vissza a cimoldalra
2018-05-26
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60802)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3983)
Társművészetek (1254)
Momus társalgó (6334)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11275)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (7199)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (845)
Erkel Színház (9289)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2529)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (713)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (580)
A nap képe (2056)
Momus-játék (5490)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2732)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1407)
Franz Schmidt (3127)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4274)
Simándy József - az örök tenor (536)
Kolonits Klára (1066)
Jonas Kaufmann (2255)
Operett, mint színpadi műfaj (3604)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: Búbánat
Leírás:
Honlap:
   


Búbánat (26594 hozzászólás)
Pantheon • 21122017-10-31 17:02:51

Az Opera Facebook oldaláról



ELHUNYT KUKELY JÚLIA



Hosszan tartó súlyos betegség után 64 éves korában elhunyt Kukely Júlia Liszt Ferenc-díjas operaénekes. A Nógrád megyei Sámsonáházán született szoprán 1972 és 1978 között folytatta tanulmányait a Zeneakadémián, mesterei Sziklay Erika és Déry Gabriella voltak. 1978 óta a Magyar Állami Operaház tagja volt, számos emlékezetes főszerep és címszerep köthető a nevéhez. Melinda, Bess, Donna Anna, Despina és a Pillagnókisasszony mellett nagy sikerrel alakította Toscát, Salomét, a tábornagynét, Angelica nővért, Violettát, Rosalindát és Szaffit is. A budapesti Opera mellett számos európai nagyváros - Athén, Berlin, Bécs, Drezda, Frankfurt, Lipcse, Locarno, Párizs, Wiesbanden, Zürich - dalszínházaiban is fellépett. Munkásságát a Liszt Ferenc-díj mellett Bartók-Pászori-díjjal, Melis György-díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével is elismerték.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 600432017-10-31 16:58:35

Az Opera Facebook oldaláról



ELHUNYT KUKELY JÚLIA



Hosszan tartó súlyos betegség után 64 éves korában elhunyt Kukely Júlia Liszt Ferenc-díjas operaénekes. A Nógrád megyei Sámsonáházán született szoprán 1972 és 1978 között folytatta tanulmányait a Zeneakadémián, mesterei Sziklay Erika és Déry Gabriella voltak. 1978 óta a Magyar Állami Operaház tagja volt, számos emlékezetes főszerep és címszerep köthető a nevéhez. Melinda, Bess, Donna Anna, Despina és a Pillagnókisasszony mellett nagy sikerrel alakította Toscát, Salomét, a tábornagynét, Angelica nővért, Violettát, Rosalindát és Szaffit is. A budapesti Opera mellett számos európai nagyváros - Athén, Berlin, Bécs, Drezda, Frankfurt, Lipcse, Locarno, Párizs, Wiesbanden, Zürich - dalszínházaiban is fellépett. Munkásságát a Liszt Ferenc-díj mellett Bartók-Pászori-díjjal, Melis György-díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével is elismerték.


Operett, mint színpadi műfaj • 33142017-10-31 16:53:07

Boncsér Gergely hamarosan operában lép fel az Operettszínházban!



Rossini vígoperája, A sevillai borbély december 6-án kerül ott bemutatásra, KERO (Kerényi Miklós Gábor) rendezésében, opera- és operetténekesek "koprodukciójában": a magyar nyelvű  (az új szöveg Galambos Attila munkája) produkciói szereplői: Molnár Levente, Fischl Mónika, Boncsér Gergely, Szvétek László, Frankó Tünde, Bátki Fazekas Zoltán és Kendi Lajos.  Dinyés Dániel vezényel.



Tehát Boncsér a mostani  Hugenották Raoulja után olasz belcanto-szerepben "lubickolhat", aztán megint francia zeneszerző alkotásában méretteti meg magát: Offenbach Kékszakáll c. darabjában a címszerep vár rá jövő februárban az Operettben! Idén augusztusban a Palotakoncerten, a Budai Várban már kaptunk ízelítőt ebből a dalműből; szenzációs, akrobatikus elemekkel teli, parádés alakítást láthattunk tőle az operett két jelenetében.


Erkel Színház • 84712017-10-31 16:50:37

Boncsér Gergely hamarosan operában lép fel az Operettszínházban!



Rossini vígoperája, A sevillai borbély december 6-án kerül ott bemutatásra, KERO (Kerényi Miklós Gábor) rendezésében, opera- és operetténekesek "koprodukciójában": a magyar nyelvű  (az új szöveg Galambos Attila munkája) produkció szereplői: Molnár Levente, Fischl Mónika, Boncsér Gergely, Szvétek László, Frankó Tünde, Bátki Fazekas Zoltán és Kendi Lajos.  Dinyés Dániel vezényel.



Tehát Boncsér a mostani  A hugenották Raoulja után olasz belcanto-szerepben "lubickolhat", aztán megint francia zeneszerző alkotásában méretteti meg magát: Offenbach Kékszakáll c. darabjában a címszerep vár rá jövő februárban az Operettben! Idén augusztusban a Palotakoncerten, a Budai Várban már kaptunk ízelítőt ebből a dalműből; szenzációs, akrobatikus elemekkel teli, parádés alakítást láthattunk tőle az operett két jelenetében. 


A díjakról általában • 9942017-10-31 16:31:34

Szemere Zita és Zöldy Z Gergely Junior Prima-díjas



operavilag.hu 2017. október 30.



A színház- és filmművészet kategória idei hat díjazottját hetvenöt jelölt közül választották ki



Hat fiatal – három színész, egy operaénekes, egy dramaturg és egy díszlettervező – vehette át a Junior Prima-díjat színház- és filmművészet kategóriában hétfőn Budapesten, a Kálmán Imre Teátrumban. Tasnádi BenceCzakó Julianna és Patkós Márton színművészek, Szemere Zita operaénekes, Szabó-Székely Ármin dramaturg és Zöldy Z Gergely díszlet-, jelmez- és látványtervező részesült az ifjú tehetségeket elismerő díjban.



A Prima Primissima életre hívói 2007-ben döntöttek úgy, hogy önálló díjjal jutalmazzák azokat a harminc év alatti tehetségeket, akik korosztályukon belül szakmájukban a legjobbak.



A színház- és filmművészet kategória jelöltjei közül ötfős szakmai bizottság választotta ki a nyerteseket. A bizottságban Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója, Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója, Orlai Tibor színházi producer, Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója és Balogh Gabriella, a Prima Primissima Alapítvány kuratóriumának tagja vett részt.



(Forrás: MTI)


Pantheon • 21112017-10-31 14:25:56

Erkel: Dózsa György - Rózsa búcsúja -



Kukely Júlia



Vezényel: Oberfrank Géza



Erkel Színház, 1994



Isten nyugosztalja Őt!


Pantheon • 21072017-10-31 14:14:00

Ó, de ... nem találok szavakat!...


Udvardy Tibor • 1712017-10-31 13:55:30

Film Színház Muzsika nekrológja – 1981. július 25. (30. sz.)



Udvardy Tibor



UDVARDY TIBOR



"Indulok, elmegyek, keresem elvesztett lelkemet” — énekelte Udvardy Tibor, bonvivánként egy egyfelvonásos Huszka Jenő-operettben, a rádió mikrofonja előtt, valamikor 1941-ben vagy 42-ben. Fiatalon, huszonhét-huszonnyolc évesen, egy szédületes lendülettel indult pályafutás elején. Hangjában azzal a férfibájjal, azzal a charme-mal, amely annyira az övé volt.

Most úgy ment el, hogy nem is indult. A halálon, ahogy a költő írja: átesett, mint egy álmon. Átálmodta magát egy másik közegbe, másfajta kottafejek és másfajta pasztellkréták közé.



Pataky Kálmán volt az eszménye, legalábbis az egyik. Ha pódiumon kellett fellépnie, legszívesebben az Una furtiva lagrimát, Nemorino románcát énekelte a Szerelmi bájitalból,akár a páratlan magyar lírai tenor-példakép; meg a Gyöngyhalászok Nadir-áriáját,meg a Hindu dalt a Szadkóból — csupa-csupa olyat, amit színpadon soha nem énekelhetett el. Volt benne valami egészen áttetsző, törékeny, nagyon sebezhető líra. Nem is olyan különös tehát, hogy ez a világfi-megjelenésű, ez az örök-Danilovics Daniló-könnyedségű művész — akit a múzsák, látszólag, a felhőtlen hősszerelmesek megtestesítőjének jelöltek ki — a zaklatott, a megtört, a meghasonlott, a hisztérikus lelkek: Hermann, Peter Grimes, Heródes remekmívű alakításával, aztán: Lenszkij halált sejtő szomorúságával; aztán Sujszkij herceg fondorlatos ravaszságával, Loge tűzisten cinikus okosságával írta be nevét legemlékezetesebben a magyar operajátszás históriájába.



Udvardy Tibor három és fél évtizedes operaszínpadi jelenléte: maga az eleven antisablon és antisematizmus. Miközben egyetlen Mozart-szerepe nem volt, Verdi is csak egy, a Traviata Alfrédja — művészi skálája Beppótól Canióig, Pinkertontól Luciferig, a nemes Hunyadi Lászlótól a C’est la guerre nemtelen Vizavijáig, az aljas Melot-tól a fennkölt Lohengrinig terjedt. „Mindig azt énekeltem, amire szüksége volt éppen a színháznak”— mondta egyszer, s némi neheztelés érzett a hangjában. Kissé tán jogosan. Mint ezen a pályán sokakkal megesik — az abszolút szerencséseket nem számítva — ilyen-olyan okok miatt ő is „elment” szerepek mellett. Mert a körülmények nem engedték, hogy találkozzanak. De: az ő igazi  találkozásai! Azok mégiscsak feltétlenek voltak.



És azokhoz nem csak énekes, de színész is kellett!



Udvardy Tibor nagy énekes sikerei a színészi átlényegülés nagy sikerei is voltak.

Sok mindenhez értett, mint a renaissance-emberek. Valamikor nehezen tudta eldönteni, festő legyen-e vagy énekes. Miután énekesként visszavonult, jelentkezett a másik szerelem. Előbb mintázott, majd a pasztellkrétát vette kezébe. Mintha tegnap lett volna, amikor az Operaház épületében, egy hangulatos kiállításon bemutatta legújabb képeit.



Mint a renaissance-emberek: szeretett élni.



A halálról legföljebb tréfás felsorolással beszélt: hányféle halálnem vár rá a színpadon. Megfojtják (A köpeny), lefejezik (Hunyadi László), dárdával döfik át (A walkür), mérget iszik (Veronai szerelmesek), tőrt döf a keblébe (Salome), sortűzzel végzik ki (Tosca), párbajban szúrják le (Trisztán és Izolda), párbajban lövik le (Anyegin), tengerbe fullad (Peter Grimes), főbe lövi magát (A pikk dáma). Egyszer hozzátette: „A tenorista akkor hal meg, amikor nem hagyják többé meghalni…”

Az ember akkor hal meg, amikor elfelejtik —írta valaki, valahol, valamikor.



Ki akarja, ki tudja Udvardy Tibort elfelejteni?!

 



/Dalos László/ 

 


Cziffra György • 982017-10-31 12:42:27

Az M3 csatornán láthatjuk újra  az éjjel (23.40 – 0.40)



Századfordító magyarok / Cziffra György (1921-1994)



dokumentumfilm



Írta és rendezte: Szakály István 



(2000)



"Cziffra György cigányzenész családból származott: már apja is hegedűs volt Párizsban az első világháború előtt. György csodagyerekként indult, Dohnányi Ernő segítségével került be a Zeneakadémiára nyolc évesen. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola növendékeként, tizenhárom évesen már számtalan sikeres koncertkörutat tett hazánkon túl Skandináviában és a Benelux-államokban is. 1956-ban - második próbálkozásra - sikerül nyugatra szöknie családjával, ahonnan Franciaország azonnan befogadja. Óriási sikere van és ő folyamatosan jót tesz, fiatalokat támogat és értékeket ment. Zongorajátéka Liszt Ferencéhez hasonlítható, főleg káprázatos improvizációs készsége miatt."


Joan Sutherland - La Stupenda • 1012017-10-31 11:16:32

Ma van a reformáció emléknapja: az 500. évforduló



A Bartók Rádió ma esti műsora operafelvétel sugárzásával tiszteleg a történelem e jeles napjának emléke előtt:



19.00 Prológ

Meyerbeer: A hugenották



A mikrofonnál: László Ferenc



 Szerkesztő: Katona Márta

 



19.35 – 23.20 Meyerbeer: A hugenották



Ötfelvonásos opera



Szövegét - Eugene Scribe nyomán - Émile de Saint Armand Deschamps írta.



Vezényel: Richard Bonynge



Km. az Ambrosian Operakórus és az Új Philharmonia Zenekar



Szereposztás:



Marguerite de Valois - Joan Sutherland (szoprán),



Urbain, az apródja - Huguette Tourangeau (mezzoszoprán),



Két fiatal lány - Kiri Te Kanawa (szoprán) és Josephte Clément (mezzoszoprán),



Raoul de Nangis - Anastasios Vrenios (tenor),



Marcel, katona, Raoul szolgája - Nikola Gjuzelev (basszus),



Bois-Rosé, hugenotta katona; Tavannes és az egyik szerzetes - John Wakefield (tenor),



Saint Bris gróf - Gabriel Bacquier (bariton),



Valentine, a leánya, udvarhölgy  - Martina Arroyo (szoprán),



Nevers gróf - Dominic Cossa (bariton),



Cossé - Joseph Ward (tenor),



Thoré és Éjjeliőr - John Noble (basszus),



De Retz - Glynne Thomas (basszus),



Méru - John Gibbs (basszus),



Maurevert, tanácsos és egy szerzetes - Clifford Grand (basszus),



Leonard, Nevers grófjának inasa - Janet Coster (tenor),



Szerzetes - Alan Opie (bariton).



Ez az operafelvétel a mű legteljesebb stúdiófelvétele, ami lemezen a DECCA kiadó gondozásában jelent meg 1970-ben.


Giacomo Meyerbeer • 6452017-10-31 11:15:16

Ma van a reformáció emléknapja: az 500. évforduló



A Bartók Rádió ma esti műsora operafelvétel sugárzásával tiszteleg a történelem e jeles napjának emléke előtt:



19.00 Prológ

Meyerbeer: A hugenották



A mikrofonnál: László Ferenc



 Szerkesztő: Katona Márta

 



19.35 – 23.20 Meyerbeer: A hugenották



Ötfelvonásos opera



Szövegét - Eugene Scribe nyomán - Émile de Saint Armand Deschamps írta.



Vezényel: Richard Bonynge



Km. az Ambrosian Operakórus és az Új Philharmonia Zenekar



Szereposztás:



Marguerite de Valois - Joan Sutherland (szoprán),



Urbain, az apródja - Huguette Tourangeau (mezzoszoprán),



Két fiatal lány - Kiri Te Kanawa (szoprán) és Josephte Clément (mezzoszoprán),



Raoul de Nangis - Anastasios Vrenios (tenor),



Marcel, katona, Raoul szolgája - Nikola Gjuzelev (basszus),



Bois-Rosé, hugenotta katona; Tavannes és az egyik szerzetes - John Wakefield (tenor),



Saint Bris gróf - Gabriel Bacquier (bariton),



Valentine, a leánya, udvarhölgy  - Martina Arroyo (szoprán),



Nevers gróf - Dominic Cossa (bariton),



Cossé - Joseph Ward (tenor),



Thoré és Éjjeliőr - John Noble (basszus),



De Retz - Glynne Thomas (basszus),



Méru - John Gibbs (basszus),



Maurevert, tanácsos és egy szerzetes - Clifford Grand (basszus),



Leonard, Nevers grófjának inasa - Janet Coster (tenor),



Szerzetes - Alan Opie (bariton).



Ez az operafelvétel a mű legteljesebb stúdiófelvétele, ami lemezen a DECCA kiadó gondozásában jelent meg 1970-ben.


Operett, mint színpadi műfaj • 33112017-10-31 11:01:58

Díjeső a Magyar Operett Napján



Operettszínhaz.hu - 2017-10-25



Immár tizenötödik alkalommal ünnepelték a Magyar Operett Napját a Budapesti Operettszínházban. A teltházas, nagyszabású gálaest keretében díjazták az elmúlt évad legjobb teljesítményeit, valamint átadták a Musica Hungarica Kiadó díjait.



2002-ben, Kálmán Imre születésének 120. évfordulóján nyilvánították október 24-ét a Magyar Operett Napjává. Ez a dátum azért is különleges, mert ugyanezen a napon halt meg a műfaj másik legnagyobb magyar zeneszerzője, Lehár Ferenc.



A Budapesti Operettszínházban immár 15 éve ezen a napon nemcsak a műfajt köszöntik, hanem a színház kimagasló teljesítményt nyújtó művészeinek is elismeréseket adnak át. Az ötletadó Kerényi Miklós Gábor, a teátrum művészeti vezetője, aki az idei esten szentpétervári rendezése miatt nem lehetett jelen.



A gála első részében, melyet Somogyi Szilárd állított színpadra, a tavasszal megnyílt Kálmán Imre Teátrum repertoárjából láthattak ízelítőt a nézők és elsőként pillanthattak bele néhány szám erejéig a november 4-én debütáló Luxemburg grófjába. Lehár Ferenc világhírű operettjének dallamait György Rózsa Sándor, Dolhai Attila, Fischl Mónika, Frankó Tünde, Laki Péter és Simon Panna tolmácsolta, a koreográfiákat Barta Viktória készítette.



A Szeretni bolondulásig című Fényes Szabolcs est néhány dalát Peller Anna, Lehoczky Zsuzsa és Csonka András énekelte, a Teátrum nyitó előadásából, a Riviera Girlből pedig Lévai Enikő, Dolhai Attila, György Rózsa Sándor, Szabó P. Szilveszter, Németh Attila, Vasvári Csaba, Szendy Szilvi és Kerényi Miklós Máté adott elő részleteket.



A nagysikerű est második részét Lőrinczy György főigazgató kezdte személyes hangvételű köszöntőjével, melyben az ünnep jelentőségéről beszélt. "Miért is fontosak az ünnepek?" - tette fel a kérdést. "Először is azért, mert együtt lehetünk: mi, a társulat és Önök, a közönség. Fontosak az ünnepek, mert lehetőséget adnak arra, hogy kiváló művészeket és csodálatos kollégákat köszöntsünk. És fontos azért, mert számadást készíthetünk: megnézhetjük, mi az, amit már elértünk és mi az, ami még ránk vár." 



Lőrinczy György a legújabb eredmények közt, mint legnagyobb büszkeségét a Kálmán Imre Teátrum megnyitását említette, de fontos sikernek tartja azt is, hogy további helyszíneket és városokat sikerül meghódítani a hungarikum magyar operettel, legutóbb október 21én a Wiener Konzerthausban, vagy a hamarosan induló belgiumi és japán turnén, a Budavári Palotakoncertnek és a hozzá kapcsolódó televíziós közvetítésnek köszönhetően pedig nagyot léptek előre az operett népszerűsítésében a szélesebb közönségréteg körében. A megoldásra váró feladatok közé sorolta, hogy "még több fiatalt kell meggyőznünk arról, hogy operettet nézni trendi és jó dolog". Végül Neil Gaiman kortárs angol író gondolatait idézte, miszerint három dolog van, ami feledtetheti a halandóság fájdalmát és könnyítheti az élet rombolását: a bor, a szerelem és a dal, majd hozzátette, hogy a Budapesti Operettszínház mindezt nyújtani tudja a nézőnek, hiszen a Kálmán Imre Teátrum előterében megnyitották az új bisztrót, ahol kitűnő borokat szolgálnak fel, az operettekben tálcán kínálják a szerelmet, és amíg van társulatuk, dal is mindig lesz, hogy "könnyítsünk a hétköznapjaikon és az életükön".



A főigazgatói beszédet követőn adták át az operett napi elismeréseket.



Elsőként a Bársony Rózsi emlékgyűrűt vehette át Vágó Zsuzsi. A díjazottról Oszvald Marika Kossuth-díjas művésznő így beszélt: "Ha egy színésznő a másik színésznőt rajongással nézi, az azt jelenti, hogy nagyon jó. Én a mai díjazottat mindig rajongással nézem, mert nagyszerűt alkot musicalben és operettben egyaránt." A gyűrűt két évente adják át, amit a múlt században Bécsben és Budapesten egyaránt ünnepelt, és az Operettszínház színpadán is fellépő szubrett emlékére alapított özvegye és családja 1981-ben.



[...] Az Évad Operett Színésze díjazottja Szendy Szilvi lett, klasszikus operettek szerepeiben, különös tekintettel a Chicagói hercegnő és a Riviera Girl előadásokban nyújtott teljesítményéért. Kossuth-díjas kollégája, Lehoczky Zsuzsa így mutatta be: "Egy olyan művésznőről beszélek, aki az operett és a hivatása elkötelezettje. Egy szőke szubrett primadonnáról, aki temperamentumos, remekül táncol és énekel, sőt a prózában is kitűnően megállja a helyét."



Hagyomány, hogy a Magyar Operett Napján kerül sor a Musica Hungarica Kiadó díjainak átadására is. 2017-ben az Életmű díjat 45 éves pályafutása alkalmából, klasszikus operettek primadonna szerepeiben nyújtott emlékezetes alakításaiért Domonkos Zsuzsa vehette át Éliás Tibortól, a Musica Hungarica igazgatójától. Domonkos Zsuzsa korábban a Fővárosi Operettszínház Zenés-színészképző Stúdiójának vezető tanáraként olyan nagyszerű művészeket indított el a pályán, mint a most díjazott Szendy Szilvi vagy Peller Károly.



