vissza a cimoldalra
2018-01-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Társművészetek (1228)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60404)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3889)
Milyen zenét hallgatsz most? (24992)
Kedvenc előadók (2815)
Haladjunk tovább... (207)
Momus társalgó (6308)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11213)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (6849)
A Porgy és Bess Magyarországon (227)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (534)
Erkel Színház (8775)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2563)
Operett, mint színpadi műfaj (3464)
musical (174)
Kolonits Klára (1029)
Bretz Gábor (119)
Operamúzeum (912)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1284)
Franz Schmidt (3024)
Bánk bán (2941)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4150)
Abbado – az ember (146)
Bartók Béla (1881-1945) (200)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: Edmond Dantes
Leírás:
Honlap:
   


Edmond Dantes (2875 hozzászólás)
 
A Porgy és Bess Magyarországon • 2212018-01-20 22:16:21

Pacta sunt servanda. Az a szerződés, ha és ami 4 Porgy és Bess előadásra szól, az a szerződés arra a 4 előadásra érvényes. És az érvényes, ami ténylegesen a szerződésben áll (nem tudjuk, hogy mi) és amennyiben arra jogosult személy(ek) írta(k) alá. További előadásokra az a szerződés nem érvényes. (Át)értelmezésnek helye nincs. Művészkedésnek és szabadságharcnak



("Ha kell, perre megy Ókovács Szilveszter")



helye a jogban ugyancsak nincs. Fenti cikkben idézett több állítás nehezen értelmezhető.



 


A Porgy és Bess Magyarországon • 2142018-01-19 17:31:13

Az avatott, hozzáértő Figyelő-cikk szerzője kétségtelenül az opera, a nemzetközi szerzői jog valamint a rasszizmus és a migránskérdés szakértője, néhány további írása ittitt, itt és itt.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 603942018-01-19 17:29:42

Az avatott, hozzáértő Figyelő-cikk szerzője kétségtelenül az opera, a nemzetközi szerzői jog valamint a rasszizmus és a migránskérdés szakértője, néhány további írása itt, itt, itt és itt.


Erkel Színház • 87712018-01-19 10:01:29

Minden külön (MÁO) közlemény helyett 



Újabb szereplőváltozás a február 3-ai és 6-ai Simon Boccanegrában: a korábban meghirdetett és az operabase.ch oldalon most is feltüntetett Arturo Chacón-Cruz helyett MÁO honlapja szerint a fenti két előadáson Sergio Escobar énekli Gabriele Adorno szerepét.


A Porgy és Bess Magyarországon • 2112018-01-19 09:29:03

A bunkó indexes esete az operával, avagy Black Lives Matter az Erkel Színházban



Apáti Bence vélemény-válaszírása az index jan. 17-ei cikkére operáról, Operaházról, Porgy és Bessről, kultúrharcról, genderlobbiról és egyebekről.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 603902018-01-19 09:28:35

A bunkó indexes esete az operával, avagy Black Lives Matter az Erkel Színházban



Apáti Bence vélemény-válaszírása az index jan. 17-ei cikkére operáról, Operaházról, Porgy és Bessről, kultúrharcról, genderlobbiról és egyebekről.


Erkel Színház • 87702018-01-19 09:28:05

A bunkó indexes esete az operával, avagy Black Lives Matter az Erkel Színházban



Apáti Bence vélemény-válaszírása az index jan. 17-ei cikkére operáról, Operaházról, Porgy és Bessről, kultúrharcról, genderlobbiról és egyebekről.


Pantheon • 21722018-01-19 08:18:30

John Barton (1928-2018), a Royal Shakespeare Company társalapítója, Sir Peter Hall-lal közösen (ld. 2074 ugyanitt)


Erkel Színház • 87652018-01-18 16:20:10

Egy margitszigeti előadás (Porgy és Bess) 1991-ben..." a jogtulajdonosok előírásait szem előtt tartva." és "... a szerzői világjogok megtartásával mégis olyan produkció születhetett, melynek alkotói részint magyarok:..."


A Porgy és Bess Magyarországon • 2092018-01-18 16:19:13

Egy margitszigeti előadás 1991-ben..." a jogtulajdonosok előírásait szem előtt tartva." és "... a szerzői világjogok megtartásával mégis olyan produkció születhetett, melynek alkotói részint magyarok:..."


Erkel Színház • 87632018-01-18 10:29:30

Marco Vratogna a Simon Boccanegra címszerepét fogja énekelni az Erkel Színházban.


A Porgy és Bess Magyarországon • 2022018-01-18 10:16:41

Betilthatják a Opera előadását, mert nem feketék a színészek


Erkel Színház • 87622018-01-18 10:15:31

Betilthatják a Opera előadását, mert nem feketék a színészek


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 38752018-01-18 08:51:16

Otello énekkar és gyermekkar nélkül? Vagy MüPa csupán "lefelejtette" őket a színlapról? (Az alkotók között feltűntetik  a két karigazgatót.)


Társművészetek • 12262018-01-17 15:33:18

Szinte közhely, hogy a legrangosabb irodalmi elismerést, Nobel-díjat nem kapó írók-költők listája (csaknem?) előkelőbb mint azoké, akik megkapták és ez volt a helyzet már a díjosztás első éveiben-évtizedében is. 1903-ban kitüntették például Bjørnstjerne Bjørnsont, akinek élete sok hasonlóságot mutat kor-, honfi- és írótársáéval, Henrik Ibsenével, de munkásságának utóélete össze sem hasonlítható a csak néhány évvel idősebb kollégáéval. Bámulatos, hogy Európa peremén, a messzi északon elhelyezkedő, kis lélekszámú, nem világnyelvet beszélő, akkor még szegény, önálló állami léttel nem rendelkező Norvégia olyan íróóriást adott a világnak, akinek művei máig élnek, elevenen és elevennek hatnak, színműveinek műsorra tűzése -és megtekintése!- nem holmi kincstári tisztelgés, fárasztóan kötelező irodalom, hanem megannyi katartikus élmény, karakteres figurák, ragyogó párbeszédek, lassan felépülő, de annál csattanósabb történetek, valós, ma is létező társadalmi problémák feltárása. A Centrál Színházban most bemutatott Kísértetek is ilyen darab; a szerző úgy építi fel az öt szereplő jellemén, sorsán keresztül a drámát, hogy néha úgy érzem, kötéltáncos ő, ám bambuszrúd és védőháló nélkül. Nem riad vissza szélsőséges fordulatoktól, gordiuszi csomóként viselkedő emberi konfliktusokat, fel- és megoldhatatlannak tűnő helyzeteket vág el (k)egyetlen suhintással, ám megoldásai sohasem olcsók, vásáriak, mindig a művészi kifejezést szolgálják s emelik műveit és a szerzőt világirodalmi rangra, mindmáig s megkockáztatom: örökre.



A Kísértetekben az öt szereplő mindegyike és mindannyiuk sorsa összefügg egymással és talán leginkább összefügg a fölöttük, múltjuk fölött kísértő hatodik személlyel, a már tíz éve halott Alving kamarással és az ő egykori jellemével pontosabban jellemtelenségével, életvitelével, cselekedeteivel. Hazugságok, képmutatások, elhallgatások sokasága: mind-mind őhozzá köthetők múltba vésző holtában is. Ám -mint a mostani adaptáció rendezője s egyben a darabot dramaturgként kiváló érzékkel egy felvonásba, kilencven percbe sűrítő Alföldi Róbert egy interjúban mondta- "előbb-utóbb kiborul a bili". Minden családban, minden közösségben vannak sötét foltok, elcsalt sorsok és életek,rejtett titkok, amik nemcsak hallgatnak mint ama bizonyos mély, ami fölött fecseg a felszín, de bizony rohadnak és rohasztanak is és ki tudja, mikor, hol törnek a felszínre, pusztítón, visszavonhatatlan hatállyal. A Kísértetekben felszínre törnek, pusztítón, visszavonhatatlan hatállyal: a bili kiborul, nem kicsit, nagyon.



