vissza a cimoldalra
2015-07-04
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Rovataink
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Milyen zenét hallgatsz most? (24248)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (52906)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (2880)
Társművészetek (977)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (1976)
Kedvenc felvételek (140)
Kedvenc előadók (2717)
Momus társalgó (5683)
Kedvenc művek (107)

Olvasói levelek (10691)
A csapos közbeszól (93)

Élő közvetítések (4620)
Franz Schmidt (288)
Palcsó Sándor (129)
Szkrjabin (297)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2097)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (1274)
A Zeneakadémián uralkodó áldatlan állapotokról... (686)
Operett, mint színpadi műfaj (2480)
Momus-játék (4856)
Pantheon (1508)
Jonas Kaufmann (1159)
modern eszement rendezesek (206)
Balett-, és Táncművészet (4708)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (804)
Erkel Színház (5642)
Kimernya? (2031)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: Búbánat
Leírás:
Honlap:
   


Búbánat (18264 hozzászólás)
Operett, mint színpadi műfaj • 2172006-01-19 11:09:04
És hogy állsz a monarchiabeli "aranykort" követő "ezüstkorszak" többi kisebb-nagyobb nem magyar mesterével - gondolok itt pl. Oscar Straus, Fall, Ziehrer, Stolz, Lincke, Heuberger munkásságára. Vagy mi a véleményed Schubert-Berté és Csajkovszkij - Klein daljátékokról? Ezek is hálás témák. De a magyar Ábrahám Pál dzsessz-operettjei, jóval később Farkas Ferenc daljátékai is megérdemlik a figyelmet.
Operett, mint színpadi műfaj • 2212006-01-19 12:00:01
Sullivant én a klasszikus aranykorhoz sorolom. Életműve - Gilbert, a szövegíró társszerzősége mellett - olyan szintet képvisel a műfajon belül a brit zenében,mint mondjuk Offenbach a franciáknál és J. Strauss az osztrák-német kultúrkörben. Lehárt csak azért nem említem, mert tudjuk: ő a zsenialitásávalmár az opera és az operett határmezsgyéjén mozgott már a monarchia időszakában is.
Operett, mint színpadi műfaj • 2222006-01-19 12:02:04
Igen nekem azt videóra is felvettem, akárcsak Farkas Ferenc daljátékaiból összeállított - élő - programot, amelynek a felvételén maga a szerző is jelen volt.
Operett, mint színpadi műfaj • 2232006-01-19 12:12:03
Heubergerről érdekes adat, hogy mielőtt Lehár megkapta volna a szövegkönyvet, előbb Heubergernek kínálták fel, amit visszautasított. Így Leháré maradt a dicsőség, és A víg özvegymeghozta neki 1905-ben a világhírt. De ehhez az is kellett, hogy Lehár Bécsben éljen. Már akkor is csak annak volt esélye a nemzetközi megmérettetésre, aki "nyugatta" ment. Lásd még Kálmánt, Ábrahámot. Huszka is világhírű lehetett volna, ha nem marad itthon, mert állítom operettjei, melódiái olyan invenciókészségről tanúskodnak,amelynek messze földön párja nincs. Tulajdonképpen az igazi magyar operett vele kezdődött el...
Operett, mint színpadi műfaj • 2242006-01-19 12:12:57
Javítom: "nyugatra"
Operett, mint színpadi műfaj • 2252006-01-19 12:16:49
A klasszikusok között én legjobban a franciákat szeretem: Hervé, Planquette, Lecocq és persze a franciává vált Offenbach. Osztrákoknál pedig nem Strauss vagy Millöcker jelenti nálam a prímet, hanem Suppé és Zeller.
Operett, mint színpadi műfaj • 2292006-01-20 09:28:55
Heuberger neves komponista és zenekritikus volt, de mindössze egyetlen szerzeménye lett ismert és vált maradandóvá: az Operabál. Lehárra féltékeny volt, nem kedvelte, lefitymálta addigi munkáit, és az ifjú muzsikus katonakarmesteri tevékenységéről pedig azt a véleményt fogalmazta meg, hogy nem ért a valcerek dirigálásához, arról fogalma sincs, és soha nem is fogja megtanulni. A Theater an der Wien vezetőit nem volt nehéz rábírnia, hogy az amúgy is neki szánt librettót, amit Victor Leon írt, ő zenésíthesse meg. A szövegkönyv egyébként Meilhac „A követségi attasé” című, franciás miliőt, hangulatot teremtő és sugárzó vígjátéka volt. Heuberger idővel elkészült néhány számmal, amelyeket elvitte meghallgatásra a színházba. A házi bemutatón, míg zongorázott, oldalt a függöny mögött foglalt helyet a Daniló szerepére kiosztott művész, aki utóbb őszintén bevallotta, hogy csalódást keltett Heuberger zenéje; nem az a vérpezsdítő, gazdagon áradó és dallambőségű, ritmikájú, felkavaró és szikrázó, felvillanyozó muzsika ez, amire számított. Ugyanezt a véleményt fogalmazta meg Leon is, és a hallgatóság. A színház direktora ezek után kereste meg Lehárt a szövegkönyvvel, aki egy éjszaka átolvasta a librettót, másnap reggel már jött, és kérte, hogy adják át neki, megkomponálja a darabot. Heuberger nem problémázott, nem sokat tartott róla, visszaadta A víg özvegyet. Még örült is, mert cserébe kapott Leontól három kis egyfelvonásost. Lehár pedig azonnal munkához látott. Még aznap este telefonon felhívta Leont, aki a kagylón keresztül meghallgatta az elkészült első számot, amit neki Lehár elzongorázott. Ez nem volt más, mint A víg özvegy egyik legsikeresebb, máig népszerű száma, egy kedves duett Danilo és Glavari Hanna között: „Bamba,bamba gyászvitéz…” Utána már nem volt megállás…
Ez az előzménye az 1905-ben bemutatott és azonnal világsikerré vált A víg özvegynek, annak a darabnak, amely máig a legtöbbet játszott – még az operaszínpadokat is meghódító - operett a világon. Megszorítani is csak egy másik magyar muzsikus szerzeménye, Kálmán Csárdáskirálynője tudja.
Operett, mint színpadi műfaj • 2312006-01-20 10:40:20
A koldusdiák szintén gyermekkori szerelmem, egyidőben kedveltem meg Sullivan Mikádójával. Ismerem a filmáltozatot, nekem, sem tetszik. Maradok a magyar rádió felvételénél. Kettő is készült belőle, az utóbbi Molnár Andrással, de az nem tetszik. A hatvanas években vették fel Kerekes JÁnos dirigálásval a stúdióban a számomra ma is klasszkus felvételt Palcsó Sándorral a címszerepben. Ollendorfot a felejthetetlen Palócz László énekelte,Laura grófnőt Vámos Ágnes. De szerepelt még benne Neményi Lili és Szilvássy Margit is. Fantasztikus jó produkciót hoztak együtt össze!
Operett, mint színpadi műfaj • 2332006-01-20 11:34:10
A másik rádiófelvételen Melis énekli. De önálló számként másokkal is felvették: Bende,Radnai... A németek közül pl. Hermann Prey is énekelte (Az operett teljes felvételén - videó is).
Operett, mint színpadi műfaj • 2342006-01-20 11:57:26
Ja, még Gáti István és Miller Lajos is énekelte a mieink közül Ollendorf belépőjét mint részletet. Egyébként ezen kívül még jó pár szép részletét ajánlom figyelmedbe, mint pl. Simon bevezető áriáját, aminek stílusa, hangulata szinte egy az egyben Barinkay belépőjére rímel a Cigánybáróból. Aztán nagyon kedves Laura és Simon lírai duettje az I. felvonásból vagy a két leánytestvér, Laura és Bronislawa kettőse, és ott van az I. felvonás nagyszabású fináléja, mely Laura és Simon kettőséből igen hatásos együttessé bontakozik ki, amelyben jelentős a kórus szerepe. Ez meg a Mikádó II. felvonásának hatalmas fináléjára emlékeztet. Továbbá igen megkapó a II. felvonásból Palmatica grófnő dala is. De nem sorolom tovább, az egész operett remekmű. Millöckernek ez volt a legnagyobb sikere, bár a Dubarry és különösen a Gasparone szintén pompás zenei anyagot tartalmaz.
Operett, mint színpadi műfaj • 2372006-01-20 12:03:47
Igen, Zsigray Júlia könyve. Meg van olvastam, de annyira nem fogott meg. Nem tudom, miért? Talán éppen azért, mert - érdekessége a munkának - Lehár neve nem szerepel az életregényben. Kitalált nevekkel dolgozott az írónő, szándékosan, de úgy, hogy azért rá lehessen ismerni, hogy itt Lehár és munkássága áll a középpontban. Regényes munka ez, elolvasni ennek ellenére érdemes.
Operett, mint színpadi műfaj • 2382006-01-20 12:05:05
Köszönöm, majd bekukkantok oda.
Operett, mint színpadi műfaj • 2402006-01-22 00:15:10
Igen, nem pontosan emlékszel, viszont igazad van, hogy Strauss visszautasított egy librettót. Ugyanis egyszerre két szövegkönyvet ajánlottak fel neki megzenésítésre a szövegírók, ő persze a rosszabbikat választotta - a krakkói történet nem csigázta fel érdeklődését, és helyette a másik, a velencei librettó mellett döntött. Így önkéntelenül kikaparta a gesztenyét Millöckernek, aki aztán A koldusdiákkal "aratott". A világsikerű operettnek a bemutatója 1882. decemberében volt. Offenbach akkor már két éve halott volt. Strauss operettje, Az egy éj Velencében először 1883-ban, Berlinben került színre.
Operett, mint színpadi műfaj • 2412006-01-22 00:54:49
Viszont vitatkozom azokkal, akik azt tartják, hogy az Egy éj Velencében kevésbé sikerült, mint a többi ismert J.Strauss mű. Ebben az operettben is remek zenék vannak, hálás énekelni valók. Parádés a hangszerelés - gondolj pl. a Laguna-keringőre (vagy Gondola-dalra) -, meg a remekül megformált karakterekre; a középkorba helyezett vidám, bohókás cselekményhez igazi, hamisítatlan bécsi kedély társul. Talán éppen ez volt a visszafogottabb ünneplés és kritikák alapja; hiányolták a zenéből a mediterrán színeket, hangulatot, ami érthető, hiszen a szinopszis szerint a történet az urbinói hercegnek a velencei karnevál színes forgatagában cselszövésekkel, intrikákkal, álruhákban folytatott machinációi (manipulációi) körül zajlik, s ehhez talán kevésbé illő a "megszokott" keringő dallamok. Magán véleményem szerint ezek a varázslatos, ezernyi színben pompázó, táncos ritmikájú zenék így is a keringő-király kiapadhatatlan invenciójáról tanúskodnak. Én mindenképpen a Cigánybáró és a Denevér mellé helyezem rangban és értékben ezt a zenés színpadi alkotását.
Operett, mint színpadi műfaj • 2432006-01-23 09:45:24
Egyetértünk, nekem is ez a magyar felvétel az etalon. El nem tudom képzelni Caramellot baritonnak; Ilosfalvy tenorján közel negyven éve annyira "él" e hang, annyira szép,hogy mással nem cserélném fel! Hogyne, Gedda és Rothenberger is jók...
Operett, mint színpadi műfaj • 2442006-01-23 09:56:51
Tegnap délután nem hallgattad a Petőfit? Benjamino Gigli énekelt Sullivan-részletet- Sir John Barbirolli vezényelt. Nem operettből hangzott fel a részlet, ezúttal Sullivantól egy különleges szépségű, komoly, áhitatos ének szólalt meg a felvételen. A neves angol komponista több műfajban (színpadi kísérőzenék, egyházi darabok, szimfóniák, dalok, balettek, üünepi alkalmakra komponált indulók, operák, operettek) kipróbálta magát, és mindegyikben színvonalasat alkotott. Ugyancsak ebben a műsorban került lejátszásra egy nagyon szép dal is, amelyet Janet Baker énekelt, zongorán Gerald Moore kísérte...
Operett, mint színpadi műfaj • 2502006-01-23 13:46:42
Én tízéves koromban kezdtem el olvasni, párhuzamosan az operák kalauzával.
Operett, mint színpadi műfaj • 2512006-01-23 13:48:43
Akkor biztosan jól ismered a "hazai" teljes felvételét is a rádióból (Melis, Radnai, Kincses, Fülöp, Kalmár...)
Operett, mint színpadi műfaj • 2532006-01-23 13:57:08
Gedda, nekem is nagy nagy kedvenc - legyen az opera vagy operett!
A Sullivan -sorozatot az EMI adta ki, megrendelhető a teljes (16 CD)anyag mindössze 17.258 Ft-ért!
Operettműsor a Petőfi adón kétszer van: szerdán és vasárnap 16 órától. Ezekre mindig nagyon odafigyelek
Operett, mint színpadi műfaj • 2552006-01-23 16:25:47
Vasárnap 16:05 óra. A múzsák neveletlen gyermekei alcímmel fut. A műsorban operett, daljáték, zenés játék, rockopera, filmzene stb témakörökből merít a szerkesztő-műsorvezető, Babucs Kriszta. Ruitner Sándor, a Rádió Dalszínházának volt szerkesztője, mindenese pedig jegyzeteit olvassa fel egy-egy operett vagy annak szerzője elhangzanak a műsorban, amelyekhez érdekes kiegészítő tudnivalókkal, ismeretekkel szolgál a fiatal műsorvezető hölgy. (Legutóbb Sullivan és művei, A muzsika hangja, Hegedűs a háztetőn, és bordalok operettekből volt a téma.)

Igen, ezen a 16 CD-n - az Ivanhoe opera kivételével - minden rajta van, amit a Sullivan-összkiadásban a rádió 12 héten keresztül sugárzott. A felét felvettem kazettákra, de most lehet, hogy az egészet ebben a csomagban megvásárolom. Az ár nagyon csábító és hát a minőség mégis más.
Operett, mint színpadi műfaj • 2572006-01-24 11:20:43
Felhívom még egy zenei műsorra a figyelmed. Minden kedden késő este, 23:04 órai kezdettel "Operákból, daljátékokból és operettekből" címmel összeállítást sugároz a Kossuth Rádió.

