vissza a cimoldalra
2019-02-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Haladjunk tovább... (229)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4237)
Milyen zenét hallgatsz most? (25008)
Társművészetek (1290)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61447)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2285)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11312)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (9697)
Balett-, és Táncművészet (5623)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3142)
Udvardy Tibor (202)
Gaetano Donizetti (957)
Edita Gruberova (3075)
A hangszerek csodálatos világa (190)
modern eszement rendezesek (258)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1593)
Franz Schmidt (3279)
Lehár Ferenc (664)
film és zene (195)
Callas (444)
Jonas Kaufmann (2364)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4442)
Momus-játék (5609)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: Búbánat
Leírás:
Honlap:
   


Búbánat (28018 hozzászólás)
 
Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 31412019-02-19 21:34:13



Magyar Rádió stúdiója.  Jacobi Leányvásár című operettjének felvételekor, Németh Marika operett-primadonna és Udvardy Tibor operaénekes.



1964. Fotó: Szalay Zoltán



Forrás: FortePan



A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió, 20.52 – 23.33


Udvardy Tibor • 2012019-02-19 21:26:56



Magyar Rádió stúdiója.  Jacobi Leányvásár című operettjének felvételekor, Németh Marika operett-primadonna és Udvardy Tibor operaénekes.



1964. Fotó: Szalay Zoltán



Forrás: FortePan



A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió, 20.52 – 23.33


Gaetano Donizetti • 9562019-02-19 20:11:35

Edita Gruberova az Erkel Színházban



Gaetano Donizetti: Lammermoori Lucia



(Opera.hu/YouTube)


Edita Gruberova • 30742019-02-19 20:05:52

Edita Gruberova az Erkel Színházban



Gaetano Donizetti: Lammermoori Lucia



(Opera.hu/YouTube)


Lehár Ferenc • 6632019-02-19 12:03:27



Lehár, Franz (Ferenc): Libellentanz [A három grácia] (kotta) 



60.000 Ft




  • Kotta

  • Megjelenés: 1923

  • Kiadó: Karczag Vilmos, Bécs

  • Oldalszám: 63

  • Aláírt kártyával

  • Lehár, Franz (Ferenc): Libellentanz  [A három grácia] (kotta)

    Operette in drei akten von Carlo Lombardo und Dr. A(lfred) M(aria) Willner. Musik von – -.

    Leipzig – Wien – New-York, (1923.) W. Karczag. – Ny.: Musikaliendruckerei „Nora”, Wien. 63 p. Első kiadás!

    Kiadói litografált rajzos papírborítóban, amely Lilian Marischka-Karczag (1901-1981.) munkája. A kiadó Karcag Vilmos a bécsi Teather and der Wien igazgatója, aki Lehár jó barátja és akihez szoros munkakapcsolat fűzte. Az illusztris kottaborítót leányának köszönhetjük. A kottafüzet számára az eredeti borítóillusztráció felhasználásával készült mappa készült, amely a megkímélt és becses kotta gondos tárolására hivatott.

  • Hozzátartozik:

  • Lehár Ferenc (1870-1948.) világhírű magyar zeneszerző, operettkomponista, karmester autográf tintával írt aláírása kártyán. (12,5×10 cm.)



 


film és zene • 1942019-02-19 11:59:33

A Maria Callas-sztori trailer (filmelőzetes)



(Maria by Callas, 2017)



"María Callas New Yorkban kezdte szegény karrierjét, majd nemzetközi szupersztár lett, a földkerekség egyik legnagyobb művésze."





Nemzet: francia

Stílus: életrajzi, dokumentum

 



Február 14.-től a mozikban.


Callas • 4432019-02-19 11:54:54

A Maria Callas-sztori trailer (filmelőzetes)



(Maria by Callas, 2017)



"María Callas New Yorkban kezdte szegény karrierjét, majd nemzetközi szupersztár lett, a földkerekség egyik legnagyobb művésze."





Nemzet: francia

Stílus: életrajzi, dokumentum

 



Február 14.-től a mozikban.


Momus-játék • 56082019-02-18 17:07:24

LENIN BOLSEVIK FORRADALMA



2017. NOVEMBER 7. KEDD 08:00 2017. 11. 08. 11:39 Magyar Idők



Boros János



"Saljapin a Don Carlost énekeli, naplója szerint:



„Bíborpalást, jogar a kézben, Fülöp király koronája fejemen. Kilépek a székesegyházból, népemet nyugtatom; minden eretneket elégetek, koronám Istentől való, az egyetlen szilárdan álló uralkodó vagyok széles e világon. Ebben a percben ágyúlövés döreje robban a térbe. Nyilvánvalóan a közeli Néva folyótól jön. Ellentmondást nem tűrő király, haragos tekintettel hallgatózom: Ellenem lázadnak? Még egy ágyúlövés. Még egy. A lépcső tetejéről látom, népem megvonaglik. A tér kiürül. Az énekesek és a statiszták elfelejtik az eretnekeket, eltűnnek a színfalak mögött, hangosan tárgyalják, merre meneküljenek. Ekkor valaki előlép, és közli, nincs mitől félni, a lövések iránya más. Az előadás folytatódik. A közönség marad.”



(A kiemelés tőlem.)


Házy Erzsébet művészete és pályája • 44402019-02-18 12:33:12

Házy Erzsébet rádiós énekfelvételei közül ma is hallhattunk egyet a Dankó Rádió operettműsorában: tegnap még Lehár Ferenc A víg özvegy című operettjének 1962-es rádiófelvételéről (a II. fináléból) élvezhettük gyönyörű szopránját (Házy mellett Koltay Valéria, Udvardy Tibor, Kövecses Béla, Palcsó Sándor énekel, km. az MRT Énekkara),                       és mára is jutott egy operettegyüttes-részlet, amiben Házy Erzsébet csodás énekhangját élvezhetjük:



-  Kálmán Imre Csárdáskirálynő című operettjének 1968-as rádiófelvételéről szólalt meg most Edwin, Bóni, Stázi és Szilvia négyese („- Jöjjön, eljárunk egy kört, ne várjon, jöjjön, csábít a tánc.../- Buckó, na kezdjük, Muckó, miért vesztegetjük drága időnk.../- Hurrá, hurrá, ha sose sóhajtunk...")  - Házy énekpartnerei:  Zentay Anna, Korondy György  és Rátonyi Róbert, itt is Sebestyén András vezényli az MRT Szimfonikus Zenekarát).



Ezt a műsort - „Túl az Óperencián” – ma délután hat és hét óra között ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban és online az internetes elérhetőségeken.


Házy Erzsébet művészete és pályája • 44392019-02-18 12:30:16

Kedves IVA!



Köszönöm a kiigazításodat: persze, nem a Felfelé a lejtőn című film jelenetét látjuk a képen. Két képet összekevertem, jó hogy ezt észrevetted!



A fotó megtalálható Klemen Terézia „Az évszázad Manonja – Házy Erzsébet” képekkel illusztrált kiadványában.



Magyar Rádió című heti rádióújság címlapjáról való a kép (1953)



A képfeliraton ez olvasható:



„Fel a VIT-re!



A mikrofon látogatóban Házi Erzsébetnél, a Bukaresti Világifjúsági Találkozó énekversenyének egyik magyar résztvevőjénél. ( Schenk felv.)”



IX. évf. 30. szám



1953. júl. 27 – aug. 3.



Ára: 1 Ft.



(https://www.parlando.hu/2018/2018-5/Hazy_Erzsebet.pdf)


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 31392019-02-18 12:25:00

Házy Erzsébet rádiós énekfelvételei közül ma is hallhattunk egyet a Dankó Rádió operettműsorában: tegnap még Lehár Ferenc A víg özvegy című operettjének 1962-es rádiófelvételéről (a II. fináléból) élvezhettük gyönyörű szopránját (Házy mellett Koltay Valéria, Udvardy Tibor, Kövecses Béla, Palcsó Sándor énekel, km. az MRT Énekkara),                       és mára is jutott egy operettegyüttes-részlet, amiben Házy Erzsébet csodás énekhangját élvezhetjük:



-  Kálmán Imre Csárdáskirálynő című operettjének 1968-as rádiófelvételéről szólalt meg most Edwin, Bóni, Stázi és Szilvia négyese („- Jöjjön, eljárunk egy kört, ne várjon, jöjjön, csábít a tánc.../- Buckó, na kezdjük, Muckó, miért vesztegetjük drága időnk.../- Hurrá, hurrá, ha sose sóhajtunk...")  - Házy énekpartnerei:  Zentay Anna, Korondy György  és Rátonyi Róbert, itt is Sebestyén András vezényli az MRT Szimfonikus Zenekarát).



A Csárdáskirálynő-felvételen éneklő két művészről külön megemlékezett a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya:



a mai napon született Rátonyi Róbert  (Budapest, 1923. február 18. – Budapest, 1992. október 8.)  és Korondy György (Győr, 1936. február 18. -  2015. június 30.)



Rájuk emlékezve csendültek fel még a következő operettrészletek az adásban:



Márkus Alfréd-egyveleg (Rátonyi Róbert)



Fényes Szabolcs – Halász Rudolf – Romhányi József: Két szerelem



 "Háp-háp, sárgakacsaláb…,  Gá-gá-gá,,,,,  Kot-kot-kot…,  Toll-toll-toll, csupa pihe toll…” (Zentay Anna, Rátonyi Róbert, Km. a Fővárosi Operettszínház zenekara, vezényel: Bródy Tamás) – 1955



•  Egy másik stúdiófelvételről is hallottunk egy részletet: „Hajnali vallomás –„Kék hajnali fény ragyog a fákon át”- énekli Ilosfalvy Róbert, km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Gyulai Gaál Ferenc)  - 1961



 



Kálmán Imre – Kulinyi Ernő fordításában: A hollandi menyecske 



Jelenet: „ Annyi nő van a világon, izgató, mind tetőtől-talpig álomszépek…/- Lángra gyúl mindig új változatban, máma ez, holnap az, száz alakban…” (Korondy György, km. Kishegyi Árpád, az MRT Énekkarának Férfikara, vezényel: Vincze Ottó) – a Magyar Rádió 1967-es, új stúdiófelvételéről



Kálmán Imre - Herczeg Géza fordításában: Josephine császárné (keresztmetszet, 1982. október 24. , Kossuth rádió, 12.50 – 13.50)



•   Napóleon dala (Korondy György, az MRT Szimfonikus zenekarát és énekkarát Bródy Tamás vezényli)



 



Ezt a műsort - „Túl az Óperencián” – ma délután hat és hét óra között ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban és online az internetes elérhetőségeken.

 


Házy Erzsébet művészete és pályája • 44372019-02-17 15:56:46



"Felfelé a lejtőn" - Házy Erzsébet (Takács Éva szerepében)



Játékfilm  FF (1958)


Gaetano Donizetti • 9552019-02-17 15:17:22

Múltidéző





Páka Jolán és Palló Imre a Lammermoori Luciában



/Caruso Blog.hu/


Palcsó Sándor • 2372019-02-17 15:00:41



a Magyar Rádió 1-es stúdiója. Bal oldalon Palcsó Sándor operaénekes.



1972.  Fotó: Szalay Zoltán



Forrás: FortepPan


Erkel Színház • 96812019-02-17 14:56:13

Vízzel elárasztott színpadon tér vissza a Gioconda az Opera műsorára



ORIGO2019.02.14. 15:27



Velence csatornái vizes valójukban elevenednek meg Almási-Tóth András rendezésében, amely Amilcare Ponchielli legsikerültebb művét állítja színpadra 2019. február 22-én az Erkel Színházban. A 20 év kihagyás után műsorra tűzött darabban a pályafutása 25. évfordulóját ünneplő Sümegi Eszter debütál a címszerepben. A rendkívüli előadói apparátust igénylő művet Kesselyák Gergely vezényli, a darab híres balettbetétjét, az Órák táncá-t Barta Dóra koreografálta.


Házy Erzsébet művészete és pályája • 44362019-02-16 15:20:36

Ma délután a Duna TV műsorán szerepel



Hamarosan kezdődik a film sugárzása!



2019. február 16. szombat 15:30 - 17:00



Felfelé a lejtőn



Játékfilm  FF (1958)



(90')



"A kissé esetlen Mester Lajos (Kálmán György) a bőrgyárban dolgozik és szerelmes Évába, az óvónőbe (Házy Erzsébet), aki énekesnő szeretne lenni. Vannai, a dörzsölt zenetanár (Ráday Imre) fellépteti a lányt a Kakukk bárban, cserébe természetesen viszonzást várva. Éva és Lajos már-már összejönnek, amikor a fiú, barátja, a csirkefogó Api (Kazal László) révén lopásba keveredik és kirúgják. Éva Vannai segítségét elfogadva szerez neki munkát, ám Lajos ebből arra következtet, hogy Éva odaadta magát a zenetanárnak, ezért összevesznek. Vannai, aki titkos nemzetközi kém, Évát felhasználva egy találmányt próbál külföldre juttatni. A véletlen úgy hozza, hogy Lajos leplezi le és kapja el a bandát..."



Szereplők:



Házy Erzsébet (Takács Éva)



Kálmán György (Mester Lajos)



Kazal László (Api)



Ráday Imre  (Vannai Jenő)



Ascher Oszkár (doktor úr)



Kibédi Ervin (Szabó Péter)



Peti Sándor (Ábris bácsi)



Psota Irén (Sebes Maca)



Rozsos István (Frici)



Keleti László (Sebes Albert)



Benkő Gyula (Koncz István)





Rendezte: Gertler Viktor



Zeneszerző: Polgár Tibor


Luciano Pavarotti • 812019-02-16 15:17:50

Ma este a Bartók Rádió műsorán:



19:00 - 21.30 Opera



Giacomo Puccini: Pillangókisasszony



Háromfelvonásos opera



Szövegét Luigi Illica írta



Vez.: Herbert von Karajan



Km.: Bécsi Állami Énekkara (karig.: Norbert Balatsch), Bécsi Filharmonikus Zenekar



Szereposztás:



Cso-cso-szán – Mirella Freni (szoprán),

Pinkerton – Luciano Pavarotti (tenor),

Goro – Michel Sénéchal (tenor),

Suzuki – Christa Ludwig (mezzoszoprán),

Sharpless – Robert Kerns (bariton),

Császári biztos – Hans Helm (bariton),

Bonzo – Marius Rintzler (basszus),

Yakusidé – Wolfgang Schneider (basszbariton),

Yamadori herceg – Giorgio Stendoro (bariton),

Kate – Elke Schary (szoprán),

Cso-cso-szán anyja – Evamaria Hurdes (mezzoszoprán),

Zia – Erna Maria Mühlberger (szoprán),

Cugina – Martha Heigl (szoprán),

Anyakönyvvezető – Siegfried Rudolf Frese (basszus).


Pantheon • 23092019-02-16 13:25:41

Meghalt Bruno Ganz színész, akit a magyar közönség többek között A Bukás – Hitler utolsó napjai, illetve a Berlin felett az ég című filmekből ismerhetett


Lisztről emelkedetten • 9402019-02-16 12:56:08

Ma esti hangverseny (2019. február 16., 19 óra):



Király Csaba zongoraestje

 



Festetics Palota - Tükörterem



(1088 Budapest, Pollák Mihály tér 3.)



 „MVM Koncertek – A Zongora a Festetics Palotában”



Műsor: Liszt:



- Erdőzsongás,



- 3. magyar rapszódia,



- Un sospiro,



- Scherzo és induló



- Két transzcendens etűd (Ricordanza, f-moll etűd),



- Desz-dúr consolation, no. 3,  



- Bellini–Liszt: Norma-parafrázis


Házy Erzsébet művészete és pályája • 44352019-02-16 12:41:17

A Dankó Rádió mai operettműsorában elhangzott:



Jacques Offenbach: A szép Heléna



A Rádió Dalszínházának bemutatója. Teljes felvétel – magyar nyelven



1965. december 20., Kossuth Rádió 18.58 – 21.52



Szövegét Henry Meilhac és Ludovic Halevy írta

Fordította: Fischer Sándor



Zenei rendező: Járfás Tamás



Rendező: Horváth Ádám



Vezényel: Bródy Tamás



Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Vajda Cecília)



 



A részletek között hallhattuk ezt két jelenetet is: 



- Heléna románca – Ima Vénuszhoz (Házy Erzsébet, km. az MRT Szimfonikus Zenekara):



A szép Heléna – így neveznek, vagy Nidon lánya, a hamis. És azt mondják, rám súlyt helyeztek, hű Thézeusz és mások is. Én nem vagyok könnyelmű léha, csak ellenállni oly nehéz, A bajkeverő Vénusz léha. Csalogatón, szemembe néz. Csalogatón, szemembe néz./ Oh, Vénusz, mondd, neked örömet ád, ha félre csúszik a, csúszik az erényes láb. Oh, Vénusz, mondd, neked örömet ád, ha félre kúszik a,  kúszik az erényes láb…”



- Szerelmi kettős – „Álomkettős”  (Házy Erzsébet, Réti József):



„- Igen, ez mind csak álom… igen ez álom, szerelmes álom… /Ó, hercegnő, csodállak!... ezért találtam őt csak szépnek!.../ igen az álom,  szerelmes álom,  éjszaka csodás… szent varázs… mely véget ér... hajnalban már véget ér, élvezd,  élvezd, mely eltűnik, mint álom… a  képzelet, mily szárnyra kél …   mind ez csak álom,  mind ez csak álom, mely üdvöt ígér.”



 



Ismétlés ma délután hat és hét óra között a Dankó Rádióban és az interneten (a www.dankoradio.hu).


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 31382019-02-16 12:37:11

A Dankó Rádió mai operettműsorában elhangzott:



Jacques Offenbach: A szép Heléna



A Rádió Dalszínházának bemutatója. Teljes felvétel – magyar nyelven



1965. december 20., Kossuth Rádió 18.58 – 21.52



Szövegét Henry Meilhac és Ludovic Halevy írta

Fordította: Fischer Sándor



Zenei rendező: Járfás Tamás



Rendező: Horváth Ádám



Vezényel: Bródy Tamás



Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Vajda Cecília)



Részletek:



- A királyok bevonulása és a királyok kupléja (Kishegyi Árpád, Külkey László, Palcsó Sándor, Maleczky Oszkár, Melis György, Palócz László, énekkar)



- Templomi kar (MRT Énekkarának Női kara)



- Heléna románca – Ima Vénuszhoz (Házy Erzsébet, km. az MRT Szimfonikus Zenekara):



A szép Heléna – így neveznek, vagy Nidon lánya, a hamis. És azt mondják, rám súlyt helyeztek, hű Thézeusz és mások is. Én nem vagyok könnyelmű léha, csak ellenállni oly nehéz, A bajkeverő Vénusz léha. Csalogatón, szemembe néz. Csalogatón, szemembe néz./ Oh, Vénusz, mondd, neked örömet ád, ha félre csúszik a, csúszik az erényes láb. Oh, Vénusz, mondd, neked örömet ád, ha félre kúszik a,  kúszik az erényes láb…”



- Szerelmi kettős – „Álomkettős”  (Házy Erzsébet, Réti József):



„- Igen, ez mind csak álom… igen ez álom, szerelmes álom… /Ó, hercegnő, csodállak!... ezért találtam őt csak szépnek!.../ igen az álom,  szerelmes álom,  éjszaka csodás… szent varázs… mely véget ér... hajnalban már véget ér, élvezd,  élvezd, mely eltűnik, mint álom… a  képzelet, mily szárnyra kél …   mind ez csak álom,  mind ez csak álom, mely üdvöt ígér.”



- Oresztész kupléja (Bende Zsolt, Km. Maleczky Oszkár és az MRT Énekkara):



„Tegnap a megnyílt új labirintus kis kabaréját néztem meg, íme, a hölgyek Makarintusz szépei közt a legszebbek, Partenisz és Leona, véled akarnak ismerkedni…/-Hölgyei engem is izgatnak, ámde hiába, el kell menni…”



Egy másik rádiófelvétel: Kelen Péter énekfelvételei közül hangzott most el:



- Paris ítélete az 1. felvonásból. (Kelen Péter, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lukács Ervin):



„Álomisten nagy vitába keveredett,  döntésre közülük melyik…/ Nos ifjú Paris, jól figyelj…/ Evoé, egészen biztos, az, ki győz a versenyen…szép istennő,   tőrbe csalják…”



 



Egész héten át a Párizsban élő mezzo-szoprán, Csordás Klára a vendég a Dankó Rádió „Túl az Óperencián” műsorában, akivel a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélget.



 



Kurt Weill:Szeptember dal”  - Csordás Klára – ének; Harazdy Miklós – zongora  (Zsidó Nyári Fesztivál, 2018. augusztus 30., Goldmark terem)



Bartók Béla: Nyolc magyar népdal – mely ciklusból az adásban kettő hangzott el:



-  „Asszonyok, asszonyok, had’ legyek társatok;



- "Ha kimegyek arra a magos tetőre”   (Csordás Klára – ének; Simon Izabella – zongora  - Zeneakadémia Nagyterem, 2007. január 7.)



Jerome Kern-dal: „Tegnapok”  - Csordás Klára – ének; Jeff Cohen – zongora  (Zsidó Nyári Fesztivál 2014. szeptember 3., Goldmark terem)





Az adás elején és végén egy-egy Offenbach-nyitány fogta keretbe az elhangzott zenéket:



- Kékszakáll (Müncheni Rádió Szimfonikus Zenekara)



- A tamburmajor lánya (a Loire-vidék Szimfonikus Zenekara, vezényel: Marc Soustrot)



 



Ismétlés ma délután hat és hét óra között a Dankó Rádióban és az interneten (a www.dankoradio.hu).


Erkel Színház • 96792019-02-15 12:00:57

A  tegnap esti Lammermoori Lucia-előadás alatt, és a végén felállva,  sok-sok tapsunkkal és bravóinkkal ünnepeltük Kolonits Klára elragadó, tündökletes  Luciáját!


Kolonits Klára • 10842019-02-15 11:58:42

A  tegnap esti Lammermoori Lucia-előadás alatt, és a végén felállva,  sok-sok tapsunkkal és bravóinkkal ünnepeltük Kolonits Klára elragadó, tündökletes  Luciáját!


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 31372019-02-15 11:39:55

A Dankó Rádió most délelőtt elhangzott „Túl az Óperencián” adásának zenei összeállításából kiemelem:



Florimond Hervé: Nebáncsvirág 



A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1958. február 2.. Kossuth adó 20.10 – 22.20



Fordította: Zágon István. Rádióra alkalmazta: Innocent Vincze Ernő. Rendező: Solymosi Ottó



Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás



Erről a teljes rádiófelvételről szólaltak meg most a következő dalok: 



- Fernand dala: "Hogy szőke lesz a feleségem, vagy barna lesz? Nem tudom…” (Baksay Árpád, a Földényi-kórus Férfikara)



- Denise dala - „Klastromdal” – „Ó, mily szép itt az élet…/Klastrom, édes otthonunk, jó nekünk, hogy itt lakunk, ájtatosan és boldogan…” (Neményi Lili, a Földényi-kórus Nőikara, orgona)



- Loriot dala: „ Az én hazám, Saint-Étienne…/Óh, én szegény, szegény, bamba legény…” (Fekete Pál)



- Denise és Celestine kettőse - „A gránátos dal” – „A gránátos szép ember volt / - és Nürrenbergből jött lovon /- Egy hercegnő meglátta ott /- ki Rómából jött vasúton…/ /- És mit csinál a jó vitéz? Álkatonásra rá se néz…- Miért mondd ilyet? - Egy az oka, egy az oka, hogy csak ólomkatona…./- mondhatom, hogy szép vitéz…” (Neményi Lili, Ráday Imre)



- Denise dala - Nagydob-kuplé „- Az utcán végig szól a zene, a banda játszik indulót. Egy kis nő lépked oldalt vele, s hallgatja a zeneszót…/Csak üssed jól, csak üssed jól, úgy jobban szól, üssed egyfolytában…” (Neményi Lili )



- Az I. felvonás fináléja:  „És most egy szót se többet...  a hintó előállt...”   (Neményi Lili, km. Ráday Imre és a Földényi-kórus Nőikara)



 



A rádióműsorban hallhattuk még a következő zenéket:



- Jacques Offenbach: Hoffmann meséi – "Barcarola " - a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát Breitner Tamás vezényli



- Kozma József - Vécsey Ernő: „Hulló levelek" Csordás Klára (ének); Harazdy Miklós (zongora) - Zsidó Kulturális Fesztivál 2018., Goldmark Terem, 2018. augusztus 30.



- Irving Berlin: „Keresem a zongorát” - Csordás Klára (ének), Harazdy Miklós (zongora) - Zsidó Kulturális Fesztivál 2018., Goldmark Terem, 2018. augusztus 30.



- Ábrahám Pál – Harmath Imre: Bál a Savoyban   - Daisy belépője: „Karnevál, az élet csupa karnevál,  óh, yes…” (Bodor Edina)



- George Gershwin:  Porgy és Bess  - „Summertime” -  Csordás Klára (ének); Jeff Cohen (zongora) – Zsidó Kulturális Fesztivál 2014., Goldmark Terem  „Énekek éneke”- 2014. szeptember 3.



Az adás végén Jacques Offenbach Szép Heléna című operettjének nyitánya hangzott el stúdiófelvételről - a Magyar Állami Hangversenyzenekart Bródy Tamás vezényli.



 



Ezt a műsor ma 18 és 19 óra között ismét meghallgathatjuk a rádióban és az interneten (www.dankoradio.hu).


Erkel Színház • 96732019-02-14 15:54:54

Dívák, avagy Eszter, Edita és a többiek



2019.02.12. 12:39 Origo.hu



ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/102. levélária



„Kedves Tatjána Néném!



Idejét sem tudom annak, mikor volt magyar operarajongónak három hét alatt hat világszínvonalú énekesnőhöz szerencséje? Mert felemelkedő csillagaink szerencsére vannak, saját pompás horizontjuk tetején is többek ragyognak most, de az az érzés nem mindennap, nem minden héten éri el az embert, hogy legszívesebben felfutna a színpadra egy nagyot ölelni – mert nem biztos, hogy vannak megfelelő szavak arra, amikor minden együtt áll, ég a földdel összeér.”


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 31362019-02-14 15:36:24

A Dankó Rádió „Túl az Óperencián”  délelőtti adásában hallhattuk:



Lehár Ferenc – A.M. Willner, R. Bodanzky –  Gábor Andor: Cigányszerelem



- Ionel (János) dala a rózsaágról – „Leánykérő dal" (Molnár András, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Nagy Ferenc) - A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1984. július 9., Petőfi Rádió 20.35 – 22.15



- Ilona és Dragotin "Csók-kettőse"  (Horváth Eszter, Palcsó Sándor, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel Bródy Tamás (koncertfelvételről: 1973. október 29., Rádió 6-os stúdió, Lehár-emlékest a zeneszerző halálának 25. évfordulója alkalmából)



 „…- Én tudok egy titkos receptet, mely ifjúságot ád…  Nos, árulja el végre már: mitől örök az ifjúság?…/- Egy dal kísér, amíg csak élsz, egy dal…a vágyról, a csókról beszél…/Addig tart az ifjúság, míg a szívemben ég a szánk, míg az ajkad, mint a tűz…./Csókban van az ifjúság… Csókolj! Semmitől se félj! Csók az orvosság…. ott van a boldogság, az ifjúság…”



- Paulette, Berta, Tivadar és Mihály négyese (Decsi Ágnes, Takács Tamara, Fülöp Attila, Mersei Miklós, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Nagy Ferenc) - A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1984. július 9., Petőfi Rádió 20.35 – 22.15



 



Kálmán Imre – Gábor Andor: Csárdáskirálynő - Mióta lesek a csodára, trallala, melyért a szív remeg?…/Túl az Óperencián, boldogok leszünk...” (Csordás Klára énekel,  zongorán kísér: Harazdy Miklós ) - Goldmark-terem, 2018. augusztus 30.



Csajkovszkij-dal: Szelíd csillagok ragyogtak nekünk”  (Csordás Klára - ének, Klukon Edit- zongora) – „Arcus Temporum  Fesztivál” Pannonhalmán – 2008. augusztus



Egy Chopin-dal is felhangzik Csordás Klára előadásában.



Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő - Nyitány (a Filharmónia Zenekart  Neville Marriner vezényli)



 



Ismétlés ma délután hat és hét óra között a rádióban és az internetes elérhetőségeken is.


A MET felvételei • 1282019-02-14 11:00:16

Bartók Rádió ma délutáni műsorában



14:01 – 15.00 Koncert



Operagála a New York-i Metropolitanban



Vez.: James Levine



1. Gustav Charpentier: Louise – Louise áriája III. felv. (Renée Fleming)



2. Charles Gounod: Faust – Faust és Mefisztó kettőse I. felv. (Placido Domingo, Samuel Ramey)



3. Wolfgang Amadeus Mozart: Don Giovanni – a II. felvonás zárójelenete (Renée Fleming, Kiri Te Kanawa, Hei-Kyung Hong, Jerry Hadley, Bryn Terfel, Julien Robbins)



4. Jules Massenet: Werther – Ossian dala III. felv. (Alfredo Kraus)



5. Giuseppe Verdi: Don Carlos – Eboli áriája III. felv. (Dolora Zajick)



6. Charles Gounod: Rómeó és Júlia – Júlia áriája I. felv. (Ruth Ann Swenson)



7. Johann Strauss: A denevér – Óra-kettős (Karita Mattila, Haakan Hagegaard)



8. Lehár Ferenc: Giuditta – Giuditta dala II. felv. (Ileana Cotrubas)



9. Jacques Offenbach: Périchole – Périchole dala I. felv. (Frederica von Stade)



10. Richard Strauss: Rózsalovag – Hármas (Renée Fleming, Anne Sofie von Otter, Heidi Grant Murphy)



 



 (New York-i Metropolitan, 1996. április 27.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 31352019-02-14 09:05:10

Tegnapelőtt este a Bartók Rádió sugározta Sullivan híres operettjét, "A gondolások" 1957-es, angol nyelvű stúdiófelvételét.  Nekem megvan CD-n ennek teljes zenei anyaga,  jó volt most a rádióban is újra meghallgatni az akár vígoperának is tekinthető klasszikus nagyoperettet, de közben ismét elgondolkoztam azon,  hogy mennyi sok nagyszerű operettből nem készült még magyar nyelvű rádiófelvétel. Igaz, az operettirodalom javát felvette a Magyar Rádió, de mégis, van hiányérzetem.