Alföldi Róbert a kis teret minimalista díszlettel (tervező: Kálmán Eszter) teszi még hangsúlyosabbá: egyetlen nagyméretű, fából készült állított négyzetelemmel variál,  amelynek legkisebb, középső egysége ajtóként funkcionál. Ezenkívül csupán néhány, olykor hangsúlyosan ki-berakott szék "játszik", amiket a kortalan jelmezbe (Szakács Györgyi munkája) öltöztetett szereplők rakosgatnak ide-oda. Semmi fölösleges akció. Básti Juli számára -akit régebben Hedda Gablerként már volt szerencsém látni- elsőrangú feladat az özvegy, Alvingné megformálása. Alvingnéé, aki egész életében -nem okvetlenül és nem kizárólag önhibájából- szenvedett, takargatott, képmutatott és elhallgatott s minden és leginkább őrá hullik vissza akkor, amikor a dolgok már éppen rendben lévőnek látszanak: festő fia éppen hazatért Párizsból, a jótékony célokra szánt árvaház nyitásra kész, a fenntartására szánt pénz jó kezekben... Fekete ruhájában, többnyire szordinált hangon, -nagy kitörése annál hatásosabb- takarékos gesztusokkal és mimikával mintha egy görög sorstragédiából lépett volna ki. Nem mint primadonna, nem mint a Centrál "házi dívája", hanem mint első az egyenlők közt: magányos és végezetül teljesen magára maradó polgár-heroina. Gáspár Tibor és Gáspár Sándor nemcsak valóságos testvérként, de a darabban is jól kiegészítik egymást: a nagytiszteletű lelkész és a "matrózotthont" (értsd: jobb vagy kevésbé jó kocsmát) nyitni óhajtó sánta asztalos a fináléban megkötik a maguk kis alkuját -közkeletű mai szóval: mutyiját- : hallgatásért cserébe anyagi támogatás, "korrupció", akárcsak máskor, máshol, ma is. Jók a fiatalok: Ágoston Katalin házvezetőnőnek, nevelt lánynak egyaránt fagyos, számító és nemigen gondolnám, hogy ha egybekel(né)nek Osvalddal, készségesen beváltaná a fiatalember hozzáfűzött reményeit. Ódor Kristóf is jó a zaklatott, születése pillanatában elrendeltetett sorsú fiú, Osvald Alving szerepében.



Ha hihetünk az évszázados legendának, Ibsen már csak a maga korában nagy botrányt kavaró, tiltó-, bojkott- és cenzori listákon előkelő helyen álló Kísértetek miatt nem/sem kaphatott Nobel-díjat. Mi, utókor viszont kaptunk egy magasrendű és ma is aktuális, élvezetes drámát, körítésként egy jelentékeny színházi élménnyel. 



Henrik Ibsen: Kísértetek - Centrál Színház (Kisszínpad), 2018. január. 15. 


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 603712018-01-15 08:55:44

Egy csepp (víz)ben a tenger




Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 603602018-01-14 15:41:34

https://www.youtube.com/watch?v=7bIyesijT_s



:-)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 603592018-01-14 15:35:04

Konjunktúra MÁO-ban az I. és II. világháború éveiben



I.vh.: "Ezekben az években...jóformán mindegy is volt milyen műsorpolitikát folytatott, mit játszott az Operaház. A háború második évétől a főváros lakosságán soha nem látott mértékű kultúra-fogyasztási düh vett erőt. Az Opera pénztára rendőri asszisztenciára szorult, olykor a mentőket kellett kihívni, hogy elsősegélyben részesítsék a jegyekért vívott csaták sérültjeit. Nem bérleteztek, mégis majdnem 100%-os volt a kihasználtság az évi 250 előadáson." (MÁO'100, 127.o.)



II.vh.: "...a 'hagyományos' közönség is elégséges volt, hogy megtöltse a színházat. Az általában magas közönség-édeklődés a világháború alatt (akárcsak az első világháború idején) Budapesten ritkán látott szenvedélyes mértékűre nőtt - tudjuk például, hogy az 1942. tavaszi Wagner-ciklus jegyeiért  hajnali 4 órától álltak sorban." (MÁO'100 198.o.)



 


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 603332018-01-12 15:05:28

Nagyinterjú Ókovács Szilveszterrel (Mandiner, 2018. január 12.)


Pantheon • 21692018-01-10 17:13:51

Alekszandr Vegyernyikov / Alexander Vedernikov (1927-2018)


Erkel Színház • 87262018-01-10 15:05:08

Hoffmann meséi opera elfuserált címei elfuserált nyelveken



Eredeti (francia nyelvű) cím (conte=mese, contes=mesék)



Angolul (tale=mese, tales=mesék)



Oroszul (Сказки=mesék)



(a német "Erzählungen" jelentése viszont valóban "elbeszélés/ek", az opera címének magyar fordítása ezúttal nem a német nyelvű címet vette alapul)


Erkel Színház • 87212018-01-10 14:32:14

Nincs olyan szerencsém.......


Erkel Színház • 87052018-01-10 09:20:31

Jancsi és Juliska "nem gyermekeknek való opera".



Till Géza: Opera



"A zeneszerző nővére eredetileg szűk családi körének szánta mesejátékát és mindössze arra kérte fivérét, írjon néhány dalbetétet a dramatizált szöveghez."



wikipedia (angol)



The idea for the opera was proposed to Humperdinck by his sister, who approached him about writing music for songs that she had written for her children for Christmas based on "Hansel and Gretel". 



Ugyanott: It has been associated with Christmas since its earliest performances and today it is still most often performed at Christmas time.



wikipedia (német) 



Humperdinck nannte sein Werk in ironischer Anspielung an Richard Wagners Oper Parsifal ein „Kinderstubenweihfestspiel“.



Ugyanott: Humperdincks Schwester Adelheid Wette plante das Märchenspiel als häusliche Theateraufführung. Sie bat ihren Bruder lediglich um die Vertonung einiger Verse. 



 


Erkel Színház • 87032018-01-10 08:57:00

A varázsfuvola mint gyermekeknek való opera...erről bővebben pl. itt (felütés: "A közvélekedéssel (hiedelemmel?) ellentétben a Varázsfuvola korántsem gyermekopera ...") vagy itt (szabadkőművesség, felvilágosodás, szimbólumok...) stb. 


Társművészetek • 12242018-01-06 09:28:39

Karácsony Henrikéknél-Eleonóráéknál: egy másik színházban futó klasszikus darab (Ibsen: Nóra) ottani aktuális címének -Karácsony Helmeréknél- analógiájára nevezhetnénk így át James Goldman Az oroszlán télen című színművét. Az immár fél évszázada ismert, számos díjat nyert  filmalkotás színpadi adaptációját éppen Karácsony előtt tűzte műsorára a Belvárosi Színház.  A darabbéli személyek, események, szövevényes családi hálók és alkalmi szövetségek kavalkádjában való eligazodáshoz nem árt némi előzetes tájékozódás, már ha a néző nem csupán két és fél órányi  felhőtlen -vagy inkább "felhősnek" mondható- szórakoztató kikapcsolódásra vágyik. E színes történelmi képeskönyv tulajdonképpeni főszereplője Aquitániai Eleonóra, aki családi örökségének és kétszeri házasságkötésének köszönhetően a XII. szd. talán leggazdagabb, ennélfogva legbefolyásosabb és legérdekesebb európai asszonya volt. 81 évet élt, két király felesége volt, első férjétől, VII. Lajos francia királytól két leánygyermeke született, fiú örökös híján VII. Lajos a pápánál kezdeményezte -sikeresen- a házasság felbontását. Ezt követően az elképzelhetetlenül gazdag és befolyásos -azaz permanensen elrablásnak és életveszélynek kitett!- Eleonóra a válást követően néhány hét múlva, 1152 Pünkösdjén férjhez ment Henrik normandiai herceghez, akivel két év múlva királynéként lépett Anglia trónjára. II. (Plantagenet) Henriktől nyolc gyermeke született, fiai közül hármat lehetséges trónörökösként temetett el -egyikük, Geoffrey a darabban is szerepel- kettő pedig király lett.  I. (Oroszlánszívű) Richárdot túlélte, és még megérte legkisebb fia, (Földnélküli) János trónra lépését. Férje 1173-ban egyik kastélyukba záratta és a király haláláig (1189) ott tartatta (persze nem éhkoppon), mert asszonyát a trónjára nézve állandó veszélyforrásnak gondolta. Eleonóra 1204-ben hunyt el.



