vissza a cimoldalra
2015-02-01
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Rovataink
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (51473)
Kedvenc előadók (2699)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (2705)
Momus társalgó (5665)
Társművészetek (965)
Milyen zenét hallgatsz most? (23864)
Kedvenc művek (103)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (1957)
Kedvenc felvételek (137)

Olvasói levelek (10547)
A csapos közbeszól (92)

Jonas Kaufmann (1046)
Erkel Színház (5142)
Balett-, és Táncművészet (3972)
José Cura (356)
Régizene (3277)
Dühöngő és lappangó őrültek számára (283)
Operett a magyar rádióban (1950-1980) (846)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (1850)
Élő közvetítések (4381)
Operett, mint színpadi műfaj (2351)
Plácido Domingo (340)
Pantheon (1421)
Fiatal művészeink hazai és nemzetközi sikerei (310)
Jules Massenet ! Ki ismeri ? (265)
Gioacchino Rossini (774)
Jacques Offenbach (442)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

támogatja:

apróhirdetés feladása:

Név: Búbánat
Leírás:
Honlap:
   


Búbánat (16937 hozzászólás)
Operett, mint színpadi műfaj • 6072006-08-03 11:48:01
Megtörtént, közvetlen válaszoltam Neked.
Operett, mint színpadi műfaj • 6082006-08-03 12:57:20
Lehet, hogy engednem kell az eddigi határozottságomból; a magyar szövegből s annak nyomán, mégis kezd derengeni bennem valami ismerős dallam, ami valóban benne lehet a Luxemburg grófjában; s akkor igazad van, hogy erre a számra vártál; amit tegnap előtt hallhattunk a rádióban – azt jól mondtam, Angela belépője volt az első felvonásból. Ugyanis a kórus közreműködéséről elfelejtkeztem, ami a második felvonás nyitó jelenetében hangzik el, ahogy írod is. De mindenképpen meg kell hallgatnom a zenét. De már kezdem sejteni, mi lehet ez a szám. Van egy harmadik Angela-ária, s ezt nem máshol kell keresnünk, hanem itt, ebben az operettben, amiről szintén van rádiós felvétel, s most jut eszembe, már elő kellett volna vennem réges-régen azt videokazettámat, amelyen rajta van a teljes mű – a Debreceni Csokonai Színház előadásában. Erről már korábban írtam is. Kovácsházi István és Sudár Gyönygyvér voltak a főszereplői. Hiába, az ember agya egy bizonyos kor után már kihagy… Holnap referálok mindenképpen.
Operett, mint színpadi műfaj • 6122006-08-03 13:15:51
Nincs kizárva, hogy szerét ejtem majd a következő szezonban. Az operett szerencsére "vidéken" még életképes! Budapest rossz irányba halad e téren: a csak a mjuzikelek és zenés játékok dömpingjével szemben szinte teljesen kiszorul a színházakból a klasszikus operett. Ahhoz, hogy az operettnek hódoljunk el kell hagynunk a fővárost. Mit meg nem él az ember! Annak idején, amikor minden második nap az Operettszínházba jártam (ahogyan felváltva az Operába is), nem gondoltam volna, hogy az Operettszínház vezetősége ennyire lemond a hagyományaiban oly' gazdag műfajról.
Operett, mint színpadi műfaj • 6132006-08-03 13:17:35
Persze, megteszem.
Operett, mint színpadi műfaj • 6172006-08-03 20:57:02
Elszomorító hírem van számodra.
Meghallgattam a dalt, ami valami csodás - Popp előadása egyébként is élményszerű -, sajnos ez a jelenete nincs benne az általam ismert Luxemburg grófja felvételeken. Így a Rádió Dalszínházéban sem. Az itthoni színpadokon látott produkciók sem tartalmazzák ezt az Angéla-áriát, pedig sokszor láttam ezt a Lehár-operett a hatvanas évektől kezdve itt Pesten és vidéken is. Megnéztem az említett debreceni TV-közvetítés felvételét, de abban az előadáson sem szerepel.
Ugyanakkor, meggyőződésem, hogy ez a részlet csak a Luxemburg grófjából való; a zenei anyag szövete, a tipikus zenei kifejező eszközök, a harmónia-és a dallamvilág, de az általad beírt német és magyar szöveg egyaránt ezt erősíti: beleillik a dramaturgiába és az ismert Lehár-és a Luxemburg grófja különben jól ismert zenei betétszámai közé; az operett keletkezési évében még ilyen tipusú zenéket írt Lehár, ez is arra enged következtetni, hogy mindenképpen ebből az operettből való.
Most csak egyet tehetünk, kivárjuk a CPO CD-jét, illetve a DVD-t. Mörbisch talán igazságot tesz...
Operett, mint színpadi műfaj • 6182006-08-03 21:08:50
Majd elfelejtettem, remek a fordításod! Ennél jobbat kitől várnánk? Fogalmam sincs, hogy a hazai változatokbból,az átültetés során egyöntetűen miért hagyták el a dramaturgok, a rendezők, de minedenekelőtt a librettót és a verseket magyarra fordítók ezt a nagyszabású jelenetet!
Operett, mint színpadi műfaj • 6242006-08-03 22:26:12
Remélem, holnap már a kezemben lesz!
Operett, mint színpadi műfaj • 6272006-08-03 22:29:10
Ezt is megrendeltem már. Talán már holnap ez is az enyém lesz?
Operett, mint színpadi műfaj • 6292006-08-03 22:39:35
A lépéskombinációimmal eddig mindig csehül álltam, különösen, ha valcert kellett járnom; egyébként törődj bele, mindig "Katót viszik táncba..."
Operett, mint színpadi műfaj • 6312006-08-03 22:43:45
Nem kell aggódnod, a "táncrendemben" az első helyen vagy felírva! Remélj velem együtt!
Operett, mint színpadi műfaj • 6332006-08-03 22:53:17
Amíg el nem felejtem: hétfőn pedig megyek a már hetekkel ezelőtt félretett - de az angliai utam miatt halasztódott - két CD-különlegesség átvételére:

Leo Fall: Der Fidele Bauer (A kedélyes paraszt és más darabok részletei), továbbá Jules Massenet: Le Jongleur de Notre-Dame (A Miasszonyunk bohóca)- teljes felvétel.
Operett, mint színpadi műfaj • 6352006-08-04 14:23:29
Köszönöm. Este otthon megpróbálom megnyitni. De addig is szívesen venném, ha elmondanád a felvételről a saját benyomásaidat - kissé bővebben.
És a pécsi Luxemburg grófjáról is szólhatnál pár szót - ha az elmúlt szezonban már láttad.
Nagyon megtisztelnél vele.
Operett, mint színpadi műfaj • 6372006-08-04 15:58:09
Köszi a beszémolót! Ez sokat jelent számomra abból a szempontból,hogy ezt a kedvenc Lehár-operettemet esetleg - kimozdulva megrögzött pesti lakhelyemről - Pécsett megnézzem. S ha azt mondod, még a debreceninél is jobban tetszett (ami nekem tényleg élmény volt), akkor nagyon erős a motiváció. Remélem, összehozható lesz a dolog decemberben vagy később.

Pécsiektől csak a Bánk bánt láttam elég régen, még Ilosfalvyval és Csavlek Etelkával, amit a TV egyébként felvételről közvetített. És volt a társulatnak pár éve egy vendégszereplése az Operettszínházban, már nem is tudom melyik operettel, talán a Lili bárónővel, amelyre nagy szeretettel emlékszem vissa!
Operett, mint színpadi műfaj • 6382006-08-04 15:58:27
Sokat emlegettem és még fogom is a Rádió Dalszínházának számtalan nagysikerű operett-és daljáték felvételét, melyek bent a rádió stúdiójában készültek több mint harminc éven át, az ötvenes évek elejétől kezdve..

Ruitner Sándor, aki 1950-ben került a rádióba s később egészen a hetvenes évek elejéig bábáskodott a Rádió Dalszínháza operett, daljáték, zenésjáték, sőt, az opera (mintegy 150-200 darab) felvételénél mint zenei rendező, majd vezető dramaturg (és aki nyugdíjasként, közel a nyolcvanhoz, még ma is hallható időnként a Petőfi adó egyes operettműsorainak narrátoraként), nem tudott ellenállni a "fiatal testvérke, a TV varázsának, Horváth Ádám rendező és Bánki László, az akkori Szórakoztató és Zenei osztály munkatársa és szerkesztője hívó szavának, és felcserélte a rádiós státusát a televizióséra. Visszaemlékezésében - amelyből az alább részleteket fogok idézni - , ezt az elhatározását azzal indokolta, hogy a Rádió Dalszínháza, ami általában évi tíz bemutatóval jelentkezett, az MTV térhódiítása idején a nézőktól már alig kapott visszhangot. Nagyon kevesen figyeltek fel a sokak által "vakok színházának csúfolt" rádiós bemutatókra, hiszen esténként - mindegy, hogy mivel -, de ott volt a látható kép. Tehát Ruitner Sándor gazdag tapasztalatokkal a tarsolyában belépett a TV székházába, hogy ott folytassa, ahol a rádióban abbahagyta, csak "képileg" gondolkozva, némileg másként látva hozzá a munkához.
Ő és csapata 1972-ben létrehozta a Zenés Tv Színházat. Szinetár Miklós volt akkor a televízió művészeti vezetője, akinek a zenés film a szíve egyik csücske volt. Beindult a sugárzás. Az első TV-operett-fecske, ami a stúdió égisze alatt készültt el, Huszkának a Bob hercege volt. Ruitner Sándor az említett szakmai önéletrajzféle dolgozatában roppant érdekesen meséli el azokat a rádiós és tévés időket, s különösen izgalmasan tárul az olvasó elé az ő előadásában ennek az operettnek az előkészítő fázisát megelőző temérdek dramaturgiai probléma, melyben sarkos véleménye melletti kiállása nélkül nem jött volna létre a Bob herceg ismert televíziós változata. Szóba kerül még a Csínom Palkó forgatősa is...

Ruitner Sándor így írja le a történetet:

" 1972-ben sikerült befejezni és műsorra tűzni Keleti Mártonnal a Bob herceget, ami azóta is az egyik legnagyobb siker… És nemcsak a televízióban, hiszen úgy készült, hogy a moziban is be lehessen mutatni.
Az ismerkedés Keleti Marcival nagyon emlékezetes számomra, mert az összetűzés és a kibékülés jegyében történt. Könnyű volt összeveszni vele, de könnyű volt kibékülni is. Szakmai tudása mindenképpen biztosíték volt arra, hogy rádió operettjeim után, vele könnyen kezdhetek az új műfajban gondolkodni. Ráadásul ő szerette maga mellett az új embereket. Közös munkánk úgy kezdődött, hogy behívtak az osztályvezetőhöz, aki kezembe nyomott egy forgatókönyvet, és azt mondta, ennek te leszel a dramaturgja. Ez volt a Bob herceg, a könyvet Békeffy István írta. Elolvastam, és egy kis dolgozatban azt is leírtam, miért nem tetszik. Ez mindössze egy kétoldalas írás volt, a címe: dramaturg-jelentés, s benne néhány elképzelés, vázlat. A leglényegesebb köztük, hogy egészen véletlenül odafigyeltem az angol királyi család akkori botrányárára, ami a királynő húga és az udvari fényképész házassága körül kavargott. Ahogy ez megoldódott, az pontosan a Bob herceg végére illett. Ezt követően a könyvet visszavittem, letettem az asztalra, s az írást - szóban - azzal egészítettem ki, hogy ha egy forgatókönyv már készen van, akkor nyilvánvalóan nincs szükség dramaturgra. Ezt így, ahogy van, nyugodtan leforgathatja bárki. Nekem ez abban a formában nem megy. A következő nap bejött Keleti és Békeffy Pista. Marci - a maga goromba modorában - kikérte magának, hogy egy ilyen taknyos egy 'dramaturg-jelentés'-nek nevezett irományban közölje: neki nem tetszik az ő könyve! Békeffy egészen addig a dologról nem tudott semmit, ott találkozott velem és ezzel a két oldallal is először. Pár perc türelmet kért, elolvasta, és - Marci legnagyobb megdöbbenésére - megkérdezte, hogy ráérek-e délután. Igen. Felmentem hozzá, és megbeszéltük az általam felvetett dolgokat és a további munkát. A régi felhasználásával ugyan, de mégis teljesen új forgatókönyv-változat született. És a végső poén - angol királyfiról lévén szó - az újkori botrányra hegyeződött ki, nem holmi sablon operettmegoldásra.
Megjezdődött a forgatás, de én tartottam a harminc lépés távolságot, le se mentem a Pasaréti műterembe. Megnyugtatott, hogy nem volt ott Békeffy Pista sem.
Azt hittem, az ügyet egyszer s mindenkorra lezártuk, amikor váratlan fordulat történt. Akkor még az Orgona utcában, a Rózsadomb alján laktunk, Keleti Marcihoz közel. A harmadik vagy negyedik napon értem jött egy kocsi, azzal az üzenettel, hogy menjek le, mert valami probléma van. Gondolkodás nélkül mentem, de kiderült, hogy a kérés Marci részéről csak a békülés szándékát szolgálta. Olyannyira, hogy a Bob herceg sikeres befejezése után kezembe nyomott egy forgatókönyvet, azzal a megjegyzéssel, tudja, ez korántsem alkalmas arra, hogy ennek alapján film készülhessen, de régóta szeretné megcsinálni a Csínom Palkót:: 'Tudom, te régóta barátságban vagy Farkas Ferenccel - mondta Marci. - Nézd meg, gondold át, mit lehetne csinálni, és ha van kedved hozzá, akkor üljünk le.' Epilógus: Rövid időn belül elkezdtünk dolgozni - ismét Békeffy pistával -, és az általunk készített új könyv alapján megvalósult a Csínom Palkó. Nem televízióra, hanem filmgyári produkcióban, mégis a közreműködésemmel. Sajnos, a munkát, Keleti Marci váratlan halála miatt, asszisztensének, Mészáros Gyulának kellett befejezni."

Ha majd újra megnézem videókazettáról a Bob herceget, ezentúl jobban ügyelni fogok az ismert Martos Ferenc librettó cselekménye és az operettfilm forgatókönyve közötti, nyilván jelentős eltérésekre, a dramaturgiai koncepcióban rejlő különbségekre. S mindarra, ami a fenti történet tanúsága szerint mögötte húzódik. Egyben kegyelettel emlékezve azokra a mesterekre, akik már nincsenek közöttünk.
Operett, mint színpadi műfaj • 6542006-08-06 15:28:55
Így van, két-három hetente kerül csak adásba. Jövő szerdán ismét lesz Operett és más címmel 19.20-tól, majd utána 20.03-tól kezdődik a Dalszínház- Oparasztárok - operettálarcvan sorozat keretében Ruitner Sándor műsora: UDVARDY TIBOR operettszereivel! Alig várom már!
Operett, mint színpadi műfaj • 6562006-08-06 21:36:14
Tegnap és ma három új Sullivan- szerzeményemet néztem meg két DVD lemezről, melyeket a FAVEO ABC (Ausztrália) kiadó hozott ki; remélem, a sorozat nem szakad meg (a Mikado is már kapható), s a szerzőnek még jópár operettjét láthatom DVD-n.