Több, mint fél évszázados pályafutásának művészi teljesítményéért Nagydíjat kapott Felföldi Anikó. Éliás Tibor hangsúlyozta, hogy ezzel a díjjal a művésznő tavaly elhunyt férjére, a fantasztikus zeneszerzőre és karmesterre, Körmendi Vilmosra is szeretnének emlékezni.



A Jászai Mari-díjas Érdemes művész ezekkel a szavakkal köszönte meg az elismerést: "Imádom az operettet, mert mesésen fényes és ragyogó, de a musicalbe szerelmes vagyok. Boldog vagyok, hogy ez a két műfaj ilyen jól megfér egy fedél alatt. És boldog vagyok, mert a két műfaj között megtaláltam az átjárást. Borzasztóan jó, ha azt érzem a színpadon, hogy rám is figyelnek és az előadás végén felzúgó taps nekem is szól. A színház a pillanat művészete, mert kérdés az, hogy mi marad, ha leveszi a maszkját a színész. Emlékeznek ránk, ha már az arcunk ködbe vész?"



A gála hátralevő részében Fischl Mónika, Frankó Tünde, Oszvald Marika és Peller Károly megidézték a Monarchiát, a varázslatos császárvárost, Bécset és az elmúló ifjúságot, majd olyan operett részletek csendültek fel a Cirkuszhercegnőből, a Marica grófnőből és az Ördöglovasból, melyben a főszerep a "mutatós uniformisokba öltöztetett nyalka hadnagyocskáknak és a kérlelhetetlen kőszívű tábornokoknak" jutott. A záró részben a magyar virtus került főszerepbe, részletek hangzottak el a Marica grófnőből és a Cigányszerelemből. Az előbbi művészekhez a két utolsó blokkban csatlakozott Bordás Barbara és Boncsér Gergely is.



Az est műsorvezetője Peller Anna és Kerényi Miklós Máté volt, az Operettszínház zenekarát Makláry László vezényelte. 



http://www.operett.hu/cikkek/dijeso-a-magyar-operett-napjan/1318


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 23842017-10-31 10:48:53

Ma van a reformáció emléknapja. Az 500. évfordulóról a Dankó Rádió is megemlékezett: a Túl az Óperencián című műsorát Meyerbeer A hugenották című operájának zenekari részlete indította (az Új Philharmónia Zenekart Richard Bonynge vezényli)



Bartók Rádió ma esti műsorán a teljes opera  megszólal erről az 1970-ben készült, a mű legteljesebb stúdiófelvételéről (Joan Sutherland, Martina Arroyo, Huguette Tourangeau, Anastasios Vrenios,  Nikola Gjuzelev és sokan mások)



A délelőtti műsorban elhangzott további zenék:



Lehár Ferenc:  Giuditta



Anita és Pierrino kettőse: „Két boldog szerelmes semmit sem hall…”  (Zempléni Mária  és Korcsmáros  Péter, km. az  MRT Szimfonikus Zenekarát Oberfrank Géza  vezényli)



Lehár Ferenc: PaganiniKalmár Magda, Gulyás Dénes, Palcsó Sándor, Rozsos István, MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara, vezényel: Sebestyén András



- Paganini dala: „Volt nem egy, de száz babám…” (Gulyás Dénes)



- Maria Anna Elisa belépője – dal a „nagy Napóleon”- ról (Kalmár Magda, MRT énekkara)



- Az 1. felv. fináléja (Kalmár Magda, Gulyás Dénes, Palcsó Sándor, Rozsos István)



„Ha még egyszer nyolcvanéves lehetnék”  - énekli Békés Itala



Thern Károly: Gizul - Isidora és Endre kettőse (Zempléni Mária, B. Nagy János, km. MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Kórodi András)



Kemény Egon Krisztina kisasszony c. művének  dallamaival zárult a mai adás (a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényli)



Ismétlés ma 18 és 19 óra között a Dankó Rádió hullámhosszán és online az internetes elérhetőségeken is.



 


Erkel Színház • 84682017-10-31 10:40:47

Remek előadásban kaptuk tegnap este a Stiffeliót az Erkel Színházban - nagyon öröltem, hogy ez a kevéssé ismert, csodálatos dallamvilágú, drámai hatású opera ha  koncertszerűen is, de ismét előadásra került. Bakonyi Anikó, Hector Lopez Mendoza minden dicséretet megérdemelnek jelentős szólamaik elénekléséért, de a teljes együttes, az Operaház énekkarával, zenekarával együtt és  Christian Badea értő vezényletével emlékezetes operaprodukciót hoztak létre. Kár, hogy csak egy alkalommal szólalt meg a mű most a reformáció éve jegyében nálunk.



De amint olvasom, 2019-ben tervezik a Stiffelio színpadra állítását. Úgy legyen!


Erkel Színház • 84462017-10-30 13:29:34

A Rigolettót közvetlenül megelőző Verdi-opera, a ritkán színpadra kerülő, ugyanakkor számomra nagyon megragadó és szép zenéjű Stiffelio kerül ma este bemutatásra az Erkelben - koncertszerű előadásban.



Az Opera honlapjáról áthoztam ide:



Már a maga korában feltűnt Verdi témaválasztása: a lelkész, akit megcsal a felesége, felajánlja a válást, de asszonya visszatér hozzá, a megbocsátás és a boldog vég küszöbén pedig a nő apja megöli a csábítót. Miért bonyolódik a katolikus itáliai zeneszerző egy Ausztriában játszódó válás történetébe? Egyáltalán, mi köze a protestantizmushoz? A kérdések nyomasztották Verdit és a darabot is, ezért utóbb Aroldo címen átdolgozta, ám a mű a mai napig sem így, sem úgy nem kapja meg a neki kijáró figyelmet. Az Opera 2013 után újra eljátssza a Stiffeliót, ezúttal a reformáció félezer esztendős jubileumának tiszteletére – előtanulmányul az alkotás 2019-es színpadi bemutatójához.







Karmester: Christian Badea



Szereposztás:



Stiffelio, protestáns lelkész - Hector Lopez Mendoza



Lina, a felesége - Bakonyi Anikó



Stankar, Lina apja, idős tábornok - Fokanov Anatolij



Raffaele, leutholdi nemes - Boncsér Gergely



Jorg, idős tiszteletes - Cser Krisztián



Federico di Frengel - Szerekován János



Dorotea, Lina unokahúga - Heiter Melinda



Km. a Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara



 



Alkotók:



Szövegíró - Francesco Maria Piave



Magyar nyelvű feliratok - Csákovics Lajos



Karigazgató - Strausz Kálmán



 



 


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 23832017-10-30 13:05:26

Nem operett, hanem opera - Zempléni Mária operaénekes művészetének  illusztrációjaként legyen meg itt is ez a zenei szépség a youtube-ról:



Zempléni szép lírai szopránja megkapóan szól önállóan és a kórussal együtt Rossini Mózesének Imájában  (Km.  Kováts Kolos, Bándi János, a Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara).



Zempléni Mária a Dankó Rádió stúdiójának - és Nagy Ibolyának - a vendége a hét minden napján: "Túl az Óperencián" operettadásban!


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 5442017-10-30 12:30:42

Ránki György



Ránki György 



zeneszerző születésének 110. évfordulóján (Budapest, 1907. október 30. – Budapest, 1992. május 22.) legismertebb gyermekoperájának rádiófelvételére emlékezem (Wikipédia) :



A Pomádé király új ruhája Ránki György, eredetileg a Magyar Rádió felkérésére írt gyermekoperája (1951), amelyet később, a rádiós bemutató sikere után dolgozott át a szerző a színpadi bemutató számára. A három felvonásossá bővített változat ősbemutatójára 1953.június 2-án került sor a Magyar Állami Operaházban.



A nagy dán mesemondó Andersen szatirikus története kitűnő lehetőséget kínált Ránki számára egy vígopera komponálására. A Magyar Rádió akkoriban gyakran rendelt zeneműveket fiatal szerzőktől és sokszor nem elégedett meg a darabok előadásával, hanem mecénási szerepet is vállalt: ha a darabokat sikerrel adták le, a szerzőket is új művek írására ösztönözték. A Pomádé király első változata egy egyfelvonásos kis gyermekopera volt, amely akkora sikert aratott a rádióhallgatók körében, hogy a Magyar Állami Operaház nem sokkal a rádióbemutató után felkérte a szerzőt a színpadi változat elkészítésére.



Erre azért volt szükség, mert más egy rádióstúdió és más egy nagy színpad akusztikai igénye. Ránki sok új zeneszámot komponált művéhez, háromfelvonásossá bővítve azt. A prózai párbeszédeket secco recitativókkal váltotta fel, felújítva ezzel a zongora kíséretes énekbeszéd régi hagyományait. Az új változatban a történet szatirikusan társadalombíráló lett, kiolvasható belőle a személyi kultusz bírálata. A nagynak és bölcsnek mondott Pomádét annyira körbeveszi az udvartartás talpnyalása, hogy az senkit nem enged kimondani: a királyon nincsen semmi! Csak egy kisgyereknek lesz elég bátorsága ahhoz, hogy lerántsa a leplet a hazug színjátékról.



1968-ban a Magyar Rádió újabb változtatásokat kért a szerzőtől. Ránki ezúttal alaposan megrostálta az 1953-as nagyszínpadi verziót: a lírai cselekménysorozatot szinte teljesen elhagyta, csak a király megcsúfolását mondja el, a három felvonást kettővé vonta össze. Kétségtelen, hogy a tömörítés javára vált a vígoperának. Ebben a koncentrált formában sokkal hatásosabb a mű. Rozi és Jani szerelmi története volt az 1953-as verzió lírai-szerelmi szála, de nem illett a dramaturgiába: sok tekintetben lassította a dráma sodró lendületét. A lírai részek megformálása nem volt zeneileg egyenértékű a csúfondáros, szatirikus részekkel, ennek következtében a háromfelvonásos verzió zeneileg egyenetlen is volt.



Az előző verzió behódolt a kor szokásainak: meg volt tűzdelve egy kis ifjú gárdai tartalommal, egy kis szerelmi történettel. Az 1972-es változatból a mozgalmi-politikai részek is kimaradtak. Az utána következő évtizedekben, egészen máig ez a verzió vált a színpad produkciók alapjává. A Pomádé király harmadik változatát először a Magyar Rádió sugárzásában mutatták be, majd 1972. december 17-én sor került az operaházi bemutatóra is. A következő évben az opera társulata Wiesbadenben vendégszerepelt a Pomádéval óriási sikerrel.



Pomádé király - Gregor József

Dani - Palcsó Sándor

Béni - Dene József

Garda Roberto - Bende Zsolt

Nyársatnyelt Tóbiás - Palócz Sándor

Dzsufi - Andor Éva

Kapitány - Nádas Tibor

Mézesbábos - Sólyom-Nagy Sándor

Lacikonyhás - Katona Lajos



Közreműködik: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara

vezényel: Oberfrank Géza



A felvétel helye és ideje: 1968, Magyar Rádió stúdiója

 


Erkel Színház • 84432017-10-30 12:04:36

Még két név: Kovácsházi István és Nyári Zoltán - de a kettős, operett-opera-korszakuk után ma már csak az Opera világának élnek.


Erkel Színház • 84412017-10-30 12:01:52

Ugyanez elmondható volt Sárdy János, Palócz László és mások esetében is, akik a mindkét intézményben  "megfordultak" - azoknak a  tagjai voltak. A közelmúltból pedig Vadász Dániel neve jut még az eszembe, de utóbbi már mintha felhagyott volna színpadi szerepléssel, mióta váltott: menedzser-produceri feladatai kötik le... 


Bartók Béla (1881-1945) • 1942017-10-30 11:52:55

Bartók Rádió esti műsorán szerepel



19.35  - 21.02  A Szombathelyi Szimfonikus Zenekar Bartók hangversenye





Vezényel:  Petró János



 Km. Szenthelyi Miklós (hegedű) és Sebők György (zongora)



Műsor:



II. hegedűverseny (Szenthelyi)



III. zongoraverseny (Sebők)



Táncszvit



(Szombathelyi Bartók Terem, 1983. július 25.)



(Ism. november 11., 12.36)


Erkel Színház • 84362017-10-30 11:48:53

Nem tudom, mikor dönti el végérvényesen/véglegesen Boncsér Gergely, hogy most az Operában - vagy az Operettben van a helye?  Az itt is- ott is, az  "és" - a  kettő együtt-, úgy érzem, egymást "kioltja". Ez senkinek - neki se - nem lehet jó és szerencsés...


Bartók Béla szellemisége • 2182017-10-30 11:41:45

Bartók Rádió esti műsorán szerepel



19.35  - 21.02  A Szombathelyi Szimfonikus Zenekar Bartók hangversenye





Vezényel:  Petró János



 Km. Szenthelyi Miklós (hegedű) és Sebők György (zongora)



Műsor:



II. hegedűverseny (Szenthelyi)



III. zongoraverseny (Sebők)



Táncszvit



(Szombathelyi Bartók Terem, 1983. július 25.)



(Ism. november 11., 12.36)


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 23822017-10-30 11:07:54



Mától Zempléni Mária szoprán-operaénekesnő a vendége a Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorának – kivel a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélget, egész héten át.



A délelőtt elhangzott adásban a következő zenéket hallhattuk:



Kodály: Háry János Bécsi harangjáték (Budapesti Fesztivál Zenekar, vezényel: Fischer Iván)



Huszka Jenő – Martos Ferenc: Lili bárónő 



Clarisse és József vidám kettőse: „ Ide nézzen, kérem, szívesen!...”  (Km. Zempléni Mária és Tímár Béla,  az MRT Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényli – a rádiófelvétel bemutatója: 1983)



A további részletek a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és énekkara tolmácsolásában, Kovács János karmester vezénylésével 2014-ben készült új Huszka-melódiák stúdiófelvételéről hangzottak el:




  • Clarisse és Frédi vidám kettőse: „Hogyha szeretnél engemet, úgy mint én tégedet …/Gyere csókolj meg szaporán, tubicám, ha megfőztél, most megegyél, de meg ám…” (Szendi Szilvi, Kerényi Miklós Máté)

  • Lili dala: „Bíborban ég az alkony-ég…/Egy férfi képe van a szívem közepébe' ...” (Fischl Mónika)

  • Lili dala és a gavallérok kara: „Mi kell a férfiaknak: nem lány, de asszony ajkak…/ Csók nem is igaz tán, ha nem tüzes asszonyi ajk, amely adja…”  (Benedikty Katalin, MRT Énekkara)

  • Szerelmi kettős: „Zárkózottan, egymagában, büszke vára csarnokán élt egy gőgös gróf kisasszony…/ Tündérkirálynő légy a párom! Szállj le, szállj le pille szárnyon!...” (Nagy Ibolya, Nyári Zoltán)



Mozart: Figaro házassága - Cherubino áriája: „Asszonyok, lányok, kérdezlek én: vajh, mitől lobban lángra a szív?...” (Zempléni Mária, a Magyar Állami Operaház Zenekarát Kórodi András vezényli)



 



Jacques Offenbach: Brabanti Genovéva



- Kereszteslovagok dala, II. felv. (induló): „Egész nap ébren strázsálni…/De szép vitéznek lenni…”   (Réti József, Sólyom-Nagy Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Erdélyi Miklós – 1973. évi rádiófelvételről):



- A tyúk kupléja:  „Egy kis jérce pelyhes még…” 



 (Neményi Lili, km. a Földényi-kórus és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel Györgyaz 1950-es évek végi rádiófelvételről)



Jacques Offenbach: Banditák



(km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Bródy Tamás vezényel – Rádiófelvétel bemutatója:1960. augusztus 30.)



- Fiorella belépője (Petress Zsuzsa):



„Fiorella, bandita lánya, bátor minden porcikája, ha úri lány nem vagyok én...” 



- Fragoletto belépője (Melis György):



„Trombita szól, most figyeljen jól, mert férfi jön, tra-ra-tra-ra-tra-ra-tra-ra, ki semmit sem kér és sohasem fél…”



A mai zeneiműsor-összeállítás a Háry János két részletével ért véget:



-  "Tiszán innen, Dunán túl"  - Marton Éva és Melis György énekében szólalt meg a dal.



- Az Intermezzo bejátszott felvétele a Magyar Állami Operaház Zenekarának előadásában csendült fel, Ferencsik János vezényelt.



 



Mindezeket a zenéket - és a beszélgetést Zempléni Máriával - a délután hat és hét óra között elhangzó ismétlő-adásban  újra meghallgathatjuk a Dankó Rádió műsorán.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 23812017-10-29 23:59:02

Hétfőtől egy héten át Zempléni Mária operaénekesnő lesz a vendég a Dankó Rádió operettműsorában, akivel a Túl az Óperencián szerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya beszélget.  A Művésznő operettfelvételei is nyilván bejátszásra kerülnek majd az egyes adásokban!...


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 23802017-10-29 21:35:35

1961. augusztus 20., Kossuth Rádió, 9.55 – 10.55



"A tábori kukta"



Úttörő-daljáték gyermekeknek („gyermekopera")



Zenéjét szerezte: Békefi Antal



Szövegét írta: Nádas Katalin



Előadja az MRT Gyermekkórusa és Szimfónikus Zenekara



Vezényel: Csányi László



Szereposztás:



Magda, őrsvezető: Farkas Teréz



Jutka – Széll Zsuzsa



Éva – KINCSES VERONIKA



Teri – Keresztúri Mária



Gizi – Balogh Ilona



Sári – Pelyva Katalin



Marika – Draskovits Zsuzsa



Erzsi – Salánky Hedvig



Két őr – Balogh Ilona és Baráth Gabriella



Táborvezető – Berek Katalin



Zenei rendező: Czigány György



Rendező: László Endre


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 23792017-10-29 00:42:49

Kapcs. 4. sorszám



Tyihon Hrennyikov: Fehér éjszaka



Zenés krónika



Rádió Dalszínházának bemutatója: 1971. április 30. Kossuth Rádió,  19.40 – 21.35



Jevgenyij Szatunovszkij szövegkönyvét rádióra átdolgozta : Semsei Jenő

A verseket fordította: Blum Tamás




Vezényel: Sebestyén András

Km.:az  MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)



Zenei rendező: Balassa Sándor

Rendező: Cserés Miklós dr.



Szerkesztő: Bitó Pál



Szereposztásból:



II. Miklós cár - Várhelyi Endre 



Propotyejev Porfirij Pantyelejics, zsákszabó – Keres Emil



Alexandra cárné - Szirmay Márta (Lukács Margit)



Grigorij Jefimovics Raszputyin - Radnay György (Őze Lajos)



Fjodor Ivanovics Lanszkoj gróf, főhadnagy - Begányi Ferenc (Sztankay István)

Dárja Mihajlovna, a felesége - László Margit (Váradi Hédi)

Gajevics tábornok, Dárja apja – Ungvári László



Burja Illarion, matróz - Melis György (Szirtes Ádám)



Muszja  - Andor Éva (Csűrös Karola)

Kerenszkij, ügyvéd - Kishegyi Árpád (Miklóssy György)



Anna Virubova, udvarhölgy - Barlay Zsuzsa (Tábori Nóra)



Ekeszparré báró, ügyész - Palócz László (Inke László)

Ivan Eduardovics Sennyer báró, tábornok - Kovács Péter (Tomanek Nándor)

Puriskevics – Sólyom-Nagy Sándor (Pusztai Péter)



Zjuzin, matróz – Pathó István



Jusszupov herceg – Bozóky István



Frederiksz, miniszter – Tyll Attila



Uszov, csendőrparancsnok – Besztercei Pál



A szerkesztő az alábbi sorokat a rádióbemutató alkalmával  írta az RTV Újságba.



Tyihon Hrennyikov neves szovjet zeneszerző Jevgenyij Szatunovszkij szövegkönyvére komponált darabja négy évvel e rádióbemutató előtt, 1967-ben keletkezett, és nagy sikerrel szerepelt a Szovjetunió különböző színházainak programján. A Fehér éjszaka tulajdonképpen történelmi daljáték, amely Pétervárott játszódik 1917-ben, az októberi forradalom előtt, és a műfaji meghatározáshoz azt is hozzá kell tenni, hogy a darabban a tragédia és a komédia elemei sajátosan vegyítve jelentkeznek.



A „zenés krónika”, mint műfaji megjelölés, a szerzők korszerűsítésre törekvő, a hagyományokkal, megrögzöttségekkel szakító szándékát fejezi ki – és a nagy időt, teret, cselekménysort átfogó darab leghűbben valóban csak ezzel a fogalommal jellemezhető. A játék 1916-ban, a cári Oroszországban kezdődik, és 1917-ben, a forradalom győzelmének napjaiban ér véget. Érdekes figurája Pantyelejics, a zsákszabó, akinek sok kellemetlensége szárrnazik abból, hogy megszólalásig hasonlít a cárra…



           


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 600302017-10-28 23:46:18

Kedves Momo! Köszönöm segítségedet, pontosításodat az előadások helyszínét illetően, és a további televíziós közvetítések említését is.


Giacomo Meyerbeer • 6432017-10-28 15:23:59

Giacomo Meyerbeer: A hugenották





Hangoló: 2017. október 28. 17 óra

Helyszín: Erkel Színház – Bernáth Büfé

Előadó: Szabó Ferenc János zenetörténész

.

Faggató: 2017. október 31. 17 óra

Helyszín: Erkel Színház – színpad

Házigazda: Zsoldos Dávid zenetörténész

Vendégek: Szikora János rendező, Horesnyi Balázs díszlettervező, Kovács Yvette Alida jelmeztervező


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 600032017-10-28 15:23:17

Giacomo Meyerbeer: A hugenották





Hangoló: 2017. október 28. 17 óra

Helyszín: Erkel Színház – Bernáth Büfé

Előadó: Szabó Ferenc János zenetörténész

.