Ma este pl. Szőnyi Olga és Jámbor László énekel. Szerkesztő: Varga F.István. A műsor második részében a következő operett-részleteket hallgathatjuk meg:

8.Offenbach: Orfeusz az alvilágban - Gúnydal Jupiterről (Szőnyi Olga, km.: Dunszt Mária, Ágay Karola, Szabó Anita, Réti József és a MR Énekkara), 9.Szenkár Dezső-Ambrózi Ágoston: A maláji lány - Nonni dala (Szőnyi Olga), 10.Sárközy István-Benedek András-Semsey Jenő-Innocent Vincze Ernő:
A szelistyei asszonyok - András áriája a II. felvonásból
(Jámbor László), 11.Kodály Zoltán: Háry János - Örzse dala (Szőnyi Olga), 12.Huszka Jenő-Fischer Sándor: Szabadság-szerelem - Virradóra (Jámbor László, km.: a Földényi Kórus)
Mához egy hétre ugyanvsak 23:04-kor pedig Geszty Szilvia énekel:

6. Johann Strauss: Egy éj Velencében - Annina és Caramello kettőse az I. felvonásból (km.: Jon Piso), 7. Ábrahám Pál: Viktória - Nem történt semmi (km.: Peter Schreier)

Szóval, ha fenn tudsz maradni ilyen sokáig,akkor érdemes a Kossuthra kapcsolnod. Vagy letöltheted a számítógépedre...
Operett, mint színpadi műfaj • 2592006-01-24 17:12:41
Nekem meg a szerdai 16 órai kezdés (Petőfi - operett) elérhetetlen. Való igaz, a késői rádióhallgatás, nekem sem szokásom, és így sok szép felvételtől elesek. Szerencsére, annyit és annyiszor hallgattam ezeket a rádión keresztül,hogy ilyenkor azt mondom, fájlalom ugyan, de szinte semmit sem vesztek,ha elmulasztom: eggyel több vagy kevesebb meghallgatás nekem már nem különösebben számít. A fejemben van mind. A zene, ének. Inkább lexikálisan olvasok még utánuk. Ezért örültem tavaly a Kálmán Imréről írt életrajzi könyvnek, most pedig ugyanattól a szerzőtől Fényes Szabolcsról nemrég megjelent könyvének.
És most "végeztem" Simándy Péternek a könyvével, amiben szintén felbukkannak érdekes gondolatok magától Simándy Józseftől (interjúk és nyilatkozatok tükrében) az operett műfajáról, az operett-szerepekről, amelyeket színpadon vagy a rádió mikrofonja előtt a negyven éves aktív pályafutása során elénekelt.
Operett, mint színpadi műfaj • 2612006-01-25 12:00:22
Kálmán Vera könyve nekem is meg van. Nagyon érdekesen ír férjéről, persze megbocsátható neki az erős szubjektivitás, ahogyan helyenként fogalmaz, viszont rém izgalmasan ecseteli közös életüket a megismerkedésüktől fogva. Érinti a sok viszontagságot is, amin keresztülmentek a háborús időkben, no meg, a "műhely-munkáról" a nagy sikerekről, és a művek fogadtatásáról is igen színesen számol be könyvében. Igazi kordokumentum az a könyv.

Hallgas sokat rádiót, ott még mindig több operettzenét hallgathatsz, mint ha csak a CD-kre vársz. Bár örvendetes módon az utóbbi időben valami megozdult, és a kiadók rájöhettek, hogy van érdeklődés a műfaj iránt, és így üzlet is rejlik benne...
Operett, mint színpadi műfaj • 2632006-01-25 13:28:00
Azért a rádió felmérhetetlen mennyiségű saját gyártású archív kincséhez képest a lemezkiadás nagyon le van maradva. Itthon is, külföldön is. Már ami, az operetteket, daljátékokat illeti. Ráadásul ez jóval olcsóbb is, szinte ingyen van...
Operett, mint színpadi műfaj • 2652006-01-25 17:51:13
Nem árt tudni,hogy valamikor, nem is olyan régen,nem csak a Rádió Dalszínháza készített operetteket a műhelyében, hanem a Magyar Televíziónak is volt egy ún. TV Zenés Színháza, amely sok -sok éven át sorozatban mutatta be az operák, operettek, daljátékok, zenés játékok, balettek színe-javát. Ennek döntő érdeme ahhoz a Ruitner Sándorhoz fűződik, aki azt megelőzően éppen a Rádió Dalszínházánál töltött be felelős posztot, szerkesztőként, dramaturgként, onnan a TV-be kerülve sikeresen folytathatta ebbéli tevékenységét. A dolog természeténél fogva a legtöbb darab playback technikával készült, tehát a színész játszotta szerepét és a korábban felvett zenei anyagra rátátogtak. Ennek másik változata volt, amikor az énekes játszotta is a szerepet, de ugyanúgy tátogott a saját énekhangjára. Sőt olyan megoldás is létezett, hogy a TV megszerezte a Rádió engedélyét, hogy felhasználhassa a Rádió Dalszínháza keretében felvett operett zenei anyagát és azt használta fel a TV-felvételkor. Ennek egyik pregnáns példája Suppétól Az esködtszéki tárgyalás, amikor a TV-ben László Margit, Palcsó Sándor, Melis György és Várhelyi Endre énekhangja "köszönt vissza" az ismert rádiófelvételről. És hogy még komplikáltabb és érdekesebb legyen a dolog, Melis György elvállalta, hogy a "Bölcs bíró" szerepét is eljátssza a húsz évvel korábbi énekhangjára tátogva. Szenzációs felvétel!
Operett, mint színpadi műfaj • 2662006-01-25 17:51:58
Most áttekintettem, hogy mely címek képviselték a „könnyebb” műfajt a TV Zenés Színházában, és egész elámultam, hogy közöttük mennyi igényes darab van. Íme a névsor:

Schubert-Berté: Három a kislány
Ifj. Johann Strauss: Denevér
Offenbach: Italománia, avagy operaest pezsgővel (Rost, Berczelly, Maros, Korcsmáros); Fortúnió dala; Eljegyzés lámpafénynél; Párizsi élet
Suppé: Boccaccio, Pajkos diákok; Szép Galathea
Millöcker: A koldusdiák.
Planquette. A Corneville-i harangok
Hervé: Lili
Fall: Madam Pompadour
Sullivan: Mikádó; Esködtszéki tárgyalás
Kálmán: A montmartrei ibolya
Huszka: Gül baba; Lili bárónő, Bob herceg
Jacoby: Sybill, Leányvásár
Fényes: Maya
Eisemann: Én és a kisöcsém; Egy csók és más semmi
Lehár: Garabonciás (Andor Éva); A vörös macska (Clo-clo című operettjének átdolgozása); Tavasz (Zempléni Mária, Szűcs Márta, Leblanc Győző, Póka Balázs)

Szóval, ezek között is lehet csemegézni. Probléma, hogy többségét nem tudtam VHS kazettára a TV-közvetítéskor felvenni, mivel akkor még nem volt videóm. Talán videókészülék sem létezett még. A rádió ilyen szempontból kedvezőbb helyzetben van, gyakran ismétel(het)…
És akkor még nem is beszéltem a számtalan más operett-összeállításról, amely az ötvenes-hatvanas-hetvenes években készült, javarészt fekete-fehérben, amelyekről régi énekes nagyságok alakja tűnik fel, és jól ismert hangjuk csendül fel ezeken a képkockákon. Ezekből viszont szerencsére már elég sokat sikerült a későbbi ismétlésekkor videóra vennem és így a magam számára átmentenem.
Operett, mint színpadi műfaj • 2682006-01-26 11:22:32
Régen működött a nagykörút és a Wesselényi utca sarkán egy TV-shop.(Nem ez volt a neve, de valami hasonló), ott sok olyan felvételhez hozzá lehetett jutni videókazettán, amelyeket a TV készített régi operettszínházi közvetítések felvételeiből: ilyen volt pl. a Boccaccio, A csárdáskirálynő és Offenbach Banditája. Ez utóbbira már nagyon régen "vadásztam", aztán pár éve ezt is sikerült ott megvásárolnom. De több TV Zenés Színház saját felvételét is kiadták kazettán: amiket említettél pl.

Azt hiszem, már nincs meg ez a bolt, felszámolták, profilt váltott, ki tudja...
Operett, mint színpadi műfaj • 2692006-01-26 11:27:08
Javítom: "Banditákja"
Operett, mint színpadi műfaj • 2722006-01-27 12:11:42
Állíthatom, az nem én voltam. Egyébként ma megrendeltem a zürichi Víg özvegyet (DVD) - Annyit dicsérted nekem Dagmar Schellenbergert, hogy most kötélnek álltam...
Operett, mint színpadi műfaj • 2752006-02-02 19:33:38
Kérlek, ahogy tetszik.
Egészen meglepődtem ma reggel. Kétszer egymásután. Egyrészt, mert a Bartók Rádió Muzsikáló Reggelében hét óra körül felcsendült egy operett részlet, mégpedig Huszka Lili bárónőjéből a jól ismert ”Tündér királynő, légy a párom..." kezdetű örökzöld szám, Ilosfalvy Róbert és Németh Marika tolmácsolásában. A rádió reggeli zenés műsorában olyan ritka az operett, mint a fehér holló! Ezért is fogadtam kitörő örömmel és értékelem a zenei szerkesztő, e nem tudom, mire vélt gesztusát… Másrészt zavart valami a duettben: ugyanis Ilosfalvy Róbert és Németh Marika sok közös operett felvételét ismerem – Huszkától még a Bob herceget vagy a Gül babát is – de nem a Lili bárónőjükét. Aztán beugrott, hogy évtizedeken át én mindig azt a rádiós dalszínházi felvételt és részleteit hallgattam, amelyen Ilosfalvy primadonna - partnere Házy Erzsébet (és szubrettként Koltay Valéria) volt s nem Németh Marika. Úgyhogy most örömmel könyveltem el, előbukkant a rádió archívumából egy másik Lili bárónő- felvétel is. Ami közös bennük: Ilosfalvy énekli mindegyiken ugyanazt a szerepet. Németh Marika, aki ezek szerint anno hangszalagra (vagy Hungaroton lemezre?) énekelte vele a harmadik Huszka-operettet is, sajnos, már vagy tíz éve meghalt. Ahogy mindkét felvétel összes közreműködője közül már csak Ilosfalvy Róbert van közöttünk. Megjegyzem magamnak ezt a szép Lili bárónő felvételt is, amelynek zenei anyagát szerintem a stúdióban keresztmetszetként rögzíthették - ugyancsak a hatvanas években -, s amelyen még Zentai Annát és Kishegyi Árpádot is hallhatjuk. A Magyar Rádió Zenekarát és Énekkarát Kerekes János vezényelte. Egyébként van a rádiónak még egy Lili bárónő felvétele a hetvenes évek-nyolcvanas évek forduló tájékáról, amely már nem hoz annyira lázba, pedig a Sebestyén András által vezényelt felvételen olyan ismerős nevekkel találkozni, mint Molnár András, Kukely Júlia, Hűvösvölgyi Ildikó, Rozsos István, Zempléni Mária és Melis György. Ennek a hangzásvilága, hangszerelése úgy vélem sekélyesebb a "klasszikus" elődökéhez képest, tehát nálma hátrébb szorul.
Megállapíthatom, a rádió reggeli műsorát hallgatva igazán nem lehet panaszom, és nem lehet egyoldalúsággal vádolni a zenei szerkesztőket – pedig egy másik topicon, mintha erről elmélkedett volna egy fórum társam…
Operett, mint színpadi műfaj • 2782006-02-04 10:56:11
És arról tudsz, hogy paralel ugyanez mondható a Schubert-Berté Három a kislányának rádiós felvételéről is. Ebből is kettő van, itt is Ilosfalvy kétszer énekelte fel szólamát más partnerekkel:

Egyszer van az ismertebb, gyakrabban játszott Dalszínházbeli felvétele, amelyen Ilosfalvy partnerei: László Margit, Melis György, Réti József, Bende Zsolt,Várhelyi Endre, Neményi Lili, Palánkay Klára és Maleczky Oszkár, a MR Ének és Zenekarát Fischer Sándor vezényli. A felvétel a hatvanas évek legelején készült.
És van a másik felvétel, itt Ilosfalvy együtt énekel Orosz Júliával, Koltay Valériával, László Margittal, Budanovits Máriával, Somogyvári Lajossal, Radnai Györggyel, Pálffy Endrével, Maleczky Oszkárral, Várhelyi Endrével, a Magyar Állami Operaház Zenekarát Bródy Tamás vezényli. Ez a felvétel az ötvenes évek végén készült.
Sőt ismerek e kettőn kívül még egy rádiós felvételt, amin nem László Margit és nem Orosz Júlia énekli Médit, hanem HÁzy Erzsébet, és megint csak Ilosfalvyval vették fel Schubert énekelni valóit (Melis társaságában), szintén a hatvanas évek eleje tájékán készült a rádiós felvétel.
Egyébként Orosz Júlia már jóval korábban is felénekelte szerepét más partnerrel, Laurisin Lajossal, a Budapest Szimfonikus Zenekart Komor Vilmos vezényelte. Tudomásom szerint ez a legkorábbi rádiós felvétele a daljátéknak (inkább csak keresztmetszet), még a negyvenes évekből...
Operett, mint színpadi műfaj • 2792006-02-04 10:56:56
"parallel"
Operett, mint színpadi műfaj • 2842006-02-04 21:07:51
Áldom az eszemet, hogy abban az időben, amikor a rádió még rendszeresen sugározta és ismételte is a teljes operettfelvételeit, ezt is felvettem kazettára, meg a keresztmetszeteket is!
Hanglemezen nekem sincs meg.
Operett, mint színpadi műfaj • 2852006-02-04 21:27:21
Igen, ez is meg van,de csak kazettán. Legelőször maga Ilosfalvy beszélt erről egy rádiós portréműsorban, áradozva Erika Köthről... és hogy ez volt a legelső - viszonylag későn megkapott - Lehár felvétele, bár a Vig özvegyet Margitszigeten a szabadtérin elénekelte. Meglepő, hogy a rádióban Lehár operettekben nem kapott lehetőséget. Viszonylag idősen készült vele egy csokorra való operettrészlet-válogatás, azok között volt egy-két részlet: Friderika, Cárevics és A mosoly országa művekből. Ugyanakkor az utóbbi Lehár-operettet a nyolcvanas évek elején-közepén, mikor már gyakrabban és hosszabb időre jött haza Németországból (nem sokkal később véglegesen), ha jól emlékszem két nyári évadon át az óbudai Zichy-kastély udvarán, a szabadtéri színpadon végig játszotta-énekelte Pitti Katalinnal. Nála ideálisabb Szu-Csongot azóta sem láttam és hallottam! KÁr, hogy arról a produkcióról nem készült hang- és képfelvétel!
Operett, mint színpadi műfaj • 2872006-02-06 16:09:47
A műsor elejét nem hallottam, csak a végére kapcsoltam be a készüléket, mikor éppen Zeller Madarászából Milka belépőjét énekelte Kertesi Ingrid. Szerimtem Offenbachtól énekelhetett még részleteket? A Hungarotonnál készítettek vele egy opera-operett-lemezt, és azon van rajta Az Orfeusz az alvilágban és a 66-os szám is. Bizonyára, az utóbbira gondolhattál még, mikor írod, hogy nem ismered ezeket. Azért megleptél most, hogy nem ismered A madarászt. Ebben az esetben feltétlenül hallgasd meg a teljes művet vagy részleteit. A szerző dallam invenciója vetekszik a legjobbakéval. A hazai rádiós feldolgozás részletei időnként felcsendülnek a rádió hullámhosszán. Legismertebb rádiós verzióján Szabó Miklós, Fábry Edit, Rátonyi Róbert, Maleczky Oszkár, Bilicsi Tivadar, Petress Zsuzsa, Szilvásy Margit,
a MR Énekkarát és Szimfonikus Zenekara működik közre Polgár Tibor vezényletével. Ez nem keresztmetszet, a teljes darab felvétele. Legismertebb részletei: a Rajna keringő, Ádám belépője, Annuska áriája, Hasko és Flasko kettőse, a postás kisasszony dala, Milka belépője, a Rózsadal, a finálék, mind szépségek, betelni velük szinte lehetetlen. Az egyes részleteket a fentieken túl külön -külön, számtalan neves művészünk is szalagra énekelte: Házy, Kalmár, Várhelyi, Kishegyi, Kazal László, Fekete Pál, Sárdy, Simándy,Ilosfalvy, Kónya stb. Viszont könnyebben hozzáférhetsz az eredeti német nyelvű operetthez (Der Vogelhandler) , mert láttam, hogy DVD-n kijött: ha jól emlékszem egy Mörbisch-i előadás felvétele volt?
Zeller másik operettjét még ennél is jobban szeretem: A bányamester. Igaz, csak a keresztmetszetét ismerem, amit a rádióban vettek fel a hatvanas években Kelen Tiborral,Házy Erzsébettel. Bródy Tamás vezényelte a MR Énekkarát (hatalmas feladat: önállóan és minden ária, duett kóruskíséretes) és zenekarát. Jó pár évvel később Kincses Veronika is felénekelte szalagra a grófnő áriáját. Létezik egy nagyon régi felvétel,amit még nem hallottam: itt a grófnő Raskó Magda, Martin pedig Kövecses Béla, és a Földényi Kórus működik közre.