A The Gondolier A gondolások) előadást a Sydney Operaházban vették fel 1989-ben, a HMS Pinaforte (Itthon "Fruska" néven ismeretes a rádió felvételéről) és a Trial by Jury (Rádió és TV-felvételen nálunk Az esküdtszéki tárgyalás a címe) egy estén egymást követően került előadásra 2000-ben, Melbourne-ben, The Arts Centerben. Mindhárom operett színpadra állítása egészen frenetikus, a zenekar,a kórus elemében van, az énekesek mindegyike profi színész is egyben, kitűnő produkciót nyújtanak. Mindhárom operett mestermű! Egyszerűen nem tudok betelni velük, a zene, a tánc állandóan itt vibrál bennem, a lábam táncra perdül, a dallamok a fejemben zsonganak, dúsolkom és fütyörészem a slágereket. Ezt nem lehet elmondani, látni-hallani kell! Aki él és mozog, azonnal vegye meg a lemezeket!
Operett, mint színpadi műfaj • 6572006-08-06 21:37:13
Bocs: dúdolom
Operett, mint színpadi műfaj • 6582006-08-06 22:32:19
Az a víg özvegy mikor ment? És meg van Neked videón?
Operett, mint színpadi műfaj • 6602006-08-07 22:02:41
Hát ez bizony kár érte. Pedig reméltem, hogy a teljes mű megvan Neked, mert ebben az esetben megkértelek volna, hogy másold át nekem. Talán, felhívásod eredményre vezet! A teljes darab érdekelne, nagyon. És kik énekelnek benne, azt tudod?
Operett, mint színpadi műfaj • 6622006-08-07 22:33:32
Hát akkor ebből lehet következtetni, mert az 1995-ös premieren az Operettszínházban ugyanők énekelték a főszerepeket, amit a TV is felvett. Videón meg van. Danilót Harsányi Frigyes Rosillont Dániel Gábor énekelte. Ezek szerint az Operettszínház levitte a darabot vendégül Pécsre?!
Operett, mint színpadi műfaj • 6652006-08-07 22:38:10
Most nem tudom, miről beszélünk; előbb soroltad fel a szereposztást, ami megegyezik a pestiével...
Operett, mint színpadi műfaj • 6662006-08-07 22:41:34
666
Operett, mint színpadi műfaj • 6722006-08-07 23:05:12
"Kalocsai Zsuzsa, Oszvald Marika, Dénes Judit, Antal Imre." A szövegkörnyezet alapján úgy értettem, hogy a csonka pécsi előadás szereplőit soroltad fel! Ugyanis erre kérdeztem rá. Számomra nem volt egyértelmű a válaszod. Bemaria azonnal kapcsolt, hiába, a "fehérnépek" agya előbbre jár... Most már akkor minden világos. Legalábbis, remélem.
Operett, mint színpadi műfaj • 6732006-08-07 23:07:00
Gregorovics Tamás nevét most hallom először. Róla mit kell(ene) tudnom? Hol játszik, milyen szerepeket alakított?
Operett, mint színpadi műfaj • 6762006-08-07 23:31:54
Én eredetileg azt kérdeztem, hogy mikor ment az a pécsi produkció, később pedig azt, hogy kikkel; a videó felvétel kérdésem pedig szintén a pécsi előadásra vonatkozott. Most kaptam meg a harmadik kérdésemre a választ. Köszönöm.
Operett, mint színpadi műfaj • 6782006-08-07 23:41:14
Értem. Nevét megjegyzem, lehet, hogy a következő évadban a Luxemburg grófjában is játszik? Ugyanis tervezem, hogy amennyiben meg tudom szervezni, Pécsre látogatnék, az egyik előadásra. Persze, nem kötöm ki magamnak, hogy csak ezzel vagy csak azzal nézem meg. Aztán még bőséges idő van addig. PÉcs városáról amúgy sok szép emlék idéződik fel bennem, szeretetteljes emlékek törnek elő, ha rá gondolok; itt az ideje, hogy a Pécsi Nemzeti Színházba végre valahára elzarándokoljak: s mire, mint egy Lehárra?...
Operett, mint színpadi műfaj • 6792006-08-07 23:43:23
Na, ezt kellene valahogyan felhajkurászni - valaki bennfentes révén!
Operett, mint színpadi műfaj • 6812006-08-08 00:01:27
Szerintem ez jó ajánló levél. Hát majd visszatérek rá. Jó éjt!
Operett, mint színpadi műfaj • 6852006-08-08 19:01:10
A Csárdáskirálynő és a Bob herceg DVD-ket a Rózsavölgyiben legalább ezer Ft-tal többért láttam a napokban. Érdemes ezek szerint itt kedvünkre böngészni!
Operett, mint színpadi műfaj • 6872006-08-10 10:28:50
Tegnap este Udvardy Tibor volt a "főszereplője" az Operasztárok operett álarcban c. esti összeállításnak a Petőfi adón. Felváltva követték egymást a leghíresebb operaszerepek (Lenszkíj áriája az Anyeginből, Poldini Ede Farsangi lakodalmából Kálmán diák dala, Rimszkij-Korszakov Szadkójából a hindu-dal, Bajazzók zárójelenete: Udvardy partnerei Orosz Júlia, Réti József, Radnay György, Bende Zsolt, a Traviatából a bordal Udvardy és Orosz Júlia kettősében, Simon Albert vezényelt) és az operett részletek. Udvardy Tibor - tudjuk róla - már Lehárhoz fűződő személyes kapcsolata okán is, az operahősök megformálása mellett igazi operett-bonvivánként is tündökölt-ragyogott, mint azt a sok-sok vele készült rádiós operettfelvétel bizonyítja. Ruitner Sándor összekötő szövege a sorozat korábbi adásaihoz hasonlóan (legutóbb Gyurkovics Mária művészete állt a középpontban) ezúttal is jól, találóan fogalmazza meg azt, miben is áll Udvardy Tibor utánozhatatlan művészetének a lényege, hogyan tudta kamatoztatni ezt a talentumot a komoly és a könnyű múzsa oltárán, a szerepformálása - legyen az színpadon vagy a stúdió mikrofonja előtt - miért ragadja meg azonnal és önkéntelenül az átlagos hallgatót-nézőt, zenebarátot. A zenei illusztrációk operett részében - a Dalszínházban készült teljes felvételekből válogatva - Udvardy Tibor előadásában először a talán leghíresebb Lehár-operettből, A víg özvegyből csendültek fel részletek: Daniló híres belépője, majd Házy Erzsébettel közös varázslatos szerelmi kettősük: " Minden vágyam, súgom lágyan, csak szeress…". Ezt követte egy gyönyörű jelenetet Kacsóh Pongrácz Rákóczi c. daljátékából: a "Rákóczi megtérése…" , valamint még két Lehár-operett részlet következett: A Cárevicsből a Volga-dal (ennél szebben én még senkitől nem hallottam megszólaltatni ezt a sláger áriát, pedig igen sokan lemezre énekelték!) és az ugyancsak utolérhetetlen eleganciáról és stílusismeretről tanúskodó "Kicsikém, ne tétovázz…" kezdetű népszerű ária a Frasquitából. Udvardy Tibortól már nem először hallgattam meg ezeket a gyönyörűen megszólaltatott opera-és operett-részleteket, de lehetetlen megunni és betelni velük! Minden ismétlésükkor, újrahallgatásukkor az újdonság erejével hatnak, s ejtenek rabul és kerítenek hatalmukba. Udvardyt színpadi szerepeiben sajnos csak az aktív énekesi pálya vége felé, úgy a hatvanas évek közepétől élvezhettem, ám hangja még idősebb korában is a régi fényében pompázott. Alakítása, szerepformálása így is a bűvkörébe vont, egyéniségének kisugárzása, vonzása ellenállhatatlanul áttörte a színpad és a nézőtéren helyet foglalók közötti képletes korlátot. Mily szerencse, hogy a rádió és a lemezek - és még a TV-felvételek - révén, a közvetítésükkel, közel juthat hozzánk zengő orgánuma, felidéződik arca, alakja; amikor a sok-sok opera-és operettfigura bőrébe belebújva az ő bámulatosan szép érces, hősies - szomorú vagy éppen diadalittas érzéseket, érzelmeket kifejező - hangja megszólal a rádióban, TV-ben vagy lemezeken, szinte ámulatba kerülünk, hogy létezik ez? Számomra ő nem halt meg, a felvételei által - hála Istennek, gazdag a diszkográfia - ma is köztünk meg bennem él. Eszmény- és példakép. A sok kitűnő, kiváló magyar tenoristák közül fachjában számomra vitathatatlanul ő volt a legnagyobb!
Operett, mint színpadi műfaj • 6882006-08-11 15:34:31
„Végeztem” az EMI kiadásában megjelent Leo Fall-operett-lemezzel. Három operettjéből nyújt válogatást: Der Fidele Bauer (A kedélyes paraszt), Die Dollarprinzessin és Die rose von Stambul.

Tehát adott az operett világának hangulatát meghatározó három kellék, mely a CD-n egymásba fonódik: az Alpok folklórja, az Új Világ meghódításának jellegzetes romantikája és a Kelet koloritja. Mindegyikből kapunk egy kis ízelítőt, amiért Fallt, a komponistát kell elsősorban dicsérnem. A neves zeneszerzőnek, ki Lehárnak, Stolznak, Oscar Strausnak volt a kortársa, viszonylag kevés földi év adatott meg, de életének 53 évéből így is vagy két és fél évtized a komponálás jegyében zajlott, és több darabja vitathatatlan világsikert aratott. Most az EMI jóvoltából egy olyan Fall-válogatással találkozhatunk a lemezen, mely bemutatja a neves operettszerző életművének egy korai, egy középső és egy kései szerzeményét, mely daraboknak legszebb részletei kerültek fel a korongra. Tipikus, sablonokra felépített történetek megzenésítései ezek. Az első kezdeti, ígéretes kompozíciónak a története vidám, kedélyes, hangulatos alpesi tájakon játszódik. A második operett az amerikai századelő rideg, számító üzleti filozófiája és az Európából bevándorolt elszegényedett, de leleményes, arisztokra származású bevándorlók furfangja közti összecsapásra van kihegyezve. S végül ott van a titokzatos, bűvös, varázsos, csábos, mesebeli Kelet, a maga különleges koloritjával. Ezek a színek, hangulatok a zenében is kifejezésre jutnak, függetlenül attól, hogy a zeneszerző éppen keringőt, indulót vagy más, táncos léptékű zenéket komponált a három különböző történethez.

Az eredeti librettókat nem ismerem, magyarul is csak a Sztambul rózsa meséjét, ahogyan a zenei anyagokból is ez utóbbi volt csak ismert számomra. Pontosan ez a tény csábított arra, hogy megvegyem ezt a lemezt, amit nem bántam meg. Megismertem a műveket, és leszögezhetem a következőket: A kedélyes paraszt, ami csaknem Lehár Vig özvegyével egyidőben keletkezett, az operett fejlődésében semmi újat nem hozott (ellentétben Lehár remekével), szép tiroli, jódlizós zenék (ilyeneket írt tucat számra Robert Stolz, Ziehrer, Benatzky és mások), táncos ritmusú vidám kettősök, kórusok, indulók – mely zenék magán viselik még a komponista katona-karmester korszakának ismérveit. A Dollárhercegnő sztorijáról már tettem említést, természetesen a gazdag bankár papa elkényeztetett de azért öntudatos és magénak való eszes lánykája és a belehabarodott elszegényedett, de tettre kész angol nemes ifjú boldogsága a darab végére beteljesedik, az akadályokat görgető papák ellenkezése dacára a révbe jutnak. A zenéje egészen más az előző darabéhoz képest: itt dominálnak a keringők, egymást követik a komoly, érzelemdús áriák meg a vidám „csacsi”kettősök (amelyek mégsem hordozzák azt a fajta nemes melodikusságot, mint amit mondjuk Jacobi Leányvására zenei anyagában megfigyelhetünk - pedig mindkét operett közel egyidőben keletkezett és hasonló témát dolgozott fel.) A lemezen utolsóként szereplő alkotás a Sztambul rózsája történetét már jól ismertem, a zenéjét nem különben, hiszen a Rádió Dalszínháza annak idején (a hatvanas évek elején) a mű keresztmetszetét összekötő dialógusokkal, prózai betétekkel, magyar nyelven, a 6-os stúdióban felvette. Ebben olyan nagyszerű hazai énekesek működtek közre a főbb szerepekben, mint Ilosfalyv Róbert, László Margit, Koltay Valéria és Kishegyi Árpád. A darab cselekménye szintén a két évszázad fordulóján játszódik. Ebben a librettóban a török hagyomány és a maradi gondolkodás ütközik az európai – svájci „civilizált” világban élő emberek kultúrájával (kissé A mosoly országának osztrák-magyar monarchikus világképe és a Kínai császárság mandarin hivatalnok- réteg közötti ellentétek kidomborítása mintájára). Mindez körítve egy török miniszter fiának, az inkognítóját féltve őrző titokzatos Ahmed beynek (ki nem más, mint egy svájci illetőségű költő) egy török pasa leánya, Kondja Gül iránt érzett viszonzatlan szerelemmel; persze aztán a történet folyamán a lány, aki titkon a sosem látott rajongott költőbe szerelemes, és csökönyösen nemet mond a papa által Ahmeddel forszírozott házasságnak, kideríti az igazságot, s miután s lepel lehullt, még egy kis bonyodalmat beleszőtt a librettóba a szerző: a bey-költő, miután kiderült róla az igazság, a lány unszolása ellenére még kéreti magát, míg aztán végre megadja magát és bekövetkezik a boldog happy and. Kétségtelen, a három Fall-operett közül ez a legérettebb mű, a zenében minden szépség, érzelem, feszültség benne van, amint egy nagyoperetthez illik. Ahmed románca az első felvonásból, Ahmed keringő dala a második felvonásból, Ahmed és Kondja két nagy szerelmi kettőse a második felvonásból, egy másik Ahmed-dal a harmadik felvonásból, de a mindhárom felvonásban található vidám-kettősök is mind-mind a tapasztalt mester nagy mesterségbeli tudását dicséri. Ebben az operettben már vannak fütyülhető, dúdolható slágerszámok is. És az a bizonyos keleties kolorit az operett zenéjében, hangulatában, atmoszférájában itt ugyanúgy jelentőséggel bír, mint a már említett Mosoly országa Lehár-dalműben. Kár, hogy ez a lemez vagy egy második CD nem tartalmaz további részleteket egyéb Fall- művekből, hiszen pl. a Spanyol csalogány vagy az Elvált asszony, de még inkább, az életmű csúcsának tekinthető Madam Pompadour, melyet a szerzője halála évében mutattak be először, már tényleg világra szóló sikert jelentett.

