt (A lenhajú lány és Ondine), részemről inkább oroszlánmancsokat hallottam semmint  impresszionizmushoz passzolóbb finom billentést, de összességében és ez a fontos,  jó partnere volt az énekesnőnek. Dessay? Két lábon járó, testet öltött tünemény, elbűvölő személyiség, perfekt hang és előadásmód. Erős képzavarral: belépése pillanatától fogva egy nyelvet beszélt ámuló és lelkes közönségével, hatása alól senki nem vonhatta, nem is akarta kivonni magát. A tomboló sikert három ráadással hálálta meg: egy Richard Strauss-dallal, egy számmal, aminek nem hallottam a szerzőjét és végezetül, tüneményesen, "Dessay-osan" egy Chanson espagnole-lal, talán (talán!) Delibes Les filles de Cadix?-át, ami visszamenőlegesen is magyarázatot adott szünetbeli ruhacseréjére: az első -"német-osztrák"- félidő klasszikus fekete nagyestélyiét a második, "francia-latin" részben ujjatlan, hátul merészen dekoltált, fekete alapon tarka madaras-mintás öltözékre cserélte. 



Natalie Dessay (ének) és Philippe Cassard (zongora) koncertje-Zeneakadémia, 2018. április 19.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 607492018-04-20 19:24:02

Csakhogy akkor nem lenne Beaumarchais (es Mozart!) Figaroja, Shakespeare csomo dramaja es tragediaja, Moliere, Shaw es a vilagirodalom szine-java vagy maradva a topik kozeleben: pl. Offenbach jo par darabja, amiben a 2. csaszarsagot gunyolja ki epesen (a csaszar es a tarsadalmi elit pedig jot mulatott sajat magan), a Nabucco, ami szinte 1/1 bibliai kornyezetbe agyazott politika = az olasz nep egyesulesi es szabadsagvagyanak tukre, a Pomade es egy csomo mas opera, vegso soron a Ring is az egesz vilag politikai-filozofiai alapu kritikaja sot elatkozasa. Es akkor meg szot sem ejtettunk az ezert-azert, ilyen-olyan korban idolegesen (ki)cenzurazott, betiltott stb. muvekrol. Mind "politikailag kenyes" darabok (reszben mar csak voltak: Rigoletto, Alarcosbal etc). 


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 607472018-04-20 18:20:20

Igen, ebbol is latszik, mennyire osszefonodik tortenelem azaz politika egyfelol es kultura (benne opera) masfelol. Igy jutunk el a Parsifaltol, amit Foigazgato Ur hozott fel elrettento peldanak egy bizonyos nezopontbol = mint irta, a hatalom botranyos modon 40 evig nem engedte szinpadra, a La juive-ig, amit egy forumtars emelt be a topikba. La juive-on keresztul pedig az 1938-44 kozotti evek budapesti operatortenetenek egy masik nezopontbol szegyenteljes fejezeteig, amikor egy masik hatalom nem engedett "bizonyos" operakat szinpadra. Ceterum censeo: politikamentes kultura (benne opera) nem letezik.


Opernglas, avagy operai távcső... • 200572018-04-20 17:32:03

Kedves Laci (ha szabad igy szolitani, masok is igy szoktak talan itt)!



Koszonom, igen, errol van szo. Nekunk Becsbe Pozsonyon keresztul eljutni dragabb es tovabb tart mint kozvetlenul es mint neked Pozsony-Becs-Pozsony + pozsonyi ejszaka szallodaban. Pestrol mondjuk Szekesfehervarra -foleg amiota gyorsabb a palya, rovidebb a menetido- sokkal gyorsabb az odaut es ami meg fontosabb: a visszaut mint Becsbe/Becsbol viszont Szekesfehervar az nem Becs...sajnos. Magyarul: te atugrasz Becsbe, eloadas utan pedig visszaugrasz Pozsonyba es a sajat agyadban alszol espedig ingyen es kenyelmesen :-) nekunk ez nem megy. Viszont vannak, akik ejszaka a becsi eloadas utan autoval jonnek haza, de annak is megvannak a koltsegei es a kenyelmetlensegei.


Opernglas, avagy operai távcső... • 200552018-04-20 16:07:44

Olyasmit neznek meg ott utazasi macera es koltsegek vallalasa mellett is, ami itthon nem megy es egyhamar nem varhato, es Becsben azert akadnak ilyenekbol jo eloadasok. Konkretan pl. az elobb mas topikban emlitett Hoffmann mesei ilyen, de vannak masok is.


Opernglas, avagy operai távcső... • 200542018-04-20 16:00:42

Az am, de nekunk mondjuk Pestrol elobb Pozsonyba is el kellene jutni es vissza = a kerulo ut plusz ido plusz penz ;-)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 607442018-04-20 13:38:43

Valaki itt alattunk A zsidónőről elmélkedik: A zsidónőről, amit anno nem "egy derék muzulmán" netán egy migráns vétetett le -több más mű, köztük a Hoffmann meséi vagy a magyar Goldmark Károly Sába királynője c. operája társaságában!- az Operaház műsorrendjéről, hanem a keresztény magyar állam. Egy másik hozzászóló szavait átvéve, ez aztán tényleg és enyhén szólva ízetlen dolog volt, ha nem is szellemes(kedés). És ez csak a kezdet volt. Nem árt erre is emlékezni, ha már Főigazgató Úr arra emlékezett (vissza), hogy a Parsifalt egy "...hatalom...botrányos, hogy...negyven éve nem engedi (azaz nem engedte) színpadra". 


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 607432018-04-20 13:27:56

Nem tudok róla, hogy 'egyes Nyugat-európai "felvilágosult" országokban' emberek nyakából akarnák levétetni a keresztet. Franciaország egyik kisvárosában egy szoborról, történetesen II. János Pál pápa szobráról hoztak olyan határozatot, hogy el kell róla távolítani a keresztet. A hírt az itthoni média egy része már úgy tálalta (jelige: "fake news"), hogy a teljes szobrot eltávolították.



Nálunk pedig legutóbb akkor érte politikai támadás a keresztet, tágabb értelemben: a keresztyénséget, amikor a 90-es évek elején az egyik párt képviselője "Csuhások, imához térdre!" szavakkal szólt be. A parlamenti napló nem rögzítette ugyan a fenti bekiabálást, azt viszont igen, hogy az akkori kultuszminiszter, Andrásfalvy Bertalan az alábbi szavakat intézte a üléshez: "..amikor a kereszténydemokrata oldalról valamilyen vallásos vagy az egyházzal kapcsolatos megnyilvánulás hangzik el, akkor itt mögöttem a frakcióvezetõ elkiáltja: imához, vagy énekeljük el a Himnuszt." Idézet vége.



Az "itt mögöttem a frakcióvezető" személyére lehet tippelni (egyébként köztudott), de itt abba is hagyom, mert mint tudjuk, "ez itt egy kulturális fórum" és majd egyszerre fogják ki- és betiltásomat követelni, nem először.


Opernglas, avagy operai távcső... • 200492018-04-20 10:45:25

Szerintem pedig idővel és többnyire  muszáj szerepkört váltani, szoprán-tenor fachban különösen. Az énekes/nő korban, kinézetben és hangban is többnyire és bizonyos idő után kinő eredeti szerepköréből, netán éppen később találja meg igazi szerepkörét, hangfachját. Manapság már ritka a "faltól-falig" = egész pályafutása alatt változatlan szerepkörben (és sikeresen!) maradni képes szoprán és tenor. Flórez is elütötte a 45-öt, nem énekelhet örökké Ezred lányát, Almavivát, lírai "koloratúr" szerepeket: a jelek szerint ráfordult a súlyosabb bel canto, sőt bizonyos spinto szerepekre. Ki fog derülni, melyik szerepben milyen sikerrel...



...mint ahogy tegnap este Natalie Dessay elbűvölő ária- és dalestje is ékesen bizonyítja: az énekes(nő)nek tudnia kell időben fachot -netán műfajt- váltani, már ha képes rá és tudnia kell időben és méltósággal viszavonulnia (legalább az operaszínpadtól)...már ha képes rá mint ő.


Natalie Dessay • 18012018-04-19 22:14:07

Születésnapján ma este élményszerű, megérdemelten tomboló sikerű koncertet adott a Zeneakadémián Natalie Dessay.