A szellemes, kicsit hosszadalmas, de szórakoztató lektűr 1183 Karácsonyán játszódik, a díszes családból az uralkodói páron kívül jelen van a három említett fiúgyermek, Richárd, Geoffrey és János, az éppen királyi csúcstalálkozóra odaérkező II. Fülöp francia király és féltestvére, Alais (Aliz), aki történetesen II. Henrik szeretője és esetleges jövőbeni hitvese...már ha a pápa felbontaná házasságát Eleonórával. (Ebből viszont nem lett semmi.) 



A karácsonyi színjátékban mindenki mindenkivel összefog és összevész, hatalomra ácsingózik, ármánykodik és hízeleg, színlel és fenyeget...és hazudik, hazudik, hazudik. Az ország, sőt: a két ország csak olyan játékszer, amilyent a gyerekek a karácsonyfa alatt találnak. Megy az adok-kapok és az adok-veszek. Karácsonyfa nincs, ajándékdobozok vannak. És van ordibálás, áltatás, kibékülés, veszekedés...akárha egy igazi, mai család életét látnánk, pontosabban amit és amikor nem lát a kivülálló idegen, amikor eltűnik a bájmosoly, az álságos -netán valódi- jókedv, szeretet, móka és kaczagás. A királyfiak folyamatosan marakodnak, a vendég francia király egy legénykedő puhány -kiskamaszként "természetesen" az őt erre-arra tanítgató Richárdért rajongott vagy tán több is volt köztük- Henrik legjellemzőbb mondása nagyjából így szól: elsőszülött fiamat szerettem legjobban, főleg azért, mert ő már halott. (Törvényes fiait kivétel nélkül és tényszerűen gyűlölte.) Ami kecs és szellem, humor és báj, nagyvilági tartás és elegancia, ármány és (egykori) szerelem, azt Eleonóra szolgáltatja.



Zöldi Gergely fordítása nem nélkülözi a mai szófordulatokat és a vaskosabb, sőt trágár ki- és beszólásokat, összességében adekvát a színpadi történésekkel. Khell Zsolt díszlete alkalmazkodik a zsebkendőnyi színpadhoz, Kiss Julcsi jelmezei maiak is meg olykor és nem túlzottan archaizálnak is, persze nem kimondottan az 1183-as őszi/téli divat szerint. Szikszai Rémusz inkább rutinosan semmint -máshonnan  már ismert- kísérletező kedvével mozgatja színészeit. Köztük is kiemelten a két főszereplőt, Hernádi  Juditot és Gálffi Lászlót. Hernádi elragadó, számára ez a szerep igazi jutalomjáték. Korban és karban, a figura megformálásában egyaránt briliáns királyné, okos és hatalmas asszony. Akkor is érezzük Hernádi-Eleonóra jelenlétét, amikor kivételesen nincs a színpadon. Gálffi László nagy rutinnal és sok decibelnyi hangerővel alakítja a címszerepet a -"sárga fogú"- oroszlánt;. A szerep azonban fiatalabb Henriket igényelne, történelmi hitelesség és színpadi cselekmény szempontjából egyaránt: neki nehezen hisszük el a király éppen Alaise felé tanúsított... khm... nagy természetét. A többiek inkább csak statisztálnak amúgy nem jelentéktelen szerepükben: a három királyfi, Schruff Milán (Richárd), Mészáros Máté (Geoffrey), Ötvös András (János) valamint Szakács Hajnalka (Alais) és Horváth Illés (Fülöp).



James Goldman: Az oroszlán télen, Belvárosi Színház, 2018. január 4.


Erkel Színház • 86812018-01-06 08:52:53

Ld. privátban.


Kimernya? • 26252018-01-05 16:11:20

Érdekesség a tegnapi rejtvényhez: Verdi operájában nemcsak III. Gusztáv és titkára Jacob Johan Anckarström létező személy (ez eléggé köztudott), hanem Ulrica azaz Anna Ulrica Arfvidsson is. Mamsell Arfvidsson afféle hivatásos udvari jövendőmondó volt és már évekkel a merénylet előtt figyelmeztette a királyt a rá leselkedő veszélyre, amit egy "maszkot és kardot viselő ember jelent számára", más alkalommal pedig : "Óvakodj attól a kardot viselő embertől, akivel ma este találkozol, mert az életedre tör!"...ehhez hasonló jóslatot emelt be Verdi illetve a szövegíró is a darabba.


Balett-, és Táncművészet • 54412018-01-05 08:54:11

Öngól


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 64622018-01-04 16:50:09

Pulitzer József (Joseph Pulitzer): "A hír szent, a vélemény szabad."



(...ha olykor "passé" is...)


Balett-, és Táncművészet • 54342018-01-04 10:16:18
off:  Shakespeare: Ahogy tetszik


Bemutató: 2014. február 14. Nemzeti Színház


Főigazgató: Vidnyánszky Attila, rendező: Silviu Purcărete, részletek a szereposztásból: Rosalinda (női szerep) - Trill Zsolt, Jaques (férfi szerep) - Udvaros Dorottya, Célia (női szerep) - Fehér Tibor, Phoebe (női szerep) - Farkas Dénes, Rusnya parasztlány - Varga józsef (korábban Eperjes Károly)


 



 


Balett-, és Táncművészet • 54182018-01-03 09:23:01

Csajkovszkij: A hattyúk tava, koreográfus: Matthew Bourne (1995)


Pantheon • 21642018-01-03 09:03:34

Robert Mann (1920-2018),a Juilliard-vonósnégyes alapítója, első hegedűse 1946-1997 között


Társművészetek • 12232018-01-02 13:48:29

Csaknem két éve mutatta be a Katona József Színház Giacomo Puccini műveinek -elsősorban A köpeny zenéjének- felhasználásával az ott és akkor szerzőként-rendezőként egyaránt debütáló Pintér Béla A bajnok c. színdarabját. Az egyik internetes portál nem túl szerencsés ötlettel hozzávarrt a darab cselekményéhez egy általuk azzal összefüggésbe hozott és politikai áthallást is tartalmaz(hat)ó valós szerelmi háromszög-történetet, aminek következtében egyik-másik kormányközeli médium "farkast" kiáltott és elégtételt illetve egyfajta kompenzációt követelve kifejezte azon óhaját, miszerint és ezek után akkor Pintér Béla írjon egy, a színház igazgatója, Máté Gábor magánéletének árnyasabb oldalát bemutató darabot. Máig nem látom, nem értem a fenti két dolog közti összefüggést, de már elöljáróban leszögezem: köszönet a Pintér Bélára és Máté Gáborra ráröppenő kormányközeli médiumnak, mert ötletgazdaként új alkotás megírására ösztönözte a szerző-rendező-társulatvezetőt és akarva-akaratlanul új produkció kihozatalát generálta a Katonában. S mivel Pintér Béla aktuális, divatos és fontos, a hálás közönség, a hálás alkotók és a hálás utókor nem fogja elfelejteni a média eme inspiráló gesztusát.



