vissza a cimoldalra
2015-05-24
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Rovataink
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (52597)
Milyen zenét hallgatsz most? (24136)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (2827)
Momus társalgó (5683)
Társművészetek (972)
Kedvenc előadók (2714)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (1972)
Kedvenc felvételek (139)
Kedvenc művek (107)

Olvasói levelek (10664)
A csapos közbeszól (93)

Élő közvetítések (4525)
Szkrjabin (203)
Balett-, és Táncművészet (4516)
Pantheon (1489)
Franz Schmidt (77)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (5479)
Házy Erzsébet művészete és pályája (3229)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (1133)
Momus-játék (4840)
Jonas Kaufmann (1135)
Operett, mint színpadi műfaj (2459)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (780)
Wagner (2531)
Palcsó Sándor (128)
A nap képe (1617)
Opernglas, avagy operai távcső... (18575)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: Búbánat
Leírás:
Honlap:
   


Búbánat (17914 hozzászólás)
Operett, mint színpadi műfaj • 3002006-02-14 10:46:56
Egyébként ez a Tavaszhoz hasonlóan (amit ugyancsak nemrégen adta ki a CPO) ez is egy rövidebb lélegzetű operett. Dialógusok nélkül 60 percnél kevesebb idő hosszúságú. Gyorsan végezni lehet vele. De a „belseje” tömény szépség…
Operett, mint színpadi műfaj • 3012006-02-14 10:47:26
Melyik évben volt ez a tours-i fesztiválra meghívásos turné? Volt egy időszak, amikor a Pesti Műsor több éven át rendszeresen beszámolt az Operettszínház társulatának nyugat-európai országokban évi rendszerességgel visszatérő (elsősorban a német nyelvterületen) tett turnéjáról, a sikerekről, díjakról, érdekességekről. Aztán abbamaradt ez a sorozat. Sajnáltam. Nem emlékszem, hogy erről a Szvjatoszlav Richter által kezdeményezett invitálásról olvastam volna. Valószínűleg elkerülte a figyelmem. Így ezer köszönet ezért az értékes információért!
Operett, mint színpadi műfaj • 3022006-02-14 10:48:48
Idén novemberben lesz öt éve, hogy a Debreceni Csokonai Színház Budapesten a Millenáris Teátrumban bemutatta a Cigányszerelem eredeti változatát. Ezt a Moravetz Levente által rendezett produkciót a TV is közvetítette. Már nem emlékszem rá, hogy Kaposi Gergely vagy Somos Csaba vezényelt-e. Azt tudom, hogy azon az előadáson több neves budapesti művész is fellépett vendégként a produkcióban: Gárday Gábor, Molnár Marica, Jankovics József, Vadász Zsolt, Kállay Bori voltak a főszereplők. Nagy sikerük volt. Sok év telt el azóta, hogy utoljára láttam Lehár nagyszerű operettjét a Budapesti Operettszínházban, így ez a vendégjáték akkor igen felvillanyozott.

De ha már ennyire leragadtam, leragadtunk a Cigányszerelemnél, illő, hogy utaljak a „mesére” is. Tehát egész röviden:
Az erdélyi Kárpátokban, a Cserna folyó partján érdekes népszokás él. A leánynak az eljegyzési csók előtt késő este innia kell a Cserna folyó vizéből, és akkor megálmodja jövőjét. Ez a mese magva.
Dragutin, a gazdag földbirtokos - ahogy ezen a vidéken hívják, bojár - Zórika nevű szépséges fiatal leányát Jonel Boleszku bojárhoz akarja férjhez adni. Zórika azonban Józsit, a cigánylegényt szereti. Józsiért rajonganak a nők. Kőrösházy Ilona, a szép magyar özvegy is hozzá akar menni feleségül.
Zórika Jonelnek reggelre ígéri a mátkacsókot, előbb iszik a Cserna vizéből, és megálmodja sorsát...
Operett, mint színpadi műfaj • 3032006-02-14 11:08:48
Igen, ezt én is így gondolom. Utána néztem a Garabonciás keletkezés történetének. Dalos László egy cikkében beszámolt az előzményekről.
„Sikereimet nem a sajátomnak könyvelem el, hanem nemzetemnek.”; Lehár Ferenc mondotta ezt egy interjúban, Budapesten, 1941 végén, amikor már magával hozta – hogy Márkus Lászlónak, az Operaház igazgatójának átadja – új dalműve partitúráját. Az új mű, amelyről 1942-be többször is nyilatkozik – a Garabonciás diák címet kapja. Szövegírója Innocent Vincze Ernő A mű háttere: az 1848-as szabadságharc… Mi ez, ha nem nyílt hitvallás?! A Garabonciás, amelynek egy negyede a Cigányszerelem dallamait használja fel, háromnegyede csupa-csupa új Lehár-dallam., 1943. február 20-án került az Operaház közönsége elé. A kor nagyjai énekeltek és játszottak benne, mint Udvardy Tibor, Orosz Júlia és Osváth Júlia és mások. Nádasdy Kálmán rendezte a művet. A premieren és még egy előadáson maga Lehár dirigált, azonban utána rosszul lett és visszautazott Bécsbe, majd további gyógykezeltetésre Bad Ischlbe. Egyébként a korabeli filmhíradó is felvette sok szép részletét. Szerencsére a TV archívumában meg van a kópia, illetve a kazetta, így sikerült nekem egyszer videóra vennem. Abból megítélve, amit láttam, tényleg fantasztikus előadás-sorozat lehetett az Operában. Káprázatos díszletek és jelmezek, és még a karcos képkockák és a sercegő hangok által is átjött a lényeg: a lelkesedés, a tűz, a szerző zsenialitása.
Lehár a premier küszöbén ezeket írta a Magyar Színpad nevű műsorújság hasábjain: „ Szeretném, ha Józsi diák alakjával emléket sikerült volna állítanom azoknak a lelkes muzsikus garabonciásoknak, akik dalukkal, költő lelkükkel mindig szolgálatában álltak a nagy eszményeknek; akik kóbor bujdosásukban, lemondó, küzdelmes vándorlásukban mindig a legszentebbet szolgálták: hazájukat, nemzetüket, népük gondolatait. Szívemhez nőtt dalművem többi szereplője is, de Józsi diák alakjában és egy magyar költő verseire írt új dalaimban akartam elmondani, amit belülről mindig éreztem és érzek: MAGYAR VAGYOK”.

Egy másik interjúban – Gách Mariannak a Film Színház Muzsikában – így vallott: „Arra törekedtem, hogy melódiáimmal egy boldogabb világba vigyem az embereket…”
Operett, mint színpadi műfaj • 3052006-02-14 12:12:53
Több részletről van szó,de egyik sem teljes, pár percnyi az egész, közbe szúrt schnittekkel, riportokkal. Ha jól emlékszem, három számból látható ízelítő, a kamera Lehárt is mutatja az Operaház zenekari árkában, amint az előadáson vezényli a zenekart... Nem tudhatjuk, hogy a TV archívuma erről a jelentős eseményről még mit és mennyit bírtokol... A TV-ben egy Lehár-összeállításban ennyi került vetítésre, de ebből is átjön, átsugárzik, hogy milyen pompázatos kiállítású előadás volt és milyen nagyszerű hangulat uralkodott az Operában: fenn a színpadon, a zenekari árokban és lent a nézőtéren egyaránt.
Operett, mint színpadi műfaj • 3072006-02-15 12:16:03
Sok élvezetet kívánok hozzá! Azt tudtad, hogy Callas egyik első színpadi szerepe Athénban éppen a Boccaccio Fiamettája volt? Azt is említettem korábban, hogy a mi Székely Mihályunk is benne volt egy Boccaccio produkcióban. Szóval ezek az óriások pályájuk kezdeti vagy későbbi szakaszában nem fanyalogtak, ha egy klasszikus operettben kaptak feladatot - vállalták azt, sőt lubickoltak benne. Bár nem tudom elképzelni, hogy Callas a negyvenes évek elején, amikor a fáma szerint csúnyácska külalakkal (kövér és szemüveges volt), miként birkózott meg a szende vagy éppen csalfa reneszánsz nőalakkal. Székelyről inkább el tudom képzelni, miként énekelhette esetleg a Hordó-dalt.

A Boccaccionak is sok lemezfelvétele van, videón is kihozták. Én legjobban a Rádió Dalszínház produkcióját szeretem, amelyet olyan kvalitások fémjeleznek, mint Ilosfalvy Róbert, László Margit, Ágai Karola, Sándor Judit, Palánkay Klára, Réti József, Maleczky Oszkár, Bende Zsolt, Kishegyi Árpád, Várhelyi Endre, Külkey László, a felvételen a MR Énekkarát és Zenekarát Erdélyi Miklós vezényelte. Szóval valóságos sztárparádé, a hatvanas évek operaénekeseinek színe-java felvonult. Érdekesség, hogy a Hordó-dalt itt Külkey László (tenor) énekli, míg az eredeti német nyelvű felvételeken általában bariton (pl. Hermann Prey) szólaltatja meg. Kíváncsi vagyok, hogy a Te lemezeden ezt a szerepet ki énekli.
Később a rádióban elkészült egy újabb változat is, melyen Molnár András, Melis György és Kincses Veronika énekel… De ez számomra nem eléggé „klasszikus”, inkább csak utánérzés.

Aztán ismeretes, hogy a TV Zenés Színháza is felvette, régen, valamelyik csatornán látható volt. Nem szerettem, mert az énekhangokra (Rozsos István, Palcsó Sándor, Zempléni Mária, Csányi János) tátogtak a prózai színészek. Viszont meg van „gyári” videokazettán a Fővárosi Operettszínház ötvenes évekbeli legendás Boccaccioja, amelyen a kor üdvöskéi tűnnek fel: Petress Zsuzsa, Zentai Anna, Honthy Hanna, Latabár Kálmán, Kiss Ilona és sokan mások
S bár fekete-fehér és itt-ott serceg a kép meg a hang, de hű képet kapunk az akkor idők operett művészeinek tehetségéről, továbbá jó látni, hogy nem üres a színpad, hanem szépen beépített a tér: a mutatós, jól funkcionáló díszletekre és a dekoratív jelmezekre nem sajnálták a pénzt. És nem tették idézőjelbe a cselekményt sem, mint ahogy az manapság bevált gyakorlat. Mert tudták, hogy a klasszikus operett zenéje és szövege azt nem viselné el. Vagy ha mégis, ám mi nézők nem.
Operett, mint színpadi műfaj • 3102006-02-15 21:31:21
Felteszek Neked egy találós kérdést. A Boccaccióban fogsz hallani egy "olasz kettőst" - tehát Boccaccio és Fiametta duettjét olasz nyelven (Az általam favorizált rádiófelvételen Ilosfalvy Róbert és László Margit briliánsan oldja ezt meg.)
Ennek mintájára említs nekem még egy operettet, amelynek egyik kettősében
szintén az eredetitől eltérő nyelven - jelen esetben angolul - énekel az alt és a tenor! Ez így része a librettónak. A zeneszerző pedig kifogyhatatlan humorban,érzelmekben, ötletekben és invencióban. Segítségül: nem kell messze távolodnod Franz von Suppétól.
Operett, mint színpadi műfaj • 3122006-02-16 11:13:58
Akkor elárulom a megfejtést. A Boccaccio szerzőjének, tehát Suppénak egy másik nevezetes operettjéről van szó: A pajkos diákok. Ez az egyfelvonásos pompás, humorral teli darab kifogyhatatlan a zenei ötletekben, sziporkáznak benne a kortárs „francia” operett-császáréhoz, Offenbach műveinek színvonalához mérhető zenei megoldások, a csipkelődő poénok. Arról szól a darab, hogy van egy szerelmespár, akik nem lehetnek egymáséi, mert a fiú gyámja a vén gazdag zsugori uzsorás Geier a markában tartja adóslevéllel a fiút, neki nincs pénze azt kiváltani. És addig ugye nem házasodhat össze szíve választottjával (Bartha Alfonz és Erdész Zsuzsa szép érzelmes dalokat és duetteket énekelnek a Rádió Dalszínházának felvételén.) Geiert Várhelyi Endre énekli szenzációsan, a kupléja, melyben az aranyt számolgatja és rakosgatja egyik zsákocskákból a másikba, fergeteges. A diák barátai megsajnálják a fiatal párt, nem nézik tétlenül szótlan panaszaikat vagy éppen szótlan fájdalmukat. Nem tűrik, hogy a galád uzsorás kisemmizze barátjukat. Vezérük három„pajkos diák”, két fiú és egy lány (Bende Zsolt, Palcsó Sándor és Szirmay Márta), akik tehát a maguk módján megleckéztetik Geiert: különböző csínyeket eszelnek ki, amivel folyamatosan zaklatják a mit sem sejtő öreget. Persze ebbe beavatják a szerelmes ifjakat is. Bordal és Frincke belépője (Szirmay Márta és a MR énekkara). A szép közzene után a következő jelenet színhelye Geier háza, a szobában ott üldögél a diák és gyámja. Nem mesélem el a történetet, lényeg, hogy különböző praktikákkal (álöltözet, egy olasz festő, két külföldi angol műértő kopogtat be az este) alaposan becsapják az öreget. Ekkor halljuk az” olasz áriát” (Bende Zsolt – tehát nem csak a Boccaccióban énekelnek olaszul) majd az „angol-kettőst” (Szirmay Márta és Palcsó Sándor). És a legvégén még egy tréfa, amivel halálra rémítik a babonás gyámot: éjszaka van, fehér kísérteties leplekbe öltözve a teljes diáksereg körbe veszi a házat és fáklyákkal a kezükben körbetáncolják és többször fenyegetően bezörgetnek a szoba ablakán, miközben latin nyelven! énekli az énekkar a jól ismert dallamot és szöveget: Gaudeamus igitur, Juvenes dum sumus, Post jucundum juventutem, Nos habebit humus … A végén az öreg beadja a derekát, mire mindenki leleplezi magát Geier nagy bosszúságára, de nincs mit tenni, a kicsikart adóslevél már az ifjak kezében van. És szép fináléval zárul az operett. Nagyszerű ez a rádiófelvétel, amelyen a MR Énekkarát és Zenekarát Breitner Tamás vezényli. Ajánlom figyelmedbe.
Operett, mint színpadi műfaj • 3132006-02-16 11:16:04
panaszaikat "szótlan" nélkül értendő.
Operett, mint színpadi műfaj • 3142006-02-16 11:31:01
Még egy kicsit Suppénál maradva, elterjedt róla, hogy talán a nagy olasz zeneszerző, Donizetti rokona. De ez téves. Az igazság az, hogy a dalmát születésű, de belga származású fiatal karmester-muzsikusra felfigyelt Donizetti, ki 1842-ben éppen Bécsben tartózkodott, mert ott volt a Linda di Chamounix operájának ősbemutatója. Maga Suppé vezényelte művét, ami olyan jól sikerült, hogy a karmestert barátságába fogadta. Megismerkedett az ifjú – 23 éves volt ekkor – első kompozícióival, és elismerte képességeit, és felvállalta, hogy tanítványává fogadja. Egyes történészi kutatások szerint magával vitte Milánóba is. Az bizonyos, hogy abban az időben Suppé sok operát vezényelt, köztük más Donizetti műveket is, mint pl. a Szerelmi bájitalt. Talán innen eredeztethető ez a téves következtetés, a rokoni szálakat kereső találgatások.
Operett, mint színpadi műfaj • 3152006-02-16 11:41:25
Igen, ezt A víg özvegyet már én is felfedeztem. Nem tudom fogni a 3SAT-ot, de egyik ismerősömet megkérem, hogy vegye fel. Nagyon kíváncsi vagyok erre a szabadtéri produkcióra. Ha tetszik, akkor megtartom a felvételt.
Operett, mint színpadi műfaj • 3172006-02-17 08:53:53
Persze, a Hawai rózsájából.
Operett, mint színpadi műfaj • 3232006-02-21 11:53:39
Íme, az én változatom. Igaz,Nálad jobban én sem tudtam volna így összefoglalni a cselekményt.
Itt van egy jóval részletesebb tartalom ismertetés:

1. felvonás:

1815-ben vagyunk, a bécsi kongresszus évében. A magas beosztású politikusok és a mágnások romantikus cselekkel töltik estéiket, különösen Zedlau gróf, egy követ, akinek két hölggyel van viszonya: Franzi balerina az állandó barátnője, akinek egy villát vett; Pepi pedig egy vonzó modell, aki inasának, Jozefnek a mennyasszonya. Zedlau felesége, Gabrielle, aki unalmas fráternek tartja, visszaköltözött az apjához. Jozef eljön, hogy a gazdáját keresse a villában, de csak a gyanakvó Franzit találja, aki ugyancsak azt szeretné tudni, hol a gróf. Az apja, Herr Kegler is vele akarna találkozni. Megérkezik a gróf. Sikerül meggyőznie Franzit, hogy hűséges, de amikor a barátnője elmegy, ő Pepinek szóló levelet diktál. Jozef, aki lejegyzi a szöveget, csodálkozik a meggyőző fordulatokért és nem sejti, hogy a levél a menyasszonyának szól. Amikor Zedlau elmegy, megjön Pepi. Egy ruhát hoz Franzinak, és Jozeffal örülnek, hogy együtt töltik majd az estét. A ruha nem jó Franzinak, aki megkéri Pepit, hogy előtáncosként helyettesítse aznap este. Az öreg miniszterelnök. Ypsheim-Gindelbach érkezik, s mivel Franzit Gabrielének hiszi, elmondja neki, hogy Zedlaunak viszonya van egy táncosnővel. Ezt meghallja Herr Kegler. A zűrzavar akkor válik teljessé, amikor Gabriele is megérkezik, és a miniszterelnök azt hiszi, hogy ő meg Franzi. Hogy elkerülje a botrányt Zedlau megkéri a miniszterelnököt, hogy Gabrielét mint a feleségét mutassa be.