Most el kell mennem, holnap majd a 66-os számról is szólok.
Operett, mint színpadi műfaj • 2912006-02-07 09:58:37
A Madarász világsikerű darab. Olyan hírességek és nagyságok is énekelték az operett részleteit mint pl. Joan Sutherland, Kónya Sándor, Elisabeth Swarzkopf, Hermann Prey vagy Walter Berry.
Offenbach egyfelvonásos operettje, A 66-os szám, egy jópofa blődség, igazi franciás kolorittal, csipkelődéssel, sziporkázó hangszereléssel, hálás énekelni valókkal; a humor mellett sok szép érzelmes dalbetétet is tartalmaz a mű. Az én általam favorizált teljes rádiós felvételen Radnai György, László Margit és Réti József brillíroz. A legismertebb szám: A Házaló-dal (Radnayn kívül elénekelte ezt Miller Lajos, Gáti István és mások is), de Suson románca, Suson dala és kettős, a Bordal mind-mind pompás énekelnivalókat tartalmaz. A szoprán szerepet egy másik régi felvételen Szecsődy Irén is énekelte. Évtizedekkel később, a kilencvenes évek elején elkészült egy újabb változat, amelyen Kertesi Ingridet, Gulyás Dénest és Melis Györgyöt hallhatjuk a MRT Szimfonikus zenekarának kíséretében, Pál Tamás vezényletével.
Operett, mint színpadi műfaj • 2922006-02-12 16:10:07
A CPO-nál nem rég jött ki a Szép a világ.

Schön ist die Welt (Gesamtaufnahme ohne Dialoge)
Elena Mosuc, Zoran Todorovich, Chor des Bayerischen
Rundfunks (Lt.:Michael Gläser), Münchner Rundfunkorchester,Ulf Schirmer
Már megrendeltem. Addig pedig beérem a hazai kiválóságainkkal felvett rádiófelvétellel (Korondy György, Andor Éva).
További Lehár-újdonságok a kiadónál:

Zigeunerliebe
Stojkovic, Schellenberg, Todorovich, Schneider, Lukic, Rankl,
Köhler, Schulze, Hörl, Bielow, NDR-Chor, NDR Radiophilharmonie,
Frank Beermann
2 CDs

Der Rastelbinder
Muliar, Hobarth, Papouschek, Zednik, Dallapozza,
ORF-Chor, Wiener Mozart Sängerknaben,
ORF-Symphonieorchester, Hans Graf
2 CDs

Der Sterngucker (Operette in 3 Akten)
Lothar Odinius, Claudia Rohrbach, Hanna Dora
Sturludottir, Robert Wörle, Markus Köhler,
Deutsche Kammerakademie Neuss,
Johannes Goritzki
Sound:stereo & multichannel (Hybrid)
2 Super Audio CDs

Ezeket is megrendeltem már.
Operett, mint színpadi műfaj • 2942006-02-13 11:59:00
A Cigányszerelem valóban nagyon szép operett. Láttam többször az Operettszínházban. Jól ismerem a rádiós, televíziós felvételeit is. A TV pár éve közvetítette a Operettszínházból, akkor VHS kazettára felvettem a teljes darabot. Tudni kell, hogy Lehár ezt a művét átdolgozta és A garabonciás címmel 1943-ban a pesti Operaház bemutatta a szerző vezényletével. Még egy átdolgozása ismert, ezúttal a rádióra dolgozták át, 1952-ben, tehát a komponista halála után négy évvel, új szöveget is kapott, és Vándordiák lett a címe. Ebből a változatból ismert az „Utam muzsikálva járom…” kezdetű népszerű tenor-ária (Sárdy János, Réti József és mások kiváló tolmácsolásában sokszor hallani a rádióban). Ugyancsak nagyon ismert száma a „Deres már a határ…” Svéd Sándortól Melisen át Kováts Kolosig sok baritonunk és basszusunk énekében gyönyörködhetünk, amikor ez az érzelmes szám időnként felhangzik
a rádió operettműsoraiban. Én mégis az első, eredeti operettet kedvelem, és benne a „Zórika, Zórika, jöjj vissza már…” kezdetű nagyon hatásos szerelmi románcot, amelyet Baksay Árpádon kívül még senkitől sem hallottam nála szebben, szívhez szólóbban énekelni…

Lehár második sikeres operettje volt az 1902-ben bemutatott Der Rastelbinder (első: A bécsi asszonyok). A magyar címe: A drótostót. Így már biztosan ismered. Ez egy szlovák környezetben játszódó darab. Magyar nyelvű részletek nagy ritkán felhangzanak a rádió operett összeállításaiban.

Jóval érdekesebb és kuszább a Der Sterngucker, aminek a bemutatója 1916-ban, Bécsben volt. Ezt a művét (is) többször átdolgozta Lehár – ezt a legtöbbször, szám szerint négyszer! A második verzió címe La danza delle libellule – ennek olasz nyelvű librettója egy német szöveg alapján készült, s a három felvonásos operett bemutatója Milánóban volt 1922-ben. Ebből elkészült a német változat Libellentanz, vagy más néven Die drei Grazien (bemutatója 1923-ban Bécsben volt). Magyar címe: A három grácia. Ugye, ez már Neked is ismerősen hangzik? A rádióban sokszor hallani belőle részleteket Legismertebb száma az „Apacs-kettős”. Ezt a nagyon népszerű kettőst rengetegen előadták (kedvencem a Palcsó Sándor és Kalmár Magda duettje, de Külkey László és Zentai Anna tolmácsolásában is élvezem), sajnos, sokszor áthangszerelték, modernizálták, ami már messze jár az eredeti hangzásvilágtól (lásd pl. Bodrogi Gyula és Voith Ági azért jópofa hajdani „bohóckodásait”).
És még mindig nincs vége az átdolgozások sorának: Lehár elkészítette a negyedik változatot is, megint olasz szövegkönyvre készült, és ezúttal a nagyon hangzatos Gigolette címet kapta a darab. Ennek a verziónak 1926-ban volt a premierje.
Most a CPO-nál megjelentetett felvételen az eredeti kompozíciót hallgathatjuk meg. Már nagyon várom ezt a CD-t is.
Operett, mint színpadi műfaj • 2952006-02-13 15:21:41
Kedves Sesto, azt hittem felfigyelsz egy névre: Mosucra! Gondolom, számodra is újdonság lesz ez a vele készült, nemrég megjelent Lehár-lemez. Megrendeltem és várom. Esetleg Hozzád már eljutott? És van véleményed is róla?
Operett, mint színpadi műfaj • 3002006-02-14 10:46:56
Egyébként ez a Tavaszhoz hasonlóan (amit ugyancsak nemrégen adta ki a CPO) ez is egy rövidebb lélegzetű operett. Dialógusok nélkül 60 percnél kevesebb idő hosszúságú. Gyorsan végezni lehet vele. De a „belseje” tömény szépség…
Operett, mint színpadi műfaj • 3012006-02-14 10:47:26
Melyik évben volt ez a tours-i fesztiválra meghívásos turné? Volt egy időszak, amikor a Pesti Műsor több éven át rendszeresen beszámolt az Operettszínház társulatának nyugat-európai országokban évi rendszerességgel visszatérő (elsősorban a német nyelvterületen) tett turnéjáról, a sikerekről, díjakról, érdekességekről. Aztán abbamaradt ez a sorozat. Sajnáltam. Nem emlékszem, hogy erről a Szvjatoszlav Richter által kezdeményezett invitálásról olvastam volna. Valószínűleg elkerülte a figyelmem. Így ezer köszönet ezért az értékes információért!
Operett, mint színpadi műfaj • 3022006-02-14 10:48:48
Idén novemberben lesz öt éve, hogy a Debreceni Csokonai Színház Budapesten a Millenáris Teátrumban bemutatta a Cigányszerelem eredeti változatát. Ezt a Moravetz Levente által rendezett produkciót a TV is közvetítette. Már nem emlékszem rá, hogy Kaposi Gergely vagy Somos Csaba vezényelt-e. Azt tudom, hogy azon az előadáson több neves budapesti művész is fellépett vendégként a produkcióban: Gárday Gábor, Molnár Marica, Jankovics József, Vadász Zsolt, Kállay Bori voltak a főszereplők. Nagy sikerük volt. Sok év telt el azóta, hogy utoljára láttam Lehár nagyszerű operettjét a Budapesti Operettszínházban, így ez a vendégjáték akkor igen felvillanyozott.

De ha már ennyire leragadtam, leragadtunk a Cigányszerelemnél, illő, hogy utaljak a „mesére” is. Tehát egész röviden:
Az erdélyi Kárpátokban, a Cserna folyó partján érdekes népszokás él. A leánynak az eljegyzési csók előtt késő este innia kell a Cserna folyó vizéből, és akkor megálmodja jövőjét. Ez a mese magva.
Dragutin, a gazdag földbirtokos - ahogy ezen a vidéken hívják, bojár - Zórika nevű szépséges fiatal leányát Jonel Boleszku bojárhoz akarja férjhez adni. Zórika azonban Józsit, a cigánylegényt szereti. Józsiért rajonganak a nők. Kőrösházy Ilona, a szép magyar özvegy is hozzá akar menni feleségül.
Zórika Jonelnek reggelre ígéri a mátkacsókot, előbb iszik a Cserna vizéből, és megálmodja sorsát...
Operett, mint színpadi műfaj • 3032006-02-14 11:08:48
Igen, ezt én is így gondolom. Utána néztem a Garabonciás keletkezés történetének. Dalos László egy cikkében beszámolt az előzményekről.
„Sikereimet nem a sajátomnak könyvelem el, hanem nemzetemnek.”; Lehár Ferenc mondotta ezt egy interjúban, Budapesten, 1941 végén, amikor már magával hozta – hogy Márkus Lászlónak, az Operaház igazgatójának átadja – új dalműve partitúráját. Az új mű, amelyről 1942-be többször is nyilatkozik – a Garabonciás diák címet kapja. Szövegírója Innocent Vincze Ernő A mű háttere: az 1848-as szabadságharc… Mi ez, ha nem nyílt hitvallás?! A Garabonciás, amelynek egy negyede a Cigányszerelem dallamait használja fel, háromnegyede csupa-csupa új Lehár-dallam., 1943. február 20-án került az Operaház közönsége elé. A kor nagyjai énekeltek és játszottak benne, mint Udvardy Tibor, Orosz Júlia és Osváth Júlia és mások. Nádasdy Kálmán rendezte a művet. A premieren és még egy előadáson maga Lehár dirigált, azonban utána rosszul lett és visszautazott Bécsbe, majd további gyógykezeltetésre Bad Ischlbe. Egyébként a korabeli filmhíradó is felvette sok szép részletét. Szerencsére a TV archívumában meg van a kópia, illetve a kazetta, így sikerült nekem egyszer videóra vennem. Abból megítélve, amit láttam, tényleg fantasztikus előadás-sorozat lehetett az Operában. Káprázatos díszletek és jelmezek, és még a karcos képkockák és a sercegő hangok által is átjött a lényeg: a lelkesedés, a tűz, a szerző zsenialitása.
Lehár a premier küszöbén ezeket írta a Magyar Színpad nevű műsorújság hasábjain: „ Szeretném, ha Józsi diák alakjával emléket sikerült volna állítanom azoknak a lelkes muzsikus garabonciásoknak, akik dalukkal, költő lelkükkel mindig szolgálatában álltak a nagy eszményeknek; akik kóbor bujdosásukban, lemondó, küzdelmes vándorlásukban mindig a legszentebbet szolgálták: hazájukat, nemzetüket, népük gondolatait. Szívemhez nőtt dalművem többi szereplője is, de Józsi diák alakjában és egy magyar költő verseire írt új dalaimban akartam elmondani, amit belülről mindig éreztem és érzek: MAGYAR VAGYOK”.