Faggató: 2017. október 31. 17 óra

Helyszín: Erkel Színház – színpad

Házigazda: Zsoldos Dávid zenetörténész

Vendégek: Szikora János rendező, Horesnyi Balázs díszlettervező, Kovács Yvette Alida jelmeztervező


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 600022017-10-28 15:22:26

 :-))


Erkel Színház • 83852017-10-28 15:21:54

Giacomo Meyerbeer: A hugenották





Hangoló: 2017. október 28. 17 óra

Helyszín: Erkel Színház – Bernáth Büfé

Előadó: Szabó Ferenc János zenetörténész

.

Faggató: 2017. október 31. 17 óra

Helyszín: Erkel Színház – színpad

Házigazda: Zsoldos Dávid zenetörténész

Vendégek: Szikora János rendező, Horesnyi Balázs díszlettervező, Kovács Yvette Alida jelmeztervező


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 600002017-10-28 15:17:08

Köszönöm, hogy ide beemelted a fotót, amit korábban én is betettem már "A nap képe" topicba.


Lisztről emelkedetten • 8732017-10-28 15:10:03

Emlékezések Liszt Ferencről



Gróf Apponyi Albert:



Mint  olyan  ember,  aki  a  zenevilággal  csak  a  fül  és  a szív  útján  áll  kapcsolatban,  de  így  azután  szorosan,  aki  tehát  a  zene országában csak hűséges alattvalói  szerepet játszhat,  alig van jogom  egy  zenei  folyóirat  hasábjain  más  címen nyilatkozni,  mint azoknál  az  összeköttetéseknél  fogva,  melyek  engem  személyileg is közel hoztak ez ország fejedelmei közül  némelyikkel,  még  pedig a legnagyobbak közé  tartozókkal.  A  velük  való  gyakori  érintkezés  révén  sikerült  ellesnem  a zene  sok  misztériumát  és  olyan  benyomásokat  nyernem,  amelyek áldott órákban a  legbensőbb  szentély  légkörébe  vittek.  E személyes befolyások közt a legtisztább az a  baráti  viszony  volt — a  distancia  teljes  fenntartásával  használom  ezt  a kifejezést, — amely éveken át Liszt  Ferenccel  kötött  össze.  Liszt  Ferenc  útján közelítettem  meg  Beethovent,  kinek  titáni géniusza két felejthetetlen alkalommal Liszt  Ferenc  közvetítésével  szólt  hozzám,  egy  misztikus,  eddig  csak  homályosan sejtett  végtelenség  kapuit  nyitván  meg  lelkemnek;  Liszt  Ferenc  által  jutottam közvetlen  érintkezésbe  Wagner  Richarddal,  nemcsak  személyesen,  de a  megértés terén  is.  Ebben a megértésben  bizonyára   nagyot  haladtam  azokban  az  években, melyek  leteltek,  mióta  mind  a  két  mester sírban  van.  Az  idők  távlatában mind gigászibb  nagyságban  bontakoznak  ki  előttem azok a művek, amelyek némelyikét — a Parsifal-t! — úgyszólván keletkezni  láttam,  másokat  — a  Ring-et  —  első megjelenésüknél  üdvözölhettem;  de  ennek a  későbbi,  folyton  haladó megértésnek gyökerei  is  visszanyúlnak  azokba  az  első  benyomásokba,  amelyeket  számomra főleg  Liszt  Ferenc  közvetített.  Egy-egy  elejtett  szó  a  mesterek  szájából  kötetekkel  ért  fel,  világító  sugárként  esett  reá  éppen a  döntő  mozzanatra.  Ezek  a dolgok  pedig  nem  kevesebbet  jelentettek  nekem,  mint  lelki  életemnek  egy  részét; ha  valakiről  azt  mondják,  hogy szereti  a zenét,  ezzel  nem jeleznek  olyant,  ami csak  távolról  is  megjelölné azt a  viszonyt,  amelyben  én  állok  hozzá.  Egész  gondolkozásom  nyert  tőle  típust,  öntudatlan metafizikai  vegyüléket,  az  öntudatosnak kiegészítéséül,  melyet  akarattal  iparkodtam mindig belevinni  és  amelynek fontosságáról  a haladó korral  és bővülő tapasztalással  mindjobban  győződöm  meg.  Ezzel  a háttérrel  illeszkedik  be  Liszt  Ferenc visszaemlékezéseimbe,  mint most  is  élő és  tovább  működő  tényezője  egy  fejlődésnek, mely még nem szünetel.

De  tegyük  félre  a  személyi  vonatkozásokat  és  nézzük  meg,  visszaemlékezéseim világában  tárgyilagos  szempontból  Liszt  Ferenc  jelentőségét.

A  téma  túlgazdag,  hogysem  annak  kimerítésére  egy  cikk  keretében  gondolni  lehessen.  Hiszen  már  eddig  is  egész  irodalma  van  és  még  ezentúl  is  sokan fognak  egyes  vonásokat  hozzáadni  a  teljes  képhez,  amely  folyton  készül  és átidomul.  Két  ilyen  vonással  akarok itt  hozzájárulni  ehhez  a  képhez,  azokkal, amelyek engem leginkább lebilincseltek.



Az első  Liszt Ferencnek zenei  univerzalitása;  nem  hiszem,  hogy  lenne  a zenetörténelemben  még  egy  második  hozzá hasonló egyetemes zenei organizmus, ő  mindent  megértett,  még  pedig  a  lángész   intuíciójával:   rögtön.   Emlékezetes eset  volt,  mikor  Wagner  egyszer  a  zongoránál eléje tette valamelyik műve partitúrájának  hozzávetőlegesen  a  kótapapírra  vetett első vázlatát  és  Liszt azt  fennakadás   nélkül   eljátszotta,  mintha   egy  rendesen  elkészített  zongorakivonatot látna maga előtt; az ő szeme, az ő  zsenije első  pillantásra kiérezte a részben csak jelzéseket tartalmazó,  pongyolán  odavetett  partitúrából  a  lényegest,  az  összefüggéseket,  a  véglegeset.  Mikor  Beethovent  játszott, a legteljesebb objektivitás volt, saját  egyénisége  eltűnt,  elmerült annak  a titánnak  egyéniségében,  akit  mindenek fölé helyezett.  Mondják,  hogy ez  sem volt mindig így, hogy különösen virtuóz pályájának fénykorában  a csillogás vágya  néha  erőt  vett  rajta,  ennek a  zenének tolmácsolásában is, amely a legnagyobb objektivitást kívánja; különben is nehéz a jogosult  szubjektivitásnak  határát  megvonni.  De  én  akkor  hallottam  Beethovent Liszt  Ferenctől, mikor ő már letett a virtuóz  babérok  kereséséről   és  hallottam Liszt Ferencet,  mikor  Wagner  Richardnak játszott  Beethovent,  mikor ez  a két nagy szellem  Beethoven  kultuszában  ölelkezett  és  nem  hiszem,  hogy  valaha  tisztább  Beethovent hallhatott valaki, mióta ő maga behunyta szemeit. De éppúgy otthon  volt  Chopin-ban,  Schubert-ben  és  az  olasz  operaparafrázisokban.   Ahol  jót és  szépet talált,  az neki  mind  „congenial is”  volt,   éppen   zsenijének   hihetetlen egyetemessége  folytán.

Ezt az egyetemességet legyen szabad   egy  humoros  hatású  kis  epizóddal megvilágítanom,  mely  Liszt  Ferenc  virtuóz  pályájának  delelő  idejében,  a  múlt század  40-es  éveiben  Párisban  adta  magát elő és amelyet a Mester  még öreg napjaiban  is  szinte  gyermeteg  örömmel  szokott elbeszélni,  csakúgy,  mint édes mindnyájan  emlékezetünkben  is  élvezzük  ártatlan  diákcsinyjeinket.  Egy  előkelő  szalonban   valamely   este   együtt   jelentek  meg  és  fölváltva  lelkesítették  zongora- játékukkal  a  társaságot  Liszt és  Chopin.  Hogy,  hogy  nem:  Liszt  a hangulatból azt  vélte  kiérezni,  hogy  ez  este  Chopin  nagyobb  sikert  ért  el  és ez  őt némileg bosszantotta.  Ekkor  egy  ötlete  támadt;  mialatt  Chopin  játszott,  Liszt  suttyomban  arra  kérte  a  háziasszonyt,  hogy  oltássa  el  a  gyertyákat:  hadd  élvezze  a közönség  Chopint  a  sötétség  hangulatában.  Megtörtént.   Liszt  pedig  odasompolygott  a  zongorához  és  halkan  kérte  Chopin  barátját,  engedje  neki  át észrevétlenül  helyét  a  zongoránál.  Chopin  belement  a  tréfába  és  Liszt  minden  félbeszakítás  nélkül  folytatta  Chopin  játékát,  teljesen az ő stíljében  és az  ő technikájával.  Mikor  a  világítás  ismét  kigyulladt,  óriási  meglepetéssel  látta a  közönség Lisztet  a  zongoránál,  senki  sem  sejtette,  hogy nem  Chopint hallották mindvégig. Nagy  taps  zúgott  fel,  melynek  csillapultával  Liszt  így  szólt  barátjához  és  művész-vetélytársához:  —  Hát  most,  kedves  Frideric,  ülj  te  oda  a  zongorához és játsszál  úgy,  hogy  az  emberek  Lisztet  véljék hallani... — Ezzel  az  ártatlan kis maliciával  vett  a  Mester  magának  elégtételt azzal a másik nagy művésszel szemben, aki egyébként a legjobb barátja volt.

Itt az a kérdés merül fel,  hogy ez  az  egyetemesség,  amely  megbecsülhetetlen  erő  mások megértése  és  az  előadó  művészet  legmagasabb  foka  elérésének szempontjából, nem gyengíti-e a  teremtő géniusz  egyéniségét és energiáját? Mert ez a géniusz  csakugyan  intranzigens  egyéniséget  kíván,  egész  az  intoleranciáig, mely jellemzi a legtöbb teremtő lángészt,  midőn  másokról  ítél,  sokszor  igazságtalanul.  Hát Liszt  Ferencnél  a  kettő  megfért  egymással;  ha ő nem is foglalja  el mint  zeneszerző  azt  az  abszolút  első  helyet,  amelyet  tőle,  mint  előadó  művésztől elvitatni  nem lehet,  mégis  olyan  művekkel  gazdagította a  zenei  termelést, melyek némelyike  a  legmagasabb  inspirációból  fakad  és  élni fog örökké.  Eszembe jut a Krisztus-oratórium  némely részlete,  legelsősorban  a  Nyolc Boldogságok  megzenésítése,  melyhez  fogható  zenei  átéreztetését egy  isteni  szövegnek  soha  más  műben nem  hallottam.  A  hegyi  beszéd,  Máté  evangélista  szerint,  egyáltalában,   profán szemmel nézve is,  a világirodalom  leghatalmasabb  lapja;  kezdődik  azzal  a  nyolc boldogsággal,  amelyek  mindegyike  az  akkori  bölcsesség  szemében  egy-egy  döbbenetes  paradoxon.  Liszt  Ferenc  ezeket  a legegyszerűbb eszközökkel állítja elénk: egy  baritonszóló  és  vegyeskar,  orgona-kísérettel.  A  bariton  oly  keresetlen  dallammal adja elő a  tételeket, mint amelyek előtte  magától  értetődő  igazságok;  a kar eleinte tartózkodással,  azután  fokozatos  megindulással  ad  visszhangot a  neki paradoxálisoknak  látszó  igékre,  míg  végül,  a  legnagyobb  paradoxonnál:  ,,boldogok,  akik  üldözést  szenvednek — az  igazságért”,  az  ige hatalma  áttöri  a  tartózkodást,  a  kételyt  és  tűnődést  és  diadalmas követésre ragadja magával  az emberiséget.  Hasonló  erővel  ragadják  meg  a  hallgatót  a  Stabat  Mater dolorosa  azon strófái,  melyekben  a  Szűzanya  szívén  át  érezzük meg  Krisztus kínszenvedésének drámai  csúcspontjait.  Vagy  gondoljunk  a  Faust-szimfóniáraKoronázási Mise Benedictusára és így  tovább  egy  hosszú  felsorolásban,  melybe  itt,  ahol  teljességre  nem  törekedhetem,  tovább  nem  szükséges bocsátkoznom.  Ez a zene pedig jellemzően  magyar típust ad.  Nem a rapszódiákra  gondolok  itt,  sem  egyéb olyan részletekre,  amelyekben  Liszt  a  konvencionális  magyar  ritmust  honorálja,  vagy népdal-motívumokat  dolgoz  fel;  ilyen  külsőségektől  nem  függ  a  magyar  jelleg; ezeket  pl.  Brahms  is  alkalmazta  a  magyar táncokban,  melyek  azért  mégis színtiszta  német  zenét  jelentenek.  Miért?  Mert  német  egyéniségéből  fakadtak.  Így magyar  zene az,  amely  magyar  egyéniségből foly és ennek az egyéniségnek bélyegét hordja magán,  akár gondolt  a szerző  arra,  hogy  magyar   zenét  akar  írni, akár  nem.  Az  a  nemzeti  forma,  mely  mint sallang  lóg a  szerzeményről,  nem sokat  jelentő  külsőleg;  ami  dönt,  az az  egyén   spontán   érvényesülése.    Lám, Beethoven sem gondolt arra, hogy német  zenét  írjon,  Verdi  arra,  hogy  olaszt; azt írták ki,  ami  a  lelkűkben  élt,  a  legjobbat, amit ott találtak és lett belőle német és  olasz  zene,  nem  holmi  szeszélyből  és  valamelyes  külsőség  erejénél  fogva,  hanem  mert  a  német  és  olasz  őserőből  fakadt.  Ilyen értelemben igazi  magyar típus a  Liszt-zene  és  a  németek hiába akarják  őt  élete  külső  körülményeinél  fogva maguknak vindikálni.

*

Az első  vonás  tehát,  amellyel  a  fentebbiekben  a  Liszt-képhez  járulni  próbáltam,  az  ő hatalmas,  egyetemes  és  az  egyéniséget mégsem leszállító  zenei szervezete:  mint  ilyen,   unikum  a  zenetörténetben.  A második vonás  inkább  emberi, a szó legáltalánosabb értelmében, mint művészi  és  néhány  szóval   fejezhető  ki. Egyszerűen azt  mondom, hogy  jobb,  önzetlenebb,  nobilisabb emberrel,  mint Liszt Ferenc,  nem  találkoztam.  Teljesen  hiányzott belőle minden  irigység és  féltékenység más  nagyokkal szemben; ő nemcsak  a  halottakat  magasztalta,  egy  szellemes, de cinikus francia írónak,  Chamfort-nak, a találó  mondása  szerint,  hogy:  a halottaknak bámulása legtisztességesebb formája  az  élők  nem  bámulásának;  ő  örömmel  üdvözölt  minden  valódi  nagyságot az élők közt, kereste őket,  sietett őket felfedezni  és  dicsőségük  szolgálatába  állott.  Schubert népszerűsítéséhez nagyon hozzájárult,  Wagner  Richardért,  amikor  ő  még a  politikának  éppúgy,  mint a kritikának  üldözöttje  volt,  szívós  hadjáratokat folytatott;  de  a  kisebb  kaliberűek  közül  is  mindenkit  felkarolt,  akiben  valódi  tehetséget  látott.  Kétségtelenül  sokan visszaéltek  jóságával;  érdemetleneket  sokszor nem  tudott  magáról  lerázni, de ki volt  zárva,  hogy  érdemest elutasítson.  Kedélyének mélységéből fakadt őszinte vallásossága,  melyet  a katholikus hit keretében  iparkodott   elhelyezni. Mint  hívő, valóban  alázatos  volt,  az  olyan  bölcsészeti  olvasmányokat  is  kerülte,  amelyektől hitének tisztaságát féltette. De hiszen vallásos  tartalmú  szerzeményei is  olyan inspirációira  vallanak,  amely  nem  lehetett kizárólag  művészi.  Hogy  egy sokat hányt-vetett,  az  emberi  dicsőség  csúcspontjain  mozgó,   tömjénezéstől  körülvett, szenvedélyektől  környezett  művész-életbe  diszharmóniák   is   vegyültek,   ezen  ki csodálkozhat?  Inkább  azt  kell  bámulni,  hogy milyen  tiszta,  milyen  önzetlen, milyen  ideális,  istenfélő  és  emberszerető  maradt ez  a lélek,  amely annyi  támadásnak volt kitéve.

Mindent  együttvéve  Liszt  Ferencnek,  a művésznek és az embernek sírjára odaillik  mint  felírás  a  Hamletról  mondott  halottasbeszéd:  „íme  itt  egy  férfi: nem  egyhamar  fogtok  hozzá  hasonlót találni.”  A  művészi  nagyság  és  emberi jóság  találkozása egy  nagy  egyéniségben, csakugyan isteni élmény; hálásak lehetünk  a  Mindenhatónak,  hogy  ezt  köztünk,  magyarok  közt  engedte  születni.



Gróf Apponyi  Albert.

 



Muzsika, Zeneművészeti, zenetudományi és zenekritikai folyóirat – 1. -2. szám (1929)


A nap képe • 19772017-10-28 14:23:53

A Margó királyné - filmkritika



"A nyers történelmi valóság legfőbb velejárója a nyers erőszak, amiből ebben a filmben igazán bőven akad, hiszen a Szent Bertalan Éji mészárlás a film kellős közepét képezi. De a nyers erőszak és a nyers valóság között ott van még valami, ami ebben a filmben ugyancsak kijön, a nyers és brutális emberi gondolkodás, a sötét szándék, a gyilkos tervek. A film egy örvénylő, tekergő mocskos szándék útját kíséri végig, ahogyan ez a féreg utat tör magának, és végül a felszínre buggyan. A primitív gonoszság körutazása látható, ahogy mint egy szerpentinen, egyre magasabbra és magasabbra tör, miközben az élet emberi minősége egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed." 


A nap képe • 19762017-10-28 14:19:52

Dumas: A Margó királyné - filmen


A nap képe • 19752017-10-28 14:04:45

Ez a film ugyancsak idevágó… - játszották a hazai filmszínházaink is.



A Margó királyné  egy 1994-ben forgatott 162 perces, kosztümös, francia történelmi filmdráma (franciául La Reine Margot –  id. Alexandre Dumas 1845-ben írt, történelmi témájú regénye alapján készült, amely a filmmel azonos címet visel.



„A filmbeli történet szerint Valois Margit francia királyi hercegnő, az elvakult katolikus anyakirályné, Medici Katalin leánya politikai és vallási okokból, anyja szorgalmazására kénytelen nőül menni a protestáns hitű, eretneknek tekintett Bourbon-Navarrai Henrikhez, Navarra királyához, hogy elsimítsa a két ellentétes oldal kibékíthetetlennek látszó ellentéteit, mely már hosszú ideje Franciaország vallási megosztottságát eredményezte. Akkoriban Franciaország trónján Margit egyik fivére, a neurotikus és hipochonder IX. Károly ült, aki gyűlölte és kegyetlenül üldözte az országában élő hugenottákat. Az irántuk való mélységes utálata okozta a Margit esküvőjének napján (1572augusztus 18.) kirobbantott, előre megszervezett szörnyű öldöklést, az ún. Szent Bertalan-éjszakát, amelynek során a katolikus párt tagjai legyilkoltak több ezer párizsi hugenottát.”


A nap képe • 19742017-10-28 13:48:49

A nap képe - kapcsolódva a Meyerbeer-opera esti premierjéhez,



akár az alábbi fotó is lehetne: A hugenották lemészárlása



François Dubois  (1529–1584):   Le massacre de la Saint-Barthélemy



François Dubois  (1529–1584):   Le massacre de la Saint-Barthélemy


Operamúzeum • 9102017-10-28 13:29:27

Bartók Rádió közvetíti ma este



19.00 – 21.30  A New York-i Metropolitan Operaház archívumából

 



Verdi: Aida



Négyfelvonásos opera



 Szövegét - Francois Auguste Ferdinand Mariette nyomán - Antonio Ghislanzoni írta



Vezényel: Emil Cooper



 Km. a New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara (karig.: Donald Palumbo)



Szereposztás:



Aida - Ljuba Welitsch (szoprán)



Amneris - Margaret Harshaw (mezzoszoprán)



Radames - Ramon Vinay (tenor)



Amonasro - Robert Merrill (bariton)



Ramfis - Jerome Hines (basszus)



Egyiptom királya - Lorenzo Alvary (basszus



Egy papnő - Thelma Votipka (szoprán)



Hírnök - Paul Franke (tenor)



(1950. március 11.)



(V/2. rész: jövő szombat, 19.00 - Rossini: Korinthosz ostroma)


Zenei események • 9852017-10-28 13:26:29

Ma este:



19:00 : Gödöllő

Művészetek Háza





Sáfár Orsolya, Huszár Anita, Pivarcsi Gábor (ének)





Baptista Központi Énekkar (karigazgató Oláh Gábor)

Gödöllői Városi Vegyeskar (karigazgató: Pechan Kornél)

Gödöllői Szimfonikus Zenekar



Vezényel: Horváth József



MENDELSSOHN: Athalia-nyitány



MENDELSSOHN: 95. zsoltár



MENDELSSOHN: V.” Reformáció” szimfónia – 4. tétel



MENDELSSOHN: 42. zsoltár


Verdi-felvételek • 5272017-10-28 13:14:54

Bartók Rádió közvetíti ma este



19.00 – 21.30  A New York-i Metropolitan Operaház archívumából

 



Verdi: Aida



Négyfelvonásos opera



 Szövegét - Francois Auguste Ferdinand Mariette nyomán - Antonio Ghislanzoni írta



Vezényel: Emil Cooper



 Km. a New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara (karig.: Donald Palumbo)



Szereposztás:



Aida - Ljuba Welitsch (szoprán)



Amneris - Margaret Harshaw (mezzoszoprán)



Radames - Ramon Vinay (tenor)



Amonasro - Robert Merrill (bariton)



Ramfis - Jerome Hines (basszus)



Egyiptom királya - Lorenzo Alvary (basszus



Egy papnő - Thelma Votipka (szoprán)



Hírnök - Paul Franke (tenor)



(1950. március 11.)