2. felvonás:

Egy diplomáciai bálon Gabrielének nagyon gyanúsak az események, de titkon örül, hogy Zedlau nem is olyan unalmas fickó, mint amilyennek ő hitte. Franzi bosszankodik, mert azt hiszi, Zedlau és felesége még közeli kapcsolatban vannak egymással. Zedlau örül, hogy Pepi is jelen van; mivel a lány összeveszett Jozeffal, beleegyezik egy találkába Zedlauval. Amikor Pepi vezeti a balettot, Gabriele meg van győződve arról, hogy ő Franzi. Zedlau, akinek Pepivel van találkozója, aznap este se Franzit, se Gabrielét nem akarja elvinni sehová, ezért Gabriele a miniszterelnökkel randevúzik, aki még mindig Franzinak gondolja, és akként mutatja be Franzinak, akit Gabrielének képzel.

3. felvonás:

Egy hietzingi kaszinóban, ahol sramlizene szól, a három pár mindegyike csendes helyet keres, ahol kettesben lehetnek. A miniszterelnök Gabrielével van, és az a vágya, hogy meglepetést okozzon Zedlaunak; Jozef Franzival jött, és ugyanez a célja. Zedlau pedig Pepit hozza. Jozef lojális: figyelmeztetni akarja Zedlaut, hogy ott van a felesége, és rettenetes haragra gerjed, amikor menyasszonyát az urával találja. Gabriele és Franzi is csatlakoznak a Pepit szidalmazó vőlegényhez. Szerencsére a vidám zene valamennyiüket jó kedvre deríti, és végül mind a helyzet komikus oldalát tekintik. Zedlau rájön, hogy még mindig vonzódik Gabrieléhoz, Jozef megbocsát Pepinek, az öreg miniszterelnök meg zavarodott, mint mindig. Megállapítják, hogy mindennek az oka a „bécsi vér”, a bor.
Operett, mint színpadi műfaj • 3242006-02-21 11:54:08
J. Strauss 1899-ben kapott megbízást, hogy írja meg ezt az operettet, de már nem volt hozzá elég ereje. Segített azonban a zenei anyag üsszeválogatásában: egykor népszerű, de már elfeledett műveiből választott részleteket. A főtéma az 1873-ban írt Wiener Blut keringő lett. A partitúrát ifj. Adolf Müller (maga is zeneszerző, a Theater Wien zeneigazgatója) állította össze, aki Léon és Stein librettistákkal működött együtt. A művet négy hónappal Struss halála után kezdték játszani – megbukott. Müller színháza csődbe jutott, ő maga pisztollyal főbe lőtte magát. 1901-ben állították ismét színpadra, de csak 1905-től aratott sikert, s népszerűsége azóta vetekszik a szerző legjobb – eredeti – operettjeinek kedveltségével.
Ismert részlete például: az 1. felvonásból Pepi és Jozef kettőse („Drausst in Hietzig”), a 2. felvonásból „Das Wiener Blut (keringő – Gabriele).
Operett, mint színpadi műfaj • 3272006-02-21 22:20:35
Éppen azért (is) mert nem eredeti alkotás, igazán sohasem voltam annyira oda érte, mint pl. a Cigánybáróért. Mindenesetre, a Strauss-motívunok a helyén vannak, a hangszerelés is "Strauss"-os, az énekelnivalók benne helyenként igényesek. Összességében élvezhető, hallgatható, felüdít, mint a többi "igazi" J. Strauss-alkotás. Én továbbra is maradok a magyar felvételeknél, így a Rádió Dalszínháza által elkészített változatnál, amelyet olyan nagynevű művészeink jegyeznek, mint Radnai György, Melis György, Fülöp Attila, Kincses Veronika, Kalmár Magda, Lehoczky Éva...
Operett, mint színpadi műfaj • 3292006-03-06 15:34:29
Veled örülök a jóknak.

Tegnap végre lehallgattam az 1942-ben felvett Pacsirtát. A bécsi felvételen maga Lehár vezényel. (Még a Paganinit, a Szép a világot és a Giudittát vettem meg a csomagban.) Mit mondjak? Nekem a német nyelven előadott dalok semmit nem mondanak. Szöveg értése nélkül itt a zene - operettről lévén szó - kevés. Még akkor is, ha Lehár ez. Ezen csak az tud segíteni, ha hozzá kapom a képet, a látványt. Pl. egy élő előadás felvétele videóról vagy DVD -lemezről ilyen lehet. Nem kell a dalok szövegét értenem, elegendő a cselekmény és a zene egységére összpontosítom, s már követhető is a „mese”. Igaz, a magyar versfordítások általában jól sikerültek; mégis más, ha az anyanyelvünkön szólalnak meg az operettek jól vagy kevésbé ismert melódiái, illetve az énekes részek. Ebben talán az is közrejátszik, hogy gyerekkorban berögzülnek a hallott szövegek a zenével együtt, így aki később más nyelven hallja, már nem jön vissza ugyanaz az élmény.
Sikerült ismerősömmel felvetetni videóra 3SAT-ról a múlt szombaton sugárzott A víg özvegyet. Már átadta nekem, lehallgattam, és úgy határoztam, megtartom a kazettát. Mörbischben 2005-ben játszott Vig özvegy felvétele zeneileg is remekül sikerült, és képileg olyannyira látványos az egész, profi a megvalósítás, hogy szerintem messze megelőzi a DVD-n és videón birtokomban levő San Francisco-i, sydney-i, párizsi és budapesti produkciókat. Kitűnőek az énekesek, remekül szól a kórus és a zenekar. Egyszóval, alig találtam szavakat nézése és hallgatása közben. Te ismered? A Schnellengerrel felvett lemezt még várom…
Operett, mint színpadi műfaj • 3322006-03-07 11:59:09
Megértelek én is Téged. Viszont számomra az operettet én nem operai mércével mérem. Mégha egyes művek (Offenbach, Suppé, Millöcker, J. Strauss, Sullivan és Lehár) operai igényűek a zenei szövetüket és dallaminvenciójúkat tekintve. Operában a zene és a szöveg egysége létfontosságú, bár különbséget teszek a singspiel, a recitativókkal teli opera, a „hagyományos” opera és a teljesen átkomponált zenedrámák között a tekintetben is, hogy víg vagy komoly dalművekről van-e szó. Az operettnél mind ez kevésbé lényeges. Nekem a zene és az ének az elsődleges, a szöveg csak akkor számít, ha a jól ismert magyar verseket, librettót hallgatom – teljesen függetlenül, hogy az eredeti szöveghez és szövegkönyvhöz mennyire hű vagy sem; sok esetben egy felvételt hallgatva, ha két zeneszám között dialógus jön, egyből átugrom és a korongon a következő trackra megyek előre. A másik: nekem eleve unszimpatikus a német nyelv. Hideg, idegen, nehézkes – közelebb áll hozzá az énekbeszéd. Akkor már inkább francia és angol szöveg legyen. (Kár, hogy az olasz nyelvterületen nem született maradandó operett!) A másik: én nagyon sokat jártam itthon operettszínházba, ahol természetesen magyarul játsszák a népszerű darabokat. Erre ráerősített a rádió is. Mivel ezen keresztül nőttem fel, adva volt, hogy a Rádió Dalszínháza sorozatban készült klasszikus és nem klasszikus operettjeit, daljátékait a rádió készüléken hallgassam, és szívjam magamba a zenét a hozzáírt versekkel, rímekkel, refrénekkel együtt: számomra itt ebben a műfajban ez jelentette a zene és a szöveg egységét. És hol volt még akkor a CD, a videó, a DVD, a külföldi TV-adók vétele, volt még a gramofonlemezek és eleinte az audió kazetták csekély választéka! Aki manapság felnőtt korában találkozik a műfajjal, megértem, hogy lehetőségei folytán inkább az eredeti nyelvű felvételekre vadászik, azokat hallgatja. Számukra háttérbe szorul a magyar szöveg. Én azt mondom és tartom, hogy sajnos… Nagyszerű magyar fordítások születtek: Martos Ferenc, Mérei Adolf, Gábor Andor, Harsányi Zsolt, Kulinyi Ernő, Szilágyi László, Szenes Andor, Kristóf Károly, Romhányi József, Fischer Sándor, Dalos László, Blum Tamás, Innocent Vincze Ernő, Szabó Miklós, Oberfrank Géza, G. Dénes György stb, Nemrég a Pacsirta német nyelvű változatát hallgattam meg. Azért fogalmazok így, mert ez az operett eredetileg is magyar nyelvre íródott, de aztán németre fordították, s ezen a nyelven hódít a lemezpiacon. Pedig, ha manapság az a trend, hogy mindent eredeti nyelven, akkor, bizony a Pacsirtát csak magyarul szabadna játszani, énekelni – pontosabban lemez- vagy rádiófelvételt készíteni belőle a külföldi nyelvterületen, illetve forgalomba hozni a hazai és nemzetköz piacokon.
Nem azt mondom, hogy soha nem hallgatom Offenbacht, Hervét, Planquette-et franciául, J. Strausst, Zellert, Fallt, Lehárt, Kálmánt németül, Sullivant, Jonest angolul, de a pompás zenék mellé egyből az általam jól ismert magyar szöveget párosítom. Teljes és tökéletes az élvezetem.
Operett, mint színpadi műfaj • 3352006-03-07 12:39:20
Említettem, hogy a szöveg nekem mellékes. Azt nem mondtam, hogy a tartalom, a cselekmény ismerete mellékes. Hiszen a zeneszerző librettóra és versekre írja a zenét, ha nincs téma, hozzá sem kezd a műhöz, vagy maga írja meg a szöveget: ez minden színpadra írt zenés műfajra igaz. Tehát, elhiheted nekem, hogy amikor operettet hallgatom, betéve tudom a szituációt, a történetet, a dialógusokat: nem szó szerint, hanem slágvortokban. Ez éppen elég ahhoz, hogy mindennel tisztában legyek, és a magyar átdolgozók többsége ügyel arra, hogy a vers, a rím tükrözze az eredeti szövegkönyvben szereplő fordulatokat, mind azt, ami pajkos, játékos, vagy komoly érzelmekre ható és szívhez szóló. Tehát nem ilyen értelemben nagyon jól ismerem a műfajt, a szerzőt és művét, a magyar fordítást, amelyet ha módomban áll, egybevetem az eredetivel, és mindig csak azt szűröm le, hogy mily’ szerencse, hogy magyar vagyok és magyarul beszélek, magyarul gondolkozom. Aztán a szöveget idővel elfelejti az ember, legalábbis nálam, de a zene, a hangjegyek, a mennyei harmóniák belém vannak kódolva. Ha álmomból felébresztenek is eltudom bármelyik számot dúdolni vagy fütyülni esetleg lalalázni. Ennyit a szövegről…
Operett, mint színpadi műfaj • 3372006-03-07 13:10:36
Egész más a helyzet, ha olyan operettel találkozom, amit még sosem hallottam. Akad ilyen is. És persze, nincs magyar fordítása sem, a rádió sem "magyarította". Ilyen pl. Offenbach három, nemrég CD-is is hozzáférhető operettje, a Coscoletto, a Robinson Cruzoe és Colombos Christofore vagy a nemrég a rádióban sugárzott Sullivan-összkiadás némely ritkasága is. Ilyenkor marad a CD-kísérőfüzet és egyéb idegennyelvű tanulmány, szerencsés esetben a csatolt egy-két-három nyelvű libretto és a hozzá olvasás. Ugyanabban a helyzetben vagyok,mint Te. Ismerkedem a zenével és szöveggel. Mindkettő idegen. Mível számomra "szűz" darabok, s nincs reményem magyar fordításukra, így marad elsősorban a zenére való odafigyelés és az idegen nyelv tanulása...
Operett, mint színpadi műfaj • 3392006-03-07 16:03:11
Én sem hallottam róla, biztosan kint élő magyar művésznő. Egyébként ezt a Banditákat, pontosabban részleteit ismerem a rádióból. Offenbachtól ez az egyik kedvenc operettem, ez is három változatban van meg - videón. Egy lyoni, egy genfi és egy budapesti előadás felvételei. Az előbbi kettő francia nyelven. Van összehasonlítási alapom. Az ötvenes években rögzített hazai verzióból nagyon sok zenei betét hiányzik, ezért jelen esetben a teljesebb külföldi - eredeti - verziókat favorizálom.
Operett, mint színpadi műfaj • 3422006-03-08 14:17:18
Németh Marika tényleg legendás primadonna volt. Sok felvételét ismerem a rádióból, TV-ből. Nekem az egyik kedvencem volt. A Verklit nem hallgatom, túl korán megy adásba a műsor. Hasonló gondom van a Petőfi rádió szerda, 16 órai kezdéssel jelentkező operett-összeállításaival, akkorra még nem vagyok otthon. Németh Marika elsősorban Huszka (Bob herceg, Gül baba, Lili bárónő), Kálmán (Csárdáskirálynő, Marica grófnő, Cirkuszhercegnő), Lehár (Tavasz), Jacobi (Leányvásár, Sybill), Hervé (Nebáncsvirág), Offenbach (A gerolsteini nagyhercegnő), Lecocq (Angot asszony lánya), Fall (Elvált asszony) műveiben aratta a legnagyobb sikereket színpadon és a rádió mikrofonja előtt. Mint primadonna, Petress Zsuzsa mellett ő volt az Operettszínház legtöbbet foglalkoztatott művésze, a rádiófelvételeken pedig a kor legnagyobb operaénekeseivel (Udvardy Tibor, Simándy József, Réti József, Ilosfalvy Róbert, Szabó Miklós, Korondy György, Melis György, Radnay György, Bende Zsolt, Házy Erzsébet, Andor Éva, László Margit stb.) szerepelt együtt. A Hungarotonnál is sok operettfelvételt készítettek vele. És nagyon kedves szerepet alakított egész fiatalon, szinte még pályakezdőként (Mészáros Ági, Gábor Miklós, Sárdy János, Latabár Kálmán oldalán) a Mágnás Miska c. 1948-ben bemutatott mozifilmben, mely Szirmay Albert operettjének filmes feldolgozása volt. De énekelt ő Mozartot is…. Idén februárban volt tíz éve, hogy eltávozott közülünk.
Operett, mint színpadi műfaj • 3432006-03-08 14:21:04
Nagyszerű! Jól tippeltem, hogy külföldön futotta ki magát. Kár, hogy szülőhazájától elszármazott...
Operett, mint színpadi műfaj • 3452006-03-08 17:32:14
Annyira én sem rajongok Petress Zsuzsáért. De szeretem a hangját és volt tartása. És jó színésznő volt. Németh Marikához hasonlóan ő is sokat szerepelt a rádióban, TV-ben, lemezen, filmen. Sok szép emlékezetes alakítás fűződik a nevéhez. A TV –kamerája rögzítette és videón is hozzáférhetővé vált az ötvenes évek operettszínházi előadásai közül a Banditák (Offenbach), a Boccaccio Suppé) és a Luxemburg grófja (Lehár), amelyekben remek alakítást nyújtott. Őrzöm a kazettákat, mert ezek az archív fekete-fehér, itt-ott kopottas képkockák és a sercegő hang megörökíti egy „letűnt” korszak zenés színházi módiját. Jól dokumentálja, milyen is volt az ötvenes-hatvanas évek fordulóján a magyar operettjátszás. Ilyen régi hangarchívumnak-dokumentumnak tekinthető a rádióban felvett kései Huszka-daljáték, A szép juhászné is, amelynek nem sokkal azelőtt, 1955 május 8-án volt az ősbemutatója Szegeden, a komponista személyes jelenlétében. Ebből aztán elkészült a rádióváltozat, amelyben Neményi Lili, Sárdy János, Bilicsi Tivadar és más színházi nagyságok voltak Petress Zsuzsa partnerei. Főleg a hatvanas évek elején készült rádiós dalszínházi felvételei alapján tudom művészetét értékelni; az a problémám, hogy a médiumok nem adják vissza hűen, milyen is volt ő a való életben és a színpadon. A felvételeiből nem jön át az igazi egyénisége, temperamentuma, és lényének kisugárzása, amelyre pedig abban az időkben vevő volt a publikum. A rivalizálás persze akkor is dívott, Németh Marikával nem igen jöttek ki, Honthy viszont pártfogolta… Azért, ha módomban áll, mindig szívesen meghallgatom a hangzó felvételeit: Molly dala Sidney Jones Gésákjából (a többi közreműködő: Bartha Alfonz, Bende Zsolt, László Margit, Reményi Sándor) olyan Sullivan -.Mikádó idézet- féle, vagy Millöcker Dübarryjában, ebben nem a primadonnát énekli, hanem a szubrettet Palcsó Sándor oldalán. Szintén kedvencem az a Planquette-darab, aminek librettója Washington Irving elbeszélése, a Rip van Winkle nyomán készült, és ebben az operettben olyan kitűnő kollégákkal együtt halljuk énekelni őt, mint Melis György, Barlay Zsuzsa, Andor Éva, Kishegyi Árpád, Palcsó Sándor, Palócz László. Ábrahám Pál Viktóriájában ő énekli Melissel együtt „Nem történt semmi, csak elválunk csendben, good by, good by…” Vagy szenzációs felvétele Oscar Straus Varázskeringője is. Pl. a Pikolo-kettősben Várhelyi Endrével együtt sziporkáznak. Ez az operett egyébként is a nagy kedvenceim közé tartozik, mert Petress és Várhelyi mellett még hallhatjuk énekelni László Margitot, Külkely Lászlót, Katona Lajost, Palcsó Sándort, Kovács Pétert, Barlay Zsuzsát és Bende Zsoltot, az MR Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényelte. De a másik O. Straus-operettben is nagyon jó: a Búcsúkeringőt rajta kívül olyan nevek fémjelzik, mint Szabó Miklós, Zentai Anna, Fekete Pál. De ott van Fényes Szabolcs ismert operettje is, a Rigó Jancsi, melyben Petress és Ilosfalvy Róbert énekelték-játszották az egymásba szerelmes primadonnát és bonvivánt. Petress Zsuzsa is játszott filmekben, például az Állami áruház című zenés filmben.
Ő öt éve, 73 éves korában hagyott itt bennünket.
Operett, mint színpadi műfaj • 3462006-03-10 09:29:01
Tegnap megpillantottam a CD-t a MüPa-ban, az árusító pulton. Megvettem, bár a német nyelvű verzióért nem lelkesedem. Sokkal közelebb áll hozzám az 1869-ben bemutatott eredeti, francia-változat. De ennek okairól már szóltam... Csak hogy teljesebbé tegyem a saját Offenbach-diszkográfiámat, jó ha ez a kiadvány is meg van nekem, mint érdekesség.
Operett, mint színpadi műfaj • 3482006-03-10 13:27:39
Pár éve a rádióban már hallottam belőle részleteket, akkor úgy voltam vele, mint ma is: a németül előadott francia darabokra nem igen figyelek oda. Most a teljes zenei anyagra koncentrálva fogom értékelni a felvételt,s kialakítani a hangzó műről a véleményem.
Operett, mint színpadi műfaj • 3502006-03-13 14:43:58
Az általam ismert felvételeken – többségében élő produkciók – elhangzik ez a kettős. Lehár a darabhoz Camille de Rossillon és Valencienne szerepekre két közös duettet komponált: az egyiket az első felvonásba, a másikat – ez a „pavillon”-kettős jelenet – a második felvonásba helyezte. Magyar nyelven is hallgatható. A Budapesti Operettszínházban nem hagyták ki (TV felvétel készült a produkcióról), és a Rádió Dalszínházának klasszikus teljes felvételén (Házy-Udvardy) is rajta van: Kövecses Béla és Koltay Valéria tolmácsolásában. Ezek szerint akkor a zürichi előadás felvételéről az első duett hiányzik?
Operett, mint színpadi műfaj • 3512006-03-13 15:02:36
Meghallgattam a teljes Banditákat. Összességében élvezhető felvétel. Fiorillájának nem túl nagy feladatot jelentő dalokat írt Offenbach, viszont azokat Csapó Éva nagyon muzikálisan megoldja. Ha nem tudnám, hogy magyar, akkor elkönyvelném egy német szopránnak. Német kiejtésén nem érződik semmi akcentus.Az első felvonásban van egy hosszabb lélegzetű áriája, és később még egy rövidebb ariosója, továbbá egy-két nem túl hosszú kettősben hallhatjuk őt énekelni. Inkább az együttesekben bontakozik ki technikája és figyeltem fel énekhangjára, de művészileg nem nyújtott számomra semmi felkavarót... Annak örültem, hogy a dialógusok nem nagyon "zavartak" be. Volt egy másik kellemes meglepetésben is részem, az 1980-as évek elején készült felvételen egy apró szerepben hallható a híres Martha Mödl is.
Operett, mint színpadi műfaj • 3542006-03-16 11:45:24
Csárdáskirálynőt nagyon régen nem láttam-hallottam élőben. Talán a hetvenes évek elején néztem meg utoljára a darabot a Fővárosi Operettszínházban. Tévés változatokat láttam, meg filmről, meg stúdiófelvételeket hallgattam meg százszor is. Valahogy nem vitt rá a lélek, hogy a régi nagy előadók után a szerintem hozzájuk képest kisebb kaliberű képességekkel megáldott művészekkel is megnézzem – meghallgassam ugyanazt, kitéve magamat az óhatatlan összehasonlítások következtében fellépő valószínűsíthető csalódásoknak. De most már úgy vagyok ezzel is, hogy kiéheztem rájuk. S várhatóan az elkövetkező időszakban sorra veszem, mit játszanak az Operettben, és módszeresen beülök arra a néhány, talán egykezemen is megszámlálható operett-produkcióra, amelyek jelenleg repertoáron vannak. Köztük a Csárdáskirálynőre is. Hátha felcsillan valami remény, és kiderülhet, a mai énekes-színész-muzsikus gárda is képes, tud felüdíteni egy-egy este erejéig a Operettszínházban. S talán még a rendezői balfogások sem zavarnak majd…