Egy listát állítottam össze azokból a címekből, melyek véleményem szerint megérdemelték volna – megérdemelnék,  hogy mindenkori nagyszerű magyar operaénekeseink közreműködésével magyar nyelven is megszólaltassák és rádióra alkalmazzák – a megvalósult sok kitűnő operett rádióváltozata mellett ezeket is teljes- vagy keresztmetszet-formában megismerhessük, megkedveljük:



Arthur Sullivan: The Gondoliers (A gondolások); The Sorcerer (A varázsló); Patience; Iolanthe; Princess Ida; Ruddigore; The Yeomen of the Guard (A testőrök);  Ivanhoe (opera)



Sidney Jones: San Toy – csak részletek vannak belőle; The Girl from Utah (Az utah-i lány)



Jacques Offenbach -  La Périchole; La fille du Tambour-major (A tamburmajor lánya); Geneviève de Brabant (Brabanti Genovéva); Le voyage de Messieurs Dunanan Père et fils (Dunanan apó és fia utazása); Coscoletto [ou Le Lazzarone] (A makaróniárus); Vert-vert (Kakadu); La princesse de Trébizonde (A trapezunti hercegnő); Les brigands (A banditák) – csak részletek vannak belőle; Fantasio; Le voyage dans la lune (Utazás a Holdba); Le docteur Ox ; Madame Favart; Robinson Crusoe; Die Rheinnixen - opera



Charles Lecocq: Les cent vierges (A száz szűz); Giroflé-Girofla (Ibolya-Viola); La petit duc (A kis herceg)



André Messager: Passionnément (A nászéjszaka) - csak részletek vannak belőle



Franz von Suppé: Fatinitza; Pique Dame



Carl Millöcker: Das verwunschene Schloss (Boszorkányvár)



Carl Zeller: Der Obersteiger (A bányamester) – csak részletek vannak belőle; Der Vagabund (A csavargó)



Leo Fall: Die Dollarprinzessin (A dollárkirálynő); Die Kaiserin (A császárnő); Die spanische Nachtigall (A spanyol csalogány) – csak részletek vannak belőle.



Richard Heiberger: Der Opernball (Az operabál)



Paul Lincke: Frau Luna; Lysistrata (Makrancos hölgyek)



Oskar Nedbal: Polenblut (Lengyel vér)



Lehár Ferenc: Wiener Frauen (Bécsi asszonyok) - csak részletek vannak belőle; Der Rastelbinder (A drótostót) - csak részlet van belőle; Das Fürstenkind (A hercegkisasszony) - csak részletek vannak belőle; Der Sterngucker (A csillagok bolondja); Die blaue Mazur (A kék mazúr) - csak részletek vannak belőle.



Persze, még lehetne folytatni a sort…


Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek • 1592019-02-13 22:51:41
A minap ezt kaptam a "szemétben" a fiókomba:


 


"Igen, nap mint nap hallom a rádióban és sokszor nagy a fejem miatta, ha így megy néhány év múlva egy angol magyar keverék nyelvet fogunk beszélni. Sajnos ez a kormány is élen jár ebben pl.: Emberi Erőforrás Minisztérium, miért nem volt jó a Munkaügyi Minisztérium? De ezek alapján kellene lennie Állati Erőforrás Minisztériumnak is, meg Gépi Erőforrás Minisztériumnak is, stb. A másik kedvencem ez a rohadt szó: mindenki innovál, meg az Innovációs Minisztérium, de az itt említett kommunikál is egy utálatos kifejezés, miért nem jó a megbeszél, elmond stb. A sok barom úgy sem kommunikál már, mert azt a rohadt telefonját nyomogatja és azon keresztül társalog rövidített kifejezésekkel, pl.: egyke az náluk: 1ke, a hogy-ra csak egy h ír és sok más. Haladunk a primitívség felé. A másik a projekt szó, miért nem jó a terv, mindenki azt mondogatja ,hogy azt gondolom, de ha mondja is.... Pár évvel ezelőtt már volt szó az üzletek angol elnevezéséről is, most már a shop az elegáns, vásárlás helyett shoppingolni megy a sok hülye. Sale, kiárusítás helyett, To let, kiadó helyett. stb. d."








IDEGEN SZAVAK TOBZÓDÁSA



Koncert helyett hangverseny volt,                                      Régen, aki rögtönzött, ma

fotó helyett fénykép.                                                             csak improvizál,

idegenszók áradata                                                                s aki régen elmélkedett:

idegem nem tépték !                                                              teoretizál !



Lárva helyett álcát mondtunk,                                             Hagyományos ? Micsoda szó !

alga helyett moszatot.                                                           Említeni kár is,

Nem vettünk át más nyelvekből                                          hisz jóval elkelőbb a

fölösleges kacatot.                                                                 tradícionális !



Szélsőséges, rendkívüli                                                          Magánosítás ? Mily rémes !

volt, ami ma extrém,                                                            Kiszáradna Sió ?

a tanfolyam ma csak kurzus.                                                Ha nem mondod azonnal, hogy

Mi ez, ha nem agyrém !                                                         privatizáció ?



Földrész volt a kontinens és                                                 Régi bombára találtak.

ki tudja azt vajon még,                                                          A lélegzetem is eláll:

hogy a híres kompromisszum                                              a rendőrség nem kiürít,

egyszerűen egyezség ?                                                          embereket evakuál !



Autentikus, hiteles volt,                                                        Ugyanakkor a környéket

horizont: láthatár.                                                               elővigyázatosan

És ki vette át a sztrókot ?!                                                     lezárták, de – Uram fia !

Üldözte tán száz tatár ?                                                         mindjárt hermetikusan !



A gyógymód ma terápia !                                                      Levegő most se ki, se be,

A viszály ma konfliktus.                                                        s most már az is halottá vált,

Vetélytárs volt a rivális,                                                        kit a rendőrség előtte

sértés volt – s nem inzultus...                                              hullává nem evakuált...



Orvos ma nem megállapít,                                                   Régen, egykor volt az anno,

hanem diagnosztizál.                                                            vagy más szóval hajdanán.

A kétkedő szkeptikus ma,                                                     Melyik szó szebb ? Nyelvész gárda

tétovázó: hezitál...                                                                 kapjon ezen hajba tán...



Már a nemzedék sem ízlik,                                                   Visszapillantás – de szép szó !

csak a generáció !                                                                   Ám a kor szelleme megró,

És a minősítő verseny                                                            ha a múltakon merengek

ma kvalifikáció...                                                                   és nem úgy mondom, hogy retro...



A döntős ma finalista,                                                           És a szervátültetés ma

s a döntő a finálé...                                                               csupán transzplantáció

Számlát ezért olaszoknak                                                      (mely muskátli esetében

a miniszter kínál-é ?                                                               ugyanaz a büszke szó...)



Ifjúsági, junior lett,                                                                 Új divatszók sereglenek:

új játékos debütál,                                                                 regnál, ráta, dominál...

és a bőrápoló szerben                                                           S aki régen beszélgetett,

formula hidratál...                                                               ma már csak kommunikál !



Fizikailagjön rendbe                                                              S a virágpor – kérdem én, hogy

a sportoló mára már.                                                             mit vétett a magyarnak –,

Hogy testileg jobb szó lenne,                                                mit a bárgyú pollen szóval

eltitkoljuk ugyebár...                                                              kiirtani akarnak ?



Fizikailag ? Kis csacsi !                                                            A szerves ma organikus,

– Csak azt tudnám, hogy hol élsz ? –                                  ünnepély ma fesztivál...

Fizikálisnak” – mondják ma,                                               Összpontosít ? Régen kihalt.

ezt hallod, merre csak mész...!                                            Ma mindenki koncentrál !



Ibolyántúli sugárzás ?                                                            Ám a rosszra mégrosszabb jön,

Ma úgy mondják: úvé...                                                        s a koncentrál messze száll:

Országot ma nyelvőrzőkért                                                  újmagyarban a „legkúlabb”

senki sem tesz tűvé !                                                              szorgalmasan fókuszál !!!



Tömegvonzás ma már nincs, csak                                       Emblematikust mondanak;

gravitáció !                                                                               a jelképes mért nem jó ?

S a tüntetést fölfalta a                                                           Sírjában forog szerintem,

demonstráció...                                                                     mindegyik nyelvújító...



Sztráda lett az autópálya,                                                     Ki inspirál, ihlet, sugall,

s ilyet ki hihet ?                                                                       avagy akár ösztönöz.

Tünetet mondtunk vidáman,                                               Ki az aki magyar szókat

szimptóma helyett !                                                               elűz és bebörtönöz ?!



Opció helyett, ha igaz                                                            Identitás ? Azonosság !

nem is olyan rég,                                                                    Mért jobb itt az idegen ?

bátran mertük azt mondani,                                                Petíció ? Folyamodvány !

hogy lehetőség...                                                                    Kit hagy mindez hidegen?



Zűrzavaros ? Paraszti szó !                                                    Kemikáliának mondják,

Jöjjön a kaotikus !                                                                  ami régen vegyszer volt !

És az ősi túl rövid. S így                                                          Poloska pusztul e szótól

„menőbb”, hogy archaikus...                                               és a csótány szörnyetholt...



                                          Akartok még botránkozni ?

                                          A helyzet nem elég „tré” ?

                                          Mit keres a magyar nyelvben

                                          egy ilyen szó, mint a spré ???








Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók • 12792019-02-13 20:38:57

Ma  éjjel 



a televízióban az M5 csatorna felvételről sugározza (21.50 - 24.00) 



Belcanto-gála 



Közreműködők: Diana Damrau - szoprán, Nicolas Testé - basszbariton és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar 



Vezényel: Gianluca Martinenghi 



(2016. május 14., Művészetek Palotája)



Műsor:



I. rész

Rossini: A sevillai borbély - Nyitány

• Rossini: A sevillai borbély - Una voce poco fa (Rosina áriája)

• Rossini: A sevillai borbély - La calunnia (Rágalomária - Don Basilio)

Gounod: Rómeó és Júlia - Je veux vivre (Júlia áriája)

Gounod: Faust - Balettzene

• Gounod: Faust - Le veau d'or (Mefisztó áriája)

Massenet: Manon - Suis-je gentille ainsì?… Je marche sur tous les chemins… Profitons bien de la jeunesse (Manon áriája)



II. rész: 

Wagner: A bolygó hollandi - Mögst du mein Kind (Daland áriája)

Verdi: Szicíliai vecsernye - Mercè dilette amiche (Elena áriája)

Verdi: A trubadúr - Di due figli vivea padre beato (Ferrando áriája)

Verdi: A haramiák - Venerabile, o padre, è il tuo sembiante… Lo sguardo avea degli angeli (Amalia áriája)

• Verdi: A haramiák - Mio Carlo!... Carlo! Io muoio (Massimiliano és Amalia duettje)

Mascagni: Parasztbecsület - Közjáték

Ponchielli: Gioconda - Sì, morir ella de'! (Alvise Badoèro áriája)

Bellini: Az alvajáró - Ah, non credea mirarti... Ah, non giunge (Amina áriája)





Ráadások:



- Puccini: Bohémélet – Vecchia zimarra, senti (Colline „Kabátáriája” )

- Puccini: Gianni Schicchi – O mio babbino caro (Lauretta áriája)

- Gershwin: Porgy és Bess – Honey, we sure goin’ strut our stuff today… Bess, you is my women now (Porgy és Bess kettőse, II. felv.)


Belcanto • 9162019-02-13 20:34:32

Ma  éjjel a televízióban az M5 csatorna felvételről sugározza (21.50 - 24.00) 



Belcanto-gála 



Közreműködők: Diana Damrau - szoprán, Nicolas Testé - basszbariton és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar 



Vezényel: Gianluca Martinenghi 



(2016. május 14., Művészetek Palotája)


Diana Damrau • 4372019-02-13 20:27:29

Ma  éjjel a televízióban az M5 csatorna felvételről sugározza (21.50 - 24.00) 



Belcanto-gála 



Közreműködők: Diana Damrau - szoprán, Nicolas Testé - basszbariton és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar 



Vezényel: Gianluca Martinenghi 



(2016. május 14., Művészetek Palotája)



A korábban megadott program - amit előzetesen ismertettem - változott, ezért utólag ideírom a valós műsor-részletezést:



I. rész

• Rossini: A sevillai borbély - Nyitány

• Rossini: A sevillai borbély - Una voce poco fa (Rosina áriája)

• Rossini: A sevillai borbély - La calunnia (Rágalomária - Don Basilio)

• Gounod: Rómeó és Júlia - Je veux vivre (Júlia áriája)

• Gounod: Faust - Balettzene

• Gounod: Faust - Le veau d'or (Mefisztó áriája)

• Massenet: Manon - Suis-je gentille ainsì?… Je marche sur tous les chemins… Profitons bien de la jeunesse (Manon áriája)



II. rész: 

• Wagner: A bolygó hollandi - Mögst du mein Kind (Daland áriája)

• Verdi: Szicíliai vecsernye - Mercè dilette amiche (Elena áriája)

• Verdi: A trubadúr - Di due figli vivea padre beato (Ferrando áriája)

• Verdi: A haramiák - Venerabile, o padre, è il tuo sembiante… Lo sguardo avea degli angeli (Amalia áriája)

• Verdi: A haramiák - Mio Carlo!... Carlo! Io muoio (Massimiliano és Amalia duettje)

• Mascagni: Parasztbecsület - Közjáték

• Ponchielli: Gioconda - Sì, morir ella de'! (Alvise Badoèro áriája)

• Bellini: Az alvajáró - Ah, non credea mirarti... Ah, non giunge (Amina áriája)



Ráadások:

Puccini: Bohémélet – Vecchia zimarra, senti (Colline „Kabátáriája” )

Puccini: Gianni Schicchi – O mio babbino caro (Lauretta áriája)

Gershwin: Porgy és Bess – Honey, we sure goin’ strut our stuff today… Bess, you is my women now (Porgy és Bess kettőse, II. felv.)


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 8142019-02-13 20:11:38

Nemrég ünnepelte nyolcvanadik születésnapját az örökifjú énekes, Korda György,  aki egy országgal szerettette meg a pókert.



Feleségével évtizedek óta a II. kerületben élnek.



Életre szóló "ajándékmondatok"



/2019. február 2. Budai Polgár/





 



"- Soha nem voltam öntelt vagy elfogult magammal, mindig tele voltam kétellyel, de azért történt az életemben pár olyan dolog, amitől megnyugodtam. A legrégibb élményemmel kezdem. Még nagyon fiatal voltam, amikor kaptam egy nagyszerű mondatot Latinovits Zoltántól. Éveken át egy házban laktunk a Bajza utcában. Jó kapcsolatban voltunk, de barátkozni nem igazán lehetett vele. Egyszer bevittem a Fészek Klubba és leült az ajtó közelébe. Amikor belépett valaki, odavetett egy pikírt megjegyzést. A harmadik belépőnél megszólaltam, hogy „Zolikám, hagyjad már..!” Rám nézett és azt mondta, „Csend, mi vagy te? Egy hang! Semmi más.” Ha egy Latinovits Zoltán azt mondja, hogy te egy hang vagy – bár nincs masnival átkötve –, az ajándék. Két éve, amikor épp egy komoly kórházi kezelésen voltam túl, találkoztam a világhírű operaénekessel, Marton Évával, akit azelőtt nem ismertem. Egy kerületi bevásárlóközpontban odalépett hozzám, és azt kérdezte: „Gyurikám, hogy van? Nagyon aggódtunk magáért!” Hát az, akinek ő ilyet mond, boldog lehet."


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 31342019-02-13 17:32:21

Hamarosan, 18 órától kezdődik a délelőtti operettműsor ismétlése a Dankó Rádióban - "Túl az Óperencián".



Az adásban ezek a zenék is felcsendülnek:



 



Szirmai Albert - Emőd Tamás: Mézeskalács - Közzene - a Magyar Állami Hangversenyzenekart Pogány László vezényli



 



Pjotr Iljics Csajkovszkij – Josef Klein – Harsányi Zsolt nyomán Erdődy János: A diadalmas asszony



Részletek, 1984  az MRT Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Breitner Tamás vezényli.




  •  Menysikov dala, I, felv.: „Mennyi szépet..." /"Hol az az asszony, ki rabul ejtett? hol az az asszony, kit nem felejtek? hol van a mámor, az örök lobogás? hol az a nő, aki minden nap más?..." (Gulyás Dénes és az MRT Énekkarának Férfikara)

  • Szonya és Vaszilij vidám kettőse, I. felv.: „Bánja az ördög, akármi vár, törje fejét csak a szamár” (Zempléni Mária és Rozsos István)



Részlet, 1958  - Induló együttes (Zentay Anna, Fekete Pál, Göndöcs József, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és a Földényi-kórus, vezényel Bródy Tamás)



 



Jacques Offenbach: Dunanan apó és fia utazásaKözzene - a Magyar Állai Hangversenyzenekart Fischer Sándor vezényli.


Operett, mint színpadi műfaj • 38412019-02-12 17:32:59

Nagy ritkán kerül operettelőadás, sőt teljes operettfelvétel a Bartók Rádió adásaiba.  Úgy tűnik, a klasszikus angol operettnek jeles képviselője, Sir Arthur Sullivan egyik kedves zeneszerzőjük lehet a rádió zenei szerkesztőségének, hiszen korábban már sugározta az Ivanhoe, a Patiance, A mikádó, Az esküdtszéki tárgyalás c. dalművek stúdiófelvételeit, és most - örömömre - ma megint egy Gilbert - Sullivan-operettet hallgathatunk meg az esti főműsoridőben:





19:00 – 19.30 Prológ



Arthur Sullivan: A gondolások  - A mikrofonnál: László Ferenc

Szerk.: Katona Márta



19:35 – 21.15 Opera



Arthur Sullivan: A gondolások



Kétfelvonásos operett



Szövegét William Schwenk Gilbert írta



Vez.: Malcolm Sargent



Km.: Glyndebourne Fesztivál Kórusa (karig.: Peter Gellhorn), Pro Arte Zenekar



Szereposztás:



Plaza-Toro hercege – Geraint Evans (bariton),

Plaz-Toro hercegnője – Monica Sinclair (kontraalt),

Luiz – Alexander Young (tenor),

Casilda – Edna Graham (szoprán),

Nagy Inkvizítor – Owen Brannigan (basszus),

Marco Palmieri – Richard Lewis (tenor),

Gianetta – Elsie Morison (szoprán),

John Cameron – Giuseppe Palmieri (bariton),

Atnonio – James Milligan (basszbariton),

Francesco – Alexander Young (tenor),

Tessa – Marjorie Thomas (kontraalt),

Fiametta – Stella Hitchens (szoprán),

Giorgio – James Milligan (basszbariton),

Vittoria – Lavinia Renton (szoprán),

Giulia és Inez – Helen Watts (alt).



  EMI Records Ltd - 1961



 



Cselekmény:



Helyszín: Velence, a Piazzetta. Idő: 1750 körül



1. felvonás:



Kér partiképes ifjú gondolást, Marcót és Giuseppét lelkesen köszöntenek a lányok, s egy szembekötősdi során a fiúk meg is fogják a két legkívánatosabbat: Gianettát és Tessát.



A Plaza-Toro hercege és hercegnője leányukkal, Casildával és kísérőjével, egyben szerelmével, Luizzal, gondolás érkeznek meg spanyolországi utazásukról. A herceg elmeséli, hogy a leányát hat hónapos korában odaígérték Barataria gazdag királyának, aki azonban lemondott a rangjáról, hogy metodista prédikátor lehessen. A herceget ugyanakkor elrabolták és Velencébe hozták. Később a királyt megölték. A herceg és a hercegné most azért jöttek, hogy megtalálják a herceget, és hogy a leányuk Barataria királynője lehessen.



Don Alhambra, a nagy inkvizítor elmondja nekik, hogy a herceg most gondolás, míg a nevelőnő, akire a gyermeket bízta, egy bűnöző banda tagja lett. A nőt azonban meg fogják találni, így megtörténhet a gyermek azonosítása.



Míg a gondolások és a lányok szórakoznak, Don Alhambra bejelenti, hogy Marco vagy Giuseppe Barataria királya. Mivel nem tudja, melyik, azt mondja, együtt kell elfoglalniuk Barataria trónját, és társuralkodókként kell kormányozniuk az országot. Ezután elválnak.



2. felvonás



Három hónappal később, a baratariai királyi palotában Marco és Giuseppe két trónon ülnek, együtt uralkodnak. Aztán megjönnek a feleségeik, és tánccal ünnepelnek.  Don Alhambrának nem tetszik a dolog, elmondja nekik, hogy Casildát egyiküknek megkérték, így Gianetta és Tessa szomorúan veszik tudomásul, hogy valamelyikük törvénytelen házasságban él. Izgatottan várják a nevelőnő érkezését, közben a herceg illemtanra oktatja őket. A nevelőnő elmondja, hogy az igazi herceg Luiz, akit ő ravaszul saját fiára cserélt ki. Mindhárom pár boldog.



Megjegyzésem: Ez volt Gilbert és Sullivan páros utolsó közös sikere. Mindkét szerző egészségi állapota megromlott, anyagi vitáik voltak, következő művükből már hiányzott a megszokott ragyogás.


Kolonits Klára • 10832019-02-12 11:59:45

Kapcs. 693., 694. sorszámok



Bartók Rádió ma délutáni adása,  12:36 - 13.46 Koncert



Dalszínház utcai dalestek



Kolonits Klára (szoprán) énekel Zong. km.: Dinyés Dániel



1. Franz Schubert: a) Margit a rokkánál, b) Te vagy a csend, c) Vadrózsa,



2. Robert Schumann: a) Hallom a kedves hangját, b) Ajánlás, c) Holdas éj, d) A lótuszvirág,



3. Clara Schumann: a) Szereted a szépséget, b) Sötét álmok,



4. Johannes Brahms: Szívem vágya oly szép Op. 63. No. 5.,



5. Edvard Grieg: a) Csónakban Op. 60. No. 3., b) Álom Op. 48. No. 6.,



6. Liszt Ferenc: a) Csengj, halkan dalom, b) Mily szép, mily földöntúli szép, c) A víg pacsirtaszó, d) A Rajnánál, e) Ha van bájos pázsit, f) Ha álmom mély, g) Boldog nap maradj,



ráadás: Liszt Ferenc: Te, ki az égben vagy



(Magyar Állami Operaház, Székely Bertalan-terem, 2016. június 4.)


Pál Tamás, karmester • 2382019-02-12 11:52:36

Bartók Rádió ma déllutáni adása

13:46 - 15.00  Koncert



A Szegedi Szimfonikus Zenekar hangversenye 





Vez.: Pál Tamás





Km.: Szabó Marcell (zongora)





1. Modeszt Muszorgszkij: Hovanscsina - Előjáték (Hajnal a Moszkva folyó felett),



2. Szergej Rahmanyinov: Rapszódia egy Paganini-témára (Szabó),



ráadás:



Szergej Rahmanyinov: a) D-dúr prelűd Op. 23. No.4., b) gisz-moll prelűd Op. 32. No. 12. (ea.: Szabó),



3. Richard Wagner: Siegfried-idill,



4. Richard Strauss: Don Juan – szimfonikus költemény



(Szegedi Nemzeti Színház, 2018. október 25.)


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 31332019-02-12 11:40:31

A Dankó Rádió műsorában, Nagy Ibolya szerkesztésében Offenbach-műveiből összeállított zenék is felhangzanak annak apropóján, hogy ezen a héten francia impressziók, benyomások is teret kapnak a műsorvezető és a Párizsban élő Csordás Klára opera-és koncerténekesnő beszélgetésében.



Már a tegnapi adásban volt Offenbach-zene: „Az elisondói lány” részletei, meg a „Mámor dala” a Périchole-ból Csordás Klára koncertfelvételéről – utóbbit ma újra meghallgathattuk az adás elején.



Most másik Offenbach-egyfelvonásos daljátékból, „A 66-os szám”-ból szólaltak meg nagyszerű részletek  -három különböző rádiófelvételről:



Pittaud de Forges és Laurenciu szövegét fordította és rádióra alkalmazta - Innocent Vincze Ernő.




  • Francois dala: „A házaló-dal” (Miller Lajos, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) -  (1976. augusztus 16., Kossuth Rádió 20.25 - 21.05: „Sass Sylvia és Miller Lajos új operettfelvételei” )



„Hej, itt a házaló, vegye meg, vegye meg, vegye meg, amit kéne, s amit kéne. Ha olcsó is, de jó, akad itt, akad itt, akad itt ezerféle, van itt minden féle. Mind, ami szép, mind, ami jó, nálam kapható, végeladás, nincs maradás…./ Tessék, tessék, gyűszű, festék.....tessék, tessék! /Bájos szőke leányka, egy kendő néked oly szépen állna, nos, próbálj, bátran, vedd csak bátran, mily szép vagy benne, nézd, csak nézz! Kis barna kincsem, no, nézd csak, ennél szebb lánc nincsen, csak próbáld fel hát, persze, ingyen. Oly szép, vagy mint egy álomkép! Oly szép vagy, mint egy álomkép! /Itt minden holmi kapható! És ingyenesen látható! Vegyék, vigyék, vegyék, vigyék, vegyék! Van itt mindenből épp elég! /Hej, itt a házaló….”




  • Stúdió-keresztmetszet: Kertesi Ingrid, Gulyás Dénes és Melis György énekel, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Pál Tamás vezényli. A felvétel bemutatója: 1989. jan. 23.



= Susan dala, Susan és Piccolo kettőse (Kertesi Ingrid, Gulyás Dénes): „…Útra keltem rögtön, én szülőhazám, tiroli csúcsok, el kellett válnom; édesanyám el kellett válnom, idegen földön, a csalit járnom, a bánat úgy szívemben vádolt, hát áldjon az ég!... / - Az utat én is véled járom, megosztom sorsom mindenképp, mert Téged bármi bánat várjon, az élet csak Tevéled szép!; szülőhazám…” 



= Susan és Piccolo kettőse (Kertesi Ingrid, Gulyás Dénes):

„Ó, szép Tirol, ó szép Tirol!, hol jódli szól… /- Csacsogóan csendül, ki csilingel, ki kolompol, az a sok kis csengő, tele dalban szól - Csacsogóan csendül, ki csilingel, ki kolompol, az a sok kis csengő, tele dalban szól-, Kislány, jön a dombról, szöknél haza már, titkon kire gondol, itthon mire vár?...”



= François, vándor házaló bordala (Melis György, km. Kertesi Ingrid és Gulyás Dénes)



„-Szerencse fel, ifjú úr! Teljesülhet minden vágya! Isten éltesse Önt! Soká-soká-soká! Igyunk egyet reá, itt a jó, finom óbor! Régen sajtolták ezt, nemes szőlőbogyót. E szív, e száj a legszebben üdvözli önt! A jó burgundit! /- A legszebb hely - a legszebb hely-, a borral teli pince, s egy pincebor - egy pincebor-, a föld egy drága kincse, úgy a jó bor - úgy a jó bor-, a bíbor színben égő…/- Hej, csúszik a bor, ha bármi bánat érjen, csúszik a bor, ha sorsod jobban áll; kell az a bor, mert ízlik bármiképpen, boldogságra, búbánatra kell a telt pohár…/ -gluglu-gluglu-gluglu-gluglu-gluglu-gluglu-gluglu… - akármi boldogságra, búbánatra kell a telt pohár…”




  • Finálé (László Margit, Palcsó Sándor, Radnai György, km. az  MRT szimfonikus zenekara és énekkara, vezényel: Fischer Sándor) -  Az operett teljes felvételének a bemutatója: 1964. december 27., Kossuth Rádió 17.00 – 18.00



„Most adj kezet! Most adj kezet! Úgy szép a sors, ha páros! Ha van gyerek, ha van gyerek, ne egy gyerek legyen, de számos, így oly öröm, így oly öröm és boldogság a bűnös. Csak egy, csak egy s a fő, a fő és ezt kívánom néktek. Elfut a nyár, ki hatvanhat, az látja, és az a sors, hogy végül meg kívánsz! Forduljon úgy az éveitek száma, hogy lehessen hatvanhatból kilencvenkilenc!...”



 



Irving Berlin: „Szeretem a zongorát” - a dalt Csordás Klára énekli, zongorán kísér: Harazdy Miklós (Zsidó Kulturális Fesztivál 2018 - Csordás Klára dalestje)



 



Ma 10 éve hunyt el Gyulai Gaál János (Budapest, 1924 – Budapest, 2009) zeneszerző.



Emlékére,  Aszlányi Károly - Romhányi József szövegére és verseire komponált  a „ Hét pofon” musicaljének két részlete szólalt meg a rádiófelvételről Felföldi Anikó, Harsányi Frigyes, Lőte Attila előadásában (km. az MRT Szimfonikus Zenekara és a Stúdió 11). Bemutató: 1970. december 25 – 31.  Kossuth Rádió, I - VII. rész.



 



Webber: Evita – a musical részlete: „Miért kell hogy sírj, Argentina?” (Mahó Andrea)



A délelőtti adás végén Gershwin melódiái csendültek fel az „Egy amerikai Párizsban” - ból  (Váradi Katalin vezényli a  Szombathelyi Szimfonikus Zenekart)



Ezt a műsort ismét meghallgathatjuk délután hat és hét óra között a Dankó Rádióban, és az interneten is, „Túl az Óperencián”.


Miller Lajos • 882019-02-12 11:28:17

A Dankó Rádió műsorában, Nagy Ibolya szerkesztésében Offenbach-műveiből összeállított zenék is felhangzanak:



Most Offenbach-egyfelvonásos daljátékából,  „A 66-os szám”-ból szólaltak meg nagyszerű részletek.



Pittaud de Forges és Laurenciu szövegét fordította és rádióra alkalmazta - Innocent Vincze Ernő



François "Házaló-dalát"  Miller Lajos énekli, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel Sebestyén András.  (1976. augusztus 16., Kossuth Rádió 20.25 - 21.05: „Sass Sylvia és Miller Lajos új operettfelvételei”)



„Hej, itt a házaló, vegye meg, vegye meg, vegye meg, amit kéne, s amit kéne. Ha olcsó is, de jó, akad itt, akad itt, akad itt ezerféle, van itt minden féle. Mind, ami szép, mind, ami jó, nálam kapható, végeladás, nincs maradás…./ Tessék, tessék, gyűszű, festék.....tessék, tessék! /Bájos szőke leányka, egy kendő néked oly szépen állna, nos, próbálj, bátran, vedd csak bátran, mily szép vagy benne, nézd, csak nézz! Kis barna kincsem, no, nézd csak, ennél szebb lánc nincsen, csak próbáld fel hát, persze, ingyen. Oly szép, vagy mint egy álomkép! Oly szép vagy, mint egy álomkép! /Itt minden holmi kapható! És ingyenesen látható! Vegyék, vigyék, vegyék, vigyék, vegyék! Van itt mindenből épp elég! /Hej, itt a házaló….”



 



Ismétlés délután hat és hét óra között a Dankó Rádióban, és az interneten is, „Túl az Óperencián”.


Melis György • 2522019-02-12 11:22:44

A Dankó Rádió műsorában, Nagy Ibolya szerkesztésében Offenbach-műveiből összeállított zenék is felhangzanak:



Most Offenbach-egyfelvonásos daljátékából,  „A 66-os szám”-ból szólaltak meg nagyszerű részletek.



Pittaud de Forges és Laurenciu szövegét fordította és rádióra alkalmazta - Innocent Vincze Ernő



Stúdió-keresztmetszet: Kertesi Ingrid, Gulyás Dénes és Melis György énekel, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Pál Tamás vezényli. A felvétel bemutatója: 1989. jan. 23.