Összefoglalva, jó kis kiadvány ez a lemez. Hiánypótló. És a közreműködő énekesek a hatvanas évek elejéről jól ismert művészek, akik közül ki kell emelnem Fritz Wunderlichet, ki az első és a harmadik operett tenor főszerepét énekli ragyogóan. És örömmel fedeztem fel a magyar Barabás Sáry nevét a szereposztásban, aki szép szopránjával a Die Dollarprinzessin Alice szólamát abszolválta. Nem kevésbé kell méltatnom Melitta Muszelít, kit pedig Die rose von Stambul női főszerepében nyújtott emlékezetes hangi produkciót.
A hatvanas években elején rögzített stúdiófelvételeken a Symphonie-Orchester Graunke és a Bayerische Staatsorchester működött közre Carl Michalski és Hans Moltkau vezényletével.

EMI, 2002, 1 CD, 70:47 perc
Operett, mint színpadi műfaj • 6892006-08-13 12:04:42
_Egy kis nosztalgia 1983-ból, a Pesti Vígadóban adott operettgáláról, melyen ott voltam és melyet a TV felvett.

Sorozatcím: Bécsi vér 1. - Operett hangverseny a Pesti Vigadóból Rip.müsorvez.: Antal Imre
Tart.: Antal Imre műsorvezető köszönti a közönséget és a tévénézőket a Pesti Vigadó díszterméből, majd a bécsi operettekről, az operettszerzőkről beszél, aztán konferál. Közreműködik a MÁV Szimfonikus Zenekar és Dénes István karmester.
1. Carl Zeller: A madarász - Postás Milka dala /Ötvös Csilla/. 2. Carl Zeller: A madarász - Ádám dala /Horváth Bálint/. 3. Johann Strauss: Kék Duna keringő - ének Szabó Miklós szövegével /Pitti Katalin/. 4. Oscar Strauss: Legénybúcsú - Mi kell, szívem... /Leblanc Győző/. 5. Karl Millöcker: Dubarry - Mindegy nekem... /Kukely Júlia/. Antal Imre Ralph Benatzky, Robert Stolz és Leo Fall operettszerzőkről és operettjeikről beszél. 6. Ralph Benatzky: Fehér Ló - Hans dala /Ötvös Csaba/. 7. Robert Stolz: Két szív háromnegyed ütemben - Kettős /Pitti Katalin, Leblanc Győző/. 8. Leo Fall: Madame Pompadour - Pompadour belépője /Kukely Júlia/. Antal Imre bekonferálja a következő számokat. 9. Karl Millöcker: A koldusdiák - Ollendorf belépője /Igor Morozov oroszul/. 10. Lehár Ferenc: A mosoly országa - Liza belépője /Dominique Lebrun franciául/.

Bécsi vér 2.
Antal Imre műsorvezető elmondja, hogy a Pesti Vigadóban megtartott Bécsi vér című hangverseny második részében ifj. Johann Strauss operettjeiből hallhatunk részleteket. Közreműködik a MÁV Szimfonikus Zenekar és Dénes István karmester. 1. A denevér - Rosalinda dala /Dominique Lebrun németül/. 2. Egy éj Velencében - Gondola-dal /Horváth Bálint/. 3. Bécsi vér keringő - ének Szabó Miklós szövegével /Ötvös Csilla/. Antal Imre bekonferálja A cigánybáró című operett öt részletét. 4. Toborzó /Ötvös Csaba/. 5. Saffi dala /Pitti Katalin/. 6. Barinkay belépője /Leblanc Győző/. 7. Zsupán dala /Igor Morozov oroszul/. 8. Ki esketett... /Kukely Júlia, Horváth Bálint/. Antal Imre konferál. 9. A denevér - a II. felvonás fináléja /Ötvös Csilla, Ötvös Csaba, Pitti Katalin, Leblanc Győző, Kukely Júlia, Horváth Bálint, Dominique Lebrun, Igor Morozov - a két vendégművész is magyarul énekel!/.

Jó lenne, ha a TV archívumából előszednék ezt a kétrészes koncertet és újból leadnák!
Operett, mint színpadi műfaj • 6902006-08-13 12:33:46
Erre is szívesen emlékszem vissza:

Szép a világ - Operetthangverseny Lehár Ferenc műveiből

Rip.-müsorvez.: Antal Imre

1. A Fővárosi Operettszínház Zenekara játszik, vezényel Gyulai Gaál Ferenc, közben filmbejátszás: Tánc egy teraszon. Antal Imre műsorvezető a Fővárosi Operettszínház színpadáról köszönti a nézőket, majd Lehár Ferenc zeneszerzőről, az operettről, Lehár operettjeinek helyszíneiről, sikereiről beszél.

2. Vágyom egy nő után... /Kovács József/ 3. Ne félj, ne félj, bolond szívem... /Kovács Zsuzsa, Farkas Bálint/, közben filmbejátszás: K. Zs. és F. B. jelmezben szabadtéren folytatja a dalt, a tánchoz belibben Lehoczky Zsuzsa és Németh Sándor. 4. Olykor csodálkozom... /Tiboldi Mária/ 5. Bamba, bamba gyászvitéz... /Zsadon Andrea, Miller Lajos/, közben filmbejátszás: Zs. A. és M. L. jelmezben egy szalonban folytatja a dalt. 6. A zenekar játszik, közben filmbejátszás: Tánc egy parkban. 7. Az Orfeum tanyán... /Miller Lajos/, közben filmbejátszás: M. L. jelmezben folytatja a dalt, míg a tánckar lejt körülötte. 8. Ha megversz is, imádlak én... /Felföldi Anikó/, közben filmbejátszás: F. A. jelmezben szabadtéren folytatja a dalt, míg a tánckar lejt körülötte. 9. Ó lányka, te lányka, imádlak én... /Nagy János/ 10. Vilja, ó Vilja... /Kalmár Magda/, közben filmbejátszás: K. M. jelmezben egy ligetben folytatja a dalt. 11. Súgd meg... /Tiboldi Mária, Kovács József/, közben filmbejátszás: T. M. és K. J. jelmezben csónakázva folytatja a dalt. 12. Szép álom, szállj a szívembe... /Zsadon Andrea/ 13. Kérem, nézzen most rám... - Türelem, türelem /Lehoczky Zsuzsa, Németh Sándor/, közben filmbejátszás: L. Zs. és N. S. jelmezben lovaskocsin folytatj a dalt, a tánchoz belibben Kovács Zsuzsa és Farkas Bálint. 14. Szív, hogyan tudsz így tele lenni... /Kalmár Magda, Nagy János/,
közben filmbejátszás: K. M. és N. J. jelmezben a parkban folytatja a dalt.

Felv.dátuma: 1981.10.10
Szerkesztö: Csenterics Ágnes; Ruitner Sándor
Koreg.: Széki József; Géczy Éva
Operett, mint színpadi műfaj • 6912006-08-13 13:01:33
Sass Szilvia mint operettprimadonna! Ez az 1977-es portré műsor a TV-ből, szintén ismétlésre vár!

Rip.müsorvez.: Antal Imre

Antal Imre műsorvezető köszönti a nézőket, majd az opera- és a színházi lexikonból felolvassa a primadonna fogalom jelentésének két verzióját, majd egykori primadonnákról beszél. Közben fényképek: Küry Klára, Pálmai Ilka, Fedák Sári, Kosáry Emmy, Lábas Juci, Honthy Hanna.
Antal Imre beszélget a műsor vendégeivel. Sass Sylvia énekesnő elmondja, milyen szerepet játszik életében az opera mellett az operett. Vámos László rendező elmondja, szerinte ez a két zenei műfaj miben különbözik egymástól.

Operettrészletek Sass Sylvia énekesnő előadásában, közreműködik az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András:

1. Jacques Offenbach: Szép Heléna - Szép Heléna, így neveznek... 2. Pjotr Csajkovszkij: A diadalmas asszony - Drága, szerelmes virágok... 3. Lehár Ferenc: Giuditta - Ki tudja, miért van ez... /km.: tánckar/. 4. Jacoby Viktor: Sybill - A kandallóban rőzse ég... /km.: Miller Lajos - ének/. 5. Johann Strauss: Cigánybáró - Oly árva és jó nincs senki a földön... 6. Lehár Ferenc: A víg özvegy - Vilja-dal /km.: tánckar/.

Szerkesztö: Ruitner Sándor Zenei rendező: Fejes Cecília
Operett, mint színpadi műfaj • 6932006-08-14 18:50:17
Nincsenek meg nekem ezek,sajnos, de mindegyiket láttam annak idején a TV-ben, ill. a Pesti Vigadóban meg jelen voltam azon az operett-gálán, melyet utóbb a TV közvetített Antal riportjaival és konferansziéjával.
Ami pedig Sass Syilvia műsorát illeti, az abban énekelt operettslágereket később "átvitte" egy másik TV-műsorba,melyben Simándy Józseffel "osztozott" a műsoridőn - a szerkesztő jóvoltából; Simándy aktív énekesi időszakának utolsó éveiben a rádió felkérésére több operettrészletet énekelt szalagra, melyek a mai napig gyakran felcsendülnek a rádió hullámsávjain. A TV zenei főosztálya a nyolcvanas években úgy gondolta, érdemes Simándyval olyan portrét készíteni, melyben kizárólag operettekből énekel, és kézenfekvő volt, hogy a rádió engedélyével ezt a korábban felvett zenei anyagot használja fel hozzá. Így aztán Simándy a képfelvételeken playbackben énekelte saját, a rádióban felvett számait. Az összeállítás érdekessége, hogy egymást felváltva követték Sass Sylvia és Simándy József operett-felvételei - kis önvallomásokkal a bejátszott részletek között. Sass "fél" portréjában a koncepció ugyanaz volt, mint Simándy esetében: korábbi zenei anyagot használtak fel, s a bedíszletezett TV-súdióban playback technikával szólaltatták meg a - néző-hallgató által más műsorokból - már jól ismert népszerű operettdalokat.

Gondolom sokan vagyunk, akik ezeket a kedvelt TV-adásokat szívesen látnánk viszont a képernyőn! A TV archívuma mélyén - a rádiójéhoz hasonlóan - sok értékes e műfajba tartozó kincsre bukkanhatunk még.
Operett, mint színpadi műfaj • 6962006-08-14 23:14:29
Én magának Nemlaha György szerkesztőnek írtam évekkel ezelőtt egy levelet - mondanom sem kell, máig várom a válaszát...
Operett, mint színpadi műfaj • 6972006-08-15 16:33:40
Egy cikk a mai Magyar Nemzetből (Szajlai Csaba).


Vízi színpadon Luxemburg grófja

Mörbisch, azaz a Burgenlandban található Fertőmeggyes vízi színpadán - az ünnepi játékok történetének negyvenkilencedik évében - a Luxemburg grófja premierjét tekinthetik meg az operett rajongói augusztus 27-ig. Klaus Sommer, a Burgenland Tourismus referense elárulta, hogy mindössze 25 kilométerre Soprontól, a Ferő-tó partjának csodálatos kulisszái között található Európa egyik legszebb szabadtéri színpada. Az osztrák-magyar műfaj - a "közös" operett, amely régóta szorosan összeköti a két országot - vonzza Mörbischbe az operettbarátokat, a kimutatások alapján évente 220 ezer látogatója van a vízi színpadnak. - Nem csoda, hiszen akusztikusan és optikailag is egyedülálló operettélményt kínálunk - tette hozzá Klaus Sommer.
Mörbisch nem hiába viseli "az operettek Mekkája" nevet: színpompás karnevál, lendületes-fantáziadús keringő, erotikus bonyodalmak és rengeteg szerelemvágy - tulajdonkéépen ezek az összetevői Lehár Ferenc Luxemburg grófja című operettjének is, amelynek melódiái örökzölddé váltak. A dalocskák, mint a "Lieber Freund, man greift nicht nach den Sternen" vagy a " Maedel klein, maedel fein" dal a csaknem száz esztendővel ezelőtti ősbemutató óta mit sem veszített bájából.Harald Serafin intendánsnak most először sikerült megnyernie a klagenfurti városi színház igazgatóját, DietmarPflegerlt egy "mörbischi darab" rendezéséhez.
Operett, mint színpadi műfaj • 6992006-08-16 11:22:29
Nem is tudom miért,amikor azt hallom vagy látom leírva: "Luxemburg", előszörre mindig a Lehár operettjének címe jut eszembe; másodszorra meg a hajdan nagy népszerűségnek örvendett "Luxi", azaz a Luxemburg-rádió pop-rock zenei adásai, s csak ezután jut el a tudatomig: hoppá! Luxemburg egy ország neve is egyben.
Mindenesetre, 2000-ben, amikor a hercegségben jártam, grófok nyomára sajnos nem leltem, pedig keresztül-kasul bejártam ezt a kis államocskát! Azt hiszem, decemberig én is kihúzom valahogy az operett nélkül; Mörbisch meg ott marad nekünk jövőre és további évekre is...
Operett, mint színpadi műfaj • 7002006-08-16 11:22:48
700
Operett, mint színpadi műfaj • 7042006-08-19 15:30:39
Érdekesség, hogy egykor Ilosfalvy Róbert szerepelt a Szép Helénában, mégpedig a bregenzi fesztiválon. Parist énekelte. Innen Bregenzből már nem tért haza, hanem Kertész István karmester hívására a kölni operába szerződött...
Operett, mint színpadi műfaj • 7052006-08-20 11:48:06
Udvardy Tiborról, az operaház egykor volt legendás kiváló tenoristájáról már több ízben említést tettem operett-szerepeinek, rádiós-és tévés operett-felvételeinek kapcsán.
Most egy kevéssé ismert pályatörténeti adalékkal egészítem ki az oeuvre-ját:

Hosszú művészi pályáján nem ismert kevésbé fontos szerepeket vagy szerzőket. A színház és a játék iránti olthatatlan rajongása vezette el az operett műfajához is. Sárdy János mellett – aki személyes varázsán kívül elsősorban filmjei révén vált országosan ismertté – Udvardy Tibor a 40-es és 50-es évek legnépszerűbb operettbonvivánja is lett. Az operett világának gyakran kissé papírizű figuráit vérrel, valódi emberi érzelemmel telítette meg.
(Lehár Ferenchez fűződő személyes kapcsolatáról is lehetne szólni: Ő volt a Cigányszerelem átdolgozott verziója, a Garabonciások 1943-as operaházi ősbemutatóján a férfi főszerep alakítója! Maga Lehár vezényelte művét!) A Rádió Dalszínháza a hatvanas évek első felében egy csokorra való operettet (Lehár, Kálmán, J, Strauss, Nádor Mihály, Jacobi, Zerkovits, Kacsoh, Csajkovszkij-Klein és mások műveit) vett fel vele a stúdióban; közte azt a Víg özvegyet, melyen partnere volt Házy Erzsébet volt!
Ehhez az operetthez fűződik élete egyik nagy keserves pillanata is, ami időlegesen nagy törést jelentett életében, mind személyes vonatkozásban, mind a művészi pálya további kiteljesedése tekintetében…