Kodály Zoltán • 3772018-04-19 16:57:36

A múlt heti HVG-ben érdekes cikk jelent meg, amely a Kodály-házaspár 1946/47-es, az USA-ban tett hosszabb utazásával foglalkozik Szegedy-Maszák Aladár akkori washingtoni követ memoárja alapján és eddig sehol nem publikált részletet is közölnek a memoárkötetből. Ezen út idején, 1947. január 26-án, Washingtonban volt a Missa brevis amerikai bemutatója, a szerző vezényletével. Ormándy Jenő pedig meghívta a maestrót egyik philadelphiai koncertjére, amelyen a Páva-variációk is elhangzott.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 607262018-04-19 16:38:27

Talán azt, hogy nem migráncsoknak való.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 607232018-04-19 10:09:54

A Parsifal-levéláriához (a teljesség igénye nélkül):



- nem tilos, de nem is szükséges különösebb magyarázkodás, ha egy produkciót 35 év után levesznek a műsorról, pláne, ha rövid idő múlva új rendezésben kihozzák és pláne, ha a legutóbbit az átkos komcsi időszakban mutatták be, amire a cikk szerzője finoman utal. Kész csoda, hogy egy "botrányosan sokáig -40 évig- színpadra nem engedett keresztény opera" előadása mégiscsak olyan jóra sikerült, hogy 35 évig ez a verzió életképes maradt, amiből 28 év már a rendszerváltás utánra esik. Nincs benne sem a Szentírásban, sem az Alaptörvényben, hogy minden évben játszani kell a Parsifalt vagy bármit. Máshol is pihentetik = éveket kihagynak. Az sem világos, mi a gond azzal, hogy annak idején Wagner halálának centenáriumára időzítették a pesti reprízt. Rendkívüli esemény volt egy rendkívüli időpontban, mellesleg és szerencsémre ott ültem azon az emlékezetes 1983. február 13-ai előadáson.



- kétségtelenül semmi bizonyíték nincsen arra, hogy Wagner utolsó művének szánta volna a Parsifalt, de még kevesebb jel (bizonyíték egyáltalán nem) utal arra, hogy új mű megírását tervezte volna. A mestert valóban hirtelen érte a halál, de hosszabb ideje betegeskedett már, asztmás rohamai és komoly szívpanaszai voltak. Gyenge érv, hogy korábbi feljegyzései szerint számos operaterv foglalkoztatta. Bizony, a Parsifal éppen hogy "az életmű záróköve". Úgy gondolom, inkább annak kell örülni és az a csoda, hogy utolsó művét éppen hogy be tudta fejezni és még életében hallhatta-láthatta saját színházában.  



- mindig is tudott dolog volt, hogy a Parsifalnak voltak 1914 előtt kalóz-előadásai. Annyira tudott dolog volt, hogy pl. a Wagner-család örökre kitiltotta Bayreuthból mindazon művészeket, akik ilyen kalóz-Parsifalokban közreműködtek.



PS Nem tudom, hogy -mint a levélíró megjegyzi- "az Újvilág máig a világ etikai oktatója"-e, de nem gondolnám, hogy az "Újvilágnak" -bár én nem ismerek ilyen nevű országot- annak idején ráhatása lett volna kalóz- vagy bármilyen Parsifal-produkció/k bemutatására vagy bemutatása ellen.


Momus társalgó • 63132018-04-18 13:23:09

Talán inkább hal(l)vány-zongora...


Társművészetek • 12422018-04-18 08:55:03

Én is megnéztem a Román Csarnokot, tényleg szép, mutatós a helyreállítás után. Azt nem értem, hogyan kerültek inkább a szecesszióra utaló díszítő elemek a román stílusú építménybe: "gazdag ornamentika" -egyebek közt növényi motívumok-, "állatövi jegyek", "életfa motívumok", "pávák", ezek jelentős része jó magasan van, finom színezéssel, úgyhogy valamiképpen illeszkednek az összképbe. 



Annál sajnálatosabb, hogy a csarnok nem lesz kiállítóterem, hanem mint olvastam, reprezentatív (protokoll) célokra fogják használni és rendezvényekre lehet majd kibérelni. Pedig a Várból kiköltöztetett Nemzeti Galéria visszatérhetne a Hősök terére ahelyett, hogy csillagászati összegért új épületkolosszust húznak fel Nemzeti Galériának a Városliget és zöld felületének kárára és a Baán László-féle ámokfutás projekt nagyobb dicsőségére. De ez már egy másik történet...vagy mégsem?


Momus társalgó • 63102018-04-18 08:31:06

Az említett tiltást: "közelébe se szabad menni" a zongoraművészek messzemenően betartják, máshol is :-)


Opernglas, avagy operai távcső... • 200412018-04-17 16:27:17

Tiltják? Pár éve konkrétan egy Xerxes-matiné előtt bejelentették (ott voltam!), hogy XY gyengélkedik, elnézést kér/nek a közönségtől, de az előadás érdekében vállalja a fellépést. Más kérdés, hogy szerintem igen jól énekelt, mondtam is a végén: milyen lett volna, ha egészséges?!


Opernglas, avagy operai távcső... • 200402018-04-17 16:20:31

Köszönöm, azt hiszem, egyszer már elvétettem ugyanezt: itt is, ott is Leonóra :-) de az igazi bukta valószínűleg úgyis a Mimije volt, a már említett okból.



"Félre": egyszer régen -nem szó szerint így- azt olvastam, hogy egy korábbi nagy megbukó, Galli-Curci az első előadáson (Traviata) igen gyenge volt, megbukott, talán még ki is fütyülték. A másodikon (Rigolettó) nem is volt annyira rossz, de a közönség akkor már a rengeteg kiadott pénzéért nagy buktát = nagy balhét és nem szolid Gilda-produkciót akart..meg persze és mindenekelőtt: ott lenni, tüntetőleg és ez esetben a szó mindkét értelmében "tüntetőleg". Nem új jelenség.


Opernglas, avagy operai távcső... • 200382018-04-17 16:03:53

Elég bevett szokás, hogy ha előadás napján/előtt X művész gyengélkedik/beteg, akkor az adott operaház illetékese -premier, rangos vendégművész és hasonló kiemelt események esetében lehetőleg az igazgató- kimegy a közönség elé és bekonferálja, hogy "X művész gyengélkedik, de az előadás megtarthatósága érdekében volt szíves elvállalni a fellépést". Mindenki jobban jár így: a közönség megbocsátóbb és még örül is, hogy nem marad/t el az előadás, a művész valamennyire felmentve és a Házat sem éri a vád, hogy rossz képességű művészt hívott meg. Természetesen mindezt túl gyakran nem lehet eljátszani.  



Ha jól emlékszem, az eszmecsere Kaufmann barcelonai Chénier-jével kapcsolatban zajlik: nos, éppen ő az, aki sajnálatos módon néhány egyedi fellépés lemondását követően hosszabb kényszerpihenőre szorult, komplett szériákat, premiereket mondott le. Mindez akkor elég kínos helyzeteket teremthetett azu érintett operaházak számára, de jelen állapot szerint Kaufmann szerencsésen túljutott hullámvölgyén vagy betegségén; a kettő nála egybeeshetett.


Opernglas, avagy operai távcső... • 200362018-04-17 15:51:02

Tucci-kritikára nem emlékszem,az előadáson sem voltam ott, de a bukta híre azért elterjedt a városban, Várnai Péter Operalexikonja is megemlíti az eseményt. Tudtommal és emlékezetem szerint nem sokkal később bizony az éppen 85 esztendős Caballé is bukással felérő "sikert" aratott a Bohémekben és a Forzában. Valószínűleg az sem tett túl jót (főleg a Bohémekben), hogy a már akkor (mindig?) terjedelmes művésznő kb. 6 hónapos terhesen énekelt itt. 


Társművészetek • 12402018-04-16 15:43:22

Döblin: Berlin, Alexanderplatz című, kb. 600 oldalas regényét próbálta a Katona 2,5 órába gyömöszölve dramatizálni. A könyvet sosem olvastam, fölteszem, többségünk így van ezzel, de a lehetséges és a szükséges helyett a lehetetlenre és a szükségtelenre vállalkoztak. A végeredmény egy sok zenével, filmbejátszással, horizontálisan-vertikálisan folyamatosan összerakott-szétszedett színpaddal, síppal-dobbal-nádi hegedűvel és sok minden "csudával" fölturbózott történelmi pszeudorevü lett. A színrehozatal értelme, oka, célja? Örök rejtély marad. Alig hiszem, hogy "nem volt más kéznél". Mészáros Béla azért megérdemli, hogy megemlítsem a nevét. Nagy lehetőséget kapott a rászabott főszereppel és ő élt a lehetőséggel.Előadás után a földalattin együttérzésemről biztosítottam az egyik velünk utazó, a darabban közreműködő művészt..