François, vándor házaló bordalát Melis György énekli, km. Kertesi Ingrid és Gulyás Dénes)



„-Szerencse fel, ifjú úr! Teljesülhet minden vágya! Isten éltesse Önt! Soká-soká-soká! Igyunk egyet reá, itt a jó, finom óbor! Régen sajtolták ezt, nemes szőlőbogyót. E szív, e száj a legszebben üdvözli önt! A jó burgundit! /- A legszebb hely - a legszebb hely-, a borral teli pince, s egy pincebor - egy pincebor-, a föld egy drága kincse, úgy a jó bor - úgy a jó bor-, a bíbor színben égő…/- Hej, csúszik a bor, ha bármi bánat érjen, csúszik a bor, ha sorsod jobban áll; kell az a bor, mert ízlik bármiképpen, boldogságra, búbánatra kell a telt pohár…/ -gluglu-gluglu-gluglu-gluglu-gluglu-gluglu-gluglu… - akármi boldogságra, búbánatra kell a telt pohár…”



 



Ismétlés délután hat és hét óra között a Dankó Rádióban, és az interneten is, „Túl az Óperencián”.


Palcsó Sándor • 2362019-02-12 09:10:12

Kapcs. 174. sorszám





A Magyar Rádió stúdiója, Szokolay Sándor Lalala című meseoperájának felvétele. Palcsó Sándor, Csengery Adrienne és Várhelyi Endre opeaénekesek.



1970,  Fotó: Szalay Zoltán



Forrás: Fortepán



Magyar Rádió bemutatója: 1970. április 3., Kossuth Rádió, 8.10 – 9.13



Szöveg: Enyedy György



Vezényel a zeneszerző: Szokolay Sándor



Km.: az MRT szimfonikus zenekara és a Gutenberg-kórus.



Zenei rendező: Fejes Cecília



Dramaturg: Derera Éva

Rendező: László Endre


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 31322019-02-11 19:12:09

DANKÓ RÁDIÓ - Túl az Óperencián Csordás Klárával - 7. hét


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 31312019-02-11 17:55:06

Mától egész héten át a jelenleg Párizsban élő, Cziffra-díjas mezzo-szoprán operaénekes-koncerténekes művésznővel, Csordás Klárával,  beszélget a Dankó Rádióban a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya. 



Hamarosan – hat órától – kezdődik a délelőtti operettműsor ismétlése.



Csordás Klára énekfelvételei közül most meghallgathatjuk:



Jacques Offenbach: Périchole „A mámor dala”  (Csordás Klára énekét  zongorán Balogh József kíséri) – koncertfelvételről



Leonard Bernstein: West Side Story „Tonight” (énekel Csordás Klára, zongorán közreműködik: Harazdy Miklós)



Goldmark Károly egy dalát énekli Csordás Klára, zongorán kíséri: Balogh József



Az Offenbach- és Jacobi-operettrészleteket is tartalmazó adás végén egy ritkán hallható Goldmark-szerzemény : Zrínyi - szimfonikus költemény  (1903) dallamai csendülnek még fel - az MRT Szimfonikus Zenekarát Oberfrank Géza vezényli.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 31302019-02-11 15:27:33

A Dankó Rádió mai operettműsorában  - „Túl az Óperencián”  - hallhattuk délelőtt, és ma 18 és 19 óra között az ismétlésben megint módunk lesz erre:



I. Jacques Offenbach - Innocent Vincze Ernő: Az elizondói lány (1966. május 1., Kossuth Rádió 20.10 – 21.03) László Margit, Ilosfalvy Róbert, Radnay György, az MRT szimfonikus zenekara.



Zenei rendező: Járfás Tamás.



Rendező: Cserés Miklós dr.



Zenei rendező: Járfás Tamás.

Rendező: Cserés Miklós dr.



Szereposztás:



Manuelita – László Margit (Váradi Hédi)

Miguel, fiatal baszk férfi– Ilosfalvy Róbert (Mécs Károly)

Vertigo, fogadós – Radnay György (Ungvári László)



Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara

Vezényel Vincze Ottó.



A daljáték három részlete hangzott el erről a stúdiófelvételről:



- Vertigo áriája (Radnay György)



- Manuelita és Miguel második második kettőse (Ilosfalvy Róbert és László Margit)



- Finálé (László Margit, Ilosfalvy Róbert, Radnay György)



 



II. Jacobi Viktor – Martos Ferenc – Bródy Miksa: Leányvásár



A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió, 20.52 – 23.33



Km. Németh Marika, Házy Erzsébet, Udvardy Tibor, Palcsó Sándor, Bilicsi Tivadar, Csákányi László, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara.



Zenei rendező: Járfás Tamás.



Rendező: Cserés Miklós dr.



Négy részlet csendült fel az operettből:



- Lucy, Bessy és Tom hármasa: „Szép ez a vidék” (Németh Marika, Házy Erzsébet, Udvardy Tibor)



- Lucy és Tom szerelmi kettőse a II. felvonásból: „Csöndes álmok éjjelén” (Németh Marika, Udvardy Tibor)



- Négyes: „Kezdje végre, gróf úr… hogy udvarol egy valódi úr” (Házy Erzsébet, Németh Marika, Palcsó Sándor, Bilicsi Tivadar)



- Bessy és Fritz kettőse (Dzsilolo-duett): „Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment, a kis bohó, Dzsiloló, dzsiloló, dzsiloló…” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)


Udvardy Tibor • 2002019-02-11 15:23:26

A Dankó Rádió mai operettműsorában  - Túl az Óperencián” -  hallhattuk délelőtt, és ma 18 és 19 óra között az ismétlésben megint módunk lesz erre:



Jacobi Viktor – Martos Ferenc – Bródy Miksa: Leányvásár



A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió, 20.52 – 23.33



Km. Németh Marika, Házy Erzsébet, Udvardy Tibor, Palcsó Sándor, Bilicsi Tivadar, Csákányi László, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara.



Zenei rendező: Járfás Tamás.



Rendező: Cserés Miklós dr.



Négy részlet csendült fel az operettből:



- Lucy, Bessy és Tom hármasa: „Szép ez a vidék” (Németh Marika, Házy Erzsébet, Udvardy Tibor)



- Lucy és Tom szerelmi kettőse a II. felvonásból: „Csöndes álmok éjjelén” (Németh Marika, Udvardy Tibor)



- Négyes: „Kezdje végre, gróf úrhogy udvarol egy valódi úr(Házy Erzsébet, Németh Marika, Palcsó Sándor, Bilicsi Tivadar)



- Bessy és Fritz kettőse (Dzsilolo-duett): „Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment, a kis bohó, Dzsiloló, dzsiloló, dzsiloló…” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)


Palcsó Sándor • 2352019-02-11 15:22:28

A Dankó Rádió mai operettműsorában  - Túl az Óperencián” -  hallhattuk délelőtt, és ma 18 és 19 óra között az ismétlésben megint módunk lesz erre:



Jacobi Viktor – Martos Ferenc – Bródy Miksa: Leányvásár



A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió, 20.52 – 23.33



Km. Németh Marika, Házy Erzsébet, Udvardy Tibor, Palcsó Sándor, Bilicsi Tivadar, Csákányi László, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara.



Zenei rendező: Járfás Tamás.



Rendező: Cserés Miklós dr.



Négy részlet csendült fel az operettből:



- Lucy, Bessy és Tom hármasa: „Szép ez a vidék” (Németh Marika, Házy Erzsébet, Udvardy Tibor)



- Lucy és Tom szerelmi kettőse a II. felvonásból: „Csöndes álmok éjjelén” (Németh Marika, Udvardy Tibor)



- Négyes: „Kezdje végre, gróf úrhogy udvarol egy valódi úr(Házy Erzsébet, Németh Marika, Palcsó Sándor, Bilicsi Tivadar)



- Bessy és Fritz kettőse (Dzsilolo-duett): „Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment, a kis bohó, Dzsiloló, dzsiloló, dzsiloló…” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)


Házy Erzsébet művészete és pályája • 44342019-02-11 15:22:04

A Dankó Rádió mai operettműsorában  - Túl az Óperencián” -  hallhattuk délelőtt, és ma 18 és 19 óra között az ismétlésben megint módunk lesz erre:



Jacobi Viktor – Martos Ferenc – Bródy Miksa: Leányvásár



A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió, 20.52 – 23.33



Km. Németh Marika, Házy Erzsébet, Udvardy Tibor, Palcsó Sándor, Bilicsi Tivadar, Csákányi László, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara.



Zenei rendező: Járfás Tamás.



Rendező: Cserés Miklós dr.



Négy részlet csendült fel az operettből:



- Lucy, Bessy és Tom hármasa: „Szép ez a vidék” (Németh Marika, Házy Erzsébet, Udvardy Tibor)



- Lucy és Tom szerelmi kettőse a II. felvonásból: „Csöndes álmok éjjelén” (Németh Marika, Udvardy Tibor)



- Négyes: „Kezdje végre, gróf úrhogy udvarol egy valódi úr(Házy Erzsébet, Németh Marika, Palcsó Sándor, Bilicsi Tivadar)



- Bessy és Fritz kettőse (Dzsilolo-duett): „Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment, a kis bohó, Dzsiloló, dzsiloló, dzsiloló…” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)


Radnai György művészete • 512019-02-11 15:13:17

A Dankó Rádió mai operettműsorában  - Túl az Óperencián” -  hallhattuk délelőtt, és ma 18 és 19 óra között az ismétlésben megint módunk lesz erre:



Jacques Offenbach - Innocent Vincze Ernő: Az elizondói lány (1966. május 1., Kossuth Rádió 20.10 – 21.03) – László Margit, Ilosfalvy Róbert, Radnay György, az MRT szimfonikus zenekara.



Zenei rendező: Járfás Tamás.



Rendező: Cserés Miklós dr.



Zenei rendező: Járfás Tamás.

Rendező: Cserés Miklós dr.



Szereposztás:



Manuelita – László Margit (Váradi Hédi)

Miguel, fiatal baszk férfi– Ilosfalvy Róbert (Mécs Károly)

Vertigo, fogadós – Radnay György (Ungvári László)



Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara

Vezényel Vincze Ottó.



A daljáték három részlete hangzott el erről a stúdiófelvételről:



- Vertigo áriája (Radnay György)



- Manuelita és Miguel második második kettőse (Ilosfalvy Róbert és László Margit)



- Finálé (László Margit, Ilosfalvy Róbert, Radnay György)


Ilosfalvy Róbert • 8322019-02-11 15:09:47

A Dankó Rádió mai operettműsorában  - Túl az Óperencián” -  hallhattuk délelőtt, és ma 18 és 19 óra között az ismétlésben megint módunk lesz erre:



Jacques Offenbach - Innocent Vincze Ernő: Az elizondói lány (1966. május 1., Kossuth Rádió 20.10 – 21.03) – László Margit, Ilosfalvy Róbert, Radnay György, az MRT szimfonikus zenekara.



Zenei rendező: Járfás Tamás.



Rendező: Cserés Miklós dr.



Zenei rendező: Járfás Tamás.

Rendező: Cserés Miklós dr.



Szereposztás:



Manuelita – László Margit (Váradi Hédi)

Miguel, fiatal baszk férfi– Ilosfalvy Róbert (Mécs Károly)

Vertigo, fogadós – Radnay György (Ungvári László)



Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara

Vezényel Vincze Ottó.



A daljáték három részlete hangzott el erről a stúdiófelvételről:



- Vertigo áriája (Radnay György)



- Manuelita és Miguel második második kettőse (Ilosfalvy Róbert és László Margit)



- Finálé (László Margit, Ilosfalvy Róbert, Radnay György)


László Margit • 1512019-02-11 15:08:31

A Dankó Rádió mai operettműsorában  - Túl az Óperencián” -  hallhattuk délelőtt, és ma 18 és 19 óra között az ismétlésben megint módunk lesz erre:



Jacques Offenbach - Innocent Vincze Ernő: Az elizondói lány (1966. május 1., Kossuth Rádió 20.10 – 21.03) – László Margit, Ilosfalvy Róbert, Radnay György, az MRT szimfonikus zenekara.



Zenei rendező: Járfás Tamás.



Rendező: Cserés Miklós dr.



Zenei rendező: Járfás Tamás.

Rendező: Cserés Miklós dr.



Szereposztás:



Manuelita – László Margit (Váradi Hédi)

Miguel, fiatal baszk férfi– Ilosfalvy Róbert (Mécs Károly)

Vertigo, fogadós – Radnay György (Ungvári László)



Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara

Vezényel Vincze Ottó.



A daljáték három részlete hangzott el erről a stúdiófelvételről:



- Vertigo áriája (Radnay György)



- Manuelita és Miguel második második kettőse (Ilosfalvy Róbert és László Margit)



- Finálé (László Margit, Ilosfalvy Róbert, Radnay György)


Házy Erzsébet művészete és pályája • 44332019-02-11 12:39:36

Pótlás



Házy Erzsébet fellépései szabadtéri produkciókban



Rózsavölgyi  Szabadtéri Színpad (Budapest, XIV.. Rózsavölgyi-tér)



1954. június 25., szombaton este 9 órakor



„DALLAMOK VONATÁN OPERETTORSZÁGBA...”



Vidám, zenés társasutazás két részben



Operettország lakói: Gyurkovlcs Mária, Gáncs Edit, Házy Erzsébet, Szilvássy Margit, llosfalvy Róbert, Reményi Sándor, Szabó Miklós.



Útimarsall: Sennyei Vera.



A dallamvonat vezetője: Erdélyi Miklós karmester, km. a Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar

 



Állomások:



Fall: Madame Pompadour



Friml: Rose Mary



Huszka: Lili bárónő



Jacobi: Leányvásár; Sybill



Kálmán: Cigányprímás; Cirkuszhercegnő; Marlca grófnő.



Lehár: Cigányszerelem; Frasqulta; A mosoly országa; A vándordiák.



Offenbach: Orfeusz a pokolban.



Romberg: Orgonavirágzás.



Schubert – Berté: Három a kislány.



Scserbacsov: Dohányon vett kapitány.



J. Strauss: A denevér


Operett, mint színpadi műfaj • 38402019-02-11 10:21:54

Múltidéző



Muzsika, 1959. augusztus



Nyugtalan boldogság (III.)



Szökőévben egyszer esik nálunk szovjet operett — és még jó, ha legalább egyszer. Közvetlenül a felszabadulás után „koprodukciós szereposztásban" került bemutatásra a mostani Madách Színház színpadán az első: Scserbacsov Dohányon vett kapitány"-ja, maga a Fővárosi Operettszínház csak 1950-ben jelentkezett szovjet operettel — Dunajevszkij: „Szabad szél" —, ezt két év múlva Miljutyin Havasi kürt"-je, majd újabb két esztendő elteltével egy gyengébb mű gyengébb produkciója követte. Ez 1954-ben volt, és most, öt év múltán, ismét szovjet operettbemutatót tartott a Fővárosi Operettszínház.

A darab maga nem újdonság számunkra, hiszen Miljutyin operettjét, a „Nyugtalan boldogság"-ot a „Szibériai rapszódia" című filmből, valamint ennek egy előbbi, nálunk is játszott színpadi verziójából és a rádióban is gyakran hallható zeneszámaiból, már egy évtizede ismeri és szereti a magyar közönség.



Hogy ezúttal mégis újdonságként köszönthetjük ezt a tulajdonképpeni felújítást, az mindenekelőtt a darabot magasan a megszokott operettszínpadi színvonal fölött színre vivő rendező érdeme. Szinetár Miklós az utóbbi évek során a legváltozatosabb műfajokban: társadalmi drámákban, vígoperában, operettben és legelsősorban talán az olyan különböző műfaji elemeket egységbe ötvöző produkcióban, amilyen a mindig problematikus, veszélyes buktatókkal teli „Koldusopera" briliáns rendezése volt, bizonyította be sokoldalú rátermettségét és virtuóz színpadi érzékét. Most ismét megmutatta, hogy még ebben a világszerte vajúdó, se hús, se hal, hibrid kaptafa-műfajban is lehet az adott kereteken belül újat, jót és igényeset alkotni.  Rendezői koncepciója ugyanakkor nemcsak művészi nívó tekintetében emeli az előadást az átlag operettszínvonal fölé, hanem ezen messze túlmenően magát a műfajt, ezt a száz éves léte alatt sémává csontosodott, merev sablont lazítja fel és tágítja ki — amennyire természetesen azt a kötelező tradíciók és stíluskorlátok megengedik — a határterületek, az operettet környező fejlettebb műfajok irányában.

A  „Nyugtalan boldogság" esetében ez az igényesebb hozzáállás a rendező számára nemcsak egyszerűen alkalom és lehetőség, hanem szinte szükségszerűség is volt, lévén a darab központi problémája a szokványos operett-konfliktusoknál sokkalta súlyosabb horderejű. A fasiszták elleni harcokban kezén megsebesülő, ezáltal hivatásától és élete egyetlen értelmétől megfosztott zongoraművész figurája tragikusan tipikus jelenség volt a Szovjetunióban a Nagy Honvédő Háborút követő években: hasonló témát dolgozott fel többek közt Polevoj Egy igaz ember"-e is. (Balasov kapitány alakjának egyébként másfélszáz évvel korábbi zenetörténeti ősét is ismerjük Rodolphe Kreutzer, a nagy francia hegedűművész személyében, akinek nem kisebb komponista, mint Beethoven ajánlott volt szonátát, és aki szédületes virtuóz-karrier tetőfokán karját törve, élete hátralevő részében karmesterként és zeneszerzőként szolgálta tovább a muzsika múzsáját.)



Raszkov és Tippot librettója (Kállai István fordításában és Romhányi József versszövegeivel) a probléma súlyával adekvát módon és erős drámai igénnyel dolgozza fel a céljátvesztett, majd népe közt és segítségével ismét magára találó szovjetember történetét. Miljutyin jólismert zenéjének áradó dallambősége, finom harmonizálása és ízléses hangszerelése (ezúttal Bródy Tamás átdolgozásában és vezényletével) újra meg újra elgyönyörködteti a hallgatót. Fülöp Zoltán díszletei, Márk Tivadar jelmezei szépek. Ács József, Bogár Richárd, Lehrner Gusztáv és Tausz Lajos koreográfiái temperamentumosak és helyenként csaknem költőiek.



A rendező gondos és értő keze egységes játékstílust varázsolt a komplex — énekestáncos-színészi — műfaj bonyolult labirintusába. A szereplők hosszú sorából elsősorban a darab három főhősét, Sárdy Jánost, illetve Borvető Jánost, Petress Zsuzsát, illetve Gyenes Magdát és Zentay Annát kell kiemelnünk zeneileg és színészileg egyaránt kielégítő alakításaiért. Mellettük a kisebb és nagyobb epizódszerepekben harmonikusan illeszkedik az előadás hangulatába Fónay Márta, Szabó Ernő, Keleti László, Hadics László, Bánffy György, Homm Pál, Petrik József és a darab tucatnyi többi szereplője, s jó munkát végez, az alaposan igénybevett három csoport: a zene-, az ének- és a tánckar is.



(Liebner János)



 



A Magyar Rádió kétszer is elkészítette az operett rádióváltozatát:



Jurij Miljutyin – Vajda István – Romhányi József: Nyugtalan boldogság (1951. március 20., Kossuth Rádió 20.15 - ) 



Szereposztás:



Andrej Balasov, kapitány, zeneszerző — Básti Lajos;



Natasa Malinyina, énekesnő — Tolnay Klári,



Burmák, sofőr — Görbe János;



Tanja, tizedes — Petress Zsuzsa;



Kornyej Nyefjedovics, teavendéglő üzletvezetője — Tompa Sándor;



Kapitolina, alkalmazott a hideg-büffében — Pogány Margit;



Igonyin professzor — Somlay Artúr;



Nazar, altiszt — Gózon Gyula;



Borisz Aljenics, zongoraművész — Rátonyi Róbert;



Tomakurov, karmester — Rozsos István;



Matróz — Csákányi LÁszló;



Dunja — Lórán Lenke;



Parasztember — Bihari József;



Ácsmester — Maklári János;



Tüzér — Kozák László;



Asszonyság — Völcsei Rózsi;



Szenyka, Burmak segédje — Petrik József;



Pável, hadnagy — Joó László;



I. felderítő — Velenczei István;



II. felderítő — Gárdai Lajos;



Női hang — Pálfalvi Éva.



Közreműködik: Gyurkovics Mária, Nagypál László és Déry Pál (ének).




  • most ideírom a második stúdiófelvétel részletes szereposztását is:



Jurij Szergejevics Miljutyin (1903 - 1968): Nyugtalan boldogság  



Rádió Dalszínháza bemutatója: 1959. január 1. , Kossuth adó, 19.10 - 22.00

Operett három felvonásban



Miljutyin nagyoperettjének szövegkönyve a Szibériai rapszódia c. film alapján készült. 



Szövegkönyv, versek: Raszkov és Tyipot



Vajda István írta a magyar rádióváltozatot. 

Romhányi József írta a dalszövegeket.



Zenéjét átdolgozta Bródy Tamás



Km.: a Magyar Állami Operaház zenekara és az MRT énekkara

Vezényel: Bródy Tamás



Zenei rendező: Ruitner Sándor

Rendező: Cserés Miklós dr.



A darabot két szereposztásban, operett és prózai színészek előadásában mutatták be. Ezenkívül 200 statiszta mozgott a mikrofon előtt.



Szereposztás:

Andrej Balasov, zeneszerző; kapitány – Melis György (Básti Lajos)

Natasa Malinyina, énekesnő – HÁZY ERZSÉBET (Váradi Hédi)

Iganyin professzor – Ajtay Andor

Nazár, a konzervatórium portása – Gózon Gyula

Borisz Aljenyics, zongoraművész – Viktor Gedeon

Jakov Burmak, gépkocsivezető – Bilicsi Tivadar

Nyefjedovics, a teaház üzletvezetője – Fekete Pál

Tánya, a leánya - Zentay Anna

Szenyka, a teaház vezetőjének segédje – Külkey László

Kapitolina, a hidegbüfé alkalmazottja – Kiss Manyi

Tomakurov, karmester – Tekeres Sándor

Dunyja – Erdei Irén

Asszonyság – Völcsey Rózsi

Parasztember – Solti Bertalan

Ácsmester – Csák István

Petyka, tüzér – Szabó Gyula

Pável, hadnagy – Dégi István

Felderítők – Szalai Károly, Velenczey istván

Futár – Zsudi József



Bemondónő: Vámos Ilona


Házy Erzsébet művészete és pályája • 44312019-02-10 19:31:53

Kapcs.: 1167. sorszám





 





 Magyar Rádió stúdiója, Tordon Ákos - Sebestyén András Macskabolt című mesejátékának felvétele. Márton András és Bodnár Erika színművészek, középen Házy Erzsébet operaénekes.



1973, Fotó: Szalay Zoltán



Forrás: Fortepán



1973. április 4-én sugározta a Kossuth Rádió. (8:34 -10.00) 



Gyermekrádió műsora



IV.  Nemzetközi Rádiójáték Fesztivál



Macskabolt – mesejáték



Írta: Tordon Ákos (Érsekújvár, 1924. szept. 19 – Budapest, 2012. július 12): író, műfordító.



Zenéjét szerezte és vezényel: Sebestyén András



Km.: az MRT szimfonikus zenekarából alakult kamaraegyüttes és a Budapesti Leánykar (karigazgató: Csányi László)



Dramaturg: Derera Éva



Zenei rendező: Ruitner Sándor

Rendező: Solymosi Ottó



Szereposztás:



XIII. Nyávogónia – Házy Erzsébet

Koczkás Kandúr – Márton András

Csocsogónia – Bodnár Erika

Locsogónia – Psota irén

Badarász – Gelley Kornél

Macsurek – Horkai János





A Rádió és Televízió Újság 1973. évi 14. száma leközöl egy fényképet a mesejáték stúdiófelvételéről: a fotón Márton András és Házy Erzsébet állnak a mikrofonok előtt, miközben olvassák (éneklik?) szövegüket.


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 8122019-02-10 19:10:31

Száz éve született Bessenyei Ferenc



Magyar Idők, 2018. DECEMBER 30. VASÁRNAP 08:04



„ISTEN NÉLKÜL NEM LEHET MEGHALNI”



/Ablonczy László/



„Csaknem a halálba futottunk Hódmezővásárhely határában. Németh László ünnepére autóztunk 1971 tavaszán, amikor viharos előzésbe kezdett, de időben visszarántotta a kormányt. Egész úton mesélt. „A Hegedűs a háztetőn-nel lettem elsőrendű állampolgár! Előadás végén a kijáratnál lipótvárosi öregasszonyok vártak, és aranyláncokat ajándékoztak!” Szülővárosához közeledve ki-kipillogott a vásárhelyi határba, ahol valamikor sárkányt eregetett pajtásaival. Felidézte a népkerti színházban a hegedűjét sirató cigányt. Aztán a Zoo cirkusz káprázata! A templomi kórusban a Haydn, Lassus, Kodály műveiben szólózó ifjút Tóth Lajos karnagy úr a szegedi színházba tanácsolta, ahol „úgy zengett a hangja, hogy betöltötte a színházat” – emlékezett társára Agárdy Gábor.”



[…]



„Bessenyei Ferenc 2004. december 27-én halt meg; 2019. február 10-én születésének centenáriumára emlékezünk. Monumentális alakja úgy merül fel előttem, ahogyan öreg könyvvel a kezében a Színészdalt mondja. „Ha meg nem tesszük azt, / Ami föladatunk: / Akkor gyalázat ránk, / Színészek nem vagyunk!” És összecsapva a kötetet, oldalvást a bal portálon távozott.”


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 31272019-02-10 18:56:41

Úgy van! Most éppen Lehár Arany és ezüst keringőjének dallamai szólnak - a mai adás zárásául.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 31252019-02-10 18:33:21

Dankó Rádió     mai ismétlés kb: 18. 35-kor



https://www.mediaklikk.hu/danko-radio-elo



KEMÉNY EGON - Ignácz Rózsa - Soós László - Ambrózy Ágoston: Hatvani diákjai (1955)



Magyar Rádió, a daljáték rádióváltozata



- A jelenet  - CD 1, 20. track - szereplői: Simándy József, Zenthe Ferenc, Bessenyei Ferenc, Sinkovits Imre, Lázár Gida, Horváth Tivadar, Dékány László, Suka Sándor. (Próza)



- CD 2,  2. track: Petress Zsuzsa és Bessenyei Ferenc énekel egy kettőst (km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György):  "Szép is vagyok jó is, mégis árva vagyok" 



Áthozom ide a Kemény Egon-topicból:



Ruitner Sándor:



 20.



"Fodorító Amálka az éj leple alatt felkeresi Hatvani professzort, hogy értesítse az ellene szőtt összeesküvésről, amit Kristóf amúgy udvarlás közben fecsegett ki… Bessenyei Ferencet szerepei –abban az időszakban – kemény, vagy még keményebb vonások felöltésére kényszerítették. Akkor éppen így skatulyázták be. Amikor ennek az összeállításnak tervezgetésekor visszahallgattam a következő részletet, meg kell mondanom, most először lepett meg az a puha, szeretetteljes hang, ami itt megszólal:..."



21.



"Feltétlenül szükségesnek érzem megemlíteni, hogy Bessenyei Ferenc ekkortájt ismerkedett és barátkozott meg a zenés műfaj rejtelmeivel. Éppen ezért feltűnő volt, hogy ez a fantasztikus indulatokkal és hallható energia-felesleggel rendelkező művész szinte félénk kis nyuszivá változott abban a pillanatban, amikor a szimfonikus zenekar előtt kellett énekelnie az imént hallott kettőst….



Volt olyan pillanat is, amikor azt kérte, hogy – csakúgy mint Sinkovits – ő is kapjon énekes dublőrt, akadt olyan momentum, amikor egyszerűen ki akart rohanni a stúdióból, de közben a szerep, amit felvállalt, percről percre, szinte láthatóan, érezhetően vált sajátjává…"



Forrás: Kemény Egon-topic  -  „smaragd” fórumtárs  bejegyzései (1519., 1520. sorszámok):



"Arckép egy mű tükrében"



KEMÉNY EGON  és a "Hatvani diákjai" című daljáték



Írta és összeállította: Ruitner Sándor



Szerkesztő: Schubert Ferenc



Magyar Rádió, 1997


Simándy József - az örök tenor • 5672019-02-10 18:32:40

Dankó Rádió     mai ismétlés kb: 18. 35-kor



https://www.mediaklikk.hu/danko-radio-elo



KEMÉNY EGON - Ignácz Rózsa - Soós László - Ambrózy Ágoston: Hatvani diákjai (1955)



Magyar Rádió, a daljáték rádióváltozata



A jelenet  - CD 1, 20. track - szereplői: Simándy József, Zenthe Ferenc, Bessenyei Ferenc, Sinkovits Imre, Lázár Gida, Horváth Tivadar, Dékány László, Suka Sándor. (próza)



- CD 2,  2. track: Petress Zsuzsa és Bessenyei Ferenc énekel egy kettőst (km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György):  "Szép is vagyok jó is, mégis árva vagyok"



Áthozom ide a Kemény Egon-topicból:



Ruitner Sándor:



 20.



"Fodorító Amálka az éj leple alatt felkeresi Hatvani professzort, hogy értesítse az ellene szőtt összeesküvésről, amit Kristóf amúgy udvarlás közben fecsegett ki… Bessenyei Ferencet szerepei –abban az időszakban – kemény, vagy még keményebb vonások felöltésére kényszerítették. Akkor éppen így skatulyázták be. Amikor ennek az összeállításnak tervezgetésekor visszahallgattam a következő részletet, meg kell mondanom, most először lepett meg az a puha, szeretetteljes hang, ami itt megszólal:..."



21.



"Feltétlenül szükségesnek érzem megemlíteni, hogy Bessenyei Ferenc ekkortájt ismerkedett és barátkozott meg a zenés műfaj rejtelmeivel. Éppen ezért feltűnő volt, hogy ez a fantasztikus indulatokkal és hallható energia-felesleggel rendelkező művész szinte félénk kis nyuszivá változott abban a pillanatban, amikor a szimfonikus zenekar előtt kellett énekelnie az imént hallott kettőst….



Volt olyan pillanat is, amikor azt kérte, hogy – csakúgy mint Sinkovits – ő is kapjon énekes dublőrt, akadt olyan momentum, amikor egyszerűen ki akart rohanni a stúdióból, de közben a szerep, amit felvállalt, percről percre, szinte láthatóan, érezhetően vált sajátjává…"



Forrás: Kemény Egon-topic  -  „smaragd” fórumtárs  bejegyzései (1519., 1520. sorszámok):



"Arckép egy mű tükrében"



KEMÉNY EGON  és a "Hatvani diákjai" című daljáték



Írta és összeállította: Ruitner Sándor



Szerkesztő: Schubert Ferenc



Magyar Rádió, 1997


Palcsó Sándor • 2342019-02-10 18:18:54

Kapcs.: 157. sorszám





A Magyar Rádió 20-as stúdiója,  Fésűs Éva Ispilángi rózsafa című mesejátékában



Vetró Margit színművésznő és Palcsó Sándor operaénekes.