1959-ben-ben két évre szilenciumra ítélték. A városban és az Operaházban terjengő hírek szerint a dalszínház egyik énekesnője volt a feljelentő, aki Udvardy politikai kijelentéseiről állítólag feljegyzést készített, s ennek alapján a felsőbb hatóság megelégelte a tenorista szabad véleménynyilvánítását. A nyári játékok során 1959-ben, az Operaház Margitszigeti Szabadtéri Színpadán Lehár A víg özvegy című operettjének egyik előadásán, Danilo szerepében búcsúzott egy időre szeretett közönségétől. Aznap este hangi szépségben és szerepformálásban egyaránt kimagaslót nyújtott. Lényét átlengte valami különös fluidum: vidám volt, sziporkázó és megnyerő, de ebben a jókedvben ott sejlett a távozásnak, a kényszerű búcsúzásnak néhány sötét sugara is. „Az Orfeum tanyán…” derűs szövege és akkordjai mögött egy művészember bizonytalan jövője is ott sötétlett. Két évig eltiltva a hivatás gyakorlásától, minden jövedelem nélkül: maga volt a kétségbeejtő jövő. Akkoriban senkinek, Udvardynak és másnak sem lehetett elegendő anyagi fedezete, tartalékja, hogy megbirkózzon ezzel a helyzettel.
Udvardyt a szabadtéren működő énekes- és zenészkollégák teljes rokonszenve kísérte a színpadról való lejövetel végső szakaszában. Az énekkar teljes egészében felsorakozott előtte és viharos tapssal köszöntötte. Barátai nem is hagyták magára, s így sikerült átvészelnie a két esztendőt. (Ekkoriban ült le 18 hónapot a börtönben Ilosfalvy Róbert cserbenhagyásos gázolás vádjával… -Két nagyszerű tenorista - két korosztályból; micsoda egybeesés!) De ki tudja megmondani, hogy viszonylag korai halálában (1981-ben, a Balaton mellett állt meg a szíve egy nyári hajnalon), mennyire játszott közre az eltiltás és az átélt izgalom. (Házy Erzsébet egy évre rá távozott a mennyei birodalomba…),

Még volt néhány aktív éve az Operaházban. Elegánsan, filozofikus bölcsességgel viselte a visszavonulást is, ugyanúgy, mint hajdan a kiemelkedő sikereket. Egyszer egy újságíróval találkozva az Operaház közelében érdeklődésére látható derűvel válaszolta: „Cavaradossi eredeti szakmájához tért vissza” – célzott legújabb kedvtelésére, a festésre. Időközben már egy szép kiállításra való festménye gyűlt össze, ennek egy részét be is mutatták az Operaház klubjában. Ezt a művészeti ágat is ugyanolyan elmélyült odaadással művelte, mint az éneklést. Különleges színekkel és páratlan tehetséggel. Sokan, akik ismertük és szerettük, a rá való emlékezéskor mélyen megemeljük a kalapunkat. Mint ahogyan ő tette – tisztelete és megbecsülése jeléül – a magyar művészet temploma, az Operaház előtt, minden egyes alkalommal, arra haladtával.
Operett, mint színpadi műfaj • 7062006-08-21 16:14:23
Ágai Karola operettfőszerepben! Erről is hadd tegyek érintőlegesen említést egyik rádiós felvétele kapcsán.

Már többször elmondtam máshol, egyik kedvenc operettem J. Strauss Cigánybárója, melyből a Rádió Dalszínháza történetének egyik legsikerültebb operett-felvételét készítette el 1961 karácsonyán. Ruitner Sándor érdeme, hogy azt a Ferencsik Jánost hívta meg a zenei felvétel elkészítésére, aki sem előtte és később sem, operettet soha nem vezényelt a rádióban. Ő csak azzal a feltétellel vállalta el a felkérést, ha szabad kezet kap az énekes-szereplők kiválasztásához. Ezt az engedélyt természetesen megkapta. A felvételhez adva volt a rádió zenekara és énekkara, mindenki kíváncsian várta, hogy Ferencsik kiket kér fel a klasszikus operett operai igényű főszerepeinek megszólaltatására. Amikor a rádió dramaturgja feltette a kérdést neki, kikkel képzeli el az énekhangokat, meglepetésére Ferencsik nem az idősebb, tapasztalt operaházi énekes-gárdából említett neveket. Úgy tartotta, inkább jöjjenek a fiatal tehetségek, s mint utóbb kiderült, neki lett igaza; Házy Erzsébet már korábban bizonyított, egyértelmű volt, hogy ő lesz Szaffi. Ferencsik Melis Györgyöt nevezte meg Zsupánnak, ami annak ellenére meglepetésnek számított, hogy a már nem egészen kezdő baritonista Házyhoz hasonlóan addigra már több operettben is bizonyított; mindemellett az inkább basszus-buffó Zsupán-karakter figurájának megszemélyesítését kissé idegennek vélték a művész lírai baritonjához. Amikor Melist megkérdezték, hogy elvállalja-e a szerepet, a legtermészetesebb volt számára, hogy elfogadja, mondván, ha Ferencsik benne látja Zsupán alakját, akkor neki kötelessége tehetsége, tudása legjavát ebbe a buffó- szerepbe is beleplántálni, egyébként is szívesen próbálja ki magát új, szokatlan szerepkörben. Ugyancsak Ferencsik javaslatára, Ágai Karola kapta meg a másik fontos szopránszerepet, Arsénát. Ágainak ez volt a legelső rádiós oeperett-szerepe (aztán jött a többi: Denevér, Boccaccio, Orfeusz az Alvilágban, A férj kopogtat, Brabanti Genovéva, Gasparone, …). Ágai Karola hangja, hangszíne, terjedelme, ereje egészen más, mint Házyé, ezért a kettőt össze nem lehetett téveszteni, de hasonlítani sem egymással. Más-más fach. Ágai Karola remekül oldotta meg feladatát a J. Strauss- operettben. Valószínűleg a rendkívül nagy visszhangot kiváltott sikeres rádiós debute-je inspirálhatta a további hasonló feladatok, felkérések elfogadására. Amennyiben nem jól tudom, akkor majd Sesto kisegít: érdekes, hogy aktív énekesi pályafutásának befejezése szintén a Cigánybáróhoz kötődik. László Margit kolléganőjéhez hasonlóan egyik utolsó feladatát ebben az operettben alakította, ezúttal Mária Terézia kisebb, de nagyon fontos szerepének megformálásával búcsúzott a színpadtól az Erkel Színházban. A címszerep a fiatal Ilosfalvy Róberté lett, ki abban az időben Házy Erzsébettel elválaszthatatlan párost alkottak. Barinkay máig az egyik legsikerültebb, legemlékezetesebb operett-szerepe volt, melyet nemcsak itt a rádió stúdiójában, hanem a színpadon is kiválóan megoldott. Ferencsik János biztos volt benne, hogy Komlóssy Erzsébet meg tud birkózni Czipra rendkívül összetett figurájával, bele tud bújni a bőrébe, és hangilag is abszolválja az igen kényes alt szólamot, ezért rá osztotta a cigányasszony szerepét. Komlóssynak is ez volt élete legelső operett alakítása (aztán jött a Csínom Palkó, Mikádó stb.). A felvételen közreműködött még Bende Zsolt, akinél szebben még sohasem hallottam énekelni a nevezetes toborzót (s még hány és hány operettben énekelt felejthetetlenül!) Bartha Alfonz Ottokárja is szép egyéni színekkel gazdagította a Cigánybáró-hangfelvételt. Összességében megállapítható, hogy rendkívül szerencsés csillagzat alatt született meg Ferencsik János és a rádió dramaturgjának közös vezérletével a Rádió Dalszínházának ez a Cigánybárója, amely máig az egyetlen teljes magyar nyelvű – páratlan!- felvétele a darabnak.
Operett, mint színpadi műfaj • 7072006-08-24 14:05:26
. Az operett kontra opera vita a mai napig nem csitul. Lehet, hogy ismétlem önmagam, de újra és újra el kell mondanom, én ezt a kérdést hogyan látom. Én kisgyermekkoromban faltam az operettet, amit, ugye, a mai napig szeretem.. Az általános közhiedelemmel szemben nem is olyan könnyű ez a műfaj! Szívesen hallgatom a rádióban vagy nézem a TV-ben az archív felvételeket, amelyeken olyan operai nagyságok énekelnek, mint Házy, Udvardy, Ilosfalvy, Simándy, Réti József, Sárdy, Bartha, Szabó Miklós, Kövecses Béla, Mátray Ferenc, Karizs, Korondy, Szőnyi Ferenc, Svéd, Palló, Melis, Radnay, Palócz, Bende, Bordás György,Gyurkovics, Maleczky, Palánkay, Orosz Júlia, Neményi, Osváth, László Margit, Vámos Ágnes, Moldován, Ágay, Lehoczky Éva, Andor, Raskó Magda, Dunszt, Tiszay, Szecsődy, Geszthy, Szőnyi Olga, Barlay, Komlóssy, Gencsy, Koltay, Kalmár Magda, Erdész Zsuzsa,Várhelyi, Kishegyi, Palcsó, Külkey, Fekete Pál …..Hozzájuk csatlakoztak olyan neves operettszínházi énekművészek, mint Baksay Árpád, Rátonyi Róbert, Feleki Kamill, Bilicsi Tivadar, a Latabárok, Németh Marika, Petress Zsuzsa, Zentay Anna, Tiboldi Mária, jelenből Kalocsay Zsuzsa, Oszvald Marika. .De sorolhatnám az operaházi művészek újabb generációjából is a neveket:, akik az operaéneklés mellett kirándultak az operett, a daljáték műfajába, legyen elég Sass, Pitti, Kincses,Zempléni, Kukely, Ötvös Csilla, Rost, Miklósa, Kelen, N. Nagy, Molnár,Gulyás,Rozsos, Berkes, Csák, Kovácsházi, Nyári Zoltán, Sólyom-Nagy, Gregor, Miller, Kováts Kolos, Gáti, Csurja, Póka Balázs stb. nevére hivatkoznom. Ezek a neves, az Operaház aranykorszakát és a mostani időket idéző művészek (majd kifelejtettem a főleg külföldön tevékenykedett nagyszerű énekeseink közül pl.: Pataky Kálmánt, Bársony Rózsit, Anday Piroskát, Réthy Esztert), nem szégyellték az operetteket, amelyekhez a stúdióban a hangjukat adták, s amelyekben olykor a színházaikban "élő"-ben is bemutatkoztak.
Egyrészt megbecsülték magát a műfajt, nem nézték le azt. Kérdezzünk meg bárki operaénekest. Több interjúban, riportban is elmondták, hogy az operettet színvonalasan előadni sokszor van olyan nehéz feladat, mint egy operát elénekelni. Különösen az ún. klasszikus operettek területéről. Lehár is írt bizony olyan darabokat, amelyek eléneklése operai igényű és nehézségű feladatot jelent a művész számára (Nem véletlen, hogy Richard Tauber neve összefonódott Leháréval!)
Nyilván megélhetési, anyagi szempontok is szerepet játszottak, amikor tehetségüket, hangjukat „áruba bocsátották”, elfogadtak ilyen jellegű felkéréseket, miközben a magas művészettel nem maradtak adósak. A hangjukkal nemcsak a műfajt, az alkotókat népszerűsítették, s toboroztak újabb és újabb híveket, hanem a saját nevük „forgása” is fontos szempont volt, nevüket ezáltal is ismertté, még ismertebbé tette, de jó vonzerő volt az operaháznak is, becsalogatva a híveket, rajongókat. Hozzáteszem, az említett énekeseket olyan neves karmesterek kísérték a többségében rádiózenekar élén mint Ferencsik, Erdélyi, Kóródí, Kerekes János, Fischer Sándor, Polgár Tibor, Bródy Tamás, Breitner Tamás, Blum Tamás, Lehel György, Sebestyén András, Vincze Ottó, Oberfrank Géza, Pál Tamás.
Állítom, nem kevesen vagyunk, kik esténként velük merültünk álomba, s reggelente velük ébredtünk, miközben a rádió és tévé, a hanglemezek jóvoltából a népszerű operett-dallamokat dúdolgattuk. Számomra ezek a művészek összenőttek az opera és operett éneklés terén.
Operett, mint színpadi műfaj • 7082006-08-24 14:05:52
Vegyük példának Keszei Borit. Bizonyos fórumokon még ma is az a vezető téma, hogy ő most operaénekes-e vagy operetténekesből lett operaénekes. S az utóbbi már pejoratív, mert egy alacsonyabb minőséget jelez. Szerintem a lényeg a színvonalon van. Énekeljen bármit, bármilyen műfajból. Hang és egyéniség, amit a tehetség köt össze. Szerencse is kell, de ez ma már kevés. És a jól eladhatóság: promóció, marketing, ügynökség nélkül gyorsan eltűnik; a média mint közvetítő szintén nélkülözhetetlen abban a folyamatban, amelynek a tétje, hogy a közönség érte fizessen, és „fogyassza” élőben vagy a kép-és hanghordozókon. Aztán ott van a sajtókritika: mennybe menesztheti, de jól ledorongolhatja is. Ha közömbös, alig méltatja, netán agyonhallgatja, az is egyfajta véleménynyilvánítás és állásfoglalás.

A közönség is megfogalmazza az álláspontját. Leginkább azzal, hogy jegyet vált vagy nem vált jegyet az előadásra. Aztán lelkesen tapsol vagy csalódottságának ad hangot. De leginkább az érintett személynek kellene annyi önkritikával, belátással rendelkezni, hogy felelősen eldöntse, aznap képes vagyok e a szerep követelményeinek megfelelni a színpadon, alkalmas vagyok-e arra, hogy (újból) minőséget hozzak létre. Sorozatosan megteremtem-e az adott szituációban, pillanatban azt a kellő feszültséget, amely a zene, a szöveg, a látvány, a karmester, a rendező, a színpadi partnereim és jómagam jelenléte összmunkájának eredményeként a színpadról át kell hogy sugározzon a néző-hallgatóközönség szívébe; tényleg egy hullámhosszra kerültem-e velük, s végül kiváltom-e bennük azt a katarzist, amely ha elmaradna, akkor megette a fene az egészet, kárba veszett az eddigi munkám, nem térül meg a belefektetett energiám. És utána tényleg megesz-e a kudarc, vagy ellenkezőleg,okulni tudok-e abból? Erőt tudok-e meríteni valahonnan egy legközelebbi megmérettetéshez? Végül is ez a munkám, ebből élek, ezt csal teljes szívvel és lélekkel csinálhatom! Nem törhetek le, nem szabad csüggednem és feladnom, s ideje korán visszavonulót fújnom, beletörődve, hogy „nem megy”, mert aztán leshetem, hogy újra kitűznek-e a szerepre, s egyáltalán lesz-e legközelebb? A tét: az önbecsületem forog kockán. S eljutottunk oda, hogy nem az a kérdés, hogy opera vagy operett, hanem lelkiismeret, szorgalom, minőség, odaadás, odafigyelés, és mélységes alázat a szerző és műve iránt, illetve a másik oldalon: az érdektelenség, nemtörődömség, fölényesség, lenézés. A mérleg serpenyőibe ezek kerülnek bele.