 



 


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 23782017-10-28 10:09:40

Tegnap Lehár Ferenc szerzeményével zárult a Túl az Óperencián műsora, ma pedig ugyancsak Lehár zenéjével kezdődött az operettadás a Dankó Rádióban: egy keringőt hallottunk az MRT Szimfonikus Zenekara előadásában, Rácz Márton vezényelte élő koncertfelvételről. Ezt követte A mosoly országából Szu-Csong dala (II. felv). „Vágyom egy nő után, kerget a vágy…” Simándy József előadásában, az 1971-es rádiófelvételen az MRT Szimfonikus Zenekarát  Bródy Tamás vezényelte.



Egész héten az író, rendező, színész Moravetz Leventével beszélget Nagy Ibolya.



Moravetz nevéhez két musical szövegkönyve is fűződik.



A Fejedelem című produkció a második olyan történelmi tárgyú mű, melyet Moravetz Levente íróként is jegyez. Az ezt megelőző Zrínyi 1566 című musical zenéje is a Balásy Szabolcs- Horváth Krisztián szerzőpáros nevéhez fűződik. Moravetz Levente szerint igenis van igény a magyar történelmet, annak jelentős alakjait bemutató zenés színházi előadásokra. Különösen igaz ez II. Rákóczi Ferenc esetében, akire még napjainkban sem gondolunk történelmi szerepének megfelelően. A musicalt, mely főhajtás a Rákóczi szabadságharc 300. évfordulójának tiszteletére, 2011-ben mutatták be Egerben.



A most felhangzott részletekben Kelemen Csaba, Sasvári Sándor, Herczeg Flóra, Dévényi Ildikóm Vermes Timea és mások énekeltek.



Dankó Pista – Vaszy Viktor – Baróti Géza – Dékány András: Dankó Pista – daljáték három felvonásban

Dankó Pista dalaiból összeállította és zenéjét részben szerezte: Vaszy Viktor



Az ötvenes években készült rádiófelvételen a két főszerepet Sárdy János (Dankó Pista) és Petress Zsuzsa (Ilonka) alakította-énekelte. Közreműködött a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Vezényelt: Vaszy Viktor. Most ebből a daljátékból  hallottunk több részletet.



Nagy Ibolya  a stúdióból köszöntötte Csányi János operaénekest, aki ma ünnepli 86. születésnapját és aki az Operettszínházban is megfordult egykor, tavaly pedig vendég volt itt a Dankó Rádióban. Csányi János felvételei közül az adásban felhangzott




  • Rákóczi megtérése Kacsóh daljátékából

  • a Bordal Huszka Gül babájából



A Túl az Óperencián műsora akinek zenéjével kezdődött, vele is ért véget: Lehár muzsikája csendült fel,  a Báli szírének keringő. A Bécsi Johann Strauss Zenekar élén Willi Boskowsky állt.



Délután hat és hét óra között ismét meghallgathatjuk a most hallott operettműsort.


Lehár Ferenc • 5862017-10-27 19:32:19

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből



(LIV.)



Említettem a Csillagok bolondja című Lehár-operettet, amelynek bécsi bemutatója már az I. Világháború időszakára esett (1916. január 14.). A komponista ezután két évig nem komponált újabb  zenés színpadi alkotást. Rá is hatással voltak a háború szörnyűségei. Inkább vezényelte saját műveit, azokban az országokban és színházakban, ahol bemutatásra, játszásra kerültek.  Így például 1917 áprilisában Lehár eljutott Konstantinápolyba – a mai Isztambulba -, ahová Paul Guttmann, az Éva bécsi rendezője szervezett operett-vendégjátékokat, s ott vezényelte az Éva előadását a Vörös félhold – a Vöröskereszt törökországi megfelelőjének – javára. Vendégszerepelt továbbá Zürichben és Budapesten is.



Otto Schneidereit írja Lehárról szóló életrajzi könyvében, hogy magának Lehárnak sohasem kellett közvetlenül szembenéznie a harci eseményekkel. Többször adott koncertet a fronthoz közeli területeken – ezt el is várták tőle – frontkatonák vagy sebesültek előtt.  1916 tavaszán meghívást kapott a lipcsei operettszínháztól a Luxemburg grófja néhány vendégjátékának dirigálására; a vendégjátékok színhelye a franciaországi Lille volt.



Lehár így emlékszik vissza ezekre az ott töltött napokra és a háborús időszakra:



„1916 pünkösd vasárnapján indultam útnak, s Belgiumon keresztül érkeztem Észak-Franciaországba. Útközben, francia földön, mindenütt láttam a franciák heves ellenállásának nyomait. A Hotel Royalban szálltam meg, ahol érkezésemkor átadtak egy kenyér- és egy húsjegyet, 60 gramm értékben. Első látogatásomkor a stuttgarti Hofoper adta elő A mesterdalnokokat… A szünetben kizárólag tiszteket láttam az első sorokban, a többiben, fel egészen a karzatokig, a legénység ült. 16-án került sor Luxemburgom előadására. Mindenki a legnagyobb lelkesedéssel játszott, telt ház előtt. Egy piano-helyen géppuskaropogást lehetett hallani, jelezve, hogy ellenséges gép köröz a város felett. Előadás után megtudtuk, hogy lelőttek egy angol gépet. Éjszakánként rendszeresen feldübörögtek a lövegek, közben egyhangúan kattogtak a gépfegyverek. A láthatáron vörös villámok cikáztak, aztán világítóbombák tűntek fel az égen. Ottlétünk alatt hangversenyt adtunk egy kórházban is. A lipcsei színház művészei elénekelték a Fritz Löhner szövegére írt ellenállási dalomat (Trutzlied), melyet a német császárnak ajánlottunk, továbbá dalokat adtak elő az Évából és a Luxemburg grófjából…



Mielőtt elutaztam, meg kellett ígérnem, hogy ősszel újra eljövök, és eldirigálom az Évát és a Cigányszerelmet. Visszautaztomban megálltam Brüsszelben is, mivel megtudtam, hogy egy elsőrendű társulat éppen a Luxemburg grófját játssza, francia nyelven. A minden ízében párizsi minta szerint rendezett előadás igazán dicséretre méltó volt…”



(Forrás: Rückkehr Franz Lehars aus Lille. Ein Gespräch mit dem Komponisten (Lehár Ferenc visszatért Lille-ből. Beszélgetés a zeneszerzővel), Neues Wiener Tagblatt, Bécs, 1916. IX. 28.)



Lehár a Pacsirta komponálásával a „Nagy háború” utolsó éveiben kezdett el foglalkozni; Martos Ferenc szövegíró, régi barátja Budapestről, ajánlotta figyelmébe szövegkönyv-tervezetét, ami azért is megtetszett neki, mert  az idillikus, falusi környezetben játszódó darab témája szerint  „ahol a pacsirta dalol, ott béke honol, oda nem érnek el a kor vad viharai. Ott, az isten háta mögött feltárul az a boldogság,  melyre annyira vágyik a hajszolt életű városi ember” (Forrás: Die Elegante Welt, Berlin, 1919. III. 12.)   



 Gál Róbert pedig arról ír Lehár könyvében (Óh, lányka, óh, lánykám…; Rózsavölgy és Társa, 2006), hogy röviddel Ferenc  József halála után, 1917. február 7-e és március 19-e között, a második szénszünet idejére be kellett csukni a Király Színházat. Előre tervezni, igényes műsorpolitikát kialakítani és végrehajtani már nem lehetett.  Nagy pénzügyi nehézségek árán sikerült bemutatni 1918 február elsején Lehár új darabját. A korábban színre vitt operettek díszletelemeit használták fel, illetve jelmezeibe öltöztették a művészeket.



A pesti ősbemutatót  nem sokkal később  (március 27. Theater an der Wien) követte a Pacsirta  német nyelvre (Wo die Lerche singt) átírt szövegű bécsi bemutatója is. Persze a kritika szokványosan, itt sem annyira a librettóért lelkesedett, hanem az igényes lehári zenét értékelte, azért lelkesedett. A Pacsirta iránt óriási volt a kereslet, 1919 nyaráig háromszáznyolcvanszor került színre; a német nyelvű színházakban pedig összesen kerek 1500 előadást lehetett összeszámlálni – olvasható Otto Schneidereit Lehárról szóló könyvében (Zeneműkiadó, 1988).



(Folytatni fogom)


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 23772017-10-27 19:24:56

Az operettműsor nemrég véget ért ismétlésében megkaptuk a várt, hiányzó részt is, ami délelőtt valamilyen oknál fogva "kimaradt" az adásból:



A Hawaii rózsájából két részletet hallhattunk:



- Néger dal: "Egy Johny vagyok” (Szolnoki Tibor)



Vidámkettős: „My golden baby, my beautiful baby…”  (Teremi Trixi, Bozsó József)



Még a műsor vendégével, Moravetz Leventével folytatott beszélgetés részletét hallottuk Nagy Ibolyával, majd utolsó számként Lehár Pacsirta című operettjéből a keringő-egyveleg zenéje szólt (a  Bécsi Johann Strauss Zenekart Willi Boskovky  vezényelte), és ezzel ért véget ténylegesen a Túl az Óperencián című operettműsor a Dankó Rádióban.  



 


Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók • 11232017-10-27 15:41:59

Ránki György: Hölgyválaszzenés komédia



Zenés TV Színház bemutatója: 1971. április 10., 20.05 – 21.35



 (90 perc)



Cseres Tibor ötlete alapján írta:Török Dezső és Innocent Vincze Ernő 



Semsei Jenő - forgatókönyvíró



Ruitner Sándor – dramaturg



Koreográfus: Novák Ferenc 

Jelmeztervező: Horányi Mária 

Díszlettervező: Wegenast Róbert 

Vezető operatőr : Varga Vilmos 



Zenei rendező: Fejes Cecília 



Kalmár András - rendező



Karmester: Bródy Tamás 



Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara  (karigazgató: Sapszon Ferenc),



Magyar Néphadsereg Művészegyüttes Tánckara 





Produkció előadóművészei



Téglás Boldizsár - Agárdy Gábor

Rubusnyák Lajos, revizor - Bodrogi Gyula



Piroska – Detre Annamária



Örzse – Fónay Márta



Továbbá:



Bod Teréz, Bujdosó Mária, Csók István, Görög Mara, Hacser Józsa, Halasi Marika, Harsányi Frigyes, Kazal László, Kibédi Ervin, Máthé Jolán, Örkényi Éva, Pádua Ildikó, Sas Attila, Szatmári Liza 



Cselekmény:



Téglás Boldizsár, a csókréti Tsz elnöke váratlanul apa lesz. Egy húsz évvel ezelőtti félrelépéséből született lányáról eddig nem is tudott. Apa és lánya egyre többet találkoznak. Boldi elhatározza, hogy Piroskát törvényesen is nevére veszi, de hátra van még bűnbánó vallomása feleségének. A fiatal lánnyal való találkozásnak híre előbb jut feleségének fülébe, mintsem hazatér. Ennek a félreértett helyzetnek köszönhető, hogy nemcsak Örzse asszony, hanem a falu népe is ellene fordul.



Ránki Györgynek ezt a zenés darabját a 60-as évek elején a Fővárosi Operettszínház nagy sikerrel játszotta: az 1961. október 12-i színházi bemutatón a főbb szerepeket Fónay Márta, Halassy Marika, Németh Marika, Zentai Anna, Homm Pál, Rátonyi Róbert és Hadics László alakította,



A színpadi átdolgozás alaposan kibővítette Cseres Tibor Csókréti levelek című novellájának cselekménysorát, a tévéváltozat készítőinek fő törekvése a szűkítés, a tömörítés volt. A mű musicales elemei kerültek előtérbe, s hangsúlyt kapott a magyar muzsika.



Szólnom kell itt a zenés játék rádiófelvételéről :



Ránki György – Innocent Vincze Ernő – Török Rezső: Hölgyválasz – részletek 



„Bemutatjuk új felvételeinket”



1962. június 20., Kossuth Rádió 21.25 - 22.00 



Km.: Németh Marika, Zentay Anna, Bende Zsolt, Rátonyi Róbert, valamint az MRT szimfonikus zenekara és a Fővárosi Operettszínház énekkara



Vezényel: Bródy Tamás



a) „Napfényes táj” (Németh Marika, Bende Zsolt)

b) „Pont zárunk” (Rátonyi Róbert)

c) „Motor-szám” (Zentai Anna, Rátonyi Róbert)

d) „Kislány” (Németh Marika)

e) „A férfi és a nő” (Németh Marika, Bende Zsolt, Rátonyi Róbert)

f) „Bigi-bugi csacsa” csárdás (Zentai Anna, Bende Zsolt)

g) „Késő éjjel” (Németh Marika, Bende Zsolt)

h) „Az én bűnöm” (Zentai Anna)

i) „Mikor a szívemben” (Zentai Anna, Rátonyi Róbert)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 599732017-10-27 15:01:04

Saját adattáramból kiírtam az 1986 közepétől 2005 év közepéig terjedő húsz év fontosabb televíziós budapesti operaközvetítéseit – nem feltétlenül premierek:



Bohémélet (Erkel Színház, 1986. február 24.: Saccani – Pavarotti, Kincses, Madelyne Renée., Sólyom-Nagy, Póka Balázs, Szüle, Kárpáti Ernő, Gerdesits)



Aida (Erkel Színház, 1987. április 20. – Lukács Ervin – Domingo, Obrazcova, Tokody, Sólyom-Nagy, Begányi, Polgár)



Aida (Margitsziget, 1987 – Pál Tamás – Pitti, Isola Jones, Begányi, Gregor, Vlagyiszlav Pjetko, Sztojan Popov, Vári Zsuzsa, Palcsó Sándor)



Boleyn Anna (Operaház, 1987. június 12. – második bemutató: - Erdélyi Miklós – Begányi, Csavlek, Pánczél, Király Miklós, Csák József, Bokor Jutta, Csányi János)



Gioconda (Erkel Színház, 1991. május 11. premier, 1. szereposztás: Gardelli – Misura, Takács Tamara, Pánczél, Andrej Lancov, Kovács Pál, Begányi, Stanislav Mickievich, Lózsy-Bíró János, Mukk József)



Ariadna Lecouvreur  (Erkel Színház, 1992. november – Gardelli – Szendrényi, Lancov, Mészöly, Gurbán, Bárány Paál László)



Rigoletto (Margitsziget, 1992 – Daróczy Tamás, Iván Ildikó, Begányi, Mészöly)



Mózes  (Erkel Színház – 1992 – Gardelli – Airizer, Andrej Lancov, Stanislav Mickievich, Ge Yi, Tas Ildiikó, Szűcs Márta, Misura, Bárány Paál László)



Bánk bán – (Operaház – 1994. március 15. -  Ilosfalvy, Szűcs Márta, Mészöly, Berkes, Berczelly, Clementis, Ötvös Csaba)



Bánk bán (Operaház, 1998. március 15. – Molnár András, Bazsinka Zsuzsa, Takács Tamara, Melis, Sólyom-Nagy, Ötvös Csaba, Pataki Antal)



Figaro házasság (Operaház, 1998. február – Ötvös Csaba, Felber, Bazsinka, Busa, Gémes Katalin, Sudlik, Rozsos, Rácz István)



Sába királynője (Dohány u. Zsinagóga,  2000. augusztus 29. –Szilfai, Kincses, Kertesi, Molnár András, Massányi, Gregor)



Kókai: István király (Erkel Színház, 2000. október 17. – Molnár András, Bokor Jutta, Berczelly, Káldi-Kiss, Massányi)



Sámson és Delila  (Bakáts tér. 2001. július 13.  –Molnár András, Mészöly, Gurbán, Póka Balázs)



Szöktetés a szerájból (Operaház, 2002. – Vashegyi György – Miklósa, Kovácsházi, Kertesi, Kiss Péter, Szüle, Mécs Károly – próza)



Don Carlos (Operaház, 2002. első szereposztás. – Kelen, Tokody, Miller, Polgár, Komlósi Ildikó, Berczelly, Airizer, Murár, Mitilineou Cleo, Gerdesits)



Don Carlos (Operaház, 2002. második szereposztás – Gianluca Zampieri, Lukács Gyöngyi, Busa, Rácz István, Pánczél, Egri, Valter Ferenc, Váradin Zita, Gonzales Mónika)



Hunyadi László (Bakáts tér, 2002. július – Molnár András – Kertesi, Gurbán, Szilfai, Vadász Zsolt, Egri, Szilágyi Károly)



Bohémélet (Operaház, 2002. december – Tokody, Kelen, Péter Cecília, Káldy-Kiss, Massányi, Rácz István)



A vajda tornya (Operahát, 2003. –premier: Airizer, Frankó, Bándi, Balatoni, Massányi, Vadász Dániel, Hantos, Gerdesits)



Pikk Dáma (Operaház, 2003. május 31. – premier: Jurij Szimonov -  Bándi, Fokanov, Andrej Breusz, Daróczi, Budai Lívia, Maria Gavrilova, Meláth, Jász, Szepessy Beáta, Pérchy Kornélia)



Norma (Operaház, 2003. augusztus 5. – premier:  Saccani – Lukács, Kiss B., Ulbrich, Polgár, Létai-Kiss, Ocsovay János)



Nabucco (Margitsziget, 2003, augusztus 8. – Gurbán, Szilfai, Egri, Bazsinka, Berkes)



Lammermoori Lucia (Operaház, 2003 – Bartal László – Albert Tamás, Asako Tanura, Ramon Vargas, Ötvös Csaba, Kenesey Gábor, Jász, Kecskés)



Don Giovanni (Operaház, 2003. december 6. – bemutató-felújítás  - Kovács János - Busa, Ionel Pantea, González Mónika, Kovácsházi, Bátori, Massányi, Herczenik, Jevgenyij Nyesztyerenko)



A denevér (Erkel Színház, 2003. december 28. – Gulyás Dénes, Felber Gabriella, Kővári Eszter Sára, Berkes, Gárday, Meláth, Egri, Szilágyi Gábor, Pelle Erzsébet)



Parsifal (Operaház, 2004. április 9. – Molnár András, Sólyom-Nagy, Polgár, Balatoni, Berczelly, Valter, Kiss Péter, Ambrus Ákos, Murár, Révész Rita, Derecskei, Ocsovay, Váradi Z., Péter Cecília, Gémes K., Ardó, Várhelyi Éva)



Lohengrin (Erkel Színház, 2004. május 2. – premier: Szimonov – Kiss B., Sümegi, Marton Éva, Perencz, Fried)



Kisvárosi Lady Macbeth (Operaház, 2005. március 12. – premier – Lukács, Vagyim Zaplecsnyij, Berczelly, Kiss Péter, Mitilineou Cleo, Kecskés, Gregor, Vághelyi, Tóth János, Ionel Perlea, Szolnoki Apollónia, Jekl, Kovács Pál, Murár Györgyi)



Jenufa  (Operaház  - 2005. május 14.  – Bátori, Temesi, Takács Tamara, Bándi, Kiss B., Rácz István, Bokor Jutta, Simon Krisztina, Várhelyi Éva, Pánti Anna, Óhegyi Filoretti)


Kolonits Klára • 9922017-10-27 12:08:18

Csodálatos!!!...


Lisztről emelkedetten • 8722017-10-27 12:02:53

Muzsika, Zeneművészeti, zenetudományi és zenekritikai folyóirat – 1. -2. szám (1929)



„LISZT FERENC



tündöklő  nevével  indítjuk  útjára  folyóiratunkatVilág horizontot átküllőzö szellemét  választjuk  vezérünknek  s  apostoli  alakjára  úgy  nézünk fel,   mint  potrónusunkra.  Ragyogó  írói  tolla  árnyékában  szerényen  meghúzódva,  ugyanazt  a  célt ugyanolyan hittel akarjuk szolgálni, mint  ö  tette.

Ez a  cél:  a  magyar zeneművészet  elöbbrevitele.

Zichy Géza  gróf  feljegyzéseiben  (1876  december  10.)   olvassuk:   „Egy zenészeti  szaklap  alakítását  is  tervbe vettük.  Liszt  e  tervet  melegen  pártolta.” A  lap  nem  indult  meg,  de  amint  a  feljegyzés  megütötte  szemünket,  úgy  éreztük  — ne  vétessék  hivalkodásnak  —, Liszt meleg pártolása a miénk is.

Liszt  Ferenc  sokrétű  egyéniségében,  ha  zeneköltői  munkásságától  eltekintünk,  elsősorban azt a messze kiható tevékenységet csodáljuk, melyet mint mélyreható  gondolkodó,  tündöklő  szépíró,  finomlelkű  esztétikus  és  bátor  műkritikus fejtett  ki.  Írásművészetének  hat  kötete  nem vált tündöklő múlttá,  hanem  eleven élet  ma  is,  mely  a  könyvespolcokról  rádióhullámként száll szerteszét.

Liszt  neve:  zenetudományi,  zeneművészeti  és  kritikai  program  is.

A  mi programunk!


De  ezenfelül  még  egy  ok  késztet  arra,  hogy  mindenütt  jelenlévő  alakjára élesebben rávilágítsunk:  a  magyar  Liszt-kultusz  megteremtése.  Liszt ma aktuálisabb,  mint  valaha.  Szelleme  gigászi  méretekben  nő.  Sajnos,  inkább  külföldön, mint  nálunk.  Ezt  az  elmaradottságot  nemcsak  be  kell  hoznunk,  hanem  arra  kell törekednünk,  hogy  nemzetiszínű zászlónk legyen a Liszt-világkultusz vezére.