Egy másik interjúban – Gách Mariannak a Film Színház Muzsikában – így vallott: „Arra törekedtem, hogy melódiáimmal egy boldogabb világba vigyem az embereket…”
Operett, mint színpadi műfaj • 3052006-02-14 12:12:53
Több részletről van szó,de egyik sem teljes, pár percnyi az egész, közbe szúrt schnittekkel, riportokkal. Ha jól emlékszem, három számból látható ízelítő, a kamera Lehárt is mutatja az Operaház zenekari árkában, amint az előadáson vezényli a zenekart... Nem tudhatjuk, hogy a TV archívuma erről a jelentős eseményről még mit és mennyit bírtokol... A TV-ben egy Lehár-összeállításban ennyi került vetítésre, de ebből is átjön, átsugárzik, hogy milyen pompázatos kiállítású előadás volt és milyen nagyszerű hangulat uralkodott az Operában: fenn a színpadon, a zenekari árokban és lent a nézőtéren egyaránt.
Operett, mint színpadi műfaj • 3072006-02-15 12:16:03
Sok élvezetet kívánok hozzá! Azt tudtad, hogy Callas egyik első színpadi szerepe Athénban éppen a Boccaccio Fiamettája volt? Azt is említettem korábban, hogy a mi Székely Mihályunk is benne volt egy Boccaccio produkcióban. Szóval ezek az óriások pályájuk kezdeti vagy későbbi szakaszában nem fanyalogtak, ha egy klasszikus operettben kaptak feladatot - vállalták azt, sőt lubickoltak benne. Bár nem tudom elképzelni, hogy Callas a negyvenes évek elején, amikor a fáma szerint csúnyácska külalakkal (kövér és szemüveges volt), miként birkózott meg a szende vagy éppen csalfa reneszánsz nőalakkal. Székelyről inkább el tudom képzelni, miként énekelhette esetleg a Hordó-dalt.

A Boccaccionak is sok lemezfelvétele van, videón is kihozták. Én legjobban a Rádió Dalszínház produkcióját szeretem, amelyet olyan kvalitások fémjeleznek, mint Ilosfalvy Róbert, László Margit, Ágai Karola, Sándor Judit, Palánkay Klára, Réti József, Maleczky Oszkár, Bende Zsolt, Kishegyi Árpád, Várhelyi Endre, Külkey László, a felvételen a MR Énekkarát és Zenekarát Erdélyi Miklós vezényelte. Szóval valóságos sztárparádé, a hatvanas évek operaénekeseinek színe-java felvonult. Érdekesség, hogy a Hordó-dalt itt Külkey László (tenor) énekli, míg az eredeti német nyelvű felvételeken általában bariton (pl. Hermann Prey) szólaltatja meg. Kíváncsi vagyok, hogy a Te lemezeden ezt a szerepet ki énekli.
Később a rádióban elkészült egy újabb változat is, melyen Molnár András, Melis György és Kincses Veronika énekel… De ez számomra nem eléggé „klasszikus”, inkább csak utánérzés.

Aztán ismeretes, hogy a TV Zenés Színháza is felvette, régen, valamelyik csatornán látható volt. Nem szerettem, mert az énekhangokra (Rozsos István, Palcsó Sándor, Zempléni Mária, Csányi János) tátogtak a prózai színészek. Viszont meg van „gyári” videokazettán a Fővárosi Operettszínház ötvenes évekbeli legendás Boccaccioja, amelyen a kor üdvöskéi tűnnek fel: Petress Zsuzsa, Zentai Anna, Honthy Hanna, Latabár Kálmán, Kiss Ilona és sokan mások
S bár fekete-fehér és itt-ott serceg a kép meg a hang, de hű képet kapunk az akkor idők operett művészeinek tehetségéről, továbbá jó látni, hogy nem üres a színpad, hanem szépen beépített a tér: a mutatós, jól funkcionáló díszletekre és a dekoratív jelmezekre nem sajnálták a pénzt. És nem tették idézőjelbe a cselekményt sem, mint ahogy az manapság bevált gyakorlat. Mert tudták, hogy a klasszikus operett zenéje és szövege azt nem viselné el. Vagy ha mégis, ám mi nézők nem.
Operett, mint színpadi műfaj • 3102006-02-15 21:31:21
Felteszek Neked egy találós kérdést. A Boccaccióban fogsz hallani egy "olasz kettőst" - tehát Boccaccio és Fiametta duettjét olasz nyelven (Az általam favorizált rádiófelvételen Ilosfalvy Róbert és László Margit briliánsan oldja ezt meg.)
Ennek mintájára említs nekem még egy operettet, amelynek egyik kettősében
szintén az eredetitől eltérő nyelven - jelen esetben angolul - énekel az alt és a tenor! Ez így része a librettónak. A zeneszerző pedig kifogyhatatlan humorban,érzelmekben, ötletekben és invencióban. Segítségül: nem kell messze távolodnod Franz von Suppétól.
Operett, mint színpadi műfaj • 3122006-02-16 11:13:58
Akkor elárulom a megfejtést. A Boccaccio szerzőjének, tehát Suppénak egy másik nevezetes operettjéről van szó: A pajkos diákok. Ez az egyfelvonásos pompás, humorral teli darab kifogyhatatlan a zenei ötletekben, sziporkáznak benne a kortárs „francia” operett-császáréhoz, Offenbach műveinek színvonalához mérhető zenei megoldások, a csipkelődő poénok. Arról szól a darab, hogy van egy szerelmespár, akik nem lehetnek egymáséi, mert a fiú gyámja a vén gazdag zsugori uzsorás Geier a markában tartja adóslevéllel a fiút, neki nincs pénze azt kiváltani. És addig ugye nem házasodhat össze szíve választottjával (Bartha Alfonz és Erdész Zsuzsa szép érzelmes dalokat és duetteket énekelnek a Rádió Dalszínházának felvételén.) Geiert Várhelyi Endre énekli szenzációsan, a kupléja, melyben az aranyt számolgatja és rakosgatja egyik zsákocskákból a másikba, fergeteges. A diák barátai megsajnálják a fiatal párt, nem nézik tétlenül szótlan panaszaikat vagy éppen szótlan fájdalmukat. Nem tűrik, hogy a galád uzsorás kisemmizze barátjukat. Vezérük három„pajkos diák”, két fiú és egy lány (Bende Zsolt, Palcsó Sándor és Szirmay Márta), akik tehát a maguk módján megleckéztetik Geiert: különböző csínyeket eszelnek ki, amivel folyamatosan zaklatják a mit sem sejtő öreget. Persze ebbe beavatják a szerelmes ifjakat is. Bordal és Frincke belépője (Szirmay Márta és a MR énekkara). A szép közzene után a következő jelenet színhelye Geier háza, a szobában ott üldögél a diák és gyámja. Nem mesélem el a történetet, lényeg, hogy különböző praktikákkal (álöltözet, egy olasz festő, két külföldi angol műértő kopogtat be az este) alaposan becsapják az öreget. Ekkor halljuk az” olasz áriát” (Bende Zsolt – tehát nem csak a Boccaccióban énekelnek olaszul) majd az „angol-kettőst” (Szirmay Márta és Palcsó Sándor). És a legvégén még egy tréfa, amivel halálra rémítik a babonás gyámot: éjszaka van, fehér kísérteties leplekbe öltözve a teljes diáksereg körbe veszi a házat és fáklyákkal a kezükben körbetáncolják és többször fenyegetően bezörgetnek a szoba ablakán, miközben latin nyelven! énekli az énekkar a jól ismert dallamot és szöveget: Gaudeamus igitur, Juvenes dum sumus, Post jucundum juventutem, Nos habebit humus … A végén az öreg beadja a derekát, mire mindenki leleplezi magát Geier nagy bosszúságára, de nincs mit tenni, a kicsikart adóslevél már az ifjak kezében van. És szép fináléval zárul az operett. Nagyszerű ez a rádiófelvétel, amelyen a MR Énekkarát és Zenekarát Breitner Tamás vezényli. Ajánlom figyelmedbe.
Operett, mint színpadi műfaj • 3132006-02-16 11:16:04
panaszaikat "szótlan" nélkül értendő.
Operett, mint színpadi műfaj • 3142006-02-16 11:31:01
Még egy kicsit Suppénál maradva, elterjedt róla, hogy talán a nagy olasz zeneszerző, Donizetti rokona. De ez téves. Az igazság az, hogy a dalmát születésű, de belga származású fiatal karmester-muzsikusra felfigyelt Donizetti, ki 1842-ben éppen Bécsben tartózkodott, mert ott volt a Linda di Chamounix operájának ősbemutatója. Maga Suppé vezényelte művét, ami olyan jól sikerült, hogy a karmestert barátságába fogadta. Megismerkedett az ifjú – 23 éves volt ekkor – első kompozícióival, és elismerte képességeit, és felvállalta, hogy tanítványává fogadja. Egyes történészi kutatások szerint magával vitte Milánóba is. Az bizonyos, hogy abban az időben Suppé sok operát vezényelt, köztük más Donizetti műveket is, mint pl. a Szerelmi bájitalt. Talán innen eredeztethető ez a téves következtetés, a rokoni szálakat kereső találgatások.
Operett, mint színpadi műfaj • 3152006-02-16 11:41:25
Igen, ezt A víg özvegyet már én is felfedeztem. Nem tudom fogni a 3SAT-ot, de egyik ismerősömet megkérem, hogy vegye fel. Nagyon kíváncsi vagyok erre a szabadtéri produkcióra. Ha tetszik, akkor megtartom a felvételt.
Operett, mint színpadi műfaj • 3172006-02-17 08:53:53
Persze, a Hawai rózsájából.
Operett, mint színpadi műfaj • 3232006-02-21 11:53:39
Íme, az én változatom. Igaz,Nálad jobban én sem tudtam volna így összefoglalni a cselekményt.
Itt van egy jóval részletesebb tartalom ismertetés:

1. felvonás:

1815-ben vagyunk, a bécsi kongresszus évében. A magas beosztású politikusok és a mágnások romantikus cselekkel töltik estéiket, különösen Zedlau gróf, egy követ, akinek két hölggyel van viszonya: Franzi balerina az állandó barátnője, akinek egy villát vett; Pepi pedig egy vonzó modell, aki inasának, Jozefnek a mennyasszonya. Zedlau felesége, Gabrielle, aki unalmas fráternek tartja, visszaköltözött az apjához. Jozef eljön, hogy a gazdáját keresse a villában, de csak a gyanakvó Franzit találja, aki ugyancsak azt szeretné tudni, hol a gróf. Az apja, Herr Kegler is vele akarna találkozni. Megérkezik a gróf. Sikerül meggyőznie Franzit, hogy hűséges, de amikor a barátnője elmegy, ő Pepinek szóló levelet diktál. Jozef, aki lejegyzi a szöveget, csodálkozik a meggyőző fordulatokért és nem sejti, hogy a levél a menyasszonyának szól. Amikor Zedlau elmegy, megjön Pepi. Egy ruhát hoz Franzinak, és Jozeffal örülnek, hogy együtt töltik majd az estét. A ruha nem jó Franzinak, aki megkéri Pepit, hogy előtáncosként helyettesítse aznap este. Az öreg miniszterelnök. Ypsheim-Gindelbach érkezik, s mivel Franzit Gabrielének hiszi, elmondja neki, hogy Zedlaunak viszonya van egy táncosnővel. Ezt meghallja Herr Kegler. A zűrzavar akkor válik teljessé, amikor Gabriele is megérkezik, és a miniszterelnök azt hiszi, hogy ő meg Franzi. Hogy elkerülje a botrányt Zedlau megkéri a miniszterelnököt, hogy Gabrielét mint a feleségét mutassa be.

2. felvonás:

Egy diplomáciai bálon Gabrielének nagyon gyanúsak az események, de titkon örül, hogy Zedlau nem is olyan unalmas fickó, mint amilyennek ő hitte. Franzi bosszankodik, mert azt hiszi, Zedlau és felesége még közeli kapcsolatban vannak egymással. Zedlau örül, hogy Pepi is jelen van; mivel a lány összeveszett Jozeffal, beleegyezik egy találkába Zedlauval. Amikor Pepi vezeti a balettot, Gabriele meg van győződve arról, hogy ő Franzi. Zedlau, akinek Pepivel van találkozója, aznap este se Franzit, se Gabrielét nem akarja elvinni sehová, ezért Gabriele a miniszterelnökkel randevúzik, aki még mindig Franzinak gondolja, és akként mutatja be Franzinak, akit Gabrielének képzel.

3. felvonás:

Egy hietzingi kaszinóban, ahol sramlizene szól, a három pár mindegyike csendes helyet keres, ahol kettesben lehetnek. A miniszterelnök Gabrielével van, és az a vágya, hogy meglepetést okozzon Zedlaunak; Jozef Franzival jött, és ugyanez a célja. Zedlau pedig Pepit hozza. Jozef lojális: figyelmeztetni akarja Zedlaut, hogy ott van a felesége, és rettenetes haragra gerjed, amikor menyasszonyát az urával találja. Gabriele és Franzi is csatlakoznak a Pepit szidalmazó vőlegényhez. Szerencsére a vidám zene valamennyiüket jó kedvre deríti, és végül mind a helyzet komikus oldalát tekintik. Zedlau rájön, hogy még mindig vonzódik Gabrieléhoz, Jozef megbocsát Pepinek, az öreg miniszterelnök meg zavarodott, mint mindig. Megállapítják, hogy mindennek az oka a „bécsi vér”, a bor.
Operett, mint színpadi műfaj • 3242006-02-21 11:54:08
J. Strauss 1899-ben kapott megbízást, hogy írja meg ezt az operettet, de már nem volt hozzá elég ereje. Segített azonban a zenei anyag üsszeválogatásában: egykor népszerű, de már elfeledett műveiből választott részleteket. A főtéma az 1873-ban írt Wiener Blut keringő lett. A partitúrát ifj. Adolf Müller (maga is zeneszerző, a Theater Wien zeneigazgatója) állította össze, aki Léon és Stein librettistákkal működött együtt. A művet négy hónappal Struss halála után kezdték játszani – megbukott. Müller színháza csődbe jutott, ő maga pisztollyal főbe lőtte magát. 1901-ben állították ismét színpadra, de csak 1905-től aratott sikert, s népszerűsége azóta vetekszik a szerző legjobb – eredeti – operettjeinek kedveltségével.
Ismert részlete például: az 1. felvonásból Pepi és Jozef kettőse („Drausst in Hietzig”), a 2. felvonásból „Das Wiener Blut (keringő – Gabriele).
Operett, mint színpadi műfaj • 3272006-02-21 22:20:35
Éppen azért (is) mert nem eredeti alkotás, igazán sohasem voltam annyira oda érte, mint pl. a Cigánybáróért. Mindenesetre, a Strauss-motívunok a helyén vannak, a hangszerelés is "Strauss"-os, az énekelnivalók benne helyenként igényesek. Összességében élvezhető, hallgatható, felüdít, mint a többi "igazi" J. Strauss-alkotás. Én továbbra is maradok a magyar felvételeknél, így a Rádió Dalszínháza által elkészített változatnál, amelyet olyan nagynevű művészeink jegyeznek, mint Radnai György, Melis György, Fülöp Attila, Kincses Veronika, Kalmár Magda, Lehoczky Éva...
Operett, mint színpadi műfaj • 3292006-03-06 15:34:29
Veled örülök a jóknak.