Az énekes bármikor leváltható. Újra a felszínre kerülni általában már keveseknek sikerül.

A következtetéseket mindenki vonja le magában. De a legfontosabb: a közönséget becsapni hosszú távon nem lehet! A jó zenét jó énekessel, jó előadásban kívánja, szeretné élvezni. A darab pedig az előadó művészeken áll vagy bukik. A többi nem számít. Ha a közönség, a hallgatóság végleg elfordul a művésztől, akkor ő „meghalt”.

Keszei Bori operettel kezdte s most a bécsi Staatsoperhez köti szerződése. A közönség körében bizonyára vannak hívei, akik szívesen hallgatják meg ebben-abban a szerepében, legyen az opera vagy operett. Bori miért is szégyellné múltját?! Szerintem inkább büszkének kell lennie erre. Még mindig fiatal, még van ideje sok mindenben kipróbálnia magát. Legnehezebb a jó döntések meghozatala, amihez nem árt egy kipróbált, bölcs társ sem. Persze, egy „komoly” operaénekesnek tisztában kell lennie önmaga valós „reális” képességeivel. Józanul kell gondolkoznia, mit vállalhat el, meddig, s merre tovább? S hol van a stop, eddig és ne tovább! Az irányokat, a kanyarokat, fordulatokat mikor és hol érdemes egyenesbe tennie?! Én úgy látom, még sokat kell tennie, tanulnia, hangját tovább képeznie, hogy tartósan elnyerje a mindenkori direktorok, művészeti vezetők és a karmesterek megbecsülését. És nem utolsósorban: a közönség további szeretetének a megőrzése nagyon fontos!; az, hogy érezze, mindegy, hogy mit énekel nekik, ha szépen, jól csinálja, akkor boldogan elfogadják, értékelik, s várják, „kikövetelik” újra őt a színpadra, deszkákra, a mikrofonok elé. Egy a lényeg, az opera, operett és koncert művelését egyaránt ambícióval, ihlettel és mélységes szeretettel vigye tovább! Tanuljon és tanuljon, képezze tovább hangját és énektechnikáját! Ha érkeznek a felkérések, merjen válogatni, és nemet mondani is. A színpadismeretek, készségek, a műfajok váltogatása, az „idegen” közönséggel kapcsolattartás, egy más „ miliőben” való helytállás minderre biztató alapot, jó kilátásokat ígér. Ha ez a diagnózis és prognózis eljut hozzá, meghallgatja, és majd meghozza a „bölcs” döntéseket, remélem, a prognosztizálás realizálásával nem marad adósom. Biztos vagyok benne, hogy adottsága, elhivatottsága előrébb viszi a pályán, a művészete pedig még sokáig bearanyozza szívünket! Más kérdés, hogy a közönség, a kritika értékítélete esetleg nem mindig cseng egybe, s az is kérdéses, hogy a lehetséges és esetleges „hivatalos” elismerések mit váltanak ki Keszei Boriból; az „ösztönzés” mikéntje és ideje a sértettséget, avagy további nekibuzdulást hozza-e felszínre?. Remélem, az optimizmusomat illetően senki és semmi nem tesz keresztbe! Ez vonatkozik nemcsak rá, hanem az összes ifjú kollégájára is, akik itthon vagy idgenben keresik boldogulásukat az Opera-operett bűvkörében, akik attól sem rettennek vissza, ha egyszer majd a rádióban úgy konferálják be őket: Operaénekesek operett álarcban. – „Keszei Bori”…
Operett, mint színpadi műfaj • 7092006-08-27 08:11:50
Most került a kezembe egy régi cikk 1966-ból, mely arról ad hírt, hogy Ausztriában, Bad Ischlben működő "Internationale Gesellschaft zur Pflege und Förderung du Operette" (Az operett ápolása és előbbrevitelére alakult nemzetközi társaság) körkérdésére, kik az osztrák színpadokon legtöbbet játszott operettek zeneszerzői, a következő sorrend alakult ki:

1. Lehár Ferenc
2. Johann Strauss
3. Kálmán Imre
4. Millöcker
5. Fall
6. Benatzky
7. Ábrahám Pál
8. Eysler
9. Zeller
Operett, mint színpadi műfaj • 7102006-08-29 10:13:48
Ugyancsak 1966-ban egy másik érdekes statisztikát állítottak össze a német nyelvű zenés színházak előadásairól. Az elmúlt szezonban a Víg özvegyet játszották leggyakrabban: 530 előadáson.
Második hely a Varázsfuvoláé 447 előadással. A modern szerzők közül Orff a 64-ik, Prokofjev a Rómeó és Júliával a 93. és Stravinsky a Tűzmadárral a 112. helyet foglalta el.
Operett, mint színpadi műfaj • 7132006-08-30 00:09:29
Az Erkel Színház 1962-ben mutatta be Millöcker: A koldusdiák című nagyoperettjét. Ott voltam az első és a második premieren is. Mindkét szereposztás nagyon jól ki volt találva. Kerekes János vezényelt, ki később a Rádió Dalszínházában az operett stúdiófelvételét is dirigálta. A szereposztás részben azonos volt.
Ágai Karola a második premier Laurája volt. Bevallom, akkoriban még nem igen figyeltem fel Ágaira, kire csak később, a Bánk bánban és a Lammermoori Lucia egy későbbi felújítása alkalmával "tapadtam" rá. Igaz, a rádióban opera és operett-felvételeiből néhányat addigra már megismertem. Tehát a legelső találkozásom vele színpadon ehhez A koldusdiák- bemutatóhoz kötődik. Az emlékeim már elég haloványak, de emlékszem, hogy Vámos Ágnes, akié az első szereposztás Laurája volt, és Ágai is lubickoltak szerepükben. Akárcsak partnereik: az első premieren Palcsó Sándor volt a címszereplő, kinek megjelenése talán nem mindenben "bonviváni", de magával tudott hozni valamit a "garabonciás" figurájából, romantikájából. Később a Szegedi Szabadtéri Játékokon is énekelt bonviván szerepeket: János vitézt és Barinkayt a Cigánybáróból. A rádióban is kapott ilyen jellegű feladatokat, nemcsak a Koldusdiákban, hanem pld. Oscar Straus Legénybúcsú c. opusában; való igaz, alkata és orgánuma inkább a karakter szerepek felé sodorta, és a vidám táncos-komikus figurák avatott szakértőjeként tartjuk számon - az operett műfajon belül. Palcsó alakítására határozottan emlékszem: alakításának egy-egy mozzanata színészileg is emlékezetes számomra, például Laurával való első találkozása igazi feszültséget teremtett. Mint említettem Laurát Vámos Ágnes és Ágai Karola énekelte-játszotta. Vámos közelebb volt az operett-primadonnáról kialakult elképzeléseimhez. Ágai Karola énekkultúrája már akkor is hatásosan érvényesült. (Ő már túl volt az egy évvel korábban a rádióban Ferencsikkel felvett Cigánybárójának Arséna nagyszerű alakításán!)
S ha már belefogtam A koldusdiák- bemutató előadás emlékeinek felelevenítésébe, akkor folytatom azzal, hogy a három egyenrangú női szerep közül nálam a grófnőt éneklő Neményi Lili vitte el a pálmát. Talán nem véletlen, hogy a stúdiófelvételen is övé lett a szerep. Neményi bűbájosan kedves iróniájával tündökölt benne. Kevésbé volt kidolgozott Szilvássy Margit ugyanebben a szerepben. Érdekesség, hogy azért szerepelt az említett rádióváltozatban is. Bronislawa alakítói közül tulajdonképpen már egyik szerepre sem emlékszem, csak annyi maradt meg, hogy Svéd Nóra és Komlóssy Erzsébet alakították. Svéd Nóra is énekelt a rádiós feldolgozásban. Ollendorf ezredes megszemélyesítői közül Faragó András emléke elhalványul Palócz Lászlóé mellett. Utóbbi buffóra vett figurája azért is maradt meg bennem jobban, mert ugyanezt az intrikus szerepet a rádiós feldolgozásban talán még a színpadihoz képest is jobban hozta. A többi kisebb-nagyobb szereplőre már nem emlékszem. A nagy feladatot ellátó énekkar - a finálékban elismerésre méltó teljesítményt nyújtott. Összességében egy sikeres, máig népszerű Millöcker-mű a Koldusdiák, ami a műfaj erejét azzal is bizonyította, hogy bekerült az Opera (Erkel Színház) repertoárjába. Ez a darab a klasszikus bécsi operett egyik legkiválóbb alkotása, ami akkor, a hatvanas évek elején, méltó módon igen reprezentatív kiállításban került színre. Igazi nagyoperettet láthattunk (akkoriban ezen kívül még a Denevér ment e kategóriában), Mellette szólt még maga a vonzó "komoly" történet, amely a lengyel nép évszázados szabadságküzdelmének egy romantikusan stilizált epizódját eleveníti fel. A bemutató sikerét eleve garantálta a nagyszerű szereplőgárda mellett Békés András rendezésének megannyi "korhű" ötlete, meg a sok szép díszlet, jelmez. Könnyed, pergő előadást láthattunk, melyben a zene és a színjátszás egyensúlyban állott. Máig egyik legemlékezetesebb operett-élményem marad ez az Erkel Színházban tartott operett-bemutató!
Operett, mint színpadi műfaj • 7142006-08-31 12:38:34
Egy másik emlékem a múltból:

Volt egy kevéssé sikerült Vig özvegy a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon 1981. nyarán. Akire mégis szívesen visszaemlékszem, a bonviván szerepet, Danilót alakító Bende Zsolt. Eleganciája egyszerűen utánozhatatlan; különben ő volt az a művész, akinek arra is kiterjedt a figyelme, hogy mozgását az akusztikailag legmegfelelőbb területre korlátozza. - persze a játék harmóniájának megkárosítása nélkül. Példamutató volt abban is, ahogyan felelősséget vállalt minden egyes elénekelt hangért, tartozzék bármelyik műfaj bármilyen szerepéhez.
Kedvencem, Pitti Katalin, csalódást keltett; mint primadonna éppen e téren maradt adós: szép ruhák parádéjában mintha kissé elfeledkezett volna arról, hogy Glavari Hannát nem elég csupán nagyon jól eljátszania, énekművészi kvalitásait is latba kellene vetnie a produkció sikere érdekében. Hangját azon az estén (jegyezetem szerint július 23-án) erőtlennek és bizonytalannak éreztem, szövegmondásában pedig zavaró hiányosságokat tapasztaltam. Holott a cselekmény fordulatainak követhetősége az operettben - a műfaj természetéből adódóan - elengedhetetlenül fontos, tiszta artikuláció nélkül azonban erre alig van remény. Leblanc Győzőnek szerencsére szöveg- gondjai nem voltak, ő azonban már akkoriban is hangproblémákkal küzdött, s emlékszem, merev mozgását sem tudta oldfani. Meglepetésemre e környezetben még Begányi Ferenc játéka sem volt felszabadult. A zenekart Breitner Tamás vezényelte, akinek érdeme, nagy rutinjával sikerült összhangba hoznia az időnként széteső zenekar és az énekes közreműködők produkcióját.

Sok Víg özvegyet láttam előtte is utána is, de ez volt - Bende játékát, énekét leszámítva- közülük sajnálatomra a leggyengébb. Pittire visszatérve, rá egy évre, 1982-ben, az óbudai Zichy-kastély udvarában A mosoly országa került színre, melyben Ilosfalvyval meseszép, álomszép előadás élményével ajándékozott meg; nyomát sem találtam az ominózus Vig özvegy Glavari Hannájáról fent tett észrevételeim tárgyának. Mintha kicserélték volna: Mi ebből a tanulság? Nem szabad valakit egy előadás alapján elparentálni, abból általánosító következtetéseket levonni. Pitti még sokáig nagyon jó formában énekelt operettet és operát; az tény, hogy szövegérthetősége - a legtöbb szoprán kolléganőjéhez hasonlóan - kivetnivalót hagyott maga után. Ezen pályája későbbi szakaszában sem igen sikerült túljutnia; de mindenért kárpótolt csodaszép hangja, muzikalitása, színpadra termett egyénisége. Pitti neve egykor fogalom volt, noha a jelenlegi nemzedék csak a romjait emlegeti - hozzá méltatlanul. Ez a sors előbb-utóbb mindenkit utolér - kinél előbb, kinél utóbb...
Operett, mint színpadi műfaj • 7162006-09-06 13:14:06
A terasz.hu oldalon találtam egy cikket. Rém érdekes, ezért a Huszka: Mária főhadnagy c, operettjének Operettszínházi bemutatója kapcsán írt fejtegetéseket teljes terjedelmében ide „ollózom”. Már csak azért is mert a zeneszerző fiának: Dr. Huszka Jenőnek visszaemlékezéseit is olvashatjuk a mű keletkezéséről, s édesapja emlékét is szeretettel őrzi.

