vissza a cimoldalra
2017-10-24
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Társművészetek (1215)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (59925)
Milyen zenét hallgatsz most? (24977)
Kedvenc művek (142)
Kedvenc előadók (2813)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3847)
Haladjunk tovább... (205)
Momus társalgó (6052)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2273)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11180)
A csapos közbeszól (94)

Operett, mint színpadi műfaj (3296)
Lisztről emelkedetten (869)
Palcsó Sándor (181)
Lehár Ferenc (580)
Zenetörténet (197)
Bernstein- és Stokowski-szabály (29)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1119)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4096)
Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? (468)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (310)
Kodály Zoltán (343)
Udvardy Tibor (169)
Franz Schmidt (2926)
Michael Haydn (62)
Cziffra György (98)
Beethovenről - mélyebben (677)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: Búbánat
Leírás:
Honlap:
   


Búbánat (24904 hozzászólás)
 
Operett, mint színpadi műfaj • 32942017-10-23 23:10:49

Zeneműtár és Színháztörténeti Tár


Operett, mint színpadi műfaj • 32932017-10-23 23:00:47

Erre a kérdésedre  az OSZK Zeneműtárában kaphatnánk feleletet illetve kutathatnánk ott.


Palcsó Sándor • 1802017-10-23 22:55:34

Pontosítás és kiegészítés



 



Az M3 csatornán  láthattuk legutóbb az  operafilmet.



2016. április 23. szombat 23:30 - 00:25



Zenés TV Színház



Albert Lortzing: Az operapróba



A vígopera televíziós filmváltozata (1982)



Zenés Tv Színház bemutató: 1983. január 7., 2. műsor, 20.01 – 20.55



Szövegét J. F. Jünger nyomán a zeneszerző írta, Hirsch Bence fordította. Közreműködik a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara (karigazgató: Fehér András).



Vezényel: Breitner Tamás.



Dramaturg: Ruitner Sándor

Zenei rendező: Fejes Cecilia

Vezető operatőr: Molnár Miklós



Rendező: Horváth Zoltán



Szereplők:



Divéky Zsuzsa - A grófné

Kéry Gyula - Kristóf, a komornyik

Korcsmáros Péter - Anton Reinthal

Marczis Demeter - A gróf

Divéky Zsuzsa - A grófné

Ötvös Csilla – Lujza

Zempléni Mária – Hanna

Palcsó Sándor - Báró Reinthal

Korcsmáros Péter - Anton Reinthal

Póka Balázs - Johann, az inas

Kéry Gyula - Kristóf, a komornyik

Csere László - Martin, a szolga

Sugár István – ócskás



Időtartam: 55 perc



A grófnak egyetlen szenvedélye van: imádja a zenét, ezért egész háza népét arra kényszeríti, hogy házi operaelőadásokat tartsanak. Az esti előadás azonban veszélyben forog, mert a tenorista megbetegedett. Szerencsére két fiatalember érkezik a házba. A gróf azonnal megállapítja, hogy egyikük alkalmas a kiesett tenor pótlására. Az énekes nem más, mint a szomszéd földbirtokos, aki megszökött otthonról, mert nagybátyja össze akarja házasítani egy ismeretlen lánnyal. Nem tudja, hogy a kiszemelt menyasszony és a házikisasszony egy és ugyanaz a személy…


Lehár Ferenc • 5792017-10-23 22:48:14

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből



(LIII.)



Lehár és a "Csillagok bolondja" bécsi bemutató



Az I. világháború időszakában – 1916. január 14., Bécs, Theater in der Josefsadt - mutatták be Bécsben Lehár következő operettjét: Der Sterngucker (Csillagok bolondja). A komponista előző operettje, a Végre egyedül (Endlich Allein)  ugyan csendes sikert aratott, de rövidesen lekerült a színpadokról; egyértelműen a szövegkönyv gyengeségei miatt volt ez a sorsa a darabnak, hiszen Lehár zenéje invenciózus, újszerű hangzatai elismerő fogadtatásban részesült. Lehár levonta a következtetést és új dalművéhez megint új librettistát keresett, akit meg is talált Fritz Löhner személyében. Ám az ő szövegkönyve - melynek története egy álmodozó, bohó csillagász és három mennyasszonya körül bonyolódik – sem volt jobb az előző darab szerzőinél, így csak a lehári muzsika volt az, amin nem akadhatott fenn a kritika és a publikum. Így írt az új operett-bemutató után a bécsi Fremdenblatt:



„Az olyan különös, kedves és kedélyes ember megrajzolásához, amilyen az operett hőse, nagy adag művészet és annál is több kézművesség szükségeltetik. Löhner egyikkel sem rendelkezett. […] Tudjuk, hogy Lehár soha nem akart legutolsó sikerének a rabja maradni. Bármennyire tetszett is valamelyik műve, a következő alkalommal valami másra törekedett! Valami jobbra, szándékai szerint mindenképp valami magasabbrendűre. Így jutott el a kezdeti vidám számokból összeálló operettől a líraian ingerjedő operetthez, onnan a mélyebb lírát tükrözőkhöz, és végül a drámai operetthez. Úgy érezzük, mintha most a zenés vígjáték formájába akarná önteni az operettet. Ezért hát száműzte a finálét, lemondott a nagy zenedrámaian felépített homlokzatról; ez bizonyára fáj az olya merész-lendületesen építkező Lehárnak. Azzal vigasztalódik talán, hogy a fináléval együtt leparancsolta a színpadról ennek a sokat szidott hordozóit,  a teljességgel indokolatlan kórista-hölgyeket és – urakat, akikben a kétkedők mindig is a hagyományos operett-idiotizmus oszlopait vélték felfedezni.”



A Csillagok bolondját az év szeptemberében a Theater an der Wienben is bemutatják.



A Deutsches Volksblatt (1916. IX.28.) a következőket írta Lehár művéről:



„ Lehár, a kereső, a tapogatózó ember, aki szívesen megreformálta volna az operettet, és aki minden bizonnyal a legalkalmasabb volna erre a feladatra, a jelek szerint alulmaradt a szerzők, igazgatók és kiadók támasztotta igényekkel szemben. … Lehár muzsikája egyre előkelőbb. Vonzó melodikája, sajátosan felépített hangzatai és lenyűgöző hangszerelése megörvendeztet minden zeneértőt, ám ugyanő nem fojthatja el sajnálkozását afölött, hogy ez a muzsika nem jobb, nem méltóbb szövegkönyvek köré fonódik.”



Neues Wiener Tagblatt, 1916. IX. 28. így fogalmaz a kompozícióról:



„ Mindenekelőtt a finálékat sikerült pompása lekerekíteni s új, kiváló tartalommal megtölteni. Ebben s a varázslatosan szép hangszerelésben tárul fel a komponista elsőrendűen művészi tehetsége: ezerszer több muzsika és művészi tudás lakozik benne, mint nem egy nagyképű, ám tehetségtelen opera-komponistában, aki úgy véli, szánakozva lenézheti a könnyű műfaj e mesterét.”



Persze Lehárnak erről az összehasonlításról más a véleménye, mint arra később az „operett” –re mint műfajra írásában rámutatott: „Igen különös úgy elképzelni az operát és az operettet, mint két harapós ebet, amint az udvarban, a kutyaházhoz láncolva, vicsorogva megugatják egymást, mihelyt egyikük megkísérli, hogy valamicskét közeledjék a másikhoz.” (Die Schalkiste, Bécs, 1926. május)



A Csillagok bolondja Theater an der Wien-beli bemutatója után alig két hónapra rá, 1916. november 21-én, Schönbrunnban meghalt Ferenc József, a császár és király. A Habsburg-monarchia intézménye csak két esztendővel élte őt túl, ám ez az idő is a lassú haldoklás ideje volt csupán. A világháború további eseményei is megakasztották Lehár komponálási kedvét, amit legközelebb csak 1918-ban, a budapesti és a bécsi Pacsirta-bemutatóival nyer vissza.



/Forrás:  Otto Schneidereit: Lehár; 1988/



(Folytatni fogom)


Házy Erzsébet művészete és pályája • 40952017-10-23 14:47:06

Emmerich Kálmán: Gräfin Mariza



Emmerich Kálmán: Gräfin Mariza  



René Kollo – Házy Erzsébet (Philips, 1975)


Házy Erzsébet művészete és pályája • 40942017-10-23 14:40:38

 Emmerich Kálmán: Gräfin Mariza     René Kollo – Házy Erzsébet



 Emmerich Kálmán: Gräfin Mariza  



 René Kollo – Házy Erzsébet (Philips, 1975)


Házy Erzsébet művészete és pályája • 40932017-10-23 14:36:35

Johann Strauss: Der Zigeunerbaron – Schock, Hazy,  Wächter / Eurodisc



Johann Strauss: Der Zigeunerbaron – Schock, Hazy,



 Wächter / Eurodisc - 1965


Házy Erzsébet művészete és pályája • 40922017-10-23 14:34:37

Johann Strauss: Der Zigeunerbaron – Schock, Hazy,  Wächter / Eurodisc



Johann Strauss: Der Zigeunerbaron – Schock, Hazy,  Wächter / Eurodisc - 1965


Operett, mint színpadi műfaj • 32912017-10-23 13:28:53

Ifj. Latabár Árpád, Karády Katalin, Bársony Rózsi, Dénes Oszkár, Németh Marika és Gozmány György Ábrahám Pál Bál a Savoyban című operettjében. Fővárosi Operettszínház, 1948.



Ifj. Latabár Árpád, Karády Katalin, Bársony Rózsi, Dénes Oszkár, Németh Marika és Gozmány György Ábrahám Pál Bál a Savoyban című operettjében. Fővárosi Operettszínház, 1948.



Ismeretlen fényképész felvétele – Színháztörténeti Tár - Országos Széchényi Könyvtár


Kodály Zoltán • 3422017-10-23 13:17:32

Bartók Rádió, este 19.00 - 19.30



Kodály 135



Kodály az Operaszínpadon



Szerkesztő-műsorvezető: Becze Szilvia



(Ism.: szombat, 9.30)


Udvardy Tibor • 1682017-10-23 13:07:45

Szu Csongék Amerikában



Film Színház Muzsika - 1967. március 3.



„Harminc évvel ezelőtt, az Egyetemi Énekkarok  tagjaként  járt Udvardy Tibor a tengeren  túl.  Most  „A  mosoly országa”  Szu Csongjaként látogatott vissza, Koltay Valériával, aki  Mi-t, Szu Csong kishúgát  alakította.



- Különös, mennyire megismétlődnek a  dolgok -  mondja Udvardy Tibor. - Amikor Torontóból  „átmentünk” Montrealba  s  a repülőtérről a városba  futott velünk  az  autó,  a  rádió bemondta, hogy ma  este vendégszereplésünkkel  a Lehár-operettet játsszák. Utána  elhangzott  egyik lemezem „ A mosoly országá” -ból.  Három évtizede  a  chicagói rádió  konferálta  be  az Egyetemi Énekkarok hangversenyét így. Akkor ott a „Hazám, hazám”-at forgatták le az én  előadásomban. . .



Ez a kanadai meghívás folytatása Bilicsi Tivadar,  Latabár Kálmán, Feleki Kamill, Petress Zsuzsa  vendégszereplésének. Kertész Sándor torontói Magyar Színháza áldozatos kultúrmissziót  tölt  be  a  kinti  magyarok között;  az  óhazával  így  is,  hazai  művészek vendégszereplésével  is elevenen fenn  akarják tartani  a  kapcsolatot.



- És nemcsak  magyarok  voltak  az előadásokon - említi meg Udvardy Tibor -, de az angol  követség munkatársai is vásároltak jegyet!  Kiderült, hogy annak   idején Budapesten  állomásoztak  s  látták  a  mi  Operaházunk „Peter Grimes”-előadását.



Udvardy Tibor  is, Koltay Valéria is csak megerősíti a   korábbi, a mástól szerzett  értesüléseket:  a  kinti  magyarok  nagy  szeretettel  vették őket  körül. A  régebbi  s  az  újabb  amerikás magyarok egyaránt.



- A torontói  és  montreali  előadások után - mondja  Koltay Valéria - az  Egyesült  Államokban volt  öt  hangversenyünk,  New Yorkban,  Cleveland- ban  és  más  városokban.  Operarészleteket  és  operettdalokat, kettősöket énekeltünk.



És  kétszer  jártak  az  új Metropolitanban!  (Udvardy  harminc éve  a  régiben volt, a „Carmen’’-t  látta, s  csak arra emlékszik, hogy egy Petile — nem Pertile! — nevű tenorista énekelte Don Josét...)  Most egyik este a  „Lammermoori  Luciá”-t  látták, a  világ egyik legnagyobb énekesnője, az  ausztráliai Joan Sutherland volt  a címszereplő, Richard Tucker  énekelte Edgardót, Richard Bonynge, Sutherland  férje  dirigált.   A  másik  előadás: „A  nürnbergi  mesterdalnokok’'.  (Azon az estén négy magyar tenorista volt a Met-ben!   Kónya Sándor - Stolzingi Walter;  Carelli Gábor - Moser;  Nagy Róbert - Eisslinger; meg Udvardy, aki hallgatta őket...)



- Igen hálás vagyok Operaházunknak - mondja UdvardyTibor -, hogy a  szezon derekán  lehetővé tette ezt az amerikai  vendégszereplést. Most itthon szeretnék helytállni.



És Szu Csong  - Canio, s Eisenstein maszkját  ölti fel; Mi  pedig - Blondéét és Rosináét.





"(déel)” – azaz: Dalos László


Michael Haydn • 612017-10-23 11:40:09

2017. október 23-án, hétfőn 19.00 órakor a Ciszterci Szent Imre-templomban

XI. Villányi út 25.



Michael Haydn: Requiem 



 Michael Haydn: Requiem



a Forradalom és Szabadságharc áldozatainak emlékezetére 



Szólókat énekli:  Darázs Renáta (szoprán), Nagy Bernadett (alt),  Gavodi Zoltán (tenor),  Cser Krisztián  (basszus)



Anima Musicae Kamarazenekar (művészeti vezető: G. Horváth László) 



Budapesti Monteverdi Kórus 

Vezényel: Kollár Éva Liszt-díjas 


Cziffra György • 972017-10-23 11:18:59

Bartók Rádió mai adása:



13.47 -15.00:



Cziffra György Liszt zongoraversenyeit játssza 



1. Esz-dúr zongoraverseny (Torinói Rádió és Televízió Zenekara, vezényel Fulvio Vernizzi – Torinói Rádió Auditóriuma, 1958. március 18.)



2. A-dúr zongoraverseny (Milánói Rádió és Televízió Zenekara, vezényel Bernhard Col – Milánói Rádió Auditóriuma, 1959. március 6.)



3. Magyar fantázia (Milánói Rádió és Televízió Zenekara, vezényel Bernhard Col – Milánói Rádió Auditóriuma, 1959. március 6.



4. Haláltánc (Velencei Fenice Színház Zenekara, vezényel Umberto Cattini - Velencei Fenice Színház, 1960. március 6.


Lisztről emelkedetten • 8672017-10-23 11:18:07

Bartók Rádió mai adása:



13.47 -15.00:



Cziffra György Liszt zongoraversenyeit játssza 



1. Esz-dúr zongoraverseny (Torinói Rádió és Televízió Zenekara, vezényel Fulvio Vernizzi – Torinói Rádió Auditóriuma, 1958. március 18.)



2. A-dúr zongoraverseny (Milánói Rádió és Televízió Zenekara, vezényel Bernhard Col – Milánói Rádió Auditóriuma, 1959. március 6.)



3. Magyar fantázia (Milánói Rádió és Televízió Zenekara, vezényel Bernhard Col – Milánói Rádió Auditóriuma, 1959. március 6.



4. Haláltánc (Velencei Fenice Színház Zenekara, vezényel Umberto Cattini - Velencei Fenice Színház, 1960. március 6.


Beethovenről - mélyebben • 6762017-10-23 11:09:23

Emlékeztetőül: a korábban beírt Beethoven-hangversenyközvetítést ma 12.36 és 13.47 között ismétli a Bartók Rádió - hangfelvételről



MR Szimfonikus Zenekar, karmester: Vásáry Tamás, zongora: Rénki Fülöp. km a MR Énekkara



Szélcsend és szerencsés utazás – kantáta; Karfantázia; VI. (Pastorale) szimfónia



Zeneakadémia, 2017. október 11.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 23672017-10-23 11:00:03

Mától egész héten át Moravetz Levente színész, rendező, író a vendég a Dankó Rádió stúdiójában, akivel a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélget a  „Túl az Óperencián”  műsorában.



Az operett és zenés színház kedvelőknek szóló mai adás zenéinek összeállítása  nemzeti ünnepünkre való ráhangolódást is célozza:



Huszka Jenős – Szilágyi László: Mária főhadnagy – részletek (több stúdiófelvételről hangoztak el a dalok):




  • Bálint dala, II. felv.:„Nagy árat kér a sors a boldogságért” (Berkes János)

  •  Bálint és Mária kettőse, II. felv.: „Én mától kezdve csak terólad álmodom” (László Margit, Korondy György)

  • Antónia dala, II. felv.: „Van az úgy, kérem, néhanéha” (Tiboldy Mária) - eredetileg az Erzsébet című Huszka-operett betéte, Ida és Axaméthy tábornok kettőse, II. felv.

  • Antónia belépője, I. felv. : „Madárdalos, zöld erdőben jártam…./Rózsám, viruló kis rózsám, te légy most a postám…” (Kalmár Magda) – eredetileg az Erzsébet című Huszka-operett dala, Ida belépője.)



E blokkba bekerült még egy dal, ami viszont Huszka Szabadság, szerelem című művéből való:



- Honvédek dala - „Ráborult a szívre az éjszaka árnya, sok halott vitéznek, sápadt katonára, megkondult az életharang gyászos virradója. Virradóra! Virradóra! (Jámbor László és Földényi Kórus Férfikara) 



 



„Én magyar vagyok” – énekelte Feke Pál a  Zrínyi 1566 című rock musicalből,  ebből a darabból a további dalokban Vermes Timea,  Sasváry Sándor, Dévényi Ildikó és Iván Ildikó énekét hallhattuk.



(A darab szövegét  írta Moravetz Levente, dalszerzők: Balásy Szabolcs, Horváth Krisztián, Papp Zoltán)



Kálmán Imre: Ördöglovas  -  Palotás (Km. a Magyar Rádió Szimfonikus  Zenekara, vezényel: Bródy Tamás)



A délelőtti adást újra meghallgathatjuk az ismétlésben 18 és 19 óra között.


Lisztről emelkedetten • 8652017-10-23 10:49:43

Lisztről nem lehet eleget írni! A magam részéről folyamatosan a napirenden tartom a nagy magyar zeneművészünkre való emlékezést -idézni alakját,  évfordulóktól függetlenül és úgyis mint a Liszt Ferenc Társaság és a Liszt Ferenc nevét viselő kórus tagja, aki szívén viseli és a maga módján ápolja a géniusz emlékét.


Lisztről emelkedetten • 8622017-10-23 00:11:23

Haza kell hozni Liszt Ferenc hamvait



A  nemzeti  becsület nem tűrheti tovább, hogy  egy  idegen  nemzet bitorolja  földi maradványait. Sok mulasztást kell Liszt Ferenccel szemben helyrehozni.



— Saját tudósítónktól. —



8 Órai Ujság, 1925. március



Zeneművészeti főiskolánk közeli  ötvenéves  jubileuma  megint  felszínre  vetette   a magyar  közvéleményben  Liszt  Ferenc  nevét  azzal  kapcsolatban,  hogy   halhatatlan mesterünk  hamvai  ide  s  tova  negyven  esztendeje  idegen  földben  nyugszanak.  Erről a  szomorú  tényről  mi  magyarok  már  sokat  beszéltünk,  de  csak  beszéltünk,  amire mindjárt  idebiggyeszthetném   az   ismert mondást,  hogy  sok  beszédnek  sok  az  alja, vagy  mint  a  német  mondja: viel   Wörte, wenig   Sinn.  Ehhez  mi  derekasan  értünk. Sokat  beszélni,  keveset  tenni.  Liszt  Ferencről  is  sokat  beszéltünk  már  széles  e  hazában,  de  azon  túl,  hogy  1911 -ben,  születésének  századik  évfordulóját  egy  három napig tartó  koncert dáridóval megünnepeltük, semmit  sem  tettünk  érte… Mindjárt  elmondom, mi  mindent  nem  tettünk  érte.