1966, Fotó:  Szalay Zoltán



Forrás: Fortepán



Zenéjét szerezte: Nagy Olivér és Raics István



Szereposztás:



Mihaszna Dani – Palcsó Sándor

Rezeda bácsi – Bessenyei Ferenc

Aligvári királykisasszony – Vetró Margit

Ötvenedik Özséb király – Balázs Samu

Hepciás Tóbiás – Kibédi Ervin

Kackiás Barnabás – Rátonyi Róbert

Kökény Eszti – Andor Éva

Udvarmester – Kéry Gyula

Gazdag Márton – Galgóczi Imre

Hírnök – Árossi Aladár



Közreműködik: Andor Ilona Kórusa és a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekara.



Zenei rendező: Fodor Zsigmond

Rendező: László Endre



A Gyermekrádió műsora



Bemutató: 1966. április 10., Kossuth Rádió, 8.10 – 9.16 óra

(Átvette a Prágai Rádió is.)


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 31242019-02-10 18:09:42

A zeneszám bejátszása előtt Nagy Ibolya megemlékezett a ma 100 éve született Bessenyei Ferencről.


Palcsó Sándor • 2332019-02-10 17:58:45



 Magyar Rádió stúdiója. Balra Palcsó Sándor, jobbra Szőnyi Ferenc operaénekesek, közöttük Mikó András rendező.



Szokolay Sándor  - Federico García Lorca - Illyés Gyula  "Vérnász" operája rádiófelvételének próbáján



1966, Fotó: Szalay Zoltán 



Forrás: Fortepán


Operett, mint színpadi műfaj • 38392019-02-10 17:24:53

Múltidéző




  • Magyar Nemzet, 1959. május 27.



A Nyugtalan boldogság az Operettszínházban (I.) 



Miljutyin muzsikája ismerős dallamként csendül fel. Nemcsak a rádióból és a hanglemezekről ismerős, játszották már Budapesten ezt az operettjét néhány évvel ezelőtt. Akkor Szibériai rapszódia címen aratott sikert. Hosszú idő telt már el az operett első bemutatója óta, de akaratlanul is kínálkozik az összehasonlítás: melyik volt jobb a két előadás közül. A Szibériai rapszódia izgalmasabb, pergőbb volt. A mostani bemutatónál a nagyobb színház által nyújtott lehetőséget nem használták ki, s az előadás eléggé vontatott.



A mese tipikus operett-történet. Balasov zongoraművész növendék háborúba vonul, Berlin ostrománál megsebesül, búcsút mond a zongorának. Szakít Natasával is, hazamegy szülőföldjére, beáll egy teaházba harmonikásnak. Az operett szokásos receptje szerint félreértések következnek ezután, majd a boldog vég: szerzeménye, a Szibériai rapszódia első díjat nyer egy zeneműpályázaton. A siker után mindenki    megtalálja a párját és a boldogságot.



A szövegkönyvet (Kállai István fordítása) néhány látványos revüszám egészíti ki. Különösen nagy sikert aratott az első felvonás végén beiktatott táncjelenet a hajó fedélzetén.



A zene a szövegkönyv és az előadás néhány fogyatékosságáért bőségesen kárpótol. Miljutyin muzsikája Bródy Tamás zenei átdolgozásában szép és élvezetes estévé avatta ezt az előadást. Romhányi József versei nem mindig tükrözik a muzsika hangulatát.



Balasov zongoraművészt, aki Szibériába bujdosik nyugtalan szerelme elől, Sárdy János alakítja első szereposztásban. Hangja, temperamentuma, játéka összhangban van a nagyszerű muzsikával. Forró sikere van Petress Zsuzsának is, aki mértéktartó játékával és bájos, meleg hangával élő figurát teremtett Natasa alakjából. Zentay Anna Tánjája, Keleti László Nazarja, Szabó Ernő Nyikiforja és Fónay Márta Kapitolinája volt még említésre méltó alakítás.



Szinetár Miklós rendezői elképzelése nem tudta eléggé meggyorsítani az ütemet, pergővé tenni az előadást.



(i. s.)



 




  • Népszava, 1959. május 27.



Nyugtalan boldogság a Fővárosi Operettszínházban (II.)



Tulajdonképpen nem bemutatóról számolunk be az alábbiakban. Miljutyin nagy operettje, a »Nyugtalan boldogság«, amelyet május 22-én a Fővárosi Operettszínház hozott színpadra, részben korábbi hazai színpadra állításból, részben az emlékezetes »Szibériai rapszódia« című filmből, muzsikája pedig mindenekelőtt a hazai és külföldi rádiókból százezrek előtt ismeretes.

Mégis sok tekintetben merőben új az, ami operettszínházunk színpadán megjelenik s méltán tart számot meleg üdvözlésre. Miljutyin szép operettmuzsikájának elemzése ezúttal bizonyára nem elsőrendű feladatunk. Hogy - nem újdonságként - egyet és mást mégis elismétlünk róla, az csak a mostani bemutatás szellemének, sikerült légkörének, helyes arányai eltalálásának igazolásául történik.



Miljutyin dallamgazdag muzsikája sokat őriz elidegeníthetetlenül a klasszikus és legjobb századelejei operettzene örökségéből, ugyanakkor népi jellegű. Nemes és művészileg tiszta szándékú idomulás ez a muzsika a könnyűzene iránt fogékony tömegek rangos, figyelmét kívánó igényeihez.



A jó zene tartalmas, szép, a szokásos operettlibrettót színvonalban összehasonlíthatatlanul meghaladó mese keretében fejeződik ki. A zene és a szöveg kölcsönös hatásban - természetesen a műfajnak megfelelő módon és formában - közli ebben az operettben a szokásos operett-formákon túlnövő mondanivalóját.

Hol lehet itt tévedni, botlani a színpadra állításnál? Szokás szerint két végletben. Ha a zenei (és tánc-) irányítás s a rendezés a magasabb rendű művészi hatásokkal, gondolatokkal találkozva megfeledkezik arról, hogy mégis csak derűs, zenés, dalos, játékos operett az anyag, amellyel dolga van. A másik: ha még operett nyelven kimondva is fél bármiféle magvasabb mondanivalótól s operett-effektusok, ötletek és túlzások halmozásával oly mértékben oldja s helytelen elképzelése szerint »színezi« az anyagot, hogy mindezzel végül is eredetiségétől, valóságától, új, eddig nem ismert ízétől fosztja meg.

A Fővárosi Operettszínház előadása az új és bevált hatások szerencsés ötvözésével a jelenetek túlnyomó többségében kitűnően találja meg a helyes arányokat, bebizonyítva: íme, igen is lehet kellemesen szórakoztatni, jóízű nevetést kelteni olcsó eszközök nélkül — sőt csakis így lehet. Tartalmasabb és szórakoztatóbb könnyűműfajú előadás nem sok folyt le még e színház falai között. Mindez Miljutyin zenéje, Raszkov és Tippot szövegkönyve mellett a tehetségét ismét bizonyító Szinetár Miklós rendezését is dicséri. A jellegzetes operetthatásokat finomabb vígjáték- és drámai-effektusokkal vegyíti, ezzel ízt, levegőt s külön jó tempót ad az előadásnak.



A kórus (karigazgató Virány László) és a zenekar a muzsikát átdolgozó Bródy Tamás vezényletével jól szerepelt. A kiváló karmester tempóiról, ritmusának tüzéről azonban nem nyilatkozhatunk fenntartás nélkül. Kállai István fordítása, Romhányi József versei jók.



Tetszettek az operaházi vendég, Fülöp Zoltán és Márk Tivadar díszleteit és jelmezei is.



A koreográfusok: Ács József, Török Richárd, Kerner Gusztáv és Tausz Lajos munkájáról vegyes véleményünk alakult ki. Nem hivatásos táncosokra, hanem operett-színészekre tervezett táncaik valóságos kis remekművek a maguk nemében. így például Andrej és Tánya második felvonásbeli intim táncocskája ízlésével és eredetiségével valami merőben új és örvendetes az operettszínpadon. A nem rossz értelemben revüs betéttáncokban és a nagy zárókép táncaiban azonban sok az »üres járat«, a fáradt utánzás.



A hatalmas szereplőlistából nem is annyira néhány nevet, mint néhány örvendetes, vagy éppen ellentétes tényt említhetünk. Nagyon örülünk, hogy a szép hangú Petress Zsuzsánál újból tapasztalható színészi fejlődés. Hadics Lászlónál ugyanezt figyelheti meg a közönség. Fónay Mártát mindig újból felfedezzük és megszeretjük az operettszínpadon is. Szabó Ernő szinte minden szerepben jelentős színész - ezúttal azonban sajnálatos és érthetetlen monoton modorosság zavar a játékában. Keleti László alakítását ugyancsak hangosság és modorosság rontja. Thury Éva gesztusaiban szegletesség és merevség zavar. Kedves színfolt a vendég Petrik József Szenykája. Énekben a kulturált Zentai Anna és a megérdemelt sikert arató Sárdy János tetszett legjobban. A többi szereplők, a szólótáncosok és a tánckar tagjai jelentős, jó szereplői a sikeres előadásnak.



(Rajk András)


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 42102019-02-10 17:19:10

Kedves IVA!



Örültem  A mosoly országa-produkcióról írt beszámolódnak, de annak is, hogy az előadásról szólva nálam részletesebben szóltál olyan momentumokról, amelyek az előadás alatt a figyelmemet elkerülték vagy kevéssé kötötték le, így nem is bonyolódtam azokba, mikor saját értékelésemet megfogalmaztam az alkotói csapatnak a darab színpadra állításáról. 


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 8112019-02-10 16:53:49

Ma 100 éve született:



Bessenyei Ferenc: akit Isten is színésznek teremtett



LAJOS SÁNDOR2019.02.10. 08:57 Origo.hu



"Talán túl könnyen használunk ilyen szavakat, hogy színészkirály, színészóriás, de Bessenyei Ferencet az Isten is színésznek teremtette. Szálfatermet, orgánuma nagyharang, de visszafogottan is tudta használni kivételes, mély hangját. Énektudása kifogástalan, kórustagként kezdte a pályát. Tiszta hitű, tragikus hősök hosszú sorát játszotta el, viszont veleszületett vitalitásánál fogva könnyedén tudott humoros is lenni. Ösztönös színésznek tartották sokan, pedig intellektuális figurákat is bőven játszott, és állandóan kereste a színház értelmét. Hiába volt sikeres, örökké elégedetlen volt, ha nem érezte úgy, hogy hozzátesz valamit a nemzeti kultúrához a munkájával."



[...]


Simándy József - az örök tenor • 5652019-02-10 16:50:49

A zeneszám bejátszása előtt Nagy Ibolya megemlékezett a ma 100 éve született Bessenyei Ferencről.


Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek • 5942019-02-10 14:47:16

Buttykay Ákos – Bakonyi Károly: Hamupipőke





Mesejáték három felvonásban



Rózsavölgyi és Társa császári és királyi udvari zeneműkereskedése 



Oldalszám: 147

 



Megvásárolható: 9.800 Ft – a www.antikvarium.hu oldalon.



























Kötés típusa:



Félvászon



Oldalszám:



147 oldal



Nyelv:



Magyar 



Méret:



30 cm x 24 cm



Megjegyzés:



                                                     A   A kottaborító grafikája Kürthy munkája.




TARTALOM



I. felvonás.

Előjáték 3

1. sz. Ludmilla: Perdülj rokka 9

2. sz. Hamupipőke belépője 23

3. sz. Dal a karosszékről 26

4. sz. Induló (kar) 29

5. sz. Ország báró belépője 31

6. sz. Együttes 34

7. sz. Finale 42



II.  felvonás.

1. sz. Együttes 58

2. sz. Gavotte (kar) 72

3. sz. Dal a mesebeli herczegkisasszonyról 81

4. sz. Együttes 86

5. sz. Az álom játszik tán velem 94

6. sz. Pista dala 96

7. sz. Finale 102



III. felvonás.

Előjáték 129

1. sz. Óh édes, szépséges álom 133

2. sz. Pista dala 137

3. sz. Dal a papucsról 138

Záró szám 145


Mi újság a Magyar Állami Operaház Énekkarában? • 5382019-02-10 14:20:22

Csodálatos énekteljesítménnyel rukkol ki az Operaház Erkel Színházának Énekkara - nap mint nap, sorozatban énekli a nagy kórustételekkel (is) teli operákat, hogy csak a közelmúltra tekintsek vissza:



A Nyugat lánya,  A varázsfuvola, Bohémélet, A denevér, Nabucco, (a Müpában:  A bolygó hollandi; Simone Boccanegra;  A Sába királynője),  A hugenották, Lammermoori Lucia.  Hamarosan jön a Gioconda-premier,  s előttük van még a repertoárból más darabok mellett a  Carmen, a Bánk bán és a Traviata is.



Úgyhogy csak dicsérni tudom és gratulálok az Opera Énekkarának a folyamatosan kiváló színvonalon, egyenletesen jó, művészi teljesítményt nyújtó énekükért, sőt, mind e mellett színpadi alakításukkal is sokszor „főszerep”-nehézségű feladatokat látnak el illúziót keltően, ami  ugyancsak elismerésre méltó.



Mindeközben volt nekik a New York-i „megmérettetés”; itthon jelenleg is tart az  „Operát az operáért” belföldi turné (Turandot, Tosca); következik majd: „Puccini Itáliája” – ami az Énekkar számára  szintén sok szép és jelentős éneklési feladatot jelent!



Tulajdonképpen az évadból felsoroltam a csaknem teljes operarepertoárt!



Nincs megállás nekik…Kívánom az énekkari tagságnak: csak így tovább az úton!...


Gaetano Donizetti • 9542019-02-10 13:38:39

Dugig telt ház volt az Erkel Színházban a tegnap esti Lammermoori-n! Talán csak egy-két szék maradt üresen... A szünetekben mozogni nem lehetett a földszinti és emeleti foajéban... Gruberova vendégjötte azért még mindig vonzza és "megmozgatja" az érdeklődőket - és a rajongókat...  Feltételezem ez így lesz február 13-án is, amikor újra fellép  Lucia szerepében "Edita"...



De ugyanilyen, hasonlóan felfokozott érdeklődésre számítok Kolonits Klára Lammermoori Lucia-előadásaira is. Akinek van előre váltott jegye, bérlete - ha csak nem beteg vagy halaszthatatlan dolga szólítja más felé, eljön őt is meghallgatni az Erkelbe. Sőt, most fog jegyet venni, ha eddig  nem tette volna meg (és ha kap még).



Különben is: Donizetti - Sir Walter Scott  nyomán komponált - skót tárgyú operája a romantika és a bel canto egyik csúcsműve,  csodálatosan szép, szívhez szóló, megindító dallamvilágú mestermű!  Ki nem hagyható!...


Erkel Színház • 96542019-02-10 13:03:19

Dugig telt ház volt az Erkel Színházban a tegnap esti Lammermoori-n! Talán csak egy-két szék maradt üresen... A szünetekben mozogni nem lehetett a földszinti és emeleti foajéban... Gruberova vendégjötte azért még mindig vonzza és "megmozgatja" az érdeklődőket - és a rajongókat...  Feltételezem ez így lesz február 13-án is, amikor újra fellép  Lucia szerepében "Edita"...



De ugyanilyen, hasonlóan felfokozott érdeklődésre számítok Kolonits Klára Lammermoori Lucia-előadásaira is. Akinek van előre váltott jegye, bérlete - ha csak nem beteg vagy halaszthatatlan dolga szólítja más felé, eljön őt is meghallgatni az Erkelbe. Sőt, most fog jegyet venni, ha eddig  nem tette volna meg (és ha kap még).



Különben is: Donizetti - Sir Walter Scott  nyomán komponált - skót tárgyú operája a romantika és a bel canto egyik csúcsműve,  csodálatosan szép, szívhez szóló, megindító dallamvilágú mestermű!  Ki nem hagyható!...


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 31222019-02-09 17:59:12

Zerkovitz Béla – Szilágyi László: Csókos asszony



Az operett részleteiben énekelni halljuk:



Bódi Barbara, Kékkovács Mara, Oszvald Marika, Peller Anna,  Csonka András, Dolhai Attila, Faragó András,  km.l a Fővárosi Operettszínház énekkara és zenekara. Vezényel: Silló István  (2013-as hangfelvétel)



 



Dankó Rádió "Túl az Óperencián"  délelőtti adásának az ismétlése most kezdődik (6-tól 7 óráig)



 



Emlékeztetőül: egy régi rádiós műsor volt:



Emlékezés Zerkovits Bélára – „Hulló falevél” – 1969. január 19., Petőfi Rádió 11.01-12.00



Km.: Koltay Valéria, Petress Zsuzsa, Zentay Anna, Ajtay Andor, Bilicsi Tivadar, Kishegyi Árpád, Rátonyi Róbert, Udvardy Tibor, Vámosi János, valamint az Állami Hangversenyzenekar



Vezényel: Behár György



Kristóf Károly összekötőszövegét elmondja: Ráday Imre



Szerkesztő: dr. Józsa Ibolya 


Házy Erzsébet művészete és pályája • 44302019-02-09 17:43:02

Házy Erzsébet énekfelvételei CD-n – összesített lista:



I. Kálmán Imre: A Csárdáskirálynő (keresztmetszet)  - Reader's Digest kiadó



Librettó: Leo Stein és Béla Jenbach



Fordította: Gábor Andor



A librettót átdolgozta: Békeffi István és Kellér Dezső



Km. a Magyar Rádió és Televízió  Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás - 1968, Magyar Rádió Dalszínháza felvétele



Lásd még a Hungaroton kiadványán is: HCD 16780

(P) 1994



 



II. Lehár Ferenc: Cigányszerelem (részletek) - Reader's Digest kiadó



Librettó: Alfred Maria Willner és Robert Bodanzky



Fordította: Gábor Andor



Km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Breitner Tamás - 1964



Dragotin, román földbirtokos – Radnai György



Zórika, a lánya és Körösházy Ilona, magyar özvegy – Házy Erzsébet



Ionel Bolesku, földbirtokos és Józsi, cigánylegény – Ilosfalvy Róbert



 Lásd még a Hungaroton kiadványán is: HCD 16877

(P) 2004



 



III. Lehár Ferenc: A mosoly országa (keresztmetszet) - Reader's Digest kiadó



Szövegét Victor Léon librettója nyomán írta: Ludwig Herzer és Fritz Löhner



Fordította: Gábor Andor



Km. a Magyar Rádió és Televízió  Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás – 1971, Magyar Rádió Dalszínháza felvétele



Szu-Csong herceg – Simándy József



Mi hercegnő, a húga – Kalmár Magda



Elisabeth von Lichtenfels (Liza) – Házy Erzsébet



Pottenstein-Hatfaludy Ferenc főhadnagy (Feri) – Bende Zsolt



Lásd még a Hungaroton kiadványán is: HCD 16809

(P) 1995



 



IV. Szokolay: Vérnász (2 CD)

Blood Wedding

(Házy Erzsébet / menyasszony)

Hungaroton HCD 11262-63

(P) 1989





V. BIZET, Georges

Carmen – excerpts


(Házy Erzsébet/Frasquita: 6)

HCD 32026

(P) 2000 HUNGAROTON



 



VI. Puccini: Manon Lescaut (2CD)

(Házy Erzsébet/Manon)

Hungaroton HCD 12648-49 

(P) 2001



 



VII. ÖTVEN ÉVES A HUNGAROTON - ÉNEKMŰVÉSZEK (1951-2001) 3 CD

Fifty Years of Hungaroton (1951-2001) Singers

(Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert: Puccini: Manon Lescaut – kettős, 2. felv.: „Ah, én leszek a legszebb” )  - a Magyar Állami Operaház Zenekara. vezényel: Erdélyi Miklós - 1965

HCD 32096-98

(P) 2001





 



VIII. Nagy Magyar Énekesek

Operaáriák Házy Erzsébet előadásában


Great Hungarian Voices: Házy Erzsébet Opera arias 

(Házy Erzsébet: 1- 17)

Hungaroton HCD 31996 

(P) 2003





IX. Kálmán: A csárdás királynő (részletek)

Die Csárdásfürstin (Excerpts)

(Házy Erzsébet/Szilvia: 2, 4, 6, 8, 11, 12, 14, 15) 

Hungaroton HCD 16780

(P) 1994



 



X.  Kálmán, Lehár: Operettrészletek

(Házy Erzsébet: 2, 15)

Hungaroton HCD 16847

(P) 1995



 



XI.  Kálmán, Lehár: Arany és ezüst - Gold and Silver

(A mosoly országa / The Land of Smiles / Das Land des Lächelns, Giuditta)


(részletek / excerpts)

(Házy Erzsébet: 2, 3, 5, 8, 10)



HCD 16809

(P) 1995



 



XII. Róbert Ilosfalvy - tenor/Arias, Duets/

(Puccini: Manon Lescaut: Szerelmi kettős, II. felv.: „Te, te, drága te…” (Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lamberto Gardelli), Magyar szöveg: Nádasdy Kálmán

Hungaroton HCD 31762

(P) 1998



 



XIII. Kálmán: Cirkuszhercegnő,



XIV. Kálmán: Cigányprímás (részletek) 

Die Zirkusprinzessen (Excerpts)



Der Zigeunerprimas / excerpts

(Házy Erzsébet…)

Hungaroton HCD 16876 

(P) 2004



 



XV. Lehár: Luxemburg grófja / Der Graf von Luxemburg (részletek / excerpts),



XVI. Lehár: Cigányszerelem / Der Zigeunerlieber (részletek / excerpts)

(Házy Erzsébet…)

Hungaroton HCD 16877

(P) 2004



 



XVII. LEHÁR – GOLD Album I.  (archives)  - Musica Hungarica MHA 192



- Cigányszerelem Ilona és Dragotin kettőse: Házy Erzsébet, Szabó Miklós, a Budapest Zenekar, vezényel: Lehel György  (TONALIT 1950)

 



XVIII. Zeller: A madarász  - Millöcker: Dubarry grófnő



Részletek (Hungaroton Classic HCD 16583) – 2006 Hungaroton Records - (1973 Hungaroton)



Házy Erzsébet, Kónya Sándor, Kalmár Magda, Petress Zsuzsa, Kishegyi Árpád, Palcsó Sándor, Réti József, Várhelyi Endre, a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Bródy Tamás-

 



XIX. Simándy József operett-részleteket énekel / operetta excerpts

(Házy Erzsébet)

HCD 16880

(P) 2005

Zeller: A madarász / Millöcker: Dubarry grófnõ (részletek)

Zeller: Der Vogelhändler / Millöcker: Gräfin Dubbary ( excerpts)

(Házy Erzsébet: ??? )

Hungaroton HCD 16583

(P) 2006



 



XX. Emmerich Kálmán: Gräfin Mariza 

CD Großer Querschnitt Erzsebet Hazy | René Kollo | Wiener Symphoniker

Label: Philips (Universal), 1993

(Házy Erzsébet/ Gräfin Mariza: 5, 7, 9, 10, 12, 13) 





XXI. Strauß: Der Zigeunerbaron (Gesamtaufnahme) (Aufnahme Berlin Grunewaldkirche Mai 1964) [Doppel-CD]

(Házy Erzsébet/ Szaffi: Disc 1: 7, 8 Disc 2: 1, 2, 4 ) 

Label: Rca Red S. (Sony BMG) RCA 74321 65989 2





XXII. Strauß: Der Zigeunerbaron / The Gypsy Baron High Lights

(Aufnahme Berlin Grunewaldkirche Mai 1964)

(Házy Erzsébet/ Szaffi: 5, 6, 7, 9) 

Label: Eurodisc



A Kossuth Kiadónál (Metropol Könyvvtár) Híres operett sorozat CD mellékletei (operettrészletek)  - 2013:




  • XXIII. Kacsóh Pongrác: János vitéz (1959. rádiófelvétel)

  • XXIV. Johann Strauss: A cigánybáró (1961. rádiófelvétel)

  • XXV. Lehár Ferenc: A víg özvegy (1962. rádiófelvétel)

  • XXVI. Johann Strauss: A denevér (1963. rádiófelvétel)

  • XXVII. Jacobi Viktor: Leányvásár (1964. rádiófelvétel)

  • XXVIII. Kálmán Imre: Csárdáskirálynő (1968-as rádiófelvétel

  • XXIX. Fényes Szabolcs: Maya (1971-es rádiófelvétel)

  • XXX. Lehár Ferenc: A mosoly országa (1971-es rádiófelvétel)



 



XXXI. Együttesek operákból – Magyar operaénekesek felvételei – „Magyar Klasszikusok”



RÉT CD 055 – 56 (2008)




  • Mascagni: Parasztbecsület – hármas: Takács Paula, Házy Erzsébet, Simándy József – a Magyar Állami Operaház Zenekara. Vezényel: Lukács Miklós (magyar szöveg: Radó Antal) – MM014, HLP 107/b

  • Bizet: Carmen – ötös (Csempész kvintett) – Házy Erzsébet, Sándor Judit, Tiszay Magda, Fekete Pál, Maleczky Oszkár, a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Bródy Tamás.  MN 11181 – b, MX 2221



 



XXXII. ERKEL – operáiból részletek - Hungaroton Records, 2010   HCD 32620




  • Brankovics György – a II. felvonás fináléja – „Én, Brankovics György, Szerbia fejedelme”



(Házy Erzsébet, Mátyás Mária, Palcsó Sándor, Tarnay Gyula, Faragó András, a Magyar Rádió és Televízió Énekkara (karigazgató: Vajda Cecília), a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara. Vezényel: Kórodi András)



 



XXXIII. Erkel102 - duplalemez - OperaTrezor  - MTVA sorozatában – MÁO 010  (2013):




  • Puccini: A Nyugat lánya – Minnie –áriája az. I. felvonásból (Házy Erzsébet)  - Magyar Állami Operaház Erkel Színháza, 1966. április 16. Vezényel: Erdélyi Miklós



 



XXXIV. Claudio Monteverdi: Poppea megkoronázása   -  OperaTrezor sorozatában megjelent archív előadás felvétele 2 CD - Felvétel a Magyar Állami Operaházban készült, 1968. január 11-én. Magyar szöveg: Blum Tamás



(Házy Erzsébet, Komlóssy Erzsébet, László Margit, Szirmay Márta, Szőnyi Ferenc, Dene József, Ütő Endre, a Magyar Állami Operaház Énekkara (karigazgató: Oberfrank Géza) és Zenekara. Vezényel: Erdélyi Miklós)



 



XXXV. Kemény Egon: Komáromi farsang - A daljáték teljes rádiófelvétele (1957)  dupla albumon (2 CD)  megjelent (2019) Kiadó: Breaston & Lynch Média Kft.  



(Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Lehoczky Éva,  Bilicsi Tivadar, Fekete Pál, Gózon Gyula, Göndöcs József, Hlatky László, Kishegyi Árpád, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, a Földényi-kórus, vezényel: Lehel György)


Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) • 15842019-02-09 14:48:58







A



KEMÉNY EGON: Hatvani diákjai;



KEMÉNY EGON: Komáromi farsang



dupla-albumok CD kiadványok



producere Kemény Anna Mária, így az ismertető füzet (booklet) tartalma is az ő munkája. 



Idetartozik egyebek mellett a teljes és részletes szereposztás felkutatása és összeállítása,  a daljáték tartalmi összefoglalása valamit a tracklista elkészítése.



Házy Erzsébet művészete és pályája • 44292019-02-09 14:42:25

Kemény Egon: Komáromi farsang



Ezzel a rádiódaljáték CD-felvételével most bővül a Házy Erzsébet összes CD-felvételének korábban összeállított listája.


Simándy József - az örök tenor • 5632019-02-09 14:36:58

 KEMÉNY EGON: Hatvani diákjai dupla-album CD kiadvány 



producere Kemény Anna Mária, így az ismertető füzet (booklet) tartalma is az ő munkája. 



Ide tartozik egyebek mellett a teljes és részletes szereposztás felkutatása és összeállítása,  a daljáték tartalmi összefoglalása valamit a tracklista elkészítése.


Házy Erzsébet művészete és pályája • 44282019-02-09 14:15:13

Kapcs. 4426., 524., 4294. sorszámok



Kemény Egon: Komáromi farsang – daljáték 



Írta: Erdődy János és Gál György Sándor



Versek: Erdődy János

Dramaturg: Fischer Sándor és Haán Endre



Zenei rendező: Ruitner György



Rendező: László Endre



A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1957. március 9., Kossuth Rádió, 20.00 – 22.00



Közreműködik:



Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és a Földényi-kórus (karigazgató: Földényi János)



Vezényel: Lehel György 



Szereposztás:

Csokonai Vitéz Mihály, költő – Ilosfalvy Róbert és Zenthe Ferenc

Lilla, Vajda Julianna – Házy Erzsébet és Korompai Vali

Vajda Péter, gazdag komáromi kereskedő, Lilla apja – Deák Sándor

Lavotta János, zeneszerző, hegedűvirtuóz – Gönczöl János és Molnár Miklós

Fábián Juliánna, írónő – Berky Lili

Joachim von Kraxelstumpf, szekerészóbester – Bilicsi Tivadar

Korponay báró – Szabó Ernő

Hajós Gáspár, Lilla vőlegénye– Hlatky László

Bájligeti Kázmér, a színtársulat igazgatója, a nápolyi király – Fekete Pál 

Kőmívesné, a színtársulat tagja, olasz primadonna – Lehoczky Éva

Dajka – Völcsey Rózsi

Kajdács Kelemen fogadós, kocsmáros – Gózon Gyula



Éjjeli bakter – Rózsahegyi Kálmán



Fixi és Foxli, arszlánok – Göndöcs József és Kibédi Ervin



A szőnyi kálomista pap – Viola Mihály



Közjegyző – Harkányi Ödön



Majordomus – Kishegyi Árpád



Ordonánc – Lontai István



Színészek – Barabás Irén, Basilides Zoltán, Kéri Gyula, Galgóczy Imre



Vendégek – Kolozs Margit, Galamb György



Éjjeli hangok – Dózsa István és Gál János



Csurgói diákok – Baracsi Ferenc, Balázs Péter, Egressi István



Történik Komáromban, az 1798-as év farsangján



 



A daljáték teljes rádiófelvétele  dupla albumon (2 CD)  megjelent (2019)



Kiadó: Breaston & Lynch Média Kft.



 



 KEMÉNY EGON: Komáromi farsang dupla-album CD kiadvány 



producere Kemény Anna Mária, így az ismertető füzet (booklet) tartalma is az ő munkája. 