Lehár Friderikája éveken át többször is felmerült, de mindig a sutba került, s maradtak a bevált Cigányszerelemnél. Kár, hogy ennyire nincs merszük előszedni a régi sikereket! Nem bíznak a teltházban és a jegybevételben? Tudom, senki nem önmaga ellensége, és a várható kassza a mérvadó, ez a mérlegelendő szempont mindenkinél és mindenhol. De azért van egy misszió, kell lenni egy küldetéstudatnak, és meg kellene ismertetni a mai generációt is a régi nagy sikerekkel és klasszikusokkal. Csak Lehárnál maradva: Friderika, Frasquita, Paganini, A kék mazúr, A cárevics, Éva, A mosoly országa, Giuditta stb. vár arra, hogy felébresszék Csipkerózsika- álmukból...
Operett, mint színpadi műfaj • 3552006-03-16 11:45:51
A Metropolitan közvetítéseiben kétszer is hallhattuk más-más szereposztásban (Domingo-von Stade, illetve Bo Skovhus-Susan Graham), s ott dramaturgiai okokból megcsereberélték ezeket a kettősöket vagy jeleneteket a felvonások között. Egyébként a MET-ben is elhangzott az összes zeneszám, amit Lehár A víg özvegybe komponált. S mivel így is elég "soványka maradt" a harmadik felvonás énekelnivalóban, a partitúrába "becsempésztek" más Lehár operettekből: a Friderika illetve a Frasquita híres tenor-áriáit. Én sem szeretem, amikor valami zeneszámot - ráadásul népszerű részletet - bármilyen okból kihagynak a művekből. Világsikerű operettek esetében nem igen találkoztam drasztikus húzásokkal. Ráadásul a legtöbb nagyoperett játékidejének csaknem fele próza, pedig az operett sava-borsa számomra a zene.
Operett, mint színpadi műfaj • 3562006-03-16 11:46:38
Kevés olyan operettről tudok, amelyben a próza, a versszöveg legalább olyan fontos szerepet kap a műben és/vagy nélkülözhetetlen hatásvadász funkciót tölt be a színpadon. Ilyen súlya van az angolszász nyelvterületen a Gilbert and Sullivan -páros operettjeinek, amelyekben Gilbert, a szövegíró elválaszthatatlan társa volt a zeneszerzőnek. Szövegei – mondják – legalább olyan értékesek és „klasszikusok”, mint a dalszínpadra íródott igényes, azonnal népszerűvé vált zenéké. Ezekben az operettekben a versek, a dialógusok elválaszthatatlan részét képezik a darabnak. Ezért is okoz gondot Európában színpadra alkalmazni ezeket a különben Angliában, Amerikában, Kanadában és Ausztráliában máig nagy népszerűségnek örvendő Gilbert és Sullivan darabokat. Nálunk gondot okozna a”magyarításuk", a színpadra adaptálásuk, és nem valószínű, hogy az angol humor, a sokszor blőd szövegek, rímek ugyanolyan hatást váltanának ki belőlünk, ugyanazt értenénk alattuk, mint a hozzánk nemcsak földrajzilag, hanem történelmi-kulturális hagyományaink tekintetében is közelebb álló, az osztrák-magyar monarchia és a francia klasszikusok alkotásain száz-szötven év során belénk ívódott szellem, szellemiség (szöveggel, zenével egyetemben). Igaz, a Rádió Dalszínháza jó pár Sullivan-operett felvételét elkészítette, és Romhányi József személyében kitűnő dalszövegek is születtek, de e művek színpadon, mondjuk az Operettszínházban, nem igen állnák meg helyüket a fentebb említett speciális követelmények hiánya, illetve a történelmi-társadalmi berendezkedésünk más volta miatt. Ezért esetemben Sullivan teljes operettjeit – a részleteket is - jobban szeretem eredeti nyelven hallgatni - eredeti szövegkörnyezetben - , s nem kell gondolkodnom a történelmi és nyelvi (a szlengek) szituációkon. Ha nem is értem a gegeket, érzékelem, hogy arra a szófordulatra, a helyzetkomikumra, a tréfás vagy szomorú versekre, rímekre pontosan ezt, ilyen zenét kellett hogy komponáljon Sullivan, minden más nem odaillő lett volna.
Operett, mint színpadi műfaj • 3582006-03-17 15:57:37
Miután annyira tetszett a mörbischi Víg özvegy, elhatároztam, hogy a többi operett-előadások felvételét is begyűjtöm. Giuditta is sorra fog kerülni.

Nekem is az a véleményem, hogy az operett még mindig nagyon népszerű műfaj. Van közönsége is. De hogy mi lesz tíz-tizenöt-húsz év múlva, akkor is elmondhatjuk majd ugyanezt, nem merek jóslásokba bocsátkozni...
Operett, mint színpadi műfaj • 3602006-03-20 13:07:53
Az az igazság,ezeknek a videó változatát korábban láttam a boltok polcán, csak nem akaródzott megvennem. Most már a jövőben - ha csak egy mód van rá - VHS-kazettát nem szándékozom venni, sem arra felvenni (A víg özvegyet ismerősöm vette fel, így megtartom), CD-t, CD-re ugyancsak nem, ha az adott cím DVD-n is hozzáférhető. Kivárom.
Operett, mint színpadi műfaj • 3612006-03-20 13:33:06
Nem hallgattad tegnap délután a Petőfit? A rádióban három részlet hangzott el a Szép a világból. Korondy György a címadó slágert énekelte – milyen szép volt egykor a hangja és kellemes az orgánuma?! Németh Marikától hallhattuk a Rio de Janeiró- tangót. Érdekes, az eredetiben ez úgy hangzik, hogy: " Mein Buenos Aires". Szenes Andor magyar szövege telitalálat, a versek és a zene együtt nekem jobban tetszik az eredetinél. Andor Éva tolmácsolásában elhangzott még egy részlet, ami a kedves, édes kis bárról szól… Erről ugyanazt mondhatom, mint az előző számról, a magyar fordításban hallani azokat, művészileg nem maradnak el az eredeti ének-zene-szöveg együttes varázsától. Sesto jelezte, hogy meghallgatta a CPO új kiadványáról a teljes eredeti felvételt, melyen Elena Mosuc énekli a primadonna szerepet. Én is várom ezt, mert megrendeltem, így lesz módom egybe vetni a klasszikus, 1942-es Lehár dirigálta stúdiófelvételt, és a magyar rádióváltozatot is emezzel.
Operett, mint színpadi műfaj • 3642006-03-20 14:30:56
Hát a Volgadalt KOvács Jóskától nem szabad mércének tekintened, hogy finoman szóljak! Javaslom inkább, hogy cserkészd be a Cárevics keresztmetszetét Udvardy Tiborral és Házy Erzsébettel, vagy csak külön a Volgadalt, s meglátod Udvardy és Kovács József hangja, és az előadásmódjuk között, de a zenekari kíséret tekintetében is ég és föld a különbség...
Operett, mint színpadi műfaj • 3652006-03-20 14:32:52
Mások is lemezre énekelték ezt a slágert: Simándy, Ilosfalvy, de Svéd, Melis, és Kováts Kolos is! Mindegyik jobb Kovács Józsefénél, de messze a legjobb Udvardy benne!
Operett, mint színpadi műfaj • 3672006-03-21 21:07:21
A Cárevics magyar szövegét Kulinyi Ernő írta. A Volgadalon kívül még ismert részletei
a Tangó (Házy Erzsébet, Udvardy Tibor), a Balettzene (a rádiófelvételen az MRT Zenekarát Bródy Tamás vezényli) és
a Szerelmi kettős (Házy Erzsébet, Udvardy Tibor).
Ajánlom figyelmedbe.

Ma késő este (23:54)pedig a Kossuthon, a szokásos heti Operákból, daljátékokból és operettekből című összeállításban ezúttal Szirmay Márta és Várhelyi Endre felvételeiből válogat a szerkesztő, Vargas F. István. A blokkban részleteket hallhatunk majd
Suppé: Pajkos diákok (Bordal és Frincke belépője - km. Szirmay és a MR Énekkara; Kopogós kvintett - Szirmay, Várhelyi, Erdész Zsuzsa, Palcsó Sándor, Bende Zsolt),
Sullivan: A mikádó (Egy kis illegő madárka - Várhelyi),
Schubert-Berté: Három a kislány (Orgonáknak hófehér- Várhelyi, Ilosfalvy Róbert, Réti József, Melis György, Bende Zsolt) c. operettekből is.

Biztosan fennmaradok addig, és ki tudja hanyadszor, ismételten meghallgatom a kedvelt népszerű számokat, amelyekkel egyszerűen lehetetlen betelni.
Operett, mint színpadi műfaj • 3692006-03-25 23:23:42
Persze, hogy nem. Egyébként a Marica grófnő DVD-jét a napokban megrendeltem. A mörbischi-előadás felvételét. Kíváncsian várom.
Operett, mint színpadi műfaj • 3702006-03-25 23:30:32
Roppant szerencséd van. Jövő hét utáni héten hallhatod Udvardyval a Volgadalt a rádióban. Ugyanis április 5-én, szerdán a Petőfi Rádió 16 órai kezdettel egy teljes órán át Lehár műveiből sugároz részleteket. Ez lesz a negyedik szám a tizenkettőből. Megpróbálok - a viszonylag korai kezdés ellenére - rádióközelhez jutni... Talán Neked is sikerülni fog?
Operett, mint színpadi műfaj • 3712006-03-25 23:54:01
Április 7-én az m1-esen 20.05-től "Az Ördöglovastól a Csárdáskirálynőig" címmel összeállítás lesz Kálmán Imre operettslágereiből. Azt hiszem, ez egy ismétlés lesz; annak idején elég sok ilyen ötvenperces archív operett műsort felvettem a TV-ből, mintha ez is köztük lett volna. Majd utána nézek ennek... Attól még megnézem most is - már csak az összeállításban hallható-látható sok régi kedvelt opera- és operetténekes miatt is...
Operett, mint színpadi műfaj • 3752006-03-27 12:18:03
Igazad van, de más a videókazetta s megint más a DVD. Nekem most a DVD is kell az extrákkal.
Operett, mint színpadi műfaj • 3762006-03-27 12:25:13
Holnap késő este is énekel Udvardy Lehárt a Kossuthon (23.00), ezúttal Armand dalát a Frasquitából. A legutolsó szám (éjfél előtt -ha fennmaradsz). Előtte pedig hallhatsz vele még egy-egy részletet Csajkovszkij–Klein László: A diadalmas asszony (Elszállunk, mint a madár (duett, km. Moldován Stefánia)és Johann Strauss: Egy éj Velencében (Gondoladal).
Operett, mint színpadi műfaj • 3792006-03-28 15:02:08
Egészében nem láttam. Itt Domingo vezényel. Régebbi felvétel, és szép kiállítású darab. Sajnos Hermann Prey már nincs közöttünk.
Operett, mint színpadi műfaj • 3802006-03-31 13:12:36
Fészek Művészklub, ma este hét óra:

"UTAM MUZSIKÁLVA JÁROM..."

Hangverseny
LEHÁR FERENC
műveiből

Közreműködik:
B. TÓTH MAGDA
ERDŐS MELINDA
DOBÓ KATICA
KEREKES KATALIN
CSÁK JÓZSEF
FAZEKAS JÓZSEF
BEREZNAI ROLAND

a nagykanizsai TÜTTŐ KÓRUS

A zongoránál:
NEMESSÁNYI ÉVA

Műsorvezető:
VARGA ZOLTÁN

Belépés: klubtagoknak érvényes klubtagsági igazolvánnyal, vendégeknek napi tagjegy megváltásával (800,-Ft). Meghívó az irodában igényelhető.