 
Az Ascher Tamás Háromszéken két, eléggé elkülönülő -szünet nélkül játszott-  részből áll össze, nem teljesen egységes egésszé, de az összhatás így talán még ütősebb. A darab első felében a szerző görbe tükröt tart egy korszak két legmeghatározóbb színháza és azok vezetői elé egy elképzelt erdélyi -mondjuk így- szakmai utazás apropóján, a második, valamivel rövidebb részben, a művészek hazatérését követően bontakozik ki a dráma. A nyitó majd a  háromszéki jelenetek a vígjátéktól a paródián át a vásári komédiáig terjedő széles skálán mozogva kacagtatóak-röhögtetőek, olykor már-már röhejesek. Ettől válik a cselekmény még döbbenetesebbé, fagy meg a levegő még jobban, amikor az addig kuszán szerteágazó cselekmény egyetlen momentumra, az ambiciózus, ám érvényesülési igyekezetében megesett erdélyi színésznőcske további, itthoni sorsára fókuszál...vagyis arra az eseményre és következményeire, ami az egész színdarab megírását kiváltotta, nevezzük néven: arra a közkeletű városi legendára, miszerint Máté Gábor színész-rendező-színigazgató egykoron arra kényszerítette egyik teherbe esett kedvesét, hogy vétesse el a magzatot. ("Félre": saját elmondása szerint Máté Gábornak sosem volt erdélyi barátnője.) Ezzel el illetve vissza is érkeztünk a bevezetésben már említett alapszituációhoz: Pintér Béla megírta A bajnok bemutatása után egyesek által elvárt "esetet", néven nevezve a "tettest", Máté Gábort, ugyancsak néven nevezve -sőt, címszereplővé előléptetve- egy lehetséges "társtettest", Ascher Tamást valamint  harmadikként Bezerédi Zoltán színészt. Más néven, de elég jól beazonosíthatóak még a két csúcstársulat, a pesti Katona József és a kaposvári Csiky Gergely Színház vezetői-rendezői: Babarczy László, Zsámbéki Gábor és Mohácsi János is, vagyis azok, akik a két műhely művészi munkáját évtizedekig meghatározták és részben még ma is meghatározzák. Mindenki megkapja itt alaposan a magáét, de Pintér Béla önmagát sem kímélte, amikor saját ifjúkori személyét is beleírta eme erősen belterjes szösszenetébe. Talán ez a szó: belterjesség, ami mindenkinek eszébe jut a színházból távozóban, abból a színházból, amiről -a Csiky Gergely mellett- jelentős részben maga a darab is szól, és ahol a darab megírását "ihlető" személy az aktuális igazgató. Így harap bele Pintér Béla a saját...nem, ne tessék semmi trágár szótól tartani (akad az előadásban bőven), szóval így harap bele Pintér Béla a saját kollégáiba, a saját szakmájába, és önmagába is; de hát ezt várták és ezt várták el tőle! És ő többet adott ennél, talán a kelleténél többet is: egy belterjes, a laikusoknak nem mindig és nem teljesen beazonosítható panorámaképet a honi színházi élet -egyik?- legprominensebb köréről. Mindezt mindvégig versformában, népzenével-néptánccal, síppal, dobbal, nádi hegedűvel, Anyegin- és Három nővér-parafrázisokkal, sok-sok (ön)iróniával és egyebekkel.


 


Pintér Béla rendezőként -mint rendesen- tökéletes. A számára még mindig szokatlan, "katonás" környezetben és társulattal, néhány saját színészével ráerősítve kifogástalan munkát végez és -mint rendesen- játszik is a darabban, erdélyi rendezőt. Állandó tervezője, Benedek Mari jelmezei korhűek (a 90-es években járunk), Khell Zsolt díszletei megfelelőek. Ökrös Csaba zenéjére élő zene szolgáltatja a talpalávalót, a színészek sokat énekelnek és derekasan ropják az erdélyi táncokat. (Koreográfus: György Károly) Kisebb szerepekben -már ha Pintér Bélánál egyáltalán vannak "kisebb szerepek"- hozza formáját Szirtes Ági, Pálos Hanna, Borbély Alexandra, a "pintérbélás", a produkciót dramaturgként is jegyző Enyedi Éva, Takátsy Péter, Kovács Lehel, Rajkai Zoltán, a szintén "pintérbélás" Friedenthal Zoltán, a Pintér Bélát plasztikusan alakító Dankó István, és "egy igazgatót-két színésszel játszatva": Elek Ferenc és Thuróczy Szabolcs, utóbbi ugyancsak Pintér Béla és Társulatából. 


Bezerédi Zoltán, egykori kaposvári, ma "katonás" színészként önmagát alakítja, narrátorként vezet végig a komédiától a drámán át a tragédiáig vezető hosszú úton, megkockáztatom: a darabban s tán azon kívül is egyfajta híd ő a két színház között. Fekete Ernő hibátlanul, felkészülten játssza Máté Gábort: a próbák alatt talán még saját főnöke is instruálhatta olykor: "ilyen voltam". Nagy monológja ugyanolyan hatásos mint amikor tavaly ugyancsak Szilveszterkor a Kamrában az Ahogy tetszik híres Jacques-monológját ("Színház az egész világ...") hallottuk tőle. Itt arról elmélkedik, érdemes-e élő személyekről, személyek köré színművet írni. Természetesen igenlő választ kapunk. Keresztes Tamás egészen kimagasló Ascher Tamás szerepében; nemcsak külseje, de gesztusai, hanghordozása, járása: személyisége is olyan, hogy maga Ascher sem tudná jobban csinálni...ám senki ne gondolja azt, hogy Keresztes csupán utánoz vagy parodizál. Átlényegül Ascher Tamássá. Az előadás csúcsteljesítményével azonban még őt is felülmúlja az erdélyi színésznő alakjában Tordán Léda azaz Jordán Adél. Játéka, beszéde, éneke, a figura mint általános és napjainkban sokat emlegetett jelenség kibontása (vö."#meetoo") egyaránt lenyűgözi a nézőt, az összeomlás pillanatában viszont éppenséggel mozdulatlan (el)hallgatásával, némaságával vonzza magára mohó tekintetünket. Nagy pillanat!


Szilveszteresti szórakoztató magas-kultúra Pintér Béla-módra - ezt kaptuk s ez nem kevés. Év közben, máskor sem lesz kevés.


 


Pintér Béla: Ascher Tamás Háromszéken - A Pintér Béla és Társulata és a Katona József Színház koprodukciója


Katona József Színház, 2017. december 31.


Erkel Színház • 86482017-12-31 10:19:22

Fáy Miklós írása a 2017. december 29-ei Andrea Chénier-előadásról.


Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak • 28842017-12-31 10:19:04

Fáy Miklós írása a 2017. december 29-ei Andrea Chénier-előadásról.


Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak • 28832017-12-31 10:14:01

Netrebkoék Budapesten ünnepelték házassági évfordulójukat.


Natalie Dessay • 18002017-12-29 11:51:35

Natalie Dessay (ének) és Philippe Cassard (zongora) koncertje Budapesten


Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak • 28822017-12-28 11:53:13

Anna N(y)etrebko(ék) már Budapesten van(nak).


Juan Diego Flórez • 7162017-12-27 18:12:06

Privátban írok.


Opernglas, avagy operai távcső... • 198842017-12-25 10:03:11

A MET 2018 április-májusban hat Tosca-előadást állít ki, a címszerepet minden alkalommal Anna Netrebko, Cavaradossit Marcelo Álvarez énekli, Scarpiát pedig négyszer Michael Volle, kétszer Željko Lučić.


Pantheon • 21612017-12-23 10:24:50

Marilyn Tyler amerikai koncert- és operaénekes (1926-2017)


Rost Andrea • 19512017-12-21 10:20:39

Marco Vratogna (egyes) operai elfoglaltságai itt és itt.



Francesca Sassué pedig itt és itt.


Rost Andrea • 19482017-12-20 17:04:58

Rost Andrea helyett.


Pantheon • 21572017-12-19 15:34:05

Simonetta Puccini (1929-2017), a zeneszerző fiának házasságon kívül született gyermeke, Puccini utolsó leszármazottja.


Operett, mint színpadi műfaj • 34182017-12-19 14:50:21

Privátban reflektálok :-)


Társművészetek • 12222017-12-18 15:00:48

A Katona József Színházban, sokak kívánságára és összefüggésben A bajnok c. produkcióval, bemutatták Pintér Béla: Ascher Tamás Háromszéken c. darabját. A zeneszerző -A bajnok Puccini-zenéitől eltérően- ezúttal Ökrös Csaba.


Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak • 28802017-12-18 10:41:40

Privátban válaszoltam.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 602212017-12-17 13:39:49

Privátban válaszoltam...és jól tippeltem.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 602172017-12-16 23:09:16

Milliókra büntették az Operaházat.


Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak • 28762017-12-16 22:54:32

Anna Netrebko utolsó Violettái: Rame Lahajjal és Plácido Domingoval 2018. február 21, 25 és 28. Karmester: Dan Ettinger.


Társművészetek • 12212017-12-16 17:03:57

"Először az agyakat és a lelkeket erőszakolják meg, majd aztán jön a testi erőszak." Interjú Vidnyánszky Attilával az Ő Nemzeti Színházáról ("...ez a társulat a legmagasabb szakmai színvonalon teljesít..."), Alföldi Róbert Nemzeti Színházáról ("...leültem beszélgetni sok külföldi kritikussal,...véleményük szerint az egy közepes színház."), eurokonform európai színházi (fesztivál)trendekről: "bevándorlás, másság elfogadása, történelmi emlékezetnek az a szegmense, ami az ő számukra fontos" és egyebekről.


