vissza a cimoldalra
2017-07-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (59465)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3792)
Társművészetek (1193)
Momus társalgó (6041)
Milyen zenét hallgatsz most? (24966)
Kedvenc előadók (2796)
Kedvenc művek (141)
Kedvenc felvételek (148)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2270)
Haladjunk tovább... (40)

Olvasói levelek (11082)
A csapos közbeszól (94)

Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (953)
Franz Schmidt (2825)
Operett, mint színpadi műfaj (3175)
Wagner (2587)
Élő közvetítések (6477)
Vincenzo Bellini (461)
Kedvenc magyar operaelőadók (989)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2187)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (56)
Pál Tamás, karmester (237)
Győriványi Ráth György, karmester (780)
Házy Erzsébet művészete és pályája (3979)
Momus-játék (5299)
Kimernya? (2508)
Palcsó Sándor (159)
Gioacchino Rossini (985)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: Búbánat
Leírás:
Honlap:
   


Búbánat (23976 hozzászólás)
Palcsó Sándor • 1052014-08-23 12:12:17
Ez téves!

Az itt közölt szombati műsorprogram volt tegnap adásban, amiről beszámoltam. Az itt vasárnapra hirdetett műsorüsszeállítást hallhattuk ma délelőtt, szombaton. Kíváncsian várom, mi kerül adásba holnap, vasárnap - utolsóként, Palcsó Sándor műsorában.
Palcsó Sándor • 1062014-08-23 15:37:50
Palcsó Sándor operaénekes a Dankó Rádió hullámhosszán egész héten át a Túl az Óperencián… című operettműsor vendége, akivel érdi otthonában beszélget a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya.
A mai adásban Palcsó Sándor az operaházi munkásságáról beszél hosszasan (74 különböző szerepet, köztük sok modernt és klasszikusat alakított a színpadon), kiemelve Szokolay operáit, a Ring Miméjét, Britten Albert Herimgjét, az orosz klasszikusok közül a Borisz Godunov Bolondját, az Igor herceg operát, és Balassa Az ajtón kívül című operáját, melynek tenor szólamát direkt az ő hangjára írta Balassa Sándor; először az opera rádiófelvétele készült el, s csak utána került sor az operaházi bemutatóra. Palcsó Sándor felelevenítette a rádióban felvett rengeteg operett, daljáték, musical, kantáta szerepeit, szólamait – közel félszázat őriz a rádió hangarchívuma; elmesélte, hogy a legelső ilyen felkérés a rádiótól a hatvanas évek elején érkezett hozzá Sebestyén András karmestertől/ a zenei főosztály helyettes vezetőjétől, aki A víg özvegy egyik szerepére keresett beugró tenoristát valaki helyébe, Udvardy Tibor, aki Danilót énekelte az elkészült stúdiófelvételen, ajánlotta őt Sebestyén András figyelmébe. Ennek dátuma: 1962. Ekkortól indult el Palcsó Sándor rádiós szerepléseinek és felvételeinek hosszú sora

A műsor ismétlése a rádióban ma délután öt órától hatig, az interneten a www.dankoradio,hu oldalon szintén elérhető az adás.

Az alább részletezem az adásban elhangzott operettrészleteket:

Szokolay Sándor-Németh László: Sámson – Jefte, Thimneus és a király jelenete – részlet (Palcsó Sándor, B. Nagy János és Faragó András – Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara, vezényel: Nagy Ferenc) – Hungaroton, LP – 1976

Offenbach: Kékszakáll (a Magyar Rádió stúdiófelvétele – 1978)

- A király belépője és Vadóc dala: Ballada „Szóljon a dal, az Udvar várja már…,kezdd már… Mint messzi földek vágyait, ismerjük a csodákat, így szoktunk újat látni, mint más soha se látott…”
(Palcsó Sándor, Kalmár Magda és az MRT Énekkara)

- Kékszakáll és a vendégek bevonulása a II. felvonás első képéből – jelenet: „ Eljött a boldog pár,,,, A vígből jön, hogy új hitvesét megmutassa, hogy lerója ezúttal is hódolatát…Ezennel, gratulálok a párnak,,,, Szép, mint az álom, ó, de várom, végre megtaláltam hetedik párom… Ó, borzalom!... Miért e nagy megütközés, miért e szemmeresztgetés… Felháborító!... „
(Km. Házy Erzsébet(Clementine királyné), Kalmár Magda (Boulotte/Vadóc), Lehoczky Éva (Hermia/Fleurette/Gyopár), Róka István (Kékszakáll), Palcsó Sándor (Bobéche király/Kandeláber király), Bende Zsolt (Oscar gróf), Fülöp Attila (Zafir/ Herceg) és az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Bródy Tamás)

Lehár Ferenc/Mérei Adolf: A víg özvegy

– Daniló belépője „A szerelmetes szép hazám, hogy mennyi gondot ád, az ám…Az orfeum tanyán, ott békén hagy hazám… „
(Palcsó Sándor) – élő felvétel; km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Bródy Tamás

– Bevezetés és Vilja-dal: „ A mi hazánk szép Pontenegro, ha itt vagy Párizs kellős közepén, ma táncot jár a lány meg a legény…., Az otthon hangja visszatér, hadd mondjak el egy szép mesét, egy tündér lányról szól e kép, Viljának hívja őt a nép…. Élt egy egyszer egy Vilja, egy tündéri lény, meglátta az erdőn egy ifjú legény…”
(Km. Házy Erzsébet és az MRT énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Sebestyén András) - 1962

Huszka Jenő/Martos Ferenc/Innocent Vincze Ernő): Bob herceg

- Hármas (Gipsy, a pék, Pickwick, a kocsmáros és Plumpudding,a borbély jelenete): „Most először járok erre, meg kell hagyni, szép kis hely… Jaj, jaj, mi lehet az illem itt a fényes udvarnál, jaj, jaj, fejemen a hajszál félelmemben égnek áll….”
(Km. Kishegyi Árpád, Külkey László, Palcsó Sándor és az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) – 1965

- Annie dala „a kis kurta szoknyáról…” (Németh Marika) – 1965

- Annie dala „Jaj, de jó, ha egy lány szerelmes… Jaj, cipi-cupi, cup-cup, cuppant a csók…” (Németh Marika és az MRT énekkara) – 1965

- Gárda-induló: „Nevet a nap sugara, ruhánk a fényben úgy ragyog… a nők szemében nincsen párja… Csörög a kardunk, dob pereg… A gárda, a gárda, vihar sebesen tör az ellenen át…”
(Km. a Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Kerekes János) – Qualiton hanglemezkiadó - 1962

Ifj. Johann Strauss: Déli rózsák (Bécsi Volksoper Zenekara, vezényel: Carl Michalski)

Palcsó Sándor • 1072014-08-23 15:56:40
Dankó Rádió – Házy Erzsébet és Palcsó Sándor a Koldusoperában – fotók

Kurt Weill: Koldusopera

Magyar Állami Operaház Erkel Színháza
1975.01.05
Házy Erzsébet; Palcsó Sándor

Fotó: Keleti Éva
Palcsó Sándor • 1082014-08-24 14:55:25
Egész héten át az idén novemberben a 85. életévét betöltő Palcsó Sándor operaénekes volt a Dankó Rádió Túl az Óperencián… című operettműsorának kitüntetett vendége, akivel érdi otthonában a rádió szerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya beszélgetett.

Palcsó Sándor a mai utolsó beszélgetésben egyebek közt felelevenítette a szabadtéri opera- és operettelőadásait: Margitsziget (kiemelve:Pillangókisasszony, Hunyadi László, János vitéz, A cigánybáró), Szeged (kiemelve: Brankovics György, Cigánybáró, Turandot és Fidelio -1980-ban Jaquino szerepében búcsúzott el a szabadtéri színpadtól), míg az Operaházban az utolsó előadására 1986. október 22-én került sor a Rózsalovagban.
Szép szavakkal említette családját, gyermekeit, feleségét. Szóba kerültek kitüntetései, díjai is... Megelégedett emberként tekint vissza eddigi élete folyására.
A beszélgetés-sorozat befejezéseként Palcsó Sándor beszélgetőtársa, Nagy Ibolya megköszönte az egész heti együttlétet az Operaház nyugalmazott művészének és reményét fejezte ki egy év végi - születésnapjához kötődő - újabb találkozás elé, ezt követően pedig felolvasta a nagy tenoristánk életrajzi könyvének utolsó fejezetéből zárógondolatait.

A Dankó Rádió mai adásában, Palcsó Sándor zenei felvételei közül újabbak hangzottak el:

Erkel Ferenc/Tóth Lőrinc/Egressy Béni: Hunyadi László – V. László király áriája „Én rabja képzeletnek, árva bús király….” (Palcsó Sándor és a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Ferencsik János) – élő operaelőadás részlete

Ifj. Johann Strauss –Blum Tamás/Innocent Vincze Ernő: A királyné csipkekendője (Km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) – 1967

- A miniszter dala „Főurak asztalánál, ha minden étel romlott, jó képet kell hogy vágjál, hogy milyen jó a koszt… Ez a mesterség, ehhez tartozik…” (Palcsó Sándor)
- Irene dala „Akkor boldog….” (Orosz Júlia és az MRT Énekkara )

Ifj. Johann Strauss - Fischer Sándor: A denevér (Km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György) – 1963. december 25.

- Rosalinda, Eisenstein és Dr. Blind hármasa I. felv. „….Na, csillapodj le édesem… Ó, szegény, szegény, uram… Ha börtönből kijön, újra pört indítat ön... (Házy Erzsébet, Szőnyi Ferenc és Palcsó Sándor)
- Adél dala a III. felvonásból „Óh, bárcsak művésznő lennék, játszhatnék falusi szendét… Látja, ugyebár, érti, ugye, már, ez művészet, ismerje el, aki ennyit tud, színpadot érdemel… ” (László Margit)
- Óra-kettős „ Ez az ízlés, ez a szellem, ez a termet ritka kellem, óh, de lázít, csókra csábít… Itt az óra, nézzük meg, lássuk, hogyan ketyeg...” (Házy Erzsébet és Szőnyi Ferenc)

Lehár Ferenc – Harsányi Zsolt: A három grácia (Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András)

- Toutou és Bouquet vidám kettőse: „A tapasztalat, kimutattam már, hogy a női szív mily’ zsivány…” (Kalmár Magda és Palcsó Sándor) - 1970-es évek vége
- Charles, Nancy hercege és Hélène szerelmi kettőse: „Engem szép szóval sosem raboltak el….Angyalkám, kicsikém, hallgass rám, ne figyelj mást, figyeld a szót, a forró szív mélyén lakol … (Németh Marika és Udvardy Tibor) - az 1960-as évek első fele
- Apacsdal (Toutou és Bouquet duettje): „Süvít a szél, hideg a tél, a sarki lámpa fénye sápadtan fehér… Ha megversz is, imádlak én, te drága rossz, apacslegény, csak üss meg, de tekint rám…” (Kalmár Magda & Palcsó Sándor) - 1970-es évek vége
-
Franz von Suppé - Innocent Vincze Ernő: Pajkos diákok – Angol-kettős (Frincke Léni, pincérlány: Szirmay Mérta; Fleck, diák: Palcsó Sándor; km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Breitner Tamás) – A rádió stúdiófelvételének bemutatója: 1966. december 28., Kossuth Rádió 19.30 – 20.39

Kerekes János/Bíró Lajos/Hárs László: Sárga rigó és az alkirály - A miniszteri titkár dala: „Aki ön előtt itt áll, az egy pénzügy, menő, bűnügyi miniszteri titkár…” (Palcsó Sándor) - Rádiós bemutató: 1973 augusztus 19., Kossuth rádió: 19.35

Johann Strauss: Kék Duna keringő (Bécsi Volksoper Zenekara, vezényel Alfred Scholz)
Palcsó Sándor • 1092014-08-24 15:08:39
Annyi kiigazítást kell tennem, hogy bár Palcsó Sándor a Fidelio Jacquino szerepét említette, valójában nem ezzel, hanem a Falstaff Dr. Cajus szerepével búcsúzott el Szegedtől, és a szabadtéri színpadoktól, 1980-ban.
Palcsó Sándor • 1102014-08-25 14:02:15
A tagnapi adásnapon, a Palcsó Sándorral való múlt heti beszélgetés-sorozat utolsó napján, a Dankó Rádióban azzal köszönt el tenoristánktól a Túl az Óperencián… című operettműsor szerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya, hogy felolvasta Palcsó Sándor „hitvallását” könyve („Én a pásztorok királya…” zárófejezetéből. Ez olyan szépen megfogalmazott, annyi mély érzésről és szívről tanúskodik, hogy megérdemli, idemásoljam a nyolcvan éves korában írt, öt évvel ezelőtt megjelent záró gondolatait az életrajzi kötetéből – melyeket a rádióban, élőszóban Nagy Ibolya tolmácsolásában hallhattuk:

Palcsó Sándor:

„Ide sereglik, ami tovatűnt…” (József Attila)

„Most megkérdezhetnék, hogy nem unalmas-e a jelenlegi életformám egy ilyen mozgalmas, feszített tempójú pályafutás után. Egyáltalán nem. Ha valaki figyelni tud másokra is, soha nem unatkozik. Valóban többet üldögélek már kedvenc fotelomban, mint régen, de ha a testmozgásom ’behatárolt’ is, a szellem, a lélek szabadon szárnyal. Maradt bőven ’útravalóm’ még az otthonból, gyermek- és diákkorból, a fellépésekből. Ha mosolyogva üldögélek, ezekből szemezgetek. A nappalim falán bekeretezett képek sorakoznak régi szerepeimből, hajdani kedves partnereimről, művésztársaimról. Frissek, elevenek – a képek nem öregszenek.
A rádió, a TV nagy találmány, így figyelemmel tudom kísérni az eseményeket. A sportközvetítések mindig felpezsdítenek.
’Földi ember kevéssel beéri, vágyait, ha kevesebbre méri…’ mondja Arany János. Sok? Kevés? Relatív dolgok. Meg kell tanulni boldognak lenni, örülni annak, amit megkaptunk, és nem siránkozni az után, amit nem értünk el.
Tudom élvezni feleségem virágainak, a kert fáinak látványát, a madárhangok zenéjét, a készülő finom ételek illatát, és boldog vagyok, amikor lányom este hazatér végre. Olyan ez, mint amikor friss levegő árad be a szobába.
Fiam, unokám tovább viszi nevemet. Nem az a fontos, hogy mi a foglalkozásuk, hanem az, hogy becsületes, igaz lelkű ember legyen a fiú, a lány... Édesapámtól kapott útravalóból jut még nekik is.

Íme, ez a vége írói szárnypróbálgatásomnak. Ezennel elkészült a ’nagy mű’.
De az alkotót nem hagyják pihenni…

Isten legyen velünk!”
Palcsó Sándor • 1142014-09-01 16:35:46
Mondanom sem kell,mennyire örülök a híreknek...!!!
Palcsó Sándor • 1162014-09-04 12:13:34
Örökös tag lett Palcsó Sándor – video

Érd Média Centrum
http://erdmediacentrum.hu/
2014 szeptember 3. 14:34

„Hétfőn hivatalosan megnyílt az idén 130 éves Magyar Állami Operaház új évada. Az évadnyitó társulati ülésen örökös tagokat is köszöntöttek, többek között az Érden élő Palcsó Sándor, operaénekest is.”

A videó-felvételen Palcsó Sándor nyilatkozik a helyi televíziónak operaházi elismerése kapcsán.
Palcsó Sándor • 1172014-10-23 15:09:10
Palcsó Sándor kétszeres Liszt Ferenc-díjas operaénekes, tenor, érdemes és kiváló művész, az Operaház örökös tagja 85 éves

MTVA „Palcsó Sándor operaénekes a Sajtó- és fotóarchívum 2014. 45. hét érdekes emberei sorozatban:”
Palcsó Sándor • 1182014-11-04 09:58:57
Palcsó Sándor november 20-án az érdi zenei könyvtár (Csuka Zoltán Városi Könyvtár Zenei Könyvtára) vendége lesz, 17.00 órától.

A cím: Érd, Alsó utca 27.
Palcsó Sándor • 1192014-11-08 12:33:48
Palcsó Sándor ma 85 éves! Isten éltesse még sokáig, erőben és egészségben!

A Dankó Rádióban Nagy Ibolya emlékezett meg nagy szeretettel kiváló tenoristánkról, aki a Túl az Óperencián című rádiós operettműsora vendége volt augusztusban, kivel a rádió mikrofonja előtt egy héten át beszélgetett.

A ma délelőtti adás végén Palcsó Sándort három operettfelvétel részletével köszöntötte a szerkesztő-műsorvezető:

– Lehár: A víg özvegy - Daniló belépője: „A szerelmetes szép hazám, hogy mennyi gondot ád, az ám…Az orfeum tanyán, ott békén hagy hazám… „
(Palcsó Sándor) – élő felvétel; km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Bródy Tamás

– Kálmán: A Bajadér- Radjami herceg dala „Éj borong a földön, éj és csend… Ó, bajadérom… (Palcsó Sándor, az MR Szimfonikus Zenekara, vezényel: Breitner Tamás – élő felvétel, Csepeli Munkásotthon, 1979. december 3.)

– Kálmán: Cirkuszhercegnő –dal: „Ha bemegyek a cirkuszba, szívem már egy láz… /A szép kis cirkusztáncosnők, Ki ért a csókhoz úgy mint ők…” (rádió stúdiófelvételéről)


Ezt az adást ismét meghallgathatjuk a rádióban 17 és 18 óra között, valamint online a www.dankoradio.hu internetes oldalon.
Palcsó Sándor • 1202014-11-21 12:20:05
Tegnap este Érden, a Csuka Zoltán Városi Könyvtár Zenei Könyvtárában Palcsó Sándor vendégei voltunk, mint ahogy az „örökifjú” tenorunk is vendégként érkezett oda, hogy a Zenei Klub meghívottjaként nagy érdeklődéssel övezett beszélgetésben tárja fel legbensőbb gondolatait, érzéseit az eltöltött hosszú művészi pályáról, valljon életének „titkairól”, örömeiről-bánatairól, a változatos, sokrétű, de akadályoktól sem mentes életút meghatározó szakaszairól így az indíttatás, az indulás, a beérkezés főbb állomásairól, az Operaházban eltöltött időszakáról.

A zsúfolásig megtelt könyvtárteremben a beszélgetés moderátorának jól megfogalmazott és célirányos, olykor személyes hangot is megütő kérdéseire Palcsó Sándor mindig poénokkal teli és frappáns, szellemes, humoros szófordulatokkal válaszolt. Tömören vagy kibontva a tárgykört, idézte fel emlékeit, életének emlékezetes epizódjait. Egy pillanatig sem zavartatva magát a videokamerák, a fotóapparátusok „kereszttüzétől” vitte tovább a szót, és közben minden szavából kiérződik és kirajzolódik (aki nem ismerte volna őt eddig) egy igazat kereső és azt megvalló tiszta szívű, őszinte, humánus, a munkájáért és családjáért élő és azért felelősséget vállaló, alázatos ember képe – akit ma is az örök optimizmus vezérli, és aki hiszi azt, hogy az ember akár sikereiben, akár mellőzötten, örömben-bánatban, egészségesen vagy betegségek közepette, a boldogságát és hitét keresi. És tudja, hogy ebben a keresésben nemcsak önmagát találhatja meg, de azt is, nincs magára hagyatva sem, hiszen van és őrködik mellette a hűséges, kitartó, szerető család, ott vannak a barátok, jó ismerősök, egykori és sajnos egyre fogyatkozó számban az egykori kollégák, munkatársak, akikre számíthat. De legfőképpen bízhat egy magasabb fórumban is: az isteni, örök Gondviselésben, aki vigyáz rá!

Palcsó Sándor színes visszaemlékezéseit, valamint „hitvallásait” bejátszott zenék szakították meg. Énekében hallhattunk részleteket emlékezetes operaelőadások hangfelvételeiből (Erkel: Hunyadi László – V. László király áriája; Szokolay Sándor: Sámson - tercett (benne közreműködött Faragó András és B, Nagy János), és operettrészletek is felcsendültek Palcsó Sándor rádiófelvételei közül: a miniszter dala J. Strauss A királyné csipkekendőjéből; Daniló belépője Lehár Víg özvegyéből; Malatromba álma Offenbach A sóhajok hídja című dalművéből.

Számomra - és gondolom mindazok számára is, akik jelen voltak - megható, személyes találkozás volt régi kedvenc tenoristámmal, aki ma már egyedüliként, doyenként, van közöttünk szólamából. A közönség vastapssal köszönte meg neki a Vele együtt eltöltött igen tartalmas másfél órát, mely kikapcsolódást, felüdülést hozott a napi robotba, bújába-bajába belefáradó- belefásuló emberekbe, és jólesően megidézte nekünk egy mára már letűnt „aranykort” is az Opera múltjából.
Bízom benne, lesz még folytatás, lesz még alkalmunk hasonló körben összejönni sokunk által kedvelt, szeretett Palcsó Sándor művész úrral, aki felhatalmazott bennünket nyugodt szívvel őt „Sándor bátyázni”. Ezúton is, még egyszer, innen kívánok neki boldog születésnapot és további jó egészséget szerettei körében.
Palcsó Sándor • 1212014-11-24 12:33:43
Sajnálatosan lemaradt a Palcsó Sándor-estről írt élménybeszámolómból a művésszel beszélgető társ neve. Ezennel pótolom mulasztásomat: az Érdi Zenei Könyvtárban Lehotka Ildikó, ének-zenetanár, a könyvtárban működő Zenei Klub szakmai vezetője vállalta a moderátori szerepkört, akinek pallérozott szakmai tudása és empatikus ráhangolódása művészpartnerére igen megkönnyítette az Operaház Örökös Tagjának „kitárulkozását” - a zene és a kiváló énekművész iránti nagy várakozás jele volt, hogy megtelt a könyvtár terme. Ez a körülmény ugyancsak örömet okozhatott a beszélgetés résztvevőinek és megjelent érdeklődők számára.
És ha már itt tartok, szintén köszönet illeti a „házigazdát” is, Nida Judit könyvtáros személyét. Kettejük érdeme a „Zenei Klub a könyvtárban” funkcionálása - amint a honlapjukon olvasni lehet, céljuk „hogy a színvonalas zenét szerető közönség élvezetes, tanulságos, sok kiváló zenével fűszerezett beszélgetéseken vehessen részt, esetenként találkozhasson a szakma jeles képviselőivel.” Hát egy ilyen emlékezetes beszélgetés résztvevői lehettünk elmúlt csütörtökön, Érden, a Zenei Könyvtárban, Palcsó Sándor vendégeként.

Palcsó Sándor • 1222014-12-18 11:14:57
A Bartók Rádió ma éjjeli rádióműsorában Balassa Sándor műveiből – köztük egy operából – hallhatunk részleteket:

23.00 – 23.55 Ars nova
- a XX-XXI. század zenéje

A felhangzó hét részlet között - ötödik számként - szerepel egy operajelenet is:

Az ajtón kívül - A Kabaréigazgató és Bekcmann jelenete Op. 27. (Palcsó Sándor, Bordás György - ének, MR Szimfonikus Zenekara, vez. Lehel György)
Palcsó Sándor • 1262015-05-20 14:18:20
A Túl az Óperencián című adás ma délelőtti műsorában részletek hangzottak el Johann Strauss Egy éj Velencében című operettje (Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Kishegyi Árpád, Szabó Miklós) mellett Lehár Ferenc Giudittájából is.