Ebből  ki fog  világlani,   milyen  hálátlanok  tudunk  mi  lenni  nagyjaink  iránt,  még akkor is,  ha  Liszt  Ferencről van  szó,  erről a  tündöklő  szellemű  magyarról,  aki  megnyitotta  kapuinkat  a  nyugati  kultúra  számára   és   európai    kultúrmagasságokba emelt  bennünket.  Éppen elegendő,  hogy  e csekélyke  szolgálataiért  leboruljunk  előtte és  őt  folyton   példaadó  emlékezetünkben tartsuk.  De  mi  nagyon  keveset  emlékezünk Liszt  Ferencre,  mert  ha  többet   emlékeznénk  reá, ha  nem  volnánk,  mondjuk  csak ki  nyíltan,   háládatlanok,  a   messze  bayreuthi  temetőből   már  régen   hazahoztuk volna  azt  a  gyönyörű  szarkofágot,  mely az  ő  porait   őrzi  az  idők   végtelenségéig. De nem  hoztuk  haza.  Negyven  év óta  még máig  sem  tettük  ezt.  Hazahoztuk  Rákóczi Ferencet,  hazahoztuk  Zichy  Mihályt,  hazahoztuk  Munkácsyt,  hogy  itthon,  az  édes anyaföldben  várják  meg  a  magyar  föltámadást, de



nem  hoztuk  haza  a  magyar  szellem nem  kisebb  héroszát,  Liszt  Ferencet, ezt  a  magyar  világcsodát,  aki  külön Pantheont  érdemelt  volna tőlünk,



hogy évente  zarándokoljunk  annak  köszöbéhez.  Nem.  Egykedvűen,  tétlenül  engedjük,  hogy  egy  idegen  nemzet  lassanként  és céltudatosan  a  magáénak  sikkassza  el  őt, telekiabálja  a  világ  fülét,  hogy  Liszt  nem is  volt  magyar,  hanem  német,  tehát  német földön  a  helye.  Igazi  magyar vétek,  igazi magyar  könnyelműség,  hogy  ez  ellen  évtizedek  óta  semmit  sem  tettünk  és ma  sem teszünk.  Pedig, íme, itt volna  egy  újabb nagy  és  jelentős  alkalom  erre, értem  ezalatt,  mint  már  mondám,  Zeneakadémiánk  felállításának   ötvenesztendős  évfordulója, azon  nagyszerűvé,   mi   több világhírűvé fejlődött   főiskolánké,  melynek   szerény alapjait  Pesten,  a  Hal-téren,   éppen  Liszt Ferenc  rakta  le,  anno  1875-ben.  Nagyban készülünk  Zeneakadémiánk  jubileumára, de hivatalos  helyről  sehonnan  sem  érkezik még  csak  egy  picinyke  híre sem annak, hogy  e  nemzetnek  Liszt Ferenc  hamvait e  magasztos   jubileummal   kapcsolatosan haza  kellene  hoznia.

Kell-e  ennek  horderejére,  kulturális  jelentőségére  ezúttal külön   rámutatnunk. Avagy  ha  nem  hozzuk  haza  Liszt  Ferenc hamvait  ma  sem,  holnap   sem, sohasem, miért  nem  hagytuk   idegenben  Rákóczink, Zichy Mihályunk,  Munkácsink  porait  is?  Ha  e  magyar  szenteket  megbecsültük  halálukban,  ha  azt ami bennük földi megmaradt,  kegyelettel  átadtuk  a   dicsőséges  és drága  magyar  földnek,  miért  teszünk  kivételt Liszt Ferenccel,  minden  idők  leg

nagyobb  magyar  zeneművészével,  aki  az emberiség  számára  épp  oly halhatatlant alkotott  a Krisztus-oratóriumával, mint Munkácsy a  Krisztus-képével.

Jó lesz végre  a  Liszt-kérdés  e  részével komolyan  foglalkozni.  Liszt  Ferenc  hamvainak  magyar  földben  a  helye.   A  nemzeti  becsület  nem  tűrheti  tovább,  hogy  egy idegen  nemzet  bitorolja földi maradványait azon  címen,  hogy  életének  javarészét  külföldön  töltötte,  nevezetesen   német  földön és  hogy  itt  alkotásaival  a  német  kultúrát szolgálta. Lelkiismeretlen, üres, tarthatatlan, erőszakos  ráfogás  ez, melynek,  főleg a múltban nem merülve el   mélyebben a dolgokba,  szerettek nálunk  is  sokan  hitelt adni,  később  aztán  egyáltalán  nem  törődve Liszt  Ferenccel.

A  német agyafúrtság  azt  spekulálta  ki, mint  tette ezt  Bruno Schrader Lisztről  írott könyvében, hogy  Liszt Ferenc  alkotásai  a német  szellem  produktumai […] Milyen dolog ilyet  mondani és  emellett  egy  egész  kötetben  szívósan  kardoskodni!  Kérdem  ezzel szemben  vajon  Munkácsy  és  Zichy  nem magyar tárgyú  képei  milyen  nemzet  produktumai?  A Krisztus  Pilátus  előtt,  a  Milton,  a  Zálogházban  vagy  Zichytől  a  Rombolás  géniuszának  diadala,  a  Korunk  hőse-ciklus, az  Emberi tehetetlenség, a  Don Juan-képek, a  Démon-sorozat?  Zichy és Munkácsy épp  úgy  festettek  idegen  tárgyú képeket,  mint  magyar   tárgyúakat,   Liszt Ferenc  épp  úgy  írt  idegen  tárgyú  zenekölteményeket, mint  magyar  tárgyúakat,  emlékezzünk  csak  a  Szent Erzsébet legendájára, de  úgy Zichy,  mint  Munkácsy  mint  Liszt Ferenc,  magyar  művészek, alkotásaik  a magyar  géniusz  sugallatai.  Ezt  ne  feledjük mi  se,  ezt  ne  feledjék  a  németek  se.



Liszt Ferencet nem lehet elsikkasztani egy  idegen  nemzet  javára, mert  ekkor  ez  az  idegen  nemzet  a  magyar géniuszt  sikkasztaná  el,  ami  pedig  lehetetlen.  Nemde!

Liszt  Ferenc  magyar  művész   volt   és hazájának.  Magyarországnak,  meg  kell  becsülnie  önmagát  azzal,  hogy  hamvait  haza hozza.  Azok akik  német zeneszerzőnek szeretik kikiáltani  őt,  azzal  is  érvelnek, hogy  a  német-osztrák  határszéli  Raidingban  született, ma  Doborjánban,  hogy szülei  sült  németek  voltak  és  így  tovább. Mintha  bizony 1811-ben  az  ország fővárosa   Ofen-Pest nem  lett   volna  német, sajnos,  nagyon  is  az  volt,  alig akadt  néhány  pesti  polgár  ez  időben,  aki  magyarul  tudott volna,  a  köznépben  a  német, legfeljebb a  latin  járta,  magvar  szó  csak  a Tiszántúlról  jött ember szájáról  hangzott Pest város  utcáin. Magyar iskoláknak  az országban  ezen  időben  még   híre-hamva sem  volt ami  ez  időben  Magyarországon nevelődött,  az  németül  vagy  latinul  nevelődött.  Lisztnek is  ez  volt  a  sorsa.  De Liszt  Ferencet,amikor a  világot  megpillantotta  és  bölcsőjébe  fektették,  a  magyar Géniusz  csókolta  homlokon  és  belőle  később  a  magyar  Géniusz  sugallta  az  emberiség  közkincsévé  lett alkotásait.



Sok  mulasztásunkat kell  Liszt   Ferenccel  szemben  helyrehoznunk.

Rá  akarok  ez  alkalommal  mutatni   egy másik fontos  mulasztásunkra,  mely  nagy vesztesége a  magyar kultúrának.

Liszt  tudvalevőleg  nagy  író  is  volt.  Irodalmi  művei  a  világ  minden nyelvén  közkézen  forognak,  azt  bizonyítja  ez,   hogy Liszt  irodalmi  művei  nem  mindennapi  dolgok,  hanem  egy  nagy  szellem  megnyilatkozásai,  aki  irodalmi  munkáival  is  irányítója  volt  kora  egész  zeneesztétikai gondolkozásának.  A  szó  teljes  értelmében nemcsak  a  legműveltebb  muzsikusa  volt  korának,  hanem  a  legszellemesebb  is,  filozófus épp  úgy,  mint   esztétikus,   aki   írásaival szinte  bűvös  hatást   gyakorol   olvasójára, hogy  ez  nem  egykönnyen  szabadulhat  hatása  alól.  Kötetekre menő  levelezése, főleg  két  vastag  kötetnyi  levelezése  Wagner Richárddal,  felülmúlhatatlanul  szép,  vetekszik  a  világhírű   Goethe—Schiller levelezéssel.

Liszt  Ferenc irodalmi  munkái még ma sem  jelentek  meg  magyar  nyelven  és  ez  a magyar  kultúra  oly  szegénységét   jelenti, amire  nincs  semmi  mentség.

Kulturális viszonyainkat  szomorúan jellemzi,  hogy  vezető  zenei  köreink vagy vezető irodalmi vállalataink nem ajándékozták  még  meg  Magyarországot  Liszt  irodalmi  műveivel, melyeknek  a  magyar  remekírók   sorában volna helye.

De  ha  nem  tettük  mindmáig  Liszt  Ferenc irodalmi  műveit  szellemi  életünk  közkincsévé,  hogy  azok  egyes  el  nem  hervadható  szépségeit   az  iskolákban   tanítsák, hogy  eljövendő  nemzedékek   azokon  nevelődjenek  és  abból  tanuljanak  magasztosan  gondolkozni,  mondom,  ha  elkövettük Liszttel  szemben  mind  e  hibákat, betetőzi ezeket  egy  még  nagyobb  mulasztásunk vele  szemben,  nevezetesen az,  hogy  még máig sem írtuk meg életrajzát, a  19-ik  század  egész európai  történetében  a  legfényesebb  életek  egyikének históriáját, amely magyar dicsőség és  amelynek olvasása kellene,  hogy  minden  magyart  a  végsőkig lelkesítsen.

Ily  vétkes  mulasztásokkal  szemben  mit akarunk  mi,  szegény  magyarok,  az  európai  kultúrában?   Kultúrnemzet   vagyunk mi?  Elvesztettük a  cenki  sírboltot,  elvesztettük  Mátyás  királyunk  szülőházát,   elvesztettük  a Senki  szigetét,  elvesztettük  a kékegű  Adriát,  elvesztettük  Pozsony büszke várát,  elvesztettük  az  erdők   koszorúzta Kárpátok  gyönyörű  bérceit,  de  nem  veszthetjük   el  végtére  is  önmagunkat   azzal, hogy  megtagadjuk  édes  véreinket  és  ezek között  éppen  a  legnagyobbat, Liszt  Ferencet, aki  nekünk   dicsőséget, hírnevet, szellemi  gazdagodást hozott,   munkáival nemcsak  meghódítván  nemzetét, hanem annak  hírét terjesztette önmaga  által  az egész  világon.

Nem  tartozunk  neki  ezért  hálával?



Füredy  Gusztáv.


Edita Gruberova • 30242017-10-22 22:59:44

Hát... bizonyára nem volt könnyű a döntés részéről: a meghúzott, "csonka?", Valois Margit-szerep elvállalása avagy utazni Japánba a Luciával, de akár Rosalindát is alakíthatni odakint. Bizonyára megfontolta, amit elvállalt: a  felkért/megkapott Meyerbeer-szereplehetőséget, ami tovább gazdagítja repertoárját. Arra nem gondolok, hogy megfordult volna a fejében visszautasítani ezt a felkérést és inkább helyette Japánt választani - ha egyáltalán volt ilyen opció.  Hogy mi volt/van a háttérben csak találgatni tudjuk De az is lehet, beleszólása sem volt a dolgok ilyetén alakulásába...Én mégis azt hiszem, örül annak, hogy most az övé ez a nagyívű Meyerbeer-opara szép, izgalmas történelmi alakja, Navarra királynője,. akit megszemélyesíthet a színpadon és elénekelheti ezt a (drámai) koloratúrszoprán szólamot.



Egyébként nem lesz túl hosszú az opera, az öt felvonást három részben kapjuk, a húzások azt is jelentik, hogy "szakítanak néhány ismétléssel és olyan motívummal, ami nem tesz hozzá a mondanivalóhoz". A rendező, Szikora János és a főzeneigazgató, Kocsár Balázs közös döntése értelmében így is minden zenei szépséget és drámai tartalmat meghagynak - a húzások ellenére teljes értékű, francia "grand opera" színpadra állítása jut el a közönséghez, hagyományos, kosztümös, jelmezes kiállításban. 


Erkel Színház • 83832017-10-22 22:25:23

Megérkezett az Erkelbe a legújabb Bogányi-zongora



Megérkezett az Erkelbe a legújabb Bogányi-zongora



(MTI fotó)


Erkel Színház • 83812017-10-22 22:16:02

"Bogányi Gergely ugyancsak a Zongoraáriák koncerten avatja fel a nevével fémjelzett hangszermanufaktúra legújabb, hosszú modelljét. A 296 centiméteres hangversenyzongora a 2015 januárjában, Zeneakadémián debütált Bogányi-zongora nagy testvére. A sajtóban „csodazongoraként” emlegetett hangszerrel azonban csak formavilágában egyezik, a zongora műszaki tartalma teljesen új, egyedileg fejlesztett.



Az idén leleplezendő Bogányi-hangversenyzongorának ezúttal már nem csak rezonánsa, hangzóegysége karbon kompozit alapú, hanem annak teljes kalapácsmechanikája is, mely belépő az európai zongoragyártás számára a karbonmechanikával sorozatgyártott zongorák világába.



A zongora a koncertet követően is az Erkel Színházban marad. A kormány 2015 áprilisában hozott határozatot arról, hogy tíz Bogányi-zongorát vásárol a magyar állam részére, ezek egyike a II. János Pál pápa téri épületben, haszonkölcsön-szerződés keretében elhelyezett hangszer."



Forrás: szinhaz.org


Lisztről emelkedetten • 8602017-10-22 21:58:48

A WEIMARI OROSZLÁN: LISZT ÉS TANÍTVÁNYAI



Szerző: Alan Walker 



MUZSIKA,  2003 november



Fejérvári Boldizsár fordítása



Liszt volt nemzedékének legnagyszerűbb zongoratanára. A tanítás zenészlétének középpontjában állt serdülőkorától, az 1820-as évektől kezdve élete legutolsó hónapjáig, 1886 júliusáig. Azt mondják, több mint négyszáz növendék ment át a kezén, és sokuk kimagasló eredményeket ért el. Gyakorlatilag Liszt teremtette meg a "mesterkurzus" fogalmát, amely mind a mai napig él. Hitt abban, hogy a fiatal művészeket zeneileg ösztönzi egymás társasága, a versengés légköre pedig megemeli a művészi színvonalat. Tanítványainak első generációjához tartozott Tausig, Klindworth, Bronsart és Bülow. Ám a második nemzedékben is találunk nagy hatású művészeket, amilyen például Moriz Rosenthal, Alexander Siloti, Emil Sauer, Eugène d'Albert és Arthur Friedheim; közülük egyesek még az 1940-es években is éltek. Lemezfelvételeik lenyűgöző bepillantást engednek a zongorajáték aranykorába, amely már mindörökre letűnt.



Milyen tanár volt Liszt? A témáról sok-sok írott feljegyzés maradt fenn, melyek nem kis része maguktól a tanítványoktól származik. Lisztet nem érdekelte a pedagógusszerep. Nem volt "metódusa", sem "szisztémája", ritkán szolgált technikai tanácsokkal tanítványai számára. Távol állt tőle a zongorajáték technikai folyamatainak elemzése. A hangszerrel kapcsolatos fizikai problémák érdekelték a legkevésbé a billentyűk ragyogó mesterét. Mivel az õ számára ilyenek már nem léteztek, nem is foglalkozott velük. "A piszkos fehérneműt mossák ki odahaza" - mondogatta azoknak a növendékeinek, akik még technikai segítséget igényeltek volna. Ennek megfelelően viszont azok a tanítványai sem tettek rá mély hatást, akik hivalkodtak technikai tudásukkal. "Érdekel is engem, hogy milyen gyorsan tudja lejátszani az oktávjait!" - dörrent rá egyik növendékére, aki épp Chopin Asz-dúr polonézének híres oktávmenetét játszotta. "Amit hallani akarok, a lengyel lovasság lovainak patkódobogása, amint erőt gyűjtenek, hogy legyőzzék az ellenséget."1 Az interpretáció érdekelte, nem a mechanikus kivitelezés. Tanítványai persze azzal, hogy megfigyelhették, hogyan játszik Liszt - a kéztartását, egyes szakaszok sajátos ujjrendjeit, pedálhasználatát - a lehető legjobb modellt kapták, és messze többet tanultak, mintha száraz, akadémikus előadást hallgattak volna minderről.



A weimari órákat rendszerint heti három alkalommal, hétfőn, szerdán és pénteken, délután fél négy és hat óra között tartották. A növendékek a Hofgärtnerei zeneszalonjába gyűltek, és kottáik egyre nagyobb halmot alkottak a zongorán. A termet betöltötte a várakozás feszültsége, amint lesték, mikor lép be Liszt. Aztán elérkezett a pillanat, melyre mindannyian vártak. Hátul valaki ezt suttogja: "Der Meister kommt!" Mindnyájan fölállnak, és tiszteletteljes csendben nézik, ahogy Liszt belép és a zongorához megy. Miután mindenkit üdvözölt, a kottarakás felé fordul, lapozgatni kezd benne, míg olyasmit nem talál, amit hallani akar; ekkor magasba emeli a kottát és megkérdi: "Ki játssza ezt?" Erre előlép a boldogtalan növendék, és kezdetét veszi az óra.



A zeneszalonban két zongora áll, egy Bechstein hangversenyzongora és egy kicsi pianínó. 2 A tanítvány a Bechsteinhez lép, míg Liszt elhelyezkedik a pianínónál. Liszt általános bevezető szavait követően a növendék eljátssza a darabot, miközben Liszt és a többi tanítvány figyeli, majd a mester tesz néhány észrevételt, és esetleg maga is eljátssza a művet. Értékes pillanatok ezek, és a levegő vibrálni kezd, mikor Liszt, ha nincs megelégedve a hallottakkal, felállítja növendékét a zongoraszékről, és megkísérel új életet lehelni a lankadó zenébe. Az egész billentyűzet dörög és villámlik, a remegő tanítvány pedig egy pillanatra fogalmat alkothat a mű nagyszerű interpretációjáról, amely eddig be volt zárva a kotta hangjegyei mögé. Liszt ihlető erő volt. Több növendéke is elbeszélte, hogy időlegesen már puszta jelenléte is jobb zongoristává tette azokat, akik egy szobában tartózkodtak vele.



Mindez éles ellentétben állt Liszt némely kortársainak felfogásával, akik szinte megszállottan imádták a technikát. A kor számos pedagógusa - többek között Rudolf Breithaupt, Theodor Kullak és Ludwig Deppe - úgy vélte, a zongoristákat a katonákhoz hasonló módon, tömeges kiképzés révén lehet termelni. Szerintük megfelelő idő elteltével a "katonák" menetoszlopban lépnek majd ki a műhelyek és konzervatóriumok ajtaján, és meghódítják az egész világot. Kalkbrenner speciális kartámasza állítólag elősegítette, hogy a csuklók a játéknak megfelelő oldalirányú mozgásokhoz "idomuljanak". Kullak, aki mindennemű fölösleges mozgást helytelenített, ragaszkodott hozzá, hogy növendékei a kézfejükre helyezett pénzérmét egyensúlyozva játsszanak. (Egy tanítványa fanyar humorral megállapította, hogy ennek egyetlen eredménye az lett, hogy rengeteget gyakorolták a földre hullott érmék felszedegetését.) A mechanikus segédeszközök leghírhedtebb példánya azonban a Johann Logier-féle "Chiroplast" volt, pálcikák és gyűrűk bámulatos szerkezete, melybe az áldozatnak bele kellett illesztenie mind a tíz ujját, s ez, akár valami bilincs, megfosztotta a kezeket minden szabadságuktól. Ám Kullak aprópénzénél, Kalkbrenner karfájánál és Logier Chiroplastjánál egyaránt borzalmasabb volt a feltartóztathatatlanul terjedő divat, hogy a fesztávolság növelése végett felvágták az ujjak közti hártyát. 3 Az ilyesmi Liszt szemében sanyargatás volt, és mivel tudta, hogy leendő zongoristák százai tekintik példaképüknek, elutasította. Amikor egyik tanítványa, Johanna Wenzel (aki később a brüsszeli konzervatórium tanára lett, és hozzáment Liszt másik tanítványához, Juliusz Zarêbskihez) a tanácsát kérte a műtéttel kapcsolatban, Liszt így felelt:



Igen tisztelt Kisasszony:



Nyájas soraira válaszolva mélyen esdekelve kérem Önt, ne gondoljon többé a barbár ujjoperációra, és inkább játsszon élete végéig minden oktávot és akkordot hibásan, semmint hogy ilyen bolond merényletet kövessen el kezei ellen.



A legmélyebb köszönettel és tisztelettel üdvözli Önt



F. LISZT



Weimar, 1872. június 10. 4



[…]


A nap képe • 19712017-10-22 21:56:26

A WEIMARI OROSZLÁN: LISZT ÉS TANÍTVÁNYAI



Szerző: Alan Walker 

MUZSIKA,  2003 november



Fejérvári Boldizsár fordítása



Liszt volt nemzedékének legnagyszerűbb zongoratanára. A tanítás zenészlétének középpontjában állt serdülőkorától, az 1820-as évektől kezdve élete legutolsó hónapjáig, 1886 júliusáig. Azt mondják, több mint négyszáz növendék ment át a kezén, és sokuk kimagasló eredményeket ért el. Gyakorlatilag Liszt teremtette meg a "mesterkurzus" fogalmát, amely mind a mai napig él. Hitt abban, hogy a fiatal művészeket zeneileg ösztönzi egymás társasága, a versengés légköre pedig megemeli a művészi színvonalat. Tanítványainak első generációjához tartozott Tausig, Klindworth, Bronsart és Bülow. Ám a második nemzedékben is találunk nagy hatású művészeket, amilyen például Moriz Rosenthal, Alexander Siloti, Emil Sauer, Eugène d'Albert és Arthur Friedheim; közülük egyesek még az 1940-es években is éltek. Lemezfelvételeik lenyűgöző bepillantást engednek a zongorajáték aranykorába, amely már mindörökre letűnt.