Berlin, Alexanderplatz, Alfred Döblin azonos című regénye után - Katona József Színház, 2018. ápr. 12.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 607142018-04-16 14:41:40

off Köszönöm a megtisztelő címet, de egyelőre még a lánykori nevemet használom :-)



on YT-on hallható felvétel főszereplői közül legalább ketten (Donath és Fischer-Dieskau) a dal- benne a Wolf-daléneklés nagymesterei is voltak, nyilván nem véletlen a Wolf-opera felvételébe történő beválogatásuk.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 607132018-04-16 14:32:39

Ehhez két apróságot (?) tennék hozzá: 



1) ha már zanza, legalább rakják sorba:  A walkűrben a Tavaszi dal megelőzi a Walkürenrittet és nem látom okát, miért nem a helyes sorrendben játsszák.



2) Ennél valamivel (?) komolyabb hiba a műsorban: a Siegfried rajnai útja c. zeneszám tudtommal és az online műsorban olvashatóval szemben nem a Siegfriedben, hanem Az istenek alkonyában van. Szeretett Kimernyánkban Daunerni aligha fogadná el helyes válasznak a Siegfriedet, ha a kérdéses zene a Siegfrieds Rheinfahrt lenne :-) 


Plácido Domingo • 6992018-04-16 14:17:36

A rend kedvéért: mint tudjuk, Domingo csak születésileg spanyol, 8 éves korában Mexikóba disszidáltak azaz emigráltak, valószínűleg éppen Franco akkor még falangista-önkényuralmi, később (figyelem: ismerős szavak következnek!) illiberálissá, autoriterré "szelidült" rendszere elől. János Károlyt aligha tekinti uralkodójának...csupán átvette tőle a legmagasabb spanyol kitüntetést. Egyszóval: dehogyis szenilis ő...


Plácido Domingo • 6982018-04-16 13:50:33

Aha, világos. Azt mondhatná az ember stílszerűen: "suszter maradjon a kaptafánál"*...nos Domingo maestro a kecskét és a káposztát sőőőt még a cipőt és a kaptafát is "megeszi": vezényel és énekel bárhol-bármit-bármikor éspedig színpadon, pódiumon és immár a politika színpadán és pódiumán is. Még egyszer: hogy is van akkor az a politikamentes művészet?



*Apropó suszter/kaptafa: Hans Sachsot mikor énekli végre? (Stolzingi Walter már megvolt)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 607072018-04-16 11:01:31

YT-ilag segítek: itt bizony meghallgatható! Nem is akárkikkel.Akinek YT-on nem elég jó, lemezen megrendelheti.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 607052018-04-16 10:33:42

Ha Kaufmann és/vagy Netrebko énekelne benne, na akkor bezzeg lenne nagy "Gedränge", ahogy itthon mondtuk valamikor. Ahogyan az Olasz daloskönyv sem kellett volna a nagyérdeműnek Kaufmann nélkül. Kaufmann nélkül vagy bárki mással Damrau sem lett volna elég a közönségrohamhoz.


Opernglas, avagy operai távcső... • 200282018-04-15 19:05:44

Októberben a MET-es Normában láttam Radvanovskyt, igaz "csak" a Fesztivál Színházban azaz javított technikával. Nekem tetszett minden tekintetben, be is írtam akkor az előadásról, róla is.


Pantheon • 22092018-04-15 14:54:34

Vittorio Taviani (1929-2018), a filmrendező testvérpár idősebb tagja, Paolo bátyja. Legsikeresebb filmjük, a Padre padrone (Apámuram) 1977-ben Cannes-ban megkapta az Arany Pálmát.


MET-es operaelőadások moziban • 6222018-04-15 14:31:02

Ha Netrebko/Eyvazov viszonylatában egyesek árukapcsolásról beszélnek, akkor talán ez valamennyire igaz lehet Alagna és hitvese esetében is. Bár Aleksandra Kurzakot nem ismerem és látom, fellépett ő már régebben is a MET-ben (is), pályafutásának valószínűleg jót tesz, hogy Alagna a férje. Az idei Bajazzók után jövőre a Carmenbe is "beviszi". 


Pantheon • 22062018-04-13 19:48:26

Babos Gyula dzsessz-zenész (1949-2018)


Plácido Domingo • 6922018-04-13 18:34:49

A művészet egészen biztosan nem politikamentes. Csak akkor, azok  állítják ezt, akiknek, amikor nem tetszik egy aktuális (ellen)vélemény. A dicsőítés mindig "átmegy", miként a belinkelt Domingo-cikk is bizonyára osztatlan lelkesedést vált ki ott, azoknál, ahol, akiknél egybecseng a saját dicshimnusszal. Amikor nem így van, na akkor jön a tiltakozás: "inkább énekeljen", "ne szóljon bele a mi ügyeinkbe", "visszautasítjuk" és hasonlók. Kettős mérce. Szerencsére ettől jelen esetben nem kell tartani...legfeljebb viszolyogni lehet tőle imitt-amott. Hurrá!


Plácido Domingo • 6902018-04-13 16:15:34

Domingo új nagyáriája avagy: ő aztán tudja...avagy: ennyit a politikamentes művészetről.


Olvasói levelek • 112642018-04-13 08:33:53

Illegalitás...illegitimitás helyett???


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 39662018-04-12 13:32:57

A linket -túl a tájékoztatás szándékán- elrettentő zsurnalisztikai példának szántam :-)


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 39642018-04-12 10:44:32

Jön José Carreras (Koncert: decemberben az Arénában)



A cikkből egyebek közt kiderül, hogy Carreras a világ legünnepeltebb tenorja, továbbá, hogy a közreműködő Pasztircsák Polina "világszerte óriási népszerűségnek örvend" és a karmester, János Ács (sic!) "szintén világhírű művész".


Pantheon • 22052018-04-11 15:36:06

Viliam Karmažin (1922-2018) szlovák zeneszerző és karmester. Érdekesség: 2012-ben bekerült a Guiness Rekordok Könyvébe mint a világ akkor leghosszabb ideig, 76 évig (1936-2012) vezénylő karmestere.


Pantheon • 22032018-04-10 09:23:16

Felix Chen karmester (1942-2018), a Taipei Symphony Orchestra zeneigazgatója (1986-2003)


Olvasói levelek • 112492018-04-09 21:15:08

T.Szerkesztők!



Köszönöm Társművészetek /1237-ben a helyesbítést. Üdv. ED


Társművészetek • 12392018-04-09 13:23:03

Köszönöm a javítást és elnézést kérek a művésztől. Nagyon megköszönném, ha a T. Szerkesztők javítanák elírásomat. (Csak a kivastagított helyen szükséges, lent jó.)


Társművészetek • 12372018-04-09 09:49:56

Molnár Ferenc színművei mindig biztos közönségsikert, biztos kasszabevételt ígérnek. Az első világháború után éppen A hattyú volt első színházi bemutatója a Vígszínházban, sztárokkal: Varsányi Irénnel, Hegedűs Gyulával, Csortossal, Rákosi Szidivel, Tanay Frigyessel a főszerepekben. A széria szomorú epizódja volt, hogy az egyik ismert művész, Haraszthy Hermin éppen a darab 99. (!) előadása után lett rosszul és hunyt el még aznap tragikus hirtelenséggel. 1920/21-ben időszerű volt a darab alapszituációja: egy trónját vesztett özvegy hercegné (uralkodóné?), Beatrix a már első hamvas ifjúságán túljutott lánya, Alexandra előnyös kiházasításával óhajt visszakapaszkodni az európai dinasztikus elitbe és erre alkalmas jelöltnek látszik Albert herceg, egy másik monarchia trónörököse. A baj "csupán" az, hogy Albert eleddig nem mutatott túlzott érdeklődést a kiszemelt menyasszony, egyáltalán: a hölgyek iránt. Teendő: féltékennyé kell tenni, amire alkalmas megoldásnak tűnik Beatrix két fiának házitanítóját, Ági Miklóst bevonni az akcióba, egyetlen báli estére összehozni őt Alexandrával, ami majd működésbe hozza a "kémiát" a hercegi vőlegényjelöltnél. A dolog azonban az estélyen nem várt vagy nagyon is ismert fordulatot hoz a tanító és a hercegkisasszony eddig nem létező vagy láthatatlan kapcsolatában: ők szeretnek egymásba, mellesleg Albert is főleg a tanítóra figyel föl. Ági Miklós rebellis szelleme ráadásul kiszabadul a palackból.