Ide tartozik egyebek mellett a teljes és részletes szereposztás felkutatása és összeállítása,  a daljáték tartalmi összefoglalása valamit a tracklista elkészítése.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 31192019-02-09 14:09:17

Kapcs. 3110. sorszám



Kemény Egon: Komáromi farsang – daljáték 



Írta: Erdődy János és Gál György Sándor



Versek: Erdődy János

Dramaturg: Fischer Sándor és Haán Endre



Zenei rendező: Ruitner György



Rendező: László Endre



A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1957. március 9., Kossuth Rádió, 20.00 – 22.00



Közreműködik:



Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és a Földényi-kórus (karigazgató: Földényi János)



Vezényel: Lehel György 



Szereposztás:

Csokonai Vitéz Mihály, költő – Ilosfalvy Róbert és Zenthe Ferenc

Lilla, Vajda Julianna – Házy Erzsébet és Korompai Vali

Vajda Péter, gazdag komáromi kereskedő, Lilla apja – Deák Sándor

Lavotta János, zeneszerző, hegedűvirtuóz – Gönczöl János és Molnár Miklós

Fábián Juliánna, írónő – Berky Lili

Joachim von Kraxelstumpf, szekerészóbester – Bilicsi Tivadar

Korponay báró – Szabó Ernő

Hajós Gáspár, Lilla vőlegénye– Hlatky László

Bájligeti Kázmér, a színtársulat igazgatója, a nápolyi király – Fekete Pál 

Kőmívesné, a színtársulat tagja, olasz primadonna – Lehoczky Éva

Dajka – Völcsey Rózsi

Kajdács Kelemen fogadós, kocsmáros – Gózon Gyula



Éjjeli bakter – Rózsahegyi Kálmán



Fixi és Foxli, arszlánok – Göndöcs József és Kibédi Ervin



A szőnyi kálomista pap – Viola Mihály



Közjegyző – Harkányi Ödön



Majordomus – Kishegyi Árpád



Ordonánc – Lontai István



Színészek – Barabás Irén, Basilides Zoltán, Kéri Gyula, Galgóczy Imre



Vendégek – Kolozs Margit, Galamb György



Éjjeli hangok – Dózsa István és Gál János



Csurgói diákok – Baracsi Ferenc, Balázs Péter, Egressi István



Történik Komáromban, az 1798-as év farsangján



 



A daljáték teljes rádiófelvétele  dupla albumon (2 CD)  megjelent (2019)



Kiadó: Breaston & Lynch Média Kft.


Ilosfalvy Róbert • 8302019-02-09 14:08:32

Kemény Egon: Komáromi farsang – daljáték 



Írta: Erdődy János és Gál György Sándor



Versek: Erdődy János

Dramaturg: Fischer Sándor és Haán Endre



Zenei rendező: Ruitner György



Rendező: László Endre



A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1957. március 9., Kossuth Rádió, 20.00 – 22.00



Közreműködik:



A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és a Földényi-kórus (karigazgató: Földényi János)



Vezényel: Lehel György 



Szereposztás:

Csokonai Vitéz Mihály, költő – Ilosfalvy Róbert és Zenthe Ferenc

Lilla, Vajda Julianna – Házy Erzsébet és Korompai Vali

Vajda Péter, gazdag komáromi kereskedő, Lilla apja – Deák Sándor

Lavotta János, zeneszerző, hegedűvirtuóz – Gönczöl János és Molnár Miklós

Fábián Juliánna, írónő – Berky Lili

Joachim von Kraxelstumpf, szekerészóbester – Bilicsi Tivadar

Korponay báró – Szabó Ernő

Hajós Gáspár, Lilla vőlegénye– Hlatky László

Bájligeti Kázmér, a színtársulat igazgatója, a nápolyi király – Fekete Pál 

Kőmívesné, a színtársulat tagja, olasz primadonna – Lehoczky Éva

Dajka – Völcsey Rózsi

Kajdács Kelemen fogadós, kocsmáros – Gózon Gyula



Éjjeli bakter – Rózsahegyi Kálmán



Fixi és Foxli, arszlánok – Göndöcs József és Kibédi Ervin



A szőnyi kálomista pap – Viola Mihály



Közjegyző – Harkányi Ödön



Majordomus – Kishegyi Árpád



Ordonánc – Lontai István



Színészek – Barabás Irén, Basilides Zoltán, Kéri Gyula, Galgóczy Imre



Vendégek – Kolozs Margit, Galamb György



Éjjeli hangok – Dózsa István és Gál János



Csurgói diákok – Baracsi Ferenc, Balázs Péter, Egressi István



Történik Komáromban, az 1798-as év farsangján



 



A daljáték teljes rádiófelvétele  dupla albumon (2 CD)  megjelent (2019)



Kiadó: Breaston & Lynch Média Kft.



 



 KEMÉNY EGON: Komáromi farsang dupla-album CD kiadvány 



producere Kemény Anna Mária, így az ismertető füzet (booklet) tartalma is az ő munkája. 



Ide tartozik egyebek mellett a teljes és részletes szereposztás felkutatása és összeállítása,  a daljáték tartalmi összefoglalása valamit a tracklista elkészítése.


Bende Zsolt • 1472019-02-09 13:52:24

Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1955. január 23., Kossuth Rádió, 20.30 – 23.00



„Hatvani diákjai”



Daljáték



Írta: Ignácz Rózsa és Soós László



Versek: Ambrózy Ágoston



Zenéjét szerezte: Kemény Egon



Zenei rendező: Ruitner Sándor



Rendezte: Molnár Mihály és Szécsi Ferenc



Közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és a Földényi-kórus (karigazgató: Földényi János)



Vezényel: Lehel György



 A hegedűszólót Ramor Ervin adja elő.



A szereposztásból: 



Hatvani István, a Debreceni Református Kollégium természettan professzora – Bessenyei Ferenc



Bankós Tóbiás, a matézis professzora – Kovács Károly



Domokos, a poétika professzora – Bárdi Ödön



Varjas János rektor, professzor – Kőváry Gyula



Kerekes Máté, Hatvani famulusa – Simándy József



Pálóczi Horvát Ádám – Sinkovits Imre (Bende Zsolt)



Naszályossy – Zenthe Ferenc



Kapocs – Hadics László



Csukás – Suka Sándor



Szilvássy – Dékány László



Füzéressy Kristóf – Horváth Tivadar



Kocsondi – Lázár Gida (Gedeon)



Reszegi pedellus – Csákányi László



Bule, volt pedellus – Gózon Gyula



Fodorító Márton, csizmadia céhmester– Tompa Sándor



Fodorító Amálka, a leánya – Petress Zsuzsa



Czibljavzek, császári biztos – Dénes György



Elmira (özv. füzéresi Füzéressy  Szvetozálné, Khetsch Elmira) – Mezei Mária 



Pfutscher – Pethes Sándor



 



A daljáték teljes rádiófelvétele  dupla albumon (2 CD)  megjelent (2019)



Kiadó: Breaston & Lynch Média Kft.



 



 KEMÉNY EGON: Hatvani diákjai dupla-album CD kiadvány 



producere Kemény Anna Mária, így az ismertető füzet (booklet) tartalma is az ő munkája. 



Ide tartozik egyebek mellett a teljes és részletes szereposztás felkutatása és összeállítása,  a daljáték tartalmi összefoglalása valamit a tracklista elkészítése.



Áthozom ide a Kemény Egon-topicból:



Ruitner Sándor:



"Így volt ez a Hatvani diákjai felvételén is, amikor pl. kiderült, hogy Simándy gyönyörű tenorja mellett a Pálóczi Horváth Ádám szerepét megformáló Sinkovits Imre énekhangja és melódiaépítő készsége – enyhén szólva – nem válna az anyag zenei összképének dicsőségére…"



"De ott volt a kórusban Bende Zsolt, aki egy pillanat alatt megtanulta, sőt szinte lapról olvasva a kottaképet úgy ugrott be Imre helyett, hogy az a felvétel végén – tőle megszokott mókás kedvvel – így fordult a többi színész felé: „Na, mit szóltok ehhez?! Nem kéne ennek a Sinkovitsnak az Operában énekelni?!”… Az ezt követő nevetés - azt hiszem - híven jellemezte azt az általános jókedvet, ami az egész felvétel alatt uralkodott; de ehhez nagyon nagy mértékben hozzájárult a darab alapanyaga is."



Forrás: Kemény Egon-topic  -  „smaragd” fórumtárs  bejegyzései (1499., 1501. sorszámok):



"Arckép egy mű tükrében"



KEMÉNY EGON  és a "Hatvani diákjai" című daljáték



Írta és összeállította: Ruitner Sándor



Szerkesztő: Schubert Ferenc



Magyar Rádió, 1997


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 31172019-02-09 13:21:14

Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1955. január 23., Kossuth Rádió, 20.30 – 23.00



„Hatvani diákjai”



Daljáték



Írta: Ignácz Rózsa és Soós László



Versek: Ambrózy Ágoston



Zenéjét szerezte: Kemény Egon



Zenei rendező: Ruitner Sándor



Rendezte: Molnár Mihály és Szécsi Ferenc



Közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és a Földényi-kórus (karigazgató: Földényi János)



Vezényel: Lehel György



 A hegedűszólót Ramor Ervin adja elő.



A szereposztásból: 



Hatvani István, a Debreceni Református Kollégium természettan professzora – Bessenyei Ferenc



Bankós Tóbiás, a matézis professzora – Kovács Károly



Domokos, a poétika professzora – Bárdi Ödön



Varjas János rektor, professzor – Kőváry Gyula



Kerekes Máté, Hatvani famulusa – Simándy József



Pálóczi Horvát Ádám – Sinkovits Imre (Bende Zsolt)



Naszályossy – Zenthe Ferenc



Kapocs – Hadics László



Csukás – Suka Sándor



Szilvássy – Dékány László



Füzéressy Kristóf – Horváth Tivadar



Kocsondi – Lázár Gida (Gedeon)



Reszegi pedellus – Csákányi László



Bule, volt pedellus – Gózon Gyula



Fodorító Márton, csizmadia céhmester– Tompa Sándor



Fodorító Amálka, a leánya – Petress Zsuzsa



Czibljavzek, császári biztos – Dénes György



Elmira (özv. füzéresi Füzéressy  Szvetozálné, Khetsch Elmira) – Mezei Mária 



Pfutscher – Pethes Sándor



 



A daljáték teljes rádiófelvéteel  dupla albumon (2 CD)  megjelent (2019)



Kiadó: Breaston & Lynch Média Kft.


Simándy József - az örök tenor • 5622019-02-09 13:20:17

Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1955. január 23., Kossuth Rádió, 20.30 – 23.00



„Hatvani diákjai”



Daljáték



Írta: Ignácz Rózsa és Soós László



Versek: Ambrózy Ágoston



Zenéjét szerezte: Kemény Egon



Zenei rendező: Ruitner Sándor



Rendezte: Molnár Mihály és Szécsi Ferenc



Közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és a Földényi-kórus (karigazgató: Földényi János)



Vezényel: Lehel György



 A hegedűszólót Ramor Ervin adja elő.



A szereposztásból: 



Hatvani István, a Debreceni Református Kollégium természettan professzora – Bessenyei Ferenc



Bankós Tóbiás, a matézis professzora – Kovács Károly



Domokos, a poétika professzora – Bárdi Ödön



Varjas János rektor, professzor – Kőváry Gyula



Kerekes Máté, Hatvani famulusaSimándy József



Pálóczi Horvát Ádám – Sinkovits Imre (Bende Zsolt)



Naszályossy – Zenthe Ferenc



Kapocs Hadics László



Csukás – Suka Sándor



Szilvássy – Dékány László



Füzéressy Kristóf – Horváth Tivadar



Kocsondi – Lázár Gida (Gedeon)



Reszegi pedellus – Csákányi László



Bule, volt pedellus – Gózon Gyula



Fodorító Márton, csizmadia céhmester– Tompa Sándor



Fodorító Amálka, a leánya Petress Zsuzsa



Czibljavzek, császári biztos – Dénes György



Elmira (özv. füzéresi Füzéressy  Szvetozálné, Khetsch Elmira) – Mezei Mária 



Pfutscher – Pethes Sándor



 



A daljáték teljes rádiófelvéteel  dupla albumon (2 CD)  megjelent (2019)



Kiadó: Breaston & Lynch Média Kft.


Simándy József - az örök tenor • 5612019-02-09 12:48:49

Kapcs.: 248. sorszám



Érdemesnek találtam a Kemény Egon-topicba  „smaragd” fórumtárstól részletekben beírt Ruitner Sándor-szöveg idézeteket  - a sorszámozás folytonosságát megtartva -  ide átmásolni.  



Simándy József rádiós szereplését (szerepét)  a rádiódaljátékban különösen kidomborítja Ruitner Sándor: a „Hatvani diákjai”  bemutatójára visszaemlékező rádiós műsorában elhangzottak érdeklődésre tarthatnak számot itt az „Operett a magyar rádióban” topicban is.



Arckép egy mű tükrében



KEMÉNY EGON 



és a "Hatvani diákjai"



című daljáték



Írta és összeállította: 



Ruitner Sándor



Szerkesztő: Schubert Ferenc



Magyar Rádió, 1997



Rövid részleteket idézek a két részes műsorból 



1.



Bejátszás: a Nyitány részlete



Az elhangzott dallamidézet félreérthetetlenül tanúskodik arról, hogy szerzője nemcsak ismeri, de lelke mélyéig magáénak is vallja azt a zenei világot, amely erre a kis népre jellemző. Az elmondottak Kemény Egonra vonatkoztatva azért bírnak különös jelentőséggel, mert külföldi születés és tanulmányok, majd divatos könnyűzenei tevékenység után, csaknem 50 évesen kezdett újra ismerkedni ezzel a különös szépségű művészi kolorittal; s ehhez a kapcsolathoz az első lépéseket pontosan az imént hallott daljáték-téma megzenésítésével tette meg.



2.



"Mielőtt erről részletesebben beszélnék, engedtessék meg, hogy magáról a komponistáról szóljak néhány szót: Kemény Egon manapság pontosan olyan idős, azaz kilencvenkét éves lenne, mint a magyar zeneszerzők doyenje, Farkas Ferenc, ha megérhette volna ezt a szép kort. Ugyanakkor még azt is félve kell mondanom, hogy a nevét az ifjabb hallgatói nemzedék legfeljebb zenetörténeti adatként ismeri, hiszen a forgalomban levő zenei lexikonok szerkesztői egyszerűen tudomást sem vettek arról, hogy a komponista élt és évtizedeken át az egyik legnemesebb eszközökkel élő szerzője volt zenei életünknek… Kemény Egon – mint említettem – nem magyar földön született, hanem a császárvárosban és zenei bölcsője sem idehaza ringott, hanem ugyanott, a bécsi főiskolán, ahol Franz Schmidt volt a mestere…"



3. 



"Birtokomban van egy tanulmánykötet, amely a Magyar Muzsika Könyve címmel 1935-ben jelent meg – dr. Molnár Imre szerkesztésében -, s ennek a vaskos kötetnek az utolsó fejezete, közel 300 oldal, ezt az alcímet kapta: A 20. század zenélő Magyarországa. Nos, ennek a 300 oldalnak lexikális részében és arcképcsarnokában is helyett kapott az akkor 30 esztendős fiatalember, aki már abban az időben is – ismétlem 1935-ben! – gyakran foglalkoztatott szerzője volt a Magyar Rádiónak. S ehhez az adathoz szorosan kötődik az a meglepő kiegészítés, hogy a Bécsben végzett komponista darabjai ilyesfajta címeket viseltek: 4 tételes magyar szvit; Hullámzó Balaton /magyar népdalfeldolgozás/; vagy az idegenesen csengő, de mindenképpen hazai származásra utaló Népdal-potpourri…És még egyszer hadd emeljem ki: mindez a hazai rádiózás legkorábbi periódusában."



4.



„A Molnár-féle lexikon arról is tudósít, hogy Kemény Egon 1935-ben már tagja a Magyar Zeneszerzők Szövetségének, sőt a Színpadi Szerzők Egyesületének is. Teljes joggal, hiszen ekkor már túl van első operettpremierjén.



….



1929-ben a Fővárosi Operettszínház mutatta be Egon Kikelet utca 3 című darabját, amely a szakmai sikert meghozta ugyan, de ennek nem volt anyagi vonzata, vagyis elmaradt a nagyon várt kasszasiker…Csaknem 15 esztendős színházi „szünet”, valamint a II. világháború vérzivatara  után,  Fényes Szabolcs első igazgatóság idején mutatták be következő operettjét, a Fekete liliomot, amelynek főszerepét Karády Katalin játszotta – nagy sikerrel – Az ezt követő években indult be teljes gőzzel a rádiós operett-műhely.





És ez volt az a pillanat, amikor a szép melódiák, valamint az ezeket megszólaltató szép hangok szerelmese elérhette végre régi – még Bécsből eredeztethető – vágyát, hogy vokális kompozíciói a legmagasabb rendű művészetekhez szokott közönség zenei igényei szerint szólaljanak meg.”



5.



„Egyszer mosolyogva így emlékezett /Kemény Egon - megjegyzés:smaragd/  erre:



„Micsoda boldogság volt az első rádióoperett főszerepében Gyurkovics Mária számára egyáltalán papírra vetni a koloratúrák kottaképét…Aztán szinte a fellegekben járva, a felvételt visszahallgatni. Mert lehet, hogy egy olyan nagy színházi siker, amit pl. a Valahol délennel megértem, egy operettszerző számára a felejthetetlenül elegáns estélyi ruhát jelenti, de ezen a bizonyos frakkon vagy szmokingon a legszebb dísz az a briliánsokkal kirakott nyakkendőtű, vagy mandzsettagomb, amit egy ilyen rádiós darab énekes remeklése nyújt. Nem ezért a kevés pénzért, hanem ezért a hihetetlen szépségért érdemes csinálni!...”



6.



"Vagy gondolj bele (folytatta Kemény Egon – megjegyzés: smaragd): a kedvemért, a barátságunkért Simándy Jóska hajlandó volt elvállalni élete első  – és sokáig egyetlen – operettszerepét. Belemenve abba a szinte elképesztő játékba, hogy mikrofon elé álljon egy olyan prózai hátizsákkal, amit vele szemben olyanok viseltek, mint Bessenyei, Mezey Mária, Sinkovits….és a hozzájuk hasonló óriások…Arról már nem is szólva, hogy itt a Rádióban én is visszatérhettem ahhoz a magyar zenei világhoz, amely nem a kodályi gyökerekből sarjadt ugyan, de nekem mindig itt volt a szívem csücskében…”



Bejátszás:  Még azt mondják, nem illik



7.



"Az már a próbák során eldőlt, hogy a szereplők tetszését egy pillanat alatt megnyerte Kemény Egon muzsikája, amelynek diákdalaiból pl. kiérződött a kutató munka is, amit a komponista a régmúlt időkből ránk maradt könyvek és kották folytatott azért, hogy a darab zenei nyelvezetét mennél hitelesebbé tegye. Az egyéni szereplőkről később szólok majd részletesebben, most hadd említsem csak az együtteseket: mindenek előtt a Rádió Szimfonikus Zenekarát és annak élén Lehel Györgyöt, aki már ekkor is szívügyének tekintette a magyar „ügyek” szolgálatát, legyenek azok szimfonikus alkotások, operák, vagy – mint jelen esetben is – operettek, illetve daljátékok. Régi, rutinos rádiós lévén  Lehel pontosan tudta, mit miért kérünk, sőt időnként ő javasolt bizonyos új megoldásokat. Munkánkat nagyban megkönnyítette az is, hogy a zenekar szívesen dolgozott vele…"



8.



"A másik együttes, amelyről feltétlenül szólnom kell: a Földényi-kórus, Földényi János, az együttes vezetője régi „motoros” volt a kórus-szakmában, nem véletlenül lett a Rádió énekkarának alapító tagja. Már ennek előtte is volt egy kamarakórusa, amit nagyszerű tagokból toborzott. Rutinos öregek és akadémiai ösztöndíjukat ezzel a keresettel kiegészítő fiatalok pompás elegye volt ez a társaság, amelyből bármelyik pillanatban kóristából – szólistává avanzsálhattak az olyan fiatalok, mint Réti Jóska, Bende Zsolt, vagy Molnár Miklós… de a névsort még sokáig folytathatnám…"



9.



"Így volt ez a Hatvani diákjai felvételén is, amikor pl. kiderült, hogy Simándy gyönyörű tenorja mellett a Pálóczi Horváth Ádám szerepét megformáló Sinkovits Imre énekhangja és melódiaépítő készsége – enyhén szólva – nem válna az anyag zenei összképének dicsőségére…"



10.



"De ott volt a kórusban Bende Zsolt, aki egy pillanat alatt megtanulta, sőt szinte lapról olvasva a kottaképet úgy ugrott be Imre helyett, hogy az a felvétel végén – tőle megszokott mókás kedvvel – így fordult a többi színész felé: „Na, mit szóltok ehhez?! Nem kéne ennek a Sinkovitsnak az Operában énekelni?!”… Az ezt követő nevetés - azt hiszem - híven jellemezte azt az általános jókedvet, ami az egész felvétel alatt uralkodott; de ehhez nagyon nagy mértékben hozzájárult a darab alapanyaga is."



11.



"Érzésem szerint ez a kettős hatás érződik azon a jeleneten is, amit most felidézni kívánok. S mivel ez a részlet közvetlenül a nyitányhoz csatlakozik, tehát a darab kezdete, szinte előre vetíti a játék egészének hangulatát. Hosszú lenne a teljes közreműködő-listát felolvasni, éppen ezért csak az együttesbe kiválóan beilleszkedő Simándy Józsefre szeretném felhívni a figyelmet, akinek prózai és énekes megszólalása a jelenetben különös értéket képvisel."



12.



„Az elhangzott részletben a zenei anyagra jellemző két koloritot ismerhettek meg: egyrészt az egészséges romantikát kifejező lírát, másrészt azt a diákosan vidám hangot, amely a pillanat tört része alatt képes lenne feloldani bármilyen drámai feszültséget.”…



13.



..."Kemény Egon zeneszerzői palettáján már a kezdetek óta, tehát a harmincas évektől, előkelő helyet foglaltak el a dalok, a sanzonok, s csak félve merem kimondani a szót: a slágerek. Ez utóbbival kapcsolatosan sürgősen hozzá kell tennem: soha nem írt egyetlen számot sem azzal a kifejezett szándékkal, hogy az sláger legyen. Annak a jelenetnek a végén, amelynek bevezetését az imént hallhatták, kifejezetten Mezey számára írt Egon egy sanzont, ami látszólag ezzel a céllal íródott. De csak látszólag, hiszen a dal hangulatával, mondanivalójával törésmentesen illeszkedik a mesefolyamatba és szinte észre sem vesszük, hogy melyik pillanatban szólalt meg, úgy simul bele a prózai szövegbe. Az pedig már kifejezetten Kemény Egon érdeme, hogy a dalt úgy szabta rá Mezey Mária hangalkatára, ahogy az a legelegánsabb operett-divatlapok szerint írva vagyon."



14.



"Operettet említettem, merthogy ez az a bizonyos harmadik hang, amelyről korábban szó volt. És ez az operett-hang idézzen bár verseiben historikus eseményt, huszadik századi megnyilvánulás a javából… Bár lehet, hogy az előadástól válik igazán azzá…



Mezey partnere a jelenetben az a Horváth Tivadar, aki színészként és rendezőként gyakori közreműködője volt a Rádió Dalszínháza produkcióinak. Ezúttal egy olyan debreceni kollégistát alakít,  akinek a butaságánál csak rangjával való kérkedése ellenszenvesebb…"



15.



…”Kerekes Máté szerepét Kemény Egon eleve Simándy József hangalkatára komponálta, mint ahogy Elmiraként is csak Mezey Máriát tudta elképzelni…Amikor azt hallottam, hogy Simándy lesz Máté szerepének megalkotója, csodálkoztam és hitetlenkedtem, de azután valaki - talán éppen Egon volt az - elmondta, milyen szoros barátság fűzi őket össze, s ekkor már nem kételkedhettem tovább.”…



16.



“ S hogy miért volt a kétely? Nos, nem sokkal a Hatvani előtt vettük fel Simándyval itt a stúdióban azt a nagyszerű Carment, ...





Jóska és Szecsődy Irénke megszólalásaiból csak úgy árad a tisztaság, amely ennek a két figurának a megformálásához elengedhetetlenül szükséges.





Amikor a szünetben Jóskának is elmondtuk, miről beszélgettünk, nevetve tiltakozott:



"Isten mentsen tőle! Még hogy én és a próza?! Olyan messze vagyunk egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől!..Hiszen Te tudod a legjobban, …a Fidelióban is milyen nehezen birkóztam meg azzal a pici szöveggel! Pontosan azért nem vállalnék semmi pénzért operettet; arra  hál’ Istennek ott van Sárdy Jancsi, meg Udvardy Tibor, akik kitűnően csinálják…” Nos, ilyen előzmények után azt kellett tapasztalnom, hogy Simándy nemcsak elénekli, de a prózai részt is eljátssza barátja, Kemény Egon kedvéért.”



17.



Elmira haditervében – a következő lépésben – a leánykérés szerepel. Leánynézőbe indul tehát unokaöccsével Fodorító uram házába. A látogatás furcsa eredménnyel zárul, …



Kemény Egon a jelenetet egy olyan kettőssel zárja, amely alkalmat ad egy téma kettős arculatának bemutatására. Elmira kioktatja Fodorító uramat a társasági viselkedés szabályaira, hangulatos dalt énekelve a bontonról, s ezt a mester  a maga tenyeres talpas  modorában próbálja  leckeként megismételni.



18.



“Mezey Máriáról óhatatlanul eszébe jut az embernek az operettszínházi siker, amit Kemény Egon a Valahol Délennel végre magáének mondhatott.





Egon ebben a színpadi játékban a dél-amerikai dallam és ritmusvilágot olyan szerencsésen ötvözte a magyar érzésvilágból táplálkozó muzsikával, hogy az ember szinte mindkettőt magáénak szerette volna vallani.”



(Hozzáteszem: Kemény Egon 1929-ben és 1946-ban bemutatott operettszínházi nagyoperettjei is sikeresek voltak. Ruitner Sándor itt minden bizonnyal a Valahol délen kasszasikerére utalt. /„smaragd”/)



19.



“A Hatvani diákjaiból Mezey és Petress neve is ott ékeskedett a Valahol délen plakátján, s a zeneszerző ott is két külön zenei világot teremtett számukra, hogy tökéletesen érvényre juthassanak művészi habitusuk legvonzóbb vonásai.





 Amire korábban nem volt példa, a Valahol délen szinte hónapokkal a pesti bemutató után megjelent előbb Moszkvában; ezt követően pedig a hatalmas ország különböző városaiban, szinte megszámlálhatatlan bemutatót ért meg a darab.”



20.



"Fodorító Amálka az éj leple alatt felkeresi Hatvani professzort, hogy értesítse az ellene szőtt összeesküvésről, amit Kristóf amúgy udvarlás közben fecsegett ki… Bessenyei Ferencet szerepei –abban az időszakban – kemény, vagy még keményebb vonások felöltésére kényszerítették. Akkor éppen így skatulyázták be. Amikor ennek az összeállításnak tervezgetésekor visszahallgattam a következő részletet, meg kell mondanom, most először lepett meg az a puha, szeretetteljes hang, ami itt megszólal:..."



21.



"Feltétlenül szükségesnek érzem megemlíteni, hogy Bessenyei Ferenc ekkortájt ismerkedett és barátkozott meg a zenés műfaj rejtelmeivel. Éppen ezért feltűnő volt, hogy ez a fantasztikus indulatokkal és hallható energia-felesleggel rendelkező művész szinte félénk kis nyuszivá változott abban a pillanatban, amikor a szimfonikus zenekar előtt kellett énekelnie az imént hallott kettőst….



Volt olyan pillanat is, amikor azt kérte, hogy – csakúgy mint Sinkovits – ő is kapjon énekes dublőrt, akadt olyan momentum, amikor egyszerűen ki akart rohanni a stúdióból, de közben a szerep, amit felvállalt, percről percre, szinte láthatóan, érezhetően vált sajátjává…"



22.



"A Hatvani diákjai csak az első lépést jelentette Kemény Egon szerzeményi között és rádiós tevékenysége során a híres Debreceni Kollégium felé vezető úton. A darab sikere után elmondta, hogy szívéhez nagyon közel áll az a világ, amely abból a légkörből, azoknak a történelmi személyiségeknek, főleg irodalmároknak a szelleméből áradt. Talán ennek a kijelentésének köszönhető, hogy az operettszínházi Valahol délen közjáték után, nekiveselkedett egy Csokonai-daljáték megírásának, Erdődy János társaságában."



 (Megjegyzés: A "Valahol Délen" bemutatója és kasszasikere után (1956) 1957-ben felújításban került újra a Fővárosi Operettszínház színpadára. A Csokonai darab a "Komáromi farsang" (1957), amely színpadi műnek indult, de végül a magas művészi színvonal eléréséhez a Magyar Rádió tudott lehetőséget adni, rádiódaljáték formájában./ smaragd)



23.



"A darab címe „Komáromi farsang” volt és a Lilla - Csokonai szerepkettős énekszólamait a felejthetetlen  sztár-kettős, Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert tolmácsolta…."



24.



"Ezt követte a hatvanas évek elején az a zenés játék, amelynek főhőse Fazekas Mihály volt. Vitányi János korábban megjelent ifjúsági regénye, a Főhadnagy Fazekas képezte a libretto alapját, s a cselekmény menetébe szépen épültek be az Erdődy János verseinek ihletéséből született zeneszámok; egyetlen kivétellel: a darab végkifejlete felé az Amelie-hez írt gyönyörű Fazekas-versre írt dalt Kemény Egon… "   



25.



“A forradalom idején játszódó darabban Fazekas Mihály, a Debreceni Kollégium valamikori lázadó diákja, az osztrák hadsereg tisztjeként kénytelen francia földre lépni, de ott, egy kisvárosban, a hadsereg esztelen dúlását látva végleg szakít dicstelen hivatásával. A főszerepnek ezúttal csak énekes szerepét vállalta fel Simándy József, a prózai szövegrészeket Darvas Iván tolmácsolta; s hogy ez ne legyen feltűnő, így tettünk a többi szereplő esetében is.



26.



"Amikor -  immár a Rádió Dalszínházának dramaturgjaként – ennek a darabnak a megzenésítésével „megkínáltam”  Kemény Egont, azt mondta: „Tudod, milyen régen várok erre?! Végre meglesz a harmadik debreceni téma… ami a Hatvanival kezdődött…„



 27.



"A professzor diákjai kocsmai kirándulásra indulnak, s erre építik az összeesküvők a maguk tervét. Tudják, ha Hatvani értesül diákjai kocsmázásáról, biztosan elmegy, hogy felősségre vonja őket. A hatósági személyek segítségével ekkor lephetik meg a társaságot. A cselekmény menetében most ott tartunk, hogy a kocsmában a Pálóczi-Horváth Ádám vezette kompánia éppen az előre küldött hatósági spiclit táncoltatja."



28.



“Eddig nem idéztük egyik jelenetét sem, de a játékban időről-időre feltűnik az iszákos Bule Lajos, a kollégium valamikori pedellusa…



… Nos, ezen az állandóan kapatos Bule Lajoson most – úgy tetszik – beteljesedik a végzet….



A zseniális  Gózon Gyula megformálta Bule  ebben a kocsmajelenetben eszméletlenül esik össze….