Ez utóbbi operettből hallottuk:

- Bevezető, Anita és Pierrino kettőse, No.7. (Koltay Valéria és Palcsó Sándor)

Ez a részlet a Magyar Rádió 1968-as stúdiófelvételéről való, melyen az operettből csak részleteket vettek fel. Km.: Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Korondy György, Palcsó Sándor, valamint az MRT szimfonikus zenekara és a Földényi-kórus. Vezényel: Bródy Tamás. A dalszöveg Erdődy János munkája.


„ - Na, gyerünk, mire vársz, mire vársz? Csengess be már, csengess be már! Mondd, mire vársz! – Ez a két feladat, akiért, csengess be már, miért állsz itt, mint egy szamár?! - Minden az én dolgom; ezt én már unom, nagyon. – Gyáva kutya vagy, te egyetlen szép angyalom! – /- Édes, ha két szív csak egymásnak él, mindegy az, bárki bármit beszél. – Mindegy, hogy nyár van vagy hideg tél. – Aki szerelmes, csak csókot kér! – Óh, ha két szív csak egymásnak él. – Te vagy nékem az egyetlen cél! – Mert mi mindig csak egymásnak él!
/- Kicsikém, még nem bizonyos, hogy így van ez, és az sem fix: hogy így is lesz! – De hiszen ez egész bizonyos, állítod ezt? Szerelmem képtelen lesz. – Képtelen szerelem, de ez elég…. - Szerelem végtelen, és ebben te vagy a bűn! /- Édes, ha két szív csak egymásnak él, mindegy az, bárki bármit beszél. – Mindegy, hogy nyár van vagy hideg tél. – Aki szerelmes, csak csókot kér! – Óh, ha két szív csak egymásnak él. – Te vagy nékem az egyetlen cél! – Mert mi mindig csak egymásnak él!”

- Ugyanerről a felvételről szólalt meg Korondy György énekével Octavio belépője: „Élni jó! Barátaim, élni jó! … O signora, signorina, szól az édes kavatina…” (No.7.), melyben közreműködik a Földényi Kórus.

- A Magyar Rádió elkészítette az operett teljes stúdiófelvételét is: a Rádió Dalszínháza bemutatója: 1982. szeptember 13., Kossuth Rádió 20.19 – 22.00. Fordította és rádióra alkalmazta: Erdődy János . Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Bozó László. Km. az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc). Vezényel: Oberfrank Géza
Erről a felvételről hallottuk most Anita és Pierrino duettjét ( No. 15.) „Jöjj, jöjj, gyerünk el innen már, jöjj, jöjj, gyönyörű élet vár…” (Zempléni Mária és Korcsmáros Péter)

- És még egy dalt hallottunk az operettből: Sass Sylvia énekelte Giuditta dalát (km.: a Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András): „Más nem csókol oly forrón, mint én...” (Más fordításban így hangzik:” Olyan forró ajkamról a csók…” – pld. Házy Erzsébet egy másik, 1967-es felvételén ezzel a verssel halljuk énekelni őt.)

Az operettműsor ismétlését ma 18 órától újra meghallgathatjuk a Dankó Rádióban és az elérhető internetes oldalakról.
Palcsó Sándor • 1272015-05-22 16:43:25
Palcsó Sándor énekét a Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorában Leo Fall Pompadourjának részleteiben hallhatjuk – a délelőtti adás ismétlése 18 órától:

Rádió Dalszínháza bemutatója: 1967. szeptember 9. , Kossuth Rádió 20.31 - 22.00
(Házy Erzsébet, Koltay Valéria,Szirmay Márta), Korondy György, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád. Külkey László, Nádas Tibor, Katona Lajos, valamint az MRT szimfonikus zenekara és énekkara. Bródy Tamás vezényel. Rádióra Innocent Vincze Ernő dolgozta át. Zenei rendező: Balassa Sándor. Rendező: László Endre

- Bevezető jelenet, Calicot dala (Palcsó Sándor, km. Kishegyi Árpád és az MRT Énekkara)

„- A pom-pom-Pompadour, a pompa-pompa-Pompadour! – Éljen Calicot!, Éljen Calicot!....- Ti ostoba fickók! Hej, hagyjatok békét! Ti maflanépség, tinéktek nem való költői szépség! Hisz részegek vagytok, adta népe, hogy daloljak néktek, no, még csak az kéne! …/- Calicot!, Calicot! … ez biztató! / - Hohó-hahó, nohát! Kezdem a dalt: A pom-pom-pom-Pompadour, a pom-pom-pom-Pompadour, akárkinek le - ha-ha.ha! akárkinek leánya, de rettentő nagy – ha-ha-ha! – de rettentő nagy dáma. A pom-pom-pom-Pompadour, a pompa-Pompadour, a Pompadour! Ó, de buzgón törődik a hazával, és a kormánynak piszkos zálogán, néha ágyba is elviszi magával, jó királyunk hatalmas jogarát! Pazarlás uralkodik vele…. és Lajosnak vidám az éjjele…. Ha-ha-ha- Ha-ha-ha-… Ha-ha-ha- Ha-ha-ha. A pom- a pom- a pom- a pom - ---- a Pompadour!”

- Belotte és Calicot kettõse (Koltay Valéria, Palcsó Sándor)

- „ – Mindent kérhetsz, angyalkám, csak egyet nem: tánc az nincs, nem lehet ebben engednem! Elvégtére bennem is van méltóság! Megvethet, nem ugrálok tehát!.../- Mert a vágy nagyúr, táncra hív! És a lábam meggyorsul, szívem újra fiatalon ver-ver-ver!...”

Az alábbi részlet egy későbbi – a ’70-es évek vége - felvételről való: (Kalmár Magda, Palcsó Sándor, Korondy György, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Breitner Tamás)

- Pompadour és Calicot kettőse a 2. felvonásból (Kalmár Magda, Palcsó Sándor)

„…- Most értem meg csak egészen Putifárné álláspontját, ahogy azt a vének mondják; én is érzem, szóról-szóra…,./- Ez a bolond nő megszédül! Isten tudja, mi lesz végül?! Jobb is volna kívül lennem! Asszonyom, most el kell mennem!... Bármily nagy kitüntetésnek tartom, mégis azt kell mondanom, hogy: pardon! Engem ne igézzen! Más fiúra nézzen! Ó…./- Józef, óh, Józef, na, gyere, ne félj, majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély!. Ó Jo-jo-jo-jo-Jozef, te, gusztusos gyerek, ha nem lett volna köpenyed, nem érzed ezt a meleget! Ó Józef, óh, Józef, na, gyere, ne félj, majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély! /- Ez a dolog nem megy babra, felszólítom: hagyja abba! Végre bennem van szemérem, köpenyem, ne fogja kérem! Egyre jobban érzem én, hogy minden csepp türelmem elfogy! Óh…! / - Vágyam az kimondhatatlan, sőt feloldhatatlan…./ - Rémes ez, hogy rám kacsintgat, esküszöm, hogy még megingat. Gusztusom kezd lenni rája. Távozom! Alá szolgája! /- Óh, ne hagyjál el engem…./- Téves helyen kereskedik nálam. Túlságosan csiklandós a vállam. Továbbá a mellem. Kérem, legyen jellem! Óh! /- Józef, óh, Józef, na, gyere, ne félj, majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély!. Ó Jo-jo-jo-jo-Jozef, te, gusztusos gyerek---- Ó Józef, óh, Józef, na, gyere, ne félj, majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély! /- Nézze, hogyha gyáva vagyok, van arra egy nagyon-nagyon bennem hajlam, hogyne lenne, csakhogy éppen az van bennem: ha elkezdem, édes kincsem, se Isten, se ember nincsen! Óh!...”

Sass Sylvia is énekelt el egy dalt - Pompadour belépőjét - a rádióban 1974-ben készült operettfelvételéről (az MRT Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényli).

A mai műsorban még Lehár Pacsirta című operettjéből is elhangzottak részletek, László Margit, Bende Zsolt, Tiboldi Mária felvételeiről.
Palcsó Sándor • 1282015-07-03 22:29:02
Hamarosan kezdődik a Bartók Rádió éjjeli adása:

23.00-23.55 Ars nova
- a XX-XXI. század zenéje

1. Dávid Gyula: Brácsaverseny (Lukács Pál, Magyar Állami Hangversenyzenekar, vez. Ferencsik János)

2. Balassa Sándor: Requiem - Kassák Lajos költeményeire Op. 15.

Sziklai Erika – szoprán
PALCSÓ SÁNDOR - tenor
Ütő Endre – basszus

a gordonkaszólót Wilhelm Ferenc játssza

Magyar Rádió Ének- és Zenekara

Vezényel: Lehel György

A mikrofonnál: Varga János
Szerk.: Bánkövi Gyula
Palcsó Sándor • 1292015-09-18 14:47:27
Ma éjjel megint adásba kerül ez a Balassa Sándor-mű: Requiem - Kassák Lajos költeményeire Op. 15.

(A Bartókon 23.00 órakor kezdődő rádióműsor második száma előtt ezúttal nem Dávid Gyula Brácsaversenye, hanem Szokolay Sándor II. vonósnégyese hangzik majd el.)
Palcsó Sándor • 1302015-11-09 15:47:34
Palcsó Sándor tegnap - november 8-án - ünnepelte születésnapját: betöltötte a 86-at!
Úgy tudom, jó erőnléti állapotban - van és - fogadta az őt felköszöntőket.
Azon túl, hogy magam is szívből gratulálok a Művész Úrnak, innen kívánok a kiváló tenorunknak, az Operaház örökös tagjának, további jó erőt, egészséget, és még sok örömet minden téren - Családja körében!

Szeretettel köszöntöm és üdvözlöm őt!

Palcsó Sándor • 1312016-03-08 12:33:46
Korábban összeszedtem és beírtam ide az idén 87. életévét betöltő Palcsó Sándor operaénekesnek összes rádiós operettfelvételét (46 darab; a Magyar Rádió hangtárában több mint 140 opera, operett, daljáték, kamarazene, mesejáték, népdalok, hangverseny közvetítés található!) Most – pótlólag - ugyanezt megteszem a kitűnő tenor televíziós munkáival is: kigyűjtöttem és nevesítem a Zenés TV Színház produkcióiban való közreműködéseit (25 szerep; énekhang); ez sem kevés szám… Meg ott vannak még a hanglemezfelvételei is…

Palcsó Sándor életrajzi könyvének („Én a pásztorok királya …Palcsó Sándor emlékei” – Érd, 2011) függelékében feltüntette több mint hetven színpadi szerepét (74), külföldi operai vendégjátékokban, itthoni és külföldi szabadtéri színpadokon-, koncerteken való fellépéseit (ezek száma 47), úgyhogy az alább ismertetendő TV-filmjeivel (opera, operett, zenés játék) válik teljessé művészetének hihetetlenül gazdag, sokoldalú, széles spektrumát felölelő szereplista, oeuvre-jének /életmű/ bemutatása.

Zenés TV Színház

1964:
- Kodály Zoltán: Székelyfonó – A gazdag legény (Rendező: Békés András)

1966:
- Gaetano Donizetti: A csengő – Spiridione, inas (Rendező: Horváth Ádám)
- Tamássy Zdenkó: Éneklecke – Tanítvány (Rendező: Horváth Ádám)

1971:
- Arthur Sullivan: Egy esküdtszéki tárgyalás – A felperes ügyvédje; énekhang (Rendező: Szitányi András)
- Franz von Suppé: Pajkos diákok – Fleck, a diák; énekhang (Rendező: Seregi László)

1972:
- Lendvay Kamillo: A bűvös szék – Költő (Rendező: Vámos László)
- Robert Planquette: Garasos mennyasszony – Rascalon, szenes; énekhang (Rendező: Vámos László)

1973:
- Sárközi István: Y-háború - bábopera (Rendező: Szőnyi Kató)
- Ivo Lothka-Kalinsky: A gomb – A férj (Rendező: Szitányi András)
- Franz Schubert: Házi háború – Flórián, szerelmes katona (Rendező: Békés András)
- Tamássy Zdenkó: A palacsintás király – Árus (Rendező: Katkics Ilona)

1974:
- Hidas Frigyes: A tökéletes alattvaló – Gépember (Rendező: Vámos László)

1975:
- Tamássy Zdenkó: Vendégek – Sátoros Józsi, pesti tisztviselő (Rendező: Félix László)
- Giacomo Puccini: Gianni Schicchi – Spineloccio, orvos (Rendező: Szinetár Miklós)
- Farkas Ferenc: A bűvös szekrény – A mester (Rendező: Fehér György)

1976:
- Franz von Suppé: A szép Galathea – Mydas, műkereskedő; énekhang (Rendező: Szirtes Tamás)

1977:
- Vajda János: Barabbás – II. nyomorult (Rendező: Fehér György)

1978:
- Erkel Ferenc: Hunyadi László – V. László; énekhang (Rendező: Vámos László)
- Lamberto Gardelli: Az impresszárió – Schuster, szabó (Rendező: Mikó András)
- Franz von Suppé: Boccaccio – Scalza, borbély; énekhang (Rendező: Seregi László)

1979:
- Ránki György: Pomádé király új ruhája – Dani; énekhang (Rendező: Félix László)

1981:
- Giacomo Puccini: A köpeny – „Csuka” (Rendező: Mikó András)

1985:
- Giuseppe Verdi: Falstaff – Bardolf (Rendező: Vámos László)
- Vujicsics Tihamér: Éjféli operabemutató (Rendező: Vámos László

1988:
- Kálmán Imre: A montmartre-i ibolya – Hadügyminiszter; énekhang (Rendező: Maár Gyula)
Palcsó Sándor • 1322016-04-02 12:45:01
Ezen a héten a kilencven éve született Bende Zsoltra emlékezik a Dankó Rádió operettműsor-sorozata, a „Túl az Óperencián”. Minden nap egy volt kollégát, pályatársat kér fel a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya, hogy a rádióban emlékezzen a kiváló baritonistára, idézzék fel emlékeiket róla. Ezek a beszélgetések mind telefonon át zajlanak, amit meg- megszakítanak operettzenék Bende és a rá emlékező művészek közös rádiófelvételeiről.
Bejátszott archív hangfelvételről magát Bende Zsoltot halljuk „prózában”: egy rádiós riportműsorban diákok kérdezik őt, s ebből a kérdez- feleletből képet kapunk életútjáról, operaénekesi pályája alakulásának főbb mozzanatairól, de vall az éneklés öröméről, a tanítás szeretetéről is; nagyon barátságosan, „kedvcsinálóan”, közvetlen tónusban, a tizenéves gyerekek „nyelvén” beszél mindarról, ami érdekelheti őket. Ebből a rádiós interjúból is hallunk naponta részleteket ebben az emlékműsorban.

Tiboldi Mária, Kalmár Magda, Medgyesi Mária, Kincses Veronika és Pitti Katalin után ma PALCSÓ SÁNDORNAK Bende Zsoltra visszaemlékező, szeretetteljes szavait hallhattuk a telefonvonal túlsó oldaláról.

A novemberben 87.életévét betöltő Palcsó Sándor remek humorral, jó kedéllyel előadott kerek kis történeteket tárt fel emlékezetének mélyéből, melyekből kitűnt Bendéhez fűződő egykori – de ma is elevenen élő - a kollegiális viszonyon túli jó barátsága, amit ápol, akivel évtizedeken át sok darabban lépett fel az Operában, de a rádióban is együtt sok közös felvételt készítettek.

Palcsó Sándor szóba hozta az Operaház 1958-as, háromhétig tartó moszkvai vendégjátékát, melynek egyik magukkal vitt darab a Hoffmann meséi volt. Nem repülővel, hanem vonattal utaztak Moszkvába, ami akkor két napig tartott. Bende Zsolt és Palcsó Sándor közel egy időben kerültek be az Operába, s mint fiatal énekesek hamar barátságot kötöttek egymással. Ezért is merte megkérni Moszkvában Bende Palcsót, hogy mivel régi beidegződése, hogy szeret reggel a borotválkozás közben hosszas ideig a a tükör előtt tartózkodni, szívesen venné ha itt az elegáns, osztályon felüli Ukrajna szállóban nem kellene sokadmagával bezsúfolódnia egy közös szobába, engedje meg, hogy Palcsóhoz társuljon, megtudva, hogy neki lehetősége volt a többiektől külön, egy kétágyas szobát foglalnia. Így történt, hogy a három hét alatt Palcsó Sándor „befogadta” magához az énekeskollégát, akivel a szállodai szobában alkalmuk volt együtt próbálni, tanulni a Hoffmann meséit, amiben szerepeltek. (A moszkvai operai vendégjáték során Offenbach művén kívül még a Bánk bán, a Háry János és a Don Carlos szerepelt a programban.)
Szabad idejükben pedig volt lehetőségük bejárni a várost, megtekinteni a látnivalókat, nevezetességeket, és az ilyen sétákban sokszor vele tartott Bende is.

Palcsó Sándor említett az itthoni sok szerepe közül kettőt, amelyekben Bende Zsolt partnere lehetett az Operában. Egyik Ránkinak Az ember tragédiája volt, itt ő Lucifer, míg Bende Ádám volt. A másik darab Milöcker nagyoperettje, A koldusdiák volt, melyben mindketten lengyel szabadsághősöket alakítottak, akik egymással örökbarátságot kötöttek, és a cselekmény szerint sok viszontagságon, akadályon, ezer veszélyen át végül,sikerrel jutottak ki az ellenség karmai közül, miközben mindketten a szerelemre is rátaláltak… Palcsó Sándoré volt a címszerep (Simon Rimanowski), míg Bende Zsolt kapta meg Jan Janicki szerepét. Később a rádió az Erkel színházi bemutató két szereposztásából kiválogatott művészekkel a hatvanas évek közepén elkészítette az operett teljes stúdiófelvételét, Kerekes János vezényelte az MRT Szimfonikus zenekarát és Énekkarát.
Zenei illusztrációként ebből az operettből három részlet (három duett) hangzott most el:

- Simon és Jan kettőse, I. felv., No.3. „A jókedélyem megmaradt…” (Palcsó Sándor és Bende Zsolt, valamint az MRT Énekkara)
- Jan és Borislava kettőse, II. felv.: „Hűen szeress…. Most az élet minden kincse nékünk csillog, kedvesem…” (Bende Zsolt és Svéd Nóra)
- Laura és Simon kettőse, II. felv. (No.10): „Szép szemedben könny ragyog… Szólni kéne, jobb ha mégse, jaj most mit tegyek? Hogyha én nem lennék a nagyhatalmú herceg…” (Vámos Ágnes, Palcsó Sándor)

Palcsó Sándornak évekkel ezelőtt már volt egy teljes hete a Dankó Rádióban és innen is ered az a jó, baráti viszony, melyet Nagy Ibolyával mindmáig ápol. Ennek lehettünk fültanúi a mostani telefoninterjúban is, amikor Nagy Ibolya kedvesen érdeklődött a művész hogyléte felől, hogy telnek a mindennapjai.
Palcsó Sándor egyebek közt megemlítette a családi háttér, a nyugalom szigetét, a hű feleségét, aki mindenben ott van mellette, körülötte…
Nagy Ibolya találóan választotta ki azt az operettdalt Palcsó Sándor előadásában, mely Szirmai Albert Alexandra című operettjének szép részlete, megható dal, A király dala: „Kicsi feleség, aranyos kis párom, a te csókod várom…. kicsi feleség, te leszel a jóság….gyere hát, hisz oly suhanó a boldogság!...” (Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel:Sebestyén András)

Palcsó Sándortól a művész közel száz operettfelvétele közül kiválasztott egy Lehár-melódiával búcsúzott a szerkesztő-műsorvezető, remélhetőleg nem végleg:
A bécsi asszonyok című Lehár-operettből „A banda élén… Ó, de szép, oly csábító, oly hódító oly bódító…” – énekelte Palcsó Sándor.

A Dankó Rádió délelőtti operettműsorát ismét meghallgathatjuk 18 és 19 óra között a rádió frekvenciáin, ami az interneten is elérhető a www.dankoradio.hu oldalon.
Palcsó Sándor • 1332016-05-06 15:12:55
Zenetörténeti érdekesség:

1976. május 06. Zeneakadémia – Rákóczi Ferenc 300. születésnapja alkalmából Farkas Ferenc – Aspirationes principis c. Rákóczi – kantáta előadása

Énekelt: Palcsó Sándor és Sólyom Nagy Sándor

Vezényelt: Medveczky Ádám

A kantátáról bővebben
Palcsó Sándor • 1342016-06-14 11:47:05
Szokolay és Hamletje

Mimi blog – 2016. május 18.

„A címszerepet alakító, s 86 esztendősen ugyancsak máig köztünk élő Palcsó Sándor viszont annál magabiztosabban vállalta szerepét, hiszen neki már a Vérnász sikerében is oroszlánrésze volt.

„- Őszintén szólva nem lepődtem meg túlságosan, hogy rám címszerepet osztottak. […] Azért egy parányi fenntartás motoszkált bennem. Az első szereposztás Hamletje ugyanaz az úr volt [=Szőnyi Ferenc], aki már Mihály András Együtt és egyedül című darabjában is a vízben hagyott. Be kell vallanom, nem csalódtam különösebben […] a tisztelt kolléga nem tudta a szerepét. Felháborítóan sok zenei hibát vétett, szegény Szokolayt majd megütötte a guta a méregtől.””
Palcsó Sándor • 1352016-06-23 18:58:46
Az elmúlt években többször leadta a Dankó Rádió Palcsó Sándor énekével Lehár A víg özvegy című operettjéből Danilo belépőjét; tudván, hogy a nagyszerű tenort 1962-ben a Sebestyén András - Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Kövecses Béla, Udvardy Tibor neve által fémjegyzett teljes stúdiófelvételről még Zéta Marko buffo-szerepkörében hallhattuk, mindig foglalkoztatott, hogy ezt a híres bonviván-dalt mikor és hol énekelhette el; a felhangzó tapsokból ítélve, egy koncert hangfelvételén rögzíthették a dalt. (A Dankó Rádió ehhez az énekszámhoz azt az információt megadta, hogy az Opera Zenekara játszott Bródy Tamás vezényletével.)

Az említett kíváncsiságom nemrég kielégítést nyert: rábukkantam egy netes adathalmazban a hiányzó adatokra:

1973 október 29-én egy élő rádiós koncertműsor közreműködője volt Palcsó Sándor: a Kossuth rádió Lehár-emlékestet közvetített a 6-os stúdióból a szerző halálának 25. évfordulója alkalmából. Ezen közreműködött:

Házy Erzsébet, Horváth Eszter, Németh Marika, Petress Zsuzsa, Melis György, PALCSÓ SÁNDOR, Simándy József, valamint a Magyar Állami Operaház Zenekara és az MRT Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)
Vezényelt: Bródy Tamás

Zenei rendező: Fejes Cecília

Szerkesztő: Bitó Pál

Palcsó Sándor A víg özvegyből Danilo belépője mellett énekelt még a Cigányszerelemből egy kettősben (Km. Horváth Eszter; „Csókban van az ifjúság”) és a Luxemburg grófja egy kettősében is (km. Petress Zsuzsa; „Gyerünk tubicám, se kocsink, se lovunk…”)

Egy másik műsoradathoz is hozzájutottam: szintén egy Lehár-koncertközvetítést sugárzott a rádió:

Lehár-est a Magyar Néphadsereg (MN) Művelődési Házában, 1981. augusztus 10., Kossuth Rádió, 20.15 -22.00 óra – a június 27-i hangverseny hangfelvétele.