A darab keletkezésének idején nem volt nehéz fölismerni, hogy -mutatis mutandis- e vígjátékával a szerző a trónja fosztott Habsburg-házat és közvetve a szétesett birodalom, benne Magyarország sorsa alakulását célozza meg. A király nélküli királyságban nincs helye a Habsburgoknak, az anyaország, Ausztria köztársaság, ahonnan úgyszólván kitiltották a császári családot. A valamiképpen-mindenképpen föl- illetve visszakapaszkodás, szinttartás vágya mindennél fontosabb. Így volt ez mindig, így van ez ma, így lesz ez eztán, máshol is. 



Olyan A hattyú előadása az Örkény Színházban mint egy kifordított operett: amott sok zene, kevesebb próza, ami gyakran fárasztó és poros, látványos díszletek és jelmezek, fény, pompa, ragyogás. Emitt, az Örkényben is van zene, kicsit néha tán sok is, maga a darab máig eleven humorú, élvezetes, két szünettel, három felvonásra tagolva sem fárasztja el a nézőt. Az egyetlen díszlet egy hátrafelé szűkülő nagy kék doboz, a tiszta kékséget a falakon barnás foltok-fölfeslések csúfítják, egy elcsúfult világ jelképeként. Tarkabarkák, hangsúlyosak, tán túl hangsúlyosak is a jelmezek (díszlet-jelmez: Izsák Lili) és jelentősek a szcenikai és fényeffektek (Sokorai Attila-Kehi Richárd).



Polgár Csaba, aki a társulatban korosztálya egyik vezető színészének számít évek óta, ezúttal rendezőként jegyzi a produkciót. Ha ez dicséretnek számít (miként manapság és bizonyos körökben igen): nem aktualizálja és nem politizálja át a darabot, kis abszurd e falak közt bőven belefér, néhány "mai" ötlete pedig mint például az, hogy  Albert jóízű szundikálását a színpad hátsó részében TV-monitoron követi a vendéglátó család, nem zavaró. Az előadással szórakoztatni akar és ez nagyjából-egészében sikerül neki és színészeinek. Csákányi Eszter fölényes magabiztossággal, nagy rutinnal, kisugárzással alakítja Beatrixot: olyan trónja fosztott arisztokrata ő, aki valójában már és még semmi és senki, csak múltja van és remélt jövője. Csákányi szemünk láttára töpörödik pöffeszkedő hercegnéből alázatos mamává-anyósjelöltté, amikor a III. felvonásban betoppan az "igazi", trónon ülő hercegnő, Albert mamája, Mária Dominika -Für Anikó ragyogó kabinetalakítással bűvöl el- akinek anyai áldásától reméli saját és családja sorsának egyenesbe jövetelét. Beatrix bátyja, Károly szerepében (aki betért papként JácintMácsai Pál színészi képességei legjavát hozza, a III. felvonásban a szín fölé magasodó rezonőrként állítja helyre a világ keserű-reális rendjét. A címszerepben Tenki Réka járja végig az angolosan hűvös menyasszonyjelöltből, "büszke, ifjú hattyúból" szerelmes naivává alakuló, majd a kasztrendszer papírformáját elfogadó lány útját, elegánsan és sajnálni valóan, lefojtott majd feltörő érzelmekkel, színpadi jelenléttel. Lovaglópálcás mutatványa nem csupán hangsúlyos jellemábrázolás, de valóságos zsonglőrmutatvány! A tanító, Ági Miklós, (egykoron Csortos Gyula játszotta): Nagy Zsolt, az alkatától szerintem távol álló szerepben elég haloványan, kevés meggyőző erővel mozog. Beszédtechnikája javult, de Molnár Ferenc itteni világában nem otthonos (hajdan a Krétakörben jó Liliom volt) és nem sugározza azt az ellenállhatatlan vonzerőt sem, ami egyaránt felkelti Alexandra, Albert és Jácint atya érdeklődését. Szerény ötletem: Polgár Csaba talán inkább önmagát rendezhette volna ebben a szerepben. Albert figurájában Ficza István elsősorban a házitanító iránti kitüntető figyelmét hangsúlyozhatja, oldalán Alexandra számára nem vár túl boldog házasság. Takács Nóra Diána kis szerepében csak ritkán villanthatja fel komikai képességeit. A két hercegi öccs: Jéger Zsombor és Novkov Máté, Wunderlich: Dóra Béla, Caesar: Máthé Zsolt.



Molnár Ferenc: A hattyú - Örkény Színház, 2018. április 6.


A nap képe • 20462018-04-08 21:03:32

Ez így igaz: ezen a linken a 17.sz. "al"-linkre ="As Pollione in "Norma" at the Verona Arena (1958)" kattintva az a kép nyílik ki, ami a Momus címoldalán látható...feltéve, hogy a Scalában nem ugyanazt a jelmezt viselte mint az Arenában. Annak nem néztem utána, játszották-e a Scalában 1960-ban a Normát és hogy Corelli énekelte-e ott, akkor Pollionét,milyen gúnyában.


Milyen zenét hallgatsz most? • 249952018-04-08 12:41:19

Mozart: An die Hoffnung & Die Hoffnung dient...



 


Erkel Színház • 91732018-04-05 17:43:32

Gyerekkorom óta érdekelt d'Albert Tiefland-ja: operakalauzokban a szerzők szerinti betűrendben többnyire első helyen bemutatott dalműről azt szokták írni, hogy sajátos keveréke a (poszt)wagneriánus és az olasz verista operáknak, sőt, hogy ő maga a német verizmus. A szerző származása, élete a két lábon járó multikulturális Európa. Az a multikulturális Európa, amit és aminek számos személyiségét, művészét sokan szeretik-szeretjük és amit-akiket számosan kevésbé szeretnek. Eugene d'Albert francia, olasz és angol származású volt, Skóciában született, leginkább németnek vallotta magát, legsikeresebb művét német nyelven írta és bár Prágában mutatták be, Berlinben lett először nagy sikere. Elsősorban zongoristaként a fél világot bejárta-beturnézta, nálunk is többször fellépett. Nemcsak zongorázott: karmesterként, zeneszerzőként valamint  életművészként is ismert volt, hat házasságából nyolc gyermeke született, egyik hitvese Teresa Carreno venezuelai zongoraművész volt. Utóbbinak tulajdonítják azt a bonmot-t is, miszerint egyszer ezekkel a szavakkal szólította férjét: "Gyere gyorsan! A gyerekeid és a gyerekeim a gyerekeinkkel verekednek!" Svájci állampolgárként Rigában halt meg, ahová azért utazott, hogy a hatodik feleségétől elváljon...



Úgy érzem, e regényes élet megérdemelt ennyi bevezetőt, mielőtt az Erkel Színház tegnap esti Hegyek alján-produkciójáról beszámolnék. Az Operaház honlapja névelős címmel (A hegyek alján) hirdette a darabot, de az eredeti cím és az opera szellemisége is inkább a névelőtlen változat mellett szól. Szintén a honlap -szerényen- "koncertszerű előadást" ír, én inkább félig(-meddig) szcenírozottnak mondanám azt, amit láttam. Noha rendező neve nem olvasható sem a honlapon sem a helyszínen osztogatott szórólapon, valaki azért -nem is rosszul- bizonyára beállította a színpadi mozgásokat és kialakította a hátteret. Rövid, nagyon személyes véleményem az operáról: mai füllel is életteli, jól hallgatható, élvezetes alkotás, éppen a kellő terjedelemben. Tényleg van benne valamennyi wagneri beütés, -nem nevezném Wagner-epigon alkotásnak!- talán csipetnyi Richard Strauss is került bele és persze jó adag verismo, már csak a "latinos" (spanyol-katalán) környezet zenei ábrázolása kedvéért is. Két-három erős karakter, hatásos, jól énekelhető szerepek, a kórusszólam lehetne mutatósabb. Nívós a librettó, jól sikerültek a magyar nyelvű feliratok.  A cselekmény  akarva-akaratlanul is időszerű: a női főszereplő mint falon-falun belüli erőszak áldozata, akár egy mai  #meetoo-blog alany-tárgya lehetne. Egyszóval, a darab kitűzéséért: "riszpekt" Operaház!.



Elismerésemet ezennel kiterjesztem a zenei megvalósításra. A horvát karmester, Mladen Tarbuk nevét eddig nem ismertem mint olvasom, járt már nálunk korábban. "Civilben" a Dubrovniki Fesztivál művészeti igazgatója; a külsőre inkább tanárbácsis dirigens színvonalas előadást prezentált, noha a dicséretes teljesítményt nyújtó, kitűnően muzsikáló nagy létszámú zenekar nem ismerhette az opera itthoni előadási hagyományait, tekintve, hogy évtizedek óta nem játszották Budapesten. Külön kiemelném a szép klarinétszólót.