Milyen tanár volt Liszt? A témáról sok-sok írott feljegyzés maradt fenn, melyek nem kis része maguktól a tanítványoktól származik. Lisztet nem érdekelte a pedagógusszerep. Nem volt "metódusa", sem "szisztémája", ritkán szolgált technikai tanácsokkal tanítványai számára. Távol állt tőle a zongorajáték technikai folyamatainak elemzése. A hangszerrel kapcsolatos fizikai problémák érdekelték a legkevésbé a billentyűk ragyogó mesterét. Mivel az õ számára ilyenek már nem léteztek, nem is foglalkozott velük. "A piszkos fehérneműt mossák ki odahaza" - mondogatta azoknak a növendékeinek, akik még technikai segítséget igényeltek volna. Ennek megfelelően viszont azok a tanítványai sem tettek rá mély hatást, akik hivalkodtak technikai tudásukkal. "Érdekel is engem, hogy milyen gyorsan tudja lejátszani az oktávjait!" - dörrent rá egyik növendékére, aki épp Chopin Asz-dúr polonézének híres oktávmenetét játszotta. "Amit hallani akarok, a lengyel lovasság lovainak patkódobogása, amint erőt gyűjtenek, hogy legyőzzék az ellenséget."1 Az interpretáció érdekelte, nem a mechanikus kivitelezés. Tanítványai persze azzal, hogy megfigyelhették, hogyan játszik Liszt - a kéztartását, egyes szakaszok sajátos ujjrendjeit, pedálhasználatát - a lehető legjobb modellt kapták, és messze többet tanultak, mintha száraz, akadémikus előadást hallgattak volna minderről.



A weimari órákat rendszerint heti három alkalommal, hétfőn, szerdán és pénteken, délután fél négy és hat óra között tartották. A növendékek a Hofgärtnerei zeneszalonjába gyűltek, és kottáik egyre nagyobb halmot alkottak a zongorán. A termet betöltötte a várakozás feszültsége, amint lesték, mikor lép be Liszt. Aztán elérkezett a pillanat, melyre mindannyian vártak. Hátul valaki ezt suttogja: "Der Meister kommt!" Mindnyájan fölállnak, és tiszteletteljes csendben nézik, ahogy Liszt belép és a zongorához megy. Miután mindenkit üdvözölt, a kottarakás felé fordul, lapozgatni kezd benne, míg olyasmit nem talál, amit hallani akar; ekkor magasba emeli a kottát és megkérdi: "Ki játssza ezt?" Erre előlép a boldogtalan növendék, és kezdetét veszi az óra.



A zeneszalonban két zongora áll, egy Bechstein hangversenyzongora és egy kicsi pianínó. 2 A tanítvány a Bechsteinhez lép, míg Liszt elhelyezkedik a pianínónál. Liszt általános bevezető szavait követően a növendék eljátssza a darabot, miközben Liszt és a többi tanítvány figyeli, majd a mester tesz néhány észrevételt, és esetleg maga is eljátssza a művet. Értékes pillanatok ezek, és a levegő vibrálni kezd, mikor Liszt, ha nincs megelégedve a hallottakkal, felállítja növendékét a zongoraszékről, és megkísérel új életet lehelni a lankadó zenébe. Az egész billentyűzet dörög és villámlik, a remegő tanítvány pedig egy pillanatra fogalmat alkothat a mű nagyszerű interpretációjáról, amely eddig be volt zárva a kotta hangjegyei mögé. Liszt ihlető erő volt. Több növendéke is elbeszélte, hogy időlegesen már puszta jelenléte is jobb zongoristává tette azokat, akik egy szobában tartózkodtak vele.



Mindez éles ellentétben állt Liszt némely kortársainak felfogásával, akik szinte megszállottan imádták a technikát. A kor számos pedagógusa - többek között Rudolf Breithaupt, Theodor Kullak és Ludwig Deppe - úgy vélte, a zongoristákat a katonákhoz hasonló módon, tömeges kiképzés révén lehet termelni. Szerintük megfelelő idő elteltével a "katonák" menetoszlopban lépnek majd ki a műhelyek és konzervatóriumok ajtaján, és meghódítják az egész világot. Kalkbrenner speciális kartámasza állítólag elősegítette, hogy a csuklók a játéknak megfelelő oldalirányú mozgásokhoz "idomuljanak". Kullak, aki mindennemű fölösleges mozgást helytelenített, ragaszkodott hozzá, hogy növendékei a kézfejükre helyezett pénzérmét egyensúlyozva játsszanak. (Egy tanítványa fanyar humorral megállapította, hogy ennek egyetlen eredménye az lett, hogy rengeteget gyakorolták a földre hullott érmék felszedegetését.) A mechanikus segédeszközök leghírhedtebb példánya azonban a Johann Logier-féle "Chiroplast" volt, pálcikák és gyűrűk bámulatos szerkezete, melybe az áldozatnak bele kellett illesztenie mind a tíz ujját, s ez, akár valami bilincs, megfosztotta a kezeket minden szabadságuktól. Ám Kullak aprópénzénél, Kalkbrenner karfájánál és Logier Chiroplastjánál egyaránt borzalmasabb volt a feltartóztathatatlanul terjedő divat, hogy a fesztávolság növelése végett felvágták az ujjak közti hártyát. 3 Az ilyesmi Liszt szemében sanyargatás volt, és mivel tudta, hogy leendő zongoristák százai tekintik példaképüknek, elutasította. Amikor egyik tanítványa, Johanna Wenzel (aki később a brüsszeli konzervatórium tanára lett, és hozzáment Liszt másik tanítványához, Juliusz Zarêbskihez) a tanácsát kérte a műtéttel kapcsolatban, Liszt így felelt:



Igen tisztelt Kisasszony:



Nyájas soraira válaszolva mélyen esdekelve kérem Önt, ne gondoljon többé a barbár ujjoperációra, és inkább játsszon élete végéig minden oktávot és akkordot hibásan, semmint hogy ilyen bolond merényletet kövessen el kezei ellen.



A legmélyebb köszönettel és tisztelettel üdvözli Önt



F. LISZT



Weimar, 1872. június 10. 4



[…]


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 599192017-10-22 19:17:02

ÓKOVÁCS AZ ARÉNÁBAN



Új pályázatáról és a benne szereplő törvénytervezetről, sztrájkfenyegetésről, az eltelt igazgatói periódusról és a korszerűsítésről is beszélt Ókovács Szilveszter pénteken az InfoRádió Aréna című műsorában. A beszélgetés első fele itt tekinthető meg.

#inforádió #aré



 


Edita Gruberova • 30222017-10-22 19:12:44

Akire gondolsz és én is sajnálom, hogy nincs a kiutazók között,  "akadályoztatva" van, nem mehet(ett):  A hugenották-széria szoprán főszerepe (Valois Margit), úgy gondolom,  méltó kárpótlás az elmaradó Lucia-fellépések miatt. Első premier: október 28., továbbá október 31. és november 9.



Persze, az ember szíve kissé szomorú a másik lehetőség elmaradásáért... Megértem azt is.


Lisztről emelkedetten • 8582017-10-22 18:52:06

 



Liszt tanítványai körében



Liszt Ferenc tanítványai körében


Operett, mint színpadi műfaj • 32892017-10-22 18:43:25

Kapcs.: 3262., 3248. sorszámok



Az Operettszínház honlapjáról 



2017-10-20



Közeleg a Luxemburg grófja bemutatója



Az idei évad első bemutatóját november 4-én tartják a Budapesti Operettszínházban. Parádés szereposztásban ekkor mutatkozik be a fővárosi közönség előtt a Luxemburg grófja, Somogyi Szilárd rendezésében. A meglepetésekkel, cselszövésekkel teli kacagtatóan humoros és persze mélyen emberi, szerelmes történet premierjéhez kapcsolódóan egy különleges jótékonysági árverésre is sor kerül az Ernst Galéria jóvoltából.



Az előadást rendező Somogyi Szilárd olvasatában a Luxemburg grófja 2017-ben elsősorban arról szól, hogy pénzzel megvásárolható-e a szerelem, vagy sem. Mi történik, hogy ha a művészek és a politikusok világának találkozásakor nem csak a pénz és a hatalom dominál, hanem elérkezik a mindent elsöprő érzelem is. "Mi megadjuk erre a választ: az igaz szerelmet sem pénzzel, sem hatalommal nem lehet megvásárolni, csak és kizárólag őszinteséggel." 



"Régi adósságát törleszti a színház, amikor bemutatja a Luxemburg grófját" - mondta Lőrinczy György főigazgató. A Csiky Gergely Színházzal együttműködésben létrejött produkció két évvel a kaposvári bemutatót követően némiképp átalakítva és tovább gondolva, egy kicsit "felturbózva" érkezik a Nagymező utcába. A főigazgató reményei szerint a születendő előadásban az idősebb korosztály tagjai és az operett rajongók megtalálják a megszokott zenei igényességet, látványvilágot, attraktív táncokat, szívet melengető és egyben humoros történetet, miközben megszólítja a fiatal generáció tagjait is a mai történetmesélés, a steampunk elemeket magán viselő design, a klasszikus stílust a street dance-szel ötvöző koreográfia. "Azt gondolom, az előadás igazi családi operett lesz. A műhöz egy kultikus pár, Honthy Hanna és Feleki Kamill emléke kötődik. Akik látták őket, fogják kézen és hozzák el az unokáikat, nagyon fogják élvezni."  



A látványvilág megálmodója, Túri Erzsébet fontosnak tartja, hogy szakítani akartak a hagyományokkal, nem egy hagyományos operett díszletet álmodtak a színpadra, hanem egy olyan mixet, ami visszaadja a századelő bohém párizsi hangulatát. A díszlet az Eiffel tornyot, mint a város legjellegzetesebb építményét állítja középpontba egy mozgatható vázszerkezettel. Emellett a '20-as évek art deco világa jelenik meg a 21. századi fénytechnika eszköztárát is felvonultatva. A jelmeztervező, a kaposvári társulatból érkezett Cselényi Nóra ruhái is az art deco jegyében születtek, persze némi modern beütéssel. A művészvilág tagjai például az úgynevezett steampunk stílusba (ahol a bőrök, a fémek, a különleges frizurák dominálnak) öltöztetve lépnek színre, míg az arisztokraták klasszikus vonalvezetésű ruhákat kapnak. 



Barta Viktória arra törekszik, hogy miközben maximálisan tiszteletben tartja az operett klasszikus vonalát, koreográfiáiban ötvözze azt a mai kor egyik legnépszerűbb táncstílusával, a street dance-szel.  "Nagyon örülök, hogy az ország első zenés színháza nyitott arra, hogy ezt a bátor és valljuk be, kockázatot is magában rejtő elképzelésünket támogassa. Biztos vagyok benne, hogy ezáltal nagy esélyünk van arra, hogy a fiatal generációkat bevonzzunk ebbe a csodálatos színházba."



A Luxemburg grófjába vendégként érkezik Kálloy-Molnár Péter, aki Földes Tamással kettőzve játssza majd Feleki Kamill legendás szerepét, Sir Basilt. Mellette Kálid Artúr mutatkozhat be az Operettszínház nagyszínpadán Lord Lanchasterként. Az előadás többi főszerepében a teátrum sztárjait láthatja majd a közönség. Többek között Dolhai Attilát, György Rózsa Sándort, Fischl Mónikát, Lukács Anitát, Frankó Tündét, Vermes Tímeát, Szendy Szilvit, Simon Pannát, Kerényi Miklós Mátét, Laki Pétert Oláh Tibort, Magócs Ottót, Langer Somát, Vanya Róbertet, Pálfalvi Attilát, Papadimitriu Athinát és Siménfalvy Ágotát.



Dramaturg Lőrinczy Attila, zenei vezető Makláry László, aki mellett Szabó Mónika szintén vezényli a darabot. Az előadás rendezője Somogyi Szilárd.


A nap képe • 19692017-10-22 18:20:18

Liszt tanítványai körében



Liszt tanítványai körében


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 599162017-10-22 17:59:55

Színházi- és operaelőadások, premierek, bemutatók elmaradása sztrájk miatt persze nem magyar specialitás (lenne),  de empatikusan, a dolgozókkal való egyetértésem okán sem érzem, hogy éppen most lett ideje az Operában a sztrájkra való felhívásnak, A hugenották bemutatójához időzített fenyegetésnek: voltak idők, amikor a dolgozók bérezése, juttatásai a mostaninál sokkal kevesebb, jóval szerényebb jövedelmet jelentett számukra; korábban is hangot adtak tiltakozásuknak, bizonyára jogosan, de nem emlékszem arra, hogy kulmináló indulatuk opera-premier elmaradást eredményeztek volna vagy a bemutató kikényszerített halasztást szenvedett. 



 


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 599152017-10-22 17:33:33

Ez az analógia kissé "sántít"...  a szobor közelében felépítették a Bastille Operát... tehát a rombolást követte - más-más korban - az építmény felhúzása; a Magyar Állami Operaház áll, az Erkel Színház pedig "megúszta" a (le)rombolást...Sztrájk mindettől független itt is, ott is, bárhol is...


Operett, mint színpadi műfaj • 32882017-10-22 17:18:47

"Én és a kisöcsém" - inkább zenés játéknak tartom, bár az operett műfajához sorolják a darabot.  A szerzőik számos népszerű, slágerszámot írtak bele, hallgatni jó azokat, de a történetre magára és színpadi látványvilágára sosem voltam igazán kíváncsi... Persze  lehet jó, színvonalas előadásokat kiállítani belőle, ami tetszhet a publikum erre hajló, rajongó rétegének. Én "megrekedtem" a hagyományos nagyoperettek, daljátékok műfajában, zenei világában, és néhány jazz- meg rádióoperettnél. Úgyhogy se ez, se a "Fekete Péter", sem a "Régi nyár" meg a többi, hasonló jellegű zenés darabok nem vonzanak a színházba - talán a "Csókos asszony" még igen...



 A musical – zenés játék vonulatból pedig a My Fair Lady, A muzsika hangja,a Mary Poppins, a Hegedűs a háztetőn, La Mancha lovagja, a West Side Story és a Kabaré tett és tesz rám valamiféle pozitív érzelmű hatást, ahogyan a Hair, Az Operaház fantomja, a Macskák, az Evita, a Jézus Krisztus Szupersztár, A nyomorultak és a Koldusopera, Egy szerelem három éjszakája azok a darabok, melyek zenei világát  befogadom.



De a többi musical, rockmusical vagy legyen az rockopera (az István, a király, a Képzelt riport…, kivételekkel) számomra érdektelenek: Rebecca, Mozart!, Elisabeth, A Padlás, A dzsungel könve,  Made in Hungária, ABBA, Szépség és a szörnyeteg, Doktor Herz, József és a színes…, Abigél, Menyasszonytánc, Chicago, Rudolf, Oliver, Miss Saigon, Mária evangéliuma, Vámpírok bálja, Producerek, Fame (Hírnév),Sztárcsinálók,  Rómeó és Júlia stb.



Viszont szívesen látnám az Operettszínház színpadán Cole Porter: Csókolj meg, Katám!; Kánkán, Lionel Monckton: Country Girl, Ivan Caryll and Lionel Monckton: The Spring Chicken, Ivan Caryll: Girl from Kay, Gustave Kerker:The Belle of New York, Jerome Kern: Show Boat (Show-hajó), Leslie Stuart:The School Girl, Augustus Barratt- Howard Talbot: Kitty Grey, Paul A. Rubens: Miss Hook of Holland; The Little Maids, Haines E. Herbert – Baker Evelyn: The Cath of the Season (Heltai Jenő fordításában: Bálkirálynő) zenés játékait, akár más darabokat is tőlük.


Lisztről emelkedetten • 8562017-10-22 14:44:28

Liszt Ferenc születésnapi koncert - Hegedűs Endre



2017. OKTÓBER  22. VASÁRNAP, 18:00



Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ, SOPRON



Hegedűs Endre Kossuth-díjas zongoraművész hangversenye



Műsoron Liszt Ferenc művei.


Milyen zenét hallgatsz most? • 249752017-10-22 13:06:18

Franz Liszt - Hungarian Rhapsody No.2 (Orchestra version)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 599102017-10-22 12:29:04

"hajrá szakszervezetek!" -ezzel akkor elhajtod A hugenották premierjét is...? (a fürdővízzel együtt a gyereket is kihajítod?)


A nap képe • 19672017-10-22 12:24:12

Liszt Ferenc születésnapja



"Elődeim alázatos tanítványa vagyok.”



„Vezércsillagom, jeligém, hogy Magyarország egykor büszkén hivatkozhasson rám."



„... bár sajnos nem beszélem a magyar nyelvet, bölcsőmtől síromig, szívemben és gondolkozásomban magyar maradok, s a magyar zenekultúra fejlesztésén kívánok dolgozni."



„Engedtessék meg nekem, hogy a magyar nyelv sajnálatos nem tudása ellenére a születésemtől a halálomig szívben és lélekben magyar maradjak."



„Nem lehet más igényem, csak hogy a művészet és a magyar hon jóakaratú, buzgó szolgája legyek."



„Vezércsillagom az legyen, hogy Magyarország egykor büszkén mutathasson rám."



„Érezni és gondolkodni azért, hogy cselekedjünk: ez minden harmonikus élet törvénye."



„Hírhedett zenésze a világnak,

Bárhova juss, mindig hű rokon"

(Vörösmarty: Liszt Ferenchez 1840-ben)



/Forrás: Turul.info.hu/


Lehár Ferenc • 5782017-10-22 12:22:01

Udvardy Tibor és Lehár Ferenc kapcsolata



Film Színház Irodalom



1943. január 22. (4. szám)



VILLÁM VIZIT AZ OPERAHÁZ PRÓBASZOBÁIBAN, AHOL LEHÁR FERENC VEZETÉSÉVELTANULJÁK A „GARABONCIÁS DIÁK”-OT



Lehár Ferenc néhány nap előtt Budapestre érkezett és személyesen vezeti a „Garabonciás diák” című operettjének próbáit.  Felkerekedtünk fotóriporterünkkel és ellátogattunk az Operaházba, hogy beszámoljunk, miként folyik a betanulás munkája.



A próbaszobák folyosóján, a  párnázott ajtók mögül  bűvös  Lehár-melódiák foszlányai szűrödnek ki,  egy-egy szépen  ívelő  dallamrészlet,  néhány markáns akkord.  Az első szobában Hámory Imre acélos baritonján különös szépségű dal melódiája csapong. »Garabonciás« főszáma: Vörösmarty A merengőhöz című költeményére írt kis remekmű.Hámory Imre Rubányi Vilmossal próbál, aki az előadás karmestere lesz.



A következő szobában Lehár Ferencet találjuk a zongoránál,  mellette Nádasdy Kálmán főrendező és Innocent-Vincze  Ernő,  a  librettista. Lehár zongorázik, Innocent-Vincze a taktust üti. Nádasdy  pedig  —  énekel.

Amint elárulják, a mester még próba közben  is simít a zenén,  változtat egy-egy szám hangszerelésén. A munka egy pillanatra félbeszakadt, gyorsan érdeklődünk a mesternél, hogy vajon eredeti  mű-e a  »Garabonciás  diák«, vagy mint azt az előzetes kommünikék jelezték, —  csak a  »Cigányszerelem« kapott új librettót és új címet.



A »Garabonciás diák« háromnegyed részben új mű — hangzott a válasz. 

A Cigányszerelemből  csak  néhány motívumot, egy-két zárt számot vettem át. A többi mind az idén készült; egy évi komponálás eredménye. 

— Persze: klasszikus »Lehár-zene«?

— Igen. Az operett műfaja már megkapta végső formáját, végső fogalmazását és azon nemcsak, hogy nem kell, de nem is szabad változtatni. 

— Kik lesznek a főszereplők?

— A  címszerepet Udvardy Tibor énekli, a hölgykoszorú élén pedig Osváth Julia  és  Orosz Julia  állanak.

Igen jelentős szerepet kapott még Hámory Imre is. Természetesen rajtuk kívül még rengeteg szereplője van az operettnek, szinte  az  egész szólista gárda szóhoz  jut.



Közben megjelenik Udvardy Tibor a próbaszobában és elfoglalja helyét a zongora mellett.Lehár megüti! a billentyűket és Udvardy énekelni  kezd. Lágyan bomlanak ki a melódiák, a rideg  próbaszobából  mese-szárnyon, szinte Tündérországba visznek. Álom-alakok kelnek életre egy-egy szépen mintázott, ívelő frázis felett. Szépség, teljesség, öröklét sugárzik a bájos zene minden taktusából.

Míg Udvardy énekel, addig búcsúzóul, halkan és gyorsan megkérdezzük Magyar Bálint titkártól,  aki  Vergiliusként vezetőnk volt az operai labyrintusok alvilágában, hogy mikor lesz a bemutató.

— Február közepén.

Igazán kíváncsian várjuk.



(FotóLehár Ferenc  és  Udvardy Tibor próbálják a  »Garabonciás  diák«  egyik legszebb dalát, mellettük Innocent-VIncze Ernő, a librettista.)


Lisztről emelkedetten • 8542017-10-22 12:20:18

Liszt Ferenc születésnapja



"Elődeim alázatos tanítványa vagyok.”



„Vezércsillagom, jeligém, hogy Magyarország egykor büszkén hivatkozhasson rám."



„... bár sajnos nem beszélem a magyar nyelvet, bölcsőmtől síromig, szívemben és gondolkozásomban magyar maradok, s a magyar zenekultúra fejlesztésén kívánok dolgozni."