2004. október 24-én Huszka Jenő Mária főhadnagy című darabjának díszelőadását tartották a budapesti Operettszínházban. Immár harmadik alkalommal rendezték meg a magyar operett napját, Kálmán Imre születésnapjára és Lehár Ferenc halálának évfordulójára emlékezve.
Ez az operett hazai színházainkban nem gyakran játszott repertoárdarab, bár 1942-es ősbemutatója nagy siker volt. A magyar operett megteremtőjének, Huszka Jenőnek fia, Dr. Huszka Jenő így emlékszik vissza az 1942-es ősbemutatóra:

„Az az időszak még a háború vészterhes hangulatában telt el. Édesapám azonban, aki a nehéz időkben nem egyszer kiállt az üldözött zeneszerzőkért (amiért néha maga is támadásnak is volt kitéve), akkor is megőrizte derűs életbölcsességét. Szellemében valamiféle állandó melodikus mozgás, dallamok, harmóniák örök kavalkádja élt, de amikor munkához látott, hogy lejegyezze azokat, akkor már a zongora mellett komponált, rendkívül tudatosan, pontosan. Így volt ez a Mária főhadnagy keletkezése idején is. Nyolc éves voltam akkor, s ez az idő édesapám újabb alkotói korszakának kezdete volt, a történelmi daljátéké, s ennek éppen a Mária főhadnagy a legkiemelkedőbb darabja. Azon a nyáron Bálatelepen nyaraltunk, ahol persze szintén dolgozott édesapám. Szeretettel lapozgatott, mint annyiszor, egy Petőfi-kötetet, hiszen a Petőfi-versek, miként a Jókai-novellák is, állandóan inspirálták őt. A Mária főhadnagy főhőse, Lebstück Mária, tudjuk történelmi alak, aki Bécsben nevelkedett, s beállt honvédnak. Jókai ír is erről a Honvéd hadnagy című novellájában, s azt hiszem, édesapámra nagy hatással volt ez az írás. (Egyébként a Gül Baba című operettjének megírására a Török világ Magyarországon című Jókai-regény ihlette.) És nem véletlenül forgatta a Petőfi-kötetet sem: A Mária főhadnagyban hallhatjuk is a Száll a felhő…című verset megzenésítve. Feledhetetlen siker volt a szeptember 24-i bemutatón, amelyen Honthy Hanna, Latabár Kálmán, Kiss Manyi és a - címszerepben - Szeleczky Zita szerepelt. Talán csak a Bob herceg 40 esztendővel korábbi sikeréhez volt hasonlítható. Édesanyám ezt írta a Mária főhadnagy bemutatójának időszakáról a könyvében: „Annyi bonyodalom, bánat és öröm kavargott; a gyönyörű zene sok-sok sikert hozott, s ami abban az időszakban ennél is fontosabb volt: némi kiegyenlítés az üldözések közepette. De olvashatók a könyvben édesapám szavai is a komponálási munka folyamatáról: „Állandóan új dallamok, új ötletek jutnak eszembe, fel is jegyzem azokat… De nem ötleteket akarok megkomponálni, hanem igazi embereket, valódi helyzeteket, s azokat fonni körül dallamokkal… Csupa olyannal, amely a végén feloldódik derűben, összhangban, örömben.”
Operett, mint színpadi műfaj • 7172006-09-06 13:14:53
Lebstück Mária története, személyiségének összetettsége, karaktere az Operettszínház előadásából, Vásári Mónika játékából sajnos egyáltalán nem derült ki; ezért hadd idézzek néhány sort a halálos ágyán, 62 évesen, 1892-ben tollba mondott visszaemlékezéseiből - annak a férfiruhában, férfiként küzdő nőnek a gondolataiból, aki hősiesen megállta a helyét a katonák között, szinte senki nem tudta róla, hogy ő valójában nő -. 1848. március 13-án azért indult a belvárosba, hogy kalapot vegyen magának: „Az utcák tömve voltak emberekkel. Megkérdeztem: mit jelent ez a sokadalom?, és itt kaptam azt a felvilágosítást, hogy kitört a forradalom… és akkor elmondtam neki abbeli erős elhatározásomat, hogy csatlakozom a forradalomhoz és rész akarok abban venni. Minthogy kevés pénzem volt, eladtam a fülbevalómat, a cipészsegédtől egy kabátot és pepita nadrágot vásároltam, a mestertől pedig egy férficsízmát, aki ráadásul egy inget és egy alsónadrágot is adott… azonnal elmentem az örségre. A Kartnertor mellett jelentkeztem az örparancsnoknál. Fél óra múlva már el is kezdtem az őrszolgálatomat.” A Lebstück Károly néven szolgálatot teljesítő fiatal lány 1848 karácsonyán Győrben csatlakozott a szintén oda került német légióhoz: „Délután 2 órakkor őrszolgálatra osztottak be a püspöki palotába, ahol Görgey tábornoknak volt a főhadiszállása. December 25. volt, kegyetlen hideg tél.” Emlékirataiból megtudhatjuk azt is, hogy a harcok szünetében rendezett táncmulatságokon milyen szívesen vett ő is részt. A Kápolnai ütközetet követő előléptetéséről a következőket olvashatjuk: „Otth nevű kapitány elvezetett engem Dembinsky tábornokhoz, aki ezekkel a szavakkal fogadott: „Fiatalember, maradjon mindenkor ilyen vitéz, ma megszolgált az aranykardbojtért.” És ott a csatatéren hadnaggyá nevezett ki. Dembinsky még nem tudta, hogy fehérnép vagyok.” Verpelétnél fejsérülést, a hatvani ütközetben kézsebesülést szerzett. Görgey engedélyezte számára, hogy a tiroli vadászoktól átkerülhessen a kilences Miklós huszárezredhez, Mészáros Lázár hadügyminiszter főhadnaggyá nevezte ki. 1848 októberében ismerkedett meg Jónák József tüzérszázadossal: Jónák századosnak el kellett lovagolnia a Bresch- üteghez, mely a Krisztinavárosban volt felállítva. Ez alatt nekem adta át a parancsnokságot a Gellérthegyen. A főtűzmesternek ezeket mondotta: „Távollétem alatt Károly főhadnagy úr veszi át az üteg parancsnokságát. Parancsainak eleget kell tenni…” A visszaemlékezésekből megtudhatjuk azt is, hogy egy félreértés alkalmával majdnem életével fizetett: Jónák százados rábeszélésére női ruhában mentem el a mulatságra. Itt rám ismert egy Mezei nevű tiszt és így kiáltott fel: - hiszen ez a mi Károlyunk! Ezt megtudta Görgey és azt hitte, kémnek akarok felcsapni. Azonnal ismét egyenruhát kellett öltenem. Nemsokára jött a fegyőr, hogy tulajdonképpen mit vétettem, mert Görgey agyon akar lövetni…” 1849 júniusában Lebstück Máriát és Jónák Józsefet egy tábori lelkész adta össze: „Az esküvő után mindjárt magamra öltöttem egyenruhámat…”
Operett, mint színpadi műfaj • 7182006-09-06 13:16:10
Lebstück Mária emléktábláját 1935. március 15-én leplezték le a Csokonai utca 4. szám alatt, egykori Újpesti lakóháza falán.(A Hadtörténeti Közleményekben megjelentek emlékiratai.) Sajnálatos, hogy a Fővárosi Operettszínházban Bagó Bertalan rendezése szinte minden fontos szereplőt illetően unalmas és érdektelen volt, elejétől végéig hemzsegett a „ripacsság” olcsó „fogásaitól”, csak éppen fogást nem talált a rendező ezen a darabon, és nem tudott mit kezdeni se a „sztárokkal” (Oszvald Marika, Gálvölgyi János), se a többiekkel. Mindenki olyan volt, amilyen, ezért kár volt próbálni , ez ”hakniszínházra” sikeredett, üres patronok durrogtatása volt a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Megspórolhatták volna a próbaidőszakot, a végeredményt tekintve ugyanis egyáltalán nem kaptunk semmi olyat, amit próbálni kellett volna. Meg lehetett volna kísérelni inkább Oszvald Marikának alkalmas szerepet keresni, vagy azon elgondolkozni, hogy milyen „jutalomjátékkal lehetne őt méltó módon nyugdíjba küldeni, hogy ne tegyék nevetségessé, mert sajnos az ő esetében is igaz a mondás: A király(nő) MEZTELEN! Vegyük már észre, hogy eljárt felette az idő, és már csak a saját korosztályának régi emlékei feledtetik tragikomikus hasra eséseit, nevetségesen groteszk nagymama tipegéseit, együgyű forgolódásait, a „banyatornák” cigánykerékimitációit ebben a szerepkörben! Beszédhangja elviselhetetlen picsogás-sipítozás-gügyögés (egy retardált hozzá képest értelmes Lény), énekhangja…(?) énektechnikája: „hol van már a tavalyi hó?”. Szereposztási tévedés volt őt Panniként felléptetni, ennél már az is tisztességesebb lett volna, ha a direktor úr közölte volna Vele, hogy a saját érdekében (is) nyugdíjba küldi, hadd emlékezzünk rá jó érzéssel, és ne kelljen megöregedni nem tudó ”Karnyónéként” látnunk szubrettszerepben (?!).
Ugyanilyen rossz választás volt Zwickli Tóbiás szerepére Gálvölgyi Jánost meghívni. Se énekhang, se mozgáskultúra, se (operett)játszás: mindössze egy parodista kínlódásai a táncoskomikussá - ebben az előadásban - nem váló szabó szerepében. ”Suszter maradjon a kaptafánál” - jutott eszembe ismét nagyanyám népi bölcsessége. Miért kellett ide hívni Gálvölgyi Jánost? Divatos PR- szempontok miatt ennyire rászorult az ismét igazgatóvá választott Kerényi Miklós Gábor, hogy az általa megmelegített direktori szék még melegebb legyen? Elég nagy baj az, ha „csak” ennyi ötlete van. Neki, illetve Bagó Bertalan rendezőnek az operett-játszás megújítását illetően. Szomorú, ha ennyi mindössze az invenció, és „a cél szentesíti az eszközt” machiavellista szemlélete alapján nem törődnek azzal, hogy a gagyi minden szinten eluralja a színpadot. Ennél persze még tragikusabb, hogy teszik ezt még azon az áron is, hogy nem akarják észrevenni, hogy ezzel a remek döntésükkel két művészt is nevetség tárgyává tesznek, hozzájuk méltatlan helyzetbe hoznak. Az persze különösen elgondolkoztató és fölháborító, hogy a szakmai recenziók szemet hunytak efölött, és úgy tettek, mintha ez rendjén való lenne. Pedig korántsem az, sőt!
Operett, mint színpadi műfaj • 7192006-09-06 13:17:13
Kocsi Tibor egy interjúban megkérdezte Gálvölgyi Jánost: „- Először játszik klasszikus operettben? – Nem, húsz évvel ezelőtt a Budai Parkszínpadon játszottuk a Montmartre-i ibolyát. Akkor is Oszvald Marika volt a partnerem, és statisztált az akkor végző tüneményes főiskolás csapat. (…) Oszvald Marika semmit nem változott.”

Mit is lehet ezek után mondani? Húsz év nagy idő, sokakat elvakít, persze mit is lehetne várni, hiszen csak nem mondhatja kolleganőjéről az ellenkezőjét, megbántva ezzel a saját korából adódó korlátait elfogadni nem tudó Oszvald Marikát, hiszen ez által saját magától is azt kérdezné: És Te, Kedves János miért hagyod, hogy belőled - mint remek szórakoztatóból -kiöregedett vásári pojácát csináljanak a manapság oly divatos „sztárrandevúk” semmitmondó világában?
Az persze mentség lehetne, hogy Bagó Bertalan életében először rendezett operettet, de a magam részéről egyáltalán nem tekintem annak, mivel néhány évvel ezelőtti Hegedűs a háztetőn rendezésével éppen saját maga bizonyította, hogy képes arra, hogy megújítson haldokló műfajokat, hogy ismét élővé tegyen mindenféle rossz értelemben felfogott tradíciók közé „betokosított” mumifikációkat. Nem ártott volna most se valami hasonlóval próbálkozni. Egyelőre azonban megragadható nyoma sem volt semmiféle ilyen törekvésnek, csak erőlködés és izzadságszag érződött. A Lebstück Máriát játszani próbáló Vásári Mónika alakítása szintén értékelhetetlenné vált, teljesen mindegy volt, hogy jelen volt-e, vagy nem, annyira jelentéktelen, hangja gyenge és élvezhetetlen. Nyári Zoltán szenvedett is rendesen mellette Jancsó Bálint hadnagy szerepében, hogy megpróbáljon valami életet vinni a kettőseikbe. Pedig végre volt egy Férfi az operett színpadán - nem ártott volna, ha egy Nő is került volna oda! - annyi femininen vonagló, ”nyálas” bonviván után. Farkasházy Antóniának- ez is egy fontos szerep- is kellett volna valaki -Sáfár Mónika próbálkozott az illúziókeltéssel, de első megszólalásától az utolsóig hamis maradt prózában és énekben egyaránt-, olyan távol maradt a Kossuth-barát nagyasszony szerepének eljátszásától, mint ”Makó Jeruzsálemtől” - mondaná drága nagyanyám. Még jó, hogy Jantyik Csaba erőteljes megjelenése legalább azt elhitette, hogy Kossuth Lajos jelen van ebben az anakronisztikus környezetben. Egyébkén Oszvald Marika szökdelt rendületlenül, Gálvölgyi János dadogott lelkesen: csípőre tett kezek, fenyegető ujjacskák, egy mentőöv behozása - sajnos ez se segített -, cvikipuszik és bukfencszerűségek, elrontott cigánykerekek, égnek álló lábacskák, - többször is, hogy biztosak legyünk abban, amit láttunk - újabb és újabb hasra esések szánalmas megjelenítései…
Az első rész végén a Hortobágyi…-résznél már Handke Közönséggyalázása jutott eszembe. Hála a Jó Istennek elég hamar „lement” a függöny és végre eljött a SZÜNET ideje: legszívesebben menekültem volna, de kíváncsiságom maradásra bírt, hogy vajon mit lehet még ezen „gagyisítani”. És bebizonyosodott, hogy lehetett ezt még „fokozni”, de még mennyire, hogy lehetett. Vereckei Rita díszlete (ez eddigi legelső igazán rossz tervezése, amit Tőle láttam) minden műkellékével együtt (műtorta, műmalac, műszárnyas) a „Rémségek kicsiny boltja” -ezt már én idézem, nem a nagyanyám… Festményreprodukciói, trégereken leereszkedő festménykeretei, modernkedő kerti székei és asztalkája műrepkényéivel együtt a szétszedhető Ikea-rózsával „ráadás gyanánt” úgy volt ciki, ahogyan volt. Persze Kemenes Fanni se állt a helyzet magaslatán, de hát hogyan is lett volna, amikor itt helyzet se volt: se szereplők - tisztelet a kevés számú kivételnek -, se rendezői munka. Felfogható lenne esetleg egy Frédi-Béni paródiának az előadás - a szereposztás a már említett inkriminált pontokon lehetőséget is adna erre -, de ahhoz meg megint csak eléggé esetleges volt minden megoldásában. A hely szelleme magával ragadta Bagó Bertalant, és Ő magával húzta munkatársait is a tomboló ízléstelenség, a középszerűség olcsó megoldásainak labirintusaiba. Nem is találtak ki ebből az útvesztőből, és ebben a közegben még a Palotás is „gyásztánccá” sikeredett. Kokárda persze volt bőven, meg piros-fehér-zöld zászlók, meg „ÉLJEN A HAZA!”, de ezek is olyan tartalmatlanul semmitmondóan üres frázisokként hatottak, hogy valóban az vált a legfelemelőbb érzéssé - a szó szoros értelmében -, amikor végre VÉGE lett az előadásnak.
A FINÁLÉ - legalább valami következetesség (: - éppolyan igénytelen koreográfiával készült, mint az előadás minden -beleértve a tánckarét is – száma (koreográfus: Román Sándor). Persze jó lett volna, ha nem csak ketten-hárman mosolyogtak volna a tánckarból. A többiek úgy érezték vajon, hogy technikai bemutatón vesznek részt? Ha igen, elég nagy baj, és kénytelen vagyok velük is közölni - ha ezt más nem tette meg -, hogy ott is pontokkal értékelik a művészi kivitelezést is. Azt persze megértem, hogy szégyellték a jobbra egyet, balra egyet megalázóan gyenge konfigurációinak kivitelezését, de sajnos ezt vállalni kell, ez nem kívánságműsor… ez „sztárom a párom”…(Egyébként pedig nyugtassa meg őket az a tény, hogy nekik volt itt a legkevesebb szégyellnivalójuk.)