A Hegyek alján is olyan mű, amit akkor érdemes és akkor szabad elővenni, ha elsőrangú tenor és szoprán művész áll rendelkezésre. Kijelenthetem: mindkét főszereplő messzemenően abszolválta szólamuk elvárásait. Sümegi Eszter Mártája egyszerre volt larmoyant és drámai, hangja töretlen erővel és szépséggel szólt, a lírai részekben hiteles és megindító volt és remekül építette fel a szerep talán csúcspontját jelentő "Ich weiss nicht wer mein Vater war"-elbeszélést. Vele egyenrangú társ volt Pedro szerepében a szlávos nevű, de osztrák vendég, Nikolai Schukoff: hőstenor ő a javából, annak inkább a német fajtájából (Wagnert is beleértve, sőt!), de egyes olasz szerepekben is jól helytállhat. Bizonyára többször énekelte már Pedrót, mert tegnap este inkább csak hozta-vitte -azaz nem olvasta- kottáját és némi színpadi játékra is futotta nem kevés energiájából, mindezt jó kiállással, meggyőző erővel. A mű legismertebb részletét, a Farkaskalandot "Schau her, das ist ein Taler") hatásosan adta elő. Visszavárjuk! Balga Gabriella tovább erősítette kedvező benyomásaimat, amiket a Hugenották-Urbain szerepben szereztem róla és azt a meggyőződésemet, hogy lírai szoprán hang az övé s nem mezzo mint ahogy a honlapon feltüntetik. A három "grácia" (Horti Lilla, Gál Erika és Kálnay Zsófia) engem kicsit a rajnai sellőkre emlékeztetett, szép hangon énekeltek, jól mutattak. Az opera rosszfiúja, Sebastiano nem csupán megfojtás, de nézetem szerint szereposztási tévedés áldozata lett: Geiger Lajos hangjából pont azt a durvaságot, nyerseséget, itt szükséges közönségességet hiányoltam, amivel elhitette volna: nem elsősorban a környék gazdag földesura ő, hanem a szó mindkét értelmében közönséges gazfickó. Gábor Géza basszusa "lent" nem volt nagyon átütő, inkább zörgős, de végül is miért lenne hibátlan egy kilencven éves "falu véne" (Tommaso) hangja...A Morucciot éneklő Szvétek László megfelelt kisebb szólamában, Nando nyúlfarknyi szerepét Boncsér Gergely énekelte. Az Operakórus (betanító: Csiki Gábor mb. karigazgató) jól látta el sajnálatosan kicsiny feladatát.



Eugene d'Albert: Hegyek alján - koncertszerű előadás, Erkel Színház, 2018. április 4.


Kimernya? • 26802018-04-05 14:32:14

Csatlakozom. Mai "lenullázásom" és a kiscica mindenemet elvitte :-)


Momus-játék • 54552018-04-04 08:22:16

A kiadvány (szerk. Hont Ferenc), teljes műsort ígér 1884-1959 között, első ránézésre erősen hiányosnak tűnik.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 606862018-04-02 19:21:21

Szinteen (nem) zenesz...


Pantheon • 21992018-04-02 09:30:35

Michel Sénéchal francia tenorista (1927-2018)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 606762018-04-01 12:43:25

off Én aztán igazán tisztelem a kort, a tapasztalatot, fiatal(abb) koromban is, ma is, amikor már magam sem vagyok fiatal. 30 fölött az ember ma már nem számít fiatalnak, 50 fölött meg már többnyire semminek, senkinek sem számít. (Tisztelet a kivételnek és nem pl. karmesterekre gondolok.) Én eme életkori léceket átvittem már.



on Abban viszont -bár nem lehet bizonyítani- biztos vagyok, hogy a röpirat cikk szerzője 30-40, de talán még 20 évvel ezelőtt sem ebben a szellemben írt volna a "rendezői színházról". Ha másért nem, hát azért nem, mert avatott operai szakértőként jól ismerheti az ún. új bayreuth-i stílust, ami testvérek közt is több mint fél évszázada megjelent már a Festspielhausban  (majd szinte az egész világon) és ő biztosan látott ottani előadás(oka)t. A karaván pedig azóta is halad. Más szerzőkről, más operaházakról, más produkciókról nem is szólva. Ha másért nem, már ezért megértőbb, befogadóbb lenne az újszerű, kisérletező színpadi rendezések tekintetében...



...arról már nem is szólva, hogy a kérdéses sajtótermékben megjelent írás talán még három éve sem jelent volna meg. Nemcsak azért, mert három éve a kérdéses sajtótermék még nem létezett, hanem azért sem, mert az írás itt és most nagyrészt csupán ürügy arra, hogy a fenntartó a kérdéses sajtótermék útján még a "rendezői színházon" keresztül is Európa és/vagy Európa kulturális örökségének vesztével riogasson...akit tud. A kiváló szerkesztőt is alaposan megvezethették. Főigazgató Úrnak a szerző életkorára célzó megjegyzése persze elítélendő -talán egyszer elnézést fog emiatt kérni?- de 2/66-os Tatjana-levele attól még tartalmilag megáll. És ez a lényeg.



Mindez természetesen az én véleményem, mielőtt bárki az élő fába valamint szokásosan belém kötve hiányolná azt, ami magától értetődő egy fórumon (ti. a "szerintem" szót) = a beíró egy fórumon ui.a saját véleményét írja be. Vannak ugyan csalhatatlan kinyilatkoztatók, de én sosem soroltam magamat közéjük, ellenkezőleg.



.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 606712018-03-31 19:58:35

A 2/66 sz. "Tatjana-levél" tartalmi lényegével értek egyet.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 606702018-03-31 19:56:18

Magától értetődő, hogy a Hunyadi Lászlót -vélhetően Bécs kivételével- mindenhol aktualizálva játszhatták: ez a mű szellemiségéből, születése körülményeiből egyenesen következik. Mivel most rest vagyok máshol keresgélni nincs kéznél más forrás, wiki szócikkének idevágó részét másolom be:



" Ehhez (ti. a nagy sikerhez - ED) kétségkívül hozzájárult a közhangulat is: az opera történelmi cselekménye egy Habsburg származású magyar királyról festett meglehetősen gyászos képet: V. László a darabban döntésképtelen, a hatalomra törő arisztokrata oligarchák bábja. Hasonló volt a helyzet az 1840-es években uralkodó V. Ferdinánddal kapcsolatban is, legalábbis a kortársak így érezték."



Politikai tárgyú operát -és a Hunyadi is az- nem lehet, nem szabad "sterilizálni", mindenkori aktualizálása nem csupán lehetséges, de szükséges is. Egy olyan opera, amiben a fentiek szerint "hatalomra törő oligarchák" nyomulnak, mindig aktuális a "rendezői színház" számára és koronként aktualizálható. Cillei Ulrikok is mindig voltak, vannak, lesznek. Vannak köztük, akik megússzák és vannak, akik nem. Miként V. Ferdinándot is rendesen "letették".


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 606642018-03-31 12:34:42

Figyelem! Egyetértek Ókovács Szilveszterrel! Nem kicsit, hanem nagyon és nem először. Ilyesmiket szoktam e témában beírogatni a magam szerény színvonalán, legutóbb ld. Erkel-topik/9065, éppen a kérdéses Magyar Idők-cikk kapcsán.



Afölött persze már Főigazgató Úr is érthető (?) "nagylelkűséggel" elsiklik, hogy a cikk végső és valódi célja nyilvánvalóan nem annyira és nem elsősorban a "rendezői színház", benne MÁO-s "rendezői színházas" produkciók bírálata, hanem az, hogy a választási kampányidőszak hajrájában a kormányközeli kormányszócső még a "rendezői színház" toposzát, hamis narratíváját is beveti a szüntelen migránsozás gazdag szegényes, primitív eszköztárába.



(A 2/66-os Tatjana-levelet ihlető cikket ld. itt t.k. Erkel-topik/9064)


Sz. Ágai Karola-drámai koloratúrszoprán • 4622018-03-31 09:44:53

Kis pontosítások az Ágai Karola által énekelt három MET-Lucia szereposztásainál: Edgardot egyszer Flaviano Labó, kétszer Gedda énekelte. Enrico 1-1 alkalommal a fiatal Renato Bruson (!), Lorenzo Saccomani és Frank Guarrera volt, Raimondót egyszer Bonaldo Giaiotti énekelte.


A nap képe • 20442018-03-31 09:28:08

A mai nap képe valószínűleg Carl Orff A Hold (Der Mond) című operájának premierje előtt készült. A felvételen a zeneszerzőn kívül az 1939. február 5-ei müncheni ősbemutató karmestere, kórusbetanítója és rendezője látható.