„Engedtessék meg nekem, hogy a magyar nyelv sajnálatos nem tudása ellenére a születésemtől a halálomig szívben és lélekben magyar maradjak."



„Nem lehet más igényem, csak hogy a művészet és a magyar hon jóakaratú, buzgó szolgája legyek."



„Vezércsillagom az legyen, hogy Magyarország egykor büszkén mutathasson rám."



„Érezni és gondolkodni azért, hogy cselekedjünk: ez minden harmonikus élet törvénye."



„Hírhedett zenésze a világnak,

Bárhova juss, mindig hű rokon"

(Vörösmarty: Liszt Ferenchez 1840-ben)



/Forrás: Turul.info.hu/


Udvardy Tibor • 1672017-10-22 12:16:44

Kapcs. 32. sorszám



Udvardy Tibor és Lehár Ferenc kapcsolata



Film Színház Irodalom



1943. január 22. (4. szám)



VILLÁM VIZIT AZ OPERAHÁZ PRÓBASZOBÁIBAN, AHOL LEHÁR FERENC VEZETÉSÉVEL TANULJÁK A „GARABONCIÁS DIÁK”-OT



Lehár Ferenc néhány nap előtt- Budapestre érkezett és személyesen vezeti a „Garabonciás diák” című operettjének próbáit.  Felkerekedtünk fotóriporterünkkel és ellátogattunk az Operaházba, hogy beszámoljunk, miként folyik a betanulás munkája.



A próbaszobák folyosóján, a  párnázott ajtók mögül  bűvös  Lehár-melódiák foszlányai szűrödnek ki,  egy-egy szépen  ívelő  dallamrészlet,  néhány markáns akkord.  Az első szobában Hámory Imre acélos baritonján különös szépségű dal melódiája csapong. A »Garabonciás« főszáma: Vörösmarty A merengőhöz című költeményére írt kis remekmű. Hámory Imre Rubányi Vilmossal próbál, aki az előadás karmestere lesz.



A következő szobában Lehár Ferencet találjuk a zongoránál,  mellette Nádasdy Kálmán főrendező és Innocent-Vincze  Ernő,  a  librettista. Lehár zongorázik, Innocent-Vincze  a taktust üti. Nádasdy  pedig  —  énekel.

Amint elárulják, a mester még próba közben  is simít a  zenén,  változtat egy-egy szám hangszerelésén. A munka egy pillanatra félbeszakadt, gyorsan érdeklődünk a mesternél, hogy vajon eredeti  mű-e a  »Garabonciás  diák«, vagy mint azt az előzetes kommünikék jelezték, —  csak a  »Cigányszerelem« kapott új librettót és új címet.



A »Garabonciás diák« háromnegyed részben új mű — hangzott a válasz.

A Cigányszerelemből  csak  néhány motívumot, egy-két zárt számot vettem át. A többi mind az idén készült; egy évi komponálás eredménye.

— Persze: klasszikus »Lehár-zene«?

— Igen. Az operett műfaja már megkapta végső formáját, végső fogalmazását és azon nemcsak, hogy nem kell, de nem is szabad változtatni.

— Kik lesznek a főszereplők?

címszerepet Udvardy  Tibor énekli, a hölgykoszorú élén pedig Osváth Julia  és  Orosz  Julia  állanak.

Igen jelentős szerepet kapott még Hámory Imre is. Természetesen rajtuk kívül még rengeteg szereplője van az operettnek, szinte  az  egész  szólista gárda szóhoz  jut.



Közben megjelenik Udvardy Tibor a próbaszobában és elfoglalja helyét a zongora mellett. Lehár megüti! a billentyűket és Udvardy  énekelni  kezd. Lágyan bomlanak ki a melódiák, a rideg  próbaszobából  mese-szárnyon, szinte Tündérországba visznek. Álom-alakok kelnek életre egy-egy szépen mintázott, ívelő frázis felett. Szépség, teljesség, öröklét sugárzik a bájos zene minden taktusából.

Míg Udvardy énekel, addig búcsúzóul, halkan és gyorsan megkérdezzük Magyar Bálint titkártól,  aki  Vergiliusként vezetőnk volt az operai labyrintusok alvilágában, hogy mikor lesz a bemutató.

Február közepén.

Igazán kíváncsian várjuk.



(Fotó: Lehár  Ferenc  és  Udvardy  Tibor  próbálják a  »Garabonciás  diák«  egyik legszebb  dalát, mellettük  Innocent-VIncze Ernő, a librettista.)


Házy Erzsébet művészete és pályája • 40912017-10-22 11:46:32

 










Házy Erzsébet felvételei közül ma egy-egy operett-  és  musicalrészletet hallhattunk a Dankó Rádió délelőtti, Túl az Óperencián c. műsorában:



Jacobi Viktor- Martos Ferenc - Bródy Miksa: Leányvásár



 Bessy és Fritz kettőse (Dzsilolo-duett): „Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment, a kis bohó… Dzsiloló, dzsiloló… /Nincsen több ily csuda gazella termet, a fekete Afrika ölében termett… és van neki picinyke köténye….Dzsiloló, dzsiloló…” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)



Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András – (a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió)



Leonard Bernstein –Stephen Sondheim – Reményi Gyenes István: West Side Story  - Maria dala: „Oly szép vagyok, arcom ragyog…”(Házy Erzsébet, km. a Harmónia Énekegyüttes és az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel Gyulai -Gaál Ferenc)  Felvétel 1966-ban a  Magyar Hanglemezgyártó Vállalat stúdiójában készült;  a musical keresztmetszetét, magyar nyelven, 1967-ben jelentette meg LP-n. (Qualiton, LP 6555)



Ezt az adást - melyben még egy részlet szólalt meg a Leányvásárból (duett Németh Marika és Udvardy Tibor énekével), egy dal Loewe My Fair Lady c. darabjából (Básti Lajos),és  Kander Kabaré c. musicaljének a címadó dala (Básti Juli) -  ismét meghallgathatjuk a rádióban délután 18 és 19 óra között.



Erkel Színház • 83772017-10-22 11:29:58

JÓTÉKONYSÁGI ESTET RENDEZNEK AZ ERKEL SZÍNHÁZBAN



MTI/PRAE.HU



Liszt, Schubert és Mozart művei szólalnak meg vasárnap a budapesti Erkel Színházban a Zongoraáriák című esten, amelynek bevétele az Őrzők Alapítványt, a Semmelweis Egyetem II. számú (Tűzoltó utcai) Gyermekklinika hivatalos alapítványát támogatja.



A hangversenyen Bogányi Gergely zongoraművész és Váradi Zita szoprán lép színpadra. Az esten szólal meg az Erkel Színház 296 centiméteres Bogányi-zongorája, amelyet pénteken szállítottak a helyszínre. A koncert műsorán szerepel egyebek mellett Liszt Funérailles és Schubert Die junge Nonne című műve, valamint Susanna áriája Mozart Figaro házasságából.

    



A jótékonysági estet hatodik alkalommal rendezik meg a nagy magyar támogató, Liszt Ferenc nyomán és az ő születésnapjára időzítve, aki ingyen tanított a tehetséget előtérbe helyezve - hangsúlyozta Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója a hangverseny pénteki sajtótájékoztatóján Budapesten.

    A főigazgató elmondta: vasárnap Bogányi Gergely Lisztet és operaátiratokat játszik az első hosszú Bogányi-modellen, a vokális közreműködő Váradi Zita szoprán lesz. Véleménye szerint az operaház többet tud tenni annál, mint hogy szigorúan véve operákat és baletteket szolgáltasson, más kötelességei is vannak amellett, hogy e két műfajt újra beépítse az emberek tudatába. A társadalmat egészében kell szolgálnia, például azzal, hogy kitelepülnek az utcára, vagy éppen támogatják a daganatos gyermekek gyógyulását segítő kezdeményezést - tette hozzá.     

    



Bogányi Gergely az új hangszerről, amelyet első alkalommal a vasárnapi esten láthat és hallhat a közönség, elmondta: a nagytestvére az eddig bemutatott új magyar zongorának, hasonló koncepció alapján készült, de 30 centiméterrel hosszabb az előző modellnél. Kategórián felüli hangszernek nevezte, amilyen még nincs a világon. Az estre sikerült a legnehezebb Liszt-átiratokat kiválasztania, így például a Don Juan-parafrázist, amely szintén olyan mű, amilyet Liszt egy ilyen hangszerre képzelhetett el - vélekedett.

    



A zongora a koncertet követően is az Erkel Színházban marad. A kormány 2015 áprilisában hozott határozatot arról, hogy tíz Bogányi-zongorát vásárol a magyar állam részére. Ezek egyikét a II. János Pál pápa téri épületben haszonkölcsön-szerződés keretében helyeztek el.

    



Váradi Zita az esten elhangzó dalok közül megemlítette Susanna áriáját Mozart Figaro házasságából és Zerlina áriáját a Don Giovanniból, valamint kedvenc Liszt és Schubert dalait.

    



Dukász Hanga, az Őrzők Alapítvány alelnöke kiemelte: a Tűzoltó utcai Gyermekklinika Magyarország vezető gyermekonkológiai centruma, itt gyógyul minden második daganatos és leukémiás gyermek az országban. Az alapítvány célja eszközök vásárlásával, egészségügyi berendezésekre, gépekre való gyűjtéssel hozzájárulni a gyerekek gyógyításához, a körülmények javításához, a gyermekbarát környezet kialakításához. Az est bevételét a klinika épületében található hat darab baba-mama szoba felújítására szánják, hogy a gyermekek hétvégén az édesanyjukkal lehessenek.

    



A hangverseny fővédnöke Hercegh Anita, a köztársasági elnök felesége.


Lisztről emelkedetten • 8522017-10-22 11:29:04

JÓTÉKONYSÁGI ESTET RENDEZNEK AZ ERKEL SZÍNHÁZBAN



MTI/PRAE.HU



Liszt, Schubert és Mozart művei szólalnak meg vasárnap a budapesti Erkel Színházban a Zongoraáriák című esten, amelynek bevétele az Őrzők Alapítványt, a Semmelweis Egyetem II. számú (Tűzoltó utcai) Gyermekklinika hivatalos alapítványát támogatja.



A hangversenyen Bogányi Gergely zongoraművész és Váradi Zita szoprán lép színpadra. Az esten szólal meg az Erkel Színház 296 centiméteres Bogányi-zongorája, amelyet pénteken szállítottak a helyszínre. A koncert műsorán szerepel egyebek mellett Liszt Funérailles és Schubert Die junge Nonne című műve, valamint Susanna áriája Mozart Figaro házasságából.

    



A jótékonysági estet hatodik alkalommal rendezik meg a nagy magyar támogató, Liszt Ferenc nyomán és az ő születésnapjára időzítve, aki ingyen tanított a tehetséget előtérbe helyezve - hangsúlyozta Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója a hangverseny pénteki sajtótájékoztatóján Budapesten.

    A főigazgató elmondta: vasárnap Bogányi Gergely Lisztet és operaátiratokat játszik az első hosszú Bogányi-modellen, a vokális közreműködő Váradi Zita szoprán lesz. Véleménye szerint az operaház többet tud tenni annál, mint hogy szigorúan véve operákat és baletteket szolgáltasson, más kötelességei is vannak amellett, hogy e két műfajt újra beépítse az emberek tudatába. A társadalmat egészében kell szolgálnia, például azzal, hogy kitelepülnek az utcára, vagy éppen támogatják a daganatos gyermekek gyógyulását segítő kezdeményezést - tette hozzá.     

    



Bogányi Gergely az új hangszerről, amelyet első alkalommal a vasárnapi esten láthat és hallhat a közönség, elmondta: a nagytestvére az eddig bemutatott új magyar zongorának, hasonló koncepció alapján készült, de 30 centiméterrel hosszabb az előző modellnél. Kategórián felüli hangszernek nevezte, amilyen még nincs a világon. Az estre sikerült a legnehezebb Liszt-átiratokat kiválasztania, így például a Don Juan-parafrázist, amely szintén olyan mű, amilyet Liszt egy ilyen hangszerre képzelhetett el - vélekedett.

    



A zongora a koncertet követően is az Erkel Színházban marad. A kormány 2015 áprilisában hozott határozatot arról, hogy tíz Bogányi-zongorát vásárol a magyar állam részére. Ezek egyikét a II. János Pál pápa téri épületben haszonkölcsön-szerződés keretében helyeztek el.

    



Váradi Zita az esten elhangzó dalok közül megemlítette Susanna áriáját Mozart Figaro házasságából és Zerlina áriáját a Don Giovanniból, valamint kedvenc Liszt és Schubert dalait.

    



Dukász Hanga, az Őrzők Alapítvány alelnöke kiemelte: a Tűzoltó utcai Gyermekklinika Magyarország vezető gyermekonkológiai centruma, itt gyógyul minden második daganatos és leukémiás gyermek az országban. Az alapítvány célja eszközök vásárlásával, egészségügyi berendezésekre, gépekre való gyűjtéssel hozzájárulni a gyerekek gyógyításához, a körülmények javításához, a gyermekbarát környezet kialakításához. Az est bevételét a klinika épületében található hat darab baba-mama szoba felújítására szánják, hogy a gyermekek hétvégén az édesanyjukkal lehessenek.

    



A hangverseny fővédnöke Hercegh Anita, a köztársasági elnök felesége.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 23662017-10-22 11:16:39

A Dankó Rádió mai, Túl az Óperencián c. műsorával megint véget ért egy hét – benne naponta hallhattuk Básti Júlia színművésznőt, akivel a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélgetett.



A mai adás második felében – meglepetésként – bejátszásra került a rádió archív hanganyagából egy részlet, melyben Tamássy Zdenkó beszélgetett Básti Juli szüleivel, Básti Lajossal és Zolnay Zsuzsával, a kiváló színész-házaspárral.  Említették párizsi élményüket, Gilbert Bécaud-val való találkozásukat, az Erkel Színházban tartott koncertjén is ott voltak. Bernsteintől a West Side Story is közel áll hozzájuk és Bástinak a zenés színpad végig kísérte életét, sőt operettekben is játszott fiatalabb korában, az Operettszínházban musical-szerepe volt Higgins a My Fair Ladyben. Szóba került  londoni élményük, a zenés  őrségváltás a Buckingham-palota előtti téren; amikor Básti kérdésére, nem unják-e még ezeket a napi rendszerességgel megtartott felvonulásokat,  az egyik megszólított gárdista így felelt neki: „A gárda mindig azt szereti, amit a nép szeret”.



Természetesen, most, a délelőtti műsorban ezekből az említett musicalekből is elhangzott egy-egy részlet:



Leonard Bernstein –Stephen Sondheim – Reményi Gyenes István: West Side Story  - Maria dala: „Oly szép vagyok, arcom ragyog…”(Házy Erzsébet, km. a Harmónia Énekegyüttes és az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel Gyulai -Gaál Ferenc)  Felvétel 1966-ban a  Magyar Hanglemezgyártó Vállalat stúdiójában készült;  a musical keresztmetszetét, magyar nyelven, 1967-ben jelentette meg LP-n. (Qualiton, LP 6555)



Frederick Loewe –Alan Jay Lerner – Ungvári Tamás – G. Dénes György: My Fair LadyHiggins dala: „Egy finom angol úr”  (Básti Lajos, km. a Fővárosi Operettszínház Zenekara,vezényel: Gyulai-Gaál Ferenc)  - a musicalfelvétel részletei lemezen is (LPX 6556;  HCD 16556). megjelentek.



Básti Júlia előadásában is elhangzott egy musicalrészlet, John Kander Kabaréjából a  híres, címadó dal.



A délelőtti adás ifj. Johann Strauss Vadászaton  c. polkájával  indult (  A Bécsi Filharmonikus Zenekart Willy Boskowsky vezényelte)



A műsorból az operett sem maradhatott ki:



Jacobi Viktor- Martos Ferenc - Bródy Miksa: Leányvásár




  •  Lucy és Tom szerelmi kettőse a II. felvonásból: „Csöndes álmok éjjelén…” (Németh Marika, Udvardy Tibor)

  •  Bessy és Fritz kettőse (Dzsilolo-duett): „Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment, a kis bohó… Dzsiloló, dzsiloló… /Nincsen több ily csuda gazella termet, a fekete Afrika ölében termett… és van neki picinyke köténye….Dzsiloló, dzsiloló…” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)



Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András – (a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió)



A műsor végén, már a holnapi nemzeti ünnepünkre hangolva felcsendültek



Liszt Ferenc II. Magyar Rapszódiájának dallamai a Magyar Állami Hangversenyzenekar felvételéről, a  karmester:  Németh Gyula.



A délelőtti adást újra meghallgathatjuk a 18 és 19 óra között elhangzó ismétlésben.


Lamberto Gardelli • 622017-10-22 11:09:30

Bartók Rádió, ma:



16.00 – 18.30 Lemezelő

- nem csak gyűjtőknek



 I. Muzsikus legendák: Lamberto Gardelli karmester.



Vendég: Fáy Miklós kritikus.



II. Az olasz repertoire - Marton Évával saját felvételeit hallgatva (IV. rész).



Műsorvezető: Madarász Zsolt



Szerkesztő: Bánkövi Gyula


Új lemezek • 932017-10-22 11:04:43

Bartók Rádió, ma éjjel: 22.00 – 23.36



Ars nova

- a XX-XXI. század zenéje



Lemezbemutató



Elgar: Gerontius álma - oratórium (1900)



Szövegét John Henry Newman írta



Vezényel: Daniel Barenboim



Km. a Berlini Rádió Kamarakórusa,



Berlini Állami Ének- és Zenekar



Szereposztás:



Angyal - Catherine Wyn-Rogers (mezzoszoprán)



Gerontius - Andrew Staples (tenor)



Pap és a Haláltusa angyala - Thomas Hampson (bariton)



(2016. szeptember)



A mikrofonnál: Varga János



Szerkesztő: Bánkövi Gyula


Kedvenc művek • 1422017-10-22 11:00:33

Bartók Rádió, ma éjjel: 22.00 – 23.36



Ars nova

- a XX-XXI. század zenéje



Lemezbemutató



Elgar: Gerontius álma - oratórium (1900)



Szövegét John Henry Newman írta



Vezényel: Daniel Barenboim



Km. a Berlini Rádió Kamarakórusa,



Berlini Állami Ének- és Zenekar



Szereposztás:



Angyal - Catherine Wyn-Rogers (mezzoszoprán)



Gerontius - Andrew Staples (tenor)



Pap és a Haláltusa angyala - Thomas Hampson (bariton)



(2016. szeptember)



A mikrofonnál: Varga János



Szerkesztő: Bánkövi Gyula


Barenboim • 682017-10-22 10:57:00

Bartók Rádió, ma éjjel: 22.00 – 23.36



Ars nova

- a XX-XXI. század zenéje



Lemezbemutató



Elgar: Gerontius álma - oratórium (1900)



Szövegét John Henry Newman írta



Vezényel: Daniel Barenboim



Km. a Berlini Rádió Kamarakórusa,



Berlini Állami Ének- és Zenekar



Szereposztás:



Angyal - Catherine Wyn-Rogers (mezzoszoprán)



Gerontius - Andrew Staples (tenor)



Pap és a Haláltusa angyala - Thomas Hampson (bariton)



(2016. szeptember)



A mikrofonnál: Varga János



Szerkesztő: Bánkövi Gyula


Thomas Hampson • 2562017-10-22 10:55:51

Bartók Rádió, ma éjjel: 22.00 – 23.36



Ars nova

- a XX-XXI. század zenéje



Lemezbemutató



Elgar: Gerontius álma - oratórium (1900)



Szövegét John Henry Newman írta



Vezényel: Daniel Barenboim



Km. a Berlini Rádió Kamarakórusa,



Berlini Állami Ének- és Zenekar



Szereposztás:



Angyal - Catherine Wyn-Rogers (mezzoszoprán)



Gerontius - Andrew Staples (tenor)



Pap és a Haláltusa angyala - Thomas Hampson (bariton)



(2016. szeptember)



A mikrofonnál: Varga János



Szerkesztő: Bánkövi Gyula

 


Lisztről emelkedetten • 8492017-10-21 13:35:32

2017.10.21,  16.00 órakor



RÉGI ZENEAKADÉMIA, KAMARATEREM



1064 Budapest, VI. ker. Vörösmarty u. 35.



Liszt Születésnap - Délutáni koncert:



Yohei Wakioka (zongora)



Műsor:



Liszt:10. Magyar rapszódia



Liszt: 104. Petrarca szonett



Liszt: Zarándokévek II. kötet („Itália”) - Mária eljegyzése



Liszt: Bölcsődal



Wagner - Liszt: Izolda szerelmi halála



Liszt: Spanyol rapszódia


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 23642017-10-21 12:15:26

A Dankó Rádió mai operettműsorából:



Jacques Offenbach: A szép Heléna – részletek



- Oresztész dala: „Taigetoszra, Taigetoszra, vesszen az ki irigy…”  (Bende Zsolt, km.  az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás – a teljes operett Rádió Dalszínháza bemutatója:1965. november 20. Kossuth Rádió 19.58 – 21.52)



- Helena románca: „A szép Heléna, így neveznek…/ Óh Vénusz, mondd, Neked örömet ád, ha félrecsúszik az erényes máz…” / Sass Sylvia, MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András; „Bemutatjuk új operettfelvételeinket” – 1976. augusztus 16. Kossuth adó 20.25 - 21.05.)