Folyóiratunk  útját ezenfelül  azok a sorok szabják meg, melyekkel gróf Klebelsberg  Kunó  kultuszminiszter úr  tüntetett  ki  bennünket:  „Egy  jó  zenei  revü tájékoztathatja  a  magyar  intelligenciát  a  külföld zenei mozgalmairól és amint a tudományok  terén  a  mindenkori  világ fejlődést  nyomon  követjük,  azonképpen  a zenei  életben  is  megteremtheti  nemzeti  különállásunk  épségben tartása  mellett  a mindenkori  kontaktust  a  világ áramlatok  és  itthoni  zenei  életünk  között”.  Első számunk munkálkodásunk mezejét  teljesen nem tükrözheti.  Következő számainkban  a  zenei  aktualitásokkal  bővebben  foglalkozunk, de úgy gondoltuk, hogy Liszt fenséges  alakja  mellett  mindennek  el  kell törpülnie.

Az  Ő nevével,  Vele indultunk  s  hisszük,  Általa  — győzni fogunk.



A  szerkesztőség.”



 



(Folytatni fogom a Muzsika folyóirat említett első két számának Lisztre vonatkozó cikkeiből válogatva.)


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 23752017-10-27 10:24:16

Emlékeim szerint ilyen technikai baki még nem fordult elő a Dankó Rádió Túl az Óperencián c. operettműsorának történetében, mint ami ma délelőtt bekövetkezett  az adás sugárzásakor:



A szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya 9:40-kor bekonferálja, előkészítette és máris indul  Ábrahám Pál Hawaii rózsája felvételének részletei,  melyekben Szolnoki Tibor,Teremi Trixi,  Bozsó József énekét halljuk.  Az első szám: „Néger dal/Egy Johny vagyok” – énekli Szolnoki Tibor - egyszercsak arra figyelek fel, hogy elhalkul a zene, az ének, majd teljesen lekeverik a dalt… ekkor 9.43 –at mutat az óra…. aztán néma csend, csaknem egy percig tart ez az állapot, majd  se szó-se beszéd,  minden bejelentés nélkül nóták csendülnek fel az operettadás műsoridejének hátralévő részében! Egymást követik a tízórai hírekig a más műfajhoz tartozó  zenék, melyeket csak a Dankó Rádió műsorainak reklámjai,szlogenjei  szakítanak meg. Utólag sem hangzik el, hogy mi történt, miért ért így befejezetlenül véget, idejekorán , az operettműsor!



Különben a délelőtti adás a szokott időben, 9 órakor kezdődött, a műsor első részében részleteket hallottunk  Kálmán Imre A bajadér című operettjéből, a Budapesti Operettszínház, 2009. évi produkciójának hangfelvételéről. Közreműködött Miklósa Erika, Dolhai Attila, Csere László, Oszvald Marika, Szendy Szilvi, Kerényi Miklós Máté. Az Operettszínház Zenekarát Makláry László vezényelte.



Kíváncsi vagyok, a 18 és 19 óra közötti szokásos műsorismétlés előtt adnak-e magyarázatot a délelőtti zavarra, a "miért?"-történtekre; bízom abban, hogy Szolnoki Tibor éneke  és  énekespartnereinek operettdalai is Ábrahám Pál operettjéből akkor már teljes terjedelmükben lejátszásra kerülnek.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 23742017-10-26 23:46:44

1971. február 20., Kossuth Rádió, 19.25 – 20.19



„Bemutatjuk új felvételünket”



Rose-Marie



Részletek Rudolf Friml – Herbert Stothart – Otto Abels Harbach operettjéből



Közreműködik: Németh Marika, Petress Zuzsa, Bende Zsolt, Palócz László, Rátonyi Róbert, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara.



Vezényel: Bródy Tamás



Az összekötőszöveget írta és elmondja: Rátonyi Róbert



Rátonyi írja az RTV Újságban: „Az idősebb generáció bizonyára szívesen emlékszik Jeanette MacDonald és Nelson Eddy nagysikerű filmjére, a „Rose-Marie”-ra, melyet 1936-ban mutattak be. A New York-i Broadway plakátjai első ízben 1924-ben jelezték „musical play”-nek, vagyis zenés játéknak a művet. A történet a maga szokatlan drámaiságával, zenei hangvételével sokban különbözött mindattól, amit addig a zenés műfaj kedvelői láttak és hallottak. Az igazi sikert a filmváltozat érte el, amely aztán az egész világon népszerűvé tette a máig is közkedvelt dallamokat.” (Megjegyzem, háromszor filmesítették meg a darabot: 1928; 1936; 1954)



A rádió új stúdiófelvétele népszerű előadók közreműködésével szólaltatja meg a filmoperett legszebb részleteit. Ezek közül a címadó „Rose Marie” és az „Indián szerelmi dal” a legismertebb. Ez utóbbi nemcsak Németh Marika és Bende Zsolt kettősében szólalt meg, de más stúdiófelvételekről is ismerős lehet, pl. Petress Zsuzsa - Melis György (Qualiton- hanglemez,1957. Budapest Szimfonikus Zenekar, vez.: Bródy Tamás); Kelly Anna és Koncz András előadásában is fenn van a Youtube-on.



Harmath Imre dalszövegével:.„… Tavasz éjszakán ezüst a tó…. csillagfényes ég nevet le rád...- Hangom hogyha hív, gyere már, mire vársz… - gyere, gyere hát, szívem úgy vár rád.”



Radó István fordításában pedig: „A tó kék vizén ragyog a hold, gyönyörűbb nyári éj sohase  volt…./Ha leszáll az éj, kicsikém sose félj, szíved az enyém, csak  tiéd vagyok én….”



Charles Rudolf Friml (December 7, 1879 – November 12, 1972)

 



Az amerikai ősbemutató után négy évvel (1928)  - Stella Adorján szövegével és Harmath Imre verseivel -  a budapesti Király Színház is sikerre vitte a zenés játékot Biller Irén, Rátkai Márton, Nádor Jenő,Feleki Kamill és Solthy György főszereplésével.



Rátonyi Róbert az Operett könyvében írja, hogy a címszerep remek alakításra adott alkalmat Biller Irénnek, és igen hálás feladatot kapott egy Amerikából hozott színésznő, Ellyn Glenn is, akinek fellépése érdekes színfoltja volt a revüelemekkel teletűzdelt előadásnak.



„A Rose-Marie című operettben nincsenek hercegek. Friml hősei nem főúri palotákban laknak és nem kötnek «rangon aluli» házasságot címerükön «foltot ejtő” szegény származású lányokkal.

Cselekménye a múlt század vége felé játszódik Amerikában, abban az «Eldorádóban», ahová az aranyláz mindazokat gyűjtötte, akik hazájukban még a mindennapi kenyerüket sem tudták megkeresni. Hősei: félrevezetett indiánok, akiktől potom áron csalják el aranyat tartalmazó földjeiket; aranyéhségük csillapítására mindenre képes, lelkiismeretlen kalandorok; egyszerű szegény emberek, akik csak nehéz munkával tudják megélhetésüket biztosítani. Közöttük bontakozik ki Jim Kenion munkás és a Rose-Marie liliomtisztaságú szerelme."



„Ebben az operettben meggyilkolnak egy jobb sorsra érdemes sziú-indiánt, Fekete Sast…Tudva tudja bár mindenki már az elején, hogy a nem a becsületes indiánbarát cowboy, Jim Kenion, hanem a becstelen indiángyűlölő kalandor: Hawley a gyilkos, a végén mégis kiderül az igazság: nem Kenion, hanem Hawley a gyilkos. Naivan bájos Rose Marie, a főszereplőnő… Elhiszi szerelméről, Jimről, hogy ő ölte meg a barátját, Fekete sast, és majdnem a gyűlölt gyilkoshoz, Hawleyhez megy feleségül…”



 



Az 1971. február 20-án, a rádióban bemutatott új stúdiófelvétel részletei közül egyedül az „Indián szerelmi dal” hangzik el néha a Dankó Rádió operettműsorában. Szívesen venném, ha erről a magyar nyelvű rádiófelvételről a „Rose-Marie” többi dala is olykor-olykor bejátszásra kerülne a „Túl az Óperencián” adásaiban!


Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek • 5682017-10-26 22:51:16

Rudolf Friml – Herbert Stothart – Otto Abels Harbach: Rose-Marie



Indián szerelmi dal – kettős



Magyar dalszöveg: Radó István



 



A tó kék vizén ragyog a hold,



Gyönyörűbb nyári éj még sose volt.



Szívemből feléd egy dallam száll



A szellő szárnyán reád talál!



 



Ha leszáll az éj kicsikém te ne félj,



Szíved az enyém, s a tiéd vagyok én.



Szerelmem küldöm a szívem hű forró szaván,



 Akkor mi lesz, ha a válasz nem jön majd az éjszakán?!



De ha szól a dal a sötét völgy ölén,



Tudni fogom én , hogy Te jössz már felém!



Mosolyog ránk a szép nyáresti ég!



Ha leszáll az éj, kicsikém ne félj!



 



Megjegyzem, ugyanennek a dalnak létezik másik versfordítása is, szerzője: Harmath Imre.



„… Tavasz éjszakán ezüst a tó…. csillagfényes ég nevet le rád...- Hangom hogyha hív, gyere már, mire vársz… - Gyere-gyere hát, szívem úgy vár rád!”



 



 


Pantheon • 21042017-10-26 20:31:47

Fats Domino (February 26, 1928 – October 24, 2017)



Udvardy Tibor • 1702017-10-26 13:44:13

Kapcs.: 151., 49. sorszámok



Nagy magyar előadóművészek – Udvardy Tibor



 Nagy magyar előadóművészek – Udvardy Tibor



„LEMEZRŐL LEMEZRE”



/Film Színház Muzsika – 1977. január 1., (1. szám)/



A nagy magyar előadóművészek sorozatában Udvardy Tibor hanglemeze valóságos karácsonyi meglepetés. Egy csokorra való csemege gyűlt össze Bizet Gyöngyhalászokjától a Farsangi lakodalomig, s ha a sorozat nem is teljes, mégis méltó ízelítő Operaházunk néhány évvel ezelőtt még nagysikerű tenoristájának kiváló zenei képességéből, dinamikai bravúrjából, plasztikus szövegmondásából. Főképp pedig a tenoristák hangfajában oly szokatlan dús, sötét, gyönyörű hangszínéből.

Hálás vagyok a Hanglemezgyárnak, hogy rám gondolt — mondja.  — Azelőtt az énekes, ha lelépett a színről, eltűnt a szürke ködben, ma a lemezfölvételek jóvoltából már-már a halhatatlansággal kacérkodhat.

Vizsgaelőadásán, 1939- ben a Bajazzók Canio áriájával és a Tosca Cavaradossijának levéláriájával tűnt fel, s ahogy mondja „ezzel kezdtem, és ezzel fejeztem be a pályámat”.  A lemezen felhangzó számokat régi rádiófelvételekről, régi lemezekről válogatták össze.



Hallgatjuk, a Traviata Alfrédjának II. felvonásbeli áriáját, s felidézünk régi emlékeket, Udvardy világraszóló előadásokon szerepelt a Traviatában: Failoni, Fricsay, Klemperer, Mario Rossi, Molinari-Pradelli, Ferencsik és még sok más neves karmester vezényletével.

Hányszor is hallottuk a Sámson és Delila Sámsonjában, Gounod Faustjában, és nagy öröm, hogy a lemezen életének alighanem egyik legemlékezetesebb szerepével, az Anyegin Lenszkij-áriájával is megajándékoz. A többi: Rimszkij-Korszakov Szadkójából a  hindu vendég dala, a szó jó értelmében slágere volt, s  a Hunyadi László első felvonásbeli áriája szép emlékeket kelt bennünk. Nem is szólva Moniuszko Halkájának Jontek áriájáról.

Amikor most találkozom vele, megint csak elmondja, hogy minden létező halálnemben meghalt a színpadon — párbaj, sortűz, méreg, leszűrés —,  de a tenorista igazi halála az,  amikor nem hagyják többé a színpadon meghalni.

Fájdalmas, hogy nem örökítette meg lemez az ő felejthetetlen Peter Grimes-át, a Pikk  Dáma Hermannját és A Rajna kincse Logeját.



Miközben a most megjelent lemezt hallgatjuk, felcsendül bennünk azoknak az előadásoknak az élménye is, amikor Udvardyt pályájának virágjában a színpadon hallottuk.

 



(gách)

 


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 23732017-10-26 12:28:36

Kapcs. 2370. sorszámhoz



Ardelao fórumtársunk bejegyzését hozom át "Magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei" topicból (316- sorszám)



Rövid korabeli hír a daljáték bemutatójáról:



FILM SZÍNHÁZ MUZSIKA, 1960.06.03.:



A PÉCSI SZÍNHÁZI Ünnepi Hetek keretében felújították a néhány évvel   ezelőtt már sikerrel játszott ,,Békétlen szerelem " című daljátékot,   amelynek szerzői Bárdosi Németh János pécsi író és Horváth Mihály   zeneszerző. A daljáték klasszlkus költőnk, Csokonai Vitéz Mihály     komáromi tartózkodásából és Lilla iránti szerelm ének történetéből meríti   témáját. A nagy sikerrel fogadott felújítás után beszélgettünk a szerzőkkel:



Úgy érzem, hogy Csokonai minden verse önmagában muzsikál - mondotta  Horváth Mihály zeneszerző és ez késztetett arra, hogy kottafejekben fogalmazzam meg a költő nagy szerelmét. A zene alapmotívumai  romantikusak, de mai nyelven, a mához szólnak.        



- Lírai költő vagyok s nem színpadi szerző; eddig keveset találkoztam színházi közönséggel - mondta Bárdosi Németh János - , de most egyszerű munkásemberek és katonák kerestek fel gratulációikkal és kérték, hogy Balassi Bálint életéről is írjunk ilyen daljátékot. 

 



H. I.


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 3172017-10-26 12:22:49



Laurisin Lajos - 1971-ben ő fogadhatta a New Yorkba látogató idős, hatalmától megfosztott Mindszenthy bíborost.


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 3152017-10-26 12:17:52

A kalocsai Laurisin Lajos operaénekesre emlékeztünk



Forrás: Korona rádió.hu 



Szerző: Lukács Kata - caruso.blog.hu – 2016-03-26  13:20:16



1897-ben ezen a napon született Kalocsán, Laurisin Lajos operaénekes, apja városunkban törvényszéki bíró volt. Középiskolai tanulmányaimat Kalocsán és Esztergomban végezte. 1912-1917-ig az esztergomi érseki papnevelő intézet növendéke volt, majd belépett a jászóvári premontrei rendbe, de egy év után búcsút mondott a papi talárnak és 1919-21-ig a Rákosi Szidi Színiiskolájában tanulta a színjátszás alapelemeit.



A papságtól a színházhoz való fordulást a 20. század eleji Kalocsán bizonyára furcsa szemmel nézték.



Első színpadi fellépése, Budapesten volt  a városligeti Kis Színkörben. 1922-24-ig, mint a Turán Regös Csoport tagja bejárta az egész országot, s pár száz hangversenyen szerepelte.  Majd a Zeneakadémián végezte az operaénekesi tanfolyamot és később a Magyar Királyi Operaház tagjai sorába szerződtette Radnai Miklós. Bemutatkozhatott az Operaházban, mégpedig szokatlan szerepben, a Bajazzók Caniójaként debütál, amelynek köszönhetően dicsérő kritikákat kapott. Operaházi tagságának tizennyolc éve alatt a nagy Wagner hősökön és Mozart lírai figuráin kívül mindent elénekelt.



Később az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia tanára lett. Magyar irodalomtörténetet, költészettant, lélektant és magyar színjátszás és színháztörténetet oktatott.



1945. március 29-én elhagyta imádott feleségével Gere Lola énekesnővel Magyarországot. Lágerekben éltek Linzben, majd Bremen-Vegesachban Németországban.



1950. júl. 17-én partra szállt New Yorkban. Ahol eleinte a La Guardián dolgozott az United Air Linesnél. 1962-ben nyugdíjba vonult és New Yorkban a Sz. István és a S. Thomas Morus templomokban énekelt.



Idős korában korlátlan szabadidejét az írásnak szentelte. Különböző amerikai magyaroknak szóló rendezvényeken tartott terjedelmes felolvasásokat. Előadásai – István királytól a Nemzeti Színház történetéig – a távoli, idegen kézre került haza siratásai. Egy olyan Magyarországról álmodott disszidens társaival együtt, mely meglétekor, az 1930-as években is már csak egy korhadt délibáb volt. Gyönyörű kézírással írt tanulmányai nagyműveltségű, ám a világtól egyre távolabb kerülő ember képét rajzolják. Szomorú fotók tanulsága szerint kedvelt alakja lehetett a kinti magyar emigrációnak, jelesebb temetéseken ő mondott beszédet, sőt, az a megtiszteltetés is érte, hogy 1971-ben ő fogadhatta a New Yorkba látogató idős, hatalmától megfosztott Mindszenthy bíborost.



Laurisin Lajos 1977. január 10-én hunyt el. Sírja a New York-i magyar temetőben található.


Giacomo Meyerbeer • 6422017-10-26 11:32:36

Az Opera honlapjáról



Premierrel is ünnepli a reformáció kezdetének 500. évfordulóját az Opera



80 fős kórus, a két szereposztásban 28 szólista, további 26 statiszta és 8 pár táncos is színpadra lép A hugenották című monumentális zenedrámában, ami több mint nyolc évtized után 2017. október 28-án lesz látható ismét az Erkel Színházban, Szikora János rendezésében. 



A mostani széria alkotói, Szikora János rendező, Horesnyi Balázs díszlettervező és Kovács Yvette Alidajelmeztervező úgy döntöttek, hogy stiláris utalásokkal, de meghagyják a 16. századi környezetet, és a nézőkre bízzák, milyen üzeneteket olvasnak ki az előadásból„Nem kell túlzottan élénk fantázia ahhoz, hogy az embernek különböző asszociációi támadjanak A hugenották kapcsán, mégsem szeretnék az előadásban konkrét vagy aktuális ellentétekre utalni. A történetet a maga igazságában, a lehető legintenzívebben és legerőteljesebben szeretném bemutatni” – mondta a rendező.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 23722017-10-26 11:10:40

A Dankó Rádió ma délelőtti operettadásának zenei összeállításában elhangzott:



Lehár Ferenc: Luxemburg grófja - keringő (Bécsi Johann Strauss Zenekar - Willi Boskowsky)



Kodály Zoltán – Balázs Béla: Czinka Panna balladája – énekel: Kalmár Magda és Gulyás Dénes.



Km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György




  • „Auróra orcája mosolyra hajlik” (Kalmár Magda, Gulyás Dénes, énekkar)

  • Hajdú tánc (énekkar)

  • „Szőlőhegyen keresztül, megy a kislány öccsöstül (Gulyás Dénes)

  • Dudanóta (Gulyás Dénes)



 Ábrahám Pál – Harmath Imre - Földes Imre: Viktória



A Budapesti Operettszínház előadásának élő felvételéről szólaltak meg részletek: Km. a színház énekkara és zenekara, vezényel: Makláry László




  • „Csak egy kis lány van a világon” (Frankó Tünde, Dolhai Attila)

  • „Ahol az ember felmászik a fára, a Turul madárra, ott van Budapest…” (Peller Anna, Peller Károly)

  • „Nem történt semmi, csak elválunk csendben, good night…” (Frankó Tünde, Dolhai Attila)

  • „Honvéd banda szól a Stefá-, szól a Stefánián…” (Peller Anna, Peller Károly, énekkar)



Kékkovács Mara is énekelt egy számban, már nem jegyeztem meg, melyikben…



Kálmán Imre: Marica grófnő – fantázia (feldolgozás)



A „Túl az Óperencián”  c. műsort délután hat és hét óra között újra meghallgathatjuka Dankó Rádióban.


Lehár Ferenc • 5852017-10-25 23:04:04

Gál Róbert: Óh, lányka, óh, lánykám…



Gál Róbert: Óh, lányka, óh, lánykám…

Rózsavölgyi és Társa  (Budapest) , 2006

Fűzött kemény papírkötés , 160 oldal

20 cm x 14 cm

Néhány fekete-fehér fotóval



„Lehár, az operett fejedelme”

"A zenés színpadnak három műfaja van:

opera, operett és Lehár!" - írta több német méltatója közül az egyik az operett fejedelméről. Lehár magyar kapcsolatairól, kötődéseiről azonban ez az első átfogó értékelés, pedig Komáromban született, és sokáig nem is tudott németül. A könyv ismerteti Lehár valamennyi operettje magyarországi bemutatójának történetét, a századforduló utáni békeévek, a világháború, majd az 1920-30-as évek  színházvezetői és Lehár közötti kapcsolatokat.



Új elemeket tár elénk Lehár és öccse, a royalista Antal viszonyáról, Kálmán Imrével ápolt kapcsolatáról és tragikusan rövid barátságáról Puccinival. Számos anekdotával állít emléket Lehár Ferencnek és színészeinek (Fedák Sárinak, Rátkai Mártonnak és másoknak), majd kitekint napjaink hazai Lehár-kultuszára is.”


Lehár Ferenc • 5842017-10-25 22:41:04

Otto Schneidereit: Lehár



Otto Schneidereit: Lehár



Fordító: Melles Ágnes



Zeneműkiadó Vállalat (Budapest), 1988



Vászon ,  védőborítóval, 271 oldal



21 cm x 14 cm



Fekete-fehér fotókkal illusztrálva


Lehár Ferenc • 5832017-10-25 22:29:17

Szénássy Zoltán: Lehár



Szénássy Zoltán: Lehár



Megjelent a zeneszerző születésének 125. évfordulójára



Madách-Posonium (Pozsony) , 1995 

Ragasztott papírkötés , 160 oldal











 



 



Méret: 19 cm x 12 cm




Fekete-fehér fotókkal illusztrálva.