….Mindenki azt hiszi, hogy meghalt, csak a belépő Hatvani nem, aki azonnal hozzálát, hogy életre keltse.



A manőver közepette törnek rá a társaságra a hatóság emberei, hangoztatva, hogy titkos praktikáinak egyikén kapták rajta a professzort. Ennek a részletnek a centrumában szólal meg az a kis dalocska, amit a felejthetetlen  Gózon Gyula egyik emlékezetes alakításaként őrzök a szívem mélyén….



(Bejátszás: Bule Lajos dala – Gózon Gyula)"



29.



"Már csak egyetlen jelenetet szeretnék felidézni a Hatvani diákjai című daljátékból: a darab Fináléját, amely tulajdonképpen az a nyilvános tárgyalás, amit hosszú és szisztematikus manőverrel, az Elmira vezette trupp szervezett a professzor ellen…. Előtte azonban engedjenek meg egy rövidke zárszót:



Említettem, hogy Kemény Egon neve nem található a ma használatos zenei lexikonokban. Viszont mai és a következő vasárnap estéken – amennyiben hallgatták és hallgatni fogják a Rádió Dalszínházának műsorait – meggyőződhetnek arról, hogy milyen érdemtelenül felejtődött el ilyen rövid idő alatt ennek a szín- és melódiagazdag palettával rendelkező komponistának a neve. 



...



...



S ahogy a darabbeli Hatvani professzor perbe száll a haladásért, úgy perelek én – ezt a műsort is felhasználva – egy tiszta szívű „dalnok” életműve feledésbe merülése ellen!"


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 31162019-02-09 12:39:37

Kapcs.: 2892, 2896,  2919. sorszámok



Érdemesnek találtam a Kemény Egon-topicba  „smaragd” fórumtárstól részletekben beírt Ruitner Sándor-szöveg idézeteket  - a sorszámozás folytonosságát megtartva -  ide átmásolni.  



Simándy József rádiós szereplését (szerepét)  a rádiódaljátékban különösen kidomborítja Ruitner Sándor: a „Hatvani diákjai”  bemutatójára visszaemlékező rádiós műsorában elhangzottak érdeklődésre tarthatnak számot itt az „Operett a magyar rádióban” topicban is.



Arckép egy mű tükrében



KEMÉNY EGON 



és a "Hatvani diákjai"



című daljáték



Írta és összeállította: 



Ruitner Sándor



Szerkesztő: Schubert Ferenc



Magyar Rádió, 1997



Rövid részleteket idézek a két részes műsorból 



1.



Bejátszás: a Nyitány részlete



Az elhangzott dallamidézet félreérthetetlenül tanúskodik arról, hogy szerzője nemcsak ismeri, de lelke mélyéig magáénak is vallja azt a zenei világot, amely erre a kis népre jellemző. Az elmondottak Kemény Egonra vonatkoztatva azért bírnak különös jelentőséggel, mert külföldi születés és tanulmányok, majd divatos könnyűzenei tevékenység után, csaknem 50 évesen kezdett újra ismerkedni ezzel a különös szépségű művészi kolorittal; s ehhez a kapcsolathoz az első lépéseket pontosan az imént hallott daljáték-téma megzenésítésével tette meg.



2.



"Mielőtt erről részletesebben beszélnék, engedtessék meg, hogy magáról a komponistáról szóljak néhány szót: Kemény Egon manapság pontosan olyan idős, azaz kilencvenkét éves lenne, mint a magyar zeneszerzők doyenje, Farkas Ferenc, ha megérhette volna ezt a szép kort. Ugyanakkor még azt is félve kell mondanom, hogy a nevét az ifjabb hallgatói nemzedék legfeljebb zenetörténeti adatként ismeri, hiszen a forgalomban levő zenei lexikonok szerkesztői egyszerűen tudomást sem vettek arról, hogy a komponista élt és évtizedeken át az egyik legnemesebb eszközökkel élő szerzője volt zenei életünknek… Kemény Egon – mint említettem – nem magyar földön született, hanem a császárvárosban és zenei bölcsője sem idehaza ringott, hanem ugyanott, a bécsi főiskolán, ahol Franz Schmidt volt a mestere…"



3. 



"Birtokomban van egy tanulmánykötet, amely a Magyar Muzsika Könyve címmel 1935-ben jelent meg – dr. Molnár Imre szerkesztésében -, s ennek a vaskos kötetnek az utolsó fejezete, közel 300 oldal, ezt az alcímet kapta: A 20. század zenélő Magyarországa. Nos, ennek a 300 oldalnak lexikális részében és arcképcsarnokában is helyett kapott az akkor 30 esztendős fiatalember, aki már abban az időben is – ismétlem 1935-ben! – gyakran foglalkoztatott szerzője volt a Magyar Rádiónak. S ehhez az adathoz szorosan kötődik az a meglepő kiegészítés, hogy a Bécsben végzett komponista darabjai ilyesfajta címeket viseltek: 4 tételes magyar szvit; Hullámzó Balaton /magyar népdalfeldolgozás/; vagy az idegenesen csengő, de mindenképpen hazai származásra utaló Népdal-potpourri…És még egyszer hadd emeljem ki: mindez a hazai rádiózás legkorábbi periódusában."



4.



„A Molnár-féle lexikon arról is tudósít, hogy Kemény Egon 1935-ben már tagja a Magyar Zeneszerzők Szövetségének, sőt a Színpadi Szerzők Egyesületének is. Teljes joggal, hiszen ekkor már túl van első operettpremierjén.



….



1929-ben a Fővárosi Operettszínház mutatta be Egon Kikelet utca 3 című darabját, amely a szakmai sikert meghozta ugyan, de ennek nem volt anyagi vonzata, vagyis elmaradt a nagyon várt kasszasiker…Csaknem 15 esztendős színházi „szünet”, valamint a II. világháború vérzivatara  után,  Fényes Szabolcs első igazgatóság idején mutatták be következő operettjét, a Fekete liliomot, amelynek főszerepét Karády Katalin játszotta – nagy sikerrel – Az ezt követő években indult be teljes gőzzel a rádiós operett-műhely.





És ez volt az a pillanat, amikor a szép melódiák, valamint az ezeket megszólaltató szép hangok szerelmese elérhette végre régi – még Bécsből eredeztethető – vágyát, hogy vokális kompozíciói a legmagasabb rendű művészetekhez szokott közönség zenei igényei szerint szólaljanak meg.”



5.



„Egyszer mosolyogva így emlékezett /Kemény Egon - megjegyzés:smaragd/  erre:



„Micsoda boldogság volt az első rádióoperett főszerepében Gyurkovics Mária számára egyáltalán papírra vetni a koloratúrák kottaképét…Aztán szinte a fellegekben járva, a felvételt visszahallgatni. Mert lehet, hogy egy olyan nagy színházi siker, amit pl. a Valahol délennel megértem, egy operettszerző számára a felejthetetlenül elegáns estélyi ruhát jelenti, de ezen a bizonyos frakkon vagy szmokingon a legszebb dísz az a briliánsokkal kirakott nyakkendőtű, vagy mandzsettagomb, amit egy ilyen rádiós darab énekes remeklése nyújt. Nem ezért a kevés pénzért, hanem ezért a hihetetlen szépségért érdemes csinálni!...”



6.



"Vagy gondolj bele (folytatta Kemény Egon – megjegyzés: smaragd): a kedvemért, a barátságunkért Simándy Jóska hajlandó volt elvállalni élete első  – és sokáig egyetlen – operettszerepét. Belemenve abba a szinte elképesztő játékba, hogy mikrofon elé álljon egy olyan prózai hátizsákkal, amit vele szemben olyanok viseltek, mint Bessenyei, Mezey Mária, Sinkovits….és a hozzájuk hasonló óriások…Arról már nem is szólva, hogy itt a Rádióban én is visszatérhettem ahhoz a magyar zenei világhoz, amely nem a kodályi gyökerekből sarjadt ugyan, de nekem mindig itt volt a szívem csücskében…”



Bejátszás:  Még azt mondják, nem illik



7.



"Az már a próbák során eldőlt, hogy a szereplők tetszését egy pillanat alatt megnyerte Kemény Egon muzsikája, amelynek diákdalaiból pl. kiérződött a kutató munka is, amit a komponista a régmúlt időkből ránk maradt könyvek és kották folytatott azért, hogy a darab zenei nyelvezetét mennél hitelesebbé tegye. Az egyéni szereplőkről később szólok majd részletesebben, most hadd említsem csak az együtteseket: mindenek előtt a Rádió Szimfonikus Zenekarát és annak élén Lehel Györgyöt, aki már ekkor is szívügyének tekintette a magyar „ügyek” szolgálatát, legyenek azok szimfonikus alkotások, operák, vagy – mint jelen esetben is – operettek, illetve daljátékok. Régi, rutinos rádiós lévén  Lehel pontosan tudta, mit miért kérünk, sőt időnként ő javasolt bizonyos új megoldásokat. Munkánkat nagyban megkönnyítette az is, hogy a zenekar szívesen dolgozott vele…"



8.



"A másik együttes, amelyről feltétlenül szólnom kell: a Földényi-kórus, Földényi János, az együttes vezetője régi „motoros” volt a kórus-szakmában, nem véletlenül lett a Rádió énekkarának alapító tagja. Már ennek előtte is volt egy kamarakórusa, amit nagyszerű tagokból toborzott. Rutinos öregek és akadémiai ösztöndíjukat ezzel a keresettel kiegészítő fiatalok pompás elegye volt ez a társaság, amelyből bármelyik pillanatban kóristából – szólistává avanzsálhattak az olyan fiatalok, mint Réti Jóska, Bende Zsolt, vagy Molnár Miklós… de a névsort még sokáig folytathatnám…"



9.



"Így volt ez a Hatvani diákjai felvételén is, amikor pl. kiderült, hogy Simándy gyönyörű tenorja mellett a Pálóczi Horváth Ádám szerepét megformáló Sinkovits Imre énekhangja és melódiaépítő készsége – enyhén szólva – nem válna az anyag zenei összképének dicsőségére…"



10.



"De ott volt a kórusban Bende Zsolt, aki egy pillanat alatt megtanulta, sőt szinte lapról olvasva a kottaképet úgy ugrott be Imre helyett, hogy az a felvétel végén – tőle megszokott mókás kedvvel – így fordult a többi színész felé: „Na, mit szóltok ehhez?! Nem kéne ennek a Sinkovitsnak az Operában énekelni?!”… Az ezt követő nevetés - azt hiszem - híven jellemezte azt az általános jókedvet, ami az egész felvétel alatt uralkodott; de ehhez nagyon nagy mértékben hozzájárult a darab alapanyaga is."



11.



"Érzésem szerint ez a kettős hatás érződik azon a jeleneten is, amit most felidézni kívánok. S mivel ez a részlet közvetlenül a nyitányhoz csatlakozik, tehát a darab kezdete, szinte előre vetíti a játék egészének hangulatát. Hosszú lenne a teljes közreműködő-listát felolvasni, éppen ezért csak az együttesbe kiválóan beilleszkedő Simándy Józsefre szeretném felhívni a figyelmet, akinek prózai és énekes megszólalása a jelenetben különös értéket képvisel."



12.



„Az elhangzott részletben a zenei anyagra jellemző két koloritot ismerhettek meg: egyrészt az egészséges romantikát kifejező lírát, másrészt azt a diákosan vidám hangot, amely a pillanat tört része alatt képes lenne feloldani bármilyen drámai feszültséget.”…



13.



..."Kemény Egon zeneszerzői palettáján már a kezdetek óta, tehát a harmincas évektől, előkelő helyet foglaltak el a dalok, a sanzonok, s csak félve merem kimondani a szót: a slágerek. Ez utóbbival kapcsolatosan sürgősen hozzá kell tennem: soha nem írt egyetlen számot sem azzal a kifejezett szándékkal, hogy az sláger legyen. Annak a jelenetnek a végén, amelynek bevezetését az imént hallhatták, kifejezetten Mezey számára írt Egon egy sanzont, ami látszólag ezzel a céllal íródott. De csak látszólag, hiszen a dal hangulatával, mondanivalójával törésmentesen illeszkedik a mesefolyamatba és szinte észre sem vesszük, hogy melyik pillanatban szólalt meg, úgy simul bele a prózai szövegbe. Az pedig már kifejezetten Kemény Egon érdeme, hogy a dalt úgy szabta rá Mezey Mária hangalkatára, ahogy az a legelegánsabb operett-divatlapok szerint írva vagyon."



14.



"Operettet említettem, merthogy ez az a bizonyos harmadik hang, amelyről korábban szó volt. És ez az operett-hang idézzen bár verseiben historikus eseményt, huszadik századi megnyilvánulás a javából… Bár lehet, hogy az előadástól válik igazán azzá…



Mezey partnere a jelenetben az a Horváth Tivadar, aki színészként és rendezőként gyakori közreműködője volt a Rádió Dalszínháza produkcióinak. Ezúttal egy olyan debreceni kollégistát alakít,  akinek a butaságánál csak rangjával való kérkedése ellenszenvesebb…"



15.



…”Kerekes Máté szerepét Kemény Egon eleve Simándy József hangalkatára komponálta, mint ahogy Elmiraként is csak Mezey Máriát tudta elképzelni…Amikor azt hallottam, hogy Simándy lesz Máté szerepének megalkotója, csodálkoztam és hitetlenkedtem, de azután valaki - talán éppen Egon volt az - elmondta, milyen szoros barátság fűzi őket össze, s ekkor már nem kételkedhettem tovább.”…



16.



“ S hogy miért volt a kétely? Nos, nem sokkal a Hatvani előtt vettük fel Simándyval itt a stúdióban azt a nagyszerű Carment, ...





Jóska és Szecsődy Irénke megszólalásaiból csak úgy árad a tisztaság, amely ennek a két figurának a megformálásához elengedhetetlenül szükséges.





Amikor a szünetben Jóskának is elmondtuk, miről beszélgettünk, nevetve tiltakozott:



"Isten mentsen tőle! Még hogy én és a próza?! Olyan messze vagyunk egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől!..Hiszen Te tudod a legjobban, …a Fidelióban is milyen nehezen birkóztam meg azzal a pici szöveggel! Pontosan azért nem vállalnék semmi pénzért operettet; arra  hál’ Istennek ott van Sárdy Jancsi, meg Udvardy Tibor, akik kitűnően csinálják…” Nos, ilyen előzmények után azt kellett tapasztalnom, hogy Simándy nemcsak elénekli, de a prózai részt is eljátssza barátja, Kemény Egon kedvéért.”



17.



Elmira haditervében – a következő lépésben – a leánykérés szerepel. Leánynézőbe indul tehát unokaöccsével Fodorító uram házába. A látogatás furcsa eredménnyel zárul, …



Kemény Egon a jelenetet egy olyan kettőssel zárja, amely alkalmat ad egy téma kettős arculatának bemutatására. Elmira kioktatja Fodorító uramat a társasági viselkedés szabályaira, hangulatos dalt énekelve a bontonról, s ezt a mester  a maga tenyeres talpas  modorában próbálja  leckeként megismételni.



18.



“Mezey Máriáról óhatatlanul eszébe jut az embernek az operettszínházi siker, amit Kemény Egon a Valahol Délennel végre magáének mondhatott.





Egon ebben a színpadi játékban a dél-amerikai dallam és ritmusvilágot olyan szerencsésen ötvözte a magyar érzésvilágból táplálkozó muzsikával, hogy az ember szinte mindkettőt magáénak szerette volna vallani.”



(Hozzáteszem: Kemény Egon 1929-ben és 1946-ban bemutatott operettszínházi nagyoperettjei is sikeresek voltak. Ruitner Sándor itt minden bizonnyal a Valahol délen kasszasikerére utalt. /„smaragd”/)



19.



“A Hatvani diákjaiból Mezey és Petress neve is ott ékeskedett a Valahol délen plakátján, s a zeneszerző ott is két külön zenei világot teremtett számukra, hogy tökéletesen érvényre juthassanak művészi habitusuk legvonzóbb vonásai.





 Amire korábban nem volt példa, a Valahol délen szinte hónapokkal a pesti bemutató után megjelent előbb Moszkvában; ezt követően pedig a hatalmas ország különböző városaiban, szinte megszámlálhatatlan bemutatót ért meg a darab.”



20.



"Fodorító Amálka az éj leple alatt felkeresi Hatvani professzort, hogy értesítse az ellene szőtt összeesküvésről, amit Kristóf amúgy udvarlás közben fecsegett ki… Bessenyei Ferencet szerepei –abban az időszakban – kemény, vagy még keményebb vonások felöltésére kényszerítették. Akkor éppen így skatulyázták be. Amikor ennek az összeállításnak tervezgetésekor visszahallgattam a következő részletet, meg kell mondanom, most először lepett meg az a puha, szeretetteljes hang, ami itt megszólal:..."



21.



"Feltétlenül szükségesnek érzem megemlíteni, hogy Bessenyei Ferenc ekkortájt ismerkedett és barátkozott meg a zenés műfaj rejtelmeivel. Éppen ezért feltűnő volt, hogy ez a fantasztikus indulatokkal és hallható energia-felesleggel rendelkező művész szinte félénk kis nyuszivá változott abban a pillanatban, amikor a szimfonikus zenekar előtt kellett énekelnie az imént hallott kettőst….



Volt olyan pillanat is, amikor azt kérte, hogy – csakúgy mint Sinkovits – ő is kapjon énekes dublőrt, akadt olyan momentum, amikor egyszerűen ki akart rohanni a stúdióból, de közben a szerep, amit felvállalt, percről percre, szinte láthatóan, érezhetően vált sajátjává…"



22.



"A Hatvani diákjai csak az első lépést jelentette Kemény Egon szerzeményi között és rádiós tevékenysége során a híres Debreceni Kollégium felé vezető úton. A darab sikere után elmondta, hogy szívéhez nagyon közel áll az a világ, amely abból a légkörből, azoknak a történelmi személyiségeknek, főleg irodalmároknak a szelleméből áradt. Talán ennek a kijelentésének köszönhető, hogy az operettszínházi Valahol délen közjáték után, nekiveselkedett egy Csokonai-daljáték megírásának, Erdődy János társaságában."



 (Megjegyzés: A "Valahol Délen" bemutatója és kasszasikere után (1956) 1957-ben felújításban került újra a Fővárosi Operettszínház színpadára. A Csokonai darab a "Komáromi farsang" (1957), amely színpadi műnek indult, de végül a magas művészi színvonal eléréséhez a Magyar Rádió tudott lehetőséget adni, rádiódaljáték formájában./ smaragd)



23.



"A darab címe „Komáromi farsang” volt és a Lilla - Csokonai szerepkettős énekszólamait a felejthetetlen  sztár-kettős, Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert tolmácsolta…."



24.



"Ezt követte a hatvanas évek elején az a zenés játék, amelynek főhőse Fazekas Mihály volt. Vitányi János korábban megjelent ifjúsági regénye, a Főhadnagy Fazekas képezte a libretto alapját, s a cselekmény menetébe szépen épültek be az Erdődy János verseinek ihletéséből született zeneszámok; egyetlen kivétellel: a darab végkifejlete felé az Amelie-hez írt gyönyörű Fazekas-versre írt dalt Kemény Egon… "   



25.



“A forradalom idején játszódó darabban Fazekas Mihály, a Debreceni Kollégium valamikori lázadó diákja, az osztrák hadsereg tisztjeként kénytelen francia földre lépni, de ott, egy kisvárosban, a hadsereg esztelen dúlását látva végleg szakít dicstelen hivatásával. A főszerepnek ezúttal csak énekes szerepét vállalta fel Simándy József, a prózai szövegrészeket Darvas Iván tolmácsolta; s hogy ez ne legyen feltűnő, így tettünk a többi szereplő esetében is.



26.



"Amikor -  immár a Rádió Dalszínházának dramaturgjaként – ennek a darabnak a megzenésítésével „megkínáltam”  Kemény Egont, azt mondta: „Tudod, milyen régen várok erre?! Végre meglesz a harmadik debreceni téma… ami a Hatvanival kezdődött…„



 27.



"A professzor diákjai kocsmai kirándulásra indulnak, s erre építik az összeesküvők a maguk tervét. Tudják, ha Hatvani értesül diákjai kocsmázásáról, biztosan elmegy, hogy felősségre vonja őket. A hatósági személyek segítségével ekkor lephetik meg a társaságot. A cselekmény menetében most ott tartunk, hogy a kocsmában a Pálóczi-Horváth Ádám vezette kompánia éppen az előre küldött hatósági spiclit táncoltatja."



28.



“Eddig nem idéztük egyik jelenetét sem, de a játékban időről-időre feltűnik az iszákos Bule Lajos, a kollégium valamikori pedellusa…



… Nos, ezen az állandóan kapatos Bule Lajoson most – úgy tetszik – beteljesedik a végzet….



A zseniális  Gózon Gyula megformálta Bule  ebben a kocsmajelenetben eszméletlenül esik össze….



….Mindenki azt hiszi, hogy meghalt, csak a belépő Hatvani nem, aki azonnal hozzálát, hogy életre keltse.



A manőver közepette törnek rá a társaságra a hatóság emberei, hangoztatva, hogy titkos praktikáinak egyikén kapták rajta a professzort. Ennek a részletnek a centrumában szólal meg az a kis dalocska, amit a felejthetetlen  Gózon Gyula egyik emlékezetes alakításaként őrzök a szívem mélyén….



(Bejátszás: Bule Lajos dala – Gózon Gyula)"



29.



"Már csak egyetlen jelenetet szeretnék felidézni a Hatvani diákjai című daljátékból: a darab Fináléját, amely tulajdonképpen az a nyilvános tárgyalás, amit hosszú és szisztematikus manőverrel, az Elmira vezette trupp szervezett a professzor ellen…. Előtte azonban engedjenek meg egy rövidke zárszót:



Említettem, hogy Kemény Egon neve nem található a ma használatos zenei lexikonokban. Viszont mai és a következő vasárnap estéken – amennyiben hallgatták és hallgatni fogják a Rádió Dalszínházának műsorait – meggyőződhetnek arról, hogy milyen érdemtelenül felejtődött el ilyen rövid idő alatt ennek a szín- és melódiagazdag palettával rendelkező komponistának a neve. 



...



...



S ahogy a darabbeli Hatvani professzor perbe száll a haladásért, úgy perelek én – ezt a műsort is felhasználva – egy tiszta szívű „dalnok” életműve feledésbe merülése ellen!"


Operett, mint színpadi műfaj • 38382019-02-09 09:07:02

Múltidéző




  • Szabad Nép, 1951. június 9.



HAVASI KÜRT



Miljutyin-operett bemutatója az Operettszínházban (II.)



A „Havasi kürt" értékes alkotása a témájában is, zenéjében is megújult mai operettnek. Cselekménye Kárpát-Ukrajna népének, a szovjet népek nagy családja legfiatalabb tagjának életéről beszél. Azokról az első hónapokról, amikor a Verhovina lakói a felszabadulás után elindultak a „28 évvel idősebb testvér” tapasztalt vezetésével a szocializmus útján. Egyszerű emberek: hegyi pásztorok, fadöntögető szegény parasztok — a dolgozó nép a hőse a játéknak. Szívükben a szabadság forró szeretetével, de agyukban még a múlt gondolkodásának maradványaival.



A történet azt mondja el, hogy a kis kárpát-ukrajnai falu ifjúsága hogyan veszi fel a harcot az elmaradottság ellen, hogyan alakítja át a természetet, s létesít kollektív kertgazdaságot a Verhovina lejtőin. „Kemény harc ez. Harc a természet és az emberi természet ellen. Harc a föld és az elmaradt lelkek meghódításáért... Sok csatát kell megvívnotok a végső győzelemig ..." — mondja e harcról

Alekszej Szomov őrmester, aki annakidején részt vett a falu felszabadításában, s most leszerelése után meglátogatja. Alekszej s a falu lelkes, harcos-fiatal tanítónője áll az élére a felemelkedésért vívott küzdelemnek. Nem könnyű a dolguk, mert a természet erői mellett le kell győzniük a múlt rossz szellemeit, visszajáró árnyait, a kulák, a volt urasági intéző mesterkedéseit. Az egész operettből a nehézségeken diadalmaskodó nép ereje, harci elszántsága, egészséges derűje, felszabadult életének jóízű humora árad. Annak a dolgozó népnek a hangja, amelynek új élete építése során egyre több oka van a vidám dalolásra, a magabiztos táncra.



Ez az első nálunk bemutatott szovjet operett, amely a szovjet nép életéből veszi témáját, a ma kérdéseit tárgyalja. Massz és Cservinszkij, az operett írói kedves, népi gyökerű, meleg hangulatú mesét alkottak. Kár, hogy a történet cselekményét kissé eseménytelenül, kevés fordulattal bonyolítják.



Az operett zenéje az eddig megismert szovjet operettek (Dohányon vett kapitány, Szabad szél) mellett is kitűnik és a magyar operettirodalom számára is példamutató abban, hogy mennyire mélyen a népben, a népdalban gyökerezik. Miljutyin, Sztálin-díjas zeneszerző a népdal élő forrásából merített, a népi tánc színes ritmusvilágából vett alapanyagot. Ez a komponálásmód azonban nem a népzene egyszerű átültetését jelenti, hanem művészi feldolgozását, továbbfejlesztését. Jellemző példa erre az I. felvonás leánykérés-jelenete, amelyben néhány szép népi dallamot ölelkeztet, bont fel, terebélyesít ki a szólisták, az osztott kórus és a zenekar hangján, szinte kantátaméretűvé. A dallamok közül az egyik, a „Hallod-e te nagyapó” kezdetű beillenék magyar népdalnak is, bizonyítva a szomszéd népek zenéjének egymásra hatását.



Miljutyin a „Havasi kürt”-tel nemcsak hangjában, formájában is szakított a régi operettek zenei sémáival, a „parádés” primadonna-belépők, a „hatásos” bonvivándalok receptjeivel (egyúttal eltűntek operettjéből a műfaj régi szerep-sablonjai is). Annál több kettős csendül fel művében és főként — kórus.



Az énekkar rendkívül nagyigényű (helyenként operai méretű) szerepeltetése a Havasi kürt egyik legegyénibb sajátossága. A kórus itt már nem statisztája, hanem valóban cselekvő részese az előadásnak, nem „színpadi tömeg”, hanem a nép méltó zenei megszemélyesítője. Az énekkart tehát a szerző nemcsak a záróképekben alkalmazza, hanem szinte minden hangsúlyozottabb részben. És mindig úgy, hogy a főszereplők szólójához kapcsolva fejleszti, szélesíti, viszi tovább a színpadi helyzetet a kórus többszólamú énekével, ilyen mindjárt az I. felvonás nagyszabásúan felépített kórusrésze, a szovjet katona érkezésekor, s később a násznagylátogatás szólóénekkel, népi tánccal egybefonódó színpompás jelenete. Ugyancsak hatásos zenei csúcspont a II. felvonásban: Alekszej Szomov, a nagy szovjet hazáról beszél, s elbeszélése a kórus énekébe torkollik, ilyen a III. felvonásban Vaszilina - Alekszej duettje, az ebből kifejlesztett sextett és kórusfinálé.

Az énekkarnak ez a bőséges szerepeltetése nem jelenti azt, hogy Miljutyin a nagyigényű kórusok kedvéért kevésbé alkalmazná a műfajt jellemző kisebb zenei formákat, őszinte lírájú áriák, dalok (Vaszilina III. felvonásbeli „Felhőfedte égen .. .’’- áriája) és kettősök (Alekszej - Vaszilina „Van földem ...” kezdetű duettje, Oleszja, Nikola, s a többiek vidám kettősei) szinte egymást érik. A szerzőnek éppen az a nagy érdeme,

hogy a zenéjében az igényesség tökéletes összhangban van az operettszínpad „könnyűzene” követelményeivel. Muzsikája melegen áradó dallamossággal, egyszerűséggel, szívhezszóló közvetlenséggel csendül meg: a hallgató kacagva, szórakozva komoly zenekultúrát kap.



A magasszínvonalú előadással az Operettszínház kétéves eredményes munkája jelentős állomásához érkezett. Nádasdy Kálmán és Apáthi Imre rendezése, s Várady László karnagy zenei vezetése végig eredményesen biztosította a komoly mondanivaló és a könnyed kifejezés összhangját. Az előadás ízléses és művészi stílusa példát mutat, hogyan lehet a jókedvű tréfa, a könnyed vidámság hangján is tartalmasán szórakoztatni. Igen jól ragadta meg a rendezés a környezet nemzeti sajátosságait is, viszont hibája, hogy itt-ott teret enged néhány művészünk — bár kétségtelenül mulatságos, de az előadás egységéből kirívó — egyénieskedésének.



Az előadás zenei színvonala is méltó a műhöz. Az énekkar kis létszáma ellenére is, kitűnően oldja meg szokatlanul nagy feladatát. Lendületesen, tisztán énekel, s zenei pontossága a kényes, osztott szólamokban is példás. A zenekar szintén igen jó együttes, de nem gondol mindig színpadi társaira: kissé „vastagon” játszik, s ezzel sokszor elfödi az énekszólamokat. A tánckar előadásról előadásra fejlődik. Olyan igényes táncot, mint a II. felvonás nagy táncjelenete, még az évad elején is aligha tudott volna bemutatni. És igen jelentős fejlődésről, művészete gazdagodásáról, elmélyüléséről ad számot Roboz Ágnes koreográfiája. Nagyon ízesek, ötletesek a kettősei, a II. felvonás önálló táncbetétje pedig egészen új utat jár. A színes táncok, a szép térformák gazdag változatossága, kitűnően tükrözi a cselekmény hangulatát.



A főszerepek egy részét kettős szereposztásban tanulták be a színház fiatal művészei. Alekszejt, a Szovjet Hadsereg őrmesterét Homm Pál és Palócz László játssza. Homm a szovjet katona bátorságát, határozottságát, nyíltságát emeli ki az alakításában. E tekintetben nagyon meggyőző; de nem eléggé tükrözi Alekszej egyik alapvető jellemvonását: a meleg kedélyt. Még a szerelmi jelenetekben sem hevíti át játékát igazán az érzelmek áradása. Palócz Alekszej-ének a jókedv, a derű az alaphangja. Szépen énekel, s alakítása az előadások során bizonnyal tovább mélyül majd. Vaszilina, a lelkes tanítónő szerepében Komlóssy Teréz és Németh Marika mutatkozott be. Az értékes hangú Komlóssy Teréznek ez az első főszerepe. Érthető, hogy színészi játéka még nem elég felszabadult, de így is igen rokonszenves vonásokkal rajzolja meg az eszes, erősakaratú, kezdeményező, mindig élénk, kedves leányalakot. Németh Marika rutinosabb alakításával, komoly lépésekkel jutott előbbre az egyszerűbb kifejezés felé, de még nem mentes eléggé bizonyos „bevált” operett-sablonoktól. Zentay Anna egészséges derűvel, jóízű játékkal formálja meg az oktalanul féltékeny, ki-kirobbanó, majd megbékülő Oleszja alakját. Nagyon jól énekel és ügyesen táncol is. Szereplőtársát, a siheder Mikolát, Bikádi György és Szentessy Zoltán játssza. Bikádi már az „Aranycsillag” előadásán feltűnt egyéni humorával, szívbőljövő vidámságával Ezúttal is jókedvtől, lendülettől duzzadó, ízes népi alakot formál szerepéből. Szentessy kellemes tenorhangjával tűnik ki.