José Cura • 5582018-03-30 20:13:16

Melyik a sav és melyik a bors?


Kimernya? • 26732018-03-30 18:04:30

Ha az idén egyidejű Húsvét + Peszach előtt a  Nagy orosz húsvét-nyitány volt a megfejtés, tudnék ötletet adni, hogy "helycserével" az orthodox keresztény Húsvétkor melyik zene legyen a rejtvény, amiben így-úgy (szerző, téma..) az ehhez az ünnephez kötődő nyugati keresztény és zsidó vallási illetve kultúrkör együtt megjelenik   (több ilyen mű is lehet), de nem teszem...hátha pont azt kapjuk :-)


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 65332018-03-30 15:19:51

A 2. résszel immár kikerekedett interjú nagyon érdekes volt, gratulálok.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 65322018-03-30 15:18:11

Olvasva eme személyes indíttatású, rövid önvallomás-szerű sorait, bár nem ismerem önt és nem tudom, kihez van, pontosabban kihez nincs szerencsém, de azt hiszem, egy önéletrajz -a személyes pályafutásról nem szólva- az ön tollából vagy klaviatúrájából is számtalan zenei-operai élménnyel, érdekességgel szolgálna.


Momus-játék • 54472018-03-30 12:13:19

...valamint Alfred Brendel :-)


Erkel Színház • 90822018-03-29 13:10:04

Igen. Építészeti és főleg városképi szempontból a Népszínház pótolhatatlan. A Blaha Lujza tér, Pest egykori szíve sohasem lesz többé olyan mint amikor a színház még állt és uralta a teret. Nélküle a "Blaha" rút pusztaság, amin az sem fog sokat segíteni, ha a Corvin Áruház borzalmas alumínium burkolatát elbontják és helyreállítják eredeti homlokzatát. (Azért csak csinálják meg!)



Másrészt -mert mindig van másrészt- ma már nemcsak nagyon nehéz lenne estéről estére megtölteni a Nemzeti egykori óriás nézőterét, de a korszellem, az ízlés is megváltozott = a színház éspedig nem csupán a "rendezői színház" és ami ennél is fontosabb, a közönség ízlése, ha nem is teljesen, de jelentős mértékben az intimebb színházi terek és produkciók irányába tolódott el és a sokadik emeletről alig lehetne élvezni az előadásokat.


Erkel Színház • 90812018-03-29 12:58:43

Többször megírtam, mennyire szeretek -évtizedek óta- az Erkelbe járni, jobban mint az új MüPába sőőőt -horribile dictu- az Erkel-beli előadások, koncertek hangulatát az Operaházénál is jobban szerettem, szeretem...



...de fentiek előrebocsátásával és köztünk szólva, az Erkel Színház: ronda. Eredeti homlokzata otromba és ízléstelen volt, mai, letisztultabb külseje vállalható(bb), főleg sivár környezetében. Ha a háború elviszi, könnyet ma már senki nem hullatna érte. Nézőterének befogadóképessége valaha kétszer ekkora volt -magyarul: hodály- és finoman szólva szintén nem túl szép. Kiszolgáló, "hátsó" részlegeiről pedig gondolom,  jobb nem is beszélni. Még egyszer: én örülök, hogy megmaradt és újranyitották, de békében és háborúban Budapesten -sajnos- sokkal értékesebb és pótolhatatlanabb épületek sokasága pusztult el.


Erkel Színház • 90802018-03-29 12:44:11

Csak ismétlem-másolom 9065-ből és csak az idevágó lényeget, amit ott a színházra, színjátszásra is bátorkodtam kiterjeszteni (még ha utóbbi egyesek szerint itt "off" is):



"...biztos vagyok benne, hogy a színház, az opera, a szín- és operajátszás születése óta létezik "rendezői színház", legfeljebb minden korszak mást és mást értett alatta."



Az általad citált példák alátámasztják mindezt és abban is biztos vagyok, hogy ha 100-200 évvel ezelőtt éltünk volna, akkor is rácsodálkoztunk volna, milyen akkor újszerűnek számító, "merészen" értelmező rendezéseket látunk színpadon, operában...és sok akkori fórumozó akkor is kifejezte volna nemtetszését az interneten...ami szintén nem létezett miként 100-200 éves filmfelvételek sem, amikről az akkori produkciókban elgyönyörködhetnénk...s egyben jókat derülnénk többségükön. 


Pantheon • 21972018-03-29 09:31:43

Munk Péter (1927-2018) üzletember és emberbarát (philanthropist)


Erkel Színház • 90722018-03-28 19:10:22

Csak ismételni tudnám magam (9067) és elszomorodom, ha ő írta a cikket.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 606582018-03-28 17:03:11

 Az "évtizedek óta tartó operarendezői tébolyról" (ami évszázadok óta tart) és a cikk szellemiségéről, nézetem szerint valós céljáról bővebben Erkel-topik/9065-ben.


Erkel Színház • 90672018-03-28 16:59:54
Ugye most tréfálkozol? Ezt nem gondolhatod komolyan...vagy ha mégis ő (amit alig hinnék el), akkor ő nem gondolhatja komolyan  :-) 

Erkel Színház • 90652018-03-28 15:47:26

Több topikba belinkelted a cikket...itt reagálok rá, mivel Fräulein Wagner valóban rémes Lohengrinjét anno az Erkelben mutatták be, legyen akkor ez a "kályha"...



...mindazonáltal a "rendezői színház", mely szóösszetétel manapság bizonyos körökben és bizonyos ízlésvilágban kb. a "patás ördög" szóösszetétel szinonímája, tehát: a "rendezői színházegyrészt és nagyrészt hamis narratíva, másrészt feltartóztathatatlan jelenség...már ha száz vagy többszáz évvel ezelőtt írt operáknak a mai értékekhez, mai korszellemhez, mai látásmódhoz történő igazítása számít "rendezői színháznak". Az ezzel kapcsolatos vitának itt sem, máshol sem lesz "vége", miként -Fukuyama állításával ellentétben- a történelemnek sem lett és nem lesz "vége". Könyvtárnyi irodalmát nem is szaporítom tovább, de felhívom mindenki figyelmét, aki itt és máshol makacsul és hangosan követeli: "ne politizáljunk egy zenei fórumon!": ez a cikk már címében is mélységesen politizál és átpolitizál! Harsogó nagybetűkkel hirdeti: HATALMAS MANIPULÁCIÓ FOLYIK A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGÉT ELVESZÍTŐ EURÓPÁBAN, miközben Európa nem veszíti el kulturális örökségét, legfeljebb a cikket közreadó médium fenntartói sugallnak, mit "sugallnak": teli torokból harsognak napi 24 órában ilyesmiket és ennél sokkalta képtelenebb dolgokat, divatos szóval "fake news"-okat. A cikkben több önellentmondás is van pl. a Klempererrel kapcsolatos sorok környékén. Ha Klemperer már "a 20-as években berlini fő-zeneigazgatóként tág teret engedett az akkor egy időre divatba jött, aztán szerencsére eltűnt avantgárd rendezéseknek", továbbá 1968-ban a cikkben idézett levelet írta Tóth Aladárnak, az világosan mutatja: a rendezői színháznak nevezett valami egyáltalán nem mai jelenség, hanem nagyjából száz éves, talán az I. vh.-t követő szellemi-művészeti áramlatok egyik terméke, de biztos vagyok benne, hogy a színház, az opera, a szín- és operajátszás születése óta létezik "rendezői színház", legfeljebb minden korszak mást és mást értett alatta. ("Félre": a szerző által idézett avantgárd rendezések szerencsére és nyilvánvalóan sohasem tűntek el, legfeljebb a sötét/ülő 30-as évek és a II.vh. alatt láthatatlanabbak lehettek.) A cikk a továbbiakban is hemzseg az átpolitizált, átideologizált állításoktól, kinyilatkoztatásoktól...amikre nem is érdemes több szót vesztegetni, elég, ha rákeresünk jeles szerzőnk Magyar Idők-béli újságírói munkásságának más gyöngyszemeire.



Ceterum censeo: politikamentes kultúra, színház...és opera nincs.