Tegnap végre lehallgattam az 1942-ben felvett Pacsirtát. A bécsi felvételen maga Lehár vezényel. (Még a Paganinit, a Szép a világot és a Giudittát vettem meg a csomagban.) Mit mondjak? Nekem a német nyelven előadott dalok semmit nem mondanak. Szöveg értése nélkül itt a zene - operettről lévén szó - kevés. Még akkor is, ha Lehár ez. Ezen csak az tud segíteni, ha hozzá kapom a képet, a látványt. Pl. egy élő előadás felvétele videóról vagy DVD -lemezről ilyen lehet. Nem kell a dalok szövegét értenem, elegendő a cselekmény és a zene egységére összpontosítom, s már követhető is a „mese”. Igaz, a magyar versfordítások általában jól sikerültek; mégis más, ha az anyanyelvünkön szólalnak meg az operettek jól vagy kevésbé ismert melódiái, illetve az énekes részek. Ebben talán az is közrejátszik, hogy gyerekkorban berögzülnek a hallott szövegek a zenével együtt, így aki később más nyelven hallja, már nem jön vissza ugyanaz az élmény.
Sikerült ismerősömmel felvetetni videóra 3SAT-ról a múlt szombaton sugárzott A víg özvegyet. Már átadta nekem, lehallgattam, és úgy határoztam, megtartom a kazettát. Mörbischben 2005-ben játszott Vig özvegy felvétele zeneileg is remekül sikerült, és képileg olyannyira látványos az egész, profi a megvalósítás, hogy szerintem messze megelőzi a DVD-n és videón birtokomban levő San Francisco-i, sydney-i, párizsi és budapesti produkciókat. Kitűnőek az énekesek, remekül szól a kórus és a zenekar. Egyszóval, alig találtam szavakat nézése és hallgatása közben. Te ismered? A Schnellengerrel felvett lemezt még várom…
Operett, mint színpadi műfaj • 3322006-03-07 11:59:09
Megértelek én is Téged. Viszont számomra az operettet én nem operai mércével mérem. Mégha egyes művek (Offenbach, Suppé, Millöcker, J. Strauss, Sullivan és Lehár) operai igényűek a zenei szövetüket és dallaminvenciójúkat tekintve. Operában a zene és a szöveg egysége létfontosságú, bár különbséget teszek a singspiel, a recitativókkal teli opera, a „hagyományos” opera és a teljesen átkomponált zenedrámák között a tekintetben is, hogy víg vagy komoly dalművekről van-e szó. Az operettnél mind ez kevésbé lényeges. Nekem a zene és az ének az elsődleges, a szöveg csak akkor számít, ha a jól ismert magyar verseket, librettót hallgatom – teljesen függetlenül, hogy az eredeti szöveghez és szövegkönyvhöz mennyire hű vagy sem; sok esetben egy felvételt hallgatva, ha két zeneszám között dialógus jön, egyből átugrom és a korongon a következő trackra megyek előre. A másik: nekem eleve unszimpatikus a német nyelv. Hideg, idegen, nehézkes – közelebb áll hozzá az énekbeszéd. Akkor már inkább francia és angol szöveg legyen. (Kár, hogy az olasz nyelvterületen nem született maradandó operett!) A másik: én nagyon sokat jártam itthon operettszínházba, ahol természetesen magyarul játsszák a népszerű darabokat. Erre ráerősített a rádió is. Mivel ezen keresztül nőttem fel, adva volt, hogy a Rádió Dalszínháza sorozatban készült klasszikus és nem klasszikus operettjeit, daljátékait a rádió készüléken hallgassam, és szívjam magamba a zenét a hozzáírt versekkel, rímekkel, refrénekkel együtt: számomra itt ebben a műfajban ez jelentette a zene és a szöveg egységét. És hol volt még akkor a CD, a videó, a DVD, a külföldi TV-adók vétele, volt még a gramofonlemezek és eleinte az audió kazetták csekély választéka! Aki manapság felnőtt korában találkozik a műfajjal, megértem, hogy lehetőségei folytán inkább az eredeti nyelvű felvételekre vadászik, azokat hallgatja. Számukra háttérbe szorul a magyar szöveg. Én azt mondom és tartom, hogy sajnos… Nagyszerű magyar fordítások születtek: Martos Ferenc, Mérei Adolf, Gábor Andor, Harsányi Zsolt, Kulinyi Ernő, Szilágyi László, Szenes Andor, Kristóf Károly, Romhányi József, Fischer Sándor, Dalos László, Blum Tamás, Innocent Vincze Ernő, Szabó Miklós, Oberfrank Géza, G. Dénes György stb, Nemrég a Pacsirta német nyelvű változatát hallgattam meg. Azért fogalmazok így, mert ez az operett eredetileg is magyar nyelvre íródott, de aztán németre fordították, s ezen a nyelven hódít a lemezpiacon. Pedig, ha manapság az a trend, hogy mindent eredeti nyelven, akkor, bizony a Pacsirtát csak magyarul szabadna játszani, énekelni – pontosabban lemez- vagy rádiófelvételt készíteni belőle a külföldi nyelvterületen, illetve forgalomba hozni a hazai és nemzetköz piacokon.
Nem azt mondom, hogy soha nem hallgatom Offenbacht, Hervét, Planquette-et franciául, J. Strausst, Zellert, Fallt, Lehárt, Kálmánt németül, Sullivant, Jonest angolul, de a pompás zenék mellé egyből az általam jól ismert magyar szöveget párosítom. Teljes és tökéletes az élvezetem.
Operett, mint színpadi műfaj • 3352006-03-07 12:39:20
Említettem, hogy a szöveg nekem mellékes. Azt nem mondtam, hogy a tartalom, a cselekmény ismerete mellékes. Hiszen a zeneszerző librettóra és versekre írja a zenét, ha nincs téma, hozzá sem kezd a műhöz, vagy maga írja meg a szöveget: ez minden színpadra írt zenés műfajra igaz. Tehát, elhiheted nekem, hogy amikor operettet hallgatom, betéve tudom a szituációt, a történetet, a dialógusokat: nem szó szerint, hanem slágvortokban. Ez éppen elég ahhoz, hogy mindennel tisztában legyek, és a magyar átdolgozók többsége ügyel arra, hogy a vers, a rím tükrözze az eredeti szövegkönyvben szereplő fordulatokat, mind azt, ami pajkos, játékos, vagy komoly érzelmekre ható és szívhez szóló. Tehát nem ilyen értelemben nagyon jól ismerem a műfajt, a szerzőt és művét, a magyar fordítást, amelyet ha módomban áll, egybevetem az eredetivel, és mindig csak azt szűröm le, hogy mily’ szerencse, hogy magyar vagyok és magyarul beszélek, magyarul gondolkozom. Aztán a szöveget idővel elfelejti az ember, legalábbis nálam, de a zene, a hangjegyek, a mennyei harmóniák belém vannak kódolva. Ha álmomból felébresztenek is eltudom bármelyik számot dúdolni vagy fütyülni esetleg lalalázni. Ennyit a szövegről…
Operett, mint színpadi műfaj • 3372006-03-07 13:10:36
Egész más a helyzet, ha olyan operettel találkozom, amit még sosem hallottam. Akad ilyen is. És persze, nincs magyar fordítása sem, a rádió sem "magyarította". Ilyen pl. Offenbach három, nemrég CD-is is hozzáférhető operettje, a Coscoletto, a Robinson Cruzoe és Colombos Christofore vagy a nemrég a rádióban sugárzott Sullivan-összkiadás némely ritkasága is. Ilyenkor marad a CD-kísérőfüzet és egyéb idegennyelvű tanulmány, szerencsés esetben a csatolt egy-két-három nyelvű libretto és a hozzá olvasás. Ugyanabban a helyzetben vagyok,mint Te. Ismerkedem a zenével és szöveggel. Mindkettő idegen. Mível számomra "szűz" darabok, s nincs reményem magyar fordításukra, így marad elsősorban a zenére való odafigyelés és az idegen nyelv tanulása...
Operett, mint színpadi műfaj • 3392006-03-07 16:03:11
Én sem hallottam róla, biztosan kint élő magyar művésznő. Egyébként ezt a Banditákat, pontosabban részleteit ismerem a rádióból. Offenbachtól ez az egyik kedvenc operettem, ez is három változatban van meg - videón. Egy lyoni, egy genfi és egy budapesti előadás felvételei. Az előbbi kettő francia nyelven. Van összehasonlítási alapom. Az ötvenes években rögzített hazai verzióból nagyon sok zenei betét hiányzik, ezért jelen esetben a teljesebb külföldi - eredeti - verziókat favorizálom.
Operett, mint színpadi műfaj • 3422006-03-08 14:17:18
Németh Marika tényleg legendás primadonna volt. Sok felvételét ismerem a rádióból, TV-ből. Nekem az egyik kedvencem volt. A Verklit nem hallgatom, túl korán megy adásba a műsor. Hasonló gondom van a Petőfi rádió szerda, 16 órai kezdéssel jelentkező operett-összeállításaival, akkorra még nem vagyok otthon. Németh Marika elsősorban Huszka (Bob herceg, Gül baba, Lili bárónő), Kálmán (Csárdáskirálynő, Marica grófnő, Cirkuszhercegnő), Lehár (Tavasz), Jacobi (Leányvásár, Sybill), Hervé (Nebáncsvirág), Offenbach (A gerolsteini nagyhercegnő), Lecocq (Angot asszony lánya), Fall (Elvált asszony) műveiben aratta a legnagyobb sikereket színpadon és a rádió mikrofonja előtt. Mint primadonna, Petress Zsuzsa mellett ő volt az Operettszínház legtöbbet foglalkoztatott művésze, a rádiófelvételeken pedig a kor legnagyobb operaénekeseivel (Udvardy Tibor, Simándy József, Réti József, Ilosfalvy Róbert, Szabó Miklós, Korondy György, Melis György, Radnay György, Bende Zsolt, Házy Erzsébet, Andor Éva, László Margit stb.) szerepelt együtt. A Hungarotonnál is sok operettfelvételt készítettek vele. És nagyon kedves szerepet alakított egész fiatalon, szinte még pályakezdőként (Mészáros Ági, Gábor Miklós, Sárdy János, Latabár Kálmán oldalán) a Mágnás Miska c. 1948-ben bemutatott mozifilmben, mely Szirmay Albert operettjének filmes feldolgozása volt. De énekelt ő Mozartot is…. Idén februárban volt tíz éve, hogy eltávozott közülünk.
Operett, mint színpadi műfaj • 3432006-03-08 14:21:04
Nagyszerű! Jól tippeltem, hogy külföldön futotta ki magát. Kár, hogy szülőhazájától elszármazott...
Operett, mint színpadi műfaj • 3452006-03-08 17:32:14
Annyira én sem rajongok Petress Zsuzsáért. De szeretem a hangját és volt tartása. És jó színésznő volt. Németh Marikához hasonlóan ő is sokat szerepelt a rádióban, TV-ben, lemezen, filmen. Sok szép emlékezetes alakítás fűződik a nevéhez. A TV –kamerája rögzítette és videón is hozzáférhetővé vált az ötvenes évek operettszínházi előadásai közül a Banditák (Offenbach), a Boccaccio Suppé) és a Luxemburg grófja (Lehár), amelyekben remek alakítást nyújtott. Őrzöm a kazettákat, mert ezek az archív fekete-fehér, itt-ott kopottas képkockák és a sercegő hang megörökíti egy „letűnt” korszak zenés színházi módiját. Jól dokumentálja, milyen is volt az ötvenes-hatvanas évek fordulóján a magyar operettjátszás. Ilyen régi hangarchívumnak-dokumentumnak tekinthető a rádióban felvett kései Huszka-daljáték, A szép juhászné is, amelynek nem sokkal azelőtt, 1955 május 8-án volt az ősbemutatója Szegeden, a komponista személyes jelenlétében. Ebből aztán elkészült a rádióváltozat, amelyben Neményi Lili, Sárdy János, Bilicsi Tivadar és más színházi nagyságok voltak Petress Zsuzsa partnerei. Főleg a hatvanas évek elején készült rádiós dalszínházi felvételei alapján tudom művészetét értékelni; az a problémám, hogy a médiumok nem adják vissza hűen, milyen is volt ő a való életben és a színpadon. A felvételeiből nem jön át az igazi egyénisége, temperamentuma, és lényének kisugárzása, amelyre pedig abban az időkben vevő volt a publikum. A rivalizálás persze akkor is dívott, Németh Marikával nem igen jöttek ki, Honthy viszont pártfogolta… Azért, ha módomban áll, mindig szívesen meghallgatom a hangzó felvételeit: Molly dala Sidney Jones Gésákjából (a többi közreműködő: Bartha Alfonz, Bende Zsolt, László Margit, Reményi Sándor) olyan Sullivan -.Mikádó idézet- féle, vagy Millöcker Dübarryjában, ebben nem a primadonnát énekli, hanem a szubrettet Palcsó Sándor oldalán. Szintén kedvencem az a Planquette-darab, aminek librettója Washington Irving elbeszélése, a Rip van Winkle nyomán készült, és ebben az operettben olyan kitűnő kollégákkal együtt halljuk énekelni őt, mint Melis György, Barlay Zsuzsa, Andor Éva, Kishegyi Árpád, Palcsó Sándor, Palócz László. Ábrahám Pál Viktóriájában ő énekli Melissel együtt „Nem történt semmi, csak elválunk csendben, good by, good by…” Vagy szenzációs felvétele Oscar Straus Varázskeringője is. Pl. a Pikolo-kettősben Várhelyi Endrével együtt sziporkáznak. Ez az operett egyébként is a nagy kedvenceim közé tartozik, mert Petress és Várhelyi mellett még hallhatjuk énekelni László Margitot, Külkely Lászlót, Katona Lajost, Palcsó Sándort, Kovács Pétert, Barlay Zsuzsát és Bende Zsoltot, az MR Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényelte. De a másik O. Straus-operettben is nagyon jó: a Búcsúkeringőt rajta kívül olyan nevek fémjelzik, mint Szabó Miklós, Zentai Anna, Fekete Pál. De ott van Fényes Szabolcs ismert operettje is, a Rigó Jancsi, melyben Petress és Ilosfalvy Róbert énekelték-játszották az egymásba szerelmes primadonnát és bonvivánt. Petress Zsuzsa is játszott filmekben, például az Állami áruház című zenés filmben.
Ő öt éve, 73 éves korában hagyott itt bennünket.
Operett, mint színpadi műfaj • 3462006-03-10 09:29:01
Tegnap megpillantottam a CD-t a MüPa-ban, az árusító pulton. Megvettem, bár a német nyelvű verzióért nem lelkesedem. Sokkal közelebb áll hozzám az 1869-ben bemutatott eredeti, francia-változat. De ennek okairól már szóltam... Csak hogy teljesebbé tegyem a saját Offenbach-diszkográfiámat, jó ha ez a kiadvány is meg van nekem, mint érdekesség.
Operett, mint színpadi műfaj • 3482006-03-10 13:27:39
Pár éve a rádióban már hallottam belőle részleteket, akkor úgy voltam vele, mint ma is: a németül előadott francia darabokra nem igen figyelek oda. Most a teljes zenei anyagra koncentrálva fogom értékelni a felvételt,s kialakítani a hangzó műről a véleményem.
Operett, mint színpadi műfaj • 3502006-03-13 14:43:58
Az általam ismert felvételeken – többségében élő produkciók – elhangzik ez a kettős. Lehár a darabhoz Camille de Rossillon és Valencienne szerepekre két közös duettet komponált: az egyiket az első felvonásba, a másikat – ez a „pavillon”-kettős jelenet – a második felvonásba helyezte. Magyar nyelven is hallgatható. A Budapesti Operettszínházban nem hagyták ki (TV felvétel készült a produkcióról), és a Rádió Dalszínházának klasszikus teljes felvételén (Házy-Udvardy) is rajta van: Kövecses Béla és Koltay Valéria tolmácsolásában. Ezek szerint akkor a zürichi előadás felvételéről az első duett hiányzik?
Operett, mint színpadi műfaj • 3512006-03-13 15:02:36
Meghallgattam a teljes Banditákat. Összességében élvezhető felvétel. Fiorillájának nem túl nagy feladatot jelentő dalokat írt Offenbach, viszont azokat Csapó Éva nagyon muzikálisan megoldja. Ha nem tudnám, hogy magyar, akkor elkönyvelném egy német szopránnak. Német kiejtésén nem érződik semmi akcentus.Az első felvonásban van egy hosszabb lélegzetű áriája, és később még egy rövidebb ariosója, továbbá egy-két nem túl hosszú kettősben hallhatjuk őt énekelni. Inkább az együttesekben bontakozik ki technikája és figyeltem fel énekhangjára, de művészileg nem nyújtott számomra semmi felkavarót... Annak örültem, hogy a dialógusok nem nagyon "zavartak" be. Volt egy másik kellemes meglepetésben is részem, az 1980-as évek elején készült felvételen egy apró szerepben hallható a híres Martha Mödl is.
Operett, mint színpadi műfaj • 3542006-03-16 11:45:24
Csárdáskirálynőt nagyon régen nem láttam-hallottam élőben. Talán a hetvenes évek elején néztem meg utoljára a darabot a Fővárosi Operettszínházban. Tévés változatokat láttam, meg filmről, meg stúdiófelvételeket hallgattam meg százszor is. Valahogy nem vitt rá a lélek, hogy a régi nagy előadók után a szerintem hozzájuk képest kisebb kaliberű képességekkel megáldott művészekkel is megnézzem – meghallgassam ugyanazt, kitéve magamat az óhatatlan összehasonlítások következtében fellépő valószínűsíthető csalódásoknak. De most már úgy vagyok ezzel is, hogy kiéheztem rájuk. S várhatóan az elkövetkező időszakban sorra veszem, mit játszanak az Operettben, és módszeresen beülök arra a néhány, talán egykezemen is megszámlálható operett-produkcióra, amelyek jelenleg repertoáron vannak. Köztük a Csárdáskirálynőre is. Hátha felcsillan valami remény, és kiderülhet, a mai énekes-színész-muzsikus gárda is képes, tud felüdíteni egy-egy este erejéig a Operettszínházban. S talán még a rendezői balfogások sem zavarnak majd…