Km.: Kalmár Magda, Ötvös Csilla, B. Nagy János, Basky István, PALCSÓ SÁNDOR, Pere János, Rozsos István, Zimányi István, valamint az MRT Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) és Szimfonikus Zenekara.
Vezényelt: Breitner Tamás

Szerkesztő: Bitó Pál

Palcsó Sándor a következő operettekből énekelt részleteket:

- Pacsirta – „Palikám, Palikám…” (km. az Énekkar)
- Luxemburg grófja
a.) Sir Basil belépője (Km. Basky István, Pere János és Zimányi István)
b.) Kettős: „Polka táncos, polka táncos…” (Km. Kalmár Magda)

Mindezt azért hoztam most elő, mert a Dankó Rádió a mai operettműsorában ismét lejátszotta a nevezetes Danilo-belépőt Palcsó Sándor előadásában. Tudtam „hova tenni” a felvételt magát.
Palcsó Sándor • 1362016-06-23 19:04:32
"Zéta Mirko'
Palcsó Sándor • 1372016-07-25 11:13:05
Átmásolom ide az "Operett a magyar rádióban (1949-1990)" topicból az 1688 sorszámú bejegyzésemet:


Új hét - új vendég a Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorában: Vágó Bernadett-tel - az Operettszínház művészével beszélget a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya.

A zenei kínálatból megemlítem először Suppé Boccacciójának részleteit. A klasszikus operett négy különböző hazai felvételéről szólalt meg a rádióban Palcsó Sándor; László Margit, Ilosfalvy Róbert, Réti József, Bende Zsolt; Kincses Veronika és Molnár András; Tiboldi Mária énekhangja.

Megemlítem, hogy Palcsó Sándor a most hallott részletet (a kádár dala: „Hordó-dal”) nem egy stúdiófelvételen, hanem a Csepeli Munkásotthonban énekli egy Franz von Suppé-esten! Ezen az 1978. január 16-i koncerten partnerei voltak Házy Erzsébet, Kalmár Magda, Kincses Veronika, Barlay Zsuzsa, Fülöp Attila, Korondy György, Melis György, Miller Lajos, km. az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc, vezényelt Breitner Tamás. A Boccaccio mellett még részletek hangzottak el A szép Galatheából is. A Petőfi rádió akkor helyszíni közvetítést sugárzott 19.00 -21.36 óra között, erről a hangfelvételről hallottuk most az említett dalt Palcsótól (a nevezetes „Hordó-dal”-t stúdiófelvételekről ismerjük Külkey László és Melis György tolmácsolásában is.)

Palcsó Sándort a mai operettadásban egy másik operett részletében is hallhattuk énekelni: Szirmai Albert Alexandra című darabjából a Király dalát énekelte, elragadóan: „Kicsi feleség, aranyos kispárom, a te csókod várom…”. A további részletekben Palcsó mellett Pászthy Júlia, Oszvald Marika, Kelen Péter, Oszvald Marika, és egy kettősben - régebbi rádiófelvételről - Osváth Júlia és Szabó Miklós énekhangján csendültek fel a varázslatos Szirmai-dallamok.

Az adás meghallgatható újra ma 18 órától a Dankó Rádió hullámhosszán és online a www.dankoradio.hu internetes oldalán.
Palcsó Sándor • 1382016-11-08 09:08:30
Palcsó Sándor ma tölti be 87. életévét!

Születésnapján ezzel a vidám operett-kettőssel köszöntöm szeretettel a a kétszeres Liszt Ferenc-díjas, kiváló és érdemes művészt, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagját:

Dunajevszkij: Szabad szél – „Kettesben veled” – Koltay Valéria, Palcsó Sándor

A Dankó Rádió mai operettműsorában is hallhatjuk Palcsó Sándor énekhangját:

Szirmai Albert – Emőd Tamás: Mézeskalács – „Fordulj ügyesen!” – a kettősben Andor Éva működik közre.

(Ez a részlet 09:46:34 órakor csendül fel, illetve a délutáni ismétlésben 18:46:34-kor hallhatjuk a rádiófelvételt.)
Palcsó Sándor • 1392016-11-08 09:13:10
Még egy kettős dalfelvételét is belinkelem ide:

Leo Fall: Madame Pompadour – „Ó, Jozef” – Házy Erzsébet, Palcsó Sándor – részlet [/url]
Palcsó Sándor • 1402016-11-08 09:27:35
A sorba illik ez is: a „Kettesben veled” után jöjjön a „Kettecskén”

Jacobi Viktor: Leányvásár – „Kettecskén” – Házy Erzsébet, Palcsó Sándor

Palcsó Sándor • 1412016-11-08 14:18:28

12 kép Palcsó Sándorról

– érdemes „diavetítésre” beállítani és elindítani.
Palcsó Sándor • 1422016-11-10 21:42:35
Millöcker: A koldusdiák – „A jókedélyem megmaradt” - Palcsó Sándor, Bende Zsolt

Km. az MRT Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Kerekes János
Palcsó Sándor • 1432016-11-10 21:43:35

Nádor Mihály: Babavásár –Agglegények dala – Palcsó Sándor

Km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkarának férfikara és Zenekara
Vezényel: Sebestyén András

Palcsó Sándor • 1442017-02-08 10:59:24
„Öten a hatszáznegyvenezerből”

• 1962-03-27 / 72. szám Népszabadság

„A Kommunista Ifjúsági Szövetség immár átfogja a fiatalság minden rétegét. Egyesíti az ifjúmunkásokat, akik a jobb munkát a tanulással és az egymás közti szocialista kapcsolatok kialakításával valósítják meg, a diákokat, akik a tudás várának ostromában fognak össze, a parasztifjúságot, amely a szocialista mezőgazdasággal köti egybe jövőjét, az ifjú művészeket, alkalmazottakat... Mennyi szép szándék, nemes erőfeszítés egyesül ebben a fiatal sokaságban. Számuk immár meghaladja a hatszáznegyvenezret. Hadd villantsunk fel néhány arcképet ebből az ifjú seregből, hogy érzékeltessük a kommunista ifjúsági mozgalom vonzóerejét, sokszínű táborának imponáló egységét.”

Öt fiatalembert keresett fel az újságíró („Sz.L.L.”); az említett dolgozói rétegekből egy-egy főt választott ki magának és beszélgetett velük a bevezetőben vázolt jövőképről.

Közülük, az idén 88. életévében járó Palcsó Sándor operaénekes mondatait idézem az újságból:

— Milyen hamar elszaladt ez az öt év! Mintha csak tegnap lett volna, úgy emlékszem az első „fegyvertényekre”. A forró csepeli és az ózdi estekre, a hansági szereplésekre, a vidám napokra a balatoni építőtáborokban, a fellépésekre a Békés megyei falvakban, ahol a tsz-ek segítségére akartunk lenni dallal, muzsikával. Emlékszem, egyszer Aligán teherautóval jártunk házról- házra, hogy zongorát kérjünk kölcsön. Mert minden együtt volt az önkéntes építők szórakoztatásához, közönség, pódium, zenekar, énekesek, csak éppen zongora nem volt, a szervezés zűrzavarában erről elfeledkeztek. Azután szereztünk. A hozzáértő műszakiak híján hányszor tologattuk mi, művészek, a díszleteket is, hogy azután rövid „lihegési szünetet” tartsunk, mielőtt felmegy a függöny, mert hát kifulladva nem illik operaáriákat énekelni...
Valahogy így telt számunkra a KISZ-ben az első öt év. Hozzáadtuk az ifjúsági élethez, amit nyújtani tudtunk: a művészetünket. Hétközben próbák, előadások (én 29 szerepet énekeltem az öt év alatt), a ráérőidőben pedig patronáltuk a gyárak, szövetkezetek kulturális életét. A prózai színházakkal közös brigádokban jártuk az országot. Sajnos, kevesen tudják, hogy a művészvilágban igen aktív és áldozatkész KISZ-szervezetek vannak. Talán több nyilvánosságot érdemelnénk. Nagyon sokat tett az Operaházban is a 60 tagú KISZ-szervezet. Ápolta a fiatalok művészi igényességét, fenntartotta kapcsolatukat a „privát” élettel, nem engedte, hogy kiszakadjunk az ország vérkeringéséből. Kellett ez, nagyon kellett nekünk is, s bizonyára nem leszek szerénytelen, ha azt gondolom, hogy kellett az üzemek, a tszcs-k fiatalságának is ...
De hát miért beszélek én múlt időben? Hiszen az öt év csak kezdet. Még minden előttünk van ...

/Sz. L. L./
Palcsó Sándor • 1452017-02-08 11:23:06
Magyar Televízió, 22.00 – 22.35 „Egy este Palcsó Sándorral”

1972-11-09 / 264. szám, Népszava

A televízióban látott Palcsó Sándor-portréfilmről írt véleményt Vajk Vera.

Sorait idézem:

„[…] Nevezetes külföldi vendégeink mellett kellemes estét szerzett egy rokonszenves, tehetséges hazai művész, Palcsó Sándor operaénekes szereplése is a képernyőn. A portré filmek kissé megmerevedett hagyományaitól eltérő, oldottabb, fesztelenebb hangulatú műsor művészbarátai körében idézte fel Palcsó Sándor pályakezdését, sikeres szerepeit, sokoldalú, hajlékony énekesi és színészi alkatát. A klasszikus zenedrámától a könnyű operettig, a népdaltól a musicalig ívelő repertoár színeiből igyekezett minél többet felvillantani a műsor, amelyet Rajk András írt és vezetett, Mikó András rendezett. „
Palcsó Sándor • 1472017-02-09 11:59:49

Kedves Dantes! Köszönöm a beírt linket!

Rákerestem és elolvastam a Palcsó-interjút: „Pásztorok királya az aranykorból”

Igyekszem beszerezni a magazint hogy eltehessem magamnak belőle a cikket "eredeti" papírformátumában is.

Forrás: Terézváros Magazin – 2017. február
Palcsó Sándor • 1482017-03-05 14:40:27
Megvan papíralapon is a Palcsó-interjú.
Ebből néhány bekezdést ide átmásolok:

„A pásztorok királya az aranykorból”

(TERÉZVÁROS - magazin, 2017. január 31. – Temesi László)

„Palcsó Sándor operaénekes boldog ember, hiszen olyan pályát mondhat magáénak, amely nyugdíjas éveit is megédesíti. A magyar operajátszás egyik legnagyobb alakjának tartják, kiemelve technikai felkészültségét, tisztességét, szorgalmát. Felejthetetlen alakításait többek között a János vitézben, A koldusdiákban, A Rajna kincsében, A nürnbergi mesterdalnokokban, a Szöktetés a szerájban és a Cigánybáróban csodálhattuk meg. Ő az az énekes – írták róla a kritikák -, akik számára soha nem volt kis szerep, illetve a legkisebb figurából is főszerepet tudott csinálni.

Palcsó Sándor:
- Nem mindig olyan a szerep, amit elképzel az ember magának, de azt a legjobb tudása szerint kell megformálni . Mindig tudtam, és el is ismertem interjúim során, hogy mik az erényeim és mik a gyengéim. Tisztában voltam azzal, hogy belcanto értelemben nincs szép hangom, de az biztos, hogy használható… Az is biztos, hogy a muzikalitásommal minden szerepet, a moderneket is megoldottam. Szinte mindig fürödtem a munkában és a sikerben, folyamatosan próbáltam és játszottam. Az igen tisztelt kollégák megszokták, hogy engem állandóan meg lehetett találni. Ettől nem volt mindenki boldog, de én úgy gondoltam, azért nem vagyok hajlandó rosszabbul teljesíteni, hogy az irigyeim szeressenek. Akkoriban nagyon működött a káder-politika, érdemtelenek jutottak előre a ranglétrán vagy jutottak külföldi ösztöndíjhoz, és ’érdemesek’ kerültek háttérbe. Engem őszinteségre neveltek a szüleim, nem is rejtettem soha véka alá a véleményemet, legyen az rendező vagy zeneszerző….

Palcsó Sándor:
- […] Számomra soha nem volt fontos a kapcsolatrendszer, csak a közönség, és erre büszke vagyok és voltam is mindig. Más módszerekkel biztosan többre vihettem volna, de azt hiszem, ha újra kezdhetném, akkor is így csinálnám. Igaz, nem voltam a rendszer kegyeltje, ’csókosa’, pedig egyszer valaki az ötvenes években úgy nevezett, Palcsókos elvtárs.

- Ez akkor történt, amikor a Honvéd Művészegyüttesben indult a művészi pályája?

Palcsó Sándor:
- Igen. Sztálin halálakor, 1953. március 5-én éppen koncertet adtunk Budapesten, a Tiszti Klubban, amit Vass Lajos vezényletével a Meghalt a cselszövővel kezdtek… A nagy gyászban senki sem törődött a műsor tartalmával, de utána nagy csillaghullás következett az együttesnél, egy csomó tisztet azonnal leváltottak. De talán az érdekesebb, hogyan indult pályám egy évvel korábban. A Honvéd Művészegyüttesnél az énekkar művészeti vezetőjénél jelentkeztem meghallgatásra, aki azt kérdezte tőlem: ’Mit hozott fiatalember és milyen hangfaja van?’ ’Úgy tudom, tenor vagyok’, válaszoltam, amire rögtön jött a ledorongolás: ’Rosszul tudja, ön bariton. Milyen számot hozott?’, érdeklődött, mire én: ’A Hazám, hazámat.’ ’Biztos a Palló-féle fekvés’ – jegyezte meg, de nem így volt. ’A Simándy-féle fekvés’ – mondtam kissé dacosan. E kedves diskurzus után előadtam az áriát, majd a tanár úr elismerte, hogy tenor vagyok. Az együttes férfikarának szólistája lettem, beutaztam a fél világot, a legmélyebb benyomást számomra Kína tette, ahol éppen az 56-os forradalom idején jártam.

- Egy évvel később fordulat következett be az életében, amikor már az Operaházban hallgatták meg…

Palcsó Sándor:
- Első számom Puccini Bohémélet című operájából Rodolphe áriája volt az első felvonásból. Hála Istennek jól ment, a magas C is elég hosszú volt. Palló igazgató úr felszólt a színpadra: ’Hoztál még valami magosat?’ Mire én: ’Ha szabad, elénekelném a Faust Cavatinát.’ ’Eredetiben?’, kérdezte a direktor. ’Természetesen’, válaszoltam büszkén. Tudniillik előadásokon a tenoristák sokszor transzponálva szokták előadni, úgy könnyebb. Na, ez is lement. Láttam, hogy a nézőtéren össze-összehajolgatnak. Azt hittem, hogy végeztem, amikor egy rekedtes hang felszólt: ’Valami Mozart van?’ Ferencsik János főzeneigazgató volt az. ’Igen van, a Szöktetés a szerájból, első felvonás, Belmonte dúráriája.’ ’Na halljuk.’, szólt az utasítás. A próbaéneklés után Palló Imre csak ennyit mondott: ’Szépen énekeltél édes fiam.’ Felvettek, és innentől kezdve nem volt megállás, elég szép karriert futottam be.

- Csaknem nyolcvan opera és dalmű tenorszerepeit énekelte, egyike a leggazdagabb repertoárú karakterénekeseinknek. Ő az az énekes – írták önről a kritikák -, aki számára soha nincs kis szerep, illetve a legkisebb figurából is főszerepet tud csinálni.

Palcsó Sándor:
- Az Operaház annak idején jól sáfárkodott a tehetségemmel. Bár nem voltam soha jó káder, egymás után kaptam a repertoáron lévő és a felújításokon bemutatott operák jelentős szerepeit, például: Mime, Loge, Heródes, Dávid, V. László, Albert Herring.

- Kiemelték színészi és énekteljesítményét, atmoszférateremtő képességét, humorát. Az operákban ritkán lehet humorizálni…

Palcsó Sándor:
- Ez igaz, de azért néha lehet. Soha nem voltam földre szállt angyal. Az operaszínpadon szerettem részeg muzsikot, néger drogost játszani, de legjobban bohóckodni szerettem. A humor az opera büféjében, a magánéletben és a családban sem hagyott cserben. Szerencsére, mert meggyőződésem, hogy enélkül nem könnyű elviselni az életet, pláne nem egy diktatórikus rendszert.

- Elégedett a pályájával és a sorsával?

Palcsó Sándor:
- Nem panaszkodhatom az életemre és a karrieremre, gyönyörű pályát futottam be. Akkor lehettem az Operaház tagja, amikor azt aranykornak hívták. Nagyszerű volt együttjátszani olyan nagy operaénekesekkel, mint László Margit, Moldován Stefánia, Házy Erzsébet és Melis György. Hálás vagyok a sorsnak, mert kedvemnek valót csinálhattam. Számomra az a jó igazgató, aki hagyja az énekest azt énekelni, amit tud. Engem többnyire hagytak, szerencsére könnyen tanultam meg a darabokat. Azt is nagy szerencsémnek tartom, hogy prózai szerepeket is játszhattam, sőt tévéfilmekben is szerepelhettem.
Egy dolog azért bánt, hogy különféle betegségek miatt korábban hagytam abba a pályámat. Én mindig hű voltam önmagamhoz, a társulathoz és – mint elismert pásztorok királya, Kukorica Jancsi – Juliskához. Meg a feleségemhez, Ildikóhoz, aki nélkül már talán nem is lennék. Ő az én őrangyalom, a társam mindenben. És van még egy őrangyalom, Ildikó, a lányom, aki nem vitte tovább a hivatásom, de kitűnő operatőr lett.

- Hogyan telnek nyugdíjas évei?

Palcsó Sándor:
- Sokat rádiózok, tévézek és olvasok. Szép lemezgyűjteményem van, és szívesen hallgatom mások lemezeit is.”


Palcsó Sándor Pécsett született 1929. november 8-án, a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem jogtudományi karára járt hat és fél évtizeddel ezelőtt, de a származása miatt egy év után eltávolították. Szerencsére, hiszen így lett operaénekes. Kétszeres Liszt-díjas, érdemes és kiváló művész, az Operaház örökös tagja.
Palcsó Sándor • 1492017-03-05 19:15:25
Az időskori – a jelenben lévő - Palcsó Sándor visszaemlékezései után érdekes tőle elolvasni egy másikat a régmúltból: a fiatalkori Palcsó Sándor gondolatai a megtett pályáról, és a szakmáról!

Az interjú a Rádió és Televízió Újság 1962.02.26. - 03.04. keltezésű lapszámában jelent meg – aktuálisan, mert a rádió azon a héten közvetítette az Erkel Színházból Carl Millöcker operettjének, "A koldusdiák" premier-előadása hangfelvételét.

„Pillanatfelvétel”

Albert Herring, János vitéz, A koldusdiák: Palcsó Sándor – olvashatjuk újabban az operai színlapokon. Cím- és főszereplő lett egy még szinte ismeretlen fiatal tenoristából, akivel a rádióhallgatók is gyakran ’találkoznak’; e héten éppen, mint A koldusdiák címszereplőjével.
Jellegzetes egyéni adottságai, mozgékonysága, humorérzéke – régi színházi kifejezéssel élve – bizonyos ’naturburs’ szerepkörre predesztinálják. Jól bevált e szerepekben, de tud mást is; repertoárja gazdagnak ígérkezik.

Palcsó Sándor
- Öt éve vagyok az Operaház tagja – mondja a fiatal énekes. Korábban a Honvéd Művészegyüttes szólistája voltam, előzőleg egy autókereskedelmi vállalatnál dolgoztam… 1957-ben jelentkeztem próbaéneklésre az Operaháznál. Miután a tizenkettes döntőbe kerültem, Rodolphe áriáját és a Faust kavatináját énekeltem. Ösztöndíjas tagnak szerződtettek, és legnagyobb örömömre másnap már a próbatáblán olvashattam a nevem. Két év múlva a színház rendes tagja lettem. Nyáron a bécsi VIT-en operaáriákat énekeltem, majd utána idehaza mindjárt bekapcsolódhattam a Haydn-év eseményeibe, az Operaházban színre került az Aki hűtlen, pórul jár. Ebben Nencio kicsiny, de hálás szerep jutott nekem.
- Eddig huszonhét premierem volt, az idén túl leszek a harmincon – hat bemutató erre az idényre is jutott. A koldusdiák felújítása lehetőséget nyújtott, hogy újszerű feladatokban mutatkozzam be. A rádióban meghallgattunk egy bécsi Koldusdiák-felvételt s ezután megpróbáltuk színpadra vetítve, korszerű formában elképzelni. Azt hiszem, minden ilyen meghallgatás hasznos kiindulópontnak tekinthető. Talán előkerülnek, új formában életrekelnek még más értékes darabok is. Én egyébként elejétől fogva vígoperának fogtam fel A koldusdiákot.
- A daljáték, a klasszikus operett éppen úgy próbára teszi az énekest, mint a nagy operai feladat. Mondhatom, hogy amikor először kerültem a színpadra mint János vitéz, olyan izgalom vett erőt rajtam, hogy csak akkor nyugodtam meg, amikor a belépőn szerencsésen túljutottam. Ismeretlen emberként helytállni egy országosan népszerű, nagytradíciójú daljátékban! Ma már szinte bevágtatok a szigeti színpadra paripámon és ezt egész természetesnek tartom…
- A stúdiókban eddig nem túl sok dolgom volt, de közvetítésekből azt hiszem, ismer már a publikum. (Például a Turandot-ból rádió-, a Fra Diavalóból TV közvetítés is volt.) Remélem, mint ’koldusdiák’ is elnyerem a hallgatók tetszését!”

/S.V./

Ebben az interjúban Palcsó Sándor említette A koldusdiák operettet, benne új, (cím)szerepét.
Érdekesség: alig több mint két évvel az Erkel Színház-beli bemutatót követően - a nagy sikerre való tekintettel - a rendező, a karmester és a főbb szereplők változatlan hagyásával a Rádió Dalszínháza elkészítette az operett új stúdiófelvételét:

Erkel Színház-bemutató: 1962. február 1.