A legtöbb mulatságos percet Latabár Kálmán szerzi a nézőknek. A gróf volt intézőjének alakját játssza. Nem könnyű a helyzete: komikus-szerepben kell jellemeznie a népnyúzó, csaló grófi intézőt, s azt a letűnt, pusztulásra érett világot, amely az ilyen grófi intézők mögött állt. Fanyar, groteszk humorával különösen a harmadik felvonásban, a kincsnek vélt, de szemétté vált értékpapírok megtalálásánál rajzolja meg erőteljes drámai színekkel az alakot Hibája azonban az alakításának, hogy néha a szövegbe, s az alak jelleméhez egyáltalán nem illő „pesties bemondásokkal” toldja meg a szerepét. Honthy Hanna „vígözvegy” parasztasszonyt játszik, s a számára szokatlan szerepben sikerült gúnyképet formál az egykori grófi cseléd grófnőt-utánzó figurájából. Apáthi Imre az öreg hegyiparaszt alakjában kitűnően érzékelteti, hogyan eszmél öntudatra a sokévtizedes elnyomásban élt ember. Keleti László találó vonásokkal és kitűnő maszkkal jellemzi a múltat visszaváró kulákot. Emberábrázolásának elmélyülését dicséri, hogy bár a szerepben sok a komikus vonás, mégis gyűlöletessé tudja tenni az alakot.



A három színpadképet Fülöp Zoltán tervezte. Égbetörő havasi hegyormokat, sudár fenyőkkel, fénnyel, örömmel átitatott, csodaszép verhovinai tájat hozott a színpadra; a Márk Tivadar-tervezte jelmezek szintén hatásosan szolgálják a darab hangulatát.



 /Lózsy János/



 



Rádiófelvétel készült az operett részleteiből az ötvenes évek közepén: 



Jurij Miljutyin: Havasi kürt



Km.: Osváth Júlia, Szilvássy Margit, Zentay Anna, Fekete Pál, Maleczky Oszkár, Melis György, Rátonyi Róbert, Szabó Miklós, valamint a Fővárosi Operettszínház zenekara és énekkara.



Vezényel: Várady László


Operett, mint színpadi műfaj • 38372019-02-08 22:27:46

Múltidézés




  • Népszava, 1951. június 1.



HAVASI KÜRT



A Fővárosi Operettszínház bemutatója (I.) 



Operettszínházunk célja a magyar szocialista operettművészet megteremtése. Az út, amelyen a színház elindult, biztosíték arra, hogy jó irányban halad: haladó, klasszikus operetthagyományokat újított fel, bemutatta a legjobb szovjet operetteket és komoly kísérleteket tett az új magyar operett megteremtése érdekében.

Ennek a kétéves, céltudatos munkának a betetőzését, és egyben új, hatalmas távlatok nyitását jelenti a »Havasi kürt« bemutatója.



Az operett meséje igen egyszerű. Kárpátalja lakói a felszabadulás után a Szovjetunió polgárai lettek, de még huszonnyolc év távolság választja el őket a többi szovjet emberektől. A kis falu, ahol a darab játszódik, valamennyi lakójával együtt, még elég idegenül érzi magát az új világban, amikor egy leszerelt szovjet őrmester — Alekszej Szomov — jön hozzájuk látogatóba. Az ő csapata szabadította fel a falut a Nagy Honvédő Háború idején és most eljött megnézni, mihez kezdett a nép a szabadsággal. Azt tapasztalja, hogy bizony nem mennek még a dolgok a legjobban. Sok még az emberekben a múlt maradványa, azonkívül az ellenség is dolgozik.



Alekszej munkához lát: újra harcolni kezd, az új világért. Most azonban nem fegyverrel harcol, hanem a szó és a példa meggyőző erejével. Harcához rögtön talál szövetségeseket, különösen a fiatalok között. Leghűbb szövetségese Vaszilina, a falu tanítónője, aki már eddig is fáradhatatlanul küzdött azért, hogy minél hamarább eltűnjön az a huszonnyolc év távolság, amellyel Kárpátalja népe elmaradt a Szovjetunió többi népe mögött.

Alekszej és Vaszilina felismerik, hogy a múlt maradványai ellen folyó küzdelem éppolyan harc, mint az, amelyet a fasiszták ellen vívtak. Ezért megfúvatják a havasi kürtöt, amelynek riadója a fasiszták ellen is harcba szólította a népet. A havasi kürt hangja most is hatásos: az emberek megmozdulnak, harcba indulnak, olyan harcba, amelyről tudjuk, hogy diadallal fog végződni.



A darab hősei ebben a diadalmas harcban válnak igazán szabad, igazán boldog szovjet emberekké — álmaik, vágyaik csak ebben az új életben válhatnak valósággá és szerelmük is csak most lehet boldog.



Az egyszerű mesét Miljutyin gyönyörűen áradó, dallamos népi muzsikája varázsolja csodálatosan gazdaggá. Szebbnél szebb kórusok, lírai és vidám kettősök egész sora váltakozik a drámaian megkomponált finálékkal. A második felvonás hatalmas balettzenéje a népi táncmuzsika kiapadhatatlan forrásaiból meríti témáit. A zeneszámoknak ezt a változatos sorát a havasi kürt sűrűn visszatérő, gyönyörű motívuma foglalja mintegy keretbe, szinte hangsúlyozva az egész muzsika egységét.



Igényességét tekintve a zene operai igényű, ugyanakkor azonban egy pillanatig sem tűnnek el az operett műfaji jellegzetességei, és egy pillanatig sem veszít a muzsika — az operettben döntő fontosságú — könnyedségéből.



Az Operettszínház előadása minden tekintetben méltó a műhöz. A rendezők - Nádasdy Kálmán és Apáthy Imre - magyar operettszínpadon eddig ismeretlen, új világot, új stílust tudtak teremteni. A színpadról üde, egészséges jókedv árad, az új, szabad élet boldog jókedve, amely magával ragadja a közönséget, — ez pedig az operettművészet legfőbb célja.



A szöveget és a zenét az előadás úgy foglalja szerves egységbe, hogy a zene mindvégig a cselekmény és a jellemek fejlődésének szolgálatában áll. A csoportos személyzet, a kórus és a statisztéria nem jellegtelen színpadi tömeg, hanem egységes, egycélú, amelynek azonban minden egyes tagja külön egyéniség. Annál is inkább fontos ez, mert ebben a darabban a tulajdonképpeni főszereplő a nép. A falu új élet felé induló népének igaz és élethű ábrázolása — a rendezésen kívül — természetesen a csoportos személyzet minden egyes tagjának is érdeme. Valamennyi tömegjelenet gyönyörű, látványos kép, közülük nem egy festő ecsetjére méltó, például — hogy csak a legszebbet említsük — a második felvonás vége, amikor Alekszej mesél a leányoknak a Szovjetunióról.



A »Havasi kürt« előadása nagy feladatot rótt a színház valamennyi művészére. Először nyílt alkalom magyar operettszínpadon szovjet emberek ábrázolására. Az előadás ebből a szempontból is igen nagy jelentőségű.

Alekszejt, a leszerelt szovjet katonát — kettős szereposztásban — Homm Pál és Palócz László játsszák. Homm Pál a szovjet ember bátorságát, határozottságát, céltudatosságát hangsúlyozza, szerelme, szenvedélye is egyszerűbb, mélyebb, ezért igazabb. Hiányzik azonban belőle a szovjet emberek derűje és ezért az alakítás egy kissé száraznak hat. Palócz László viszont a hős derűjéből indult ki, ezért játéka vidám, jókedvű, azonban nem eléggé mély. Az alakítás hiányosságait sok helyen ellensúlyozza gyönyörű éneke.

Vaszilinát — a darab hősnőjét — szintén kettős szereposztásban, Komlóssy Teréz és Németh Marika játsszák. Komlóssy Teréz új jelenség a magyar operettszínpadon: gyönyörűen csengő hangjával, megjelenésével és, igen gyakran játékával is hitelesen tudja ábrázolni a bátor, okos és szerelmes szovjet leányt. Németh Marika puha és kissé édeskés a szerepben, az énekét is fakóbbá teszi. Ezzel az alakításával azonban ő is nagy lépést tett előre az emberábrázolás területén.

Paraszját, a negyedszer is eladósorban levő vidám parasztasszonyt Honthy Hanna alakítja. Rengeteg humorral játszik, azonban egy kissé még idegenül mozog a számára új szerepkörben és nem elég bátran használja ki a szerep adta lehetőségeket. Alakításában mégis sok az erő és szívesen látjuk ebben a szerepében is.

Oleszját Zentay Anna játssza. Vidámságával, a féltékenység jó ábrázolásával, ragyogó énektudásával és táncával, maradéktalanul jó alakítást nyújt. Oleszja szerelme, akire mindig ok nélkül féltékeny: Mikola. (Kettős szereposztásban Bikády György és Szentessy Zoltán.) Mindketten jók a szerepben. Bikády sokkal vidámabb, ízesebb, népibb, Szentessy

azonban szebben énekel. Atanázt, az öreg, jószándékú, de elmaradott parasztot Apáthy Imre játssza — mély, igaz, realista eszközökkel. Alakítása az előadás legjobb színészi teljesítménye.

Szándékosan hagytuk a végére az ellenség alakítóit: Latabár Kálmánt (Bogdán Szuszik, a gróf volt intézője) és Keleti Lászlót (Filimon Kruppa kulák). Latabár, különösen a harmadik felvonásban, az emberábrázolás legmélyebb eszközeivel mutatja meg a talaját vesztett reakció végső haláltáncát. Alakítása azonban nem éri el a kitűzött célt, mert noha nyílt ellenséget játszik, a közönség nem tudja igazán gyűlölni. Annyira szeretik ugyanis Latabárt, hogy sokszor elfeledteti Bogdán Szuszik gyűlöletes figuráját. Meg kell még említeni azonban azt, hogy legutolsó szerepe óta Latabár játéka nagyon sokban nemesedett, sallang mentesebb lett, anélkül, hogy ez zseniális karikírozó- képességének rovására ment volna. Keleti László igen helyesen undorítóvá és gyűlöletessé teszi a kulák figuráját. Nála is a kifejezési eszközök nemesedése jellemzi az alakítást. Kitűnő a maszkja, már önmagában is vélemény az alakról, amelyet megelevenít.



Utoljára, de nem utolsósorban, szólunk a táncokról. (Roboz Ágnes koreográfiái.) Valamennyi párostánc kitűnő, a második felvonásbeli nagy táncjelenet azonban egészen új távlatokat nyit a táncnak a magyar operettszínpadon. Változatos, ragyogóan felépített kompozíciója, térformái, motívumgazdagsága — mind méltán vívják ki a közönség elismerését. Meg kell itt jegyezni, és ez dicséretére válik mind a koreográfusnak, mind pedig a kitűnő táncegyüttesnek és a szólistáknak, hogy szemmel láthatóan s igen sokat tanultak a Mojszejev-együttestől és ezt alkotó módon tudták felhasználni munkájukban.



Az előadást Fülöp Zoltán szép, reális és mégis meseszerű díszletei és Márk Tivadar gyönyörű, színpompás népi jelmezei foglalják méltó képzőművészeti keretbe.



Mindent összevetve, az előadás igen nemesítő szórakozást, élményt jelent.



/Katona Ferenc/



 


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 31152019-02-08 19:21:24

1949. december 11., Petőfi Rádió, 19.00 – 21.00



Jacques Offenbach - Alfred de Musset és mások nyomán fordította - Innocent Vincze Ernő: „Fortunio dala"



Rádióra alkalmazta és verseit fordította Innocent Vincze Ernő.



A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát vezényli: Polgár Tibor



Személyek: Gózon Gyula, Temesi Hédi, Újlaki László, Fekete Pál, Spiegel Annie, Dékány László, Győző László, Gyuricza Ottó, Somogyvári Pál.



Az énekfelvételek közreműködői: Pogány Zsuzsa, Rafael Márta, Szabó Miklós, Déry Pál, Kenedy Róbert, Külkey László, Somogyvári Lajos és a Pro Musica énekegyüttes



 



Ez volt az első teljes rádiófelvétele Offenbach operettjének, amit kilenc évvel később követett a prózai részek redukálásával az új, stúdiótechnikailag is korszerűbb  operettfelvétel.



A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1958. június 22., Kossuth Rádió, 20.20 – 21.25



Alfred de Musset és mások nyomán fordította: Fischer Sándor és Innocent-Vincze Ernő



Vezényel: Fischer Sándor



Km.: a Magyar Állami Hangversenyzenekar




Zenei rendező: Fejes Cecília

Rendező: Szécsi Ferenc



Szereposztás:



Fortunió, ügyvéd és jegyző - Maleczky Oszkár

Lauretta, a lánya - Házy Erzsébet

Valentin, Fortunió írnoka - Ilosfalvy Róbert

Friquet, Fortunio patvaristája - Kishegyi Árpád

Babette, szakácsnő - Palánkay Klára

Guilleaume, írnok - Réti József

Landry, írnok - Kövecses Béla

Sylvain, írnok - Külkey László

Saturnin, írnok - Bende Zsolt


Pantheon • 23062019-02-08 19:12:11

Rövid betegség után 82 évesen elhunyt Albert Finney brit filmszínész, az 1960-as évek angol színésznemzedékének egyik legjelentősebb alakja, akit pályafutása során ötször jelöltek Oscar-díjra – jelentette a BBC a családra hivatkozva.



A színész legismertebb filmjei közé tartozik az őt világsztárrá tévő Tom Jones, a Gyilkosság az Orient-expresszen, az Erin Brockovich – Zűrös természet, a Bajnokok reggelije vagy a Skyfall-című James Bond-film. Szerepelt két Bourne-filmben is.


Palcsó Sándor • 2322019-02-08 13:50:16

1969. június 08.  Magyar Rádió - bemutató:



Bozay Attila: Trapéz és korlát  (op.12.)



Kantáta Pilinszky János verseire



szoprán- és tenorhangra, vegyeskarra és zenekarra



„Mûvem Pilinszky János három szerelmes versére készült: az elsõ a címadó Trapéz és korlát, majd a Tilos csillagon és A tengerpartra.”



Ének: Sziklay Erika, Palcsó Sándor



1969. június 8-án első alkalommal szólalt meg a Kossuth adó műsorában Bozay Attila Op. 12-es Trapéz és korlát c. kantátája. A művet Sziklay Erika és Palcsó Sándor szólójával, a Rádió énekkarának és szimfonikus zenekarának előadásában Lehel György vezényletével vették hangszalagra.



A bemutató alkalmával a Rádióújságban a zeneszerző így nyilatkozott: „Nagyon vonzódom a kortárs magyar költőkhöz és úgy érzem, hogy a zeneszerző egyik feladata, hogy verseiket megzenésítse. A főiskolai vizsgadarabom óta a Trapéz és korlát az első kantáta, amit írtam 1966-ban. Művem Pilinszky János három szerelmes versére készült: az első a címadó Trapéz és korlát, majd a Tilos csillagon és A tengerpartra. A 3 vers szünet nélküli 3 tételként áll egymás mellett. A kantátában folytatom korábbi zenekari darabjaim stílusát.”



A 3 Pilinszky-vers lírai hangon vall a szerelem szenvedéseiről és örömeiről. Hollós Máté elemző írásából A tengerpartra c. tételről szóló részt idézem:



„A tengerpartra kifekszik a tenger,/ a világ végén pihen a szerelmem,/ mint távoli nap vakít a szívem,/ árnyéka vagyunk valamennyien./ E négysoros vers a barokk kantáták koráljaira emlékeztetően vegyes-karon szólal meg. Második és harmadik sorát azonban csak töredékesen énekli a kórus. Ezeket a szoprán illetve a tenor szólista egészíti ki, motivikát cserélve egymással. Mellettük a gordonka szóló énekel: a szerző hangján?, az enyémen, a mindenkori hallgatóén? A líra eme édes megfejthetetlenségén emeli Bozay Attila a hallgatót a rebbenő való fölé”.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 31142019-02-08 12:52:46

Az interjúban elhangzottak alapján örömmel várom a KEMÉNY EGON életmű - CD sorozatában most megjelent  1, 2 azaz a "Hatvani diákjai" és a "Komáromi farsang" rádiófelvételei után a további kiadványokat: talán kijöhet a "Krisztina kisasszony" és "A messzetűnt kedves",  valamint a "Valahol Délen"  felvétele is!



Alkalom lehetne: jövő évben, a zeneszerző születésének 115. évfordulója tiszteletére. 



 


Palcsó Sándor • 2312019-02-08 11:50:14

Bozay Attila: Kiáltások  (1965) - dalciklus - Palcsó Sándor - ének



1965. március 29-én hangzott el első alkalommal Bozay Attila 8.-ik opusza: József Attila Nem én kiáltok, Bánat és Tél c. verseire komponált dalciklusa.



A Kiáltások c. kompozíció rádiófelvételén Palcsó Sándor énekelt, kamaraegyüttes kíséretével.





A Magyar Rádió stúdiója, Palcsó Sándor operaénekes Bozay Attila zeneszerzővel,



utóbbi József Attila verseire írt Kiáltás című dalciklusának felvételekor.  1965



Foto: Szalay Zoltán



Forrás: Fortepán



1965. március 29-én hangzott el első alkalommal Bozay Attila 8.-ik opusza: József Attila Nem én kiáltok, Bánat és Tél c. verseire komponált dalciklusa.



A dalciklusról Breuer János írta a legjellemzőbb kritikát: „Talán külsőség, de van valami szimbolikus abban, hogy Bozay Attila – fiatal zeneszerzőként szokatlanul, opusz-számmal látja el műveit. Pedig Bozay még inkább a tapogatózó, útkereső művészek közé tartozik, viaskodik formával, kifejezőeszközökkel és a mondanivalóval. Érdekfeszítő és izgalmas dolog, végig követni küzdelmét a megszólalásért, önmaga kifejezéséért. Kiáltások címmel összefoglalt három József Attila-dalában (op.8.), amelyben az énekest öttagú kamaraegyüttes kíséri, engedékenyen átadta magát a versek hangulatának, pedig éppen a kiválasztott versek igen nehezen fejezhetők ki zenével. Az első dal „húst szaggató” drámaiságát már-már naturalista eszközökkel ábrázolta, amihez az előadó, Palcsó Sándor is hozzájárult. A legszebben, legteljesebben talán a második dal notturnója adta vissza a verset, a harmadik meleg „szív” dallama pedig mintegy summázta a mű mondanivalóját.”


Rost Andrea • 20392019-02-08 10:54:26



A fotó  Rost Andrea áriaestjén készült a Marczibányi Téri Művelődési Központban, január 19-én.



/Forrás: Budai Polgár/


Operett, mint színpadi műfaj • 38332019-02-07 14:50:50

Tisztelt "joska141"



Az előbbiekhez:



Lásd a Főigazgatói Pályázatból bemásolt szövegrészt (itt:  3734. sorszám alatt: "Táncművészeti irányelvek") - onnan idézek Apáti Bencétől egy részt:



"A tehetséges végzős növendékeket Magyarországon kell tartani, egy, a bécsi Volksoperhez hasonló színvonalú színházban való elhelyezkedés lehetőségével. Ahol színvonalas, és képességükhöz mérten nehéz balettbetétekkel és akár komoly szólófeladatok betanulásával és eltáncolásával tarthatják magukat egy igen magas technikai színvonalon. Olyan táncos feladatokat kell rájuk szabni, ami szakmai és művészi kihívást jelenthet egy Magyarországon maradt táncművésznek.



Számos operett rendelkezik balett- és táncbetétekkel, jómagam 1998-ban a Cigánybáróban a Szegedi Szabadtéri Színpadon táncoltam egy komoly pas de deux-t nehéz férfi variációval, szólista szintű technikát igénylő ugrásokkal, emelésekkel és forgásokkal, amiket meg lehetne aképpen újítani, hogy vonzó lehessen egy technikáját fejleszteni akaró fiatal táncos számára. Ilyen feladatokkal egy pár főből álló szólista generációt is ki lehetne nevelni, akik nem büntetésnek, átmeneti állapotnak, esetleg az aktív táncos pályát követő levezetésnek, hanem rangnak élnének meg egy operettszínházi tagságot. Egy jó állapotban levő balettkarral pedig semmi akadályát nem látnám egy-egy önálló balett színpadra tűzésének. Klasszikus és kortárs balettek mehetnének évente pár alkalommal valamelyik színpadon, de arra is van humán erőforrás, hogy ifjúsági vagy gyerekbalettekkel nyerjünk újabb táncrajongókat a Operettszínháznak. Egy jól sikerült gyerekbalett évekig feladatot biztosítana a táncosoknak és nézőket a színháznak (például: Egri csillagok, Szaffi, Pál utcai fiúk).



Egy szűkített létszámú Diótörő színpadra állítását is megfontolnám, hiszen jelenleg a Táncművészeti Egyetem fiatal balettnövendékei kevésbé leterheltek, így az ő segítségükkel és az Egyetemmel való együttműködés elindításával műsorra tűzhetnénk a Diótörőt, ami mindenhol a világon telt házas sikerdarab. A táncművészetis gyerekeknek így újra tudnánk színpadi gyakorlatot biztosítani.



Álmot, megvalósítható álmot kell tudnunk kínálni a táncművészet szinte minden ágát 10 évig tanuló táncművészeknek. Egy ilyen álom ígéretével az Operettszínházhoz tudnánk csábítani Magyarország legtehetségesebb végzős táncművész növendékeit, akikkel újra régi fényében tudna tündökölni a Budapesti Operettszínház."



 



Nyilván a következő időszakban ennél konhrétabb és bővebb elképzelések is napvilágra kerülnek majd Apátitól az Operettszínház balett-társulatának jövőbeli feladatait illetően.  Amint Kiss-B. Atilla elmondotta az évadnyitó társulati ülésen, az előző vezetéshez kötődő  folyó évad műsortervét különösképpen nem kívánja megbolygatni.


Operett, mint színpadi műfaj • 38312019-02-07 11:16:50

 A HVG 2019. február. 09. keltezésű cikke  már fent van az interneten.



„Apáti Bence: Nem teszem meg azt a szívességet, hogy kritizálom a kormányt”



Az interjúból két bekezdést ide átemelek:



„Szerintem nem növelte Kiss-B. Atilla pályázatának esélyeit az én személyem, sőt inkább ballaszt vagyok számára, mert rengeteg támadást fog kapni miattam. Ráadásul nekem úgy jött vissza, hogy a politikai döntéshozók szeretik az írásaimat, nem örülnének annak, ha ismét elásnám magam a balettban. De azért azt tisztázzuk, hogy 2016 óta írok publicisztikákat, és 30 éve ugyanazon a politikai oldalon állok, nem az Operettszínház balettigazgatói székéért lettem olyan, amilyen.”



 



„Én egy színházi tár vezetője vagyok, ami valami okból igazgatói titulussal jár. A táncosok beosztásáért felelek, képviselem az érdekeiket a főigazgatónál. A jobboldali értelmiségieknek mindig a fejükre koppintanak, ha politikailag elkötelezettek. Azzal nem volt baj, hogy Vass Lajos, az Operaház főigazgatója MSZP-s államtitkár és polgármester volt?”


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 31122019-02-07 10:47:22

A Komáromi farsang részletei (Km. Házy, Ilosfalvy, Bilicsi, Göndöcs, Hlatky, Kishegyi, a Földényi-kórus, az MR Szimfonikus Zenekara, vezényel Lehel György – 1957. március 9., Kossuth Rádió 20.00 – 22.00)  mellett még egy operettből csendültek fel ma délelőtt részletek a Dankó Rádió „Túl az Óperencián”’ adásában:



Szirmai Albert – Martos Ferenc: Alexandra 




  • A gárdisták kara: „Büszkén állanak itten a gárdisták, a vitézek a harcmezőn… büszkék, vakmerők, a csapást elhárítják!” (Szabó Miklós, km, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara, vezényel: Bródy Tamás) - 1961. április 29., Petőfi Rádió 19.05-19.40



A zeneszerző születésének 100. évfordulója alkalmából új felvétel készült az operett legszebb részleteiből - Bemutató:1980. július 2., Petőfi Rádió 18.35 – 19.25



Közreműködik: Oszvald Marika, Pászthy Júlia, Kelen Péter, Maros Gábor és Palcsó Sándor, valamint a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc).



Vezényel: Sebestyén András



Most a következő részletek szólaltak meg erről a felvételről:




  • Szerelmi kettős: „Túl az üveghegyek kék ködén, túl az Óperenciák vizén, boldogság zöld szigetére várva,vár engem, vár ott több kicsi bárka…/Érted halni boldogság lett volna…/- Elszédülök, érzem, lüktet a vérem, hagyjon el, hagyjon el, kérem!...- Többé el nem engedlek, magamhoz ölellek, egyetlen szerelmes párom!... Mindez csak álom, mindez csak álom!...” (Pászthy Júlia, Kelen Péter)

  • A király dala:Repül a szél, szívemig ér az ifjúság tündére…./Kicsi feleség, aranyos kis párom, a te csókod várom! Pilletáncból, bármi szép volt, már elég volt! Kicsi feleség, te leszel a jóság, gyere hát, hisz oly suhanó a boldogság!” (Palcsó Sándor)

  • A grófnő és Károly vidám kettőse:  „Nékem a szerelem, egyetlen elemem, nem kell hozzá ész, udvarlok hevesen, úgy mint  csak kevesen, prédám gyorsan kész…/Esküvőre hív az ének, gingalló…az ereszre fecskefészket építsünk, aztán majd fél tucat kisfecskével szépítsük…”   (Oszvald Marika, Maros Gábor)

  • A grófnő dala: „El ne fuss, légy diplomatikus, ha udvarlóid udvarlással üldöznek…./ Ötven-hatvan év, kutyabaj, ha a szív csupa fény! Egy-két- három ránc, kutyabaj, ha vígan megy a tánc /Öreg úrral flörtöl az ember, fiatallal kezdeni nem mer, öreg úr az még nem vén, engem ő protezsál, ő véd… (Oszvald Marika, az MRT Énekkarának  férfikara)



Az adás befejező száma volt:



Franz von Suppé: Költő és paraszt – a Nyitány részlete (Km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Ferencsik János) – koncertfelvételről.



Ezt a műsort ismét meghallgathatjuk a  Dankó Rádióban és az internetes elérhetőségeken is ma 18 és 19 óra között.


Ilosfalvy Róbert • 8292019-02-07 09:16:43

Épp most  szólnak részletek a Komáromi farsangból a Dankó Rádióban: Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Bilicsi Tivadar és mások énekelnek...


Házy Erzsébet művészete és pályája • 44272019-02-07 09:16:20

Épp most  szólnak részletek a Komáromi farsangból a Dankó Rádióban: Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Bilicsi Tivadar és mások énekelnek...


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 31112019-02-07 09:15:31

Épp most  szólnak részletek a Komáromi farsangból a Dankó Rádióban: Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Bilicsi Tivadar és mások énekelnek...


Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) • 15822019-02-07 09:14:48

Épp most  szólnak részletek a Komáromi farsangból a Dankó Rádióban: Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Bilicsi Tivadar és mások énekelnek...


Lehár Ferenc • 6622019-02-06 13:31:34



Lehár Ferenc: A mosoly országa - Művészetek Palotája - 2019. február 2.


Operett, mint színpadi műfaj • 38292019-02-06 13:29:47



Lehár Ferenc: A mosoly országa - Művészetek Palotája - 2019. február 2.


Operett, mint színpadi műfaj • 38282019-02-06 12:21:21

Müpa és a Sanghai Opera House együttműködésében létrejött A mosoly országa-produkció tavaly őszi kínai (sanghaji) bemutatóját övező külhoni elismerő kritikák tükrében nagy várakozással és érdeklődéssel tekintettem az itthoni, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben színpadra került  Lehár-dalmű február 2-ai előadása elé. (A február elsejei első bemutatón nem voltam jelen). 



Az elmúlt évtizedekben volt alkalmam többször látni színházakban és szabadtéri színpadokon is A mosoly országát, nem beszélve a kép- és hangfelvételekről - de rádió-, televízió-, DVD- és CD-felvételeken, valamint az interneten youtube-ról is elérem különféle változatokban Lehár remekművét.



Nem először hangoztatom én is,  és most, hogy megismerhettem ezt a német nyelvű, kínai-magyar koprodukcióban színre vitt Lehár-nagyoperettet is, újra az csengett le bennem, nem véletlenül terjedt el még a zeneszerző életében a következő bonmot: "zenés színpadnak három fő műfaja van: az opera, az operett és Lehár!” A komponista egyik bécsi méltatójától eredeztethető megállapítás nem csupán szellemes, de helytálló is. A mosoly országára kétségtelenül vonatkoztatható: a szerző azon darabjai közé tartozik, ami se nem operett, se nem opera: valahol a két zenei műfaj mezsgyéjén tündöklő alkotás a zenés színházak palettáján.  



Lehár utolsó alkotói korszakának (a múlt század húszas éveinek második felétől) termései, az úgynevezett „Tauber-operettek” – a kor neves tenoristája, Richard Tauber operaénekes vitte sikerre ezeket a műveket -, amelyek már nem  vagy nem egészen happyenddel végződnek, és a zenei nyelvezetük sem már annyira „operettes”, hanem kifejezetten a „zenedrámára” fókuszálnak (ilyen például a Paganini, A cárevics, a Friderika, a Frasquita is).  Nem véletlen az sem, hogy Lehár Ferenc több művét az operaházak is bemutatták-bemutatják! (A víg özvegy, A hercegkisasszony, Cigányszerelem, Giuditta és persze A mosoly országa). Ezek az operaházban is sikert elért darabok - számomra megélt színházi, zenei varázsukkal  - csak megerősítik véleményemet: egy-egy  klasszikussá nemesedett Lehár-operett zenei igényeit az operaházak zengőbb orkeszterei, szárnyalóbb hangjai, képzettebb énekegyüttesei megfelelőbben tudják kielégíteni - hiszen Lehár partitúráihoz alkalmazkodva általuk már-már operai színvonalhoz közeledik a muzsika.  



Ezt a meglátásomat igazolta vissza a szombat esti operett-előadás ének-zenei megvalósítása.  A mosoly országának szélesen ívelt melódiái, nagyszabású fináléi, csiszolt énektechnikát kívánó szólamai operaszínpad vagy hangversenyterem (most a Müpáé) után kiált, még akkor is, ha a prózamondás és a mozgás természetessége, a tréfás és táncos részek könnyedsége viszont itt hiányosabb, mint amikor operettszínpadon frissítenek fel ilyen, a mozgalmasságával is magas követelményeket támasztó Lehár-operettet, amilyen ez a darab is. 



A Művészetek Palotájában minden feltétel adott volt ahhoz, hogy A mosoly országát operai keretek között élvezhessük – Sanghaj után Budapesten is.