TARTALOM











































































Tisztelet a szülőföldnek



7



Komárom, a szülőváros



9



Családtörténet



15



Ifjú évek



23



A losonci négy esztendő



36



A császári és királyi hadsereg karnagya



48



Útban a világsiker felé



57



A világsiker



63



Lehár Ferenc hatvanéves



83



Lehár Ferenc díszpolgársága



95



Az utolsó itthonlét



105



Komárom és Lehár



121



Lehár Ferenc színpadi művei



131



Jegyzetek



137



Felhasznált irodalom



143



Franz Lehár (Summary)



147



Franz Lehár (Resümme)



151




 


Házy Erzsébet művészete és pályája • 40972017-10-25 21:05:02

Kapcs.: 2359., 2353.  sorszámok



Kiegészítés



Fényes Szabolcs: Maya



A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1971. április 12. Kossuth Rádió, 19.57 – 22.00



Háromfelvonásos operett két részben



Szövegét Harmath Imre és Romhányi József írta.



Vezényel Gyulai Gaál Ferenc.



Km. az MRT szimfonikus zenekara és énekkara.



Karigazgató: Bódy Irma



Zenei rendező: Fejes Cecília



Szerkesztő: Bitó Pál



Rendező: Cserés Miklós dr.



Szereposztás:



Maya, táncosnő, dizőz – Házy Erzsébet

Charlie , bonviván – Bende Zsolt (próza: Lőte Attila)

Barbara, afrikai bártulajdonosnő, Maya barátnője – Galambos Erzsi

Rudi, pesti vagány, Barbara élettársa – Rátonyi Róbert

Madeleine, francia leány – Németh Marika

Dixie, Charlie barátja – Korda György (próza: Körmendi János)

Gorilla, őrmester Tangerben – Radnai György

Merimeaux, impresszárió – Bilicsi Tivadar

Bambó, öreg zenebohóc – Palócz László

Idegenlégió kapitánya: Palcsó Sándor



Rendőrkapitány - Basilides Zoltán,



Rendőr - Jákó Pál,



Maitre d’hotel - Joó László,



Légionisták - Csajányi György, Gyurján József, Horváth Pál és Zámbori László



 



A szerkesztő, Bitó Pál a rádióbemutatóhoz időzítve pár sort írt az RTV Újságba:



„A rádió operett-bemutatója a színházi ősbemutató után mintegy negyven évvel hangzik el; a darabot eredeti formájában 1931-ben mutatta be az akkori Operettszínház, a címszerepben Honthy Hannával (Barbarát Somogyi Nusi, Rudit Sziklay József, Merimeaux-t ahogyan most a rádiófelvételen is, Bilicsi Tivadar alakította), Komor Vilmos vezényelte a premier-előadást.  Ez volt egyébként – 1932-ben – a Magyar Rádió első színházi közvetítése, és – érdekes egybeesés! – a Mayát közvetítette a színházból elsőnek újból  a felszabadulás után, 1945 nyarán is a rádió. Közben is, azóta is egész Európát bejárta Fényes Szabolcs népszerű operettje, közben több változtatást is eszközölt a szerző, elsősorban nagy finálékkal bővítette a darabot.  



A most bemutatásra kerülő rádióváltozat pár új dalbetéttel s a finálék átdolgozásával drámaibb formában kerül a közönség elé.”


Momus társalgó • 60542017-10-25 19:45:14

A VÖRÖS FÜGGÖNY MÖGÖTT



„Nem csak a művészvilágra jellemző, és mélységesen elítélik a szexuális zaklatást az általunk megkérdezett rendezők és opera-, illetve színházigazgatók”



„– Akit valóban zaklattak, annak igazságot kell szolgáltatni – bár ez tizenévek távolából nem egyszerű, és jogilag el is évül. 2001-ben léptem be az Operába, sose hallottam ilyen esetről – mondta Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója. Kérdésünkre, hogy mit tenne, ha saját intézményé­ben történne szexuális zaklatás, egyenesen válaszolt: megkérdezné a sértettet, hogy maga kíván-e feljelentést tenni, vagy ők forduljanak a rendőrséghez, ha az intézmény épületében történt az eset.



– Nálunk ez még bonyolultabb, hiszen a balett tagjai folyamatosan egymás testi közelségében élnek. Talán érdekes lehet, hogy míg az énekkari művészeinket általában hölgyek öltöztetik, a balett öltöztetői mindig az öltöztetett művészekkel azonos neműek, de persze a zaklatás így sem zárható ki – véli a főigazgató.”



Arra is kíváncsiak voltunk, mennyire lehet egy igaztalanul megrágalmazott embert lejáratni hasonló váddal. Ókovács szerint ez remek módszer is lehet a karaktergyilkosságra:



– Akit ma megvádolnak, azon a bélyeg rajta marad mindaddig, amíg ez a katasztrófa- vagy keselyűmédia uralja Magyarországot, amely a vádakat világgá harsogja, de az esetleges tisztázást eldughatja mínuszosba, ha egyáltalán lehozza. Eközben az ártatlanság vélelme a jogerős ítéletig megilletné. Szerinte a gyanúba került emberrel a közös munkát azért kell felfüggeszteni, mert ,,rá is, a társulatra, az adott produkcióra is hatalmas terhet rakna. De ha a nyomozás vagy a per végén felmentik, akkor meg kell követni az illetőt, különben nincs értelme jogállamról beszélni”.



Ókovács Szilveszter szerint egyes művészeti ágakban nagyon könnyű félreérthető helyzetbe kerülni: – Ha egy balerinát szakszerűen megemelnek, intim helyeken érintik, ha egy éneknövendék rekeszizmát, repülőbordáját ellenőrzik, akkor is. Fontos tehát, hogy ne alakuljon ki hisztéria, mert az nemcsak a szakmai munkát aknázza alá, de még a normál udvarlást vagy az udvarias bókolást is megmérgezheti. Márpedig sosem lenne szabad, hogy férfi és nő kapcsolata ellenséges viszonnyá váljon bennünk, és azt is el kellene kerülni, hogy a közgondolkodásban hatalmi játszmák eszközévé silányuljon, és hiszterizálja a társadalmat. Azt pedig csodálkozva szemlélem, hogy mindeddig kizárólag heteroszexuális erőszakról szólnak a hírek – mondta a főigazgató.”



/Pataki Tamás, Magyar idők, 2017. október 26./


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 599452017-10-25 19:32:50

Másról beszélünk.



Feltehetően nem éltél abban az időben - ötvenes-hatvanas évek -,  amikor én már naponta a rádión függtem és az RTV Újság tanúsága szerint is, minden premiert, felújítást (havonta olykor többet) élőben sugárzott a Kossuth és/vagy a Petőfi rádió; a televízióval hasonló volt a helyzet. Elég ha rámész a Házy Erzsébet-, meg  a













Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel;



 Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók elnevezésű




topicokba, hová beírtam kigyűjtéseim eredményét.  Persze, ezek a gyakoriságok idővel lecsökkentek és szinte minimálissá váltak. Esetleg felvételről valamit leeadtak. Így értem a "mára" való hivatkozást: megszűnt az az irány, amiről mára vajmi kevés fogalma van annak, aki azt a"boldog"  kort nem élte át. Persze éppen ezért tapasztalata nem lehet róla. Ezt elismerem.


Lisztről emelkedetten • 8702017-10-25 19:02:29

„LISZTOMÁNIA A KASTÉLYBAN”



/Szekáry Zsuzsanna, Magyar Idők, 2017. október 25./



Idén új programok és kezdeményezések színesítették a XVI. Liszt-fesztivált, amely nemcsak Liszt műveihez kapcsolódó koncertekkel, hanem egy róla szóló időszaki kiállítással, külföldi vendégművészekkel, a Virtuózok komolyzenei tehetségkutató felfedezettjeivel és egy különösen szórakoztató előadással várta a zenerajongókat. A zongora-virtuóz zeneszerző rajongójaként biztos voltam benne, hogy október 20. és 22. között ellátogatok a gödöllői Grassalkovich-kastélyba.



Lisztománia így jellemezte Heinrich Heine Liszt Ferenc berlini koncert­jeit, ahol szinte szó szerint megőrültek érte az emberek, az új hangszerkezelési technikája és szuggesztív megjelenése ­miatt valóságos tömeghisztéria alakult ki a koncertjein. Nem egészen ezt, de lélekben valami hasonlót tapasztalhattunk a gödöllői zenefesztiválon is, ahol nagy zeneszerzőnk emlékét is megidézték.



A kastélyban közösen koncertezett Ivo Haag és Soós Adrienn, Kaneko Mijüdzsi Attila japán-magyar zongorista és a Gödöllői Szimfonikus Zenekar, Jandó Jenő zongoraestjén pedig Szilasi Dávid működött közre, de felléptek a Virtuózok komolyzenei tehetségkutatóból ismert ifjú művészek is.



Noha csodálatos és világszínvonalú művészek előadásait hallhattam, mégis Horváth Attila alkotmányjogász Grassalkovichtól Széchenyiig a zene tükrében nevű szalonja hatott rám a legjobban. A humoros szalonbeszélgetés fő témája a magyar arisztokrácia és a zene kapcsolata volt, végigkövetve Liszt életpályáját is. Az eseményen a XIX. századi arisztokrácia és polgárság szalon­jait szerették volna rekonstruál­ni, ahol a művészek voltak a fő „látványosságok”.



A Szilasi Alex zongoraművész közreműködésével zajló esten a közönség a régi szalonok hangulatát tapasztalhatta meg, ahol mindennaposnak számítottak a zenei játékok. Ezeken egy bizonyos zeneszerző darabját, egy másik kor stílusában, más előadó előadásmódjában játszották el. Ezt Szilasi Alex is felelevenítette, és a közönség kérésének is eleget tett, amikor egy Zorán-dalt játszott el barokk stílusban, mazurkadallamokkal megspékelve.



A szalonestet az tette kivételesen szórakoztatóvá, hogy Szilasi hatalmas szeretettel és átéléssel szemléltette Liszt és kortársainak zongorajátékát, s rengeteg új információt is megtudhattunk az egyik leghíresebb magyarról. Mert bizony magyar volt, hiá­ba szeretné őt több nemzet is kisajátítani magának, Liszt mindig is büszkén vallotta magyarságát. Ráadásul az elsők között koncertezett szólózongorával, ami egyáltalán nem volt szokványos, mégis képes volt megtölteni a milánói Scalát. A zeneszerző azt a romantikus XIX. századi eszményt hirdette, hogy a művészek egyenlők a hatalmasságokkal, hiszen a pénz elvész, de a művészeti alkotások megmaradnak az örökkévalóságnak, ezért egyenrangú félként tárgyalt az uralkodókkal is.



Liszt Ferenc öröksége világszerte él, amit mi kötelesek vagyunk gondozni, hiszen magyarságtudatát büszkén vállalva, a magyar kultúrát ápolva maradandó nyomot hagyott a világban.



 


Giacomo Meyerbeer • 6412017-10-25 12:34:40

Bartók Rádió ma esti műsora:



19.00 - 19.30 Összhang - a zenei élet aktualitásai



Meyerbeer: A hugenották - bemutató az Erkel Színházban



Szerkesztő-műsorvezető: Katona Márta



(ism. holnap, 9.30)


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 38472017-10-25 11:54:53

Müpa honlapjáról










Kocsis Zoltán-emlékkoncert











 



Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem 

2017. NOVEMBER 6. HÉTFŐ, 19:30. 











 



Egy éve távozott el közülünk Kocsis Zoltán, hiányt hagyva maga után, de feladatot is adva: a magyar zenésztársadalomnak meg kell őriznie és ápolnia kell az örökséget, amelyet a korszakalkotó muzsikus ránk hagyott. 



A Nemzeti Filharmonikusok élén Kocsis munkáját folytató Hamar Zsolt, valamint  Dobszay Péter vezényletével csupa olyan mű szólal meg ezen az estén, amely jelképesnek tekinthető: vagy tartalma illik a megemlékezés gesztusához – ilyen Liszt Három gyászódája -, vagy Kocsis Zoltán munkásságának egy-egy fejezetére emlékeztet. 



Beethoven G-dúr zongoraversenye mindnyájunkban a fiatal, még szinte kamasz Kocsis varázslatosan garabonciás, lázadó alakját idézi fel: ezzel a kompozícióval nyerte meg 1970-ben a tizennyolc éves fiatalember a Magyar Rádió Beethoven-zongoraversenyét, s vált egy csapásra csupán szűk körben számon tartott, nagy ígéretből országosan ismert ifjú művésszé. Az sem véletlen, hogy ezt a darabot éppen a rendkívüli orosz zongoristafenomén, az egyszerre elmélyült és virtuóz Gyenisz Kozsukin tolmácsolja, hiszen őt éppen a Kocsis vezényelte Nemzeti Filharmonikusok meghívottjaként ismerhette meg néhány éve Budapest közönsége. 



Sáry László művéhez sem kell magyarázat: tiszteletadó kompozíció, amely arra is figyelmeztet, milyen szoros kapcsolatot ápolt Kocsis egész pályája során a legújabb zenével, ezen belül a hozzá oly közel álló Új Zenei Stúdió munkásságával is. S végül a kocsisi repertoár legfontosabb fejezete: Bartók – de nem akárhogyan: a Négy zongoradarab mindegyike a zeneszerző nagy apostolának kongeniális hangszerelésében öltött új, a bartóki szellemhez méltó szimfonikus alakot. 



A koncertet 18.00 órai kezdettel vetítés előzi meg, amelyen a 2015-ben előadott két Richard Strauss-mű, A béke napja és a Daphné bemutatójáról készült filmet tekinthetik meg a koncertre jeggyel rendelkezők. A felvételen Kocsis Zoltán vezényli a Nemzeti Filharmonikusokat, a darabokat Némedi Csaba rendezte, a Müpa dokumentumfilmjének szerkesztő-rendezője Várbíró Judit.



Kocsis Zoltán • 6352017-10-25 11:54:03

Müpa honlapjáról










Kocsis Zoltán-emlékkoncert











Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem 

2017. NOVEMBER 6. HÉTFŐ, 19:30. 











 



Egy éve távozott el közülünk Kocsis Zoltán, hiányt hagyva maga után, de feladatot is adva: a magyar zenésztársadalomnak meg kell őriznie és ápolnia kell az örökséget, amelyet a korszakalkotó muzsikus ránk hagyott. 



A Nemzeti Filharmonikusok élén Kocsis munkáját folytató Hamar Zsolt, valamint  Dobszay Péter vezényletével csupa olyan mű szólal meg ezen az estén, amely jelképesnek tekinthető: vagy tartalma illik a megemlékezés gesztusához – ilyen Liszt Három gyászódája -, vagy Kocsis Zoltán munkásságának egy-egy fejezetére emlékeztet. 



Beethoven G-dúr zongoraversenye mindnyájunkban a fiatal, még szinte kamasz Kocsis varázslatosan garabonciás, lázadó alakját idézi fel: ezzel a kompozícióval nyerte meg 1970-ben a tizennyolc éves fiatalember a Magyar Rádió Beethoven-zongoraversenyét, s vált egy csapásra csupán szűk körben számon tartott, nagy ígéretből országosan ismert ifjú művésszé. Az sem véletlen, hogy ezt a darabot éppen a rendkívüli orosz zongoristafenomén, az egyszerre elmélyült és virtuóz Gyenisz Kozsukin tolmácsolja, hiszen őt éppen a Kocsis vezényelte Nemzeti Filharmonikusok meghívottjaként ismerhette meg néhány éve Budapest közönsége. 



Sáry László művéhez sem kell magyarázat: tiszteletadó kompozíció, amely arra is figyelmeztet, milyen szoros kapcsolatot ápolt Kocsis egész pályája során a legújabb zenével, ezen belül a hozzá oly közel álló Új Zenei Stúdió munkásságával is. S végül a kocsisi repertoár legfontosabb fejezete: Bartók – de nem akárhogyan: a Négy zongoradarab mindegyike a zeneszerző nagy apostolának kongeniális hangszerelésében öltött új, a bartóki szellemhez méltó szimfonikus alakot. 



A koncertet 18.00 órai kezdettel vetítés előzi meg, amelyen a 2015-ben előadott két Richard Strauss-mű, A béke napja és a Daphné bemutatójáról készült filmet tekinthetik meg a koncertre jeggyel rendelkezők. A felvételen Kocsis Zoltán vezényli a Nemzeti Filharmonikusokat, a darabokat Némedi Csaba rendezte, a Müpa dokumentumfilmjének szerkesztő-rendezője Várbíró Judit.



Zenetörténet • 1982017-10-25 11:26:50

Svéd Sándor New York-i levele



Címzett: az RTV Újság Szerkesztősége



 



Igen tisztelt Rádió- és Televízióújság, Budapest!



Az Egyesült Államokban lépek fel sorozatosan. Itteni bolyongásaim közben került kezembe lapjuk egyik tavalyi száma, az, amelyik a  N a g y  é n e k e s e k   é l e t r e g é n y e   című rádiósorozattal kapcsolatban velem is foglalkozott. Ebben a számban S o m o g y i  V i l m o s  barátom megírja: reklamálom, hogy Budapesten mitsem tudnak pályám egyik jelentős állomásáról, nevezetesen arról, hogy huszonnégy évvel ezelőtt a milánói Scalában A nürnbergi mesterdalnokokban (olasz nyelven) énekeltem Hans Sachsot. Idényzáró előadás volt, felvétel nem készült róla, az egész ügy feledésbe merült, s kimaradt a krónikából.



Kár, kár – mert én ezt karrierem legszínesebb, legnagyobb sikerének tekintem!



A cikkíró – véletlen találkozásunk alkalmából – látható meglepetéssel fogadta közlésemet, el is tűnődött rajta. Hadd folytassam tehát „reklám-akciómat”, ezennel megküldöm (melléklem) a Scala 1947. május 8-i színlapját, ez önmagáért beszél.



Ekkor még kezdő volt az Évát éneklő  R e n a t a  T e b a l d i,  aki azóta már régen világhírű, Pognert     C e s a r e  S i e p i   énekelte – ugyancsak világhíresség.  T u l l i o  S e r a f i n  vezényelt. Rajtam kívül valamennyi szereplő olasz volt.



Örvendenék, ha erről most lapjuk révén tudomást szereznének budapesti és itteni barátaim, ismerőseim is. E soraimmal egyben életjelt is adok magamról – hosszú idő után. (Turnénk május végéig tart, huszonöt városban lépek fel.)



Szeretettel gondolok rólam szóló megemlékezéseikre, és ne haragudjanak, hogy ezt a módszert választottam egy színház- illetőleg operatörténeti tény bizonyítására.



Tisztelettel



Svéd Sándor



 



Ezt a Svéd Sándortól kapott levelet az RTV Újság Szerkesztősége az 1971. május 17-23-i lapszámában tette közzé.


Kedvenc magyar operaelőadók • 10062017-10-25 11:23:35

Svéd Sándor New York-i levele



Címzett: az RTV Újság Szerkesztősége



 



Igen tisztelt Rádió- és Televízióújság, Budapest!



Az Egyesült Államokban lépek fel sorozatosan. Itteni bolyongásaim közben került kezembe lapjuk egyik tavalyi száma, az, amelyik a  N a g y  é n e k e s e k   é l e t r e g é n y e   című rádiósorozattal kapcsolatban velem is foglalkozott. Ebben a számban S o m o g y i  V i l m o s  barátom megírja: reklamálom, hogy Budapesten mitsem tudnak pályám egyik jelentős állomásáról, nevezetesen arról, hogy huszonnégy évvel ezelőtt a milánói Scalában A nürnbergi mesterdalnokokban (olasz nyelven) énekeltem Hans Sachsot. Idényzáró előadás volt, felvétel nem készült róla, az egész ügy feledésbe merült, s kimaradt a krónikából.



Kár, kár – mert én ezt karrierem legszínesebb, legnagyobb sikerének tekintem!



A cikkíró – véletlen találkozásunk alkalmából – látható meglepetéssel fogadta közlésemet, el is tűnődött rajta. Hadd folytassam tehát „reklám-akciómat”, ezennel megküldöm (melléklem) a Scala 1947. május 8-i színlapját, ez önmagáért beszél.



Ekkor még kezdő volt az Évát éneklő  R e n a t a  T e b a l d i,  aki azóta már régen világhírű, Pognert     C e s a r e  S i e p i   énekelte – ugyancsak világhíresség.  T u l l i o  S e r a f i n  vezényelt. Rajtam kívül valamennyi szereplő olasz volt.



Örvendenék, ha erről most lapjuk révén tudomást szereznének budapesti és itteni barátaim, ismerőseim is. E soraimmal egyben életjelt is adok magamról – hosszú idő után. (Turnénk május végéig tart, huszonöt városban lépek fel.)



Szeretettel gondolok rólam szóló megemlékezéseikre, és ne haragudjanak, hogy ezt a módszert választottam egy színház- illetőleg operatörténeti tény bizonyítására.



Tisztelettel



Svéd Sándor



 



Ezt a Svéd Sándortól kapott levelet az RTV Újság Szerkesztősége az 1971. május 17-23-i lapszámában tette közzé.


Operett, mint színpadi műfaj • 33042017-10-25 11:20:51

Lásd 3252. sorszám alatt is...



Köszönöm, hogy Te is beírtad ezt a zenei eseményt,  mivel elég régen volt, amikor közreadtam itt, és ugye, a beírások "dzsungelében" szinte "eltűnt" már ennek  a különleges operett-koncertnek a hírül adása.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 599382017-10-25 10:39:35

Voltak idők, tudjuk, amikor a rádió élőben kapcsolta az Operaházat/Erkel Színházat egy-egy bemutató, felújítás premier-előadása alkalmából (vagy "csúsztatva" időben, később sugározta azt). Az idők folyamán pedig többször leadta a hangfelvételt. Mára megszűnt ez a gyakorlat, sajnos. Sőt, a televízió is élőben közvetített az Operából olykor-olykor egy-egy bemutatót; mostanság legalább felvételről láthatjuk azokat.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 23712017-10-25 10:24:57

A Dankó Rádió operettkedvelőknek szóló mai adásában a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya tovább folytatja hétfőn megkezdett beszélgetését Moravetz Levente színész-rendezővel… amit meg-megszakítanak a bejátszott zenék.