Lehárt ígér, de fogalmam sincs mit kapok. Mindenesetre foglalkozom a gondolattal, hogy elmegyek.
Operett, mint színpadi műfaj • 3812006-04-03 13:06:55
Péntek este a Fészek Művészklubot választottam az Operaház helyett. Most már belátom, rosszul tettem. Inkább éltem volna pozsonyi ismerősöm ajánlatával, aki bevitt volna pót tiszteletjegyével a Bartók-premierre. A Lehár-est egy hakni nívójú volt, bár attól, hogy „hakni” még lehetett volna tisztességes, „iparos” kivitelű produkció is; a prezentálásban kiöregedett és hangjukat vesztett énekművészek próbálták „eladni” magukat és Lehárt, igaz, a közönség összetétele túlnyomórészt hozzájuk hasonló korosztályt reprezentálta. S ha még hozzáveszem a pódiumon ágáló ötfős, Nagykanizsáról érkezett kisnyugdíjas „kórust”, lehet, hogy együtt többen voltak a pódiumon, mint mi a székeinken. De mindennek semmi jelentősége nem volt akkor és ott, mert ahogy láttam, rajtam kívül mindenki remekül érezte magát, mindent alaposan megtapsoltak. Sőt, újráztatni akartak. A lelkesedés oda-vissza működött a közreműködő alkalmi társulat lelkes és igazán csak a szépet átnyújtani akaró előadóművészei és a befogadó, minden körülmények között Lehár művészetére és muzsikájára vágyó, mintegy harmincfős érdeklődő szimpatizáns között. Tehát a „visszacsatolás” jól működött, arra panasz nem lehet. Valószínűleg bennem van a hiba, amikor fanyalgok. De mit tegyek, körükben mindez „magas művészet”-nek számít. S talán igaza van annak a tenoristának, aki belépőjét a Vándordiák (más változatban a Garabonciás) Lehár-mű fő slágerével nyitotta: „Utam, muzsikálva járom…” Részéről és kollégáiról - a maguk módján - mindent ennek rendelnek alá. Népszerűsíteni valamit és valakit még így is lehet. Csak az a baj, hogy nem számoltak a hallgatóság sorai közé tévedő szerény személyemmel, kinek Lehár zenéje szent, s aki - bár eleve igyekezett skrupulusait félre tenni - mégsem hagyja magát megtéveszteni. Egyébként Lehár elragadó, fülbemászó melódiái mindent – ezt is – túlélik. Bevallom, az udvariasság diktálta módon az egymást követő számok után tapsra csattant a kezem, de gondolataim közben másfelé kalandoztak: akkor éppen az Operában a Bartók-esten talán több szívvel, nagyobb lelkesedéssel tapsolnék. Azért, hogy valami pozitívumot is mondjak a hallottakról: a zongorakísérőt dicsérnem kell, rajta tényleg semmi nem múlott, ezt érezhették az énekesek is, mert szinte kivétel nélkül ajnározták, tapsolták, puszilgatták őt minden egyes elhangzott szám után. Nem fárasztok senkit, magamat sem, hogy nevesítsem és értékeljem a számomra - két kivételtől eltekintve - csupa ismeretlen művész teljesítményét. Az Operaház két művésze, Csák József magánénekes és Erdős Melinda az Énekkarból próbálta menteni a menthetőt. Talán még az ő produktumuk dobta fel bizonyos szerény nívóra a hallottakat, de nem hiszem, hogy az óriási honorárium motiválta volna őket, amikor elfogadták a felkérést. Illúziókat kergettünk mindnyájan – a közreműködők és a nézőtéren helyet foglalók egyaránt -, kik ilyen-olyan megfontolásból jelen voltunk ezen a zenei eseményen. Bevallom, mindezek dacára, Lehár muzsikája még így is megunhatatlan. A jól ismert melódiák még ebben a „köntösben” is tudnak valami szépet és újat nyújtani annak, aki képes túl tenni magát minden zavaró momentumon, vagy aki talán életében először most találkozik Lehár zenéjével, most első ízben hallja ezeket a különben gyönyörű és igényes melódiákat. Persze nyitott (vagy belső) füllel, szívvel és ésszel mindent meg lehet magyarázni, értelmezni és be lehet fogadni. Ez adottság és lelkület kérdése csupán. Nagyjából sejtettem, hogy ezt fogom kapni, mégis az örök optimizmusom és a vágy hajtott ide, hogy Lehár örökbecsű melódiáiról le ne maradjak. Azt kaptam, amit megérdemeltem, de – senkit meg nem bántva - ezért is köszönettel tartozom. A víg özvegy, Luxemburg grófja, A cigányszerelem,az Éva, a Paganini, a Cárevics, a Friderika, a Giuditta, a Mosoly országa, a Három grácia és a Bécsi asszonyok című operettek örökbecsű részletei - ha nem is tudták elfeledtetni, hogy ezúttal milyen formában és megszólaltatásban jutottak el hozzám - , mégis, fenntartásaim ellenére, az általuk megidézett „békebeli” világ érzetének felkeltésével (s mindazzal, amit ez a fogalom takar) újra csak elvarázsolt és megigézett. Nem tehetek róla. Bartók három színpadi műve pedig megvár, egy későbbi időpontban is remélhetőleg Bartókot kapok.

2006. március 31., 19 óra, Fészek Művészklub, Lehár est: „Utam muzsikálva járom…”
Közreműködtek: B. Tóth Magda, Dobó Katica, Kerekes Katalin, Csák József, Fazekas József, Bereznai Roland, a nagykanizsai Tüttő kórus, a zongoránál: Nemessányi Éva. Műsorvezető – Nagykanizsáról – Varga Zoltán.
Operett, mint színpadi műfaj • 3832006-04-06 12:20:23
A Csínom Palkó - Jó éjszakát kettőst Szabó Ernővel is lemezre énekelte
Operett, mint színpadi műfaj • 3842006-04-08 08:36:08
Korrigálom magam. Házy és Szabó nem ezt a kettőst énekelik, hanem a hasonló című, más érzelmi töltésű duettben vannak együtt: "Jó estét".
Teljes refrénnel: Jó estét,jó estét,áldás és békesség! Rosta Márton híres ember Pozsonyban... Ezek üdvözlő és bemutatkozó sorok, míg a "Jóéjszakát, jóéjszakát" kezdetű duettben Házy és Simándy a megismerkedés utáni szerelmes búcsú perceit élik át a daljátékban.
Operett, mint színpadi műfaj • 3852006-04-08 16:37:13
Igazad volt. Ez a zürichi előadás csaknem tökéletes volt. Tegnap, ahogy megérkezett a DVD-lemez, azonnal beraktam a gépbe és végighallgattam. Kár, hogy kimaradt az első felvonásból Valencienne és Rosillon duettje. Különben pazar kiállításban került színre a darab, igen tetszett az egész. A kőszínház adta lehetőségek kihasználásával jól élt a rendezés, megkapta a néző a várt élményt. S tényleg, a zene minősége itt sokkal jobban kidomborodott, mint szabadtéren, Mörbischben. Nagyon köszönöm, hogy korábban felhívtad figyelmem erre a felvételre és benne a Glawari Hannát játszó német énekesnőre, Dagmar Schellenbergerre. Kevesebbre számítottam, és a várakozásomnál jóval többet kaptam. Ez a tizenharmadik teljes Vig özvegyem, és mondhatom, a kitűnő szoprán ott van az első három között. Varázslatos hang birtokosa, amivel játszi könnyedséggel bánik, s nem okoz számára nehézséget prózára váltani, majd vissza az énekléshez. Most már Veled együtt én is kíváncsi vagyok a többi opera produkciójára is. A külső megjelenése ragyogó, elbűvölő jelenség, végtelenül szimpatikus minden amit és ahogyan ebben az operettben megvalósított. Ugyancsak tetszett a bonviván, Danilo szerepében az amerikai Rodney Gilfrey, kinek könnyed, világos baritonja jól bírkózott meg igényes szólamával. Említést érdemel még a lengyel Piotr Beczala is, aki Rosillont alakította. Őt már jól ismertem más felvételekről. A végén jót derültem a karmester "produkcióján". Korábban álmomban sem hittem volna, hogy így is lehet csinálni: a szűnni nem akaró tapsok hatására Franz Welser-Möst fent a színpadon beállt az énekesek közé énekelni és táncolni, sőt a lábait is előre dobálta a zene refrénjének hangjaira, nyakában meg egy színes girland tekergőzött. Miközben Nyegus , ki vele helyet és szerepkört cserélt, odalent a zenekari árokban dirigált a közönség nagy ovációja közepette. Élmény volt Lehár mesterművének ezt a 2004-es zürichi produkcióját látnom és megismernem.
Operett, mint színpadi műfaj • 3882006-04-21 19:09:07
Kicsit megvárakoztattalak, aminek az oka, mert bizonytalan voltam a második strófa szövegében. De már meg van.

Lehár Ferenc- Mérey Adolf: A víg özvegy

Vilja-dal

1. vers:

Ott élt a lidérc az erdők rejtekén,
Meglátta egy jámbor, egy ifjú legény,
Csak nézte, csak nézte és úgy megörül,
És lángokat érez a szíve körül.
Megdidergett, láz veré,
Már lelke a rossz szellemé,
Sóvárgón sóhajtott a lány felé:

Vilja, ó vilja, te szép és csodás,
Légy az enyém, soha el ne bocsáss.
Üdvözít csókod vagy sírba temet,
Néked adom éltemet.
Vilja, ó vilja, te szép és csodás,
Légy az enyém, soha el ne bocsáss.
Üdvözít csókod vagy sírba temet,
Néked adom éltemet.

2. vers:

Így szólt a lidérc: a tiéd leszek én,
S ölelte mohón, lobogón a legényt.
A földi leányoknak csókja fagyos,
Lidércnek e csókja forró, zamatos.
Megdidergett, láz veré,
Már lelke a rossz szellemé,
És végsőt sóhajtott a lány felé:

Vilja, ó vilja, te szép és csodás,
Légy az enyém, soha el ne bocsáss.
Üdvözít csókod vagy sírba temet,
Néked adom éltemet.
Vilja, ó vilja, te szép és csodás,
Légy az enyém, soha el ne bocsáss.
Üdvözít csókod vagy sírba temet,
Néked adom éltemet.
Néked adom éltemet!
Operett, mint színpadi műfaj • 3942006-04-24 11:19:38
Az operettnél maradva, továbbra is tartom, s látom Te is hasonlóképpen vélekedsz erről, különbséget kell tennünk az igénytelenség, a silányság és az értékes művészetet reprezentáló, az ihletetten invenciózus, „klasszikus”, ám könnyedebb színpadi alkotások között. Elsősorban a minőséget nyújtó ének-zene, a magyar dalszöveg és a hangszerelés milyensége szerint osztályozom a darabokat: tetszik - nem tetszik. Vesszőparipám, hogy igenis meg lehet és meg kell(ene) követelni a színpadra állítóktól és a megvalósítóktól (előadóművészek, énekesek, zenekar, énekkar, tánckar) a nívót. Az ”olcsóság” nem az én asztalom. Ezért is szívesebben veszem, ha az operettben operaénekes működik közre. Engem soha nem az énekelt zártszámokat összekötő próza vonzott és máig vonz az operettbe, az operetthez, hanem – mint az operában – az ária, a duett, a tercett, a kvartett, az együttesek, táncok, kórusos részek és a finálék egymásutánisága, azok nagyszerűsége. Persze ehhez kellenek a csodálatos melódiák, a kitűnő és igényes énekelnivalók, a lehetőleg gazdag hangszerelés, a megfelelő létszámú és minőségi zenekar. Az ilyen operettek megkövetelik az egyéniségeket, a színpadi rátermettséget, csak az a baj ritkán találtatik olyan énekes-színész, aki egyformán otthon van az énekben és a prózában. Ennek a követelménynek érthetően nagyon kevesen felelnek meg; pl. az Operettszínházban sok tehetséges művész dolgozik, de az operai igényű alkotásokkal zenei téren képtelenek megbirkózni; nekem kevés, ha pusztán színészek és jól táncolnak. A ripacskodásból sem kérek. Ezért is nem igen járok el már operett-előadásokra. Én jobban élvezem a szép és nagy operai igényű hangokat, amelyben ha szín és érzelem is benne foglaltatik, azonnal levesz a lábamról; az ilyen képességekkel és kultúrával bíró énekeseknél eltekintek a szövegmondás és a színpadi alakítás hiányosságaitól, a játékuk korlátaitól. Számomra fontosabb volt látni-hallani mondjuk húsz esztendeje az óbudai Zichy-kastély udvarán Ilosfalvy Róbertet Szu Csongként, vagy hat-hét évvel ezelőtt a Margitszigeten Kolonits Klárát Saffi megszemélyesítőjeként: nem érdekelt, hogyan oldották meg az összekötőszöveg elmondását, milyen volt a prózájuk, a színpadi mozgásuk, játékuk a szereptársaikkal való közös jelenetekben. Cserébe viszont olyan hangokat kaptam, amelyeknek volt magasságuki, mélységük, árnyalatuk, de volt erejük is. És nem maradtak adósak egyéniségük kisugárzásával és bájával sem. Ezeket a tulajdonságokat, kifejezőeszközöket többre értékeltem - s általában többre értékelem - bármilyen operettszínházi produkció összetett, amúgy profi, csapatmunkájánál.
Schellenberger sokoldalú, képzett művész. Operaénekes, aki operettet is ugyanolyan magas színvonalon hozza, énekli. S kivételes szerencse: nem csak énekelni tud eladhatóan...
Operett, mint színpadi műfaj • 3962006-04-24 13:03:13
Ehhez még annyit tennék hozzá, hogy mindkét versben a refrén ismétlésének első két sorát -
"Vilja, ó vilja, te szép és csodás,
Légy az enyém, soha el ne bocsáss" - csak az énekkar és zenekar adja elő.
A refrén harmadik-negyedik sorában - "Üdvözít csókod vagy sírba temet,
Néked adom éltemet"- kapcsolódik be újra a szoprán. Mindkét versben. Viszont a második versszak utolsó sorát: "Néked adom éltemet!" a szoprán és az énekkar már együtt énekli - mégpedig oly' módon, hogy miközben az énekkar az utolsó szónál (éltemet) továbbra is eredeti fekvésben énekel és zárja le, a szólóhang az első szótagról két lépcsőben egy oktávot ugrik felfelé. Roppant hatásos.
Operett, mint színpadi műfaj • 3972006-04-24 14:49:35
Nem emlékezhetsz rá, a Rádió Dalszínháza égisze alatt a hatvanas-hetvenes években, de még a nyolcvanas évek első felében is, sorozatban vették fel a rádió stúdiójában a hazai és külföldi operett termés színe javát. Szinte nem volt hónap, hogy ne került volna adásba egy klasszikus vagy „kortárs” operett, daljáték, zenés játék teljes vagy keresztmetszet formájú előadása. Ez azt jelentette, hogy a komplett felvételeknél – külföldi darabok esetében - a dialógusok is elhangzottak; sok olyan felvétel készült, melyen az operaénekesek nemcsak énekelnek, hanem az átkötő szövegeket is saját hangjukon mondják, más esetben külön vették fel a dialógusokat neves színészekkel, és összevágták azt az előzőleg vagy utóbb az énekesekkel felvett zenei anyaggal. Így állt össze a színpadi mű rádiósváltozata, melynek bemutatója és későbbi ismétlései nekem, mint a műfaj és a legendás énekesek iránt egyre rajongóbb érdeklődéssel közelítő ifjúnak, tengernyi élményt jelentettek a műfajjal való ismerkedés során. (Mindez párhuzamosan az operával.) Emlékszem a ma már kissé megmosolyogtató „szovjet operettekre” is, főleg a szinopszis és a dalszövegek okán; némelyik egészen behízelgő zenéjű és jól hangszerelt alkotás volt mint pld. Dunajevszkij, Scserbacsov vagy Miljutyin egyes darabjai (Szabad szél, Dohányon vett kapitány, Nyugtalan boldogság). .De készültek saját, ún. „rádiós operettek” is - főleg az ötvenes-hatvanas évek alatt készült Farkas Ferenc, Polgár Tibor, Bródy Tamás, Kerekes János, Vincze Ottó darabjaira gondolok (de még Fényes Szabolcstól is), melyeknek szövegkönyve, versezete az akkori kor eszméit tükrözte, igaz, néhol frappáns rigmusokban, amelyhez esetenként egész jó muzsika járult. Ez utóbbiak nagy része mára eltűnt a rádió műsorkínálatából. Néha egy-egy részlet itt-ott talán még felcsendül…. A Rádió Dalszínháza bemutatói a nyolcvanas évek végére kifulladtak, részben költségvetési okok miatt, részben talán „más idők, más megfontolások” mottó jegyében kerültek partvonalra: azóta nem készülnek új felvételek, de sajnos, a meglévő régieket sem sugározzák. Legalábbis a felvett – dialógusokkal együtt rögzített - teljes műveket nem. Szerencsénkre a rádió két közszolgálati adóján (Kossuth, Petőfi) továbbra is vannak állandó műsorhelyei az operett-daljáték műfajnak, így nem maradunk le annak élvezetéről. De: csak részletek csendülnek fel, a teljes mű nem szólal meg. És ezt bánom. (Biztosan vannak, akik nem bánják.) Nekem nagyon hasznos volt, hogy gyerekkoromban a rádió jóvoltából magyarul hallhattam a francia, osztrák, angol operettek színe javát, és a magyar repertoárt is felfedezhettem magamnak; bennük örökbecsű műveket ismerhettem meg, nem beszélve az adott kor zenei irányzatának, stílusának behatóbb tanulmányozásáról. Egyszóval – az opera mellett – megtanultam az operettirodalmat is, amelyet nekem a rádió hozott a közelembe, s amit nem pótol semmilyen kézikönyv, tartalom ismertetőfüzet. Ezek számomra legfeljebb alkalmi segédeszközök, kiegészítők voltak. S mivel akkor alaposan fejembe vertem a szöveget is, ma már egy-egy részlet hallgatásakor mondhatnám azt is, nem hiányzik az átkötő szöveg, a dialógus, mert a fejembe van vésve az egész cselekmény és a „forgatókönyv”. Egyből el tudom helyezni a librettóban az énekelt dalt, jelenetet. Viszont, akinek nincs olyan operettes-rádiós „előélete”, mint nekem, azoknak nyilván sokkal nehezebb a helyzetük. Marad számukra az Operettszínház, a hakni társulatok fellépései és a CD-k. És apró segítségként az eredeti nyelvű felvételekhez mellékelt kis ismertető kiadványok. És az is nyilvánvaló, az előbbiekből következik, hogy a mai fiatalok többsége, ha meghall valahol egy operettrészletet a rádióban, felfigyel a szép dallamokra, harmóniákra, de a szövegből egy kukkot sem ért, és fogalma sincs egyáltalán a darabról. Elismeri, hogy valami fülbemászó dallam, s ha szán rá időt és pénzt, és érdekli komolyan a folytatás, akkor elindul a zenei könyvtárakba kutatni, vagy az interneten „vadászni”, esetleg letölteni. S ha pénztárcája bírja, külföldre is mehet jó, színvonalas előadásokat látni, mert itthon – ilyen-olyan színvonalon – egész évben talán összesen öt operettelőadás nézője lehet. S ez a „repertoár” nálunk, sajnos, már évek óta befagyott. Azért nem könnyű ezt végig gondolni Lehár, Kálmán, Huszka…. hazájában.
Operett, mint színpadi műfaj • 3992006-04-27 15:30:18
A tegnapi sikerese zeneakadémiai "Romantikus operaest" után a BM Duna Szimfónikus Zenekara Deák András vezényletével egyebek között operettgálára is készül: a Musica Humana Az emberi zene bérlet meghirdetett programsorozatból sok szép hangverseny, operaműsor (pl. Don Carlos- keresztmetszet Lukács Évával,Balatoni Évával, Wendler Attilával, Kálmándi Mihállyal és Berczelly Istvánnal, vagy Balatoni Éva és Gonzalez Mónika zenekari áriaestje) mellett szerepel egy "operett farsangi" gála is. A 2007. február 22-ére kitűzött műsorban fellépnek: Balatoni Éva, Sáfár Orsolya, Bándi János, Kálmándi Mihály.
Operett, mint színpadi műfaj • 4002006-04-27 15:30:27
400
Operett, mint színpadi műfaj • 4042006-05-04 12:05:21
Hát nem tudom, nekem a magyar fordításban sokkal érthetőbb...ebből következően, érzelmileg is közelebb áll a szívemhez ez a dal - különösen, ha Házy Erzsébet tolmácsolásában hallgatom meg.
Ez nem jelenti azt, hogy ne kedvelném azokat a felvételeket, amelyeken németül, franciául, angolul éneklik a szöveget. Kiváló külföldi előadók közreműködésével készült stúdiófelvételek és élő produkciók hang-és képfelvételeinek ismeretében jócskán van alkalmam az összehasonlításra. Bár ennek nincs igazán értelme, mert mindegyik felvételnek van valami poétikussága, varázsa vagy különlegessége, találok bennük kedvemre valót. Nincs két egyforma előadás, egyforma felvétel. Mivel A víg özvegynek sok nagyszerű interpretálása létezik, lehetőségem van világhírű operaénekesek előadásában is hallgatni vagy nézni ezt a Lehár nagyoperettet. De aztán mindig visszatalálok a klasszikus magyar rádiófelvételhez, melyen Házy, Udvardy, Koltay, Kövecses hangja hallható. Hiába, a gyermekkori befogadó szívnek ez marad a mérce mindhalálig.
Operett, mint színpadi műfaj • 4062006-05-04 14:08:03
És milyen operetteket szeretsz és ismersz még? Teljes egészében mit láttál-hallottál a műfajt reprezentáló népszerú zenés színpadi darabok közül? És mi azokról a véleményed?
Operett, mint színpadi műfaj • 4082006-05-04 15:55:38
Segítségedre leszek. Van otthon egypár operett kottám, magyar énekszöveggel. Majd keresgélek.
Operett, mint színpadi műfaj • 4152006-05-05 13:03:38
Felraktam egy dalt a Marica grófnőből. Kíváncsi vagyok véleményedre.
Operett, mint színpadi műfaj • 4162006-05-05 13:06:34
Utánanézek ennek, meg van a videókazetta, menni fog a dolog.
Operett, mint színpadi műfaj • 4172006-05-05 13:12:40
Ha Rostért ennyire lelkesedsz, ajánlom figyelmedbe a Bad Ischlben pár éve megtartott Lehár-koncertjének videó vagy DVD felvételét. A Kaiser villa előtt szabadtéren Domingo, Carreras, Hampson és Eva Lind társaságában egy fantasztikus hangulatú és nívós operett-gálán énekelt, csúcsformában.
Operett, mint színpadi műfaj • 4202006-05-05 19:44:41
Íme:

Offenbach - Kristóf Károly: Banditák
Nagyoperett két részben

FF archív felvétel

Díszlet: Fülöp Zoltán
Jelmez: Márk Tivadar
Rendező: Simon Zsuzsa
Vezényel: Bródy Tamás

Fővárosi Operett Színház produkciójának felvétele 1962.

Szereplők:

Don Moszkito, spanyol nagykövet - Latabár Kálmán
Falsacappa, rablóvetér - Csorba istván
Fiorella, a lánya - Petress Zsuzsa
A granadai hercegnő - Zentay Anna
Fragoletto, katona - Oszvald Gyula
Lorenzo, uralkodó herceg - Csajányi György
Malacca, márkinő - Kiss Ilona
Pietro, alvezér - Hadics László
Domino, rabló - Kiszely lajos
Barbavano, rabló - Börzsönyi Mihály
Cinella - Halasi Marika
Hortensia, udvarhölgy - Vámos Piri
Alcobacca, udvarhölgy - Novák Ilona
Antonio, miniszter - Sárosi Gábor
Campotasso, főkapitány - Csanaki József
Táncosnő - Balogh Edina

MTV Televideo Kiadó 1994
Operett, mint színpadi műfaj • 4232006-05-05 20:55:10
Szívesen, nincs mit. Remélem, továbbra is velünk maradsz és megosztod velünk az operettel kapcsolatos gondolataid.
Operett, mint színpadi műfaj • 4242006-05-05 20:57:47
Az a helyzet, hogy nekem videón van meg, magam vettem fel már nem is tudom melyik csatornáról. De mintha olvastam volna, hogy létezik DVD felvétele is. Majd ennek jövő héten utána nézek. Talán megtudhatjuk, ki a kiadó.
Operett, mint színpadi műfaj • 4342006-05-07 00:01:21
Rendben, de azért időnként kérünk korrepetálást tőled... Valóban úgy tűnik, hogy DVD-n nem jött ki, de ami késik, nem múlik!
Operett, mint színpadi műfaj • 4362006-05-08 17:03:42
Mikor ment ez a Zerkovits-darab Kaposvárott? Jó ez a szöveg.

"minden idők leghíresebb operettjében, a Csárdáskirálynőben" Ezzel kissé vitatkoznék, mert ott van A víg özvegy! Ugyanakkor belátom, hogy A víg özvegy már születése percétől fogva kinőtte az operett kategóriát, s mint Lehár legtöbb dalműve az operett és opera/daljáték határmezsgyéjén foglal helyett; nem véletlen, hogy Lehár művei eljutottak az opera színpadaira is, ellentétben a Csárdáskirálynővel, mely -elfogadom-, és erre mi magyarok ugyancsak büszkék lehetünk, az operettek operettje. De ha abban a másik kategóriában gondolkodom, hogy a "zenés színpadnak három műfaja van: opera, operett és Lehár", akkor a harmadikban Lehár és vele A víg özvegy világelsősége cáfolhatatlan.
Operett, mint színpadi műfaj • 4392006-05-10 22:51:02
Kedves The Pertő!

Muszáj bővebben kifejtenem a kérdéskört, de ehhez forrásaimat is számba kellett vetnem.
Azt hiszem, megegyezhetünk abban, hogy mind a Csárdáskirálynő, mind A víg özvegy világsikerű - magyar - operett. Még akkor is, ha szerzőik származását a német nyelvterületen sokan előszeretettel kisajátítanák, kisajátítják. Miről is van szó? Magyarországon még ma is másként ítélik, ítéljük meg Lehár és Kálmán zeneszerzői munkásságát, mint a saját korukban, és mint Bécsben, sőt az egész világon. Nem véletlen, hogy nálunk Millöcker, Zeller és a többiek nem olyan népszerűek, mint Kálmán, Lehár, Jacobi és a társai; azon oknál fogva, hogy az utóbbiak magyar zeneszerzők. Most a statisztikákat kerülöm, mert nem világít rá a lényegre. A századforduló után az uralkodó francia és a bécsi operett típussal szemben egy új budapesti, magyar operett típus keletkezett, amely meghódította a világot. De az is tipikus magyar betegség, ahogyan idehaza beszámoltak a lapok Kálmán elhalálozásáról: egy háromsoros hír volt csupán "elhunyt Kálmán Imre". Ezzel szemben a szovjet zeneművész-szövetség hivatalos folyóirata Kálmán Imre halálakor hatalmas cikket közölt azzal a címmel, hogy "Kálmán Imre, az operett halhatatlan magyar mestere". Azóta persze sok víz lefolyt a Dunán...
A Csárdáskirálynő vitán felül Kálmán legsikerültebb operettje, amely mind máig hódit, itthon és külföldön egyaránt. Még a legcsapnivalóbb előadásban is tud újabb híveket szerezni magának meg a műfajnak. S éppen ez a baj vele, az igényes muzsikában (és a librettóban) benne rejlik az igénytelenség is; a népszerű slágerszámok idővel közhelyekké váltak, és az újabb és újabb színpadra alkalmazás során a rengeteg húzás, átdolgozás, a többféle verzió miatt elmosódik a határ a színvonal és a giccs között. De a népeknek ez kell, így is megfelel. Ez az operett örök.
A Csárdáskirálynő mélyen a Vig özvegyben gyökerezik, csak itt a miliő egyértelmű: az első felvonás Budapesten játszódik egy varietében, a második Bécsben a hercegi palotában, s a harmadik egy bécsi szállodában. Mégis a darab alaphangját Budapest adja meg. De azt is mondhatnám, hogy Budapest és Bécs kicserélhető. Mindkét városban szeretnek cigányzenére mulatni és keringőre táncolni. Itt a valcer és a csárdás alkotja a varieté műsorát; Kálmán még kevésbé zavartatta magát bizonyos zenedrámai követelményektől, mint Lehár a Víg özvegyben. Lényeg: a tánc. Haláltánc, mert közben százezrek pusztulnak el a frontok lövészárkaiban? „Túl az Óperencián boldogok leszünk”? Ezt a számot Edwin, a szólei által kiválasztott menyasszonyával, Stázival énekli, tehát önmagában paródia. Az osztrák librettó szerint a házasság paródiája: „Machen wir’s den Schalben nach, bau’n wir uns ein Nest.” A magyar változat szövegéből az is érezhető, hogy már két éve tart a háború: „Túl az Óperencián boldogok leszünk, túl az Óperencián csókra ébredünk, túl az Óperencián lesz nekünk tanyánk, túl az Óperencián b é k e vár reánk.” A budapesti bemutató egy évvel a bécsit követően zajlik le, 1916 november 3-án, a háború közepén. Tizennyolc nap múlva, 68 esztendei uralkodással a háta mögött meghal Ferenc József. És furcsa módon néhány évvel később, az összeomlás után, már általában nosztalgiával emlegetik azokat a régi jó „békeidőket”.
Tíz év van a Víg özvegy és a Csárdáskirálynő keletkezése között. Az előbbinek 1905-ben volt a bécsi bemutatója. Ebben az operettben nincs Budapest, nincs magyaros cigányzene, csárdás, helyette viszont egymást érik a valcerek, keringők, indulók –leszámítva egy szerb kólót. Haza? A cselekmény nem Bécsben, hanem Párizsban, a „világ fővárosában” játszódik. Íme 9 évvel a millenniumi látványosságok után, 1905-ben egy lehetséges és elgondolkodtató válasz: „Az Orfeum tanyám! Ott békén hágy hazám! Ott éltem vígan élem, mert átkarol tündérem: Lolo, Dodo, Cloclo, Margot, Frou-Frou, Tutu, s a hazaszeretetnél szerelmük többet ér.” Így énekel magyarul és a szöveg értelmét tekintve németül egyaránt egy ízig-vérig Monarchia-polgár, Danilovics Danilo, mind közül a legsikeresebb operettben, a Víg özvegyben. Megvetendő cinizmussal hirdeti, hogy a világ, amelyben él, operettvilág. A víg özvegy nemcsak love story, mint a Csárdáskirálynő, hanem egyben a „magas politika” paródiája. Ugyanakkor Párizs előbbre van a nagyvárosiasságban, mint Bécs: több a mulatója, lazábbak az erkölcsök, szélesebb körben dívik a Bécsben és Budapesten épp hogy divatba jött Orfeum-kultusz. A víg özvegy a Csárdáskirálynővel ellentétben már lényegében egyetlen színtéren (szálloda, ami szalonná is tehető) játszódik. Valószínűnek tartom, ez a fő oka annak, hogy a külső színhely, tehát a város közömbössé válik (a szerzők szerencséjére, mert elhárítja a világsiker útjában álló helyi koloritot). Így azután a szerb Danilo, aki Pontevedrot képviseli Párizsban a követségen és a Víg özvegy szerelmi románca, de az utóbbi örökölt milliói szempontjából is lényegtelen, hogy Pontevedro vagy Montenegro, illetve mennyire közelgő a valóságos balkáni puskaporos hordó. A szereplőknek konkrét értelemben nincs hazájuk. A darab egyetlen népi mozzanata egy szerb kóló, egzotikus orfeum-számként hat, csak a zene valcer-világa hirdeti egyértelműen, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában született. Természetes hát, hogy a Víg özvegynek nem sokkal a bécsit követő budapesti bemutatója valóságos Víg özvegy-kultuszt teremtett. Az orfeum-miliő orfeum-műfajokat vált ki, ihlet meg, és rányomja bélyegét a Víg özvegy zenei felépítésére is. Az operett, mely egykor Offenbach és Johann Strauss igényessége és hiúsága révén olykor átlépett a vígopera tartományába, idővel az ifjonti és a késői Lehárnál valóban operásodott. De előbb – a kor szelleme nyomán – negatív irányba csúszott. Táncszámok sorozatává vált. Ebben valószínűleg az angol operett (Sullivan, Jones) térhódítása is közrejátszott, és a táncmánia. A Denevérben és a Csárdáskirálynőben csak egy felvonáson keresztül mulatnak, a Víg özvegyben három felvonáson át. És még valamit hoznak az orfeumlányok, a „grizettek”: a korábbi és a későbbi operetteknél kendőzetlenebb, bujább erotikát. Meglepve olvastam egy tanulmányban, hogy Lehár magát a szexualitást komponálta meg. „A víg özvegy –a Vilja-dal mellett - leghíresebb számát, az első felvonás valcer-duettjét csak a frakk és az estélyi ruha különbözteti meg primitív törzsek párosodási rítusától.” A valcer lassú tempóban, alig ritmizálva, egyenletes, hosszú hangokkal kezdődik, Danilo körültáncolja Hannát, „majd bekeríti áldozatát”, hipnotizálja, mígnem az öntudatlanul átadja magát a zene ringató hatalmának. Ekkor hirtelen átcsap a keringő a szenvedély zenéjébe: a dallam pregnánsan ritmizál, a korábbi, egy-egy hangzatot körülölelő lebegést örvénybe húzó kromatikus dallam-menet váltja fel, a mámor feltartóztathatatlan. A víg özvegy tíz évvel későbbi folytatásában, Kálmán Imre Csárdáskirálynőjében, már valóban nincsenek társadalmi előítéletek: a hercegfi, Edwin pezsgővel a kézben írásba adja egy chansonette-nek, hogy nyolc héten belül feleségül veszi, és természetesen állja szavát az arisztokrata-családja minden tiltakozása ellenére. A kínos ügy megoldása pedig szinte offenbachi: kiderül, hogy a papa, Lippert Weilersheim Lipót Maria herceg felesége sem más, mint chansonette, Gália Hilda, Tiszadadáról, akinek ifjúkori botlásából származik a családba be nem eresztendő primadonna, Vereckei Szilvia.