A verseket fordította: Blum Tamás

Rendező: Békés András
Karmester: Kerekes János
Koreográfus: Seregi László
Díszlettervező: Forray Gábor
Jelmeztervező: Szeitz Gizella

Szereposztás:

Szymon Rimanowsky, a koldusdiák – Palcsó Sándor
Jan Janiczky – Bende Zsolt
Nowalska Palmatica grófnő – Neményi Lili
Laura, a grófnő leánya – Ágay Karola
Bronislawa, a grófnő leánya – Komlóssy Erzsébet
Bogumil gróf – Maleczky Oszkár
Ollendorf ezredes – Faragó András
Wagenheim őrnagy – Pálffy Endre
Három tiszt – Lux Géza, Szalma István, Mohácsy Zoltán
Ulászló – Mendelényi Vilmos fh.
Porkoláb – Göndöcs József
Pifke, börtönőr – Dobán Ferenc
Pufke, börtönőr – Hantos Ádám
Kocsmáros – Benkő Sándor
Herold – Gazda Antal


A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. szeptember 19. Kossuth Rádió 20.10-22.00

Fordította és rádióra alkalmazta: Gáspár Margit és Kardos György

A verseket Blum Tamás fordította

Vezényel: Kerekes János

Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Bódy Irma)

Zenei rendező: Járfás Tamás

Rendező: Békés András

Szereposztás:

Szymon Rimanowsky, a koldusdiák – Palcsó Sándor
Jan Janiczky – Bende Zsolt
Nowalska Palmatica grófnő – Neményi Lili
Laura, a grófnő leánya – Vámos Ágnes
Bronislawa, a grófnő leánya – Svéd Nóra
Bogumil gróf – Maleczky Oszkár
Ollendorf ezredes – Palócz László
Wagenheim őrnagy – Pálffy Endre
Három tiszt – Szoó György, Regős Péter, Sárosi Gábor
Ulászló – Verdes Tamás
Porkoláb – Göndöcs József
Pifke, börtönőr – Almási József
Pufke, börtönőr – Gál János
Kocsmáros – Balázs István
Herold – Harkányi Ödön
Palcsó Sándor • 1512017-03-08 08:47:39
A Dankó Rádió hamarosan (9 órakor) kezdődő operettműsorában a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya Palcsó Sándor operaénekes kérte fel emlékezni a decemberben elhunyt kiváló pályatársnőjére, Lehoczky Évára.

A rádió Facebook oldalán közzétett műsorból látom, a felcsendülő operettmelódiák között lesznek olyanok, ahol ők ketten együtt énekelnek közös rádiófelvételeikről:

- Offenbach: Szökött szerelmesek – Bordal (Kalmár Magda & Lehoczky Éva & Palcsó Sándor)

- Lehár: Paganini – „kártyajelenet” (Lehoczky Éva & Gulyás Dénes & Palcsó Sándor); Kettős - „Könnyű pille mind a nő” (Lehoczky Éva, Palcsó Sándor)

Palcsó Sándor tenorján megszólal még Malatromba álma is Offenbach Sóhajok hídja című operettjéből.

A délelőtti adást – „Túl az Óperencián” - 18 órától újra meghallgathatjuk majd.
Palcsó Sándor • 1522017-03-08 19:23:33
A Dankó Rádió Túl az Óperencián című adásában ma délelőtt és az imént véget ért ismétlésben, Palcsó Sándor emlékezett vissza – Lehoczky Éva-emlékhete keretében - szeretett operaházi kolléganőjére.

Nagy Ibolya, aki meleg, baráti kapcsolatot ápol az idős tenoristával és feleségével, Ildikóval is, ezúttal otthonában hívta fel a művészt, kérve hogy elevenítse fel emlékeit Lehoczky Éváról, akihez az utolsó napokig nemcsak kollegiális, hanem régtől datált, több évtizedes jó baráti viszony fűzte; szinte naponta érintkeztek (ő és felesége) telefonon vele – a tragikus esemény előtti napig kitartott köztük ez a jóbarátság.

Palcsó Sándor:

«Halála napja előtti napon beszéltünk vele telefonon hosszasan. Sütött a nap. „Gyönyörű napsütés van itt nálunk! Boldog vagyok” – mondta Éva. „- Évikém, holnap hívlak!” „- Várom.” – mondta. És másnap ez a szörnyűség bekövetkezett. Kivételes nap volt számára.

Technikailag nagyszerű volt, nem voltak neki tévedései. Volt egy hatalmas pozitívuma: nem szerette egyáltalán a félmunkát, sőt, dührohamokat kapott, ha a partnerek nem voltak rendesen felkészülve, vagy nem tanulták meg tisztességesen a szerepet, azt nem tudta elviselni. Teljes szereptudással érkezett, próbakészen, elvárta ugyanezt, hogy a kollégák is tegyék meg.
Most nagyon hiányzik neki Lehoczky Éva, akit felkészült, nagyszerű művésznek tartott, akit mindnyájan nagyon szerettek.
Számára érthetetlen, hogy amikor Éva még főiskolai hallgató volt, és már akkor rendkívüli muzikális adottságai kitűntek a tanulmányai során, az Opera vezetősége - akik abban az időben a Zeneakadémián mint tanárok oktattak - miért nem hallották meg, hogy ott van egy tehetség, egy gyöngyszem, akit azonnal le kellett volna szerződtetniük az Operába, amint befejezte tanulmányait az énekszakon. Nem érti, ezt hogyan mulaszthatták el. Így aztán jött számára az Országos Filharmónia, hol egy ideig koncerténekesként működött, majd jött az Operettszínház, hol 15 primadonnaszerepet abszolvált, majd Eger következett.
Született tehetség volt. Nagyon jó fülű volt, kiváló ritmusérzékű volt, nagyon muzikális volt, abszolút zenész volt, megjegyzett dolgokat, sok mindent megtanult.
Aztán vezető koloratúrszoprán volt Karl Marx Stadtban, az ottani operaházban, hol nagy számban énekelte a rettentő nehéz koloratúraszoprán szerepeket; begyakorolt szerepek voltak és mire megkésve, 1970-ben a Magyar Állami Operaházhoz szerződött magánénekesnek – hol korábban is fellépett, de csak mint vendégénekes – már beérkezett, kész, felkészült, jó művész volt, született tehetség volt.

Az 1984-es nyugdíjazása, a színpadtól való visszavonulása után nem tanított, pedig lett volna mit átadnia az ifjú énekeseknek, de - a saját bevallása szerint - nem volt hozzá idegrendszere.
Idejekorán visszavonult. Magába zárt dolgokat. Szemei tönkrementek. Nehezen mozdult ki. Egyedül volt. Nem élt társasági életet. „Olyan könnyen felhúzom magam. Ha valami nem stimmel, mérges vagyok és utána rosszul érzem magam.” - mondta sokszor. Fel kellett vidítani.

Idős korában sokszor mondogatta: „ Semmire sem való vagyok már, nem is látok, menni sem tudok, ez a bajom, az a bajom, egy ideges, vén hülye vagyok. Már jó lenne meghalni.” Ezt sokszor hallottuk tőle. Erre rendszeresen az válaszoltam neki: „Évikém! Ezzel azért nem szabad foglalkozni, mert ez nem a mi dolgunk! Ez mennyei Atyánk, az Úr Isten dolga, és ő neki van egy listája, ahol a sorrend fel van írva. Majd amikor a jó Isten odaér a Te nevedhez, akkor majd értesít Téged és magához hív. De addig te ezen ne spekulálj! Addig törődjünk az életünkkel életeddel, és beszélgessünk jóízűeket, és ne foglalkozz ezzel.”
Úgyhogy ezt majdnem minden beszélgetésünknél elsütötte, és rendszerint én ezt válaszoltam neki.

És az egy kivételes dolog volt például az esemény előtti napon, mikor azzal vette fel a telefont, hogy „Gyönyörű idő van! Boldog vagyok!” Úgyhogy ez egy kivételes nap volt szegénynek, na. «

A mai adásban felcsendült dalok Lehoczky Évától és Palcsó Sándortól – rádiófelvételeikről:

- Vincze Ottó – Szabó Miklós: Bolero - dal (Lehoczky Éva & Vécsey Együttes)

- Offenbach: Szökött szerelmesek – Bordal (Kalmár Magda & Lehoczky Éva & Palcsó Sándor)

- Lehár: Paganini – „Kártyajelenet” (Lehoczky Éva & Gulyás Dénes & Palcsó Sándor); Kettős - „Könnyű pille mind a nő” (Lehoczky Éva, Palcsó Sándor)

- Buday Dénes - Séfeddin Sevket Tibor: Nyári felhők – dal (Lehoczky Éva & Magyar Rádió Esztrádzenekara & Bródy Tamás)

Palcsó Sándor tenorján megszólalt még „Malatromba álma” Offenbach Sóhajok hídja című operettjéből: ez a gyönyörű – ideillő - operettdal zárta le Palcsó Sándor telefonban elmondott, megrendítő és megható gondolatait Lehoczky Évára emlékezve.
Palcsó Sándor • 1542017-03-09 22:19:03
A Terézváros Magazin februári számából kimásolt Palcsó Sándor-interjú bővebb változata elolvasható a március 8-án keltezett Érdi Újságból. (lásd a linkről megnyíló cikk 4 -5. oldalán.)

Beszélgetés Palcsó Sándor operaénekessel - A pásztorok királya Érden él
Palcsó Sándor • 1562017-05-15 10:50:19
Új Szó, 1968. március 26. / 85. szám/

„Ez idén a CSEMADOK Központi Bizottsága június 29-30-án rendezi meg a csehszlovákiai magyarok országos dal- és táncünnepélyét. A kétnapos találkozó június 29-én egész estét betöltő műsorral kezdődik. Június 30-án, a „Folklór évkönyv", a „Mulassunk vidáman", az „Egy hazában élünk", és a „Virágcsokor" című összeállítások kerülnek bemutatásra. A legjobb hazai népművészeti együttesek mellett ismét fellépnek külföldi együttesek és neves hivatásos művészek.

A csehszlovákiai magyarok XIII. országos dal- és táncünnepélye legnagyobb eseményének a budapesti Magyar Állami Operaház együttesének vendégszereplése ígérkezik. A terv szerint a népszerű és nagy érdeklődéssel várt művészgárda Június 29-én Kacsóh Pongrác János vitéz című népi daljátékát mutatja be.
A CSEMADOK Központi Bizottsága titkárságának dolgozói a napokban részt vettek a János vitéz budapesti bemutatóján és tárgyaltak a Magyar Állami Operaház vezetőségével, a gombaszögi vendégszereplésről.

Takács Andrást, a CSEMADOK Központi Bizottsága titkárságának osztályvezetőjét megkértük, mondja el véleményét a tárgyalás eredményéről és a felújított János vitéz budapesti bemutatóján szerzett élményéről.

— A Magyar Állami Operaház vezetőségével folytatott megbeszélésünk eredménnyel járt. Az együttes elfogadta meghívásunkat és örömmel közölhetem, hogy a világszerte ismert Magyar Állami Népi Együttes és sok más neves csoport után, amelyek már részt vettek országos dal- és táncünnepélyeinken, a Magyar Állami Operaház együttese képviseletében ez idén a János vitéz jön Gombaszögre... A darab új szereposztásban látott bemutatójáról mindenekelőtt azt kell elmondanom, hogy a János vitéz jelenlegi produkciója a Magyar Állami Operaház viszonylag fiatalabb, nálunk még kevésbé Ismert művészgenerációjára épül. A rendező és egyben díszlettervező (Makai Péter], a koreográfus (Barkóczy Sándor), a karmester (Dőry Dénes) és a szereplők legtöbbnyire az operaház fiatal művészei. Ám ez nem jelenti azt, hogy a mostani előadás halványabb, vagy kisebb értékű, mint az előbbi. Számomra az új nevek és az új, igen ígéretteljes tehetségek megismerése külön élményt jelentett. Bizonyára így lesz ezzel közönségünk is.
— A Petőfi Sándor verséből merített mű a magyar daljátékirodalom hervadhatatlan darabja. A két falu-árvája, Kukorica Jancsi és Iluska bájosan szép históriáját Kacsóh Pongrác zenéje igen gazdag melódiaigénnyel, népi motívumokból font, szívhez szóló muzsikával szövi körül. Az új bemutató engem arról győzött meg, hogy a János vitéz mondanivalója, hangjának közvetlensége, könnyed egyszerűsége, kedves dallama ma is időszerű, szórakoztató élményt jelentő.
— Szerintem a mostani előadás rendezőjének az a legfőbb érdeme, hogy vállalja a darab eredeti tartalmi mondanivalóját, érzelmes líráját, a népies mesefantázia teremtette világ naiv humorát, színességét, eredetiségét.
János vitéz alakját sok egyéni vonással Palcsó Sándor formálja színes, életerős, vonzó figurává.[/b[] Iluska szerepében [b]Andor Éva muzikalitása és kulturált éneke ragadott meg. A darab harmadik kulcsszerepét, Bagót Dene József keltette rokonszenvesen életre. A többi szereplő közül a francia királylány szerepében Erdész Zsuzsa, a gonosz mostoha szerepében Ladomerszky Margit, a francia király szerepében Rátonyi Róbert nyerte meg tetszésemet.

A bemutatón azt az összbenyomást nyertem, hogy a János vitéz új előadása jeles teljesítmény és ez a formájában, színpadi alakjaiban, melódiájában, ritmusában és környezetrajzában hozzánk olyan közel álló népi daljáték, Gombaszögön is nagy sikerre számíthat.

/BALÁZS BÉLA/
Palcsó Sándor • 1572017-06-10 08:32:13
Ispilángi rózsafa - Mesejáték.

Írta: Fésűs Éva

Zenéjét szerezte: Nagy Olivér és Raics István

Szereposztás:

Mihaszna Dani – Palcsó Sándor
Rezeda bácsi – Bessenyei Ferenc
Aligvári királykisasszony – Vetró Margit
Ötvenedik Özséb király – Balázs Samu
Hepciás Tóbiás – Kibédi Ervin
Kackiás Barnabás – Rátonyi Róbert
Kökény Eszti – Andor Éva
Udvarmester – Kéry Gyula
Gazdag Márton – Galgóczi Imre
Hírnök – Árossi Aladár

Közreműködik: Andor Ilona Kórusa és a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekara.

Zenei rendező: Fodor Zsigmond
Rendező: László Endre

A Gyermekrádió műsora

Bemutató: 1966. április 10., Kossuth Rádió, 8.10 – 9.16 óra
(Átvette a Prágai Rádió is.)

E zenés mesejáték hangfelvételét az idők folyamán többször leadta a rádió. Például: 1968. április 14-én a Petőfi rádióban 12.41 - 13.47 óra között is.

Palcsó Sándor • 1582017-07-19 10:31:00

Palcsó Sándor énekhangját a Dankó Rádió mai, Túl az Óperencián c. operettműsorban újból élvezhettük: Jacobi Viktor - Martos Ferenc - Bródy Miksa: Leányvásár c. operettjének
három részletében hallhattuk énekelni, Házy Erzsébet partnereként:

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió
Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara, vezényel: Sebestyén András

Az elhangzott részletek a mai műsorban:

- Bessy és Fritz kettőse, 1. felv.: „Nagyon vad ez a vadon…./Kettecskén, az élet édes álom, kettecskén…” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)

- Lucy, Bessy és Tom hármasa, 1. felv.: „Szörnyű helyzetben voltunk, jaj, mind a ketten…/Szép ez a vidék…” (Németh Marika, Házy Erzsébet, Udvardy Tibor)

- Bessy és Fritz kettőse, 2. felv.: „Lassan uram, édes uram…./No de méltóságos úr…” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)

- Lucy és Tom szerelmi kettőse, 3. felv.: „Mondjad igazán, leszel-e babám, szerelmes párom…” (Németh Marika, Udvardy Tibor)

- Bessy és Fritz kettőse, 3. felv.: „Volt valahol, élt valahol egy aranyos nő…”(Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)


Ha minden igaz, a ma délelőtti operettműsort 18 órától megismétli a rádió, bár tegnap elmaradt az ismétlés (a rádió frekvenciáján, és az online oldalon is, más műsort adtak abban az időpontban.)
Pál Tamás, karmester • 12008-05-22 15:16:25
Örömmel venném Pál Tamás karmester úrtól, ha blogjában gondolataival felidézné a legendás magyar szoprán, Házy Erzsébethez fűződő szakmai kapcsolatát. Engemet, aki hónapok óta búvárkodom, s igyekszem feltárni életútjából, amit lehet, ami dokumentálva van, módfelett érdekelne ez - tudva, hogy egykor mennyit vezényelte őt színpadon, koncerten, itthon-és külföldön, tv-ben, rádióban, lemezfelvételen.

Persze, más holt művészekről is szívesen venném szakmai gondolatait.

Lukács Ervin karmester tudna még e kérdéshez érdemben hozzászólni, de neki nincs „blogja”… Nem „kibeszélésre” tartok igényt, hanem, mint két művész, milyen volt együtt dolgozni egy produkcióban? Konkrét példákon, műveken, szituációkban, ezt ha megvilágítaná előttünk. És közben,persze, az is kiderülhetne, milyen volt magánemberként, volt-e szó közöttük ilyesmiről? Igényelték-e, hogy a munka végeztével baráti beszélgetést folytassanak, volt-e rá idejük? Végső soron az érdekelne igazán, hogyan tudtak egymással együtt dolgozni. A szóbeszéd alapján Házynak, a pálya utolsó szakaszában különösen, nehéz természete volt. Mi ebből az igaz? Vannak-e ilyen s más emlékei róla, a régmúltból?
Pál Tamás, karmester • 22008-05-22 15:25:11
"karnagy" - nálam a karnagy inkább az énekkarok vezetője lehet. A zenekaroké: karmester. Vagy rosszul gondolom?
Pál Tamás, karmester • 42008-05-23 00:37:50
Persze, Pál Tamás, Lukács Ervin mellett ott van még Medveczky Ádám és Oberfrank Géza karmesterek is, akik tudnának mit mesélni Házyról...
Pál Tamás, karmester • 62008-05-24 00:31:44
Kedves Pál Tamás!

A Házy Erzsébet– témában feltett kérdéseimre írt reagáló sorait nagy köszönettel vettem. Olvasva blogját, érzékelhető, hogy nagy tisztelője volt a művésznőnek. Nagyon szépen emlékezett meg róla, és értékelem az elmesélt kis sztorit is vele kapcsolatosan.

Említette, hogy mely operákban vezényelte őt. Ezeken kívül is volt alkalma vele együtt fellépni, amiről viszont nem szólt. Nem csodálom, hiszen a több évtized távlatából mindenre nem emlékezhet. Írt arról is, hogy kezdetben, mint korrepetitor, zongorán kísérte őt.

Tudom, hogy Pál Tamástól nem idegen a könnyedebb művekkel való kacérkodás sem. Itt van pld. ez a rádiófelvétele:

Magyar Rádió, URH adóján 1972, január 16-án 21.04-kor sugározta először azt az új stúdiófelvételét, melyen Loewe: My Fair Lady c. musical részletei voltak hallhatóak.

Közreműködött: Házy Erzsébet, Köteles Éva, Takács Judit, Szita Borbála, Bordás György, Korondy György, Melis György, Ütő Endre, valamint az MRT szimfonikus zenekara és énekkara.

Vezényel: Pál Tamás


És itt van egy televíziós produkció, amelyben Ön zongorán közreműködik, többek között Házy Erzsébetet is kíséri:


”Élő” – TV-műsor felvétele

1972. július 26. Ideje: 53 perc

Sorozatcím: A TV zenei klubja 72/4.

Közvetítés a Vörösmarty téri Művészetek Házából

Vendégek: Házy Erzsébet, László Margit, Várhelyi Endre – ének, a Tátrai-vonósnégyes, a Budapest Fúvósötös, Friedrich Ádám-kürt, Szokolay Sándor és Carelli Gábor

Zongorán kísér: Pál Tamás

Riporter - műsorvezető: Antal Imre

Operatőr: Szabados Tamás

Rendező: Sándor Pál

A műsorban Házy Erzsébettel elhangzott zenei részletek:

-Mozart: Brandl -tercett
(Házy Erzsébet, László Margit, Várhelyi Endre -ének, Pál Tamás-
zongora)

- Rossini:Macska-duett (Házy Erzsébet,László Margit - ének, Pál Tamás - zongora); Antal Imre rövid beszélgetéseket folytatott az előadókkal.


És végül egy szabadtéri előadá , melynek programja a következő volt:

Csajkovszkij-est - Csajkovszkij Parkszínpad, 1969. június 21.

Közreműködött: a Zrinyi Miklós Katonai Akadémia Szimfonikus Zenekara

Vezényelt: Marosvölgyi Károly és Pál Tamás

Rendezte: Békés András, Vörös László, Géczy Éva

Műsort Balassa Imre ismertette

Az operarészleteket Barlay Zsuzsa, Házy Erzsébet, Melis György, Supala Kolos, Tóth László, Udvardy Tibor énekelték.

A Diótörő, Hattyúk tava, Csipkerózsika és a Rómeó és Júlia balettekből táncoltak:
Orosz Adél, Róna Viktor, Gaál Éva, Péter László, Orosz Klári, Som Gizi és az Állami Operaház balettkara.


Ezekkel kapcsolatban is tudna valami emléket, emlékezeteset felidézni?
Pál Tamás, karmester • 222008-05-28 11:56:28
Kedves Pál Tamás!


Akkor néhány produkció a „Tóth”-okkal…



Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (Búbánat, 2008-04-23 17:01:02) fórumról:

158. Búbánat
Válasz erre 2008-05-08 23:38:16


Giuseppe Verdi: Ernani – részletek (1970)

Km.: Déry Gabriella, Simándy József, Szalma Ferenc, valamint az MRT szimfonikus zenekara.

Vezényel: Tóth Péter

- Ernani áriája, I. felv. (Simándy)
- Elvira áriája, I. felv. (Déry)
- Hármas, II. felv. (Déry, Simándy, Szalma)
- Összeesküvési jelenet (Simándy, Szalma)
- A IV. felvonás fináléja (Déry, Simándy, Szalma)


Ennek a stúdiófelvételnek 1970-ben volt a bemutatója a Rádióban. Tóth Péter ezek szerint az 1970-es rádiófelvételét követően disszidált. (És úgy emlékszem, hogy sokáig a Miskolci Nemzeti Színház opera-tagozatában is tevékenykedett…)



A Házy Erzsébet topicból is szemezgettem:

775. Búbánat
Válasz erre 2007-09-14 13:18:20

Házy Erzsébet szabadtéri színpadi produkciói

XXXIII Mascagni: Parasztbecsület

Margitszigeti Szabadtéri Színpad – 1956. július 8., 24

A librettót magyarra fordította: Radó Antal

Rendező: Oláh Gusztáv

A Magyar Állami Operaház produkciója
Szabadtéri színpadra alkalmazta: Stephányi György

Vezényelt: Tóth Péter/Pless László

Santuzza – Rigó Magda
Lola – Házy Erzsébet
Turiddu – Laczó István
Alfio – Svéd Sándor/Jámbor László
Lucia – Budanovits Mária



733. Búbánat
Válasz erre 2007-09-04 13:24:41

Házy Erzsébet szabadtéri színpadi produkciói


XVII. Franz Schubert: Három a kislány

Zenéjét Franz Schubert dalaiból és hangszeres műveiből összeállította: Heinrich Berté és Carl Lafite.

Margitszigeti Szabadtéri Színpad -1957. augusztus 1., 3.