- Páris ítélete:„Nos, ifjú Paris, jól figyelj…/  Evoé! Egészen biztos, az ki győz a versenyen…” (Kelen Péter, km. a MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lukács Ervin)



- Királyok bevonulása, jelenet és együttes (Maleczky Oszkár, Melis György, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád, Külkey László, Palócz László, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás  - a teljes operett Rádió Dalszínháza bemutatója:1965. november 20. Kossuth Rádió 19.58 – 21.52)



Fényes Szabolcs – Harmath Imre – Romhányi József: Maya - részletek



A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1971. április 12. Kossuth Rádió, 19.57 – 22.00



Vezényel: Gyulai Gaál Ferenc

Km.: az MRT Szimfonikus zenekara és énekkara (Karigazgató: Bódy Irma



- Együttes: „Kellene ma végre egy kis haccáré haccaccáré” (Galambos Erzsi, Németh Marika, Korda György, Rátonyi Róbert,)



- Maya dala: „ Azt mondják rólam, hogy szívem titkon jó’ van…. /Szeretnék egyszer kicsit boldog lenni,  ó-ó-ó, ó-ó-ó…” (Németh Marika, énekkar női kara)



- Gorilla dala: Légionista induló „Rohamra, indulj előre… tratatata…” (Radnai György, énekkar férfikara)



- Barbara belépője: “Macska szerenád…Miáu, miáu…” (Galambos Erzsi és az énekkar női kara)



Egy másik felvételről szólalt meg a Mayából:



- Maya és Charlie szerelmi kettőse a 2. felvonásból: „De messze-messze tűnt már a tegnap… Szívem ezt a dalt, szívemből…. My sweetheart...” (Ilosfalvy Róbert, Petress Zsuzsa)



Offenbach - Rosenthal: Párizsi vidámságok  - részletek (Km. a Philadelphiai Szimfonikus Zenekar,  vezényel: Ormándy Jenő)



A „Túl az Óperencián” műsorának ismétlését délután 18 és 19 óra között hallgathatjuk meg a Dankó Rádióban és az internetes elérhetőségein.


Gioacchino Rossini • 9862017-10-21 10:50:06

A Bartók Rádió operaközvetítése, ma este 19.00 – 22.37



Rossini: Semiramis



Kétfelvonásos opera



Szövegét - Voltaire nyomán - Gaetano Rossi írta



Vezényel: Michele Mariotti



Km. Bajor Állami Operaház Ének- és Zenekara



Karigazgató: Stellario Fagone



 



Szereposztás:



Semiramis, Babilon királynője - Joyce DiDonato (szoprán),



Arsace, a hadsereg főparancsnoka - Daniela Barcellona (kontraalt),



Assur, Baál nemzetségből származó herceg - Alex Esposito (basszus),



Idreno, indiai herceg - Lawrence Brownlee (tenor),



Azema, Baál nemzetségből származó hercegnő - Elsa Benoit (szoprán),



Oroe, főpap - Simone Alberghini (basszus),



Mitrane, az őrség kapitánya - Galeano Salas (tenor),



Ninus - Igo Tsarkov (basszus)



Rendező: David Alden



(München, Nemzeti Színház, 2017. február 12.)

 



(215 perc)


Társművészetek • 12112017-10-20 22:36:22

A TEREMTŐ LÁNGÉSZ” - EMLÉKKIÁLLÍTÁS MADARÁSZ VIKTOR HALÁLÁNAK SZÁZÉVES ÉVFORDULÓJÁRA



Madarász Viktor emlékkiállítás halálának centenáriuma alkalmából



2017. október 19. - 2018. február 18



„Madarász Viktor (1830–1917) halálának centenáriuma alkalmából a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria emlékkiállításon emlékezik meg a magyar történelmi festészet fontos vezéralakjáról. A 2017 őszén nyíló kamara-kiállítás olyan ez idáig publikálatlan, párizsi levéltárakban végzett kutatásokra épül, amelyek nyomán Madarász Viktor munkásságát új megvilágításban tárhatjuk a nagyközönség elé és legproduktívabb, párizsi korszakát történetileg hitelesen mutathatjuk be.”


Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók • 11212017-10-20 22:12:55

Kapcs.:1036., 819.,



Ma éjjel újra a tévé – M3 csatorna -  képernyőjén láthatjuk:



23.35 – 1.15 Franz von Suppé: Boccaccio - nagyoperett televíziós változata (1978)



Zenés TV Színház



Karmester: Herbert Mogg 



Rendezte: Seregi László



A főbb szerepekben:



Boccaccio, diák – Farkas Bálint; énekhangja: Rozsos István

Lotteringhi, kádármester – Kállai Ferenc; énekhangja: Csányi János

Izabella, a kádármester felesége – Domonkos Zsuzsa

Scalza a borbély – Suka Sándor; énekhangja: Palcsó Sándor

Beatrice, a borbély felesége – Lehoczky Zsuzsa

Lambertuccio, szatócs – Harkányi Endre; énekhangja: Fülöp Attila

Petronella, a szatócs felesége – Lehoczky Éva

Fiametta, a szatócsék nevelt lánya – Szerencsi Éva; énekhangja: Zempléni Mária



 



(A teljes szereposztást és a közreműködőket a 819. sorszám alatti bejegyzésemben tüntettem fel korábban, és a televíziós produkcióról írt kritika az 1036. sorszám alatt olvasható itt.)


Udvardy Tibor • 1662017-10-20 18:04:06

Kapcs. 10-13. sorszámok



Udvardy Tibor amellett, hogy kiváló énekese volt az Operaháznak, civilben festett és írogatott is. Egyik írását, ami 1965-ben, a Film Színház Muzsikában jelent meg a Maszk és Toll rovatban és a címe: Szakáll és huszonegyes – már korábban bemásoltam a topicba.



Most beírom ide Udvardynak a másik írását is énekesről, karmesterről, művészi hitvallásáról, operajátszásról – ami ugyancsak Film Színház Muzsika Maszk és Toll rovatában jelent meg  - nyolc évvel később:



Film Színház Muzsika, 1973. március 31. (13. szám)



„MASZK ÉS TOLL”



Írta: UDVARDY TIBOR : Amíg a szólamból élő figura lesz



Minden  művészeti   ág nagyrabecsülése   és tiszteletben tartása  mellett az operaéneklést  tartom  — elfogultan-e, vagy  mert  ezt művelem, vagy mert ezt ismerem  a  legjobban  —  a legösszetettebbnek,  a   legnehezebbnek. Művészi öttusázásnak.

Időhöz kötött, a pillanat művészete, javíthatatlanul, visszavonhatatlanul.

A szülés fájdalma, gyönyöre lehet ilyen.   Hiába vesznek körül segítő kezek, orvosok, bábák — rendezők, karmesterek —,  este, hét  órakor   egyedül   maradsz;   ha szétmegy  a  függöny,   megszűnt   minden összeköttetés és protekció.

Életem  egyik legfélelmetesebb  élménye volt, mikor mint  Lohengrin  érkeztem meg a hattyún,  ezüst páncélban, földöntúli  fényben.  A  nézőtér  —  mintha  vezényszóra —  egyszerre  felemelte   színházi  látcsövét, melynek   lencséiben  négyzetre   emelve  tükröződött vissza  a  színpad vakító kéjjé,  mint több száz szentjános bogár, vagy mint a csillagos ég — csak  nem   oly megnyugtatóan —  és  a körülvevő   félelmetes  tömegben olyan  egyedül éreztem magam, hogy féltem.



A  legszebb, legnemesebb —  de  legkényesebb   hangszer  —  az   emberi   hang. Gyémánttömbhöz, vagy takaróhoz hasonlítható.   Az első pillanatra megdöbbentő és  igen  különböző  ez  a két hasonlat,  de megpróbálom   érthetővé  tenni.   Egy nagy  gyémánt,  míg  briliáns lesz — a csiszolás következtében —, sokat veszít térfogatából,  ugyanakkor  csillogása,   tüze   fényesebb   és koncentráltabb  lesz, s ezáltal   nagyobbnak  fog  hatni, mint  eredeti,   csiszolatlan formájában.

Terjedelme kisebb, de fénye, hatásfoka nagyobb lesz, viszont képességeinek határa ezek  után  is  véges. Olyan, mint a takaró.  Ha  a fejemre húzom, a lábam lóg ki, ha a lábam takarom be, a fejem fázik.  így van ez a hang terjedelmével  is. Vannak meglepően szép,  a szerepkörük követelményeinél  mélyebb  vagy  magasabb  hangok — laikusokat  megtévesztők   —,   de írott repertoárjukat nem kielégítők.



Vannak énekesek mint hályogot  operáló  kovácsok,  születésüktől  fénylő briliánsok. Amikor repertoárjuk, hírnevük és ezzel felelősségük is nő, jelentkezik az elbizonytalanodás, a stressz.  Egy-egy indiszponált estének félelmetes emléke  úgy  bevasalódik  idegzetünk  szövetébe,  hogy  sok idő  és  még  több  gyakorlás és  főleg  a  helyszínen  való javítási lehetőség kell, hogy a kellemetlen  emlékek  elmosódhassanak.

Valaha a klasszikus  szerepek hangadottságokat, hangalkatot  követeltek  — világklasszisoktól   még  ma is követelmény —, ma nagy általánosságban  ritmikus énekléssel,  tiszta  intonálással  és  értelmes szerepformálással — ha ez nem is az igazi  —,  már   szép  szerepkört  lehet   betölteni.  Ezzel szemben  az  operaéneklés művészi  öttusázás,  és  a  világ  dobogójára  véletlenül felkerülni   nem  lehet,  ahhoz  sok   minden   más   is szükséges. Vitathatatlanul a hang önmagában is a szakma   egyik legfontosabb „kelléke”. Azért egyik, mert vannak  hozzá  hasonlóan fontosak.



A  zenekar és  színpad  között   van   a  zenekari árok,  és  az  összekötőn  áthidalja  azt.  A karmester háttal áll a közönségnek, előtte a partitúra, az énekes szemben a vakító reflektorokkal és a végét nem érzékelhető, nem látható nézőtérrel. Ebből a felállításból is kitűnik, hogy a két feladat nem egyforma,  de  egyik   sem   kisebb,  vagy  nagyobb  a  másiknál.

Karmester  és  énekes  viszonya   lehet   kellemes  és elviselhetetlen,    mindenen átsegítő  és  bénító.  Megszokott forma,  ha  a karmester kezdő, szereti a megbízható, tapasztalt  énekest   és   inkább  saját   elképzeléseiből enged. Később olyan  énekesekkel  dolgozik szívesebben, akik   vélemény  nélkül   és lelkesen kiszolgálják elképzeléseit.  De nem  különb az énekes  sem,  fordítva  is  így van. A karmester, mint egy festőművész a pultról, mint palettájáról  keveri  ki  a színpad szebbnél szebb színeit.  A festék az  festék,  a fehér  mindenkinél   fehér, csak   attól  lesz   fehérebb, hogy  mit   teszünk  alája vagy  melléje,  és  ettől  lesz giccs,  vagy  remekmű.



Failoni  mondotta: „Amikor egy kiváló opera untatja  a hallgatókat, az mindig a  karmester hibája.”

Ott van igaza, hogy minden karmester előtt ugyanaz  a partitúra fekszik, ugyanazokkal  a  kiírt szólamokkal,  csak  nem  mindegyiknek ugyanaz  a szólam a  fontos,  és  ettől  lesz  más ugyanaz  a  mű. Failoninál kétszer egymás után ugyanaz az előadás nem volt egyforma. Mindig viszonyított az énekes,  a  zenekar  és  a saját   formájához.   A  ma pianója holnap  mezzoforte, a  ma lassú tempója holnap gyorsabb,  de  összhatásában a  két  előadás  egyforma.

„Az ária az öné, ezért ön felel” — mondta Failoni  és úgy kísért, mint egy cigányzenekar.  — Az opera többi részéért viszont én felelek!” De  ott  nem  is  volt  bocsánat.  Megtanított  arra  is  — és  ezt tovább  adnám  kezdő kollégáimnak  —,  ha  véletlenül nem  pontosan, akkor inkább  később,  mint  előbb jönni   a   bevágással,  mert ezen   könnyebb'   segíteni. Voltak olyan operai  részek, ahol  a  színpad   érdekében a  drámáért  feladta  az  abszolút zenei  precizitást.  Zenei  „találkozóhelyeket” kreált (A  köpeny című Puccini-opera   verekedésjelenete). „A   dilettáns mindent  összezavar és terméketlen  pedantériájának fagyos  leheletével  kioltja a   legforróbb   lángokat.” Azóta  gyanús  a kottához semmit hozzá nem tevő, de precízen ragaszkodó muzsikus  s  ebben   a   hitemben Pablo  Casals  úgy erősített meg,  hogy  a „négy  ütésen keresztül  egyformán  tartott hangzó  É:  nem  muzsikálás".

Klemperert az  opera művészbüféjében megkérdeztem,   miért  játszik szebben   a   zenekar   vele, mint  mással?  Kajánul,  kacagva  mondta: „Egyszerű. Hagyom  játszani  őket.  Leütöm   az  egyet  és   megvárom  a szép  hangzást.  Nem rángatom ,  mert  a  zenekari tag  éppúgy,  m int  az  énekes,  a  kapkodástól görcsbe merevedik.  A muzsikálásból  érdes recsegés  lesz,  ez pedig a mű és a szépség rovására  megy."

A tempó úgy is viszonyított és vitatható. Gyors az,  ami még  világosan  kijátszható  és  nem  kenődik össze, lassú, amit még levegővel  bírunk.  Ezek  tempóhatárok,  melyek   képességeinktől és pillanatnyi diszpozíciónktól változóak.



A kottafejek pontos  lejátszása  a  szakma  alfája,  a művészet  ezen túl  kezdődik.   Hogy  mennyire  így van, volt módom tapasztalni.  Lehárral — mint legautentikusabbal —  készítettem  műveiből  felvételt. Később ugyanezt megismételve mással,  aki  nem  volt hajlandó Lehárt  elfogadni, és   úgy   szellemeskedett  a zenekar  előtt,  hogy  beszélt éjjel  —  a  már  halott  Lehárral — és azt mondta neki,  hogy  legyen  most  úgy, ahogy  ő  vezényli.



Művészi  hitvallásom, alapállásom:   hinni  abban, amit   csinálok,  vagy   nem vállalni  a  feladatot.  Ha  a mű  megkívánja,  hiszem  az eszmét,  hiszem  az  Istent, hiszem  az  álomvilágot.

Az opera rendezője zenében gondolkodik és képekben lát, a zene inspirálja képeit. Klasszikus operát rendezni olyan,  mint   remekművet   restaurálni,  a port  letörölni.   De semmi esetre sem átfesteni.

Ha egy klasszikus  opera kitűnően berendezett együttesében   egy  világot   járó művész  próba  nélkül  megtalálja  a  helyét  úgy,  hogy nem   árt  a  produkciónak, sőt  felemeli  azt,   akkor  ez az állításom nem szorul bizonyításra.    E műfajnak legnagyobb  magyar  szakembere, Nádasdy   Kálmán úgy  állított  be  új  szereplőként   az   általa  rendezett Tosca-előadásba, hogy: „Tudod,  hogy   viselkedik egy festőművész  szerelmével   a   templomban,  vagy rendőrminisztere  előtt  hasonló   szituációban.” Azóta megtanultam: viselkedni? járni?  előnyösen megállni? nem  csekélység.   Tosca  és Scarpia  tragikus  vacsoráján  a  kés, villa,  vagy  szalvéta rossz használata Róma rendőrminiszteréből   texasi seriffet  csinál,  és  vége  az illúziónak.



Az illúziót segíti a kitűnő maszk. Láttam maszkot önmagára fel- és önmagáról  leénekelni.  Próbáltunk civilben, minden nélkül és a civilből félelmetes  Mefisztó lett, volt viszont olyan előadás,  hogy  a  remek  maszk alól egy krampusz vagy mikulás szólalt meg úgy, mint egy  civil. Átfűtöttség nélkül mindez  csak  kellék,  a legszebb paróka sem pótolja az élő hajat, mert az átélt  és  a  halállal   végződő szereppel  a  haj  is  meghal, a  parókából   viszont   egy összekuszált,  átizzadt   haj- csomó marad.



Az öltöztető is részese a sikernek. A szerep nehézségével figyelmessége  és szolgálatkészsége  is  nő,  vigyáz,  hogy  minden  a  helyén legyen, együtt él a művésszel,  úgy  ismeri  a  szerep  buktatóit,  hogy  arcáról leolvasható a produkció minősége. Egy rosszul feladott, vagy elszakadt ruhadarab   komikussá  teszi   a tragikus hőst és a szerepről máshová  kényszerített koncentrálás   kitűnő  szakmai  felkészültségét is megsemmisítheti.

Ha a színpad dolgozói pihenőidejüket az előadás hallgatására szánják,  akkor a  produkció  sikere  csalhatatlanul  eldől  már  a  színfalak mögött.



Embertől tökéletes nincs, így a művésztől sem láttam vagy hallottam tökéletest. A legnagyobb művésznek is szorít valahol  a  cipője,  de szakmai   felkészültségével, intelligenciájával   a   saját képességeihez,   egyéniségéhez igazítja — ha van módja  —,  választja   repertoárját,  úgy,   hogy  fogyatékosságain  átsiklik  és  erényeit tálalja.   Álmainak szerepét utoljára hagyja,  hogy ne terheljék a pálya kezdésével  járó  kötelező  nehézségek,  fogyatékosságok, melyek elviszik képességeinek  nagy  részét.  Egy  rossz előadásnak híre elhomályosítja  ezer  sikeres   este  fényét.



A   szerencse  kötelező „kellék”,   úgyszintén   a szakmai  felkészültség  is  és a  fegyelmezett  élet.  Ha  ez mind  megvan,   csak  akkor halkul el a szólam, ha már nem hagyják többé megszólalni.



A  fentebb említettek szükségesek ahhoz, hogy egy  „szólamból” — „élő  figura” legyen.

 


Bartók Béla szellemisége • 2132017-10-20 17:53:21

Film Színház Muzsika



1961. december 29./52. szám



Bartók, opus 15., ..



"A Rádióban érdekes és  eddig ismeretlen Bartók-műről készült felvitel a  minap.  Bartók Béla 1915-ben  február és augusztus  között az  öt  Ady- dallal  körülbelül egyidőben öt más dalt  is írt, - ismeretlen szerző verseire.

Bartók  e kompozícióját  az opus  15 jelzéssel látta  el. Egy ideig nem akarta  a  dalokat a  nyilvánosság  elé  bocsátani, mert  a  dalok  szövegét  nem érezte teljesen megfelelőnek. A  dalokat  Berlinben  és  Bécsben 1919 februárjában  -  a szerző  engedélyével  —  műsorra  tűzték,  de  a  bemutatókra nem  került  sor. A dalok zongorakíséretes  formában a közelmúltban  napvilágot  láttak az  Universal  vállalat  kiadásában.  Ebből  Kodály Zoltán zenekari  változatot  komponált. A zenekarkíséretes dalokból stúdiófelvétel  készült  a  Rádiózenekar  közreműködésével és  Lehel György  vezényletével.  Az öt dalt Andor Éva énekli.

A külföldi kiadáshoz  Waldbauer Iván előszót  irt, amelyben  hangoztatja,  hogy  a  dalok  eddig  még  semmiféle formában  sem  kerültek  nyilvánosságra.   Találgatásba bocsátkozik  az  ismeretlen  dalszövegíró felől is, — ezek azonban  Kodály  Zoltán,  valamint  Denijs Dille  professzor,  Bartók-kutató  szerint  — nem helytállóak.  Annyi bizonyos, hogy  Bartók  maga  sohasem volt  hajlandó  a  költő személyét  felfedni."

 



Bartók Béla: Öt dal - Op.15.



1. Tavasz - Az én szerelmem



2. Nyár – Szomjasan vágyva



3. A vágyak éjjele



4. Tél - Színes álomban



5. Ősz - Itt lent a völgyben



 


Kedvenc előadók • 28122017-10-20 14:40:37

„KAMARAZENÉT TANÍTANI A LEGJOBB DOLOG A VILÁGON….”



Az M5 csatorna ma éjjeli műsorán szerepel (23.30 – 0.20)



„Tisztelem a műveltséget…” – Portréfilm Devich János gordonkaművészről



Írta és rendezte: Petrovics Eszter



Időtartam: 55 perc



Operatőr: Sibalin György



Magyar Művészeti Akadémia, 2016



Gordonkaművészként a nemzetközi hírű Kodály Vonósnégyes tagja, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem méltán elismert és nagyra becsült tanára életéről, művészetéről vall.


Lisztről emelkedetten • 8482017-10-20 14:26:15

A Bartók Rádió élőben kapcsolja a Pesti Vigadó Nagytermét (19.35) és közvetíiti a ma esti hangversenyt.



(Ism. november 1., 12.36.)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 598912017-10-20 14:19:08

Gruberova Luciát nem abban a botrányos rendezésben énekli majd, amitt itt kiveséztünk...  Teljesen új díszletegyüttesben lép fel, amit kifejezetten erre a turnéra "hoztak össze" a műszakiak segédletével - már hetekkel ezelőtt hajón eljuttatták Japánba.



 


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 598902017-10-20 14:10:05

Persze, Kocsár Balázs...



Talán  nem jó az analógiám: bár ne úgy legyen, ahogy anno Sümegi Eszter reflektált később az egyik tenorpartnerének minősíthetetlen énekléséhez a Tosca előadását követően... 