Lehár Friderikája éveken át többször is felmerült, de mindig a sutba került, s maradtak a bevált Cigányszerelemnél. Kár, hogy ennyire nincs merszük előszedni a régi sikereket! Nem bíznak a teltházban és a jegybevételben? Tudom, senki nem önmaga ellensége, és a várható kassza a mérvadó, ez a mérlegelendő szempont mindenkinél és mindenhol. De azért van egy misszió, kell lenni egy küldetéstudatnak, és meg kellene ismertetni a mai generációt is a régi nagy sikerekkel és klasszikusokkal. Csak Lehárnál maradva: Friderika, Frasquita, Paganini, A kék mazúr, A cárevics, Éva, A mosoly országa, Giuditta stb. vár arra, hogy felébresszék Csipkerózsika- álmukból...
Operett, mint színpadi műfaj • 3552006-03-16 11:45:51
A Metropolitan közvetítéseiben kétszer is hallhattuk más-más szereposztásban (Domingo-von Stade, illetve Bo Skovhus-Susan Graham), s ott dramaturgiai okokból megcsereberélték ezeket a kettősöket vagy jeleneteket a felvonások között. Egyébként a MET-ben is elhangzott az összes zeneszám, amit Lehár A víg özvegybe komponált. S mivel így is elég "soványka maradt" a harmadik felvonás énekelnivalóban, a partitúrába "becsempésztek" más Lehár operettekből: a Friderika illetve a Frasquita híres tenor-áriáit. Én sem szeretem, amikor valami zeneszámot - ráadásul népszerű részletet - bármilyen okból kihagynak a művekből. Világsikerű operettek esetében nem igen találkoztam drasztikus húzásokkal. Ráadásul a legtöbb nagyoperett játékidejének csaknem fele próza, pedig az operett sava-borsa számomra a zene.
Operett, mint színpadi műfaj • 3562006-03-16 11:46:38
Kevés olyan operettről tudok, amelyben a próza, a versszöveg legalább olyan fontos szerepet kap a műben és/vagy nélkülözhetetlen hatásvadász funkciót tölt be a színpadon. Ilyen súlya van az angolszász nyelvterületen a Gilbert and Sullivan -páros operettjeinek, amelyekben Gilbert, a szövegíró elválaszthatatlan társa volt a zeneszerzőnek. Szövegei – mondják – legalább olyan értékesek és „klasszikusok”, mint a dalszínpadra íródott igényes, azonnal népszerűvé vált zenéké. Ezekben az operettekben a versek, a dialógusok elválaszthatatlan részét képezik a darabnak. Ezért is okoz gondot Európában színpadra alkalmazni ezeket a különben Angliában, Amerikában, Kanadában és Ausztráliában máig nagy népszerűségnek örvendő Gilbert és Sullivan darabokat. Nálunk gondot okozna a”magyarításuk", a színpadra adaptálásuk, és nem valószínű, hogy az angol humor, a sokszor blőd szövegek, rímek ugyanolyan hatást váltanának ki belőlünk, ugyanazt értenénk alattuk, mint a hozzánk nemcsak földrajzilag, hanem történelmi-kulturális hagyományaink tekintetében is közelebb álló, az osztrák-magyar monarchia és a francia klasszikusok alkotásain száz-szötven év során belénk ívódott szellem, szellemiség (szöveggel, zenével egyetemben). Igaz, a Rádió Dalszínháza jó pár Sullivan-operett felvételét elkészítette, és Romhányi József személyében kitűnő dalszövegek is születtek, de e művek színpadon, mondjuk az Operettszínházban, nem igen állnák meg helyüket a fentebb említett speciális követelmények hiánya, illetve a történelmi-társadalmi berendezkedésünk más volta miatt. Ezért esetemben Sullivan teljes operettjeit – a részleteket is - jobban szeretem eredeti nyelven hallgatni - eredeti szövegkörnyezetben - , s nem kell gondolkodnom a történelmi és nyelvi (a szlengek) szituációkon. Ha nem is értem a gegeket, érzékelem, hogy arra a szófordulatra, a helyzetkomikumra, a tréfás vagy szomorú versekre, rímekre pontosan ezt, ilyen zenét kellett hogy komponáljon Sullivan, minden más nem odaillő lett volna.
Operett, mint színpadi műfaj • 3582006-03-17 15:57:37
Miután annyira tetszett a mörbischi Víg özvegy, elhatároztam, hogy a többi operett-előadások felvételét is begyűjtöm. Giuditta is sorra fog kerülni.

Nekem is az a véleményem, hogy az operett még mindig nagyon népszerű műfaj. Van közönsége is. De hogy mi lesz tíz-tizenöt-húsz év múlva, akkor is elmondhatjuk majd ugyanezt, nem merek jóslásokba bocsátkozni...
Operett, mint színpadi műfaj • 3602006-03-20 13:07:53
Az az igazság,ezeknek a videó változatát korábban láttam a boltok polcán, csak nem akaródzott megvennem. Most már a jövőben - ha csak egy mód van rá - VHS-kazettát nem szándékozom venni, sem arra felvenni (A víg özvegyet ismerősöm vette fel, így megtartom), CD-t, CD-re ugyancsak nem, ha az adott cím DVD-n is hozzáférhető. Kivárom.
Operett, mint színpadi műfaj • 3612006-03-20 13:33:06
Nem hallgattad tegnap délután a Petőfit? A rádióban három részlet hangzott el a Szép a világból. Korondy György a címadó slágert énekelte – milyen szép volt egykor a hangja és kellemes az orgánuma?! Németh Marikától hallhattuk a Rio de Janeiró- tangót. Érdekes, az eredetiben ez úgy hangzik, hogy: " Mein Buenos Aires". Szenes Andor magyar szövege telitalálat, a versek és a zene együtt nekem jobban tetszik az eredetinél. Andor Éva tolmácsolásában elhangzott még egy részlet, ami a kedves, édes kis bárról szól… Erről ugyanazt mondhatom, mint az előző számról, a magyar fordításban hallani azokat, művészileg nem maradnak el az eredeti ének-zene-szöveg együttes varázsától. Sesto jelezte, hogy meghallgatta a CPO új kiadványáról a teljes eredeti felvételt, melyen Elena Mosuc énekli a primadonna szerepet. Én is várom ezt, mert megrendeltem, így lesz módom egybe vetni a klasszikus, 1942-es Lehár dirigálta stúdiófelvételt, és a magyar rádióváltozatot is emezzel.
Operett, mint színpadi műfaj • 3642006-03-20 14:30:56
Hát a Volgadalt KOvács Jóskától nem szabad mércének tekintened, hogy finoman szóljak! Javaslom inkább, hogy cserkészd be a Cárevics keresztmetszetét Udvardy Tiborral és Házy Erzsébettel, vagy csak külön a Volgadalt, s meglátod Udvardy és Kovács József hangja, és az előadásmódjuk között, de a zenekari kíséret tekintetében is ég és föld a különbség...
Operett, mint színpadi műfaj • 3652006-03-20 14:32:52
Mások is lemezre énekelték ezt a slágert: Simándy, Ilosfalvy, de Svéd, Melis, és Kováts Kolos is! Mindegyik jobb Kovács Józsefénél, de messze a legjobb Udvardy benne!
Operett, mint színpadi műfaj • 3672006-03-21 21:07:21
A Cárevics magyar szövegét Kulinyi Ernő írta. A Volgadalon kívül még ismert részletei
a Tangó (Házy Erzsébet, Udvardy Tibor), a Balettzene (a rádiófelvételen az MRT Zenekarát Bródy Tamás vezényli) és
a Szerelmi kettős (Házy Erzsébet, Udvardy Tibor).
Ajánlom figyelmedbe.

Ma késő este (23:54)pedig a Kossuthon, a szokásos heti Operákból, daljátékokból és operettekből című összeállításban ezúttal Szirmay Márta és Várhelyi Endre felvételeiből válogat a szerkesztő, Vargas F. István. A blokkban részleteket hallhatunk majd
Suppé: Pajkos diákok (Bordal és Frincke belépője - km. Szirmay és a MR Énekkara; Kopogós kvintett - Szirmay, Várhelyi, Erdész Zsuzsa, Palcsó Sándor, Bende Zsolt),
Sullivan: A mikádó (Egy kis illegő madárka - Várhelyi),
Schubert-Berté: Három a kislány (Orgonáknak hófehér- Várhelyi, Ilosfalvy Róbert, Réti József, Melis György, Bende Zsolt) c. operettekből is.

Biztosan fennmaradok addig, és ki tudja hanyadszor, ismételten meghallgatom a kedvelt népszerű számokat, amelyekkel egyszerűen lehetetlen betelni.
Operett, mint színpadi műfaj • 3692006-03-25 23:23:42
Persze, hogy nem. Egyébként a Marica grófnő DVD-jét a napokban megrendeltem. A mörbischi-előadás felvételét. Kíváncsian várom.
Operett, mint színpadi műfaj • 3702006-03-25 23:30:32
Roppant szerencséd van. Jövő hét utáni héten hallhatod Udvardyval a Volgadalt a rádióban. Ugyanis április 5-én, szerdán a Petőfi Rádió 16 órai kezdettel egy teljes órán át Lehár műveiből sugároz részleteket. Ez lesz a negyedik szám a tizenkettőből. Megpróbálok - a viszonylag korai kezdés ellenére - rádióközelhez jutni... Talán Neked is sikerülni fog?
Operett, mint színpadi műfaj • 3712006-03-25 23:54:01
Április 7-én az m1-esen 20.05-től "Az Ördöglovastól a Csárdáskirálynőig" címmel összeállítás lesz Kálmán Imre operettslágereiből. Azt hiszem, ez egy ismétlés lesz; annak idején elég sok ilyen ötvenperces archív operett műsort felvettem a TV-ből, mintha ez is köztük lett volna. Majd utána nézek ennek... Attól még megnézem most is - már csak az összeállításban hallható-látható sok régi kedvelt opera- és operetténekes miatt is...
Operett, mint színpadi műfaj • 3752006-03-27 12:18:03
Igazad van, de más a videókazetta s megint más a DVD. Nekem most a DVD is kell az extrákkal.
Operett, mint színpadi műfaj • 3762006-03-27 12:25:13
Holnap késő este is énekel Udvardy Lehárt a Kossuthon (23.00), ezúttal Armand dalát a Frasquitából. A legutolsó szám (éjfél előtt -ha fennmaradsz). Előtte pedig hallhatsz vele még egy-egy részletet Csajkovszkij–Klein László: A diadalmas asszony (Elszállunk, mint a madár (duett, km. Moldován Stefánia)és Johann Strauss: Egy éj Velencében (Gondoladal).
Operett, mint színpadi műfaj • 3792006-03-28 15:02:08
Egészében nem láttam. Itt Domingo vezényel. Régebbi felvétel, és szép kiállítású darab. Sajnos Hermann Prey már nincs közöttünk.
Operett, mint színpadi műfaj • 3802006-03-31 13:12:36
Fészek Művészklub, ma este hét óra:

"UTAM MUZSIKÁLVA JÁROM..."