Azt hiszem, így már érthető, hogy Közép-Kelet-Európában - különösen mi, magyarok - , miért inkább a Csárdáskirálynő mellé tesszük le voksunkat? Ebben az operettben a nép, a nemzet, a haza még közel van, érzelmileg is, határainkon túl pedig még ott vannak a magyaros zenei motívumok is egzotikumnak. A víg özvegy mind az igényes zenéjében, mind a „nemzetköziségében” nem okoz fejtörést, sem fejfájást, és a mai globális világunkban épp úgy jelen van, mint a bemutatója idején, kortalan. A tömegek identitásuknak megfelelően állnak a Csárdáskirálynő és A víg özvegy mellé. S bár magam nagyon szeretem Kálmánt és a világsikerű Csárdáskirálynőjét, Lehárt és örökbecsű operettjét – éppen az univerzalitása miatt – még annál is jobban kedvelem.
Operett, mint színpadi műfaj • 4402006-05-10 22:58:35
Kedves bemaria!
Tiszteletben tartva álláspontod, az előbbi hozzászólásomban próbáltam levezetni a különbséget, hogy ki miért lelkesedik, lelkesedhet érte, teszi előbbre a sorban vagy ellenkezőleg, szorítja hátrébb a Csárdáskirálynőt A víg özvegytől. Egy biztos, hogy szívesen hallgatom mindkettőt, bármikor, ha tehetem, s bármilyen nyelven, de mégis -magyarként - legszívesebben magyarul.
Operett, mint színpadi műfaj • 4432006-05-11 12:05:27
Tetszik nekem a példázatod a lócitrom és a verebek összefüggésében; amondó vagyok a népszerűséget a zenében – így az operettnél is – általában az jelzi, hogy - régi szóhasználattal - a suszterinasok fütyülik-e az utcán meg munkaközben. Lehár és Kálmán is tisztában voltak a tömeglélektan hatásával, tudták, hogy művük és azon belül az egyes számok várhatóan milyen fogadtatásra találnak a publikumnál. De óvatosak is voltak. Mindketten előjátszották születőben lévő szerzeményeiket szűk, de heterogén körben, mintegy tesztelve azokat, vajon, hogyan fogadják? És volt rá példa, hogy a visszaérkezett észrevételek nyomán változtattak valamin. Ők nem tartottak attól, hogy egy-egy dal ideje korán ki kerül az utcára. Voltak idők, amikor egyes operaszerzők is megérezték, hogy valamelyik ária a művükben – az operettekhez hasonlóan – szinte azonmód slágerré válik. Ott van Giuseppe Verdi. Ő aztán igazán tisztában volt képességeivel, és nagyon jól ismerte az átlagembert, a „népet”, tudott a nyelvükön beszélni és belelátott lelkükbe – hasonlóan Puccininál. Nemcsak előre megsejtette, hanem érezte, tudta, mennyire sikeres lesz majd Rigolettójának, de az egész egyetemes operairodalomnak is mindmáig talán legnépszerűbb áriája, az, „Az asszony ingatag…” Egyik levelében írja operája keletkezésének körülményeiről, hogy a Herceg III. felvonásbeli áriáját utólag illesztette a partitúrába, a bemutató előtti próbaidőszak legvégső stádiumában. Tisztában volt vele, hogy ez slágerré válik, s nem akarta megkockáztatni, hogy idő előtt elterjedjen, ismertté váljon; jól nézett volna ki, hogy még be sem mutatták darabját, Velencében és a régióban utcaszerte máris éneklik, fütyülik, dúdolják ezt a tényleg könnyen megjegyezhető szöveget és dallamot. Ami aztán, a Rigoletto bemutatása után – függetlenül a darab egésze fogadtatásától – azonmód bekövetkezett. A Rigolettó a legismertebb Verdi-művek közé tartozik, és zenei értékei ellenére, tényleg úgy érzi az ember, hogy az agyonjátszás következtében kissé már elcsépelt az egész. Ez rímel a Csárdáskirálynőre is, ez köszön vissza benne, de a monarchia végnapjaiban a dejavue életérzés, és a századvége dekadenciája, meg a Világháború kellős közepének „egyszer élünk…” miliője, hangulata befészkelte magát már a kor emberének szívébe, agyába. Elvégre A víg özvegy bemutatója után tíz évvel későbbi idők ezek – s Kálmán ráérzett arra, hogy mi kell most a bulvárnak… Lehár 1915-ben már más utakon járt, mást keresett, pl. továbbra is az operaszínpad felé kacsingatott, de erre ösztönözte Puccinival való barátsága, annak bátorító és dicsérő szavai is. Ekkora A víg özvegy már Amerikában is elterjedt, és film is készült belőle. Lehár a hódításon túl volt, a „termés” besöprése után már más távlatokban gondolkozott, mindamellett Kálmánra soha nem volt féltékeny, mindegyikük a maga útját járta. Az operettre és Lehár, Kálmán darabjaira szerencsére az is igaz, hogy nem baj, ha a hallgató-néző nem tud azonosulni azokkal és/vagy a mondanivalójukkal, viszont jó esetben van füle, tud énekelni, fütyülni, dúdolni, sőt van lába is, megteszi neki, ha az folyvást táncra áll… Ugyanis az összes szereplő a Csárdáskirálynőben és a Víg özvegyben a kedvünkre ropják, s késztetnek arra, hogy mi is velük ropjuk, táncoljuk, amíg erőnkből telik. Arról viszont csak Lehár tehet, hogy darabjának tíz év „tánc” lépéselőnye van. Ezt a fórt egyetlen komponistának és alkotásának sem könnyű feladat behoznia. Különösen, ha a vérpezsdítő valcerekről mindig ugyanaz jut az eszünkbe… - mindegy, hogy városban, sivatagban vagy a vadon mélyén él az ember! Csak egyre vigyázzon, ne állatiasodjon el… Még akkor sem, ha a viktoriánus idők végeztével (1901) ennek a lehetőségnek egykor sokan tapsoltak és ma is erre éreznek késztetést. Mert az „örök” is egyszer mulandóvá válik.
Operett, mint színpadi műfaj • 4452006-05-16 17:20:28
Értékesek a gondolataid és megállapításaid! Tovább megyek ezen a nyomvonalon. Azon nem gondolkoztál el, hogy amikor úgy általában az operettről esik szó, Te is én is , mások is a legtöbbször a magyar operetteknél kötünk ki. Ide értve a magyar szerzők nem itthon bemutatott műveit is. Tovább szűkítve a kört, Kálmánhoz és Lehárhoz lyukadunk ki, sőt, mintha mást nem is írtak volna a Csárdáskirálynő és A víg özvegy mellett. Mindig ott megrekedünk, pedig szerintem írtak ők ezekkel egyenrangú több operettet is. Nem gondolkodtál el ezen? Miért ők, és ezek? Amikor olyan hatalmas a nemzetközi és a hazai operett-irodalom, amikor hosszú köteteket lehetne írni - és írtak is - csak a francia, csak a német, csak az angol, csak a monarchia, csak az osztrák és csak a magyar operettről, szerzőkről, művekről. Sőt, a magyar operett is több korszakra tagolódik: XIX. századi népszínművek; a monarchia burzsoá operettjei, népies daljátékai; a két világháború között keletkezett dzsentri és polgári operettek, a dzsessz-revü irányzat kibontakozása is; a II. Világháborút követő "szocialista" operettek, az ún. Rádió-operettek korszaka; a hatvanas évektől máig tartó időszak zenés játékai, musicalek, rockoperák. Mégis, nálunk, mi közöttünk, ha magyar operett kerül szóba, megáll a tudomány Kálmán és Lehár világánál. És mintha nem létezne Huszka, Jacobi, Kacsóh, Szirmai. Nádor, Berté, Klein munkássága, a későbbiekben Ábrahám, Zerkovits, Farkas, Kemény, Fényes, Kerekes, Gyöngy, Budai, Lajta, Vincze, Bródy, Polgár, Tamássy, Ránki stb. munkássága. Ugyanígy beszélhetünk cseh-lengyel (Nedbal) és szovjet (Miljutyin, Dunajevszkij) irányzatról is. De a franciáknak sem csak Offenbachjuk volt, mert előtte ott volt Hervé, utána pedig Planquette, Lecocq, Messager képviselte a gallokat. Hasonlóképp az angol-amerikai operett reprezentánsai ( Sullivan) között ott találjuk még Jonest is. A németekről mintha teljesen megfeledkeznénk az osztrák árnyékában, illetve összemosódik azokkal: pedig Millöcker az egyik legjelesebb operett komponistája volt a germánoknak. És az osztrákoknál sem csak J. Strauss működött, hanem ő előtte Suppé vitte diadalra a műfajt, mellette ott látjuk Zellert is, és utána pedig következett az a korszak, amely párhuzamosan haladt Lehárral és Kálmánnal: Fall, O. Straus, Heuberger, Ziehrer, Stolz, Lincke, Brodsky, Benatzky és társai.
Van és lesz miről beszélgetnünk a jövőben! Én az ötvenes évek operettszínházának műsorpolitikájáról, az akkori eszmékről, a műfaj állapotáról fogok a következőkben szólni. Roppant érdekes a téma: miként gondolkodtak az akkori ideológusok a műfajról magáról, annak jövőjéről stb. S bár én csak a hatvanas évek elejétől kapcsolódtam be az operett mint színpadi műfaj megismerésébe, óhatatlanul megéreztem valamit az akkori idők szellemiségéből, s nem véletlen, hogy inkább a múltba, a klasszikus szerzők alkotásai felé fordultam, és máig azokkal szimpatizálok, azok lettek a kedvenceim. De hogy teljes mértékben meglegyél velem elégedve, kedvencedről, a Csárdáskirálynőről is "értekezni" fogok,tudod, arról az emlékezetes Szinetár-féle ötvenes években készült rendezésről...
Operett, mint színpadi műfaj • 4472006-05-18 11:34:17
A nevében "Operett" színház évek óta ugyanazt a négy-öt darabot tűzi műsorára, illetve csereberélgeti azokat: egy Denevér-átdolgozást, a Marica grófnőt, a Csárdáskirálynőt, a Mágnás Miskát és a Zsebszínházban egy kamarára áthangszerelt Lili bárónőt. Talán bekerül a repertoárba még – aztán alig egy-két év múlva megint eltűnik - a Mária főhadnagy, a Luxemburg grófja, esetleg ismét felújítják a Bál a Savoybant és kész. Ennyi. Azért ez szégyen! Ezen túlmenően az is szívfájdalmam, hogy azok a színházaink, amelyeknek zenés tagozatuk van (Szeged, Debrecen, Miskolc, Kecskemét, Szolnok, Eger, Kaposvár, Győr, Pécs, Székesfehérvár), nem vagy csak nagyon kevés klasszikus nagyoperettet játszanak. Jellemző, hogy ami elvétve mégis műsorra kerül, az már lerágott csont, mert mondjuk az untig ismert Luxemburg grófja megy körbe más-más rendezésben. A többi színházban pedig érthetően nem dívik ez a műfaj, bár az utóbbi években hallani lehetett arról, hogy bemutattak zenés darabokat is. A Vígszínházban előástak egy Eisemann Mihály - művet, az Én és a kisöcsémet, korábban egy Lajtai-darab a Régi nyár ment ott, a Pesti Magyar Színház bemutatta Offenbach Orfeuszának egy parafrázisát, vagy másutt a Bob herceggel kísérleteztek, de mind olyan átdolgozásban, hangszerelésben, és fordításban kerültek színre, amelyek teljesen kiforgatták eredeti mivoltukból ezeket a jól ismert zenésszínpadi alkotásokat. Tehát becsapottnak érezzük magunkat. Azzal nincs gondom, hogy előkerülnek zenés játékok, musicalek, sőt új darabok születnek. Az bánt, hogy a hagyományos értelemben vett nagyoperett szinte kiveszőfélben van, pedig egykor sorozatban játszották telt házakkal, mindig óriási sikerük volt a közönség körében. Szerintem erre ma is lenne igény. Nem biztos, hogy a fiatalok körében a manapság divatos és kapós musicaleken vagy rockoperákon túl ne lenne igény a régi sikeres magyar és külföldi operettek iránt. Ha nem ismerik, akkor meg kell ismertetni velük. Néha úgy érzem mintha valamilyen megmerevedett koncepció, nézőpont alapján szándékosan - mesterségesen és hermetikusan – elzárják előlük ezeket az értékeket. Nem igaz, hogy nincs erre kereslet. Mennének, mennénk, ha játszanák. Az nem érv, hogy drága műfaj, amelynek nagyobb a költség vonzata, hogy a kiállításához mélyebben zsebbe kell nyúlni, mint a manapság valóban divatos és kapós musicalek vagy rockoperák esetében történik, vagy hogy nem térülne meg a befektetés. Az utóbbi években bemutatott népszerű musicalek ugyancsak nagy költségvetésűek, de erre úgy látszik, nem sajnálják a büdzse forrásait. Az operettre is tódulna a közönség és kifizetné akár a borsosabb árakat is, ha cserébe ugyanolyan minőséget kapna, mint amihez ezekkel a musicalekkel, egyéb zenés játékokkal az utóbbi években megismertették és hozzászoktatták őket. A rádióban és a TV-ben is visszaszorulóban van sajnos az operett, az archív felvételek sugárzása hasznos, de nem pótolja a színházszerű frissességet, a személyes befogadás élményét. A műfajt megszeretni, megszerettetni nem elsősorban lemezekkel, videókkal lehet és kell, hanem mellettük minél több élő színvonalas színházi operett-produkciók bemutatásával, törekedve a sokszínűségre, és a nagy repertoárra. Ha ez nem megy, akkor vetésforgó szisztémában évente kerüljenek bemutatásra az újabb és újabb operettek, egyre bővülő, gazdagodó kínálattal. Mint arra többször rámutattam, hatalmas az operett-irodalom, s amint Benaria is megjegyezte, a hazai és külföldi prominens szerzők világhírű művei sorakoznak és arra várnak, hogy bemutatásra meg felújításra kerüljenek. A csodálatos és népszerű dallamos zenéjüknek köszönhetően soha meg nem unhatók. Megvannak a régi kiváló magyar fordítások, szövegkönyvek. Az igényes ének, zene, hangszerelés meg a szellemes - nem feltétlenül aktualizáló - dialógusok önmagukban is hatni képesek, amire ráerősíthet a hozzáértő, ügyes rendezés meg a színpadi látványvilág. Tudomásom szerint az Operettszínház kiváló, felkészült szakembergárdával rendelkezik. Ha a szellemi és anyagi munícióit - komplexen kezelve - az ügy szolgálatába állítja, az eredmény nem maradhat el. Erre példa a már hivatkozott pár cím, amelyek a jelenlegi repertoáron máig telt házakat jelentenek. Tehát megőrizve a musicaleket, azok játszási számát korlátozva a felszabaduló helyeken újabb és újabb – évtizedek óta nem játszott - operetteket lehetne beállítani a repertoárba és azokat ugyanúgy sikerre vinni. Mindenképpen vissza kell térni a hagyományos operett- műfajához, és - nem kísérletezgetve vele - nyitni kell a mai közönség szívéhez is. Ha kell, utat kell törni a menedzserek, producerek irodájába és észérvekkel meggyőzni őket igazunkról. Neves, a műfaj iránt elkötelezett művészekkel, énekesekkel, táncosokkal, jó zenekarral és kórussal, befogadó intézményekkel rendelkezünk. Ha kevés a pénz a díszletre, jelmezre, tegyék úgy, mint az operában: játsszák koncertszerűen! De legyen folyamatosan műsoron és széles választékban, mert tényleg gazdag az irodalom, és ezt (el)várja tőlünk a világviszonylatban híres magyar operett hazájának minden erre büszke állampolgára!
Operett, mint színpadi műfaj • 4502006-05-18 20:36:30
Igazad van, mindig vannak és lesznek olyanok, akiknek minden új, és örülnek, ha egy kedvenc operettjük feltűnik valahol a láthatáron. (A trenden, amiről beszéltem, sajnos ez nem változtat.) Én a helyedben tavaly év végén azonnal elutaztam volna Szegedre, hogy végre kipipáljam a Luxemburg grófját. Decemberben volt a bemutatója a Nagyszínházban és még februárban is műsoron volt. Különben tényleg meglep, hogy nem láttad az operettet! Mint említettem szinte állandóan műsoron van valahol. Nemcsak Szegeden játszották, több más vidéki teátrum is repertoárján tartotta, s biztos vagyok benne, valahol most is megy a darab, vagy a közeljövőben fog színre kerülni. Nem véletlen a sikere, a népszerűsége. Az Operettszínházban is játszották pár éve. Emlékezetes előadásként tartom számon a Debreceni Csokonai Színház bemutatóját is. Igaz, régebben volt, tíz éve annak. Renét az a Kovácsházi István énekelte, játszotta vendégként, aki mára az Operaház népszerű és kiváló művészévé vált, s éppen most készül élete első Wagner-operájának tenor főszerepére. Angelát is operaénekes, az ismert Sudár Gyöngyvér alakította. További főszerepekben Simor Otto (Sir Basil), az ugyancsak operaénekes Iván Ildikó (Fleury), továbbá Bardóczy Attila (Brissard) és Zalay Lidia (Juliette) tündökölt. A rendező Moravetz Levente, a karmester Gulyás Lajos volt. A Magyar Televízió a teljes előadást felvette és közvetítette, persze, hogy videóra vettem. Különben a rádiónak is van teljes felvétele a műből Udvardy Tibor, Sándor Judit, Melis György, Zentay Anna és Palcsó Sándor főszereplésével. Aztán készültek keresztmetszetek belőle. A TV-nek van egy régi-régi felvétele a legendás 1955-ös operettszínházi bemutató pár évvel későbbi előadásáról, ami sajnos nem teljes. Azonban így is, a legismertebb jelenetek fennmaradtak. Az archív felvételen Baksay Árpád, Petress Zsuzsa, Németh Marika, Honthy Hanna, Zentay Anna, Rátonyi Róbert és Feleki Kamill lubickol szerepeikben. A Hungaroton a hatvanas évek elején lemezre vette velük az operett legszebb részleteit. A zenei antikváriumokban itt-ott még felbukkan a lemez, amelyről a rádiónak ugyancsak van felvétele.
Említetted, hogy magyar nyelven kevés számot ismersz a Luxemburg grófjából. Van egy Lehár- kottám, benne több dal az operettből. Magyar szöveggel (Gímbelem, gombolom; Nem uram, oly messze a szivárvány; Péter írja, kis Kató; Várj, várj, szép délibáb). Ha érdekel, felrakhatom Neked a portálodra.
Operett, mint színpadi műfaj • 4512006-05-18 21:14:03
Bizony, a Giuditta! Ez egy különleges mű a Lehár- oeuvre-ben. Hattyúdala, ha nem számítjuk a Cigányszerelem átdolgozását, a Garabonciás budapesti operaházi bemutatóját. A Giudittára rendkívül büszke volt szerzője, hiszen megérte mind a bécsi, mind a budapesti operaházi bemutatóját.Én nem nagyon kedvelem ezt az alkotást, noha elismerem, sok szép részlete, igényes zenei anyaga van a kész dalműnek. Mindenekelőtt az zavar benne, hogy már nem operett, de még nem is opera, valahol a kettő keveréke, mindenesetre daljáték. Minden zenés színháznak fejtörést okoz a bemutatása, mert igen nehéz, fajsúlyos darab, és valóban, operai igényű énekszólamokkal van teli, s igen képzett, felkészült énekesek szükségeltetnek egy nívós, gyönyörködtető előadás létrejöttéhez. És akkor még nem is szóltam a tánc-és kórus betétekről, meg a dialógusokról. Mindenesetre néhány hete megvettem azt a CD-t, amelynek felvételén maga Lehár dirigálja saját művét. A kor legendás énekművészeit halljuk énekelni, meg az összekötő szöveget mondani. A szövegből semmit nem értettem (de magamban felidéztem a magyar rádió dalszínházának felvételeit, így a cselekményt illetően is képben voltam – nem beszélve a ZDF operettfilmjéről, amely vizuális élményhez is juttatott), de a zenéjéből így is átsugárzott Lehár varázsa, mesterművének minden szépsége. Magyarországon egyhamar ne számítsunk arra, hogy bemutatják, ehhez nem állnak rendelkezésre a szükséges személyi és tárgyi feltételek…
Operett, mint színpadi műfaj • 4532006-05-19 14:00:46
Feltettem a magyar szövegeket a helyére.
Operett, mint színpadi műfaj • 4542006-05-19 14:52:04
Kálmán Bajadéra is nagyon sikeres operett volt. Láttam az Operettszínházban egy fesztivál alkalmával, azt hiszem a pécsi társulat vendégjátékában. Ritkán kerül színre, pedig megérdemelné ez a darab is, hogy állandóan repertoáron tartsák. Én már jóval korábbról, a hatvanas évekből ismerem a teljes művet, mégpedig szintén a Rádió Dalszínházának felvételéről (Udvardy Tibor, Vámos Ágnes, Zentai Anna, Kishegyi Árpád). Pompás jelenetek vannak benne, pld a balettzenéje is vérpezsdítő, ami vetekszik azzal a vidám kettőssel, melynek címe: Jön-e velem nagysád shimmyt járni. (Amikor Kálmán komponálta a darabot, a kor egyik népszerű divatos tánca volt a shimmy.) Meg ott van a szintén híres tenor ária, Radzsami-dala (Óh, Bajadérom...), mely Udvardy tolmácsolásában hatott rám. Itthon nála szebb orgánummal és olyan mély átéléssel még senkitől nem hallottam ezt a dalt. Talán Nicolai Gedda művészete közelítette ezt a szintet, mikor túl a hetvenen elénekelte a dalt a Denevér II. felvonásának nagy estélyi jelenetében - meglepetésként. Az ováció, ami utána következett - videón meg van a jelenet - a legnagyobbaknak kijáró ünnepléssel társult. És az említett rádiófelvételről meg kell még említenem azt a egzotikus nagyon szép jelenetet, amelynek a címe: Dzsajpur csodakertje: itt Udvardy partnere Vámos Ágnes. Szép szerelmi kettős. Azt hiszem, erre a Kálmán-operettre is nagyon sokat kell várnunk, míg valahol újra bemutatják!
Operett, mint színpadi műfaj • 4552006-05-19 14:58:15
Arra nem gondoltál, hogy kiutazzál Mörbischbe, közvetlen kézzelfogható élményeket kapni...? Egyszer én megreszkíroznám. De nem ismerem az árakat, és hogy mennyi idővel előbb kell igényelni a jegyeket, és hol, mely irodákban kaphatók? Talán az interneten megkeresem a fesztivál honlapját a bővebb tudnivalókért.
Operett, mint színpadi műfaj • 4572006-05-22 16:51:34
Kedves Jóska141!