PS Beírásom természetesen nem a te értékes archiváló, szemléző és más, kiterjedt itteni tevékenységedre vonatkozik! Mindig is elismeréssel adóztam, adózom e neked köszönhető kiváló forrásnak, most is.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 606532018-03-28 13:12:58

itt off



A kérdéses épület (Andrássy út 83-85.) nem főúri palota volt, hanem -csakúgy mint a vele szemben álló Andrássy út 88-90.- a MÁV Nyugdíjintézetének bérháza, mindkettő építésére a MÁV adott megbízást. Szomorú látvány mai állapotában...sok turista fényképezi a romos épületet. A házban kétszer volt tűz, 1929-ben és 2014-ben, további érdekességek, képek itt olvashatók-láthatók.



Ilyen volt...



 



és ilyen ma...




Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 606522018-03-28 12:56:03

Egyelőre csak a sablon-közlemény olvasható az operaházi tűzről, gyűjtve itt. A Kodály-köröndi épület égését magam is láttam, mivel nem túl messze lakom onnan és amikor az interneten olvastam a hírt, átkozott kíváncsiságomnak engedve :-) odamentem megnézni, mi történt...akkor már elkezdték az oltást, rémes látvány volt. A ház máig és még hosszú ideig lakatlan (lesz). Úgy tudom, jogi huzavona miatt egyelőre senkinek semmi nem oldódott meg, de nem néztem utána. Továbbiak a házról efölött. 



 


Pantheon • 21922018-03-28 09:28:55

Stéphane Audran (1932-2018) francia színésznő.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 606492018-03-28 09:05:15

Nem. A lángot, a Párizs lángjait, a Tűzmadarat és A walkür Tűzvarázsát próbálták...eloltani.


Erkel Színház • 90612018-03-28 08:53:12

Most olvasom Heltai Jenő Négy fal között - Naplójegyzetek 1944-1945 című könyvét. Kétszer említi benne Lukács Miklóst:



1) (1944.) július 20.: "...Márkus megy, és az Opera igazgatója báró Lukács Miklós, Lukács György fia lesz, aki 15 évig volt Németországban karmester. Színtelen, rendes ember."



és mint "két-három napi késéssel" följegyzi:



2) (1944.) július 29. "...Márkus és Németh Antal helyére Lukács Miklóst és Kovách Aladárt nevezték ki. Magyar Bálint szerint ez a Lukács rendes ember."


Erkel Színház • 90592018-03-28 08:42:03

"Tények voltak" olvassuk alant...a valós tényekről vagy inkább a valós nem-tényekről bővebben itt: „Elszámoltatás” az Operaházban: Egeret szültek a hegyek". A belinkelt összefoglaló közzététele (2015) óta további csaknem három év telt el, nem tudok érdemi új fejleményről. A nagy leleplezés, rajtaütés, iratlobogtatás, sajtótájékoztatók óta összesen nagyjából nyolc év telt el...a Zelmúlt nyolc év.


Erkel Színház • 90582018-03-28 08:32:43

Ami -többek közt- a lejjebb kivonatolt hiányos-szelektív életrajzból kimaradt:



"1990 és 1992 között a szolnoki Szigligeti Színház szervezője, 1992-től 1996-ig menedzser-igazgatója volt."..."2000-től 2002-ig a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója volt." (forrás: wikipédia)



Megjegyzés: amikor (meg nem) nevezett személy a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója volt, Szolnok polgármestere a jelenlegi polgármester volt. Netán Szolnokon (is?) politikai kinevezett volt...


Erkel Színház • 90522018-03-27 22:19:55

"...volt kulturális intézmény vezetője is, bár ezt elegánsan lefelejtetted a listáról":  éppen erre céloztam, amikor lejjebb ezt írtam: ...hiányosan-szelektálva végezte el...ti. fórumtársunk az illető igazgató karrierjének ismertetését. Megjegyzem, nem csak egy vidéki nagyváros kultúrházának, hanem színházának is igazgatója volt, amelyet sok éve Balázs Péter színművész-rendező igazgat. Lukács Miklós is politikai kinevezett volt, politikai kinevezett kellett, hogy legyen. 1944-ben is és második igazgatói periódusában is, persze más-más politikai "kontextusban". A Kádár-rendszerben éppenséggel alkalmas volt arra, hogy vele (is) demonstrálják a rendszer konszolidációját = quasi hogy egy "osztályidegen" is csinálhat karriert a (magyar) szocializmusban.



 


Erkel Színház • 90482018-03-27 13:32:42

"...először csak énekelt..." és "Utána még énekelt...": sokak szerint bár ne tette volna... Szerencsémre csak egy Don Giovanniban láttam...brrr.



Igen: kormánybiztossága/igazgatósága után volt (netán ma is van?) másik "igazi" munkahelye. Wikis életrajza két szóban megemlíti. Nem akartam ilyen apró-cseprő részletekbe bocsátkozni nála sem, operaházi elődjénél sem, de utóbbi esetében -mint látom- ezt egy lelkes önkéntes időközben és  társadalmi munkában már el is végezte. Teszem hozzá: elég hiányosan-szelektálva végezte el.



 


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 606452018-03-27 11:48:28

Márkus Lászlótól nem tudjuk megkérdezni, miért hozta ki a bariton Bánk bánt...és ha megkérdeznénk, lehet, hogy ma is tenor-Bánk hiányra hivatkozna, ami alig hiszem, hogy megfelelt a teljes valóságnak. Természetesen maga az előadás jó lehetett, de 100%, hogy egy "tenor Palló Imrével" lett volna az igazi. Egyetértek, hogy tenor-operát tenorral kell előadni, főleg, ha van tenor...vagy sehogyan. Még egy nemzeti operát is lehet pihentetni kényszerhelyzetben. Kényszerhelyzet pedig nincs: ha jól emlékszem, itt a fórumon is többen cáfolták, hogy ne lenne alkalmas tenoristánk a Nagyúrra.


Erkel Színház • 90452018-03-27 11:35:02

Emlékszem és ismerőseimtől is tudtam, hogy az Erkelben zavartalanul zajlik az "élet", "csak" előadások nem voltak. Más olvasatban ez akár azt is jelenthette, hogy akkor talán mégsem volt oly nagyon komoly az az Erkeles lebontás-projekt. Az egy-este-két-Kékszakállút láttam, zeneileg nagyon jó volt, a két énekesért nem voltam oda és rendezésileg sem láttam nagy különbséget a két Kékszakállú között, ami a deklarált művészi cél volt, viszont a darabot akárhányszor szívesen meghallgatom = pl. aznap kétszer is.



Közös nyitó produkciójuk ugye a Fidelio volt, rendezés nem igazán tetszett, zeneileg remeknek találtam egyik nagy kedvencemet. Ebből a MÁO/Kovalik-érából Fidelion kívül hirtelenjében Mefistofelére, Xerxesre emlékszem, mindkettő elsőrangú produkció volt, tele jobbnál jobb ötletekkel, amik elvitték a hátukon mindkét, nem igazán tömegcsalogató darabot.



A "súlyos visszaélések" bizonyítása máig nem történt meg, az akkori -és azóta szinte folyamatos és általános- hiszterizált légkörben kétségtelenül jól hangzottak a rajtaütésekről és nagy leleplezésekről, elszámoltatásról tett bombasztikus bejelentések, tudósítások. Leginkább arra voltak jók, amire a legtöbb hasonló "ügy" a magyar élet egyéb területein: önfényezés, terelés, parasztvakítás. Ja és arra, hogy egy nagyjából politikai komisszárt sebtében lecserélhessenek egy kiváló felső kapcsolatokkal rendelkező másik nagyjából politikai komisszárra, aki akkor nemrég bukott meg előző munkahelyén (ott is igen rövid időt töltött!)...és lett világcsúcs rövid időre = 36 vagy 48 órára MÁO első embere.



Nemzetközileg pedig mindig vérkeringünk ugyebár...azzal a nem csekély különbséggel, hogy -visszakanyarodva a felvetéshez- a Fischer-Kovalik éra a gazdasági világ- és magyarországi válság kellős közepére esett, míg a jelenlegi MÁO-vezetés -mint tudjuk- egy büszke, erős és gazdaságilag (is) virágzó, jól és még jobban teljesítő Magyarország bizalmát és bőkezű, az akkorinál nagyságrenddel bőkezűbb anyagi támogatását élvezi.


Erkel Színház • 90422018-03-27 08:52:34

Már elnézést, de nekem az, hogy "Kovalik és Fischer" meg az, hogy "gyászos időszak", valahogy összeegyeztethetetlen szóösszetétel. Egy nemzetközi sőt világhírű karmester és egy -sokaknak talán (talán!) megosztó, de- kétségkívül rendkívül érdekes és nemzetközileg szintén jegyzett (és külföldön sikeresen oktató) rendező neve mellé semmilyen összefüggésben nem tudnám odailleszteni a  "gyászos időszak" kifejezést. Arról sem tudok, hogy ők kezdeményezték volna az Erkel Színház bezárását.