Daljáték 3 felvonásban

Szövegét R.H. Bartsch regénye nyomán Alfred Willner és Heinz Reichert írta

Magyarra fordította: Harsányi Zsolt. Átdolgozta Innocent Vincze Ernő

Zenéjét átdolgozta, újrahangszerelte: Polgár Tibor

Díszlet: Fülöp Zoltán
Jelmez: Márk Tivadar
Koreográfus: Harangozó Gyula

Rendezte: Nádasdy Kálmán

Szabadtéri rendező: Kenessey Ferenc

Vezényelt: Tóth Péter

Szereposztás:

Schubert, zeneszerző: Rösler Endre/Nagypál László
Schober, költő: Reményi Sándor/Melis György
Tschöll papa: Maleczky Oszkár/
Tschöll mama: Budanovits Mária
Médi: Házy Erzsébet
Édi: Koltay Valéria
Hédi: Póka Jolán
Lucia Grisi: Szilvássy margit
Nowotny, titkos rendőr: Fekete Pál/Ordelt Lajos
Vogl, tenorista: Somogyváry Lajos
Binder: Kövecses Béla
Ottenwahl, karmester: Göndöcs József
Bruneder: Nádas Tibor/Katona Lajos
Schwindl: Pálfy Endre
Gumpelwieser: Bódy József/Rissay Pál
Scharntorff, finn nagykövet: Dárday Andor
Első utcai énekes: Dobán Ferenc
Második utcai énekes: Lux Géza
Sáni, pikkolo: Koltai Pál
Házmesterné: Megyaszay Hajnal
Brametzberger: Perényi Kálmán
Wéberné:Szabó Józsa
Egy lakó:Soós Lajos
Postás: Földváry György/ifj.Márkus Lajos
Pincér: Fehér Gyula

Táncok a 3. felvonásban: Bordy Bella, Eck Imre, Ugray Klotild, Ősi János és a tánckar, illetve Kálmán Etelka, Balogh Ágoston, Maros Éva, Molnár Ferenc és a tánckar

Forrás: A Pesti Műsor – 1957. évfolyamból
Pál Tamás, karmester • 232008-05-28 11:58:55
Tóth Lajos basszista szerepelt Házyval is együtt az alábbi produkciókban (a Házy-topicból ide másolom):

Házy Erzsébet szabadtéri színpadi produkciói

XXXI. Georges Bizet: Carmen

Margitszigeti Szabadtéri Színpad -1955. július 19., 20.

Koreográfus: Nádasy Ferenc

Vezényelt: Kórody András

Rendezte: Mikó András


Szereposztás:

Don José, tizedes: Udvardy Tibor/Kenéz Ernő
Escamillio, bikaviador: Losonczy György/Jámbor László
Remendado, csempész: Somogyváry Lajos/Kishegyi Árpád
Dancairo, csempész: Katona Lajos
Zuniga, hadnagy: Nádas Tibor/Tóth Lajos
Morales, szakaszvezető: Rajna András/Klug Ferenc
Carmen, cigánylány: Szilvássy Annamária/Tiszay Magda
Micaela, parasztlány: Mátyás Mária
Frasquita, cigánylány: Házy Erzsébet
Mercedes, cigánylány: Tamássy Éva/Szőnyi Olga



750. Búbánat
Válasz erre 2007-09-09 17:03:26


Házy Erzsébet szabadtéri színpadi produkciói

XXV. Giuseppe Verdi: Az álarcosbál – opera három felvonásban

Magyar Állami Operaház Állatkerti Színpada – 1954. július 24.

Fordította: Zoltán Vilmos

Koreográfus: Nádassy Ferenc
Rendező: Oláh Gusztáv
Szabadtérre alkalmazta: Mikó András

Vezényelt: Kórodi András

Richard gróf: Simándy József
René, a titkára: Jámbor László
Amália:Laczkó Mária
Ulrika, jósnő: Németh Anna
Oszkár, apród: Házy Erzsébet
Samuel, összeesküvő: Rissay Pál
Tom, összeesküvő: Antalffy Albert
Sylvano, matróz: Tóth Lajos
Főbíró: Rajna András
Szolga: Toronyi Gyula



747. Búbánat
Válasz erre 2007-09-09 16:36:54

Házy Erzsébet szabadtéri színpadi produkciói

XXIII Giuseppe Verdi: Rigolettó - opera három felvonásban

Margitszigeti Szabadtéri Színpad – 1954. június 22., 24. és 27.

Fordította: Blum Tamás
Díszlet: Fülöp Zoltán
Jelmez: Márk Tivadar
Tánckar: Nádassy Ferenc

Rendezte: MIkó András

Vezényelt: Pless László/Lukács Miklós

Házy Erzsébet csak a június 22-i előadáson szerepelt, az alábbi szereposztásban elsőként megnevezett partnereivel.

Mantuai herceg – Gera István/Mátray Ferenc
Rigoletto – Palló Imre/Svéd Sándor
Gilda – Gyurkovics Mária/Gencsy Sári
Sparafucile – Bencze Miklós/Székely Mihály
Magdalena – Tamássy Éva/Németh Anna
Monterone gróf – Tóth Lajos/Nádas Tibor
Borsa – Réti József
Marullo – Rajna András
Ceprano gróf – Komáromi L.
Ceprano grófné – Házy Erzsébet/Vámos Ágnes
Giovanna – Szőnyi Olga/Farkas Anna
Apród – Cser Timea/Hagymássy Ilona
Porkoláb – Molnár László/Cseke Sándor
Pál Tamás, karmester • 252008-05-28 15:16:26
De az. Köszönöm, hogy észrevetted: Szilvássy Margit a helyes név
Pál Tamás, karmester • 312008-06-02 20:20:01
Nagy köszönetem Pál Tamásnak a Házy Erzsébetről kifejtett gondolataiért, ami nem jöhetett volna létre Haandel fórumtársam "rákérdezése" nélkül, így őt is köszönet illeti!

Pál Tamás karmester úr engedelmével, mindkét - Házy Erzsébetre vonatkozó - nyilvános levelét - idővel be fogom másolni a nagy magyar szoprán énekesnő nevét viselő fórumba.
Pál Tamás, karmester • 402008-09-03 12:55:13
Három bemutatót tervez az idei évadban a Kolozsvári Magyar Opera. Október elején kettős premier lesz: Purcell Dido és Aeneas és Rameau Pygmalion című operáját adják elő. Néhány héttel később pedig egy igazi különlegességet mutatnak be: a Mattia Corvino című darabot, amelyet Ciro Pinsuti komponált. Az angol-olasz zeneszerző Verdi kortársa volt. Mátyás királyról szóló, elfeledett művét a kolozsvári társulat játssza először magyar nyelvterületen. Az opera partitúrájára az előadást dirigáló Rózsa Ferenc karnagy bukkant rá. (MR)

Az előzményekről:

Az Erdélyi KRÓNIKA on-line cikke volt februárban:

Méltó eseménnyel egészítené ki a magyar reneszánsz év rendezvényeinek sorát a Kolozsvári Magyar Opera: a tervek szerint előadják a Verdi-kortárs Ciro Pinsuti Mattia Corvino című operáját. Az ötletet Csermák Zoltán magyarországi újságíró vetette fel a kolozsvári opera vezetőségének 2006-ban, a Kolozsvári Magyar Opera Erkel színházbeli vendégjátéka után, a tárgyalások lebonyolítására pedig Rózsa Ferenc szombathelyi karnagyot kérte fel.

Egy ötlet nem szabadalmaztatható
A premier előkészítésében nemcsak producerként, hanem karmesterként is részt vállalni kívánó Rózsán kívül azonban jelenleg a szintén magyarországi Pál Tamás karmesterrel folytat tárgyalást Simon Gábor igazgató. A kezdeményezők ezért úgy érzik, „ellopták” az ötletüket, és főként azt sérelmezik, hogy az opera vezetősége nem tájékoztatta őket arról, hogy mással kívánna együtt dolgozni. „Tisztában vagyok azzal, hogy egy ötlet nem »szabadalmazható«, de nem tartom túl korrektnek, hogy egy majdnem megkötött szerződés helyett hallgatás vegye körül a projektet, s a jó szándékú felvetők pletykákból értesüljenek egy értékes kezdeményezés további sorsáról” – nyilatkozta Csermák Zoltán.
A helyzetet főként az bonyolítja, hogy a Mátyás királyról szóló opera partitúrája nehezen beszerezhető: Olaszország patinás lemezkiadója, a Ricordi ugyanis már törölte az aktív kottatárból, és csak az archívumból lehet mikrofilmes másolatot kérni. Meglehetősen hosszadalmas eljárás után Rózsa Ferenc birtokába jutott a kottának, de a kolozsvári opera még csak most indította el a beszerzési folyamatot.

Előnyben a partitúrát már ismerő karmester
Az 1877-es milánói ősbemutató óta valószínűleg nem játszott műre Horváth Zoltán rendező bukkant rá egy olaszországi levéltárban, az 1980-as években. Csermák Zoltán újságíró – aki akkor a Hungaroton, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat egyik vezetője volt – felvételre ajánlotta a művet, ez azonban anyagi nehézségek miatt meghiúsult. Csermák azóta se mondott le a bemutatásáról – amely koncertjellegű, oratorikus formában 2001-ben meg is történt Budapesten. A koncertet Pál Tamás vezényelte a Millenáris Teátrumban. Szép Gyula, a kolozsvári opera művészeti igazgatója szerint elsősorban ezért esett a választás a karmesterre. „Nem olyan operáról van szó, amit bármelyik karnagy vezényelt már. Jó, ha olyan karmestert hívunk meg, aki már ismeri a partitúrát” – magyarázta. Mindazonáltal pontosította azt is, hogy sem Rózsa Ferenccel, sem Pál Tamással nem zárták le a tárgyalást, és – amennyiben nem sikerül a kottát időben beszerezni – az őszre tervezett bemutatót kénytelenek lesznek elhalasztani.
Rózsa Ferenc karnagy szerint személyes okai lehetnek annak, hogy a kolozsvári opera igazgatója, Simon Gábor más dirigenst kért fel a Mátyás-opera vezénylésére.

Kommunikációs zavar?
Tavaly ugyanis a felek két ügyben tárgyaltak, amelyekben Rózsa produceri szerepet vállalt: egy németországi Nabucco-turné és egy szombathelyi Bánk bán-előadás szervezése kapcsán. Az opera vezetősége és a szervező dirigens egyik esetben sem tudott megegyezni a szombathelyi fellépésről, Rózsa szerint azért, mert a kolozsvári opera túlságosan nagy összeget kért költségeinek fedezésére; az opera vezetősége viszont azt állítja, hogy az általuk összeállított költségvetési tervezetben minden tétel indokolt volt. A Nabucco-turné kapcsán pedig mindkét fél kommunikációs zavarra hivatkozik, akárcsak azzal a szerződéssel kapcsolatban, amelyet Rózsa Ferenc a Mátyás-opera vezényléséről és a kotta beszerzéséről szövegezett meg, illetve küldött át az operának. Simon Gábor és Szép Gyula szerint az jelentett gondot, hogy a karnagy nem tüntette fel a honoráriumot és a kotta jogdíját, illetve a beszerzés költségeit. Rózsa Ferenc ezzel szemben azt állítja, hogy utóbbival telefonon már egyeztetett ez ügyben, és leszögezte: elfogadja az opera által felkínált honoráriumot, és a jogdíjról is elmondta: nagyjából akkora összegről van szó, mint egy Verdi-opera esetében.

Rokonság Erkellel
A kolozsvári opera vezetősége mindenesetre reméli, hogy sikerül még idén, a Mátyás király trónra lépésének 550. évfordulója előtt tisztelgő reneszánsz évben színpadra állítani a művet. A hét évvel ezelőtti budapesti, koncertjellegű premier után az őszi, kolozsvári előadás lenne a Mattia Corvino első, nagyszínpadi bemutatója magyar nyelvterületen. Hogy minden bizonnyal zenei és művelődéstörténeti csemegéről van szó, azt a 2001-es előadást követő kritika néhány sora is mutatja. „S bár a mű librettója a valóságos eseményekkel még távoli rokonságot sem igen mutat, az egyik kórustételben megszólaló szépséges melódia abszolút hiteles: hangról hangra azonos Erkel által megzenésített nemzeti imádságunkkal. Még harmonizálásában is, amiből arra kell következtetnünk, hogy Pinsuti nem hallomásból, hanem kottából ismerte az 1844-es pályázaton díjazott szerzeményt, sőt talán személyes kapcsolatai is voltak magyar muzsikusokkal – ezt kideríteni majd a kutatók feladata lesz” – írja Kerényi Márta Zenei jegyzetek című írásában.

Szerzo: Rostás-Péter Emese
Pál Tamás, karmester • 412008-09-03 12:55:51
Pál Tamás neve előfordul a második cikkben.
Pál Tamás, karmester • 442008-09-03 16:35:57
Én ott voltam a Millenáris Teátrumban, és nagyon tetszett ez a romantikus opera-különlegesség!

MNO on-line

Olasz opera Mátyás királyról
Ciro Pinsuti műve, a Mattia Corvino a Millenáris Teátrumban
2001. december 17. 01:00

Kerényi Mária
- ZENEI JEGYZETEK -

Hát nem különös, hogy a magyar himnusz operaszínpadi pályafutása egy XIX. századi olasz komponista nevéhez fűződik, kiindulópontja pedig a milánói Scala volt? Ott mutatták be ugyanis 1877-ben Ciro Pinsuti történelmi helyszíneken játszódó darabját, a mi Mátyás királyunk életrajzának tetszőlegesen kiragadott elemeire kreált Mattia Corvino című zenedrámát. S bár a mű librettója a valóságos eseményekkel még távoli rokonságot sem igen mutat, az egyik kórustételben megszólaló szépséges melódia abszolút hiteles: hangról hangra azonos Erkel által megzenésített nemzeti imádságunkkal. Még harmonizálásában is, amiből arra kell következtetnünk, hogy Pinsuti nem hallomásból, hanem kottából ismerte az 1844-es pályázaton díjazott szerzeményt, sőt talán személyes kapcsolatai is voltak magyar muzsikusokkal – ezt kideríteni majd a kutatók feladata lesz. Mert a Bartha Dénes jegyezte zenei lexikon (Zeneműkiadó, 1965) még jelentős cikkelyt szánt a bolognai Rossini-tanítványból híres londoni énekmesterré lett Ciro Pinsutinak – megemlítve operái sorában a Mattia Corvinót is –, de a bő másfél évtizede megjelent Brockhaus-Riemann már nem foglalkozik vele. Kihullott az idő rostáján, ahogyan műveinek patinás kiadója, a Ricordi-cég is törölte katalógusából a Corvin Mátyást, miután évtizedek óta senki nem érdeklődött iránta. Ezért aztán most, hogy a méltatlanul elfeledett operákat sorra feltámasztó Pál Tamás a Mattia Corvinót is műsorra tűzte a szombathelyi szimfonikusokkal, a Budapesti Kórus és a Honvéd Férfikar, valamint öt jeles operaénekes közreműködésével, kéziratból kellett rekonstruálni a partitúrát és a teljes szólamanyagot. Nagy fáradsággal járt, s persze költséggel is, de megérte, hiszen egy magyar vonatkozású, s hazánkban még soha színre nem vitt operaritkasággal találkozhatott december 14-én a Millenáris Teátrum közönsége. A műismertetésben is kiváló karmester egyébként rövid bevezetőjében azt sem mulasztotta el megjegyezni, hogy Pinsuti példája korántsem egyedülálló, hiszen mindmáig egyetlen Erkel-opera sem jelent meg nyomtatásban!… És akkor még mi csodálkozunk, hogy nagy nemzeti zenedrámáinknak, a Bánk Bánnak és a Hunyadi Lászlónak még most, a romantika világszerte tapasztalható újrafelfedezése idején sem sikerül kitörni kelet-európai elszigeteltségükből.
Már pusztán ennek az információnak a beszerzéséért is érdemes volt helyet foglalni a gyárépületből kialakított színház nézőterén, ahol nemrég még dideregtünk, ezúttal viszont szaunában éreztük magunkat. Az előadás azonban szerencsére ellensúlyozta a hőség okozta kényelmetlenséget azzal, hogy már a nyitány alatt megteremtette az esemény rangjához méltó feszültséget, s nemcsak ébren tartotta, de folyamatosan növelte is a tragikus – és számunkra ugyancsak meglepő – végkifejletig. Jóllehet eleinte kétségbeestem az olasz szöveg magyar nyelvű feliratozásának (mert a Millenáris Teátrumban ilyen is létezik!) elemi helyesírási hibái láttán, a produkció mint vizuális és akusztikus élmény teljesen lefoglalt és lefegyverzett. Káel Csaba hovatovább specialistának mutatkozik a fél-szcenírozás műfajában: színészvezetése és szituációteremtése egyaránt illúziót keltő. Igaz, olyan tehetségekkel, mint Meláth Andrea – aki egy Amneris- vagy Eboli-formátumú hősnő kivételes zenei portréjával bűvölt el Mátyás titkos szerelmének jelmezében – vagy a címszerepet remekül éneklő-alakító Fekete Attila, nem mindennap találkozik egy operarendező. (Megjegyzem: mindkét fiatal énekművész mostanában jóformán egyik parádés feladatból a másikba esik, ami persze a repertoárépítés és az állóképesség szempontjából igen hasznos, ám egy hosszú távú pálya esélyeit tekintetve csöppet sem veszélytelen.) Impozáns teljesítményt nyújtott a szerelmi háromszög másik férfitagjaként Kálmándi Mihály is, és fontos epizódok karakteres megformálásával keltett elismerést Altorjay Tamás, illetve Szécsi Máté. Szellemes megoldásnak bizonyult Csikós Attila keretekbe foglalt tüllfelületekre vetített s megvilágítással aktivizált grafikai sorozata a helyszínek érzékeltetésére; Velich Rita kvalitásos jelmezegyütteséből különösen a hősnő elegáns öltözetei tetszettek.
Ami pedig Pinsuti zenéjét illeti, az valóban ritkaságértéket meghaladó méltánylást érdemel, mert az olasz opera óriásainak (Rossini, Verdi, Donizetti) árnyékában is feltűnő erényeket: arányérzéket, gazdag szín- és dallamvilágot, formakészséget s eredeti invenciót mutat. Szövegkönyvének kuszasága viszont akadályozza a darab színházi műsorrendbe iktatását, legalábbis nálunk, mivel a történelmi tények elképesztő negligálását a legnagyobb magyar uralkodók sorába tartozó Mátyás király személyével kapcsolatban hazai operaközönségünk aligha tolerálja. A szombathelyi szimfonikusok néhány vérfagyasztó helyzetet leszámítva jól szerepeltek, a kórusok (Hollerung Gábor, illetve Tóth András betanításában) kedvvel és odaadással töltötték be jelentős feladatukat. A produkció szíve és motorja Pál Tamás volt, aki napjainkban karrierjének új fejezetét írja – az est abszolút sztárja viszont a férfipartnerek koszorújában magányosan tündöklő hölgy: Meláth Andrea lett. Az ő Osviena-alakítása emlékezetes dekóruma a Mattia Corvino magyarországi bemutatójának.
Pál Tamás, karmester • 562008-10-28 16:35:41
lásd 42. szám
Pál Tamás, karmester • 532008-10-28 12:06:34
Ma este van a premier Kolozsvárott!


Különleges kulturális eseményre készül a Kolozsvári Magyar Opera: október 28-án mutatja be egy elfeledett olasz szerző,

Ciro Pinsuti - Mátyás király
- október 28., Kolozsvári Magyar Opera -

című művét.

A 120 éve elhunyt mester, Verdi kortársa, s a maga korában igen ismert volt, szülővárosában Sinalungában a színház is az ő nevét viseli. A Mattia Corvino című operáját 1877-ben a milánói Scalaban mutatták be nagy sikerrel. Magyarországon a 80-as évek közepén az operabarátok megismerhették népszerűbb részleteit, az opera autentikus teljes előadása viszont még váratott magára.

A reneszánsz évében Rózsa Ferenc karmester és e sorok írója kereste meg az ősbemutató gondolatával Simon Gábor igazgatót, s ötletük nyitott fülekre talált.

„A Mátyás a vérpadon rockopera után ismét az egyik legnagyobb magyar királyról szóló művet állítunk színpadra – méltatja az opera jelentőségét Simon Gábor igazgató. - Igazi kultúrtörténeti esemény Mátyás szülőházától néhány száz méterre a Kárpát-medencében először bemutatni egy, az uralkodó nevét viselő operát.”

A romantika hagyományai szerint a három felvonás története elég összetett, ármány és szerelem, félreértés és megbocsájtás követi egymást. A szerző a történelmet és a földrajzot elég nagyvonalúan kezelte, de Mátyás alakjának megformálása méltó Hunyadi János fiához.

„A Mattia Corvino a korai Verdi operákkal rokon – ismerteti a művet Rózsa Ferenc karnagy, akinek nevéhez több zenemű és opera magyarországi ősbemutatója fűződik. – A nagyszerű kórusok alapján talán a Lombardokhoz hasonlítanám. A két férfi főszereplő Mátyás és Wladimiro szólama embert próbáló, Mátyás szólamát félszáz „á” és 26 „b” színesíti.

A címszerepet Daróczi Tamás és Haramza László éneklik, a női főszerepet Kele Brigitta és Jordán Éva alakítják, Wladimiro megszemélyesítője Fülöp Márton.

Az opera Demény Attila rendezésében kerül színpadra.

A próbák már javában folynak, a bemutató október 28-án lesz, a második szereposztást két napra rá láthatja a közönség.

Csermák Zoltán


Opera Mátyás királyról

Kolozsváron Mátyás királyról szóló operát mutatnak be holnap a Kolozsvári Magyar Operában. A Mattia Corvino című mű szerzője az olasz Ciro Pinsuti. A Verdi operáihoz hasonló stílusú darab 1877-ben került először színpadra a milanói Scalában. Egy-két évig műsoron tartották, majd méltatlanul feledésbe merült. A budapesti Millenáris nyolc évvel ezelőtti felavatásakor koncertszerű előadásban részleteket már előadtak belőle, a holnapi lesz azonban az első magyar nyelvű bemutató. A címszerepet két magyarországi tenor, Daróczi Tamás és Haramza László játssza fölváltva. (MR)

Opera Mátyás királyról Kolozsváron
Dátum: 2008-10-27 14:29:22

Mátyás királyról szóló operát mutatnak be holnap a Kolozsvári Magyar Operában. A Mattia Corvino című mű szerzője az olasz Ciro Pinsuti. A Verdi operáihoz hasonló stílusú darab 1877-ben került először színpadra a milanói Scalában. Egy-két évig műsoron tartották, majd méltatlanul feledésbe merült. A budapesti Millenáris nyolc évvel ezelőtti felavatásakor koncertszerű előadásban részleteket már előadtak belőle, a holnapi lesz azonban az első magyar nyelvű bemutató. A címszerepet két magyarországi tenor, Daróczi Tamás és Haramza László játssza fölváltva. (MR)

Mattia Corvino, azaz Hollós Hunyadi Mátyás, a bölcs király, de asszonybolond államférfi, aki beleszeret a lengyel követ feleségébe. Erről szól egy méltatlanul elfelejtett szerző, rég elfelejtett operája, amelyet első ízben mutatnak be magyarul. A produkciót a kolozsvári magyar operában állítják színpadra a reneszánsz év megkoronázásaként.


A Kolozsváron született Hunyadi fiúból lett királyról szóló zenemű szerzője Verdi kortársa, Ciro Pinsuti. Partitúráját Rózsa Ferenc karnagy kutatta fel. Az előadást Demény Attila rendezi. A címszerepet, Mátyás királyét két vendégszereplő, Daróczi Tamás és Haramza László énekli, a női főszerepet pedig Kele Brigitta és Jordán Éva.


A hamarosan megkezdődő kéthónapos színházi fesztivál miatt az idén csak kétszer láthatja a közönség Kolozsvárott Pinsuti operáját, de a tervek között szerepel, hogy Marosvásárhelyen is előadják a Mattia Corvinót.