A Magyar Állami Operaház zenekara a legjobb képességeit nyújtotta, csillogtatta meg, s a bensőséges, kedélyes- érzelmes-melankolikus dallamok, friss, eleven ritmusok arany- és ezüstszálával fonta körül a történetet, s öntött igazi életet a két távoli császárváros – Bécs („Arany és ezüst” keringő) és Peking (balettzene: mandarinok táncai; a „Sárga kabát”- szertartásjelenet) – udvari légkörébe helyezett karakterekbe.   Azt, hogy ezt a zenét lehet jól, vonzóan és behízelgően játszani, a zenekar a kitűnő kínai karmester, Xu Zhong (a Veronai Ünnepi Játékok első karmestere, a cataniai Bellini Operaház zeneigazgatója, a haifai szimfonikus zenekar vezető dirigense) zenei irányítása alatt igazolta; semmi engedményt nem szükséges tenni a banális „operettsziruposság” csábításának - melyre a drámai fináléban, bizony, alkalom kínálkozna. Már a nyitányban megcsapott a tömör, egységes, jó hangzás mellett valami frissesség, a meggyorsított ritmusok feszessége, vidám pattogása, a dallamok közvetlenül ható, üde bája. 



A rendező, Káel Csaba jó elgondolással (mivel a második és a harmadik felvonás cselekménye Kínában játszódik) a Szu-Csong herceg és Mi, a húga, valamint Csang, nagybácsi szerepeire kínai származású operaénekeseket választott és hívott meg a produkcióba, céljának tekintette ezzel is egymáshoz közelíteni és ápolni az európai és a távol-keleti civilizáció és kultúrájuk szép hagyományait - ezúttal egy Lehár-operett színpadra állításával - , a színház- és zeneművészetük közös értékeinek ilyen keretek között is kifejezést adni.    



Vincent Schirrmacher tenorista Kínában született, a londoni Királyi Zeneakadémián és a New York-i Julliard  Schoolban folytatta felsőfokú tanulmányait, Verdi-, Puccini-, Wagner, Dvořak és R. Strauss operáinak főszerepeiben lép fel, a bécsi Volksoper társulatának is a tagja. Az ő Szu-Csongja megjelenésben, játékban és különösen énekhangban hatásosan közelíti meg azt a tenorideált, melyre a komponista a szólamot elképzelte és méretezte.  Erőteljes, csengő, fényes énekhangján - a szükséges hangmagasság-tartományokban is – igazán szépen szólaltak meg az ismert tenoráriák: „Vágyom egy nő után”, „Egy barackfa ágán”, „Mosolygó nézés és jól nevelt arc”. Átlényegült színészi megformálásával pluszt is nyújtott szerepében, így érzelmileg talán vele tudtam a legjobban azonosulni a fellépő művészek közül.



A neves örmény származású drámai szoprán énekesnő, a főleg Európa operaszínpadain fellépő Karine Babajanyan énekelte és játszotta Lisa Lichtenfels grófkisasszonyt, aki hitveseként követi Szu-Csongot a pekingi császári rezidenciába.  Belépője a darabban kóruskísérettel kezdődik: „Egy nőnek mindig jólesik az ilyen szép fogadtatás…/Bók csinosítja a nőt, a siker teszi őt hevesen lobogóvá…”  - amint és ahogyan megjelenik a színpadon az udvaroncok karéjától kísérve, miközben erre a dalra fakad, már belecsöppenünk abba a varázsba, amit Lehár és szövegírói megálmodtak…  Babajanyan egy interjúban elmondta: Lisa szerepét elénekelnie, megformálnia nem volt könnyű: nagyon sok tapasztalatot feltételez mind énektechnikailag, mind előadó-művészeti szempontból. Amikor először áttanulmányozta Lisa szólamát, az volt a benyomása, „hogy Tosca húga köszön vissza a kottából”… Mint kitűnt előadásából, Babajanyan bőven rendelkezik a kellő „primadonnai” adottságok (dekoratív megjelenés, vonzó személyiség, szép hanganyag) mellett a drámai/lírai szólamokhoz szükséges megfelelő énektechnikával, de nem okoz számára problémát az sem, amikor az éneklés és a kevéske próza mellett keringőt táncolnia kell… Lelkes tapsunkat a másik, Szu-Csong és Gustav von Pottenstein-Hatfaludy gróffal énekelt érzelmes, édes-bús kettőseivel is kiváltotta. Igen magas hőfokon énekelte el a drámai hatású „Honvágy”-dalt; akkor hangzik fel, amikor az idegen ország idegen szokásai között egyre zavartabb Liza rádöbben, hogy férjének az európaitól távoli kultúrában, idegen, helyi elvárásokhoz, elvekhez kell tartania magát, fel kell áldoznia szerelmét, európai hitvesét: megválasztott miniszterelnöki pozíciójából fakadó kötelessége négy másik nővel házasságra lépnie, így elkerülhetetlen és bekövetkezik a számukra fájó búcsú, az elválás megható, szomorú pillanata…

 



Hatfaludy gróf szerepében a jó kiállású osztrák bariton, Franz Gürtelschmiedet láttuk-hallottuk, akinek nincs sok énekelnivalója: egy kettős az első felvonásban Lizával („Megtörtént már máskor is, még megesik százszor is…/Szervusz, jó mulatást! Az egész nem lényeges. Eddig megvoltunk legalább. Ez az ügy kicsikét gyerekes!...”),  egy - egy kettős a második („Ne félj, ne félj, bolond szívem, úgyis tudod már, hogy egy nagyon csinos legény/leány csakis terád vár…”) és a harmadik felvonásban („Fehér virág, kacér virág, idegen mezőkön termettél…”) melyeket Mi-vel, Szu-Csong húgával ad elő.  Gürtelschmied világos, lírai baritonjával és természetes közvetlenséggel, sodró lendülettel formálja meg Gustávot, anélkül, hogy túlzásokra ragadtatná magát.



Yitian Luan kínai szoprán,  aki énekelte Liut a Turandotban a Bregenzi Fesztiválon, de a repertoárján Gilda, Boleyn Anna és a Hoffmann meséi négyes női főszerepe is ott van,  sőt a klasszikus operettben is fellépett (Rosalinda volt A denevérben), most a kis kínai herceglány, Mi szerepében mutatkozott be nálunk: nem sistergett, nem lobogott, ahogyan az „operettben szokták” a  szubrettek tenni, inkább kedvesen, pajkosan, vagy éppen szolidan, édesbúsan – ahogyan a szerep megkívánja énekelt, táncolt,  játszott; a dramaturgia igényelte húzások miatt a kevéske próza számára sem okozott megoldhatatlan feladatot. A Gustávval énekelt duetteket megelőzően előadott belépő jelenetében („Engedjék meg hát a nőnek, éljen ember módra ő meg, legyen okos és kecses teremtés…”) Yitian Luan tényleg autentikus kis kínai herceglánykát formált meg!  Semmit nem kellett újítania a követett hagyományokon: Mi figurája általa élettel telített, a rövidke európai-kapcsolatból, a feltörő szerelemi érzésből neki is csak az arról és a férfiról való lemondás jut osztályrészül.



Csang nagybácsit Xiao Rui, fiatal kínai bariton jelenítette meg a színpadon. Ő is Európában működik, pályafutása Belgiumban indult, szerepeit a brüsszeli Théatre Royal de la Monnaie és a Liege-i Opera Royal de Wallonie produkcióiban kapta. Azóta Németországban is gyakran fellép, pld. Sarastro szerepét énekelte Weimarban, Mozart Requiemjének basszus szólamát pedig Freiburgban énekelte. Most Lehárt énekelt: igazán imponáló, sötét basszbaritonja jól érvényesült az előadás második részében, a pekingi császári palotában fegyelmező, magas tisztséget viselő rideg nagybácsi szerepében, aki Szu-Csongot és Lizát is („a Lótuszvirágot”) szóvirág-köntösben, de folyamatosan emlékezteti milyen – kapcsolatukra hátrányos - kötelességüknek és kötelezettségeiknek kell eleget tenniük.



A Főeunuchként Franz Tscherme mosolyogtatta meg a publikumot elcsépelt sablonminták karakterizálása mentén… (Az osztrák színművész filmrendezőként is tevékenykedik, és megjegyzem, néhány éve az Operaházban őt láthattuk az Ariadné Naxos szigetén bemutatóján kabinetalakítást nyújtott  Udvarmester szerepében.)



A további kisebb szerepek alakítói közül említem a még mindig jó svádájú, megnyerő, szimpatikus Ernyei Bélát, aki énekes-színészként évtizedek óta német nyelvterületeken játszik különböző zenés darabokban. Most a békebeli Monarchiában, Ferdinand Lichtenfels gróf - Liza atyjának - szerepében láthattuk viszont – csak prózában. 



Nem igazán értem, miért kellett betenni a játékba két női karakter-figurát, akiknek semmi más szerepük nincs a darabban, mint anya és lánya  szerepét eljátszani: folyton csak civakodnak, sivalkodnak és ide-oda futkároznak  a bécsi és a pekingi palotákban. Az X-aktás szinkronszínész, Náray Erika (Scully)  alakítja Hardegg bárónőt és az Operettszínházból érkező Kardffy Aisha játssza Valit – őt, egy operetténekest, minek kellett erre a picinyke szerepre hívni, amikor semmi énekelnivalója nincs a darabban!.. - vagy csak erősítse a bécsi palotában belépő-kilépő-átvonuló  arisztokrata-sereg létszámát (Énekkarban)?



Még egy kérdőjel: az első felvonásban arról énekel a szerelmes-pár, Liza és Szu-Csong, hogy: „Igyék velem egy csésze illatos teát” (teakettős) – behozzák nekik a teát, csészéjükbe öntik a gőzölgő italt, de nem ülnek le rögtön az asztalka mellé, hanem kezükben a csészével állva(!), majd sétálva éneklik a duettet végig, aztán a dal végére érve visszateszik a csészéjüket a tálcára.  Ennyi. Én még nem láttam ilyet a színpadon, hogy kezükben tartott teli csészével sétálgassanak – le nem ülnének a világért sem!   Pedig ott volt közelükben a kis asztalka a székekkel, hogy ülve igyák meg teájukat – ahogyan általában mifelénk szokás… De ők csak énekelnek, és közben csészével a kezükben betáncolják a színpadot. Ki érti ezt



A rendezés nem különösebben attraktív, hangsúlyozottan az operai igényű zenék és az énekszámok a dominánsak.



A díszletek és a vetített háttér együttesen megteremtik az adott miliő hangulatát, így a látvány nem hat szegényesnek bár a színpad a játék alatt olykor kissé üresnek hat. A jelmezek, a kosztümök mindenesetre mutatósak, kiváltképpen a pekingi palotabelső és udvarának ábrázolt környezete pompázik az egzotikum kellékeiben, és tetszetős, odaillő ruhaviseletekben láthatjuk a  „Sárga kabát”- avatás és szertartás-jelenetben közreműködő művészeket, a statisztériát, meg a Pécsi Balett táncosait is – utóbbiak remek koreográfiában adják elő a fentebb jelzett, nagyszabású, mozgalmas táncjeleneteiket (koreográfus: Vincze Balázs)



A mosoly országa koprodukciós bemutatójának vitathatatlan érdeme, hogy Lehár gazdag zenei invenciójú operettje operai nívójú előadásban valósult meg,  a remek énekművészek tolmácsolását látva és élvezve rácsodálkozhattunk,  hogy így is, ilyen színvonalon is lehet színpadra állítani ezt a remekművet – ráadásul minden álaktualizálás, és „modernkedés” nélkül, megtartva az eredeti hangszerelést, hangzásvilágot, szöveget, cselekményt – csak a prózai részek voltak meghúzva - , mindenekelőtt a gyönyörű zenére koncentráltan! 



A beszámolóm végére érve ismét leírom: Xu Zhong karmester zenekarával és a szereplő énekművészekkel a partitúra minden szépségét elénk tárták, melynek értéke felragyogott ezen az estén. 



Úgy vélem, Lehár Ferenc hagyatéka a megfogalmazott zenei elvárásoknak is a figyelembevételével igen szép, megkapó élményben jutott el most hozzánk, mindazok örömére, akik jelen lehettünk a két előadás egyikén a Müpában.  



A  Káel Csaba rendezte produkciót több kamerával felvették, remélem, hamarosan látni fogjuk az M5 csatornán.   


Lehár Ferenc • 6612019-02-06 12:20:31

Müpa és a Sanghai Opera House együttműködésében létrejött A mosoly országa-produkció tavaly őszi kínai (sanghaji) bemutatóját övező külhoni elismerő kritikák tükrében nagy várakozással és érdeklődéssel tekintettem az itthoni, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben színpadra került  Lehár-dalmű február 2-ai előadása elé. (A február elsejei első bemutatón nem voltam jelen). 



Az elmúlt évtizedekben volt alkalmam többször látni színházakban és szabadtéri színpadokon is A mosoly országát, nem beszélve a kép- és hangfelvételekről - de rádió-, televízió-, DVD- és CD-felvételeken, valamint az interneten youtube-ról is elérem különféle változatokban Lehár remekművét.



Nem először hangoztatom én is,  és most, hogy megismerhettem ezt a német nyelvű, kínai-magyar koprodukcióban színre vitt Lehár-nagyoperettet is, újra az csengett le bennem, nem véletlenül terjedt el még a zeneszerző életében a következő bonmot: "zenés színpadnak három fő műfaja van: az opera, az operett és Lehár!” A komponista egyik bécsi méltatójától eredeztethető megállapítás nem csupán szellemes, de helytálló is. A mosoly országára kétségtelenül vonatkoztatható: a szerző azon darabjai közé tartozik, ami se nem operett, se nem opera: valahol a két zenei műfaj mezsgyéjén tündöklő alkotás a zenés színházak palettáján.  



Lehár utolsó alkotói korszakának (a múlt század húszas éveinek második felétől) termései, az úgynevezett „Tauber-operettek” – a kor neves tenoristája, Richard Tauber operaénekes vitte sikerre ezeket a műveket -, amelyek már nem  vagy nem egészen happyenddel végződnek, és a zenei nyelvezetük sem már annyira „operettes”, hanem kifejezetten a „zenedrámára” fókuszálnak (ilyen például a Paganini, A cárevics, a Friderika, a Frasquita is).  Nem véletlen az sem, hogy Lehár Ferenc több művét az operaházak is bemutatták-bemutatják! (A víg özvegy, A hercegkisasszony, Cigányszerelem, Giuditta és persze A mosoly országa). Ezek az operaházban is sikert elért darabok - számomra megélt színházi, zenei varázsukkal  - csak megerősítik véleményemet: egy-egy  klasszikussá nemesedett Lehár-operett zenei igényeit az operaházak zengőbb orkeszterei, szárnyalóbb hangjai, képzettebb énekegyüttesei megfelelőbben tudják kielégíteni - hiszen Lehár partitúráihoz alkalmazkodva általuk már-már operai színvonalhoz közeledik a muzsika.  



Ezt a meglátásomat igazolta vissza a szombat esti operett-előadás ének-zenei megvalósítása.  A mosoly országának szélesen ívelt melódiái, nagyszabású fináléi, csiszolt énektechnikát kívánó szólamai operaszínpad vagy hangversenyterem (most a Müpáé) után kiált, még akkor is, ha a prózamondás és a mozgás természetessége, a tréfás és táncos részek könnyedsége viszont itt hiányosabb, mint amikor operettszínpadon frissítenek fel ilyen, a mozgalmasságával is magas követelményeket támasztó Lehár-operettet, amilyen ez a darab is. 



A Művészetek Palotájában minden feltétel adott volt ahhoz, hogy A mosoly országát operai keretek között élvezhessük – Sanghaj után Budapesten is.



A Magyar Állami Operaház zenekara a legjobb képességeit nyújtotta, csillogtatta meg, s a bensőséges, kedélyes- érzelmes-melankolikus dallamok, friss, eleven ritmusok arany- és ezüstszálával fonta körül a történetet, s öntött igazi életet a két távoli császárváros – Bécs („Arany és ezüst” keringő) és Peking (balettzene: mandarinok táncai; a „Sárga kabát”- szertartásjelenet) – udvari légkörébe helyezett karakterekbe.   Azt, hogy ezt a zenét lehet jól, vonzóan és behízelgően játszani, a zenekar a kitűnő kínai karmester, Xu Zhong (a Veronai Ünnepi Játékok első karmestere, a cataniai Bellini Operaház zeneigazgatója, a haifai szimfonikus zenekar vezető dirigense) zenei irányítása alatt igazolta; semmi engedményt nem szükséges tenni a banális „operettsziruposság” csábításának - melyre a drámai fináléban, bizony, alkalom kínálkozna. Már a nyitányban megcsapott a tömör, egységes, jó hangzás mellett valami frissesség, a meggyorsított ritmusok feszessége, vidám pattogása, a dallamok közvetlenül ható, üde bája. 



A rendező, Káel Csaba jó elgondolással (mivel a második és a harmadik felvonás cselekménye Kínában játszódik) a Szu-Csong herceg és Mi, a húga, valamint Csang, nagybácsi szerepeire kínai származású operaénekeseket választott és hívott meg a produkcióba, céljának tekintette ezzel is egymáshoz közelíteni és ápolni az európai és a távol-keleti civilizáció és kultúrájuk szép hagyományait - ezúttal egy Lehár-operett színpadra állításával - , a színház- és zeneművészetük közös értékeinek ilyen keretek között is kifejezést adni.    



Vincent Schirrmacher tenorista Kínában született, a londoni Királyi Zeneakadémián és a New York-i Julliard  Schoolban folytatta felsőfokú tanulmányait, Verdi-, Puccini-, Wagner, Dvořak és R. Strauss operáinak főszerepeiben lép fel, a bécsi Volksoper társulatának is a tagja. Az ő Szu-Csongja megjelenésben, játékban és különösen énekhangban hatásosan közelíti meg azt a tenorideált, melyre a komponista a szólamot elképzelte és méretezte.  Erőteljes, csengő, fényes énekhangján - a szükséges hangmagasság-tartományokban is – igazán szépen szólaltak meg az ismert tenoráriák: „Vágyom egy nő után”, „Egy barackfa ágán”, „Mosolygó nézés és jól nevelt arc”. Átlényegült színészi megformálásával pluszt is nyújtott szerepében, így érzelmileg talán vele tudtam a legjobban azonosulni a fellépő művészek közül.



A neves örmény származású drámai szoprán énekesnő, a főleg Európa operaszínpadain fellépő Karine Babajanyan énekelte és játszotta Lisa Lichtenfels grófkisasszonyt, aki hitveseként követi Szu-Csongot a pekingi császári rezidenciába.  Belépője a darabban kóruskísérettel kezdődik: „Egy nőnek mindig jólesik az ilyen szép fogadtatás…/Bók csinosítja a nőt, a siker teszi őt hevesen lobogóvá…”  - amint és ahogyan megjelenik a színpadon az udvaroncok karéjától kísérve, miközben erre a dalra fakad, már belecsöppenünk abba a varázsba, amit Lehár és szövegírói megálmodtak…  Babajanyan egy interjúban elmondta: Lisa szerepét elénekelnie, megformálnia nem volt könnyű: nagyon sok tapasztalatot feltételez mind énektechnikailag, mind előadó-művészeti szempontból. Amikor először áttanulmányozta Lisa szólamát, az volt a benyomása, „hogy Tosca húga köszön vissza a kottából”… Mint kitűnt előadásából, Babajanyan bőven rendelkezik a kellő „primadonnai” adottságok (dekoratív megjelenés, vonzó személyiség, szép hanganyag) mellett a drámai/lírai szólamokhoz szükséges megfelelő énektechnikával, de nem okoz számára problémát az sem, amikor az éneklés és a kevéske próza mellett keringőt táncolnia kell… Lelkes tapsunkat a másik, Szu-Csong és Gustav von Pottenstein-Hatfaludy gróffal énekelt érzelmes, édes-bús kettőseivel is kiváltotta. Igen magas hőfokon énekelte el a drámai hatású „Honvágy”-dalt; akkor hangzik fel, amikor az idegen ország idegen szokásai között egyre zavartabb Liza rádöbben, hogy férjének az európaitól távoli kultúrában, idegen, helyi elvárásokhoz, elvekhez kell tartania magát, fel kell áldoznia szerelmét, európai hitvesét: megválasztott miniszterelnöki pozíciójából fakadó kötelessége négy másik nővel házasságra lépnie, így elkerülhetetlen és bekövetkezik a számukra fájó búcsú, az elválás megható, szomorú pillanata…

 



Hatfaludy gróf szerepében a jó kiállású osztrák bariton, Franz Gürtelschmiedet láttuk-hallottuk, akinek nincs sok énekelnivalója: egy kettős az első felvonásban Lizával („Megtörtént már máskor is, még megesik százszor is…/Szervusz, jó mulatást! Az egész nem lényeges. Eddig megvoltunk legalább. Ez az ügy kicsikét gyerekes!...”),  egy - egy kettős a második („Ne félj, ne félj, bolond szívem, úgyis tudod már, hogy egy nagyon csinos legény/leány csakis terád vár…”) és a harmadik felvonásban („Fehér virág, kacér virág, idegen mezőkön termettél…”) melyeket Mi-vel, Szu-Csong húgával ad elő.  Gürtelschmied világos, lírai baritonjával és természetes közvetlenséggel, sodró lendülettel formálja meg Gustávot, anélkül, hogy túlzásokra ragadtatná magát.



Yitian Luan kínai szoprán,  aki énekelte Liut a Turandotban a Bregenzi Fesztiválon, de a repertoárján Gilda, Boleyn Anna és a Hoffmann meséi négyes női főszerepe is ott van,  sőt a klasszikus operettben is fellépett (Rosalinda volt A denevérben), most a kis kínai herceglány, Mi szerepében mutatkozott be nálunk: nem sistergett, nem lobogott, ahogyan az „operettben szokták” a  szubrettek tenni, inkább kedvesen, pajkosan, vagy éppen szolidan, édesbúsan – ahogyan a szerep megkívánja énekelt, táncolt,  játszott; a dramaturgia igényelte húzások miatt a kevéske próza számára sem okozott megoldhatatlan feladatot. A Gustávval énekelt duetteket megelőzően előadott belépő jelenetében („Engedjék meg hát a nőnek, éljen ember módra ő meg, legyen okos és kecses teremtés…”) Yitian Luan tényleg autentikus kis kínai herceglánykát formált meg!  Semmit nem kellett újítania a követett hagyományokon: Mi figurája általa élettel telített, a rövidke európai-kapcsolatból, a feltörő szerelemi érzésből neki is csak az arról és a férfiról való lemondás jut osztályrészül.



Csang nagybácsit Xiao Rui, fiatal kínai bariton jelenítette meg a színpadon. Ő is Európában működik, pályafutása Belgiumban indult, szerepeit a brüsszeli Théatre Royal de la Monnaie és a Liege-i Opera Royal de Wallonie produkcióiban kapta. Azóta Németországban is gyakran fellép, pld. Sarastro szerepét énekelte Weimarban, Mozart Requiemjének basszus szólamát pedig Freiburgban énekelte. Most Lehárt énekelt: igazán imponáló, sötét basszbaritonja jól érvényesült az előadás második részében, a pekingi császári palotában fegyelmező, magas tisztséget viselő rideg nagybácsi szerepében, aki Szu-Csongot és Lizát is („a Lótuszvirágot”) szóvirág-köntösben, de folyamatosan emlékezteti milyen – kapcsolatukra hátrányos - kötelességüknek és kötelezettségeiknek kell eleget tenniük.



A Főeunuchként Franz Tscherme mosolyogtatta meg a publikumot elcsépelt sablonminták karakterizálása mentén… (Az osztrák színművész filmrendezőként is tevékenykedik, és megjegyzem, néhány éve az Operaházban őt láthattuk az Ariadné Naxos szigetén bemutatóján kabinetalakítást nyújtott  Udvarmester szerepében.)



A további kisebb szerepek alakítói közül említem a még mindig jó svádájú, megnyerő, szimpatikus Ernyei Bélát, aki énekes-színészként évtizedek óta német nyelvterületeken játszik különböző zenés darabokban. Most a békebeli Monarchiában, Ferdinand Lichtenfels gróf - Liza atyjának - szerepében láthattuk viszont – csak prózában. 



Nem igazán értem, miért kellett betenni a játékba két női karakter-figurát, akiknek semmi más szerepük nincs a darabban, mint anya és lánya  szerepét eljátszani: folyton csak civakodnak, sivalkodnak és ide-oda futkároznak  a bécsi és a pekingi palotákban. Az X-aktás szinkronszínész, Náray Erika (Scully)  alakítja Hardegg bárónőt és az Operettszínházból érkező Kardffy Aisha játssza Valit – őt, egy operetténekest, minek kellett erre a picinyke szerepre hívni, amikor semmi énekelnivalója nincs a darabban!.. - vagy csak erősítse a bécsi palotában belépő-kilépő-átvonuló  arisztokrata-sereg létszámát (Énekkarban)?



Még egy kérdőjel: az első felvonásban arról énekel a szerelmes-pár, Liza és Szu-Csong, hogy: „Igyék velem egy csésze illatos teát” (teakettős) – behozzák nekik a teát, csészéjükbe öntik a gőzölgő italt, de nem ülnek le rögtön az asztalka mellé, hanem kezükben a csészével állva(!), majd sétálva éneklik a duettet végig, aztán a dal végére érve visszateszik a csészéjüket a tálcára.  Ennyi. Én még nem láttam ilyet a színpadon, hogy kezükben tartott teli csészével sétálgassanak – le nem ülnének a világért sem!   Pedig ott volt közelükben a kis asztalka a székekkel, hogy ülve igyák meg teájukat – ahogyan általában mifelénk szokás… De ők csak énekelnek, és közben csészével a kezükben betáncolják a színpadot. Ki érti ezt



A rendezés nem különösebben attraktív, hangsúlyozottan az operai igényű zenék és az énekszámok a dominánsak.



A díszletek és a vetített háttér együttesen megteremtik az adott miliő hangulatát, így a látvány nem hat szegényesnek bár a színpad a játék alatt olykor kissé üresnek hat. A jelmezek, a kosztümök mindenesetre mutatósak, kiváltképpen a pekingi palotabelső és udvarának ábrázolt környezete pompázik az egzotikum kellékeiben, és tetszetős, odaillő ruhaviseletekben láthatjuk a  „Sárga kabát”- avatás és szertartás-jelenetben közreműködő művészeket, a statisztériát, meg a Pécsi Balett táncosait is – utóbbiak remek koreográfiában adják elő a fentebb jelzett, nagyszabású, mozgalmas táncjeleneteiket (koreográfus: Vincze Balázs)



A mosoly országa koprodukciós bemutatójának vitathatatlan érdeme, hogy Lehár gazdag zenei invenciójú operettje operai nívójú előadásban valósult meg,  a remek énekművészek tolmácsolását látva és élvezve rácsodálkozhattunk,  hogy így is, ilyen színvonalon is lehet színpadra állítani ezt a remekművet – ráadásul minden álaktualizálás, és „modernkedés” nélkül, megtartva az eredeti hangszerelést, hangzásvilágot, szöveget, cselekményt – csak a prózai részek voltak meghúzva - , mindenekelőtt a gyönyörű zenére koncentráltan! 



A beszámolóm végére érve ismét leírom: Xu Zhong karmester zenekarával és a szereplő énekművészekkel a partitúra minden szépségét elénk tárták, melynek értéke felragyogott ezen az estén. 



Úgy vélem, Lehár Ferenc hagyatéka a megfogalmazott zenei elvárásoknak is a figyelembevételével igen szép, megkapó élményben jutott el most hozzánk, mindazok örömére, akik jelen lehettünk a két előadás egyikén a Müpában.  



A  Káel Csaba rendezte produkciót több kamerával felvették, remélem, hamarosan látni fogjuk az M5 csatornán.   


  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Central European String Quartet:
Miranda Liu, Soós Máté (hegedű), Haruka Nagao (brácsa), Szabó Judit (gordonka)
Winni Wan-Chun Tsou (zongora)
"Hangulat Extra"
HAYDN: D-dúr („A pacsirta”) vonósnégyes, Op.64, No.5
STRAVINSKY: Három darab vonósnégyesre
BARTÓK: I. hegedű-zongora szonáta, Op.21, BB 84

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Csillag-Szabó Dóra (szoprán)
Bognár Domonkos (cselló), Ács Dávid, Tóka Ágoston (orgona)
Laufer Szilvia, Szabadfi Mónika (zongora)
Angelica Leánykar (karigazgató: Gráf Zsuzsanna)
A Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium Nőikara
Kaposi Kammerchor
A Karmester és Karvezető Tanszék Diplomakórusa
A Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)
Vezényel: Bartal Ágnes, Soós Zsófia, Farkasházi Dávid
Bartal Ágnes, Soós Zsófia, Farkasházi Dávid Karvezetés MA Diplomakoncertje
PURCELL: Raise, Raise the Voice (Ode for St. Cecilia’s Day), Z.334
KOESSLER: Drei ernste Chöre
BÁRDOS: Szeged felől
ORBÁN GYÖRGY: 9. mise – Gloria
SCHÜTZ: Das ist je gewisslich wahr, SWV 338
WEELKES: When David Heard
BOHNER ADRIÁN: Desert Places
WOLF: Der Feuerreiter
POULENC: Un soir de neige
GESUALDO: Gioite voi col canto
FONTANELLI: Colei che già si bella
POULENC: Litanies à la Vierge Noire
BEISCHER-MATYÓ TAMÁS: No Coward Soul is Mine
BRAHMS: Drei Motetten, Op.110
KODÁLY: Jézus és a kufárok

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Canadian Brass
Bevezetés
MOZART: A varázsfuvola - nyitány (Ken Watkins átdolgozása)
„Jazzed up Bach” - J. S. Bach művei
Latin utazás különféle zeneszerzőkkel (feldolgozások Argentína, Peru és Venezuela zenéjéből)
WALLER: Mostly fats (Wayne Henderson átdolgozása)
FILLMORE: Slim Trombone
Velencei karnevál (Hudson népdalfeldolgozása)
SCHUMANN: Karnevál - részletek
Tisztelgés a jazz és a dixieland előtt (különféle zeneszerzők műveinek feldolgozásai)
BIZET: Carmen - részletek (Mills átdolgozása)

19:30 : Budapest
MOM Kulturális Központ

Cziffra Fesztivál - "Az improvizáció"
Rúzsa Magdolna és Balázs János estje
Dalok, népdalok és zongora átiratok (Bartók, Kodály, Liszt, Brahms…)
A mai nap
történt:
1816 • A sevillai borbély bemutatója (Róma)
született:
1953 • Riccardo Chailly, karmester
elhunyt:
1626 • John Dowland, zeneszerző (sz. 1563)
1961 • Percy Grainger, zeneszerző (sz. 1882)
1963 • Fricsay Ferenc, karmester (sz. 1914)
1969 • Ernest Ansermet, karmester (sz. 1883)
1996 • Toru Takemitsu, zeneszerző (sz. 1930)