Hangverseny
LEHÁR FERENC
műveiből

Közreműködik:
B. TÓTH MAGDA
ERDŐS MELINDA
DOBÓ KATICA
KEREKES KATALIN
CSÁK JÓZSEF
FAZEKAS JÓZSEF
BEREZNAI ROLAND

a nagykanizsai TÜTTŐ KÓRUS

A zongoránál:
NEMESSÁNYI ÉVA

Műsorvezető:
VARGA ZOLTÁN

Belépés: klubtagoknak érvényes klubtagsági igazolvánnyal, vendégeknek napi tagjegy megváltásával (800,-Ft). Meghívó az irodában igényelhető.

Lehárt ígér, de fogalmam sincs mit kapok. Mindenesetre foglalkozom a gondolattal, hogy elmegyek.
Operett, mint színpadi műfaj • 3812006-04-03 13:06:55
Péntek este a Fészek Művészklubot választottam az Operaház helyett. Most már belátom, rosszul tettem. Inkább éltem volna pozsonyi ismerősöm ajánlatával, aki bevitt volna pót tiszteletjegyével a Bartók-premierre. A Lehár-est egy hakni nívójú volt, bár attól, hogy „hakni” még lehetett volna tisztességes, „iparos” kivitelű produkció is; a prezentálásban kiöregedett és hangjukat vesztett énekművészek próbálták „eladni” magukat és Lehárt, igaz, a közönség összetétele túlnyomórészt hozzájuk hasonló korosztályt reprezentálta. S ha még hozzáveszem a pódiumon ágáló ötfős, Nagykanizsáról érkezett kisnyugdíjas „kórust”, lehet, hogy együtt többen voltak a pódiumon, mint mi a székeinken. De mindennek semmi jelentősége nem volt akkor és ott, mert ahogy láttam, rajtam kívül mindenki remekül érezte magát, mindent alaposan megtapsoltak. Sőt, újráztatni akartak. A lelkesedés oda-vissza működött a közreműködő alkalmi társulat lelkes és igazán csak a szépet átnyújtani akaró előadóművészei és a befogadó, minden körülmények között Lehár művészetére és muzsikájára vágyó, mintegy harmincfős érdeklődő szimpatizáns között. Tehát a „visszacsatolás” jól működött, arra panasz nem lehet. Valószínűleg bennem van a hiba, amikor fanyalgok. De mit tegyek, körükben mindez „magas művészet”-nek számít. S talán igaza van annak a tenoristának, aki belépőjét a Vándordiák (más változatban a Garabonciás) Lehár-mű fő slágerével nyitotta: „Utam, muzsikálva járom…” Részéről és kollégáiról - a maguk módján - mindent ennek rendelnek alá. Népszerűsíteni valamit és valakit még így is lehet. Csak az a baj, hogy nem számoltak a hallgatóság sorai közé tévedő szerény személyemmel, kinek Lehár zenéje szent, s aki - bár eleve igyekezett skrupulusait félre tenni - mégsem hagyja magát megtéveszteni. Egyébként Lehár elragadó, fülbemászó melódiái mindent – ezt is – túlélik. Bevallom, az udvariasság diktálta módon az egymást követő számok után tapsra csattant a kezem, de gondolataim közben másfelé kalandoztak: akkor éppen az Operában a Bartók-esten talán több szívvel, nagyobb lelkesedéssel tapsolnék. Azért, hogy valami pozitívumot is mondjak a hallottakról: a zongorakísérőt dicsérnem kell, rajta tényleg semmi nem múlott, ezt érezhették az énekesek is, mert szinte kivétel nélkül ajnározták, tapsolták, puszilgatták őt minden egyes elhangzott szám után. Nem fárasztok senkit, magamat sem, hogy nevesítsem és értékeljem a számomra - két kivételtől eltekintve - csupa ismeretlen művész teljesítményét. Az Operaház két művésze, Csák József magánénekes és Erdős Melinda az Énekkarból próbálta menteni a menthetőt. Talán még az ő produktumuk dobta fel bizonyos szerény nívóra a hallottakat, de nem hiszem, hogy az óriási honorárium motiválta volna őket, amikor elfogadták a felkérést. Illúziókat kergettünk mindnyájan – a közreműködők és a nézőtéren helyet foglalók egyaránt -, kik ilyen-olyan megfontolásból jelen voltunk ezen a zenei eseményen. Bevallom, mindezek dacára, Lehár muzsikája még így is megunhatatlan. A jól ismert melódiák még ebben a „köntösben” is tudnak valami szépet és újat nyújtani annak, aki képes túl tenni magát minden zavaró momentumon, vagy aki talán életében először most találkozik Lehár zenéjével, most első ízben hallja ezeket a különben gyönyörű és igényes melódiákat. Persze nyitott (vagy belső) füllel, szívvel és ésszel mindent meg lehet magyarázni, értelmezni és be lehet fogadni. Ez adottság és lelkület kérdése csupán. Nagyjából sejtettem, hogy ezt fogom kapni, mégis az örök optimizmusom és a vágy hajtott ide, hogy Lehár örökbecsű melódiáiról le ne maradjak. Azt kaptam, amit megérdemeltem, de – senkit meg nem bántva - ezért is köszönettel tartozom. A víg özvegy, Luxemburg grófja, A cigányszerelem,az Éva, a Paganini, a Cárevics, a Friderika, a Giuditta, a Mosoly országa, a Három grácia és a Bécsi asszonyok című operettek örökbecsű részletei - ha nem is tudták elfeledtetni, hogy ezúttal milyen formában és megszólaltatásban jutottak el hozzám - , mégis, fenntartásaim ellenére, az általuk megidézett „békebeli” világ érzetének felkeltésével (s mindazzal, amit ez a fogalom takar) újra csak elvarázsolt és megigézett. Nem tehetek róla. Bartók három színpadi műve pedig megvár, egy későbbi időpontban is remélhetőleg Bartókot kapok.

2006. március 31., 19 óra, Fészek Művészklub, Lehár est: „Utam muzsikálva járom…”
Közreműködtek: B. Tóth Magda, Dobó Katica, Kerekes Katalin, Csák József, Fazekas József, Bereznai Roland, a nagykanizsai Tüttő kórus, a zongoránál: Nemessányi Éva. Műsorvezető – Nagykanizsáról – Varga Zoltán.
Operett, mint színpadi műfaj • 3832006-04-06 12:20:23
A Csínom Palkó - Jó éjszakát kettőst Szabó Ernővel is lemezre énekelte
Operett, mint színpadi műfaj • 3842006-04-08 08:36:08
Korrigálom magam. Házy és Szabó nem ezt a kettőst énekelik, hanem a hasonló című, más érzelmi töltésű duettben vannak együtt: "Jó estét".
Teljes refrénnel: Jó estét,jó estét,áldás és békesség! Rosta Márton híres ember Pozsonyban... Ezek üdvözlő és bemutatkozó sorok, míg a "Jóéjszakát, jóéjszakát" kezdetű duettben Házy és Simándy a megismerkedés utáni szerelmes búcsú perceit élik át a daljátékban.
Operett, mint színpadi műfaj • 3852006-04-08 16:37:13
Igazad volt. Ez a zürichi előadás csaknem tökéletes volt. Tegnap, ahogy megérkezett a DVD-lemez, azonnal beraktam a gépbe és végighallgattam. Kár, hogy kimaradt az első felvonásból Valencienne és Rosillon duettje. Különben pazar kiállításban került színre a darab, igen tetszett az egész. A kőszínház adta lehetőségek kihasználásával jól élt a rendezés, megkapta a néző a várt élményt. S tényleg, a zene minősége itt sokkal jobban kidomborodott, mint szabadtéren, Mörbischben. Nagyon köszönöm, hogy korábban felhívtad figyelmem erre a felvételre és benne a Glawari Hannát játszó német énekesnőre, Dagmar Schellenbergerre. Kevesebbre számítottam, és a várakozásomnál jóval többet kaptam. Ez a tizenharmadik teljes Vig özvegyem, és mondhatom, a kitűnő szoprán ott van az első három között. Varázslatos hang birtokosa, amivel játszi könnyedséggel bánik, s nem okoz számára nehézséget prózára váltani, majd vissza az énekléshez. Most már Veled együtt én is kíváncsi vagyok a többi opera produkciójára is. A külső megjelenése ragyogó, elbűvölő jelenség, végtelenül szimpatikus minden amit és ahogyan ebben az operettben megvalósított. Ugyancsak tetszett a bonviván, Danilo szerepében az amerikai Rodney Gilfrey, kinek könnyed, világos baritonja jól bírkózott meg igényes szólamával. Említést érdemel még a lengyel Piotr Beczala is, aki Rosillont alakította. Őt már jól ismertem más felvételekről. A végén jót derültem a karmester "produkcióján". Korábban álmomban sem hittem volna, hogy így is lehet csinálni: a szűnni nem akaró tapsok hatására Franz Welser-Möst fent a színpadon beállt az énekesek közé énekelni és táncolni, sőt a lábait is előre dobálta a zene refrénjének hangjaira, nyakában meg egy színes girland tekergőzött. Miközben Nyegus , ki vele helyet és szerepkört cserélt, odalent a zenekari árokban dirigált a közönség nagy ovációja közepette. Élmény volt Lehár mesterművének ezt a 2004-es zürichi produkcióját látnom és megismernem.
Operett, mint színpadi műfaj • 3882006-04-21 19:09:07
Kicsit megvárakoztattalak, aminek az oka, mert bizonytalan voltam a második strófa szövegében. De már meg van.

Lehár Ferenc- Mérey Adolf: A víg özvegy

Vilja-dal

1. vers:

Ott élt a lidérc az erdők rejtekén,
Meglátta egy jámbor, egy ifjú legény,
Csak nézte, csak nézte és úgy megörül,
És lángokat érez a szíve körül.
Megdidergett, láz veré,
Már lelke a rossz szellemé,
Sóvárgón sóhajtott a lány felé:

Vilja, ó vilja, te szép és csodás,
Légy az enyém, soha el ne bocsáss.
Üdvözít csókod vagy sírba temet,
Néked adom éltemet.
Vilja, ó vilja, te szép és csodás,
Légy az enyém, soha el ne bocsáss.
Üdvözít csókod vagy sírba temet,
Néked adom éltemet.

2. vers:

Így szólt a lidérc: a tiéd leszek én,
S ölelte mohón, lobogón a legényt.
A földi leányoknak csókja fagyos,
Lidércnek e csókja forró, zamatos.
Megdidergett, láz veré,
Már lelke a rossz szellemé,
És végsőt sóhajtott a lány felé:

Vilja, ó vilja, te szép és csodás,
Légy az enyém, soha el ne bocsáss.
Üdvözít csókod vagy sírba temet,
Néked adom éltemet.
Vilja, ó vilja, te szép és csodás,
Légy az enyém, soha el ne bocsáss.
Üdvözít csókod vagy sírba temet,
Néked adom éltemet.
Néked adom éltemet!
Operett, mint színpadi műfaj • 3942006-04-24 11:19:38
Az operettnél maradva, továbbra is tartom, s látom Te is hasonlóképpen vélekedsz erről, különbséget kell tennünk az igénytelenség, a silányság és az értékes művészetet reprezentáló, az ihletetten invenciózus, „klasszikus”, ám könnyedebb színpadi alkotások között. Elsősorban a minőséget nyújtó ének-zene, a magyar dalszöveg és a hangszerelés milyensége szerint osztályozom a darabokat: tetszik - nem tetszik. Vesszőparipám, hogy igenis meg lehet és meg kell(ene) követelni a színpadra állítóktól és a megvalósítóktól (előadóművészek, énekesek, zenekar, énekkar, tánckar) a nívót. Az ”olcsóság” nem az én asztalom. Ezért is szívesebben veszem, ha az operettben operaénekes működik közre. Engem soha nem az énekelt zártszámokat összekötő próza vonzott és máig vonz az operettbe, az operetthez, hanem – mint az operában – az ária, a duett, a tercett, a kvartett, az együttesek, táncok, kórusos részek és a finálék egymásutánisága, azok nagyszerűsége. Persze ehhez kellenek a csodálatos melódiák, a kitűnő és igényes énekelnivalók, a lehetőleg gazdag hangszerelés, a megfelelő létszámú és minőségi zenekar. Az ilyen operettek megkövetelik az egyéniségeket, a színpadi rátermettséget, csak az a baj ritkán találtatik olyan énekes-színész, aki egyformán otthon van az énekben és a prózában. Ennek a követelménynek érthetően nagyon kevesen felelnek meg; pl. az Operettszínházban sok tehetséges művész dolgozik, de az operai igényű alkotásokkal zenei téren képtelenek megbirkózni; nekem kevés, ha pusztán színészek és jól táncolnak. A ripacskodásból sem kérek. Ezért is nem igen járok el már operett-előadásokra. Én jobban élvezem a szép és nagy operai igényű hangokat, amelyben ha szín és érzelem is benne foglaltatik, azonnal levesz a lábamról; az ilyen képességekkel és kultúrával bíró énekeseknél eltekintek a szövegmondás és a színpadi alakítás hiányosságaitól, a játékuk korlátaitól. Számomra fontosabb volt látni-hallani mondjuk húsz esztendeje az óbudai Zichy-kastély udvarán Ilosfalvy Róbertet Szu Csongként, vagy hat-hét évvel ezelőtt a Margitszigeten Kolonits Klárát Saffi megszemélyesítőjeként: nem érdekelt, hogyan oldották meg az összekötőszöveg elmondását, milyen volt a prózájuk, a színpadi mozgásuk, játékuk a szereptársaikkal való közös jelenetekben. Cserébe viszont olyan hangokat kaptam, amelyeknek volt magasságuki, mélységük, árnyalatuk, de volt erejük is. És nem maradtak adósak egyéniségük kisugárzásával és bájával sem. Ezeket a tulajdonságokat, kifejezőeszközöket többre értékeltem - s általában többre értékelem - bármilyen operettszínházi produkció összetett, amúgy profi, csapatmunkájánál.
Schellenberger sokoldalú, képzett művész. Operaénekes, aki operettet is ugyanolyan magas színvonalon hozza, énekli. S kivételes szerencse: nem csak énekelni tud eladhatóan...
Operett, mint színpadi műfaj • 3962006-04-24 13:03:13
Ehhez még annyit tennék hozzá, hogy mindkét versben a refrén ismétlésének első két sorát -
"Vilja, ó vilja, te szép és csodás,
Légy az enyém, soha el ne bocsáss" - csak az énekkar és zenekar adja elő.
A refrén harmadik-negyedik sorában - "Üdvözít csókod vagy sírba temet,
Néked adom éltemet"- kapcsolódik be újra a szoprán. Mindkét versben. Viszont a második versszak utolsó sorát: "Néked adom éltemet!" a szoprán és az énekkar már együtt énekli - mégpedig oly' módon, hogy miközben az énekkar az utolsó szónál (éltemet) továbbra is eredeti fekvésben énekel és zárja le, a szólóhang az első szótagról két lépcsőben egy oktávot ugrik felfelé. Roppant hatásos.
Operett, mint színpadi műfaj • 3972006-04-24 14:49:35
Nem emlékezhetsz rá, a Rádió Dalszínháza égisze alatt a hatvanas-hetvenes években, de még a nyolcvanas évek első felében is, sorozatban vették fel a rádió stúdiójában a hazai és külföldi operett termés színe javát. Szinte nem volt hónap, hogy ne került volna adásba egy klasszikus vagy „kortárs” operett, daljáték, zenés játék teljes vagy keresztmetszet formájú előadása. Ez azt jelentette, hogy a komplett felvételeknél – külföldi darabok esetében - a dialógusok is elhangzottak; sok olyan felvétel készült, melyen az operaénekesek nemcsak énekelnek, hanem az átkötő szövegeket is saját hangjukon mondják, más esetben külön vették fel a dialógusokat neves színészekkel, és összevágták azt az előzőleg vagy utóbb az énekesekkel felvett zenei anyaggal. Így állt össze a színpadi mű rádiósváltozata, melynek bemutatója és későbbi ismétlései nekem, mint a műfaj és a legendás énekesek iránt egyre rajongóbb érdeklődéssel közelítő ifjúnak, tengernyi élményt jelentettek a műfajjal való ismerkedés során. (Mindez párhuzamosan az operával.) Emlékszem a ma már kissé megmosolyogtató „szovjet operettekre” is, főleg a szinopszis és a dalszövegek okán; némelyik egészen behízelgő zenéjű és jól hangszerelt alkotás volt mint pld. Dunajevszkij, Scserbacsov vagy Miljutyin egyes darabjai (Szabad szél, Dohányon vett kapitány, Nyugtalan boldogság). .De készültek saját, ún. „rádiós operettek” is - főleg az ötvenes-hatvanas évek alatt készült Farkas Ferenc, Polgár Tibor, Bródy Tamás, Kerekes János, Vincze Ottó darabjaira gondolok (de még Fényes Szabolcstól is), melyeknek szövegkönyve, versezete az akkori kor eszméit tükrözte, igaz, néhol frappáns rigmusokban, amelyhez esetenként egész jó muzsika járult. Ez utóbbiak nagy része mára eltűnt a rádió műsorkínálatából. Néha egy-egy részlet itt-ott talán még felcsendül…. A Rádió Dalszínháza bemutatói a nyolcvanas évek végére kifulladtak, részben költségvetési okok miatt, részben talán „más idők, más megfontolások” mottó jegyében kerültek partvonalra: azóta nem készülnek új felvételek, de sajnos, a meglévő régieket sem sugározzák. Legalábbis a felvett – dialógusokkal együtt rögzített - teljes műveket nem. Szerencsénkre a rádió két közszolgálati adóján (Kossuth, Petőfi) továbbra is vannak állandó műsorhelyei az operett-daljáték műfajnak, így nem maradunk le annak élvezetéről. De: csak részletek csendülnek fel, a teljes mű nem szólal meg. És ezt bánom. (Biztosan vannak, akik nem bánják.) Nekem nagyon hasznos volt, hogy gyerekkoromban a rádió jóvoltából magyarul hallhattam a francia, osztrák, angol operettek színe javát, és a magyar repertoárt is felfedezhettem magamnak; bennük örökbecsű műveket ismerhettem meg, nem beszélve az adott kor zenei irányzatának, stílusának behatóbb tanulmányozásáról. Egyszóval – az opera mellett – megtanultam az operettirodalmat is, amelyet nekem a rádió hozott a közelembe, s amit nem pótol semmilyen kézikönyv, tartalom ismertetőfüzet. Ezek számomra legfeljebb alkalmi segédeszközök, kiegészítők voltak. S mivel akkor alaposan fejembe vertem a szöveget is, ma már egy-egy részlet hallgatásakor mondhatnám azt is, nem hiányzik az átkötő szöveg, a dialógus, mert a fejembe van vésve az egész cselekmény és a „forgatókönyv”. Egyből el tudom helyezni a librettóban az énekelt dalt, jelenetet. Viszont, akinek nincs olyan operettes-rádiós „előélete”, mint nekem, azoknak nyilván sokkal nehezebb a helyzetük. Marad számukra az Operettszínház, a hakni társulatok fellépései és a CD-k. És apró segítségként az eredeti nyelvű felvételekhez mellékelt kis ismertető kiadványok. És az is nyilvánvaló, az előbbiekből következik, hogy a mai fiatalok többsége, ha meghall valahol egy operettrészletet a rádióban, felfigyel a szép dallamokra, harmóniákra, de a szövegből egy kukkot sem ért, és fogalma sincs egyáltalán a darabról. Elismeri, hogy valami fülbemászó dallam, s ha szán rá időt és pénzt, és érdekli komolyan a folytatás, akkor elindul a zenei könyvtárakba kutatni, vagy az interneten „vadászni”, esetleg letölteni. S ha pénztárcája bírja, külföldre is mehet jó, színvonalas előadásokat látni, mert itthon – ilyen-olyan színvonalon – egész évben talán összesen öt operettelőadás nézője lehet. S ez a „repertoár” nálunk, sajnos, már évek óta befagyott. Azért nem könnyű ezt végig gondolni Lehár, Kálmán, Huszka…. hazájában.
Operett, mint színpadi műfaj • 3992006-04-27 15:30:18
A tegnapi sikerese zeneakadémiai "Romantikus operaest" után a BM Duna Szimfónikus Zenekara Deák András vezényletével egyebek között operettgálára is készül: a Musica Humana Az emberi zene bérlet meghirdetett programsorozatból sok szép hangverseny, operaműsor (pl. Don Carlos- keresztmetszet Lukács Évával,Balatoni Évával, Wendler Attilával, Kálmándi Mihállyal és Berczelly Istvánnal, vagy Balatoni Éva és Gonzalez Mónika zenekari áriaestje) mellett szerepel egy "operett farsangi" gála is. A 2007. február 22-ére kitűzött műsorban fellépnek: Balatoni Éva, Sáfár Orsolya, Bándi János, Kálmándi Mihály.
Operett, mint színpadi műfaj • 4002006-04-27 15:30:27
400
Operett, mint színpadi műfaj • 4042006-05-04 12:05:21
Hát nem tudom, nekem a magyar fordításban sokkal érthetőbb...ebből következően, érzelmileg is közelebb áll a szívemhez ez a dal - különösen, ha Házy Erzsébet tolmácsolásában hallgatom meg.
Ez nem jelenti azt, hogy ne kedvelném azokat a felvételeket, amelyeken németül, franciául, angolul éneklik a szöveget. Kiváló külföldi előadók közreműködésével készült stúdiófelvételek és élő produkciók hang-és képfelvételeinek ismeretében jócskán van alkalmam az összehasonlításra. Bár ennek nincs igazán értelme, mert mindegyik felvételnek van valami poétikussága, varázsa vagy különlegessége, találok bennük kedvemre valót. Nincs két egyforma előadás, egyforma felvétel. Mivel A víg özvegynek sok nagyszerű interpretálása létezik, lehetőségem van világhírű operaénekesek előadásában is hallgatni vagy nézni ezt a Lehár nagyoperettet. De aztán mindig visszatalálok a klasszikus magyar rádiófelvételhez, melyen Házy, Udvardy, Koltay, Kövecses hangja hallható. Hiába, a gyermekkori befogadó szívnek ez marad a mérce mindhalálig.
Operett, mint színpadi műfaj • 4062006-05-04 14:08:03
És milyen operetteket szeretsz és ismersz még? Teljes egészében mit láttál-hallottál a műfajt reprezentáló népszerú zenés színpadi darabok közül? És mi azokról a véleményed?
Operett, mint színpadi műfaj • 4082006-05-04 15:55:38
Segítségedre leszek. Van otthon egypár operett kottám, magyar énekszöveggel. Majd keresgélek.
Operett, mint színpadi műfaj • 4152006-05-05 13:03:38
Felraktam egy dalt a Marica grófnőből. Kíváncsi vagyok véleményedre.
Operett, mint színpadi műfaj • 4162006-05-05 13:06:34
Utánanézek ennek, meg van a videókazetta, menni fog a dolog.
Operett, mint színpadi műfaj • 4172006-05-05 13:12:40
Ha Rostért ennyire lelkesedsz, ajánlom figyelmedbe a Bad Ischlben pár éve megtartott Lehár-koncertjének videó vagy DVD felvételét. A Kaiser villa előtt szabadtéren Domingo, Carreras, Hampson és Eva Lind társaságában egy fantasztikus hangulatú és nívós operett-gálán énekelt, csúcsformában.
Operett, mint színpadi műfaj • 4202006-05-05 19:44:41
Íme:

Offenbach - Kristóf Károly: Banditák
Nagyoperett két részben

FF archív felvétel

Díszlet: Fülöp Zoltán
Jelmez: Márk Tivadar
Rendező: Simon Zsuzsa
Vezényel: Bródy Tamás

Fővárosi Operett Színház produkciójának felvétele 1962.

Szereplők:

Don Moszkito, spanyol nagykövet - Latabár Kálmán
Falsacappa, rablóvetér - Csorba istván
Fiorella, a lánya - Petress Zsuzsa
A granadai hercegnő - Zentay Anna
Fragoletto, katona - Oszvald Gyula
Lorenzo, uralkodó herceg - Csajányi György
Malacca, márkinő - Kiss Ilona
Pietro, alvezér - Hadics László
Domino, rabló - Kiszely lajos
Barbavano, rabló - Börzsönyi Mihály
Cinella - Halasi Marika
Hortensia, udvarhölgy - Vámos Piri
Alcobacca, udvarhölgy - Novák Ilona
Antonio, miniszter - Sárosi Gábor
Campotasso, főkapitány - Csanaki József
Táncosnő - Balogh Edina

MTV Televideo Kiadó 1994
Operett, mint színpadi műfaj • 4232006-05-05 20:55:10
Szívesen, nincs mit. Remélem, továbbra is velünk maradsz és megosztod velünk az operettel kapcsolatos gondolataid.
 
legújabb:
Kelemen Zoltán - 2015-07-04
Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Bartók Béla Emlékház

Dénes István, Fridetczky Katalin, Gonda Krisztina, Kiss Margit, Szmolka Klára, Takács Andrea (zongora)
Emlékezés Fischer Magda zongoraművész-tanárra halálának ötödik évfordulóján

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály templom

Da Camera Singers (Edmonton, Canada)
Vezényel: Dr. John Brough
Palestrina, Mendelssohn, Whitacre művei

19:00 : Budapest
Budavári Mátyás templom

Davidson United Methodist Church Chancel Choir And Handbell Choir USA
Dr. Katie Ann McCarty (orgona)
vez.: Kevin Turner
Bárdos Lajos, Vaughan Williams és amerikai szerzők művei

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Deák Sára, G. Horváth László (hegedű), Környei Miklós (gitár),
Andor Krisztián, Pregun Tamás (zongora), Homoki Gábor (hegedű), Bartók Tamás (brácsa), Háry Péter (gordonka)
SCHUBERT: a-moll hegedű-zongora szonatina, D385
RODRIGO: Fantázia egy nemes úr részére
CSAJKOVSZKIJ: esz-moll vonósnégyes

20:00 : Budapest
Duna Palota

Oláh Gergely (cimbalom)
Duna Szimfonikus Zenekar
vez.: Deák András
BERLIOZ: Rákóczi induló
ERKEL: Palotás - a Hunyadi László című operából
DELIBES: Csárdás - a Coppelia című balettből
BARTÓK: Román népi táncok
HAYDN: 45. "Búcsú" szimfónia IV. tétel
LISZT: 2. magyar rapszódia
KÁLMÁN: Palotás - az Ördöglovas című operettből
LEHÁR: Arany-ezüst keringő
LISZT: Szerelmi álmok
A csitári hegyek alatt... - Magyar népdalfeldolgozás
KODÁLY: Intermezzo - a Háry János című szvitből
MONTI: Csárdás
STRAUSS: Éljen a magyar! - gyorspolka
STRAUSS: Radetzky induló

20:00 : Budapest
Kincsem Park

Virtuózok gálaműsor szimfonikus zenekarral
16:00 : Dédestapolcsány
Református templom

Karaszon Dezső (orgona), Karaszon Dénes (gordonka)

16:00 : Eger
Líceum műemléki Kápolna

Tercina Régizene Együttes, Györgyi Anna, Kálid Artúr
"Shakespeare kora"


19:00 : Fertőd
Marionettszínház

Barthold Kuijken (fuvola)
Dmitry Sinkovsky, Kalló Zsolt, Bozzai Balázs (hegedű)
Capella Savaria
FASCH: d-moll szvit, FaWV, K:d5
TELEMANN: e-moll concerto fuvolára és furulyára, TWV 52:e1
TELEMANN: D-dúr szvit, TWV 55:D23
TELEMANN: F-dúr concerto három hegedűre, TWV 53:F1

19:00 : Balatonfüred
Vaszary Villa Galéria

Judicael Perroy (gitár)

20:00 : Keszthely
Fő téri plébániatemplom

Bolyki Balázs és a Bolyki Soul & Gospel Kórus

20:00 : Balatonlelle
Római katolikus templom

Hock Bertalan (orgona)
Sotto Voce Énekegyüttes

20:00 : Velence
Újtelepi Katolikus templom

Tritonus Gitár Trió

20:00 : Köveskál
Református templom

Vásáry Tamás (zongora)
Beethoven, Chopin és Liszt művei
A mai nap
elhunyt:
1623 • William Byrd, zeneszerző (sz. kb. 1540)
1992 • Astor Piazzolla, zeneszerző (sz. 1921)