Köszönöm a részletes útbaigazítást, az árakat, az információkat. Nagyon csábító mindez. Ezzel együtt még gondolkozom a továbbiakon. A DVD-k valóban hozzáférhetőek itthon is: az elmúlt hetekben négy produkciót vásároltam meg (A víg özvegy, Marica grófnő, Madarász és A koldusdiák), a következő kiszemeltjeim a Giuditta, a Cigánybáró és az Egy éj Velencében, és nagyon várom az idei Luxemburg grófját. A felvételek tanúsága szerint tényleg igen látványos, színpompás, és mindenekfelett hagyományos rendezésben színre kerülő előadások ezek, nagyszerű előadókkal. A szabadtér varázslatos hangulata, maga a festői környezet együtt egyaránt lebilincseli a nézőt – hallgatót. Ennek atmoszférája a képlemezről is "átjön". Nyilván az igazi nagy élményt a helyszinen tapasztalnám meg! Idén ez már nem jön össze, talán jövőre majd nekirugaszkodom....
Üdv.
Operett, mint színpadi műfaj • 4592006-05-26 10:47:53
Kissé irigyellek és köszöntelek a messzi távolban. Remélem, nem jársz úgy, mint közös kedvencünk, Németh Marika egykor, a hatvanas évek közepén, mikor fogta magát, elutazott Göröghonba nyaralni, amiből aztán négy-öt év lett…
Feltett szándékom elutazni Mörbischbe. Remélem, Te is, én is megtaláljuk ennek egyszer a módját. De most élvezd csak a hűsítő habok mámorát, a mediterrán klímát és az ókori kultúra szépségeit. Június 3-án és 4-én a Marica grófnőt játsszák a Debreceni Csokonai Színházban. Addigra talán hazaérkezel. Csábító lehetőség elmenni valamelyik előadásra.
Csak hogy kissé bánkódj miről maradtunk le szerdán 16 és 17 óra között: a Petőfi Rádióban az operettparádéban a következő ínyencségeket hallgathattuk volna meg:

Klasszikus operettekbôl
1. Sullivan: a) A Fruska – A tengerészek dala (MR Énekkara), b) A mikádó – Pitti Sing dala (Barlay Zsuzsa, MR nôi kara), c) A cornwalli kalóz – A gárdaezredes és a kalózok (Gregor József), 2. Suppé: a) A szép Galathea – Galathea áriája (László Margit), b) Boccaccio – Szerenád és együttes (Ágay Karola, Kishegyi Árpád, Külkey László, Ilosfalvy Róbert, Réti József, Maleczky Oszkár és az MR Énekkara), 3. Millöcker: a) Gasparone – Induló (MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara), b) A koldusdiák – Ollendorf dala (Gáti István), 4. Johann Strauss: a) A denevér – Kacagódal (Kincses Veronika, km. az MR Énekkara), b) A cigánybáró – Jelenet és kincskeringô (Horváth Eszter, Barlay Zsuzsa, Simándy József és az MR Szimfonikus Zenekara, vez. Nagy Ferenc), 5. Offenbach: Szökött szerelmesek – Bordal (Kalmár Magda, Lehoczky Éva, Palcsó Sándor, Rozsos István, Moldvay József, Michels János, Orbán László és az MR Énekkara), 6. Planquette: A corneville-i harangok – a II. felv. fináléja (Házy Erzsébet, Korondy György, Melis György, Várhelyi Endre, MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vez. Breitner Tamás)
Operett, mint színpadi műfaj • 4602006-05-27 22:09:08
Pécsett a nyári szabadtéri játékok június 17-től augusztus 12-ig tartanak, melyek többsége zenés produkció.
Az operettkedvelők táborát Lehár Ferenc örökké sikerre ítélt műve, a Luxemburg grófja várja. Az előadást a Pécsi Nemzeti Színház művészei játsszák, a darab rendezője Balikó Tamás.
Operett, mint színpadi műfaj • 4612006-05-29 12:09:00
Ez az amiért döhös vagyok az Operettszínház mai műsorpolitikájára. Úgy látszik Zappe kritikus úr is rádöbbent erre. Kivételesen, ezúttal egyet kell értenem vele: azt az alapigazságot, miszerint "a modern világ haladását nem lehet megállítani", még éneklik is. Talán a legszebb csasztuskás időkön is túltéve. Úgy látszik, valóban fölfordult a világ: vezércikkben illik szellemeskedni, a musicalben meg ideologizálni.
Operett, mint színpadi műfaj • 4632006-06-01 14:11:36
Üdv újra itthon! Hagyok annyi időt, amíg átnézed a távolléted alatt született termést (elég soványka), s aztán újra "mindent bele". Mörbischre feltétlenül vissza kell térni!
Operett, mint színpadi műfaj • 4662006-06-02 09:03:55
Kottám nincs belőle, de videón meg van az Operettszínház előadása Kalocsay Zsuzsával a címszerepben. És a románc rádiófelvételről, Tv-ből is (Házy, Sass). Majd megpróbálom az énekelt szöveget - ha érthető - leírni: "Óh, Venus mondd..."
Operett, mint színpadi műfaj • 4692006-06-02 16:04:35
Pompás, erről van szó!
A Rádióból régi komplett operettfelvétel megrendelés reménytelen ügy, valóban. Én is próbálkoztam velük, de ugyanúgy jártam, mint Te. Szerencsére, amikor még előfordult a rádióban teljes mű vagy keresztmetszet közvetítése, akkor néhányat felvettem kazettára, így most féltve őrzött kincseim közé tartoznak. pl. Schubert-Berté: Három a kislány. De a legtöbbjéről "nem gondoskodtam az idején". Sajnos. Így maradnak a szerkesztők ízlésvilágát tükröző -rendszerint ismétlődó - ugyanazok a részletek hétről-hétre. Csak azt nem értem, kinek-minek őrzik hét pecsétes titokként, lakattal, amikor közszolgálatinak nevezik magukat...
Operett, mint színpadi műfaj • 4702006-06-02 16:06:11
Szerintem magyarul vagy eredeti francia nyelven hamarabb hozzájutsz, mint német változatához.
Operett, mint színpadi műfaj • 4732006-06-03 16:01:41
Nem láttam, de jó hogy felhívtad rá a figyelmem, mert holnap megismétli a TV. Egyébként úgy tudom, ez nem operettfilm, hanem a történetnek egy kaland-játékfilm változata.
Mellesleg az 1879-ben komponált Sullivan- operettnek, a Pirates of Penzance-nek van magyar változata, amely A cornwalli kalóz, avagy a becsület rabja címmel vált idehaza ismertté. A Rádió dalszínháza a hetvenes évek közepén készítette el az operett magyar nyelvű stúdiófelvételét. A magyarra átültetést - fordítást - Fischer Sándor végezte el. A rádiófelvételen közreműködik Gregor József, B. Nagy János, Kalmár Magda, Barlay Zsuzsa, Melis György, vamnint a MR. Énekkara és Szimf. Zenekara.
Ha tehetem, a film ismétlését megnézem.
Operett, mint színpadi műfaj • 4752006-06-05 10:36:46
Sikerült felvennem, tényleg pompás - hamisítatlan - Gilbert und Sullivan operettfilm. A zenei anyag még az áthangszerelés ellenére is rém szórakoztató és fülbemászó! Nagyszerűek a színészek és a színes látványvilág. Jól megcsinált film. Ismételt köszönetem, hogy felhívtad rá a figyelmem. Az egyik jelenetben a kalózok és a rendőrök kergetőzése közben beesnek a kis település színházába, ahol éppen egy Gilbert und Sullivan operett, a H.M.S. Pinafore (magyarul a "Fruska" címmel dolgozták át az operettet a rádióban) darabot próbálják - tehát a filmoperettben egy másik Sullivan-operett idézet bukkan fel - szellemes ötlet a forgatókönyv íróktól.
Ez a film 1983-ban jészült tbk. között Kevin Kline és Angela Lansbury főszereplésével. Az 1982-es Greenberg-változatot nem ismerem, kérlek,mesélj róla!
Operett, mint színpadi műfaj • 4762006-06-07 11:29:50
Megtaláltam a videó kazettámon Sass Sylvia előadásában:

Offenbach: Szép Heléna

Heléna románca

A szép Heléna, így neveznek,
Vagy Nidon lánya, a hamis.
És azt mondják, rám súlyt helyeztek,
Hű Thézeusz és mások is.
Én nem vagyok könnyelmű léha,
Csak ellenállni oly nehéz,
A bajkeverő Vénusz léha.
Csalogatón, szemembe néz
Csalogatón, szemembe néz

Oh, Vénusz, mondd, neked örömet ád,
Ha félre csúszik a csúszik az erényes láb.
Oh, Vénusz, mondd, neked örömet ád,
Ha félre kúszik a kúszik az erényes láb.


A földi nőknek egy a vágyuk:
Megóvni férjük hírnevét
De néha meglepetve látjuk,
Hogy mást határozott az ég.
Egy példáról anyám beszámolt,
Hogy egykor hattyú szállt reá,
És e hattyú jó atyám volt.
Tudhatta ő, mi vár reá
Tudhatta ő, mi vár reá

Oh, Vénusz, mondd, neked örömet ád,
Ha félre csúszik a csúszik az erényes láb.
Oh, Vénusz, mondd, neked örömet ád,
Ha félre kúszik a kúszik az erényes láb.


Óh, jaj, mily nagy csapás a szépség,
De hogy kerüljük ezt mi el?
Csak ültök itt, a férfi népség,
S az Éggel is csatázni kell.
Ha én egy szem is ellenállnék,
Csak halott maradhatok én,
Az istenekkel szembeszállnék.
Tudhatjuk jól, hogy nincs remény
Tudhatjuk jól, hogy nincs remény

Oh, Vénusz, mondd, neked örömet ád,
Ha félre csúszik a csúszik az erényes láb.
Oh, Vénusz, mondd, neked örömet ád,
Ha félre kúszik a kúszik az erényes láb.
Operett, mint színpadi műfaj • 4792006-06-08 09:20:47
Tudomásom szerint e románcon kívül Helénának más önálló áriája, dala nincs a partitúrában; a többi mind kettős, együttes, jelenet,finálék - amelyben énekelnie kell.
Operett, mint színpadi műfaj • 4812006-06-08 19:17:14
Több videó ill. DVD felvétel van belőle, francia nyelven.
Operett, mint színpadi műfaj • 4832006-06-12 15:10:21
Kevés szó esik az osztrák Franz von Suppéról (1819-1895), pedig meghatározó és megkerülhetetlen személy, ha a klasszikus operettről beszélünk. Tegnap du. a Petőfin Zubin Mehta vezényelt három Suppé- nyitányt. Érdekes, hogy legtöbb operettjéből mára csak a nyitányok maradtak fenn (váltak igazán népszerűvé és ismertté) – leszámítva a Boccacciót, a Pajkos diákokat és a Szép Galatheát, amelyek teljes felvételekről is megszólalnak, és a zenés színházakban is alkalmanként felbukkannak. Inkább múlt időben kellett volna fogalmaznom; nálunk hosszú idők óta nem játsszák ezeket a darabokat. Tavaly nyáron felcsillant a remény. A Boccacciót Alföldi Róbert rendezésében bemutatták volna Szegeden, a Szabadtérin, az Operettszínház és a Szabadtéri Játékok közös produkciójában, de aztán anyagi okok miatt meghiúsult az ügy. Kaptuk helyette az elcsépelt Csárdáskirálynőt.
Keveset tudunk viszont a Banditákról (Offenbach után Suppé is írt ilyen címmel operettet), a Fatinitzáról, a Költő és parasztról, a Reggel, délben és este Bécsbenről, a Donna Juanitáról, a Könnyű lovasságról vagy a Pique-Dame-ról stb. Csak a nyitányai életképesek? Suppé Gounod és Offenbach kortársa volt Erdekesség: Offenbach és Suppé egyazon évben, 1819-ben született! Szerintem id. J. Strauss életművére - különösen operettjeire – igen nagy hatást gyakorolt (de Millöckerre és Zellerre is); az ő inspirációja nélkül nem biztos, hogy megszülettek volna J. Strauss örökbecsű alkotásai. A belga származású, dalmát születésű (Split, régen Spoleto), Bécsben letelepedett zeneszerzőt éppúgy az osztrák operett megteremtőjének tartjuk, miként a német származású Offenbach a francia-operett atyjának tekinthető. Amúgy Suppé életműve még az Offenbachénál is gazdagabb, úgy háromszáz-négyszáz színpadi művet írt: van köztük operett, daljáték, bohózat, zenés játék, balett, egyéb alkotás. De más műfajban is letette a névjegyét. Például Requiemje vetekszik a legnagyobbakéval… Bevallom, nem könnyű elképzelni egy operett komponistát gyászmise szerzőjének. Suppé ebben is úttörő volt! Nyitányai pedig az operettjei mellett - hangfelvételek révén - köztünk élnek - hála a rádiónak, amely intézmény e tekintetben átérzi közszolgálati felelősségét. Örülök annak is, hogy a Naxos és a Marco Polo cégek már több tucat Suppé- nyitányt vettek fel lemezre, melyek kereskedelmi forgalomban kaphatók.
Operett, mint színpadi műfaj • 4842006-06-12 15:17:12
Elírás: nem id. hanem ifj. J. Strauss
Operett, mint színpadi műfaj • 4852006-06-13 23:49:39
Könyvajánlat

Gerő András-Hargitai Dorottya-Gajdó Tamás
A CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ
3490 Ft

A Csárdáskirálynő története sikertörténet. Túlélt világháborút, forradalmakat, rendszerváltásokat. Változott, de nem a felismerhetetlenségig. Lényege szerint születése óta egyenlő önmagával: operett.
Kibírta a dicséreteket és a lesújtó kritikát is.
Elviselte a besorolásokat is. Azt is, hogy bécsinek tartsák, pedig valójában osztrák–magyarnak született, s aztán magyar lett. Azt is, hogy a polgári középosztályhoz kössék, pedig valójában szinte azonnal folklorizálódott. Senki szeretetét nem utasította vissza, de azt is tudomásul vette, hogy ne szeressék.
Tartották az osztrák identitás, életérzés egyik kifejezőjének, és persze valami nagyon magyarnak is.
Pedig valójában egyik se.
Ha már valahogy be kellene sorolni, akkor leginkább valami olyasmi, ami talán fából vaskarikának, fogalmi önellentmondásnak tűnik, de a szerző(k), a történet és a közeg hármasságában mégiscsak értelmet kap.
A Csárdáskirálynő közép-európai hungarikum.
Más szóval: monarchikum.

A könyvhétre megjelent díszes kiadványban megtalálható a magyar nyelvű teljes szövegkönyv. Olvashatjuk a darab megzenésített verseit és a szinopszis különböző változatait. Olvashatunk a korról, Kálmánról és a pályatársakról.Feltárul a Csárdáskirálynő "születésének" sok - sok érdekessége és az egyes - napjainkig tartó - bemutatók kulisszatitkai. A könyv egyben képeskönyv. Korabeli archív és későbbi fekete-fehér meg színes felvételekről régi legendás énekesek, színészek és mai üdvöskék tekintenek ránk, de az illusztrációk között felfedezhetünk számos fotót, melyek konkrét bemutatók jeleneteiből válogat. Az egyes színpadképek "árulkodnak" az adott előadásról: rendezés, díszlet, jelmez. Továbbá, sok-sok népszerű énekes-szereplőről olvashatunk az albumban. Mert ez nemcsak képeskönyv, hanem egyben díszes,tartalmas album,amely az operett-optikán át közel hozza és elénk tárja az adott kor ízlésvilágát,divatját,a múltat,a jelent;széles kavalkádját nyújtja, és varázslatosan ábrázolja mindazt, ami egy szóban és egy szóval így fejezhető ki: Csárdáskirálynő.
Operett, mint színpadi műfaj • 4872006-06-16 00:01:16
Kivárom, míg bekerül az antikváriumba...
Operett, mint színpadi műfaj • 4882006-06-21 11:13:07
LE MEILLEUR DE L'OPÉRETTE címmel egy 5 CD-ből álló érdekes kiadvány jelent meg a lemezpiacon. A lemezeken 100 operett-sláger, számos, kevéssé ismert, ritkán vagy egyáltalán nem játszott és hallott operettnek a részletei csendülnek fel - elsősorban francia szerzők műveiből:

Offenbach, Christiné, Messager,
Planquette, Audran, Lecocq,
Varney, Hahn, Ganne, Yvain,
Cuvillier, Delannoy, Dumas,
Youmans, Lopez

Továbbá a német nyelvterületről: Friml, Benatzky, J. Strauss II, O. Strauss. S természetesen Lehár sem maradhat ki ebből a válogatásból.