Lisztről emelkedetten • 8472017-10-20 14:00:51

Ma esti koncert



19:30  Pesti Vigadó

 



Hangverseny a Kiegyezés éve alkalmából



Mihalovich Ödön kiváló zeneköltőnk, egy nagyobb keretű Gyászemlék czímű zenekari műven dolgozik, mely Deák Ferenc emlékét eszményíti. A kitűnő zeneköltőtől csak a legsikerültebbet várhatjuk e nemben s remélhetőleg még a folyó téli idény alatt hallani fogjuk azt egy philharmoniai hangversenyen” – 1876-ban jelent meg ez az újsághír, a százötven éve megkötött Kiegyezésen Magyarországot képviselő, nagyformátumú államférfi, a „Haza bölcse” halálának évében. A különleges műsor ennek a kornak a hangulatát idézi meg akkori tekintélyes magyar szerzők ma már sajnálatosan ritkán hallható műveivel színesítve. Hallhatjuk Erkel Ferenc a Nemzeti Színház fennállásának 50. évfordulójára írt nyitányát, amely – Egressy Béni Szózatával, valamint a Himnusz motívumaival az azt megelőző ötven esztendő nagy eseményeinek, küzdelmeinek, hősi indulatának, lelkületének összefoglalása – írja Farkas Zoltán zenetörténész. Mosonyi Mihály 1860-ban készült gyászdarabja mellett felhangzik Liszt Ferenc népszerű versenyműve, amelyben a 14. Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny győztese, a fiatal, japán művész, Sakata Tomoki a közreműködő. A hangverseny záró száma Hősi induló magyar stílusban című zongoradarab nyomán továbbkomponált Hungaria című szimfonikus költemény, amellyel Liszt Ferenc („hírhedett zenésze e világnak”) írt viszonzásul Vörösmarty Mihály őt dicsőítő ódájára. Mint az 1856-os ősbemutatóról megjelent beszámolóban olvasható: „Egész új modorú zeneteremtmény. Benne nagy szépségek vannak, melyeknek nem csak teremtése, de kivitele is nagy erőt igényel. A magyaros elemek azonban leplezetten tűnnek föl benne.”



Somos Csaba karmester



Nemzeti Filharmonikus Zenekar 

Sakata Tomoki (zongora)



Erkel: Ünnepi nyitány



Mihalovics Ödön: Gyászzene Deák Ferenc emlékére



Liszt: I. Zongoraverseny Esz-dúr



Mosonyi Mihály: Gyászhangok Széchenyi halálára



Liszt: Hungária – szimfonikus költemény


Lisztről emelkedetten • 8462017-10-20 13:49:27

2017.10.20 18.00



RÉGI ZENEAKADÉMIA, KAMARATEREM



1064 Budapest, VI. ker. Vörösmarty u. 35.



 



Liszt Ferenc születésnapi hangverseny



Liszt: Vigasztalások



Liszt: Karácsonyfa-ciklus



Liszt: Két csárdás



Király Csaba (zongora)



 



Rendező:Liszt Ferenc Társaság



 



Jegyár: 500 Ft – Jegyek válthatók a koncert előtt a helyszínen.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 598882017-10-20 13:27:43

Az Opera szakszervezeteinek sztrájk fenyegetéséhez:



Nem mindenki tudja,  hogy A hugenották premierje idején, és az azt követő napokban is,  az  Operaház társulatának egy része külföldön, Japánban turnézik.



Miksch Adrienn, Miklósa Erika, Rost Andrea, Szakács Ildikó,  Balczó Péter, Kovácsházi István,  Kelemen Zoltán, Kálmándy Mihály, és sokan mások, valamint az Operaház énekkara, zenekara, a karmesterek: Kocsár Miklós, Kovács János 



Johann Strauss: A denevér 



Donizetti: Lammermoori Lucia  - a turné egyik állomásán Edita Gruberova is beáll a "csapatba", mint hírlik...



 


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 23632017-10-20 13:02:46

Dankó Rádió – „Túl az Óperencián”Nagy Ibolya szerkesztésében és műsorvezetésében adásba került operettösszeállításban ma két operettből csendültek fel részletek:



Oscar Straus: Legénybúcsú



(Rádió Dalszínháza bemutatója: 1968. április 14. Kossuth Rádió, 20.25 - 22.00)   A magyar dalszöveg szerzője: Gábor Andor.



Az elhangzott részletek közül külön kiemelem a II. felvonás nagyszabású fináléját  - benne közreműködött:



Andor Éva, László Margit, Simándy József, Kovács Péter, Palcsó Sándor, Várhelyi Endre, valamint az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényelt Sebestyén András

 



Szirmai Albert – Martos Ferenc: Alexandra



Az operett zenei keresztmetszetének új felvételét a zeneszerző születésének 100. évfordulója alkalmából, 1980. július 2-án mutatta be a Magyar Rádió a Petőfi adón, 18.35-19.25 óra között.  Km.: Oszvald Marika, Pászthy Júlia, Kelen Péter, Maros Gábor és Palcsó Sándor, valamint az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc). Vezényel: Sebestyén András

 



Erről a felvételről most a következő részletek kerültek adásba:



- A gárdisták indulója (No.6): „Büszkén állanak itten a gárdisták, a vitézek a harcmezőn… büszkék, vakmerők., a csatát elhárítják…” (Kelen Péter és az MRT Énekkarának Férfikara 



- A grófnő dala: „El ne fuss, légy diplomatikus, ha udvarlóid udvarlással üldöznek…./ Ötven, hatvan év, kutyabaj, ha a szív csupa fény, egy, két, három ránc, kutyabaj, ha vígan megy a tánc /Öreg úrral flörtöl az ember, fiatallal kezdeni nem mer, öreg úr az még nem vén, engem ő protezsál, ő véd…” (Oszvald Marika és az MRT Énekkarának Férfikara)



- A grófnő és Károly vidám kettőse (No.10): „Nékem a szerelem egyetlen elemem, nem kell hozzá ész, udvarlok hevesen, úgy, mint csak kevesen, prédám gyorsan kész...” (Oszvald Marika és Maros Gábor) 



 Az operett részleteiből korábban több ízben is készült felvétel a rádióban. Ezek között van az 1961. április 29-én, a Petőfi Rádióban 19.05-19.40 között bemutatott Alexandra-keresztmetszet, amelyben Neményi Lili, Osváth Júlia, Fekete Pál, Szabó Miklós énekel, közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara, Bródy Tamás vezényletével.  Erről a felvételről ezúttal csak egy részlet szólalt meg ebben a blokkban:



- Alexandra dala Osváth Júlia előadásában: „Szép leány, nagyon vigyázz!.../Jól vigyázz, ha férfi jő…” (km. a Rádió énekkarának női kara)



Megjegyzem még, hogy a műsorvezető, Nagy Ibolya a zenéknek mind a fel-, mind  a lekonferálásakor rossz címet mondott: „Alexandra” helyett „Gül babá”-t  olvasott be – aminek oka nyilvánvalóan valami keveredés volt a papírjai között…



A műsor Johann Strauss Denevérjéből a „Te és te” keringő dallamaival fejeződött be (a Bécsi Filharmonikus Zenekart Willi Boskovsky vezényli ).



 



A délelőtti operettadás ismétlését a szokott időben, 18 és 19 óra között hallgathatjuk meg a Dankó Rádió elérhetőségein.


Edita Gruberova • 30192017-10-20 11:15:08

A Classica csatornán hamarosan kezdődik az operafilm sugárzása



12.00 - 13.50; ismétlés: 20.00 – 21.50



HUMPERDINCK: HANSEL AND GRETEL



Opera film



Soloist:

Edita Gruberová (Gretel)



Brigitte Fassbaender (Hänsel)



Hermann Prey (Peter, Besenbinder)



Helga Dernesch (Gertrud, sein Weib)



Sena Jurinac (Die Knusperhexe)



Norma Burrowes (Sandmännchen)



Elfriede Höbarth (Taumännchen)



Chorus:

Wiener Sängerknaben



Orchestra:

Wiener Philharmoniker



Video Director:

August Everding



Country, year of production:

D, 1981



 


Wagner-felvételek • 2562017-10-20 11:10:50

A Classica csatornán láthatjik ma délután (13.50 - 16.30) és éjjel (21.50 - ) az ismétlésben:



WAGNER: RIENZI



From the Deutsche Oper Berlin



Duration:

02:34:39



Conductor:

Sebastian Lang-Lessing



Stage Director:

Mara Kurotschka



Philipp Stölzl



Stage Design:

Ulrike Siegrist



Philipp Stölzl



Costumes:

Kathi Maurer



Ursula Kudrna



Soloist:

Torsten Kerl (Rienzi)



Camilla Nylund (Irene)



Kate Aldrich (Adriano)



Ante Jerkunica (Steffano Colonna)



Stephen Bronk (Cecco del Vecchio)



Clemens Bieber (Baroncelli)



Lenus Carlson (Kardinal Orvieto)



Krzysztof Szumanski (Paolo Orsini)



Chorus:

Chor der Deutschen Oper Berlin



Orchestra:

Orchester der Deutschen Oper Berlin



Video Director:

Johannes Grebert



Deutsche Oper Berlin



Country, year of production:

D, 2010


Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók • 11202017-10-19 21:35:42

Ma éjjel, hamarosan, az M3 csatornán újraláthatunk  két 



magyar televíziós filmalkotást, melyek egymásután kezdődnek:



I.  2017. október 19. csütörtök 22.25 – 23.20



Ötszemközt - Seregi László



Riportfilm-sorozat (2002)



"Örökös tagság sorozatunkban sajnos nem készült portré Seregi Lászlóval, a Kossuth-díjas táncos, koreográfus művésszel ezért ezzel a műsorunkkal idézzük fel pályáját és munkásságát."



Rendezte: Kovács Gabriella



Producer: Illés Tiborné



Műsorvezető: Vitray Tamás



Időtartam: 55 perc



 



II. 2017. október 19. csütörtök 23.20 – 0.35



Hidas Frigyes: A Cédrus - balettfilm



A Zenés TV Színház bemutatója: 1977. április 8. MTV 1.



 Írta - koreográfia: Seregi László 



Vezényel: Sándor János



Km. a Magyar Állami Operaház Zenekara



"Balettfilm a művészsors fontos kérdéseiről, a művészi megszállottság, a mindent felőrlő elhivatottság érzéséről, Csontváry Kosztka Tivadar festőművész életének és munkásságának felhasználásával. Nem életrajzi a táncmű - az egyes tánctételek mégis a művész életútjának egy-egy szakaszára vagy kiemelkedő alkotására támaszkodnak."



1. Felkészülés az utazásra. 

2. Taormina. 

3. A siratófal. 

4. Sétalovaglás. 

5. Közjáték. 

6. A magányos cédrus. 

7. Zarándoklás a cédrusokhoz.



Szereplők:



• Dózsa Imre (A Művész)

• Kékesi Mária (A Múzsa)

• Szumrák Vera (A Fekete asszony)

• Nagy Zoltán (A Nap)

• Forgách József (A Sas)

• Erdélyi Sándor (Démon I.)

• Hevesi Imre (Démon II.)

• Kutni Róbert (Démon III.)

• László Péter (Démon IV.)

• Balikó István (I.Görög színész)

• Hencsey Róbert (II.Görög színész)

• Sebestény Katalin (I. Siratóasszony)

• Szőnyi Nóra (II. Siratóasszony)



• Magyar Állami Operaház Balettkara 



Díszlet: Kézdi Lóránr

Jelmez: Márk Tivadar

Vezető operatőr: Sík Igor



Zenei rendező: Fejes Cecília



Rendezte: Horváth Ádám




Időtartam: 68 perc


Balett-, és Táncművészet • 54052017-10-19 21:34:30

Ma éjjel, hamarosan, az M3 csatornán újraláthatunk  két 



magyar televíziós filmalkotást, melyek egymásután kezdődnek:



I.  2017. október 19. csütörtök 22.25 – 23.20



Ötszemközt - Seregi László



Riportfilm-sorozat (2002)



"Örökös tagság sorozatunkban sajnos nem készült portré Seregi Lászlóval, a Kossuth-díjas táncos, koreográfus művésszel ezért ezzel a műsorunkkal idézzük fel pályáját és munkásságát."



Rendezte: Kovács Gabriella



Producer: Illés Tiborné



Műsorvezető: Vitray Tamás



Időtartam: 55 perc



 



II. 2017. október 19. csütörtök 23.20 – 0.35



Hidas Frigyes: A Cédrus - balettfilm



A Zenés TV Színház bemutatója: 1977. április 8. MTV 1.



 Írta - koreográfia: Seregi László 



Vezényel: Sándor János



Km. a Magyar Állami Operaház Zenekara



"Balettfilm a művészsors fontos kérdéseiről, a művészi megszállottság, a mindent felőrlő elhivatottság érzéséről, Csontváry Kosztka Tivadar festőművész életének és munkásságának felhasználásával. Nem életrajzi a táncmű - az egyes tánctételek mégis a művész életútjának egy-egy szakaszára vagy kiemelkedő alkotására támaszkodnak."



1. Felkészülés az utazásra. 

2. Taormina. 

3. A siratófal. 

4. Sétalovaglás. 

5. Közjáték. 

6. A magányos cédrus. 

7. Zarándoklás a cédrusokhoz.



Szereplők:



• Dózsa Imre (A Művész)

• Kékesi Mária (A Múzsa)

• Szumrák Vera (A Fekete asszony)

• Nagy Zoltán (A Nap)

• Forgách József (A Sas)

• Erdélyi Sándor (Démon I.)

• Hevesi Imre (Démon II.)

• Kutni Róbert (Démon III.)

• László Péter (Démon IV.)

• Balikó István (I.Görög színész)

• Hencsey Róbert (II.Görög színész)

• Sebestény Katalin (I. Siratóasszony)

• Szőnyi Nóra (II. Siratóasszony)



• Magyar Állami Operaház Balettkara 



Díszlet: Kézdi Lóránr

Jelmez: Márk Tivadar

Vezető operatőr: Sík Igor



Zenei rendező: Fejes Cecília



Rendezte: Horváth Ádám




Időtartam: 68 perc


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 598772017-10-19 14:24:42

Előzmények



Kultúra.hu – 2017. augusztus 3.



Sztrájk az Operaházban



"Ókovács Szilveszter, a dalszínház főigazgatója a sztrájkfelhívásra reagálva hangsúlyozta: egy új kollektív szerződésről – a törvényeket betartva – folyamatosan tárgyalnak, de az eddigi juttatások nagy többségét, csaknem 40 féle jogcímen ezután is biztosítják az 1200 közalkalmazottnak. Emlékeztetett arra: a Magyar Állami Operaházban 2017 január elsején mind az 1200 közalkalmazott bére emelkedett, egy hónappal később pedig a legszerényebb keresetű 531 dolgozó illetménye nőtt újra, jelentősen. A következő másfél évben az Ybl-palota zárása miatt értelemszerűen jelentős munkamennyiség-csökkenés várható, gyakorlatilag azonos szinten maradó kifizetések és kedvezmények mellett. Hozzáfűzte: az intézmény vezetése a csaknem 50 milliárdos ingatlanfejlesztések után (Erkel Színház, Eiffel Műhelyház, Operaház, Üzemház) küzd egy 2018 végi vagy 2019 eleji újabb progresszív bérfejlesztésért.



Ókovács Szilveszter ezután felhívta a figyelmet arra: „2017 augusztusának elején sztrájkot hirdetni nem csak érthetetlen – hisz mindenki a szabadságát tölti –, de sejthető, öncélú médiafelhajtása miatt méltánytalan és az Opera mostani nem könnyű, sok különböző épületbe széttagolt, ugyanakkor nagyberuházásokkal és turnékkal ékes helyzetében demoralizáló, és a magyar valóságtól elrugaszkodott cselekedet.”



Forrás: MTI


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 23612017-10-19 13:52:07

A Dankó Rádió ma délelőtti operettműsorában a "Túl az Óperencián" e heti vendégének - Básti Juli színésznő - énekfelvételei mellett az alábbi zenék hangzottak el az adásban:



ifj. Johann Strauss: Terefere – polka (a Bécsi Szimfonikus Zenekart Willi Boskovsky vezényli)



 Huszka Jenő – Martos Ferenc: Gül baba



A 2015-ös Huszka év (140 éve született a zeneszerző) méltó megünneplésére a Dankó Rádió az MTVA megbízásából Huszka operettjeiből 32 népszerű melódiát választott ki és készíttetett belőlük új stúdiófelvételt a Magyar Rádió 6-os stúdiójában – még 2014 decemberében.



Közreműködött a Magyar Rádió Szimfonikus zenekara és énekkara. 

Vezényelt Kovács János.


A Huszka-felvételeken hallható énekművészek: Benedekffy Katalin, Dancs Annamária, Fischl Mónika, Geszthy Veronika, Kalocsai Zsuzsa, Kékkovács Mara, Nagy Ibolya, Szendy Szilvi valamint Balczó Péter, Boncsér Gergely, Clementis Tamás, Kerényi Miklós Máté, Nyári Zoltán, és Peller Károly. 



Erről a stúdiófelvételről most négy Gül baba-részlet került adásba a délelőtti operettműsorban:



- Gábor diák dala, I. felv.: „Az utolsó kívánságom halljátok meg emberek…/Ott, túl a rácson egy másik világ van…” (Boncsér Gergely)



- Leila és Gábor diák szerelmi kettőse, II.felv.: „Ha volnék énekes madárka…./Szép égi virágom, jó sorsomat áldom…. /Jer, vélem, édes, szökjünk el együtt…(Fischl Mónika, Balczó Péter és a Magyar Rádió Énekkara)



- Gábor diák bordala, II. felv: „A kulacsom kotyogós, kotyogós, hej, a gégém, iszamós, csuszamós…/ Borban az igazság, borban a vigasz, borban hadd felejtsünk, borban a tavasz…(Nyári Zoltán és a Magyar Rádió Énekkara)



- Leila dala - Dal a török nő sorsáról: "Víg a  török lány élete, nincs soha semmi gondja…. /Nos, rajta, rajta katonák, csak Vénusz legyen a mi vezérünk…” (Geszthy Veronika, km. a Magyar Rádió Énekkarának Női kara)



Egy másik Gül baba-felvételről szólalt meg:



- Mujkó dala -  Cigány-nóta (Gáti István, km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel:Makláry László -  Qaliton, 1986)



 



 Ma 20  éve hunyt el Orosz Júlia, szoprán, a Magyar Állami Operaház művésze (Budapest, 1908. március 3. – Budapest, 1997. október 19.)



Ma 20  éve hunyt el Orosz Júlia, szoprán, a Magyar Állami Operaház művésze



(Budapest, 1908. március 3. - Budapest, 1997. október 19.)



Rá emlékezett a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya, aki az alábbi operettdalok bejátszásával idézte fel Orosz Júlia alakját és hangját – partnere a másik felejthetetlen énekesünk, Szabó Miklós tenor.



Lehár Ferenc – Kulinyi Ernő – Erdődy János: Paganini 



- Lisa dala: „Szép álom, szállj a szívembe… ” (Orosz Júlia)



- Paganini dala: „Bűvös Itáliám, te drága táj …Itáliám   asszonyi báj, szerelmes álom…/ A hegedűm lágy hangja… Zengjen a dal!” (Szabó Miklós)



- Lisa és Paganini szerelmi kettőse: „Súgd meg… Nem szeret így téged más, oly lángolón…./csak egész valómmal érted élek, mást se kérek tőled én, csak így szeress, és légy enyém…” (Orosz Júlia, Szabó Miklós)



- Lisa dala: „Déli vér, csupa izzó szenvedély…elkárhozni egy férfiért, aki úgy átölel… néked fogjul esni olyan jó…” (Orosz Júlia)



(Paganini - Keresztmetszet - A rádió dalszínháza bemutatója: 1958. május 2., Kossuth Rádió 19.00 - 19.50 Km.: Orosz Júlia, Zentay Anna, Kishegyi Árpád, Szabó Miklós, valamint Ney Tibor – hegedű és a Magyar Rádió Szimfonikus zenekara. Vezényel: Bródy Tamás)



Ifj. Johann Strauss: Mesék a Bécsi erdőből – keringő (Bécsi Volksoper Zenekarát Peter Falk vezényelte)



Délután hat és hét óra között újra meghallgathatjuk a Dankó Rádióban ezt az adást.


Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók • 11192017-10-18 15:02:54

Az M3 csatorna ma éjjeli műsora (22.20 - 22.55)



Lakatos Gabriella - táncjelenetek



magyar portréfilm,



27 perc, 1964 (FF)



„Lakatos Gabriella, a Magyar Állami Operaház fantasztikus prímabalerinája valóban egyedülálló alakja hazai művészeti és táncművészeti életünknek. Az ő pályájából láthatunk most jeleneteket, azzal a lenyűgöző őszinteséggel és magától értetődő közvetlenséggel, mely emberként is jellemezte ezt a nagyszerű művészt.”