Társművészetek • 12202017-12-16 16:50:00

Közelebb került Enyedi Ildikó filmje az Oscar-díjhoz.


Momus-játék • 53732017-12-14 15:13:52

Forrás I. (1975-ig)  Forrás II.  Forrás III.


Erkel Színház • 85642017-12-12 17:51:35

Jancsi és Juliska valós (???) történetének 1-1 változata itt és itt.


Társművészetek • 12192017-12-11 15:02:51

Újabb fontos díj Enyedi Ildikó filmjéhez kapcsolódóan.


Momus társalgó • 63072017-12-08 22:34:23

No comment = nem kommentálok, nem kommentelek.


Pantheon • 21542017-12-05 10:05:41

William Blankenship amerikai tenorista (1928-2017)


Kimernya? • 26012017-11-29 14:28:39

Privátban válaszoltam még tegnap.


Erkel Színház • 85052017-11-11 15:30:59

A zenetörténet különös pikantériája, hogy Jakob Liebmann Beer, ismertebb nevén Giacomo Meyerbeer, egy berlini születésű német-zsidó zeneszerző lett a francia nagyopera néven ismert műfaj legnevesebb képviselője és egy szerelmi történet kereteibe ágyazva éppen az ő legnépszerűbb operája dolgozza fel az 1789 előtti francia történelem egyik legrémisztőbb eseményének, az addigra folyamatossá váló katolikus-protestáns vallásháború csúcspontjának, 1572 Szent Bertalan éjének eseményeit. A mészárlás az operában többször említett, de meg nem jelenő Coligny marsall elleni merénylettel vette kezdetét, három "csúcsra járatott" napot követően néhány hétig tartott, nagyon egyoldalú erőviszonyok közepette: az akkori áldozatok számát több tízezerre becsülik. A jóval később, 1598-ban kibocsátott ún. nantes-i ediktum ellenére a francia protestánsok, a hugenották fokozatosan és szinte teljesen eltűntek Franciaországból, aminek máig ható következményei lettek: a protestantizmus gyakorlatilag megszűnt Franciaországban. A 17. szd. végén a lakosság kb. 5%-át tették ki, ma a teljes francia népesség 1-2%-a tekinthető valamilyen reformált keresztény valláshoz tartozónak. Miként -stílszerúen- "Párizs megér(t) egy misét", ez a mű is megérdemel ennyi bevezetőt.



A reformáció 500. évfordulóján illetve arra is hivatkozva vette elő jó 85 év után Operaházunk A hugenottákat. Az Intézmény a felújítással mert nagyot álmodni és nagyot dobott, minden elismerés megilleti érte: egy ismertebb opera sokadik, akár hagyományos, akár formabontó, netán átértelmezett, jó-közepes minőségű repríze nem lett volna ilyen jelentőségű esemény. A történet hemzseg a dramaturgiai valószínűtlenségektől, néhány szereplő szólamát túlméretezték a szerzők (quasi főszereplővé avanzsált apród és öreg szolga), másokét meg alulkalibrálták (Valentine nagyjából az opera közepén szólal meg először jelentősebben, Nevers haláláról csak "félre"-információból értesülünk, a spiritus rector királynét nagyjából egy felvonásnyit látjuk), de mindezt szívesen elfelejtjük ilyen jól hangzó és érdekes zene hallatán. Olyasféle előkelőség, grandeur sugárzik A hugenották partitúrájából, ami hangulatában engem leginkább a Don Carlosra emlékeztet és ami ezért is teszi egyik kedvencemmé Verdi remekét, a talán legjelentősebb francia nagyoperát. A Valois-nővérek csodásak: itt is, ott is...



A színpadi kivitelezés eklektikus. Úgy vélem, a mű minden tekintetben inkább az Operaház színpadára kívánkozna, az ottani színpad mélysége nem kényszerítené a díszlettervezőt (Horesnyi Balázs) olyan kompromisszumokra mint az Erkel Színház túl széles, ám nem eléggé mély játéktere és a kórus elhelyezése, mozgatása is könnyebb lenne odaát. A függönyre festett díszletek inkább csak jelzésértékűek, folyamatos fel- és lehúzogatásuk olykor zavaró és nem mindig érthető. Kovács Yvette Alida fantáziáját nem korlátozta színpadi akadály, klasszikusan szép, "korhű" jelmezeket tervezett. Mindenféle "modern" megoldás bántó is lett volna és a katolikusok fehérbe, a hugenották feketébe öltöztetését sem éreztem olcsó leegyszerűsítésnek, ellenkezőleg: a cselekmény megértésében néha még segített is a két tábor fekete-fehér színvilágának jól megkülönböztethetősége. A rendező, Szikora János sem ebben a darabban próbálta ki kísérletező kedvét, szerintem helyesen: csak rontott volna az összhatáson, ha például  "mai" hangulatot akart volna teremteni; inkább játszani hagyott semmint játszatott. A rendezői koncepcióhoz tartozó, fő díszletelem(ek)nek számító óriás betűjű szavak közül nem értettem, miért "Bachus"  (és nem Bacchus), nagyon tetszett a Remény-Merény szójáték és a fináléban az Irgalom szó betűinek -azaz magának az irgalomnak- az összeomlása; csak azt hiányoltam, hogy kimaradt a főszereplők librettó szerint tűzfegyver általi legyilkolása, legalábbis én nem hallottam és nem láttam ilyesmit a színpadon.



Ha eddig netán nem, akkor Boncsér Gergely most feliratkozott a Ház vezető tenoristái közé: imponáló biztonsággal, nagyon szép hangon, megfelelő középregiszterre alapozott biztos, fényes magasság birtokában  énekelte Raoult és jól is mozog, jól is mutat a színpadon. Ha korábban, pl. Rodolfóként keveselltem nála a dinamikát, produkciója ezúttal e tekintetben sem hagyott semmi kívánnivalót. Amit akkor írtam, itt bebizonyosodott: a bel canto világa az övé, jelenleg biztosan. Színpadi játéka visszafogott, de ez vélhetően -és kollégáihoz hasonlóan- a rendező szándéka szerint van így. Létay Kiss Gabriella saját legjobb formáját hozta. Miként pl. Angelica nővérként, Valentine szerepében is szenvedő, a sors által vesztésre-áldozathozatalra ítélt, larmoyant hősnő volt: ez tűnik a számára leginkább illő szerepkörnek, a nagy díva-heroina szerepek világa valószínűleg kevésbé az övé. Szép és erőteljes hanganyaga a magas regiszterben sem szűkült be. Nagyon vártuk Kolonits Klára Valois Margitját és azt kaptuk, amit vártunk: királynét alakított a darabban és királynő volt a színpadon. A szerep jókor érkezett hozzá és méltó tolmácsolóra talált benne: briliáns énektechnikája, dinamikai árnyalása, kisugárzása mindenkit elbűvölt. Ám legalább ilyen sokatmondó színészi gesztus volt reagálása, amikor ráeszmél: vallásbékítési-házasságközvetítői terve semmivé foszlott: arcán tétova tanácstalanságot véltem felfedezni, a kudarcos tehetetlenség, szinte kétségbeesés megrendítő kifejezését. Marcel összetett, sok és sokféle énekelnivalót tartogató szerepében Gábor Gézát hallottuk. Megjelenése, szerepformálása inkább a buffó világa felé mutat; igaz, kicsit mulatságos is, ahogy pl. az 1. felvonásbeli nagy jelenetében először áhítatos fohászát hallgathatjuk, rögtön utána a piff-paff-puff harci dalban szinte luciferi vonásokat kell felvillantania; harci(as) jelenetei után a fináléban botcsinálta papként adja össze a halálraszánt szerelmeseket, akikkel együtt aztán ő is a halálba megy...mindezt derekasan végigcsinálja, mindamellett meg kell állapítani, hogy mély hangjai olykor zörgőnek, forszírozottnak hallatszanak. Egy igazi kiugrást is örömmel regisztrálhatok:  Balga Gabrielláét, aki hivatalos besorolása -lírai mezzoszoprán- ellenére virtuóz koloratúra-szubrettként csicsergi-játssza el Urbain apród hetyke, de királynéjáért máris "nagyfiúként" epekedő figuráját, igazi Oszkár-előkép és Cherubin-utód. Sok szép szerep találhatja meg a jövőben. Cseh Antal dörgő basszbaritonja megfelelt Saint-Bris szólamához, az egyéniség súlyát ebből az alakításból nehéz volt megállapítani. Haja Zsolt ismert erényeit és hiányosságait vonultatta fel Nevers grófként: jó kiállás, biztos énektechnika, világos, de nem elég harapós hang. Teljesítménye "félbehagyott"  szerepében így is megfelelő. Az énekkar, Csiki Gábor betanítása nyomán színpadi és színpad mögötti számaiban fölényes magabiztossággal uralta terjedelmes szólamát. Oliver von Dohnányi és zenekara jól viselte a szokatlan terjedelmű és emberemlékezet óta nem játszott, tehát saját előélettel-tapasztalattal már nem támogatott darab megpróbáltatásait.