Végül még egyetlen mondat: nem ártana a jövőben - amennyiben még ez is repertoáron marad néhány évig - nem csak németül, de magyarul is feliratozni az előadást, mert Tháliának ebben a szentélyében beszélni is csak néhányan tudnak – ugyancsak nem a főszereplők!-…
Operett, mint színpadi műfaj • 7232006-09-07 17:43:41
Én már csak óvatos duhaj vagyok! A szereposztás ismeretében fogom megfontolni Szegedi Szabadtéri Játékokra való utazásom. A Színházba viszont bizonyosan - előbb - elmegyek, hogy a már "megszellőztetett" közreműködőkkel Nicolai A windsori víg nőkjét - több évtized után - ismét láthassam - már nagyon fáj a fogam egy korai német romantikus operára! A tavalyi Bűvös vadászok pesti félsikerét követően ezúttal merek reménykedni...
Operett, mint színpadi műfaj • 7262006-09-07 17:51:01
Szerintem Te is vagy már annyira igényes, hogy holmi hakni színvonalú produkcióra nem ülünk be, pláne érte olyan messzire elutazni!
Operett, mint színpadi műfaj • 7282006-09-07 18:25:33
Egyébként, nincs kizárva, hogy az elmúlt két nyári játékon bemutatott Csárdáskirálynő "primadonnája", az Operaházunk "kétlaki" művésznője, Rálik Szilvia kap ismét felkérést, ezúttal a másik híres Kálmán-operett címszerepének az alakítására: Rálik Szilvia.
Operett, mint színpadi műfaj • 7292006-09-07 18:25:59
Bocs a kettőzésért!
Operett, mint színpadi műfaj • 7312006-09-07 19:26:15
Jobb híján: de igen!
Operett, mint színpadi műfaj • 7342006-09-11 15:22:52
Ez biztos? A színház weblapján a 2006/2007-es évad műsortervében nem szerepel. A cikket olvastam én is, amiből a címen, a rendezőn és az "erotika" hangsúlyozásán kívül semmi több nem tudható.
Operett, mint színpadi műfaj • 7362006-09-11 15:55:53
Ebben a
cikben olvastam erről.

Ha bérletben láttad, akkor csak lesz. És a nagy színpadon?
Operett, mint színpadi műfaj • 7372006-09-11 15:56:50
"cikk"
Operett, mint színpadi műfaj • 7392006-09-11 17:43:29
Nagyszerű! Nekem videón már megvan,megfontolom a DVD-t.
Operett, mint színpadi műfaj • 7402006-09-11 17:44:59
Melyik kiadó jelentette meg?
Operett, mint színpadi műfaj • 7422006-09-11 18:04:44
Végülis, én is át tudom másolni az enyémet DVD-lemezre.
Operett, mint színpadi műfaj • 7442006-09-11 19:02:07
Hát ez az, nem tudom, mivel több a CD?!
Operett, mint színpadi műfaj • 7462006-09-13 09:35:30
Ez érdekes. Mi lehetett a szempont, ami miatt pont az egyik legnépszerűbb számot hagyták el a videó-felvételről – ugyanakkor a CD-n meg bennhagyták? Szerintem három oka lehetséges.

1. Amit nem is merek feltételezni: Andrea éneklése valamilyen gikszer folytán „gellert” kapott, a CD - re a stúdióban utólagosan „kozmetikázott” rész került rá.
2. Más-más összműsoridővel gazdálkodhatott a gyártó/kiadó a CD-n és a videón. Az utóbbiból kényszerűségből valamit ki kellett hagynia, erre a számra esett a választása.
3. A koncerten el sem hangzott a Vilja-dal. A CD-re egy más koncertről „vágták be” az ominózus dalt.

Lenne egy negyedik ok is. Nem tudom, lemerjem-e írni. Mégis: Rost Andrea Vilja dalának őrült nagy sikere volt Bad Ischlben összegyűlt több tízezres tömeg körében, minőségben annyira „verte” Domingó, Carreras, Eva Lind, Albanó addigi és későbbi számait, és ezzel annyira lekörözte őket, kiknek az arcára volt írva saját kudarcuk, és hogy Rosthoz képest alulmaradtak a nemes éneklésben: megszégyenülésük roppant kínos, ami már mégiscsak sok(k)! Nagyságuknak oda, ha ez videón milliók számára hozzáférhetővé válik; együttesen eljártak a gyártónál: ennek a dalbetétnek nem szabad megjelennie – vágják ki a felvételről. A CD-n ott maradhat: a képfelvétel a zavaró. A mindenható producerek engedtek a kérésnek, a zsarolásnak.
Ha ez igaz, akkor Rostnak jogi úton lépéseket kellett volna tennie s elégtételt kellett volna kapnia. De mivel erről nem tudunk, mégis inkább az első három pont valamelyike marad érvényben.
Operett, mint színpadi műfaj • 7512006-09-13 10:37:23
Számomra ez nem újság, de azért köszönöm, hogy megemlítetted. Erről beszéltem a Házy-topicban is, amikor beraktam a Nemlaha Györgynek írt válaszra sem méltatott levelét; ezt a rádiós zenei anyagot használta fel a TV, amikor 1973-ban elkészítette illetve eljátszatta a zuglói Zichy-kastélyban Házyval és Kónyával e két operett keresztmetszetét. A zenei anyag mint említettem a Rádióban készült nem sokkal előbb, ezek a részletek időnként elhangzanak a rádióban: a két főszereplő kívül még Petress Zsuzsa, Kalmár Magda, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád és Réti József működött közre a felvételen, az MRT Ének-és zenekarát BródyTamás vezényelte - amelyet aztán a Hungaroton felhasznált lemezéhez. A TV-felvétel pedig vagy megsemmisült, vagy úgy eldugták az archívumuk legmélyére, úgy hogy a hiányos nyilvántartásuk okán fogalmuk sincs arról, milyen kincseket is őriznek!
Operett, mint színpadi műfaj • 7522006-09-13 10:57:22
De élőben itt a Nemzeti Hangversenyteremben pár hónapja előadta a Pál Tamás vezényelte Rost-operettgálán.
Operett, mint színpadi műfaj • 7542006-09-13 11:10:47
Hát bizony, én is megdöbbenve tapasztalom, milyen gyorsan repül az idő!
Operett, mint színpadi műfaj • 7562006-09-14 00:15:18
Koncz Zsuzsa énekelte először, de az ő esetében mintha megállt volna az idő. Most is annyinak néz ki, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt, a hangja pedig mit sem változott... Valószínűleg a rendezett magánélet is szerepet játszik ebben.
Operett, mint színpadi műfaj • 7582006-09-14 15:05:28
Szerintem térjünk vissza az operett műfajához. Tegnap este a Petőfin ifj. Domahidy László emlékezett édesapjára, Domahidy László basszistára. Több zenei részlet is felcsendült a műsorban (pl. János vitéz, Csínom Palkó, egy Ránki-darab stb), de a legérdekesebb az a hangbejátszás volt, melyben Palcsó Sándor szeretettel beszélt és anekdotázott kollégájáról, a jóbarátról, sok közös fellépésükről - még azt is megengedve magának, hogy sajátos humorával, jellegzetes ízes hanghordozásával olykor parodizálja is őt.
Ez a felvétel nem sokkal Domahidy halála után készült, melynek érdekes a keletkezése: oka, hogy Palcsó Sándor egészségi állapota nem tette lehetővé hogy személyesen megtisztelje azt a baráti társaságot, kiknek tagjai azért gyűltek össze, hogy emlékezzenek a kiváló énekesre. Palcsó így kényszerből, maga helyett a hangkazettát küldte el, melyre rámondta emlékeit, vissza-és felidézve a pálya együtt töltött szép éveit, közös emlékeit. Ezt játszotta le a rádió stúdiójában a nagy művész fia.
Operett, mint színpadi műfaj • 7612006-09-18 12:10:01
Utána érdeklődtem, februárban lesz a bemutató, a nagy színpadon. Nagyon jó!
Operett, mint színpadi műfaj • 7632006-09-18 12:33:46
Erre is rákérdeztem, de erről halvány fogalmuk sincs.
Operett, mint színpadi műfaj • 7672006-09-18 16:08:54
És a hölgyek? A párizsi "ledér" nők"?
Operett, mint színpadi műfaj • 7682006-09-18 16:09:34
Attól tartok, hogy a jelzett „erotika” előnyomulása tönkre teszi a Párizsi élet egyéb fontos „mondanivalóját”.
Nem biztos, nem hinném, hogy Offenbach operettjeit csak úgy lehet manapság színre vinni, ha belőlük mindenekelőtt a „földi” örömöket hangsúlyozzuk ki.
A rendező meghirdetett „üzenete” legalábbis számomra ezt jelzi, s nyoma sem lesz a készülő rendezésben valami más, szellemiekben is bizsergető vágy szellemes színpadra álmodásának. Az rendben van, hogy a ma nézőközönségének elege van a mindenkori aktuálpolitikából, s dehogy kívánja – ellentétben az offenbach korának színházi közönségével – hőseit antik jelmezekbe bújtatva, rajtuk keresztül kifigurázni a fennálló hatalom prominens szereplőit. Hiszen köztudomású, Offenbach operettjeinek sziporkázó zenei hatásán túl a szövegkönyvek szellemes dialógusai a kor hatalmasainak adott a szemük alá egy egy jókora fricskát. Nálunk, ma ez nem életlépes. Akkor jöjjön a mindig bevált recept: a malackodás? Ideig óráig életlépes lehet persze ez is, de szerintem, ha már mindenképpen Offenbach műveire esik a választás, akkor más szempontok, más gondolatok, más ötletek is eszébe juthatnának a rendezőknek; nem véletlen, hogy az utóbbi évtizedekben Budapesten, színpadon, sem a Szép Heléna, sem a Gerolsteini nagyhercegnő, de még a Kékszakáll és az Ofeusz az Alvilágban sem váltotta be hosszú távon a hozzájuk fűzött reményeket: a mai kor embere nem tud mit kezdeni az eredeti librettóval, annak mondanivalójával, de hamar megcsömörlik az álaktuális „üzenetektől is”, ugyanígy, ha csak a pajzánkodások kerülnek a terítékre. Bevallom, A Párizsi élet bohém világa szinte predesztinálja a rendezőt, hogy a régi elpuffogtatott kliséket alkalmazza.
Persze lehet úgyis színpadra vinni a francia komponista műveit, hogy az előadás persziflálja a darabot. Prológ vezeti be az estét, felhívja erre a közönség figyelmét, s a közönség megérti az idézőjelek közé helyezett mondanivalót. De ez a módszer sem alkalmazható minden szövegkönyvnél. Félő ugyanis, hogy a szöveg és a zene ellentmondása nem lesz érthető – s akkor máris rosszul szolgálta a célt.
Operett, mint színpadi műfaj • 7692006-09-18 16:27:19
Akkor már jöjjön végre egy Gilbert and Sullivan operett. Épp tegnap néztem meg új DVD-szerzeményemet,a Patience-t, amely előadásnak felvétele a kilencvenes évek közepén volt a Sydney Operaházban. A "fejőslány" főszerepe is okot adhatna mindenféle erotikus töltetű rendezés megvalósítására, mégis a sokszereplős komédia (melynek zenéje már-már vígoperai nívójú) tudott mértéktartó lenni és ízléses jelenetekben gondolkodni.
Tehát van példa erre is, arra is. A rendező felelőssége nem utolsósorban a pénztár, a kassza szempontjából sem mindegy... És a közönséget is lehet megtisztelni úgy, hogy jól szórakozzon, de azért mégse nézze le értelmi-érzelmi képességeit.
Operett, mint színpadi műfaj • 7932006-09-19 11:08:37
Látom, időközben jól eldiskurálgattatok itt…

Tegnap a Párizsi élet kapcsán említettem a persziflázst. Még ezt a gondolatmenetemet folytatva, persze, csínján kell bánni a perszifláló hangvétellel. A nagyoperettek zenei anyagai egy maghatározott kor életérzését fejezik ki – s függetlenül ennek az életérzésnek a realitásától vagy irrealitásától a mában – zeneileg igen magas színvonalon, tehát igen szuggesztíven. A szöveg nem perlekedhet azzal a zenével, amelynek egyébként értékei miatt játsszuk az operettet. Ez dezilluzionálja – tehát taszítja – a nézőt. A közönség az illúziót akarja, emlékei vannak, amelyek meghatározott melódiákhoz kötik, szinte reflexszerűen. „Direktből” akarja látni, amit lát, nem a „fonákjáról”. A zeneszerzők annak idején komolyan hittek a cselekményt kifejező muzsikájukban – a közönség is hisz benne. Tehát véleményem szerint a túlhajtott persziflázs-szándék visszájára fordul – eltaszítja a közönséget, ahelyett, hogy vonzaná az Operettszínházba. Lehet, hogy vannak, akik erre azt mondják, annyi baj legyen. Azonban azok, akik abban a színházban dolgoznak, azok, akiknek ez a munkájuk – nekik nem mindegy. Nem arra kell tehát figyelni, hogyan lehet minél rafináltabban kiforgatni valamit, hanem korszerűen, magas színvonalon kell előadni az eredeti művet.
De nem folytatom a fejtegetésemet, nehogy az a vád érjen, hogy „lázítok” a „modernizáció” - és minden, ami ezzel összefügg – ellen.
Operett, mint színpadi műfaj • 7952006-09-19 13:11:33
A történet:

Gardfeu vicomte, az ismert párizsi aranyifjú megtudja, hogy Gondremark svéd báró és gyönyörű felesége Párizsba érkezik. A vicomte úgy alakítja a dolgokat, hogy saját palotájában szállásolja el a svéd vendégeket azzal a hátsó szándékkal, hogy elcsábítsa a bárónőt. Gondremark báró szeretne szép nőket és híres francia katonákat, politikusokat megismerni. A vicomte barátja, Bobinet próbálja teljesíteni a báró kívánságait úgy, hogy nagynénje palotájának alkalmazottait beöltözteti, rangokkal, nevekkel felruházza, és végül nagy estélyt ad a báró tiszteletére. A bárónő azonban hideg és elutasító a vicomte irányában, mivel inkább Alfonzot, a lakájt részesíti kegyeiben. Metella Gardfeu barátnéja addig ügyeskedik, míg a vicomte elveszi feleségül. Bobinetnek csúnyácska unokahúgát kell feleségül venni. A svéd bárónő magával akarja vinni Alfonzot hazájába...
Operett, mint színpadi műfaj • 7962006-09-19 13:14:08
Meg van ez részletesebben is...