Nagyon csábító ez az EMI-kiadványsorozat, amely mindössze 5.465 Ft-ért a mienké lehet!
Operett, mint színpadi műfaj • 4902006-06-21 13:47:30
61. Chanson Gitane, operetta Jalousie
Composé par Maurice Yvain

Dirigé par Marcel Carivan
62. La Reine Joyeuse, operetta Oh! la troublante volupté
Composé par Charles Cuvillier
Avec Mathe Altery
63. Les chasseurs d'images, operetta J'ai un beau chapeau
Composé par Roger Dumas
64. La Maréchale Sans-Gêne, operetta Le jour où je dirai: je l'aime
Composé par Pierre-Petit
Avec Fanely Revoil
Dirigé par Richard Blareau
65. La Poule noire, operetta Aïe, aïe, aïe...Pourquoi faut-il que je respire encore
Composé par Manuel Rosenthal
Interprété par Orchestre du Theatre National de L'opera-Comique Avec Jean Giraudeau
Dirigé par Richard Blareau
66. La Poule noire, operetta Les hommes sont tous des goujats
Composé par Manuel Rosenthal
Interprété par Orchestre du Theatre National de L'opera-Comique Avec Denise Duval
Dirigé par Richard Blareau
67. Le Moulin Sans-Souci, operetta Touchez pas à la continière
Composé par Georges van Parys
Interprété par Cologne Concert Association Orchestra
Dirigé par Paul Bonneau
68. Le Moulin Sans-Souci, operetta Tous les hommes sont les mêmes
Composé par Georges van Parys
Interprété par Cologne Concert Association Orchestra Avec Janine Micheau
Dirigé par Paul Bonneau
69. Le Port du soleil, operetta La Chanson du soleil
Composé par Marc Cab

Dirigé par Georges Sellers
70. Visa pour l'amour, operetta Le genre américain
Composé par Francis Lopez
Avec Luis Mariano
71. Visa pour l'amour, operetta Cha-cha des égoutiers
Composé par Francis Lopez
Avec Luis Mariano
Operett, mint színpadi műfaj • 4912006-06-21 13:48:23
51. Phi-Phi, operetta Blanches rondeurs aux contours délicieux
Composé par Henri Christine
Dirigé par Marcel Carivan
52. Dédé, operetta Dans la vie faut pas s'en faire
Composé par Henri Christine
Avec Maurice Chevalier
53. La Route fleurie, operetta C'est la vie de bohème
Composé par Francis Lopez
Avec Georges Guetary
54. La Route fleurie, operetta Les Haricots
Composé par Francis Lopez
55. La Route fleurie, operetta Madgascar
Composé par Francis Lopez
56. Méditerranée, operetta Méditerranée
Composé par Francis Lopez
Avec Tino Rossi
57. La Belle de Cadix, operetta La Belle de Cadix
Composé par Francis Lopez
58. Le Chanteur de Mexico, operetta Mexico
Composé par Francis Lopez
59. Chanson Gitane, operetta Tant que le printemps
Composé par Maurice Yvain
Dirigé par Marcel Carivan
60. Chanson Gitane, operetta Choeur des gitans
Composé par Maurice Yvain
Dirigé par Marcel Carivan
Operett, mint színpadi műfaj • 4922006-06-21 13:48:59
41. La Grande-Duchesse de Gérolstein, operetta in 3 acts Dites-lui qu'on l'a remarqué
Composé par Jacques Offenbach
Interprété par Orchestre de la Societe des Concerts du Conservatoire
Dirigé par Jean-Pierre Marty
42. La belle Hélène, operetta in 3 acts Au mont Ida
Composé par Jacques Offenbach
Interprété par Lamoureux Concert Association Orchestra Avec Charles Burles
Dirigé par Jean-Pierre Marty
43. La belle Hélène, operetta in 3 acts On me nomme Hélène la blonde
Composé par Jacques Offenbach
Interprété par Toulouse Orchestra Avec Jessye Norman
Dirigé par Michel Plasson
44. La Périchole, operetta in 2 acts Sans en souffler mot à personne
Composé par Jacques Offenbach
Interprété par Toulouse Orchestra Avec Gabriel Bacquier
Dirigé par Michel Plasson
45. La Périchole, operetta in 2 acts Le conquérant dit à la jeune indienne
Composé par Jacques Offenbach
Interprété par Toulouse Orchestra Avec Teresa Berganza, Jose Carreras
Dirigé par Michel Plasson
46. La Périchole, operetta in 2 acts Ah! quil diner je viens de faire
Composé par Jacques Offenbach
Interprété par Lamoureux Concert Association Orchestra Avec Suzanne Lafaye
Dirigé par Igor Markevitch
47. La Périchole, operetta in 2 acts Mon Dieu! que les hommes sont bêtes!
Composé par Jacques Offenbach
Interprété par Toulouse Orchestra Avec Teresa Berganza
Dirigé par Michel Plasson
48. Les Saltimbanques, operetta C'est l'amour
Composé par Louis Ganne
Interprété par Lamoureux Concert Association Orchestra Avec Dominique Tirmont, Eliane Liblin
Dirigé par Jean-Pierre Marty
49. Im weissen Rössl (The White Horse Inn), operetta Il est un p'tit peu chlass
Composé par Ralph [Rudolph Josef Frantisek] Benatzky
Interprété par Orchestre de la Societe des Concerts du Conservatoire
50. Phi-Phi, operetta Je connais tout'les historiettes
Composé par Henri Christine
Dirigé par Marcel Carivan
Operett, mint színpadi műfaj • 4932006-06-21 13:49:34
Dirigé par Jean Doussard
31. Les Mousquetaires au couvent, operetta Je suis l'abbé Bridaine
Composé par Louis Varney
Interprété par Orchestre Symphonique de la R.T.B.F. Avec Jules Bastin
32. Les Mousquetaires au couvent, operetta Pour faire un brave mousquetaire
Composé par Louis Varney
Interprété par Orchestre Symphonique de la R.T.B.F. Avec Michel Trempont
33. Ciboulette, operetta in 3 acts Moi, j'm'appelle Ciboulette
Composé par Reynaldo Hahn
Interprété par Orchestre de la Societe des Concerts du Conservatoire Avec Geori Boue
Dirigé par Marcel Carivan
34. Ciboulette, operetta in 3 acts Nous avons fait un beau voyage
Composé par Reynaldo Hahn
Interprété par Monte Carlo Philharmonic Orchestra Avec Jose Van Dam, Mady Mesple
Dirigé par Cyril Diederich
35. Orphée aux enfers, operetta in 2 acts Pour séduire Alcmène la fière
Composé par Jacques Offenbach
Interprété par Toulouse Orchestra Avec Michele Command, Jane Berbie
Dirigé par Michel Plasson
36. La vie parisienne, operetta in 5 acts, revised to 4 acts J'ai de l'or
Composé par Jacques Offenbach
Interprété par Toulouse Orchestra Avec Jean-Christophe Benoit
Dirigé par Michel Plasson
37. La vie parisienne, operetta in 5 acts, revised to 4 acts Je suis veuve d'un colonel
Composé par Jacques Offenbach
Interprété par Toulouse Orchestra Avec Jean-Christophe Benoit, Mady Mesple, Regine Crespin
Dirigé par Michel Plasson
38. La vie parisienne, operetta in 5 acts, revised to 4 acts C'est ici l'endroit redouté des mères
Composé par Jacques Offenbach
Interprété par Toulouse Orchestra Avec Jean-Christophe Benoit, Mady Mesple, Regine Crespin
Dirigé par Michel Plasson
39. Pomme d'api, operetta in 1 act Va donc, va donc chercher le gril
Composé par Jacques Offenbach
Interprété par Monte Carlo Philharmonic Orchestra Avec Leonard Pezzino, Jean-Philippe Lafont, Mady Mesple
Dirigé par Manuel Rosenthal
40. La Grande-Duchesse de Gérolstein, operetta in 3 acts Ah! que j'aime les militaires
Composé par Jacques Offenbach
Avec Jane Rhodes
Dirigé par Roberto Benzi
Operett, mint színpadi műfaj • 4942006-06-21 13:50:08
21. Im weissen Rössl (The White Horse Inn), operetta Je vous emmènerai sur mon joli bateau
Composé par Ralph [Rudolph Josef Frantisek] Benatzky
Interprété par Orchestre de la Societe des Concerts du Conservatoire Avec Michael Dens
22. Im weissen Rössl (The White Horse Inn), operetta On a l'béguin
Composé par Ralph [Rudolph Josef Frantisek] Benatzky
Interprété par Orchestre de la Societe des Concerts du Conservatoire Avec Pierre Germain
23. Phi-Phi, operetta C'est une gamine charmante
Composé par Henri Christine

Dirigé par Marcel Carivan
24. Véronique, operetta De ci, de là
Composé par Andre Messager
Interprété par Lamoureux Concert Association Orchestra Avec Michael Dens, Liliane Berton
Dirigé par Yvon Leenart
25. Véronique, operetta Poussez, poussez l'escarpolette
Composé par Andre Messager
Interprété par Lamoureux Concert Association Orchestra Avec Michael Dens, Mady Mesple
Dirigé par Jean-Claude Hartemann
26. Monsieur Beaucaire, operetta La rose rouge
Composé par Andre Messager
Interprété par Lamoureux Concert Association Orchestra Avec Michael Dens
Dirigé par Yvon Leenart
27. Les Cloches de Corneville, operetta Digue, digue, don
Composé par Robert Planquette
Interprété par Orchestre de la Societe des Concerts du Conservatoire Avec Janine Micheau
Dirigé par Franck Pourcel
28. Les Cloches de Corneville, operetta J'ai fait trois fois le tour du monde
Composé par Robert Planquette
Interprété par Orchestre du Theatre National de L'opera-Comique Avec Bernard Sinclair
Dirigé par Jean Doussard
29. La Mascotte, operetta J'aim' bien mes dindons
Composé par Edmond Audran
Avec Michael Dens
30. La Fille de Madame Angot, operetta Jadis, les rois
Composé par Charles (Alexander) Lecocq
Interprété par Orchestre du Theatre National de L'opera-Comique Avec Mady Mesple
Operett, mint színpadi műfaj • 4952006-06-21 13:50:45
11. Paganini, operetta in 3 acts J'ai toujours cru qu'un baiser
Composé par Franz Lehar
Interprété par Orchestre de la Societe des Concerts du Conservatoire Avec Michael Dens
Dirigé par Franck Pourcel
12. Das Land des Lächelns (The Land of Smiles), operetta in 3 acts (revision of "Die gelbe Jacke") Prendre le thé à deux
Composé par Franz Lehar
Interprété par Lamoureux Concert Association Orchestra Avec Michael Dens, Bernadette Antoine
Dirigé par Yvon Leenart
13. Dein ist mein ganzes Herz, for voice & piano (or orchestra) (from "Das Land des Lächelns")
Composé par Franz Lehar
Interprété par Lamoureux Concert Association Orchestra Avec Michael Dens
Dirigé par Yvon Leenart
14. Das Land des Lächelns (The Land of Smiles), operetta in 3 acts (revision of "Die gelbe Jacke") Mon amour et ton amour
Composé par Franz Lehar
Interprété par Lamoureux Concert Association Orchestra Avec Bernard Sinclair
Dirigé par Yvon Leenart
15. Die Csárdásfürstin (The Gypsy Princess), operetta Il est une femme au monde
Composé par Imre (Emmerich) Kalman
Interprété par Lamoureux Concert Association Orchestra Avec Michael Dens, Liliane Berton
Dirigé par Yvon Leenart
16. Les Trois Valses, operetta Je t'aime quand même
Composé par Oscar Straus
Avec Yvonne Printemps
Dirigé par Marcel Carivan
17. Les Trois Valses, operetta Je ne suis pas ce que l'on pense
Composé par Oscar Straus
Interprété par Cologne Concert Association Orchestra Avec Mathe Altery
Dirigé par Franck Pourcel
18. Rose Marie, operetta Oh! ma Rose-Marie
Composé par Rudolf Friml
Dirigé par Paul Bonneau
19. Rose Marie, operetta Chant indien
Composé par Rudolf Friml
Avec Lina Dachary
Dirigé par Paul Bonneau
20. No, No, Nanette, musical Thépour deux
Composé par Vincent Youmans
Avec Liliane Berton
Dirigé par Paul Bonneau
Operett, mint színpadi műfaj • 4962006-06-21 13:51:15
A 100-ból íme, 71:

1. Die Fledermaus (The Bat), operetta (RV 503) Pour un marquis
Composé par Johann II Strauss
Interprété par Orchestre de la Societe des Concerts du Conservatoire Avec Liliane Berton
Dirigé par Franck Pourcel
2. Die Fledermaus (The Bat), operetta (RV 503) O lointain séjour
Composé par Johann II Strauss
Interprété par Orchestre de la Societe des Concerts du Conservatoire Avec Jacqueline Brumaire
Dirigé par Franck Pourcel
3. Die Fledermaus (The Bat), operetta (RV 503) Chauve-souris, chauve-souris
Composé par Johann II Strauss
Interprété par Orchestre de la Societe des Concerts du Conservatoire Avec Remy Corazza, Jacqueline Brumaire, Liliane Berton, Jean-Christophe Benoit, Michel Roux, Jacques Pruvost
Dirigé par Franck Pourcel
4. Wiener Blut (Vienna Blood), operetta (arr. & edited by A. Müller) Une fée a passé
Composé par Johann II Strauss
Interprété par Orchestre du Theatre National de L'opera-Comique Avec Bernard Sinclair, Christiane Stutzmann
Dirigé par Jean Doussard
5. Wiener Blut (Vienna Blood), operetta (arr. & edited by A. Müller) Tout est soleil, tout est printemps
Composé par Johann II Strauss
Interprété par Orchestre du Theatre National de L'opera-Comique Avec Mady Mesple
Dirigé par Jean Doussard
6. Wiener Blut (Vienna Blood), operetta (arr. & edited by A. Müller) Beau Danube bleu
Composé par Johann II Strauss
Interprété par Orchestre du Theatre National de L'opera-Comique Avec Bernard Sinclair, Christiane Stutzmann, Mady Mesple
Dirigé par Jean Doussard
7. Die lustige Witwe (The Merry Widow), operetta Pardonne-moi, chère patrie
Composé par Franz Lehar
Interprété par Orchestre de la Societe des Concerts du Conservatoire Avec Michael Dens
Dirigé par Yvon Leenart
8. Die lustige Witwe (The Merry Widow), operetta Là-bas dans nos rudes vallées
Composé par Franz Lehar
Interprété par Monte Carlo Philharmonic Orchestra Avec Michael Dens, Mady Mesple
Dirigé par Pierre Dervaux
9. Die lustige Witwe (The Merry Widow), operetta Viens dans ce joli pavillon
Composé par Franz Lehar
Interprété par Orchestre de la Societe des Concerts du Conservatoire Avec Michael Dens, Suzanne Lafaye, Andre Mallabrera
Dirigé par Yvon Leenart
10. Die lustige Witwe (The Merry Widow), operetta Heure exquise
Composé par Franz Lehar
Interprété par Lamoureux Concert Association Orchestra Avec Jacques Jansen, Denise Duval
Operett, mint színpadi műfaj • 4972006-06-21 13:51:38
Az előbbi szerzők közül néhánynak életrajzi adatai:
Audran, Edmond (1842-1901)
Benatzky, Ralph (1884-1957)
Chabrier, Emmanuel (1841-1894)
Christiné, André (1867-1941)
Hahn, Reynaldo (1874-1947)
Hervé (1825-1892)
Lecocq, Charles (1832-1918)
Lehar, Franz (1870-1948)
Lopez, Francis (1916-1995)
Messager, André (1853-1929)
Offenbach, Jacques (1819-1880)
Planquette, Robert (1848-1903)
Rosenthal, Manuel (1904- ?)
Strauss, Johann (1825-1899)
Varney, Louis (1844-1908)
Yvain, Maurice (1891-1965)
 
Műsorajánló
Mai ajánlat:
15:00 : Budapest
Művészetek Palotája, Átrium

Nyíregyházi Cantemus Gyermekkar
vez.: Szabó Dénes

16:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Ensemble Thios Omilos
Chilli da Mur
Rajaton
Cotton Club Singers
"Vocal Cocktail"

18:00 : Budapest
Művészetek Palotája, Átrium

Damenes Aften
vez.: Erland Dahlen
Collegium Technicum
vez.: Tatiana Švajková-Kanišáková

18:30 : Budapest
Terézvárosi Plébániatemplom

Capella Theresiana
MOZART: D-dúr mise

19:00 : Budapest
Magyar Állami Operaház

BUSONI: Doktor Faust

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Magdalena Kožená (ének), Mitsuko Uchida (zongora)
SCHUMANN: Stuart Maria-songs, Op.135
DEBUSSY: Bilitis-songs
MAHLER: Rückert-songs
DEBUSSY: Ariettes Oubliées
MESSIAEN: Poèmes pour Mi

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

"Énekel az ország"
SZENTPÁLI ROLAND: Magnificat
ORFF: Carmina Burana

22:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

"Budapesti Nemzetközi Kórusünnep - Kóruszene éjszakája"
A mai nap
történt:
1918 • A kékszakállú herceg vára bemutatója (Budapest)
1948 • A Koldusopera bemutatója (Cambridge)
született:
1922 • Kórodi András, karmester († 1986)
1960 • Paul McCreesh, karmester