 



Meyerbeer: A hugenották, Erkel Színház, 2017. november 9.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 600962017-11-08 13:01:38

Tekintve, hogy nem vagyok MÁO tagja (sem), MÁO el- és lekötelezettje (sem), MÁO jogásza (sem).  Senki másról sem állítom a fentieket!



Független gondolkodó és vélemény-nyilvánító vagyok éspedig remélem, megfelelő modorban és stílusban. Másokkal ellentétben a bölcsek kövét sem hordom a zsebemben, máshol sem.



További jó viszonylagos és abszolút egyetértést!


Pitti Katalin • 7462017-11-08 11:44:50

Köszönöm, én is így tudtam (Eboli).


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 600932017-11-08 11:41:25

Tudtommal ők is voltak állandó tagok, amíg itthon voltak. És úgy lehetnének örökös tagok, ahogy pl. a már említett Németh Mária és Pataky Kámán. Ők sem voltak túl sokáig "rendes" tagok itthon. Az pedig, hogy utána gyakrabban jártak haza vendégszerepelni, azért lehetett, mert nem minősültek "disszidensnek" mint a háború utáni nemzedékből itthonról lelépők, annak -mármint a disszidálásnak-  minden kockázatával és mellékhatásával.


Momus társalgó • 62142017-11-08 11:32:54

Ha komoly az ötlet, én csatlakoznék hozzá, de minimum három probléma van a dologgal.



a) Kinek a helyére? Netán MÁO-ban is borulni készül egy bili? Vagy hová is?



b) Nem hívják. Neki nem tetszik a rendszer, ő nem tetszik a rendszernek. Kölcsönös a nem-szerelem.



c) Majd ha megbolondul(na), jön(ne) haza. Sikeres rendező és oktató "kint", itthon valószínűleg köpködők várnák.


Pitti Katalin • 7442017-11-08 11:19:00

Én pedig úgy tartom, hogy bizony Komlóssy Erzsébeten "nőttem fel" mármint az ő fachjában énekelt szerepeket illetően. Valószínűleg éppen annyival vagy fiatalabb mint én vagy még annál is fiatalabb :-) hogy már nem lát(hat)tad Komlóssyt in floribus. Nem tudok róla, hogy énekelte volna Ebolit (én biztosan nem láttam), de azokban a szerepekben, amikben láttam, senki más nem tetszett jobban mint ő azóta sem: hirtelenjében Carmen, Delila, Amneris, Azucena, Ulrika, Klütaimnesztra sőt Maddaléna és talán továbbiak. Obrazcova és Cossotto-kaliberű hang és személyiség volt. Nem hinném, hogy egyedül vagyok ezzel a véleményemmel. És boldog vagyok, hogy ott voltam a 80. születésnapja tiszteletére rendezett koncerten, ami után néhány hónap múlva elment.



"...negyven éves kora körül  teljesen kész volt vokálisan." Erős túlzásnak gondolom.


Pitti Katalin • 7402017-11-08 09:07:37

Erről van szó. Aki tehette = akit hívtak = szerződtettek, az elment. Kicsit vagy nagyon, attól függően, hogy "kicsit" hívták vagy "nagyon" hívták. Akit pedig nem hívtak, nem hívnak, annak elég volt a közalkalmazotti fizetés. 1989 óta nincs vasfüggöny sem. Kivételek mint mindig, természetesen akadnak. Vannak szerencsésebb és balszerencsésebb sorsok, az élet más területein is. Vannak túl hamar mélyvízbe dobott művészek, akiket aztán túl hamar ejtettek vagy "belefulladtak" a mélyvízbe. Vannak egyéni pl. családi okok is, amik megnehezítenek egy karriert. Vannak olyanok is, akik pl. sokáig keresték a hangjuknak-alkatuknak igazán megfelelő szerepkört és értékes éveket vesztettek el ezzel. És sok más életpálya van, amelyik nem futotta, nem futja ki magát vélt vagy valós érdemei szerint. Nemcsak az Operaházban. Többismeretlenes egyenlet ez!


Pitti Katalin • 7382017-11-08 08:57:24

:-)


Pitti Katalin • 7372017-11-08 08:56:28

-ppp- szíves engedelmével kissé talányos, de bölcs szavait (724) az általad említett és általam rajongva szeretett, tisztelt művészekre kölcsönvéve: hogy "miért nem csináltak nemzetközileg jelentősebb karriert, azt kicsit alaposabb megfigyelés és elemzés után elég jól meg lehet érteni." Másképpen, konkrétabban és 1/1 a te szavaiddal: pontosan erről van szó!! Ma sírnának a gyönyörtől a legnagyobb házak,ha ott énekelnének. Ugyanis ők és az összes többi régi nagyok is ott = a legnagyobb házakban énekelnének (és itthon valószínűleg alig vagy jóval kevesebbet)...legfeljebb egy ostoba rendszabály miattnem lennének örökös tagok. Rosszabbul jártak volna? 


Momus társalgó • 62112017-11-08 08:44:26

Továbbgondolva az előző beírást:



a) Mint már jelezni bátorkodtam, a nepotizmus "nemes" hagyományát újult erővel folytatják a teátrumban, ahogy az a társulat Igazgatás - Művészeti vezetés rovatában első pillantásra kiviláglik.



b) A mostani főigazgató "pislogásánál" sokkal beszédesebb korábbi szakmai-munkahelyi előélete, amit ezen az oldalon lehet átfutni. Nem annyira 1990-94 közötti munkahelye a szembeötlő -ma legfeljebb a Momuson jelenlévők számára érdekes- sokkal inkább 1996-2014 között betöltött pozíciói. Az általa ezen időszakban ügyvezetett koncertügynökség bonyolította és talán az ő mostani főigazgatósága idején bonyolítja továbbra is az Operettszínház külföldi turnéit. Az ügynökség tulajdonosa és az ő családja Budapest és az ország kulturális életének meghatározó szereplői voltak, részben most is azok. Minden mindennel és mindenkivel összefügg (összefonódik??) avagy ahogy az egyik fenti link címe írja: "...régi hagyományok őrzője." Mármint a jelenlegi főigazgató. Nemcsak -mint egy régebbi szlogen mondta- a jövő kezdődött el, a múlt is folytatódik. 


Momus társalgó • 62082017-11-07 21:38:29

Es a pesti premieren ki is kell( ene) majd jonni meghajolni, tapsokat fogadni..



 


Momus társalgó • 62052017-11-07 18:34:19

Köszönöm, teljesen igazad van! Valahogy el se tudtam képzelni, hogy a Luxemburg grófját nem az érintett rendezte és nem néztem utána. Ez esetben természetesen semmi akadálya nem volt a premiernek :-) ...és teljesen helytálló a 6190-edben leírt felvetésed, amit később (6200) magam is megtettem. 


Momus társalgó • 62002017-11-07 16:55:47

Jut eszembe: ha a Vadkacsát kilőtte a Víg, akkor miért is nem teszi meg ugyanezt a Sevillaival az Operett? Secko jedno. Szóval ugyanaz az eset forog fenn itt is, ott is. Érdekelne, kinek az irányításával mennek a Sevillai-próbák és a premieren ki jön ki (vagy nem jön ki) a függöny elé meghajolni. 