Díszlettervező: Tóth A. Pál

Dramaturg: Vecsernyés János 



Operatőr: Kocsis Sándor



Rendező: Banovits Tamás



Produkció közreműködői:



Lakatos Gabriella, Orosz Adél, Fülöp Viktor, Havas Ferenc



Katona Ágnes - zongora 



Szász Árpád  - gordonka 



Magyar Állami Hangversenyzenekar 



Tóth Péter karmester



Műsortartalom:



Minkus: Don Quijote (Táncosok: Lakatos Gabriella, Havas Ferenc) (részlet)



Chopin: g-moll ballada (Táncosok: Lakatos Gabriella, Orosz Adél, Fülöp Viktor)



Aszafjev: Bahcsiszeráji szökőkút (Táncosok: Lakatos Gabriella, Fülöp Viktor, Orosz Adél) (részlet)



Bartók Béla: A csodálatos mandarin (Táncosok: Lakatos Gabriella, Fülöp Viktor) (részlet)


Balett-, és Táncművészet • 54042017-10-18 14:55:18

Az M3 csatorna ma éjjeli műsora (22.20 - 22.55)



Lakatos Gabriella - táncjelenetek



magyar portréfilm,



27 perc, 1964. (FF) 



„Lakatos Gabriella, a Magyar Állami Operaház fantasztikus prímabalerinája valóban egyedülálló alakja hazai művészeti és táncművészeti életünknek. Az ő pályájából láthatunk most jeleneteket, azzal a lenyűgöző őszinteséggel és magától értetődő közvetlenséggel, mely emberként is jellemezte ezt a nagyszerű művészt.”



Díszlettervező: Tóth A. Pál

Dramaturg: Vecsernyés János 



Operatőr: Kocsis Sándor



Rendező: Banovich Tamás



A produkció közreműködői:



Lakatos Gabriella, Orosz Adél, Fülöp Viktor, Havas Ferenc



Katona Ágnes - zongora 



Szász Árpád  - gordonka 

Magyar Állami Hangversenyzenekar 



Tóth Péter karmester



Műsortartalom:



Minkus: Don Quijote (Táncosok: Lakatos Gabriella, Havas Ferenc) (részlet)



Chopin: g-moll ballada (Táncosok: Lakatos Gabriella, Orosz Adél, Fülöp Viktor)



Aszafjev: Bahcsiszeráji szökőkút (Táncosok: Lakatos Gabriella, Fülöp Viktor, Orosz Adél) (részlet)



Bartók Béla: A csodálatos mandarin (Táncosok: Lakatos Gabriella, Fülöp Viktor) (részlet)


Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? • 4662017-10-18 14:13:33

Kitiltottak



 



Egy régi írás...



„Csodálkozhatunk-e hát azon, hogy az adófizetők pénzén fenntartott rádióból a minap - bővítve a tiltólistát - Gulyás Dénes operaénekest, országgyűlési képviselőt, a kulturális és sajtóbizottság tagját szólította föl a távozásra az elnök? Rendőrt persze nem mert hívni ellene, mert annyira azért nem ostoba, hogy egy mezei járőrrel is kikacagtassa magát. A közpénzen fizetett parlamenti képviselőnek ugyanis mentelmi joga van. Legközelebb viszont valamelyik képviselő hívhat rendőrt - a képviselő valóban jogosult erre, csak talán nem süllyed a Such diktálta szintre -, ha a rádió elnöke nem engedi be őt az intézmény területére.”


Lehár Ferenc • 5752017-10-18 13:53:57

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből 



(LII.)



Az első világháború idején



Mivel Lehár a peres ügyek miatt megvált a Brammer és Grünwald szerzőpárostól kénytelen volt új szövegkönyvírók után nézni, mert esedékessé vált egy új darab bemutatója a Theater an der Wienben. Bad Ischlben találkozott Alfred Maria Willnerrel, aki felajánlotta neki a Végre egyedül librettóját, amelynek furcsasága, hogy a második felvonása csak kétszereplős volt. A közönség soraiban nem keltett osztatlan sikert, ezért az 1914. január 30-ai bemutatót követően hamarosan le is került a színház műsoráról. A bemutató után Lehár rövid időre Budapestre utazott, mert ismét egy plágium-perbe keveredett. Egy bizonyos Popescu úr azt állította, hogy a Végre egyedül javarészt átvétel az őáltala írt Az ő nevenapja című operettből, és ezért részesedést kért az előadások jövedelméből. Noha a bíróság elutasította a vádakat, Popescu a fellebbviteli bíróságon is próbálkozott. Ekkor viszont Lehár úgy érezte, hogy közbe kell lépnie, és becsületsértés címén beperelte, majd nyert az illetővel szemben, akit pénzbírságra és börtönbüntetésre ítéltek.(x)



A háború kitörésekor bezárt számos osztrák és német színház, ezért megcsappant az operettek iránti kereslet is, így Lehár is kevesebbet komponált. Öccse, Antal, 1914-ben vonult be, de hamarosan súlyosan megsebesült, ezért harcképtelennek nyilvánították és irodai munkára osztották be. Öccse kórházi ágya mellett komponálta meg Lehár Erwin Weil verse nyomán a Láz című dalát. A háborús propagandában (háborús operettek) nem vett aktívan részt, mindössze néhány indulót komponált öccse kérésére.(x)



Mivel a háború idején súlyos infláció lépett fel országszerte, a színházak iránti érdeklődés is csappant. Ilyen körülmények között mutatták be 1916. január 14-én a Theater in der Josefstadtban A csillagok bolondja című operettjét. A darabot mindössze hetvenhétszer adták elő, amit a kritika a gyenge szövegkönyvnek tudott be, de megemlítették, hogy Lehár zenéje sem teljesítette a közönség elvárásait.(x)



A következő két esztendő vendégszereplések sorozatával telt el:Konstantinápoly, Zürich, Budapest. Ugyancsak ebben az időszakban előtérbe kerültek az operett körüli viták, melyekbe Lehár már csak azért is belevetette magát, hogy figyelmét elterelje a háborúról. Ahogy nőtt az operett sikere, úgy sokszorozódtak a támadások Lehár ellen, akit az operett-komponista típuspéldájának tartottak. Kritika érte a darabok szerkezetét, a megzenésítést, a feldolgozott librettókat és nem utolsósorban megkérdőjelezték az operett létjogosultságát a többi műfajjal (színház, opera stb.) szemben.



Lehár a következőket írta kritikusainak:

















Nem akarok a műítész szerepében tetszelegni, s azt sem állítom, hogy mindaz, amit operettnek hívnak valóban jó. Az ellenkezője igaz: igen sok a rossz operett.



Az azonban igazságtalanság, hogy mindent egy kalap alá vesznek. Ha egy



szabó elszab egy nadrágot nem mondjuk azt, hogy mindegyik szabó rossz szabó,



hanem azt, hogy az egyik szabó rosszul varrt meg egy nadrágot. Tulajdonképpen



csak az a kérdés, hogy miért is rohan a közönség az operettekhez… Nem csak



azért, mert az emberek jobban szeretik ezt a műfajt, mint a többi



színházi előadást. Az operettelőadás lényegesen különbözik a más színházi



előadásétól. A színházak a hosszan tartó siker reményében gondosabban készülnek,



több a próba, gazdagabb a kiállítás, általában vadonatújak a kosztümök és a



díszletek, s igen intenzív az előzetes reklámozás; gondoskodnak mindazokról az



előfeltételekről, amelyekkel felkelthető a közönség érdeklődése. Ha valóban nagy



 a siker, akkor elsősorban maga a közönség népszerűsíti az operetteket. Városszerte



 muzsikálják és éneklik a dallamokat, lemásolják a színésznők ruhát, terjesztik



 a hallott vicceket, bár ez utóbbira ritkán adódik mód. Prózai műveknél erre



nincs lehetőség.





(Sonn- und Montagszeitung, Bécs, 1918. január 14.)




/Forrás:  Otto Schneidereit: Lehár;  Németh Amadé: Az operettek könyve – Lehár/



 



(Folytatom)



 


Kodály Zoltán • 3412017-10-18 13:18:59

Ma este fél nyolkor a Zeneakadémia koncertje:



KODÁLY 2017



Rajk Judit és a Budapesti Vonósok - Átformált tradíciók



Kodály: 114. genfi zsoltár



Respighi: G-dúr szvit orgonára és vonósokra



Kodály: Mónár Anna



Kodály- Angerer: Négy népdal a Magyar Népzene sorozatból – Egy kicsi madárka; Tücsöklakodalom; Zöld erdőben; Dudanóta



SZÜNET



Respighi: Trittico Botticelliano – 1. La Primavera (Tavasz)



Kodály: Ádventi ének



Respighi: Trittico Botticelliano – 2. L’Adorazione dei Magi (A bölcsek imádása); 3. La nascita di Venere (Vénusz születése)



Kodály:Kádár Kata



Kodály: Két dal a Székelyfonó című daljátékból – Szomorú fűzfának; Rossz feleség



Rajk Judit (alt)



Pétery Dóra (orgona)



Budapesti Vonósok



A Zeneakadémia Egyházzene Tanszékének Kórusa



Vezényel: Alessandro Cedron



 


Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? • 4642017-10-18 13:10:45

“WHEN I’M SIXTY-FOUR”



A PAGODA VOKÁL VIDÁM ÉVADZÁRÓ MŰSORA

BARTÓKTÓL A BEATLESIG



Művészeti vezető:

BARTOS GÁBOR

VÁRKONYI MÁTYÁS



A csapat a Rádió egykori Gyermekkórusából verbuválódott. Mai átlagéletkorára utal a műsor címe is. A Pagoda természetesen AZ a pagoda, a Magyar Rádió egykori, történelmi nevezetességű találkozóhelye, ahol a magyar szellemi élet valamennyi szereplője ivott már legalább egy kávét felvétel előtt vagy után. És itt hancúroztak annak idején a gyermek­kórus, a mostani Pagoda Vokál tagjai is.



 



(2014 - https://www.jegy.hu/program/when-im-sixty-four-a-pagoda-vokal-vidam-evadzaro-musora-bartoktol-a-beatlesig-52073#gallery)


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 23602017-10-18 13:10:04

 



“WHEN I’M SIXTY-FOUR”



A PAGODA VOKÁL VIDÁM ÉVADZÁRÓ MŰSORA

BARTÓKTÓL A BEATLESIG



Művészeti vezető:

BARTOS GÁBOR

VÁRKONYI MÁTYÁS



A csapat a Rádió egykori Gyermekkórusából verbuválódott. Mai átlagéletkorára utal a műsor címe is. A Pagoda természetesen AZ a pagoda, a Magyar Rádió egykori, történelmi nevezetességű találkozóhelye, ahol a magyar szellemi élet valamennyi szereplője ivott már legalább egy kávét felvétel előtt vagy után. És itt hancúroztak annak idején a gyermek­kórus, a mostani Pagoda Vokál tagjai is.



 



(2014 - https://www.jegy.hu/program/when-im-sixty-four-a-pagoda-vokal-vidam-evadzaro-musora-bartoktol-a-beatlesig-52073#gallery)







.


Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? • 4632017-10-18 13:02:10

Magyar Rádió – kívülről és belülről - képekben


Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? • 4622017-10-18 12:58:20
Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? • 4612017-10-18 12:50:27

Bizony, és elmondhatom, magam is jópárszor élvezhettem benne és áthaladva is, azt a "couleur locale" szellemet is...


Operett, mint színpadi műfaj • 32832017-10-18 12:35:09

Ez úgy van, ahogy mondod...


Operett, mint színpadi műfaj • 32822017-10-18 12:33:45

És persze a Sybill verstrófái hallatán is olykor bosszankodom (Ari-Nagy Barbara), és miért kellett átdolgozni a szöveget és keretjátékot írni az örökbecsű daljátékunkhoz, a Csínom Palkó c. Farkas Ferenc-Dékány András „klasszikusához”?...



 



Kíváncsi vagyok, az Operettszínházban ebben az évadban bemutatásra váró Luxemburg grófja és a Kékszakáll c. operettek  dalszövegei milyen mértékű és minőségű  „átkeresztelésnek”  és átdolgozásnak lesznek  kitéve – mi, a közönség, pedig ennek szenvedő részesei…


Operett, mint színpadi műfaj • 32802017-10-18 12:19:03

Persze, Harmath Imre is!  Meg Földes Imre, Szilágyi László, Emőd Tamás, Blum Tamás vagy  Fáy Jakab Béla:  Millöcker: A szegény Jonatán; Jones: Gésák.



De még folytatni lehetne a sort...



 



Viszont, akik lecserélték a régi, ismert, megszokott dalszövegeket, azok személyét bármennyire is tisztelem, de "újraalkotásuk" nagyon irritál - gondolok a közelmúltban látott és/vagy a repertoáron lévő darabokra, de a régebbi bemutatókra is: A bajadér verseit jegyző  Müller Péter Sziámira, a Marica grófnő esetében Eörsi Istvánra, későbbi változatában: Kardos G. György - Kállai István;  A víg özvegy verseit újraíró Baranyi Ferencre, a Csárdáskirálynő régi verseit "újragyártó" Kállai Istvánra és Kerényi Miklós Gáborra; A Cirkuszhercegnő - Verebes István; a Cigányszerelem dalszöveg-párosára: Ari-Nagy Babara és Béres Attila; Az Orfeusz az alvilágban - Pozsgai Zsolt; A párizsi élet - Ari-Nagy Babara, A denevér - Zöldi Gergely; Egy éj Velencében - Kállai István - Kerényi Miklós Gábor...


Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? • 4582017-10-18 11:33:52

Kő András: Rekviem a Pagodáért


Operett, mint színpadi műfaj • 32782017-10-18 11:23:52

Kétségtelen, az Operettszínház elmúlt évtizedéből nem találni olyan operettbemutatót, amelyben a régi, jól ismert szövegekhez ne nyúltak volna hozzá, és toldozták-foltozták, átírták, hozzáírtak, kihagytak, elvettek, olykor úgy elszabták, hogy rá se lehetett ismerni az eredetire.



Bennem egyébként is, a rádiófelvételekről megismert,  "klasszikussá" nemesedett versszövegek élnek tovább, Mérey Adolf, Harsányi Zsolt, Kulinyi Ernő, Szenes Andor, Gábor Andor, Bakonyi Károly, Endrődy Sándor, Erdődy János, Martos Ferenc, Bródy Miksa, Fisher Sándor, Innocent-Vincze Ernő, Kristóf Károly, Szabó Miklós, Baróti Géza, Dalos László, Hámos György, Gáspár Endre,  Romhányi József, Zágon István...


Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? • 4572017-10-18 11:11:45

Nagyon irritált, amikor Such "lecserélte" -  a Kossuth, a Petőfi és a Bartók adókat;  "átkeresztelte" azokat MR 1, MR 2, MR 3-ra, de volt még MR 4 és MR 5 is... Szerencsére, aztán győzött a józan ész, és távozása után visszakaptuk a hagyományos rádiócsatorna-elnevezéseket...


Operett, mint színpadi műfaj • 32752017-10-18 11:01:38

Erre mondtam, hogy Szabó Máté rendezőnek ez A víg özvegy-színrevitel az Operettszínházban kevésbé sikeres színpadi adapatáció volt; amit tőle eddig láttam - operett vonalon ,- leginkább a Sybilljét tartottam "mintaszerűnek"...


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 23582017-10-18 10:56:06

„Dankó Rádió – „Túl az Óperencián”










A ma délelőtt elhangzott operettműsorban két operettből szólaltak meg részletek:



Leo Fall - Rudolf Schanzer - Ernst Welisch – Harsányi Zsolt: Pompadour



Rádió Dalszínháza bemutatója: 1967. szeptember 9. Kossuth adó 20.31-22.00

Rádióra Innocent Vincze Ernő dolgozta át.



Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (Karigazgató: Sapszon Ferenc), Vezényel: Bródy Tamás



Az adásban most három részlet csendült fel Fall operettjének rádiófelvételéről




- Bevezető jelenet, és Calicot gúnydala, I. felv.: „A Pom, a Pom, a Pompadour…” (Palcsó Sándor, énekkar)



- Pompadour belépője, I. felv. „Ma érzek itt magamban valamit… /Hej, ha kezembe kapnék egy férfit!...” (Házy Erzsébet, km.: Koltay Valéria)



- Calicot és Belotte vidám kettőse: „Mindent kérhetsz, angyalkám, csak egyet nem…/-Lángra gyúlt a vén bakkecske…” (Koltay Valéria, Palcsó Sándor)



 



Kálmán Imre-Julius Brammer-Alfred Grünwald - Kulinyi Ernő: A cirkuszhercegnő – részletek



(Km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Izaki Masahiro )



- Mr. X belépője: „Trombita zeng és pereg a dob…/Egy drága szempár ragyog igézve rám…” (Jankovics József)



- Fedora belépője, I. felv: „A férfiak mindig csak a szerelemről beszélnek. (próza)… „Mindig a régi dal ….Toujour pour l’ amour…” (Kalocsai Zsuzsa)



- Toni dala: „Ha bemegyek a cirkuszba… /A szép kis cirkusztáncosnő,  senki nem csókol úgy mint ő…” (Dániel Gábor)



- Fedora és Mr. X kettőse: „Te még én, te meg én, csak ölelj, kicsikém…” (Kalocsai Zsuzsa, Jankovics József)



- Mabel és Toni vidám kettőse, II. felv.: „Én édes drága férjem, Iván…” (Oszvald Marika, Dániel Gábor)



Az műsor legvégén hangzott el:



Lehár Ferenc:  Pacsirta – Induló és palotás (Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Rácz Márton - élő, koncertfelvételről. )



 



Az ismétlőadást ma 18 órától sugározza a Dankó Rádió,  internetről is elérhető, online. 


Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? • 4522017-10-17 23:15:24

A pernyertes



Megállapodással végződött az a per, amit Such György, a Magyar Rádió volt elnöke indított elmaradt sikerdíja miatt, értesült az Index.



A Suchnak járó bruttó 117 (nettó 80) millió forint a járulékokkal együtt összesen 142 millióba kerül a Közszolgálati Közalapítványnak.


Palcsó Sándor • 1782017-10-17 23:04:09

Az operett.network oldaláról linkelem ide:



Jelenet Kacsóh Pongrácz "Rákóczi" c. daljátékából, előadja Andor Éva, Palócz László, Palcsó Sándor és férfikórus.



Jelenet, Katica és Andris dala, kuruckar: „Ne bántsátok, ő a legnagyobb vitéz!…/Összebújunk csöndesen, míg a labanc elmegyen… /Kuczug Balázs olyan vitéz, aki mindig előrenéz../”…Kocsmárosné haragjában elájul… Dunán túl, Dunán túl…”  No.9. 



Km. az MRT énekkara és szimfonikus zenekara (Karigazgató: Vajda Cecília)



Vezényel: Kerekes János



A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. január 4. Kossuth adó 20.25 – 22.00


musical • 1542017-10-17 12:15:24

Bartók Rádió ma esti műsorán szerepel



19.00 – 19.35 Prológ



Gyöngyösi Levente: A Mester és Margarita



A mikrofonnál: László Ferenc



 Vendég: Gyöngyösi Levente



 Szerk.: Katona Márta 





19.35 – 22.09 Bartók Plusz Operafesztivál 2017

 



Gyöngyösi Levente: A Mester és Margarita



Musical két felvonásban - koncertszerű előadás



Szövegét - Mihail Bulgakov azonos c. regénye nyomán - Várady Szabolcs írta



Vezényel: Hollerung Gábor



Km. a Nyíregyházi Cantemus Kórus (karig.: Szabó Soma) és a Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar



Szereposztás:



Margarita - Sáfár Orsolya (szoprán)



Mester, Jesua - Balczó Péter (tenor)



Woland - Cser Krisztián (basszus)



Poncius Pilátus - Kovács István (basszus)



Hontalan Iván és Levi Máté - Varga Donát (tenor),



Fagót - Kiss Tivadar (tenor),



Hella - Szakács Ildikó (szoprán),



Behemót - Gavodi Zoltán (tenor),



Berlioz és Kajafás - Hábetler András (basszbariton),



Latunszkij kritikus és Júdás - Kálmán László



Nővér az elmeklinikán - Bakos Kornélia (alt)



 



(Miskolci Nemzeti Színház - Nagyszínház , június 24.)


Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel • 9292017-10-17 12:14:39

Bartók Rádió ma esti műsorán szerepel



19.00 – 19.35 Prológ



Gyöngyösi Levente: A Mester és Margarita



A mikrofonnál: László Ferenc



 Vendég: Gyöngyösi Levente



 Szerk.: Katona Márta 





19.35 – 22.09 Bartók Plusz Operafesztivál 2017

 



Gyöngyösi Levente: A Mester és Margarita



Musical két felvonásban - koncertszerű előadás



Szövegét - Mihail Bulgakov azonos c. regénye nyomán - Várady Szabolcs írta



Vezényel: Hollerung Gábor



Km. a Nyíregyházi Cantemus Kórus (karig.: Szabó Soma) és a Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar



Szereposztás:



Margarita - Sáfár Orsolya (szoprán)



Mester, Jesua - Balczó Péter (tenor)



Woland - Cser Krisztián (basszus)



Poncius Pilátus - Kovács István (basszus)



Hontalan Iván és Levi Máté - Varga Donát (tenor),



Fagót - Kiss Tivadar (tenor),



Hella - Szakács Ildikó (szoprán),



Behemót - Gavodi Zoltán (tenor),



Berlioz és Kajafás - Hábetler András (basszbariton),



Latunszkij kritikus és Júdás - Kálmán László 



Nővér az elmeklinikán - Bakos Kornélia (alt)



 



(Miskolci Nemzeti Színház - Nagyszínház , június 24.)


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 23572017-10-17 12:02:49

A Dankó Rádió Túl az Óperencián mai adásában részletek szólaltak meg:



Ábrahám Pál – Harmath Imre Bál a Savoyban  című revü operettjéből – több stúdiófelvételről




  • Daisy belépője:  „A Csendes Óceánon átkeltem én, az úton úgy fűtött a legszebb remény, hogy vén Európa lesz az új hazám, egy új fiú vár itt reám…/ Jaj, de jó, szívemben itt a nagy ribillió!