Benkei Ildikó telefoninterjúja az utolsó próbák egyikének szünetében készült.




Pál Tamás, karmester • 582008-10-28 22:23:16
A 40. szám alatt szerepel: "...Az opera partitúrájára az előadást dirigáló Rózsa Ferenc karnagy bukkant rá. (MR)" Erre reflektáltál már a 42. szám alatt. Erre utaltam.
Pál Tamás, karmester • 602008-11-08 20:47:33
Kedves Rózsa György!

Nagy érdeklődéssel olvastam sorait. Csak gratulálni tudok ahhoz, miként nyomozta ki és szerezte meg a partitúrát, harcolta ki az opera itthoni bemutatási jogát, s végül, elismerésem fejezem ki a kolozsvári produkció megvalósításáért is.

Utalnék még arra, hogy a Millenáris Teátrumban 2001. december 14-én bemutatott Mattia Corvino koncertszerű előadáshoz a magyar nyelvű feliratokat is magára vállaló Pál Tamás eddig nem szólt hozzá a témához, pedig neki is „szabad a pálya”…

Megemlítem továbbá, hogy a kormányváltás után levelet írtam Mizsei Zsuzsának, aki váltotta az előző igazgatót a Kht. élén, s próbáltam tőle megszerezni az előadás kazettáját. Sajnos, eredménytelenül jártam, nem kaptam választ rá. Felvettem a kapcsolatot Fekete Attilával is, de ő sem tudott nekem segíteni, mondván, neki sincs meg.

Mi lenne, ha Pál Tamást faggatnánk erről? Mint a magyarországi bemutatóként színre került "fél- szcenírozott" operának a karmestere, talán tudna ebben a segítségünkre lenni!

Üdv.: Búbánat

Pál Tamás, karmester • 622008-11-09 11:58:38
Kedves Rózsa Ferenc!

Most konstatálom keresztneve elírását, elnézést kérek miatta. Olykor - olykor megesik, hogy "átkeresztelek", vagy felcserélek neveket, miközben magasröptű gondolataim leírásával vagyok elfoglalva.

Én is kíváncsian várom, hogy Pál Tamás karnagy úrnak van-e hozzáfűznivalója az előzőekhez.

Ü Búbánat
Pál Tamás, karmester • 792009-01-30 16:42:54
Ez önállóan is forgalomba került, akárcsak Puccinitől az Edgar és a Villi is DVD-n, Pál Tamás vezényletével.
Pál Tamás, karmester • 862010-11-04 20:42:43
Pál Tamás - művész-blogjában - a szívemből szólt, ahogyan megfogalmazta hitvallását Verdi zenéje, kiállását művészete-zsenije mellett. Köszönöm neki ezúton.
Pál Tamás, karmester • 932010-12-03 01:07:10

Korábban már többször szó esett itt a topicon (40., 44., 53., 60., sorszámok bejegyzéseiben és a kapcsolódó reagálásokban) Ciro Pinsuti Mattia Corvino című operájának két évvel ezelőtti kolozsvári bemutatójáról, de említettem a 2001 decemberi magyarországi bemutatót is, amely nagy érdeklődés mellett, félszenírozott formában került előadásra a Millenáris Teátrumban.(Meláth Andrea, Fekete Attila és Kálmándi Mihály énekelte a fő szerepeket a Káel Csaba rendezte és Pál Tamás vezényelte magyar vonatkozású opera-ritkaságban!) Olvashattuk Pál Tamás és Rózsa Ferenc disputáját is a darab partitúrája körüli
Nemrég az Új Ember közölt egy cikket, melyben a kolozsvári szerző írja le élményeit a Pinsuti-opera kolozsvári bemutatójára visszaemlékezve, és gondolatait most, a város Mátyás király szobra rekonstrukciós munkáinak közelgő végeztével:

Mattia Corvino
/Új Ember, 2010. november 14./

Több évig elhúzódó viták, mérlegelések és finanszírozási gondok megoldása után nemrégiben került vissza alaposan restaurált kőtalapzatára a kolozsvári Mátyás-szobor. A bronzalakok letisztítása, a megrongálódott részek helyreállítása még folyik; nem tudni, mikor kerülhet közszemlére a maga teljes szépségében; a határidő közel van.

Ennek kapcsán emlékezem a Mattia Corvino című opera egy évvel ezelőtti kolozsvári bemutatójára, amely után a darab mindössze két előadást ért meg, pedig véleményem szerint ma is a repertoáron kellene lennie. Rózsa Ferenc karnagy előzetes, példaszerű zenefilológiai előadásában elmondta, hogy olasz zenei levéltárakban kutatva kezébe került egy zongoradarab, amelyről - hozzáképzelve a hangszerelést - megsejtette: ez csak egy opera méretű zenei mű kivonata lehet. Hosszú, türelmes kutatói „vadászat" nyomán bukkant a Mattia Corvino partitúrájára. A mű szerzője, Ciro Pinsuti (1828/29-1888) korának elismert zeneszerzője volt. Ezt a darab kolozsvári bemutatójának műsorfüzetéből is tudjuk, de azt nem, hogy az operát az 1880-as években oly nagy sikerrel játszották a milánói Scalában, hogy túllépték a szerződésben megállapított negyven előadást. Mire ötvenhat lett belőle, az illetékeseket a szerző (vagy jogutódja) felelősségre vonta, akik ijedtükben önmaguk elől is elrejtették a művet. Olyannyira, hogy csupán Rózsa Ferenc nyomozása révén, mintegy százhúsz év után került elő.
A négy és fél óra hosszúságúra becsülhető operát nyilván meg kellett húzni. Ebben Demény Attila zeneszerzőrendező-karnaggyal együttműködve ma is előadható műalkotássá tudták formálni a darabot. Demény Attila Bellini, Rossini, Verdi operáira utalva ismertette a műsorfüzetben: „Pinsuti darabja méltán állítható ezen darabok mellé. A színpadon az emberi érzelmek hallatlan skálája vonul fel: szerelem, féltékenység, gyűlölet, ármány, intrika, hatalomvágy megjelenése. Ezeket nagyon szép, könnyen befogadható zenével, magasrendű női érzelmek és ezek többszörös síkú ábrázolásával állítja elénk a mester. A korabeli kritikák szerint nagyon nagy sikert aratott a darab..."
A színpadon az a Mátyás jelenik meg, aki Kolozsvár szülötte. Már önmagában az is hálássá tett, hogy a lappangás hosszú ideje után itt zajlott az opera bemutatója. A pompás librettó (Carlo D'Ormeville) úgy mutatja be a Kárpát-medence meghatározó uralkodóját, mint az itt élő népek kultúrájának, legendáinak azt az alakját, akit pozitív, az ellentéteken felülemelő, integratív személyiségként őrzött meg a magyar, román, lengyel, horvát, szerb, cigány stb. kollektív emlékezet. Zenei kuriózum, ahogyan az olasz szerző beleszövi a partitúrába a magyar himnusz főmotívumát. Az összes énekes tehetsége maximumát nyújtotta, s már a dallamokat dúdolva hagytam el az előadást.
A külföldi „harmadik szempár", az olasz zene- és librettóíróé bizonyos távolságot tudott tartani az itt élő népek mindennapi, egymás közti feszültségeitől; a Mátyás képviselte reneszánsz kultúrában roppant szuggesztíven mutatja be etnikai sokféleségünk szépségeit és egyensúlyának vízióját. Valami olyan nézőpontból, amit ha magunkévá tennénk, mi, kolozsváriak harmonikusabbak, boldogabbak lehetnénk városunk „bennszülött" és betelepedett polgáraiként.

A restaurált szobor közeli felavatása akkora esemény, hogy megérdemelné zenei ünneplését a város Magyar Operájában, ahova jelentős román közönség is el szokott járni. Segítené a felülemelkedést azon a sok évszázados vetélkedésen, hogy kié is Mátyás, az igazságos.

Cs. Gyimesi Éva
(Kolozsvár)

Pál Tamás, karmester • 942010-12-03 01:15:37
Pontosítom a felvezető szövegemet: Pál Tamás karnagy úr nem, csak Rózsa Ferenc karnagy úr fejtette ki itt véleményét a partitúra rekonstrukciója tárgyában kialakult disputában, egyéb észrevételekre is reagálva.
Pál Tamás, karmester • 1002011-05-11 23:31:53
100
Pál Tamás, karmester • 1112012-05-07 18:35:05
Segítek. Itt az egyik kritika:

Quand métier rime avec vertu
Pál Tamás, karmester • 1332013-07-21 12:18:53

Emlékek és új színek

• 2013. július 21. -
• Szegedi Szabadtéri Játékok/Fidelio -


A beszélgetésből idézem az alábbiakat:

A Magyar Állami Operaház 1970-ben mutatta be és vitte sikerre két szereposztásban a Porgy és Besst. Ezt az előadást három évvel később a Dóm téri közönség is láthatta. Pál Tamás karmester az Erkel Színházban és három évvel később Szegeden is dirigálta a Gershwin-operát.

„- Ha jól gondolom, Szegeden meg fogja nézni augusztusban a New York-i társulat előadását. Milyen elvárásai vannak, különösen a saját élményei, tapasztalatai után?
- Egy gyakorló előadóművész mindig nehéz helyzetben van, mert ha akarja, ha nem, a saját meggyőződése mindig ott van a lelke mélyén, és hiába tartom magam nyitott léleknek, ha valahol meghallom a Porgy zenéjét, mindig eszembe jut az, hogy én hogyan csináltam, én mit gondolok róla. Abban reménykedem, hogy ez az augusztusi előadás egyszerre idéz fel jóleső emlékeket és hoz elő a műből új dolgokat, árnyalatokat. [...]

- A szabadtéri dirigálás nehézség elé állította?
- A szabadtéri dirigálásnak valóban megvannak a sajátosságai, és én akkor még kezdő voltam itt, de nem emlékszem, hogy ez különösebb nehézséget okozott volna. Az Opera kórusa és szólistái közreműködtek az előadásban, viszont a Szegedi Szimfonikus Zenekar számára új volt ez az anyag. Az 1973-as együttesnek - ami már akkor egy jó zenekar volt, de még nem tartott ott a fejlődésben, ahol most - ez nem könnyű, de nagyon szép munka volt. Szerencsére elegendő idő állt rendelkezésünkre, és már mögöttem is állt három év praxis. (Nevet.)

- Ha jól gondolom, Szegeden meg fogja nézni augusztusban a New York-i társulat előadását. Milyen elvárásai vannak, különösen a saját élményei, tapasztalatai után?
- Egy gyakorló előadóművész mindig nehéz helyzetben van, mert ha akarja, ha nem, a saját meggyőződése mindig ott van a lelke mélyén, és hiába tartom magam nyitott léleknek, ha valahol meghallom a Porgy zenéjét, mindig eszembe jut az, hogy én hogyan csináltam, én mit gondolok róla. Abban reménykedem, hogy ez az augusztusi előadás egyszerre idéz fel jóleső emlékeket és hoz elő a műből új dolgokat, árnyalatokat.”


Az interjúnak egy további részletét a Házy Erzsébet topicba másolom át.


Pál Tamás, karmester • 1352013-09-07 12:32:21
Pál Tamás említett blogja csak a facebookon érhető el?
Pál Tamás, karmester • 1392013-09-07 21:28:31
Ó, megvan. Köszönöm!
Pál Tamás, karmester • 1442015-02-03 12:38:27
Pál Tamás: A Rigoletto sötétsége

(Pál Tamás blogja a Momuson, 2015.02.02.)
Pál Tamás, karmester • 1472015-02-23 17:25:33
„Ne szeresse! Értse!”

/Forrás: www.szinhaz.net – a SZINHÁZ folyóirat portálja/

Éry-Kovács András hozzászól az operavitához (2014. július)
Pál Tamás, karmester • 1652016-02-10 12:15:55

A Bartók Rádió sugározza ma este (21.00 – 22.00 óra):

A Szombathelyi Szimfonikus Zenekar hangversenyének közvetítése a Mátyás-templomból

A 2002. március 18-i koncert hangfelvétele

Vezényel: Pál Tamás

Km. Timothy Bench - tenor, Nemzeti Énekkar (karig. Antal Mátyás), Honvéd Férfikar (karig. Pálinkás Péter) és a Debreceni Kodály Kórus (karig. Szabó Sipos Máté)

1. Liszt: 13. zsoltár (Bench)

2. Verdi: Négy áhítatos ének - a) Ave Maria, b) Stabat Mater, c) Te Deum, d) Laudi alla Vergine Maria (énekkarok)


(Ism. február 22., 13.30)
Pál Tamás, karmester • 1982016-05-14 18:09:59
Orvosdoktor operaénekesek véleményére is adhatnánk talán ebben a roppant nagy horderejű problémakörben...
Pál Tamás, karmester • 2262017-07-16 11:35:55
A Művész Úr ma ünnepli születésének 90. évfordulóját!

Ebből az alkalomból emlékezik rá felvételeivel a Bartók Rádió,

a mai műsorán szerepel:

22.00 – 23.00 Ars nova
- a XX-XXI. század zenéje

Pál Tamás vezényel

1. Bánkövi Gyula: Kiáltások (2002) (Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara)

2. Durkó Zsolt: Zongoraverseny (1981) (Körmendi Klára, Szombathelyi Szimfonikus Zenekar)

3. Veress Sándor: I. szimfónia (1940) (Szombathelyi Szimfonikus Zenekar)

A mikrofonnál: Varga János

Szerkesztő: Terdik László
Pál Tamás, karmester • 2272017-07-16 11:36:45
Isten éltesse születésnapján, PálTamás karmester urat!
Pál Tamás, karmester • 2302017-07-16 12:02:49
Bocs: 1927-et vizionáltam... - vállalom a prófétaságot...
Pál Tamás, karmester • 2312017-07-17 10:35:28
80 éves ifjú szellem – Pál Tamás születésnapjára

Márok Tamás

Librarius.hu
Pál Tamás, karmester • 2322017-07-19 18:11:58
Pál Tamás 80

„Amit csinálok, az teljesen elsodor…”

2017.07.15 – tiszatáj, Márok Tamás

„A 80 ÉVES PÁL TAMÁS MINDIG ÚJ FELADATOKAT KERES”
Pál Tamás, karmester • 2332017-07-19 18:16:44
Kissé „ütköztetem” a friss Pál Tamás-interjúkat a karmester úrnak egy csaknem húsz évvel ezelőtti interjújával:

"Nem a kút mély, a kötél rövid" - Beszélgetés Pál Tamás karmesterrel

(1998. május)
Opernglas, avagy operai távcső... • 81322005-04-20 11:42:54
Lukács Éva énekli, ha minden igaz, holnap Leonórát A végzet hatalmában. Óriási a különbség Desdemona és Leonóra szólamának megformálása között. Minden tekintetben. Persze egy jó képességekkel, jó hanggal megáldott énekesnek nem jelenthet gondot az átállás, a váltás két ilyen nagy, de egész más kaliberű szerep eléneklése között. Erről holnap meggyőződhetünk a Nemzeti Színházban.
Opernglas, avagy operai távcső... • 81342005-04-20 13:11:31
A Végzet - Leonórához bizony kell hangerő is, meg egyéb technikai "nyalánkságok". Tokody annak idején ebben is óriási volt. (Persze hangja is meg volt hozzá akkor még.)
Nekem a Végzettel más tekintetű problémáim is vannak. Rendkívül prózaiak: én még itthon színpadon nem láttam húzások nélküli előadást. Igaz, már a Verdi életében is megélt több átdolgozást (utóbb hozzá is írt - nem csak dramaturgiai okok miatt avatkozott be), vagy még később Franz Werfel is "igazított" rajta. Ennek az operának sok felvételét őrzöm, de szinte mindegyik tartalmaz kisebb nagyobb húzásokat.
Érdekességként említem, DVD-n tavaly óta kapható a szentpétervéri ősváltozat. A Mariinskij Színház társulata hozta ki ezt a produkciót, amely előadást Gergiev vezényelte. Talán még ez a legteljesebb változat, de ebből meg hiányoznak Verdi később komponált, utólag hozzáillesztett - viszont ma már így elfogadott és alkalmazott - részletei.
Opernglas, avagy operai távcső... • 81432005-04-22 10:12:50
Nem Gábor Géza, hanem Altorjay Tamás volt a Gvárdián. Vagy én tudom rosszul?
Opernglas, avagy operai távcső... • 81442005-04-22 10:13:11
Tekintettel arra, hogy a budapesti Opera már nagyon régen nem játssza A végzet hatalmát, és Szegedre sem volt módom eljutni az elmúlt években, így felfokozott érdeklődéssel vártam a Szegedi Nemzeti Színház társulatának tegnap esti vendégjátékát. A hosszú kihagyás miatt - ami a Verdi-mű pesti játszását illeti - úgy érzem, nem árt, ha röviden kitérek a darab keletkezésének körülményeire, felelevenítem ismereteimet Verdiről és operájáról, mielőtt hozzáfognék az élménybeszámolómhoz - már csak azért is, mert a legkedvesebb operaszerzőm számomra legkedvesebb operájáról lesz szó a következőkben.

„… remélem, búcsút mondtam a múzsáknak, és azt kívánom, hogy ne essek kísértésbe, és ne vegyem újra kezembe a tollat…” – írta Verdi 1859-ben, kedvelt szövegírójának, Francesco Maria Piavenak. Hogy mi késztette a 46 éves zeneszerzőt az Álarcosbál diadalmas római bemutatója után erre az elhatározásra, nem tudjuk, de szándékát szerencsére nem váltotta valóra. Nem sokkal később, a levél megírása után érkezett ugyanis Szentpétervárról a felkérés, hogy a cári színház olasz társulata részére komponáljon új operát. Miután némi vonakodás után igent mondott, új problémát jelentett a téma megválasztása. Hosszabb huzavona után azonban sikerült egyességre jutni ebben is, így született meg A végzet hatalma. A siker óriási volt. II. Sándor, orosz cár saját kezűleg adta át a mű szerzőjének a Szent Szaniszló rendet.
Ezzel a bemutatóval indult útjára a mű. Verdi azonban egyre inkább érezte, hogy a spanyol eredetiből hűen átvett befejezés, melyben mindhárom főszereplő pusztulásával szinte diadalt arat a halál, szélsőségesen komor és valószínűtlen. Igaz, éveknek kellett eltelnie, míg a komponista tényleg elszánta magát és több részletigazítás mellett új, valószerűbb formába komponálta át az utolsó jelenetet. Ennek az átdolgozott változatnak - ekkor született a hangversenytermekben is gyakran felcsendülő gyönyörű nyitány is -, melyben mindmáig játsszák a művet, a milánói Scalában volt a bemutatója 1869-ben. Verdi kiapadhatatlan zenei invenciója ezt a „sötét” vérgőzös történetet ebben az átdolgozott formában is győzelemre vitte, sőt a későbbi évtizedekben született „igazítások” (pl. Franz Werfelé) sem tudtak a darabnak ártani. Ez az egyetlen Verdi-.opera, amely szakít az addig megszokott sémák, sablonok kizárólagos alkalmazásával (szerelem, gyilkosság, bosszú, álruha, álnév, bujdosás, önmarcangolás, másikért való lemondás, élete feláldozása, megdicsőülése stb.); a fő szál mentén vidám, zsáner –képekkel-, jelenetekkel találkozunk (amennyiben a rendező nem ollózza ki azokat), amelyek jól ellensúlyozzák a darab tragikus történéseit, és oldják (de nem kioltják) a drámán végig futó, érzelmi feszültségeket, így nem szüntetik meg, ellenkezőleg, erősítik a megrendítő végkifejletthez vezető események egymásba fonódó láncfüzérét. Ez az opera immár 143 éve megáll a lábán. Minden előadásához, felújításához sikertörténetek fűződnek. Ezt az operát csak durva, önkényes zenedramaturgiai beavatkozásokkal lehet lehetetlenné tenni. Így is, ha minden elveszett már, a jól felkészített apparátus, a jól megválasztott művészek mindenkor diadalra vihetik az operát.

Ezt a nemesveretű dalművet láthattuk, ennek tapsolhattunk tehát tegnap este a Budapesti Nemzeti Színházban, amiért köszönet illeti a szervezőket, rendezőket, de legelsősorban a szegedi operatársulatot, akik felélesztették ezt a remekművet tetszhalott állapotából és eljöttek ezzel a fővárosba, hogy megörvendeztessenek vele bennünket is.