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 600902017-11-07 16:45:45

Amennyiben az igazság kimondása -lett légyen az netán tabu-döntögetés- "hülyeség", akkor igen: "elhatároztam". Egyébként semmit nem "határoztam el". Tudvalévő, hogy MÁO és nemcsak MÁO minden művésze mindig kiröppent a nagyvilágba...már amelyiket hívták és már amikor nyitva volt számukra a határ. Aztán ritkábban vagy gyakrabban vissza- illetve hazaröppentek (olykor soha többé), szerencsés esetben fénykorukban, rosszabb esetben akkor, amikor "kint" már nem kaptak szerződést. Aki, ahol és amikor csak tehette, "kint" lépett fel, ami érthető is, gázsi és/vagy presztizsszempontból. Lehet ezt tagadni vagy mellébeszélni, de minek?


Momus társalgó • 61992017-11-07 16:36:07

Ld. Pitti Katalin-topik/714. 


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 600862017-11-07 14:22:36

Azért az, hogy "semmiképpen nem lenne igazságos", talán túlzás ld 60082. Azt is mondhatnám, hogy azok, akik "itthon szolgálták a magyar operakultúrát", talán kevésbé voltak (vannak?) keresettek külföldön és emiatt nem kamatoztatták szakmai életük nagy részében, vagy szinte teljes egészében külföldön a tehetségüket..1988-89, a világútlevél bevezetése óta ez különösképpen így van. Mellesleg külföldön is lehet szolgálni a magyar operakultúrát.


Momus társalgó • 61922017-11-07 14:16:54

Arra utaltam, hogy a Vadkacsa próbáit a Marton László-ügy miatt állították le bizonytalan időre.


Momus társalgó • 61892017-11-07 14:11:08

Íme egy "töredelmes vallomás" és egy friss közlemény.



Eltűnődöm, azon, mennyivel szerencsésebbek az Operettszínház nézői és vezetői mint a Vígé: amott bizonytalan időre elröpült elúszott a Vadkacsa, a Nagymező utcában viszont bemutatták a Luxemburg grófját..."percekkel" az ügy kipattanása után. 


Pitti Katalin • 7162017-11-07 13:35:56

Nem vélemény és nem érv vagy ellenérv, csak a pontosság kedvéért: "1977-2001 között a Magyar Állami Operaház magánénekese volt." (wiki)


Pitti Katalin • 7142017-11-07 13:18:31

Szintén Pitti Katalintól függetlenül:



"... jobb ,ha nem mélyedünk bele a témába!" Ebben opponálni szeretnék, éspedig nem a pár hete más fronton :-) divatba jött biliborítások okán. Hanem azért, mert a múltat igenis tisztázni kell. Az aktáknak hozzáférhetővé kell válniuk, mert amíg ez nem történik meg, addig minden a szőnyeg alá söpörve marad, legyen az abúzus, elfenekelés, ügynökakták vagy éppenséggel az ön által említett mindenféle esetek. A lassan és egyesek kénye-kedve szerint kimazsolázott-kiszivárogtatott információk csak mérgezik a köz- és magánéletet. Konkrét és a fórumhoz illő példa volt az 1-2 éve itt is felkerült egykori MÁO-karmester, aki nyilvánvalóan nem volt "magányos harcos" a Házban...de a témáról már írtam a Történelem-topik/429-ben, többek kapcsán, nem ismétlem.


Pitti Katalin • 7122017-11-07 12:54:21

Amit írsz, nem mond ellent a véleményemnek pontosabban az emléke(i)mnek. Nem azt írtam, hogy nem tetszett, hanem azt, hogy nem illett neki = Molnár Andrásnak Kalaf szerepe.


Pitti Katalin • 6972017-11-06 16:41:09

"Io son Turandot."..mondta neki a színpadon, előadás közben Marton Éva, emlékezetes pesti returnje (1986?) közben, amikor állítólag kolléganője eléje állt a 3. felv.-ban....Marton Évát semmilyen értelemben nem könnyű ám "takarni"... Előadás végén Pitti Katalin mindenesetre nem jött ki a tapsrendre, utána az utcán láttam zokogva elrohanni. Egyébként remek előadás volt, csak Molnár Andrásnak -szerintem- nem illett a szerep.


Momus-játék • 53542017-11-06 14:29:01

Válaszolnék, de nem megy át.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 600822017-11-06 14:00:44

Köszönöm, ilyesmire gondoltam. Marton Évát kifelejtettem az előző névsorból, ezek szerint ő is ezért nem örökös tag. Másrészt érdekes ez a szabály: a régiek közül sokan -sajnos- biztosan nem voltak ilyen hosszú ideig társulati tagok, legfeljebb jelképesen, hogy csak a legnagyobbak közül Németh Máriát, Pataky Kálmánt említsem.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 600812017-11-06 13:50:14

Sőt: Korondi György és Korondy György egyaránt örökös tag a névsorban. Talán lehet javítani a hibát.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 600792017-11-06 12:28:34

Előrebocsátva, hogy nem ismerem az örökös tagság pontos feltételeit, pl. hogy hány évig kell/ett MÁO-tagnak lennie a művésznek, de -objektív mércével!- pl. Budai Lívia, Rost Andrea, Komlósi Ildikó nemzetközi sőt, világkarriert csinált, első blikkre máris hozzátenném őket a címre érdemes jelöltekhez.


Momus társalgó • 61782017-11-06 10:43:59

Legalább most már tudom, miért tűnt el az Operettszínház környékéről partnerével, Teremi Trixivel együtt. Ígéretes vagy már annál is jobb szubrett-táncoskomikus pár volt, de erről Búbánat fórumtárs rendelkezhet részletesebb információval: én inkább csak hírből és a TV-ből ismerem mindkettőt, színpadon keveset és ezek szerint jó régen láthattam őket.


Momus társalgó • 61772017-11-06 10:37:59

...és amikor szoktad írni, hogy "hagyjuk...", akkor tudom, hogy rendben is vagyunk :-)


Momus társalgó • 61722017-11-06 10:12:43

Elnézést kérek, kedves Momo, hogy csak most vettem észre tegnapi válaszodat. Érv helyett ismét sikerült 1-1 kissé erős jelzőt becsempészned, egyet rám, egyet a kormányra. Sebaj, helyi értékén kezeljük mindkettőt mindketten: kormány is, én is :-)



Zenei fórum akkor létezhet, ha zene is létezik. Zene akkor létezik, ha van rá anyagi fedezet, forrás. Anyagi fedezetet, forrást a zenére, kultúrára nagyrészt közpénzből adnak. Ettől a pillanattól fogva a zene, ennélfogva a zenei fórum és egyéb művészetek nem "vegytiszták" = nem politikamentesek. Ilyen alapon a sport kapcsán is tilos (lenne) stadionokra, sportintézményekre, klubokra, futballakadémiákra fordított -mit "fordított": zúdított- pénzekről beszélni. Az olimpia? A béke jelképe, tiszta, szép versengés! Semmi politika, semmi piszkos (vagy nem piszkos) anyagiak, ugye? Na ugye. In concreto: nem tehetek róla, ha a Bogányi-zongorával kapcsolatos bármely beírást, ami nem dicshimnusz, azt te olcsó politikai heccelődésnek, politikai anyázásnak (6151) minősíted, az én  politikai és egyéb minősítésemről nem is szólva, de mondom, utóbbit helyi értékén kezelem. A Bogányi-zongora ügye azonban nem helyi érték: csepp vízben a tenger, ha nem is futballstadion-méretű csepp...



Beírásaim nem neked szólnak ill. akkor szólnak neked, amikor "válasz" gombot nyomok. Előfordul, nem ritkán :-)



PS: 444-en tudtommal nincsenek kommentek, de lehet, hogy tévedek.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 600772017-11-06 09:48:37

Továbbra is Uzoni Máriától (ill. a személyétől) függetlenül:



"Abszolút korrekt eljárás volt!" Írja itt lejjebb egy illetékes művész. Elhiszem. Csak az a kérdés, ennyire nincs egyetlen művész-kolléga sem a Házban, aki jelenleg méltó a megtisztelő címre? Vagy őket ráérnek majd poszthumusz örökös tagnak megválasztani? 