    Oh yes! Jaj, de jó, de jó a csók, ha egy, ha millió! Jó lesz! Mit sem ér a hosszú merengés, időd kevés, szeress, ne késs! Ja, de jó, jaj, de jó, csókolózni szörnyen jó!.../ Karnevál, az élet karnevál, ó, yes…” (Felföldi Anikó) 

  •  

  • „Sevilla” kettős: (Házy Erzsébet, Baksay Árpád, Harmónia Vokál, km. az MRT Szimfonikus Zenekar, vezényel: Bródy Tamás –új stúdiófelvétel bemutatója: 1963. május 5., Kossuth Rádió, 17.10 – 17.40)

  •  

  • Madeleine és Aristid kettőse: „A férjed(m) szerelmes beléd(m), letérdel rajongón eléd(m)....A férjed(m) csak ismerjük el, úgy csókol, hogy jobban sem kell..." (Házy Erzsébet, Melis György, km. az MRT Szimfonikus Zenekar, vezényel: Bródy Tamás –új stúdiófelvétel bemutatója: 1963. május 5., Kossuth Rádió, 17.10 – 17.40)

  •  

  • Tangolita belépője: „Az én nevem La  bella Tangolita… (Lehoczky Zsuzsa, énekkar)



Ábrahám Pál- Harmath Imre: Hawaii rózsája



Néger dal: „Egy Johnny vagyok, semmi egyéb, a szemem ragyog, nevet a nép....,csak néger vagyok, maniért táncolok” ( Básti Lajos )



 



Az adásban a műsor e heti vendége, Básti Juli színésznő édesapjáról is megemlékezett; a felcsendült dalokban Básti Lajos színészpartnerei - Karády Katalin, Ruttkai Klára Törőcsik Mari, Tolnay Klára - énekelnek  Fényes Szabolcs,  Buday Dénes szerzeményeiből.



A délelőtti műsort 18 és 19 óra között megismétli a Dankó Rádió.


Olvasói levelek • 111802017-10-17 11:38:03

Kérem a T. Szerkesztőket, hogy a 158 - 164. sorszámok bejegyzéseit az Udvardy Tibor topicból törölni szíveskedjenek, miután a részeket sikerült "összeraknom" és a 165. sorszám alatt egyben beírnom.



Köszönöm a segítséget.


Olvasói levelek • 111792017-10-17 11:35:07

Most már sikerült...


Udvardy Tibor • 1652017-10-17 11:31:55

Rájöttem a megoldásra, így az előbb részekben bemásolt cikket most már egységes szerkezetében ideírom:



Kapcs. 152. sorszámhoz



Magyar Televízió,1970. november 20., 20.55 – 22.05 óra



"Felelj, ha tudsz!"  



Művészeti vetélkedő. 



Udvardy Tibor ötlete alapján a forgatókönyvet írta: Gál-György Sándor és Udvardy Tibor



 



A Film Színház Muzsikában jelent meg az alábbi interjú Udvardy Tiborral, akit televíziós vetélkedő-sorozatáról kérdezett Gách Mariann. 



Játsszunk tovább Udvardyval”



"A legjobb lazítás"





Felcsendül Réti József hangja szívbemarkolón, mert hiszen  még mindig  úgy  érezzük, mintha  itt volna közöttünk. „Utam muzsikával járom”: a  Garabonciás diák dala, Lehár zenéje. Aztán Abody Béla egycsapásra otthonos légkört teremt. Baráti hangon konferálja UdvardyTibort,  cirógatóan szól Tamási Eszterhez.





Mi  ez, újabb rejtvényműsor? Udvardy elmagyarázza:

— Ha  rejtvényeinket megfejtik, az operaszínpadokon át  körülutazhatják a  Földet. Van érvényes útlevelünk  és vízumunk, de harminc  percünkből most  csak  európai útra futja. Ha aztán a nézők úgy vélekednek, hogy szívesen utazgatnak velünk, akkor messzebbre is  elkalandozhatunk,  akár  a Földet is elhagyhatjuk, kimerészkedhetünk az Űrbe, sőt az alvilágba is ...





A  kérdések ezúttal mind földrajzi vonatkozásúak. Palló Imre jelenik meg  a  képernyőn, a Köpenyből  énekel  áriát  gyönyörűen.  Melyik városban játszódik a történés? Melyik folyó partján? Hősünk  melyik városban vállalna   munkát? Jó ez a játék, a kérdéseket nemcsak halljuk, hanem meg  is  elevenednek  szemünk  láttára. Köztük Windgassen  Lohengrinja, Melis a Gianni Schicchiben. Csak Anja Siljáról mondtam volna le ezúttal szívesen: a Tosca igazán nem az ő szerepe. Olyannyira  nem, hogy már- már elhomályosítja bennünk izgalmas Saloméját.



Játsszunk  tovább Udvardyval. Élőszóban rejtvénnyel folytatom a kérdezést: „A büszke, hős Cavaradossi halálra készül Eccellenza?”

— Értem a kérdést és válaszolok rá. Ezt Spoletta mondja a Toscában.  Dehogyis készülök halálra. Csakhogy operai pályámat téglákból raktam össze, de hátralévő életemet a kor szellemének és követelményeinek megfelelőn előregyártóit elemekből formálom. 

—  Hogyhogy?

— Szombat este főidőben kétmillió ember nézi meg a műsort. Ekkora közönséget évi ötven operai fellépéssel, harminc év alatt toborozhattunk  össze. Amikor az ember úgy érzi, már nem tud versenyre kelni  önmagával, más területen lép tovább. 

—  Hány műsorra való kérdést rejteget tarsolyában?

— Tíz műsorra való is akad. A kérdések sose fogynak  ki.

—  Tudjuk, töviről hegyire ismeri az operairodalmat.

— Ötvenhat főszerepet énekeltem. És szívesen bogarásztam ezekkel  kapcsolatos minden felbukkanó  adattal. De nemcsak a földrajz, hanem  a  történelem  is izgat. Kérdezhetnénk a tévé képernyőjén történelmi vonatkozású kérdéseket is: mi történt abban  a városban,  ahol  legelőször mutatták be az operát?  Mi történt általában a világban, azon a napon?

—  Mitől félt leginkább a színpadon?

— Háborúban születtem, háborúban éltem, mégis a puskagolyótól  féltem a legjobban  a színpadon. Egyszer az Anyeginben Svéd Sándor  puskájának vaktöltésével megperzselte a hajamat. Ettől kezdve arra  kértem partnereimet, még a kivégző osztagot is, hogy 

a lövésnél ne rám célozzanak, hanem mellém, a nézőtéren ezt amúgy sem veszik észre. A színpadon a legváltozatosabb halálnemekkel  végeztem életemet. Sőt: a Ránki Ember tragédiájában az Úr életre ítélt.

 



Ezt  elmondta a képernyőn is, és Abody erre kesernyésen, valami olyasfélét  jegyzett meg, hogy olykor ez a legsúlyosabb ítélet...

— A  tenoristának a legrosszabb, amikor már nincs módja  meghalni...



—  Ne tépjünk fel fájdalmas sebeket, ezen a jókedvű estén. Maga  játékos ember volt világéletében. Mit szeretett leginkább?



— A  kártyát, a lóversenyt meg a totót. Ezeket rendszeresen  űztem  régebben  Meghatározott módszerrel játszottam: a számokban hittem,  nem pedig a futballistákban.



Egyszer betegen feküdtem, de kitöltöttem a szelvényeket, átadtam egyik 'jóbarátomnak’, aki futballtudós volt. Valami  kis változtatásra beszélt rá. Szófogadásom akkor kétszázezer forintomba  került.



—  A nyerés kedvéért játszott-e? Vagy a játékot a játékért szereti-e?

— A  játék számomra a legjobb lazítás. S lazítás nélkül  nincs  jó munka sem. Egyébként örök aranyszabály: a játékban nyerni lehet, veszteni  kötelező, de visszanyerni  sohasem sikerül. Háromszor volt a totóval      találatom. Ez nagy szerencse. Mégis életem legnagyobb szerencséjének azt érzem, hogy sokszor bizony ellenszéllel és megtépázott vitorlával,  de eljutottam idáig.

 



A cikkhez tartozó fotón:



„Az utam muzsikával járom…”  egyik  pillanata. A verseny jegyzője, Tamási Eszter, Abody Béla és Udvardy Tibor



 


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 23562017-10-17 11:19:22

Próba - szerencse...



Kapcs.: 2148., 2146., 2145., 2143., sorszámokhoz



Kiegészítés és teljeskörű leírás



Ideírom a már többször és több helyen említett zenés rádiójáték teljes szereposztását, közreműködőit, tudnivalóit:



„Az elrabolt asszony”



Vidám zenés játék



Boccaccio novellájából írta Bihari Klára



Zenéjét Romhányi József verseire Kemény Egon szerezte.



Zenei rendező: Járfás Tamás



Rendező: Rácz György



Bemutató: 1957. november 14., Kossuth Rádió



(előzmény-rádiójáték bemutatója, más címmel – lásd lejjebb - 1949. január 16., Kossuth Rádió)



Műsoridő: 57 perc



Ebből a zene összideje: 21'50"



Szereposztás:



Ricciardo – Mányai Lajos



Bartolomea, a felesége – Komlós Juci



Paganino da Mare, kalóz – Gábor Miklós



Bianca – Petress Zsuzsa (ének)



Petronella – Sitkei Irén



Pietro – Agárdy Gábor



Andolfo – Balázs István



Közreműködik:



Réti József (ének),



Szendrey Karper László (gitár),



a Földényi-kórus,



a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara



Vezényel: Lehel György



„smaragd” fórumtárs írta:



1949-ben "Mese a hűséges szolgálóról" címmel Révay József fordításával már elkészült a darab zenés - Kemény Egon - rádiójáték változata, akkor Bihari Klára alkalmazta rádióra (ahogy annak idején fogalmaztak), mindkét felvételnél Romhányi József verseivel.

1957-ben " Az elrabolt asszony" címmel tűzték műsorra, a zenei rész jelentősen bővült, előjáték, dalok, aláfestő- és átkötőzene, kórusok hangzottak el, Kemény Egon 26 tagú kamarazenekarra átírta és újrahangszerelte a korábbi művet.



"A novellát Kemény Egon muzsikája színesítette" (Ruitner Sándor)



A zenék részletezése:

- Előjáték és fonódal (26 tagú kamarazenekar, Földényi-kórus)

- Bianca dala a hűséges szolgálóról ( Petress Zsuzsa)

- Tofano dala és aláfestőzene (Réti József)

- Átkötőzene és Bianca dala (Petress Zsuzsa)

- Dal a bátor halászról (Petress Zsuzsa )

- Álomzene (kamarazenekar)

- Evezősök kara (Földényi kórus )

- Átkötőzene (kamarazenekar)

- Zárókórus (Földényi-kórus )





A fenti kiegészítés kapcsolódik a Kemény Egon –topic 928., 928., 515., 359., 357. és  a „Pantheon”  topic 2000., 2001. számú bejegyzéseihez is.


Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) • 11082017-10-17 11:11:38

Próba - szerencse...



Kapcs.: 930., 928., 928., 515., 359., 357. sorszámokhoz



Kiegészítés és teljeskörű leírás



Ideírom a már többször és több helyen említett zenés rádiójáték teljes szereposztását, közreműködőit, tudnivalóit:



„Az elrabolt asszony”



Vidám zenés játék



Boccaccio novellájából írta Bihari Klára



Zenéjét Romhányi József verseire Kemény Egon szerezte.



Zenei rendező: Járfás Tamás



Rendező: Rácz György



Bemutató: 1957. november 14., Kossuth Rádió



(előzmény-rádiójáték bemutatója, más címmel – lásd lejjebb - 1949. január 16., Kossuth Rádió)



Műsoridő: 57 perc



Ebből a zene összideje: 21'50"



Szereposztás:



Ricciardo – Mányai Lajos



Bartolomea, a felesége – Komlós Juci



Paganino da Mare, kalóz – Gábor Miklós



Bianca – Petress Zsuzsa (ének)



Petronella – Sitkei Irén



Pietro – Agárdy Gábor



Andolfo – Balázs István



 



Közreműködik:



Réti József (ének),



Szendrey Karper László (gitár),



a Földényi-kórus,



a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara



Vezényel: Lehel György



„smaragd” fórumtárs írta:



1949-ben "Mese a hűséges szolgálóról" címmel Révay József fordításával már elkészült a darab zenés - Kemény Egon - rádiójáték változata, akkor Bihari Klára alkalmazta rádióra (ahogy annak idején fogalmaztak), mindkét felvételnél Romhányi József verseivel.

1957-ben " Az elrabolt asszony" címmel tűzték műsorra, a zenei rész jelentősen bővült, előjáték, dalok, aláfestő- és átkötőzene, kórusok hangzottak el, Kemény Egon 26 tagú kamarazenekarra átírta és újrahangszerelte a korábbi művet.



"A novellát Kemény Egon muzsikája színesítette" (Ruitner Sándor)



A zenék részletezése:

- Előjáték és fonódal (26 tagú kamarazenekar, Földényi-kórus)

- Bianca dala a hűséges szolgálóról ( Petress Zsuzsa)

- Tofano dala és aláfestőzene (Réti József)

- Átkötőzene és Bianca dala (Petress Zsuzsa)

- Dal a bátor halászról (Petress Zsuzsa )

- Álomzene (kamarazenekar)

- Evezősök kara (Földényi kórus )

- Átkötőzene (kamarazenekar)

- Zárókórus (Földényi-kórus )





A fenti kiegészítés kapcsolódik az  "Operett a magyar rádióban (1949-1990)” fórum 2148., 2146., 2145., 2143.,,és  a „Pantheon” fórum 2000., 2001. számú bejegyzéseihez is.


Udvardy Tibor • 1642017-10-17 10:57:43

(Folytatom a cikk befejező szakaszával )





— A  kártyát, a lóversenyt meg a totót. Ezeket rendszeresen  űztem  régebben  Meghatározott módszerrel játszottam: a számokban hittem,  nem pedig a futballistákban.



Egyszer betegen feküdtem, de kitöltöttem a szelvényeket, átadtam egyik 'jóbarátomnak’, aki futballtudós volt. Valami  kis változtatásra beszélt rá. Szófogadásom akkor kétszázezer forintomba  került.



—  A nyerés kedvéért játszott-e? Vagy a játékot a játékért szereti-e?

A  játék számomra a legjobb lazítás. S lazítás nélkül  nincs  jó munka sem. Egyébként örök aranyszabály: a játékban nyerni lehet, veszteni  kötelező, de visszanyerni  sohasem sikerül. Háromszor volt a totóval      találatom. Ez nagy szerencse. Mégis életem legnagyobb szerencséjének azt érzem, hogy sokszor bizony ellenszéllel és megtépázott vitorlával,  de eljutottam idáig.

 



A cikkhez tartozó fotón:



„Az utam muzsikával járom…”  egyik  pillanata. A verseny jegyzője, Tamási Eszter, Abody Béla és Udvardy Tibor


Udvardy Tibor • 1632017-10-17 10:56:41

(Folytatom )





—  Ne tépjünk fel fájdalmas sebeket, ezen a jókedvű estén. Maga  játékos ember volt világéletében. Mit szeretett leginkább?


Udvardy Tibor • 1622017-10-17 10:53:44

(Folytatom )



 



Ezt  elmondta a képernyőn is, és Abody erre kesernyésen, valami olyasfélét  jegyzett meg, hogy olykor ez a legsúlyosabb ítélet...

— A  tenoristának a legrosszabb, amikor már nincs módja  meghalni...


Udvardy Tibor • 1612017-10-17 10:47:36

(Folytatom)



Játsszunk  tovább Udvardyval. Élőszóban rejtvénnyel folytatom a kérdezést: „A büszke, hős Cavaradossi halálra készül Eccellenza?”

Értem a kérdést és válaszolok rá. Ezt Spoletta mondja a Toscában.  Dehogyis készülök halálra. Csakhogy operai pályámat téglákból raktam össze, de hátralévő életemet a kor szellemének és követelményeinek megfelelőn előregyártóit elemekből formálom.

—  Hogyhogy?

Szombat este főidőben kétmillió ember nézi meg a műsort. Ekkora közönséget évi ötven operai fellépéssel, harminc év alatt toborozhattunk  össze. Amikor az ember úgy érzi, már nem tud versenyre kelni  önmagával, más területen lép tovább.

—  Hány műsorra való kérdést rejteget tarsolyában?

Tíz műsorra való is akad. A kérdések sose fogynak  ki.

—  Tudjuk, töviről hegyire ismeri az operairodalmat.

— Ötvenhat főszerepet énekeltem. És szívesen bogarásztam ezekkel  kapcsolatos minden felbukkanó  adattal. De nemcsak a földrajz, hanem  a  történelem  is izgat. Kérdezhetnénk a tévé képernyőjén történelmi vonatkozású kérdéseket is: mi történt abban  a városban,  ahol  legelőször mutatták be az operát?  Mi történt általában a világban, azon a napon?

—  Mitől félt leginkább a színpadon?

— Háborúban születtem, háborúban éltem, mégis a puskagolyótól  féltem a legjobban  a színpadon. Egyszer az Anyeginben Svéd Sándor  puskájának vaktöltésével megperzselte a hajamat. Ettől kezdve arra  kértem partnereimet, még a kivégző osztagot is, hogy

a lövésnél ne rám célozzanak, hanem mellém, a nézőtéren ezt amúgy sem veszik észre. A színpadon a legváltozatosabb halálnemekkel  végeztem életemet. Sőt: a Ránki Ember tragédiájában az Úr életre ítélt.

 


  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteménye

Cross Roads Duo:
Mészáros Zsófia (szaxofon), Miczinger Ilona (zongora)
IDA GOTKOVSKY: Brillance
TAKENO HARUHISA: Dance
PHILIP GLASS: Facades
CHIRSITAN LAUBA: Jungle
BARRY COCKROFT: Melbourne Sonata I.tétel

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti terem

"A doktori iskola billentyűs hallgatóinak koncertje"
DEBUSSY: Prelűdök, 2. kötet – 5. Hangafű; 6. Lavine tábornok – a különc; 11. Váltakozó tercek : Hotzi Panni (zongora)
DEBUSSY: En blanc et noir (Fehéren és feketén) : Hotzi Panni, Tihanyi Zsuzsanna (zongora)
DEBUSSY: Lindaraja : Tihanyi Zsuzsanna, Demény Balázs (zongora)
SCHÖNBERG: Hat kis zongoradarab, Op.19 : Németh András (zongora)
WEBERN: Négy darab, Op.7 : Varga Oszkár (hegedű), Németh András (zongora)
WEBERN: Három kis darab, Op.11 : Fejérvári János (cselló), Németh András (zongora)
BAZELAIRE: Fantáziadarab, Op.87 : Papp Tímea (hárfa), Vörös Elma Dóra (zongora)
RAVEL: a-moll trió : Javier López Jorge (zongora), Baksai Réka (hegedű), Morgane De Lafforest (cselló)

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Kruppa Vonósnégyes:
Kruppa Bálint, Osztrosits Éva (hegedű), Kurgyis András (mélyhegedű), Fejérvári János (gordonka)
STRAVINSKY: Három darab vonósnégyesre
DEBUSSY: g-moll vonósnégyes Op.10.
KODÁLY: I. vonósnégyes Op.2.

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Horti Lilla (szoprán)
Kelemen Kvartett: Kelemen Barnabás, Kokas Katalin (hegedű), Homoki Gábor (brácsa), Fenyő László (cselló)
PUCCINI: Krizantémok
SCHÖNBERG: 2. (fisz-moll) vonósnégyes, Op.10
BRAHMS: 1. (c-moll) vonósnégyes, Op.51/1

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Balázs János (zongora)
LISZT: Spanyol rapszódia
CHOPIN: 24 prelűd, Op.28 - válogatás
CHOPIN: Andante spianato és Nagy polonéz brillante, Op.22
RACHMANINOV: cisz-moll prelűd, Op.3/2
RACHMANINOV: Vocalise, Op.34/14
RACHMANINOV: b-moll szonáta, Op.36
19:00 : Szombathely
Bartók Terem

Óbudai Danubia Zenekar
vezényel: Hámori Máté
DEBUSSY: Előjáték az Egy faun délutánjához
STRAVINSKY: Orpheus – balett
SIBELIUS: Négy legenda

19:30 : Pécs
Pécsi bazilika

Virágh András Gábor (orgona)
Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakgimnázium vegyeskara – művészeti vezető: Bontovics Jánosné Rába Mária
Pécsi Bazilika Mozart Kórusa – művészeti vezető: Szamosi Szabolcs
Szent Efrém Férfikar – művészeti vezető: Bubnó Tamás
vezényel: Bubnó Tamás
VIRÁGH ANDRÁS GÁBOR: Suite pour Orgue (2002)
(Prelude, Scherzo, Cantiléne, Final)
LISZT: Angelus! Prière aux anges gardiens (1882)
KODÁLY: Missa Brevis
A mai nap
született:
1913 • Tito Gobbi, énekes († 1984)
1925 • Luciano Berio, zeneszerző († 2003)
1931 • Szofia Gubajdulina, zeneszerző
1935 • Malcolm Bilson, zongorista
elhunyt:
1725 • Alessandro Scarlatti, zeneszerző (sz. 1660)
1799 • Karl Ditters von Dittersdorf, zeneszerző (sz. 1739)
1974 • David Ojsztrah, hegedűs (sz. 1908)