Szirmai Albert – Bakonyi Károly – Gábor Andor: Mágnás Miska 



Rádió Dalszínháza két teljes felvételt is készített ebből az operettből, most a második rádiós bemutató felvételéről szólaltak meg szép részletek:



1969. április 5. , Kossuth adó 19.52 – 22.00



Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara, vezényel: Sebestyén András




  • Rolla belépője: „Megülni a paripa hátán…/ Nyergelj már, nyargalj már…” (Andor  Éva, km.  énekkar)

  • Rolla és Baracs kettőse „Csupa rózsa, drága, szép… /Úgy szeretnék boldog lenni, vagy miattad tönkre menni…” (Andor Éva, Korondy György)

  • Rolla és Miska kettőse: „Mink most nem várunk, egy táncot járunk… /Angyal, édes, édes angyal, nézz le rám, ölelj puhán…” (Andor Éva, Palcsó Sándor, km. énekkar)



Lehár Ferenc – Szenes Andor – Dalos László: Szép a világ  



„Bemutatjuk új felvételünket” címmel 1974. május 1.-én, a Kossuth Rádióban 14.29 órai kezdettel sugározta a rádió ennek az operettnek új felvételét.



km.. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus zenekara. Vezényel: Bródy Tamás




  • "Csuda szép ,csupa kék, ragyogó a tengerár …/Rio de Janeiro, ahol a napfény ragyogó… Rio de Janeiro , ahol a szenvedély lobogó…(Németh Marika, énekkar)

  • „Ugye, gondolsz rám, csupa vágy a szám! így nem szerettem senkit még talán! Jöhet tél vagy nyár, olyan mindegy már, az én szívem egyre téged vár…” (Korondy György)

  • Induló: „ A vágyam, oly régen, egy kis kirándulás…/A madár a bokorban, vígan áriázni kezd, zöldek a földek, völgyben a hölgyek, ő vele ülnek ottan a hölgyek, leragyog a napfény rájuk, szeretik a lányok ezt.  …/Kék a fényes ég, imádlak édes, régesrég, olyan igézők a lombos fák, ott vár miránk most a boldogság!...” (Németh Marika, Palcsó Sándor)



 A Szép a világ korábbi rádiófelvételéről (1957) is hallhattunk most egy részletet:

- Címadó dal: „Van olyan, aki őrzi a pénzt, van olyan, van olyan, sose vettem a pénzügyeket komolyan…/ Szép a világ, a szívünkben nyíl száz virág, szép, nézni szép, egy lány ábrándos tekintetét…” (Szabó Miklós és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Várady László)



Offenbach A szép Heléna c. operett dallamaival ért véget az operettműsor a rádióban (Km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel:Bródy Tamás)



A „Túl az Óperencián” délelőtti  adását 18 és 19 óra újra meghallgathatjuk az ismétlésben.


Udvardy Tibor • 1692017-10-24 23:35:55

Kapcs.: 165. és 152. sorszámok



"Hogyan felelnek, akik kérdeznek?..."



Hogyan felelnek célkitűzéseikről a Felelj, ha tudsz című televíziós művészeti vetélkedő kérdezői, a műsor írói?



Udvardy Tibor:



- Mivel művészetről van szó, talán úgy, ahogyan Oscar Wilde: „Kétféleképpen lehet a művészetet utálni: 1. Ha valóban utáljuk. 2. Ha hideg ésszel szeretjük.”



Mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy műsorunkban nemcsak a kérdések érdekesek és nemcsak a pontos válaszok. Nem a tárgyi tudás fontos a számunkra, hanem a műalkotások megszerettetése



- A műsor eddigi tapasztalatai is azt mutatják, hogy az emberek jobban ismerik a zenét, mint a képzőművészetet. Ezért helyesnek érzem az azt elképzelésünket, hogy egy-egy témát a legkülönbözőbb művészeti műfajok felől közelítünk meg. Egy-egy író, szobrász vagy zeneszerző – sokszor térben és időben távol egymástól – művészi mondanivalóját különböző formákba öntve teremti meg, s mégis ezek a művek teljesen azonos témák, gondolatok, megérzések hordozói. Így az egyik művészeti forma megértése lehetőséget ad a nézőnek arra, hogy a másik, vagy a harmadik, általa kevésbé ismert művészet is megnyíljon előtte.



Gál György Sándor:



- Kifogásolják, hogy csak a legnevesebb klasszikus mesterek műveire támaszkodunk. Nem abból adódik ez, mintha mi nem szeretnénk a modern művészetet… (Közismert, hogy Udvardy Tibor Ránki operájának egyik vezető szereplője, én magam is szívesen foglalkozom pl. az elektronikus zene kérdéseivel is.) Az ok egyszerű: rejtvényeket adunk fel, s a ma és a közelmúlt remekművei nem ismeretesek még annyira, hogy ezeket a kérdések zömében felhasználhatnánk. Persze minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy az új művészetet, sőt a holnap művészetét is szolgálni tudjuk. Kármán György, a műsor szerkesztője és Horváth Zoltán rendező különben is állandóan új és új ötletekre késztet bennünket. Ezek az ötletek néha éjszaka születnek… Ne haragudjanak hát a szomszédok, ha nyugalmukat ilyenkor egy-egy dallammal megzavarjuk…



/R.A. – RTV Újság, 1971. március 17./



                                         


László Margit • 1122017-10-24 23:10:46

1970. március 12., Petőfi Rádió, 18.40 – 19.01



Farkas Ferenc – Radnóti Miklós: Naptár



Dalciklus



Közreműködnek:



László Margit, Palcsó Sándor - ének



Budapesti Fúvósötös



Szécsi-vonósnégyes



Lubik Hédi – hárfa



Tibay Zoltán – nagybőgő



Vezényel: Mihály András


Palcsó Sándor • 1812017-10-24 23:10:09

1970. március 12., Petőfi Rádió, 18.40 – 19.01



Farkas Ferenc – Radnóti Miklós: Naptár



Dalciklus



Közreműködnek:



László Margit, Palcsó Sándor - ének



Budapesti Fúvósötös



Szécsi-vonósnégyes



Lubik Hédi – hárfa



Tibay Zoltán – nagybőgő



Vezényel: Mihály András


Ilosfalvy Róbert • 7702017-10-24 22:50:37







Kapcs. 763. sorszámhoz



Ilosfalvy Róbert énekelt egy dalt a rádióban, amelynek a felvételéről korábban már hírt adtam: 



1969. február 4., Kossuth Rádió, 13.00 - 13.39 Könnyűzene Bródy Tamás szerzeményeiből 



Bródy Tamás - Békeffi István: Jó tündér (Ilosfalvy Róbert)



Km. a Visszhang-együttes



(5 perc hosszúságú időtartam)




Kiegészítem ezt most azzal, hogy a Jó tündér című dal a Könnyű múzsa című, 1947-ben készült magyar film egyik zeneszáma volt: Bródy Tamás és Horváth Jenő közös szerzeménye. 



Anno Sárdy János énekelte a filmben ezt a dalt, amit a hatvanas években újra felvettek, önállóan, Ilosfalvy énekével, és a rádió műsoraiban többször is elhangzott.


Sz. Ágai Karola-drámai koloratúrszoprán • 4602017-10-24 22:18:10

Kapcs.: 459. sorszám



Pótlás és kiegészítés



„Ágay Karola énekel” – művészportré-film



Bemutató: 1971. március 7. Magyar Televízió, 21.45 – 22.30



„Az operaszínpad a nagy szerelem, amiért a küzdelem, a harc, a fegyelem magától értetődően természetes.” 

Erről is beszél a róla szóló énekes portréban egyik legnagyszerűbb koloratúr szopránunk, Ágai Karola, akinek Mozart, Donizetti, Rossini, Erkel és Strauss szerepeiből is hallhatunk áriákat, és aki arról is tanúbizonyságot ad, milyen kifejezően tudott népdalfeldolgozásokat, virágénekeket is interpretálni férje, Szendrey-Karper László gitárművész kísérete mellett.



Rendezte: Horváth Zoltán



Időtartam: 55 perc



Ágay Karola interjút adott a portréfilm bemutatását megelőzően az RTV Újság munkatársának. (rácalmási)



- Hogyan vélekedik saját filmjéről a tévéfilm főszereplője?



- Az Operaházban való éneklés és a tévészereplés természetesen sokban különbözik egymástól – mondja a kitűnő operaénekesnő. – A televíz gyakorta közvetít operaelőadásokat, amelyeket a színházban rögzítenek képre. A művész azonban ilyenkor mégsem a tévénézőnek, hanem a színház közönségének játszik, énekel: az első sor, a harmadik emelet, vagy éppen a karzat nézőjének mutatja be produkcióját. Érthető, hogy a képernyő előtt ülőkben is más hangulatot teremt az ilyen előadás, mint a színház közönségében. Éppen ezért örülök ennek a tévéfilmnek: itt csak a nézőknek énekelek, csak velük és „nekik” vagyok. Kapcsolatunk így közvetlenebb, bár ennek megteremtése nehezebb – más művészi megoldásokat követel -, hisz a képernyőn a legapróbb rezdülések is felnagyítva jelentkeznek.



Hosszú hónapokon keresztül készültünk a film felvételére. Vecsernyés János szerkesztő, Lakatos György gyártásvezető és nem utolsó sorban Horváth Zoltán rendező sokat vitatkozott, beszélgetett: keresték a legjobb megoldásokat.



Ötvenperces műsorom alapja – új nagylemezem. S mivel a Hanglemezgyár eredeti nyelven kérte tőlem a különböző áriák eléneklését, így a kedves nézők is így hallják majd a filmen  - kérem, ne vegyék se szerénytelenségnek, se udvariatlanságnak! A műsorban tehát kedvenc szerepeim közül éneklek néhányat, ezenkívül ízelítőt adok abból a közös műsorból, melyet férjemmel, Szendrey-Karper Lászlóval szoktunk bemutatni a magyar és nemzetközi hangversenypódiumokon. Vagyis: gitárkísérettel magyar virágénekeket és népdalokat is hallhatnak a tévénézők…



 



Az a lemez, amit ebben az interjúban Ágay Karola említett és amelynek hanganyaga a portréfilmben hallható, az alábbi operaáriákat tartalmazza:




  1. Mozart: Varázsfuvola – Az éj királynőjének áriája (II. felvonás)

  2. Mozart: Szöktetés a szerájból – Constanze áriája (II. felvonás) 

  3. Erkel: Hunyadi László – La Grange ária (II. felvonás) R. Strauss: Ariadne Naxos szigetén – Recitativo és Zerbinetta áriája

  4. Verdi: Rigoletto – Gilda áriája (I. felvonás)

  5. Rossini: A sevillai borbély – Rosina áriája (I. felvonás)

  6. Donizetti: Lammermoori Lucia – Őrülési jelenet (III. felvonás)



/Qualiton, LPX 11432



Legutóbb az M3 csatornán volt látható az „Ágay Karola énekel” - portréfilm

2017. április 28. péntek 14:30 - 15:25


Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók • 11222017-10-24 22:14:45

„Ágay Karola énekel” – művészportré-film



Bemutató: 1971. március 7. Magyar Televízió, 21.45 – 22.30



„Az operaszínpad a nagy szerelem, amiért a küzdelem, a harc, a fegyelem magától értetődően természetes.” 

Erről is beszél a róla szóló énekes portréban egyik legnagyszerűbb koloratúr szopránunk, Ágai Karola, akinek Mozart, Donizetti, Rossini, Erkel és Strauss szerepeiből is hallhatunk áriákat, és aki arról is tanúbizonyságot ad, milyen kifejezően tudott népdalfeldolgozásokat, virágénekeket is interpretálni férje, Szendrey-Karper László gitárművész kísérete mellett.



Rendezte: Horváth Zoltán



Időtartam: 55 perc



Ágay Karola interjút adott a portréfilm bemutatását megelőzően az RTV Újság munkatársának. (rácalmási)



- Hogyan vélekedik saját filmjéről a tévéfilm főszereplője?



- Az Operaházban való éneklés és a tévészereplés természetesen sokban különbözik egymástól – mondja a kitűnő operaénekesnő. – A televíz gyakorta közvetít operaelőadásokat, amelyeket a színházban rögzítenek képre. A művész azonban ilyenkor mégsem a tévénézőnek, hanem a színház közönségének játszik, énekel: az első sor, a harmadik emelet, vagy éppen a karzat nézőjének mutatja be produkcióját. Érthető, hogy a képernyő előtt ülőkben is más hangulatot teremt az ilyen előadás, mint a színház közönségében. Éppen ezért örülök ennek a tévéfilmnek: itt csak a nézőknek énekelek, csak velük és „nekik” vagyok. Kapcsolatunk így közvetlenebb, bár ennek megteremtése nehezebb – más művészi megoldásokat követel -, hisz a képernyőn a legapróbb rezdülések is felnagyítva jelentkeznek.



Hosszú hónapokon keresztül készültünk a film felvételére. Vecsernyés János szerkesztő, Lakatos György gyártásvezető és nem utolsó sorban Horváth Zoltán rendező sokat vitatkozott, beszélgetett: keresték a legjobb megoldásokat.



Ötvenperces műsorom alapja – új nagylemezem. S mivel a Hanglemezgyár eredeti nyelven kérte tőlem a különböző áriák eléneklését, így a kedves nézők is így hallják majd a filmen  - kérem, ne vegyék se szerénytelenségnek, se udvariatlanságnak! A műsorban tehát kedvenc szerepeim közül éneklek néhányat, ezenkívül ízelítőt adok abból a közös műsorból, melyet férjemmel, Szendrey-Karper Lászlóval szoktunk bemutatni a magyar és nemzetközi hangversenypódiumokon. Vagyis: gitárkísérettel magyar virágénekeket és népdalokat is hallhatnak a tévénézők…



 



Az a lemez, amit ebben az interjúban Ágay Karola említett és amelynek hanganyaga a portréfilmben hallható, az alábbi operaáriákat tartalmazza:




  1. Mozart: Varázsfuvola – Az éj királynőjének áriája (II. felvonás)

  2. Mozart: Szöktetés a szerájból – Constanze áriája (II. felvonás) 

  3. Erkel: Hunyadi László – La Grange ária (II. felvonás)

  4. R. Strauss: Ariadne Naxos szigetén – Recitativo és Zerbinetta áriája

  5. Verdi: Rigoletto – Gilda áriája (I. felvonás)

  6. Rossini: A sevillai borbély – Rosina áriája (I. felvonás)

  7. Donizetti: Lammermoori Lucia – Őrülési jelenet (III. felvonás)



/Qualiton, LPX 11432



Legutóbb az M3 csatornán volt látható az „Ágay Karola énekel” - portréfilm

2017. április 28. péntek 14:30 - 15:25


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 23702017-10-24 21:21:33

Horváth Mihály – Bárdosi Németh János: Békétlen szerelem – daljátékrészlet



 „Nékem a szív szava szép muzsika” - énekelnek: KÁMÁN KATALIN - dr. MELÁTH OTTÓ



Zeneszerző: Horváth Mihály



Versek:  Bárdosi Németh János

Szövegkönyv: Lippenszky István



A Pécsi Rádió felvétele a szerző vezényletével a Pécsi Nemzeti Színházból élő adásban közvetített hangversenyszerű előadáson készült 1960-ban.



Bárdosi Németh János költő, szerkesztő, irodalomszervező 1902-ben született Szombathelyen, 1981-ben halt meg Pécsett. Élete és munkássága is alapvetően ehhez a két városhoz kapcsolódik.



Társszerzője és dalszövegírója a Békétlen szerelem című, Csokonai Vitéz Mihályról szóló daljátéknak, amelyet 1956 márciusában mutattak be a Pécsi Nemzeti Színházban



Lippenszky István (1927) filmtörténész



szenttamási és rábaközi Horváth Mihály (1903. június 6. - 1984. április 29.) zeneszerző, karmester, zenetanár, orgonaművész, zongoraművész


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 3132017-10-24 21:19:45

Horváth Mihály – Bárdosi Németh János: Békétlen szerelem – daljátékrészlet



„Nékem a szív szava szép muzsika” - énekelnek: KÁMÁN KATALIN - dr. MELÁTH OTTÓ



Zeneszerző: Horváth Mihály



Versek:  Bárdosi Németh János

Szövegkönyv: Lippenszky István



A Pécsi Rádió felvétele a szerző vezényletével a Pécsi Nemzeti Színházból élő adásban közvetített hangversenyszerű előadáson készült 1960-ban.



Bárdosi Németh János költő, szerkesztő, irodalomszervező 1902-ben született Szombathelyen, 1981-ben halt meg Pécsett. Élete és munkássága is alapvetően ehhez a két városhoz kapcsolódik.



Társszerzője és dalszövegírója a Békétlen szerelem című, Csokonai Vitéz Mihályról szóló daljátéknak, amelyet 1956 márciusában mutattak be a Pécsi Nemzeti Színházban



Lippenszky István (1927) filmtörténész



szenttamási és rábaközi Horváth Mihály (1903. június 6. - 1984. április 29.) zeneszerző, karmester, zenetanár, orgonaművész, zongoraművész



 



 


Operett, mint színpadi műfaj • 33022017-10-24 21:12:47

Az az egy kivétel: "Pacsirta" -  aminek 1918. február 1-jén Magyarországon (Budapest, Király Színház) volt az ősbemutatója: Martos Ferenc magyar nyelvű szövegkönyvét zenésítette meg Lehár.



Ugyanazon évben, nem sokkal rá, már Bécsben is bemutatták (1918. március 27.) németre fordított librettó nyomán - ennek a változatnak a librettistái voltak: Arthur Maria Willner és Heinz Reichert.


Kodály Zoltán • 3432017-10-24 12:29:44

Bartók Rádióban ma este



19.35 – kb. 22.00 A Magyar Állami Énekkar hangversenye





Kapcsoljuk a Pécsi Bazilikát Ünnepi hangverseny a Kodály Év alkalmából



 Km. a Pécsi Kodály Zoltán Gimnázium Énekkara,



a Pécsi Bazilika Mozart Kórusa (művészeti vezető: Szamosi Szabolcs),



a Szent Efrém Férfikar (művészeti vezető: Bubnó Tamás) és



Virágh András Gábor – orgona



1. Virágh András Gábor: Orgonaszvit (2002)



2. Liszt Ferenc: Angelus - imádság az őrangyalokhoz



3. Kodály Zoltán: Missa Brevis



A Missa brevis bámulatos közvetlenséggel reflektál a liturgikus zene évszázados tradícióira, miközben minden pillanata a Kodály-stílus esszenciáját hordozza. A darab Angliában és az Egyesült Államokban is nagy sikert aratott. Egy washingtoni koncert után írta a kritika: „Bizonyos részekben Kodály mint Liszt Ferenc hagyományainak folytatója tűnik fel. Olyan harmóniák hangzanak fel, amelyek a nagy romantikus stílust a legmerészebb disszonanciákkal egyesítik. Bár a mise rövid méretű, mégis számtalan bizonyítékát nyújtja a frissen hangzó melódiák adományának. „



(Forrás: RTV Újság)


Lisztről emelkedetten • 8692017-10-24 12:28:57

Bartók Rádióban ma este



19.35 – kb. 22.00 A Magyar Állami Énekkar hangversenye





Kapcsoljuk a Pécsi Bazilikát Ünnepi hangverseny a Kodály Év alkalmából



 Km. a Pécsi Kodály Zoltán Gimnázium Énekkara,



a Pécsi Bazilika Mozart Kórusa (művészeti vezető: Szamosi Szabolcs),



a Szent Efrém Férfikar (művészeti vezető: Bubnó Tamás) és



Virágh András Gábor – orgona



1. Virágh András Gábor: Orgonaszvit (2002)



2. Liszt Ferenc: Angelus - imádság az őrangyalokhoz



3. Kodály Zoltán: Missa Brevis



A Missa brevis bámulatos közvetlenséggel reflektál a liturgikus zene évszázados tradícióira, miközben minden pillanata a Kodály-stílus esszenciáját hordozza. A darab Angliában és az Egyesült Államokban is nagy sikert aratott. Egy washingtoni koncert után írta a kritika: „Bizonyos részekben Kodály mint Liszt Ferenc hagyományainak folytatója tűnik fel. Olyan harmóniák hangzanak fel, amelyek a nagy romantikus stílust a legmerészebb disszonanciákkal egyesítik. Bár a mise rövid méretű, mégis számtalan bizonyítékát nyújtja a frissen hangzó melódiák adományának. „



(Forrás: RTV Újság)

 


Lehár Ferenc • 5802017-10-24 11:11:30

Kálmán Imre gratulál Lehár Ferenc Giudittájához



Kálmán Imre gratulál Lehár Ferenc Giudittájához


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 23692017-10-24 11:10:22

Kálmán Imre gratulál Lehár Ferenc Giudittájához



Kálmán Imre gratulál Lehár Ferenc Giudittájához


Házy Erzsébet művészete és pályája • 40962017-10-24 11:03:39

A Magyar Operett Napján a Dankó Rádió Túl az Óperencián c. operettműsorában  Kálmán Imre operettjeiből hangoztak el részletek.



Kálmán Imre - aki ma 135 éve született Siófokon - emlékének szentelt adásban hallott operettmelódiák között felcsendültek a Csárdáskirálynő dallamai is:




  • a II.. finálé „Gyere csak, Bónikám... Én, Edwin Roland…Nászinduló…. Elnézést, ha zavarok…. Melodráma”  



Km. Házy Erzsébet, Korondy György, Palócz László, Rátonyi Róbert, Feleki Kamill, Nádas Tibor, valamint az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Bródy Tamás



Házy Erzsébet és a többi énekes a dialógust is - saját beszédhangjukon - mondják. („Melodráma”)




A teljes operett stúdiófelvételét a Rádió Dalszínháza mutatta be először: 1968. június 1., Kossuth Rádió, 19.20 – 22.00



A délelőtti adást ma 18 és 19 óra között újra meghallgathatjuk. 