Az opera négy felvonása két részben került műsorra, olasz nyelven.
A rendezésről érdemben nem kívánok szólni, mert a színpadra állítás koncepciójával, a dramaturgiai megoldásokkal vitatkoznom kellene: a könyörtelenül kihúzott „kocsma-jelenet Trabucco áriájával (II. felv. 2. képe) és a Carlos és Alvaro első párbajkettőse (III.felv. 3. képe – a „táborjelenet”), az Alvaro harmadik felvonásbeli gyönyörű áriáját bevezető klarinét- szóló elmaradása miatt szomorkodtam, akárcsak amiatt, hogy szintén elmaradt a IV. felv. záró képében Carlos és Leonóra rövid, de fontos párbeszéde, mielőtt a férfi végez testvérével. Mindezek a beavatkozások a darabba nyilván tudatosan történtek, de ez által három szereplő szólama csonkult és így elveszett sok olyan mozzanat, ami segíthette volna a nézőt a cselekmény követésében, megértésében. Nem beszélve arról, hogy így szép zenei részleteket is nélkülöznünk kellett. Mindezek nem hagyhatóak szó nélkül. Ugyanakkor elismerésemnek kell hangot adnom a takarékos, egyszerűségével ható, ám fantáziadús díszletekért és jelmezekért, amely kiváló keret a rendezői koncepcióban rejlő, s a záróképben kicsúcsosodó szimbolika kidomborításához. Végig egy mozgatható hatalmas kereszt uralja a színpadképet, és süllyeszthető- emelő szerkezeteknek is meg volt a maguk funkciója, ami ügyes megoldásokat eredményezett, bár nem tervezett technikai malőr is bekövetkezett. A „pace, pace” –ária előtt leállt a zenekar, mert egy rövid időre műszaki probléma lépett fel: elakadt a liftszerkezet, nem tudta a nyíláson felhozni a színpadra Leonórát. De aztán hamarosan úrrá lettek a helyzeten és folytatódott az előadás. Nekem tetszett a félig oratórikus, félig szcenikus színpadra állítás. A néma statiszták (fiúk és lányok) szerepeltetése ügyes dramaturgiai eszköz volt a rendező kezében: funkciót töltöttek be a drámában, pótolni tudták a hiányzó látványt – így pl. a kocsma jelenet táncos szereplőit, vagy a zarándokkar, de a szerzetesek, az apácák és a tábori élet katona szereplőinek felvonultatását, és ezzel a megoldással - az énekkarnak az ülőhelyhez való kötöttsége miatt - a megüresedő színpad középső terét általuk betöltötte. Ez különösen az első rész (második felvonás) záró képében, a kolostor-jelenet végén megrendítő hatást eredményezett
Ugyanígy, az énekesek, a zenekar, a kórus produkcióját értékelve - bírálva tehetnék pozitív és negatív előjelű észrevételeket, de most nem ez a kifejezett célom. Mindamellett örülnöm kell, hogy összességében kaptunk egy véleményem szerint kitűnő zenei teljesítményt, és ezért mindenki dicséretet érdemel: Lukács Évát először láttam - hallottam, csak azt mondhatom róla, hogy nagy ígéret, és előbb-utóbb ki kell törnie nővére árnyékából. Énekben és játékban egyaránt kidolgozott teljesítményt láthattunk tőle. Mindez, további nagy reményekre jogosíthatja fel őt, ahogy bennünket, híveit is irányában. Csak úgy, mint az Alvarót megszemélyesítő Kóbor Tamást, akit legutóbb az Alzirában láttam. Nagyon muzikális alkat, szépen szárnyaló tenor hang, amit érdemes karbantartania. Ha szeretne további magaslatokra jutni, kemény fegyelemmel kell önmagát kontrollálnia és a továbblépés érdekében a hangszálaiban rejlő lehetőségeket helyesen kiaknáznia. Kelemen Zoltán baritonja igazi bel canto hang. Emlékszem még az indulásra, karrierje első állomására, amikor kategóriájában szép díjjal távozhatott évekkel ezelőtt a pesti Operaházból, ahol egy nemzetközi belcanto fesztiválon bemutatott Szerelmi bájital Belcore szerepében aratott osztatlan elismerést a közönség és a nemzetközi zsűri körében. Azóta beérett művész lett, megérdemelne nagyobb figyelmet. Hasonlóan szép megoldásokat hallhattam Altorjay Tamástól, a Páter Gvárdián megszemélyesítőjeként. Basszusa több mint ígéret, amit már volt szerencsém más szerepeiben is örömmel konstatálni és amelyeket a közönség korábbi kedvező fogadtatása is bizonyított, így zálogául szolgált és biztosítéka volt mostani ebbéli szerepében elért sikerének. Simon Krisztinának a Preziosilla mezzo szólama szerintem túl nagy feladatot jelentett, s bár alkatilag ideális lenne a szerepre, ide nála sokkal erőteljesebb, ritmikusabb és kifejezőbb hangi kvalitások szükségeltetnek. Így is dicséretet érdemel a nyújtott illúziót keltő művészi megfogalmazásával; amit lehetett, megtett annak érdekében, hogy megpróbáljon egy hiteles markotányosnő figurát elénk állítani a nagyon hatásos zsáner-képekben. Meg kell még említenem Vághelyi Gábort is, aki Fra Melitone bőrébe bújva jó karakter-alakításával örvendeztetett meg engem - néha már-már a legendás Bende Zsolt vagy Bordás György művészetére emlékeztetően.
Az énekkar és a zenekar színvonalára nem lehet panaszom, már csak azért sem, mert a darabot nem ebben a most látott félig scenirozott rendezésben kívánta a szegedi társulat vezetése eredetileg bemutatni, hanem csupán koncertszerű előadásban, ami még felelősségteljesebb terhet rótt az aránylag kis létszámú együttesek vállára, de megbirkóztak vele, mint az eredmény is igazolta. (Hozzáteszem, a Nemzeti Színház kis zenekari árka nem is tett volna lehetővé nagyobb zenekart, pedig ezt a Verdi-operát a nagy zenekari tuttik és a kamarazenei megoldások váltogatásának kontrasztja teszik még hatásosabbá. Továbbá az akusztika itt korántsem olyan jó, mint a szomszédos Művészetek Palotájában a színház- és a koncert termében tapasztalhatjuk) A takarékos megoldások ellenére így is nagy élményben részesített bennünket a zenekar, főleg a vonós és a fafúvós hangszerek „gazdái” produkálták nekem a szépséget. És az orgonazene is jól érvényesült, fokozva a hatást. Mindebben nyilvánvalóan kiemelkedő szerepe volt az együtteseket (zenekar – énekkar) nagy mesterségbeli tudással, felkészültséggel és kiváló szakmai érzékkel dirigáló Molnár László karmesternek.
Toronykőy Attila rendezésének - számomra vitatható mozzanatai ellenére is - sok szép momentuma volt. Ezekről már szóltam. Érdeme, hogy egy korszerűbb, a mai kor igényeihez, színházi követelményeihez célirányosan alkalmazkodni képes rendezéssel rukkolt elő, amit lehet befogadni – nem befogadni, de nem lehet figyelmen kívül hagyni, amin el lehet és el is kell gondolkodnunk.

Összefoglalva, itt Budapesten, a Nemzeti Színházban bemutatott hatalmas sikerű zenedráma egyszeri és megismételhetetlen előadása után - és minduntalan megállapítva Verdi géniuszának lenyűgöző szellemét, nagyságát - minden elismerésem a szegedi társulaté! A nyugodtan mondhatom ünnepi - közel három óra időtartamú - zenei-színházi élvezet abszolválását követően nincs helye itt az akadékoskodó bírálatoknak, csak a gratulációknak meg a jókívánságoknak! Nem ildomos a kákán is csomót keresni - okom sem igen lenne rá -, mivel most örülnöm kell, hiszen sok-sok év után újra láthattam egy Végzet hatalmát! A hangsúlyt arra fektetem: egyáltalán. Egyáltalán, lehetőségünk nyílott arra, hogy fogalmat alkossunk a tavaly Szegeden bemutatott Verdi-opera produkcióról; hogy tudatosodjon bennünk, kik milyen elképzelésekkel és művészi megvalósításban álmodták színpadra az operát; hogy voltak helyzetben levők, akiknek megadatott a lehetőség előadatni valami újat: elhatározták, elővesznek egy régen nem játszott értékes Verdi-művet, és valamilyen módon – felmérve a rendelkezésre álló költségvetésüket - újszerű dramaturgiai megoldásokat, ötleteket keresve és alkalmazva - megrendezik azt. Azt hiszem - függetlenül a megvalósítás mikéntjétől - tőlünk, operarajongóktól és a Verdi muzsikája iránt lelkesedő nagyérdeműtől mindenképpen hála és köszönet illeti mindazokat, akik ebben a „projekt”-ben bármilyen módon részt vállaltak. Az eredmény önmagáért beszél: kaptunk egy megragadó, poétikus, zenében - énekben egyaránt kifejező pompás „hőskölteményt”, benne a vadromantika teljes eszköztárával, de aminek a végső kicsengése mindezeken a külsőségeken felülemelkedik; a tegnap esti előadás végére érve még a legelvakultabb ember lelke is ráérez annak a megfoghatatlan valaminek a magasztosságára, és a sorsszerű, a végzet által ránk nehezedő csapások feloldásának katarzisban való megtisztulási lehetőségére. Az öröm, a szeretet, a béke, a megbocsátás és a megnyugvás töltötte el az erre fogékony nézőt-hallgatót. Hiszem, ebben bízom….
Opernglas, avagy operai távcső... • 81472005-04-22 10:39:10
Köszönöm, akkor ő volt az egyik Attila is tavaly a Szigeten meg Debrecenben. Jó ezt tudni. Már a memóriámba véstem.
Opernglas, avagy operai távcső... • 81612005-04-23 17:07:02
Nem duettet mondtam, hanem egy rövid párbeszédet. Igaz, ez is inkább csak pár szó közöttük; Leonóra odasiet a haldokló bátyjához, Carloshoz fájdalmát kifejezni sorsa miatt, és kéri bocsánatát, de hiába, és még a halála pillanatában sem könyörül: mielQtt leszúrná Leonórát, bosszújának szóban is hangot ad, amikor hörögve átkot kiállt rá. Pár váltás szó az egész; tehát nem duett ez. Inkább drámai recitatívó, énekbeszéd. Néhány ütemnyi zene. Ez a rész is az eredeti 1862-es szentpétervári bemutatóhoz készült, de valóban, a késQbbi változatok már ezt nem tartalmazzák. Carlos halálos perceiben itt még a nyílt szinen végez Leonórával. Talán jogosan hagyta el Verdi az átdolgozáskor; a késQbbi Ghislanzoni-féle befejezésben ezt nem látjuk, mert a színfalak mögött történik meg a gyilkosság. Hozzáteszem a Franz Werfel is foglalkozott a darabbal s próbált további dramaturgiai változtatásokat eszközölni rajta, ám kevés sikerrel.
Még két érdekesség. Az eredeti verzióban az opera utolsó jelenetéhez Verdi írt Alvaró számára egy kétrészes áriát, amit az új változatból elhagyott, akárcsak Alvaró öngyilkosságát, aki megátkozva az egész világot egy szikláról a mélységbe veti magát.
Bevallom, nem hallottam és nem láttam az 1862-es Qsváltozatot, csak olvastam róluk. A Szentpétervári Mariinskij Színházban pár éve Gergiev irányításával bemutatta az eredeti verziót, ami megjelent DVD-n is. Még nem láttam, de mihamarabb megveszem, most már magam is nagyon kíváncsi vagyok rá.
Opernglas, avagy operai távcső... • 81792005-04-25 09:06:25
Csend
Opernglas, avagy operai távcső... • 81802005-04-25 09:07:51
A 8158 sz. hozzászólás megtámogatásához tettem be a linket
Opernglas, avagy operai távcső... • 81832005-04-25 09:59:31
A link helyett inkább idemásolom:

A csend

Opera a választógyűrű titkáról

"Tudom, fiam, hogy fáj, de csak tűrjed, mert ez a választógyűrű. Meg nem szabadulsz most már tőle, amíg annak az ujjára nem húzod, akit mindennél jobban szeretsz a világon. Ujjadon a gyűrű, szíveden az abroncs addig. Hanem ha annak az ujjára húzod, akit mindennél jobban szeretsz, akkor nem leszel többé elhagyott, akkor azt soha el nem veszítheted. ... Ha nem annak adod, akit legjobba szeretsz, ha másikat választasz, bizony az élettől elválasztod, és ujjadra a gyűrű, szívedre az abroncs visszaszáll." (Balázs Béla: A csend - részlet)

A Szegedi Nemzeti Színházban február 11-én tartották Huszár Lajos A csend című operájának ősbemutatóját. A jeles kortárs zeneszerzővel még a premier előtt beszélgettünk.

- Balázs Béla Hét mese című könyvét egy kedves ismerősöm adta a kezembe. Elolvasva úgy éreztem, ez életem nagy operatémája. Elemi erővel hatott rám a történet, amelyet lehetetlen megrendültség nélkül olvasni. Molnár László, a Szegedi Nemzeti Színház zeneigazgatója még 1994-ben rendelt tőlem operát, amit három-négy év alatt megírtam. Akkor azonban lemondtam a szegedi szerződésemet, hogy részt vehessek a Magyar Állami Operaház Millenniumi Operapályázatán. A csenddel végül a harmadik díjat nyertem el.

Darvasi László szövegkönyve mennyire tér el az eredeti történettől?

- Balázs Béla a történetet rövidre zárja azzal, hogy a főhős, Péter odaadja az egykor édesanyjától kapott csodálatos gyűrűt a tündérnek (a Csendnek), megszabadul a gyűrű okozta, szívet szorongató lelki fájdalmaktól, megszabadul a múltban történtek terhétől s a vágyakozástól. Az operában nem jelenik meg a vágyaktól való elszakadás. Darvasi szélesebben bontja ki a történet zárójelenetét, amely egy kút mellett játszódik. Ezt én találtam ki, s azt akartam, hogy a kút "megszemélyesüljön" egy színfalak mögötti kórus formájában. Ennek a résznek a szövegét is magam írtam. Péter és a tündér találkozása, valamint a gyűrű átadása után már csak a zene szól. Nyitva hagytam azt, mi történik Péterrel: boldogan meghal, vagy a tündérrel átlép egy másik világba. De az is benne lehet, hogy megjelenik a három ember, akiknek Péter korábban a halálát okozta, és ők "taszítják" Pétert a tündér karjaiba. A darabot záró zenével a transzcendenciára utalva valamiféle emelkedettségre, katarzisra törekedtem.

Dramaturgiailag hogyan épül fel az opera?

- A történetet négy jelenetbe sűrítettük. Az első az anya halálával zárul, Péter menekül a tündér elől. E menekülés vissza-visszatérő motívum. A második jelenet Péter és Pál barátságáról, vándorlásáról, valamint a Muharossal való találkozásról szól. A harmadik középpontjában Péter és Ilona fellobbanó, majd - a lány gyűrű titkát firtató követelőzése miatt - kihűlő szerelme áll, az utolsó kép pedig Péter és tündér egymásra találása.

Az egyes képek felfoghatók az emberi élet különböző állomásainak, hiszen mindaz, amin Péter keresztülmegy, az ember fejlődésének egy-egy stációja: az anya-gyermek kapcsolat, a barátság, a szerelem, végül a transzcendens megtapasztalása. A történet több szempontból is párhuzamba állítható egy másik Balázs Béla-mű, A Kékszakállú herceg vára gondolatiságával.

Jóllehet a tündér és a Muharos mesei alakok, ugyanakkor a cselekménynek számos realista, sőt naturalista mozzanata van, ami alapvetően Balázs Bélának köszönhető, s amire Darvasi még "rá is tett" egy kicsit. A gyári jelenetben például munkások beszélgetnek a kevés fizetésről - mikor már nem a család, s az élet fontos, mert az anyag költözött a lelkük helyébe, az uralkodik felettük...

Műveiben törekszik a hagyományos és a "modern hangzásvilág" ötvözésére. A csend széles érzelmi skálán mozgó történet, amelyben a hangnak, a zenének, a csendnek és a zajnak eleve fontos szerepe van. Mindez nagyon inspiráló lehetett...

- A csend minden szempontból összetett opera. A stíluskeveredést a cselekmény is indokolja. A szerelemnek, a halálnak, az ironizálásnak és minden egyébnek megvan a maga zenéje, motívuma. A kocsmai jelenetben például megjelenik a harsány mulatozás, a nótázás. Voltak aggályaim azzal kapcsolatban, hogy a stílusbeli "eltérések" miatt nem törik-e meg a darab egysége. A környezetemben azonban egyre többen vannak - többek között a darabot betanító két karmester -, akik megnyugtattak: nincs szó stílustörésről, és bízhatunk abban, hogy a mű a hallgató számára "egységes világot" tükröz majd.

Művei között számos vallásos tárgyú darabot találunk.

- Germekkorom óta érdekelnek a vallási témák. Különösen maga az áhítat foglalkoztat. Már zeneakadémista koromban is írtam bibliai ihletésű kórusműveket. Első fontosabb darabomat, a 69. zsoltárt még a hetvenes években komponáltam tenorhangra és zongorára. Aztán újabb kórusművek következtek: az Ave Maria, a Dies Magnificatus, az Agnus Dei. Az Ikonok - Pilinszky János emlékére, szoprán hangra és kamarazenekarra készült. Nem Pilinszky-dalciklusról van szó, valójában misét írtam, amelyben a latin misetételek között egyetlen vers szerepel a költőtől, nevezetesen a Harmadnapon a Credo helyén. Ezt a művemet már többször is eljátszották, legutóbb Pannonhalmán.

2003-2004-ben komponáltam a latin nyelvű Passiót, amelyben a négy evangélium szövegei keverednek. Az előadó apparátus négy szólóénekesből, énekkarból, orgonából és ütőhangszerekből áll. A Passió részletét a közeljövőben Esztergomban fogják bemutatni.

Dolgozik most valamin?

- Pillanatnyilag A csend próbáinak lázában égek. Úgy tudom, a szegedi társulat áprilisban Budapesten is be fogja mutatni az operát. Távolabbi terveim között szerepel egy Vincent Van Goghról szóló kamaraopera komponálása, Kocsis István monodrámájának szövegére. Nagyon szép írás, lebilincselő szituáció. Arról szól, a festő hogyan viaskodik saját festői mivoltával, prédikátori múltjával, betegségével és magányával.

Pallós Tamás

(Új Ember, 2005. február 20.)
Opernglas, avagy operai távcső... • 81852005-04-25 12:26:02
Verdi Otelloja egyre jobban a bűvkörébe von. Tegnap nagyon vigyáztam arra, hogy a korai –ötórai – kezdésre odaérjek az Operába, ám így is addig centizgettem az elindulással - nem számolva a tömegközlekedés vasárnap délutáni neuralgikus állapotával – hogy éppen az utolsó becsengetésre értem fel kifulladva a harmadik emeletre, és ahogy elfoglaltam az ülőhelyemet, már elsötétült a nézőtér. De attól kezdve három és félórára már a Ciprus szigetén kibontakozó cselszövések hálójában vergődtem szegény Otelloval és Desdemonával egyetemben. A zenedráma végére érvén pedig Verdi csodálatos zenéjétől megtisztultam magam is, még az sem zavart, hogy az előadás alatt mögöttem ötpercenként csapódtak le a székek támlái.
Visszatekintve a látott és hallott tegnapi Otello-produkcióra és felidézve a legutóbb közel egy éve látott-hallott operaélményemet (amiben Bruson volt Jago), mintha egy teljesen más, sokkal jobb Otellot kaptam volna. Minden a helyén volt, semmi nem volt illúziót romboló.

Bándit régen hallottam ennyire jónak. És már kezdem azt is megszokni nála, hogy állandó indulati magasfeszültsége, a matéria súlya más szerepeiben is ennyire visszaköszön (akár kicserélhetném Otellot Hermannra, Canióra). Végülis szenvedélyessége vulkanikus tartalmát a mű lényegével vonatkozásba tudja állítani. Az első felvonás lírai duettjében mennyi szín, szerelem, sejtelem…A második felvonás bosszúkettősében mennyi drámai feszültség… A harmadik felvonás nagy jelenetében az érzelemhullámzások művészi kifejezőereje… És a fináléban, ahogy rádöbben tévedésére, megtévesztettségére, és ahogy búcsúzik a megölt asszonyától a teteme mellett – „a „csók”-motívum - , ahogy utolsó szavait hozzá suttogva kileheli lelkét, a szánalmam, a megrendültségem már nem csak Desdemonáé…
Tokody továbbra is egy jelenség a színpadon! Hangja már bizony nem a régi, de amit ezzel művel, és ahogyan azzal bánik, azt tanítani lehetne! A pianói továbbra is a legmagasabb rendű énekes kultúrát hordozzák. Ahogy beleéli magát a szerepbe, ahogy reagál Otello és a többi partnere más-más érzelmi hőfokú felé irányuló jel-és gesztusrendszerére, azon csak ámul az ember. Van az a jelenet, amikor Otello őrjöngve először löki el magától, durván a földre; nem hiszem, hogy ez így volt megrendezve, hiszen Desdemona úgy vágódott el, zuhant alá, mint akit tényleg teljesen váratlanul ért a csapás. Ilyet produkálni csak a legnagyobbak képesek. Az egyszerű és mégis megragadó fűzfadala, a gyönyörű Ave Mariaja még ma is összeszorítja az ember torkát, nem beszélve a szem könnycsatornáiról… Tokody a pályája delelőjén már túljutott, de mégis művészete teljében láthattam, szenvedélye, szenvedése, kulturált megoldású technikái minden szempontból hibátlanok. Nem csak érti, hanem érzi is a szerepet, jelleme erényeit és a lénye egész helyzetéből adódó korlátokat. Így nem csak tanú, hanem része is a mór szörnyű tragédiájának. A hibátlan átlényegülést alakítása nemesen, magas színvonalon hordozza. Még sok ilyen magas hőfokú előadásban szeretnék neki tapsolni!
Fokanovról tudom, hogy nagy gyakorlatra tett szert eddigi pályafutása során a gonosz vagy intrikus operahősök megformálásában. Itt nem hozza ki Jagoból a démoni egyéniséget, inkább romantikus gonosztevő, eszköze Otello sorsának. A kidolgozott, fesztelen, gyakorlott színpadi alakítása mindezt megfelelően kidomborította, a hang is kellően színesnek és erőteljesnek bizonyult ezen az estén. Persze nem tud, de nem is akar leszokni a függöny előtti modorosságairól. Őt már ilyennek kell elfogadnunk.
Fekete Attilát most először láttam Cassioként, de nem tett rám különösebb benyomást, hangjának szépsége itt nem érvényesül, főleg ha arra asszociálok, hogy esetleg pár nappal vagy pár héttel korábban milyen tenorfőszerepekben hallottam őt énekelni. Látszik, hogy jó képességű lírai tenor, aki pontosan és tisztesen a helyén van, bár nem nagy belső intenzitást sugározva.
Az énekkar csodás volt! Magas színvonalon hozta a kötelezően elvártat. Csakúgy, mint a zenekar. Az első felvonásbeli viharzene mindent elsöprő zenekari hatásai, a magával ragadó „tűz” kórus és a többi szépség mind jelezte, hogy ma egy kivételesen jó Otelló-előadás részese vagyok. Lukács Ervinnek láthatóan nem okozott problémát az előadás hibátlan összetartása. Az egész zenekart, színpadot mindvégig a kezében tartotta. Legalábbis így éreztem. Igazi drámát, emberi szenvedélyek összeütközését kaptam tőle.
Az utolsó függöny előtt Bándi kezet csókolt Tokodynak, aki viszont nagy puszit adott neki, Bándi még odament a súgólyukhoz a súgóval kezet fogni. A zenekar tagjai közül sokan vonójukkal vagy lábuk dobbantásaival fejezték ki a tetszésnyilvánításukat, miközben a közönség szűnni nem akaró tapsaival szólította újra és újra a függöny elé kedvenceit.
Az Otello is most már nagy szerelem és ajándék a számomra, amit (akit) egyre jobban kívánok, ami (aki) nélkül nem tudom elképzelni az életem!…
Opernglas, avagy operai távcső... • 81862005-04-25 13:28:14
Az előbb kaptam egy infót, hogy bizony, Tokodynak ez nem színpadi műesése volt, hanem igazi. Ebből is látszik, hogy mekkora művészegyéniség, aki a valószínűsíthető nagy fájdalmai dacára végig tudta-akarta játszani a darabot. Szegény Bándi! Mit érezhetett, s mit kaphatott utána az "áldozattól"?! Hát ennyire sistergett, forrt az indulat a keblében… lám, ez is Bándi! Hogy a belefeledkezett játék, szenvedély hevében szinte nem volt ura indulatainak. Ennél jobban senki nem rendezhette volna meg az adott jelenetet. Tényleg, a tegnapi Otello-előadás maga volt az élet! És igazi dráma. Akkor nem is meglepő az előadás végén a köztük váltott kézcsók és puszi. Ez a legkevesebb...
Opernglas, avagy operai távcső... • 82162005-04-26 10:05:25
Nem láttad még őt ebben? Talán három éve énekelte nálunk Gavanelli oldalán hatalmas sikerrel, a TV is felvette, csak mindmáig nem adta le.
Opernglas, avagy operai távcső... • 82202005-04-26 15:24:50
Emlékszem, hogy Gruberova, amikor 1995-ben itt járt nálunk és a BKE-ben énekelt a Marton Éva és vendégei címmel megtartott gálán, a műsorán szerepelt többek között ebből az operából a Beatrice áriája, jelenet és a kabaletta. Fenomenális siker volt! Hasonlóan diadalt aratott két másik belcanto –részlettel is: recitativo és Erzsébet áriája a Roberto Devereux-ből, valamint Lucia és Edgardo kettőse (José Bros volt a partnere). Garcia Navarro vezényelte az operaház zenekarát.