Erkel Színház • 90412018-03-27 08:45:13

Én biztosan nem fogok labdákat leütögetni, részben mert rossz a labdaérzékem :-) részben, mert sok mindenben egyetértek. Hogy "a vezetés szándéka jó lenne csak a végrehajtásban nagyokat hibáznak": hát ugye tudjuk, hogy a pokolhoz és ezek szerint az Operaházhoz vezető út is csupa jó szándékkal van kikövezve. Egyébként a jelenlegi vezetés alatt is születtek-születnek jó produkciók, magam is írtam már több pozitív véleményt rövid ittlétem alatt. Sajnálkozásra valóban nincs oka, irigylésre inkább, mármint jó értelemben vett irigységre, hogy életében annyi helyen annyi sok szépet-jót látott-hallott. Én is, csak nyilván jóval kevesebbet mint ön. (Azért nekem is van ám szép jelképes listám!) Úgyhogy olykor magamat is irigylem :-) viszont örüljünk annak, hogy most mi mindenhez van lehetőségünk nem-elmenni. Miért örüljünk ennek? Mert mindez azt jelenti, hogy élünk, itt vagyunk. Az Operaház javulhat (vagy romolhat), de életünk csak egy van.


Erkel Színház • 90402018-03-27 08:34:11

Reménykedj(ünk), kedves  zenebaratmonika, nem lesz nagyobb baj. Bízz bátran szerkesztőinkben, ugyanis olyan közegben (itt), ahol ilyesmiket ír neked fórumozó, hogy "a hasadásos elmezavar szinte alapkövetelmény, nem lesz eléggé feltűnő, ha te is érintett vagy, így elmulasztod a megfelelő, még időben történő orvosi ellenőrzést", előbb-utóbb talán észreveszik az efféle sértő, 1/1 személyeskedő beírást. Tedd túl rajta magad és kacagj egy jót...ha tudsz :-)



(Kiegészítés privátban megy.)


Momus-játék • 54422018-03-26 21:48:03

Az én megfejtése(i)m sem Pillangó, csakhogy a kérdés nem az volt, melyik Oláh-rendezést játszották -először vagy nem először- a Zállatkertben.



A nagy kérdés szerintem az, melyik állatkerti operaelőadás tekinthető a kérdésnek megfelelően "Az Operaház együttese" hivatalos produkciójának..és milyen társulat számított akkor (mikor is?) az Operaház együttesének. Mert voltak ám ott nagy operai züfecek hamarabb is. Állatkertben stílszerűen A denevér lehetne poénos megfejtés (játszották kint!), ki se kell vinni, helyben van :-)


Erkel Színház • 90242018-03-26 14:41:57

Varsó kimaradt?! Mielőtt valaki netán nyugtalankodna: természetesen csak a Teatr Wielkire gondolok ;-) sosem voltam még előadásán.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 65272018-03-26 11:00:26

Hogyhogy? A sörért fizetni kell?


Erkel Színház • 90142018-03-26 08:40:10

Nem udvarias dolog, de olyan jóóó...bocs, de ezt nem bírtam kihagyni ;-)


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 65252018-03-26 08:37:12

Kovács Eszter-interjú folytatását meg sem várva jelentem: Erkel Színház-topik 9004-ben jelzett Alzheimer bácsi úgy látszik, még nem mindig kopogtat nálam. Első Wagnerem éppen a Tannhäuser volt, még bőven gimnazista koromban. Lagymatag, álmos előadásra emlékszem, a karmester és a két főszereplő nevét inkább nem említeném...de ebből a hervasztó környezetből kiragyogott egy hang és egy jelenség. Ismeretlen volt a neve, pedig névről sok énekest ismertem, olyanokat is, akiket még nem hallottam énekelni,  már nem voltak a pályán vagy nem is éltek. Szóval ő, Vénusz: Kovács Eszter volt és máig emlékszem arra az estére, arra a Vénuszra.


Pantheon • 21882018-03-25 15:18:47

Irwin Hoffman (1924-2018) amerikai karmester (Vancouver, Chicago, Florida, Latin-Amerika)


Pantheon • 21872018-03-25 15:11:24

Ariel Bybee (1943-2018) amerikai mezzo (MET, San Francisco, Carnegie Hall/Elektra stb.) és zenepedagógus


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 606402018-03-25 14:14:33

Bariton verzióról már korábban megírtam a véleményemet, szereplő(k)től függetlenül. Már fiatal koromban, amikor először olvastam arról, hogy egyáltalán volt-van bariton címszereplős Bánk bán, elcsodálkoztam, hogyan lehet egy operában öt (5) bariton szóló szerep és közben csak egy fél tenor szerepecske. Akkor úgy gondoltam, biztosan Palló Imrének akart a Ház ezzel (is) kedveskedni. Úgy hiszem, akkor sem volt szerencsés ez a "kedveskedés", ha nem az ő kedvéért volt, pláne nem, ma pedig teljességgel értelmetlen, okafogyott és bizonyára felbillenti a hangzásbéli egyensúlyt, ami csak egy tenor Bánkkal biztosítható.


  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Sipos Péter (hegedű), Filip Lilla (brácsa), Jorge Sanz Ramos (cselló),
Yuki Taniguchi (zongora)
moderátor: Fülei Balázs
"Hangulat Junior"
Négyesfogat magyarosan
Brahms: g-moll zongoranégyes, Op.25
ismétlés: 11:30

18:00 : Budapest
MTA Zenetudományi Intézet

Balog Evelin, Bíró Zsófia, Gjorgjevic Dóra, Kunszeri Márta, Menyhárt Zsuzsanna, Rácz János (fuvola)
Somogyvári Csilla (fuvola, piccoló), Ittzés Zsuzsanna (fuvola, altfuvola), Nagy Bernadett (fuvola, basszusfuvola), Lukács Gergely (tuba), Nagy László Adrián (zongora)
"Tavaszi fuvolavarázs - a Filharmoniai Társaság kamaraestje"

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Boldoczki Gábor (trombita)
Kertesi Ingrid (szoprán), Fenyő László (cselló), Dinyés Soma (csembaló, orgona pozitív), Réti Balázs (zongora), Kuklis Gergely (hegedű), Klenyán Csaba (klarinét), Lakatos György (fagott)
"Boldoczki Gábor és barátai"
HÄNDEL: E-dúr szvit, HWV 430 – Ária és variációk
J.S. BACH: G-dúr szonáta viola da gambára és csembalóra, BWV 1027
ALBINONI: Esz-dúr szonáta trombitára és basso continuora
HÄNDEL: „Tu del Ciel ministro eletto” – ária az Il Trionfo del Tempo e del Disinganno c. oratóriumból (HWV 46a)
A. MELANI: „Quai bellici accenti” – kantáta („La tromba”)
S. FRIEDMAN: Fanfár szóló trombitára
FAURÉ: Après un rêve, Op.7/1
SCHUMANN: Adagio és allegro, Op.70
DEBUSSY: Nuit d’étoiles
POULENC: Les chemins de l’amour
MARTINU: La revue de cuisine
19:00 : Sopron
Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ

Várallyay Kinga (zongora), Varga Gábor (klarinét)
Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Kóczán Péter
J.S. BACH: A-dúr zongoraverseny, BWV 1055
COPLAND: Klarinétverseny
MENDELSSOHN: IV. (A-dúr) “Olasz” szimfónia, Op.90

19:00 : Gyula
Gyulai Várszínház, Kamaraszínpad

Tóth Péter (zongora)
SCHUBERT: B-dúr Szonáta, D. 960
BRAHMS: F-moll Szonáta, Op. 5

19:30 : Debrecen
Kölcsey Központ

Bogányi Gergely, Boda Balázs, Grünwald Béla, Mogyorósi Éva, Pless Attila, Somogyi-Tóth Dániel (zongora)
Kodály Filharmonikusok Debrecen
Vezényel: Kovács László
"Zongoraavatás"
LUTOSŁAWSKI: Paganini variációk két zongorára
GERSHWIN: 3 Preludes
CHOPIN: A-dúr Polonéz, Op. 40. Nr.1
MOZART: A- dúr szonáta 3. tétel, „török induló” K. 331.
BEETHOVEN: cisz-moll (Holdfény) szonáta Op. 27. No. 2.
BRAHMS: II. B-dúr zongoraverseny, Op. 83.
A mai nap
történt:
1932 • A Székely fonó bemutatója (Budapest)
született:
1875 • Huszka Jenő, zeneszerző († 1960)
1967 • Lukács Gyöngyi, operaénekesnő