Momus társalgó • 61562017-11-05 15:22:51

Nyugdíjazási kérelem csatolva


Momus társalgó • 61552017-11-05 15:08:46

Közlemény és nyilatkozat


Momus társalgó • 61532017-11-05 14:16:44

...és nem is kopik. Nem mellékes! Lehet, hogy kiállítóteremnek számít, ahol most van és mintadarab, további megrendelésekre várva. És ha fényes, akkor legalább leporolják.



Ja és további előnye, hogy ez a fekete zongora nem sír, nem nyerit és nem búg.


Momus társalgó • 61522017-11-05 14:11:13

Auftakt/off: tudom, hogy tudod, mennyire szeretem -mint többnyire mások is- ha quasi és érdemi érvelés helyett lehülyéznek  lebutáznak (engem vagy a beírásomat) mint ezúttal is és/vagy politikai azaz tiltott (?) beírásnak bélyegzik. Mert ugyebár politikai beírás/anyázás/heccelődés (ezek a te szavaid) az, ha és amit pl. te annak minősítesz. Sebaj, ezeket helyi értékükükön kezelem ld.  6136/6147



Lényeg/on: tudom, hogy te művész vagy, de akkor is jó, ha tudod (és te tudod is!), hogy nem muszáj és nem is lehet a világon mindent "összeművészkedni", művészi álarc/paraván mögé bújtatni...ahogyan pl. a totálisan pénznyelő automataként viselkedő, kökeményen közpénzt szóró Bogányi-zongorát sem. Ha valahol politikát keresel, jó szívvel ajánlom a csodahangszer környékét. Másként gondolod? Nézz utána "fejlődéstörténetének"! 


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 600732017-11-05 10:44:26

Sörözőben jövedelmezőbb állásnak tűnik mint operában. Főleg ha nem a Ringet játsszák, egyhuzamban mind a négyet.


Momus társalgó • 61492017-11-05 10:38:13

Ha jól értem, a Bogányi-zongora kifejlesztése, majd várható tömeges gyártása-kereskedelmi forgalmazása forradalmasítani fogja a zongoragyártást, a zongorázás oktatását és magát a zongorázást is, sőt: padlóra küldi a világ elektronikai iparának zongorás egyeduralmát, ezáltal megmenti a világ zeneművészetét. (Beírásodban nagyjából-egészében ez áll.)



Remélhetőleg MNB is megérti, milyen magasztos célra adta nem csekély anyagi (közpénz)támogatását. Látok rá esélyt, hogy meg fogja érteni, szükség esetén esetleg még biztosítja a továbbfejlesztéshez szükséges további anyagi forrást, ugyancsak közpénzből. A magas művészet és pártfogása elvégre közérdek. Közérdeket közpénzből, sőt: közpénz jellegét el-nem-vesztő közpénzből támogatunk, természetesen.


Momus társalgó • 61482017-11-05 10:23:03

Mint láthatod -eddig is tudtuk- a világon minden kimagyarázható, kiforgatható. Szerencsére a sértett -félreértés ne essék, jelenleg nem a vélt vagy valós áldozatai számítanak "sértettnek"!- tehát szerencsére az áldozat-rendező már nov. 1-jei nyilatkozata szerint "kénytelen volt...mindannyiuk ellen elindítani a jogi eljárásokat". Hajrá! Győzzön az igazság. Érdeklődéssel várom a fejleményeket. Lehetőleg nem blogbeírásokból, hanem a független igazságszolgáltatás részéről. Remélem, elég semleges vagyok.


Momus társalgó • 61472017-11-05 09:55:58

Lehet, hogy beírásaim érthetetlenek, bár eddig nem ezt tapasztaltam, de lehet, hogy bizonyos IQ-szint kell hozzájuk. Én viszont kétségtelenül nem minősítem mások beírásait, legfeljebb vitázom velük..de azokkal, akik csak lesajnálóan minősítenek, inkább nem.


Pantheon • 21232017-11-05 09:44:14

MDM (ahogy kocsija oldalára is fel volt festve a monogramja) csak a Bajazzókra volt meghirdetve. Találgatás arról volt, hogy elénekli-e a Prológot is -ahogy csinálta már máshol- bariton fekvésben. Nem énekelte el.


Pantheon • 21162017-11-04 20:03:47

Gaetano Bardini operaénekes (1926-2017). Bp.-en is fellépett.


Momus társalgó • 61322017-11-04 17:59:44

Nono, csak óvatosan! Én csak feltettem egy ehhez hasonló apró kérdést nevek említése nélkül ld. 6094-et, ebből és egyből kiderült, hogy én! behoztam a politikát a topikba...



Továbbá a 2. ügyben érintett illető eljuttathatta volna közleményét az MTI-hez és akkor az MTI-hírt azonnal átve(he)tték volna a médiumok. Ez történt, amikor ML adta ki első közleményét. éspedig az MTI-nek! Ez a döntő különbség egyben magyarázatot ad arra, amit itt egyik fórumtársunk számon kért a "ballib" médián: nevezetesen, hogy ML esetében a média azonnal "ráröppen(hetet)t" a hírre és az ügyre, a másik esetben viszont néhány napig hallgatott. Ez nyilván azért történt, mert MTI hivatalos hírét minden médium azonnal átveheti perlés veszélye nélkül. Blogok és bloggerek beírásai viszont nem minősülnek hivatalos hírnek.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 600612017-11-04 16:39:34

:-)


  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Déri György (cselló), Kemenes András (zongora)
A:N:S Chorus
Vezényel és mesél: Bali János
"Liszt-Kukacok Akadémiája"
A „felesleges” kotta
Alleluja. Non vos relinquam orphanos – gregorián
Alleluja. Non vos relinquam orphanos – organum duplum
Viderunt omnes – organum quadruplum (részlet)
SCHUBERT: Die Advokaten (Az ügyvédek), D. 37
WEBERN: Drei kleine Stücke (Három kis darab), Op. 11
KURTÁG: Jelek, játékok és üzenetek – Message-consolation á Christian Sutter
KURTÁG:Játékok (részletek)

11:00 : Budapest
MűPa, Fesztiválszínház

LOL
Balett-est két részben

11:00 : Budapest
Erkel Színház

RÁNKI GYÖRGY: Pomádé király új ruhája

18:00 : Budapest
Kassák Múzeum

Traverata - korhű hangszereken:
Balogh Vera (fuvola), Feltein Attila (hegedű), Móré László (brácsa), Maróth Bálint (cselló)
MOZART: Kontratáncok K.609
JOHANN NEPOMUK WENDT: A-dúr kvartett nr.3
MOZART - WENDT: A varázsfuvola [K.620]

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Tímár Sára (ének)
Sebő Ferenc, Dúcz Erzsébet, Enyedi Ágnes, Égető Emese, Horváth Sára, Orbán Johanna, Paár Julianna, Soós Réka (ének)
Kalász Máté, Mihó Attila (hegedű)
Fekete Márton (brácsa), Lelkes András (bőgő), Szabó Dániel (cimbalom, ének), Juhász Zoltán (furulya), Halászi Lehel (furulya, kaval, tánc), András Orsolya (ütőgardon, ének)
Tázló együttes:
Draskóczi Lídia (hegedű), Sófalvi Kiss Csaba (furulya), Németh László (koboz), Benke Félix (dob)
Tímár Sára lemezbemutató koncertje
"Minek nevezzelek…"

19:00 : Budapest
MűPa, Fesztiválszínház

LOL
Balett-est két részben

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: Tosca

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Radu Lupu (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
J.S. BACH: II. (h-moll) szvit, BWV 1067
SCHUMANN: a-moll zongoraverseny, Op.54
RACHMANINOV: II. (e-moll) szimfónia, Op.27
19:00 : Veszprém
Hangvilla

Szokolay Balázs (zongora)
Győri Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Berkes Kálmán
CSAJKOVSZKIJ: b-moll zongoraverseny, Op.23
FRANCK: d-moll szimfónia, FWV 48
A mai nap
született:
1848 • Henri Duparc, zeneszerző († 1933)
1941 • Plácido Domingo, énekes
1945 • Peter Konwitschny, operarendező
1947 • Matuz István, fuvolista
elhunyt:
1851 • Albert Lortzing, zeneszerző (sz. 1801)
1948 • Ermanno Wolf-Ferrari, zeneszerző (sz. 1876)
1973 • Szabolcsi Bence, zenetörténész (sz. 1899)