(További részletek szólaltak meg a Tatárjárás, a Cigányprímás, a Marica grófnő és a Montmartre-i ibolya Kálmán-operettekből)


Simándy József - az örök tenor • 4832017-10-24 10:58:01

A Magyar Operett Napján a Dankó Rádió Túl az Óperencián c. operettműsorában  Kálmán Imre operettjeiből hangoztak el részletek.



Kálmán Imre - aki ma 135 éve született Siófokon - emlékének szentelt adásban hallott operettmelódiák között felcsendültek a Marica grófnő dallamai is:



- a II. felvonás fináléja: „- Hej, Marica… /Ne szólj, kicsim, ne szólj… /Hej cigány, hej cigány, húzd a nótád, százfelé szakadjon a húr!... / Kis húgom, légy vidám, angyalom, nézz le rám…”



 A felvételen km. Németh Marika, Simándy József, a Földényi-kórus, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekara, vezényel: Sebestyén András



Rádió Dalszínháza bemutatója (keresztmetszet): 1963. február 2. Kossuth adó, 20.30 – 22.00



A délelőtti adást ma 18 és 19 óra között újra meghallgathatjuk. 



(További részletek szólaltak meg a Tatárjárás, a Csárdáskirálynő, a Cigányprímás és a Montmartre-i ibolya Kálmán-operettekből)


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 23682017-10-24 10:43:46

A Magyar Operett Napján Lehár Ferenc halála és Kálmán Imre születésnapja egyaránt október 24-re esik.



A Dankó Rádió „Túl az Óperencián” mai műsorát a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya kifejezetten Kálmán Imre emlékének szentelte, aki ma 135 éve született Siófokon.



Az elhangzott zenék:



I. Tatárjárásnyitány (Km. a  Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara,  vezényel Breitner Tamás  -élő koncertfelvételről)



II. – Gábor Andor: Csárdáskirálynő – az I. finálé 



(Valójában, ez a II. felvonás fináléja; a rádió a három felvonást két részben vette fel, így a felvételen az operett első részének zárójelenetét halljuk.)



„Gyere csak, Bónikám... Én, Edwin Roland…Nászinduló…. Elnézést, ha zavarok…. Melodráma”  



Km. Házy Erzsébet, Korondy György, Palócz László, Rátonyi Róbert, Feleki Kamill, Nádas Tibor, valamint az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Bródy Tamás



Házy Erzsébet és a többi énekes a dialógust is - saját beszédhangjukon - mondják. („Melodráma”)



A teljes operett stúdófelvételét a Rádió Dalszínháza mutatta be először: 1968. június 1., Kossuth Rádió, 19.20 – 22.00

 



III. Kálmán Imre a Cigányprímás operettjéről  beszél, németül, egy archív felvétel részletéről:  Rácz Paliról szól, a híres prímásról, akinek emlékére szobrot is avatott; a zeneszerzőhöz a magyar muzsika mindig közel állott…



IV. – Harsányi Zsolt: Cigányprímás  - az elhangzott részletek több felvételről szólaltak meg:




  • Rácz Pali dala, 2. felv. „Stradivari-dal” (Svéd Sándor, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Török Emil)

    „Mi a jobb és mi a szebb: hegedű vagy asszony…./ Szól a nóta, csend a vége, ám a nőnél fuccs a béke…/ Az ócska Stradivari egy árva szót se szól…”

  • Vidám négyes (Koltay Valéria, Németh Marika, Kishegyi Árpád, Melis György, Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Vincze Ottó – 1964.) 

    „Voltam egyszer én is büszke bálkirály, jártam én is száz leány után… Egy király, egy király … Én vagyok ma a bálkirály… áll ma a bál…”

  • Rácz Laci és Juliska kettőse ( Petress Zsuzsa, Kelen Tibor - Magyar Állami Operaház Zenekara -- Breitner tamás  - 1965) „Száll, száll, tovaszáll a nyár”



V. – Harsányi Zsolt: Marica grófnő -  a II. felvonás fináléja



„- Hej, Marica… /Ne szólj, kicsim, ne szólj… /Hej cigány, hej cigány, húzd a nótád, százfelé szakadjon a húr!... / Kis húgom, légy vidám, angyalom, nézz le rám…”



Km. Németh Marika, Simándy  József, a Földényi-kórus, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekara, vezényel: Sebestyén András



Rádió Dalszínháza bemutatója (keresztmetszet): 1963. február 2. Kossuth adó, 20.30 – 22.00



VI.  A Montmartre-i ibolya



A Művészhimnusz  dallamaival ért véget a Kálmán Imre-emlékműsor a Magyar Operett Napján.



Ismétlés délután hat és hét között a Dankó Rádió elérhetőségein


Operett, mint színpadi műfaj • 32972017-10-24 10:36:45

A Magyar Operett Napján Lehár Ferenc halála és Kálmán Imre születésnapja egyaránt október 24-re esik.



A Dankó Rádió „Túl az Óperencián” mai műsorát a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya kifejezetten Kálmán Imre emlékének szentelte, aki ma 135 éve született Siófokon.



Az elhangzott zenék:



I. Tatárjárásnyitány (Km. a  Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara,  vezényel Breitner Tamás  -élő koncertfelvételről)



II. – Gábor Andor: Csárdáskirálynő – az I. finálé 



(Valójában, ez a II. felvonás fináléja; a rádió a három felvonást két részben vette fel, így a felvételen az operett első részének zárójelenetét halljuk.)



„Gyere csak, Bónikám... Én, Edwin Roland…Nászinduló…. Elnézést, ha zavarok…. Melodráma”  



Km. Házy Erzsébet, Korondy György, Palócz László, Rátonyi Róbert, Feleki Kamill, Nádas Tibor, valamint az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Bródy Tamás



Házy Erzsébet és a többi énekes a dialógust is - saját beszédhangjukon - mondják. („Melodráma”)



A teljes operett stúdófelvételét a Rádió Dalszínháza mutatta be először: 1968. június 1., Kossuth Rádió, 19.20 – 22.00

 



III. Kálmán Imre a Cigányprímás operettjéről  beszél, németül, egy archív felvétel részletéről:  Rácz Paliról szól, a híres prímásról, akinek emlékére szobrot is avatott; a zeneszerzőhöz a magyar muzsika mindig közel állott…



IV. – Harsányi Zsolt: Cigányprímás  - az elhangzott részletek több felvételről szólaltak meg:




  • Rácz Pali dala, 2. felv. „Stradivari-dal” (Svéd Sándor, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Török Emil)

    „Mi a jobb és mi a szebb: hegedű vagy asszony…./ Szól a nóta, csend a vége, ám a nőnél fuccs a béke…/ Az ócska Stradivari egy árva szót se szól…”

  • Vidám négyes (Koltay Valéria, Németh Marika, Kishegyi Árpád, Melis György, Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Vincze Ottó – 1964.) 

    „Voltam egyszer én is büszke bálkirály, jártam én is száz leány után… Egy király, egy király … Én vagyok ma a bálkirály… áll ma a bál…”

  • Rácz Laci és Juliska kettőse ( Petress Zsuzsa, Kelen Tibor - Magyar Állami Operaház Zenekara -- Breitner tamás  - 1965) „Száll, száll, tovaszáll a nyár”



V. – Harsányi Zsolt: Marica grófnő -  a II. felvonás fináléja



„- Hej, Marica… /Ne szólj, kicsim, ne szólj… /Hej cigány, hej cigány, húzd a nótád, százfelé szakadjon a húr!... / Kis húgom, légy vidám, angyalom, nézz le rám…”



Km. Németh Marika, Simándy  József, a Földényi-kórus, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekara, vezényel: Sebestyén András



Rádió Dalszínháza bemutatója (keresztmetszet): 1963. február 2. Kossuth adó, 20.30 – 22.00



VI.  A Montmartre-i ibolya



A Művészhimnusz  dallamaival ért véget a Kálmán Imre-emlékműsor a Magyar Operett Napján.



Ismétlés délután hat és hét között a Dankó Rádió elérhetőségein


Operett, mint színpadi műfaj • 32962017-10-24 10:33:01

Kálmán Imre gratulál Lehár Ferenc Giudittájához



Kálmán Imre gratulál Lehár Ferenc Giudittájához


Operett, mint színpadi műfaj • 32942017-10-23 23:10:49

Zeneműtár és Színháztörténeti Tár


Operett, mint színpadi műfaj • 32932017-10-23 23:00:47

Erre a kérdésedre  az OSZK Zeneműtárában kaphatnánk feleletet illetve kutathatnánk ott.


Palcsó Sándor • 1802017-10-23 22:55:34

Pontosítás és kiegészítés



 



Az M3 csatornán  láthattuk legutóbb az  operafilmet.



2016. április 23. szombat 23:30 - 00:25



Zenés TV Színház



Albert Lortzing: Az operapróba



A vígopera televíziós filmváltozata (1982)



Zenés Tv Színház bemutató: 1983. január 7., 2. műsor, 20.01 – 20.55



Szövegét J. F. Jünger nyomán a zeneszerző írta, Hirsch Bence fordította. Közreműködik a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara (karigazgató: Fehér András).



Vezényel: Breitner Tamás.



Dramaturg: Ruitner Sándor

Zenei rendező: Fejes Cecilia

Vezető operatőr: Molnár Miklós



Rendező: Horváth Zoltán



Szereplők:



Divéky Zsuzsa - A grófné

Kéry Gyula - Kristóf, a komornyik

Korcsmáros Péter - Anton Reinthal

Marczis Demeter - A gróf

Divéky Zsuzsa - A grófné

Ötvös Csilla – Lujza

Zempléni Mária – Hanna

Palcsó Sándor - Báró Reinthal

Korcsmáros Péter - Anton Reinthal

Póka Balázs - Johann, az inas

Kéry Gyula - Kristóf, a komornyik

Csere László - Martin, a szolga

Sugár István – ócskás



Időtartam: 55 perc



A grófnak egyetlen szenvedélye van: imádja a zenét, ezért egész háza népét arra kényszeríti, hogy házi operaelőadásokat tartsanak. Az esti előadás azonban veszélyben forog, mert a tenorista megbetegedett. Szerencsére két fiatalember érkezik a házba. A gróf azonnal megállapítja, hogy egyikük alkalmas a kiesett tenor pótlására. Az énekes nem más, mint a szomszéd földbirtokos, aki megszökött otthonról, mert nagybátyja össze akarja házasítani egy ismeretlen lánnyal. Nem tudja, hogy a kiszemelt menyasszony és a házikisasszony egy és ugyanaz a személy…


Lehár Ferenc • 5792017-10-23 22:48:14

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből



(LIII.)



Lehár és a "Csillagok bolondja" bécsi bemutató



Az I. világháború időszakában – 1916. január 14., Bécs, Theater in der Josefsadt - mutatták be Bécsben Lehár következő operettjét: Der Sterngucker (Csillagok bolondja). A komponista előző operettje, a Végre egyedül (Endlich Allein)  ugyan csendes sikert aratott, de rövidesen lekerült a színpadokról; egyértelműen a szövegkönyv gyengeségei miatt volt ez a sorsa a darabnak, hiszen Lehár zenéje invenciózus, újszerű hangzatai elismerő fogadtatásban részesült. Lehár levonta a következtetést és új dalművéhez megint új librettistát keresett, akit meg is talált Fritz Löhner személyében. Ám az ő szövegkönyve - melynek története egy álmodozó, bohó csillagász és három mennyasszonya körül bonyolódik – sem volt jobb az előző darab szerzőinél, így csak a lehári muzsika volt az, amin nem akadhatott fenn a kritika és a publikum. Így írt az új operett-bemutató után a bécsi Fremdenblatt:



„Az olyan különös, kedves és kedélyes ember megrajzolásához, amilyen az operett hőse, nagy adag művészet és annál is több kézművesség szükségeltetik. Löhner egyikkel sem rendelkezett. […] Tudjuk, hogy Lehár soha nem akart legutolsó sikerének a rabja maradni. Bármennyire tetszett is valamelyik műve, a következő alkalommal valami másra törekedett! Valami jobbra, szándékai szerint mindenképp valami magasabbrendűre. Így jutott el a kezdeti vidám számokból összeálló operettől a líraian ingerjedő operetthez, onnan a mélyebb lírát tükrözőkhöz, és végül a drámai operetthez. Úgy érezzük, mintha most a zenés vígjáték formájába akarná önteni az operettet. Ezért hát száműzte a finálét, lemondott a nagy zenedrámaian felépített homlokzatról; ez bizonyára fáj az olya merész-lendületesen építkező Lehárnak. Azzal vigasztalódik talán, hogy a fináléval együtt leparancsolta a színpadról ennek a sokat szidott hordozóit,  a teljességgel indokolatlan kórista-hölgyeket és – urakat, akikben a kétkedők mindig is a hagyományos operett-idiotizmus oszlopait vélték felfedezni.”



A Csillagok bolondját az év szeptemberében a Theater an der Wienben is bemutatják.



A Deutsches Volksblatt (1916. IX.28.) a következőket írta Lehár művéről:



„ Lehár, a kereső, a tapogatózó ember, aki szívesen megreformálta volna az operettet, és aki minden bizonnyal a legalkalmasabb volna erre a feladatra, a jelek szerint alulmaradt a szerzők, igazgatók és kiadók támasztotta igényekkel szemben. … Lehár muzsikája egyre előkelőbb. Vonzó melodikája, sajátosan felépített hangzatai és lenyűgöző hangszerelése megörvendeztet minden zeneértőt, ám ugyanő nem fojthatja el sajnálkozását afölött, hogy ez a muzsika nem jobb, nem méltóbb szövegkönyvek köré fonódik.”



Neues Wiener Tagblatt, 1916. IX. 28. így fogalmaz a kompozícióról:



„ Mindenekelőtt a finálékat sikerült pompása lekerekíteni s új, kiváló tartalommal megtölteni. Ebben s a varázslatosan szép hangszerelésben tárul fel a komponista elsőrendűen művészi tehetsége: ezerszer több muzsika és művészi tudás lakozik benne, mint nem egy nagyképű, ám tehetségtelen opera-komponistában, aki úgy véli, szánakozva lenézheti a könnyű műfaj e mesterét.”



Persze Lehárnak erről az összehasonlításról más a véleménye, mint arra később az „operett” –re mint műfajra írásában rámutatott: „Igen különös úgy elképzelni az operát és az operettet, mint két harapós ebet, amint az udvarban, a kutyaházhoz láncolva, vicsorogva megugatják egymást, mihelyt egyikük megkísérli, hogy valamicskét közeledjék a másikhoz.” (Die Schalkiste, Bécs, 1926. május)



A Csillagok bolondja Theater an der Wien-beli bemutatója után alig két hónapra rá, 1916. november 21-én, Schönbrunnban meghalt Ferenc József, a császár és király. A Habsburg-monarchia intézménye csak két esztendővel élte őt túl, ám ez az idő is a lassú haldoklás ideje volt csupán. A világháború további eseményei is megakasztották Lehár komponálási kedvét, amit legközelebb csak 1918-ban, a budapesti és a bécsi Pacsirta-bemutatóival nyer vissza.



/Forrás:  Otto Schneidereit: Lehár; 1988/



(Folytatni fogom)


Házy Erzsébet művészete és pályája • 40952017-10-23 14:47:06

Emmerich Kálmán: Gräfin Mariza



Emmerich Kálmán: Gräfin Mariza  



René Kollo – Házy Erzsébet (Philips, 1975)


Házy Erzsébet művészete és pályája • 40942017-10-23 14:40:38

 Emmerich Kálmán: Gräfin Mariza     René Kollo – Házy Erzsébet



 Emmerich Kálmán: Gräfin Mariza  



 René Kollo – Házy Erzsébet (Philips, 1975)


Házy Erzsébet művészete és pályája • 40932017-10-23 14:36:35

Johann Strauss: Der Zigeunerbaron – Schock, Hazy,  Wächter / Eurodisc



Johann Strauss: Der Zigeunerbaron – Schock, Hazy,



 Wächter / Eurodisc - 1965


Házy Erzsébet művészete és pályája • 40922017-10-23 14:34:37

Johann Strauss: Der Zigeunerbaron – Schock, Hazy,  Wächter / Eurodisc



Johann Strauss: Der Zigeunerbaron – Schock, Hazy,  Wächter / Eurodisc - 1965


Operett, mint színpadi műfaj • 32912017-10-23 13:28:53

Ifj. Latabár Árpád, Karády Katalin, Bársony Rózsi, Dénes Oszkár, Németh Marika és Gozmány György Ábrahám Pál Bál a Savoyban című operettjében. Fővárosi Operettszínház, 1948.



Ifj. Latabár Árpád, Karády Katalin, Bársony Rózsi, Dénes Oszkár, Németh Marika és Gozmány György Ábrahám Pál Bál a Savoyban című operettjében. Fővárosi Operettszínház, 1948.



Ismeretlen fényképész felvétele – Színháztörténeti Tár - Országos Széchényi Könyvtár


Kodály Zoltán • 3422017-10-23 13:17:32

Bartók Rádió, este 19.00 - 19.30



Kodály 135



Kodály az Operaszínpadon



Szerkesztő-műsorvezető: Becze Szilvia



(Ism.: szombat, 9.30)


 
Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Mikolaj Warszynski (zongora)
LISZT: Zarándokévek, 2. év (Itália) – 2. Il Penseroso
LISZT: Három koncertetűd – 3. Un sospiro
LSIZT: Két koncertetűd – 2. Gnomenreigen
LISZT: Liebesträume (Három noktürn) – 3. Oh Lieb, so lang du lieben kannst
LISZT: 2. ballada
LISZT: Zarándokévek, 2. év (Itália) – 6. 123. Petrarca-szonett
LISZT: 10. magyar rapszódia
LISZT: 1. legenda – Assisi Szent Ferenc a madaraknak prédikál
LISZT: 12. magyar rapszódia

11:00 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

MÁV Szimfonikus Zenekar
Közreműködik és vezényel: Baráti Kristóf
BEETHOVEN: Hegedűverseny
DVOŘÁK: VIII. szimfónia

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Drahos Evelin (ének)
Harazdy Miklós (zongora)
J.S. BACH: Ich folge dir gleichfalls - ária a János passióból, BWV 245
HÄNDEL: Tornami a vagheggiar - részlet az Alcina című operából
PURCELL: Hark, the Ech'ing Air - részlet a Tündérkirálynő című operából
MOZART: Exultate, jubilate, K. 165 - Alleluja!
LISZT: In Liebeslust, S. 318
KODÁLY: Várj meg madaram, Op.14, No.3
PUCCINI: Quando m'en vo' soletta - részlet a Bohémélet című operából
DONIZETTI: Regnava nel silenzio - részlet a Lammermoori Lucia című operából

17:00 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

MÁV Szimfonikus Zenekar művészei
BOISMORTIER: Szonáta Op. 40 No. 5
MENDELSSOHN: Oktett Op. 20
BOISMORTIER: Szonáta Op. 40 No. 6
MENDELSSOHN: C-dúr szimfónia No. 13

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Kruppa Bálint tanítványai
"Házimuzsika a Zeneakadémián"

18:30 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Az Indiana University rézfúvós kvintettje és a Zeneakadémia diákjai
DUKAS: La Péri - Fanfár
ROLAND BARETT: Three Frames
ANTHONY PLOG: 2. Mozaik rézfúvós kvintettre
DUKE ELLINGTON: It Don’t Mean A Thing If It Ain’t Got That Swing (David Kosmyna átirata)
HIDAS: Signal

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Artemis Quartett:
Vineta Sareika, Anthea Kreston (hegedű), Gregor Sigl (brácsa), Eckart Runge (cselló)
MENDELSSOHN: 3. (D-dúr) vonósnégyes, Op.44/1
SOSZTAKOVICS: 5. (B-dúr) vonósnégyes, Op.92
SCHUMANN: A-dúr vonósnégyes, Op.41/3

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Kölcsey Kórus
Arte Semplice Kamarakórus
Vezényel: Duffek Ildikó
"Duffek Ildikó karvezetés DLA zárókoncertje"
WEELKES: The Nightingale, the Organ of Delight
WILBYE: Come Shepheard Swaynes
WEELKES: On the Plaines Fairie Traines
FARMER: Faire Phyllis I saw sitting all alone
BENNET: Weepe O Mine Eyes
MORLEY: April is in My Mistris Face
ORBÁN GYÖRGY: Come Away
JEAN BELMONT: The Passionate Shepherd to His Love
BRITTEN: Öt virágének, Op.47 – 4. The Evening Primrose
ARCADELT: Il bianco e dolce cigno
MONTEVERDI: Cor mio, mentre vi miro (a 4. madrigálkötetből)
CLAUSETTI: L’ombra dei boschi d’Aser
CLAUSETTI: Saltavan ninfe
KODÁLY: Négy olasz madrigál – 1. Chi vuol veder, 2. Fior scoloriti, 3. Chi d’amor sente
KOCSÁR MIKLÓS: Négy madrigál – 1. Alkonyi dal, 2. Elfojtódás
VAJDA JÁNOS: Álmok – 1. Álom pávákkal, 2. Szélnóta
PETROVICS: Hervadáskor
TÓTH PÉTER: Magyar madrigálok – 9. Elmehetsz már, 10. Magas hegyről foly le a víz, 12. Bordal (asszonycsúfoló)

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

"Organ & Choir"
A mai nap
született:
1926 • Miles Davis, jazz-muzsikus († 1991)
1938 • Teresa Stratas, énekes
elhunyt:
1999 • Paul Sacher, karmester (sz. 1906)