Annyit már tudok, hogy Szabó P. Szilveszter alakítja - énekli Bobinet-t, Gardfeu barátját a darabban az Operettszínházban.
Operett, mint színpadi műfaj • 7972006-09-19 13:15:32
1997-ben a Mörbischi Ünnepi Játékok többéves történetében először adtak elő “Offenbach” operettet, így a 40 éves jubileum mellett a “Párizsi élet” c. művét is ünnepelték a víziszínpadon.
Operett, mint színpadi műfaj • 8012006-09-19 14:17:54
A Zenés TV Színház égisze alatt készült el a Párizsi élet c. Offenbach-operett is, amit a nyolcvanas években mutatott be először az MTV.

Ez volt a szereposztás:

(Zárójelben feltüntettem azokat az énekeseket, akik itt "kölcsönbe" adták a hangjukat a színészeknek - playback technika. )


Agárdy Gábor /Gárday Gábor/ - Gondremark báró;
Andai Györgyi /Kincses Veronika/ - báróné;
Kalocsay Miklós /Fülöp Attila/ - Gardfeu vicomte;
Nagy Gábor /Gulyás Dénes/ - Bobinet;
Márton András - Alfonz, a lakáj;
Zsadon Andrea - Metella;
Mikó István - Frick;
Hűvösvölgyi Ildikó - Gabriella;
Benedek Miklós /Rózsa Sándor/ - Prosper;
Medgyesi Mária - Pauline;
Konrád Antal /Kovács Péter/ - Urbaine;
Seregély Katalin - Luise;
Galántay Aliz - Clara;
Andresz Kati /Pusztaszeri Emilia/ - Leonie;
Bakó Márta - Karadek grófnő;
Jutkovics Krisztina - Juliette, a lánya;
Sugár István - Portás;
Romhányi Rudolf - Hordár;
Varga Zsuzsa - Rikkancs;
Nádas Tibor - Lyoni úr;
Füzessy Ottó - Kapitány;

Fővárosi Operettszínház Tánckara,
Koreográfus: Géczy Éva

Állami Operaház Zenekara,
MR Énekkara,
Sapszon Ferenc - karigazgató,

Hidas Frigyes - karmester

Zeneszerző: Offenbach, Jacques

Iró, költő: Meillhac; Genée

Műfordító: Romhányi József

Dramaturg: Bánki László

Rendező: Félix László
Operett, mint színpadi műfaj • 8022006-09-19 14:19:09
A Magyar Rádió Dalszínháza stúdiófelvételén tbk. Kincses Veronika (Báróné), Mészöly Katalin, Fülöp Attila, Miller Lajos, Moldvay József és a Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara működött közre, Breitner Tamás vezényletével.
Operett, mint színpadi műfaj • 8032006-09-19 14:23:20
Nem ismerem őt.
Operett, mint színpadi műfaj • 8042006-09-19 14:29:48
DVD-n is kapható. Nekem videón van meg ugyanez. A történet hűen követi az eredeti librettót,nagyjából amit az előbb felvázoltam, és a rendezés "nem erőszakolja" meg Offenbach frivol,csipkelődő pompás zenéjét sem. Persze, a nélkülözhetetlen erotika azért ebben a rendezésben is helyett kapott. Oda is írtam magamnak a jegyzetembe: Csak 16 éven felülieknek!
Operett, mint színpadi műfaj • 8052006-09-19 14:33:49
Biztos, hogy nem jött ki videón? Ki tudja, lehet, hogy idővel megjelentetik DVD-n!
Operett, mint színpadi műfaj • 8112006-09-19 23:11:37
Az ígéret szép szó, ha megtartják…

Itt van A párizsi élet részletesebb tartalma:

A cselekmény helyszíne: Párizs, ideje: 1867

1.felvonás:

Gardefeu és Bobinet az állomáson találkoznak Métellával, a félvilági nővel, akibe mindketten szerelmesek, de az egy másik férfival van, és ügyet sem vet rájuk. Megesküsznek, hogy többé nem foglalkoznak az olcsó párizsi nőkkel. Gardefeu rábeszéli Josephot, az idegenvezetőt, aki egy gazdag svéd bárót és annak feleségét kalauzolja, hogy cseréljenek szerepet. Egy brazil milliomos is érkezik.

2.felvonás:

Gardefeu házában, amelyről azt hazudja, hogy az szálloda, a svédeket külön-külön szobákban szállásolják el. A báró Métellával kezd ki, aki azért jön, hogy kibéküljön Gardefeuvel. De találkozik a bárónéval, mire dühösen távozik. Gardefeu el akarja terelni a báró figyelmét, hogy elcsábíthassa a feleségét, ezért igénybe veszi Gabrielle, a kesztyűkészítő, valamint Frick, a varga segítségét, akiket özvegyasszonynak és katonatisztnek öltöztet be.

3.felvonás:

Bobinet, aki admirálisként mutatkozik be, feleségeként pedig a szobalány, Pauline szerepel, estélyt ad. Pauline a báróra összpontosítja igyekezetét, mindenki jó sokat iszik.

4.felvonás:

Nagy a zűrzavar a brazil milliomos bálján. Métella és a báróné, akik Gardefeu-t, illetve a bárót akarják megkapni, egyesítik erőiket. Alig lehet elkerülni Gardefeu és a báró párviadalát. A milliomos beleszeret Gabrielle-be, a történet általános boldogsággal végzuődik.
Operett, mint színpadi műfaj • 8132006-09-20 15:16:36
A DVD-t nem vetted meg?
Operett, mint színpadi műfaj • 8152006-09-20 15:31:53
Nem a mörbischit, hanem úgy általában: több DVD is van belőle forgalomban.
Operett, mint színpadi műfaj • 8172006-09-21 15:39:07
Nemrég kaptam a hírt: elmarad a hétvégére (péntek-szombat) meghirdetett Pesti Broadway Fesztivál - a tüntetésekkel összefüggésben.

Kerényi Miklós Gábor, az Operettszínház igazgatója azt is bejelentette, hogy a programot elhalasztják - átteszik az évad végére, 2007 júniusára.
Operett, mint színpadi műfaj • 8192006-09-22 09:48:21
Annyit pontosítanék: a 0-46 sz. hozzászólásokra gondoltam. Egyébként maradhat az a topic.
Operett, mint színpadi műfaj • 8222006-09-24 15:22:19
Ezt megpróbálom egy ismerősömmel videóra vétetni. A program és a közreműködő személyek ismeretében ez érdekes operett-gálakoncertnek ígérkezik. Kérlek, majd számolj be róla, előbb fogod látni, mint én.
Operett, mint színpadi műfaj • 8242006-09-24 15:36:07
Persze, attól még okozhat csalódást is, majd meglátjuk... Jövő szombaton este viszont Gluck Alkestisa lesz műsoron, s bár nem operett, hanem opera, az is egy különleges csemegének ígérkezik a csatornán.
Operett, mint színpadi műfaj • 8272006-09-27 13:51:36
Miután a Sullivan összkiadáshoz CD-ken már hozzájutottam, most a létező színpadi előadások képfelvételeire összpontosítom a figyelmem. Itt még csak a kezdeteknél tartok. Eddig sikerült videón és DVD-n a Gilbert &Sullivan produkciók közül 9 felvételhez hozzájutni. Ez valójában hat címet jelent:


Esküdtszéki tárgyalás – DVD: Sydney; Videó: Magyar Televízió Zenés Színháza

Fruska - DVD: Sydney

A cornwalle-i (vagy: Pensance-i) kalózok - DVD: Sydney,

Patience - DVD: Sidney

Mikádó - DVD: Sydney

A gondolások - DVD: Sydney; Videó: Toronto, Canada; Video: Royal Albert Hall, London (koncertszerű előadásban).


Sőt, van egy tizedik képváltozat is, Videó: A cornwalle-i (vagy: Pensance-i) kalózok - amerikai zenés mozifilm magyar feliratozással

Eddig ezeket sikerült begyűjtenem, de addig nem nyugszom, míg a többi”összes”-Sullivant is meg nem szerzem DVD-n vagy videón. Ugyanis nemcsak CD-n (EMI-nél), hanem DVD-n is létezik összkiadás, a baj csak ott van, hogy az utóbbit egy amerikai cég közvetíti (pedig londoni előadások felvételei ezek), és Európára a forgalmazói jogok egyelőre nem terjednek ki. Most, amit eddig DVD-n megvettem, az mind az ausztrál FAVEO cégnél jelent meg. Nálunk is kaphatóak. Remélem, hogy náluk folytatódni fog a beindult Sullivan- sorozat, és a többi mű is előbb utóbb színre kerül majd, amit DVD-n kiadnak. Közben pedig kutatom az egyéb csatornákat, amelyen keresztül forintért is hozzájuthatnék további Sullivan produkciókhoz DVD-n vagy videón.
Operett, mint színpadi műfaj • 8292006-10-01 17:35:02
Nagyszerű felvétel. Irigyellek érte, csak részleteket ismerek belőle ezekkel az énekesekkel. A teljes felvétel hiányzik nekem.
Persze másokkal a teljes mű meg van. Igen népszerű operett a Madarász, magyar változatban is sokan énekelték a részleteit.

És ha ismernéd még tőle a Bányamester c. operettjét! Abban talán még pompásabb melódiákra lelnél! (MRT Ének és Zenekara, Házy Erzsébet, Kelen Tibor énekel, vezényel Bródy Tamás)
Operett, mint színpadi műfaj • 8312006-10-01 19:57:14
Nem is értem, hogy miért nem játsszák nálunk ezt az igazi klasszikus Zeller-operettet! És még sok -sok más klasszikust…
Operett, mint színpadi műfaj • 8332006-10-01 20:36:51
Csak nyugodtan, ez a fórum már eddig is sok mindent kibírt...

Egyébként az is jellemző, hogy a nevében Operettszínház összességében több musicalt játszik, mint operettet. A jelenleg repertoáron levő nyolc darabból öt musical. Felháborító!

Miért nem cserélik le a névtáblát, s teszik helyébe a "Budapesti Musical Színház" elnevezésű feliratot? Akkor bevallottan egyértelmű lenne a helyzet. Mert így ez csak hazugság!
Operett, mint színpadi műfaj • 8352006-10-01 21:01:58
Megkaptam. Úgy van. Mintha elfelejtenék, hogy Magyarország egykor a műfaj "ezüst" korszakát jelentette. S ahogy Bécsben nem szégyellnek magyar vagy magyaros operettet előadni (Lehár, Kálmán, Ábrahám), úgy nekünk sem kellene "szégyellni" Zellert, J.Strausst, O. Straust, Millöckert, Fallt, Ziehrert, Stolzot. És hol vannak az angol és a francia operettek (Offenbachtól végre, tavasszal színpadra kerül a Párizsi élet. Egy csepp a tengerben.) És akkor még nem is beszéltem a többi hazai „nagyágyúról” és a kisebb mesterekről: Huszka, Jacobi, Nádor, Buttykay, Fényes, Farkas, Kemény, Vincze színpadi alkotásairól! Ezek egyenként is annyi értékes művet alkottak, amivel gond nélkül feltölthetnek egy repertoárt.

Költség – bevétel – előadásszám - fizetőképes kereslet – ízlésvilág. Egymással szoros korrelációban lévő kategóriák. Ez utóbbiért érdemes lenne „harcba szállni”, és „nevelni” a fiatalokat, irányítani őket, figyelmüket felkelteni a műfaj iránt. Mert ha igényli a közönség, akkor a mindenkori teátrum vezetése nem játszhatná tovább a „süket fülek” szerepét.
Operett, mint színpadi műfaj • 8412006-10-02 09:53:23
Egy időben a Rock Színháznak is otthont adott - olyan társbérlet alapon!
Operett, mint színpadi műfaj • 8422006-10-02 11:26:51
Holnap este a Kossuthon (23:03) az opera,operett és daljáték összeállítás végén felcsendül A madarászból Hasko és Flasko vidám kettőse Várhelyi Endre és Kishegyi Árpád előadásában!

Érdemes meghallgatni a kettőst sziporkázó tolmácsolásukban!

Különben egy másik felvételről nagyon szeretem a "Rajna-keringő"-t Házy Erzsébettel.
Operett, mint színpadi műfaj • 8442006-10-02 12:21:32
A kettőst vagy az egész darabot?
Operett, mint színpadi műfaj • 8462006-10-02 12:42:27
Egy időben én is felvettem szinte mindent kazettára, aztán már nem bírtam hellyel, s leálltam vele; a teljes művekről beszélek. Részleteket felvenni akkoriban nem ambícionáltam, sajnos... Így most én is "vadászok" ezekre a régi felvételekre, rádiós közvetítésekre. Persze, a fejemben van a számtalan változat, tudom, mit keresek... s mit érdemes.
 
Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

"Hommage a Dobszay"
Zeneszerzők a Schola Hungaricában és Dobszay vonósnégyese - kortárs koncert.

18:00 : Budapest
Budavári evangélikus templom

Bán István (orgona)
SCHEIDT: Kyrie Dominicale
J.S.BACH: Allein Gott, in der Höh sei Ehr
KRIEGER: Praeludio e Ricercar in d
SCHEIDT: Modusludendi
KAR-ELERT: Sollt ich meinem Gott nicht singen?
SCHMIDT: Präludium in D "Halleluja"
KODÁLY: Agnus Dei (Csendes Mise)
KARG-ELERT: Dir, dir, Jehova will ich singen

19:00 : Budapest
Magyar Állami Operaház

WAGNER: A bolygó hollandi
11:00 : Szeged
Szegedi Nemzeti Színház

Szegedi Szimfonikus Zenekar
vez.: Meskó Ilona
MENDELSSOHN: Hebridák - nyitány
CSAJKOVSZKIJ: Rómeó és Júlia - nyitányfantázia
A mai nap
történt:
1893 • A Manon Lescaut bemutatója (Torino)
1896 • A Bohémélet bemutatója (Torino)
született:
1907 • Veress Sándor, zeneszerző, zenepedagógus († 1992)
1914 • Vargyas Lajos, népzenekutató († 2007)
1922 • Renata Tebaldi, énekes († 2004)
1952 • Jandó Jenő, zongorista
elhunyt:
2007 • Gian Carlo Menotti, zeneszerző (sz. 1911)
2007 • Birkás Lilian, énekes (sz. 1916)