Egyébként meg van nekem a 2003-as zürichi előadás videóváltozata, ami egy „modern” környezetbe helyezett és kiállított produkcióról készült, de elviselhető volt még számomra is. Remek hangon énekelte ezt a bravúr-szerepet! Nagyon várom már vele a pesti őszi „találkozást”.
Opernglas, avagy operai távcső... • 82652005-04-29 23:27:12
Nem kívánok sok szót vesztegetni a ma esti Rigolettóra.
Rostnak örültem, hogy újra hallhattam régi nagy szerepében, szép volt, jó volt, de még jobb is lehetett volna. Ez régi nagy szerepe, tavaly Japánban is hozta, de hozzá teszem, pár éve, amikor Gavanellivel énekelte nálunk, akkor valóban frenetikus sikert aratott. A ma esti siker -mert volt siker - csak a közelébe jön annak.
Szvéteknek nagyon örültem, mert elég régen láttam, s akkor még igen csak kezdQ volt. Berczelly szerintem elég gyenge volt, a nyáron, a bemutatón jobban tetszett alakítása és hangja is. Gál Erikát még csak ízlelgetem, még nem alakult ki határozott véleményem róla. Mindenesetre megjelenése kellemes. Hangja bizonyára még fejlQdQ képes. Millert egyre jobban sajnálom, hogy már a régi nagy kollégák árnyékában kell szerepelnie. De hát, ha neki ez így jó...
Fekete Attila sorozatban ébekli a megerQltetQ szerepeket,nem hiszem, hogy sokáig fogja bírni ezt az iramot. Tavaly látott Felipe Rojashoz képest azért egy fokkal jobban tetszett. Sólyom-Nagyot mára már nem szeretem. Azért elismerés illeti, hogy míg Miller már csak epizód szerepre képes, Q még fQszerepet mer vállalni. A rendezés ugyanolyan gyatra, mint a tavalyi bemutatón, pedig azt hittem elég volt idQ telt el azóta, hogy Szinetár Miklós társrendezQjével együtt elgondolkozzon azon, hogy hol mit hibázott el, és azokon változtasson. De semmi ilyen nem történt.
Azért szép elQadás volt. Én is tapsoltam eleget, bravózni viszont csak nagyon mértéktartóan.
Opernglas, avagy operai távcső... • 83362005-05-06 11:42:11
Ma este és még két további napon a Művészetek Palotájában, a Fesztivál Színházban színre kerül Weber operája A bűvös vadász. Ez az opera utoljára az 1975/76-os szezonban került bemutatásra az Operában egy német társulat jóvoltából. Azt megelőzően pedig még messzebb kell visszamenni az időben, úgy a harmincas évek elejére, akkor láthatta a pesti publikum ezt a német romantikus operát. (Vidéken is adták, ha jól tudom, Szegeden)

A mai bemutató előadásra vettem jegyet, remélhetőleg „izgalmas” operaélményben lesz részem, hiszen személyesen még sohasem találkoztam „A bűvös vadás”-szal; a rádióból és videofelvételekről van némi fogalmam magáról az operáról, a zenéről. Az aktualitás jegyében most utánaeredtem a „mesének” is, amit az alábbiakban megosztok az idelátogató érdeklődővel, olvasóval.
Este pedig megpróbálom feldolgozni a hallható zenei és a látható színpadi élményt, amelyekről majd hírt adok.


Carl Maria von Weber (1786 – 1826) a német romantikus opera megteremtője. Tizenegy színpadi művet írt, ezek közül a leghíresebb A bűvös vadász, amelyet a legnémetebb német operaként emlegetnek. Alkotói tevékenysége a XIX. század elejére esik, ekkor jelennek meg az irodalomban a kísértethistóriák, a boszorkánytörténetek, így a Kísértetek könyve is, amelynek egyik elbeszélése a bűvös vadászról, a jó és a rossz között vívódó lélekről a zeneszerző fantáziáját is megragadta.

A történet Csehországban, valahol a Sumava erdőségeiben játszódik. Egy tisztáson vagyunk, ahol éppen lövészverseny zajlik. A nép lelkesen ünnepli a győztes Kiliánt, a gazdag parasztlegényt, aki ugratja a sikertelen fiatal vadászt, Maxot. Pedig Max jó lövő, és sikertelenségére Kuno hercegi fővadász is figyelmezteti, mondván, ha másnap is ilyen rosszul szerepel, nem adja neki lánya, Agáta kezét.
Ekkor feltűnik Gáspár, ez a furcsa, démoni figura, aki rég eladta lelkét az ördögnek, és elkötelezettje Samielnek, a fekete vadásznak. Gáspár is pályázik Agáta kezére, de a lány őt kikosarazza, ezért minden célja, hogy Maxot tönkretegye. Felajánl a fiúnak egy bűvös vadászgolyót, amelyet rögtön be is mutat, erre beleegyezik, hogy elmegy Gáspárral az ördögszakadékba, és részt vesz Samiel segítségével hét biztosan célba találó bűvös golyó öntésében.

A második felvonásban a főerdész otthonában vagyunk, ahol az ábrándozó Agáta unokahúga, Annuska társaságában várja vőlegénye, Max jöttét. A lányt rossz előérzetek gyötrik, amit még csak fokoz, hogy a falról, minden ok nélkül leesik egy kép. Közben megérkezik Max és elmondja, hogy az ördögárokba kell mennie egy ottfelejtett nemes vadért, amelyet félt a tolvajoktól. A két lány kérleli őt, ne menjen, de a legény hajthatatlan.
Majd az ördögárokban vagyunk, ebben a félelmetes és titokzatos környezetben. Gáspár a varázslást készíti elő, megidézi Samielt, akivel hamarosan lejár a szerződése, és követnie kell őt a pokolba. Haladékért könyörög, és maga helyett felajánlja Maxot. Hát varázsgolyót kér, de úgy, hogy a hetedik Agáta szívét járja át. Ez utóbbi teljesítését Samiel nem ígéri, mert az ártatlan lány felett nincs hatalma. Mikor megérkezik Max, Gáspár elkezdi a varázslatát, elkészíti a hét golyót. A hetedik után maga Samiel is megjelenik, diadalittas, mert a pokol számára megkaparintott két lelket az Isten elől.

A harmadik felvonás első jelenetében Agáta balsejtelmektől gyötörten bár, de az esküvőjére készül. Megjelennek a nyoszolyólányok is, de a dobozban menyasszonyi koszorú helyett gyászkoszorút találnak. Annuska a lányok virágaiból készít fejdíszt a menyasszonynak.
Változás után a lövészverseny színhelyén vagyunk. Ottokár főherceg kijelöli Max célpontját, egy fán ülő fehér galambot. A fiú elsüti fegyverét, ekkor Agáta a szívéhez kap, felsikolt, a földre bukik, és ugyanakkor Gáspár is holtan esik össze. Agáta azonban nem sérült meg, és Max töredelmesen bevallja, hogy Gáspár csábítására a sátánnal szövetkezett. A főherceg száműzetésre ítéli az ifjú vadászt, de ekkor előlép az erdő bölcs remetéje, és övé az utolsó szó: „Az vessen rá követ, ki szent, az kit sosem kísértett bűn.”
Mivel az emberek között büntetlen nem találtatik, a remete szavai ellen nincs fellebbezés. A büntetés azonban kijár, a jegyeseknek egy évig várniuk kell, és ha Max valóban az erkölcs útjára lépett, oltár elé vezetheti jegyesét.
Opernglas, avagy operai távcső... • 83442005-05-07 14:04:31
Délelőtt tízórára elkészültem A bűvös vadász előadásról szóló "értekezésemmel", de az otthoni internet-elérés váratlanul - a karbantartó szokásosan hétvégére időzítő tevékenysége miatt- megszűnt. Mi tehettem, átmásoltam floppyra és vittem a legközelebbi internetezőbe. S ilyenkor jön Murphy törvénye, ha valami rossz jön elő, szinte bizonyos, hogy annál csak még rosszabb jöhet: berakom itt a floppyt s a szöveg fele nem olvasható, mert sérült volt a floppym. Most mehetek vissza, kereshetek egy másik üres floppyt, és kezdődik minden elölről...
Opernglas, avagy operai távcső... • 83452005-05-07 14:19:00
Weber: A bűvös vadász . A három felvonásos operát két részben mutatta be tegnap este hét órakor az Auris Társulat (művészeti vezető: Selmeczi György) a Fesztivál Színházban. A szereposztás a következő volt:

Ottokár, cseh herceg – Böröcz László (bariton)
Kuno, hercegi fővadász – Gábor Géza (basszus)
Agáta, a lánya – Wittinger Gertrúd (szoprán)
Annuska, az unokahúga – Csereklyei Andrea (lírai koloratúraszoprán)
Gáspár, ifjú vadász – Kovács István (basszus)
Max, ifjú vadász –Kóbor Tamás (lírai és hősiesebb tenor)
A remete – Gáspár István (mély basszus)
Kilián, parasztlegény – Molnár Erik (bariton)
Samiel, a fekete vadász –Novák Péter (próza és pantomim)

Közreműködött a kiegészített Honvéd Férfikar (Karigazgató: Drucker Péter), a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar, vezényelt Hollerung Gábor, a rendező, aki a díszletet is jegyzi, Silló Sándor (ő készítette többek között a TV-ben futott sorozatot Kolozsvári operamesék címmel). A jelmez Kovalcsik Anikó nevéhez fűződik. A nagy létszámú női karról nem kaptunk információt (kik, honnan érkeztek).

Az opera magyar nyelven csendült fel, ami azért is hasznos, mert Weber singspiel-jellegű operát komponált, ahol a dráma cselekménye nemcsak a zenében, hanem az egyes zárt számokat (16 van belőlük) összekötő prózai dialógusokban bontakozik ki. Tehát, nagyon helyesen döntöttek a magyar színpadra álmodók, hogy ezt a „ezer éve” nem játszott, alig ismert német kora romantikus (a bemutató 1821-ben Berlinben volt, maga Weber vezényelt) operát itt és most az anyanyelvünkön kell a publikumhoz „eljuttatni”.

Elöljáróban már most leszögezem, hogy számomra nagy pozitív élményt hozott a tegnap esti bemutató előadás. Minden vonatkozásban azt kaptam, amit titkon reméltem és vártam.
Mind a zenei megvalósítás, mind a színpadi játék, a látvány (díszlet, jelmez, a beállások, mozgások) méltó volt Weber szelleméhez és magához az ízig-vérig romantikus történethez, a „meséhez”.

Tudni kell, hogy Weber, aki gyorsan komponált, ezen az operán három évig dolgozott. A témát Apel és Laun „Kísértetek” c. könyvének egyik novellájából vette. Tudni kell, hogy abban a történetben a végén mindenki meghal, vagy megőrül. Itt a befejezést szerencsénkre megváltoztatták, itt a jó legyőzi a gonoszt, a derék Max, egyévi próbaidő után, elnyeri Agáta kezét s vele a főerdészi állást, azonban a gonosz hatalmakkal szövetkezett Gáspárnak halállal kell lakolnia bűneiért. Az opera zenéjét, cselekményét már különböző audió-és videó felvételekről ismertem, ezért nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lesz a kiállítása: modern köntösben kapjuk, vagy muzeális kivitelben kapjuk. Azt mondhatnám, hogy valahol a kettő között realizálták ezt. Most először láttam a színpad hatalmas mélységét, ahol lépcsősorral kombinált híd- megoldással egy emeletet hoztak létre, s mögötte időnként gyönyörű korabeli, az 1600-as évek közepét idéző főúri birtok, erdők, a vadon élő állatok, őzek, szarvasok, vaddisznók, csörgedező patakok, vadászok, kopók kivetített színes festői, „romantikus” zsánerképeit vetítették ki. Ezzel a képi háttérrel is jelezve a kort és a környezetet, a hangulatot és miliőt, amelyben a néző elmerülve, belefelejtkezve, könnyedén átadhatta magát a népies, a falusi-erdei és egyéb vadregényes elemekkel, hatásokkal telített opera élvezetének. A színpad előterében és közepén felépített kísérteties vagy éppen az ábrándozásra alkalmas szép zöld lombos erdőt idéző díszlet-együttes jól funkcionált, különösen a második részben az Ördögárokban megidézett pokol követének, Samielnek, a vele szerződést kötött Gáspárnak és az idecsalt Maxnak együttes, az ún. „varázsgolyóöntés” jelenetében. Itt említem meg azt is, hogy a színpadtechnika jól funkcionált, ügyesen ki lett használva a süllyesztők, a lifttel emelkedő, a mélyből feltörő pokoli füstöt és ként vizionáló, vagy a magasból leereszkedő díszletelemek (hinták, ablak-, tükör-keret, létra) meg a távirányítással mozgatható színpadi kellék (egy pamlag, kerevet) adta lehetőségek. Szintén meggyőzőek voltak a korabeli viseletek a falusi koszorús lányoknál, ugyanúgy a vadászöltözékek, a hercegi, főudvari népek, szereplők, így Agátha és Annuska, meg a fiatal vadászlegények öltözete, amely nem lógott ki a romantikus világot megidéző összképből.
Tulajdonképpen az operában nincsenek ún. nagy slágerek, kivétel a „Vadászkórus” , amely nem véletlen, hogy az előadás legnagyobb sikerét hozta. Tényleg, a vadász-kar zseniális, profi módon „hozta” az elvárt szintet, ami Drucker Péter betanítói munkáját dicséri, de – ha már a kórussal kezdtem a zenei értékelést, azzal is folytatom – a többi jelentős kórusos jelenet is (például a koszorús lányok kara a III. felvonásban) nagyon hatásos és látványos, amihez persze nagyszerű dallamos vagy éppen jól (kör)táncolható, éppenséggel lépdelő, menetelő jelenetek is társulnak. Mindezt – ismétlem - nagyon jól kidolgozottan, összeszedetten valósította meg a népes férfi-, női- és a vegyes kar.
A zenekar is nagyon szépen szólt. Az opera a német nép lelkéből fakadt, a német természet hangulatát árasztó alkotás. Emellett nemcsak egyes vonásaiban, hanem teljes egészében romantikus muzsika. Weber a zenekar hangszerszólamaiban, az énekszólamokban megkapó színekkel festi le a derék vadászok derűs erdei életét, de ugyanakkor erőteljes vonásokkal ábrázolja a sötét démoni hatalmak világát is. Ez az ellentétes hangulatpár már a mű motívumaiból felépített nyitányban jelentkezik; és később is, az opera egyes jeleneteiben a zenekar nem alárendelt kísérői szerepet játszik (Weber már Wagnert megelőzően alkalmaz bizonyos vezérmotívumokat, pld. az Ördögárokban játszódó jelenetben), és ahogyan a zenei szövetből szinte felszakad és érzékelteti az erdő sejtelmes-rejtelmes árnyait, emberfölötti hatalmait, tényleg mesteri módon megoldotta, ami a dinamikusan vezénylő Hollerung Gábor érdeme. Amit kihoz a zenekarából, a vérbeli romantikus harmóniákat, az Ördögárok kísértetekjárta zeg-zugait, vagy a kies tisztás napsütötte fáit, ahogyan mindezt a Weber zsenialitását újszerű hangszínhatások interpretálásával elénk tárja - tényleg igen figyelemreméltó.
A fiatal énekeseink, akik egy részével most találkoztam először, láthatóan és hallhatóan sziporkáztak szerepeikben. A tépelődő, a bűnös csábításra könnyen hajló, a szerelméért becsületét kockáztató, de alapjában véve derék Max alakját hihetően építette fel Kóbor Tamás. Őt most láttam harmadszor az Alzira és A végzet hatalma után színpadon, és határozottan egyre jobb benyomásokat szerzek róla. Igaz, itt, ebben a szerepében eltudtam volna képzelni, ha erőteljesebb, hősiesebb hangon énekelte volna az első felvonásbeli, a tenoristák számára egyébként is igen nagy technikai követelményeket támasztó áriát, a hangját a magasságokban kissé erőtlennek éreztem, de így is rokonszenves, megnyerő alakítást kaptunk tőle.
Ott van az ördögi rontásnak mintát adó, a mindenre elszánt gonosz kísértő alakjában Gáspár figurája. Kovács Istvánt, akit még nem láttam romantikus operában énekelni, és inkább a barokk darabok basszus szólamai által, vagy éppen Mozart-művekből és főleg oratóriumokból ismertem eddig, ebben az operában t újszerű oldaláról ismerhettem meg. Amellett, hogy remekült énekelt – nagyon tetszett az első felvonásban a bordala és a zárójelenetben, valamint a további duettekben is jól helytállt – az átkötő prózai dialógusokat is jól abszolválta (és ez igaz, a többi énekes kollégára is).
Ugyancsak tetszett az ábrándozó Agáta második felvonásbeli nagy áriája Wittinger Gertrud tolmácsolásában, igen szépen sikerült. A III. felvonásban van egy nagyon szép kavatina is, amelyet a rádióban Moldován Stefániától hallottam egyszer elbűvölően, Wittingert hallva, felidéződtek ezek az emlékezetes pillanatok. Korábban őt sohasem hallottam, nem ismertem őt. Mostantól megjegyzem nevét, énekhangjával levett a lábamról. Még sokra viheti…
Az összes énekes szereplő közül rám a legnagyobb hatást Csereklyei Andrea tette, aki fiatal rokon lány, Annuskaként napsugárból sző vigaszt a sötét aggodalmaktól levert Agáta számára. Mára II. felvonás kettősében Agátával, de különösen az azt követő önálló áriájával és nem beszélve az utolsó felvonás vidám népdalszerű énekével, teljesen elbűvölt. Hangja friss, csengő, a magasságokkal, koloratúrákkal fölényesen megbirkózott, e mellett, kitűnő színészi játékot produkált, szerintem a férfikórus mellett az est legnagyobb és megérdemelt sikerét aratta a fiatal művésznő. Rá is oda kell figyelnem a jövőben!
A kisebb szerepek egyikében, Gábor Gézát, a nemrégen itt járt szegedi társulat hozta A végzet hatalma gvárdiánja után (Kóbor Tamással együtt), örömmel láttam viszont, ezúttal Kuno hercegi fővadász megszemélyesítőjeként. Rövid jeleneteivel (az I. és a III. felvonásokban) hitelesen hozta a lánya, az esküvőjére készülő szerelmes és izgatott Agáta iránt érzett apai szeretetét és a leendő veje, Max iránt táplált – a kötelességeire is figyelmeztető - érzés-és gondolatvilágát, a - még az opera végén bekövetkező tragédia feloldása után - kifejezett megbecsülését. Robusztus egyénisége és nagyszerű basszusa szerencsésen ötvöződött e szerepében. S legvégül meg kell még említenem a pici szerepeiben a remetét éneklő Gábor Gézát, akit a rendező az opera fináléjában olyan módon állít elénk, mint a már említett Végzet hatalmában a Gvárdiánnál látunk. De hasonlíthatnám akár Sarastró vagy Lőrinc barát figurákhoz is. Mély, olyan szlávos basszusa van, de ahhoz, hogy magvasabb véleményt tudjak alkotni hangjáról, hangszínéről még többször meg kellene hallgatnom őt más nagyobb szerepekben is. Molnár Erik, Böröcz László alakításai tettek még hozzá színeket, hangulatokat, jellemeket A bűvös vadász romantikájához. Samiel, a fekete vadász egy néma szerep. Itt a rendező ügyes ötlettel úgy vette a figurát, mint aki folyton a színen van, aki árnyékkén kíséri Gáspárt, Maxot, s csak akkor válik láthatóvá számukra, amikor a dramaturgia szerint egyébként is az ő dialógusa következne. Végig pantomimot játszik, művel. Érdekes ötlete volt ez a rendezőnek Silló Sándornak.
Nagyon szép opera A bűvös vadész, jó volt látni és hallani. Jó lenne, ha valamely operaházban is gyökeret verne. Ferencsik János vágyálma volt, hogy a Parsifal mellett ezt az operát is felújítsa, betanítsa a Magyar Állami Operaházban. Az első terve sikerült, de a másik már sajnos nem adatott meg neki. Az utána következő vezetések koncepciójába úgy látszik azóta sem fér bele ez a mű. Kár. Lehet, hogy kedden újra megnézem. Én nem tudtam betelni vele.
Auris társulattal pedig viszontlátásra június 22-én, a Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon , ahol a bel canto jegyében Rossini Ory grófját mutatják be.
Opernglas, avagy operai távcső... • 83582005-05-10 09:54:57
fotogaléria
Opernglas, avagy operai távcső... • 83602005-05-10 10:09:07
Köszönöm a szerkesztőknek, hogy a mai ajánlatban A bűvös vadászban fellépő női kar nevesítve lett: Budapesti Akadémiai Kórustársaság nőikara, és ezáltal kisegítik azokat, akik csak a műsorfüzetre hagyatkozva nem találják ezt a fontos információt. ú
Megismétlem: az általam látott pénteki bemutatón a Nőikar igencsak kitett magáért!
Opernglas, avagy operai távcső... • 83612005-05-10 10:11:18
Ne is hidd, mennyi vért izzadtam érte, mire eddig eljutottam...
Opernglas, avagy operai távcső... • 83672005-05-10 13:48:54
Eddig Te is eljutottál:

[url]http://www.deutscheoperberlin.de/home/index.html

Most tegyél utána egy pontosvesszőt,
Utána írd mellé, mondjuk, hogy: fotogaléria (de bármit a helyére írhatsz)
Majd jön [/url]
(Itt vigyázni kell, mert az url előtt van még az / )
És kész.
Az új üzenet beírása után jöhet a Mehet

Próbáld meg mégegyszer, szerintem most menni fog.


Megén, szerintem, Te is próbálkozz újra. Annyit kell tudni, hogy bármely honlapon is vagy, és ott rákattintgatva bementél a részletekbe, fent mindig ki van írva az elérési útvonala. Ezt az egészet kell bemásolni az első lépcsőben a szögletes zárójeles url után, majd jön a pontosvessző, és úgy tovább, ahogy leírtam.
Ha nem egyből a Momusba írtad, hanem mondjuk egy word dokumentumba, akkor onnan az egészet bemásolod a Fórumba, s utána kattints, a Mehet- re.
Opernglas, avagy operai távcső... • 84602005-05-14 22:04:45
Május 27. 21:15
M2 Kisvárosi Lady Macbeth - a bemutató előadás közvetítése az Operaházból felvételről(170 perc)

Május 28. 19:00
Bartók Rádió Gyöngyösi Levente: A gólyakalifa - élő kapcsolás a MÁO-ba,a bemutató előadás közvetítése.
 
Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:30 : Budapest
Kossuth tér

Ewald Rézfúvós Kvintett
17:00 : Bozsok
Sibrik kastély

A résztvevõk koncertje II.

19:00 : Veszprém
Jezsuita templom

Szászvárosi Sándor (viola da gamba), Nagy Csaba (lant)

20:00 : Keszthely
Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplom

Keller Qurtet
Érdi Tamás (zongora)

20:00 : Bozsok
Sibrik kastély

Matuz István (fuvola)
Lábfej (Studium 2)
Sakura, sakura (Studium 3)
Fújjátok, fújjátok (Studium 4)
Dies irae (Studium 5)
Fejetlenen (Studium 6)
Multi appassionato
Három fuvoladarab
Három fuvoladarab zongorára
Gregorian
Sakuhacsi improvizáció

21:00 : Balatonalmádi
Szent Erzsébet Liget

Corridor Quartet
A mai nap
született:
1927 • Michael Gielen, karmester